Egyházközségi
Csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia hetilapja 18/24.
Az olasz Alpesi Turista Egyesület krónikájában jegyezték be, hogy 1908-ban egy milánói turázó csoport elindult a Gran Paradiso (4061m) szédületes csúcsa felé. A csoport tagjai közt volt a milánói Melzi gróf kisfia, aki a csúcs közelében végkép kimerült, és nem tudott tovább menni. Tanácstalanul álltak a társaság tagjai, mert már lehetetlen volt visszatérni. Ekkor előállt a társaságból egy izmos, zömök, szemüveges pap, vállára kapta a fiút és vitte fölfelé... egyre följebb, egészen föl a Gran Paradiso hófödte csúcsáig. Az akkori krónikás megörökítette az egyesület könyvében a pap nevét is: „Achille Ratti, a milánói Ambrosiana Könyvtár prefektusa.” Egy későbbi jegyzet aztán hozzátette: „Pápává lett 1922-ben, XI. Pius néven.” Könnyűszerrel felismerhetjük a fenti történetben jelentkező erőtlenségnek, tanácstalanságnak és lehetetlenségnek tűnő állapotban, hogy a szemüveges pap, Achille Ratti alpesi turista milyen bölcsen, erővel és célszerűen mentette ki csoportját a bajból és segítette cél-
Általa jutottunk hozzá... hoz. Ugyanígy a világban felfedezhetjük Isten bölcsességének a nyomait. Nemcsak a természettudományok fejlődése derít fényt egyre jobban az összefüggések csodálatos rendszerére, melyben az egyszerűség és egységesség érvényesül a legnagyobb bonyolultságban is, de az egyszerű ember mindennapi tapasztalataiban is meglátja a bölcsességet, célszerűséget és arra gondol, micsoda
2019. június 16.
bölcsesség kellett mindennek elgondoláshoz és megvalósításához. Izrael népe és főleg prófétái, bölcsei is felfigyeltek erre és Istennek ezt a teremtésben megnyilvánuló bölcsességét olykor költői módon meg is személyesítették. (Péld 8,22-31) Ezt az újszövetség tovább fejleszti és Jézust mint Isten személyes bölcsességéről mutatja be. Szent János úgy úgy ír Jézusról, mint Isten bölcsességét, aki által Isten világot teremt és életet ad neki. Aki elküldi az Igazság Lelkét, hogy a benne hívőket elvezesse a teljes igazságra. „Megdicsőít engem, mert az az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is.” (Jn 16,12-15) Jézus búcsúbeszédében a kinyilatkoztatás teljes gazdagságát adja: a Szentháromságról beszél, vagyis Ő az Atyának megjelenítője a Szentlélek által a megtestesülésben, felkenetésében és szívünk felvilágosításában. Azért jelent meg köztünk testben és tanított, megváltott, hogy hinni tudjunk benne, és e hit által elnyerjük az Atyánál levő életét, melyet a Szentlélek helyez a szívünkbe. Szent Pál így summázza: „Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk..., dicsekszünk is a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. ... Nem csalatkozunk, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,1-5) Értelmet, sőt életet nyerünk, ha a Szentháromságot a világban és bennünk való működésében akarjuk megismerni és követni. Dr. Darvas-Kozma József
„Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívetekbe...” Gal 4,6.