Egyházközségi
Csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia hetilapja 18/25.
Amikor Szókratésztől azt kérdezték: „Hogyan kell Istennek szolgálni?” A bölcs így válaszolt: „Hogy hogyan kell Istennek szolgálni? Legjobb, ha megvárjuk, míg jön valaki és megtanít rá.” Mikor pedig Buddha haldoklott, és tanítványai végső utasítást kértek tőle, ezt mondta nekik: „Küzdjetek szüntelenül.” De mikor megkérdezték: „Mester, és miért kell küzdenünk?” – nem tudott rá válaszolni, csak a vállát vonta. Régebben ugyan megmondta, hogy a Nirvánáért kell küzdeni, de hogy mi az a Nirvána, azon a buddhisták mai napig vitatkoznak. Aki ellenben Krisztust hallotta, az tudja, hogy mit keres itt az életben. E földi élet kötelességeinek a becsületes betöltése által keresi az örök életet, s ez az emberi élet célja. Csak Krisztus óta tudjuk, miért járunk mi emberek egyenes gerinccel és emelt fővel. Amíg Krisztus el nem jött, nem tudta az ember, miért él. Amióta eljött, célt adott, és azóta fénylik előttünk az Istennel egyesülés örök boldogsága, melyet komolyan eltöltött földi élettel kell kiérdemelnünk. Amióta Krisztus el-
Hogyan kell Istennek szolgálnunk? jött közénk és megtanított rá hogy kell élnünk, azóta fokozottan felelősek vagyunk életünk tartalmáért. A csillagvilág törvénye, hogyha egy csillag elszakad központi csillagától és letér pályájáról, az elpusztul. Éppígy az erkölcsi világrend kérlelhetetlen logikája az, amelyik lélek elszakad Istentől vagy ellene fellázad, arra az örök boldogtalanság, a kárho-
2019. június 23.
zat vár. Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” (Lk 9,18-24) Ezzel a kérdéssel olyan beszélgetést indít el, amelyben övéi vallomása mellett, a maga messiási-szerepének tudomásul vételére akarja felkészíteni. Tanítványai válaszából kiderül, hogy sokan a zsidók közül csak prófétának tartják. A Péter által kimondott igazságot, Jézus nem akarja, hogy a nép között hirdessék, hiszen ha még az apostolok sem tudtak megszabadulni helytelen messiás-elképzeléseiktől, hogyan lehetett volna azt a néptől elvárni. Pedig olvasták Zakariás jövendölését: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom az irgalom és az imádság lelkét. Arra emelik tekintetüket, akit átszúrtak... Azon a napon forrás fakad ..., hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól.” (Zak 12,10-11, 13,1.) Az ember nehezen barátkozik meg a szenvedés gondolatával. Jézus viszont megmondja, hogy neki szenvednie kell, és aki vele tart, annak sorsközösséget kell vállalnia vele. Jézus nem magyarázkodik, hanem rámutat a föltámadásra. Krisztus magunkra-öltése megtörtént a keresztségben, ami sorsközösség vállalás is. A szentmisében Krisztus halálát hirdetjük és hittel valljuk feltámadását: nemcsak szentségi módon éljük át, hanem osztozunk is vele mindennapi életünkben. (Gal 3,26-29) Mi ismerjük Krisztust, és a keresztség által, Benne Isten fiai vagyunk. Dr. Darvas-Kozma József
„Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket és követnek engem.” Jn 10,27.