18/32 Az ajándék valakinek ingyen, szeretetből vagy figyelmességből adott dolog. A múltban kapott ajándékunk legértékesebbje a teremtett világ. A jelenben birtokolt ajándékunk legdrágább része az életünk. A jelen látóhatárt lezáró horizonton túl van a jövendő, ismeretlen és mégis nagyszerű ajándék, az egyedüli örök haza, Isten természetfeletti világa. A múlt, a jelen és a jövő ajándékozója – aki ingyen, különös szeretetből mindezt az időben nekünk adta, fenntartja és adja –, a jó Isten. Isten különös tiszteletére rendezett „hála- és ajándékműsorunk” a vasárnapi szentmise, amelynek mindnyájan szereplői lehetünk. Ennek a „hála- és
Megajándékozott ajándékműsornak” helye pedig a templomunk, ahol Isten fogad bennünket, ahol találkozhatunk vele. Itt szól hozzánk az Ige liturgiában, hogy mindig felismerjük azt, hogy nem a birtoklás, a gyűjtés és a szerzés a legfontosabb érték, hanem az ajándékba kapott élet, amelynek forrása és alapja a Szeretet. Az életünk örömtelivé, széppé válhat, mint egy bimbózó virág, és földi zarándoklásunk célját elérhetjük, ha Isten igéjét hallgatjuk, ha asztalának is vendégei leszünk. Ezt leginkább a szentek tudták. Mintegy igazolásul Lisieux-i Szent Teréz életrajzából idézhetünk egy részletet: „Eg y tanult ember eg yszer ezt mondta: Adjatok eg y emelőt és eg y rögzített pontot, s akkor én kimozdítom a földet sarkaiból. Ami Árchimédesznek
2019. augusztus 11.
nem sikerült, azt a szentek elérték. Isten maga volt számukra a fix-pont, a hit pedig az emelőjük. Ilyen módon billentették ki újra és újra a földet sarkaiból, íg y térítették helyes pályára azt – vag yis Isten útjára.” Mindhárom szentírási részletben visszatér a gondolat, hogy Isten hívása egyik világból egy másik világba akar átvezetni bennünket. „Ábrahám hitből engedelmeskedett a hívásnak, hog y költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. … Sára is a hitében kapta az erőt, hog y előrehaladott kora ellenére anya lehessen, mert hűségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.” (Zsid 11, 1-2. 8-19) A zsidó húsvét éjszakája is kivonulás a „rabszolgaság házából” az ígéret földje felé, mert hittek Isten ígéreteiben. (Bölcs 18,6-9) Előkép volt a két kivonulás, hogy életünket állandó vándorlásnak tekintsük a mennyei Atya felé. Ő az egész világunkat meghívta Jézus által a maga világába: „Atyátok úg y látta jónak, hog y nektek adja országát. Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfog yhatatlan kincset a mennyben… Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” (Lk 12,32-48) Nem azt jelenti, hogy ne legyen semmink, legyünk szegények, hanem ne tapadjon szívünk a földi dolgokhoz. Ezért a menny szellemében kezdjük el gyakorolni a mindenkit segítő, önzetlen szeretetet, ajándékozást. Ez az igazi gazdagodás, ez a mennyei boldogság lényege, nem a magunknak kaparás. Dr. Darvas-Kozma József
„Virrasszatok, és álljatok készen!” Mt 24,4.
Nagyboldogasszony Mennyei anyánk szíve bennünk Ha az Úr ilyennek alkotta az embert, amilyen, kénytelen volt anyaszívet alkotni. Különben rég kiveszett volna az emberiség. Hiszen olyan tehetetlen a gyermekévekig! És olyan önző különben az ember! Ki vesződne, küszködne a gyermekkel, ha nem lenne anyaszív? Hogy mennyire tiszteli maga Isten is ezt a teremtményét, mutatja a mai ünnep: Máriában az anyaszívet dicsőítette meg örök élettel az Atya. (Lk 1,39-56) Jézusban gyermek lett az Isten, hogy ne csak szóval, de egy emberi lénnyel is hirdesse: csak az mehet be a mennyek országába, aki mindvégig gyermekként szereti az Atyát. Máriába a maga szeretetének anyaiságát teremtette belé az Úr, hogy mintegy illusztrálja a második főparancsot, amelyet Jézus így tökéletesített: úgy szeressétek egymást, mint én szerettelek benneteket! A természet síkján az anyaszív az, amely képes úgy szeretni, mint Jézus, az utolsó csepp véréig, jobban szeretve gyermekét, mint önmagát. Keresztény életünk lényege: azonosulni Jézussal az istenszeretetben. (lKor 15,20-26) De ugyanígy lényege ez is: azonosulni a Szűzanyával az emberszeretetben. Tanuljon mindenki, aki keresztény, a Máriában egészen tökéletes anyaszívtől! Maguk az anyák is. Ne csak olyan értelemben, hogy a Szűzanya odaadásával éljenek gyermekeikért! Úgy is, hogy ezt az anyai szeretetet terjesszék ki mindenkire! Istenünk nemcsak Máriát szánta mindenki Anyjának. Azt akarja, anyai szeretettel legyünk egymás iránt valamennyien. Legyen emberszeretetünkben – a férfiakéban is – anyai megbocsátás, elnézés, önfeláldozó önzetlenség, felelősségvállalás. Tudjunk együtt bánkódni, és – ami nehezebb – együtt örvendezni másokkal! Ne irigykedjünk egymásra, amint az édesanya sem irigyli soha gyermekét!
Az anyaszívben tanított meg bennünket a Teremtő annak a különben valószínűtlennek ható tételnek igazságára, hogy szenvedés + szeretet = boldogság. (Jel 11,19. 12,l-6, 10) Az édesanya – ha méltó e névre – minél többet szenved gyermekéért, annál boldogabb szeretetében. Sőt, ha gyermekétől kell szenvednie, akkor sem mondja – ha méltó az anyaságra –, hogy bár ne lenne gyermeke; tud örülni tékozló fiának is, érte is életét adná. Valahogy így kellene szeretnünk mindenkit mindannyiunknak. A mennyországról is prédikál az anyai szív. A hittudósok azt mondják, a menny lényege az, hogy az üdvözült látja az Istent, és ez „megáll az idő” boldogság. Az ember valóban örül, ha szépet lát – de lehet ez örök boldogság? Aki látott már fiában gyönyörködő anyát, az megsejti, hogy igen. Mert számára is valóban megáll az idő, és a látás boldogsággal tölti el. Sok mindent kértünk már életünkben a Szűzanyától. De kértük-e tőle a legértékesebbet, azt, amit a legszívesebben adna nekünk: a szívét? Ma ezt kérjük tőle! Hogy az anyá¬kéhoz hasonló szeretettel legyünk mindenki iránt, és így megszülessék bennünk az anyákéhoz hasonló legtisztább öröm. Dr. Csőgl János
Lelóczky Gyula:
Egy megdöbbento történet
George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt: Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: – Na, mit viszel magaddal? – Csak ezt a három vacak madarat – felelte. – Aztán mit akarsz csinálni velük? – kérdezősködtem. – Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom. – De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? – Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú –, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: – Fiam, mennyit kérsz a madarakért? – Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. – Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. - folytatjuk következő vasárnap
Figyelmükbe 00 órától hSzerdán 18 jegyeskurzus. hPénteken keresztelői felkészítő 1800 órától hAugusztus 12-én, hétfőn a Városháza gyűléstermében 18 órakor Quo Vadis Erdély? Quo Vadis Diákság? c. előadásra kerül sor.
Isten gyermeke lett Fikó Eszter Hodor Hugó Páll Viktória-Rita Szente Kinga
Házasságot kötött Tankó Norbert és Szőke Viktória Csúcs Endre és Lőrincz Beáta Fikó Attila és Sándor Beáta Péter Arnold László és Both Erika
Halottaink Simon János 73 éves
Hirdetett szentmisek
700 Kelemen József (22. évf.) és a cs. h./ Ravasz Erzsébet hétfo 1900 Ft. Incze Dénes (4. évf.) 700 Márton Mihály (4. évf.)/ Bodó László (3. évf.) kedd 1900 Márton és a Gáll cs. h. 700 Burján András/ Kovács András (2. évf.) szerda 1900 Gál Ede (6 hetes) Szüzmária Mennybevétele 700, 1100, 19 00 csütörtök Nagyboldogasszony ünnepe 00 7 László István (30. évf.)/ László Anna és Sándor László péntek 1900 id. Incze Domokos (1. évf.) 00 szombat 730 id. Bilibók György (2. évf.)/ Ráduly Lajos (6. évf.) 7 id. Üke József, id. és ifj. Bartis Ignác és Karolina
Viganò
Az új ember 2. Az értelmes és szabad ember Az értelemmel és akarattal felruházott ember „szabadnak teremtve döntéseiben és hatalmában” (Szent Ireneusz), képességekkel rendelkezik, amelyek csak Istenben vannak: ő az istenkép legmagasztosabb jele; szabad, akit az Isten „saját döntése hatalmába” adott (Sir 15,14), hogy önként tudjon Teremtőjéhez csatlakozni és így eljutni a boldogságra és a legfőbb Jóhoz (vö: GS 17). iMinden értelmes döntésünk politikai, gazdasági, szociális, családi és lelki szinten, hozzájárul a személy teljes megvalósulásához; minden benső kapcsolatváltás a környezettel és más személyekkel, megalkotja az egyének személyiségét. Az ember azonban csak akkor valósítja meg saját magát, ha elismeri Istent és ha tiszteli a javak általa telepített rendjét (vö: GS 41). iÉrtelem és szabadság erőt adnak az igazságban és jóságban való gyarapodáshoz és éréshez, ha a személy Isten felé irányult; mégis, ha még nem vagyunk is véglegesen ráhagyatkozva, előbbre juthatunk a jóban, de rosszat is tehetünk. iAz új ember tudja, hogy minél több jót tesz, annál inkább szabaddá lesz; ellenben a rossz választása visszaélés a szabadsággal; minthogy felelősek vagyunk tetteinkért, Isten számon kéri tőlünk, mint ahogyan Adámtól is számon kérte a bűn után: „Mit tettél?” (Ter 3,13) iA szabadság gyakorlása az ember méltóságától elválaszthatatlan jog; de a szabadság nem jelenti azt, hogy „bármit lehet mondani vagy tenni”; ma, sajnos, a szabadság eltévelyedései és féktelenségei mindenki szeme előtt mennek végbe.
A fiatal és az öreg sólyom A fiatal sólyom elmondta az anyjának, hog y komoly tervei vannak a jövőjét illetően. - Mik a terveid? - kérdezte az anyja. - Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyekre, ahol még nem járt madár. - Jól van, csak tanulj szorgalmasan! Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül g yakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte. Eg y reggel íg y szólt hozzá az anyja: - Gyere, menjünk, keressünk táplálékot! - Nem, anyám nem meg yek, menj eg yedül. Én nem alacsonyodom le ilyesfajta dolgokhoz. - Már miért nem? - Anyám, ne háborgass hiábavalóságokkal! Te is arra serkentettél, hog y szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világ körüli utazásra. - Igen, g yermekem - felelte az anyja -, de a vág yad soha nem válik valóra, ha nem vag y képes rá, hog y táplálékot szerezz magadnak. Az első nap még csak éhes leszel, a másodikon már nem tudsz tovább repülni, a harmadikon pedig éhen halsz. Csan Lu
lSzerkeszti: Szent Kereszt PlébánialCsíkszereda, 530230, Kossuth Lajos u. 38 sz., Harghita mege lhttp://csikszeredaszentkereszt.ro/lplebcsik@gmail.comltel/fax:0266-311-726lFőhat. eng. szám:385/2004lBankszámla szám: RO29 RNCB 0159 0154 1320 00001lNyomtatja a Tipographic nyomdal