Egyházközségi
Csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia hetilapja 18/4.
Az egészséges fejlődésünkért naponta testi-, lelki-, szellemi táplálékra szorulunk, amiket más-más formában kapunk meg, legbőségesebben pedig az ünneplésben. A közösségi ünneplésnek sokféle megnyilvánulási formája van, de a legszentebb az eucharisztia ünneplése, a szentmise. Ebben mutatkozik meg a keresztény ember hitének sajátos jellege: az a bizonyosság, hogy őt minden kifejezést meghaladóan közeli és valóságos kapcsolat fűzi Jézus Krisztushoz, ugyanakkor a szövetségi lakoma az emberek közötti testvéri vagy baráti kötelék megpecsételője is. Egyedül Jézus Krisztus, a mi egyetlen közvetítőnk tudja ezt a vágyat betölteni. De azért az ószövetség – bár féltékenyen őrzi a Megtestesülés előtt még áthághatatlan távolságot, ami az ember és Isten közt van, mégis előkészíti ezt a beteljesítést. A babiloni fogságban a választott nép bűnbánatot tartott, és belátta, hogy Isten, aki szövetséget kötött velük, nem hagyta el őket. A hazatérők (Kr.e. 538) észrevették: Isten a szeretet, jóság, ir-
Öröm az erősségetek
galom és megbocsátás. A bajok okozói azok voltak, akik nem hallgattak a prófétákra, akik Isten szövetségét túlhaladottnak látták. A balgaságuk verte nehéz évek kijózanították, és eljött Ezdrás pap és írástudó, valamint Nehemiás kormányzó által rendezett megújulás ünnepe. (Neh 8,2-4a. 5b. 8-10) Ekkor mind összegyűltek liturgiát tartottak, meghallgatták a már majdnem elfelejtett
2019. január 27.
szövetségi törvény szavait, megsiratták elrontott életüket és megújították Istennel kötött szövetséget. Ezért a közös lakoma előtt Ezdrás és Nehemiás így szólt a néphez: „Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” Az öröm, amelyet érzünk amiatt, hogy az Úr törődik velünk, nagy erőt jelent számunkra. Az emberek Isten-keresése örömteli ünneppé vált. Igazi örömhír az evangélium, ami arról szól, hogy a názáreti zsinagógában Jézus felolvasta a „szegények evangéliumának” nevezett szakaszt (Iz 61,1k), és kijelenti, hogy személye az üdvösség, ő az örömhír. (Lk 1,1-4; 4,1421) Egy mondatban sűrítve: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” Őbenne elérkezett az Isten országa, van bűnbocsánat, van megváltás. Ez boldogság, ami annyit jelent, mint szeretni és megosztani az életet másokkal. Mindig, akár örömről, akár szenvedésről van szó. Már csak az emberen múlik, hogy hallgat-e Jézusra. „Az Istentől elszakadó Európa, mely ma Isten nélkül akar élni, saját sírját ássa... Isten azonban hű marad szeretetéhez és irgalmához, és a megmaradó hűségeseket újra az élet útjára vezeti. Szeretett világát és a képére és hasonlatosságára teremtett embert mindenkor üdvözíteni tudja.” (Szent II. János Pál) Mi, akik megkeresztelkedtünk, Krisztusban egy testet, egy közösséget alkotunk. (1Kor 12,12-30) Ezért ki-ki a maga adományával és hivatása szerint szolgálja testvéreit és dicsőítse Istent. Dr. Darvas-Kozma József
„Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött...” Lk 4,18.
Istennel való kapcsolatunk nemcsak szavakkal, hanem magatartásunkkal, mozdulatainkkal is kifejezzük. A liturgiában mindennek meg van az értelme, és fontos ismernünk a használatos szimbólumokat, cselekményeket, gesztusokat, mozdulatokat. Az alábbiakban sorra veszem a legalapvetőbb liturgikus szabályokat. 1. Ha csendben vagyunk, nem csak annyit jelent, hogy nem beszélünk. Hallgatunk, amikor lelkiismeretünket megvizsgáljuk, vagy megfogalmazzuk egyéni kéréseinket, vagy elgondolkodunk az Isten igéjének tanításán, vagy hálát adunk az Úrral való találkozás után. 2. Ha felállunk, kifejezzük tiszteletünket, örömünket és különösen is figyelünk arra az eseményre, ami szemünk előtt történik. 3. Ha leülünk figyelünk a felolvasóra, aki vagy az Isten igéjét, vagy a hozzáfüzött tanítást mondja el. A mi feladatunk, hogy mindezt magunkba fogadjuk és életünkbe törekedjünk beépíteni. 4. Ha letérdelünk kifejezzük Isten előtti kicsinységünket, imádásunkat. Ezért letérdelünk, ha a bűnbocsánat szentségéhez járulunk, vagy imádjuk a köztünk megjelent Urat a szentmisében. 5. Ha leborulunk, átéljük teljes megsemmisülést és kiszolgáltatottságot. Ezért teszi ezt a pap nagypénteki liturgia kezdetén, vagy a diakónus, pap és püspökszentelésnél a Mindenszentek litániája alatt. 6. Ha vonulunk, megyünk az Úr színe elé a templomba, de életünk múlásával is vonulunk az Úr felé a végső találkozásra.
A liturgiában használt legfontosabb gesztusok:
1. Ha keresztet vetünk, megvalljuk Krisztushoz való tartozásunkat, de megvalljuk hitünk legmélyebb titkát, a Szentháromság titkát. 2. Ha kis keresztet rajzolunk a homlokunkra, ajkunkra és szívünkre, megvalljuk, hogy az evangélium irányítja gondolatainkat, szavainkat és tetteinket. 3. Ha kezünket összetesszük, kifejezzük, hogy imádságunkkal az Istenhez emeljük lelkünket és benne megnyugszunk. - folytatás a 4. oldalon-
Cél: Krisztus bensőséges ismerete és a vele való közvetlen kapcsolat elmélyítése. Hitünk második alaptétele Jézus Krisztusban az Isten Fiában és az emberiség Megváltójában való hit. „Az az örökélet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3) 1. Kinek tartják az emberek Krisztust? Jézus is feltette apostolainak ezt a kérdést: “Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” ... „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Szent Péter mindannyiuk nevében felel: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16, 13-16). Azóta is foglalkoztatja ez a kérdés az emberiséget. Mi a kereszténységgel valljuk istenségét. Mindenki elismeri, hogy Krisztusnak a mai ember számára is van mondanivalója. A Vigilia kérdésére Bárdos Lajos zeneszerző így válaszolt: „Jézus csakugyan az út, az igazság és az élet. Út, mert tudom, hogy merre járjak... Igazság, mert nincsen szava, mely tévesnek bizonyult volna. Soha semmi bajom nem lett abból – de másnak sem -, hogy pl. megfogadtam legfőbb szavát: szeresd felebarátodat.” 2. Jézus történetiségéről az evangéliumok tanúskodnak. Profán írók, mint Josephus Flavius, Tacitus, ifj. Plinius, Suetonius. Jézus Krisztus történelmi létezése ma már lezárt kérdés. 3. Krisztus istenségének kérdése. Isten volt-e valóban, vagy csak ember? a) Krisztus ismételten Istennek mondotta magát. „Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek.” (Jn 8,54). Ő
iHittanórák a plébánián: Kedden 3-4-ig a I.-II. osztályosoknak, 4-5 óráig a IV-V. osztályosoknak. Csütörtökön 4-5 óráig a VI-VIII osztályosoknak. iPénteken az elsőáldozók felkészítője: I. csoportnak 15 órától, a II. csoportnak pedig 16 órától. A bérmálandóknak 1900 órakor felkészítő.. iMedjugorje-i zarándoklat 2019. április 29-május 5 között. Érdeklődni Kádár Gizellánál a 0748620291 telefonszámon. iA szociális testvérek 2019. február 6 -13. között szeretettel meghívják a híveket a Kisért imádság hetére. Jelentkezni január 31-ig lehet Farkas Ibolya testvérnél a 0745 390 189 telefonszámon.
egy az Atyával (Jn 10,30), aki Őt látja, az Atyát látja (vö. Jn 15,9). Elítélésekor Isten Fiának vallja magát. Hivatkozik csodáira, mint tanításának igazolására: „higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.“ (Jn 10,38). b) Krisztust a kortársai prófétának tartották. A próféta Isten nevében beszél: „Ezt mondja az Úr”. Krisztus pedig: “Bizony, bizony mondom nektek”, teljes hatalommal beszél. c) Krisztust a kortársai vallási tanítónak is tartották. „Mondatott a régieknek – én pedig mondom nektek”. Mindig győztesen került ki a vitákból és a cselvetésekből. d) Krisztus más mint kortársai. Személye, főként tekintete hatásos, amely egy pillanat alatt változást tud elérni, belelát az emberek lelkében: Zakeus, Péter, Máté, Jákob kútjánál... (Jn 7,46) 4. Kicsoda számomra Jézus Krisztus? Mert akinek tartom, úgy viszonyulok hozzá! „Ő ahol csak járt, jót tett.” (ApCsel 10,34) A hit Isten kegyelme és az ember elhatározása. A hitet nem lehet átadni, csak elősegíteni. Mindenki maga lép rá a hit útjára vagy sem. a) Hiszem Jézus istenségét. Isten Fia azért lett emberré, hogy életével megváltson. Megérdemelte-e az emberiség Krisztus szenvedését? “Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten ...” b) Jézus Krisztus nemcsak Isten, de Megváltó is. Az emberiség megváltója, s az enyém is. Balassi Bálint írta: „Krisztus meghalt érettem, akkor hogyan kételkedjem?” c) Jézus Krisztus nemcsak Isten, de ember is. Ezért Krisztus kell legyen vezérem és példaképem a földi életemben. 5. Krisztus élő személy, élő valóság, aki ígérete szerint velünk és közöttünk van szentségeiben, igéjében, a pap személyében, Halottaink a közösségben... Kopacz István 69 éves A Krisztussal való kapcsolat megélése, nem más, mint életünknek Morvay Margit 97 éves az Ő szeretetében történő megélése. Ez időt, utánajárást, gondolaSalló Éva 73 éves taink fegyelmezését jelenti. A hitoktatás 700 Sebestyén László (19. évf.) és a cs. h./ Szőcs Mihály (1. évf.) célja: „hogy az ember 1800 Gál Julianna Jézus Krisztussal való 700 Pál Domokos (évf.)/ Póra Gyula (évf.) közösségre eljusson; 1800 Kovács Emma (10. évf.) ugyanis egyedül Ő vezethet 700 Borbély Gyula, Mária, id. és ifj. Székely Ferenc/ Molnár Gáspár, Jolán el valakit az Atya szerete1800 Részeg Lajos (10. évf.), Részeg, Csonta és a Barabás cs. h. tére a Szentlélekben, és a 700 Gere Attila (6. évf.), Erzsébet (féléves)/ Tompos Csaba Szentháromság életében 1800 Török Irén (6 hetes), Péter János (1. évf.) való részesedésre.” (KEK 700 Keresztes Ignác és a cs. h./ Bíró Gábor és a cs. h. 426) 1800 Cziple László (1. évf.)/ Szabó Lajos (6 hetes) D-K. József 700 Gyertyaszentelő Boldogasszony: 700, 1100, 1800
- folytatás a 2. oldalról4. Ha térdet hajtunk, kifejezzük imádásunkat és hódólatunkat. Ezért templomba való belépéskor így köszöntjük az Urat. 5. Ha meghajlunk, kifejezzük bűnbánatunkat, tiszteletünket és hódólatunkat. 6. Ha mellünket megütjük, kifejezzük bűnösségünk tudatát és bánatunkat. 7. Ha kézrátételt használ az Egyház, kifejezésre juttatja az isteni kegyelem közvetítését és Isten áldását. 8. Ha a pap megcsókolja az oltárt, kifejezi tiszteletét Krisztus iránt, akinek keresztáldozata lesz jelenvalóvá az Eucharisztia ünneplése alatt. 9. Ha kezet nyújtunk egymásnak, kifejezzük összetartozásunkat és testvéri kibékülésünket, mielőtt Krisztus asztalához járulunk. Kovács József
1. Milyen kereszt van Udvarhely címerében? 2. Melyik hadjárathoz köthető a közmondás, hogy: „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”? 3. Milyen imahét volt az elmúlt héten? 4. Honnan ismerjük meg a helyes Istenképet? 5. Hogyan lesz teljes a ministráns szolgálata? 6. Melyik résszel kezdjük a Szentírás olvasását? Helyes válaszok: 1. Krisztusba oltódtunk. 2. Új viszonyba kerültünk Istennelés az Egyházzal. 3. A kegyelmi élet szentségi folyamat az Egyházban. 4. Aki megismeri a szerető Istent, annak élete feléje irányul. 5. Hogy Isten gyermekeinek hűségével éljünk. 6. A papok segítői a liturgiában. Helyesen válaszoltak: Darvas Patrik, Kósa Ágnes, András Tas, András Koppány, Bakó Boglárak, Olteán Hunor.
Angelo Vigano
Az Atyaisten
14. Az Atya ad létet a teremtésnek… A teremtményeket erős kötelék fűzi az Atyához, amely a teremtésben gyökerezik; ennek figyelembevétele többek közt segít, hogy tisztelettel viseltessünk a bennünket körülvevő természet iránt. • Az Atyától jön minden valóság, amely Krisztus által teremtetett és irányult Istenre. Az Atya ajándékozza az életet, különböző szinteken az egész teremtésnek; a többi teremtménynek állandóan folyósítja az életerőt; az embereket a Fiú által saját életében részesíti. Jézus tanítja, hogy az Atya gondviselő és minden teremtményével, még a legkisebbekkel is törődik: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket.” (Mt 6,26) • Az Atyától veszi kezdetét minden atyaság és anyaság, akár emberi, akár emberen aluli: ebben minden teremtmény az Atya mintáját viseli, „(Az Atyától) származik minden (atyai) közösség az égben és a földön” (Ef 3,15). • Az Újszövetség szerint az Atyától származik a teremtés felszabadítási terve; az emberek bűnei titokzatosan befolyásolják a természetet is, amely – akarata ellenére – szinte bilincsekben vergődik: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. abban a reményben…, hogy a múlandóság szolgai állapotából… felszabadul...” (Róm 8,19-21) • Az Atya titokzatos módon megmenti majd a teremtést, amely által, végül is, egy általános megújulás megy végbe, nem pedig összeomlás: „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,56) Erről a végső újjáalkotásról a Biblia színes képekkel beszél: „Mi (az Úr) ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.” (2Pét 3,13) És az Atyának van elegendő ereje, hogy megtartsa ígéreteit.