Egyházközségi
Csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia hetilapja 18/4.
Az egészséges fejlődésünkért naponta testi-, lelki-, szellemi táplálékra szorulunk, amiket más-más formában kapunk meg, legbőségesebben pedig az ünneplésben. A közösségi ünneplésnek sokféle megnyilvánulási formája van, de a legszentebb az eucharisztia ünneplése, a szentmise. Ebben mutatkozik meg a keresztény ember hitének sajátos jellege: az a bizonyosság, hogy őt minden kifejezést meghaladóan közeli és valóságos kapcsolat fűzi Jézus Krisztushoz, ugyanakkor a szövetségi lakoma az emberek közötti testvéri vagy baráti kötelék megpecsételője is. Egyedül Jézus Krisztus, a mi egyetlen közvetítőnk tudja ezt a vágyat betölteni. De azért az ószövetség – bár féltékenyen őrzi a Megtestesülés előtt még áthághatatlan távolságot, ami az ember és Isten közt van, mégis előkészíti ezt a beteljesítést. A babiloni fogságban a választott nép bűnbánatot tartott, és belátta, hogy Isten, aki szövetséget kötött velük, nem hagyta el őket. A hazatérők (Kr.e. 538) észrevették: Isten a szeretet, jóság, ir-
Öröm az erősségetek
galom és megbocsátás. A bajok okozói azok voltak, akik nem hallgattak a prófétákra, akik Isten szövetségét túlhaladottnak látták. A balgaságuk verte nehéz évek kijózanították, és eljött Ezdrás pap és írástudó, valamint Nehemiás kormányzó által rendezett megújulás ünnepe. (Neh 8,2-4a. 5b. 8-10) Ekkor mind összegyűltek liturgiát tartottak, meghallgatták a már majdnem elfelejtett
2019. január 27.
szövetségi törvény szavait, megsiratták elrontott életüket és megújították Istennel kötött szövetséget. Ezért a közös lakoma előtt Ezdrás és Nehemiás így szólt a néphez: „Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” Az öröm, amelyet érzünk amiatt, hogy az Úr törődik velünk, nagy erőt jelent számunkra. Az emberek Isten-keresése örömteli ünneppé vált. Igazi örömhír az evangélium, ami arról szól, hogy a názáreti zsinagógában Jézus felolvasta a „szegények evangéliumának” nevezett szakaszt (Iz 61,1k), és kijelenti, hogy személye az üdvösség, ő az örömhír. (Lk 1,1-4; 4,1421) Egy mondatban sűrítve: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” Őbenne elérkezett az Isten országa, van bűnbocsánat, van megváltás. Ez boldogság, ami annyit jelent, mint szeretni és megosztani az életet másokkal. Mindig, akár örömről, akár szenvedésről van szó. Már csak az emberen múlik, hogy hallgat-e Jézusra. „Az Istentől elszakadó Európa, mely ma Isten nélkül akar élni, saját sírját ássa... Isten azonban hű marad szeretetéhez és irgalmához, és a megmaradó hűségeseket újra az élet útjára vezeti. Szeretett világát és a képére és hasonlatosságára teremtett embert mindenkor üdvözíteni tudja.” (Szent II. János Pál) Mi, akik megkeresztelkedtünk, Krisztusban egy testet, egy közösséget alkotunk. (1Kor 12,12-30) Ezért ki-ki a maga adományával és hivatása szerint szolgálja testvéreit és dicsőítse Istent. Dr. Darvas-Kozma József
„Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött...” Lk 4,18.