konvertiták
Isten tanúja Léon Bloy 1917. november 2-án lépett át az öröklétbe. Egész életében remélte, hogy mártírként távozhat az Apokalipszis tüzében, de nem volt része ilyen romantikus halálban. Ágyban fekve, alázatos szívvel halt meg 71 évesen. Népes családban Périgueuxban (Franciaország) született, a hat fiútestvér között ő volt a második. Családjukban katonás rend uralkodott, korai ébresztő, este az imádság után korai fekvés, vasárnap kötelező misehallgatás. A szép keresztény család látszatát keltették, de valójában az apa szabadkőműves volt, gyermekeitől elvárta a vallásgyakorlatot, de ő maga nem járt elől jó példával. Édesanyja vallásos lelkületű asszony volt, de nem sokat tehetett, idő hiányában nem tudott kellőképpen törődni fiai lelki fejlődésével. Léon lelkében csak halvány nyomot hagyott a vallásos nevelés. Később keményen bírálta a papokat, merész kijelentéseivel botrányokat kavart. A líceumban összeférhetetlen diák volt, ezért édesapja kivette az iskolából és munkát szerzett neki, ahol műszaki rajzot tanulhatott. Tizennyolc évesen Párizsba költözött, egy építkezési vállalatnál irodistaként dolgozott, de nem sokáig bírta, fellázadt a középszerű kistisztviselő élet ellen. Művész, festő, költő, író akart lenni. Rossz szokásokat vett fel, lustálkodott, adósságokba verte magát és mindenféle kalandokba merült. Mindennek pedig az lett a következménye, hogy elvesztette önbizalmát, élete vakvágányra futott, végül nyomorba sül�lyedt. Elvesztette hitét, szabad gondolkodású lett, dühös antiklerikalista, mélységes gyűlöletet táplált az Egyház iránt, melyben az igazságtalanságok és visszaélések támaszát látta. Édesanyja próbált a lelkére beszélni, de nem sok eredmén�nyel. Egy író, Barbey d’Aurevilly viszont a Mesterhez vezette őt. Egy napon az utcán találkozott az írófejedelemmel, utána sietett és megszólította. Az író kérdésére, hogy mit akar fiatelember, az volt a válasza: Csak nézni Önt. Ez a találkozás egy életre szóló barátság kezdetét jelentette és Léon megtérésének kezdetét is. Barbey minden vasárnap elment a misére, hóna alatt egy hatalmas, kapcsos misekönyvvel. Az egyházról magasztosan gondolkodott, szívesen idézte fel a nagy pápák emlékét, a hagyomány, az oltár nagy tisztelője volt. Bloy pedig szerette a színpompát, a túlzó romantikát, és ezt az eszközt, a romantikát használta esetében az Úr, hogy lelkét megmentse. Egy évi tusakodás után 1869-ben, Szent Péter napján meggyónt, és teljes meggyőződéssel visszatért a néhány éve elhagyott egyházba. Ez valójában nem is visszatérés volt, hanem megtérés, hisz korábban csak a vallás külsőségeivel találko-
zott. Sohasem írta meg megtérésének történetét, de a Szegény asszony című írásában olvasható egy részlet, melyet csak olyan ember írhatott, aki maga is megismerte a damaszkuszi út fényességét. Az annyira elkoptatott megtérés szó rá alkalmazva nem, egyáltalán nem fejezte ki a vele történteket. Egy nála erősebb Valaki torkon ragadta, elhurcolta a tűz házába. Lelkét kitépték, csontjait összetörték, megnyúzták, megégették, valamiféle agyaggyurmát csináltak belőle, amelyet egy Munkás – szelíd, akár a fény - újjá formált. Ezután fejjel előre behajították egy öreg gyóntatószékbe, amelynek deszkái összetörtek a súlya alatt. S mindez ugyanabban a pillanatban ment végbe. Erőteljes stílusából csak amúgy sugárzik az isteni szeretet. Miután megtért, másokat is Istenhez akart téríteni, buzgó neofita lett, hosszú, prédikáló hangú leveleket írt mindazoknak, akiket meg akart téríteni. Ezeknek a leveleknek köszönhetően stílusa egyre javult, ura lett a nyelvnek és íróvá vált. Vitathatatlan tehetségét kezdték elismerni. Csak az irodalom és vallás érdekelte, nagyon foglalkoztatta a gondolat, hogy szerzetesrendbe lépjen, húsz éven keresztül lappangott lelkében a vágy, hogy bencés lehessen, de nem jutott bizonyosságra. Amikor már mindenki azt hitte, hogy kolostorba vonul, megkísértette a test ördöge. Találkozott egy utcalánnyal, Anne-Marie Rouléval, akinek szeretője lett. Próbált megszabadulni ettől a kapcsolattól, de sorozatosan elbukott. Ekkor váratlan dolog történt, az utcalány kereszténnyé vált, buzgón tanulmányozta a Szentírást, de elragadtatta magát, azt hitte, hogy isteni kinyilatkoztatásokban részesül. Úgy éltek Bloyval, hogy nap mint nap várták a világ végét, Krisztus dicsőséges visszatérését és a Szentlélek kiáradását és természetesen minduntalan csalódtak. Végül Anne-Marie megőrült és zárt intézetben fejezte be életét. Léon pedig úgy érezte Isten elhagyta. Egy kolostorban keresett menedéket, de a szerzetes atyák lebeszélték a szerzetesi életről, arra biztatták, hogy írjon. És Bloy írt, keményen, kertelés nélkül, megleckéztette a papokat is, a katolikus irodalmat, művészetet. Mintegy 30 művet írt, de soha nem tudott annyit keresni, hogy tisztességes megélhetést biztosítson családjának, sok nélkülözésben volt részük. Idősödő korában Isten arra használta, hogy lelkeket mentsen. Hatására, segítségével nagyon sokan megtértek, mint például Jacques és Raissa Maritain is. Öreg korára a lelkek megérintésének és felébresztésének mestere lett. Sikert aratott olyan esetekben is, amelyekben a hivatalos Egyház tehetetlen volt. Felébresztette, életre rázta az elkényelmesedett keresztényeket, akik anyagi jólétükben megfeledkeztek arról, hogy Krisztus vallása elsősorban a szegényeké, és a világnak egy napon vége lesz. Velük szemben a sokkolás taktikáját alkalmazta, a támadást, gúnyolódást... és fölöttébb eredményesen. Léon Bloy megtért keresztényként élte életét, leginkább az ószövetségi prófétákra emlékeztetve, a büntetést és megpróbáltatásokat jövendölő prófétákra, aki a századforduló polgárságát akarta megdöbbenteni, jólétük, kényelmes életük végét Kopacz Katalin hirdetve.
8 kultúra
A
Benczúr Gyulával
régi magyar történelemben
170
170 éve, 1844. január 28-án született a 19. századi magyar történeti festészet kiemelkedő alakja, az itáliai és flamand barokk festők, Tiziano és Rubens káprázatos színkezelésű követője. Festményeiben megörökíti történelmünk meghatározó eseményeit, alakjait is: első királyunk megkeresztelkedését, a szabadságért küzdő Hunyadiak és Rákócziak elfogatását, Buda 1689-es, török alóli felszabadítását.
M
7
Munkácsy Mihállyal, Mészöly Gézával és a nagy orosz realista festővel, Repinnel egy esztendőben született, 1844-ben, Nyíregyházán. A család hamarosan Kassára költözött, ahol kitűnt a fiú nem mindennapi tehetsége a szabadkézi rajz terén. Ezért 1861-ben Münchenbe küldték, a nagy múltú Képzőművészeti Akadémia hallgatói közé. Az Akadémia falai között ezidőtájt a magyar művészifjúság színe-java tanult, Szinyei-Merse Pálon és Benczúron kívül Székely Bertalan, Mészöly Géza, Munkácsy Mihály és Paál László is. A történelmi festészet ekkor egész Európában uralkodó műfaj volt. A fiatal Benczúr már otthon, a szabadságharc eszméivel rokonszenvező kassai családban fogékonnyá vált a magyar történelem iránt. Nagy sikerű történelmi festményeinek sorát a Hunyadi László búcsújával (1) kezdte meg (1866), amely a fiatal festő művészetének legjava eredményeit foglalja össze. Benczúr a hozzáfűzött reményeket újabb sikerrel váltotta be, amikor II. Rákóczi Ferenc elfogatását (2) festette meg, ahol a színek gazdagsága barokkos pompával párosul (1869).
1869
1869-ben fejezte be tanulmányait Münchenben. A fiatal magyar festőre felfigyelt a művészetkedvelő II. Lajos bajor király is, s elhalmozta (jó megélhetést biztosító) megrendelésekkel. Egy festőtársával dolgozott közös műteremben, kinek húgát, Karolinát 1873-ban feleségül vette. A Pihenés az erdőben (3.) c. kép modellje - felesége volt. Az Eötvös József kultuszminisztertől magyar történelmi képekre hirdetett pályázati felhívásra fogott hozzá a Vajk megkeresztelése (4.) c. festmény felvázolásához (1875). 1876-ban, művészetének elismeréséül, II. Lajos a müncheni Akadémia tanárává nevezte ki Benczúrt, aki csak magyar állampolgárságának megtartásával vállalta e tisztséget. Az uralkodó kegye továbbra is fogva tartotta, s ő e megrendelések unalmának elűzésére sokszor keresett felüdülést családja körében. Így keletkezett négy gyermekének rubensi arcképe (Gyermekeim (5.), 1881).
9 kultúra
M
Művészi megbecsülése nemzetközi viszonylatban is felfelé ívelt. Mégis szívesen fogadta el hazájának meghívását, amikor Trefort Ágoston kultuszminiszter 1883ban a Budapesten felállítandó művészképző intézmény (Mesteriskola) vezetésével bízta meg, ahol pedig egyelőre még műtermet sem tudtak biztosítani számára. A magyar társadalom hálásan fogadta és értékelte elhatározását. A soron következő nagy megbízatás a Budavár visszavétele (6.) volt. A téma tíz esztendőn keresztül foglalkoztatta, s a milleniumra elkészült kép egyik legmonumentálisabb alkotása. A hatalmas tömeget mozgató kompozíció ragyogó megoldása itthon, de egész Európában is igen nagy sikert aratott (1896). Benczúrt hosszú pályafutása során a hivatalos elismerés minden jelével elhalmozták. A kolozsvári egyetem díszdoktorává avatta, a főrendiház tagjai sorába iktatta, sok képe kapott itthon és külföldön aranyérmet és első díjat. A Tudományos Akadémia tagjává választotta, s ő ez alkalommal - mivel mindig távol tartotta magát a nyilvános szerepléstől - székfoglalóul Mikszáth Kálmán arcképét festette meg (1910).
Á
Ám a kritika is erősödött, ami a Párizsból mindinkább előretörő modern festészeti irányok rohamos terjedésének következménye volt. De ahogy Munkácsy sem változtatta meg szemléletét élete végéig - bár Párizsban élt, s körülötte zajlott az új, fejlődő, modern művészet nemzetközi csatája -, ugyanúgy Benczúr sem volt hajlandó arra, hogy a képességeinek, lelki alkatának, elképzeléseinek legjobban megfelelő akadémiai festési módját áthangolja. A Mesteriskola élén mindvégig a becsületes technikai felkészültséget tartotta a művészképzés legfontosabb célkitűzésének. Ellensége mégsem volt az új művészeti utakat keresőknek - három tanítványa, Fényes Adolf, Kernstok Károly, Koszta József festészete is tanúskodik erről. Halála előtt 3 évvel festette itt látható Önarcképét (7)(1917).
A
A magyar művészet Benczúr óta hosszú utat járt be. Modern festői alkotómódszerekhez szokott szemeink csak lassan nyílnak meg a benczúri értékek befogadására. De el kell ismernünk ritka technikai tudását, festményeinek szinte tökéletes anyagszerűségét s hibátlan kompozíciós készségét. Korai történelmi képeinek bensőséges, ünnepélyes megfogalmazását, családi portréinak lírai átélését, derűs jeleneteinek optimizmusát, valósághű ábrázolását pedig legjobb hagyományaink közé sorolhatjuk. Forrás: Telepy Katalin: Benczúr, Corvina Kiadó, 1970. Sárközi Sándor piarista
1
11 ifi oldal
Mi mutatja az t, hog y valaki helyesen szereti önmagát? Én azt hiszem , az szereti magát helyese n, aki jóban va n önmagával, kedveli mag át, ör ül, hog y eg yütt lehet önmagával, és ha valamit hib áz ik, meg tud bocsátan i önmagának , mer t tudja, hog y Isten is m egbocsátott nek i.
Mit gondolsz, miért olyan fontos a helyes önszeretet? Én egyből felelnék erre a kérdésre: Aki nem szereti önmagát, az se Istent, se felebarátját nem tudja igazán szeretni! De hogyan lehet önmagunkat helyesen szeretni? Fel kell fedeznünk jó oldalainkat, talentumainkat, a szépet és jót, amit Istentől kaptunk. Ha ezzel nehézséged van, próbálj egy ideig naplót írni, és naponta összegyűjteni azt, hogy aznap milyen szépet és jót fedeztél fel önmagaddal kapcsolatban. Arra is figyelj, hogy mi az, amit mások visszatükröznek neked. Vannak olyan emberek a környezetedben, akik inkább a negatívat tükrözik feléd. Ezzel kapcsolatban azt tudom tanácsolni, hogy ne gondold, ő ezt rossz akarattal teszi, azt is gondolhatja, hogy segíteni fog téged az előrehaladásodban, vagy egyszerűen ő csak így tud kommunikálni. Pedig a negatívumok hangsúlyozása inkább csak arra jó, hogy azok egyre mélyebb gyökeret verjenek benned, és ne lásd meg tőlük a szépet és a jót. Amikor negatív véleményt hallasz magadról, meghallgathatod, de utána próbáld megnézni, hogy mi is lehet az oka egy ilyen véleménynyilvánításnak. Lehet, hogy az illetőnek baja van önmagával, és kivetíti rád a keserveit. Ha ez a helyzet, akkor ez peregjen le rólad, mint kutyáról az esővíz. Lehet, hogy a véleményének reális alapja van, s akkor Isten kegyelmével igyekezz változtatni magadon. Lehet, hogy néha munkahelyeden is nagyon negatív hangulat uralkodik. Hogy ez ne ragadjon magával, próbálj mindent Jé-
zussal együtt tenni. Mielőtt nekiállsz, kérdezd meg Jézust: most mit akarsz, hogy tegyek és hogyan akarod? Ennek a két kérdésnek szentelj két-három percet, és akkor örömmel tudsz nekiállni a feladatodnak. Gyakran önmagadat is negatívan ítéled meg. Ezeket a negatív véleményeket, gondolatokat, érzéseket pozitívekkel lehet kiütni. Tehát a naplódba próbálj minden nap valamilyen pozitív tapasztalatot leírni, és ha nehéz is, őszintén ismerd be: milyen jó, hogy jót tudtál tenni a nap folyamán. Dolgozni azon, hogy jobban szeresd magadat, nem könnyű feladat. Ezért komolyan kell imádkozni, kérni és könyörögni, hogy az Úr változtassa meg életedet. A kérő ima azért fontos, mert világossá teszi, amire te vágyódsz, és a könyörgéssel azt is beismered, hogy saját erődből erre nem vagy képes. A kérő ima erősíti a hitedet, a könyörgés pedig a bizalmadat Istenben. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy az önszeretet mindig helytelen. Ezt azért mondta, mert azt hitte, hogy helytelen az, ha valaki önmagát szereti, mert így önzővé válik. Akkor én azt kértem tőle, próbálja meg helyesen szeretni önmagát. Kérje meg a Szentlelket, hogy mutassa meg neki a helyes önszeretet útját. A helyes önszeretet megnyitja a szívünket Isten felé és az emberek felé is, örömöt hoz az életünkbe és mások életébe is. Akkor szereted magadat helyesen, ha örülni tudsz magadnak és hálás vagy Istennek, hogy az vagy, aki vagy, és olyan vagy, amilyen vagy. forrás: http://jezsuita.blog.hu/
1
2
3
4
5
6
7
A
12
10
11
B
15
16
17
19
18
20
A
21
22
23
26
24
27
30
28
31
T
34 38
25 29
32
33
35
36
39
40
42
43
46
L
9
13
14
37
8
47
G
41 44
45