Januar 2018

2018. január Erdélyi keresztény családok lapja

2. oldal: Hordozzuk a fényt - főszerkesztő 3. oldal: A Szent Péter-bazilikában - Dr. Bakó Mária Hajnalka 4-7. oldal: Mária a rózsákon - Dr. Darvas-Kozma József 8-9. oldal: Felvidéki Értéktár 1. - Sárközi Sándor SP 10. oldal: Feljegyzések a csíkszentmártoni sírfeliratokról - Vitos Antal 11. oldal: Közöttünk - Bács Béla János fordítása

12. oldal: Amit lelkileg erős emberek nem tesznek - László Rezső OSPPE 13. oldal: A csodahegedű - Katóca 14. oldal: Derűs oldal 15. oldal: Rejtvények és megfejtők 16. oldal: Szilveszteri „tizenkettő” - Pilinszky János

IX. évfolyam 1. szám

A 2018-as év változatosnak ígérkezik. Elsőáldozás, bérmálás, Ifjúság éve, egyházi évfordulók, Mátyás király-emlékév, választás stb. Már október elején megbeszéltük az elsőáldozásra készülő diákokkal a nekik fontos kérdéseket: miért jövünk hittanórára, szentmisére, és miért akarunk elsőáldozók lenni. E kérdésekre közösen kerestük a jó választ. Abból indultunk ki, hogy akit vagy amit jónak megismertünk, azt tudjuk őszintén szeretni. Amit vagy akit nem ismerünk, azt nem is tudjuk szeretni. Az első kérdésre e válasz született: azért jövünk hittanórára, hogy jobban megismerjük Istent és szeretetét. Szentmisére pedig azért jövünk, mert szeretjük Jézust. És azért akarunk elsőáldozók lenni, mert találkozni akarunk Jézussal a szentáldozásban.

Most az újesztendő kezdetén mindenki boldog új évet kíván egymásnak, de elgondolkodtunk-e azon, hogy miért számoljuk az éveket, és mitől is lesz boldog az esztendő?

Seneca, a híres római filozófus azt tanította: „Számunkra ne az legyen a lényeg, hogy hosszú életet éljünk, hanem hogy megfelelően tartalmas legyen az életünk. Mert az életet nem időtartama szerint kell értékelnünk, hanem a cselekedetek alapján.” Ez egy pogány ember megállapítása, akinek az volt a meggyőződése, hogy a jó tettek teszik értékessé az ember életét. Azt mondhatjuk, hogy nem járt messze az igazságtól. Ugyanis az élet és a találkozások arra valók, hogy megtanuljunk szeretni, és így rátaláljunk az örök szeretetre, Istenre. Ferenc pápa így mondta a fiataloknak: „Amikor Isten megérinti egy fiatal fiú vagy lány szívét, az valóban hatalmas dolgokra válik képessé.”

Ritka, hogy a Szentcsalád vasárnapja egybecsúszik Szilveszterrel és Újévvel. Jelzés értékű, hiszen azzal az évvel érintkezik amelyet Ferenc pápa a 2018-as rendes püspöki szinódusra készülve a „Fiatalok, a hit és a hivatás tisztázása” témában hirdette ki. A világegyház szándékához kapcsolódva, egyházmegyéinkben is Ifjúság évet tartunk, mert „olyan fiatalokra van szükség, akik úton vannak, akik előre haladnak, egymás mellett, a jövőbe tekintve! Olyan fiatalokra, akik érzik, hogy az élet küldetést kínál fel számukra.” A Szentatya arra kér: „Kedves fiatalok! Ne elégedjetek meg kicsiny célkitűzésekkel! Vágyódjatok a boldogság iránt, legyen hozzá bátorságotok, hogy kilépjetek önmagatokból, és teljes mértékben megvalósítsátok jövőtöket Jézussal együtt.”

2

Az imaapostolkodás szándéka januárra: Ázsia vallási kisebbségeiért, hogy az ázsiai országokban a keresztények és más vallású kisebbségek hitüket szabadságban élhessék meg.

A holnap ifjúságának Kosztolányival azt kívánjuk: ,,Ne lássák a bú ciprusát,/ higgyék, örök az ifjúság” … de gondolják meg ,,Hova repül az ifjúság? Feleljetek, bús lombú fák, Üllői-úti fák.”

Repül boldogan a felnőtt koron át az idős korig, s annak horizontjáról a boldog örökkévalóságba.

2010-ben az Év fájának választották a csíkszentléleki 500 éves hársfát. Íme a példa, még az ötszáz éves fa is kirügyezik, kivirágozik, ha jön a tavasz. Minden korban ifjú és boldog az, ki Istennel él.

Az évtizedek szépsége és lelkesedése függ a gyermekkortól is, főleg a családtól. A családtól, mely gyermekóvó, gyermeknevelő közösség, Illyés Gyula gondolatával.

A szeretet teremtette a gyermeket, maga Isten. Az élete nem lehet tökéletes sem szeretet, sem Isten nélkül. A gyermek ezt ösztönösen tudja. A gyermek jogosan az Istené, a szülő csak megbízott, hogy majd Hozzá vezesse. A szülők életet adtak a gyermeknek, akinek van teste, értelme, lelke, érzelme, akarata. A gyermek fejlődik minden szinten, csak nem egy tempóban. Ha kihagynak egy réteget, már megszakították az egész fejlődési folyamatot benne.,,A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba, s fényt keres, napok, holdak, csillagok vagy pislogó gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen.” (Wass Albert) A gyermek értelme használatától már rakosgatja értékrendje elemeit – ami szerint akar élni –, amelyek egész életén át kísérik őt. Ez az értékrend segíti a gyermeket egy nagyon bonyolult világban: irányt ad, értelmet, biztonságot, hogy az élet kudarcait egészségesebben tudja kezelni. Mivel Isten közösségbe szánta a gyermeket, ezért be kell vezetni őt a vallásos közösségbe is, hogy a „valahová tartozás” alakuljon ki a gyermekkorban, amikor ezt természetesen fogadja el.

A Szentcsalád legyen a szülők és nagyszülők példaképe, hogy a gyermekeket és ifjakat az örök értékek szerint tudják nevelni.

Minden kedves Olvasónak boldog találkozást kívánok Jézussal, hogy az igazi fény hordozóivá tudjanak válni, a főszerkesztő

KRISZTUS VILÁGA – Erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja. Kiadja: Salus

Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztők: Balázs Tünde, Sárközi Sándor. Borító: Ryan Tylor. Lapterjesztő: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389, Elérhetőség: 530230 – Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38. sz., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

kereszténységünk

A Szent Péter-bazilikában Október utolsó vasárnapján Rómában a Szent Kamill útvonalán a Szent Péter térre sétáltam, azzal a gondolattal hogy, szentmisét hallgatok a bazilikában. Ahogy tettem ezt diákéveim alatt nagyon sokszor, mindig rendkívüli ünnepként élve meg az eseményt.

Az Angyalvár közelében már megsűrűsödött a gyalogos forgalom, csak lassan, kikerülve az ámbolygókat lehetett araszolni előre. A Via della Conciliazione megújult arculattal fogadott. Meg kellett állnom, hogy bemérjem magam benne. Néhány épületet tataroznak, megnéztem, hogy régi könyvesboltjaim megvannak-e? Megvannak, megnyugodtam. Szerettem bennük elidőzni egy-egy csendes délutánon, különösen ünnepekkor, ilyenkor volt valami magasztosság, amit ajándékba kapott az ember pusztán a jelenlétéért az üzletben, a halk meditáló háttérzene mellé.

Amint közeledtem a Szent Péter térhez, úgy kezdett bennem elfogyni a levegő, és egy fura szorító érzés kezdett birtokába venni. Ahelyett, hogy kiszélesedett volna a tér, ami elhelyezkedése szerint is a rendeltetése, bennem kezdett összeszorulni az a belső tér, amit magammal hoztam, hogy a kereszténység szívében lévő térrel együvé válva a végtelent éljem meg. Lelki szemeim előtt feltárult az a Szent Péter tér, amelyet huszonhárom évvel ezelőtt megláttam és könny szökött a szemembe, mert maga volt a végtelen. Ennek most nyoma sincs. A számomra szépséget, szabadságot, magasztosságot jelentő tér most teljesen el van barikádolva, nincs szabad kilátás sem, nemhogy bejárat. A jobb oldali oszlopcsarnokhoz kellett mennem, hosszú sort kiállva, mert csak egyenként lehet bejutni az ellenőrző központokhoz, fegyveres felügyelet mellett. Ők „csupán” belenéztek a táskámba. Vállaltam a vizsgálatot, szentmisére igyekezem alapon.

Ha már Rómában, az örök városban vagyok, vegyek részt, mint régen, a kereszténység tudtom szerinti legközpontibb templomában. Az első ellenőrzést csak a fegyveres őrök végezték, „ránézésre”, második volt az átvilágítás, ami majdnem egy röptérinek felelt meg.

Az órámat nem kellett levennem, a kabátomat igen.

A Szent Péter térre érve kicsit fellélegeztem, mert a tumultusban levegő sem volt. Próbáltam megtalálni magam a régi kedves helyemen, de nehezen ment, nem volt tér. Több ezer szék foglalta el a teret, ami körbe volt kerítve, nem volt átjárás, csak meghatározott folyosókon lehetett közlekedni. A tér jobb

oldalán a bemenők igyekeztek felfelé, a bazilikához, baloldalt pedig a lejövők hömpölyögtek. Először elmentem a kedves szökőkútjaimhoz, amelyekhez annyi emlék köt. Értesültem volt, hogy vízsporlásra hivatkozva leállították őket. Bevallom, nem akartam elhinni. Sajnos, igaz. Gyönyörű kútjaimat szárazon találtam, magányosan, mint az elhagyott édesanyát…Szomorúan mentem tovább.

Az oszlopcsarnok végénél összeszűkült a hely, újból csak araszolva lehetett felfelé haladni a keskeny részen a tömegben a bazilika felé. Volt itt még egy harmadik, lazább ellenőrző pont, ahol szétvált a tömeg, a jobboldali része a kupolába és az altemplomba igyekezett, a baloldaliak a bazilikába. Noha lassan sikerült előbbre jutnom, tudtam, van időm a szentmiséig, nem kések el. Rómában időt kell szánni mindenre.

A bazilikába érve, tömeg fogadott. Már a bejáratnál feltűnt, hogy nincsenek székek elhelyezve a szentmiséhez. Fel voltam készülve ugyanis, hogy nem fogok ülőhelyet találni, valahol meghúzom magam.

Nem értettem a helyzetet. Olyan volt a tömeg, mint egy felbolydult méhkas. Szentmisére való készületnek híre helye sem volt. Kezdtem figyelni az embereket, ahogy igyekeztem előre menni az oltár felé. Ők is kerestek valamit, tanácstalanok voltak, mint én. Időközben a középen meghagyott szabad téren bevonult az asszisztencia, de nem a főoltárhoz, hanem a mögötte lévő kápolnába. Végre kezdett derengeni nekem, hogy csak ott lesz szentmise, azon a tömeghez képest szűk helyen. Ismerős volt a bejárat, gondoltam, hátha bejutok. Hiú ábránd volt. Újabb őrbe botlottam, aki utamat állta. Megkérdeztem tőle, hol lehet szentmisét hallgatni? Ő (afrikai volt) szárazon válaszolt: „Ott ni, középen…” Elszédültem a tanácstalanságtól. Hol? Talpalatnyi hely sincs az elcsendesedésre… Most értettem meg a tömeg csalódottságát, amikor magam is csalódtam.

Szóba álltam néhányukkal, ők is szentmisére jöttek, sok ezer kilométerről…

Fájdalom hasított belém és éreztem: „El innen!” A Szentlélek templomban találtam menedéket. Ott minden a régi volt, csupán a hajdani fiatal lengyel plébános lett őszbe hajlott azóta, de hangja a régi maradt. Az Angeluszra már nem mentem vissza a térre. Mit tudna nekem mondani most akár a Szentséges Római…?

Bakó Mária Hajnalka

3

Mária a rózsákon

A világon elsőként Magyarországon épült meg Magyarországon áll az a kápolna, amely a világon először viselte a Szeplőtelen Fogantatás nevet. Ez is hungarikum!

A Kőhegyen álló Szeplőtelen Fogantatás kápolnának az alapítója és felépítője a budaörsi Wendler Ferenc.

4

Wendler Ferenc 1815. június 29-én született Budaörsön. A Wendler-család már 1788-tól egészen a kitelepítésig rendben tartotta és díszítette az első budaörsi Úrnapi kápolnát.

A budaörsi Kőhegy legmagasabb sziklatömbjén, amelyhez pogány szokások fűződtek, Wendler Ferenc egy üveg lámpást helyezett el, amelyet rendszeresen meggyújtott, hogy a krisztusi fény világítson az éjszakában. Az első alkalommal akkora pofont kapott a gonosztól, hogy még a kalapja is leesett a fejéről. Kalapját soha többé nem találta meg.

Wendler Ferenc, szülei halála után, folytatni akarta az Úrnapi kápolna díszítését. A kápolna körüli feladatokat végül hozzátartozói kapták meg, ő megelégedett azzal, hogy évente Szent Péter-Pál napján a budaörsi templom főoltárát gyertyákkal díszíthette. Nyolc éven át, 1838 és 1846 között ő tette, később rokonai átvették tőle.

1847. június 29-én éjszakai látomásban megjelent a Szűzanya, amely kihatással volt későbbi életére is: a Kőhegyen egy csipkerózsabokor előtt ásott, és minden rózsában Szűz Mária mosolygós arcát látta. A rózsa levelein élesen olvashatóvá vált: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Következő éjjel egy zöld úrnapi kápolnát látott, amelyet ő és későbbi felesége, Hartmeyer Rozália díszítettek. A kápolna a díszítés alatt egyre nagyobb lett. Ferencnek még többször megjelent a Szűzanya, egy alkalommal abban a formában, ahogy szoborként is ábrázolják őt, egy liliommal a kezében. 1849-ben egy

jelenésben Szűz Mária kiterítette köpenyét és védelmezően föléje tartotta. Ekkor megkérdezte Szűz Máriát, hogy szolgálhatja-e, mire a Szűzanya mosolyogva igent mondott.

1853. július 15-én délután fél négykor – abban az órában, amelyben pontosan kilenc éve édesanyja halt meg – Wendler Ferenc közel érezte a halált magához.

A vályogfejtő, amelyben éppen dolgozott, beomlott és betemette őt. Az ott lévő hat személy már nem hitt abban, hogy meg lehet őt menteni. Abban a hiszemben voltak, hogy már csak a holttestét fogják kiásni. Nagy csodálkozásukra sebesülés nélkül, élve került elő az óriási földtömeg alól. Életét – mondta Ferenc – csupán a Szűzanyának köszönheti, aki köpenyével megvédte őt.

Ettől kezdve nem találta belső nyugalmát. 1854. június 29-én és az ezt követő éjszakán újra megjelent Szűz Mária. Arra gondolt, hogy a Szűzanyának tervei vannak vele. Neve napján, ugyanez év december 3-án, felment Antal nevű fivérével a Kőhegyre, hogy megnézze azt a csipkebokrot, amelynek szirmain Isten anyjának arcát megpillantotta. „Ide emléket szeretnék állítani örök időkre, Mária a rózsákon” – mondta a fivérének. Ferenc és felesége úgy határoztak, hogy kápolnát építenek a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Tervébe beavatta testvérét is.

Ezen a napon felkereste a község plébánosát, Brunner Jánost, elmesélte neki visszatérő álmait és elmondta terveit is. A plébános le akarta beszélni a kápolna építéséről, elmondta a nehézségeket, melyek egy ilyen vállalkozással együtt járnak. Brunner plébános szerint a szegény földműves nem tudja tervét megvalósítani, és át kellene gondolnia az egészet alaposabban. Ferenc másnap, 1854. december 4-én fiával, Andrással kint ült az udvaron. Hirtelen elsápadt, felállt és gyorsan besza-

Mária a rózsákon

ladt a házba. Miután újra előkerült, elmesélte, hogy az ördög jelent meg előtte és azt mondta: „Egy szegény ember nem tud ehhez a vállalkozáshoz elegendő pénzt összeszedni, és így tervének megvalósítása egész családját nyomorba döntené.

Akassza inkább fel magát, ahelyett, hogy Isten anyjának kápolnát épít.”

Ferencnek eszébe jutott az első és a második eset, amikor az ördög a csipkebokor megjelölésekor pofon csapta. Most harmadszor azért fenyegetőzött, mivel nem tetszett neki az ájtatos terv. De hiábavaló volt a gonosz minden próbálkozása, Ferencet nem lehetett

tervétől eltéríteni. A Mindenszentek litániáját imádkozta, és Szent Mihály arkangyalhoz könyörgött. Buzgó és áhitatos imájával ellenállt az ördög harmadik kísértésének is. Vigasztalta magát a gondolattal, hogy „mily óriási művet kezd majd el, hány lélek tér majd meg a kápolnában, hány léleknek segít majd a tisztítótűzben...” Újra felkereste Brunner plébánost, és elmesélte neki a történteket. Brunner János figyelmesen hallgatta Ferencet, már nem akarta lebeszélni a terveiről, hanem asztalhoz ült és azonnal levelet írt Rómába. A levél-

írás alatt afelől is megkérdezte Ferencet, kinek a tiszteletére óhajtja a kápolnát felépíteni. Ferenc válaszolt: „A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére, Mária a rózsákon. Így láttam Őt a jelenésben.” Erre a pap csodálkozva megkérdezte őt: „Kitől tudja ön, hogy ez valóban a Szeplőtelen Fogantatás volt?” - Wendler válasza: „A rózsaleveleken állt: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás! Ennek tiszteletére kívánom a kápolnát felépíteni.”

Azokban a napokban Rómában összegyűltek a katolikus egyház elöljárói, többek között Scitovszky János esztergomi érsek, bíboros, a Szeplőtelen Szív Társulat alapítója (balra), akinek Brunner atya az esetről beszámolt. Az egyháztörténelem egy jelentős személyisége, IX. Pius pápa (jobbra) 1854. december 8-án üdvtörténeti jelentősége miatt és a hagyomány alapján Mária Szeplőtelen Fogantatását az Ineffabilis Deus bullában ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki, hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt.

5

Mária a rózsákon

6

1854. december 20-án nagy tisztelet érte Wendler Ferencet – és rajta keresztül Budaörsöt –, a Szentatya beleegyezésével megépülhet a kápolna. Még ugyanazon a napon Wendler Ferenc és felesége – Brunner János plébános és Weber Gáspár községi bíró jelenlétében – aláírták a szerződést, kijelentve: „Mária Szeplőtelen Fogantatása tiszteletére a Kőhegy virágokkal teli völgyében nem csupán egy szép kápolnát építünk, hanem azt mindig és állandóan jó állapotban tartjuk. A fenntartásához szükséges költségeket saját vagyonunk, különösen saját lakóházunk fogja fedezni.”

Wendler hozzátartozóival és barátaival megkezdte az előkészületeket a kápolna építéséhez. 1855 tavaszán élénk munka fogadta a Kőhegyre látogatót. 1855. május 5-én Brunner plébános ünnepélyesen lerakta a kápolna alapkövét. A legnehezebb munka az út megépítése volt, melyen a szükséges anyagot szállították fel a hegyre. Wendler Ferenc egyre nehezebben viselte az ördög üldözését. Egy nap elkeseredésében úgy döntött, öngyilkos lesz. Bezárkózott egy pajtába, és éppen kötelet kötött volna a nyakára, amikor hirtelen világosság lett körülötte. A Szűzanya állt előtte és így szólt: „Te megígérted nekem, hogy örök emléket állítasz! Így tartod a szavad?” Szégyenkezve eldobta a kötelet, és elhatározta, hogy az elkezdett munkát folytatja, és ígéretét amilyen hamar csak lehet, beváltja.

Fia, fiának barátai és még sok falubeli állt segítőkészen Ferenc mellé. Még az iskolás gyerekek is önként hordták fel a téglát a hegyre. Az építők számos csodának voltak szemtanúi. Egy alkalommal a munka alatt egy óriási sziklatömb indult meg. „Szeplőtelen, segíts!” – kiáltással Ferenc megállította a gördülő sziklát. Az építési munkálatok tehát folytatódtak.

Ferenc májusban kapott a Szentszéktől egy Máriaszobrot. Már a láda felbontásakor felkiáltott: „Nem így láttam Őt az álmomban!” Miután ezt a szobrot visszaküldte Rómába, IX. Pius pápa csináltatott egy másik szobrot, amely már egyezett az álmában megjelent Mária-alakkal. Körülbelül 70 centiméter magas, fából készült szobor volt, amely a Szeplőtelen Szűz Máriát ábrázolta kék palástban a tizenkét csillaggal. A Rómából kapott Mária-szobor átmenetileg a templom főoltárára került, és ott is maradt egészen a kápolna felszenteléséig.

A nyár végére elkészült a kápolna. Mikor már álltak a kápolna falai, az ördög azzal fenyegetőzött, hogy egy tüzes kecskével végigvágtat a falakon, és akkora lyukakat ver bele, amekkorákat sohasem lehet majd befalazni. Ferenc nem engedte, hogy megfélemlítsék: fáradhatatlanul tovább épített. Végül már csak a kápolna felszentelése körüli előkészületekkel kellett foglalkoznia.

Pontosan nyolc nappal a felszentelés előtt újra megjelent este a gonosz, egy molnárlegény képében, és meg

akarta tőle vásárolni a kápolnát. Az ördöggel való találkozásról így ír: „1855-ben, amikor a kápolna már teljesen elkészült, építtetőjét, Wendler Ferencet egy férfi kereste fel és éjszakára fekhelyet kért. Fel is ajánlottam neki egyet, majd ezután mondtuk neki, hogy egyen velünk; erre ő azt mondta, hogy ti szegény emberek vagytok, és én annyi pénzt adok nektek, amennyit csak akartok, ha eladjátok nekem a kápolnát; amire én, Wendler Ferenc azt válaszoltam, hogy Isten háza most épült fel és nem eladó. A férfi úgy nézett ki mint egy molnárlegény, és azt mondta, hogy ha Wendler (úr) nekem a kezét nem adja, akkor örökre elveszett ember. Akkor ránéztem gyermekeimre és asszonyomra, majd hirtelen senki sem volt már a szobában. Ők is látták, hogy a férfi az ördög volt maga, emberi alakban.” Ezek a történetek az ördögről ismertek voltak az egész községben.

Végül eljött a nagy nap. 1855. október 15-én, Szent Terézia napján, nagyszabású ünnepség keretében, Peitler Antal pécsi kanonok nyolc pap segédletével felszentelte a budaörsi Kőhegyen az első olyan kápolnát a világon, amely hivatalosan is a „Szeplőtelen Fogantatás” nevet kapta. Tizennyolc fehérbe öltözött leány vitte fel a Kőhegyi kápolnához Őszentsége, IX. Pius pápa személyes ajándékát, a Mária-szobrot a templomból, tizenkét legény pedig a harangot. A Mária-szobrot a kápolna oltárára állították. Lábainál egy rózsatő, a tizenkét csillagos rózsakoszorú volt, melynek használatát IX. Pius pápa vezette be.

Wendler Ferenc a felesége halála után elhatározta, hogy a kápolna melletti sziklába egy barlangot váj, amelyben élete további részét tölti, így a kápolnáról is megfelelően tud gondoskodni. 1872-ben kezdte el kereszt alakú „sziklaotthonát” kiásni, melybe hat év múlva, 1878. február 25-én be is költözött. Ezen a napon volt legfiatalabb lányának az esküvője. A templomi esketési szertartás után Ferenc összeszedte holmiját, és felment a Kőhegyre, ahol életének hátralévő 19 évét a világtól teljesen elszigetelten, Szűz Mária szolgálatában töltötte. 10 év és 51 napig egyáltalán nem ment le a faluba, egyébként is nagyon ritkán. Gyermekei gon-

magasságok Mária a rózsákon

doskodtak róla leginkább hideg ételekkel. Békesség lakott szívében, sohasem panaszkodott. Vezekléssel, böjtöléssel és imádkozással töltötte itt remete élete al-

konyát, a zajos világtól visszavonultan. Gyakran nyílt lehetősége áldozásra, mivel szombatonként és néha más napokon is, szentmisét celebráltak a kápolnában.

A barlang lakórészében állt egy hosszú láda, mely az ágya volt; azonkívül ott állt még egy tűzhely, egy kis asztal és egy szék; és a tíz évvel halála előtt készített fakoporsó is. Csizmája volt a párnája, zsákokkal takarózott. Fekhelye lábánál, a falon egy kereszt, egy rózsafüzér és egy egyszerű szenteltvíztartó lógott. Ágyán a következő felirat volt olvasható: „Wendler Ferenc itt lakott 1878. február 25 óta. Elhunyt 1897-ben, 82 évesen.”

Wendler Ferenc és Mária kápolnája idővel az egész környéken híressé lett. Mindenhonnan érkeztek látogatók Budaörsre, akik látni akarták az egyszerű embert, akit szentként tiszteltek. A községbeliek mindig szívesen időztek nála és hallgatták őt. Minden gyerek ismerte a szent embert és az ő jellegzetes kék színű kötött zekéjét. Amikor úgy döntött, hogy kápolnát épít, nemcsak abban volt biztos, hogy ezzel Istennek tetsző dolgot cselekszik, hanem abban is, hogy így az épülő kápolna embertársai hasznára és szolgálatára válik.

A kápolnánál számos csodás gyógyulásról számoltak be: Egy pesti, vak asszony itt nyerte vissza szeme fényét; egy epilepsziás leány a kegyhelyet gyógyultan

hagyta el; egy gyermek, aki nem tudott járni és a kápolnához fel kellett őt vinni, a hazautat már saját lábán tudta megtenni...

Wendler Ferenc, a nép egyszerű gyermeke, akiben a hívő falusi lelkület testesült meg, nagy hatást gyakorolt a világi és egyházi emberek széles köreiben. Személyisége nagy hatással volt a nép lelki életére, és fél évszázadon keresztül zarándokok nagy tömegét hozta mozgásba. Budaörsön és környékén azt beszélték, hogy Wendler Ferencet egykor boldoggá vagy szentté avatják.

A második világháború alatt, Magyarország megszállása idején (1944–45) a Kőhegy Szeplőtelen Fogantatás kápolnáján nagy károk keletkeztek. Wendler örökösei 1945-ben rendbe hozták a kápolnát.

Az 1946-ban kezdődött kitelepítést követően a kommunista, istentagadó barbárok megszentségtelenítették a kápolnát és az 1950-es évek elején lerombolták.

Romokban hevert a barlanglakás és a kápolna is... Újraépítésének a gondolata 1996-ban vetődött fel. A kápolna alapkövét 2003. május 5-én rakták le, majd több száz budaörsi részvételével, igen rövid idő alatt felépült. 2003. október 15-én szentelte fel Spányi Antal megyéspüspök. A IX. Pius pápa által küldött Szent Szűz szobor is visszakerült az immár újraépített kápolnába.

Ui. A budaörsi jelenés és a kápolna megelőzte a franciaországi Lourdes kegyhelyét. Mi lehetett volna belőle, ha hittel felkarolták volna?

Riedl Ferenc tanulmánya alapján ismertette: Darvas-Kozma József

7

Külhoni magyar értéktár

P

Felvidéki Értéktár 1.

A Felvidék fogalma a 19. században kiterjedt Magyarország egész északi hegyvidéki területére, amit korábban a Felső-Magyarország vagy Felföld elnevezéssel jelöltek. Ez a régió a mai Nyugat-Szlovákia területéből csak a Pozsony-Nyitra vonaltól északra eső vidékeket foglalja magában. Kelet felé ugyanakkor a mai Magyarország egyes északi területei (Miskolc és Salgótarján környéke), valamint a mai Kárpátalja hegyvidéki része is hozzá tartoztak, sőt még Máramaros területét is beleértették. (Ma a „Felvidék” jelentése már csak Szlovákia területére korlátozódik.)

A csehszlovákiai magyar kisebbség története az első Csehszlovák Köztársaság 1918. október 28-i megalakulásával vette kezdetét.

A korabeli nagyhatalmi viszonyoknak és a csehszlovák politika érdekérvényesítő szerepének köszönhetően a csehszlovák-magyar államhatárt nem etnikai, hanem stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontok alapján húzták meg. Így az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében mintegy 1 millió 70 ezer magyar anyanyelvű került a frissen kikiáltott csehszlovák államhoz. Ebből a Szlovákiának nevezett országrészben 890 ezer, míg Kárpátalján 180 ezer magyar élt.

8

A 2. világháború győztes nagyhatalmainak döntése szerint a „szlovákiai” magyarság ismét kisebbségi sorba kényszerült 1945 után. A Beneš-vezette csehszlovák politikai vezetés célja egy nemzeti kisebbségek nélküli csehszlovák nemzetállam létrehozása volt. Ehhez a magyarok egyoldalú kitelepíté-

sét tervezték, amihez indokként a kollektív bűnösség elvének megfogalmazása szolgált.

Miután azonban a nagyhatalmak az egyoldalú kitelepítés tervezetét elutasították (a németek kitelepítéséhez jóváhagyásukat adták), a csehszlovák politika új módszerekkel akarta elérni célját. A magyaroktól megvonták az állampolgárságot és az ezzel járó jogokat (nyugdíj, szociális támogatás, állami alkalmazás), elkobozták földtulajdonukat, bezárták a magyar iskolákat, felszámolták a magyar sajtót és a magyar kulturális intézményeket, a magyar közvagyont pedig elkobozták. A magyar vezetőket bebörtönözték és konstruált perekben ítélték el, így a vezetőjüknek számító Esterházy Jánost is. Csehszlovákia 1993. január 1-jéig tudott egyben maradni, azután felbomlott 2 külön államra. Az ekkor létrejött Szlovákia székhelye Pozsony lett, Bratislava néven.

l t E s -

Pozsony a 16. században

Árvavár

Kassa

Komárom

Pozsony, Vár és Koronázási templom

Dunaszerdahely

A mai Szlovákiában, a két ország szétválása után, a kisebbségi képviselet nagyobb hangsúlyt kapott. Magyar pártok alakulhattak, de a választások alkalmával gyakori volt az ún. magyar kártya előhúzása, ami a magyar kisebbséggel riogatja a szlovák válaszatókat. Az államilag kiemelten támogatott, fokozódó elszlovákosítás hatása, hogy 2001–2011 között 33 település vált magyarból szlovák többségűvé.

A 2011-es szlovákiai népszámlálás során 458 467 személy vallotta magát magyarnak (közel 62 ezerrel kevesebben, mint 2001-ben), ami Szlovákia lakosságának a 8,5%-át jelenti. A magát magyarnak vallók döntő többsége (több mint 90%-a) Dél-Szlovákiának a Magyarországgal határos déli sávjában, mintegy 8400 négyzetkilométernyi összefüggő területen él. A legnagyobb magyar tömböt a Délnyugat-Szlovákiában Pozsonytól az Ipoly mentéig élő magyarság alkotja: Csallóköz, a Mátyusföld, a Vág és Garam közti területek és az Ipolymente magyarsága. A második nagy magyar településterületet a nógrádi, gömöri és kassai-medencei magyarság alkotja, a harmadik nagy tömböt pedig a Bodrogköz és Ung-vidék magyarsága.

2001-ben átadták az újjáépített, Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria hidat, 2004-ben pedig létrejött a magyar nyelvű komáromi Selye János Egyetem. A szlovákiai magyar egyetemisták legnagyobb nyári művelődési táborai a Gombaszögi Nyári Tábor és a Martosi Szabadegyetem. Mindeközben a kormánytöbbség vezette parlament 2013-ban megszavazta a kisiskolák elsorvasztását szorgalmazó törvényt „takarékosság" címén.

Esterházy János felvidéki mártír-politikust máig nem rehabilitálták, de a Beneš-dekrétumokat (amelyek 1945-ben a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét vallották) - megerősítették... Összeállította: Sárközi Sándor piarista

9

kegyelettel

Vitos Antal lapunk 3. számától kezdve (2010. november) folyamatosan írta az Oltárra emelt barátaink – Játékos ismerkedés szentekkel c. sorozatát. 2017. decemberi látogatásunkkor mutatta kéziratban levő munkáját és hatalmas névtárát. Kéziratos dolgozata néhány részletének közlésével tisztelgünk előtte!

Vitos Antal

Feljegyzések a csíkszentmártoni temető és templomkert sírfeliratairól Adalék az egyházközség történetéhez, Csíkcsekefalva, 2016

Bevezető sorok

Belső indíttatást érezve, a tavasz folyamán önkéntes kutató és feltáró munkát végeztem a temetőben és a templomkertben.

Fáradozásaim eredményeként elkészítettem a jelen összeállítást a sírfeliratokról és egyéb temetői érdekességekről. A hangsúlyt a régi sírkeresztek és sírkövek megpucolására és felirataik megörökítésére helyeztem. Minden kiolvasható régi sírfelirat szerepel dolgozatomban, ezek ugyanis helytörténeti és régészeti értékkel bíró dokumentumok.

Eredeti célom elődeink, azaz a temetőben és a templomkertben nyugvó halottak névsorának elkészítése volt. Össze is állítottam ezt a listát, de rájöttem, hogy nagyon hiányos, mivel sok halott neve már egyetlen sírfeliraton sem szerepel, az újabb halottak nevét pedig többnyire még nem írták fel a síremlékekre.

Egy teljesebb névsort csak később tudok elkészíteni, de ehhez a gondviselő Isten különleges segítő kegyelmére és a plébániahivatal támogatására lesz szükségem... (Szerk. megj.: 2017 telére elkészült a plébániai anyakönyvek segítségével a teljes névsor!)

A sírok és halottak száma A megjelölt sírok száma a temetőben és a templomkertben 2016. április 30-án: l a síremlékkel jelzett sírok száma: 603 l a kőkereszttel jelzett sírok száma: 122 l a vaskereszttel jelzett sírok száma: 122 l a fakereszttel jelzett sírok száma: 19 l a sírkőlappal jelzett sírok száma: 12 l a kopjafával jelzett sírok száma: 3 l a kriptával jelzett sírok száma: 2 Összesen: 883

10

Megjegyzés: A 883 sírhoz még hozzáadódik a jeltelen (gondozott vagy befüvesedett) sírok száma, amit pontosan megállapítani nem lehet.

A temetőben és a templomkertben nyugvó azon halottak száma, akiknek a neve 2016. április 30-án szerepelt az olvasható sírfeliratokon: l a férfi halottak száma: 1052 l a női halottak száma: 855 Összesen: 1907 Megjegyzés: Az 1907 halotthoz még hozzáadódik azon halottak száma, akiknek a neve már nem vagy még nem szerepel a sírfeliratokon.

Baka János

kántortanító sírfelirata Található: Baka Mária síremlékén, a temetőkaputól jobbra, a 3. sorban: IHS E gyászsírban nyugszik BAKA MÁRIA A szülők egyetlen Reménycsillaga.

Míg ő szép virágként A mennyben virul Addig alant a Bánat árja dúl.

Egyedül a szent hit Nyújt csupán vigaszt. Őt láthatni egykor Isten, add meg azt.

Született: ..........

Meghalt: ..........

BAKA JÁNOS 1840-1928 KÁNTORTANÍTÓ neje MÁTHÉ TERÉZ -1924

kegyelettel

Matthias Mühl

Közöttünk

Baka János méltatása „Töpörödött emberkéről emlékezem (...), akinek szellemi frissesége, lelki nagysága, kézzelfogható alkotásai megkülömböztetett figyelmet érdemelnek. (...)

1840. december 24-én kézdi-kurtapataki Baka Áron kántoréknál gyermek születék. A falu neve Csíkszentgyörgy vala; az édesanyja neve Bálint Borbála volt; a karácsonyfahordás, betlehemezés és angyali énekzengés között született fiúcska neve pedig János lett. (...) A csillogó karácsony angyali énekszava hatással lehetett Jánoskára, mert az ének iránt élete utolsó napjáig nagy érdeklődést, szeretetet érzett, és éppen az ének terén tette fajának a legnagyobb szolgálatot. (...)

A diplomás kántortanítót Csíkszentmárton községe 1861. október 15-én egyhangúlag választotta meg kántorsegédnek, majd 1870. július 1-én kántortanítónak; és hogy jól választott, azt „Baka Bácsi” ötvenéves áldásos, egy helyben való működése igazolja.

1863-ban feleségül veszi Máté Teréz hajadont. (...) Boldog házasságukat (...) Mária nevű leánykájuk gyászos halála zavarta meg, ki szívrepesztő fájdalmukra 9 és fél éves korában halt el. (...) A kiváló kántortanító 52 évi működés után (...) 1910. május 1-én nyugdíjazását kéri, és meg is kapja. Feleségét, kivel 61 évet élt boldogan, 1924. március 18-án veszíti el. (...) 1925ben gróf Majláth püspök ajánlatára a Pápa őszentsége „Bene merenti” éremmel tüntette ki, mint a katolikus oktatás kiváló eredménnyel működő munkását. (...) Önálló munkái közül nevezetes az öt kiadást ért Őrangyal című ima- és énekeskönyv keresztény katolikus ifjúság számára; a három kiadásban megjelent Ártatlanok őrangyala című imaés énekeskönyv keresztény katolikus gyermekek számára, és a Ministráció magyar betűkkel. (...) Legnagyobb műve az 1914ben püspökileg jóváhagyott és 1921-24-ben megjelent Erdélyi Egyházmegyei Énekeskönyv... További munkái: az 1922. május 1-én megjelent Vallásos énekek, amely orgonakísérettel ellátva 100 vallásos éneket tartalmaz. Szintén 1922-ben jelent meg a Halotti zsolozsmák és szertartások c. kiadványa. Munkásságát az 1926-ban a róm.kat. népiskolai tanulók használatára szánt Kis dalos c. gyermek-énekeskönyve zárja.” (Domokos Pál Péter: Baka János székely kántor emlékezete c. írásából, Erdélyi Iskola, 1939-40, VII. évf. 136.o.)

„Házi beteggondozói munkát végző ápolónő vagyok, de a valóságban több szakmát is gyakorlok. Amikor hajtincseket göngyölítek, akkor fodrásznő vagyok. Amikor meghallgatok egy asszonyt, akit épp ismét utolér a félelem, mely nászéjszakája előtt gyötörte, amikor 16 évesen házasságot kellett kötnie, igen, akkor lelki vigaszt nyújtó vagyok. És ha sürgősen szükségünk van a mosogatókagylóra, mely el van dugulva, és én megjavítom, akkor vízszerelő vagyok. Mi nem csak ápolunk, szervezzük is a mindennapi életet.” Így vázolta nemrég egy vasárnapi újságban Karin Mergler ápolónő a saját hétköznapjait.

Az evangéliumok elbeszéléseiben Jézus a már beköszöntött Isten országa jeleként értelmezi a szegényeknek és betegeknek nyújtott segítségét. Isten országa ezen tettekben „közöttetek” van (Lk 17,20), azaz már valóság a jelenben. A liturgiában is szerepel az Isten országa és az életet szolgáló cselekvés közötti belső összefüggés.

Erre az összefüggésre kifejezett módon rámutatnak a szentmise végi elbocsátó szavak: „Ite missa est” (Menjetek, küldetésetek van). Miután az Eucharisztia ünneplésében a feltámadt Krisztus jelenvalóvá lett, az ünnepre összegyűlteket azzal a küldetéssel bocsájtják útjukra, hogy ők maguk váljanak a gyógyító és életet adó Isten jelenlétének jelképévé a világban. Így tekintve a kezdeti történetre, az ápolónő felsorolása kiegészíthető. Jézus szemszögéből nézve az ő tevékenysége túlmutat „a mindennapi élet megszervezésén”.

Evangéliumi értelemben az ő fodrásznői, lelki vigaszt nyújtó, vízszerelői és minden más szolgálatában, mindig megtapasztalható lesz valami Isten jelenlétéből és Isten azon szándékából, hogy üdvözítse és élettel töltse el az embereket – és ebben Isten országa már jelenvalóvá válik, „közöttünk”.

Christ in der Gegenwart 42/2017 Fordította: Bács Béla János

11

ifi oldal

mit lelkileg erős emberek nem tesznek Újabb esztendő előtt állunk: van aki örül, van aki fél tőle... Találtam 13 pontnyi segítséget, ami alapján akár így is nekiindulhatunk és megélhetjük ezt az esztendőt, az ifjúság évét, tudatosan törekedve, hinni abban, hogy rajtunk is múlik, és lehet egy szebb, értékesebb esztendőnk. Ehhez lelkileg is fontos edzeni magunkat, hiszen tudatosan lehet változtatni magunkon. Azonban a változáshoz fel kell ismerni, hogy bizonyos kérdésekben nem vagyunk a helyzet magaslatán. Lássuk, tehát mit nem tesznek a mentálisan erős emberek?

Nem pazarolnak arra időt, hogy önmagukat sajnálják – Az erős emberek nem

ücsörögnek magukba roskadva azon sajnálkozva, hogy milyen borzasztó az életük, a körülményeik.

Nem adják át az irányítást az életük felett – Nem mondanak olyat, hogy „a főnököm

miatt érzem rosszul magam”, mert tudják, hogy ők irányítják a dolgokat, az érzelmeiket és ők választják meg azt is, hogyan reagálnak, milyen érzéseket táplálnak egy adott helyzettel kapcsolatban.

Nem félnek a változástól – Az erős emberek nem próbálják meg elkerülni a változásokat.

Ehelyett lelkesek és nyitottak a pozitív változásokra. Tudják, hogy a változás fontos az életben és megpróbálnak megfelelni ennek.

Nem pazarolnak energiát olyan dolgokra, amelyeket nem tudnak megváltoztatni – Nem panaszkodnak egy elve-

szett tárgy miatt vagy egy közlekedési dugó miatt.

Ehelyett arra fókuszálnak, amit befolyásolni tudnak.

Nem aggódnak amiatt, hogy mindenkinek megfeleljenek – Az erős emberek

felismerték, hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni. Törekednek a kedvességre, de nem keseríti el őket, ha nem mindenkinek tetszik a viselkedésük.

Nem félnek rizikót vállalni, az ésszerűség keretein belül – Nem vállalnak buta,

céltalan rizikót, de nem félnek olyan kockázatos dolgoktól, amelyeknek, bár bizonytalan a kimenetele, de van benne fantázia.

Nem bánkódnak a múlton – Nem paza-

rolnak időt arra, hogy a múlton rágódjanak, és azt kívánják, bárcsak máshogy alakultak volna a dolgaik. A jelenben élnek és a jövőt tervezik!

12

Nem követik el ugyanazt a hibát újból és újból – Ezek az emberek fele-

lősséget vállalnak a tetteikért és tanulnak a hibáikból, így nem követik el ugyanazokat a hibákat, hanem próbálnak jobb és jobb döntéseket hozni minden alkalommal.

Képesek elismerni mások sikereit –

Nem irigykednek vagy nem érzik legyőzöttnek magukat csak azért, mert más sikeresebb, mint ők. Felismerik, hogy a siker mögött milyen kemény munka van, és megpróbálnak ők is keményen dolgozni az eredményért. És ünnepelni mások eredményeit.

Nem adják fel az első bukás után

– A sikertelenséget lehetőségnek tekintik a fejlődésre. Próbálkoznak, amíg el nem érik a céljukat!

Nem félnek egyedül lenni – Kihasználják ezeket a pillanatokat arra, hogy produktívak lehetnek. Élvezik a saját társaságukat, és nincs szükségük emberekre körülöttük csak azért, hogy ne legyenek egyedül. Egyedül is nagyon boldogak és feltalálják magukat!

Nem érzik úgy, hogy a világ tartozik nekik valamivel – A mentálisan erős

emberek nem érzik úgy, hogy bármi is járna nekik az élettől. Nem azzal a mentalitással születtek, hogy bárkinek is gondoskodnia kéne róluk. Ehelyett lehetőségeket keresnek és törekednek arra, hogy élni is tudjanak velük.

Nem várnak azonnali eredményeket – Azon dolgoznak, hogy egészségesebbek

legyenek, nem várnak azonnali eredményeket.

Ehelyett megpróbálják kihozni önmagukból a maximumot a lehetőségeiknek megfelelően és elfogadják, hogy a változáshoz idő kell. Összeállította: László Rezső OSPPE

gyerekoldal

A csodahegedű Újabb kalandok a Mese Birodalmában 4.

A csendesen hullámzó tó fölött megszilárduló zenélő híd végén (melynek, amint már tudjátok 92 billentyűje van), a gyémántpalota kapujában vártak ránk barátaim (Mekegő, Nyolc, Doktor és Herceg), akik mintha vezényszóra tennék, egyszerre köszöntöttek: - Isten hozott Tündérország királyának palotájába!

Majd egymás szavába vágva mondták el, amit már kezdetektől fogva én is szerettem volna tudni: hol van Pötyike, azaz Rózsácska és Noni, a jó tündér: - Képzeld, Mammon elrabolta Rózsácskát és Nonit!

- A manók királya? - kérdeztem csodálkozva - Igen, Mammon, de aki valójában nem is manó, hanem egy kobold! Erre rájöhettünk volna, hisz a manók segítőkészek és a koboldok azok, akik állandóan mindenkinek keresztbe tesznek…

- Valószínűleg - fűzte hozzá Doktor - valami furfanngal ragadta magához a hatalmat a manók országában és lett királyukká.

- Emlékszel - kérdezte Mekegő -, mikor elindultunk a manók országából, kezdetben a zsebedben volt az arasznyira zsugorodott Mammon, s amikor…

- S amikor ki akartam venni a zsebemből - vettem át a szót - már sehol sem volt.

- Úgy tűnik, miután kiszökött a zsebedből, mégsem ment túl messzire, mert követte Rózsácskát és Nonit, egészen az otthonukig.

- Pontosabban Noni otthonáig - jegyezte meg Nyolc. - Vagyis idáig, hisz ebben a palotában lakik Noni családja.

- S valószínűleg azért jött, mert tudott a csodahegedűről (amiről minden tündér, minden manó és minden kobold hallott) és gondolta, megszerzi magának…

- Milyen csodahegedűről beszélsz, Herceg? - kérdeztem.

- Tündérország királyának legféltettebb kincséről. Ez a hegedű nemcsak attól kölünleges, hogy 4 húrján kívül van még egy ötödik, gyémántból készült húrja is, hanem attól, hogy ha jó szándékú, finom lelkű személy veszi kézbe, a hegedű vonója magától játszani kezd, s ilyenkor a hegedű zenéjére meggyógyulnak a betegek, erőre kapnak a fáradtak, életre kelnek a halottak. De ha gonosz szándékú, sötét lelkű személy kezébe kerül, fületsértő hangot hallat, melyre mindenki, aki hallja, mély szomorúságba esik, fáradtság lesz úrrá rajta, vagy ha valaki már korábban beteg volt, meghal.

- Akkor biza Isten ments, hogy Mammon kezébe kerüljön!

- Nincs is szándékunkban átadni neki, de ki kell valamit találnunk, hisz addig nem engedi szabadon Nonit és Rózsácskát, amíg cserébe nem kapja meg a csodahegedűt.

- Tudjátok, hol tartja fogva őket?

- Azt nem tudjuk, csak azt, hogy most azonnal indulnunk kell a világ legöregebb tündéréhez! Tündérország királya szerint csak ő tudja megmondani, hogyan tudjuk úgy kiszabadítani Nonit és Rózsácskát, hogy a csodahegedű ne kerüljön e gonosz kobold kezébe…

- Akkor induljunk azonnal!

Arról a következőben olvashattok, hogy miyen szerencsével jártunk Tündérország, illetve a világ legöregebb tündérénél...

Tudtátok, hogy a hegedű a

vonós hangszerek hegedűcsaládjának legmagasabb hangolású, méretre legkisebb tagja, amely a legkeresettebb és legnépszerűbb a vonósok közül? A hegedűvel rokon hangszer a gordonka, vagyis a cselló (a közismertebb nevét a rejtvényben találod) és a gordon, vagyis a nagybőgő.

Egy kis számtan: A hegedű először Észak-Itáliában bukkant fel, és hogy megtudjátok, melyik század közepén, nem kell mást tennetek, mint összeadni három számot: a mesebeli csodahegedű húrjainak a száma + hófehérke törpéinek a száma + az évszakok száma!

Várom leveleiteket!

Katóca email-cím: lorinczevakatalin@yahoo.com; postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Gimnázium, Márton Áron utca 80., 530211 Csíkszereda, Hargita megye.

13

derűs oldal

Amikor arról olvastam, hogy a túl sok alkohol milyen káros következményekkel jár, azonnal felhagytam az olvasással. Henny Youngman f Ha mindazt megtennénk, amire képesek vagyunk, szó szerint saját magunkat is elkápráztatnánk. Thomas Edison f ...mikor éjfél eljő, férfiasan kezet fog Múlttal a Jövendő. Kányádi Sándor f Az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon róla, az óév elmúlt. Ismeretlen f Ha valami könnyűnek látszik, akkor fogós.

Ha valami fogósnak látszik, akkor gyakorlatilag lehetetlen. Wyne törvénye f Mindenkinek két oka van arra, hogy valamit megtegyen vagy ne: egy jól hangzó ok és egy valódi ok. Ismeretlen f Az élet klaviatúráján az egyik ujjunkat tartsuk mindig az Escape billentyűn!

Ismeretlen f Az élet sohase igazságos - és talán legtöbbünkre nézve jó, hogy nem az.

Oscar Wilde

Egy idős atyához odament tanítványa és azt mondta: - Atyám, elestem!

Az atya azt felelte: - Kelj fel!

A tanítvány újra meg újra odament az atyához és ezt mondta: - Elestem!

Az öreg változatlanul azt felelte: - Kelj Fel! - Meddig kell még felkelni? - kérdezte végül a tanítvány.

- Addig, amíg lelkedet vissza nem adod Istennek - válaszolta az öreg.

Január 15.

Molière születésnapja (1622)

Az egyik szerzetes a sivatagi rendház tevéjére panaszkodott. Egy öreg azonban megvédte az állatot: - Igaz, hogy lusta, de nyolc napon át dolgozik anélkül, hogy inna. Bezzeg a világban hány ember van, aki iszik, s utána nyolc napon át semmit sem dolgozik.

Amikor Viszárion atya felkészült, hogy elmenjen a sivatagba, egy sereg gyerkőc állta körül s így gúnyolta: - Hová menekülsz, Viszárion? Nem tudod, hogy az ördög halott?

- Akkor fogadjátok részvétemet, ti szegény árvák... Élt Alexandriában egy püspök, aki több figyelmet szentelt a tanulásnak, mint a lelkipásztorkodásnak.

Amikor fölkereste az egyik szerzetes, a püspök titkára így utasította vissza: - Sajnálom, atya, de a püspök úr nem tudja fogadni. Tanul.

- Nagy baj az, amikor az embernek olyan püspöke van, aki még nem fejezte be tanulmányait...

Egy „frissen” megtért fiatal ezt kérdezte az öreg szerzetestől: - Atya, vajon most már teljesen le kell mondanom a világról?

- Ne félj, gyermekem - válaszolta az öreg. - Ha valóban keresztény életet élsz, a világ fog hamarosan lemondani rólad!

14

Kaján Tibor rajzaival

Január 23.

Salvador Dalí halálának napja (1989)

Január 30.

Hitlert kinevezik kancellárrá (1933)

rejtvények és megfejtők

A decemberi keresztrejtvény megfejtése:

Keresztrejtvény Szelid, esti imádság – Ady Endre „Adj csöndes éjt szüleimnek, adj csöndes éjt mindenkinek. Istenem,/ én járva kelve, fölvirradva/ és lefekve ...“. A költő versének befejező részét a rejtvény vízszintes 3. és függőleges 1. számú soraiba rejtettük el..

Vízszintes 2. Arra jöttem én a világra Függőleges 1. Belehalnom se kelljen hiába Helyes megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ferenc – Csíkszereda, Halmi Ibolya – Marosludas, Hajdú Gabriella – Csíkszereda, Kedves Piroska – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Nagy Rozália – Borszék, Szőcs I. József – Madéfalva, Tamás Ágnes – Szentegyháza.

A megfejtéseket január 15-ig várjuk! (Szent Kereszt Plébánia 530230 – Csíkszereda, Kossuth L. u. 38. Hargita megye) A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!

Szerencsés megfejtőnk: Nagy Rozália – Borszék.

Oltárra emelt barátaink, decemberi megfejtés: 1. Olasz volt 2. Patrícius Helyes megfejtők: György Ferenc – Csíkszereda, A megfejtéseket január 15-ig várjuk!

Feladatok a meséhez: 1. Kicsiknek (ovisok, előkészítősök, elsősök és másodikosok): Rajzoljatok le egy jelenetet a fenti meserészből és adjatok neki címet (3 pont)

Vízszintes: 1. Így kezdődik január! 12. Védelem. 13. Görög istennő, Héliosz napisten és Perszéisz lánya. 14. Időszerű. 16. ... Jim, Joseph Conrad műve. 17. Háziszárnyas. 18.

Férfinév, névnapját május 15-én ünnepeljük. 20. Jemen fővárosa. 23. Ománi, spanyol és norvég gkj. 24. Este fele!

25. Erkölcstannal foglalkozó filozófus. 28. Épületszárny.

29. Vatikáni, zambiai és spanyol gkj. 30. Állat fogával átharap. 31. Étlen élet! 32.

Egyén – románul. 33. A szép fenyőerdőkre szokták mondani. 35. Téli sport. 36. Ilyen hamar? 37. Két szó: egész és libahang. 38. A sziget c. mű írója (Robert). 41. Részben ráemel! 42. .... király – William Shakespeare műve. 44. Rőtvad csoportja. 48. Az egykori román és magyar labdarugó válogatott szövetségi kapitánya (Imre). 50. Időnként író.

Függőleges: 2. Üzleti ügyben engedmények árán is megegyezésre törekedve tárgyalni valakivel. 3. Ezen a helyen kutat. 4. Mauritániához tartozik! 5. Nem valódi ellenérték. 6. ... -de-Bretagne, egy franciaországi település az Ille-etVilaine megyében. 7. Római számok, összegük: 1052. 8. Kakukk tollak! 9.

Kossuth-díjas magyar író, „A feleségem története“ című mű írója (Füst).

10. Jegyzetelek. 11. Nitrogén és kripton vegyjele. 15. Szóhoz jutni engedő. 19.

Román este! 21. Kettőzve: Zola regénycím. 22. Kiradírozó. 24. Eleresztette.

26. Szent ..., ebben a párizsi kolostorban alapították meg a 17. században a lazarista szerzetesrendet. 27. Azonosan simuló. 28. Viszonyítási alapul megállapított áram, amelyhez felár járulhat. 34.

Répaszelet! 36. Keménnyé dermed. 38.

A József és testvérei c. mű írója (Thomas). 39. A közelebbi, kelta eredetű nyelvet beszélő nép tagja. 40. Forgatom a földet. 43. Eme sor azonos hangzói.

45. Egy kicsit kócrágó! 46. Bogárlábak!

47. Beóciai hős. 49. A Jupiter Galilei által felfedezett négy nagy holdjának egyike.

Készítette: Korodi Zoltán – Tusnádfürdő

2. Nagyoknak (harmadik, negyedik és ötödik osztályosok): a kicsiknek adott feladat + válaszoljatok a következő kérdésre: Mi a gordonka vagy cselló közismertebb neve? (a helyes válasz, amelyet a rejtvény első sorában találtok, 2 pontot ér) + Melyik század közepén bukkan fel először a hegedű?

(1 pont) 1. Ez a mesebeli varangyos állat egy elvarázsolt királyfi 2. Ravazdi állat 3. Az első ember neve 4. Nem játszik tisztességesen, azaz...

5. 10x10 6. Szándékozik Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy a Hargita Gyöngye nemcsak a fizikai szomjúságot oltja, hanem a lelki szomjúságra is ad segítséget.

A Hargita Gyöngye a szomjas öröme!

15

Pilinszky János

Szilveszteri „tizenkettő” Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.

Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.

A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.

Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára.

Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.

Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire. (Új Ember, 1961. december 31.)