KÁT és METÁR

Wili Rövid ismertető a megújuló energiát termelő kiserőművek szabályozási rendszeréről.

Napjainkban egyre több településen létesülnek kisebb-nagyobb napelemparkok hazánkban, ami többek között az elmúlt évek kedvező szabályozási környezetének és az egyre alacsonyabb létesítési költségnek is köszönhető. A megújuló energiát termelő kiserőműveket kétféle rendszer szabályozza: a KÁT (Kötelező Átvételi Tarifa) és a METÁR (Megújuló Támogatási Rendszer).

Napjaink egyik legégetőbb kérdése, hogy energiaszükségletünk mekkora hányadát vagyunk képesek fedezni megújuló energiaforrásokból. Mindenhol hírértékű, ha egy nagyobb napelempark vagy szélerőmű kerül átadásra, amely a zöld fordulatot szeretné hangsúlyozni a közönségnek. Az utóbbi években rendkívül gyorsan elterjedtek a háztartási méretű kiserőművek (sokszor csak HMKE), a tetőre szerelt napelemek látványa már-már megszokottá vált.

Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy ehhez törvényi ösztönzés is szükséges volt. A villamosenergia-termelők különböző áron tudják eladni az általuk előállított energiát a technológiai különbségek miatt. Bizonyára mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy atomerőműben, egy gázturbinás erőműben vagy egy napelemparkban nem ugyanakkora a villamosenergia fajlagos előállítási költsége, és hogy ez erősen függ a megtermelt mennyiségtől. Ahhoz, hogy a háztartási méretű kiserőművek (ezek szinte kizárólag napelemes rendszerek) is versenyképesek lehessenek, kedvezőbb feltételeket kellett teremtenie a döntéshozatalnak. És itt jön képbe a KÁT. KÁT

A KÁT lényege, hogy a kiserőmű által megtermelt többletenergiát az áramszolgáltató köteles megvenni a MEKH (Magyar Energetikai- és Közmű-szabályozási Hivatal) által előre meghatározott áron. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a MAVIR (a rendszerirányító) átveszi és értékesíti a fel nem használt villamosenergiát, majd ennek árát fedezi a nem kommunális fogyasztók befizetett díjaiból. A rendszer legnagyobb ösztönzőereje is pont ebben mutatkozik meg: az átvételi ár a piaci felett van és egy évre előre fix. A szabály megkülönbözteti a csúcs, a völgy és a mélyvölgy termelési időszakokat, amely arra készteti a kiserőművi termelőt, hogy a csúcsidőszakban járuljon hozzá nagyobb mértékben a villamosenergia előállításához. Maga a KÁT 2017 január elseje óta csak a 0,5 MW beépített teljesítményt meg nem haladó termelőkre vonatkozik, az ennél nagyobb méretű erőművek már egy más szabályozási rendszer, a METÁR alá tartoznak. METÁR

A METÁR a 0,5-20 MW beépített teljesítményű erőművekre vonatkozik, ezek tartoznak megnevezés szerint a „kiserőmű” kategóriába. Maga a rendszer úgy működik, hogy pályázatot kell beadni az MEKH-nak az új erőmű telepítéséről. Szükséges továbbá meghatározni egy árat, hogy mekkora az igényelt támogatás a termelt villamosenergia után. Ebben a rendszerben ugyanis nincsen átvételi kötelezettsége az áramszolgáltatónak, hanem a termelőnek kell eladnia az energiát a piacon. Ezen eladott mennyiség után kapja meg a pályázó az általa kért támogatást. A MEKH a HUPX (magyar energiatőzsde) havi átlagos kereskedelmi árfolyamával számol. Például, ha a pályázó a villamosenergiát – a HUPX szerinti átlagos - 18 Ft/kWh áron tudja értékesíteni és 23 Ft/kWh támogatott ár szerepel a pályázatában, akkor minden egyes megtermelt kWh-ra 5 Ft prémiumot kap a kiosztási keretből. Azonban ha ügyesebben kereskedik, és 20 Ft/kWh értékben is el tudja adni, akkor is ugyanúgy 5 Ft-ot fog kapni,

így még nagyobb haszonnal termelt. A szabályozási rendszer által a beruházás megtérülési ideje kiszámíthatóbb lesz, hiszen a különbözetet mindenképp megkapja a termelő az eladott mennyiség után, ha pedig jelentősen emelkedne a piaci ár, akkor a támogatás nem is szükséges a nyereséges működéshez.

A METÁR alapvetőleg két kategóriára oszlik a tervezett beépített teljesítmény alapján, tehát az 1 MW alatti pályázók külön versenyeznek az ezt meghaladóktól. A nagyobb erőművekhez több hivatal engedélye is kell: 500-5000 kW-ig elegendő építési engedély és kiserőművi összevont engedély, az ennél nagyobbakhoz viszont szükséges megvalósíthatósági tanulmány és külön MAVIR engedély. Az eredeti kiírás szerint a támogatási keretösszeg 1 Mrd Ft, melynek egyharmada jut az 1 MW alatti, a többi pedig az ezt meghaladó nagyságú erőművekre. Érdekesség, hogy maga a szabályozás már 2017-ben életbe lépett, de az első pályázat kiírása csak 2019 szeptemberében történt meg. Összesen 168-an pályáztak, ebből 118 volt érvényes, a szigorú formai követelmények miatt sok beérkezett anyag nem felelt meg. Feltételek közt volt ugyanis, hogy a pályázónak legyen kielégítő anyagi háttere, legyen megfelelő az építési terület, de sokakon az fogott ki, hogy nem készültek el határidőre. Azonban az érvényes művek közül se mindegyik került ki győztesként. A kisebb kategóriában 61 nyertes került ki a 74-ből, míg a nagyobb kategóriában csak 11 a 45-ből. Jól látszik tehát, hogy az elbírálásnál sokkal nagyobb esélyük van a kisebb beépített teljesítménnyel pályázóknak. Viszont az energiapiacon fordított a helyzet: a nagyobb erőművek sokkal könnyebben tudják eladni a megtermelt energiát. A pályázatok szinte egytől egyig napelemparkok létesítését tartalmazták, mindössze egyetlen hulladékhőt hasznosító erőmű épülhet meg.

Az első pályázat óta még nem telt el annyi idő, hogy komolyabb következtetéseket legyünk képesek levonni a rendszer működéséről. Az mindenképp látszott, hogy a vártnál többen pályáztak, így kijelenthető, hogy a napelemparkok létesítésébe fektető cégek tudnak a METÁR pályázati lehetőségről. Remélhetőleg a megvalósuló beruházások el fogják érni az eredetileg kitűzött célt, a megújulók minél magasabb részesedését a magyar energiamixből. Ugyanakkor megváltást se szabad az efféle támogatásoktól várni, hiszen a komolyabb változásokhoz nemzeti (vagy akár nemzetközi) méretű energiastratégiai döntések szükségesek, melyeket a döntéshozók sok esetben nem képesek meghozni.

Források: mnnsz.hu, mekh.hu, solarkonstrukt.hu