Based on a true story

Andris A tavaszi szemeszter közeledtével az egész napos pihenőket újra felváltja a könyvek és jegyzetek szorgos lapozgatása. Ha viszont két tanulás között megpihenne az ember, akkor arra egy jó film a legalkalmasabb. Ha pedig a történet nem csak a stúdiók felsorolása és a stáblista között létezik, akkor annál jobb.

Kémek hídja (Bridge of Spies)

A ”Kémek hídja” című film a hidegháború alatt játszódik az Egyesült Államokban és a kettéosztott Berlinben. A történet alapját egy fogolycsere képezi, amit James B. Donovan (Tom Hanks) amerikai ügyvédnek kellett nyélbe ütnie és lebonyolítania. A film első fele az Egyesült Államokat megrengető Hollow Nickel Case-ről szól, aminek keretében ítélték el Rudolf Abel szovjet kémet, míg a második fele magát a fogolycserét dolgozza fel. A film nagyon jól mutatja be egy, a politikától távol álló ember küzdelmét a hidegháborús alkudozások és intrikák szövevényes világában. Az ügyvédnek ügyeskedő diplomatákon, ellenséges határőrökön és még kételkedő amerikai ügynökökön is át kell verekednie magát, hogy elérje a számára elfogadható eredményt. A produkció viszonylag valósághűre sikerült, csupán néhány drámai túlzás van benne. Ilyenek például az ügyvédet érő támadások vagy a tragikus szökési kísérlet a berlini fal tövében. Egy kis idézet a filmből, ami kedvcsináló lehet és talán a zárthelyik előtti stressz leküzdésében is segíthet:

James B. Donovan az ítélethirdetésre váró, rezzenéstelen arcú Abel-nek: „Mondja, ön sohasem aggódik?

Miért? Az segítene?”

Az aszfalt királyai (Ford v. Ferrari)

A film a ’60-as években játszódik és a Ford Motor Company betörését mutatja be a versenyautó-piacra. A történetet két kiváló pilótán, Carroll Shelby-n (Matt Demon) és Ken Miles-on (Christian Bale) keresztül mutatja be az autóversenyzés legizgalmasabb korszakát. A film központi eleme az 1966-os Le Mans futam, ahol 24 órányi folyamatos vezetés mellett kell a lehető legtöbb kört megtenni. Itt dől el végleg a csata az olasz Ferrari és az amerikai Ford között, azonban a pilótáknak a csapaton belüli ellentétekkel is meg kell birkózniuk. Aki szereti a felpörgő motor búgását és a csikorgó kerekek hangját, annak nem fog csalódást okozni ez a film. Azoknak is érdemes megnézni, akik szeretnének belelátni egy profi autóversenyző embert próbáló és kihívásokkal teli életébe. A produkciónak bár nagy része a valós eseményeket dolgozza fel, nem egy jelenete csak fikció. Ilyen például az, amikor az öreg Ford kipróbálja a Ford GT40-es modellt vagy Shelby és Miles veszekedése. Az sem igaz, hogy Henry Ford II ellenezte volna, hogy Miles elinduljon a Le Mans versenyen. A film másik nagy hibája, hogy dramaturgiai okokból a teljes 1965-ös évet kihagyták belőle. A történetnek bár sok kitalált eleme van, mégis egy nagyon izgalmas és fordulatos alkotás, amit érdemes megnézni.

A számolás joga (Hidden Figures)

Ez a film a hidegháborús űrversenyt mutatja be az amerikai NASA oldaláról. Az oroszok éppen felküldték a Szputnyikot, így az USA-ban általános pánik tör ki, aminek hatására azonnal embert akarnak küldeni az űrbe. A történet a NASA-nak dolgozó három afroamerikai nő szemszögéből meséli el az eseményeket. Mindegyiküknek jelentős részük volt abban, hogy a küldetés sikerrel végződjön. A főszereplő Katherine Goble (Taraji P. Henson), aki matematikusként az összes kollégáját megszégyenítő sebességgel és pontossággal képes számolni. Két társa és barátja mérnökként, illetve csoportvezetőként dolgozik a NASA-nál. A történet nagyon hitelesen mutatja be azt a feszültséget, amit a szovjetekkel való rivalizálás okozott az USA-n belül. Ezen kívül a filmen keresztül betekinthetünk a kor általános rasszizmusába és hímsovinizmusába is. A három főszereplőnek rengeteg akadályt leküzdve kell érvényesülniük, hogy részt vehessenek az ország űrprogramjának sikerre vitelében. A történet két elemét leszámítva egészen jól igazodik a valósághoz. Az egyik ilyen a NASA kitalált dolgozói, akikre azért volt szükség, mert annyira sokan dolgoztak a programon, hogy azt lehetetlen lett volna megjeleníteni egy filmben. A másik a rasszizmus kérdése, amit dramaturgiai okokból sok helyen felnagyítottak. Maga Katherine Goble is azt nyilatkozta később, hogy az űrügynökségen belül nem tapasztalt ilyen szintű diszkriminációt. Ugyanakkor a munkahelyén kívüli megkülönböztetés, a szegregált buszok, mosdók és ivókutak a valóságban is léteztek az ’50-es, ’60-as évek Amerikájában.

Sully – Csoda a Hudson folyón (Sully)

Az utolsó és egyben a leginkább a valóságnak megfelelő film a „Sully – Csoda a Hudson folyón” című alkotás. A történet a US Airways egyik repülőjének 2009. január 15-i körülbelül 6 perces útját és annak következményeit dolgozza föl. A belföldi járat repülését egy madárraj zavarta meg, aminek következtében kényszerleszállást kellett végrehajtani. A főszereplő természetesen a pilóta, Chesley ”Sully” Sullenberger (Tom Hanks), aki a mai napig köztiszteletnek örvend az Egyesült Államokban. A film azonban nem csak a kapitány hősies helytállását mutatja be, hanem az ellene folyó szövetségi vizsgálatot is. Sok emberben felmerült ugyanis a gyanú, hogy a pilóta nem a legjobb döntést hozta meg a kritikus pillanatban, amivel megkárosította a légitársaságot és veszélyben sodorta a 155 fedélzeten tartózkodó személy életét. A film drámai jelenetekkel mutatja 23 be a repülőgép rövidre sikeredett útját, amiben az többször is pár száz méteres közelségben halad el New York lakott területei felett. A történetet és a szereplőket szinte teljesen a valósághoz igazították, a repülő útját és leszállását pedig a gép feketedobozának és a kiérkező mentőegységek felvételeinek köszönhetően szintén jól tudták rekonstruálni. A filmmel kapcsolatban felmerülő egyetlen kritika a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Hatóság aránytalanul gonosz bemutatása, akik a filmben szinte boszorkányüldözéshez hasonló vizsgálatot folytatnak a hős pilóta ellen.