Csincse by botakriszta

TISZTELT OLVASÓ! Csincse község Településképi Arculati Kézikönyvét tartja a kezében, melynek elsődleges célja a 314/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet*, illetve a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény alkalmazásával a község arculatának megőrzése, értékeinek feltárása és bemutatása, valamint irányok meghatározása a fejlődés, jövőbeni építkezések, településkép változása számára. Gyökerekre épülő, azt ízléssel továbbgondoló, a helyet és mások igényeit is tiszteletben tartó magatartás kialakítását célozza meg az épített környezetet alakítók (települési döntéshozók, építtetők, tervezők, kivitelezők; helyiek és betelepülők) részéről. Az Örökségünk fejezet az értékek bemutatásán keresztül tömören és elsősorban képekben jeleníti meg Csincse történetét. Ezeket a helyi és műemléki védelem segítségével szükséges megőrizni, de szellemiségük életben tartása, a helyiek éntudatának részévé tenni ugyanígy feladat. Az építészeti útmutató ajánlásai nem a szabadság korlátozását célozzák, hanem az épített környezethez alkalmazkodó lehetőségeket tárják fel. A jó példák bemutatása is ennek érdekében történik. A Kézikönyv létrehozásának folyamata és használata nem zárt rendszer. Párbeszédet feltételező kezdeményezés, amely alapján folyamatosan változtatható, bővíthető a tartalom, hogy eredménye büszkeséggel tölthesse el a települést és lakóit. Ha új ház épül és a kiadvány lapjaira kívánkozik: cél, hogy könnyen beilleszthető legyen. Együttműködésre, tudatos és felelősségteljes viselkedésre ösztönöz annak érdekében, hogy ami mindannyiunk közös kincse, ne tűnjön el a globalizáció viharaiban.

Lőrincz Imre Attila polgármester

* a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről

TARTALOMJEGYZÉK 1

Köszöntő

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Csincse bemutatása

Örökségünk

Eltérő karakterű településrészek Csincsén

Építészeti útmutató, ajánlások

Telepítés, magasság, tetőhajlásszög, tetőforma Ajtók, ablakok Színek Anyaghasználat Házszámok Kerítések Kertek

Közterületek településképi útmutatója

Mai példák – épületek, kerítések

Mai példák – utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák,

buszvárók és kandeláberek

Impresszum

BEVEZETÉS

„Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa s a vérző csonkból virradó tavaszra új erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot." (Wass Albert)

CSINCSE Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén, Miskolctól 35 km-re, Mezőkövesdtől 25 km-re helyezkedik el, közlekedési út köti össze a 4 km-re levő Vattával és a 10 km-re található Mezőkeresztessel. Földúton Emődre és Mezőcsátra lehet eljutni a faluból. A 3-as számú főút Csincsétől 5 km-re északra, az M3-as autópálya tőle délre, 2 km távolságban található. A Budapest – Füzesabony - Miskolc vasútvonal átmetszi a települést. A község a Bükk-alja és az Alföld találkozásánál terül el a Csincse, Kis-Csincse és Rigós-patakok ölelésében, jellegében inkább az Alföld települése. A terület az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkság középtáj; a Borsodi – Zempléni - síkvidék kistáj-csoport és a Borsodi - Mezőség nevű kistájhoz tartozik. A földtörténeti harmadidőszakban a területet sekély beltenger borította, melyből mészkő-, dolomit-, homokkő- és agyagrétegek rakódtak le. A tengeri üledékekből gyűrődéssel jöttek létre régi röghegységeink, köztük a Bükk. Később a kiemelt területek lepusztultak, és ennek termékei a környező tengerekben felhalmozódtak. A miocén közepén, amikor az Alföld lesüllyedt és a hegységlánc kiemelkedett, a két terület határán hasadékvulkánok alakultak ki, riolit- és dacit lávaömléssel és tufaszórással. A negyedidőszakban a hegyvidékek tovább

emelkedtek, míg a megye déli területei tovább süllyedtek, ezzel a magasságkülönbséggel felerősödött a folyók eróziós felszínformáló tevékenysége. A hegyekből érkező folyók a pleisztocénben (jégkorszak) terjedelmes, egymáshoz kapcsolódó hordalékkúpokat építettek. Így keletkezett a Bükk előterében is a hordalékkúpsíkságok enyhén hullámos domborzata (Borsodi - Mezőség). A területen felső pleisztocén kori homok és lösziszap található, Emőd környékén folyóvízi kaviccsal, emiatt jelentős az agyag-, kavics- és homokbányászat. A településnek nevet adó patak említésével 1334-ben találkozunk először Chynche alakban. Ez utóbbi eredete a dzsindzsa - csincsa szóra vezethető vissza, amely „mocsaras helyet” jelentett. Csincsetanya tanyaközponttá, majd faluvá válása a korszakban végbemenő, országos politikai törekvések szerint megkezdődött az 1940-es évek végén. A koncentrálódásában az iskola mellett döntő fontosságú volt a kiépült vasúthálózat (Budapest-Miskolc vonal) és a helyi vasútállomás megléte. A község önállóságra való törekvésének első eredménye a település nevének megváltoztatása, Csincsetanya helyett a Mezőcsincse, Mezőkeresztes-Csincse és Csincse elnevezésék vetődtek fel. Végül az utóbbi névalakot fogadták el.

CSINCSE BEMUTATÁSA történelem, általános településkép, településkarakter

A település környéke már az őskortól kezdve lakott. A paleolitikum korából kevés lelet került elő, de a Herman Ottó Múzeumban található, Csincsetanyáról származó mamutcsontok, hátgerinccsigolyák azt mutatják, hogy a nagytestű növényevő a rá vadászó emberrel együtt a vidéken is megfordult valószínűleg. A neolitikumból már régészeti leletek is a rendelkezésünkre állnak. Erre a korra tehetjük az ember letelepedését: már nem vadászó-vándorló életformát folytatnak, hanem élelemtermelésből többé-kevésbé el tudják látni a szükségleteiket. Újkőkori települések jöttek létre. Az égetett agyagedény megjelenése erre a korra tehető. A fémet még nem ismerték, eszközeiket csontból és kőből készítették. A vidéken több lelet is ismert ebből a korszakból: a bükkábrányi katolikus temető végénél újkőkori vonaldíszes edénytöredékeket találtak a régészek, Mezőcsáton az alföldi vonaldíszes kultúra telepének nyomait tárták fel, Mezőkeresztesen egy fiatal leány csontváza került elő. A rézkorban a nagyállattartás volt jellemző, ami szintén vándorló életmódot követelt meg: menni kellett új legelők után. Ebből a korból származó leleteket találtak a Csincsetanya - Homokbánya lelőhelyen, a péceli kultúra telepjelenségeit, számos hulladékgödröt tártak fel. A rezet természetben előforduló formájában

ismerték, amit hidegen alakítottak csákány- és fokos formára. Emőd mellett a füzesabonyi kultúrához tartozó sírokat tártak fel. A bronzkori népesség lakóhelyein, a „telleken” a letelepült életforma jeleit találhatjuk. A vándorló nagyállattartást felváltotta a földművelés. A házak cölöpszerkezetű, paticsfalú, döngölt agyagpadlójú építmények voltak. A „tell”-ek olyan többrétegű dombok, amelyek a lakhelyek hosszú, folytonos újraépítése folytán az elpusztult házak törmelékeiből keletkeztek. A hatvani típusú telleket már a legkorábbi időktől védelmi rendszerrel látták el: sánccal vagy árokkal a külső támadások ellen. A telepek általában kerek vagy ovális formájúak. Nagyméretű, tűzhellyel ellátott, nagycsaládi házaik vázát cölöpök alkották. A vattai Testhalom és a Mezőcsát-Laposhalom lelőhely a hatvani típusba sorolható. Halottaikat máglyán történő hamvasztás után urnákban temették el. A vaskori leletek közül kiemelkedik a zöldhalom-pusztai szkíta lelet. A lelőhelyet 1928-ban tárták fel új sírhely ásása során. Először az aranygombok tűntek fel, aztán a szarvas-alak, alatta a több szálból font lánc, amelyen kis hengeres csöveken oroszlánfigurák láthatók. Az „üldözött, vagy megtámadott és leroskadó szarvas” motívumnak ez a példája méretével kiemelkedik az összes ismert rokon lelet közül.

A török hódoltság Borsod megyére 1544-ben köszöntött be, a falvakat feldúlták és felégették. A harcok közül kiemelkedik az 1596-os mezőkeresztesi csata, mely a legnagyobb csapást mérte a környékre. A döntő ütközetre október 26án került sor. Az oszmán hadsereg megkezdte az átkelést a mocsaras patak Keresztesi gázlóján, és hadrendbe állt fel. Ez csak a török hadnak kisebb hányadát jelentette. Velük szemben dél tájban állt fel a keresztény sereg. A törökkel való összecsapás Keresztes és a mai Csincse között, a mai Gyilkos -, illetve Dezserta – dűlő környékén, míg a tatár és erdélyi csapatok összeütközése a Kőkút – lapos néven ismert terepszakaszon indult meg. A török lovasság a keresztények zárt tűzrendszerrel és a fegyvernemek közötti szoros együttműködéssel végrehajtott rohamát nem tudta feltartóztatni, számukra egyedül a meghátrálás maradt. Ezt látva a keleti szárnyon lévő tatárok, akik a szövetséges tábort be akarták keríteni, szintén visszavonultak. Az őket üldöző székelyek azonban az elesetteket fosztogatni kezdték, mire a tatárok visszatértek, akiket csak nehézlovasok odaküldésével sikerült megállítani. A törökök átvergődtek az ingoványon, s a túlsó parton ismét hadrendbe álltak, s visszaverték az előrenyomuló keresztényeket. A keresztesi gázlón átkelt ellenséges csapatok nem tudtak tartós hídfőállást létesíteni a mezőváros elpusztított templománál, ezért a keresztesi oldalon létszámfölényben lévő szövetségesek az ellenség első csatavonalát tökéletesen szétverték, de a túloldalon a csatában még részt nem vett oszmán seregrész, illetve a visszatérő Ibrahim nagyvezér csapatai továbbra is félelmetes létszám-

beli fölényben voltak. A keresztény haditanács hoszszas vita után úgy döntött, hogy a patakon átkelve meg kell támadni a szultáni sereget, és ki kell használni a törökök demoralizáltságát. A szövetségeseknek a mocsár ellenséges oldalán előbb a tatárokat, majd a török jobbszárnyat, az anatóliai hadtestet sikerült visszaverniük. Ezt látva a balszárny, a ruméliai hadtest is hátrálni kezdett. A keresztények a szultán ágyúit is elfoglalták, de azt nem fordították a törökök ellen, hanem a kezükbe került szultáni tábor fosztogatásába, rablásába kezdtek. A szövetséges sereg két szárnya is betört a szultán táborába, ahol felbomlott a csatarend és a fegyelem. A katonák nagy része a fosztogatással volt elfoglalva, sikerült megszerezniük a szultán kincstárát is. Az ütközetben ekkor következett be a fordulat. A keresztény gyalogságnak és lovasságnak az eddig sikert biztosító harcrendje a sátrak között teljesen és véglegesen felbomlott, ezért a csata itt már párviadalokká változott. Az így kialakult küzdelemben már sokat számított a visszatérő törökök létszámfölénye. A futásban lévő törökök észrevették, hogy a keresztények is futnak, visszafordultak, és csatlakoztak a többi, helyben maradt társaikhoz. A janicsárok, a lovasság és a tatárok megtámadták a zsákmányolókat és szétszórták őket. A tatárok nyilai és a hirtelen roham hatására megfutamodott a német – magyar - erdélyi sereg. A csata 15 000 fős keresztény veszteségét (a török hozzávetőleg 20 000 embert veszített az ütközetben) tetőzte a vereség után Borsod megyére zúduló csapás, ami a vidék falvainak sorsát egy évszázadnyi időtartamra megpecsételte. Hans von Aachen: A mezőkeresztesi csata allegóriája

A török és a Rákóczi-szabadságharc után megfogyatkozott lakosság helyére Dél-Borsodba leginkább a felvidéki megyékből érkeztek telepesek: nagyrészt szlovák ruszin betelepülők. A Borsodi-Mezőség a szántóművelés és az állattenyésztés területe volt. A tradicionális búza-, rozs-, árpa- és zabtermelés mellett új növényi kultúrák jelentek meg (pl. kukorica, burgonya, dohány stb.). Az állattenyésztésben a szarvasmarha dominált. A fejlődéssel előtérbe került a természeti erőforrások kihasználása és a környezet átalakítása. A Bükkből érkező, és a környéken árvizeket okozó vízfolyásokat szabályozták. A talajjavító munkák és a síksági területek mezővédő erdősávjainak telepítése fontos tényezői voltak a kultúrtáj fejlődésének. A tőkés átalakításnak egyik előfeltétele a korszerű infrastruktúra-rendszer megteremtése volt. A vasútés közúthálózat építése a történelmi nyomvonalon haladt, kisebb eltérésekkel az ősi közlekedési folyosókat követve. Az 1859-től meginduló és dinamikusan fejlődő vasúti közlekedés, majd a XX. századi közúti forgalom kialakulása kedvező hatással volt Dél-Borsod fejlődésére. A Miskolc-Budapest közötti vasútvonal 1870-ben, míg a Nyékládházát Mezőcsáttal összekötő 1906-ban épült meg.

A tanyás települési rendszer Borsodra nem volt jellemző. A Mezőkövesdi járásban a legkiterjedtebb tanyavilága Mezőkeresztesnek volt,

ahol 1969. január 1-én 29 külterületi lakott helyet írtak össze. Ezek egyike, a legnagyobb, 115 lakóépületben 457 lakóval Csincsetanya volt. Minden tanya különálló gazdaság volt, közös földjeik nem voltak. A birtokosok 70-80 holdas területen gazdálkodtak. A XX. század elején nem volt ritka a nagyobb, 800-1000 holdas uradalom sem. A kisebb tanyák területei 40-60 holdat tettek ki. A mai csincseiek a tanyák közül legjobban a Kubiktanyához kötődtek. A Kubiktanya – mely Csincsétől Gelej felé kb. 3 km-re feküdt – tulajdonosa a Kubik család volt. Kubik Gyula országos hírnevű vasútépítő mérnök volt, akinek nevéhez több jelentős vasúti intézmény megépítése fűződött. Volt országgyűlési képviselő, a Mérnök - Egylet elnöke és Borsod vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja. Fivére Kubik Béla a vármegye közéletében jelentős tevékenységet végző, köztiszteletben álló személyiség volt. Temetésekor – 1928-ban a birtokukhoz tartozó Zöldhalompusztán találták meg, a később Csincse község jelképévé váló szkíta eredetű aranyszarvast. A Kubiktanyán kb. 30 család lakott, ahol nagy uradalmi kastély állt, melyben a csincseiek emlékezete szerint Kubik Béla minden lányának külön szobája volt. A Kubiktanyán minden tábla szántóföld akác-, gesztenye- és gyümölcsfával volt körbe ültetve. A tanyán 6-10 dohányos, 5 béres és 3-4 kocsis dolgozott. Jobbra: műholdkép Csincséről (google)

Csincse településhálózata – a középkorban keletkezett hagyományos falvak sajátos rendező elvének kialakulásával ellentétben - meghatározott időben és módon alakult ki. Az évszázadokkal ezelőtt keletkezett településeken a társadalmi különbségek és a földrajzi adottságok (pl. vízrajz, domborzat) egyaránt befolyásolták a telkek nagyságát. Csincsére azonban ez nem áll, mivel minden telek hasonló nagyságú és alakú. Nincs különbség a telekméretekben, nem érvényesültek a társadalmi különbségek, és mivel a település viszonylag sík területen helyezkedik el, így a természetföldrajzi viszonyok is alig szóltak bele a faluképbe. A katonai felmérések térképein nyomon követhető a környék kialakulása. Gémeskúttal jelölve már a XVIII. századi térképen is utalnak valamilyen tanyára. A vasút 1867-es építésével megjelenik a térképeken is a sínek nyomvonala. Települést még az 1941-es térképen sem láthatunk, hiszen annak szerveződése a 40-es évek végére tehető. A község alaprajztípus szerint a soros vagy utcás települések közé sorolható, melyek jellegzetessége, hogy a telkek az utca két oldalán szabályos sorrendben helyezkednek el. A telkek nemcsak hosszanti oldalukkal érintkeznek egymással, hanem végeik is csatlakoznak egymáshoz. A tanyaközponttá, majd faluvá szervezés során mérnöki tervezés által alakult ki a településszövet. A merőleges utcahálózat, a nagyjából azonos telekméretek ennek köszönhetők.

A lakóépületek oldalhatáros vagy ikres beépítésűek, az intézmények között találunk szabadon állót is. Az utca felé előkerttel csatlakoznak. A háztáji gazdálkodás állattartó, illetve földművelő jellegének megfelelően a gazdasági- és a lakóudvar térben elválik egymástól. A telek utca felé eső részén helyezkedik el a lakóépület, melyet egy kerítés választ el az udvari fronttól, ahol az állatok és a gazdasági épületek vannak: az istálló, az ól vagy ólak a kisebb állatok számára. A teleknek ezt a részét szintén kerítés választja el az udvar mögött elhelyezkedő kerttől, nehogy az aprójószág kárt tehessen a kerti veteményesekben, ahol rendszerint olyan növényeket termelnek, melyek a család közvetlen napi ellátását szolgálják, vagy az állatok számára nyújtanak eleséget. Sok portán a főzés helye nem a szépen berendezett konyha, hanem a rendszerint az udvaron külön álló, a lakóházzal szemben (oldalkertben) elhelyezkedő, melléképület, a nyári konyha volt. Az újonnan épült házaknál egyre kevesebb a melléképület, helyenként az egész telken csak a lakóház – esetleg garázs – áll, nincs semmilyen gazdasági célra szolgáló építmény. Szemközti oldal térképei sorrendben: Első katonai felmérés (1763-87.) Második katonai felmérés (1806-69.) Harmadik katonai felmérés (1869-87) Magyarország katonai felmérése (1941.) Forrás: mapire.eu

ÖRÖKSÉGÜNK a településképi szempontból meghatározó építészeti, műemléki, táji és természeti értékek, településképi jellemzők

Jobbra: víztorony a Mátyás utca végén

Mária Szeplőtelen Szíve római katolikus templom

Lakóházak, hagyományos építőanyagok.

Csincsén más, történelmi településmaggal rendelkező településekkel ellentétben népi lakóházakat nem találunk. Az eredeti tanyás karakter épületállománya már nincs meg, mivel a későbbi építkezések során azokat elbontották, építőanyagait újra felhasználták. A községgé szerveződés során kezdetben egytraktusos, de tornác nélküli lakóépületek épültek, néhol zárt bejárati előteret (verandát) tapasztottak a ház hosszanti oldalához. Az utcai homlokzatukon egy háromosztatú ablakkal rendelkeztek. Az 1950-es 60-as években megjelentek a sátortetős kockaházak. A korábbiak két traktussal rendelkeztek. Rendszerint az udvari bejáratról az előszobán keresztül közelíthető meg az utca felé néző két szoba. Az előszoba másik oldalán, az udvari fronton van a konyha, a

fürdőszoba és a kamra. A későbbi kockaházakban középfolyosóra fűzték a helyiségeket, így a szobák különnyílóvá váltak. A keskenyebb traktusban kapott helyet a konyha, spájz, fürdő és előszoba. A szélesebb, utcai traktusban voltak a szobák. A házak fűtését régebben kályhákkal, illetve sparhelttel biztosították, mára már elterjedtek a széntüzelésű kazánok, és általánossá vált a gázzal való fűtés is. Az első házak építése Csincsén vályogból és/vagy a környező tanyák elbontásából származó építőanyagból, kőből történt. A tanyák elbontásának engedélyét az 1950-es években visszavonták, utána már a vályog mellé a szükséges építőanyagot meg kellett vásárolni. Akik később, az 1960-as években építkeztek gázszilikátból készítették házukat.

Zöldhalom-pusztán 1928-ban bukkantak arra a sírleletre, amely egy aranyszarvasból, egy oroszlánfigurákkal díszített aranyláncból, 136 félgömb alakú arany pitykéből és egy aranycsüngőből állt. A leroskadó, fejét hátrafelé fordító, 37 cm hosszú szarvasalakot aranylemezből, domborítással készítették, az állat fejét, lábait zsinórminta díszíti. Az agancs és a nyak közötti felületen egy kampós csőrű madárfej látható. A szarvasfigurához hasonló tárgyak a sztyeppe vidéki szkíta fejedelmi kurgánok leletei között fordulnak elő. Rendeltetése pajzsdísz volt, s viselőik társadalmi helyzetét és hatalmát szimbolizálta. A pompás leletegyüttes a Kr. e. 6. század folyamán kerülhetett a föld alá. (Leírását lásd még a 9. oldalon.) (forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, mnm.hu)

Honos lepkefajok Csincse környékén: farkasalmalepke, gyászlepke, kardoslepke, nappali pávaszem

ELTÉRŐ KARAKTERŰ TELEPÜLÉSRÉSZEK CSINCSÉN

GAZDASÁGI TERÜLET FALUSIAS LAKÓTERÜLET BEÉPÍTÉSRE NEM SZÁNT TERÜLETEK

Csincse község szabályosan tervezett telepítés eredményeképp jött létre, az utcák és telkek nagyjából azonos időben épültek ki. A vasúttól délebbre eső területek valamivel hamarabb, az északi részek később épültek be, azonban az utcák megjelenésében, a településkarakterben ez nem jelent jelentős különbséget. A funkció és beépítés tekintetében három karakter különíthető el. A falusias lakterület beépítése főként lakóingatlanokból áll, ebbe ékelődnek az egyes intézmények , mint posta,

művelődési ház, óvoda, orvosi rendelő, polgármesteri hivatal, valamint az egyházi épületek – a katolikus templom és a református imaház. A legtöbbjük egy tömbben koncentrálódik a település délkeleti részén. Külön karaktert képez a Csincsefarm96 Kft. telephelye a víztorony mögötti területen, amely gazdasági területként lett megjelölve. Ezen kívül meghatározhatóak beépítésre nem szánt területek: ide tartoznak elsősorban a mezőgazdasági (szántóföldek, erdők, szőlők) művelés területei, élő vízfolyások, külterületek.

FALUSIAS LAKÓTERÜLET A község területének legnagyobb része tartozik ebbe a karakterbe. Jellemző a derékszögű, tervezett úthálózat, az utcára merőlegesen osztott telkek nagyjából azonos méretűek. Az épületek legtöbbje oldalhatáron épült (bal oldali kép), az utca felé előkerttel. A Mátyás utca végén előfordul ikres beépítés is (lásd lent). Az épületállomány vegyes. A legkorábbi lakóépületek az egytraktusos, oldalt verandával bővített házak, amelyeket az 1950-es, 60-as évek kockaházai követnek. Előbbiek kontyolt nyeregtetősek, míg a kockaházak sátortetővel rendelkeznek. Az 1970-es és 80-as évek gazdasági erősödésével a községben megjelentek a nagyobb méretű, egyedi tervek alapján készült tetőtér-beépítéses családi házak: utcával párhuzamos és utcára merőleges gerincű nyeregtetővel egyaránt. A legújabb beépítések között találunk a 2000-es évekre jellemző, mediterrán családi házat is. Melléképületek vagy a főépület mögött találhatók, azok folytatásában, vagy sok helyen az oldalkertben, a főépülettel egy vonalban (nyári konyhák), jellemzően nagyobb előkerttel, mint a lakóház. Anyaghasználat: a legtöbb épületen vakolatot alkalmaztak, kőburkolat lábazatként jelenik meg. A tetők nagyrészt cserép- vagy palafedésűek. Az ötvenes évektől teret hódítottak a típustervek szerint épült lakóházak, majd fokozatosan előtérbe került az egyéni ízlés érvényre juttatása az építkezések során. A szabályozások sem voltak mindig megfelelőek, így alakulhatott ki az egységes településképek helyett a külön-

böző építési korszakok jegyeit viselő, teljesen heterogén környezet. Az illeszkedés kérdése ezért a jövő építkezéseinek résztvevői számára nem kis kihívást jelentenek. Nem egyértelmű a szomszédokhoz való idomulás, ha azok teljesen különböző karakterűek, vagy arányaik és tömegük miatt nem képviselnek követendő értéket. Javasolt a hagyományok ok-okozati öszszefüggéseiből kiindulni, a falu léptékének megfelelő épületléptéket megfogalmazni. A praktikus traktusszélességek, hagyományos ácsszerkezetű tetők méretei, a funkciónak megfelelő homlokzat (térszervezés kivetülése a külsőre), valamint mindenben törekedni az egyszerűségre – ezek az irányelvek fontosak ahhoz, hogy településképbe illeszkedő és értéket képviselő épületek jöjjenek létre.

IPARI GAZDASÁGI TERÜLETEK Ide sorolhatók a település délkeleti részén található mezőgazdasági termelő és feldolgozó funkció épületei. A régi magtár, az egymás mellé sorolt, egyszerű nyeregtetős gazdasági épületek és a hozzájuk kapcsolódó területek. Gazdasági funkciónál a rendeltetésnek megfelelő kialakítás és a megtérülés, az alacsony beruházási és fenntartási költségek elsődlegesek, azonban célszerű a tájkarakter megőrzését, a település hagyományainak tiszteletben tartását is szem előtt tartani. A területen elektronikus hírközlési létesítmények elhelyezhetők.

BEÉPÍTÉSRE NEM SZÁNT TERÜLETEK Mezőgazdasági területek (erdőgazdaság, szántók, szőlők), különleges tájképvédelmi területek, élő vízfolyások, valamint azok mentén található ökológiai folyosó területe tartoznak ide. A tájkarakter megőrzése elsődleges szempont. A területen elektronikus hírközlési létesítmények elhelyezhetők. Terepműtárgyak, információs táblák tájba illeszkedően alakítandók ki. Hirdetési és reklámtáblák elhelyezése ezen a területen nem javasolt. A közutak megvilágításánál a LONNE ajánlásait, illetve az útvilágításra vonatkozó, hatályos magyar szabványokat kell alapul venni a fényszennyezés elkerülése érdekében.

ÉPÍTÉSZETI ÚTMUTATÓ a településkép minőségi formálására vonatkozó ajánlások

Csincsén az egységes beépítést mutató utcaszakaszok esetében lehet szabályokat megfogalmazni az új építkezések számára illeszkedési kérdésben. A többi, heterogén képet mutató területen javasolt a hagyományos épületek arányrendszerét, tömegét kiinduló pontnak tekinteni, és azt elveiben (a tömeg, forma, homlokzat, anyagok, térszervezés, telepítés összefüggéseit, miértjeit megértve) követni.

Telepítés. A legtöbb helyen oldalkertes beépítés jellemző, tehát az építési vonal az egyik oldalsó telekhatárra kerül. Az utcavonalhoz képest hátrébb helyezkednek el az épületek, azaz előkert található a ház előtt.

Melléképületek elhelyezésénél a kialakult állapotnak megfelelően törekedjünk a főépület mögött, a hátsókertben elhelyezni a funkciókat, a szomszédos épületektől szükséges megfelelő távolságok betartásával. Megfigyelhető régebbi épületeknél a nyári konyha oldalkertben történő elhelyezése a főépülettel egy vonalban: ez a telepítés is csak a tűztávolságok, az OTÉK és a helyi építési szabályzat rendelkezéseinek megfelelően elfogadható.

Magasság.

Az épületek magasságát a település léptékéhez, és - ha aránytartóak – a szomszédos házakhoz illeszkedően javasolt kialakítani. Az utcakép egységességét a homlokzat- és építménymagasságok összehangolásával tudjuk megteremteni, melyben a traktusszélesség kiemelt szerepet játszik. Törekedjünk hagyományos ácsszerkezetű tetőket alkalmazni, takarékosan tervezni és az egyszerűségre törekedni, hogy a helyes lépték magától kialakulhasson.

Tetőhajlásszög, tetőforma.

A tetőgerincek iránya és a tetők hajlásszöge szintén meghatározó elem az utcaképben. A hajlásszöget főtömeg esetében a hagyományos 35-45 fokos tartományban célszerű megválasztani, mert túlnyomóan ez a meghatározó a település teljes területén; továbbá a fedések vízzárása egyszerű műszaki megoldásokkal biztosítható. Melléképületeknél alacsonyabb lejtés is elképzelhető a történeti beépítések mintájára, de a melléképület tömege ne legyen túlzó a főépülethez képest. Alacsonyabb hajlásszögnél a tájidegen (mediterrán) fedés és alászigetelés helyett preferáljuk a korcolt vagy lécbetétes fémlemezfedést természetes (fém)színben. Cseréputánzatú vagy színes bevonatú táblás fedés, hullámpala és trapézlemez nem javasolt. Magastetőknél a cserép mellett a szálcement (műpala) is fedésre javasolható az építési hely függvényében (ha alkalmazása a környezet miatt indokolt).

Az alábbi ábrákon a tetőformák kialakítására vonatkozó ajánlásokat látunk. Esztétikai és gazdasági okokból is mindig az egyszerűségre törekedjünk. Nyeregtető lehet oromfalas vagy kontyolt. Ha kénytelenek vagyunk bővíteni, lehetőleg a főtömeg folytatásában, a tetőgeometria meghosszabbításával célszerű (amennyiben az építési hely elegendő), vagy ha máshogy nem lehetséges – oldalirányban, de a traktusszélesség semmiképp se haladja meg a főtömegét. Tagolt alaprajzú épületet, összetett és bonyolult tetőformát ne válasszunk, mert tájidegen, gazdaságtalan építeni és fenntartani (energetikailag sem kedvező).

Ajtók, ablakok. A község történeti múltjában és a jelenlegi működésében is jelentős szerepe van a mezőgazdasági termelésnek, háztáji és nagyüzemi gazdálkodásnak. Az épületek kialakítása, a funkciónak alárendelt forma- és részletképzés ezt tükrözi. Mai építkezések során törekedjünk a település gyökereihez illeszkedni. Az egyszerű megoldások illenek legjobban egy mezőgazdasági karakterű településhez. Indokolatlan túldíszítettség sosem volt jellemző, ezért az épületszerkezetek – köztük az ajtók és ablakok - esztétikája inkább az anyag szépségében és az arányos méretválasztásban, homlokzati elhelyezésben nyilvánult meg.

Anyaghasználat. A település hagyományos építőanyagai – amint az Örökségünk c. fejezetben bemutatásra került – a vályog és a korábbi tanyák elbontásából származó kő, cserép, faanyag – minden, ami alkalmas volt újrafelhasználásra. Mai épületeknél törekedjünk elvben hűek maradni a hagyományokhoz, szem előtt tartva, hogy ma más igényekre más eszközkészlettel kell építenünk. A mai példák fejezetben bemutatott épületek ezt a fajta gondolkodást segítik –korszerű építészeti megoldásokat és anyagokat alkalmaznak, de a hely szellemét tiszteletben tartják.

„Beszélgetés-foszlányok a szépről Illés Árpád festő barátomtól hallottam: – A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba skatulya. De ha a hegyről nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda csillárt, amílyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz: vidd ki az erdőbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet. Tőle és más festőktől hallottam ezt is: – Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak a legtisztább korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában. De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.” (Weöres Sándor: A teljesség felé)

Színek.

Hรกzszรกmok.

Kerítések. A magánterületek lehatárolására alkalmazott kerítések az utcakép és a táj fontos meghatározói. Természeti és épített környezetben is törekedni kell az illeszkedésre: az ehhez választott eszközkészlet azonban helyspecifikus. A település belterületén az épített környezet hagyományos anyaghasználatát tartsuk szem előtt. Építhetünk tömör lábazatot; a házszám, kukatároló, esetleg mérőórák elhelyezésénél alkalmazhatunk tömör szakaszt, a kerítés többi részét igyekezzünk átlátható (pálcás, lécezett) módon kialakítani. Természeti környezetben beton lábazat nélküli, átlátható kerítés építése célszerű, nem túl nagy magassággal.

Kertek. A magánkerteket a telken elhelyezett épület általában több részre tagolja, ami funkcióban is vegyes használatot eredményez. Az előkertek dísznövényes, virágos kialakítása a leginkább meghatározó utcaképi szempontból; az oldalkertek és a hátsókert egy része a pihenést szolgálja, míg a telek végén gyakran zöldség- és gyümölcstermesztés folyik. A kert burkolt felületeivel legyünk takarékosak: esős időben legfeljebb fedett teraszon tartózkodunk, száraz időben a gyep vagy a zúzott, mosott kavics is megfelelő. A bejárathoz vezető járdán kívül tipegőkkel kijelölhetők a kert közlekedősávjai. Növényültetéshez javaslattal szolgál a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ajánlása helyileg honos fajtákból (50-51. oldal).

KÖZTERÜLETEK TELEPÜLÉSKÉPI ÚTMUTATÓJA utcák, közterek, közparkok, közkertek

Játszóterek, közparkok, közkertek. A közkertek, közparkok esetében alapvető szempont kell, hogy legyen a minél kisebb beavatkozás, a természettel nem konkuráló tájépítészeti elemek, megoldások alkalmazása. Játszóterek kialakításánál is el lehet térni a szabvány elemektől: kreatív ötletekkel készülhetnek kevésbé „befejezett”, a gyerekek fantáziájára jobban építő szabadtéri játékok. A helyszín adottságai, a környezet legyen mindig meghatározó ezek tervezésénél is.

Honos magyar növényfajok, melyek telepítésre javasoltak (a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ajánlása alapján). A fotókon látható növények sorrendben: 50. oldalon bibircses kecskerágó, közönséges boróka, közönséges bükk, csertölgy, csíkos kecskerágó, közönséges dió, egybibés galagonya, fekete bodza, fűzlevelű gyöngyvessző, gyepűrózsa, közönséges gyertyán, hamvas éger, hárs, hegyi juhar, homoktövis, húsos som.

51. oldalon kányabangita, kökény, kutyabenge, madárberkenye, magyar kőris, mezei szil, mezei juhar, mogyorós hólyagfa, ostorménfa, pukkanó dudafürt, rekettyefűz, rezgő nyár, szőrös nyír, ükörke lonc, vadalma, varjútövis (képek forrása: Terra alapítvány – www.terra.hu)

Tipográfiai ajánlás. A bal oldali képen szereplő fontok letisztult vagy elegáns megjelenésükkel kiválóan illeszkednek bármilyen környezetbe, visszafogott rajzolatuk miatt bárhol alkalmazhatók. Vannak köztük közép-európai betűkészlettel rendelkezők, de olyanok is, melyek csak angol írásjeleket ismernek. Utcatáblák, hirdetési és reklámtáblák, cégérek tervezésénél javasolt grafikus, tipográfus bevonása.

MAI PÉLDÁK épületek, kerítések

Nacházel Architekti: tanya felújítás

marte.marte.architects: Griss Equine รกllatorvosi praxis

marte.marte.architects: ravatalozรณ

Gereben Péter, Marián Balázs: Borterasz és Venyige Spa

Hangulatok CsincsĂŠn

Melléképületek Csincsén

Kerítések Csincsén

MAI PÉLDÁK utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák, buszvárók és kandeláberek

Utcai padok. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Utcai hulladékgyűjtők és kerékpártárolók. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Buszvárók, információs és reklámtáblák. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Utcai lámpák és kandeláberek. (Gyártó: Schréder; kivéve jobb oldali oszlop felülről a 3. – sTREEt project, KIBISI) Forrás: www.schreder.hu; www.kibisi.com

IMPRESSZUM

Készült Csincse község megbízásából, 2017-ben. Készítette: Fotók:

Bóta Krisztina Bóta Krisztina Szeberin István

Képek forrásai: Mezőkeresztesi csata: mek.oszk.hu Történeti térkép: mapire.eu/hu Műholdkép: google maps Honos lepkefajok: wikiwand (wikipedia) Építészeti útmutató ábrái: a Lechner Tudásközpont ábráinak felhasználásával (tak.lechnerkozpont.hu) Építészeti útmutató – ajánlások: Ajtók, ablakok: pinterest.com, thepapermulberry.blogspot.com Anyaghasználat: pinterest.hu, cgtextures.com Házszámok, kerítések, kertek: pinterest.com Közterületek településképi útmutatója: pinterest.com, acochran.com, landezine.com Mai példák - épületek: archdaily.com, ov-a.cz, epiteszforum.hu Mai példák – utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák, buszvárók és kandeláberek: mmcite.com/hu, kibisi.com Felhasznált irodalom: Csincse község honlapja (csincse.eoldal.hu) Takács László – Kovács Zsolt: Vatta község története