Vatta by botakriszta

TISZTELT OLVASÓ! VATTA község Településképi Arculati Kézikönyvét tartja a kezében, melynek elsődleges célja a 314/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet*, illetve a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény alkalmazásával a község arculatának megőrzése, értékeinek feltárása és bemutatása, valamint irányok meghatározása a fejlődés, jövőbeni építkezések, településkép változása számára. Gyökerekre épülő, azt ízléssel továbbgondoló, a helyet és mások igényeit is tiszteletben tartó magatartás kialakítását célozza meg az épített környezetet alakítók (települési döntéshozók, építtetők, tervezők, kivitelezők; helyiek és betelepülők) részéről. Az Örökségünk fejezet az értékek bemutatásán keresztül tömören és elsősorban képekben jeleníti meg Vatta történetét. Ezeket a helyi és műemléki védelem segítségével szükséges megőrizni, de szellemiségük életben tartása, a helyiek éntudatának részévé tenni ugyanígy feladat. Az építészeti útmutató ajánlásai nem a szabadság korlátozását célozzák, hanem az épített környezethez alkalmazkodó lehetőségeket tárják fel. A jó példák bemutatása is ennek érdekében történik. A Kézikönyv létrehozásának folyamata és használata nem zárt rendszer. Párbeszédet feltételező kezdeményezés, amely alapján folyamatosan változtatható, bővíthető a tartalom, hogy eredménye büszkeséggel tölthesse el a települést és lakóit. Ha új ház épül és a kiadvány lapjaira kívánkozik: cél, hogy könnyen beilleszthető legyen. Együttműködésre, tudatos és felelősségteljes viselkedésre ösztönöz annak érdekében, hogy ami mindannyiunk közös kincse, ne tűnjön el a globalizáció viharaiban.

Korán István Attila polgármester

* a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről

TARTALOMJEGYZÉK 1

Köszöntő

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Vatta bemutatása

Örökségünk

Eltérő karakterű településrészek Vattán

Építészeti útmutató, ajánlások

Telepítés, magasság, tetőhajlásszög, tetőforma Tornácok Ajtók, ablakok Színek Anyaghasználat Házszámok Kerítések Kertek

Közterületek településképi útmutatója

Mai példák – épületek, kerítések

Mai példák – utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák,

buszvárók és kandeláberek

Impresszum

BEVEZETÉS

VATTA „Ez a föld túl kicsi és túl nagy ahhoz, hogy az összekötő szálak elszakadhatnának, s ha mégis elszakadnának, akkor az emberi mivolt teng-leng a semmiben, és semmivé válik maga is." (Fekete István)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén, Miskolctól 30 km-re, Mezőkövesd várostól 19 kmre, Egertől 35 km-re helyezkedik el, a Bükk hegység és az Alföld találkozásánál. Megközelíteni közúton az M3-as autópályán, a mezőnagymihályi vagy emődi csomópontról lehajtva lehetséges, illetve a településen halad keresztül a 3-as főút. Vasúti összeköttetése nincs, a Budapest – Füzesabony - Miskolc vasútvonalon Mezőnyárád vagy Emőd megállók találhatók legközelebb, innen busszal utazhatunk Vattára. A község a Csincse patak mentén, egy völgyben fekszik, két enyhén meredek dombvonulat között. Északi része kissé dombos, mely az Északiközéphegység vonulatainak köszönhető, míg a déli sík terület már az Alföld sajátosságait viseli magán.

Vatta település neve személynévből keletkezett magyar névadással. Szendrei János szerint a Vata személynév a Miskolc nemzetség tagjai közt volt népszerű. A helyi népi hagyomány szerint nevezetét a XI. században élt pogány Vata vezérről kapta. Ő robbantotta ki a Vazul-fiak trónigényét támogató pogánylázadást 1046ban. A valóságban közte és a XIV. században feltűnő, hasonló nevű település közt nincs történelmi kapcsolat. A község viszonylag későn, 1323-ban tűnik fel a forrásokban a váradi káptalan által kiadott, Barátnyáráddal kapcsolatos oklevélben Watha földként említve. A településnek valószínűleg nevet adó Wattay család már 1303-ban feltűnik az oklevelekben. A következő századokban a település Vatha, Woytha, Watha, Bata névalakban szerepel írott emlékeken. 1475-től találkozunk Felsővatta, 1504-től Alsóvatta elnevezésekkel, mely arra utal, hogy két különálló községről volt szó, ami idővel összetelepült.

Földtanilag Vatta környékén hegységelőtéri lejtőről beszélhetünk, ahol a felsőpannóniai lignittelepre pleisztocén kori homok és kavics települt. Növényzetét a liget erdős, tatárjuharos lösztölgyesek, gyöngyvirágos-tölgyes és cseres-tölgyesek alkották. A cseres-tölgyesek mára már jórészt kipusztultak. Gyakoriak a galagonyák, a veresgyűrű som, a bibircses kecskerágó, a fagyal, az ostorménfa és az ükörkelonc. A gyepszigetben uralkodók a pázsitfüvek, sások, pillangósvirágúak és különféle perjefajok. Az állatvilágban az emlősök közül gyakori a vaddisznó, a mezei nyúl, a róka, az őz, a szarvas, a menyét és a görény. Gyakori kisemlős a vakondok, a különféle cickányok, rágcsálók, a pockok és a denevérek. A környék jellegzetes madara a sas, a gólya, a fogoly, a fácán, a vércse, egy-egy bagolyfaj, valamint az énekesmadarak. Rovarok közül megtalálhatóak a bogárlepkék, bagolylepkék, katicabogarak, pókok, darazsak és méhek.

VATTA BEMUTATÁSA általános településkép, településkarakter

A településtől délre található Testhalom közelében csiszolt kőeszközöket, csontszerszámokat és agyagedényeket találtak, melyekből arra következtethetünk, hogy a környék már az őskor óta lakott. A Csörsz-árok Szendrei János leírása szerint Emőd és Vatta között is elhaladt. A Testhalom-domb rétegeiből később egy XVI- századbeli kard és páncéltöredék is előkerült, a leleteket múzeumba szállították. A domb védett régészeti terület. A leletek ismeretében a terület a hatvani kultúrába tartozó kis vár vagy telep lehetett a korai bronzkorban (Kr. e. XX–XVIII. század). Ez az időszak viszonylag békés, háborúktól mentes volt, ezért a délkelet-európai minták alapján többrétegű (tell) települést valósítottak meg – ilyet találunk pl. Füzesabonyban is. A hatvani típusú telleket már a legkorábbi időktől védelmi rendszerrel látták el, sánccal vagy árokkal, a földrajzi helyzettől függően. Településeik kiválasztásánál fő szempont volt a biztonság, a külső támadásokkal és az esetleges belső viszálykodásokkal szembeni védelem. A telepek általában kerek vagy ovális formájúak, házaik felmenő falúak, földszintre támaszkodóak. Nagyméretű, tűzhellyel ellátott, nagycsaládi házaik, melyek vázát cölöpök alkották, gyakran estek áldozatul a pusztító tűzvésznek. Az elpusztult, leégett házak helyére újakat emeltek, újra döngölték az agyagpadlót és fonták a sövényfalat. Ez történhetett a vattai Testhalom esetében is. A török hódoltság Borsod megyére 1544-ben köszöntött be. A község lakói a török idő alatt eredeti lakóhelyüket három ízben kényszerültek hosszabb-rövidebb időre elhagyni. Utoljára a mezőkeresztesi csata után, a XVI. század végén, amikor a török a késedelmes adófizetés miatt dúlta fel a falut. A pusztítást követően nagyobb arányú betelepülésre csak az 1730-as években került sor, amikor szlovák és ruszin, római és görög katolikusok érkeztek ide. A gyakran fellépő éhínség, a járványos betegségek, valamint a századfordulón Amerikába való kivándorlás is hozzájárult a népesség fogyásához. 1914-ben, az első világháború kitörését követően Vattáról a férfi lakosok közül 152 fő volt kénytelen a frontra menni, 38-an haltak hősi halált. A II. világháború évei újabb nehéz éveket hoztak Vatta népére. A község zsidó lakosságát deportálták. 1944. november 12-én az újabb szovjet támadás következtében súlyos harcok dúltak különösen Szakáld és Vatta között. A lakosok egy része a harcok elől Borsodgesztre és a környék tanyáira menekült. A faluban november 15-e reggelén ütköztek meg először a német és orosz páncélosok. 19-én az oroszok végérvényesen elűzték a németeket Vattáról. 1956. október 24-én kb. 60-80 fős csoport jött Vattára Harsány irányából nemzeti színű zászlókkal. A tüntetők a vattai párthelyiségből mindent kiszórtak, a vörös csillagot leverték. A tömeg elvonulása után teljes lett a nyugalom a községben, megválasztották a Munkástanácsot, melynek legfontosabb feladata a rend és a nyugalom biztosítása volt. A településnek 1937-től lett önálló távbeszélő központja, ami postahivatallá 1939. december 1-én lépett elő. Korszerű orvosi rendelője és orvosi lakása 1969-ben lett a falunak, korábban körorvos látta el a betegeket, aki Harsányból járt át Vattára. A fiókgyógyszertár és a fogorvosi rendelő kialakítása 1997-ben valósult meg.

SZEMERE BERTALAN

Vattán született 1812. augusztus 27-én. Apja Szemere László, édesanyja, Karove Erzsébet. Iskoláit Vattán kezdte, majd tanult Sárospatakon, Miskolcon és Kázsmárkon. Beszélt olaszul, németül, angolul és franciául. Jól fuvolázott és gitározott. Közeli kapcsolatban állt Kazinczy Ferenccel. 1832-ben befejezte jogi tanulmányait és hazatért Vattára. 1834-ben Borsod megye aljegyzője, majd megyei táblabíró, 1841-től az egri járás főszolgabírája. 1843-ban Borsod egyik országgyűlési követe. 1846-ban már a megye másodispánja. A járás ügyeit Vattáról igazgatta. Működése alatt megszüntette a botbüntetést, kezdeményezte a halálbüntetés eltörlését. Közéleti íróként is a reformok buzgó harcosa volt. 1846 tavaszán feleségül vette Jurkovich Leopoldinát, hat gyermekük született. Az 1848-as forradalom győzelme után bekerült az első felelős kormányba, ahol a belügyi tárcát irányította. Korábban aktív részese volt az áprilisban szentesített törvényjavaslatok kidolgozásának. Legnevezetesebb alkotása a sajtótörvény volt. Belügyminiszterként Szemere legfontosabb teendője az 1848. áprilisi törvények életbeléptetése, az azokkal kapcsolatos vitás kérdések rendezése volt. Ő rendelte el a városi és megyei tisztújításokat, terjesztette elő a kinevezendő főispánokat. A Batthyány-kormány 1848. szeptemberi lemondásakor Szemere volt az egyetlen miniszter, aki nem mondott le, hogy legyen miniszter, aki az új kormány kinevezését ellenjegyzi.

Tevékenyen részt vett a horvát invázió elleni védekezés megszervezésében. Október 1-én beválasztották a Batthyány távollétében a végrehajtó hatalmat gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmányba. A szabadságharc alatt Felső-Magyarország teljhatalmú országos biztosaként szervezte a védelmet.1849-ben, a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után ő lett az ország kormányának miniszterelnöke. A Szemere-kormány a polgári állam megteremtését biztosító törvényalkotói munkát tartotta fő feladatának, ám csakhamar a hadvezetési teendők kerültek előtérbe. Már 1847-től sok tekintetben másképp képzelte el a polgári átalakulást Szemere, mint Kossuth, ezért komoly feszültség nehezítette együttműködésüket. Szemere a szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült, jórészt Franciaországban élt. Kossuthtal ellentétben ő sohasem mondott le. Másokhoz hasonlóan az önvád, az elkövetett hibák keresése, a megfeszített munka, a családi gondok, felesége betegsége idegileg összeroppantotta. Amnesztiát kapva élő halottként tért haza 1865-ben. Párizsban maradt felesége halála után állapota súlyosbodott. Ezt követően elmegyógyintézetben élt 1869. január 6-án bekövetkezett haláláig. A helyi általános iskola 1999-ben vette fel nevét és leplezte le az iskolában emléktábláját. Vattán, 2012. augusztus 26-án avatták fel a Szemere Parkot, melyet születésének 200 évfordulójának tiszteletére építettek és neveztek el.

Fotรณ forrรกsa: wikimedia commons

A környéken megtelepedő ember szállásterületének kiválasztása során elsősorban az ökológiai tényezőket tartotta elsődleges szempontnak. A kedvező domborzati viszonyok mellett a legfontosabb telepítő tényező a víz volt, így érthető, hogy Vatta népe patak (folyó) mellett, attól nem messze telepedett meg. „A völgyön kis patak folyik keresztül, a neve: Csincse. Ez a patak azonban mocsaras medre miatt a bejelölt hidakon kívül sem fuvarral, sem lóval nem járható. Szélessége csaknem mindenütt négy lépés. Vize azonban csak szükség esetén iható mocsaras medre miatt. A patak mindkét oldalán mezők vannak, amik némileg mocsarasak.” (Pesty Frigyes, 1864) A XVIII. században készült első katonai felmérés térképén (szemközti oldalon, bal felső kép) jól látszik ez a mocsaras terület. A XIX. századi szabályozásáig a pataknak két nagyobb ága keresztezte a falut. A kisebbet megkülönböztetésül Kis-Csincsének nevezték. Vatta a szabályos alaprajzú szalagtelkes falvak közé sorolható. A beltelkek (lakások) a vízfolyás mentén – attól kissé távolabb, az árterületet is figyelembe véve – jöttek létre, a gazdaság a belterületet övező kertekben folyt. A község északi része kissé dombos, míg a déli sík. A középkori Vatta a Csincse jobb partján, annak sík részén jött létre a XIV. század elején. Itt volt a templom, melynek romjai a XVIII. század közepén még látszottak. A folyamatos telekosztódás során a nagy lakótelkek egyre

kisebbek lettek, egy telken több lakóház is épült. A növekvő számú lakosság egy része a XV. század utolsó harmadában északra költözött, létrehozva Felsővattát, az Alsóvatta névalak 1507-től szerepel leírásokban. Valószínű, hogy e nevekkel nem a község egyes részeit akarták jelölni, hanem két különálló településről volt szó, melyek később egyesültek. A terjeszkedés később további utcákat hozott létre a templom körül szerveződött központtól távolabb, de szintén észak-déli tengellyel főként. A kisnemesek, a gazdák vagy a zsellérek lakóházai egymás szomszédságában voltak. A korabeli paraszti lakóházak mellett csak gabonavermeket találunk, a gazdasági épületek – ha voltak – a kertben álltak. A XIX. század második felében a kerteket egyre inkább felhasználták lakásépítési célokra is. A XX. század következő évtizedeiben újabb házhelyeket alakítottak ki. A szocialista korszakban alakították ki a Szeles, a Táncsics, a Virág, a Deák Ferenc, az Arany János utcákat és a Kossuth utca egy részét, ahol új házak épültek. Mára a település képében meghatározó a 3-as főút jelenléte, mely kelet-nyugati irányban szeli ketté Vattát. Szemközti oldal térképei sorrendben: első katonai felmérés (1763-87.), második katonai felmérés (1806-69.), harmadik katonai felmérés (1869-87), Magyarország katonai felmérése (1941.). Forrás: mapire.eu

ÖRÖKSÉGÜNK a településképi szempontból meghatározó építészeti, műemléki, táji és természeti értékek, településképi jellemzők

Ide tartoznak a nyilvántartott műemléki értékek, műemléki környezet, régészeti lelőhelyek, a település arculatát meghatározó utcaképek és helyi népi építészet megmaradt emlékei. Természeti és táji értékek között a meghatározó domborzati elemek (pl. magaslati pontok, barlangok) a felszíni vizek (patakok, források), helyileg jellegzetes növény- és állatvilág. Jobbra: római katolikus templom.

Az első templom Vattán a XIV. században épülhetett kőből, Szent Miklós tiszteletére szentelték. A török pusztítása nyomán elpusztult, a falun kívül 1746-ban még láthatóak voltak az alapjai. A hagyomány szerint az új templom Felsővattán 1759 és 1765 között a helybeli közbirtokosok – Battha Bálint, Szepessy Sámuel, Sebe Mihály és mások – segítségével épült, 1764-re befejeződött. A szeplőtelen fogantatásra lett felszentelve. A barokk oltár és szószék a XVIII. század utolsó harmadában készült el.

A XIX. század folyamán többször megsérült, 1876-ban és 1895-ben is felújításon esett át. Eredetileg a kórus fölött kis favázas toronnyal rendelkezett, ezt megszüntetve kapta mai tornyát 1896-ban. Késő barokk stílusú, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom, a szentély felől kontyolt nyeregtetős lefedéssel. A főhomlokzat előtt álló toronnyal. A szentély déli oldalán féltetős sekrestye. Országosan védett műemlék. (forrás: Takács László – Kovács Zsolt: Vatta község története; muemlekem.hu)

A kastélyt az Odescalchi család nyári laknak építtette feltehetően a 18. század első felében. 1760 körül átépítették, majd a 19. század végén átalakították, ekkor nyerte el mai formáját. Barokk stílusú, parkban álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, manzárdtetős kastély, főhomlokzatán két saroktoronnyal, íves oromzatú középrizalittal, előtte oszlopokra támaszkodó terasszal. Ma a Szemere Bertalanról elnevezett általános iskola működik falai között, a földszinti aulában a település híres szülöttjének emléksarkot alakítottak ki. Az itáliai eredetű Odescalchi család első név szerint ismert őse az 1290 körül élt Giorgo, aki Como város egyik bankárcsaládjának sarja volt. Miután az Odescalchiak jóformán az egész vagyonukat a török kiűzésére fordították, ezért I. Lipót király német-római birodalmi főhercegi címet adott a családnak, s ezzel együtt birtokot a Szerémségben, ez lett az alapja a későbbi magyar kötődésüknek. Legismertebb ősük Odescalchi Benedek, aki később XI. Ince pápa néven vonult be a történelembe. Azt, hogy a vattai kastélyt az egyébként igen kiterjed családfával rendelkező család mely tagja építtette, sajnos homály fedi. Ismert viszont, hogy 1922. szeptember 15-én Odescalchi Péter herceg itt született. A kastélyépület az államosítást követően az állami gazdaság kezelésébe került, volt időszak, amikor a felső szintet magtárként használták. A földszinti helyiségek egy részét 1954-ben kapta meg az iskola, melyben osztálytermeket és szolgálati férőhelyeket alakítottak ki, 1978-ban pedig az épület egésze az iskoláé lett. A tulajdonos önkormányzat részben önerőből, részben európai uniós támogatással külső és belső felújításáról gondoskodott. Megtörtént a tető és a nyílászárók cseréje, a terasz teljes felújítása, új parkettát kapott az alsó szint. A régi salétromos, málló vakolatot leverték, újravakolták és színezték az egész épületet. Új vizesblokkot is kialakítottak. Az osztálytermek díszítését, otthonossá tételét a pedagógusok végezték a közmunkások és szülők segítségével. (forrás: Dél-Borsodi Leader Egyesület, www.dble.hu) Odescalchi-kastély, ma iskola. Védett műemlék.

Balra: Odescalchi-kastély

Lent: református templom A XVI–XVII. században a falu református lakosai a kezükbe került katolikus templomot használták. Ez elpusztult, romjai a település határán kívül estek. Az 1810-es években épült fel a mai templom, valószínűleg egy nem sokkal korábbinak az átépítésével. 1882-ben kibővítették. A keleti homlokzat előtti torony 1892-ben épült. Egyszerű, síkmennyezetű épület nyeregtetővel. Vakolt, párkányokkal osztott homlokzatain íves záródású, osztott ablakokkal. Helyi védelemre javasolt.

Népi építészet, hagyományos építőanyagok.

A település múltja, gyökerei legkönnyebben a népi építészeten keresztül érthetők meg. A helyben fellelhető építőanyagok felhasználásával építették a házakat a család, a gazdálkodó életforma igényei szerint. Egy térség építészeti karakterének kialakulásában meghatározó szempont a különböző építőanyagok használata. A lakó- és melléképületek telken belüli szervezéséből, elhelyezéséből pedig a helyiek életformájáról alkothatunk képet. Vattán a XVIII. század végéig a lakóépületeket közös földre építették, a gazdálkodás pedig a település szélén található kertekben folyt. Helyben elérhető építőanyagként föld, agyag, fa, nád, szalma és zsupp (csomóba kötött, kézzel csépelt rozsszalma) rendelkezésre állt. A falakat paticsfalként (favázra készített vesszőfonat két oldalán sártapasztással) vagy vályogból készítették; kezdetben vertfalként, majd vályogtéglából falazottan. Nádban szűkölködött a falu, ezért is alkalmazták a zsúpfedést. Zsindelyes tető is előfordult – főként a fontosabb épületeknél, de faanyag szintén kis mennyiségben állt rendelkezésre az erdők fogyása miatt. Egy 1910-es statisztika szerint a település 191 házából mindösz-

sze 10 épült kőből vagy téglából, míg a többi vályog vagy sártapasztású falakkal rendelkezett. Ez az arány 1941-re sem változott: 278 házból mindössze 15-nek volt kő- vagy téglafala. Elsősorban a templom és néhány nemesi lakóház épült kőből. A tégla is az urasági építkezéseken tűnt fel először, majd a XX. század második felétől kezdett általánossá válni. A tetők héjalásánál a XX. század elejétől a cserépfedés terjedt el. Alaprajzi elrendezésben a hagyományos háromosztatú lakóház volt jellemző (nagyház - pitvar – kisház). A kemence a nagyházból (szobából) volt fűthető. Az épület hosszoldala mellett tornác húzódott. A tető ágasfás-szelemenes típusú volt kezdetben, amelyet később felváltott a szarufás szerkezet, a gerinc alatt kakasülővel. Az egyszerű nyeregtető készülhetett kontyoltan vagy faoromzattal. A faluszéli kertek beépülésével a melléképületek, háztáji gazdaság épületei a lakóház telkén kaptak helyet. A nyári konyhát az oldalkertben, a lakóházzal egy vonalban, az ólakat a ház mögött helyezték el. A learatott gabonát ún. pelyvásban csépelték és tárolták. Gabonavermeket ástak, a kukoricát góréban tárolták.

Református közösségi ház. A református parókia épülete ma közösségi házként működik. Szépen felújított kontyolt nyeregtetős parasztház, faragott faoszlopos tornáccal.

Magtár Vattán. Helyi védelemre javasolt, továbbá hasznosítása, funkcióval való megtöltése biztosíthatná megőrzését a jövő nemzedékek számára. A malmok, gazdasági jelentő-ségük mellett, a közösség életében is fontos szerepet töltöttek

be. A helybeli és környékbeli őröltetők találkozó helye a malomház volt, ahol megbeszélhették a napi eseményeket. Vattának már a XVI. században volt vízimalma, ami a XVII. század elejéig állt. A török dúlás után ezek elpusztultak. Szárazmalom a XIX. században tűnik fel, földesúri tulajdonban.

ELTÉRŐ KARAKTERŰ TELEPÜLÉSRÉSZEK VATTÁN

TÖRTÉNETI TELEPÜLÉSMAG FALUSIAS LAKÓTERÜLET KÜLÖNLEGES TERÜLETEK GAZDASÁGI TERÜLET BEÉPÍTÉSRE NEM SZÁNT TERÜLETEK

Vatta területén a beépítettség, jellemző épületállomány vegyes képet mutat. Nagy differenciálódás az egyes településrészek között arculati megjelenésben nincs. A karakterek lehatárolásánál azonban segítséget jelentenek a korabeli felmérési térképek, amelyek alapján meghatározható egy történeti településmag. A patak két oldalán kiépült első utcák szalagtelkein találjuk az első házakat. Ez a településmag tetten érhető az utcaképben is, mivel a legrégibb épületek, még megmaradt hagyományos népi lakóépületek is főként itt találhatók, valamint az út vonalvezetése is inkább szabálytalanul, íves kanyarokkal alakult, az egyenes vonalvezetésű tervezettség a később beépült részekre jellemző.. A falu terjeszkedésével további utcák jöttek létre a településmagtól keletre (Táncsics, Szeles, Virág utca), illetve a 3-as főúttól délre (Jókai, Rákóczi, Petőfi, Deák Ferenc utcák); elsősorban lakóépületekkel. Különleges területként jelöltük a térképen azokat, amelyek beépítése jelentős értéket képvisel vagy egyedi területfelhasználás jellemzi – ezek a kastély, valamint a római katolikus templom környezete és a temető. A településrendezési eszközök készítése és jelen kézikönyv későbbi bővítése – alakítása során azon területeket érdemes ebbe a kategóriába vonni, ahol a későbbi építkezések számára nem lehet egyértelműen azonos irányelveket meghatározni, hanem a mindenkori épített és természeti környezet alapos vizsgálatával, szakmai (pl. települési, vagy ennek hiányában állami főépítészi) konzultációval kell az illeszkedés elveit lefektetni és a tervezési irányokat kijelölni. Zöldterületi lefedettségük többnyire nagyobb, mint a többi beépítésre szánt területé. A gazdasági területeken ipari és mezőgazdasági tevékenység jellemző, földszintes szabadonálló épületekkel. A beépítésre nem szánt területek közé tartoznak elsősorban a mezőgazdasági (szántóföldek, erdők, szőlők) művelés területei, élő vízfolyások, külterületek.

TÖRTÉNETI TELEPÜLÉSMAG ÉS FALUSIAS LAKÓTERÜLET A történeti településmag elsősorban a Szemere Bertalan, Tóth Endre utcákat, valamint a Kossuth utca faluközponti szakaszát jelenti, továbbá a Tavasz utcát. A falusias lakóterület a később kiépült Táncsics, Szeles, Virág utcákat és a község déli részét érinti; továbbá a Kossuth utca Táncsics utcai kereszteződésétől keletre eső részét. Mivel beépítés, utcakép szempontjából a két karakter nagyjából azonos, ezért együtt tárgyaljuk ebben a fejezetben. Az épületek oldalhatáron és szabadonállóan is előfordulnak, az oldalhatáros beépítés dominál. Jellemzően a hagyományos parasztházakat, majd az 1970-es, 80-as években épült családi házakat telepítették az oldalhatárra; szabadonálló beépítést inkább a közintézményeknél és néhány 60-as években épült kockaháznál találunk. Az utcavonalhoz a házak előkerttel kapcsolódnak többnyire.

Mindkét területkarakter épületállománya vegyes, ahogy a régebbi épületek bontásával a szövetben megjelentek a későbbi házak. A történeti magban találunk hagyományos tornácos parasztházakat, de köztük és az újabb, falusias karakterben is megjelentek a sátortetős kockaházak, az 1970es, 80-as években pedig az emeletes családi házak. Melléképületek vagy a főépület mögött találhatók, azok folytatásában, vagy sok helyen az oldalkertben, a főépülettel egy vonalban (nyári konyhák).

Tetőformák: a parasztházak kontyolt, csonkakontyos és oromkontyos (füstlikas) tetővel is készültek. A kockaházak sátortetői mellett az emeletes, későbbi családi házak nyeregtetővel fedettek többnyire: utcára merőleges és párhuzamos gerinccel egyaránt. Anyaghasználat: a legtöbb épületen vakolatot alkalmaztak, kőburkolat lábazatként jelenik meg. A tetők nagyrészt cserépfedésűek. Az ötvenes évektől a hagyományok helyett teret hódítottak a típustervek szerint épült lakóházak, majd fokozatosan előtérbe került az egyéni ízlés érvényre juttatása az építkezések során. A szabályozások sem voltak mindig megfelelőek, így alakulhatott ki az egységes településképek helyett a különböző építési korszakok jegyeit viselő, teljesen heterogén környezet. Az illeszkedés kérdése ezért a jövő építkezéseinek résztvevői számára nem kis kihívást jelentenek. Nem egyértelmű a szomszédokhoz való idomulás, ha azok teljesen különböző karakterűek, vagy arányaik és tömegük miatt nem képviselnek követendő értéket.

Javasolt a hagyományok ok-okozati összefüggéseiből kiindulni, a falu léptékének megfelelő épületléptéket megfogalmazni. A praktikus traktusszélességek, hagyományos ácsszerkezetű tetők méretei, a funkciónak megfelelő homlokzat (térszervezés kivetülése a külsőre), valamint mindenben törekedni az egyszerűségre – ezek az irányelvek fontosak ahhoz, hogy településképbe illeszkedő és értéket képviselő épületek jöjjenek létre.

KÜLÖNLEGES TERÜLETEK Az Odescalchi-kastély (iskola), a műemléki védettségű római katolikus templom, valamint a temető területe külön karaktert képez. A település többi, beépítésre szánt részéhez képest jelentős zöldfelülettel rendelkeznek. Az épületek műemléki védettségük okán is különleges módon kezelendő ez a terület. Új építés esetén történeti kutatás szükséges, mely a telepítéshez, koncepció kialakításhoz támpontokkal szolgál. Elvi síkon megvalósuló illeszkedés, a történeti folytonosság biztosítása a legfontosabb – amely történhet kortárs megoldásokkal, ha a gyökereket értő módon viszi tovább.

GAZDASÁGI TERÜLETEK A település peremén elhelyezkedő, majorszerűen beépített terület gazdasági tevékenységre szolgál. Új építés esetén az épületek szabadonállóan elhelyezhetők, a funkcióval összefüggésben felmerülő, szükséges védőtávolságok, továbbá a tűztávolságok betartásával. Gazdasági funkciónál a rendeltetésnek megfelelő kialakítás és a megtérülés, az alacsony beruházási és fenntartási költségek elsődlegesek, azonban célszerű a tájkarakter megőrzését, a település hagyományainak tiszteletben tartását is szem előtt tartani. A területen elektronikus hírközlési létesítmények elhelyezhetők.

BEÉPÍTÉSRE NEM SZÁNT TERÜLETEK

Mezőgazdasági területek (erdőgazdaság, szántók, szőlők), különleges tájképvédelmi területek, élő vízfolyások tartoznak ide. A tájkarakter megőrzése elsődleges szempont. A területen elektronikus hírközlési létesítmények elhelyezhetők. Terepműtárgyak, információs táblák tájba illeszkedően alakítandók ki. Hirdetési és reklámtáblák elhelyezése ezen a területen nem javasolt. A közutak megvilágításánál a LONNE ajánlásait, illetve az útvilágításra vonatkozó, hatályos magyar szabványokat kell alapul venni a fényszennyezés elkerülése érdekében.

ÉPÍTÉSZETI ÚTMUTATÓ a településkép minőségi formálására vonatkozó ajánlások

Vattán az értéket képviselő hagyományos népi épületek környezetében, illetve az egységes beépítést mutató utcaszakaszok esetében (pl. a Kossuth utca Táncsics utcától keletre eső szakasza) lehet szabályokat megfogalmazni az új építkezések számára illeszkedési kérdésben. A többi, heterogén képet mutató területen javasolt a hagyományos épületek arányrendszerét, tömegét kiinduló pontnak tekinteni, és azt elveiben (a tömeg, forma, homlokzat, anyagok, térszervezés, telepítés összefüggéseit, miértjeit megértve) követni.

Telepítés. A legtöbb helyen oldalkertes beépítés jellemző, tehát az építési vonal az egyik oldalsó telekhatárra kerül. Az utcavonalhoz képest hátrébb helyezkednek el az épületek, azaz előkert található a ház előtt. Az előkert intenzív fásításával eltakarni a homlokzatot nem javasolt, a benapozás és az utcakép kedvezőtlen alakulása miatt.

Melléképületek elhelyezésénél a kialakult állapotnak megfelelően törekedjünk a főépület mögött, a hátsókertben elhelyezni a funkciókat, a szomszédos épületektől szükséges megfelelő távolságok betartásával (tűztávolság). Megfigyelhető régebbi épületeknél a nyári konyha oldalkertben történő elhelyezése a főépülettel egy vonalban: ez a telepítés is csak a tűztávolságok betartása esetén elfogadható.

Magasság.

Az épületek magasságát a település léptékéhez, és - ha aránytartóak – a szomszédos házakhoz illeszkedően javasolt kialakítani. Az utcakép egységességét a homlokzat- és építménymagasságok összehangolásával tudjuk megteremteni, melyben a traktusszélesség kiemelt szerepet játszik. Törekedjünk hagyományos ácsszerkezetű tetőket alkalmazni, takarékosan tervezni és az egyszerűségre törekedni, hogy a helyes lépték magától kialakulhasson.

Tetőhajlásszög, tetőforma. A tetőgerincek iránya és a tetők hajlásszöge szintén meghatározó elem az utcaképben. A hajlásszöget főtömeg esetében a hagyományos 35-45 fokos tartományban célszerű megválasztani, mert túlnyomóan ez a meghatározó a település teljes területén; továbbá a fedések vízzárása egyszerű műszaki megoldásokkal biztosítható. Melléképületeknél alacsonyabb lejtés is elképzelhető a történeti beépítések mintájára, de a melléképület tömege ne legyen túlzó a főépülethez képest. Alacsonyabb hajlásszögnél a tájidegen (mediterrán) fedés és alászigetelés helyett preferáljuk a korcolt vagy lécbetétes fémlemezfedést természetes (fém)színben. Cseréputánzatú vagy színes bevonatú táblás fedés, hullámpala és trapézlemez nem javasolt. Magastetőknél a cserép mellett a zsúpfedés (esetleg nádfedés) és a fazsindely is történetinek tekinthető, ezért fedésre javasolható az építési hely függvényében (ha alkalmazása a környezet miatt indokolt).

Az alábbi ábrákon a tetőformák kialakítására vonatkozó ajánlásokat látunk. Esztétikai és gazdasági okokból is mindig az egyszerűségre törekedjünk. Nyeregtető lehet oromfalas vagy kontyolt (a hagyományos parasztházaknál oromkontyos és csonkakontyos is előfordul Vattán). Ha kénytelenek vagyunk bővíteni, lehetőleg a főtömeg folytatásában, a tetőgeometria meghosszabbításával célszerű (amennyiben az építési hely elegendő), vagy ha máshogy nem lehetséges – oldalirányban, de a traktusszélesség semmiképp se haladja meg a főtömegét. Tagolt alaprajzú épületet, összetett és bonyolult tetőformát ne válasszunk, mert tájidegen, gazdaságtalan építeni és fenntartani (energetikailag sem kedvező).

Kerítések. A kerítések meghatározó elemei az utcaképnek, összehangolásukkal erősíthetjük a település egységes arculatát. Leggyakoribbak Vattán a tömör lábazattal készült, áttört kerítések deszkázattal vagy fém pálcás kialakítással. Falazott pillérekkel és fémoszlopos rögzítéssel egyaránt találkozunk. Teljes hosszában tömör kerítés építése nem ajánlott, legfeljebb rövidebb szakaszon (kukatároló takarására) elfogadható. A kerítés nádszövettel való takarása szintén nem ajánlott.

Tornácok. Vatta történeti településmagjában találunk tornácos parasztházakat. A népi lakóépületek továbbörökítik számunkra azt a tudást, mely a közösségi emlékezetben, hagyományokban sokáig élt. A lakóházak geometriája szigorú kánon alapján készült, mert egy közösség hosszú idő alatt kikristályosodott tapasztalatát rögzítette. A házak oldalhatárra épültek, az északi (északkeleti-északnyugati) oldal felé zárt, a naposabb

oldalon nyílásos homlokzattal, tornáccal árnyékoltan. Ez kiváló energetikát biztosított az épületnek. A tornác nem csak az eső ellen védte a bejáratot, nyáron a meredeken tűző nap ellen árnyékolt, télen az alacsonyabban érkező napsugarakat beengedte. Szélessége ennek megfelelően lett meghatározva. Ezen kívül átmeneti (fedett-nyitott) teret hozott létre, mely tavasztól őszig megnövelte a ház hasznos terét.

Ajtók, ablakok. A felső képen a kastély hátsó homlokzatának nyílásai láthatók, míg az alsó fotó a református templom egyik ablakát ábrázolja. Mindkettő kapcsolt gerébtokos fa ablak osztott szárnyakkal. Vatta népi lakóházain faragott pallótokos ablakot is találunk (lásd 21. oldali kép). Ezek a legkorábbi műszaki megoldások – a külső szárny kifelé, a belső befelé nyílik: valószínűleg a legrégebbi építkezéseket jelzik. Később ezeket felváltották a kapcsolt gerébtokos fa ablakok, ajtók, ahol a külső-belső szárny egyaránt befelé nyílik. A kockaházak eredeti ablakai is még sokszor ezzel a megoldással készültek. A technika fejlődésével kiszorították ezeket az egy szárnyban egyesített dupla üvegezések, ma már korszerű két- vagy háromrétegű üvegezésű, hőszigetelő, fokozott légzárású ablakokat építhetünk be. Fontos azonban, hogy a helyiségek szellőzését megoldjuk, ha régi ablakainkat korszerűre cseréljük. Az értéket képviselő, kézműves technológiát őrző régi ablakaink védelmében pedig javasolt komolyabban utánanézni a felújítási lehetőségeknek. Ebben nyújt segítséget Lőrinczi Zsuzsa műemlékvédelmi szakmérnök Faablakaink védelmében című írása, amely itt elérhető: www.epiteszforum.hu/faablakaink-vedelmeben.

Anyaghasználat. A település hagyományos építőanyagai – amint az Örökségünk c. fejezetben bemutatásra került – a föld, agyag, régen zsúp- illetve nádkéve fedés, elvétve fazsindely, később hagyományos cserép. Paticsfalú házra is akadt példa, mely faváz közé készített vesszőfonatú fal sárral tapasztva. A padló kezdetben döngölt föld, vagy párnafákra készített hajópadló volt. A falakat belül meszelték. Az ablakok, ajtók fából készültek; az istállókon, melléképületeken hagyományos ácsolt fakapuk jellemzőek. Mai épületeknél törekedjünk elvben hűek maradni a hagyományokhoz, szem előtt tartva, hogy ma más igényekre más eszközkészlettel kell építenünk.

„Beszélgetés-foszlányok a szépről Illés Árpád festő barátomtól hallottam: – A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba skatulya. De ha a hegyről nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda csillárt, amílyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz: vidd ki az erdőbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet. Tőle és más festőktől hallottam ezt is: – Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak a legtisztább korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában. De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.” (Weöres Sándor: A teljesség felé)

Színek.

Hรกzszรกmok.

Kerítések. A magánterületek lehatárolására alkalmazott kerítések az utcakép és a táj fontos meghatározói. Természeti és épített környezetben is törekedni kell az illeszkedésre: az ehhez választott eszközkészlet azonban helyspecifikus. A település belterületén az épített környezet hagyományos anyaghasználatát tartsuk szem előtt. Építhetünk tömör lábazatot; a házszám, kukatároló, esetleg mérőórák elhelyezésénél alkalmazhatunk tömör szakaszt, a kerítés többi részét igyekezzünk átlátható (pálcás, lécezett) módon kialakítani. Természeti környezetben beton lábazat nélküli, átlátható kerítés építése célszerű, nem túl nagy magassággal.

Kertek. A magánkerteket a telken elhelyezett épület általában több részre tagolja, ami funkcióban is vegyes használatot eredményez. Az előkertek dísznövényes, virágos kialakítása a leginkább meghatározó utcaképi szempontból; az oldalkertek és a hátsókert egy része a pihenést szolgálja, míg a telek végén gyakran zöldség- és gyümölcstermesztés folyik. A kert burkolt felületeivel legyünk takarékosak: esős időben legfeljebb fedett teraszon tartózkodunk, száraz időben a gyep vagy a zúzott, mosott kavics is megfelelő. A bejárathoz vezető járdán kívül tipegőkkel kijelölhetők a kert közlekedősávjai. Növényültetéshez javaslattal szolgál a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ajánlása helyileg honos fajtákból (64-65. oldal).

KÖZTERÜLETEK TELEPÜLÉSKÉPI ÚTMUTATÓJA utcák, közterek, közparkok, közkertek

Játszóterek, közparkok, közkertek. A közkertek, közparkok esetében alapvető szempont kell, hogy legyen a minél kisebb beavatkozás, a természettel nem konkuráló tájépítészeti elemek, megoldások alkalmazása. Játszóterek kialakításánál is el lehet térni a szabvány elemektől: kreatív ötletekkel készülhetnek kevésbé „befejezett”, a gyerekek fantáziájára jobban építő szabadtéri játékok. A helyszín adottságai, a környezet legyen mindig meghatározó ezek tervezésénél is.

Honos magyar növényfajok, melyek telepítésre javasoltak (a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ajánlása alapján). A fotókon látható növények sorrendben: 52. oldalon bibircses kecskerágó, közönséges boróka, közönséges bükk, csertölgy, csíkos kecskerágó, közönséges dió, egybibés galagonya, fekete bodza, fűzlevelű gyöngyvessző, gyepűrózsa, közönséges gyertyán, hamvas éger, hárs, hegyi juhar, homoktövis, húsos som.

53. oldalon kányabangita, kökény, kutyabenge, madárberkenye, magyar kőris, mezei szil, mezei juhar, mogyorós hólyagfa, ostorménfa, pukkanó dudafürt, rekettyefűz, rezgő nyár, szőrös nyír, ükörke lonc, vadalma, varjútövis (képek forrása: Terra alapítvány – www.terra.hu)

Tipográfiai ajánlás. A bal oldali képen szereplő fontok letisztult vagy elegáns megjelenésükkel kiválóan illeszkednek bármilyen környezetbe, visszafogott rajzolatuk miatt bárhol alkalmazhatók. Vannak köztük közép-európai betűkészlettel rendelkezők, de olyanok is, melyek csak angol írásjeleket ismernek. Utcatáblák, hirdetési és reklámtáblák, cégérek tervezésénél javasolt grafikus, tipográfus bevonása.

MAI PÉLDÁK épületek

Nacházel Architekti: tanya felújítás

OV-A építésziroda: 170 éves ház felújítása

Basa Péter, Fernezely Gergely, Reisz Ádám: nádfedeles villa

Dévényi Tamás: H lakóháza

Gereben Péter, Marián Balázs: Borterasz és Venyige Spa A döngölt földbeton falak struktúrában és építési technológiában is a vertfalat idézik.

MAI PÉLDÁK utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák, buszvárók és kandeláberek

Utcai padok. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Utcai hulladékgyűjtők és kerékpártárolók. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Buszvárók, információs és reklámtáblák. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Utcai lámpák és kandeláberek. (Gyártó: Schréder; kivéve jobb oldali oszlop felülről a 3. – sTREEt project, KIBISI) Forrás: www.schreder.hu; www.kibisi.com

IMPRESSZUM

Készült Vatta község megbízásából, 2017-ben. Készítette: Fotók:

Bóta Krisztina Bóta Krisztina Szeberin István

Képek forrásai: Történeti térkép: mapire.eu/hu Műholdképek: google maps Építészeti útmutató ábrái: a Lechner Tudásközpont ábráinak felhasználásával (tak.lechnerkozpont.hu) Építészeti útmutató – ajánlások: Ajtók, ablakok: pinterest.com, thepapermulberry.blogspot.com Anyaghasználat: pinterest.hu, cgtextures.com Házszámok, kerítések, kertek: pinterest.com Közterületek településképi útmutatója: pinterest.com, acochran.com, landezine.com Mai példák - épületek: archdaily.com, ov-a.cz, epiteszforum.hu Mai példák – utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák, buszvárók és kandeláberek: mmcite.com/hu, kibisi.com Felhasznált irodalom: Vatta község honlapja (www.vatta.hu) Takács László – Kovács Zsolt: Vatta község története