Mezőnyárád by botakriszta

MEZONYÁRÁD TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYVE

TISZTELT OLVASÓ! Mezőnyárád község Településképi Arculati Kézikönyvét tartja a kezében, melynek elsődleges célja a 314/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet*, illetve a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény alkalmazásával a község arculatának megőrzése, értékeinek feltárása és bemutatása, valamint irányok meghatározása a fejlődés, jövőbeni építkezések, településkép változása számára. Gyökerekre épülő, azt ízléssel továbbgondoló, a helyet és mások igényeit is tiszteletben tartó magatartás kialakítását célozza meg az épített környezetet alakítók (települési döntéshozók, építtetők, tervezők, kivitelezők; helyiek és betelepülők) részéről. Az Örökségünk fejezet az értékek bemutatásán keresztül tömören és elsősorban képekben jeleníti meg Mezőnyárád történetét. Ezeket a helyi és műemléki védelem segítségével szükséges megőrizni, de szellemiségük életben tartása, a helyiek éntudatának részévé tenni ugyanígy feladat. Az építészeti útmutató ajánlásai nem a szabadság korlátozását célozzák, hanem az épített környezethez alkalmazkodó lehetőségeket tárják fel. A jó példák bemutatása is ennek érdekében történik. A Kézikönyv létrehozásának folyamata és használata nem zárt rendszer. Párbeszédet feltételező kezdeményezés, amely alapján folyamatosan változtatható, bővíthető a tartalom, hogy eredménye büszkeséggel tölthesse el a települést és lakóit. Ha új ház épül és a kiadvány lapjaira kívánkozik: cél, hogy könnyen beilleszthető legyen. Együttműködésre, tudatos és felelősségteljes viselkedésre ösztönöz annak érdekében, hogy ami mindannyiunk közös kincse, ne tűnjön el a globalizáció viharaiban.

Bárdos József Szabolcs polgármester

* a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről

TARTALOMJEGYZÉK 1

Köszöntő

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Mezőnyárád bemutatása

Örökségünk

Eltérő karakterű településrészek Bükkábrányon

Építészeti útmutató, ajánlások

Telepítés, magasság, tetőhajlásszög, tetőforma Tornácok Ajtók, ablakok Színek Anyaghasználat Házszámok Kerítések Kertek

Közterületek településképi útmutatója

Mai példák – épületek, kerítések

Mai példák – utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák,

buszvárók és kandeláberek

Impresszum

BEVEZETÉS

„Ez a föld túl kicsi és túl nagy ahhoz, hogy az összekötő szálak elszakadhatnának, s ha mégis elszakadnának, akkor az emberi mivolt teng-leng a semmiben, és semmivé válik maga is." (Fekete István)

MEZŐNYÁRÁD Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén, Miskolctól 30 km-re, Mezőkövesdtől 10 km-re, Egertől 32 km-re helyezkedik el. Megközelíteni közúton az M3-as autópályán, a mezőkeresztesi csomópontról lehajtva lehetséges, illetve a településtől nyugatra vezet a 3as főút. Vasúton is elérhető: a Budapest – Füzesabony - Miskolc vonalon Mezőkeresztes - Mezőnyárád megállóhely néven szerepel. A község a Kácsi patak mentén, a Bükkalja és az Alföld találkozásánál terül el észak-déli irányban. Nevének első megemlítését a XIII. századi forrásokban találjuk. Anonymus is feljegyzi a Nyárád vízfolyást, melynek partján a törzsek Kács településig táboroztak. Mezőnyárád nevének eredetére két fajta elképzelés alakult ki. Az egyik nézet szerint a település az elnevezését egy Narad nevű személy után kapta. Azonban sokkal valószínűbb az az elképzelés, hogy a falu a környékén elhaladó Nyárád folyóról lett elnevezve. Az első okleveles említés 1238ból származik: IV. Béla által a johannitáknak adott birtokok között felsorolnak egy Narrag nevű területet. A forrásokban a későbbiek során találunk Narad, Narag és Baratinarag névváltozatot is.

MEZŐNYÁRÁD BEMUTATÁSA általános településkép, településkarakter A település környéke már az őskortól kezdve lakott. Ezt támasztja alá az a bronzlelet együttes, amit Hajnal István 1974-ben a Kossuth utca 49. számú telkén házának alapozásakor talált. A leleteket később átadták a Herman Ottó Múzeumnak. Említésre méltó bizonyíték még egy fazekas kemence és az abból előkerült edény és vastárgyak. Ezeket szintén a Kossuth úton tárták fel. A Vattán található Testhalom, illetve a Bükkábránytól délre lévő Zöldhalom-puszta leletei (a legjelentősebb egy szkíta aranyszarvas, melyet ma a Nemzeti Múzeum őriz) is bizonyítják, hogy a környék több ezer éve lakott. A korai bronzkorból (Kr. e. XX–XVIII. század) feltárt emlékek a hatvani kultúrába sorolhatók. Ez az időszak viszonylag békés, háborúktól mentes volt, ezért többrétegű (tell) települést valósítottak meg. A népesség földműveléssel foglalkozott, halottaikat urnatemetőbe hantolták. A hatvani típusú telleket már a legkorábbi időktől védelmi rendszerrel látták el: sánccal vagy árokkal, a földrajzi helyzettől függően. A telepek általában kerek vagy ovális formájúak, házaik felmenő falúak, földszintre támaszkodóak. Nagyméretű, tűzhellyel ellátott, nagycsaládi házaik, melyek vázát cölöpök alkották, gyakran estek áldozatul a pusztító tűzvésznek. Az elpusztult, leégett házak helyére újakat emeltek, újra döngölték az agyagpadlót és fonták a sövényfalat. Ez történhetett a vattai Testhalom esetében is. A Mezőnyárádon ma is álló templomrom (Szondy út végében) a XIII. század második feléből származik, a templom felépítéséből már

nagyobb számú lakosságra lehet következtetni. 1435-ben Luxemburgi Zsigmond király Berzeviczi Pohárnok Istvánnak adományozta Nyárádot. 1527-ben Szapolyai János és Ferdinánd király a község határában lévő Fekete-tónál vívtak ütközetet, majd 1544-ben a Miskolcig nyomult Mehmed budai pasa csapatai égették fel több falu között Nyárádot is. 1596. októberében a település határában zajlott a Magyarország „második Mohácsaként” emlegetett mezőkeresztesi csata. Az 50-60 ezer fős magyar sereg a 130150 ezer fős török csapatoktól vereséget szenvedett. A harcokban kb. 32-35 ezer halott maradt a csatatéren. A következő évszázadban a pusztulás és újjáépítés időszakai váltakoztak, és voltak olyan időszakok, amikor a falu teljesen elnéptelenedett. A XVI. században a nyárádi jobbágyok leginkább a búzatermesztésre álltak rá: Mezőnyárád egyike volt Borsod megye fontos gabonatermő helyeinek, erre épültek a malmok. Emellett jelentős volt a juhtenyésztés és a méhészkedés is. 1687-1773 között az egri jezsuitáké volt a falu. A XVIII. század első harmadában leégett a román stílusú templom, 1728-ban újraépítették és a korabeli barokk stílus jegyeivel kibővítették. A jezsuita rend feloszlatása után először a kamara, majd Majthényi Károly lett Nyárád tulajdonosa. Majthényi sikeres politikai pályát futott be, országbírói ítélőmester, a hétszemélyes tábla tagja, végül királyi tanácsos és a Szent István rend lovagja let

Négy gyermeke közül Pál lakott a községen. A Majthényi család uradalmában gyors és látványos változások mentek végbe: törekedtek az uradalmi gazdálkodás modernizálására, építkezéseik folytán a falukép átalakult. A családnak köszönhető az 1812-ben emelt templomtorony, a kastély, a vendégfogadó, a pálinkafőző és ők támogatták a különálló tanterem felépítését is. 1790-ben kaptak engedélyt a családi kripta felépítéséhez. Volt olyan időszak, mikor hét malom is működött a környéken. 1869-ben épült ki a Hatvan-Miskolc vasútvonal, ami falu területén halad át. 1905-től lett hivatalos a már korábban is használt Mezőnyárád településnév, ebben az évben fogadta el a község képviselő testülete az Országos Községi Törzskönyvbizottság határozatát. A Mezőnyárád név a forrásokban már 1773-ban is szerepel „Mező Nyárád” írásmódban, később kötőjellel, majd egybe írva is. Majthényi Ádámné (született: Fáy Adrienn) kezdeményezésére az egri érsekség önálló plébániát szervezett. Ő pedig vállalta, hogy paplak céljára odaajándékozza 1909-ben épült kúriáját, azok melléképületeit, és a lelkészek javadalmazására 60 hold szántóföldet. Így 1921. október 1-jén a plébánia kialakításra került. 1932-ben Majthényi Ádámné kácsi ingatlanait is a tervezett plébániatemplom építési költségeire ajándékozta.

1934-ben megindult az építkezés a helyi emberek összefogásával, önzetlen segítségével. A jótékonyság vezette báróné 1934-ben a Szalézi Intézetnek adta egy másik, szintén a községben lévő kúriáját, akik itt adtak otthont teológusaiknak. Az intézet hálája jeléül magára vállalta a templomépítés befejezésének költségeit. A templom 1936-ban készült el, s lett felszentelve Szűz Mária tiszteletére. A szalézi rend idetelepülésével megváltozott a falu élete is. A gyerekeknek oratórium volt, ahol állandó felügyelet mellett játszhattak. Az ifjúság a ,,Szívgárdában” tanulhatott igényes színdarabokat. A papok a hittan mellett németet is tanítottak. A felnőtt lakosságból többen dolgoztak a rendnél. A szalézi rend 1951-ig működött a községben. Ekkor államosították az épületet és a hozzá tartozó földeket, amelyből a mai iskolát alakították ki. Az 1914-ben kirobbant I. világháborúba a levéltári források szerint 195 nyárádi katona vonult be, közülük 30-an haltak hősi halált, 9-en hadirokkantként térhettek csak haza. A Horthy Miklós által megalapított Vitézi Rendbe két mezőnyárádi került be, mivel a „háborúban és az azt követő szomorúan terhes napokban vitézségének és nemzeti érzésének kiváló tanúbizonyságot” adott. A Tanácsköztársaság illetve a román megszállás egy-egy erőszakos cselekményen kívül nagyobb volumenű eseményt nem hozott. A településen földdel rendelkezők gazdálkodást folytattak, mások a diósgyőri vasgyárban dolgoztak, vagy a vasútnál. A háború előszelének számító sorra érkező behívók, a bevezetett jegyrendszer után a polgári lakosság először 1944. július 2-án érezhette először a saját bőrén a háborút.

Ezen a napon az angolszász légierő csapást mért Miskolcra, sok helybéli ekkor már a haditermelésre átállt vasgyárban dolgozott, így őket ott érte a légitámadás. A zsidóüldözés következtében 19 személyt deportáltak a koncentrációs táborokba a településről, legtöbbjük 1944. június 9-én hagyta el otthonát. A szovjetek 1944. november 10-11-én jelentek meg a Mezőkeresztes-Mezőnyárád vasútállomás környékén, Mezőkeresztes irányából érkezve. Itt a védekező csendőralakulatok géppuska tűzzel fogadták az ellenséges alakulatokat, emellett a település belsejében és a határában német aknavető egységek voltak kiépítve. A harcok során a mai Viola utcában bombatalálat ért egy házat, szintén találat érte a XIII. századi templom tornyát, ahol német megfigyelők tartózkodtak. November 13-án hevesebb aknatűz zúdult a településre, majd másnap a németek elhagyták a községet. A II. világháborúban 24 helybéli katona esett el, emellett a településen lezajlott összecsapások közben polgári személyek is vesztették életüket. 1949-ben alakították meg az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet. 1956. október 24-én a rádióban hallott hírek hatására a faluban csendesen tüntetőleg felvonult a lakosság. November 4-én keresztülvonultak a Budapest felé tartó szovjet csapatok, az addigi mozgolódás ezzel megszűnt. A szocializmus évei alatt a település lassú fejlődésnek indult, ezt jól szemlélteti, hogy 1975-ben már több mint 600 lakóház van a településen, összehasonlításképpen ez a második világháborúig mindössze 250 volt. (forrás: Pásztor Levente)

Szemközti oldal térképei sorrendben: Első katonai felmérés (1763-87.), Második katonai felmérés (1806-69.), Harmadik katonai felmérés (1869-87), Kataszteri térkép (XIX. század) Mezőnyárád a Kácsi-patak mellett létrejött útifalu. Észak-déli irányban, a patakkal párhuzamosan alakult ki az a legkorábbi szervező tengely, melyre a lakosság házait felfűzte. Ez a mai Szent István király út elődjének tekinthető. A korabeli (XIII. századi) templom, melynek romjai a mai Szondy utca végénél találhatók, a település déli részén helyezkedett el. Az első katonai felmérés térképéről ezek leolvashatók. A patakot kísérő mocsarasabb területektől feljebb, az árterületet figyelembe véve építkeztek. A Kácsipatak nyomvonala akkoriban a maitól valamivel nyugatabbra haladt, későbbi szabályozás eredményeképp (talán a vasútépítés során) alakult ki jelenlegi helyzete. Már ezen az első térképen is feltűnik a Jegenyesor út karéja. A község északon nagyjából a József Attila – Fűzfa út vonaláig tartott. A második katonai felmérés térképén már kivehetők a Majthényi kúriák a Jegenyesor út végében és a főút bal oldalán a község északi részén. Délen szétválik a Szondy és Szent István király út. Kirajzolódnak további utcák a főút nyugati oldalán: a mai Rákóczi, Toldi, Akácfa, Vörös Hadsereg és Széchenyi utak helyén. Házak azonban még csak elvétve épülnek itt, a lakosság továbbra is a központi főút mentén, sűrűn egymás mellett épült házakban lakik. A harmadik katonai felmérés szerint kezd betelepülni Mezőnyárád nyugati része. A főút bal oldalán is egyre több épületet látunk. A XIX. századi kataszteri térkép az előzőeknél részletesebb. Itt már kirajzolódnak a kúriák a körülöttük létrejött parkkal, látható a patak eredeti nyomvonala a Jegenyesor úti telkek (és a kúria parkjának) végében. Egy másik vízfolyás (Kisvölgy ér) is keresztezi a falut a Rákóczi-Vörös Hadsereg út között. A templom a Szent István király úton 1936-ban épült, ezért ezen a térképen még nem szerepel. A település keleti oldalán sűrűbb beépítés jellemző, nyugaton szélesebbek a telkek. A műholdképen látható, hogy a következő században kiépült Mezőnyárád északi része, a beépítés sűrűsödött nyugaton. Megépült a vasút, újabb utcák jöttek létre a déli részen is (Vasút, Nyárfa, Kossuth út).

ÖRÖKSÉGÜNK a településképi szempontból meghatározó építészeti, műemléki, táji és természeti értékek, településképi jellemzők

Árpád-kori templomrom, műemlék. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom a 13. században épült román stílusban. A török pusztítása nyomán, majd az 1725-ös tűzvészben tönkrement. Ezután barokk stílusban történt a helyreállítás, bővítés. A templomban a Bárczi család építtetett kriptát a maga számára. Az északi oldalhoz boltozott sekrestye kapcsolódott. A tető közepén tornyocska, tetején kettős vaskereszt, a homlokzaton Nepomuki Szent János kőszobra. 1812-ben Benitzky Mária, Majtényi Pál özvegye állíttatta helyre, ekkor épült a torony is. A tetőzetet fémmel megerősítették és zsindelyfedést kapott. 1944-ben német megfigyelőállomás volt a templom tornyában felállítva. A szovjet csapatok támadásakor találatot kapott, majd villámcsapás érte. Az épület állaga ezt követően fokozatosan romlott.

A község új temploma 1936-ban épült fel, vélhetően ezért nem állították már helyre a régi templomot. Ennek ellenére 1954-ig rendeltetésszerűen használták, ebben az évben zajlott benne az utolsó esketés és keresztelő. Ezt követően a helybeliek a használaton kívüli templomot elkezdték lebontani, széthordani. Köveit lakóházak és melléképületek építéséhez használták fel. Mire az egyházközség hivatalosan kezdeményezte védett műemlékké nyilvánítását, jelentős részét már elhordták. A délborsodi térség egyik legrégebbi építészeti emlékének így ma már sajnos csak torzója látható. A romok állagmegóvására 1970-ben került sor, azóta a falak állapota ismét romlásnak indult.

(forrás: Dél-Borsodi Leader Egyesület, dble.hu)

Római katolikus Szűz Mária templom. Helyi védelemre javasolt. A templom építésének, a mezőnyárádi plébánia létrehozásának kezdeményezése Majthényi Ádám feleségének, Fáy Adrienn bárónénak a nevéhez kötődik. Egyik kúriáját és melléképületeit 60 hold szántófölddel a papok rendelkezésére bocsátotta. A templom építési költségeihez kácsi ingatlanainak adományozásával is

hozzájárult. Végül másik kúriáját a szalézi rendnek adta, amely a templomépítés befejezéséhez a további költségeket biztosította. A templom 1934-36 között épült. Neobarokk stílusjegyekkel rendelkezik, a hajó nyugati végéhez északról torony épült. A szentély vonalában sekrestye kapcsolódik a tömeghez. Nyeregtetős épület gazdagon díszített vakolt homlokzattal.

Majthényi-kúria a Jegenyesor út végében, ma általános iskola. Helyi védelemre javasolt.

A család Majthényi Károly révén jutott birtokhoz Mezőnyárádon. Majthényi Károly sikeres politikus volt, királyi tanácsos, a Szent István lovagrend tagja. Uradalmának építésével, annak korszerű gazdaságával a falu fejlődését nagyban befolyásolta. Később Majthényi Ádámné Fáy Adrienn a szalézi rendnek adományozta: a kertben található mauzóleumot a szerzetesek gondozására szerette volna bízni. A szalézi papnevelde 1937-1951-ig működött itt. A szalézi rend hivatalos elnevezése: Szalézi Szent Ferenc Társasága - Don Bosco Szaléziak a rend alapítójáról, Bosco Szent Jánosról. A rend alapvető célja az ifjúság oktatása és nevelése. A rend megjelenésével felpezsdült a falu közösségi – kulturális élete. Igényes színdarabokat játszottak, a papok a hittan mellett németet is tanítottak. A felnőtt lakosságból többen dolgoztak a rendnél, főleg asszonyok, akik mostak, varrtak, kenyeret sütöttek. 1951-ben államosították az épületet és a hozzá tartozó földeket. 2016-tól ismét egyházi tulajdonban működik Boldog Sándor István Katolikus Általános Iskola néven.

„A környék leggazdagabb főura a feleségével és a fiával (akit az emberek csak kisbárónak hívtak) lakott itt. A kastély eredeti épülete a mostani ebédlőtől a tanáriig tartott. A beüvegezett folyosó nem volt még meg. A bejárat a mai kistornaterem bejárata volt. Az épületben ebédlő, hálószobák és a szalon volt. A konyha az üvegezett folyosó helyén állt. Több cseléd (belső és külső), parádés kocsis szolgált a tekintetes úréknál. A feleség jószívű teremtés hírében állt, szerették az emberek. A kisbáró gyakran játszott a környékbeli szegény gyerekekkel is. Állítólag ők ültették azokat a gesztenyefákat, amik ma olyan hatalmas lombkoronával büszkélkedhetnek. Az iskola kézilabdapályája akkor a díszparkhoz tartozott, szépen kialakított virágágyások, díszbokrok szegélyezték, és a jelenlegi kőkerítés helyett kő alapzatú fakerítés védte a kíváncsi tekintetek elől a bárói birtokot. A kastély mögötti park is tele volt virággal és egy „lourdesi” barlang volt kialakítva, ami még ma is megvan, igaz már a szobrok nélkül. A park végében folyt egy kis patak, ami természetes tóvá szélesedett, de később a patakot távolabb vitték a falutól, a tó pedig kiszáradt. Sajnos a II. világháborúban a báró úr meghalt, holttestét hazahozták és mivel sem a felesége, sem a fia nem élt már sokáig, a parkban lévő kápolnában temették el őket. A Majtényi család a szalézi rendre hagyta végrendeletileg a kastély épületét, és a hozzá tartozó földeket.” (Harangozó Lászlóné) forrás: mnyaradiskola.sulinet.hu

Szemközti oldal: a másik Majthényi-kúria a település északi részén helyezkedik el. Helyi védelemre javasolt.

Ezen az oldalon: a kúria mögötti parkban található a család mauzóleuma. Formavilágát és díszítő elemeit tekintve a térség egyik legkülönlegesebb épített öröksége. Helyi védelemre javasolt.

Népi építészet, hagyományos építőanyagok.

A település múltja, gyökerei legkönnyebben a népi építészeten keresztül érthetők meg. A helyben fellelhető anyagok felhasználásával építették a házakat a család, a gazdálkodó életforma igényei szerint. Egy térség építészeti karakterének kialakulásában meghatározó szempont a különböző építőanyagok használata. A lakó- és melléképületek telken belüli szervezéséből, elhelyezéséből pedig a helyiek életformájáról alkothatunk képet. A településen letelepedő lakosság házait a patakkal párhuzamosan futó út mentén építette. Építkezéseikben az anyagi helyzet meghatározó volt. A szegényebbek szoba-konyhás parasztházakban, a vagyonosabbak háromosztatú (szoba – konyha - szoba) elrendezésű lakóépületekben laktak. A 19. századtól megjelent az épület hosszoldala mellett a tornác. Gyakran a hátsó szoba a tornác szélességével növekedett, a gang csak a konyha és első szoba előtt készült. A Majthényi család jelenléte a faluban, az uradalmi építkezések jelentősen befolyásolták a falu lakossági építkezéseit is. Helyi építőanyag tekintetében meghatározó a település Bükk-aljai és Alföld-peremi átmeneti fekvése. A Bükk belső részei triász kori mészkőből állnak. Ugyanakkor a vulkanikus működés eredményeképp riolit, riolittufa keletkezett. A vulkanikus kőzet és a belső mészkő között

vékony, harmadkori tengeri üledékből álló sáv található (homok, homokkő, agyag, márga), valamint ezekből létrejött metamorf kőzetek (agyagpala, kovapala). A Bélapátfalván található ciszterci apátság építkezésének idején honosodott meg a Bükk déli részén – pl. Kácson – a mészégetés. Kő alapanyag helyben valószínűleg nem állt rendelkezésre, a közeli településekről lehetett hozatni. (Kácson „kőporkő” volt a kitermelt tufakő helyi neve, a források szerint jó mészkőbányát is lehetett találni Kács határában.) A jelentősebb épületek esetében (templom, kúriák, mauzóleum) kőből építették a falakat, ez kihatott a lakossági építkezésekre is. Az alföldi jelleg miatt meghatározó volt emellett az agyag, melyből paticsfalat (vesszőfonat két oldalon sárral tapasztva) és vályogfalat tudtak készíteni. Kezdetben vertfalként, majd vályogtéglából falazottan. A tégla is az urasági építkezéseken tűnt fel először, majd a XX. század második felétől kezdett általánossá válni. A tető ágasfás-szelemenes típusú volt kezdetben, amelyet később felváltott a szarufás szerkezet. Az egyszerű nyeregtető készülhetett kontyoltan vagy faoromzattal. A nád- és zsúpfedés mellett zsindelyes tető is előfordult (pl. a XX. századi templom eredeti fedésénél). A XX. század elejétől a cserépfedés terjedt el. A melléképületek, háztáji gazdaság épületei a lakóház telkén kaptak helyet. A nyári konyhát gyakran az oldalkertben, a lakóházzal egy vonalban, az ólakat a ház mögött helyezték el.

Parasztház díszes zárópárkánnyal, kőoszlopos tornáccal, konytolt nyeregtetővel, faragott kapcsolt gerébtokos ablakokkal. A tornác utcafronti végén ajtóval: félköríves záródású, osztott felülvilágítóval. Szépen rendben tartott, ízléses színezéssel ellátott épület.

Régi tornácos parasztház a Szondy út végén. Kőből és téglából vegyesen rakták a falat, a tornác faragott kőoszlopos, falazott mellvédes. Ablakai régi pallótokosak, az utca felé vakolt nyíláskeretezéssel, íves faltükörrel díszítették a homlokzatot. Kontyolt nyeregtetővel rendelkezik, palával fedett. Állapota igen leromlott.

Tornácos parasztház szépen faragott, osztott kapcsolt gerébtokos ablakokkal. Következő oldalon: melléképület cserépfedésű nyeregtetővel, ácsolt fakapuval.

ELTÉRŐ KARAKTERŰ TELEPÜLÉSRÉSZEK MEZŐNYÁRÁDON

TÖRTÉNETI TELEPÜLÉSMAG FALUSIAS LAKÓTERÜLET KÜLÖNLEGES TERÜLETEK GAZDASÁGI TERÜLETEK BEÉPÍTÉSRE NEM SZÁNT TERÜLETEK

Mezőnyárád területén a beépítettség, jellemző épületállomány vegyes képet mutat. Főként a településközpontban, ahol az egyes korok egymás után épült házai természetes módon átalakították az utcaképet. Az egyes házak állagromlásával a bontások helyén új, az adott kor építészeti jegyeit magán viselő épületek születtek. A később kialakult utcaszakaszok és utcák némileg egységesebbek, a József Attila út vonalától északra ez megfigyelhető. Az egyes területkarakterek meghatározásánál a történeti térképek segítségével kijelölhető egy történeti településmag, amely már az első katonai felmérés térképén látható. Az első házak a Kácsipataktól nyugatra létrejött út mentén, az útra merőleges telkeken épültek. A mai Szent István király út jelenti ezt az első tengelyt. A Jegenyesor út elődje is felfedezhető a térképen. A főút és utóbbi Jegenyesor út közti tömbben szabálytalan táblatelkek is létrejöttek. A régi településmagba soroltuk azon területeket is, melyek a XIX. század során épültek be. A második és harmadik katonai felmérés térképén, illetve a kataszteri térképen is láthatóak ezek: a Szondy út és a Szent István király úttól nyugatra található Vörös Hadsereg, Toldi, Akácfa, Rákóczi utak. A falu terjeszkedésével további utcák jöttek létre: a XX. században kiépült a község északi része: a Szent István király út József Attila úttól északra eső szakasza és a rá merőleges mellékutcák (Zrínyi, Dózsa György, Vörösmarty, Táncsics, Zalka Máté és Arany János út). Megépült a vasút, és a déli településrészen is új utcákat nyitottak: a Vasút, Nyárfa, Kossuth utcákat. A történeti településmagon kívüli lakóterületeket falusias karakterként jelöltük. Különleges területként szerepelnek a térképen az Árpád-kori templomrom, Majthényi kúriák és mauzóleum, a katolikus Szűz Mária templom környezete, valamint a temető. A településrendezési eszközök készítése és jelen kézikönyv későbbi bővítése – alakítása során azon területeket érdemes ebbe a kategóriába vonni, ahol a későbbi építkezések számára nem lehet egyértelműen azonos irányelveket meghatározni, hanem a mindenkori épített és természeti környezet alapos vizsgálatával, szakmai (települési főépítészi) konzultációval kell az illeszkedés elveit lefektetni és a tervezési irányokat kijelölni. Zöldterületi lefedettségük többnyire nagyobb, mint a többi beépítésre szánt területé. A gazdasági karakterbe az ipari, kereskedelmi, szolgáltató és majorszerűen beépített, mezőgazdasági területek tartoznak. A beépítésre nem szánt területe elsősorban a mezőgazdasági művelés területei (szántóföldek, erdők), élő vízfolyások, külterületek.

TÖRTÉNETI TELEPÜLÉSMAG ÉS FALUSIAS LAKÓTERÜLET A történeti településmag és falusias lakóterület beépítése számottevően nem különbözik, ezért a két karaktert együtt tárgyaljuk ebben a fejezetben. A történeti településmag heterogén épületállománnyal rendelkezik, a legkorábbi épületeket, a hagyományos népi építészet megmaradt példáinak legtöbbjét itt találjuk (alsó fotón). A szabálytalanul nőtt jelleg az utca íves vonalvezetésében is felfedezhető. A későbbi időszakok tervezett településrészein jellemzően egyenes vonalvezetésű, merőleges rendszerű utcahálózattal találkozunk. A háztípusokban felfedezhető egyfajta fejlődés: az utca felé kétablakos parasztházak után megjelentek a hasonló, hosszanti tömegű, de utca felé egy négyzetes, háromosztatú ablakkal épült lakóházak. Ezeket követték az 1950-es 60-as évek kockaházai, majd a 70-es 80-as évekre jellemző, földszint + tetőteres, illetve egyemeletes családi házak (szemközti oldal fotón – Toldi út északi része).

Az épületek általában oldalhatáros beépítésűek, utca felé kis előkerttel. Melléképületek vagy a főépület mögött találhatók, azok folytatásában, vagy sok helyen az oldalkertben, a főépülettel egy vonalban. Különösen szélesebb telkeknél figyelhető ez meg. Tetőformák: a parasztházak főként kontyolt tetővel készültek. A kockaházak sátortetői után a 70-es 80-as években épült tetőteres vagy emeletes családi házak nyeregtetővel fedettek: utcára merőleges vagy utcával párhuzamos gerinccel. Oromfalasan vagy kis csonkakontytyal alakították ki ezeket. Anyaghasználat: a legtöbb épületen vakolatot alkalmaztak, kőburkolat lábazatként jelenik meg. A tetők nagyrészt cserép- vagy palafedésűek.

Az ötvenes évektől a hagyományok helyett teret hódítottak a típustervek szerint épült lakóházak, majd fokozatosan előtérbe került az egyéni ízlés érvényre juttatása az építkezések során. A szabályozások sem voltak mindig megfelelőek, így alakulhatott ki az egységes településképek helyett a különböző építési korszakok jegyeit viselő, teljesen heterogén környezet. Az illeszkedés kérdése ezért a jövő építkezéseinek résztvevői számára nem kis kihívást jelentenek. Nem egyértelmű a szomszédokhoz való idomulás, ha azok teljesen különböző karakterűek, vagy arányaik és tömegük miatt nem képviselnek követendő értéket. Javasolt a hagyományok ok-okozati összefüggéseiből kiindulni, a falu léptékének megfelelő épületléptéket megfogalmazni. A praktikus traktusszélességek, hagyományos ácsszerkezetű tetők méretei, a funkciónak megfelelő homlokzat (térszervezés kivetülése a külsőre), valamint mindenben törekedni az egyszerűségre – ezek az irányelvek fontosak ahhoz, hogy településképbe illeszkedő és értéket képviselő épületek jöjjenek létre.

KÜLÖNLEGES TERÜLETEK

Különleges területként jelöltük a térképen azokat, amelyek beépítése jelentős értéket képvisel vagy egyedi területfelhasználás jellemzi – ezek az Árpád-kori templomrom, a településközpontban és északabbra található két Majthényi kúria, a mauzóleum, a Szűz Mária templom környezete és a temető. A település többi, beépítésre szánt részéhez képest jelentős zöldfelülettel rendelkeznek, az épületek szabadon álló beépítésűek, a gazdag növényzetű kerttel vagy a természeti tájba ágyazva jelennek meg. Az épületek helyi védelemre javasoltak, ezért is különleges módon kezelendő ez a terület. Új építés esetén történeti kutatás szükséges, mely a telepítéshez, koncepció kialakításhoz támpontokkal szolgál. Elvi síkon megvalósuló illeszkedés, a történeti folytonosság biztosítása a legfontosabb – amely történhet kortárs megoldásokkal, ha a gyökereket értő módon viszi tovább.

G EA ÉZPDÍ AT SÉ Á B SG R EI TNEERMÜ LSEZTÁENKT T E R Ü L E T E K A vasút közlekedési és kiszolgáló területei mellett ide tartozik a 3-as főúttól nyugatra lévő majorszerűen beépített ipari-mezőgazdasági terület, és további beruházásoknak adhat helyet a 3-as főút település felé eső oldalán található beépítetlen terület. Gazdasági funkciónál a rendeltetésnek megfelelő kialakítás és a megtérülés, az alacsony beruházási és fenntartási költségek elsődlegesek, azonban célszerű a tájkarakter megőrzését, a település hagyományainak tiszteletben tartását is szem előtt tartani. A területen elektronikus hírközlési létesítmények elhelyezhetők.

BEÉPÍTÉSRE NEM SZÁNT TERÜLETEK Mezőgazdasági területek (erdők, szántók), különleges tájképvédelmi területek, élő vízfolyások, valamint azok mentén található ökológiai folyosó területe, külterületek tartoznak ide. A tájkarakter megőrzése elsődleges szempont. A területen elektronikus hírközlési létesítmények elhelyezhetők. Terepműtárgyak, információs táblák tájba illeszkedően alakítandók ki. Hirdetési és reklámtáblák elhelyezése ezen a területen nem javasolt. A közutak megvilágításánál a LONNE ajánlásait, illetve az útvilágításra vonatkozó, hatályos magyar szabványokat kell alapul venni a fényszennyezés elkerülése érdekében.

ÉPÍTÉSZETI ÚTMUTATÓ a településkép minőségi formálására vonatkozó ajánlások Mezőnyárádon az értéket képviselő épületek környezetében (lsd. Örökségünk fejezet), továbbá az egységes beépítést mutató utcaszakaszok esetében lehet szabályokat megfogalmazni az új építkezések számára illeszkedési kérdésben. A többi, heterogén képet mutató területen javasolt a hagyományos épületek arányrendszerét, tömegét kiinduló pontnak tekinteni, és azt elveiben (a tömeg, forma, homlokzat, anyagok, térszervezés, telepítés összefüggéseit, miértjeit megértve) követni.

Telepítés. A legtöbb helyen oldalkertes beépítés jellemző, tehát az építési vonal az egyik oldalsó telekhatárra kerül. Az utcavonalhoz képest hátrébb helyezkednek el az épületek, azaz előkert található a ház előtt.

Melléképületek elhelyezésénél a kialakult állapotnak megfelelően törekedjünk a főépület mögött, a hátsókertben elhelyezni a funkciókat, a szomszédos épületektől szükséges megfelelő távolságok betartásával (tűztávolság). Megfigyelhető régebbi épületeknél a nyári konyha oldalkertben történő elhelyezése a főépülettel egy vonalban: ez a telepítés is csak a tűztávolságok betartása esetén elfogadható.

Magasság.

Az épületek magasságát a település léptékéhez, és - ha aránytartóak – a szomszédos házakhoz illeszkedően javasolt kialakítani. Az utcakép egységességét a homlokzat- és építménymagasságok összehangolásával tudjuk megteremteni, melyben a traktusszélesség kiemelt szerepet játszik. Törekedjünk hagyományos ácsszerkezetű tetőket alkalmazni, takarékosan tervezni és az egyszerűségre törekedni, hogy a helyes lépték magától kialakulhasson.

Tetőhajlásszög, tetőforma. A tetőgerincek iránya és a tetők hajlásszöge szintén meghatározó elem az utcaképben. A hajlásszöget főtömeg esetében a hagyományos 35-45 fokos tartományban célszerű megválasztani, mert túlnyomóan ez a meghatározó a település teljes területén; továbbá a fedések vízzárása egyszerű műszaki megoldásokkal biztosítható. Melléképületeknél alacsonyabb lejtés is elképzelhető a történeti beépítések mintájára, de a melléképület tömege ne legyen túlzó a főépülethez képest. Alacsonyabb hajlásszögnél a tájidegen (mediterrán) fedés és alászigetelés helyett preferáljuk a korcolt vagy lécbetétes fémlemezfedést természetes (fém)színben. Cseréputánzatú vagy színes bevonatú táblás fedés, hullámpala és trapézlemez nem javasolt. Magastetőknél a cserép mellett a fazsindely is történetinek tekinthető, ezért fedésre javasolható az építési hely függvényében (ha alkalmazása a környezet miatt indokolt).

Az alábbi ábrákon a tetőformák kialakítására vonatkozó ajánlásokat látunk. Esztétikai és gazdasági okokból is mindig az egyszerűségre törekedjünk. Nyeregtető lehet oromfalas vagy kontyolt. Ha kénytelenek vagyunk bővíteni, lehetőleg a főtömeg folytatásában, a tetőgeometria meghosszabbításával célszerű (amennyiben az építési hely elegendő), vagy ha máshogy nem lehetséges – oldalirányban, de a traktusszélesség semmiképp se haladja meg a főtömegét. Tagolt alaprajzú épületet, összetett és bonyolult tetőformát ne válasszunk, mert tájidegen, gazdaságtalan építeni és fenntartani (energetikailag sem kedvező).

Kerítések. A kerítések meghatározó elemei az utcaképnek, összehangolásukkal erősíthetjük a település egységes arculatát. Leggyakoribbak Mezőnyárádon a tömör lábazattal készült, áttört kerítések deszkázattal vagy fém pálcás kialakítással. Falazott pillérekkel és fémoszlopos rögzítéssel egyaránt találkozunk. Az iskolaként működő, volt Majthényi kúria telkét tömör, kőből rakott kerítéssel vették körbe. Teljes hosszában tömör kerítés építése csak a környezethez való illeszkedés esetén, a kúria környezetében ajánlott. Ettől eltérően legfeljebb rövidebb szakaszon (pl. kukatároló takarására) elfogadható. A kerítés nádszövettel való takarása nem ajánlott.

Tornácok. Mezőnyárád történeti településmagjában találunk tornácos parasztházakat. A népi lakóépületek továbbörökítik számunkra azt a tudást, mely a közösségi emlékezetben, hagyományokban sokáig élt. A lakóházak geometriája szigorú kánon alapján készült, mert egy közösség hoszszú idő alatt kikristályosodott tapasztalatát rögzítette. A házak oldalhatárra épültek, az északi (északkeleti-északnyugati) oldal felé zárt, a na-

posabb oldalon nyílásos homlokzattal, tornáccal árnyékoltan. Ez kiváló energetikát biztosított az épületnek. A tornác nem csak az eső ellen védte a bejáratot, nyáron a meredeken tűző nap ellen árnyékolt, télen az alacsonyabban érkező napsugarakat beengedte. Szélessége ennek megfelelően lett meghatározva. Ezen kívül átmeneti (fedett-nyitott) teret hozott létre, mely tavasztól őszig megnövelte a ház hasznos terét.

Ajtók, ablakok. Váz-táblázatos ajtó régi parasztház kamráján. A mai iskola, volt Majthényi kúria épületén pallótokos ablakokat találunk (a templom mögötti szárnyon). Ezek a legkorábbi műszaki megoldások – a külső szárny kifelé, a belső befelé nyílik: valószínűleg a legrégebbi építkezéseket jelzik. Később ezeket felváltották a kapcsolt gerébtokos fa ablakok, ajtók, ahol a külső-belső szárny egyaránt befelé nyílik. A kockaházak eredeti ablakai is még sokszor ezzel a megoldással készültek. A technika fejlődésével kiszorították ezeket az egy szárnyban egyesített dupla üvegezések, ma már korszerű két- vagy háromrétegű üvegezésű, hőszigetelő, fokozott légzárású ablakokat építhetünk be. Fontos azonban, hogy a helyiségek szellőzését megoldjuk, ha régi ablakainkat korszerűre cseréljük. Az értéket képviselő, kézműves technológiát őrző régi ablakaink védelmében pedig javasolt komolyabban utánanézni a felújítási lehetőségeknek. Ebben nyújt segítséget Lőrinczi Zsuzsa műemlékvédelmi szakmérnök Faablakaink védelmében című írása, amely itt elérhető: www.epiteszforum.hu/faablakaink-vedelmeben.

Anyaghasználat. A település hagyományos építőanyagai – amint az Örökségünk c. fejezetben bemutatásra került – a kő, föld, agyag, régen zsúp- illetve nádkéve fedés, elvétve fazsindely, később hagyományos cserép. A homlokzatokat vakolták. A padló kezdetben döngölt föld, vagy párnafákra készített hajópadló volt. A falakat belül meszelték. Az ablakok, ajtók fából készültek; az istállókon, melléképületeken hagyományos ácsolt fakapuk jellemzőek. Mai épületeknél törekedjünk elvben hűek maradni a hagyományokhoz, szem előtt tartva, hogy ma más igényekre más eszközkészlettel kell építenünk.

„Beszélgetés-foszlányok a szépről Illés Árpád festő barátomtól hallottam: – A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba skatulya. De ha a hegyről nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda csillárt, amílyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz: vidd ki az erdőbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet. Tőle és más festőktől hallottam ezt is: – Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak a legtisztább korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában. De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.” (Weöres Sándor: A teljesség felé)

Színek.

Hรกzszรกmok.

Kerítések. A magánterületek lehatárolására alkalmazott kerítések az utcakép és a táj fontos meghatározói. Természeti és épített környezetben is törekedni kell az illeszkedésre: az ehhez választott eszközkészlet azonban helyspecifikus. A település belterületén az épített környezet hagyományos anyaghasználatát tartsuk szem előtt. Építhetünk tömör lábazatot; a házszám, kukatároló, esetleg mérőórák elhelyezésénél alkalmazhatunk tömör szakaszt, a kerítés többi részét igyekezzünk átlátható (pálcás, lécezett) módon kialakítani. Természeti környezetben beton lábazat nélküli, átlátható kerítés építése célszerű, nem túl nagy magassággal.

Kertek. A magánkerteket a telken elhelyezett épület általában több részre tagolja, ami funkcióban is vegyes használatot eredményez. Az előkertek dísznövényes, virágos kialakítása a leginkább meghatározó utcaképi szempontból; az oldalkertek és a hátsókert egy része a pihenést szolgálja, míg a telek végén gyakran zöldség- és gyümölcstermesztés folyik. A kert burkolt felületeivel legyünk takarékosak: esős időben legfeljebb fedett teraszon tartózkodunk, száraz időben a gyep vagy a zúzott, mosott kavics is megfelelő. A bejárathoz vezető járdán kívül tipegőkkel kijelölhetők a kert közlekedősávjai. Növényültetéshez javaslattal szolgál a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ajánlása helyileg honos fajtákból (56-57. oldal).

KÖZTERÜLETEK TELEPÜLÉSKÉPI ÚTMUTATÓJA utcák, közterek, közparkok, közkertek

Játszóterek, közparkok, közkertek. A közkertek, közparkok esetében alapvető szempont kell, hogy legyen a minél kisebb beavatkozás, a természettel nem konkuráló tájépítészeti elemek, megoldások alkalmazása. Játszóterek kialakításánál is el lehet térni a szabvány elemektől: kreatív ötletekkel készülhetnek kevésbé „befejezett”, a gyerekek fantáziájára jobban építő szabadtéri játékok. A helyszín adottságai, a környezet legyen mindig meghatározó ezek tervezésénél is.

Honos magyar növényfajok, melyek telepítésre javasoltak (a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ajánlása alapján). A fotókon látható növények sorrendben:

56. oldalon bibircses kecskerágó, közönséges boróka, közönséges bükk, csertölgy, csíkos kecskerágó, közönséges dió, egybibés galagonya, fekete bodza, fűzlevelű gyöngyvessző, gyepűrózsa, közönséges gyertyán, hamvas éger, hárs, hegyi juhar, homoktövis, húsos som.

57. oldalon kányabangita, kökény, kutyabenge, madárberkenye, magyar kőris, mezei szil, mezei juhar, mogyorós hólyagfa, ostorménfa, pukkanó dudafürt, rekettyefűz, rezgő nyár, szőrös nyír, ükörke lonc, vadalma, varjútövis (képek forrása: Terra alapítvány – www.terra.hu)

Tipográfiai ajánlás. A bal oldali képen szereplő fontok letisztult vagy elegáns megjelenésükkel kiválóan illeszkednek bármilyen környezetbe, visszafogott rajzolatuk miatt bárhol alkalmazhatók. Vannak köztük közép-európai betűkészlettel rendelkezők, de olyanok is, melyek csak angol írásjeleket ismernek. Utcatáblák, hirdetési és reklámtáblák, cégérek tervezésénél javasolt grafikus, tipográfus bevonása.

MAI PÉLDÁK épületek

Nacházel Architekti: tanya felújítás

OV-A építésziroda: 170 éves ház felújítása

Dévényi Tamás: H lakóháza

Gereben Péter, Marián Balázs: Borterasz és Venyige Spa A döngölt földbeton falak struktúrában és építési technológiában is a vertfalat idézik.

Kerítések Mezőnyárádon

MAI PÉLDÁK utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák, buszvárók és kandeláberek

Utcai padok. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Utcai hulladékgyűjtők és kerékpártárolók. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Buszvárók, információs és reklámtáblák. (Gyártók: Escofet és Bellitalia; forgalmazó: mmcité) Forrás: www.mmcite.com/hu

Utcai lámpák és kandeláberek. (Gyártó: Schréder; kivéve jobb oldali oszlop felülről a 3. – sTREEt project, KIBISI) Forrás: www.schreder.hu; www.kibisi.com

IMPRESSZUM

Készült Mezőnyárád község megbízásából, 2017-ben. Készítette: Fotók:

Bóta Krisztina Szeberin István Bóta Krisztina Szeberin István

Képek forrásai: Történeti térkép: mapire.eu/hu Műholdképek: google maps Építészeti útmutató ábrái: a Lechner Tudásközpont ábráinak felhasználásával (tak.lechnerkozpont.hu) Építészeti útmutató – ajánlások: Ajtók, ablakok: pinterest.com, thepapermulberry.blogspot.com Anyaghasználat: pinterest.hu, cgtextures.com Házszámok, kerítések, kertek: pinterest.com Közterületek településképi útmutatója: pinterest.com, acochran.com, landezine.com Mai példák - épületek: archdaily.com, ov-a.cz, epiteszforum.hu Mai példák – utcabútorok, hirdetési- és reklámtáblák, buszvárók és kandeláberek: mmcite.com/hu, kibisi.com Felhasznált irodalom: Mezőnyárád község honlapja (www.hivatal.mezonyarad.hu) Dél-Borsodi Leader Egyesület, honlapja (dble.hu) Harangozó Lászlóné – Az iskola története (mnyaradiskola.sulinet.hu) Nagy József András: A Bükkalja népi építészete Régió Városépítészeti és Műemléki Tervező Kft. – Mezőnyárád szabályozási terve