négyszemközt

n Neked melyik dal fontos, hogy elhangozzon?

n Például az Apám hitte idetartozik, aztán az Egészen egyszerű dal, és még jó pár. Azok, amelyek az idők folyamán megőrizték a pozíciójukat. Szerintem végül is minden dal „kiharcolja” a maga helyét a műsorokban. De ez egy igazán összetett folyamat. Amikor összeállítok egy műsort, fontos szempont, hogy zömében ne az agyonjátszott dalok legyenek, de az is fontos, hogy ne az alig ismertek. Szóval, szépen el lehet ezzel játszadozni… n Lehet-e a Dusán–Zorán párost a Bereményi–Cseh Tamás analógiával leírni? n Ez így eddig sosem jutott eszembe, de talán nem teljesen alaptalan a felvetés… De ők olyan szerzőpárost alkottak, amelynek egyik tagja maga az előadó volt. Nálunk ez nem így van, viszont számomra az a nagy adománya a sorsnak, hogy a szövegíró a testvérem, aki engem a világon a legjobban ismer, és szerintem ez sem egy rossz párosítás… n Végső soron kié a dal, Dusáné vagy Zoráné? A koncerteken veled azonosítják, de ezek Dusán versei, életérzései. n És legalább annyira Presser Gábor dalai is… Dusán ezekre a dallamokra írja a szöveget, tehát ő is már valamilyen impresszió hatására kezd el írni. Ez tehát egy háromfős csapat, és nem tegnaptól kezdve működik, hanem, hála istennek, már 1977 óta, amióta az első szólólemez megjelent.

De Nincs B Ke

n A nyolcvanas évek közepén gyakoriak voltak a békefesztiválok. Te is felléptél Szolnokon, és a mai napig emlékszem, hogy elhangzott a Sed non est pax (De nincs béke). Ennél időszerűbb dalt ma sem lehetne választani.

n Sajnos így van, és ezt mindig el is mondom a dal előtti pár felvezető mondatban… Azt, hogy menynyire szomorú az, hogy Dusán szövege a ’82-es megszületése óta, vagyis már több mint negyven éve sehogy sem veszít az aktualitásából, és hogy ez mindannyiunk számára mennyire szomorú. Gondoljunk csak a ’90-es évek délszláv háborújára vagy a most zajló orosz–ukrán háborúra. Szinte hihetetlen, hogy a 21. században itt, a közelünkben zajlik egy rettenetesen sok emberáldozatot követelő tragédia.

AZ UTÁNPÓTLÁSRÓL n Térjünk vissza inkább a zenéhez. Lesz-e egy újabb nagy generáció, látsz-e erre utaló jeleket? n Ebben óvatosan fogalmaznék, mert kívülről jött ez a megnevezés, mi soha nem hívtuk magunkat nagy generációnak, ami természetes is, hiszen ilyet csak utólag lehet megállapítani. n Ugyanakkor a nagy generáció tagjainak lehet felelőssége abban, hogy például kiket enged maga mellé. Nemrég Majkával zenéltél egy szín- padon. Picit meg is lepődtem, de szép volt, amit játszottatok. n Nekem ez nem volt annyira meglepő. Elég régen elkezdtem szimpatizálni Majkával. Nagyon tiszteltem, tisztelem benne azt, hogy honnan indult, és hova jutott el. Ebben szerepet játszott a tehetsége, a természetessége és az, hogy ő önmagát kreálta meg a szó minden értelmében. n Vannak mások is abban a generációban olyanok, akikkel szívesen lépsz fel? n Jó, hogy felteszed ezt a kérdést, mert így elmondhatom, hogy semmilyen módon nem szándékozom úgymond fiatalítani magamat azzal, hogy fiatalokat hívok meg a koncertjeimre vendégnek. Ez is egyszeri alkalom volt, nagyon élveztem, és úgy tudom, hogy Majkáék is. Amúgy meg azért tudom nagyjából, hogy mi zajlik körülöttem az aktuális zenei életben, mert van egy huszonéves és egy negyven körüli lányom, és tőlük tudom, hogy mik az újdonságok, illetve hallom azokat a zenéket, amiket ők hallgatnak. Nekik köszönhetően sok tehetséges, jó zenészt, énekest hallottam az utóbbi években.

Fin L

n Ha veled beszélget az ember, muszáj megkérdeznie, hogy lesz-e még Metro- koncert?

n Nem. Ahogy mondani szokás: egyenes kérdésre egyenes választ! Ez most ilyen volt.

n Ennek van valami különös oka?

n Nem, semmilyen különös oka nincs. Dusán egyik dalcímét tudnám válaszként idézni: „Ahogy volt, úgy volt”! Így, lezárt múlt időben. Egyébként az együttes megszűnésének sem volt semmilyen különleges oka. A zenekar nagyjából 1962-től durván ’72-ig létezett, közben úgy felgyorsultak körülöttünk az események, hogy nem jutott időnk egy búcsúkoncertre. Később, 1992-ben kinyílt egy időablak, és a BS-ben meg is szerveztük a Metro együttes kissé megkésett búcsúkoncertjét.

n Az utolsó kérdésem: miért a Kóló lett a koncertek zárószáma?

n Erre nagyon könnyen tudok válaszolni: azért, mert rövid időn belül kiderült, hogy ezt a dalt nagyon kedveli a közönség. És nem tagadom, nekünk is jólesik egy olyan dallal zárni a műsort, ami nagy valószínűséggel a legnagyobb sikert aratja.

n Ez a szerb identitásod miatt is fontos számodra, hiszen a kóló balkáni néptánc?

n Igen, a választ a szöveg adja, de ezt talán nem is kell megmagyaráznom. Amúgy meg sokféle ember érezheti magát érintve ebben a szövegben – származástól, vallástól, bőrszíntől, életkortól – és még hosszasan sorolhatnám, hogy mi mindentől – függetlenül.

Gyuricza Péter

Kóló (részlet)

Amott jöttem én a földre

Itt maradtam mindörökre

Megszerettem, amit kaptam

Szívem ide láncol

Néha el is fenekeltek

Megöleltek, felemeltek

Barátomnak azt fogadtam

Aki velem táncol

Amikor a banda ezt a kólót játssza

Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra

Akármilyen nyelven beszélnek a szentek

Lehet, hogy a végén ők is beneveznek