Egy soha meg nem valósult országgyűlési elaborátum – Opinio de Judaeis – – Az erdélyi országgyűlés elé terjesztett Opinio de Judaeis a 18. század kilencvenes éveinek zajos és zavarodott, diadalmas és sietős újra, ill. visszarendeződési folyamatában keletkezett (1791–1792-ben). A szakirodalom csupán néhány sornyi figyelmet szentelt a projektumnak1, holott sokkal többet érdemelt volna ennél, még akkor is, ha csupán reformtervezetről van szó, melynek megvalósítása elé a szokott erdélyi nehézségeken és kényelmességen kívül számos egyéb akadály is gördült. Az Opinio de Judaeisnek sem volt más sorsa, mint a hasonló, az azonos bordában szőtt, a kései felvilágosodás jegyében született elképzeléseknek és reformkezdeményezéseknek. Az alább elemzendő iratról már az első olvasat után megállapítható, hogy jellegzetes jozefinista szellemi termék, azaz egy olyan államrezon lecsapódása, amely még akkor is hat, cselekvésre serkent politikusokat, midőn az irányzat névadója, elindítója már nem ennek a földi birodalomnak boldogítására adja ki szigorú rendelkezéseit. A beterjesztők nem is lépték túl II. József és udvarának gondolatvilágát, nem kívánták meghaladni a józsefi állampolitika elméletét és gyakorlatát. Tegyük hozzá, amit a kor ellenállása elodázhatott, amit az uralkodó halála után a visszaállítással elfoglalt utódok eltöröltek, azoknak egy részét a későbbiek folyamán meg kellett valósítani, igaz, nem a néhai császár módszereivel, hanem csöndben, feltűnés nélkül. Az Opinio de Judaeis azonban mindvégig figyelemre méltó elgondolás marad, és az erdélyi rendek világképében történt elmozdulásról tanúskodik: a politikacsinálók (országgyűlési követek) ráébredtek arra, hogy az erdélyi zsidók életében változásokat kell eszközölni, olyan reformok kellenének, amelyek enyhítenék az eddigi nyomorúságos állapotokat. Ugyanakkor mindenki előtt világossá vált, hogy nem lehet visszatérni az 1781. előtti viszonyokhoz – azaz II. József rendeletei belenyúltak az erdélyi zsidóság életébe,
maradandó
változások
elindítóivá
lettek.
Más
szavakkal:
a
józsefi
reformelképzelések átértékelték a zsidó szerepét és helyét, hasznosságának megítélését a birodalom népeinek együttesében, a közvéleményt a pozitív hangsúlyeltolódások felé terelték, és megnyitották a polgárosodás határátkelőhelyeit egy addig szélre szorított és semmibe vett vallási és etnikai kisebbség előtt. 1
Trócsányi Zsolt: Rendi reformmozgalom Erdélyben (1790–1811). = Századok, 1979. 774; Moshe CarmillyWeinberger: A zsidók története Erdélyben (1623–1944). Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1995., 120–122 Victor Neumann: Istoria evreilor din România. Timişoara, Ed. Amarcord, 1996. 95–125.