Sebestyén Mihály-Diamantstein György MAROSVÁSÁRHELYI ZSIDÓK A SOÁH UTÁN Az 1948. január 25-én megejtett népszámlálás szerint a zsidó vallású, ill. jiddis anyanyelvű lakosok száma 762 fő egy 43 043 lélekszámú városban1. Ez azonban távolról sem tükrözi a zsidó lakosság reális nagyságát, amelyet kb. 3000 főre becsültek. Az 1947ben kiadott s a Zsidó Világszövetség által megjelentetett statiszikai kézikönyv Marosvásárhely izraelita lakosságát 2420 főben állapította meg, ehhez azonban hozzá kell tennük, hogy ez is csupán becsült érték. 2 (Ugyanakkor Szászrégenben 820 lélek számított zsidónak; együttesen a megye városaiban lakó zsidók száma 3 240 fő, a falusi zsidóké pedig 286 csupán. A megyében – melynek területe nem teljesen azonos a mai Maros megyével – 3 526-on valloták magukat zsidónak.3 1949-ben 1600 zsidóval számolnak a statisztikák.4 Az 1948-as „demokratikus” népszámlálással kapcsolatban Varga E. Árpád arra figyelmeztet, hogy „az 1941-es népszámlálás Észak-Erdélyben 151 125 izraelita vallású lakost mutatott ki. Közülük 47 378 (31, 3%) volt zsidó nemzetiségű és 48 452 (32%) jiddis anyanyelvű, míg több mint 100 ezren a magyarághoz tartozónak vallották magukat. A Zsidó Világkongresszus romániai tagozata ugyane terülten 1947-ben csupán 44 706 zsidó (azaz izraelita felekezetű) személyt regisztrált.5 Az 1948. évi román népszámlálás az érintett megyékben [Észak-Erdélyben] 17 430 jiddis anyanyelvűt írt össze. Ha e két adatot valószínűnek fogadjuk el, akkor 27 ezres különbözetük elvileg a magyar anyanyelvű zsidók számát adja, amely e szerint mintegy 75 ezer fővel – az 1941. évinek az egynegyedére csökkent. Ez az érték az észak-erdélyi magyar zsidóság veszteségének feltételezhetően csak az alsó határa, hiszen az 1947-1948-as számok a háború utáni Románia más részeiből idekerült zsidókat is magukba foglalják, míg az 1941. éviek nem mutatják ki mindazokat, akikre három év múltán az ún. zsidó törvények hatálya kiterjedt”.6 Marosvásárhelyről, ahová a megye zsidóságának egyrészét, ill. az Udvarhely megyeiekek közül több település zsidó népességét összegyűjtötték 1944 májusában, majd innen deportálták őket, összesen 7559 zsidó férfit, nőt és gyereket szállítottak el. Ebben a számban nincs, illetve csak részlegesen van benne az 1941-től fegyvertelen kötelező katonai kisegítőszolgálatra (munkaszolgálatra) behívott mintegy 1200-1500 tizennyolc és ötven éves életkor közötti munkaképes férfi. Ezekből mintegy ötven százalékuk tért haza, tehát a becsült veszteség 600-750 ember7. A veszteséglistán szerepelnek azok a felnőtt fériak is, aki még 1944 májusa előtt hazatértek a munkaszolgálatból és bekerültek az Auschwitzba ill. más haláltáborokba irányítottak közé családjukkal együtt. 1
Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély területén. Jegyzetek Erdély és a kapcsolt részek XX. századi nemzetiségi statisztikájának történetéhez. Bp., Régió –MTI Történettudományi Intézet, 1992, 67. 2 Așezările evreilor din România. Memento statistic. București, Congresul Mondial Evreesc. Secțiunea din România, 1947. 173. 3 Uo. 4 Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Főszerkesztő Randolph L. Braham. Bp-Kolozsvár, Park könyvkiadó-Koinonia, 2008., 289. 5 Aşezările… 19. Idézi Varga E. i.m., 130. 6 Varga E. Á., i.m., 130. 7 Randolph Braham, i.m., 281.
1