A marosvásárhelyi Zsidó Művelődési Otthon

A marosvásárhelyi Zsidó Művelődési Otthon A két zsidó hitközség az ortodox és a status quo ante közös határozattal úgy döntött a múlt század huszas éveinek derekán, hogy telket vásárol és ott felépíti saját művelődési hajlékát. 1926 szeptember 7. engedély kérnek a városi tanácstól, hogy a Korzó közben egy háromszobás családi házat építhessenek. Az épület elkészülte után azonban újabb telekvásárba kezdenek és terveik szerint itt épülne fel a zsidó közösség kultúrotthona, melyre 1928 májusában pályázatot hirdetnek. Az építésztől azt kérik, hogy alakítson ki egy nagyobb tömeg befogadására alkalmas zárt teret, termet, legyen ellátva erkéllyel, a keleti oldalon hagyjon helyet a frigyszekrénynek, a déli oldalon pódium és öltöző álljon, amely színházi előadásokhoz is használható. Az épület csatolmánya lenne egy szoba-konyhás szolgálati lakás is.

1928 végén az épület nagyjából elkészül. Kisebb átalakítások még vannak, amelyek a kultúrotthon színházi szerepét javítják, de 1930-tól 1936-ig gyakorlatilag a legtöbb társulat, amely Vásárhelyen fellép itt mutatkozik be a közönség előtt, ugyanis aTranssilvániát a bérlők mozivá alakították át.

A Művelődési otthon tehát eleve szélesebb közönség számára nyújt művészi élményt, szórakozást nem csupán a zsidó közösség számára.

Az épület jellegénél fogva nem vallási építmény, bár tulajdonosa a két hitközség, hanem polgári, világi jellegű klub, találkozó hely, nyilvános fórum, szórakozóhely.

Fenntartását részben a befolyó terembérekből fedezték, részben a hitközségek adták össze. Tartottak itt cionista összejövetelt, a zsidó szervezetek értekezleteit, sporteseményeket (asztalitenisz bajnokság, boxgála), vitaklubokat, irodalmi törvényszéket, propaganda előadásokat, itt vendégszerepeltek a Vásárhelyt felkereső kelet-európai zsidó társulatok (Csernovicból, Vilnából, Varsóból, Iasiból); cserkész- és ifjúsági találkozók zajlottak falai között, Új Kelet estek, irodalmi események, felolvasások; tárlatok voltak és bálok, ismerkedési estek, chanuka-ünnepségek, filmvetítések, sőt még légótanfolyam. Helyszínt adott a zsidó nemzeti-polgári kultúra ápolásának, a Palesztina-segélyakcióknak, a bal- és jobboldali cionista és anticionista csoportoknak, politikai harcok, választási gyűlések számára is. Az előcsarnokban Herzl Tivadarnak mellszobra állott. Őt tekintik a modern zsidó állam atyjának.

Sokoldalú funkcióját 1940 végén vesztte el, amikor a magyar hatóságok betiltják a Kultúrház tevékenységét és mozivá alakítják át Corso néven. Ezt a hagyományt folytatják a város szocialista kulturális hatóságai a holokauszt után is 1992-ig, amíg a Corso majd Haladás és a Törpe mozi működik az épületben, hosszú ideig elsőhetes filmek bemutató mozija is egyben.

Méltatlan sorsát csak tetézte, hogy a rendszerváltást követő tisztázatlan viszonyok között még játékbarlang is volt.

Bábszínházzá alakítsa üdvös, visszahozhatja a falak közé a kultúrát, a legfiatalabbakat is, és belépve ide talán az emlékezetből nem kopik ki teljesen az alapító atyák emléke. Emlékezhetünk az építtetőkre, egykori polgártársainkra, midőn idehozzuk gyermekeinket, unokáinkat.