NINCS JÓ ÉS ROSSZ KANNABINOID Nagyon alábecsüljük a THC gyógyhatásait

Nincs jó és rossz kannabinoid

Nagyon alábecsüljük a THC gyógyhatásait

Bár az elmúlt években a csapból is CBD folyik, a betegek tapasztalatai megkérdőjelezik az elterjedt nézetet, miszerint ez játszaná a legfőbb szerepet a tünetek enyhítésében. A páciensek saját beszámolói felhívják a figyelmet arra, hogy a THC-ben sokkal komolyabb gyógyászati potenciál rejlik, mint ahogyan azt a legtöbben gondolják.

ACBD termékek elérhetővé és elterjedtté válása új helyzetet teremtett. A nagyszámú felhasználónak köszönhetően a tudományos kutatások mellett a páciensek tízezreinek tapasztalata is sokat hozzáadott az ismeretekhez a lehetséges felhasználási területekről. Számos előny származik abból, hogy a CBD-nek nincs tudatmódosító hatása. Egyrészt karrierje sokkal simábban indult mint a THC-nek, hiszen fel sem merülhetett az élvezeti célú használata. A legtöbb országban ezért a törvények sem tiltják a hozzáférést, bár az étrend-kiegészítőként történő forgalmazása Európa-szerte felülvizsgálat alatt áll.

Az első hihetetlen gyógyulástörténetek a betegeket is gyorsan felbátorították, hiszen nem kellett a pszichoaktív hatásoktól, mellékhatásoktól vagy éppen a törvény szigorától tartaniuk. Az elfogult beszámolóknak és félrevezető sajtóhíreknek köszönhetően a CBD körüli hype mára oda vezetett, hogy a közvélemény számára csak a magas CBD tartalmú, THC-t maximum nyomokban tartalmazó kannabiszfajták és termékek minősülnek gyógyászatinak, és úgy általában a CBD-t tartják az egyedüli kannabisz hatóanyagnak, amire egy betegnek szüksége lehet. A helyzet ezzel szemben az, hogy ez a szélsőséges nézet nemcsak tudománytalan, de megbélyegzi azokat a gyógyászati felhasználókat, akik betegségükből adódóan a THC alkalmazására is rászorulnak.

Egy friss felmérés segíthet helyére tenni a népszerű tévhitet. Az Új-Mexikói Egyetem kutatói az amerikai gyógyászati kannabisz páciensek által használt ReleafApp adatait elemezték ki, hogy megismerjék a betegek preferenciáit. Az applikáció használói megadhatják a használt termék típusát (például virágzat vagy koncentrátum), a fogyasztási módot, a felhasznált kannabiszfajták neveit és azt, hogy ezek menynyire bizonyultak hatásosnak tüneteik kezelésében. Az elemzés nagyjából 20.000 gyógyászati használó adatait vizsgálta meg, 27 tünet-kategóriájában. A páciensek egy tízes skálán határozták meg a tüneteik enyhülését a fogyasztást követően. A válaszadók leggyakrabban kannabiszvirágzatot használtak és egyben ez bizonyult a leghatékonyabbnak a tünetek azonnali enyhítésében.

Beszámolóik alapján a két legfontosabb összetevő – nem meglepő módon – a THC és a CBD volt. A ma elterjedt nézettel ellentétben viszont az elemzés azt mutatta ki, hogy a THC jelentősebb mértékű enyhülést hozott a tünetekben, igaz, több mellékhatással is járt, mint a CBD használata. „A népszerű sajtó és a tudományos közösség nagy része által hangoztatott mindennapi bölcsességgel szemben, miszerint a csak CBD-nek van orvosi előnye, míg a THC csupán a betépésre jó, az eredmények arra utalnak, hogy a THC fontosabb szerepet játszik a terápiás előnyök kiváltásában, mint a CBD. Vizsgálatunkból úgy tűnik, hogy a CBD igen csekély hatással bír, miközben a THC mérhető javulást eredményez a tünetek enyhülésében. Az eredmények igazolják a kender mellett a kannabisz minden típusának azonnali átosztályozását, hogy a THC-vel rendelkező kannabisz is szélesebb körben hozzáférhető legyen a nyilvánosság számára gyógyászati célból” – nyilatkozta az eredményeket bemutató eseményen a kutatást vezető Jacob Miguel Vigil.

A kutatók szerint a vizsgálat időszerűségét az is adta, hogy jelenleg számos gyenge minőségű CBD termék érhető el a piacon, félrevezető tájékoztatókkal. A kutatás első lépést jelenthet abban, hogy a CBD mellett a THC gyógyászati fontosságát is elismerjük és értékeljük, de további hasonló elemzésekre lesz szükség a tévhitek lebontására.

Ami nélkül nincs élet

A fűfélék hatása az emberi civilizációra

Ha azt halljuk, fű, többségünknek a kerti gyep vagy a kannabisz jut eszébe. A fűfélék családja azonban gyakorlatilag a kezdetektől végigkísérte az emberiség sorsát, fejlődését, és arra mindvégig nagy hatást gyakorolt. Mondhatjuk, hogy az emberiség történetének névtelen hőse a fű. A kannabiszpáciensek pontosan tudják, hogy fű nélkül nemcsak hogy nem érdemes, de nem is lehet élni. Ám ez nem egy újkori felfedezés.

Acivilizáció, majd az urbanizáció kialakulása ugyanis a növénytermesztés, azon belül is a fűfélék megismerése révén vált lehetővé. Ez a hosszú folyamat persze nem egy kendernövény, hanem egy fűmag elültetésével kezdődött, valamikor 8-10 000 évvel ezelőtt néhány nagy folyó termékeny völgyében, a Közel-Keleten. Ezek a fűfélék jelentették a legfontosabb civilizációs találmány, a mezőgazdaság alapjait. Nélkülük nem úgy nézne ki a világ, ahogy ismerjük.

De vajon miért beszélünk egyre többet a növényevésről? Lehet, hogy korunk már nem a húsevés, hanem a sokkal gazdaságosabb és sokkal több embert eltartani képes növénytermesztés kora? Minél fejlettebb, civilizáltabb a társadalmunk, annál kevésbé lennénk ragadozók? Lehet, hogy a modern embernek már egyáltalán nem lenne szükséges húst ennie? Lehet, hogy pont ez az emberiség következő nagy lépése az evolúcióban?

A folyóvölgyek vize és rendszeresen elárasztott (öntözött) földje ideális táptalaj volt az első civilizációk kialakulásához. A jégkorszakot követő enyhülő éghajlat, a növény- és állatfajok elszaporodása miatt már nem volt szükség a kimerítő folyamatos vándorlásra. A nagy számban elérhető növény- és állatfa-jok, az állandósuló időjárási viszonyok lehetővé tették a letelepedést. A ma ismert gabonafélék ősei, bár még korántsem hasonlítottak mai nemesített társaikra, ekkor jelentek meg az ember környezetében. Ezek a pázsitfűfélék (vadárpa, vadrozs, vadbúza) lettek aztán az első termesztett növények.

Elődeink hamar rájöttek, hogy bár e növények tápértéke alacsonyabb, jóval kevesebb

bennük a kalória, ám a vadászatnál és gyűjtögetésnél sokkal kisebb kockázattal elérhetők. Az első fűfélék tehát megteremtették a lehetőségét annak, hogy állandó, növekvő méretű és létszámú települések is kialakulhassanak azáltal, hogy a népesség a település körüli földek megművelésével helyben jutott folyamatos élelemforráshoz. A vetés, aratás során is vélhetően kevesebben haltak meg, mint vadászat vagy épp gyűjtögetés közben. Az élet sokkal tervezhetőbb lett a fűfélék megismerése által, ami nagyon fontos lépés volt az emberi civilizáció szempontjából. A korábbi bizonytalan, nomád életmódhoz képest nagy változás komoly népességrobbanást idézett elő.

Az első termesztett növények, azok lassú szelektálása a Közel-Keleten kez-dődött, a vadárpa, a vadrozs, majd a vadbúza és a vadköles „háziasításával”, míg Ázsiában a vadrizs jelentette ugyanezt a táplálékforrást. Ezek a pázsitfűfélék gyakorlatilag a világszerte kialakult modern civilizációk alapjai, és ezek a növények teszik ki mindmáig mindennapi táplálékunk nagy részét.

A fűfélék termesztése gyökeresen alakította át az emberiség energiafelhasználását is. Bármilyen furcsán hangzik, a növénytermesztés egyfajta napenergia-hasznosítás is egyben. Míg a korábbi vadászó, gyűjtögető életmóddal egy fő ellátásához 25 négyzetkilométer területre volt szükség, addig a fűfélék termesztésével és napenergia segítségével ennek csupán 10%-ára, mindössze 2 négyzetkilométerre.

Őseink tehát megtanultak magokat, elsősorban fűmagot vetni, bár látszólag egy fűmag sokkal kevésbé ehető és tápláló, mint egy antilop vagy egy bölény. Persze ha elég sok van belőle, az egészen más. A megtermesztett magokat elsőként kezdetleges, majd egyre komplexebb módon dolgozták fel, előbb töretté, pehellyé, később a technológia fejlődésével egyfajta lisztté, amit aztán víz és tűz segítségével alakítottak ehetővé. E fő táplálékforrást főleg gyűjthető növények, zöldségek, gyümölcsök és hal egészítették ki. Némely régiókban, mint az úgynevezett termékeny félhold területe, alakultak ki az első civilizációk, ahol nagyobb számban találhatók olyan őshonos növény- és állatfajok, amik jól bevonhatók voltak ebbe a folyamatba. E térségek népei és társadalmai komoly előnnyel léptek a modern világ felé vezető útra.

Itt jönnek létre később a világ első nagyvárosai, például Uruk, ahol i.e. 3000-ben már 40 ezer ember élt, mindössze két négyzetkilométeren. Ez a népsűrűség kb. a mai New Yorknak megfelelő. A város körüli 20-30 négyzetkilométer, ami korábban csak egyetlen vadász eltartására volt elég, most – a kialakuló új társadalom és technológia vívmányaival – emberek ezreit láthatja el élelemmel. Az új étrend persze bizonyos mértékű kiszolgáltatottsággal is járt, mivel a táplálék 80%-át csupán két terményből nyerték, Mezopotámiában ez a búza és az árpa volt. Mivel ezek a növények ugyanakkor teremnek, így vetni és aratni is ugyanakkor kell. Egy nagy adagban érkezik tehát az egész évi élelem 80%-a. Ha bármelyik évben a termés elmarad, annak súlyos következményei lehetnek, ezért szükségessé vált a tárolás, a felhalmozás. A közösen tárolt gabona révén született meg az első feljegyzés, és alakult ki az első nyilvántartási forma, az ékírás. A gabona őrzésére jött létre az első sereg, kiosztására pedig hamar megjelentek a mai politikusok elődei, az elöljárók, városvezetők. Létrejött egy irányító, elosztó szervezet, amiből aztán megszületett a későbbi társadalmi és politikai hierarchia.

A gabona tárolása és szállítása révén fejlődött az agyagművesség, majd megjelent a fémművesség a szerszámok és eszközök készítéséhez. A növénytermesztés változást hozott az élet minden területén, fejlődést a korábbiakhoz képest. Az éghajlathoz, az időjáráshoz, az áradásokhoz való alkalmazkodás ismereteket, az öntözés, az aratás körültekintő szervezést igényeltek, és nagy felelősséggel jártak. Hamar kiderült, hogy alapvető tudásra és szabályokra van szükség, amik garantálják a közösség élelmezésének biztonságát.

Százezer év vándorlás után tehát őseink letelepedtek, és azonnal különféle füveket kezdtek el termeszteni, mert rájöttek, hogy egy sokkal biztonságosabb és kiszámíthatóbb életet alakíthatnak ki maguknak, ha a vadászatról és a korábban szinte kizárólag húsevő életmódról a hangsúlyt a kevésbé kockázatos növénytermesztésre és növényevésre helyezik át.

Mi mindig mondtuk, hogy a fű mindennek az alfája és ómegája. Talán nem véletlen, hogy a kender, ami később szintén egy alapvető, az élet minden területét meghatározó haszonnövénye lesz a gazdaságnak, legelterjedtebb köznyelvi elnevezése számos nyelvben szintén a fű, még ha a kender nem is a fűfélék családjába tartozik. Talán jelentősége, hasznossága, elterjedtsége okán mégis a fűfélékkel tekintették egyenrangú fontosságúnak. Erről inkább egy nyelvészt kéne megkérdezni. Mindezek ismeretében azonban még inkább abszurd bármilyen füvet betiltani.

text: G. Holland