City of Weed

Amerikai álom kannabisz pácienseknek

Amikor megérkeztünk a kaliforniai Weed településre, azt hittem ez valami vicc, és hogy a város extrém művészlelkű polgármestere ezt találta ki, hogy a Mount Shasta közelében amúgy festői környezetben megbújó kisvárosban további lökést adjon a turizmusnak és/vagy még inkább kiszolgálja az ideérkező turistákat, akik amúgy is jönnek és nemcsak a közeli hegyek nyújtotta outdoor kikapcsolódási és extrémsport lehetőségek miatt. Aztán kiderült, hogy nem, vagyis majdnem.

Atelepülés első vezetője és egyben alapítója gondolta úgy, még valamikor az 1800-as évek legvégén, hogy ha már 400 dollárért megvásárolta az akkori Egyesült Államok legutolsó telkét, ami után már tényleg semmi nem volt csak a végeláthatatlan erdő és vadon, a hozzá tartozó 110 hektár erdővel és Siskiyou Lumber and Mercantile Mill fűrészmalommal, akkor mindjárt alapít hozzá egy várost is a munkásainak, amit szerényen magáról nevezett el. Ő volt Mr. Abner Weed. Hogy ebben mennyi szerepet játszott a fű azt nem tudjuk, de vélhetően inkább a fa volt a meghatározó és talán némi whiskey is besegített a névadáskor. És mielőtt még nagyon meglepődnénk, ne felejtsük el, hogy csak az elmúlt 100 évben ennek, mármint a személyek után adott városneveknek nagy divatja volt, gondoljunk csak Sztálinvárosra (a mai Dunaújváros), vagy Leninvárosra (a mai Tiszaújváros), vagy a szintén amerikai Lincoln (eredetileg Lancaster) városára, ami Nebraska állam fővárosa.

Weed egyébként egy new age, spiri központ, ahol nem ritka, hogy valaki száriban jár az utcán pedig láthatóan nem indiai és szinte az összes izmus képviselteti magát valamilyen formában. Az egészséges életmód, holosztikus szemlélet minden méteren tetten érhető, egymást érik a vegán éttermek és a gyógyító kristályoktól, hangtálaktól kezdve a kabalán át, a buddhista homokmandala készítésig minden termék és szolgáltatás megtalálható. Ilyen környezetben, pláne Kaliforniában elég meglepő lenne, ha éppen füvet nem árulna senki.

Mi a La Florista nevű kannabisz szaküzletben időztünk el hosszabban és beszélgettünk a bolt tulajdonosával és vezetőjével. Elizabeth és Jake maguk is kannabisz páciensek, így ebben a boltban – még ha nem is úgy néz ki, mint egy gyógyszertár –, a betegek igényein és kiszolgálásán különösen nagy hangsúly van. Mi is egy félig magyar, kannabisz páciens házaspárral érkeztünk, akiknél HPV következtében kiala- kult méhnyakrákot diagnosztizáltak és már túl voltak a Wertheim-műtéten.

Jake, aki maga is páciens komoly felkészültséggel és tapasztalattal igazított el bennünket a különböző készítmények alkalmazhatósága és a mindennapi használat részletei között. Mint elmondta, őt magát is daganatos betegséggel diagnosztizálták és meg is műtötték, azóta gyógyászati kannabisz páciens és minden kontrollja negatív. Ami szerinte nem is csoda, napi több mint 100 mg THC-bevitel mellett. Arra a kérdésre, hogy hogy tud így dolgozni, pláne egy boltban, ahol emberekkel és pénzzel is bánnia kell, azt mondja, egyáltalán nem érez kellemetlen vagy korlátozó betépettséget, vagy bármilyen erős pszichés hatást. Szereti a kannabiszt és korábban is használta rekreációs szerként, de ahogy ő fogalmazott a balesete után ez megváltozott. Számára a kannabisz már nem a kikapcsolódás, vagy lazítás eszköze, hanem az életben maradásé. A szervezetében kialakult tolerancia lehetővé teszi, hogy aktívan és bár korlátozottan, de továbbra is dolgozzon, amire szüksége is van, mert bár regisztrált kannabisz páciens a biztosítója nem fedezi a kannabisz terápia költségeit. Az ő esetében ez az oka annak is, hogy itt dolgozik, hiszen a tulajdonos, Elizabeth jóvoltából, lehetősége van arra is, hogy a boltban kedvezményes áron áron jusson hozzá a gyógyszeréhez.

Teljes spektrumú, magas THC-tartalmú kannabisz olajat használ, amiből az 3 grammos kiszerelés bolti ára 103 dollár. Páciens és kezelés függvénye, hogy ez mennyi időre elég, de nem ritka, hogy a költség elérheti az 1000-1200 dollárt is havonta. Az ár persze változik, északabbra, Oregonban, ahol több bolt van és nagyobb a verseny a páciensekért, ugyanez a termék már csak 76 dollár. A páciensek amúgy mindenhol kedvezményt kapnak, jellemzően 10-30%ot, és minden bolt tart kizárólag számukra elérhető termékeket. Ezek megvásárlásához regisztrált kannabisz páciensnek kell lenni. Ezt a státuszt egy jogosítványhoz hasonló kártyával kell igazolni. A páciensek természetesen kereskedelmi szempontból is fontos vásárlói csoportnak számítanak, hiszen mindig visszatérő vásárlók és a rekreációs fogyasztókkal ellentétben nem dönthetnek a használat abbahagyása mellett. Számukra a kananabisz sok esetben élet-halál, elviselhető vagy elviselhetetlen fájdalom, élhető vagy élhetetlen élet kérdése.

Kifejezetten számukra elérhető és általuk igen preferált termék, például a kannavaj, amit sok boltan helyben készítenek. Ezt aztán bármilyen étel elkészítéséhez felhasználhatják, jellemzően cookie-t (aprósütemény) készítenek vele.

A betegek minél szakszerűbb kiszolgálása az egyik legnehezebb feladat – mondja Elizabeth. Mint tulajdonos és kannabisz páciens felelősséget érez a többiek ellátásáért, de ehhez szinte semmilyen állami támogatás nincs. Vannak ugyan konferenciák, képzések, tanfolyamok, de mindennek ára van, pályázat pedig nem sok, és ha van is nagyon kevesen férnek hozzá. Nem is nagyon van idő, a napi ügymenetben arra, hogy pályázatokat adjanak be. Így ő, vagy Jake, főleg saját, illetve a bolt költéségén vesz részt évente egykét konferencián vagy tanfolyamon, hogy képben legyenek az új gyógyászati kannabisz termékek, a legújabb kutatási eredmények és terápiás újdonságok legalább egy részével.

Jake mondta el, hogy az ő boltjuk ezen kívül találkozóhely is a betegeknek. Van egy erre a célra alkalmas lounge, ahol üdítők, skack-ek mellett szórakozásra és tapasztalatcserére is rendszeresen nyílik lehetőség.

Sokan járnak ide, bár elvileg kannabiszt fogyasztani a boltban, de még a környékén sem lehet, ezt igazából nem ellenőrzi senki az üzlettől is elválasztott külön helyiségben – tette hozzá Elizabeth. Ma már nagyon kevesen dohányoznak, pláne a betegek körében nem jellemző. Ha valaki megeszik egy zselés cukorkát vagy iszik egy pohár kólát, ránézésre lehetetlen megállapítani, hogy abban van-e THC, tehát most éppen kannabiszt fogyaszt-e az illető. De erre szándék sincsen, se a hatóság, se más részéről, addig amíg rendben mennek a dolgok. Ma már senki nem gondolja, hogy ha valaki kannabiszt fogyaszt, kifordul magából, még azok sem, akik évtizedekig hallgatták az erről szóló híreket.

A kannabisszal kapcsolatos tapasztalat megváltoztatta az emberek véleményét – teszi hozzá Jake. Látták, hogy a legalizációval semmi nem változott a városban, azon kívül, hogy nyílt 1-2 új bolt. Nálunk elsősorban nem fiatalok, hanem inkább középkorúak és idősebbek vásárolnak, akik pont ugyanolyan helyi emberek, mint a többi. Aki soha nem szívott füvet, az se akarja betiltani, és pláne nem akarja elvenni a betegektől ezt az alternatív gyógymódot. Az amerikaiak nagyon individualisták, nem szeretik, ha túlságosan beleszólogat az állam az életükbe, és szeretik a dolgaikat saját hatáskörben, saját maguk megoldani. Így van ez akkor is ha éppen betegek.

Holland Gábor