Betiltott aranykor

Az LSD-terápiák múltja és jövője

A hatvanas-hetvenes évek hippimozgalmai az épp kiépülő drogtilalmi rendszerben szinte kódolva hordozták magukban a pszichedélikumok (LSD, varázsgomba, meszkalin kaktusz stb.) legveszélyesebb drogok közé sorolását. A hatalom ettől azt remélte, hogy elveszi a virággyerekek kedvét a tudatmódosítástól, és ez részben be is következett. De milyen egyéb hatásai voltak a tilalomnak?

Napjainkban, amikor pár éve újraindultak a különböző pszichedélikumok gyógyászati alkalmazhatóságára irányuló kutatások, egyáltalán nem meglepő arról olvasni, hogy pszichedelikus terápiák már az 50-es, 60-as években is zajlottak. Azonban a tilalom 35 évre felfüggesztette, de legalábbis a föld alá szorította azokat. Mert míg a trapéznadrágos fiatalok önmagukon, a tudósok a különböző pszichés rendellenességektől szenvedő betegeken kísérleteztek a hallucinogéneknek is nevezett szerekkel, nem is csekély eredményeket felmutatva. A pszichedelikus terápia főleg a mentális betegségek – például depresszió, skizofrénia – és az alkoholizmus területén mutatkozott ígéretes lehetőségnek, de a tilalom a gyógyászati kutatásokra is kiterjedt. A nyugati világnak így csupán rövid évtizedei nyíltak arra a tapasztalatszerzésre, amire a sámáni kultúrákban évezredek álltak rendelkezésre.

A Nyugat pszichedelikus álma

Az LSD születése a drogtörténelem legismertebb elbeszélései közé tartozik. Egy svájci vegyész, bizonyos Albert Hofmann 1938-ban izolálta, 1943-ban pedig véletlenszerűen, majd tudatosan tesztelte saját magán az LSD-t, s ezzel berobbantotta „problémás gyermekét”, az egyik legpotensebb pszichedélikumot a nyugati köztudatba. Kétévnyi kísérletezés után 1949-ben szintén svájci kutatók bejelentették, hogy a vegyület alkalmas lehet a pszichoterápiás kísérletek során történő felhasználásra, és ezzel széles körben megindultak a kutatások. Az 1950-es és 60-as években a gyógyszerészettől a neurofiziológiáig az LSD az új Aranykor eljövetelével kecsegtetett, mely az agy különböző pszichikai és biokémiai folyamataiban számos addig ismeretlen területet felfedhet. A kutatók többsége azt várta, hogy a „mesterségesen előidézett őrület” segít megérteni ezeket a rejtélyes mentális problémákat. Az LSD-kísérletekben részt vevő egyik legjelentősebb kutató, a cseh Stanislav Grof szerint az LSD 60-as évek végére tehető betiltása szoros kapcsolatban áll az általa előidézett tudatállapottal, amelyben a materiális lét mellékessé válik, és a boldogság nem az anyagi javak felhalmozásából, hanem egy mély, misztikus élményből fakad. Számos kutató felismerte, hogy az előidézett tudatállapotok nemcsak holmi szimulált pszichózisra, hanem megfelelő körülmények között a személyiség építésére is alkalmasak. E nézet támogatói határozottan állították, hogy megfelelő körülmények között az LSD egyáltalán nem veszélyes. Sidney Cohen pszichiáter például több mint 25 000 pszichedelikus terápia alapján kijelentette, hogy az LSD sokkal biztonságosabb a többi, pszichoterápiában alkalmazott gyógyszernél. Grof szerint, ha sikerült volna megelőzni a 60-as években kialakult hisztériát, a pszi- chedélikumok radikálisan megváltoztatták volna a pszichiátria elméletét és gyakorlatát. Így viszont „csak” az embereket változtatták meg. Norman E. Zinberg kijelentette: a 60as évek első felében azért regisztráltak annyi LSD-pszichózist, mert a kísérletezők még nem ismerték a szert, a média pedig felnagyította a veszélyeket. A 70-es évek elejére viszont lezajlott egy olyan társadalmi tanulási folyamat, melynek következtében a használók már tudták, hogy milyen élményekre számíthatnak, ekkor drasztikusan lecsökkent a pszichózisok száma. Az LSD társadalmi elfogadottságával mára eljutottunk oda, hogy egyre többen mernek beszélni arról, hogy fiatalkori pszichedelikus élményük milyen szerepet játszott az életük további alakulásában, a személyiségük és az értékrendjük kiforrásában.

iTrip

Az Apple-t alapító, néhány éve elhunyt SteveJobssosem volt szemérmes a pszichedeli- kus kalandjaival kapcsolatban, és élete három legfontosabb eseménye közé sorolta az LSD-élményt. Ezt olvasva az akkor 101 éves Albert Hofmann levelet írt Jobsnak, melyben örömmel nyugtázta pozitív tapasztalatait, és kérte, hogy támogassa a 35 év után ismét lehetségessé váló, az LSD pszichoterápiás alkalmazására irányuló kutatásokat, abban a reményben, hogy ezzel Jobs hozzájárulhat, hogy Hofmann „problémás gyerekéből csodálatos gyerek” legyen. Arról nem szól a fáma, hogy Jobs végül támogatta-e a kutatást, ám három évig tartó levelezésük akár hozzá is járulhatott, hogy a pszichedelikus kutatások ismét beinduljanak, így az is elképzelhető, hogy a pszichiátria szemléletének radikális változása, igaz, ötven év csúszással, de mégis bekövetkezik.

A kannabisz terápiás hatásait számtalan módon lehet alkalmazni, melyek közül egészen sok, egyáltalán nem bódító. Az elmúlt években az egyre erősebb koncentrátumok, CBD termékek és hasonló füstmentes, innovatív találmányok kerültek középpontba, ugyanis rengetegen szeretnék élvezni úgy a jótékony hatást, hogy közben nem kell tartaniuk sem a törvény szigorától, sem pedig a termék pszichotróp hatásától.

A CBD, más néven kannabidiol, a több mint százhúsz kannabinoidnak nevezett vegyület egyike, amit leggyakrabban az ipari kender leveleiből és virágából nyernek ki. Ellentétben a THC-vel, a legismertebb kannabinoiddal, a CBD nem okoz tudatmódosító hatást. Ennek oka az, hogy a CBD nem befolyásolja ugyanazokat a receptorokat, mint a THC.

H OGYAN HAT A SZERVEZETRE A CBD?

A CBD-nek tehát nincs pszichotróp hatása, azaz nem okoz eufóriát vagy betépettséget, de elősegíti, hogy a test hatékonyabban használja fel saját belső kannabinoidjait. Egy tanulmány szerint ez annak köszönhető, hogy maga a CBD csak minimálisan hat az endokannabinoid rendszerre, ehelyett más vegyületeket aktivál vagy gátol az endokannabinoid rendszerben. Például a CBD megakadályozza a testet abban, hogy felszívja a fájdalom szabályozásához szükséges kannabinoid neurotranszmittert, az anandamidot. Az anandamid fokozott szintje a véráramban csökkentheti az ember által érezhető fájdalom mértékét. Ugyanezzel a módszerrel a CBD korlátozhatja az agy és az idegrendszer gyulladását is, ami előnyös lehet az emberek számára, akik fájdalomtól vagy álmatlanságban szenvednek.

H ÁNY CSEPPEL KEZDJÜNK?

Mindenki eltérő endokannabinoid rendszerrel születik, ezért a hatásos CBD dózisok is különböznek. Az alkalma- zott mennyiséget az egyéni különbségek mellett befolyásolja a testtömeg és a kezelni kívánt tünet. Általános elmondható, hogy érdemes alacsony dózissal – napi öt-tizenöt milligrammal – indítani és a dózist lassan, folyamatosan emelni a kívánt hatások jelentkezéséig.

G AZDÁLKODJ OKOSAN, NÉZD A HATÓANYAGTARTALMAT!

Nincs két azonos, teljes spektrumú CBD olaj. Ezekben a termékekben ugyanis a CBD mellett egyéb hatóanyagok is jelen vannak – elsősorban további kannabinoidok és terpének – amelyek befolyásolják és kiegészítik a hatást. Érdemes megnézni például a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület oldalán a bevizsgált öt százalékos CBD olajok analízisét; míg a CBD aránya közel azonos bennük, az egyéb hatóanyagok aránya már jelentős szórást mutat. Egyeseknek egy-két évébe is belekerül, mire rátalálnak az ideális termékre és adagolásra.

A legtöbb gyártó arányosan olcsóbban adja a potensebb olajait, hogy a takarékossági szempontok irányába tereljen. Számítást végezhetsz úgy, hogy az árat elosztod a milligrammal – így kapod meg, hogy az egyes kiszerelésekben egy milligramm CBD mennyibe kerül. Apropó: kerüld azokat az olajokat, amin nincs feltüntetve a hatóanyag-tartalom milligrammban!