EGO STATE THERAPY. Összeállította : Daubner Béla John és Helen Watkins írta először le ezt a figyelemreméltó feltáró technikát. Leírásuk nagymértékben hasonlít a Gestalt és a TA módszereihez, de teoretikusan Federn írásaira alapozódik, aki először írta le az én állapotokat. (ego-state). Federn ismerte fel, hogy a személyiség nemcsak egyszerűen az érzékelés,, a kogniciók és érzelmek, indulatok összessége, hanem ezek egységekbe szerveződnek, amelyeket „ego-state”-eknek nevezett el. Federn felülbírálta Freud libidó koncepcióját és az „object kathexis” és „ego kathexis” kettős energiájával helyettesítette azt. Watkinsék szerint az ego-állapot mindazon viselkedések, érzékelések és élmények összességéből áll, amelyeket néhány általános elv összeköt és elhatárolódik más ego-állapotoktól. A kognitíve eltérő ego-állapotok és azok, amelyek ellentétes célokkal bírnak konfliktusba kerülhetnek egymással. A legtöbb emberben ezek a konfliktusok rejtve maradnak, de szorongásban, depresszióban, vagy akár evészavarban manifesztálódhatnak. Amikor az egyik ego állapot „ego kathexis” természetű energiával telítődik fel és más ego állapotok „object kathexis” természetű energiával telítődnek, gyakran létrejönnek a disszociatív betegségek, vagy akár az MPD /többszörös személyiség/ is, abban az esetben, ha a határok a különböző ego-állapotok között relatíve rigidek, vagy átjárhatatlanok. Watkinsék szerint az ego-állapotok három fő formában fejlődhetnek ki, szokványos differenciálódás, fontos referencia személyek introjekciója és traumára adott válaszként. A szokványos differenciálódás során a gyermek adaptív ego-állapotokat fejleszt ki, hogy sikeresen megfeleljen a szülői, iskolai, kortárscsoporti elvárásoknak. Ezen egoállapotok határai flexibilisek és áteresztők. Amikor a gyermek introjektálja a fontos referencia személyeket és azok ego-kathex energiával telítődnek, akkor azok szerepekké válnak; míg azok, amelyek object- kathex energiával telítődnek belső tárgyakká válnak, amelyekkel kapcsolódnia és reagálnia kell. Például ha a gyermek egy büntető szülőt introjektál ez az ego-állapot /internalizált tárgy/ úgy büntetheti a gyermeket, mint azt az eredeti szülő tette és ettől depresszióssá válhat, vagy más szimptómát fejleszt ki. Ha egy ilyen introjektál ego-állapot ego-kathex energiával telítődik fel, az egyén belsőleg nem szenved, csak saját gyermekeivel bánik hasonlóan, mert szereppé vált benne az introjektált szülő. Természetesen, ha ez a büntető ego-állapot nyíltan megnyilvánul, önbüntető viselkedéseket hozhat létre. Amikor a gyermek egy megsemmisítő traumával, elutasítással, semmibevevéssel, vagy súlyos bántalmazással találkozik. Disszociál és selfjének bizonyos részeitől visszavonja az ego-kathex energiákat az életben maradás érdekében. Ezeket a self részeket újra energetizálhatja 1