Daubner Béla - A Regresszió Pszichoterápiás Felhasználásának Integratív Lehetőségei

Daubner Béla

A regresszió pszichoterápiás felhasználásának integratív lehetőségei

Haladási vagy fejlődési iránnyal rendelkező pszichés folyamatokban regresszió névvel jelölik a visszatérést a személyiségfejlődés egy-egyszer már elért fejletségi szintjéről egy korábbi differenciálatlanabb fejletségi szinthez.

Topográfiai értelemben véve, a regresszió - Freud szerint - pszichés rendszerek egymásra következő sora mentén megy végbe, amelyeken az izgalom a fejlődési iránnyal ellentétesen halad.

Időben nézve a regresszió egy genetikus sorrendet feltételez, és a szubjektumnak fejlődése már

túlhaladott

állomásaihoz

(libidófejlődési

szakaszokhoz,

tárgykapcsolatokhoz,

azonosulásokhoz stb.) való visszatérést jelöli.

Formailag a regresszió az összetettség, a strukturáltság és a differenciáltság szempontjából alacsonyabb szintű kifejezés- és viselkedésmódokhoz való átmenetet jelenti. A regresszió során a gondolkodásnak, a tárgykapcsolatoknak és a viselkedési struktúráknak korábbi fejlődési fokra való visszatérése történik meg rövidebb vagy hosszabb időre. A libidó egy korábbi szerveződési formához tér vissza. Ez lehet tárgy regresszió, libidófejlődési regresszió, valamint az én fejlődésében bekövetkező regresszió.

A regresszió összefügg a fixációval, ha a fixációt beírásként értelmezzük, akkor a regressziót úgy értelmezhetjük, mint ennek a már meglevő „beírtnak” újbóli működésbe hozását.

Hívhatjuk ezt a jelenséget úgy is, hogy visszatérés a „szekundér v. másodlagos gestalthoz”. A másodlagos gestaltok élményeink teljessé tevésére tett kísérleteink: ha valamilyen szükségletünk kielégítése akadályba ütközik, mivel a befejezetlenség élménye nehezen tolerálható, valamilyen helyettesítő szerepű kielégítéssel az élmény mesterséges lezárására kényszerülünk (pl. kontaktusfelvétel helyett evés). Az ilyen mesterséges lezárás rövidtávú feszültség-oldást eredményez, az egyénnek azonban végső soron újra és újra meg kell ismételnie a folyamatot. Az idő múlásával ezek a másodlagos gestaltok egyre jobban rögzülnek és rendszerint érzékelésünk, gondolkodásunk, érzéseink és viselkedésünk meghatározott menetévé szilárdulnak. A „rögzült” perspektíva részben a rögzült vágyak, kielégítetlen szükségletek és zavaró élmények jelen tudatunkon kívülire zárására is szolgál (elfojtás és a fixáció).

1

A regresszió jelenségét érdemes a kognitív megközelítés oldaláról is megnézni. A klinikai pszichológia kognitív irányzata eltérően a kognitív tudományok más alkalmazott területeitől nem tisztán a megismerés folyamatait, sokkal inkább a kogníciók és emóciók kapcsolatának szabályait és működési feltételeit vizsgálja, mivelhogy az emocionális zavar minden pszichiátriai kórkép kardinális tünete.

A kognitív séma elnevezést tapasztalati tudásunkat tömörítô ismerettömbök megjelölésére használjuk. Ezeknek az elővételezett ismeretmintáknak az a fontos funkciója, hogy szabályozza a megismerési folyamatot. Beck a kognitív séma információ-szervező funkcióját hangsúlyozza, amely szerint az alkalmas arra, hogy a környezetből származó ingerek feldolgozásának és konceptualizálásának a módját meghatározza. Más szerzők a kognitív sémák szerepével kapcsolatban kiemelik, hogy segítségükkel nemcsak felfogjuk, hanem újraalkotjuk a valóságot és ezáltal a valóság egyéni leképeződést hozzuk létre.

A fejlődési szemlélet képviselői a hangsúlyt a tudásszerveződés folyamatára helyezik. Ez a jellegzetes önorganizációs folyamat, amely a környezettel folytatott intenzív interakció során formálódik és módosul olyan mentális műveletek útján zajlik, mint a megértés, jelentéstulajdonítás, belátás. A kognitív sémák megismerése a nyelvi produktum segítségével lehetséges, bár az implicit tudás csak részben fejeződik ki a nyelvi szimbolizációs folyamatokban. A kutatók egyetértenek abban, hogy a kognitív sémák hierarchikusan elrendezett struktúrák, amelyek információtartalma eltérő. A „negatív automatikus gondolat – hiedelem rendszer – séma” struktúra alapvetően befolyásolja viselkedésünket és patológiás részének átalakítása alapvetően feltételezi a viselkedés változást és a személyiség változást.

Az információ feldolgozásában kognitív alrendszerek kölcsönös interakcióját feltételezzük (Interactive Cognitive Subsystems, ICS). A rendszer működése területspecifikus alrendszerek kölcsönhatásán

alapul.

A

koncepció

szerint

információk

feldolgozásának

totális

konfigurációját mindig az alrendszerek aktuálisan létrejövő interaktív kapcsolatai határozzák meg, amelyet az információ-bemenet szabályoz.

Az

információszerveződés

legmagasabb

szintjén

az

ingermodalitások

specifikus

reprezentációi jelennek meg, létrehozva az aktuális, egyedi és egyszeri élményminőséget.

Ennek a területspecifikus információszolgáltatásnak a végső eredménye az aktuális sémakonfiguráció létrejötte. Egy adott alrendszer szerepe a sémaképzésben függ a külső ingerhatástól, az alrendszerek memo-tárainak aktivitásától, vagy egy másik alrendszer információszolgáltatásától és természetesen attól a kölcsönhatástól, amely az alrendszerek közt aktuálisan megvalósul. Az információ feldolgozása az alrendszerek szintjén a korábbi 2

tanulási tapasztalatok programjának megfelelően történik, így az aktivált tudástartalom hordozza az egyéni tapasztalatok lenyomatait.

A kognitív struktúrák kialakulása a személy aktivitást feltételező megismerési és tanulási folyamatának terméke, amelyek során a kognitív szerveződésben önorganizációs folyamatok zajlanak le. A terápiás intervenció a realitástesztelésen alapul, a kliens a terapeuta segítségével szembesül tapasztalataival, és ennek ismeretében korrigálja a környezetével és önmagával kapcsolatos értékelő-minősítő automatikus gondolatait. A konstruktivista szemlélet szerint a fejlődéssel összhangban alakulnak ki és változnak a kognitív struktúrák. A kognitív szerveződés saját dinamikája határozza meg a változások tendenciáját. A terápiás stratégia támadáspontja a fejlődés során létrejött mélystruktúrák módosítása, vagy új alapsémák generálása. A konstruktivista szemlélet feltételezi a terápiás stratégia támadáspontjának kiszélesítését, a fejlődési kognitív struktúrák átalakítását célozza meg és ezzel a terápiás módszerek alkalmazhatóságának a körét is kiszélesíti.

Végül is kijelenthetjük, hogy a fejlődési sémák átalakításán keresztül érvényesül a terápiás hatás. A terápiás intervenció a séma kognitív-affektív komponensét éppúgy figyelembe veszi, mint a viselkedéses szintet. A koncepció az affektív reakciókat nem tekinti másodlagosnak, hanem az élmény integráns részének. A maladaptív kognitív struktúra beazonosítása során a kritikus érzelmi-affektív állapot indukálása fontos lépés a terápiás folyamatban, mert ezáltal lehet elérhetővé tenni az átalakítani kívánt kognitív struktúrákat. Ez lényeges különbség a hagyományos kognitív terápiás szemponthoz viszonyítva. Young hangsúlyozza, hogy az emocionális reakció fontos jelzése a maladaptív sémák elérhetőségének, ezért a terápiás intervenció részét képezik a felkavaró élmények, álmok, imaginatív tartalmak megbeszélése.

Minél intenzívebb az emocionális reakció, annál valószínűbb, hogy az adott kognitív séma fontos szerepet kap az információ feldolgozásában. Vannak azonban másodlagos sémák is, amelyek emocionálisan kevésbé terheltek.

Young sémamodellje szerint a maladaptív, rögzült sémák a kognitív transzformációs folyamatok középpontjába kerülhetnek olymódon, hogy a személy vagy azonosul velük, vagy elhárítja azokat. Ezen a ponton közelít a koncepció a mélylélektani jelenségvilághoz, ugyanis feltételezi a tudattalan elhárító magatartást a kognitív sémákhoz való viszonyban, így megkülönböztet sémát fenntartó, elkerülő és kompenzáló viselkedést. Az önsorsrontó magatartásban például a séma mindenáron való fenntartása és megerősítése a cél, a sémakerülő magatartás pedig felismerhető a sémával kapcsolatos intenzív érzelmi állapotok elkerülésével, vagy a tünetképződés hátterében.

3

A fejlődési kognitív struktúrák vizsgálata során nem kerülhető el a selfre vonatkozó és a környezethez való viszonyt reprezentáló kognitív mintázatok módosítása, ezért a kliens és terapeuta közti kapcsolat része a terápiás munkának. A terapeuta egy olyan modell, amely a maladaptív kapcsolati mintát kedvező irányba befolyásolja. A terápia lényege azonban a kognitív sémák átstrukturálása, amely azt jelenti, hogy a tapasztalatok tükrében átvizsgálják át a sémák érvényességét. A terápiás intervenció kofrontatív és edukatív jellegű. A terápia épít a kliens racionális ok-okozati kapcsolatokat figyelembe vevő belátására a sémaműködés kedvező irányú befolyásolása során. A terápiás hatás az aktuálisan működ séma-konfiguráció működésének a befolyásolása. A teória szerint minden olyan terápiás lépés eredményes, amely szélesebb szemantikai kontextust vesz figyelembe és ezen belül speciális viszonylatokat vagy elemeket változtatja meg úgy, hogy általa a rendszer működését módosítja. Az ICS modell szerint egy új koherens szemantikus csomagot kell létrehozni a maladaptív gondolatok kioltása helyett. A terápia során a séma kognitív, affektív és viselkedéses elemeket sűrítő prototípusos jelentésszintjét kell megváltoztatni. Ennek érdekében a terápiás intervenció specifikus területeket céloz meg és ezen keresztül generálja a változást a sémán belül. Az ICS modell szerint tehát az általános jelentéskomplexumot képviselő kognitív sémák átalakítása a terápiás hatás alapját képezik és tulajdonképpen minden terápiás beavatkozás ezt a célt szolgálja.

A kognitív terápia egyes lépései is ennek az elképzelésnek az alapján magyarázhatók. A reframing technika (NLP) például a séma szemantikus kontextusát alakítja át a tartalmi átkeretezés vagy a kontextuális hatás megváltoztatása formájában. A kognitív terápia „viselkedéses” elemei, az u.n. próbacselekvések - a koncepció szerint- nem azért fontosak, mert evidenciaként szolgálnak a specifikus előfeltevések kipróbálása során, hanem azért, mert a maladaptív kognitív sémával inkompatibilis jelentéstartományt aktiválnak. Például, ha valaki gátlásait leküzdve lép be egy frusztrációs helyzetbe új tapasztalatokat gyűjt, akkor a gondolkodásmódja változik meg a helyzetről. De a sémakonfiguráció megváltoztatására hatékony lehet az irányított imagináció. Itt nem maga az imagináció az ami hatékony, hanem ez a fellazult érzelmi állapot különösen alkalmas arra, hogy a kognitív mintázatba új elemeket lehessen bevinni az imagináció segítségével. A traumatikus élmény imaginációja során jelentkező érzelmi reakciójelzés arra, hogy magasan szervezett jelentéskomplexumok elérhetőkké váltak és készek a változásra. Terápiás hatékonyság tehát nem a katarzissal, hanem a kognitív átstrukturálással függ össze. Például, ha csak vizuális reprezentációk aktiválódnak az értelmi reakciókat is kiváltó implikációs szint elérése nélkül, akkor nincs 4

terápiás hatás sem. Hasonló vonatkozik a próbacselekvések szintjére, ahol az új kontingenciákkal való szembesülés intenzív érzelmi megterhelessél párosul.

A pszichoterápiás beavatkozásnak a személy problémamegoldó stratégiáit kell erősíteni, amely az esemény perzisztenciáját és averzívitását enyhíti, egyidejűleg pedig erősíti a kontrollálható folyamatokat.

Pszichoterápiás módszerek a regresszió felhasználásában: Az elfojtott emlékek, fixációk vagy másodlagos gestaltok, maladaptív sémák pszichoterápiás megoldására sokféle módszer és módszerkombináció alakult ki. Az elkövetkezőkben ismertetésre kerülő módszerekben az a közös, hogy részben vagy teljesen módosult tudatállapotban (hipnózis) történik a pszichoterápiás tevékenység. Először a Katathym Imaginatív Pszichoterápiában (KIP) használatos affekt-asszociációs technikát ismertetném.

KIP: mélylélektani, pszichodinamikai alapokon nyugvó imaginatív pszichoterápiás eljárás. A katathym kifejezés a tudattalan eredetű affektus telített, emocionálisan megélt, szimbolikus tudattartam projekciójára utal. Az imagináció a korai képi gondolkodásba való regressziót jelenti. A képi élmény tudattalan tartalmakat emel a tudatba. Ezek a szimbolikus, tudattalan, tudatelőttes tartalmak, vagy tudatossá válhatnak az átélés és a képi síkon való feldolgozás által, vagy a képeknek és emócióknak az utólagos feldolgozása asszociációkkal dúsítva feldolgozható. Ez lehetővé teszi épp úgy a korai emocionális deficitek feltöltését, mint a személyiségszerkezetnek egy utólagos érését, és a konfliktus feldolgozásának a képi síkon (a terápiás folyamat első szintje) való elvégzését.

Az affekt-asszociációs technikát középfokon használjuk, amikor a célkitűzés más, mint az alapfokban. Cél az elnyomott, tudattalanított tartalmakkal kommunikációba és konfrontációba lépni, megtanulni bánni velük és integrálni őket a személyiségbe. Átélni, átszenvedni, átdolgozni, felismerni, megoldani és integrálni. A konfliktust először láthatóvá kell tenni a képben, és amikor leolvasható akkor strukturálással rögzítjük rajta a páciens figyelmét és konfrontáljuk a képi megjelenéssel.

A szimbólum konfrontáció során a strukturálással

lépésenként közömbösítjük a képben megjelenő szimbolikus patológiát, amely így átélhetővé válik, az ellenállások fokozatosan feloldódnak és az énbe integrálódnak. Az affektussal erősen telített és archaikus szimbólum alakok intenzív módon elfojtott, regresszió hatása alatt álló tárgykapcsolatok metaforaszerű megjelenítődései.

5

A szimbólum konfrontáció alatt létrejön valamilyen indulat, érzés. Az indulatot, érzést strukturáljuk (hol érzi pontosan a testében, miként, hogyan). Miután a páciens átéli az indulatot vagy érzést, és azt pontosan lokalizáltattuk a testében, (leíratjuk az érzésnek a qualitásait, színét, kiterjedését, konzisztenciáját, tapintását stb.) visszaküldjük a pácienst az indulat, érzés, mint híd segítségével korábbi életkorba (affekt-bridge). A létrejött korregressziós érzést és felidéződött regresszív emléket újra strukturáljuk, újra átéletjük, majd következik a terápiás fázis - hogyan szerette volna, milyen megoldást szeretett volna, megkérjük a pácienst lépjen be a képbe felnőttként és segítsen annak a kisgyereknek ebben a nehéz helyzetben. Az érzelmi híd nem mindig vezet el a legkoraibb problémás helyzethez, konfliktushoz, ilyenkor tovább folytatjuk a lehető legkoraibb helyzethez, amikor az érzés megjelent. A korregresszió ilyenkor többlépcsős folyamat, de mindig az érzelmi hídon vezetődik. Ahogy az ellenállások feldolgozódnak úgy kerülünk egyre koraibb problémákhoz (ne ijedjünk meg ha az érzelmi híd egy esetleges előző élet vagy a magzati lét élményét tárja fel ). A korai élmény átélése és annak átdolgozása után térjünk vissza az eredeti kiindulási helyzethez, és ha sikeres volt az affekt-asszociációs próbálkozás az eredeti képben a változás megjelenik, visszatükrözve a mély-struktúrában létrejött változást. Ezzel a technikával végül is a szimbólum konfrontáció által fellépő indulat, elfojtott emlék újra átélődik és átíródik, lehetőséget adva a katartikus átélésre. Az aktuális érzelmek segítségével létrehozott regresszió segítheti a konfliktus keletkezésénél létrejött lehasított és elfojtott érzelem átélését és így a katartikus élményen keresztül a gestalt záródik, a másodlagos gestalt elsődlegessé alakul és az ismétlődés megszűnik, a maladaptív séma átalakul. A regresszív élmény terápiás átdolgozása után az adaptívabb viselkedés kialakítása is megkezdődik a fent ismertetett módon.

Tekintsük azonban nagyon fontos terápiás alapszabálynak, hogy bármilyen technikai kombinációt használunk, a terápia vonalvezetése dinamikus és a történések megértése a dinamikus gondolkozáson alapul.

A másik nagyon hatékony regresszióval dolgozó technika az „ego-state” „én-állapot” terápia.

Federn amerikai pszichoanalitikus ismerte fel, hogy a személyiség nemcsak egyszerűen az érzékelés, a kogníciók, érzelmek, és indulatok összessége, hanem ezek egységbe szerveződnek, amelyeket „ego-state” - eknek nevezett el. Watkinsék szerint az ego-állapot mindazon

viselkedések,

érzékelések

és

élmények

összességéből

áll,

amelyek

összerendeződnek és egységet képeznek. Ezek a részek határokkal rendelkeznek és részben vagy teljesen átjárhatók egymás számára vagy éppen átjárhatatlanok. A részek

6

aktivizálódhatnak és a személyiség viselkedésében megjelenhetnek, időnként patológiás viselkedést mutatva.

Hipnózist használva a terapeuta közvetlenül képes a részekkel kommunikálni. Feltárhatjuk, hogy mikor keletkeztek, mi hozta létre őket (korregresszió) és mit próbálnak megvalósítani.

Amit megpróbálnak megvalósítani az rendszerint dicséretre méltó dolog, de módszereik sok kívánni valót hordozhatnak. A létrehozott disszociáció után a részekkel eleinte külön - külön dolgozunk, majd megpróbáljuk azokat integrálni az egész személyiségbe (ugyanezt az NLPben reframingnak hívjuk) A következőben egy kezelés részletet elemzünk. A páciens egy fóbiás beteg. A kezelési részlet az Ego-state terápia és a burkolt kondicionálás integratív használatát példázza.

Terapeuta (T): Ahogy egyre mélyebb a hipnotikus állapot, tágul a tudat egyre inkább képes olyan területekkel kapcsolódni, amik mélyen benne vannak a személyiségben. És ezek a részek külön – külön is képesek működni , és vannak olyan helyzetek, amikor a személyiség egy – egy része, ellene dolgozik a többinek, amikor olyan viselkedést hoz létre, amit a többi nem szívesen fogad el . Ezek a részek időnként negatívak is tudnak lenni, valamikor pozitívak voltak, valamikor segítettek, de most már lehet, hogy inkább gátolnak, de nem tudják ezt (reframing előkészítése). És most megpróbáljuk megkeresni azt a részét a személyiségnek, az énnek, ami mögötte van a fóbiás félelmeknek. Azokat a testi tüneteket hozza létre, amelyek valamikor biztosan védtek, biztos előre vivő szerepük volt, de most már inkább gátolnak, hiszen már megváltozott sok minden, ami akkor előrevivő volt az lehet, hogy gátol, akadályoz, minden jó szándékával együtt hátráltat, a mostani helyzetben inkább akadályoz.

Most adjon időt magának, és megkérem azt a részt , ami felelős ezért a fóbiás viselkedésért , felelős a szorongásért , ami megszervezi, hogy dolgokat feladjon, és ne csináljon meg , inkább visszalépjen , hogy a személyiségnek ez a része jelentkezzen , és ha ez a rész megvan , mondja, azt hogy itt vagyok, adjon erre időt. Körül belől 3-4 perc telik el, de a pácien fiziológiája mutatja, hogy intenzív belső folyamatok zajlanak.

P: Itt vagyok T: Nagyon jó. Megköszönjük ennek a résznek, hogy jelentkezett, és megkérem arra, hogy ez a rész adjon magának valami nevet, hogy tudjam közvetlen szólítani.

P: Veszély.

7

T: Veszély. Megköszönöm a Veszélynek, hogy jelentkezett. És akkor megkérlek Veszély, hogy mondjad meg, mikor jöttél létre. Mikor alakultál ki Tündében. Mi történt akkor? Hány éves volt a Tünde, amikor Te a Veszély létrejöttél, megszülettél, kialakultál?

P: Húsz.

T: Húsz. És mi történt a Tündével, mikor létrejöttél?

P: Járt egy fiúval, akit nem szerettek a szülei. Állandó veszekedés volt, hazugságok. Nagyon nehéz állapot, és kezdődtek a fulladások. A szülei nem fogadták el a fiút és őt. Nem lehetett megoldani.

T: Nem lehetett megoldani. Létrejöttél Te a Veszély. És mibe tudtál segíteni a Tündének?

P:. Hogy ne lehessen ismerkedni, elmenni hazulról.

T: Hogy ne lehessen ismerkedni, elmenni hazulról.

P: Mert így, elfogadják a szülei.

T: Elfogadják a szülei. Veszély segített a Tündének, hogy otthon maradjon, hogy ne menjen el. Hogy a szüleinek megfelelő módon viselkedjen. Most megkérünk téged Veszély, hogy egy kicsit maradjál csöndbe, és megkérdezzük azt a részt, amitől megvédte a Veszély a Tündét , hogy az is jelentkezzen . Az a rész, amelyik szeretett volna elmenni, amelyik szeretett együtt lenni ezzel a fiúval, amelyik járta volna a saját útját, hogy ez a rész is jelentkezzen. És ha itt van, akkor mondja azt, hogy itt van.

P: Itt vagyok.

T: Megkérjük ezt a részt, hogy adjon magának nevet.

P: Élet T: Élet. Jól van. És ez az Élet és a Veszély küzd egymással. Talán van bennetek valami közös is. Talán tudjátok egymást segíteni is. Minthogy időnként már tudjátok is. Mind a ketten a Tündét segítitek. Mindkettőtökre szükség van. Mind a ketten jót akartok. És lehet, hogy tudnátok együtt működni. És amikor egyiktökre nincs szükség, akkor az tudná hagyni a másikat. Amikor a Veszélyre már nincs szükség, mert nincs veszély, akkor az Élet felszabadultan működhetne. És amikor veszély lesz, a Veszély jelezhetne. És akkor a Tünde jobban tudna hallgatni rá. Sokkal ritkábban jelezne, sokkal inkább követni lehetne a jelzéseket. Valahogy úgy van, hogy a Veszély akkor is jelez, mikor nem kéne, jelezzen. És az 8

Élet akkor is visszahúzódik, amikor nem lenne szükséges. De talán most, hogy így szövetkezni tudtok egymással, tudjátok egymást segíteni a Tündéért. És most megkérem a Tündét, a Veszélyt, az Életet, hogy képzeljenek el egy helyzetet, ami megtörtént például a pub – ban , ahol az Old Boys szólt, hogy érezték egymást? Mit, szolt ehhez az Élet? Mit, szolt ehhez a Veszély? Megkérdezlek most a Veszély, hogy érezted magad ezen az estén? Mit éltél át?

P: Nem volt veszélyes semmi sem.

T: Jól van. Megkérdjük az Életet, hogy érezte ott magát?

P: Minden maga az élet volt.

T: Minden maga az élet. Jól van. Két rész tudta segíteni egymást. Néha azért egy – egy gondolat jelentkezett a Tündében, hogy olyan furcsa, hogy nincs rosszul, néha beúszott egy – egy érzés, hogy ez máskor másként lenne. De most az Élet volt az a rész, ami adta a biztonságot és a Veszély vissza tudott húzódni. És a Tünde jól érezte magát. Megköszönjük a részeknek, hogy tudtak így együttműködni és megkérjük őket, hogy a jövőben is próbálják ezt folytatni. És most megkérem a Tündét, hogy képzeljen el egy helyzetet, hogy áll a buszmegállóban. Áll a buszmegállóban és figyelje meg, hogy működnek a részeket, hogyha jön a busz. Mit szól ehhez a Veszély? Mit szól ehhez az Élet? És hogy érzi magát a Tünde?

P: A Veszély néha azt mondja, hogy ez nem jó. A buszon nem jó.

T: A buszon nem jó.

P: De nem mindig.

T: Nem mindig.

P: Tömeg van.

T: Tömeg.

P: És ez emlékeztet arra, amikor egyszer, egy nagyon nagy tömeg, majdnem agyon nyomott. (spontán korregresszió) T: Nagy tömeg veszélyes volt.

P: A Tünde nem érti, hogy miért veszélyes.

T: Mit szól ehhez az Élet?

P: Hogy természetes, hogy jön a busz. Ezzel lehet eljutni bárhova.

9

T: Ha nagyon sokan vannak rajta, meglehet a következőt várni. Nem kell félni attól a tömegtől. Az régen volt. Jól van. És ezek a részek, a jövőben, egyre inkább együttműködnek, mert mindegyikre nagy szükség van. Nagyon hosszú ideje szolgálják a Tündét. Most majd egy kicsit másképp. Jobban tudnak majd egymásra figyelni. A határok a részek közt, átjárhatóbbak lesznek. Tudnak egymásra figyelni. Tudnak egymásnak hinni. Tudják egymást segíteni. Jól van. Most lassan, köszönjük meg ezeknek a részeknek, hogy segítettek, az Életnek, a Veszélynek. Maradjatok ott a helyeteken, de egy kicsit másképp működjetek.

Haladjatok együtt a Tünde fejlődésével. Tudjátok azon a módon segíteni, ahogyan erre szüksége van. Megköszönve ezeknek a részeknek a segítséget, lassan, induljon el ide vissza a szobába. Frissen, kipihenten, jó közérzettel érkezzen vissza.

A harmadik regresszióval dolgozó pszichoterápiás technika egy nagyon hatékony NLP módszer, amit Change history-nak (történet átírásnak) hívunk. A módosult tudatállapotban létrehozott első kép mindig a jelenből indul, valami problémás viselkedést állít be. A képet lehetőleg minél több érzékszervi tartományban átéletjük, és a probléma vegetatív szintű átélésére is törekszünk. Az átélt élménnyel, mint híddal célzott korregresszió történik és ezt az átélt korregressziós élmény átírása követi.

Az alábbiakban egy történet átírását mint egy kezelés részletét mutatjuk be: A páciens kérése az volt, hogy szeretne természetesen viselkedni, és nem szorongani mindennapi helyzetekben, mint például, amikor az ellenőr kéri a jegyeket. A páciens elmesél egy helyzetet. Ezt a napokban történt eseményt képzelteti el módosult tudatállapotban (hipnózis) a terapeuta. A szorongás átélése alatti testi érzéseket használva affekt asszociációt alkalmaz a terapeuta.

T: Figyelj csak most erre a testi érzésre! Menj vissza az időben, hogy honnan ismerős még ez a mellkasi érzés? Mikor éreztél korábban hasonlót?

P: Egészen picinek látom magam T: Egész picinek látod magad. Mégis mekkorának látod magad? (disszociálva jelentkezik az emlék).

P: Másfél éves.

T: Másfél éves. Mit csinálsz itt másfél évesen?

P: Játszom a homokban.

10

T: Milyen érzések vannak benned itt a homokozóban? (a disszociált átélést asszociáltá alakítja át a terapeuta).

P: Úgy el vagyok mélyülve.

T: Éppen mit csinálsz?

P: Vannak ilyen kis formáim, és ezeket nyomogatom.

T: Milyen érzés a bőrödnek, ahogy nyomogatod?

P: Jó meleg. Meg olyan nedves is (asszociálva van már az emlékbe).

T: Nedves is. Milyen hangok vesznek körül?

P: Természet hangok. Olyan nagy csönd van, olyan nagy nyugalom. Messziről ugat egy kutya. ..Madarak....Messze beszélgetnek. Nyugalmat érzek, elmélyültséget.

T: Beszélgetnek. Nyugalom elmélyültség. Azután mi történik?

P: Egyszer csak azt vettem észre, hogy bepisiltem. Nem figyeltem oda.

T: Bepisiltél. Nem figyeltél oda. Milyen érzés ez, hogy bepisiltél?

P: Meg vagyok ijedve, mert már jön is ki az anyám és kiabál, hogy milyen hülye vagyok.

T: Mit hallasz a hangjában?

P: Azt hallom, hogy nagyon haragszik rám. Hangja rikácsoló, támadó.

T: Milyen testi érzés van benned?

P: Meg vagyok ijedve, meg vagyok szeppenve, ezt érzem.

T: Milyen érzés van a testedben? . Hol érzed ezt a „megszeppenést” P: Ugyanott szorít. Megszégyenülés.

T: Már megint hibáztam. El voltam merülve. Olyan jól éreztem magam. Olyan mélyen voltam.

Gyere ki ebből a homokozóból. Távolodjál el a képből. ....Menjél vissza és idézz fel egy olyan emléket, amikor nagyon jól érezted magad, amikor biztonságba voltál, védett helyzetben.

Nagyon jó érzések voltak benned. Minden jó volt, minden probléma eltűnt. Amikor megérkeztél és ott vagy mond el hol vagy és mi történik…

P: Egy ilyen nagyon régi kép ez is. Nagyapám ott ül egy kanapén, és én ott ülök mellette, vállára hajtom a fejem és simogat.

11

T: Simogat. Milyen érzés ez a fejednek?

P: Nagyon jó érzés.

T: Nagyon jó érzés. Milyen a keze a nagyapádnak?

P: Jó nagy, biztonságos.

T: Milyen a hangja?

P: Mélyen duruzsol. Olyan nagyon nyugtató. ...együtt érző...

T: Milyen belső érzések vannak benned?

P: Nagyon különös, nagyon jó. A nagyapám nem szokott így simogatni. De most ez olyan újdonság és nagyon jól esik...

T: Nagyon jól esik. Jól van. Van itt valami illat vagy szag is?

P: Nagyanyám főz és annak olyan kicsit foghagymás, pikáns illata van.

T: Most ezzel az érzéssel menj vissza a homokozóba, de legyél ott felnőttként is, segítsél kicsi önmagadnak

felnőttként!

Vidd

oda

az

összes

élettapasztalatodat,

tudásodat,

életbölcsességedet, és segíts ennek a kislánynak, aki ott van másfél évesen, elmélyülten játszik, körbeveszi a nyugalom és béke. Távoli duruzsoló hangok, madárhangok, érzed a homokozó kellemes melegségét és nedvességét, és nem figyelsz oda és bepisilsz, megjelenik az anyád, félelmet érzel a rikácsoló hangjától, ...és most segíts ennek a kis önmagadnak, felnőttként az összes élettapasztalatoddal, tudásoddal, bölcsességeddel.

P: Felveszem és elmenekítem onnan.

T: Nyugtasd meg önmagadat, kicsi önmagadat, felnőttként, használd az összes bölcsességedet, tudásodat, élettapasztalatodat...Adjál neki biztonságot...

P: Megnyugtatom, hogy még kicsi és nem olyan nagy baj ez.

T: Nem olyan nagy baj ez. Hogy adod át ezt a biztonságot, ezt a nyugalmat?

P: Simogatom, megölelem.

T: Használd a Nagyapád tenyerének kellemes érzéseit, nagyapád hangjának a kellemes duruzsolását (közben a terapeuta hangja is nyugodt és duruzsolva beszél, igyekszik minden élményt, submodalitást felhasználni az élmény átíráshoz) Azt a testi érzést, amit ott éreztél a nagyapád ölébe. Add át ezt kicsi önmagadnak. A másféléves kicsinek. Segíts neki abban, hogy eltűnjenek a mellkasából a rossz érzések, kioldódjon belőle a megszégyenülés.

12

P: Érdekes, hogy átöleli a nyakamat, és nagyon szorítja. Biztonságot keres.

T: Nagyon szorítja. Keresi a biztonságot. Segíts neki. Ott van mélyen benned a nagyapádtól kapott biztonság. Ott van benned a mély duruzsoló hangjának a biztonsága, az ölelésének a biztonsága, ott van benned a nagyanyád foghagyma illatú főzésének biztonsága, és át tudod adni másféléves önmagadnak.

P: Megnyugszik és odabújik.

T: Legyetek egy kicsit így együtt. ..És most azonosulj, bújj bele másfél éves önmagadba is, és éld át milyen érzések vannak benned.

P: Minden rossz eltűnt. Kellemes meleget és biztonságot érzek, mint a nagyapámnál. A felnőtt Tünde átölel, mint a nagyapám és a keze valahogy olyan, mint a nagyapáé. Teljesen megnyugszom, minden félelem kioldódott.

T: Most legyél egyszerre a felnőtt Tünde, és a kisgyerek éld át, hogy biztonságot kapsz, és biztonságot adsz……….. Érezd a karjaidban, hogy biztonságot tudsz adni kicsi önmagadnak és éld meg kicsiként ezt a biztonságot

……….Az érzések összeolvadnak és elkísérnek

mindenhová………Mindig veled lesznek………Bármikor felidézheted ezt a biztonságot és átélheted amikor erre szükséged van……Bárhol és bármikor…………hiszen benned van……….létrehoztad…átélted……és most megtartva ezeket az érzéseket indulj el az életvonaladon a…..

A kezelés folyamán itt több előzőleg átélt nehéz élethelyzetet megkeresünk és átírunk. A másodlagosan záródott gestaltok elsődlegessé alakulnak, hiszen a primer szükséglet kielégül, a maladaptív sémák átalakulnak. Másképpen úgy is mondhatjuk, hogy a patológiás testi reakciók amelyek a személyiségfejlődés során ankereződtek és elfojtódtak átíródnak és feloldódnak.

A következő integratív pszichoterápiás kezelés a módszerspecifikus képzés során az egyik résztvevővel történt. Megelőzően viselkedésterápiás feladatot kapott, hogy próbálja csökkenteni dohányzását. A javaslat arra irányult, hogy tudatosítsa dohányzását és csökkentse annak mértékét. Minden egyes rágyújtás előtt hozzon egy döntést, hogy szüksége van-e arra, hogy rágyújtson, és ha valóban úgy érzi, hogy szükséges, akkor jó érzéssel, teljes tudatossággal gyújtson rá és szívja addig, amíg a jó érzése tart és nyomja el, ha már nem jó 13

érzés, vagy úgy érzi, hogy a további dohányzásra már nincs szüksége. Megkértem, hogy minden esetben pontosan vigye végbe az önmegfigyelést és térképezze fel pontosan dohányzási szokását és annak minden lépését, tudatosítsa. Ezen egyszerű önmegfigyelés sokat segített, hogy napi ötre csökkentse a cigaretták számát, de egy idő után újra sokat szívott. A képzés során beszámolt tapasztalatairól és kifejezte, hogy akar ezzel foglalkozni.

D: Tehát akkor azt próbálnám neked megmutatni… Először megpróbálnánk lemodellezni valamit, nem tudom mit, még azt se hogy hogyan. Hogy csináltad a dohányzást ?

P: Most jön a kábítás? ( a dohányzás növekedésének a csoport előtt való felvállalásának feszültsége ellenálláshoz vezet).

D: Mondjad. Tehát múltkor megnéztük, és az volt hogy rágyújtasz, jóérzéssel elszívod addig, amíg jól esik. Mindig végiggondolod, hogy miért gyújtasz rá. Ez hogy alakult ki?

P: Működött egy darabig, aztán mintha elfelejtettem volna az egészet és körülbelül három hete nagyon sokat, szívok. Nem öt szálat, hanem sokkal többet.

D: Az ellenállás megjelenését elfogadjuk. Függőségek esetén gyakori, hogy az ellenállás úgy jelentkezik, hogy a páciens nem hajlandó pontosan elmondani, hogyan csinálja, az ellenállás a függőségnek szól, nem a terápeutának, vigyázni kell a viszontáttétellel. Általában mindenki ilyen. Megpróbál úgy csinálni, mintha nem is tehetne róla. Nem vitatkozunk ezen, mi a fenének, hanem azt kéne megnézni, ha van kedved hozzá, hogy egy visual sqwasht csináljunk, hogy mi az előnye, annak hogy most többet szívsz, mert biztos van, hiszen ha nem lenne, nem tennéd És ebből megpróbálunk egy harmadik jobb megoldást kitalálni, amely tartalmazza a dohányzás és a nem dohányzás összes előnyét, ha van kedved hozzá. Aztán hogy mi lesz azt még én sem tudom.

P: Milyen választás van még?

D: Lehet más is. Csinálhatunk egy Ericksoni hipnózist, hogy beletesszük ezt a problémát, hogy felerősödtek a dohányzási szokásaid az egyik kezedbe, nem, részletezzük , a másik kezedbe a tudattalan megoldása kerül, amit nem ismerünk, hiszen tudattalan, fogalmunk sincs mi az. A kettő keresi egymást…. Lehet egostatet , hogy megnézzük, hogy melyik részed az ami felerősítette a dohányzási szokásaidat . Meg lehet azt is csinálni, hogy ami aktuálisan most benned zajlik, ahhoz csinálj egy képet. Ez egy KIP középfokú hívó kép….

P: A harmadik, negyedik közül valamelyik.

D: Csináljuk meg mindkettőt.

P: Jó 14

D: Akkor helyezkedj el kényelmesen. Milyen indukcióra vágysz?

P: Mindegy.

D: Tudatosítsd, ahogy ülsz a székben, és szűkítsd be a figyelmedet a bal kezedre, képzeld el magad, ahogy ülsz a székben, lásd, ahogy a fejed, a hátad megtámaszkodik. Pontosan figyeld, meg hogy a combod meddig ér hozzá a székhez, és mettől már nem. Figyeld, meg ahogy a talpad érintkezik a szőnyeggel. Figyeld meg, hogy egyforma súlyúak-e a lábaid, vagy van valami különbség közöttük? . Ne szánjál túl sok figyelmet erre csak egy pillanatra, figyeld meg hogy, hogy is van most a két talpad. Most az ujjaidat figyeld, ahogy össze vannak kulcsolva. Próbáld megfigyelni, hogy mennyivel melegebb ott, ahol a bőröd a bőrödhöz ér, mint ahol csak a levegőhöz (paceing sorozat).És ahogy figyelsz erre sokkal jobban el tudod differenciálni, mint amikor csak el kezdtél rá figyelni (leading). Az előbb megkértelek, hogy figyelj a bal kezedre, most ezt a figyelmet szűkítsd be a bal hüvelykujjadra. Lásd belső látásoddal. Hozzáér a pulóveredhez, próbáld érezni a pulóver érintését, és ezt minél mélyebben érezd meg……Egyre mélyebben…….. Most hagyd ezt az érzést, és csak a körömpercekre figyelj.

Aztán figyeld meg a mutatóujjadat. Érezz minden apró kis érzést. Figyeld meg a középső ujjadat, ........a gyűrűs ujjadat , ......és a kis ujjadat . Most egyszerre mind az ötöt , de figyeld meg melyiket, látod élesebben , melyiket homályosabban . .........Az az ujjad, amelyiket a legélesebben látod , az meg is mozdul és megemelkedik . ( a mutatóujj megemelkedik ) . Jó ezzel fogunk dolgozni, ez jelez, amikor megkérem. Most képzelj el egy áramló folyót (yoga nidrából semleges képek a vizualitás bemérésére és a transz mélyítésére, ericksoni yessett)… És ha megvan a kép , mintha egy diavetítő vetítene , az ujjad ezt jelzi . Nagyon jó. Képzelj el egy homokos vízparton, egy játékos kiskutyát. Jól van. Figyeld meg milyen színű ez a kiskutya és milyen a hangja. Képzelj el egy almafát pirosló almákkal. Jól van. Egy magasba szárnyaló sast, ahogy spirálvonalban emelkedik felfelé az égen. Képzelj el egy óceánt hatalmas hullámokkal, hallod a szelet is, hangokat.

P: Nem hallom.

D: Nem hallod. Nem baj. Akkor figyeld csak a képet. Figyeld, meg milyen érzést okoz ez az óceán a hatalmas hullámokkal. Engedd el a képet és képzelj el egy barátságos tisztást biztonságos kunyhóval. Jól van, köszönöm szépen. Most csak úgy figyelj befelé. Említetted az előbb, hogy az utóbbi két hétben nagyon sokat dohányzol, nem is tudod miért. Egy ideig jól működött az, hogy odafigyeltél, akkor gyújtottál rá, amikor tényleg szükséged volt rá, de akkor jó érzéssel, addig szívtad, amíg jól esett, és értél el eredményeket. De valami történt, amit nem tudsz pontosan, hogy mi, nem is fontos, hogy tudjuk, de lett benned egy változás.

15

Most figyelj erre a változásra. Jegyezd meg jól. Ennek a valaminek, amit érzel magadban, adjál egy képet (….. Hagyd, hogy ez csináljon magának egy képet . …..Ez az élmény, ez a történés képes képet formálni, a hangulat, meg tud jelenni képben. S ha jön valami kép, jelezd. Nagyon jó. Megkérlek arra, hogy mond el a képet. Kezd el. (KIP középfok) P: Hát ez egy ilyen fekete, és ilyen négyzet alakban mozog, pulzál ez a kép ilyen fekete és a négy csücsökben valami központ felé megy.

D: O.K. Figyeld meg, hogy ez a fekete vagy valami hideg fekete vagy meleg? (submodalitások lekérdezése, a célzott korregresszió előkészítése).

P: Hideg D: Ha megfognád az is hideg, lenne vagy meleg esetleg semleges?

P: Nem szeretném megfogni.

D: van ennek valami szaga ?

P: Kátrány.

D: Milyen érzés ránézni erre a fekete valamire?

P: Nem jó. Félelmetes D: Félelmetes. Figyeld meg azt is, hol van most ez a kép hozzád képest?

P: Itt előttem.

D: Itt előttem. Csináljuk, azt hogy küld el háromszor messzebbre.

P: Itt marad a négy sarka. (ellenállás).

D: Ott marad a négy sarka. Nagyobb lett az egész?

P: Nem, mintha távolabb kerülne, ahova megy .

D: Érdekes. És még mindig kátrányszagú?

P: Igen. De most olyan lett, mint egy alagút. Ballrább ment.

D: Lenne e ahhoz kedved, hogy megnézd belülről az alagutat?

P: Ebbe nem lehet felállni a fal fémes. (elfogadta a javaslatot, de további ellenállások jelentkeznek).

D: Sima vagy érdes?

P: Nem teljesen sima, de nem is érdes. Inkább rücskös.

D: Hideg vagy meleg a bőrödhöz képest?

P: Hideg D: Milyen fények vannak az alagútban?

P: Balról jön a fény, de az kint van, nem az alagútban.

D: Jól van. Milyen az alagút a talpad alatt?

P: Cipőben vagyok. (ellenállás).

16

D: Tudsz benne járni?

P: Négykézláb vagyok.

D: O.K. P: De még csak az elején vagyok. (ellenállás) D: Akkor talán el kéne indulnunk.

P: Hát olyan…..

D: Mi történik éppen?

P: Hát semmi. Itt vagyok az elején négykézláb.

D: Milyen érzés van benned?

P: Mennék is meg nem is (ambivalencia) D: Hol van ez az érzés? A testedben? Mekkora ez az érzés?

P: A mellkasomban, és jó nagy.

D: Egyenletes ez az érzés vagy változó?

P: Olyan, mint egy lepény.

D: Figyeld ezt az érzést és hozzál hozzá egy emléket vagy történést, képet, olyat, ami hozzákapcsolódik ehhez a lepényszerű mellkasi érzéshez.

P: Hát ez olyan rossz lett, itt nyom a mellkasomban és nagy feszültség lett az egész testemben.

D: Ismerős ez neked?

P: Hát több ilyen van.

D: Milyen?

P: Ez a nyomás, meg a feszültség.

Nem tudom, hogy mi van. Az az este, amikor a férjem megmondta, hogy van valakije. Meg az jutott eszembe amikor elsős voltam , kisgyerek , és vettem a levegőt , ami elakadt . Olyan volt, mint most. Megijedtem hogy nem kapok elég levegőt. Kivizsgáltak, és nem találtak semmit.

D: Menjünk az iskolába, amikor elsős vagy, és úgy érzed, nem kapsz elég levegőt. Legyél ott.

Nézzél szét és mond, el mi történik éppen. (a terapeuta az iskolai emléket válassza, mert az korábbi, és valószínűleg nem közvetlenül kapcsolódik a dohányzáshoz).

P: Hát, hogy nekem mindig nagyon jó kislánynak kell lennem.

D: Nyomja már a mellkasodat?

P: Igen!

D: Akkor most ne csak ez a kislány legyél, hanem egy felnőtt ember, aki sokkmindent megoldott , sokkmindenen

túljutott . Menjél oda felnőttként az összes bölcsességeddel, 17

tudásoddal, tapasztalatoddal. Segíts annak a kicsi önmagadnak, aki most elsős. Nincs elég levegő , meg kell mindent oldania , tökéletesnek kell, hogy legyen és nyomja a mellkasát ez a helyzet . Mi történik?

P: Azt mondtam el neki, amit a gyerekeimnek mindig mondok, hogy ne legyen jó kislány.

D: Legyél most ez a kislány és hallgasd meg a felnőtt önmagadat, amit mond, és ügyelj arra mit mond . Hét éves vagy, iskolás, nincs elég levegő. Nyomja a mellkasod, nagy az elvárás, és ez a nagy önmagad mond neked dolgokat. Hogy hat ez rád? Lehet, hogy ő nem vizsgálatra visz , meg orvoshoz , nem hiszi, hogy bajod van . Ő csak tud valamit. Hogy hat ez rád?

P: Jó !

D: Milyen a mellkasod most hogy hallgatod önmagadat?

P: Nincs lepény.

D: Nagyon jó.

Akkor most ez a hét éves olvadjon össze ezzel a felnőttel. Érezzétek egyszerre, hogy tudtok segíteni, és el tudjátok fogadni a segítséget. Azt, hogy ez a felnőtt képes megszüntetni a szorongást, biztonságot tud adni, a kicsi meg el tudja tőle fogadni. Jobban, mint a többi felnőttől, akik körbeveszik, túl sokat vár tőle, aki agyon akarja nyomni. És most találkoztok és összeolvadtok. (a testi érzést okozó emlék átírását a felnött személyiség végzi, eleget téve annak az ősi törvénynek, hogy egy felnőtt meg tud adni magának mindent, amit nem kapott meg szüleitől, szeretett kapcsolataitól és ezzel a fixáció, elakadás feloldódik, és a személyiség saját kreatív képességét, meglévő forrásait felhasználva feloldja és átírja a fixálódott és ismétlődően testi tünetet okozó emléket).

Csináltok valami ujjat. Ez a része a személyiségednek, aki felnőttként tud segíteni a kicsi önmagadnak, és a kicsi, aki el tudja ezt a felnőttet fogadni. Amikor hét éves volt akkor nem működött, de most működik. Össze tud olvadni, kapcsolódik a segítés, az elfogadás, meg tudom szüntetni a tünetet, oldani tudom a szorongásomat. Ez kialakul. Ezzel az érzéssel induljatok el az életvonalon és menjél oda, amikor a férjed bejelenti, hogy barátnője van. (az elöző átírás segíti a dohányzással összefüggő emlék átírását).

P: Most, mint gyerek menjek oda?

D: Most a felnőtt és a gyerek összekapcsolódik, elindul az életvonalon és lassan…. Ott leszel te felnőttként. Hány éves, vagy amikor a férjed ezt bejelenti?

P: Harminckettő.

D: Milyen hónapban történik ez?

P: Május 21.

D: Milyen nap van?

18

P: Azt nem tudom.

D: Hétvége vagy hétköznap?

P: Vasárnap.

D: Éppen mit csinálsz ?

P: A konyhában állunk ( a dissziciatív emlék asszociatív jelenlétté válik a lekérdezés hatására).

D: A konyhában álltok. Milyen érzések vannak benned itt a konyhában?

P: Hát rossz.

D: Rossz. Itt már hallottad a hírt?

P: Nem, csak nem tudok valamit, és ez nagyon nyomaszt .

D: Most megtudod. De ott van benned ez a hétéves kislány, meg az a felnőtt, innen nézve a jövőből, aki aztán megküzd ezzel a nehéz helyzettel, és most ez a felnőtt segít.

Legyél az a felnőtt, aki visszamegy a múltba, ide a konyhába, vasárnap este van, és megtudtad a hírt Ő képes, arra hogy segítsen neked, aki meghallotta ezt a hírt. Legyél most az a felnőtt, aki a jelenből vissza megy a múltba és segít. Aztán legyél az az Andrea, aki a konyhában van és meghalja ezt a hírt. Figyeljed, meg mit mond ez a felnőtt neki, aki már megtapasztalta, hogy utána a talpán tud maradni, és a talpán tud maradni, és megtalálja magát. O.K. Most ott vagy ebben az alagútban négykézláb, mert szűk a hely. Valahonnan jön egy kis fény, de nem tudod elindulj e vagy sem. Hogy vagy most ezzel? (Visszatérünk az eredeti alagúthoz, aminél az ambivalens érzés megjelent, amely a két korregressziós emléket hozta).

P: Hát átment ezüstbe. Nem is kanyarodik balra. Volt egyszer egy álmom, hogy ugyanezen a csövön kellett lecsúsznom a gyerekekkel, és olyan volt az álomban, hogy el kell hagyni a földet, és át kell menni a holdra lakni. És ezen a csövön kell átmenni. De csak úgy lehet elmenni, hogy nem lehet kapaszkodni, és lefelé csúszik. Csak úgy tudok menni, hogy Pétert az ölembe veszem, és Esztert megtanítom, hogy karoljon át. És ez jött most be, hogy ez az a cső.

D: És most hogy vagy ezzel a csővel? Megnéznéd, hogy nincs benne alagút?

P: Igen .

D: Nagyszerű .

P: Hát már nem kell négykézláb menni .

D: Nagyon jó.

P: Olyan, mint egy folyosó.

D: Visz valahova ez a folyosó?

P: Jó hosszú . Nem megyek csak állok .

19

D: Állsz ? Milyen érzés van benned, hogy itt vársz?

P: Nem tudom, hogy mit kéne tennem.

D: Hol van benned ez az érzés, hogy nem tudod, hogy mit kéne tenned?

P: A mellkasomban. (nagyon fontos, hogy mindig a tünettel, testi érzésekkel dolgozzunk és segítsük a belső folyamatokat és direkt szuggesztióval ne oldjuk meg, hanem csak a belső adaptívebb folyamatot segítsük. Folyamat instrukció).

D: Keress ehhez is egy emléket. Mikor voltál így, hogy nem tudtad, hogy mit kell csinálni, és ilyen érzés volt e a mellkasodban?

P: Ez olyan érzés hogy van két választásom, és akármelyiket is választom az rossz. (ambivalencia, nincs megoldás, a problémát nem megoldani kell, hanem meghaladni és ehhez a tudattalan segítségét használjuk).

D: Akkor most tedd az egyik tenyeredbe az egyik, a másikba a másik választást.

Nézd meg azt, akár konkrétan, akár elvontan hogy hátha mást is tudunk csinálni. Az egyikbe van az egyik választás, a másikban a másik. Az is lehet hogy van egy harmadik is, ami mind a kettő előnyeit tartalmazza. Nem kell eldönteni melyiket csinálod. Figyeld meg az egyiket, hogy mi az előnye, előrevivő szándéka, ami az egyik tenyeredben van. Lehet hogy látod, lehet hogy csak érzed, lehet hogy csak szimbolikusan. Nem baj.

P: Hogyha a bal kezemet választom, akkor azt csinálom, amit valóban érzek, de akkor elrontom. Ha meg a jobb kezemet választom, ez a bölcs, de azt nem tudom megcsinálni.

D: Tartsuk meg ennek a két dolognak a lényegét, és most csináljunk egy olyat, keressünk valamit, ami mind a kettőt tartalmazza. Tartalmazza az elsőt is meg a másodikat is, úgy hogy minden előnyét, hasznát, előrevivő szándékát, védő jellegét megőrzöd, és találsz egy olyan harmadik megoldást, ami mindkettőt tartalmazza. Jobb, ha lerakod a tenyereidet, mert még lehet, hogy nincs meg a harmadik. Közben gondolj arra hogy mennyi nehéz helyzetet meg tudtál te oldani (resource, forrás aktivizálás). Most is állsz a talpadon, annak ellenére, hogy a férjed elhagyott, amit én tudok máshonnan, …. Elnézést, hogy most ezt az ismeretemet felhasználom. Nagyon sok mindent meg tudtál oldani, és ezek a sikerességek ott vannak benned, csak nem biztos, hogy mindig tudod őket használni. Lehet hogy eszedbe sem jutnak .

Lehet, hogy megjelennek álmaidban, gondolataidban. De valahol ez a két dolog ami most keresi egymást úgy, hogy haszna, előrevivő szándéka, védő jellege meglegyen egy harmadikban, anélkül hogy ezt részletezni kellene. Ez a Tudattalanodon keresztül keresi egymást. Lehet, hogy ennek a keresésnek egy része tudatos lesz egy része nem lesz tudatos, lehet , hogy érzések , képek , hangulatok , gondolatok kavarognak benned , az is lehet , hogy lesz valami irányulása . De egyszer csak kezd kialakulni valami olyan ami mindkettő hasznát, 20

védő jellegét, előnyét, előrevivő szándékát tartalmazza. Lehet, hogy olyan módon ami eszedbe sem jutott, és ahogy kezd ez a harmadik megoldás kialakulni lehet hogy a két kezed kezd egymáshoz közeledni. Ahogy ez a két, látszólag ellentétes dolog el kezd közeledni, és kidolgozni valami harmadikat, valami olyasmit ami mindkettő előnyét, hasznát, védő jellegét, előre vivő szándékát tartalmazza, fölhasználva olyan erőforrásokat amik ott vannak benned, jól működnek, csak nem biztos, hogy akkor amikor épp a leginkább szükség van rá. Vagy pont úgy ahogy eddig tették, de megfogják találni azt a lehetőséget ami kialakít egy olyan harmadik megoldást ami mind a kettő előnyét tartalmazza.

Ahogy változik a légzésed …. Változnak benned a dolgok, az egyik szinten az egyik történik a másik egy másik szinten, egy harmadik szinten egész más történik, mégis valahol ezek találkoznak abban, hogy kidolgozzanak valami egészen új, valami eddig nem ismertet….

Ennek a részei megvannak benned, most valahogy ezek összeállnak.

P: De nem tud! (ellenállás).

D: Hol van ez benned? Hogy jelentkezik ez a nem tud?

P: Hát a mellkasomból tör ki felfelé!

D: Van ennek valami alakja formája? (szubmodalitások lekérdezése, az ellenállás oldása).

P: Olyan mint egy örvény.

D: Figyeld meg hogy merre forog ez az örvény!

P: Fölfelé!

D: Nézd meg egy kicsit jobban ezt az örvényt. Lehet, hogy van valami dolgod vele.

P : Hát olyan nagyon szörnyű!

D: Szörnyű ? Mi az ami szörnyű benne ?

P: Olyan bepörgős!

D: Hozzál ehhez a bepörgős örvényhez is emléket.

P: Hát ez a konyha után volt.

D: Igen . Mi történt ?

P: Hát hogy ezt nem nagyon tudom épp ésszel elviselni ! Olyan mintha egy oroszlán lennék ketrecben és nem tudok kimenni . Aki dühös . Nem értem, miért vagyok ketrecben .

D: Képzeld azt . hogy ez az oroszlán vagy a ketrecben és dühös vagy (az általa hozott érzésre asszociált képet képzeltetem el) , és nem érted hogy miért vagy ketrecben . Az hogy dühös vagy az hogy jelenik meg ? Mit csinálsz éppen ?

P : Hát tényleg rohangáltam . És akkor mentem el a barátainkhoz és ott gyújtottam rá kilenc év után először.

D: És ez …. ?

21

P : Hát akkor biztos .

D: és hogy van az oroszlán ott a ketrecben most, hogy ezt elmondtad?

P: Lassabban jár.

D: O.K. Lehet hogy egy kicsit másképpen gondoltad most! Figyeld csak meg ezt a ketrecet.

Milyen ez a ketrec?

P: Vas! D: Jól nézd meg. Lehet, hogy másképp látod mint eddig.

P: Ugyanolyan .

D: Lehet e ezzel valamit kezdeni ?

P: Hát oroszlánként nem nagyon .És minél inkább ki akarnék törni annál jobban fáj .

D: Legyél egy picit ez a ketrec. Vedd magadra ezt a ketrecet, éld meg a ketrecet, és tudjál meg többet erről a ketrecről. Mi is ez a ketrec ennek az oroszlánnak?

P: Megvédi a környezetét. ( a ketrec a dohányzás, ami segít az elviselhetetlwen élethelyzet elviselésében gondolja a terápeuta, de nem értelmezi).

D: Legyél újra az oroszlán. Mit tudna ez az oroszlán elképzelni, ahol nincs szüksége erre a ketrecre. Nem kell, hogy megvédje a környezetétől.

P: Nem akar ott lenni.

D: Eltudnád az oroszlánt képzelni a ketrec nélkül is?

P: Igen .

D: Képzeld el .

P: Megy haza.

D: Mit talál otthon ?

P: Megy ki a szavannára.

D: Éld meg ezt az oroszlánlétet. Érezd az izmaidat, érezd a szavannát, érezd a szabadságot, meg a veszélyeit is. Milyennek érzi az oroszlán belülről magát, itt a szavannán?

P: Királynak.

D: Éld meg ezt a létet. Érezd minden izmodban, érezd a tüdődben is ahogy a szabadlevegő átjárja a tüdőt. Éld meg ezt a szabadságot. Nincs szükség ketrecre, nincsen szükség rácsra. (nincs szükség már a dohányzásra. Andrea felnött, sikeres nő).

Megvan a szabadságod belül is és van kívül is. Figyeld meg ezt az érzést. Ha átélted ezt az érzést, jól megfigyelted, csinálj magadnak szimbólumot belőle. És ha megvan a szimbólum az ujjad, majd jelzi. Jól van. Használd ezt a szimbólumot, amikor szükséged van rá. És most gyere lassan vissza közénk.

22