Daubner Béla - Ha A Boldogság Nyomát Keressük Ha a boldogság nyomát keressük, akkor emlékezetünket kell kutatni. A boldogság valami olyasfajta öröm, amelynek köze van az igazsághoz, az igazságon, az erényes és tiszta dolgokon való örvendezés, amelynek emléke mindannyiunkban halványan benne él. Bár mindannyian sóvárgunk a boldogságra, legtöbb vágyunk mégis olyasmire irányul, ami nem boldogságot, hanem romlást és nyomorúságot eredményez. Mivel vágyaink megkötnek bennünket, erőtlenek vagyunk a boldog életre. Félünk a boldogságtól, mely az igazságban való örvendezés, mert megkötnek bennünket vágyaink, amelyek nem az igazra, hanem a hamisra irányulnak. Nagy boldogság helyett kicsike jólét. Szanszkrit: Szat a létezés tiszta és ideális ősképe, archetípusa. Szat tiszta lét, csit tökéletes tudatosság és az ánanda boldogság egysége. Tényleges élet bhava, létesülést jelenti. Buddha „bhava dukha” a létesült, megvalósult élet szenvedés. A tiszta lét ősképére való emlékezés szmriti, egyik jelentése éberség. Éber az, akiben a tökéletes lét ősképe, a boldog, tiszta és igaz lét kollektív emléke elevenen él, s azt életében megvalósítja. Szmriti upaszthánam páliul: szatipatthána. A szmriti a tudattalanban elveszett, a tökéletes lét éberségét a szenvedés megszüntetésére törekvő embernek vissza kell hódítania, a kábaságból és az öntudatlanságból fel kell ébresztenie. Vidjá tökéletes látás, tudás, éberség, avidjá-öntudatlan, nem éber, nem látó. Patandzsali 5 klésa 1. avidjá, gyökérok, 2. aszmitá, én vagyokság, egyetemes éberség elveszett, helyébe lépett az egoisztikus öntudat, amely zárt, önmagát tudja ébersége forrásának. Rága: vonzódás, kedvelés, az én örömszerzésre irányuló törekvés. Dvésa: írtózás, taszítódás, Abhinivésa: az elszigetelt individuális én görcsös élni akarása Az én öröme szenvedés: mulandó, szamszkárát (sors csírát) teremt, az énre irányuló öröm megbontja a lét teljességének harmóniáját, valahol, valakinek szenvedést okoz. Szenvedés és boldogság elválaszthatatlanul összetartozik, a szenvedésteli élet és a boldogság ideálja együtt alkotja a lét teljességét. A boldogságra irányuló élet előfeltétele éppen a szenvedés mély átélése és tudatossága. Kétféleképpen lehet szenvedni. A boldogság megvalósítása tulajdonképpen azon múlik, hogy a szenvedés gyökérokát, az egoitást, az individuális ént mennyire tudjuk visszaszorítani, feláldozni, az ideálnak kedvéért.
1