24
E-JOURNAL - Implantológia
Dr. Neugebauer Jörg, dr. Kisler Frank, dr. Kisler Steffen, dr. E. Zöller Joachim (Németország)
A CSONTGRAFTOK HOSSZÚ TÁVÚ STABILITÁSA VERTIKÁLIS AUGMENTÁCIÓ ESETÉN Saját csont átültetése Számos tényező felelős az implantációs fogpótlások hosszú távú sikerességéért és a stabil periimplantáris csontszintért. Az implantátum kialakítása mellett - pl. a mikrotexturált implantátumfelület és ideálisan csökkentett profilú fej a kilépési területen (platform switch) elengedhetetlen a megfelelő csontpótlási eljárás kiválasztása. Annak ellenére, hogy az autológ csontgraftok alkalmazása a kezelés időtartamának megnövekedését eredményezi, hatékonyságuk miatt a későbbi eredmények jobbak, és szükségtelenné válhatnak a további beavatkozások.
Implantátumbehelyezés atrofizált állcsontba Szokásos esetben az implantátumokat a rendelkezésre álló csontba helyezik be, és ínnyel fedetten hagyják gyógyulni. A csontágy sorvadásával azonban a periimplantáris csont már nem feltétlenül elegendő a hosszú távon stabil eredmény eléréséhez [5]. Különösen a mandibula hátsó területén, ahol a kortikális csont nagyon kifejezett lehet, az implantátum körüli csont vérellátása elégtelen, különösen, ha a vékony vesztibuláris csont gyorsan felszívódik. Ennek eredményeként kezdetben megnő a szondázási mélység, majd ennek talaján periimplantáris mucositis, illetve kezelés nélkül progresszív csontvesztéssel kialakuló periimplantitis alakulhat ki. Az alveoláris folyamat konfigurációjától függően a csontvesztés stabilizálódhat, ha az implantátum bázisánál a csont elég széles. A legtöbb esetben azonban hiányzik a feszes ínyszövet, ezért a gyulladás többször visszatér, a nyálkahártya mozgathatósága miatt különösen a linguális oldalon [1].
Anyagválasztás Elégtelen csontkínálat esetén csontpótlást javasolt végezni, vagy az implantátum behelyezése előtt, vagy azzal egy időben. Ezen eljárások különböznek a műtéti technikában, elsősorban a csonthiány kitöltésére használt anyag vonatkozásában. Autológ anyag alkalmazásakor általában egy második sebészeti terület is szükséges, ahonnan a csontgraftot kinyerjük. Az anatómiai viszonyoktól és az alveoláris gerincrekonstrukció tervezett mértékétől függően a csontot leginkább a mandibula retromoláris régiójából nyerhetjük, illetve olykor a maxillából vagy a mentum területéről is [7]. Míg a mandibula retromoláris területéről
a csontgyűjtés viszonylag kevés komplikációval jár, az áll területén a beavatkozás érzéskieséshez is vezethet. A maxilla területén rendelkezésre álló csontmennyiség nagyon kevés [7]. A nagy kiterjedésű rekonstrukciók esetén ajánlott a csípőtaréj használata donorterületként [16]. A mobilitás megőrzése és a posztoperatív stressz minimalizálása érdekében a crista iliaca belső területéről csak monokortikális csíkokat szabad eltávolítani [10]. Ha a csípőtaréjhoz hátulról férünk hozzá, kisebb posztoperatív terhelésről számol be az irodalom, ez azzal jár együtt, hogy a pácienst az anesztézia során át kell pozicionálni, amely önmagában is kockázatot jelent [11]. A csípőtaréjból kinyert autológ csont használatának legnagyobb korlátja maga a műtét szükségessége, amelyet általában kórházi, fekvőosztályos körülmények között végez a sebész.
Biológiai hasznosság A nagyobb sebészi beavatkozások elkerülése érdekében különféle, nem autológ anyagok felhasználása került előtérbe, melyeket természetes anyagok feldolgozásával vagy szintetikus eljárásokkal nyernek [3]. Kimutatták azonban, hogy ezen anyagok biológiai hasznossága annál jobban csökken, minél kisebb a fehérjetartalmuk. A csontregeneráció a neoangiogenezis és a csont-remodeling lehetőségétől függ, amely jobban működik tehát, ha az anyag biológiailag sértetlenebb [6]. Sokan azonban úgy vélik, hogy ez is kockázatot jelent, mivel a megmaradó fehérje növelheti a betegségek átvitelének a kockázatát. A biológiai regeneráció mellett az anyag mechanikai stabilitása is különösen fontos az alveoláris gerinc hibáinak megfelelő rekonstrukciójához, különösen vertikális csonthiány esetén. Kimutatták, hogy titánerősítésű PTFE membránokkal biztosítható leginkább a csontregeneráció
