Nagy jenő ökológiai gazdálkodás by ezvans

Dr. Nagy Jenő

Ökológiai gazdálkodás

Készült a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács állásfoglalása alapján a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásá val.

Mestergazda könyvek Sorozatszerkesztő:

Dr. Kovács László Miklós

Magyar Agrárkamara

Szaktudás Kiadó Ház

Dr. Nagy Jenő

Ökológiai gazdálkodás

DEBR~CEN!EGYETEM tGYETfM: cS Nti\IZErl KÖNYVTAR A[4r~.tt.::om~nyi Könyvtára

::v) !. J:t-c

RAkiMi jel: ....:-..• ::!.: ······•··•·•••••••• .

DE EN K Agrártudományi Könyvtar a

Jm!lliJIIII~!~IJII~ l Szaktudás Kiadó Ház Budapest, 2009

Írta: Dr. Nagy

Jenő

Lektorálta: Prof. emeritus Dr. Borsos János az MTA doktora

Fotók: Házi Attila

Irodalmi szerkeszto: Szendy Csaba

©Dr. Nagy

Jenő

2009

ISSN 1419-9513 ISBN 978-963-9935-16-7

Kiadja a Szaktudás Kiadó Ház Zrt. 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/B Telefon: 273-2180 Felelős kiadó a kiadó elnöke A kiadó rendelkezik az ISO 9001:2001 minőségbiztosítási tanúsítvánnyaL

Tartalom Előszó.........................................................

l. Termelési rendszerek a magyar mezögazdaságban . . . . . . . . . . . . . . . . . Konvencionális termelési rendszer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Integrált termelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ökológiai termelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Biodinamikus gazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szerves-biológiai gazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Soil Association. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Permakultura.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fenntartható gazdálkodás (Sustainable Agriculture). . . . . . . . . . . . . . . . . . . Massanobu Fukuoka-elmélet.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Erdő-mező (agroforestry) rendszer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Az ökológiai gazdaság szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai gazdálkodást irányító szervezetek és egyesületek . . . . . . . . . . . . Aminősítés helyzete nemzeti és nemzetközi szinten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai gazdálkodás gazdasági szabályozása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Ökológiai gazdálkodás alapismeretei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Általános növénytermesztés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vetésforgó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Talajművelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Növényvédelem............................................... 4. Szántóföldi növények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gabonafélék termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hüvelyesek termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fűszernövények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pillangós növények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ipari növények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyökér- és gumós növények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Olajos növények termesztése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyepgazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Zöldségnövények ökológiai termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A zöldségtermesztés általános jellemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zöldségfajok termesztése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Burgonyafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagymafélék ................................................. Kobakosok ................................................... Hüvelyesek .................................................. Levélzöldségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7 lO 10 ll ll 13 14 15 15 16 16 16 17 17 18 20 22 22 22 24 27 30 47 47 68 72 83 90 95 l 02 l 06 109 l 09 117 117 123 127 130 131

Káposztafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyökérzöldségek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyéb zöldségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ökológiai termesztés a zöldséghajtatásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ökológiai gombatermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A termesztett csiperkegomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A laskagomba termesztése ...................................... A shii-take gomba termesztése ................................... Ökológiai gazdálkodás a gyógynövénytermesztésben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai gazdálkodás jelentősége a gyógynövény ágazatban . . . . . . . . Az ökológiai drogelőállítás általános kérdései ....................... Az ökológiai drogtermesztés legfontosabb részei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. Ökológiai gyümölcstermesztés .................................. Ökológiai gyümölcstermesztés helye és szerepe. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Új ökológiai gyümölcsös telepítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Termőültetvények ápolási munkái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai gyümölcstermesztés technológiájának alapvető műveletei . . . . . Az almatermesztés technológiájának alapvető műveletei. . . . . . . . . . . . . . . A csonthéjas termésűek termesztéstechnológiai műveletei . . . . . . . . . . . . . Bogyósgyümölcsűek ökológiai termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hagyományos ültetvények, a házi kert és a szórványgyümölcsösök átállítása ökológiai gazdálkodásra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ökológiai termesztésre is javasolt gyümölcsfajták. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szőlő ökológiai termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Biobor készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. Ökológiai állattenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szarvasmarha-tenyésztés .......................................... Lótenyésztés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sertéstenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Juhtenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kecsketenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Baromfitenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ökológiai gazdálkodásra javasolt régi magyar baromfifajták . . . . . . . . . .. Ba_ro.~fitart~s és, e~helyezés az ökológiai gazdálkodásban . . . . . . . . . . . . . . Okolog1m alapu meheszet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8. Új eljárások az állategészségügyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. A mezögazdasági ökológiai termelés alapkövetelményei . . . . . . . . . . . . . A növénytermesztés és növényi termékek alapkövetelményei . . . . . . . . . . . . . Az állattenyésztés és állati termékek alapkövetelményei . . . . . . . . . . . . . . . . . Szakirodalom jegyzék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

134 138 144 146

150 150 153 155 15,6 156

156 157 159 160

162 167

170 171 171 172 174 175

175 178 181 182 183 184

186 188 189 189 191 192 195 197 197 198 199

Bevezetés Ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágya és szintetikus növényvédő szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szervestrágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük. (Radi cs 200 l) Ha ezt a meghatározást átgondoljuk, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az alacsonyabb szinten gazdálkodó országokban hasonlóan termelnek, mert a gazdálkodás során pénz nehezen biztosítható ezen anyagokat megvásárlására. Tudjuk, hogy hazánkban öt-hat évtizeddel ezelőtt ilyen gazdálkodást folytattunk mi is, de a mezőgazdasági technológiák fejlődésével és a technikai, valamint az ipari háttér kialakulásával lehetővé vált az úgynevezett "modern, nagy terméseket biztosító" mezőgazdaság kialakulása. Nos, ez valóban így van. A technika, technológia fejlődésével volt olyan növény, amelynek a termésátlagát megsokszoroztuk, másokét lényegesen növeltük. Büszkén számolgattuk, hogy mely nagy kultúrából hányadik vagyunk a világban. Tudtuk azt is, hogy ennek a minőségi termelési szintnek a hirtelen megszüntetése hihetetlen károkat okozna és beláthatatlan következményekkel járna a mezőgazdasági termelésben. Időközben azonban tapasztaltuk, hogy megváltozott terményeink, gyümölcseink zamata, és fogyasztáskor érzett kellemes íze. Vízízűek lettek lédús növényeink. Egyre több szakember állapította meg, hogy egyes betegségek gyors, ugrásszerű növekedése összefüggésbe hozható az egyes technológiák, és alkalmazott vegyszerek káros hatásaivaL A fejlettebb országokban már a múlt század közepe táján elkezdték keresni azokat a termelési megoldásokat, amelyek visszaadják a növényeink régi és immár elfelejtett jó ízét, biztosítják eltarthatóságát A próbálkozások arra a következtetésre vezettek, hogy a járható út az, hogy elhagyjuk - vagy korlátozzuk és lényegesen csökkentsük - a műtrá gyák és növényvédő szerek használatát, és helyettük olyan megoldásokat alkalmazunk amelyek - bár csökkenő termésszint mellett - visszaadják a termékek természetközeli jellegét. Ezen technológiával előállított termékek valamivel drágábbak lesznek, mint az intenzív termelésből származók, de egyre többen úgy vélik, hogy van helye az ilyen mezőgazdasági termelésnek még akkor is, ha ez többletkiadással, vagy a gazdák nagyobb állami támogatásával j ár. Az ökológiai gazdálkodásnak azonban más előnyei is vannak. Helyreállítja a talajéletet és a talajok termőképességéL Csökkenti a talajművelést annak menetszámát, intenzitását, biológiai talajművelést alkalmaz, melynek kidolgozásában Kemenessy Ernő magyar tudós végzett világszínvonalú munkát. Törek7

szik a szélerózió megakadályozására, erdősávokat telepít. Takarékoskodik a fosszilis energiahordozók felhasználásával, mivel több megújuló energiaforrást von be a termelési folyamatokba. Talán egyik legnagyobb előnye, hogy életszemléletet alakít, törekszik az öntevékeny, saját magukért és környezetükért tenni tudó emberek táborának növelésére. Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés nem valamiféle visszalépés, hanem éppen egy emberbaráti cél érdekében előre lépés. Ehhez azonban - mint a régi okosan gazdálkodó parasztemberek, akik olykor mezőgazdasági gyakorlatra felkészítő iskolákat is elvégeztettek fiaikkal - sokkal jobban kell ismerni a gazdálkodást. Ismerni kell a vetésválás jelentőségét sokkal jobban kell tudni, hogy mely növény melyiknek a jó előveteménye és melyiknek a rossz. A talajműve lési módszerek reformjának a mezőgazdaságban kulcsszerepe van, mert az energia drágulása rákényszeríti a gazdát az energiatakarékos - de nem terméscsökkentő - eljárások elsajátítására, alkalmazására és a hozzá szükséges gépek vásárlására. A tápanyag-gazdálkodásban a nitrogénműtrágya elhagyása sem okozhat gondot, ha kiválóan ismeri a farmer a talajzsaroló, és talaj termékenység növelő növényeket, a gyomosító és a gyomritkító kultúrnövényeket. Több jószág tartásával és a trágyakezelés minőségi javításával növelhető az évenkénti trágyázásra kerülő terület. Nem sokba néztük eddig a mezőgazdasági tevékenység végzése során a különböző komposztokat Az ökológiai gazdálkodásban ezt is komolyabban kell venni. Igen fontos tevékenység a gyomok elleni küzdelem. A vetésváltás, és amit eddig felsoroltam szinte mind ezt szolgálják, de vannak más szelíd biológiai készítmények és megoldások, melyek komoly segítséget tudnak adni ebben a tevékenységünkben is. Elmondható tehát, hogy az ökológiai termesztéshez csak felkészülten és nagy gyakorlattal, jelentős tapasztalattal szabad neki kezdeni. A mezőgazdaságban a kemikáliák túlzott használatából eredő veszélyekre a tudomány is hamar felfigyelt. Mit tudott tenni és mit tehet a tudomány, merül fel a kérdés az érdeklődőben? Felhívta a figyelmet a veszélyekre, és egyezményeket hozott létre egyes növényvédő szerek felhasználásának betiltására. A legnagyobb jelentőségű tudományos rendezvények közé tartozik a 2004ben Stockholmban tartott konferencia, amelynek eredménye a Stockholmi Egyezmény. A környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyező anyagokról (Persistent Organic Pollutant, más néven POP) hoztak döntést. Az Egyezmény tartalmazza azt a 12 különösen toxikus és a környezetet hosszan károsító, rákkeltő vegyszert is (aldrin, klórdán, dieldrin, endrin, heptaklór, hexaklórbenzol, mirex, toxafém, DDT, PCB-K, dioxinok, furánok) melyek előállítását és felhasználását tiltani vagy korlátozni kell. Az Egyezmény 90 nappal az ötvenedik állam elfogadó nyilatkozata után, 2004. május 17 -én emelkedett jogerő8

re. A Tanács 2006/507/EK határozata hirdette ki. Magyarország 2008. március 14-én ratifikálta. Végrehajtását az Európa Parlament és a Tanács POP anyagokra vonatkozó 850/2004/EK rendelete írja elő, melynek betartása hazánkra nézve is kötelező. Az ökológiai gazdálkodás kiterjed a szántóföldi növénytermesztésre, a gyepgazdálkodásra, az állattenyésztésre, a zöldség- és gyümölcstermesztésre, vagyis az egész mezőgazdasági termelésre a búzatermesztéstől a bio méz elő állításig. A könyv arra törekszik, hogy mindezen ágazatok lehetőségeit, az ilyen termelés során előállított termékeit, azok hasznosságát bemutassa az olvasóknak azzal a nem titkolt céllal és szándékkal, hogy e tevékenységekre termelőt, termékeik fogyasztására minél több pártoló fogyasztót szerezzen.

l. Termelési rendszerek a magyar mezőgazdaságban Napjaink két legexponáltabb tevékenysége, melyek az idők során szinte mindig elhanyagoltak voltak: a környezetvédelem és az egészségünk védelme. A kettő nem választható el egymástól. A tönkretett, értékeitől megfosztott természet vagy az abba történő szakszerűtlen beavatkozás kihat egészségünkre is.

Konvencionális termelési rendszer A konvencionális, vagyis a múltból kinövő intenzív gazdálkodást a kemizált, iparszerű gazdálkodási koncepció határozza meg. A megítéléséről igen erős vita folyik napjainkban (Ángyán 2004). Az egyik vélemény pozitívan ítéli meg. Azt hangoztatja, hogy az iparszerű, nagy energiaigényű, sok kemikáliát felhasználó gazdálkodás hazánk agroökológiai potenciálja kihasználását teszi lehetővé. A jelenlegi gondok a birtokrendszer felaprózódásából és a technológiai hibákból következnek. Az ipari anyagok, eszközök, és az energiafelhasználás csökkenése jelentős károkat okoz országunknak. Ebből adódik az a következtetés, hogy vissza kell állítani -akár állami intézkedésekkel is -a mezőgazdaság korábban kialakult rendszerét. Helyre kell állítani a technológiai fegyelmet. A piaci verseny nem teszi lehetővé a szociális foglalkoztatást, vagy a környezeti szempontok figyelembevételét. Vissza kell állítanunk az 1980-as évek termésátlagait és az akkor előál lított termésmennyiséget. Ez az egyetlen járható út, erre tart Európa is. Az ellenkező vélemény azt állítja, hogy az iparszerű gazdálkodás teljesítette történelmi feladatát. Ez a gazdálkodási rendszer nem ad munkát a helybelieknek, a beszállítá ipar érdekeit szolgálja. Termékei kemikáliákkal szennyezettek, komoly egészségügyi gondokat okoznak. E bajokat a rendszer az alkalmazott technológiák tökéletesítésével, modernizációjával szándékozik megoldani. Az iparszerű termelési rendszer kialakulása hazánkban az 1970-es évek elején kezdődött. Az első időszakban az iparszerű növénytermelési rendszereket alakították ki. Ez egy-egy növény - kukorica, burgonya, búza, szója stb. komplex termesztésére korlátozódott. Ez azonban nem felelt meg a több növényt termelő gazdaságoknak, ezért a gazdaságok alapadatainak összegyűjtése, elemzése után komplex termesztéstechnológiákat dolgoztak ki. Ezekkel jelentős termésnövekedést értek el az üzemek. Ez a tevékenység azonban áldozatokkal is járt. A technológiák drágultak, egyre kisebb lett az üzemek jövedelmezősége, melyekkel társultak környezeti 10

bajok is (termőtalaj-pusztulás, szervesanyag-csökkenés, talajbiológiai állapot romlása) Ezek sokszor romló élelmiszer minőséget eredményezetek, esetenként az egészséges élelmiszer fogalma is megkérdőjelezhetővé vált. Fenti gondok miatt logikus követelmény lett egy új út keresése és megtalálása. Mindezek következménye az integrált és az alternatív növénytermesztés gyakorlatának a bevezetése.

Integrált termelési rendszer Az integrált termelési rendszer az optimális ökonómiai és ökológiai kívánalmaknak akar megfelelni. A környezeti károsodás megakadályozásával, minimalizálásával jövedelmező termelést kíván elérni. Az egyszerűsített vetésszerkezetben a gazdaságosság, a humuszvagyon megőrzése és a talajpusztulás megakadályozása a cél. A növényvédelem szintetikus szerek használatával történik, a gazdaságosság határáig. Cél azonban ezek mennyiségének csökkentése. A nagyadagú műtrágyamennyiségeket szervestrágyázással akarja csökkenteni.

Ökológiai termelési rendszer Ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágya és szintetikus növényvédő szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon belüli szervestrágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük (Radi cs 200 l). Az ökológiai gazdálkodás fogalomkört jelöli a vegyszermentes és a biogazdálkodás is. Az ökológiai gazdálkodás zárt gazdálkodási rendszer, amely helyi forrásokat használ. Csökkenti az energia- és az anyagbeviteit Fontos jellemzője a szerves anyagok komposztálása, a talajok kimosódásának csökkentése, a mezőgazdasá gi szennyezések minimalizálása, elegendő mennyiségű élelmiszer előállítása, a gazdálkodók és családjuk részére jó megélhetés biztosítása, a vidéki környezet és a természetes élőhelyek megőrzése, illetve az erdősítéssel, fásítással, sövények, vízi élőhelyek létesítésével ezek bővítése. Az ökológiai gazdálkodásnak számos irányzata van. A irányzatok kialakulásának oka az, hogy a világ különböző pontjain eltérő időben és mértékben jelentkeztek azok a problémák, melyeket az ökológiai gazdálkodás alkalmazásával véltek megoldani. A különböző ökológiai gazdálkodási formákat tekintve a szakirodalom hét irányzatot különböztet meg. Ezek a következők: l. Biodinamikus, 2. Szerves-biológiai, 3. Soil association, 4. Permakultura, 5. Fenntartható gazdálkodás (Sustanainable Agriculture), 6. Masanobu Fukuoka-elmélet, 7. Erdő, mező- agroforeszty- rendszer. ll

Az ökológiai gazdálkodás főbb alapelvei az alábbiak: - zárt gazdálkodási rendszer kialakítása, amely helyi forrásokat használ, - a talajok hosszú távú termékenységének fenntartása, - a mezőgazdasági tevékenységekhez kötődő szennyezések minimalizálása, - elegendő mennyiségű magas tápértékű élelmiszer előállítása, - a fosszilis energia használatának minimalizálása az egész gazdálkodási rendszerben, - a gazdaságban tartott állatok fiziológiai és etológiai igényeinek kielégítése, - a mezőgazdasági termelők és családjuk számára jó megélhetést biztosítani, - a vidéki környezet és a nem mezőgazdasági élőhelyek megőrzése. l. táblázat Ország Argentína Auszrália Ausztria Belgium Brazília Chile Csehország Dánia Egyiptom El Salvador Esztország Finnország Franciaország Görögország India Irország Japán Kanada Lengyelország Lettország Libanon Litvánia Luxemburg Magyarország

Ökológiai művelésben levő területek (ha) 380 OOO 5 293 723 287 900 18 572 100 OOO 2700 110 756 160 369 2 667 49 OOO 4 OOO 137 OOO 316 OOO 15 849 l 711 32 478 5 083 163 843 ll OOO 19 OOO 100 4 006 l 002 30 OOO

Ökológiai területek aránya (%-ban) 0,22 1,12 8,14 1,40 0,04 0,02 2,60 6,00 0,08 0,31 0,04 6,30 1,10 0,47 0,001 0,70 0,13 0,22 0,30 0,76 0,03 0,11 0,80 0,56

Forrás: Radics L.- Gál I. - Szalai Z.- Pusztai P. - Szabó G. - Ertsey A. (2001) Ökológiai gazdálkodás (szerk.: Radics L).Dinasztia Kiadó, Budapest, 15-16.

Az ökológiai gazdálkodás helyzete világviszonylatban 2000-ben az Ökológiai Gazdálkodás alapítvány szerint jelenleg a világon 10,5 millió ha területen folytatnak ökológiai gazdálkodást. Legnagyobb a területe Ausztráliában (5,3 millió ha), Olaszországban 958 687 ha, az USA-ban 900 OOO ha. A termőterületre számolva Európában a legnagyobb az ökológiai gazdálkodás aránya. A terület nagyságokat és azok %-os értékeit az J. táblázat mutatja (nem minden országra vonatkoztatva). Az adatokból jól látható, hogy az ökológiai gazdálkodás el van terjedve az egész világon, de azon országok területén a nagyobb arányú, amelyek a társadalmi, gazdasági fejlődés magasabb fokán állnak, vagyis akik jobb módúak. Magyarország Görögországgal hasonló szinten a közepes szint alsó régiójában található, tehát nem a vezető helyen pedig éghajlatunk, talajadottságunk ennél többre predesztinál bennünket. Az elkötelezett gazdák ökofarmokon gazdálkodnak, a természetes környezettel harmóniában ökorégiók szerveződnek. Érdekesség, hogy e gazdálkodási módot a világban nyelvterületenként, országonként sokféle névvel illetik. Újabban terjed az ökológiai gazdálkodás, de még nem nevezhető általánosnak. Az angol nyelvterületen organikusnak, jó néhány európai országban biológiainak, máshol alternatívnak nevezik. A gazdálkodás két legfőbb változatát általában szerves biológiaiként, és biodinamikusként határozzák meg. Ismeretes még a natur elnevezés is, ez azonban nem takarja pontosan ezt a fogalmat. A fenntartható mezőgazdaság gyűjtőfoga lom, kiemelkedő eleme az ökológiai gazdálkodás. Az integrált gazdálkodás mint már említettem - nem jelent teljes vegyszermentességet, inkább csökkentett vegyszerhasználatot. Többi eleme megegyezik az ökológiai gazdálkodás módszereivel.

Biodinamikus gazdálkodás Ez a ma már az egész világon elterjedt gazdálkodási mód komposzt és szerves trágyák használatán alapszik. De megengedett a kálium és foszfortartalmú anyagok - mint ásványi anyagok mállási termékének - használata is. Az alapvető különbség a szerves-biológiai módszerrel szemben az, hogy kozmikus erők közreműködésére is támaszkodik. A gazdálkodási mód Rudolf Steiner kutatásain és útmutatásain alapszik. Mint minden ökogazdálkodási rendszerben a szintetikus műtrágyák használata itt is tilos. A gazdák és kertészek speciális készítményeket (preparátumokat) használnak, amelyekben anyagok parányi mennyiségei is hatnak. Hatféle komposztkészítményüknek az összetevői: kamillavirág, csalán, pitypangvirág, macskagyökér virágjának présnedve, cickafarkvirág és őrölt tölgyfakéreg. 13

A trágyakészítményt tehéntrágyából tehénszarv segítségével állítják elő: ez stimulálja a talajban lejátszódó életfolyamatokat Vetés előtt, alatt vagy után kell a talajra kipermetezni. Finomra őrölt kvarckészítményt a tenyészidő folyamán permetezik a növényállományra az asszimiláció, az érési folyamat előse gítésére, a minőség javítására. A készítmények kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, az oktatók személyesen adják át a módszert követőknek. A vetést a Vetési Naptár alapján holdciklusokhoz illesztve végzik. A szerves-biológiai módszertől eltérően a talajforgatás hívei, mert úgy vélik, hogy ennek révén a termőföld hatékonyabban tudja felfogni a kozmikus impulzusokat. Steiner az atnropozófiai tanokat követő mezőgazdasági termelés irányát adta meg. Előadásait követően alakult meg az Antropozófiai Társaság kísérleti szekciója, hogy útmutatásai alapján kidolgozzanak egy termelési rendszert. Az 1940-es évek elejére már 1100 mezőgazdasági üzem gazdálkodott a biodinamikus elveket követve. 1930-ban jelent meg először lapjuk, a Demeter. 1932-ben megalakult a máig is működő DEMETER szövetség, mely célul tűzte ki a biodinamikus gazdaságokból származó bio élelmiszerek értékesítését. A biodinamikus gazdaságnak a környezeti feltételekhez sokoldalúan kell alkalmazkodnia. Fontos a talajgazdagító és talajzsaroló növények egyensúlyának megteremtése. Az egész termesztési rendszerben a termékenység fenntartása fontos feladat. Előnyben részesül a saját trágyaszerek felhasználása és az egyéb szerves hulladékok komposztálása majd visszajuttatása a talajba. Magyarországon DEMETER minősítésű gazdaságok közel2500-3000 hektáron működnek. Ezek gabonaféléket (étkezési búzát, tönkölybúzát), kölest, kukoricát, cikóriát, olajtököt, napraforgót termesztenek. A DEMETER minősí tésre történő átállás a tiltott szerek alkalmazása után 12 hónappal kezdődik. Az átállás időtartama 2 év. Így a tiltottszerek legutolsó alkalmazása utáni 3. évben termelt növények kaphatnak csak ilyen minősítést.

Szerves-biológiai gazdálkodás A szerves-biológiai gazdálkodás kidolgozása a svájci Müller házaspár és a német Hans Peter Rusch nevéhez fűződik. Müller a második világháború után foglalkozott a biodinamikus módszerekkel, de ezeket meggyőződésemiatt elvetette, mivel véleménye szerint a mezőgazdasági termelést nem szabad rejtélyes elemekkel keverni. A háború után biotermékeket termelő és értékesítő szövetkezetet alapított, hogy a minőség javításával mentesítse a kisparaszti gazdaságokat az értékesítési válságoktól,. Hans Peter Rusch a talajtermékenység kérdéseivel foglalkozva mikrobiológiai szempontok alapján dolgozta ki elméletét Az 1968-ban megjelent Talaj-termőképesség című művében Müller elméletét 14

és tapasztalatait dolgozta fel. Ezt a könyvet ma is a szerves-biológiai gazdálkodás alapelveiként tartják számon. A módszer követőinek figyelme elsősorban a talajélet állapotára irányul. A talaj baktériumfiáráját kívánják mind gazdagabbá tenni. Sovány talajok feljavítására H. P: Rusch speciális baktériumkészítményt dolgozott ki Symbioflor néven, amely a világon sokfelé a kereskedelemben is kapható. Ezzel permetezik a talajt vagy a komposztot A talajt folyamatosan takarják, rendszeresen használják a nyomelem tartalmú kőzetliszteket. Minden olyan biológiai vagy biológiai jellegű eljárást javasol, amely a humuszt gyarapítja. Ilyenek: komposzt- és istállótrágya-kijuttatás, zöldtrágyázás, növényekből erjesztett trágyalé és növénytársítás. Igen fontos a vetésforgó betartása. A talajt - véleménye szerint - csak nagyon indokolt esetben szabad forgatni. A tápanyag-gazdálkodásban, a növényvédelemben, állattartásban egyaránt tilos szintetikus és hormonhatású szerek használata.

Soil Association Megalapítója Lady Eve Balfour, aki "Az élő talaj" című könyvében a talaj - növény - ember egészségének összefüggéseiről beszél. A szerző rájött arra, hogy a táplálkozási lánc minden egyes tagja szoros kölcsönhatásban áll egymással. Úgy vélte, hogy a talajtermékenységről még mindig kevés szó esik. Ezért gazdasága területén három részre osztott tartamkísérletet állított be. Az egyik részen csak ökológiai gazdálkodást végzett, a másikon vegyesen alkalmazott műtrágyát és ökológiai módszereket, a harmadikon hagyományos művelést végzett, állattartás nélkül. 1946-ban jelent meg könyve, melynek megjelenése után született meg az igény egy, az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kutató- és információs szervezet létrehozására. Ezért alakult meg még ebben az évben Londonban a Soil Association, amely ma is az ökológiai gazdálkodás legjelentősebb intézménye Angliában.

Permakultura Alapjait Ausztráliában Bill Mollison és David Holmgren fektette le. A fogalom az angol Permanent Agriculture elnevezésből ered, melynek jelentése: állandó mezőgazdaság. A permakulturán tehát egy integrált, folyamatosan, szukcesszíven fejlődő, az ember számára hasznos növények és állatok ökológiai kapcsolathálózatán alapuló rendszert értünk, mely kapcsolatba benne van az ember is. Mollisonnak számos követője akadt. Két könyve jelent meg Permakultura címen. Ausztráliai sikere után Amerikában is követőkre talált.

Fenntartható gazdálkodás (Sustainable Agriculture) Az 1900-as évek végén több kutató foglalkozott olyan hosszú távú programokkal, amelyeknek célja a természeti és humán erőforrások megőrzése volt.

A fenntartható gazdálkodás kifejezés az 1980-as években vált ismeretessé szakmai körökben, amikor a Világelemző Intézet közzétette az "Irány a fenntartható társadalom" című művét. 1987-ben az amerikai törvényhozás kimondta, hogy a fejlő désnek találkoznia kell a jelen nemzedék igényeivel úgy, hogy ne csökkentse a következő korosztály esélyeit Ez alapozta meg a környezettel való azonosulást, a környezet tudatos és féltő befolyásolását, vagyis a fenntartható gazdálkodást.

Mosanobu Fuoka-elmélet Japán mikrobiológus dolgozta ki az elméletet, ezért róla nevezték el. A mozgalom szerint tilos a talajművelés, a növényvédő szerek használata, a gyomirtás, a szintetikus műtrágya alkalmazása. "Ne tégy semmit", mert a mezőgazdaság megtermeli azt, amire az embernek szüksége van. Ennek az elméletnek hibája az, hogy nem számol azzal a ténnyel, miszerint a földön élő népesség száma rohamosan nő, és ezek a gazdálkodási formák nem tudják kielégíteni az emberiség növekvő igényét. Erdő-mező

(agroforestry) rendszer

A régi gazdálkodásban az erdő nem vált el a gazdálkodás többi részétől. Az "errendszer fákkalkombináljaa mezőgazdaság elemeit, így a növénytermesztést és az állattenyésztést. Az agroforestry fenntartható földhasználatot és növénytermesztési rendszert jelent, amely folyamatos termésnövekedéshez vezet. Ezt az erdészeti ágazatok (gyümölcs és más fa fajok termesztése), szántóföldi ágazatok és az állattenyésztés egyidejű, vagy átfedéses, ugyanazon a területegységen történő alkalmazásával éri el úgy, hogy a kezelési gyakorlatok összeegyeztethetőek legyenek a helyi lakosság kulturális hagyományaivaL Szerkezete magában foglalja a fákat, a szántóföldi növényeket és az állatokat. Optimalizálja a fás szárú növények és a szántóföldi növények, illetve az állattenyésztés kölcsönhatásait. Ez a rendszer különösen a gyenge minőségű talajokon fontos. A gazdálkodás elemeinek jótékony, egymást kiegészítő kölcsönhatása következtében javulnak a termesztési feltételek, a természeti erőforrások jobb kihasználására van lehetőség. Jelentősége a szegényebb peremterületeken, a kisgazdaságokban nagyobb. Olyan helyeken előnyös, ahol a gazdák felismerik, hogy nem tudják alkalmazni a modern, nagy ráfordítás igényű mezőgazdasági technológiákat. Ez a kifejezés leegyszerűsítve a ritkán ültetett (50-100 fa/ha), faanyagnak nevelt fák közötti mezőgazdasági művelést is jelentheti. dő-mező"

2. Az ökológiai gazdaság szervezése Az ökológiai gazdálkodást irányító szervezetek és egyesületek Az IFOAM az ökológiai gazdálkodást irányító világméretű szervezet. 1972-ben alapították 760 tagszervezettel és intézettel. Jelenleg 105 országgal tart kapcsolatot, köztük van a magyarországi Biokultúra Egyesület is. Fő feladata a világszerte működő ökológiai mozgalom koordinálása, összefogása, a meglevő ismeretek terjesztése és gyakorlatba való átültetése. Különböző bizottságai és munkacsoportjai dolgoznak e célok megvalósítása érdekében, munkájukat a vezető bizottság koordinálja. Célja az emberi környezet és az ember igényeinek összehangolása. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége szervezetének, a FAO-nak (Food and Agriculture Organization) feladata a tagországok mezőgazdaságának fejlesztése, az élelmezési gondok és az életkörülmények javítása. A szervezet már a 90-es évektől támogatott számos ökológiai gazdálkodással kapcsolatos programot. 1999-ben hoztak egy olyan határozatot, hogy a FAO segítséget nyújt és olyan alternatívaként kezeli az ökológiai gazdálkodást, amely megoldást jelenthet az élelmiszer gondok megoldására és hozzájárul a fenntartható mezőgazdaság kialakításához. 1997 -ben nemzetközi módszertani kutató csoport alakult az ökológiai gazdálkodás súlyponti kérdéseinek a tanulmányozására. Magyarországon az ökológiai gazdálkodás az 1980-as években indult. A biokutúra mozgalom 1983-ban alakult országos klubként és 1987 -ben alakul t át egyesületté. Főbb célkitűzései:

a biogazdálkodás széleskörű elterjesztése, értékeinek megismertetése, a termékek, élelmiszerek ellenőrzése, minősítése, az egészségesebb és tisztább környezet kialakítása, a környezetterhelés csökkentése, minőségi termékek előállítása.

Tevékenységei: -

a biomozgalom összefogása, képviselete, egyesületi munka végzése a tagok érdekében, civilszervezeti általános munka, felkészítés, oktatás, szaktanácsadás, információgyűjtés, feldolgozás, közreadás, ellenőrzés és minősítés, szakmai és tudományos képviselet. 17

Az egyesület 1987 -ben lett az IFOAM teljes jogú tagja. 1990-bem Tudományos Világkonferenciát rendezett. 1994-ben az elsők között akkreditálták. 1995-ben az Egyesület ellenőrzésének és minősítésének előzetes elismeréseként felkerül az EU ún. harmadik országokból elfogadottak listájára.

minősítés

helyzete nemzeti és nemzetközi szinten

A biotermék kereskedelemnek nincs egységes világszabványa, ami biztosítaná a termékek szabad áramtását a termelőktől a fogyasztókig. Ezt pótlandó l 999ben a FAO/WHO Codex-Alimentarius tanácsa az IFOAM képviselőivel közösen az ökológiai gazdálkodásban egységes követelményrendszert fogadott el. Ennek megfelelően minden országnak egységes jelzéssel kellene ellátni az öko termékeket. 1999 decemberében az EU egységes logó alkalmazását javasolta az ökológiai termékekre. Ezt minden országnak el kell készíteni. Magyarországnak jelenleg még nincs egységes országlogója. A Biofachon 1999-ben jelentek meg az első termékek, amelyeket már ebben a szemlélethen az egységes IFOAM-világszabvány szerint minősítettek. Aminősítő szervezeteket az "International Organic Accreditation Szervices Inc." (IOAS) vizsgálja felül és engedélyezi működésüket. Hazai szervezet nem szerepel ezen a listán. Az EU először 1991-ben alkotott rendeletet a mezőgazdasági termékek ökológiai termelésével kapcsolatban, de ez az állattenyésztési résszel csak !999ben egészült ki. Az ökológiai gazdálkodás területén hazánkban először 1999-ben és 2000ben jelentek meg az első jogszabályok. Az ökológiai termelési mód csak !997től részesül állami támogatásban. Hatályos magyar jogi szabályozás az állattartással és az állati termékekkel alig foglalkozik. Az l 999-ben érvénybelépett kormányrendelet megfogalmazza, hogy a rendelet célja az ökológiai gazdálkodás -nemzetközi előírásokat is figyelembe vevő - feltételeinek és ellenőrzési rendjének meghatározása, ezáltal a piaci verseny tisztaságának biztosítása, valamint a termelők és fogyaszták kölcsönös kapcsolatában a bizalom erősítése, a fogyaszták egészségének védelme. Fontos kitétel az is, hogy a gazdálkodást elősegítő támogatások előirányzatát az FVM biztosítja. A jogszabály részletesen foglalkozik az ökológiai termelés, forgalmazás, ellenőrzési rendszeréveL Az ökológiai termelés, forgalmazás szakmai ellenőr zését egy héttagú tanács ellenőrzi, melynek a neve az Ökológiai Gazdálkodást Koordináló Bizottság. Mind a hazai, mind pedig a külföldi forgalmazás szempontjából fontos momentum az ökológiai termelésből származó termékekjelölése, illetve az arrajogosító tanúsítvány. 18

A tanúsítványban az arra elismert ellenőrző szervezet azt igazolja, hogy a terméket a jogszabályban foglalt előírásoknak megfelelően, a magyar ökológiai termelést ellenőrző rendszerben állították elő, és az ökológiai jelölés előírá sainak megfelel. Az MK l 40/l 999-es kormányrendeletet egy FVM - KöM együttes rendelet szabályazza részletesen. A rendelet kimondja, hogy "Ökológiai termelésre kötelező jelölésként a terméken, annak kísérő okmányán az "ökológiai" vagy "biológiai" kifejezést kell alkalmazni" A termék akkor felel meg az ökológiai jelzésnek - ezt a jelzés ezt világosan mutatja -, hogy a termék a jogszabályban foglaltak szerint lett előállítva, ionizáló sugárzással nem kezelt, géntechnológiával nem módosított. A talajok termőképességét a rendelet előírásai szerint termelő gazdaságokból származó komposztáJt vagy nem komposztáJt szerves anyag talaj ba juttatásával, az ökológiai állattartásból származó istállótrágya felhasználásával lehet javítani. Szántóföldi növénytermesztés esetében legalább kétéves, évelő kultúráknál (szőlő, gyümölcs) pedig hároméves átállási időszak van előírva Az állattenyésztéssei és az állati termékekkel kapcsolatban a rendelet előír ja, hogy "Az állattartás és az állati termék ökológiai követelményeinek részletes feltételeit az ellenőrző szervezet szabályzatban köteles ellenőrizni, figyelembe véve az ökológiai állattartásra kialakult nemzetközi gyakorlatot", továbbá bizonyos tartási és takarmányozási elveket. Géntechnológiával módosított fajok (fajták) használata tilos. Az állatok etetését lehetőleg saját termelésű takarmánnyal kell megoldani, de az ökológiai termelésből származó takarmány vásárlása megengedett. A magyar jogszabályok az állattenyésztés jogi szabályozásával, az ökológiai állattartás és állattenyésztés követelményeivel csak érintőlegesen foglalkoznak. A 2092/91 EGK Tanácsi Rendeletet módosító 1804/1999 EU Tanács Rendeletet, amely az állattenyésztésre is kiterjesztette az organikus gazdálkodás szabályait a hazai jogalkoták még nem vehették figyelembe. E hiány pótlására a hazai Biokontroll Hungária Kht. Kiadványt adott ki, amely átfogó jelleggel és áttekinthető módon ismerteti az ökológiai állattenyésztés alapfeltétel-rendszerét. Ez a tervezet lesz a magyar kormányszintű szabályozás alapja. Ennek alapján az általános követelmények az alábbiak lesznek: - egy gazdálkodási egységben található valamennyi állatot e feltétel rendszer követelményeinek megfelelően kell tartani, - a takarmányozás célja nem a maximális termelés, hanem aminőségi takarmányozás, - az átállás időszaka 6 héttől 12 hónapig tart, - az állategészségügyben a megelőzés kerül előtérbe, 19

- az állattartás gyakorlatában a természetes megtermékenyítés kerül előtér be, de engedélyezett a mesterséges megtermékenyítés is, - szállításnál és a rakodásnál kívánatos a stresszhatások csökkentése, - a gazdaságban alkalmazott istállótrágya mennyisége a használatban levő mezőgazdasági területre vonatkoztatva nem lépheti túl a 170 kg N egyenérték/ha-t, - a trágyatároló létesítmény kapacitásának meg kell haladnia a szükséges legnagyobb kapacitásigényt, hogy ilyen módon a környezetszennyezés kizárható legyen, -igen részletes előírások vonatkoznak az állatok elhelyezésére vonatkozóan, - mind a termelők, mind a feldolgozók, mind a forgalmazók számára igen szigorú dokumentációs kötelezettségeket ír elő.

Az ökológiai gazdálkodás gazdasági szabályozása Az agrár-környezetvédelmi törekvések az EGK-n belül 1992-ben hoztak komoly áttörést, amikor elkészült a 2078/92 EGK számú rendelet. Az EU értékelésében nagy figyelmet kap a helyi piaci kereslet ösztönzése, a feldolgozási és a marketingtevékenység bővítése, illetve erősítése. Fontos előrelépést jelent, hogy hosszas előkészületek és viták után 1999-ben megszületett az egységes EUelőírásoknak megfelelő termékeket megillető embléma Jelentős változást hozott amikor az 125711999 szám ú Tanácsi Rendeletet a 207811992 számú rendelet hatályon kívül helyezte és az agrár-környezetvédelmet az új egységes vidékfejlesztési rendelethe integrál ta. Az 125711999 számú Tanácsi Rendelet VI. fejezete viseli az ,,Agrár környezetvédelem" címet. Ennek főbb gondolatai az alábbiak: - segíti azon földhasználati módokat, amelyek a környezet- és tájvédelem fejlesztését elősegítik - az alacsony termőképességű területek - alacsony intenzitású legelőterüle tek-extenzifikációját a környezetvédelem szempontjainak figyelembe vételével, - a jelentős értéket képviselő termőterületek védelmé t, - a történelmi értékek megvédését, - a környezeti szempontú tervezést a gazdálkodás gyakorlatában. Az új rendelet értelmében az agrár-környezetvédelmi szerződések keretében egynyári növények esetében 600, évelő pillangósok telepítése esetén 900, egyéb földhasználat esetén 450 az egy hektárra kifizethető támogatási összeg felső határa. A támogatás azon farmerek részére jár akik legalább öt évre vállalnak agrár-környezetvédelmi tevékenységet. A minimum hároméves átállási időszak alatti kedvezmények mértéke is szabályozott, de természetesen előre ismerhető (2. táblázat). 20

2. táblázat. Az agrár-környezetvédelmi támogatások nagyságának EU-csatlakozás előtti és utáni összehasonlítása Támogatási összeg (ezer Ft/ha) Támogatási célprogram agrár-környezetvédelmi alapprogram integrált gazdálkodási célprogram ökológiai gazdálkodási célprogram gyephasznosítási célprogram vizes

élőhelyek

célprogramja

érzékeny Természeti Területek célprogramja képzési szaktanácsadási program

EU -csatlakozás idoszak

előtti

EU-csatlakozás utáni idoszak

10--12

35-40

15-20

45-55

10--25

40-80

8-15

25-30

15-25

60-85

15-30

75-120

30-50 E Ptigazdálkodó

150-300 E Ptigazdálkodó

Forrás:Radics L. -Gál I. -Szala i Z. -Pusztai P - Szabó G. - Ertsey A. (200/): Ökológiai gazdálkodás általánoskérdései. ln: Ökológiai gazdálkodás. (szerk.: Radics L.) Dinasztia Kiadó, Bp. 33.

3. Ökológiai gazdálkodás alapismeretei Általános növénytermesztés A növénytermesztés négy alapeleme a vetésforgó, a talajművelés, a tápanyagellátás és a növényvédelem. A vetésforgó az ökogazdálkodás legfontosabb alapelve, mivel a talaj termő képessége legjobban ezzel tartható fenn. Így őrizhetők meg legjobban a talaj tápanyagai és a nitrogéntartalma, segít a gyomok elleni küzdelemben, biztosítja a megfelelő mennyiségű és összetételű termény előállítását. A talajművelés révén őrizhető meg a jó talajszerkezet, a talaj levegőzöttsége, a talaj kedvező biológiai állapota. Lehetővé teszi a gyökerek mélybe hatolását, a jó vízellátás t, a gyomosság csökkentését. A tápanyagellátás vonatkozásában, az ökológiai gazdálkodásban a trágyázásta saját gazdaságon belül kell megoldani. A nitrogénellátást a légkörben található korlátlanul rendelkezésre álló nitrogénből kell a nitrogénmegkötő növények termesztésével pótolni. A növényvédelem az ökotermesztésben a vegyszeres gyomirtás mellőzését jelenti, a megfelelő vetésszerkezet összeállításávaL Magas színvonalú alkalmazásával elsősorban a gyomszabályozást lehet biztosítani. A betegségek és kártevők ellen megelőzéssel védekezünk, olyan termőhely kialakítással, amely preventíven hat azok ellen. Ahol közvetlen beavatkozás szükséges, ott biológiai védekezésformát kell választani, nem szintetikus peszticidekkel és fungicidekkel kell védekezni. Vegyük igénybe a rezisztencianemesítés adta lehetősé geket is a fajtaválasztásnáL

Vetésforgó A vetésforgó a növénytermesztésnek olyan rendszere, melynek négy jellemző alapeleme közül egyik sem hiányozhat. A négy alapelem a növényi összetétel, a növények aránya, a növények sorrendje és a körforgás vagy rotáció. Ezekből tevődik össze a vetésforgó fogalma, mely a következő: a vetésforgó a növénytermesztés olyan tervszerű rendszere, melyben a növények összetétele és aránya hosszabb időszakra állandó, a növényeket térben és időben elő re kidolgozott sorrend szerint termesztik és ezek meghatározott időben kerülnek vissza ismét eredeti helyükre. Megkülönböztetünk szilárd és keret vetésforgót Az első vetésforgót Angliában 1734-ben állították be az angliai Norfolk grófságban. Ez egy kötött vagy szilárd négyszakaszos, négyéves vetésforgó volt, melyben az őszi búzát az istállótrágyázott cukorrépa, ezt a tavaszi árpa vö-

rös here felülvetéssel, majd vörös here követte. A rotáció az őszi búzával biztosította a lakosság számára a kenyérnek valót, a cukorrépával a cukorigényt, a tavaszi árpával a sör alapanyagát, a vörös herével a lovak (katonasági lovak) fő takarmányát. Ez a négy növény segítette szinte egész Európa területén a népesség robbanásszerű növekedését. A későbbiek során a szilárd vetésforgó átalakult keret vetésforgóvá, vagyis nem volt olyan szigorú, csak a növénycsoportot határozták meg. Az első évben búza helyett kalászos gabonát lehetett vetni, a második évben istállótrágyázott kapásnövényt, a harmadik évben tavaszi kalászost, a negyedikben pillangós növényt. Ez a megoldás lehetővé tette a piaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó vetésszerkezet kialakítását. Fentieken túlmenően a vetésforgó biztosítja - a talaj termékenységének fenntartását és fokozását, - a talaj szerkezetének megőrzését és javítását - a gyomosodás szinten tartását és visszaszorítását, - a kórokozók és kártevők elleni megelőző védekezést, a táplálékláncuk megszakításával, - a szél és a vízerózió csökkentését, - a tápanyagveszteség csökkentését, - a gazdálkodó egység teljes takarmányellátását, - kiegyenlített termések biztosítását, - a környezet felesleges szennyezésének megelőzését. A talaj termékenységének fenntartását és fokozását azért tudja a vetésforgó biztosítani, mert lehetővé teszi talajzsaroló növény után a talajtermékenységet kedvezően befolyásoló növény vetését. Kedvező hatású ilyen szempontból a borsó, a bükkönyfélék, az évelő pillangósok, a gyepnövények, mert nagy gyökértömeget és sok tápanyagféleséget hagynak vissza a talajban. A talaj szerkezetének megőrzése és javítása. Egyes növények nagy levélfelülete csökkenti a száraz talajokon a talajmorzsák szétrobbanását. A talajt leginkább a pillangós növények árnyékolják be, a gabonafélék közepesen, a kapások a legkevésbé. Talajvédelem: az erózió és a defláció elleni védelem. Ezt a talaj növénnyel való borítottsága befolyásolja a legjobban, de számít a borítottság idejének hossza is. Az őszi kalászosok 7-8 hónapig védenek, amíg a tavaszi kalászosok csak 3-4 hónapig. Gyomok elleni védelem. A vetésváltás a gyomok irtásának egyik leghatékonyabb módszere, mert vannak gyomosító és gyomritkító növényeink. Az elszaporodott gyomnövények kártétele abban van, hogy elszívják a kultúrnövényektől a tápanyagot és a vizet, és olykor eltakarják a fénytől is. Kórokozók és a kártevők elleni preventív védelem. A kórokozók és kártevők hatása csökkenthető, ha a gazdanövényeiket távol tartjuk a kultúrnövényeinktől. Érdemes a kártevők ellen tyúkokat és pulykákat használni. 23

Az állattenyésztés igényeinek megfelelő összetéte/ű állandó takarmánybázis biztosítása. A helyesen megtervezett vetésforgó biztosítja az állatállomány takarmánybázisát. Az ökológiai gazdálkodás során ugyanis meghatározott állatállomány nagyság is kötelező. Kiegyenlített termések biztosítása. Az évenkénti produktum változások kibírhatatlanok egy gazdaság számára, amelynek az évek során felmerülő költségigényét folyamatosan biztosítani kell. Ezt segítheti elő az évenkénti vetésváltás alkalmazása, ami semmi kötöttséget nem emel a növényváltás ellen, csupán az a követelménye, hogy ne termesszük a növényeinket monokultúrában, vagyis több évig önmaguk után. Talajművelés

A talajművelés mindig feltétele volt a növénytermesztés színvonalának. Azoknak az agrotechnikai eljárásoknak az összességét, amelyek segítségével a talaj termékenységél fenntartjuk, helyreállítjuk, illetve fokozzuk, földművelési rendszemek nevezzük. A történelem során e célból több földművelési rendszert dolgoztak ki. Amikor a népek állattenyésztő és vándorló életmódot folytattak, nélkülözhetetlen növénytermesztési termékeik előállítása érdekében egy-egy gyepterületet feltörtek, bevetették. Bevetés után betakarították, majd tovább vándoroltak újabb és újabb legelőket keresve vagy üldöztetve menekültek az ellenség elől. Ha a területet 50-60 év múlva sem vonták újra művelésbe, akkor ősparlagos, ha ismét bevetették, akkor parlagas földművelési rendszerről beszélünk. A másik földművelési rendszer az ugaros volt. Ennek az a lényege, hogy a már letelepedett népesség lakhelye környékén úgy művelt meg egy területet, hogy az egyik felét nem vetette be az egyik évben. A másik részben termelte meg az őszi búzát. Két részre volt tehát osztva a terület. Ez esetben kétnyomásos földművelési rendszerről beszélünk. Amikor a lakosság élelmiszer-igénye megnőtt, akkor a területet három részre osztották. Ebből egyharmad rész volt az ugarolt, a gyommentesség érdekében művelt terület, a kétharmadon kalászos gabonát termeltek. A következő földművelési rendszer a vetésváltó földművelési rendszer volt. Ez a kötött vetésforgó fellazításával elősegítette a termesztett növények számának növekedését, a bővebb istállótrágyázást, a műtrágyahasználatot, a gépesítést, a szántóföldi takarmánytermesztést és jobb agrotechnikát. Egy-egy földművelési rendszeren belül talajművelési rendszerek kialakítására került sor, amely műveleteket, eljárásokat, módokat alkalmazva állt össze rendszerré. A talajművelések kezdetén kiemeit eljárásnak számított a szántás. A szántás alkalmazásáról ma is ellentétes vélemények fogalmazódnak meg. Az igen jelentős változást a szántás vonatkozásában az adta, hogy Rudolf Sack (1824-1900) megalkotta a korszeru vasekét

Ez korunk ekéinek az őse, minden eleme megtalálható a mai modern ekéken is. Mivel a talajművelő eszközök- tárcsák, fogasok, hengerek, kultivátorok, talajmarók, talajsimíták - csak később lettek kifejlesztve, így az alapvető talajművelő eszköz hosszú időn keresztül az eke volt, illetve munkája eredményeként a szántás. Egy időben úgy tartották, hogy ahányszor szántunk, annyi kenyér lesz. Ezt a szemléletet tette helyére Gyárfás József (1875 - 1965) munkásságával. Könyvében az okszerű talajművelés elveit fektette le, amely még ma is alapul szolgál talajművelési szemléletünk alakításában. Az elmúlt időszakban a talajművelési módokat, így a tarlóhántást, az alapművelést (szántást), alapművelés elmunkálását, a vetőágy-előkészítést és a vetés utáni munkákat olyan módon végeztük, hogy azok a mai energiaárak mellett jelentősen megdrágították a növénytermesztést, jelentős nedvességhiányt idéztek elő talajainkban, túlzottan összetömörítették azokat a mélyebb rétegekben is. Felszínüket a túlzott kiszáradás miatt elporosítottuk, amely csapadékhoz jutván összeiszapolódott, megszáradva cserepesedett, megakadályozva a talaj levegőzését.

A mai talajművelési rendszerek az ökológiai növénytermesztésben azt a célt szolgálják, hogy legyen összhang és harmónia a környezetvédelem és a termesztéstechnológia között. Ezek az ökológiai talajművelési rendszerek az alábbiak: l. Szántásos, csökkentett talajművelési rendszerek. Az alapművelés váltva forgató ekével történik, a vetőágy-előkészítésre és a vetésre korszeru eszközöket alkalmazunk, esetleg talajlazítással kombináljuk azt. A művelési rendszer menetszáma 3-5. A rögösödés és a nagy energiaigény elkerülése érdekében ezt a rendszert időszakosan célszerű alkalmazni,. Kedvezőtlen hatása a talajnedvesség csökkenése és a talajfelszín takaratlansága. 2. Forgatás nélküli, kímélő és javító művelési rendszerek. Ez a rendszer a szántást nehéz kultivátoros műveléssel váltja ki, időszakonként közép mélyen lazít, a tárcsázásra, a talajmarásra, valamint a kombinált eljárásokra alapoz. 3. Nehézkultivátoros alapművelésre épülő rendszer. Mind szántóföldi, mind kertészeti növények termesztése esetén alkalmazható. A sekély és lezárt tarlóhántás után nehézkultivátorral mélyítő művelést végzünk mindaddig, amíg el nem érjük a tervezett maximális mélységet. Ezután a magágy készítés, a vetés és a felület lezárása egy menetben történik. 4. Közép mély lazításra alapozott rendszer. Akkor ajánlott alkalmazása, ha a talaj a felszín alatti rétegekben károsan tömörödött. A műveleti sorrend szerint a sekély és lezárt (hengerezett) tarlóbántást közép mély lazítás követi 20-40 cm-es mélységben, melyet tárcsa-, vagy ásó-, illetve forgóboronálás egészít ki. A vetés és a vetés utáni elmunkálás egy menetben történik. A tarlóbántást sekély tárcsázással végezzük, a felületet lezárjuk.

5. Tárcsás alapművelésre épülő rendszer A hántott tarló ápolásamindig tárcsával és annak tömörítésével történik. Az alapművelést 18-20 cm mélységben tárcsázással végezzük. A magágy készítés, a vetés, a felszínzárás egy menetben történik. 6. Talajmarásra épülő talajművelési rendszer. Főként tavaszi vetésű szántóföldi és kertészeti növények talaj-előkészítésére ajánlott. Tavasszal talajmarás és felszínegyengetés lehetőleg egy menetben, lezárással együtt. 7. Kombinált művelés és vetés. Alkalmazható a különböző betakarítási idejű elővetemények után általában őszi vagy tavaszi gabanák alá. A gépkombináció alapművelő-elemei: kultivátor, ásóborona, talajmaró vagy forgóborona. Őszi gabanák alá korai betakarítású elővetemény után tarlóhántást végzünk sekélyen. A tarló ápolása az árvakeléstől függően mélyebben történik, mint a tarlóhántás. Az alapművelés és annak elmunkálása, a magágy készítés és a vetés, utána a felszínlezárás egy menetben történik. 8. Vetőkultivátoros rendszerek. A vetőkultivátoros vetésrnód a szántóföldön alapművelésben általában nem részesített, hántott tarJóba történő vetés. Vetéskor a talajt a vetés mélységéig, a teljes felületen bolygatjuk. Alkalmazható bármely vetésidejű növény alá, ha a talaj a l O cm alatti rétegekben nem tömörödött. 9. Művelés nélküli rendszerek (direktvetés ). Direktvetéskor talajbolygatás csak vetéskor, a vetősorban, a felület legfeljebb l 0%-ában történik. 10. Bakhátas művelés és vetés. A bakhát olyan állandó sor- és sorközformáció létrehozása, amelyben a vetősor az év legnagyobb részében 12-22 cm-rel magasabb a sorköznéL Széles sorközű szántóföldi és kertészeti növények termesztési rendszere. ll. Sávos művelés és vetés. Sávos műveléskor a felület egyharmadán talajbolygatás történik vetés előtt. Széles sorközű szántóföldi és kertészeti kultúrák esetén alkalmazzuk. Az eddig felsorolt művelési rendszereket szélsőséges években, tartósan száraz vagy csapadékos években alkalmazzuk. Azt kell kiválasztania a gazdálkodónak, amely az adott talajon és időjárás mellett a Jegnagyobb eredménnyel biztat. Hagyományos műveléskor az ésszerűnél több sorral járatjuk a talajainkat, ami porosodáshoz, cserepesedéshez, költségnövekedéshez vezet. Az ilyenekből adódó talajállapot-romlás megelőzése érdekében kerülendő: - a tarló mélyhántása, vagy nyári felszántása, - a talajfelszín nyitva hagyása, - fedetlen felszínhagyás a nyár folyamán, - a gyakori mélyszántás, - a talajok túlzott tömörítése, - a sokrneuetes magágy készítés, - a kártevők és kór9kozók elszaporodása, - az elgyomosodás.

Tápanyagellátás Az ökológiai termesztés rendszerében a tápanyag visszapótlást istállótrágyákra, ipari és mezőgazdasági, valamint élelmiszer-ipari melléktermékekre, növényi eredetű termékek és melléktermékek felhasználására alapozzuk. l. lstállótrágyák. Ide tartozik az istállótrágya, a hígtrágya és a dehidratált baromfi trágya. Istállótrágyának nevezzük a gazdasági állatok szilárd ürülékének (bélsár) és híg ürülékének (vizelet), valamint az alomnak különböző arányú keverékét. Lehet ló-, szarvasmarha-, sertés-, juh-, kecske- és nyúl- valamint a baromfitrágya. Ezek közi.il a legjobb minőségű a szarvasmarha- és a juhtrágya. A lótrágyát korábban a kertészeti termelésben, melegágyakban használták fel, ma már e területen alig-alig alkalmazzák, de volumene is jelentősen csökkent. A szerves trágyák felhasználásuk előtt erjesztési folyamaton esnek át. Az érlelés helye lehet a trágyaszérű, az állati kifutó, a karám és a mélyített (aklos) istálló. A legjobb trágya általában a mélyített juhistállókban keletkezik. Az istállótrágyát felhasználásig trágyaszarvasban deponáljuk. 2. Komposztok. Komposztálásra bármilyen istállótrágya, növényi eredetű alapanyag, a szántóföldi növénytermesztés maradványai (szalma, kukoricaszár), fák és növények nyesedékei, fakéreg, fű, lomb. Lehet komposztáini a textil-, bőr- és papíripar melléktermékeit és az élelmiszeripar, így a hűtő- és a szeszipar melléktermékeit, a kommunális hulladékokat (külön gyűjtött konyhai és kerti hulladék, papír, szennyvíziszap stb.). A komposzt a kertészeti és mezőgazdasági termelés számára tökéletes tápanyagforrás, talajjavító anyag, amely védi növényeinket az aszálytól és a betegségektőL Elkészítése egyszerű, használata biztosan növeli a termés mennyiségét és javítja annak minőségét. A komposztálás történhet nyitott rendszerben, amikor l O m hosszú és 3 m magas halomba rakják a komposztálandó anyagokat. Ha silóba, silófolyosóba történik a komposztálás és zárt helyen (általában fólia alatt, vagy üvegházakban elhelyezett silófolyosókban), akkor félig zárt rendszerekről beszélünk. Zárt rendszerek azok, amikor a komposztot tartályok ban, bokszokban, konténerekben, silókban vagy forgódobokban készítik. A komposztálás folyamata négy fő részre osztható. Az első, amikor amikroorganizmusok elkezdik az anyagok lebontását, ez hő leadással jár, így a halom hőmérséklete emelkedik. A második szakaszban a hőmérséklet 60 °C-ra emelkedik. A kémhatás lúgossá válik, mivel az ammónia szabadul fel a fehérjék bomlásakor. A harmadik szakaszban a hőmérséklet csökkenésével a termofil gombák szaporodnak el a halomban és elkezdik a cellulózt bontani, az első szakasz mikroorganizmusai is újra aktívak lesznek. Ez a folyamat viszonylag gyorsan, néhány hét alatt lezajlik. Az utolsó szakasz az érés, amely néhány hónapot igényel. A reakciók

a megmaradt szerves anyagban mennek végbe, amelynek eredményei a stabil humuszanyagok, vagy humínsavak. 3. Ipari, mezőgazdasági, élelmiszeripari melléktermékek, növényi eredetű anyagok. Idetartozik az iparban keletkező vérliszt, pataliszt, szaruliszt, szőr, szőrme, toll-, szőrőrlemény, haj, a szarv, a szaruforgács és szaruliszt, a csontliszt, vagy dezselatinizált csontliszt, állati csontszén. Vérliszt: levágás után elvéreztetett állatok véréből bepárlással készített magas fehérje (75,9%) és nitrogén (12-14%) tartalmú por alakú termék. Takarmányként és nagyon gyorsan ható nitrogéntrágyaként is használhatjuk. Pataliszt, szaruliszt, szőr, szőrme, toll-, szőrőrlemény, haj: a szaruanyag, a keratin a magasabb rendű állatok speciális szövete. AZ EU biotörvényében a szaru anyagú talajjavító anyagok között szerepel a pataliszt, a toll, a szőr. A gyakorlatban elsősorban a szarvasmarhák feldolgozása során keletkezett szaruforgács, szaruliszt jöhet számításba, mint tápanyag-utánpótló anyag. A szarv: a szarvat az ősmagyarok is -más népekhez hasonlóan- ivóedényül használták. Olajat, bort és más folyadékot is tartottak benne. Fúvós hangszerként is használták. Biodinamikus gazdálkodásban szarvakban készítik az 500-as és az 501-es permetező preparátumo kat Szaruforgács, szaruliszt: a szarv, (pata, szőr, toll): A szarv (pata, toll) feldolgozása után maradó hulladék, amely a talaj tápanyag-utánpótlásaként használható fel. Csontliszt vagy dezseletanizált csontliszt, állati csontszén: A finomra őrölt csontliszt értékes szerves trágya. A gerinces állatok csontjaiban felhalmozódott kalciumfoszfát kitűnő talajjavító anyag. Növényi eredetű termékek a melasz tőzeggel, perlittel, a maláta és a fűrész por, faforgács komposztál va és a fahamu. Ide tartoznak a földtani képződmé nyek, kőzetek, kőporok, így a tőzeg, a lápföld, a kotu, a mészkő, a dolomit, alginit, riolittufa, zeolit, bazalttufa, bentonit, illit, kaolin. Növényi eredetű termékek és melléktermékek tápanyag-utánpótlásra: Melasz.· a cukorgyártásnál visszamaradt barnás színű, igen sűrű cukoroldat Főleg szeszgyártásra és takarmányozásra használják. A maláta: a sörgyártás mellékterméke. A szarvasmarhák szívesen fogyasztják takarmányként, de komposztál va jól felhasználható tápanyag-utánpótlásra is. Fűrészpor, faforgács: a faforgács, a fahulladék és a fakéreg feldarabol va, de a fűrészpor e nélkül is alkalmas komposztálásra és mulcsozásra. Kéregkomposzt: nitrogénnel dúsított komposztja magas szervesanyag-tartalma miatt hasznos talajjavító anyagnak számít. Fahamu: A fahamu kimondottan gazdag káliumban és sok foszfort is tartalmaz. Jelentős a mésztartalma. A fahamut vékonyan az ültető árokba kell szórni például sárgarépa és zeller vetésekor.

Földtani képződmények, kőzetek, kőporok. Tőzeg, lápföld, kotu: a tőzegfélékhez a különböző bomláson átment növényi eredetű, szerves, javító, adalék, keverő anyagokat soroljuk. Mészkő: (mészkőörlemény, mésziszap, puha mészkő, márga, kréta, lápimész, Breton ameliorant, foszfát krétapor, természetes kalcium-karbonát. A mészkőőrlemények (mészkőpor) alapanyaga lágyabb (mésztufa), vagy keményebb (triász ladini) mészkő. A mésztufa például 70% kalcium-karbonátot tartalmaz .. A mészkőport általában a szokottnál nagyobb adagú, közepesen érett istállótrágya alászántása után kell kiszómi. A mezőgazdasági mészkőport Fertőrákoson, Nagytétényben, Sóskúton, Felnémeten, Beremenden állítják elő. Dolomit (meszes dolomit, dolomit őrlemény, dolomitiszap), természetes kalcium-magnézium-karbonát, magnéziumtartalmú krétapor: Olyan területeken használjuk ahol a talaj nem csak mészhiányos, hanem magnézium hiányos is. Alginit, algakőzet: Az alginitkőzet egy alga-biomasszából és anyaggá elmállott vulkáni porból, tufából álló litbolit. A Kárpát-medence területén 3--4 millió évvel ezelőtt keletkezett hegyek és a tufagyűrűk jöttek belőle létre. Az alginit nahyon gazdag makro és mikroelemekben. Az alginit montmorillonit ásványainak egyik legfontosabb és leghasznosabb tulajdonsága, hogy a tápanyagok különböző anyagait megkötik, s szükség esetén a növénynek leadják. Az alginitet egyenletesen kell elteríteni a talajon, majd 10-200 cm mélyen rotációs kapával vagy tárcsával be kell dolgozni a talajba. Riolittufa, zeolitos riolit tufa: a talajjavító riolittufa-őrlemény a bodrogkeresztúri útépítési célra bányászott riolittufa osztályozott őrleménye. Talajjavításra használjuk bár zeolit tartalma 30--40%-kal alacsonyabb a hasonlókorú zeolitokénál. Zeolit: a magyarországi zeolitok riolitufához kapcsolódvajöttek létre. A mezőgazdasági célra forgalmazott zeolit termékek száma több tucat. Talajjavítási célra, illetve kertészetekben a lithofloren-komplex nyomelem tartalmú zeolitos készítményt 5 és 50 kg-os kicsomagolásban árulják. Három-öt évig alkalmazva jelentősen csökken a talaj, ezáltal a tápanyagok kimosódása. Perlit: nagy kovasav tartalmú, vulkáni eredetű kőzet, amely hőhatásra megduzzad. A megduzzadt perlit jó hordozó- és szűrő anyag. Eredményesen alkalmazható szaporítóanyag előállítás során. Bazalt, bazalttufa: a bazalt vulkáni homokkal (szilícium-oxiddal), nyomelemekkel kerül a talajba. A bazalt granulátumot talajjavítási anyaggal 0,25-0,5 kg-nyi mennyiségben adjuk ki. Igen jó hatású gyep és pázsittelepítésnéL Agyagásványok (bentonit, illit, kaolin): erősen duzzadó képes montmoriollinit-tartalmú agyagos kőzet. Ezért a tápanyagokat megköti, és amikor szükség van rájuk a növénynek leadja azt. Adagja könnyű és nehéz talajokon 15 dkg és 5 dkg között változik négyzetméterenként.

Növényvédelem A biológiai védekezés módjai, története, fogalma, előnyei és hátrányai A növényi kártevők elleni védekezést többféleképpen lehet csoportosítani. A klasszikus védekezési módok a következők: -mechanikai, fizikai védekezési módok (pl. kapálás, hőkezelés), - agrotechnikai védekezés (pl. növényi sorrend, vetésidő, tápanyag-utánpótlás), - kémiai védekezés (pl. fungicidek, inszekticidek, herbicidek alkalmazása), -biológiai védekezés (pl. parazitoidok kijuttatása), (a következőkben ennek a tárgyalásával foglalkozunk), -genetikai védelem (rezisztenciára nemesítés). Ezek a módszerek önmagukban, de kombináltan is alkalmazhatók. A komplex növényvédelem leszűkítve azt jelenti, hogy az egyes védekezési eljárások együttes alkalmazása során az elsődleges cél a károsítók megsemmisítése. Ebben a rendszerben a vezető szerep általában a kémiai védekezésnek jut, míg a többi lehetőség csak részben kerül kiaknázásra. Az integrált növényvédelem ezzel szemben azt jelenti, hogy a károsítók elleni védekezés rendszerében a hatékonyságon kívül figyelembe kell venni a gazdaságosságot, a környezet messzemenő védelmét Ennek érdekében csökkenteni kell a kémiai védekezések számát, lehetőleg úgy, hogy a kémiai védekezés során csak a célszervezet károsodjon és nem cél a károsító teljes elpusztítása. Ennek figyelembevételével az okszerű védekezési technológiákat segítik az elő rejelzés kidolgozása és alkalmazása, a fajtaspecifikus termesztési és növényvédelmi eljárások összehangolása. A szakemberek az integrált növényvédelem hosszú távú stratégiájában a biológiai védekezésnek kiemeit szerepet szánnak. A biológiai védekezés történetével kapcsolatban - leegyszerűsítve a kérdést -tudjuk, hogy az evolúciós fejlődés során már a kezdetek kezdetén kialakulhattak a növénytermesztés fejlődésével együtt fejlődő növényápolási és növényvédelmi eljárások, amelyek a tényleges biológiai növényvédelem kialakulását eredményezték. A biológiai növényvédelemmel kapcsolatosan a legrégebbi időkről is vannak irodalmi adataink. A legkevesebb adat a gyomnövények elleni biológiai védekezéssei kapcsolatban van, de jelenleg is ezen a területen van a legkevesebb kutatóhelyünk és eredményünk. Nemzetközi vonatkozásban a biológiai védekezéssei kapcsolatos kutatások koordinálására számos szervezetet hoztak létre. Kétségtelen tény, hogy ma már a biológiai védekezést, annak különböző módjait nem célszerű szembeállítani a vegyszeres védekezéssel, de még annak teljes helyettesítését is el kell vetni. A biológiai védekezés az idők folyamán többféle értelmezést kapott, s mind a mai napig többféleképpen értelmezik. A biológiai védekezés klasszikus értelmezésén általában azt értjük, hogy egy károsítót- legyen az rovar, gomba vagy 30

gyom- egy másik élőszervezet segítségével elpusztítunk. Van olyan megfogalmazás is, hogy "károsítók irtása természetes ellenségekkel" vagy van egy másik megfogalmazás, amelyik szerint a biológiai védekezés "élőlények alkalmazása a károsítók gyérítésére, irtására". A biológiai védekezésnek is van előnye is és hátránya is. A módszer előnyei között emlegetik annak "természetes" voltát, az előállítás alacsonyabb költségeit, pozitív környezetvédelmi és természetvédelmi megítélését. Gyakran megfeledkezünk azonban a valós hátrányairól: nem megbízhatóak, nem mindig ismert a hatásmód, szűk hatásspektrum, lassú hatás, kisebb hatékonyság, rövid életképesség, csak bizonyos fejlődési szakaszban hatnak, környezeti hatásoknak jobban ki tettek, kémiai anyagokkal való kompatibili tás nehezíti az integrált védekezés alkalmazását, nem fejlett az ipari háttere. Mindezek ellenére a biológiai védekezés ma már nem álom és nem a képzelet szintjén álló védekezési lehetőség. A biológiai védelemben részesített területek nagysága évente l 0-25%-kal növekszik. A biológiai védekezésre fordított szellemi és anyagi beruházások egyértelműen lernérhetők a kifejlesztett biopeszticidek számának növekedésében. Hazánkban ma három helyen - MZA Növényvédelmi kutató Intézete, Csongrád Megyei NTA Biológiai védekezési laboratóriuma, Vas Megyei NTA Rovarparazitológiai laboratóriuma - folynak biológiai védekezési kutatások. Biológiai védekezés növényi kórokozók ellen A növények betegségeit különböző kórokozók idézhetik elő. Az egyik legismertebb a vírusok csoportja, a baktériumok és gombák is sok kárt okoznak. A biológiai védekezés ezen kórokozók elleni biológiai védekezést foglalja össze. A növényi szervezetek betegségeit igen gyakran a gombák körébe tartozó parazitizmus okozza. A védekezésbe sorolhatjuk tágabb értelemben az antibiotikumok felhasználását és a rezisztenciára nemesítést is. A növényeket megbetegítő vírusok elleni védekezés rendkívül nehéz. A megelőzésben igen nagy szerepe lehet az egészséges szaporító anyag használatának. Ez a fejezet a vírusok elleni védekezés alapjairól szól. A keresztvédettség (cross protection) azt jelenti, hogy egy vírus általi korábbi hatás védettséget nyújt egy közeli rokonságban levő vírus vagy ugyanazon vírus másik törzsével szemben. Ebben az esetben egy növényt megfertőzünk egy közeli rokonságban levő vírus gyenge törzsével, és ezt felül fertőzzük bizonyos idő után az erősebb törzzsel. A tünetek elmaradnak, vagy csak nagyon gyengén jelentkeznek. A védettség (premunitás) előidézhető mesterségesen gyengített (attenuált) vírus törzsekkel is. A keresztvédettség annál erősebb, minél közelebbi rokonságban van a két vírustörzs vagy a két vírus. Alkalmazása viszonylag ritka, mert nagyon nagy szakmai felkészültséget igényel. 31

A klasszikus növénynemesítés a vad fajokban levő rezisztencia géneket igyekszik beépíteni a fajtákba. A rezisztencia nemesítés során azonban nem kívánatos tulajdonságok is bekerülhetnek az új fajtába és emiatt a nemesítői munka hatékonysága csökken. Egyik legsikeresebb eredmény ezen a téren a vad burgonya ( Solanum brevidens) származékainak felhasználása a burgonya levélsodródás vírussal szembeni ellenállóság kialakítása területén volt. Más vad fajokkal nem sikerült hasonló eredményt elérni de az S. brevideus-sei sikerült olyan változatokat előállítani, amelyek alapjául szelgáltak új, jó minőségű burgonyafajták előállításának. Ismert eljárás a vírusreplikáció, amikor génsebészeti úton olyan mesterségesen kialakított génszakaszokat visznek be a növényekbe, amelyek meggátolják a vírus terjedését. Ez az eljárás dohánymozaik vírusnál volt sikeres. A fitoplazmák- sejtfal nélküli, táptalajon nem tenyészthető, a növények rostacsöveiben élő egysejtűek - korábbi nevükön mikoplazmák okozta megbetegedések száma viszonylag jelentős, de koránt sem akkora, mint amennyit a vírusok okoznak. Az ellenük való védekezés rendkívül nehéz. Amíg a növényvírusok ellen az antibiotikumok hatástalanek addig az antibiotikumok között vannak olyanok, amelyek, amelyek felhasználásával a fitoplazmával fertő zött növények meggyógyulnak. Összefoglalva a növényvírusok elleni védekezésben még kevés eredményt értünk el, de az is igaz, hogy ezek legtöbbje még kísérleti stádiumban van. A génsebészeti technológia eredményei a jövő számára viszont jó eredményekkel biztatnak.

Növénypatogén baktériumok elleni biológiai védekezés A növénypatogén (kórokozó) baktériumok elleni biológiai védekezés egyik lehetséges útja az antibiotikumok felhasználása. Ennek viszont meg van az a veszélye, hogy a kialakul egy olyan rezisztencia, amely lehetetlenné teszi a baktériumos betegségek elleni hatékony védekezést. Magyarországon eddig egyedül a tűzelhalás betegség ellen engedélyezték a használatát. A növénypatogén baktériumok elleni biológiai védekezés klasszikus példája az agrobaktériumos betegségek elleni védekezés. Ezért ebben a fejezetben főleg ennek a bemutatására összpontosítjuk figyelmünket Az agrobaktériumos golyvásadás kórokozóját az Agrobacterium tumefaciens baktériumot 1907-ben izolálták. Elsősorban a talajban és a megtámadott növényi részeken fordul elő. A világon szinte mindenütt megtalálható. 643 kétszikű és fenyőféle gyökerén és szárán képes tumort indukálni. Az agrobaktériumok elsősorban szaprofita (táplálékaikat elhalt növényekből beszerző) talajban élő baktériumok. Néhány fajuk képes a növényeket is megtámadni természetes vagy mesterséges sebeken keresztül. A pategének által főleg a gyümölcs-

fák, szőlő és dísznövények gyökerein előidézett betegségek gazdaságilag rendkívül károsak A fertőzés folyamata növényi sebbel kezdődik. Ha ebbe a sebbe egy patogén baktérium bejut, akkor rövid idő múlva tumor képződik a seb helyén. Magasabb hőmérsékleten (30 fok felett) nem képződik tumor. Az utolsó szakaszban a növényi sejtek gyors, abnormális szaporodásnak indulnak, a növényi sejtek eredeti normális hormonális egyensúlya megbomlik. A tumoros szövetek mindég tartalmaznak egy speciális, csak tumoros szövetre jellemző vegyületet, melyet opinnak nevezünk. 1974-ben állapították meg, hogy a tumort indukáló baktériumok rendelkeznek egy plazmiddal (tumorindukáló). Elvesztése esetén a patogenitás megszűnik, ha a plazmidot újra bevitték a növénybe a patogenitás újra beindult. A patogén törzsek mind tartalmaznak egy Ti plazmidot. Az A. tumefaciens baktérium a legnagyobb kárt a csonthéjasokon, az almatermésűekell és a szőlőn okozza. A kártétel elsősorban a faiskolákban jelentkezik, ahol a gyökereken illetve a gyökérnyakon különböző méretű (borsó nagyságtól tojás nagyságig) tumorok jelennek meg. A közvetlen káron túlmenően jelentős veszteség származik abból is, hogy az ilyen növények nem adhatók el, forgalomba nem hozhatók. Az A. tumeffacies képes tumort indukálni a növény minden részén, így a gyökéren, gyökérnyakon, a száron, a levélnyélen, sőt még a leveleken is. A fertőzött talajokon a baktérium egyedszáma meglehetősen alacsony, azonban a fertőzött növények közvetlen közelében megtalálhatók a patogén baktériumok. Magyarországon is - mint világszerte - 1973-tól folytatnak a gyógyítás érdekében kísérletet, végeznek kutatást. A tudomány mai állása szerint megállapítható, hogy a csonthéjasok gyökérgolyvája elleni biológiai védekezés hatásos, de az alma és a körte gyökérgolyvája ellen hatástalan. Ausztrál kutatók patogén (kórokozó) ésapatogén (nem kórokozó) agrobaktériumok keverékével indukáltak paradicsom növényeket, azt tapasztalták, hogy a két baktérium l: l-es arányú keveréke esetén nem képződtek tumorok. Több apatogén törzs tesztelése után a K84-es törzs bizonyult a leghatásosabbnak Ezt a baktériumot eredetileg egy golyvás őszibarack melletti talajból izolálták, A vizsgálatot kiterjesztve őszibarackra ugyanezt a kedvező eredményt kapták. Ha az őszibarack gyökereit az apatogén K84-es törzs szuszpenziójába mártogatták, akkor teljesen elmaradt a tumorok megjelenése. A betegség a szőlő egyik legsúlyosabb betegsége. A betegséggel hazánkban is foglalkozik a kutatás. Itt is megállapították, hogy elterjedését a szőlők magas művelése nagyban elősegítette. A betegség ellen a kémiai védekezés szinte lehetetlen. A betegség elleni védelemre a gondos megelőzés, az egészséges tőkék vesszőiből készült szaporítóanyag használata a legjobb védekezés. 33

Növénybetegségeket okozó gombák elleni biológiai védekezés Termesztett növényeink betegségeit döntő többségben különböző gombafajok okozzák. Közülük is a legfontosabbak a peronoszpórafélék, lisztharmatok, rozsdagombák, amelyek biotróf (élősködők és együtt élők) életmódjukkal, és nagy járványkeltő képességükből adódóan a legsúlyosabb növénybetegségek okozói. Ezek és más gombakórokozók ellen a leghatásosabb a nagy választékban rendelkezésre álló fungicidek felhasználása. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kémiai védekezés mérséklése, más védekezési lehetőségek - köztük a biológiai védekezés - alkalmazása és utóbbiak fokozatos előtérbe helyezése lehet a jövő számára elfogadható. A peronoszpóra félékelleni biológiai védekezés mind ez ideig csak kezdeti eredményeket ért el. A tágabb értelemben ide sorolt Pythium és Phythopthora fajokkal szemben végeztek biológiai célú védekezési kísérleteket. A két faj gyakran okoz palánta korban gyökérrothadást vagy palántadőlést. Az ellenük való védekezés nehéz. Megfelelő agrotechnikával, tápanyagellátással és talajfertőtlenítéssei együttesen a kártevők száma csökkenthető. A lisztharmatok számos növényen okoznak súlyos betegséget (pl. gabonafélék, szőlő, alma, uborka, dísznövények, tölgy). A betegségek elleni védekezés alapja a rezisztens fajták termesztése, az agrotechnikai szabályok betartása, illetve fungicidek felhasználása. A rozsdagombák a lisztharmathoz hasonlóan biotróf életmódot folytató kórokozók, ugyanakkor belső élősködők. A különböző rozsdagomba fajok a gabonafélék, a ribiszke, a borsó, és más termesztett növényeink egyik legsúlyosabb betegségét okozzák. Az ellenük való védekezés alapja a rezisztenciára nemesítés, az ellenálló fajok termesztése és szükség esetén a speciális rozsda elleni fungicidek alkalmazása, különösen járványveszélyes időszakban. A szkleróciumot képező gombák rendszertanilag különböző osztályokba sorolhatók. a Sclerotinia fajok és a Claviceps a tömlősgombákoz, a mikroszkleróciumot is képező Colletotrichum, Verticillium, Macropfomina valamint a Sclerotium, Botrytis és Rizaetvnia fajok a Deuteromicetes osztály valamelyik kisebb rendszertani csoportjába sorolhatók. Ezen nemzetségek gombafajaira általában jellemző, hogy legtöbbször polifágok, szklerociumaik, illetve álszklerociumaik több évig is életképesek és fertőzőképesek maradnak a talajban vagy a fertőzött növényi részeken. Emiatt fogékony gazdanövények egymás utáni termesztésekor fokozódik a fertőzési veszély, és súlyos károk keletkeznek A bajt tetézi az a tény, hogy ezek a gombafajok gyakran gyomnövényeket is megbetegítenek, s ezzel jelentősen fokozódik a járványveszél y. Hazánkban is, de világviszonylatban is a Sclerotinia nemzetség három faja jelentős, amelyeken számos mikroparazita gomba élősködik. A Sclerotinia fajokat leggyakrabban parazitáló (rajtuk élősködő) gombák a Coniothyrium, Trichoderma, Teratosperma. A valódi szklerociumot képező Sclerotium fajok pa34

razitái gyakran megegyeznek a Sclerotinia nemzetség mikroparazita gombáival. Összefoglalva megállapítható, hogy a leggyakorabban parazitáló gombák a Coniothyrium, Trichaderma spp.a Teratasperma é a Sporidesmium nemzetségből kerülnek ki. Ezek a gombák mesterséges táptalajon könnyen tenyészthetők, gyors növekedésűek és általában kiválóan sporulálnak. Ezért a jövő reménysége i is a biológiai növényvédelem vonatkozásában. A virágos élosködok elleni biológiai védekezés lehetoségei A klasszikus növénykórtan kóroktanát (etiológia) tárgyaló fejezet foglalkozik a növényeinket károsító virágos élősködőkkel. Hazánkban ezek a szárparazita aranka-félék ( Cuscuta ssp.), a gyökérparazita vaj virág- vagy szádorgófélék (Orobanche ssp.) és a félélőskedő, fán lakó fagyöngy (Viscum album) és fakin (Loranthus europeus) A Kárpát-medencében előforduló 24 Orobanche faj közül öt potenciális káros í tó. Ezek közül a napraforgó szádo r (Orobanche cumana) és a dohányfojtó szádor (Orobanche romosa) okozza hazánkban a legsúlyosabb fertőzéseket, illetve károkat A szádorfajok elleni védekezésnek egyik útja a biológiai védekezés. A Phytomyza orobanchia szádor aknázólégy szádor elleni hatása már kb. száz éve ismert és a volt Szavjetunió területén ma is széles körben alkalmazzák. A másik lehetőség a rezisztencia nemesítés. Ez azonban hosszú ideig tart. Az Orobanche cumana ugyanis eltérő patogenitású rasszokat képez. Emiatt az aknázólégy az átmeneti időszakban nagyon fontos szerepet tölt be. A lárvák közvetlen károsításán túl fontos, hogy a sebzések nyomán másodlagosan megtelepedő gombakórokozók (Clamidosporium cladosporioides, Fuzarium ssp.) tovább csökkentik a szádorfajok populációit. Gazdaságilag fontos növényeinken és gyomnövényeken élősködő aranka fajok száma meghaladja a százat. Hazánkban legelterjedtebb a nagy aranka (Cuscuta campestris) és a herefojtó-vagy kis aranka (Cuscuta trifolii), amelyek évelő pillangósokban károsítanak elsősorban. Az agrotechnikai, mechanikai és vegyszeres védekezés eredményes, mégismind több próbálkozás történik abiológiai védekezésre. Vannak olyan gombafajok, amelyek a rosszul beérlelt aranka magvak csírázóképességét rontják, más kártevők a szár 30-40%-án megakadályozzák az aranka virágzását. A növényi parazitizmus genetikai hátterének tisztázására irányuló kísérletek feltehetően újabb távlatokat nyitnak meg a biológiai védekezés számára is. A fehér fagyöngy elleni biológiai védekezés gondolatát az indította el, hogy hazánkban is él a két legismertebb parazita gombafaj Ezek közül a Botryospharerostroma visci teljesen elpusztíthatja a fák lombkoronájában élős ködő fagyöngyöt és ennek kapcsán felhasználható a biológiai védekezés céljára. A védekezési kísérletek jelenleg is folynak. 35

Biológiai védekezés a kártevő állatok ellen A kártevő állatok két csoportra oszthatók. Az egyik a ragadozók csoportja, a másik az élősködőké. Ezen állatok az ellenséges fajok köréből kerülnek ki. Nem csak a káros szervezetekre hatnak, hanem egymást is befolyásolhatják. A ragadozó állatok prédát ejtenek. A ragadozó a természetben nagyobb testű állat, mint az áldozata. Ez az ízeltlábúak világában nem jellemző általánosan. A ragadozók, predátorak táplálkozása úgy megy végbe, hogy prédájukat lefogják azt azonnal megölik és elfogyasztják. Az élősködők együtt élve táplálkoznak és csak később okozzák pusztulásukat A ragadozók táplálék választása háromféle lehet: l. mindenevők, polifágok, 2. többfélét fogyasztók, oligofágok, 3. egy zsákmányt fogyasztók. A ragadozó állatok körébe az alábbi állatok tartoznak: százlábúak, szitakötők, fülbemászók, tripszek, poloskák, virágpoloskák, mezei poloskák, tolvajpoloskák, rablópoloskák, címeres poloskák, recésszárnyúak, tevenyakú fátyolkák, bogarak: bár nagy létszámúak csak négy a ragadozó életmódú közülük, melyek az alábbiak: futóbogarak, holyvák, lágybogarak, katicabogarak. A lepkék rendjéből csak két faj a ragadozó: pajzstetűfaló bagoly lepke, trapézmintájú bagolylepke. A kétszárnyúak: ide a gubacsszúnyogok, a zengőlegyek, és a pajzstetűlegyek családjából kerülnek ki hasznos ragadozó életmódú fajok. A rovarélősködők a gazdaszervezetet tartós élethelyül, táplálékforrásnak használják. Nem pusztítják el azt feltétlenül, hanem együtt élnek vele, legfeljebb megbetegítik. A rovarparazitákat a mai szakirodalom parazotoidoknak nevezi. Ezek az élőlények ugyanis nemcsak együtt élnek és táplálkoznak a gazdaszervezetből, hanem kifejlődésük során gazdaállatuk pusztulását is okozzák. A parazotoid- élősködő rovarok fajai két nagy rendbe sorolhatók. Ez a kétszárnyúak (Diptera) és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera). A kétszárnyúakhoz tartoznak a fürkészlegyek. A hártyásszárnyúak közé tartoznakk: fürkész alkatúak, valódi fürkészek, gyilkos fürkészek, levéltetil fürkészek, fémfürkész alkatúak, tetCírontó fémfürkészek, molytetCírontó fémfürkészek, sugaras fémfürkészek, aknázómaly rontó fémfürkészek, pete-fémfürkészek, törpefürkész alkatúak, élespotrohú törpefürkészek, vetésfehérítő parányfürkész. Összefoglalva tehát a parazotoidoknak nagy szerepük van az élőközösségek ben. Jelenlétüknek ma már egyre nagyobb figyelmet szentelünk. Laboratóriumi vagy természetes körülmények között fe lszaporadva a biológiai növényvédelem "sza/gálatába" állíthatjuk azokat. A mikroorganizmusok jelentős része felhasználható a növényi kártevők ellen is, vagyis a biológiai védekezés során is. A kórokozó behatolását a gazda36

szervezetbe fertőzésnek nevezzük. Amennyiben ez azonnal nem produkál látható megbetegedést, akkor rejtett (latens) fertőzésről, ha azonnali kóros folyamat jelentkezik, akkor fertőző betegségről beszélünk. A fertőzés történhet elfogyasztott táplálékkal szájon át (per os), ép kültakaró légzőnyílásain, illetve sebeken át (parenteralis), esetleg rejtetten, fertőzött anyák petéinek belsejében vagy felületükön hordozva a kórokozókat, a következő nemzedéket betegítvén meg (germinative ). A kórokozó megbetegítő képességét patogenitásnak, fertőzőképességet pedig virulene iának, a védettséget immunitásnak, a tűrőképességet tolarenciának, a fogékonyságot pedig diszpozíciónak nevezzük. A vírusok között vannak, amelyek egymás hatását erősítő (szinergista) és egymás hatását gyengítő (antagonista) szerveződmények. A rikettsiák rendszertanilag a vírusok és a baktériumok közötti pálcika alakú, kisméretű szervezetek. A vírusoktól osztódással történő szaporodásuk és protoplazmatikus szerkezetük különíti el. Gyakorlati felhasználásuk során figyelembe kell venni, hogy egyes fajai az egereket, nyulakat is megbetegíthetik. A véglények (protozoa) közül 1200 faj fordul elő rovarokban, melyeknek egy része kórokozó lehet. Rágcsálók ellen a 60 éve tenyésztett Sakmonella enteridis var. Danysz törzs használata ismert. A másik kórokozó gombacsoport az Entomophthora csak az élő gazdaszervezetbe képes fejlődni. Több mint 100 faja ismert, több mint l 00 rovarfajt fertőz. A felhasználásával létrehozott "Boverin" hatékonynak bizonyult a burgonyabogár összes fejlődési alakja ellen. A biológiai védelemben szerepük lehet a fonálférgek elpusztításában az élősködő gombákhoz tartozók egy-egy csoportjának is. Az élősködő gombákhoz tartoznak a Catenária nemzetség tagjai, amelyek spórái a nernatódák testfelszínére tapadnak, majd azokból hifafonalak nőnek ki, amelyek a testbe hatolva teljesen átszövik az egyes szerveket és elpusztítják azokat. A fitofág atkák természetes ellenségei közül a rovarok mellett a legnagyobb jelentőséggel a ragadozó atkák bírnak. A ragadozó atkák hatékonysága a ragadozó rovarokkal szemben abban nyilvánul meg, hogy a ragadozó atkák csaknem kizárólag ragadozó rovarokkal táplálkoznak és egyedsűrűségük a vegetációs időszakban egyenletesen magas. A kompetició, vagyis a környezeti források kihasználásáért létrejövő versengés a fajok közötti kapcsolatok egyik esete. Oka az, hogy a környezetben elérhető források mennyisége véges. Az azonos vagy nagyon hasonló ökológiai forrásokat kihasználó fajokat ökológiai homológoknak nevezzük. Az ökológiai homológok eltérő mértékben képesek kihasználni a limitált közös táplálékforrást Koegzisztenciájuk - térbeni és időbeni együttélésük - hosszú távon az adott erőforrásra nézve kisebb kompetíciós képességgel bíró faj helyi kipusztulásához vezet.

Biológiai védekezés a gyomnövények ellen Az emberiség már a földművelés kezdete óta szakadatlan küzdelmet folytat a gyomnövények ellen, és ebben a harcban jelenleg főleg a kemikáliákra támaszkodik. A korszerű gyomirtásnak integráltnak és célirányosnak kell lenni. A gyomirtó szerekkel szemben kialakuló rezisztencia a gyomflóra összetételének nemkívánatos megváltozásához vezetett, amely a toleráns és rezisztens biotípusok robbanásszerű felszaporodását eredményezte. Biológiai gyomirtásról akkor beszélünk, amikor emberi beavatkozással segítjük elő a gyomnövények természetes ellenségeinek (rovarok, titopatogén gombák, baktériumok és más élő szervezetek) felszaporodását. Mivel nem lehet cél egy adott gyomfaj teljes kiirtása csak egy ökológiailag elfogadható károsítási küszöbérték alá szorítása, ezért helyesebb biológiai gyomszabályozásról beszélni. 3. táblázat. Fontosabb engedélyezett mikoherbicidek DE VINE*

Phytopthora citrophthora (P: palmirova)

COLLEGO*

Colletotrichum gloeosporioides f. sp.aeschynomene Cefalosporium diospyri Fusarium oxisporum

Morrenia odorala Aeschynomene virginica

Diospyros virginiana Orobanche spp.

LUBOA II

Colletotrichum gloeosporioides Cuscuta spp. f.sp. cuscutae Colletotrichum gloeosporioides Clidémia hirta f. spp.clidamiae

Casst

Alternaria cassiae

BIOMALA

Colletretrichum gloeosporioides Malva pusilla f. sp. malvae

VELGO

colletotrichum coccodes

Abutilon theophrasti

ABG5003

Cercospora rodmanii

Eichhornia crassipes

Dr. BIOSEDGE*

Puccinia canaliculata

Ciperus escuklentus

Cassia obstusifolia Cassia occidentalis Crotalaria spectabilis

Fischi G (2000): A biológiai növényvédelem alapjai.

Mezőgazda

Kiadó, Bp.lOD

A biológiai gyomszabályozás két alapelvre épül: - különböző organizmusok (rovarok, gombák stb.) képesek a gyomnövényeket elpusztítani vagy konkurencia-képességüket jelentősen csökkenteni, - a károsítók számos faja szűk gazdanövény körrel rendelkezik, ezért nemkívánatos elszaporodásukra nincs életterük. A bioherbicid (leggyakrabban mikoherbicid) stratégia esetén betelepített vagy őshonos patogéneket felszaporítanak és azzal egyszerre kezelik a gyomnövényállományt Ehhez a stratégiához rendszerint kórokozó gomba jöhet számításba, innen ered a mikoherbicid megnevezés. Kezelésre rendszerint fiatal növényállomány esetében kerül sor. A módszert "árasztásos" eljárásnak is nevezik. Ma Magyarországon néhány gyomfaj ellen biológiai gyomirtást alkalmazunk. Ezek az alábbi növények: Fügekaktusz (Opuntia vulgáris): Mint haszonnövényt vitték be Amerikából Ausztráliába, de olyan erősen elterjedt, hogy 20millióha legelőt fertőzött meg. A kiirtását a Cactoblastis eaetoruru lepke gyorsan elszaporított lárvája biztosította. Közönséges orbáncfű (Hipericum peiforatum): Az USA-ban a nyugati legelő területeken terjedt el behurcolása után. Többféle bogárfaj kihelyezésével az ellene való védekezés eredményes volt. Illatos fojtófű: Devine néven elsőnek alkalmazták kereskedelmi forgalomban a citrus ligeteket pusztító Morrenia odora ellen. Hasonló eredményeket értek el az apró mályva (Malva pusilla), Aprószulák (Convolvulus arvensis), Ároktövis (Cenchrus pauciflorus), Szúrós szerbtövis (Xantium spinosum), Kakaslábfü (Echinocloa crus-galli), Mezei acat (Cirsium arvense), Pongyola pitypang (Taraxacum officina/e), Palka (Cyperus rotunddus, C. esculentus), NyuJparéj (Chondrillajuncea), Közönséges aggófü (Senecio vulgáris), Selyemmályva (Abutilon theophrasti), Csattanó maszlag (Datura stranonium),Bóko!ó bogáncs (Cordous nutans) esetében is. A gyomok növénypatogénjeinek az a képessége, hogy kultúrnövényeket és gyomnövényeket egyaránt megfertőzhetnek, komoly és nagy gondja minden olyan erőfeszítésnek, amelynek célja az eladható termékek előállítása. Szinte kivétel nélkül ezek a patagének megfertőzhetik és meg is fertőzik a termesztett növényeket is. Ezt a tulajdonságaikat csak igen komoly kutatói munkával lehet elkerülni, amelyek most is folynak. A biológiai gyomirtás Magyarországon jelenleg kísérleti stádiumban van. Konkrét a gyakorlatban is bevált, alkalmazható eredményekről még nem számolhatunk be. Marad tehát fegyverként a kezünkben a vetésváltás a gyom mentesítő növények és a gyomelnyomó növények termesztésével az ökológiai termesztés eredményes megoldása. 39

4. táblázat. Magyarországon engedélyezett "biológiai Készítmény neve

hatást kifejtő szerezet

növényvédő

Növénykoltúra

szerek"

célszervezet

Bactucid P

5% Bacillus thuringiensis Berliner var. Kurstaki

Gyümölcs- és sodrócsontmolyok, lombrágó herhéjasok, szőlő, bogyónyók, molyok, araszosok, káposztafélék, lólepkék, amerikai fedíszfák és díszcserjék hér medvelepke

Biobest encarsia

Encarsia formosa

hajtatott zöldségfélék és dísznövények

Dipel

3,2% Bacillus thuringiensis

amerikai fehér medveerdészet, alma, kukori- lepke, gyapjaslepke, ca almamoly, aknázómolyok, kukoricamoly

En-strip

300, 2000, l O OOO egyed/doboz Enkarsia formosa

hajtatott zöldségfélék, üvegházi dísz- és szabanövények

molytetű

Encarsia lap Encarsia formosa

hajtatott zöldségfélék

üvegházi

molytetű

Kasumin 2 L 2% kasugamycin

bab, paprika, paradicsom, uborka, dísznövények

baktériumos betegségek, fenésedés

Ko ni

coniothyrium minitans

uborka, saláta, paprika, Sci. sclerotiorum dísznövények (hajtatott)

Mykostop

40% Streptomices griseoviridis

zöldségfélék (paprika, dinnye), dísznövények palántadőlés, fuzáriu(szegfű, gerbera), cse- mos hervadás repes virágok

Novodor FC

3% Bacillus thurungiensis var. tenebrionis

burgonya, paradicsom

Thuricid HP

3,2% Bacillus thuringiensis

Trichodex WP

20% Trichaderma harzianum T-39 törzs

Dipel ES

3,2% Bacillus thuringiensis

Almatermésűek,

üvegházi

molytetű

burgonyabogár lárvák

amerikai fehér medvegazdasági haszonfák, lepke, gyapjaslepke, erdei kultúrák, kukorica kukoricamoly szőlő, paradicsom, szürkerothadás uborka, dísznövények szőlőmolyok,

szőlő,

erdészeti kultúrák, kukorica

Fischi G. (2000):A biológiai növényvédelem alapjai.

amerikai fehér medvelepke, gyapjaslepke, kukoricamoly

Mezőgazda

Kiadó, Bp. 110-111.

A biológiai növényvédő szerekkel szemben támasztott magyarországi követelmények nagyon szigorúak és széleskörűek. Hazánkban a hatályban levő rendelkezéseknek megfelelően az engedélyezésre kerülő biopeszticid fogalma az alábbiakra terjed ki: A biológiai növényvédő szer a károsítók elleni védekezésre alkalmas vírusokra, vírusszerű szervezetekre, baktériumokra, protozoákra, gombákra, fonálférgekre, illetőleg ezek természetes vagy mesterséges változataira terjed ki. A táblázat adataiból is kiderül, hogy hazánkban viszonylag kevés biopeszticidet engedélyeztek az elmúlt években. Viszont várható, hogy e készítmények száma a közeljövőben jelentősebb mértékben bővül. Hangsúlyozni kell, hogy a biopeszticidek engedélyezése, forgalmazása és felhasználása igen szigorú feltételekhez kötött. A védekezés kémiai anyagokkal is történhet. 1999-ben a következő készítmények felhasználását engedélyezte a Biokontroll Hungária Kft-ellenőrző szervezet. 5. táblázat. Engedélyezett réztartalmú készítmények Név

Célszervezet

Hatóanyag

ASTRA réz-oxiklorid réz-oxiklorid

tüzelhalás, baktériumos, gombás ágelhalás, tafrina, peronoszpóra

eredetű

Bordói por

réz

gombabetegségek (kivéve szürkepenész, lisztharmat), bakterózis

Bordóilé alapanyag

réz-szulfát

gombabetegségek (kivéve szürkepenész, lisztharmat), bakteriózis

Bordóilé FW

réz-szulfát

gombabetegségek, (kivéve szürkepenész, lisztharmat), bakteriózis

Champion 50 WP

réz-hidroxid

gombabetegségek (kivéve szürkepenész, lisztharmat), bakteriózis

Cuproxat FW

fémréz

gombabetegségek (kivéve szürkepenész, lisztharmat), bakteriózis

Funguran-OH 50 WP réz-hidroxid

gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepenész kivételével

Kocide 101

réz-hidroxid

gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepenész kivételével

Kocide DF

réz-hidroxid

Plutó 50WP

réz-oxiklorid

gombabetegségek a lisztharmat éS a szürkepenész kivételével tűzelhalás, gombásodás és baktériumos betegségek

(Az 5. táblázat folytatása a 41

következő

oldalon)

(Az 5. táblázat folytatása az Név

előz{f

oldalról)

Hatóanyag

Célszervezet

Rézgálic

Réz-szulfát

gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepenész kivételével

Rézgálic (BlueStone, Kistim, Zorka)

Réz-szulfát

gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepenész kivételével

Rézgálic 98

Réz-szulfát

gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepenész kivételével

Rézkol 400 FW

Réz-oxiklorid gombabetegségek a lisztharmat és szürkepenész kivételével

Réz-oxiklorid 450 FW Réz-oxiklorid gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepenész kivételével Réz-oxiklorid 50 WP Réz-oxiklorid gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepenész kivételével Scarmagnan rézgálic

Réz-szulfát

gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepenész kivételével

Vitra réz-hidroxid

Réz-hidroxid

tűzelhalás,

gombás és baktériumos betegségek

6. táblázat. Engedélyezett kéntartalmú készítmények Név

Hatóanyag

Agrikén

Célszervezet

Cosavet DF

kén+vazelinolaj pajzstetvek, levéltetvek tojásai, atkák kén lisztharmat

Florisztella kénpor

Kén

főleg

lisztharmat

Kén 800 FW

kén

lisztharmat, csonthéjasok levélbetegségei

Kénkol 800 SC

kén

lisztharmat, csonthéjasok levélbetegségei

Kumulus S

kén

lisztharmat, csonthéjasok levélbetegségei

Mikrolux 81

kén

lisztharmat

Microthiol Special

Kén

lisztharmat, levéllyukacsosodás

Nekator 80 WG

Kén

lisztharmat,

Nedvesíthető

kén

lisztharmat, csonthéjasok levélbetegségei

Nevikén

poliszulfid + vazelinolaj

Lisztharmat, pajzstetvek

Solfo M 80

Kén

lisztharmat

kén

(A 6. táblázatfolytatása a

következő

oldalon)

(A 6. táblázatfolytatása az

Név Sulfur 800, Szulfur 900 Thiovit S; Thiovit Ventillált kénpor

előzif

oldalról)

Célszervezet

Hatóanyag Kén

Lisztharmat, csonthéjasok gombás betegségei

Kén

lisztharmat, csonthéjasok gombás betegségei lisztharmat, körtelevélbolha ellen, petéinek gyérítésére

Ventillált kénpor

Kalciumpoliszulfid Kén

Ventillált kénpor

Kén

lisztharmat

Nevikén 800 FW

Kén

lisztharmat, takácsatkák

Tiosol

pajzstetű

takácsatkák

7. táblázat. Engedélyezett réz és kéntartalmú készítmények Név

Célszervezet

Hatóanyag

Bordóilé alapanyag

Réz-szulfát + mész

Gombabetegségek (kivéve szürkepenész, lisztharmat), bakteriózis

Bordóilé + kén

réz+ kén

gombabetegségek

Rézkén 650 FW

Réz-oxiklori d+ kén

gombabetegségek

Rézkénpor

Réz-hidroxid + lisztharmat, peronoszpóra, varasodás vent.kénpor 8. táblázat. Növényi kivonatok

Név AquaPy

Célszervezet

Hatóanyag piretrin + piperonil butoxid

Bioplant Flora piretrin+PBO Koncentrátum és sprae

rovarölő, főként

levéltetvek

Fito-lnsect

Etil-alkoholos növényi kivonat

levéltetvek

Floraska

huminsav+ gyógynövény kivonat

fasebkezelő

Ri em Thiokvant

piretrin+piperonillevéltetvek butoxid, kvasszialevéltetvek kivonat

szer

raktári

kártevők

ellen

9. táblázat. Káliszappan Név

Hatóanyag

Célszervezet

Folyékony káliszappan káliszappan

nedvesítőszer

Káliszappan

káliszappan

nedvesítőszer

Bioráció 19

káliszappan

nedvesítőszer

10. táblázat. Növényolajok Név

Hatóanyag

Célszervezet

Biola

növényi olaj

pajzstetvek, takácsatka

Codacide

repceolaj

hatásfokozó adalékanyag

Erol SA 4-89

repceolaj

kacsgátló szer

Vegesol

napraforgóolaj+szójalecitin

rovarölő

lemosószer

ll. táblázat. Ásványi és parafinolajok Név

Hatóanyag

Agrol plusz

vazelinolaj

Agropon

fehérolaj

Fito-Dueci pajzstetű ellen aerosol

ásványolaj

Floralux extra

paraffinolaj

Célszervezet atkák, levéltetvek, pajzstetvek

pajzstetvek

Follicot

parafinviasz

párolgás

Gyümölcsfaolaj E

orsóolaj

pajzstetvek

Samotoil

ásványolaj

Sprayprover

paraffinolaj

vírusvektor levéltetvek

Spring

ásványolaj

levélfényesítés

Vektafid A, S

ipari fehérolaj

levéltetvek

csökkentő

takácsatkák, levéltetvek, kaliforniai pajzstetű

12. táblázat. Egyéb készítmények Célszervezet

Hatóanyag

Név Antivad

kátrány, gyanta, olaj, gyapjúzsír

vadriasztó

Bioc era

zsír, viasz, gyanta, olajanyagok, etilalkohol

Fasebkezelő

Bioplant csíkcsapda

Lepidoptera lárvák gyérítése

Bioplant ragasztóanyag

hernyófogó öv, ragasztóanyag

Bioplant sárgalap

károsítók

előrejelzése,

levéltetű,

atkák,

gyérítése

Bio-sect és Bio-sect spray

alifás zsírsav

Buvad H Buvad R

kvarchomok, denaturált szesz, ragasz- vadriasztó tó anyag

Cervacol Extra

ásványi anyag

vadriasztó

Cinkgálic

Cink-szulfát

varasodás, monília, ecsetágúság

metaldehid

meztelencsiga

Delieia

csigaölő

szer

természetes gyanta

molytetű,

levélbolha

vadriasztó

Dendracol 17 SK

+ rézszappan

Dörzsstop

Szilicium-dioxid

agancsok okozta dörzsölés

Fabalzsam

perubalzsam + ichtiol

fasebkezelő

Factoktor

perubalzsam + ichtiol + glicerin

fasebkezelő

Hess

dohánytöredék és por

Vakond riasztás

LIMEX

csigaölő

szer metaldehid

meztelencsiga

zsíralkohol

Kacsgátló szer

Off Shot-T

Szexferomon csapdák Vasgálic

Vas-szulfát

kártevő

ellen

klorózis esetén

13. táblázat. Hatékonynak tartott növénykivonatok Növény

Készítés módja préselt lé

csalán

erjesztett trágyalé nadálytő

cél

terméskötődés fokozása, hidegtűrés, csávázás, fiatalkori betegségek ellen

macskagyökér

fekete

Elérendő

főzet

erjesztett lé, trágyalé

klorózis, levéltetvek, komposzt gazdagítása N-táplálás, talajkondicionálás

édeskömény

trágyalé

trágyázás

kamilla

préselt lé, forrázat

rothadás

fejeskáposzta

trágyalé

trágyázás

megelőzése,

magcsávázás

gyermekláncfü

trágyalé, forrázat

termésminőség

körömvirág

ázat, hideg vizes kivonat

erősítőszer

trágyalé

baktériumos és gombás betegségek ellen, nyúlriasztás

zsurló

forrázat

lisztharmat ellen

orvosi zsálya

ázat

állománykezelés káposztalegyek ellen

torma

főzet

monília ellen állománykezelés

rebarbara

ázat

hagyma (vörös-, fok,metélő)

javulás

levéltetvek ellen

keverékek

a kombináció elemei szerint

5-13 táblázat. Forrás:Radics L.- Birkás M.- Darvas B.- BékésiP-Roszik P- Solti G. - Szalai Z. -Szemán L. - Kismányoki T.(2001) Ökológiai gazdálkodás a növénvtermesztésben ln:.Ökológiai gazdálkodás,(szerk. Radics L.), Dinasztia Kiadó, Bp.136-139.

A táblázatok igen jól szemléltetik, hogy az ökológiai gazdálkodás növényi kórokozók és kártevők elleni védelme megoldottnak mondható. Legnagyobb gond a gyomirtással van. Ezt a mai tudomány állása mellett hatékony szerekkel csak szolid mértékben tudjuk kezelni és ezért jut kiemelkedő szerep a mechanikai eljárásoknak, a vetésváltásnak és a talajművelésnek.

4. Szántóföldi növények termesztése Gabonafélék termesztése (árpa, közönséges búza, durumbúza, tönkölybúza, rozs, zab, kukorica, köles, pohánka) Közönséges búza ( Triticum aestivum L.) Termesztésének története egyidős az emberi társadalmak történelméveL Olyan arányban tartalmaz szénhidrátokat és fehérjét, amilyen arányban az emberi szervezetnek a táplálóanyagra szüksége van, ezért az emberiség legértékesebb gabonanövénye. Könnyen emészthető, szemtermése liszt, dara és kása készítésére alkalmas. Szívesen termesztett növény, mert munkaerő-szükséglete nem nagy, termesztése jól gépesíthető. A kemény telet és a száraz, me leg nyarat jól tűri. Szikes és más, gyenge minőségű talajaink első szám ú szántóföldi növénye. Az egész világon a legelterjedtebb gabonanövény, utána a rizs következik. Az év minden napjában búzaaratás van a Föld valamelyik részén. Magyarországon az éghajlat igen alkalmas a búzatermesztésre. A múlt század elejére kialakultak a klasszikus búzatermő területek: a Tisza vidékén, a Körösök völgyében, a Fejér megyei löszháton. Az 1920-as években Hankóczy Jenő kidolgozta a liszt minőségvizsgálatának egyedülálló módszerét. Elkészíttette az erre a célra világszerte használt mű szert, a farinografot. Ez nagy lehetőséget biztosított a növénynemesítésben. Segítségével nemesítette ki Baross László a világhírű Bánkúti búzákat. A búzatermesztésben átütő sikerről azonban csak az 1970-es évektől beszélhetünk. Országunkban az 5 tonnás és afeletti búzatermés a kiváló hazai nemesítésű fajtáknak, a magas színvonalú termesztési technológiának köszönhető. A magyar nép igen tiszteli ezt a növényt, hiszen elterjedt neve az "élet" is. Rendszertani helye. A búza a Triticum nemzetségbe tartozik. Monocotolidones, azaz egyszikű növény. A nemzetségbe tartozó számos faj közül néhányat termesztenek, egyeseket pedig a búzanemesítésben keresztező partnernek használnak. A búzafajokat a kromoszómaszámuk és a kalász megjelenése, habitusa alapján célszerű csoportosítani. Az ivarsejtek alap kromoszómaszáma 7. Ennek alapján a testi sejteké a diploid sorozatba tartozó fajokban 14, a tetrapioidba tartozóknál 28, a hexaploid sorozatba tartozó fajokéban 48. A kalász habitusa alapján a kultúrfajok pelyvásak és csupaszok lehetnek. A közönséges búzát (Triticum aestium ssp. vulgare) a csupasz és 42 kromoszómaszámú hexaploid fajhoz sorolhatjuk be. Ezen kívül termesztjük még a kemény szemű durumbúzát (Triticum durum) és a tönkölybúzákat (Triticum spelta) is. A búza kelése csíragyökérrel indul, ezeket elsődleges gyökereknek nevezzük. A másodiagos járulékos gyökerek a bokrosadási csomónál erednek és ol47

dalirányban terjeszkednek. A búza a kelés után bokrosodik, szárba megy, majd kalászol, virágzik, megtermékenyül, érik, ezután betakarítjuk. Szára szalmaszál, virágzata kalász, termése szem. Magyarországon Martonvásáron és Szegeden található a búzanemesítés két nagy központj a. Világhírűek búzáink, minden tekintetben megfelelnek hazánk termelői igényeinek is. Éghajlatigény. A kontinentális hatást megháláló növény. Alapvetően a mérsékelt égöv növénye, azonban kiválóan alkalmazkodik. Termesztési övezete északon Norvégiáig, a déli féltekén pedig Argentínáig terjed. Az Egyenlítőhöz közelebb fekvő tájakon úgynevezett járó búzát (ősszel és tavasszal is vethetőt) termesztenek. Jól bírja telet, a megerősödött vetés a nagy hideget is jól elviseli. Nemesített fajtáink a- 20 oc körüli vagy az afeletti száraz hideget is kibírják. Csapadékos, enyhe tavasz esetén a télből meggyengülve kikerülő növények gyorsan megerősödnek. Június végétől csökken vízszükséglete és mérsékelt a meleg irányi igénye. Talajigény. Kifejezetten jó búzatermő talajok: a középkötött, mélyrétegű, mészben és tápanyagban gazdag mezőségi és középkötött erdőtalajok (a békési, szolnoki és debreceni löszhátak). Sikeresen termeszthető az öntés, a réti és a barna erdőtalajokon. Kultúrába vont szikesek kezdő növénye. Nem alkalmas a búzatermesztésre a rossz vízgazdálkodású, "sülevényes" homok, a sekély termőrétegű erodált, lejtős, kavicsos terület, valamint a hideg, vizenyős talaj. Vetésváltás. A búza az előveteményre igényes. Beszélünk jó, közepes és rossz búza előveteményrőL Jó elővetemény a korán letakarítható gyommentes kultúra, amely nem szárítja ki a talajt (hüvelyesek, mák, korai burgonya, korán feltört évelő pillangós). Közepes elővetemény a csalamádé, a silókukorica, a korábban lekerülő kapások. Rossz elővetemény minden későn lekerülő növény, így a késői kukorica, cukorrépa, továbbá a gabonafélék a harmadik évtől. Tápanyagszükséglet. A búza egy tonna szemterméssel és a hozzátartozó szalmával mint melléktermékkel a talajból átlagosan 27 kg/t nitrogént, ll kg/t foszfort, 18 kg/t káliumot von ki a talajokból Talaj-előkészítés, vetés. Az őszi kalászos gabonák talaj-előkészítési rendszerét alapul véve szántásos- forgatásos vagy forgatás nélküli talajmlivelés is végezhető. A búza azonban nem igényli a költséges szántásos talaj-előkészítést, ezért célszerabb a tárcsás, kombinátoros, közép mélylazítós előkészítést használni. A vetés optimális ideje október l O-étől, október végéig tart. Sortávolság 10 vagy 15 cm, csíraszám bokrosodó fajtából 500 db/m 2, nem bokrosodó fajtából 600 db/ m 2, ezermagtömeg 40-44 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság legalább 99%. Növényápolás. Ósszel a búza általában nem igényel ápolást. Hosszabb megkérgesedett felületű hó esetén általában traktorral, járatássallehet a levegőtlen séget csökkenteni, megszüntetni 48

Tavasszal a búza felfagyása esetén ajánlatos simahengerrel visszatömöríteni. hogy a hóolvadás utáni vízborítás következtében vagy a márciusi nagy intenzitású, hideg eső után a tavaszi szelek szárító hatása miatt cserepesedési folyamat indul meg, ilyenkor gyűrűshengerezésre lehet szükség. Tavasszal a gyomok elleni védekezés igényét csökkenti a megfelelő elővete mény és vetésváltás, vetésforgó, az előző nyári hatékony tarlóápolás. A főbb betegségek ellen lehet védekezni. Leggyakoribb betegsége a lisztharmat (Erysiphe graminis). Kártevők ellen legjobb védelem a megelőzés, vetésváltássaL A jelentősebb kártevők a fritlégy (Oscinellafrit), a futrinka (Zarbus tenebroides), a levéltetvek (Rhopalosiphon graminum), a vetésfehérítő (Lemma melonopus) és a poloskák (Eurygaster maura, Eurygaster ssp.). Betakarítás. Korábban két-, három-, négymenetes betakarítási módokat alkalmaztak. Ma már az egyrneuetes az elterjedt, amit önjáró arató-cséplőgépek kel, kombájnokkal végzünk. A betakarítás ideje július. Ügyelni kell arra, hogy a tartama ne haladja meg az öt-tíz napot. Előfordulhat,

Durumbuza (Triticum durum DESF.) A Triticum durum vagy közhasználatú nevén makaróni búzatermesztési szempontból a közönséges búza mellett a legjelentősebb búzafaj. Alátámasztja ezt az a tény, hogy mindig keresett cikk a világpiacon és az ára is lényegesen magasabb, mint a közönséges búzáé. Termesztését Európában azok az országok (Olaszország, Franciaország) karolták fel elsősorban, amelyekben rendelet szabályazza a száraztészta tojásfelhasználás nélküli gyártását és forgalmazását. Hazánkban termesztését azt tette szükségessé, hogy megnőtt az igény a félkész és készételek, így a száraztészta iránt is. A mennyiségi igények mellett fejlődnek táplálkozási szakásaink is, ezért igény van a kevesebb szénhidrátot és több fehérjét tartalmazó, dorumbúzából előállított liszt alapanyagra. Malomipari szempontból az acélosabb durumbúzábóllényegesen több, megfelelőbb szemcseméretű dara nyerhető. Sikérje kevésbé nyúlik a közönséges búzáénál ezért főzéskor rugalmas, kemény, nem csirizesedő a tésztája. Mivel a gyártás során sem tojást, sem más adalékanyagokat nem használnak fel, így költség-takarékosabb, gazdaságosabb és versenyképesebb az előállított termék. Rendszertani helye. A Graminae családba tartozó, egyszikű durumbúzákat általában az erőteljes és gyors növekedés jellemzi. Levélzetük a fejlődés kezdetén hosszú, keskeny. Kifejlett növényeknél széles alapú. Jó bokrosodó képességűek, és általában szálkás kalászúak A szemek üvegesek, színük világossárga vagy sárgásbama, alakjuk hosszúkás. Betegség-ellenállóságuk az eddigi tapasztalatok szerint jobb, mint a közönséges búzáké. Különösen ellenállók a lisztharmatfertőzéssel szemben. A durumbúzák télállósága gyengébb, mint a

köztermesztésben levő közönséges búzáké. Ez indokolja az ország délibb területein való termesztésüket Éghajlatigény. A durumbúza fontosabb termesztési körzetei a Föld melegebb övezeteiben találhatók. Igényének a szárazabb, külterjesebb feltételek is megfelelnek. Csapadékigénye a tavaszi időszakban kifejezettebb, fejlődésének második felében azonban jó szárazságtűrő. Hazánkban termesztése a Békéscsaba-Pécs vonalától délre ajánlott. Előnyös, ha a tél fokozatosan köszönt be, mert így a növény jobban fel tud készülni a télre és fagyállóbb lesz. Talaj igény. A durumbúza, a mélyrétegű, humuszban gazdag jó vízgazdálkodású, semleges kémhatáshoz közel álló vályogtalajokon termeszthető a legnagyobb sikerrel, de kevésbé jó talajokon is jól termeszthető, bírja az extenzívebb körülményeket Termesztése során azonban a szélsőséges szerkezetű és főként hideg talajokat kerülni kell. Vetésváltás. A durumbúza elővetemény-igénye nem tér el jelentősen a közönséges búzáétól, de az utána történő durumtermesztés a fizikai keveredés miatt nem ajánlatos. Kedvezőek a hagyományosan jó búza elővetemények. A későn lekerülő előveteményeket célszerű kerülni. Talaj-előkészítés, vetés. A jó élőveteménnyel párosuló okszerű talajművelés biztosítja a talajnedvesség megőrzését, a gyommentességet. A talaj-előkészíté si munkák legfontosabb követelménye az aprómorzsás, ülepedett, biológiailag beéredett, egynemű magágy. Nem igényli a talajművelés során a mélyebb mű velést. Vetése a közönséges búza vetésidejével egyező, október 10-20. között van. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm, csíraszám 500-550 db/m 2 , ezermagtömeg 45-55 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság legalább 99,0%. Tápanyagellátás. A tápanyag vonatkozásában a durumbúza nem sokban különbözik a közönséges búzátóL l tonna szemterméssel (és a hozzátartozó melléktermékkel) 29 kg nitrogént, ll kg foszfort, 18 kg káliumot vonunk ki a talajból. Növényápolás.A durumbúzának - a származásából is eredendően - a télálJósága gyengébb a közönséges búzákénál. Ezért is fontos a megfelelő vetésidő és az őszi megerősödés biztosítása. Fontos az is, hogy a kora tavaszi időszak ban megkérgesedett, olvadás után újra ráfagyott, rájegesedett hótakarót megtörjük traktorokkaL Amennyiben csapadékos a március, előfordulhat, hogy a terület talaja összeverődik, tömörödik. Ilyenkor célszerű küllős kapával, illetve a kéreg vastagságától függően hengerrel vagy könnyű fogassal megjáratni a területet. Mivel a durumbúza regenerálódó képessége kedvezőbb, mint a közönséges búzáé, így ezeket a munkákat mihelyt lehet, azonnal végezzük el, kerülve ezzel a bokrosodó állomány taposását. Az idő melegedésével megindul a gyomok kelése. Mikor növekedésükben elérték a kezdeti, kelés utáni állapotot, elvégezhető a gyomok mechanikai irtá50

sa. A durumbúza fajták kórokozókkal és kártevőkkel szemben nem ellenállók, ezért a védekezés ellenük elengedhetetlen. Igen érzékeny a fuzáriumfertőzésre, a szeptóriára és a helmintospóriumra, s mindhárom betegség gyakran elő is fordul. A kártevői közül a vetésfehérítő, a gabonapoloska és a gabonafutrinka lárvája okoz jelentősebb károkat, rontják a termés minőséget. Az eredményes védekezés a kiterjedt rajzás időszaka előtt végzendő. Betakarítás Teljesen egyező a közönséges búzáéval, egy menetben kombájnnal történik. Tönkölybúza (Triticum speita L.) A tönkölybúza több mint tízezer évvel ezelőtt került Délnyugat-Ázsiából Mezopotámiába, majd a bronzkorszak elején Európában is meghonosodott. Az ősi gabonafajta a Kárpát-medencében nyolcezer éve terem, termesztésének nyomait hazánkban Kengyel és Százhalombatta térségében találták meg. Már a régi rómaiak is fogyasztották. Erre utaló nyomokra bukkantak számos feltárt sírban. Az európai lakosságot a IV. században a tönkölybúza mentette meg az éhhaláltól, mert az akkori normál búzák legtöbbje a szélsőséges időjárás és a kórokozók miatt kipusztult. Termesztése hazánkban egészen a XIX. század végéig folyt, majd lassanként a feledés homályába veszett. Helyét egyre újabb, később már nemesített búzafajták vették át, mivel azok nagyobb terméshozamot produkáltak és betakarításuk kevesebb vesződséggel járt. Az időt túlélő tönkölybúza őserejű, ellenálló gabona fajta. A kenyérbúzához képest kevésbé kényes, rendkívül jól alkalmazkodik a környezeti adottságokhoz, kiválóan tűri a szárazságot, minden talajon megterem. Óriási előnye, hogy a környezetében lévő gyomokat elnyomja. Az univerzális tönköly természetes eredetű és nem szintetizált élelmiszer, az élethez szükséges, fontos tápanyagok szinte mindegyikét tartalmazza. Az egész szervezetet erősíti, mindenféle káros mellékhatás nélkül. Rendszertani helye. A tönköly a búza nemzetségbe tartozó, egyéves, öntermékenyülő növény. A nemzetség a Zárvatermők törzsébe, az Egyszikűek osztályába, a Liliomalkatúak alosztályába, a Pázsitfüvek rendjébe, a Pázsitfűfélék családjába, a Perjefélék alcsaládjába tartozik. A tönköly-sorozatba pelyvás és pelyva nélküli fajok is tartoznak. A tönköly a pelyvások közé tartozik. A pelyvás fajok a fiatalabbak, kialakításukban a csupasz szemű fajok is szerepet játszottak. Gyökérzete igen fejlett, télállósága és szárazságtűrő képessége kiváló. Szára, szalmája erős, vastag, de vékony falú, a levéllemez kopasz, esetleg ritkásan szőrözött. Virágzata kalász, mely laza szerkezetű és hosszú. A kalászkák jól elkülönülnek egymástól, a kalászorsó törékeny, széles és vastag. Termése a szem, melyek a toklászokban teljesen zártak. A növény robusztus megjelenésű. Túlérésben a kalász töredezik, sőt az egész kalász is letörhet A tönkölyfajták nagy fehérjetartalmúak, értéke akár 20-23% is lehet. Lisztharmat- és rozsda érzékenyek. 51

Éghajlatigény. Télállásága igen jó, több hónapos hátakarót is elvisel, nem fagyérzékeny. Csírázásához a pelyvalevelek átnedvesítése miatt több talajnedvességre van szüksége, azonban elegendő nedvesség esetén a csírázás akár 1-2 oc hőmérsékleten is megindulhat. Szárazság- és aszály tűrése kiemelkedő. Talajigény. Jobb talajokon elsősorban a közönséges búzát termeljük, mert többet tud teremni a tönkölynéL Gyengébb talajokon, megfelelő színvonalon művelt homokon, savanyú talajú termősziken és erodált (leromlott) talajokon a tönkölybúza többet terem, mint a közönséges búza. A talaj mésztartalmára nem igényes. Vetésváltás. Minden olyan elővetemény, amely a közönséges búzának megfelel, kedvező a tönkölybúzának is. A betegségek megelőzése érdekében a régen ismert kapás-kalászos növényi sorrend betartása ajánlott. Önmaga után egyszer vethető. Jó előveteményei a korán lekerülő kétszikűek, így a borsó, a szója és a repce. Minden olyan elővetemény elfogadható számára, amely után vetés előkészítése legkésőbb szeptember végétől megkezdhető. Talaj-előkészítés, vetés. Teljesen egyező az őszi búzánál leírtakkaL A talajelőkészítés lehet forgatásos (ekével) vagy forgatás nélküli (tárcsával, kombinátorral, közép mély lazítóval és ezek kombinálásával). Költségtakarékossági okokból ez utóbbi a jobb és szakmailag is megfelelő. A tönköly az összes gabonafélék közül a legjobban bokrosodik, aminősített fajták mindegyike őszi vetésű. A produktív bokrosodás száma gyakran 5-6. Ehhez szükséges, hogy a vetés időben, lehetőleg október első két dekádjában megtörténjék. Sortávolság 12-12,5 cm, vetéskori csíraszám 250 db/m 2 , ezermagtömeg 70-75 g, csírázóképesség legalább 85%. Tápanyagszükséglet. Tápanyagigénye hasonlít a közönséges búzáéhoz, így annak igényével kell számolni. l tonna terméssel (és a hozzátartozó melléktermékkel) 27 kg nitrogént, ll kg foszfort, 18 kg káliumot vonunk ki a talajból. Növényápolás.Nyirkos magágyban a csírázás gyorsan megindul, viszont ezt követően a növény fejlóctése lassú. Mivel a levelei véknyak és karcsúk, így a kisebb kivetett csiraszám következtében is ősszel és kora tavasszal a tábla ritka állományt mutat. Kora tavasszal - március közepétől-végétől - viszont a növényállomány növekedése felgyorsuL Mivel a tönköly az összes gabonaféle közül a legjobban bokrosodik, a sarjak száma 5-6 is lehet, így hamar zárt állomány alakul ki. Április közepére rendszerint fedi a talaj felszínét. Tág térállásban is jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik, ami miatt a gyomnövények fejlődéséhez szükséges élettér árnyékolás következtében beszűkül. Betegségei közül a levélrozsda (Puccinia recondita) és a lisztharmat (Erysiphe graminis) jelenthet jelentősebb veszélyt. Az ellenük való védekezési igény évjárattól függő. A gabona monokultúrában való termesztése esetén számolni lehet ezen kórokozóknak megjelenésével. A vegetációs idő végére a sárga levélrozsda (Drechslera tritici-repentis) is megjelenhet a növényeken. 52

Az érett búza többszöri megázás után - amely általában megkésett betakarítást is jelent - számolni lehet a betegség nagyobb mértékű fellépésére. Részleges monokultúra esetén is fokozatosanjelennek meg. Gyérítésük az elővetemények tarlójának ápolásával, az árvakelések időbeni talajba forgatásával érhető el. Jelentősebb kártevői a gabonafutrinka (Zabrus tenebroides), a vetésfehérítő bogár (Oulema septentrionis, O. melanopus), a levéltetvek. A raktári kártevők közül megemlíthetők a gabonamolyok (Sitatraga cerealea). Nagy fehérjetartalmamiatt a raktári rágcsáJók számára is kiváló táplálékul szolgál, ezért irtásukra nagyobb figyelmet kell fordítani. Betakarítás A tönkölyt, a szemet védő pelyvájával aratják. A kalászorsó törékenysége miatt a megkésett betakarítás jelentős termésveszteséggel jár. Átlagos időjárás esetén a kalászorsó nem törik, de a viharos szél és az ismétlődő csapadék már kalászorsó törést okoz. Aratása kombájnnal, a búzával egy idő ben történik. Árpa (Hordeum vulgare Jess.) A legrégebben termesztett gabonák közé tartozik. Származási helye, géncentruma Elő-és Közép-Ázsia, ahonnét valószínűleg a történelem előtti időkben terjedt el Kis-Ázsián keresztül Közép-Európába, ahol a hatsoros árpát már a kőkorszakban termesztették. A vetésterület nagysága alapján a világtermelésben a gabonafélék között napjainkban a negyedik helyen áll. Jó alkalmazkodó képessége és nagy alakgazdagsága, valamint értékes, sokoldalúan hasznosítható termése következtében különböző éghajlatú földrészeken termesztik. Rövid nyarú északi tájakon fontos kenyérgabona-növény. Melegebb éghajlatú területeken szemtermését abraktakarmányként hasznosítják Enyhe, mérsékelten meleg nyarú, csapadékosabb vidékeken sörárpaként is termesztik tavaszszal vetve. Hazánkban a termőterülete alapján az őszi búza és a kukorica után a harmadik legnagyobb területen terrnesztett növény. A tavaszi árpa a sör és a malátagyártás nyersanyaga, de takarmányként is hasznosítható. Az őszi árpát takarmányozási célra termesztik. A tavaszi árpa szalmája takarmányozásra is alkalmas. Hasonlóan a búzához, az árpa termesztése is jól gépesített. Rendszertani helye. Az árpa rendszertani besorolási helye Linné óta több ízben változott, ami még ma is vita tárgyát képezi. Legelfogadottabb Jessen rendszerezése, aki valamennyi kultúrárpát egy fajba (Hordeum vulgare) sorol, de a kalászkák megtermékenyülése, illetve a kalász tömöttségének alapján alfajokat és változatokat különböztet meg. A többsoros árpából van hatsoros és van szabálytalan hatsoros, melyet négysorosnak neveztek el. A különbség abból adódik a két változat között, hogy a szabálytalan hatsoros a szemek elrendeződésemiatt négysorosnak látszik. Valójában

azonban hatsoros. A másik változat a kétsoros. A köztermesztésben lévő fajtáink közül az ősziek hatsorosak, szabálytalan hatsorosak, a tavasziak kétsorosak Az őszi árpa csírázása alacsony hőmérsékleten is megkezdődik. Gyökérzete nagyobb tömegű és dúsabb, mint a tavaszié. Az őszi gabonák közül a legerőtel jesebben bokrosodik. Szemtermésének fehérjetartalma nagyobb, mint a tavaszié és aminosav-összetétele kedvezőbb, mint a búza fehérjéé. Az árpa sikérszerű fehérjét keveset tartalmaz, ezért lisztjéből egymagában jó minőségű kenyér nem készíthető. A tavaszi árpa a sör alapanyaga, de kifogástalan minőségű, kémiailag tartós, jó ízű sört csak jó minőségű árpábóllehet készíteni. Az érett, egészséges sörárpa szalmaszagú, egységesen világos szalmasárga színű, csírázása egyenletes, a szemnagysága is az. Az egyenetlen szemnagyságú nem alkalmas sörgyártásra. A vékony héjú, finom pelyvájú árpábóllehet jó minőségű sört készíteni, mert a vékony pelyvájú gyorsan csírázik és viszonylag sok extrakt (kivonható) anyagot ad. A durva pelyva rendszerint nagyobb fehérjetartalommal jár együtt, holott a söripari minőség szempontjából a lisztes árpaszem a kedvezőbb, mert jobban feloldódó malátát ad. A gyenge csírázóképesség oka legtöbbször az elhúzódó aratás és a csépléskori csírakárosodás. A keményítő- és a rost tartalom is fontos a sörárpánáL Az árpák egyszikűek, bojtos gyökérzetűek, virágzatuk kalász, amely lehet szálkás, vagy szálkátlan, termésük szemtermés. Éghajlatigén y. Az őszi árpa termesztésére- a zord fekvésű és aszályos tájak kivételével - az ország egész területe alkalmas. Télálló képessége gyengébb, mint a búzáé vagy a rozsé. Az újabb fajták télállósága jobb. Kimagaslóan nagy termésre elsősorban enyhe tél után számíthatunk. Tavasszal a mérsékelten meleg és a legalább átlagos csapadékos időjárás a kedvező. Vízhasznosító képessége kiváló. Szárazságtűrő képessége jobb, mint a tavaszi árpáé. A söripari célra termesztett tavaszi árpa az éghajlattal szemben igényesebb, mint az őszi árpa. Kedvező számára a mérsékelten meleg időjárás. A mérsékelten meleg, páratelt, csapadékos éghajlatesetén az árpa fehérjében szegény, lisztes magvú, jó minőségű termést nevel. Ezért is az ország két nagy sörárpatermő tája az észak-magyarországi hegyvidék körzete és a nyugat-magyarországi körzet, Sopron vidéke és a Rába völgye Pápáig. Talajigény. Az őszi árpa általában a "búza"- és a jobb "rozstalajokon" termeszthető sikerrel. Jobb minőségű talajokon, csapadékosabb tavaszon a gyakori megdőlés miatt kevésbé biztonságos és eredményes a termesztése. A tavaszi sörárpatermesztésre leginkább megfelelnek a jó vízgazdálkodású és tápanyag szolgáltatású, de nitrogénben nem gazdag, középkötött csernozjom talajok és a jobb termékenységű barna erdőtalaj ok. (A norfolki négyszakaszos, kötött vetésforgóban, a cukorrépa után -jó talajokon - következik vörös herével felül vetve.) Ez azt is jelenti, hogy a jó cukorrépatermést adó talajok kiváló54

ak a sörárpatermesztés számára. Nem termeszthető hideg, terméketlen, savanyú, erősen kötött, agyag vagy laza homok és láp talajokon. Vetésváltás. Az őszi árpa vetésváltásba való beillesztése szaktudást, figyelmet kíván, mert korán, szeptember végén vetjük, így csak a korábban lekerülő elővetemény után következhet. Borsó és lucerna után megdőlhet, ezért legtöbbször az őszi árpát az őszi búza után vetik, de fordítva nem ajánlott. A tavaszi árpa igényes az előveteményre. Önmaga után vagy őszi árpa után ne termesszük azonos betegségeik és kártevőik miatt. Legjobb számára az istállótrágyázott kapás elővetemény, különösen a cukorrépa, ha sörárpát termesztünk. Talaj-előkészítés, vetés. Az őszi árpa a búzához hasonlóan nem igényel mélyművelést vetés előtt, ezért vetőágya tárcsával, nehézkultivátorral, kultivátorral, illetve ezek kombinációival végezhető el szeptember végén, október elején. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm, csíraszám 450 db/m 2, ezermagtömeg 37-42 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság is legalább 98%. A tavaszi árpa alá ősszel, ekével, 20-25 cm-es szántással végezzük el az alapművelést. Tavasszal minél korábban, egy-két sor talajmunka után vessünk, nem baj, ha ezt követően még hó esik. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm, vetőmag szükséglet 400-450 db/m 2 , ezermagtömeg 35-42 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság legalább 98%. Tápanyagellátás. Az őszi árpa l tonna terméssel (és a hozzátartozó melléktermékkel) átlagosan 27 kg nitrogén t, l O kg foszfort, 26 kg kálium ot von ki a talajból. Tavaszi árpa esetében ezek az értékek nitrogénből 20, foszforból 9, káliumból 21 kg-nak felelnek meg. Növényápolás. Az őszi árpa növényápolására, a kórokozók és a kártevők elleni védekezésre a tenyészidő alatt több alkalommal szükség lehet. Az őszi árpa levelein a vörösrozsda ( Puccinia triticina) és az árpa törperozsdájának (P. hordei) telepei nyáron megtalálhatók Hűvös, nedves évjáratban az első leveleken is láthatók a barna levélfoltosság (Pyrenophora teres) tünetei. Az állati kártevők közül a vezérhajtás sárgulását, elhalását az ősszel károsító fritlégy (Oscinella frit) okozza. A csíkoshátú búzalégy ( Chlorops pumilionis) kártétele esetén a vezérhajtás sárgul, a töve hagymaszerűen megduzzad. Száraz, hosszú őszökön az árpa levélhegye vörösödik a vírusvektor kabócák kártétele következtében. A vetési bagolypille lárvája szabálytalan rágásával okoz kárt. Az ősz folyamán a területen elszaporodhat a mezei pocok. A vetési varjú csírarágása a fácán kikaparásos kártétele me ll ett jelentkezhet. A nyúl, az őz és a vetési lúd legelésszerű kártétele is előfordulhat. Hó nélküli hideg teleken foltokban vagy állományritkulásban jelentkezve kifagyhat, kora tavasszal elfagyhat az őszi árpavetés. A szárba ment árpasarj hajtásainak elhalását okozhatják az ősszel is károsító gabonalegyek Fő gondot ebben az időben a vetésfehérítő bogarak és Járváinak kártétele, tojásrakása okozhatja. 55

A tavaszi árpánál vetés után gyűrűshengerrel kell zárni a talajt. Fokozottan érvényes ez a laza, száraz talajok esetében. Ha a talaj a hengerezés után csapadékot kap és cserepessé válik küllőskapa vagy gyűrűshenger többszöri használata indokolt. Fő feladatot tavasszal, az árpával egyszerre csírázó, kétszikű, kelő gyomok jelentik. A levelek sárgulását okozhatja egy komoly lehűlés vagy a torsgomba megjelenése. Kártevői közül a kukoricabarkó okozhat tőpusztulást. A bokrosodás idején- hűvös, esős időjárás esetén-a lisztharmat-fertőzöttség miatt az alsó leveleken és levélhüvelyeken megjelenik a fehér bevonat. KalászoJás kezdetén a növényállomány fölé nőnek a puha tapintású, sötétbarna színű, árpaüszög-spóratömeget tartalmazó kalászok, melyeket kezdetben ezüstszürke vékony hártya fed. A kalászolás elmaradását is előidézhetik a vetésfehérítő bogarak, me lyeknek jellegzetes a hámozgató kártétel e. Betakarítás. Az őszi árpa betakarítása a búza előtt, június végén, július elején történik. A tavaszi árpáé a búza betakarítással esik egybe. Gépesítettsége megoldott. Rozs (Secale cereale L.) A rozsnak, mint aránylag nem rég óta termesztett kultúrnövényünknek őshazá ja Elő-Ázsia. Európában, a bronzkorban jelent meg és kezdetben, mint a búzát és az árpát fertőző gyomnövény volt ismert. Később a gyomrozsokból kialakult a kultúrrozs, mivel a mostohább viszonyokat a búzánál és az árpánál jobban tűrte. Vetésterülete világviszonylatban és hazánkban is csökkent. Ma hazánkban csak 30-40 ezer hektáron termeljük és termése az összes gabonatermés mintegy l %-a. Már csak a sekély termőrétegű, laza, sülevényes homoktalajok az úgynevezett feltétlen rozstalajok gabonája, ahol más szántóföldikultúra gazdaságosan alig termeszthető. A rozslisztből egymagában is jó minőségű kenyér készíthető, de rendszerint búzaliszttel keverve dolgozzák fel. Rendszertani helye. A rozs egyedfejlődésének menete és morfológiája hasonló az őszi búzáéhoz. Gyökérzete bojtos gyökérzet. Szára szalmaszál. Virágzata kalász, termése a szem. Csírázása O ac felett megindul. Bokrosodása főleg az őszi időszakra esik és erőteljesebb, mint az őszi búzáé. Gyökérrendszere az öszszes gabonafélék között a legfejlettebb. Szára vastagabb és magasabb, mint a búzáé. Idegentermékenyülő növény. Megtermékenyülése így az időjárástól függ. A rozs a Gramineae családba, a Secale nemzetségbe tartozó számos faj közül a köztermesztésben a Secale cereale L. az elterjedt. Ivarsejtjeinek kromoszómaszáma 7, így a testi sejtek kromoszómaszáma 14. A Secale nemzetség egyik csoportjába az úgynevezett vad füvek, míg a másikba a kultúrrozs tartozik. Eghajlatigény. Az őszi gabonafélék közül a rozs bírja legjobban a hideg éghajlatot, s ilyen szempontból hazánkban mindenütt termeszthető. A búzához viszonyítva a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli jobban. Hazánkban is

a hűvösebb nyírségi és a csapadékosabb somogyi tájakon nagyobb termést ad, mint a száraz, me leg Duna-Tisza közi homokon. Talajigény. A rozs jól fejlett gyökérzetéből adódó élelmességének köszönheti, hogy olyan tápanyagban szegény, rossz vízgazdálkodású talajokon vetik, ahol a búza már sikerrel nem termeszthető. Ilyenek a humuszban szegény futóhomok és a sekély termőrétegű leromlott talajok, valamint a barna erdőtalajok. A túl kötött, hideg, pangó vizes, nitrogénben gazdag talaj a rozsnak nem alkalmas. Vetésváltás. Jelenlegi "rozstalajaink" gyenge termőképessége nagyon leszű kíti az e területeken termeszthető növények körét. Ebből eredően vetésterületének jelentős részén monokultúrás termesztés folyik. A l 00 éve tartó megfigyelések alapján azt tapasztalták, hogy megfelelő tápanyag biztosítása esetén még évtizedek múlva sem csökkent lényegesen a termés. A kiváló öntűrő képessége abból adódik, hogy gyors fejlődésével a gyomokat elnyomja, a betegségekkel és kártevőkkel szemben pedig kevésbé érzékeny. Ezek ellenére vetésforgóban többet terem, amonokultúr a 2-3 éves lucernaszakaszok közbeiktatásával megszüntethető.

Talaj-előkészítés, vetés A búzához hasonlóan sekély műveléssel készítjük elő a talajt vetés előtt. A laza homoktalajokat a nyár folyamán ne bolygassuk meg, a kelő gyomok védelmet biztosítanak a szélkárok (defláció) ellen. A korai, szeptember közepi vetés az őszi bokrosodás miatt biztonságot jelent. A túl korai vetés fokozza a megdőlés veszélyét. Gyengén fejlett, ritka állománynál már eleve terméscsökkenéssei lehet számolni. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm, csíra szabad 2 elvirágzású fajtánál 45~70 db/m 2 , hibridnél 400-500 db/m , ezermagtömeg legalább 30-34 g, csírázóképesség legalább 85,0%, tisztaság 99%. Tápanyagszükséglet. l tonna terméssel (és a hozzátartozó melléktermékkel) 25 kg nitrogént, 12 kg foszfort, 26 kg káliumot vonunk ki a talajból. Növényápolás. A rozs bővebb tápanyagellátás és csapadékosabb időjárás esetén hajlamos a megdőlésre. Növelheti ennek esélyét a kalászolás utáni május végi-június elejei rendszeresen megérkező intenzív eső és viharos szél. Ilyenkor könnyen megdőlhet a rozs. A megdőlt, összekuszálódott növényállomány termésmennyiségét a gombák és egyéb betegségek jelentősen csökkenthetik. A megdőlés utáni szárazabb és melegebb időjárási szakaszban a képző dő szemek megszorulhatnak. Aratáskor a ledőlt helyeken nagyobb a szemveszteség. Ezek okozói a jelentős terméscsökkenésnek. A rozs gyors növekedése, bokrosadása miatt a szabad elvirágzású rozsfajták képesek einyornni a gyomokat. Betegségei a fuzárium, csíkos mozaikvírus, kőüszög, barnarozsda, porüszög, anyarozs. Kártevői a pajorok, drótférgek, gabonapoloskák, gabonalegyek. Betakarítás. Általában egy menetes aratással történik, június végén, július elején, a búza érése előtt néhány nappal.

Zab (Avena sativa L.)

Ősrégi növényünk, minden bizonnyal az emberiség legrégebben termesztett gabonája. Géncentruma valószínűleg Kis-Ázsia. A bronzkorban jutott el gyomnö-

vényként Európába. Az Avena sativat i.e. több évszázaddal termesztették a rómaiak is és a görögök is. Főként takarmányként és gyógynövényként használták. Közép-Európában a kelták, szlávok és germánok mint fontos élelmiszer-növényt termesztették. A zab vetésterülete a világon a gabonafélék között a hetedik helyet foglalja el. Jelenlegi termésátlaga alacsony (2 t/ha alatti). Főként a hű vösebb éghajlatú országokban termesztik. A mérsékelt égöv hidegebb tájain tavaszi zabot, enyhébb telű vidékein őszi zabot termesztenek. Az őszi zab tenyészideje hosszabb, mint az árpáé, így messze északon kevésbé termeszthető. Vetésterülete a világon és hazánkban is jelentősen csökkent, amely összefüggésben van azzal, hogy a Jólétszám is csökken, melynek fő abraktakarmánya. Jelentős szerepet játszik még a tenyészállatok takarmányozásában. Takarmány értéke jól hasznosuló fehérje-, keményítő- és zsírtartalmának köszönhető. Fehérjéje jelentős mennyiségű esszenciális aminosavakat tartalmaz. Zsírtartalma közepes, szénhidrát- és rosttartalma magas. Jelentős mennyiségű E-vitamin is található benne. Ezek együttesen növelik az apaállatok teljesítőképességét. Kedvező ásványianyag-öszetétele, magas kalcium- és foszfortartalma is lényeges egészségügyi szempontbóL A zab Európában főleg északon és a fejlettebb országokban zabpehely, zabkása, zabliszt formájában fontos emberi táplálék. Értékes alapanyaga a csecsemő tápszereknek, búzaliszttel keverve kekszet, kétszersülteket készítenek belőle. A jó minőségű zabszalma és pelyva jó takarmány. Rendszertani helye. A zab a pázsitfűfélék családjába és az Avena nemzetségbe tartozik, ahová évelő és egyéves fajok tartoznak. Az egyévesek közül a vadzabok éréskor magjukat pergetik. Különböző ploidszintű sorozatokat alkot. 7 kromoszómája van, ennek megfelelően a diploid kromoszómák száma 14, a tetraploidoké 28, a hexaploidoké 42. Az egyéves vadzabok a hexaploid sorozatba tartoznak. Az idetartozó Avena sativa közvetlen őse az Avena sterilis a Földközi-tenger környékén gyakori gyom. Az utóbbi években hazánkban is terjed. Az Avena sativa L. a legelterjedtebb pelyvás kultúrzab, melynek elsődleges származási központja a kínai, a közel-keleti és mediterráneum géncentrum. Két fontos alfaját különböztetjük meg, úgymint a bugás zabot és a zászlós zabot. A bugás zab bugája piramis vagy fa alakú. Őszi és tavaszi fajták egyaránt találhatók köztük. A zászlós zab bugáján az oldalágak egy irányba hajlanak. Járulékos gyökérzete a gabonafélék között a rozshoz hasonlóan igen fejlett, ezért a gyengébb termőképességű talajokon is megél. A tavaszi zabok általában gyengébben bokrosodnak, mint az ősziek. Virágzata bugát alkot, kalászkáik hosszú nyélen ülnek, önbeporzással termékenyül. A virágzás a főhajtás bugájának csúcsán és a buga szélétől kezdődik és befelé tart. 58

Éghajlatigény. A szárazságot és a me! eget elég jól bírja, de igazán jó termésre csak mérsékelten meleg, csapadékos éghajlaton számíthatunk A szárazságot rosszabbul viseli el, mint a többi gabonaféle. A májusi esők és a meleg napok termés-meghatározók A fejlődése első felében jelentkező szárazság esetén a zab alacsony marad és kisebb lesz a termése. A szemképződés időszakában a nyári száraz meleget is nagyon megsínyli és kis ezertömegű, léha szemeket nevel. A zab éghajlat igényét figyelembe véve termesztése hazánkban inkább a mérsékelt éghajlatú, csapadékosabb Dél- és Nyugat-Dunántúl és az Északiközéphegység közelében folyik, mint az Alföldön. Talajigény. Gabonaféléink között a zab a legigénytelenebb talajigényű növény, csak a silány homoktalajon tesz túl rajta a rozs. A nagyon sülevényes homoktalaj kivételével minden talajon termeszthető, de korai vetést igényel. A szárszilárd fajták a humuszban és nitrogénban gazdag talajokon nagy termést produkálnak, ezért gyeptörésben és erdőirtásban kiválóan teremnek. Erősen lúgos talajra nem való, mert szárfoltos betegséget kap. Vetésváltás.Jó talaj-előkészítés és megfelelő tápanyagellátás esetén a zab előveteményre nem igényes. Legjobban díszlik azonban az istállótrágyázott kapás és pillangós elővetemény után. Cukorrépa, burgonya, dohány és zöldségfélék, illetve önmaga után ne következzék. Leggyakrabban kukorica és őszi kalászos után következik. Utánövénye a kukorica, a burgonya, a napraforgó, a tavaszi vetésű növények és az őszi kalászosok Talaj-előkészítés, vetés. A tavaszi zab talaj-előkészítési technológiája lényegében ugyanaz, mint a tavaszi árpáé. Ősszel l 8-22 cm mély szántást kíván. Kitavaszodáskor 1-2 sor talajmunka után a lehető legkorábban vessünk. A vetést március közepéig célszerű befejezni, vetését kövesse hengerezés. A tőszáma 4,8-5 millió csíra/ha, sortáv 12 vagy 15,2 cm, csírázóképesség legalább 90%, tisztaság legalább 99%, ezermagtömege 38,5 g. Tápanyagszükséglet. A zab l tonna terméssel és a melléktermékkel 28 kg nitrogént, 12 kg foszfort, 29 kg káliumot von ki a talajból. Növényápolás A rozs bővebb tápanyagellátás és csapadékosabb időjárás esetén hajlamos a megdőlésre. Növelheti ennek esélyét a kalászolás utáni május végi-június elejei rendszeresen megérkező intenzív eső és viharos szél. A megdőlt, összekuszálódott növényállomány termésmennyiségét a gombák és egyéb betegségek jelentősen csökkenthetik. A megdőlés utáni szárazabb és melegebb időjárási szakaszban a képződő szemek megszorulhatnak Aratáskor a ledőlt helyeken nagyobb a szem veszteség. Ezek okozói a jelentős terméscsökkenésnek. Kártevői a pajorok, drótférgek, gabonapoloskák, gabonalegyek. Betakarítás. A legkésőbb és legegyenetlenebbül érő gabonánk, mely július második felében aratható. Egyenetlen érése miatt korábban kétmenetes betakarítása volt az elterjedtebb. Ez azt jelentette, hogy az első menetben rend-

re vágóval rendre aratták, a renden száradt és megszáradva csépelték el. Ma egymenetesen, amikor a bugák végén a szemek érettek, kombájnnal takarítjuk be.

Kukorica (Zea mays L.) A kukorica származási helye Mexikó, valamint Közép-Amerika. Innen terjedt el Bolívia, Peru, Brazília és Argentína, valamint Eszak-Amerika irányába. Amerika felfedezése után a kukorica Európába is átkerült, és gyorsan elterjedt, mivel minden addig ismert gabonafélét megelőzött a termés mennyiségében. Az 1500-as évek elején már szinte a teljes, akkor ismert világ átvette a termesztését. Magyarországra a kukorica két irányból, Olaszországból és Törökországból került be. Első írásos feljegyzések az 1600-as évek elején említik először Erdélyben a termesztését. Hazánkban a szláv eredetű kukorica szó az elfogadott jelenleg, korábban törökbúza néven is ismerték, amelyet ma már nem használunk. Ma is használjuk a "tengeri" elnevezést, amely feltehetően a származásával hozható összefüggésbe. Jelenleg Magyarországon a kukorica a legfontosabb abrak- és tömegtakarmány növény. Elsősorban energiaszolgáltató. Főleg a szemterméséért termesztjük. A tejes kukorica növényből készült kukoricaszilázs a különböző korú és hasznosítású állatok tömegtakarmánya. A gabonafélék között a termés mennyisége alapján a kukorica világviszonylatban a harmadik helyen áll. Hazánkban az első helyen. A világmezőnyben helyezésünk az egységnyi területre eső termésmennyiség alapján igen előkelő. Lehetséges termőképessége jelenleg mintegy 10-16 tonna/ha. Terméshozama hazánkban az elmúlt években 5-6 tonna/ha volt. Rendszertani helye. A kukorica váltivarú, egylaki virágzatú növény. A hím virágzat vagy címer a főhajtás legfelső szártagjának folytatása. A kukorica porzós virágai néhány nappal hamarabb nyílnak, mint ugyanazon virág termő virágai. A kukorica nő virágzata (termős virágzat) torzsavirágzat Rövid szártagú oldalhajtás csúcsán fejlődik ki. A törpe hajtás csomóiból nőnek ki a virágzatot takaró buroklevelek (csuhélevelek). A torzsavirágzat füzérvirágzat, melynek virágzati tengelye a csutka. A szemek a csutkán sorokba rendeződve fejlődnek. A szemek színét a háromrétegű terméshéj határozza meg. Lehet fehér, sárga, barna, vörös, ibolyás stb. A szemtermés kissé lapított, hasi oldalán világos foltként a pajzsocska alakja rajzolódik ki, amelynek középvonalában a csíra található. A kukorica egyéves növény. A tenyészidő évjárattól függően 130-170 nap. A pázsitfüvekre általánosan jellemző bojtos gyökérrendszere van. A hajtásrendszer tengelye a főhajtás, mely két részre tagolható, így a szárra és a levelekre. Aszár erősen fejlett, belül tömör, 1-3 méter hosszú. Nódoszokkal (csomókkal) internódiumokra (közökre) tagolt. A levelek a csomókról erednek, szá60

muk a csomók számától függően 6-22 darab. Átellenesen két sorban váltakozóan helyezkednek el. Részei a levélhüvely, levéllemez, köztük található a nyelvecske. A pelyvások (Poales) rendjébe, a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába, ezen belül a Zea nemzetségbe tartozik. A biológiai alapok tekintetében a kukoricatermesztés kedvező helyzetben van, közel 270 szemes hibrid van köztermesztésben. Azonban figyelembe véve a globális felmelegedést, a klimatikus tényezők szélsőséges alakulását több jó alkalmazkodó képességű hibridre lenne szükség. A kukoricafajtákat, illetve hibrideket többféleképpen lehet csoportosítani: l. szabad elvirágzásúak: fajták pl. az Aranyözön és a Mindszentpusztai sárga fajták, 2. heterózis nemesítés: két egymástól eltérő tulajdonságú szülő keresztezésekor jelentkező pozitív hatás, 3. fajtahibridek: két fajta keresztezése. Terméstöbblete 10-15%, 4. Beltenyésztéses hibridek: a kukoricát önmegtermékenyítésre kényszerítik, miáltal 5-6 év után előjönnek eredeti tulajdonságai. A hasonló tulajdonságú egyedekből vagy vonalakból keresztezéssei állítják elő a beltenyésztéses hibridet Terméstöbblet a szabad elvirágzású fajtákhoz képest 20-30%. A beltenyésztett hibridek a keresztezett vonalak száma szerint kétvonalas, háromvonalas, négyvonalas és többvonalasak lehetnek. A kukoricák termeszthetősége egy adott vidéken attól függ, hogy milyen hosszú egy fajta tenyészideje. Ezt a FAO-szám mutatja, mely egyben nemzetközi mérőszámot is jelent. Igen korai, korai, középérésű, középkésői érésű csoportokat különböztetünk meg, ezek száma százasával változik száztól ezerig. Magyarországon csak FAO 200-500-as hibridek vannak. A kukoricafajt a szem jellegzetessége alapján 8 alfajra oszthatjuk. Ezek a sima keményszemű, a sima puhaszemű, lófogú kukorica, csemege, pattogatnivaló, lisztes kukorica, viaszkukorica, pelyvás kukorica alfajok. Jelenleg folyik a vita a génmódosított fajták megítéléséről, hazánkban ezek vetése nem engedélyezett Éghajlatigény. Származásának megfelelően hőigényes, fényigényes, víz- és páraigény es, rövid nappal os növény. A többezer éves termesztése során igen jól alkalmazkodott a különböző termesztési körülményekhez, így a hazai mérsékelt övi körülményekhez is. Vízfogyasztása a fejlődés egyes szakaszaiban változó. Június közepétől fokozatosan nő, a maximális igény július elején-augusztus közepén jelentkezik, mely után csökken. Legkritikusabb hónapjaiban június, július, augusztusban szinte mindig kevesebb eső esik, mint amennyire szüksége volna. Ezekben a hónapokban mintegy 110-180 mm vízhiánnyal számolhatunk. A vizet jól hasznosítja. 61

A számított napi hasznos hőösszeg alapján Magyarország hat kukoricatermesztési körzetre osztható. A termesztési körzetek északról délre haladva osztják fel az országot. Hazánkban a biztonságos nagy termések eléréséhez a hiányzó vizet öntözéssel pótolni kell, ez főleg az alföldi aszályosabb területeken bír meghatározó jelentősséggel.

Talajigény. A gabonaiélék között a legigényesebb a talaj minőségére és kultúrállapotára. Ez nem mond ellent annak, hogy a kukoricát a legkülönfélébb talajokon lehet termeszteni, de kiemelkedően jó eredményt csak jó víz- és levegőgazdálkodású, mélyrétegű, gyorsan felmelegedő csernozjom, réti csernozjom, barna erdőtalajon és csernozjom barna erdőtalajokon lehet elérni. Közepes terméseket ad a hidegebb réti talajokon. Érzékeny a szikesség iránt. Termesztése itt csak szolidabb eredménnyel járhat. Nagyon érzékeny a talaj levegőtlenségére, pangó vizes területeken termesztése kockázatos. Vetésváltás. Előveteményre nem igényes, csak az a fontos, hogy az elővete mény betakarítása után az őszi mélyművelésre időben sor kerüljön. Monokultúrában (több évig önmaga után vetve) is termeszthető. Magyarországon a hosszú ideig tartó monokultúra nem ajánlott, de a kukorica évenkénti váltása sem oldható meg a vetésszerkezet akadályai miatt. Jelenleg 3-5 évig termesztjük monokultúrában. 3-5 évente célszerű a mélyművelés elvégzése talajlazítóval. Egyik leggyakoribb és legnagyobb területű előveteménye a búza, de jó elő veteményei az abrakhüvelyesek is. Leggyakrabban őszi búza követi, jó előve teménye a tavaszi kalászosoknak. Talaj-előkészítés, vetés. Talajművelési rendszerének kialakításakor cél a kedvező talajállapot biztosítása és az ésszerű költséggazdálkodás összehangolása. Igényli a levegős talajt, ezért a talajművelés során ilyen talajszerkezet kialakítására kell törekedni. Mivel mélyen gyökerező növény, a talajművelés célja mély termőréteg kialakítása. Mélyebb talajművelés következtében a gyökerek mélyebbre hatolnak, és sokkal vastagabb talajréteget hálóznak be. Az alapművelés ősszel általában a szántás. A tavaszi talajmunkák eszköze a simító és a kombinátor. Ilyenkor kerüljük a túlzott taposást. A kukoricát akkor célszerű elvetni, amikor a hőmérséklet és egyéb tényezők biztosítják a jó csírázás t és kelés t, illetve a kikeit növény fejlődését A hazánkban termesztett hibridek általában 8-12 oc talajhőmérséklet felett már kielégítően cs íráznak és megfelelő a kelés. Ez termesztési körzettől függően április l O és 20 körül következik be és a vetést május első napjaira be kell fejezni. A vetési sorrend függ a hibrid hidegtűrő képességétől a talajban, amit cold-teszt értékkel fejezünk ki. A jó értékű fajta a vetéskori kedvezőtlen körülményeket jobban elviseli, kevésbé károsodik, vagyis a 90% feletti értékűeket már 8 °C-os talajhőmérsékletnél is vethetjük. A legrövidebb tenyészidejűvel kezdünk vetni, mert ezeknek szélesebb az optimális vetésidő-intervalluma. Gyorsabban fel me-

legedő talajokon 6-9 cm-re, hidegebb, kötöttebb talajokon 5-6 cm-re ajánlatos a vetés mélységet meghatározni. Az egyenletes vetésmélység és az egyenletes kelés igen fontos követelmény, mert a későbben kelt egyedeket a korábban kikeltek árnyékolják, elnyomják, és így termést alig hoznak. Sortávolság 70-76,2 cm, tőszám FAO 200 felett 65 000-80 OOO db/ha, FAO 400 felett 55 000-65 OOO db/ha. Ezermagtömeg 100-400 g, csírázóképesség legalább 90%. Tápanyagszükséglet. A fajlagos tápanyagszükségletet nitrogénből 28 kg, foszforból ll kg, káliumból 30 kg egy tonna szemterméshez (és a hozzátartozó melléktermékhez). Növényápolás. Az ápolási munkák kártevők és betegségek elleni védelemből állnak. A növényápolás része a mechanikai gyomirtás. Amennyiben esős időjárás ban a kelést követően a talaj felszíne cserepesedik, ennek megszüntetésére fogasolják a kukoricát. A későbbi gyomosodás ellen 1-2 alkalommal sorközművelő kultivátorozás alkalmazható. A kultivátort ne járassuk mélyen, mert az a kukorica gyökérzetét megsértheti, amely fejlődésében visszaveti a növényeket. A kukorica betegségei a kukorica mozaik vírus, a fuzáriózis, a golyvásüszög, a helmintospóriumos levélfoltosság, a nigrospórás száraz korhadás és a cerkospárás levélfoltosság. Kártevői közé tartoznak a cserebogarak, a pattanóbogarak !árvái (pajorok, drótférgek), a kukoricabarkók, a fritlégy, a kukorica-levéltetű, levéltetű, kukoricamoly, amerikai kukoricabogár, gyapottok bagolylepke hemyója, fácán, nyúl, hörcsög. Magyarországon a Szeged-Kecske mét-Cegléd-Szo lnok-Túrkeve-Orosháza- Makó vonallal körbehatárolt területeken a legnagyobb a valószínűsége a csapadékhiánynak. Magyarországon júniusban, júliusban és augusztusban átlagosan ll 0-180 mm vízhiánnyal számolhatunk. Az esőszerűen adagoló öntözőberendezések közül a kukoricában csak azok használhatók, amelyek alkalmazkodnak a magas növényállományhoz és a vizet az állomány felett szórják ki. Betakarítás. Hazánkban a legszélesebb körben alkalmazott kukoricabetakarítási technológia a morzsolva betakarítás, melyet a gabonakombájnokra felszereJt kukoricacső törő adapterekkel végeznek. A szemet általában szárítani kell. A kukorica betakarításának optimális ideje a biológiai érettség bekövetkezte után van. A biológiailag érett kukorica nedvességtartalma 25-32%. A morzsolva betakarítástekkor kezdjük. A korai érésű fajták betakarítása szeptember második felében kezdődik, a középkorai, középérésű fajták betakarítására pedig október-november hónapban kerül sor. Szárítás után 14-14,5%-os nedvességtartalom mellett tárolható.

Pohánka (Fagopyron esculentum L.) A pohánkát (hajdina, tatárka, kariska), mint lisztes magvú növényt, a gabonafélék közé sorolják. Magját hántol va, kásaként fogyasztják. Lisztté őröl ve tésztafélék készítésére használják. Napjainkban a korszeru élelmezésben javasolják fogyasztását. Ez növeli keresettségét. Oroszországban és Lengyelországban lényegesen nagyobb arányban és területeken termelik, mert a népélelmezésben sokkal nagyobb a szerepe, mint például hazánkban. A "grecsnevaja kása" vagyis a hajdina- vagy pohánkakása kifejezés náluk általánosan ismert, míg nálunk ezt a fogalmat a lakosság nagy része nem is ismeri. Takarmányként virágzásban betakarítva zölden is etethető, de csak szoktatás után vagy ízletesebb növényekkel, repcével, lucernával keverve. Előnye, hogy igen korán, vetés után 6-7 héttel már etethető. A baromfi és a lovak takarmánya a szemtermés. A mag héjában levő festékanyag hántolatlan mag etetése esetén szarvasmarháknál és juhoknál gyulladásos megbetegedést okozhat, melyet pohánkabetegségként ismerünk. Nagyobb mennyiségben etetve csökkenti a tej zsírtartalmát, íz- és színhibát okoz. Hazánkban ezekkel a termesztés kis területe és célirányosságamiatt (szerződéses magtermesztés) nem kell számolni, de jó, ha a gazdálkodó ismeri e problémakört Pozitív tulajdonsága az, hogy értékes méhlegelő, mézelő növény. Méztermése hektáronként 60 kg körüli. Középkötött erdőtalajokon magtermése l, 5-2, 7 t/ha, zöldtermése l 0-12 t/ha. Laza és humuszos homokterületeken a magjának mennyisége 0,8-1,8, a zöldjéé 5-8 t/ha. Ma a gazdaságossági és versenyképességi követelmények miatt nagyobb mérvű termesztése csak a kereslet növekedésével várható. Rendszertani helye. Kelet-Ázsiában ősidők óta termesztik. Európában a XV-XVI. században kezdték vetni. Nagy a vetésterülete Ázsiában, ÉszakAmerika nyugati államaiban. Európában Németországban, Lengyelországban és Oroszországban van jelentős termőterülete, de jelentős növény Franciaországban és Németországban is. Hazánkban a XVI. században terjedt el, de nagyobb arányban a már fentiekben leírtak miatt is napjainkig sem termesztjük. Az ország déli, délnyugati részén kisebb körzetekben alakult ki termesztésének hagyománya. Szerepe inkább a kettős termesztésben van, mert tarlóvetésben 3-4 tonna zöldtömeget ad. Gyökérzete kissé elágazó, nem túl mélyre hatoló karógyökér. Szára elágazó, csupasz, lilásbordó. Levele szív alakú vállas, hosszúkás, fonáka fényes, lilásbordó. Virágai bogernyőben állnak, illatosak, fehérek vagy piroslók. Virágzása 2-3 hétig elhúzódik. Nagy tömegű virágjából kevés termékenyül és rovarjáráshoz kötődik. Termése három élű makkocska. Éretten gesztenyebarna vagy barnásfekete. A pohánka a keserűfűfélék (Polygonaceae) rendjébe, a pohánka (Fagopyrum) családba tartozik. Ebben a családban a közönséges pohánkán (Fagopyrum esculentum) kívül a szibériai pohánka vagy tatár pohánka (Fagopyrum tata r-

icum) a legjelentősebb. Hazai viszonyainknak a közönséges pohánka fajtái felelnek meg. A nemzeti fajtajegyzékben egy hazai nemesítésű, egy német és egy francia nemesítésű fajta szerepel. Éghajlatigény. Vízigényes, melegkedvelő, gyors fejlődésű növény, rövid (10-12 hetes) tenyészideje alatt egyenletes meleget igényel. Gyökérrendszere sekély, ezért a szárazságot nem tűri. Talajigény. A középkötött és lazább talajokat kedveli. Kötött, rossz vízgazdálkodású, gyengén humuszos, laza és futóhomokba nem való. A savanyú kémhatást eltűri. Vetésváltás. Előveteményre, mivel másodvetésű növény, nem igényes. Ószi árpa, korai búza és korán lekerülő takarmánynövények, repce után vethető május végén, június elején. Elemi kár miatt kipusztult növényállomány után is vethető. Utána ősszel búza, tavasszal bármilyen növény következhet. Talaj-előkészítés, vetés. Forgatás nélküli 10-11 cm-es magágyat kell készítenünk. Középkötött talajon, ha kevés a tarló, kultivátorral is elkészíthető a magágy. Tárcsázás vagy kultivátorozás után a talaj felületét zárni kell a nedvesség megőrzése céljából. Vetés után hengerrel zárjuk le, tömörítsük a talajt. Sortávolság magnak 24 cm, zöldtakarmánynak 12 cm. Növényszám magnak 250 csíra1m2, zöldtakarmánynak 350 csíra1m2. Ezermagtömeg 20 g, csírázóképesség 85%, tisztaság 98%. Tápanyagszükséglet. Nitrogénból ez 23 kg, foszforból 9 kg, káliumból 20 kg l tonna terméshez (és a hozzátartozó melléktermékhez). Növényápolás. Másodvetésben a jó gazda gondosságával művelt szántóföldön nem igényel ápolást. Ha a jó vetőmag kedvező magágyba kerül, gyorsan fejlődik. 3-4 héten belül virágozni kezd. Virágzása elhúzódik. Magkötéséhez rovarjárás szükséges, méztermelő képességét házi méhek kitelepítésével hasznosítani lehet. Betakarítás. Magérése, a vetéstől számított 70-75 napra kezdődik. Amikor az első fejlődésű magvak barnák, érettek, a növény még nedvdús. A mag éretten pereg, ezért ha a technológia engedi, akkor állományszárítást végzünk. Ökológiai termesztés esetén kétmenetes betakarítást alkalmazunk. Az egyenetlenül érett magvakat kíméletesen szárítjuk.

Köles ( Panicum miliaceum L.) A köles az újkőkorszak óta termesztett ősi, egyéves igénytelen kultúrnövény. A burgonya széles körű elterjedése előtt a "szegény ember kenyerének" is nevezték. Európába valószínűleg a kelták közvetítésével került. Ismerték és termesztették a kölest Indiában és Afrikában is. Rövid tenyészideje miatt a középkorban, ínséges időben a köleskása gyakran volt a legfontosabb táplálék. Később jelentősége csökkent, de Oroszország szegényebb területein még a múlt század végén is kiterjedten termesztették Ha65

zánkban először kásanövényként ismerték, de terméséből lisztet és szeszipari anyagot is készítettek. Napjainkban kis területen, főleg kettős termesztésben és kipusztult vetések pótlására használják. Termését részben hántolják, részben takarmányként, madáreleségként használják fel. A reformtáplálkozás népszerűsödésével egyre inkább helyt kap a biotermesztésben is. Rövid tenyészideje és sokoldalú használhatósága növeli értékét A biopiac elsősorban hántolt kölest igényel, legkedveltebbek a sárga és a fehér fajták. Rendszertani helye. Mélyre hatoló bojtos gyökérzetet fejleszt, nagyon jól hasznosítja a talaj tápanyagkészletét Szára jellegzetes szalmaszár, mely 75-100 cm magasra nő, növényenként 3-4 hajtást fejleszt, melyből 1-2 hoz teljesen kifejlett bugát. A levelek, de főleg a levélhüvelyek szőrözöttek. Elágazó, összetett bugája van. A szemtermést takaró két pelyva fényes, sima felületű, a köles szemtermésének jellegzetes színét adja. Tenyészideje 70-130 nap. Pázsitfűfélék (Poaceae) családjába, a köles (Panicum) nemzetségbe tartozik. A termesztett köles három fajtakörbe sorolható, így a szétálló vagy terpedt bugájú, a zászlós bugájú és a tömött bugájú fajtakörbe. A szemtermést borító toklász színe alapján fehér, piros, szürke és sárga kölest különböztetünk meg. Éghajlatigény. A növény hőigényes, ezért termőhelye főleg az ország déli fele. Azok a termőhelyek alkalmasak termesztésére, amelyek lehetővé teszik májustól június elejéig a vetés utáni kelés t és fejlődést, a közepesen száraz májusi hetekben is. Alkalmazkodóképessége jó. Talajigény. A köles termesztésének a könnyen felmelegedő, nem túl nedves, inkább szárazabb fekvésű talajok alkalmasok. Középkötött, jó táperőben lévő mezőségi és erdőtalajokon díszlik a legjobban, de humuszos homokon is vethető. A vizenyős és hideg talaj termesztésére nem alkalmas. Vetésváltás. Főnövényként késő tavaszi vetése miatt a köles elővetemény iránt nem igényes. Fővetésű kölesnek a május elején sorra kerülő vetésig, bármely növény lehet előveteménye. Köles után tavaszi vetésű növény következzen. A betakarításkor elpergett magjai miatt tavaszi árpa és cirok ne kövesse. Talaj-előkészítés, vetés. Őszi szántás után tavasszal lehetőleg kevés sorral készítsük el a vetőágyat, melynek mélysége 5-8 cm legyen. Eszköze a simító, a kombinátor vagy a kultivátor legyen. A tavaszi szántás elmaradhat. Vetés előtt és után tömörítsünk. Azokon a homokterületeken, ahol fennáll a szélerózió veszélye, maradjon el az őszi szántás. Főnövényként május második dekádjától július l O-ig vethető, mivel csírázásához sok hőt igényel. Sortávolság 12 cm, csíraszám 700-850 db/m 2 , ezermagtömeg 4,5-5,0 g, Csírázóképesség legalább 80%, tisztaság legalább 98,5%.

Tápanyagszükséglet. A hozzátartozó melléktermék tonnájaként átlagosan nitrogén esetében 20 kg, foszforból 9 kg, káliumból 22 kg. a tápanyag szükséglete. Növényápolás. A talaj-előkészítés során fokozott figyelmet kell fordítani a jó magágykészítésre, mivel az állomány gyors, egyöntetű kelése esetén az egyébként lassú kezdeti fejlődéssei jellemezhető köles állomány elgyomosodásának veszélye jelentősen lecsökken. A megerősödött köles már intenzíven fejlődik és jó a gyomelnyomó képessége. Állati kártevői közül a kukoricamoly ( Ostrínia nubialis L.) hernyája júliusban, augusztusban károsít. A köles szárában járatot készít, miután a levélhüvely magasságába berágta magát. Lárvaalakban a növények szárában telel. A hernyó tavasszal nem táplálkozik, csak röpnyílást készít és bebábozódik. A kukoricamoly elleni védekezésben az agrotechnika kiemeit jelentősséggel bír. A köles-gubacsszúnyog (Stenodiplodes panicii L.) köles monokultúrája esetén károsít. A köles kis vetésterülete miatt hazánkban ritkán fordul elő. A fritlégy (OseinelZa frit L.) lárvái a vezérhajtás tenyészőcsúcsa felett, a szár belsejében táplálkoznak. A károsított szalmaszár húzásra könnyen elszakad. A házi veréb (Passer domesticus L.) kártétele jelentős méreteket ölthet. A szemtermés fogyasztásán túl a bugákat tömegesen tördeli le és csépeli ki. A köles betegségei közül az árpa sárga törpülés vírusa (Bar/ey yellox dwaif vírus) fertőzésének hatására a csúcstól és a levélszegélytől kezdődően a levelek sárgulnak, vörösödnek. A levéltetvek terjesztik. Köles porüszögje (Sphacelotheca destruens Stev. et. Johns) fertőzés esetén a fertőzött növény bugája helyén a felső levélhüvely takarásában tojásdad alakú spóratömeg fejlődik, amelyet vékony, sárgásfehér színű burok vesz körül. Gyakran az egész fertőzött növény üszkös. Az ellene való védekezésben elsőd leges az egészséges vetőmag biztosítása. A köles fuzáriumos (Fusarium ssp.) megbetegedése általában csírapusztulást okoz. Már bugázás előtt is károsítja az állományt. A szártő megbetegedése miatt a növények fejlődésükben lemaradnak, apró, fejletlen bugákat képeznek. Itt is az egészséges vetőmag használata a meghatározó. Betegségei a cerkospóra, a fitoftóra, a fehér- és szürkepenész, a fuzáriumok és a fuzikládium. Kártevői a rezes fináncbogár, a tripsz és a bagolypille hemyója. Betakarítás. Bokrosodása miatt a köles érése egyenlőtlen. A köztermesztésben lévő fajták jelentős része zöld száron érik, ezért aratását akkor kell megkezdeni, amikor a bugák sárguinak és a főhajtáson levő szemek viaszérésben vannak. Betakarítása egy menetben, gabonakombájnnal történik. Cséplés után a termést azonnal tisztítani és rendszerint szárítani kell.

Hüvelyesek termesztése (bab, szójabab) Bab (Phaseolus vulgaris L.) A világon széles körben elterjedt, közkedvelt élelmiszernövény. A trópusokon a szénhidráttartalmú növényeket egészíti ki fehérjeanyagaival a bab. Mexikóból származik. Az ősi indián kultúráknak is fő fehérjeforrása volt. Európában a XVI. századtól terjedt el, a zöldbabfogyasztás pedig csak a XIX. század végétől számottevő. A világ vetésterületének fele Ázsiában található, melyet Amerika követ. Jelentőségét általában az élelmezésben betöltött szerepe adja. Fehérjetartalma 20-30%, a szénhidráté 50-60%. Gazdag A-, B 1-, Br. E-vitaminban. Konzerválható, alkalmas hűtve tárolásra, a szárazbab pedig 4-6 évig is megőrzi jó minőségét. Világviszonylatban termésátlaga nem éri el az l t/ha mennyiséget. Rendszertani helye: A kétszikűek osztályába, a hüvelyesek rendjébe és a babfélék nemzetségébe tartozik. Nálunk köztermesztésben a bokor, a futó-, a dísz-, a hold- és a mungóbab található, melyek közül a bokor- és a futóbab a legjelentősebb. Termesztésük gépesített. Gyökérrendszerük gyengén fejlett, főgyökérből (100-140 cm mélyre hatoló) és a feltalaj 30-50 cm-es rétegét dúsan átszövő oldalgyökerekből áll. A Rhisobium baktériumok a gyökérgümőkön a kelés után 40 nappal már jól kivehetők. Dudva szára többszörösen elágazik. A levelei hármasan összetettek. A termés egy termőlevélből alakult hüvely. A hüvely keresztmetszete, mintázata fontos fajtabélyeg. A nálunk termesztett fajok viszonylag fényigényesek, melegkedvelők, kiegyenlített, jó vízellátás me ll ett képesek jó termésre. Éghajlatigény. Alapvetően melegigényes növény, bár hazánk egész területén termeszthető. A terméskorlátozó tényezők közül kiemelkedik a csapadékhiány, amely a bimbózástól a kezdeti hüvelykötésig a legkárosabb. Északi fekvésű lejtőkre ne tegyük. Talaj igény. Meszes, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású, üde, jó vízgazdálkodású, lazább talajokat kedveli. Nagy termésekre a mezőségi-, a humuszos homok- és az öntéstalajokon képes. A savanyú, hideg talajokat nem kedveli. Vetésváltás. A babfajok önmaguk és más hüvelyesek után 4-5 évig nem vethetők. Nemkívánatos elővetemények még a napraforgó, a paradicsom és a hagymafélék. Jó előveteményeia kalászos gabonák, a csemegekukorica, a len, a kender és a burgonya. Jó előveteménye a búzának, ezért gyakran két kalászos közé kerül. Mivel viszonylag korán lekerül, a talaj vízkészletét kevésbé veszi igénybe, gyökér- és szármaradványai talaj gazdagítók, az őszieknek igen jó elő veteménye. Kisgazdaságban ismert köztestermesztése is. Talaj-előkészítés, vetés. A talaj legalább 30 cm-es rétegét kell ősszel megszántani. Vetés idejére a vetőágynak aprómorzsásnak, felszínének simának kell lenni. A vetés idejéig gondoskodni kell a gyomok irtásáról. Tavasszal 1-2 sor

talajmunka után vetni kell, amikor a talaj felső 5 cm-es rétegének hőmérsékle te tartósan 10 oc fölé emelkedik. A késő tavaszi fagyok miatt erre május 1-10. között kerülhet sor. A szárazbabokat fővetésben termesztjük A zöldbabokat konzerv- és hűtőipari feldolgozásra öntözve és több szakaszban vetjük. A sortávolság 40-50 cm, a vetésmé1ység 4-6 cm. Csíraszám 500 OOO db/ha. Ezermagtömeg 200-400 g. Csírázóképesség legalább 75%, tisztaság legalább 98%. Tápanyagszükséglet: l tonna terméssel (és a hozzátartozó melléktermékkel) a szárazbab 55 kg nitrogént, 25 kg foszfort, 40 kg káliumot, a zöldbab 13 kg nitrogént, 8 kg foszfort, 12 kg káliumot von ki a talajból. Növényápolás. Száraztalajon gépi művelésre csak a bokorbabfaj ták alkalmasak. A futóbabok kukoricaköztesként vagy mesterséges támrendszerrel, kézi műveléssel termeszthetők. A bokorbabak talajának sarok közötti levegőzteté sét, gyommentesen tartását sorközművelő kultivátorral végezzük. A munkát szükség szerint ismételjük a tenyészidő folyamán. A többszakaszos zöldségtermesztés feltétlenül, a szárazbab feltételesen igényli a mesterséges vízpótlást Öntözés esetén vigyázzunk arra, hogy annak intenzitása és cseppmérete olyan legyen, hogy ne tömörítse össze a talajt. Ha nem kerülhető el másodvetésben a kelesztő öntözés, akkor 10-15 mm többnyire elegendő. Egy-két 30 mm-es vízadagú öntözés lehet szükséges a bimbózás és a hüvelykötés időszakában. A lomb- és hüvelykártevők közül a levéltetvek, a babzsizsik, a takácsatka, a paszulylégy veszélyeztethetik az állományt. A legnagyobb terméskiesést a paszulylégy megjelenése okozza. Gombás kórokozók közül a babfenésedés és a babrozsda jelenthetnek súlyos veszélyt. A baktériumos megbetegedésekért több kórokozó is felelős. A gomba és baktérium kórokozók ellen a prevenciót a rezisztens, a toleráns fajták és a vetésváltás segíti elő. A vírusok közül a babmozaik vírus, a sárga babmozaik vírus és a dohánynekrózis vírus az igen veszélyes A fajták érzékenysége változó. A védekezés ellenük rezisztens, illetve toleráns fajták vetésével lehetséges. Betakarítás. Betakarítását a hasznosítás határozza meg. A zöldbab minősé ge friss fogyasztásra, konzerv- és hűtőipari célra akkor a legjobb, amikor a hüvely hosszanti növekedése befejeződött, de a magok még nem kitapinthatóak. A betakarítás egymenetes szedőgépekkel történik. A szárazbab akkor érett, ha szára elszáradt, levélzetét lehullajtotta, a magok kemények, színük, mintázatuk a fajtára jellemző, víztartalmuk 16-20%-nál nem több. Gépi betakarításra csak a bokorbabfajták alkalmasak. Szója (Glicyne max L.) A szója az egyik legsokoldalúbb növényünk. Termesztése Kínában kezdődött el. A termelt mennyiség legnagyobb részét az Amerikai Egyesült Államokban

állítják elő, a második helyen Brazília, a harmadikon Argentína áll. Az ötödik legfontosabb növény a világon. Európában megjelenése a XIX. század végére tehető, amikor is Kínából, Japánból, Mangóliából bekerült szójaváltozatokkal kezdték meghonosítását. Hazánkban az elmúlt században termőterülete az iránta való érdeklődéstől függően változott. 300 OOO ha olyan területtel rendelkezünk, amely a klimatikus adottságok alapján feltétlenül alkalmas termesztésre. Ennek ellenére - főleg az évenként is változó támogatások következtében 15-35 OOO ha között változik a szójával bevetett terület nagysága. Jelentős behozatalra szorulunk belőle. A magja 32-40% fehérjét, 17-22% olajat, sok A-, B-, D- és E-vitamint tartalmaz. Fehérjéje biológiailag teljes értékű. Az aminosavak aránya kedvező. Magja könnyen őrölhető, jól süthető, kellemes ízű, így az élelmiszeripari követelményeknek megfelel. Főzelékként is felhasználható. Lisztjéből hús, szójatej, keksz, magjábóllecitin állítható elő. Olaja a margaringyártáshoz használható fel, a préselt, extrahált magpogácsa kiváló takarmány. Mint lassan száradó olaj a festékipar alapanyaga. A magot a takarmányozásra való felhasználás előtt hővel kell kezelni. E kezelés történhet csak pillanatokra történő felmelegítés mellett főzéssel, esetleg párolássaL Rendszertani helye. A szója (Glycine max L) a szója (Soja) alnemzetségbe tartozik, mely a Glycine nemzetség része, amely a Zárvatermők (Angiospennatophyta) törzsébe, a Kétszikűek (Dikotyledonopsida) osztályába, a Hüvelyesek (Pabales) rendjébe, a Pillangósvirágúak (Papi lionaceae) családjába tartozik. A szója bokros felépítésű, egyéves, önbeporzó, vadon nem található növény. A sziklevelek nagyobbrészt zöldek. Gyökérzete az orsó alakú főgyökérből és a főgyöké ren 4 sorba rendeződő oldalgyökerekből és ezek elágazásaiból áll. Az elsődleges lomblevelek hosszúkás-tojásdad vagy széles-tojásdad alakúak, felületükön fehéres, szürke vagy sárga szőrzet található. Szárának hosszúsága fajtától és az éghajlattól, talajtól függően 60-160 cm között változhat. Virágzata fürt. A termékenyült virá~okból hüvely fejlődik, a benne lévő magok száma l-4 között változik. Eghajlatigény. Szubtrópusi származású növény, ezért meleg- és vízigényes. Hőigénye 2000-2500 oc fajtától függően. Csapadékigénye speciális. Kritikus időszaka a virágzás kezdetétől a szemképződésig tart, de a termés mennyiségét a tenyészidőn belüli csapadék határozza meg. Eredetileg rövidnappal os növény. A rövidnappalas fajták északi elterjedését ez gátolta, mivel a termés itt nem tudott beérni. A probléma kiküszöbölésére a naphosszúság iránt közömbös fajták nemesítését kezdték el. Talajigény. Igényes a talajra. Nagy magtermést csak jó víz- és tápanyaggazdákodású Gó búzatermő), párás termőhelyű talajon lehet elérni. Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete képes a talajok tápanyagtartalmának jelentős részét igénybe venni. Talajzsaroló növénynek is nevezhető, mert mélyre hatoló gyökérzete a talaj vízkészletét teljes mértékben felhasználhatja. A termőhelyi adottságok figyelembevételével elsősorban középkötött és kötött talajokon termesztik. 70

Vetésváltás. Nem igényes az előveteménye iránt. Minden olyan elővetemény számára, mely után még ősszel jó minőségű talaj-előkészítést lehet elvégezni. Őszi kalászos csak akkor vethető utána sikerrel, ha a szója betakarítása legkésőbb szeptember végén, október elején megtörténik. A tavaszi növényeknek kiváló előveteménye. Önmaga után is vethető, bár inkább javasolt a kukoricával történő vetésváltása. A kalászos vetésforgóban való használatát semmi nem hátráltatja. A napraforgó közvetlen előveteményként gyomosító hatása és az azonos betegségek miatt sem ajánlott. Talaj-előkészítés, vetés A mélyművelést kedveli, azt meg is hálálja. Nem kedveli azonban a mélyítő szántást, ezért inkább lazítsunk alá mélyen, utána végezzünk közép mély szántást. A kalászos betakarítása után első talajmunkája a tarlóhántás, majd annak gyomosadása esetén annak ismétlése következhet. Ezeket tárcsával végezzük, melyeket hengerezés kövessen. Az őszi szántást még ősszel durván munkáljuk el, a barázdákat húzzuk be. Tavasszal "asztalsimaságú", homogén magágyat alakítsunk ki. Korai kitavaszodás esetén legalább kétszeri talajmunka elvégzése szükséges, simítóval és kombinátorraL A vetés ideje április 20. után javasolható. Akkor vessük, amikor a talaj hő mérséklete tartósan eléri a 8 °C-t. 24-50 cm közötti sortávolságra vethető. Csíraszám a legkoraibb és korai érésű fajtáknál 650 OOO db/ha, középérésűeknél 600 OOO db/ha, kései érésűeknél550 OOO db/ha. Ezermagtömeg 120-150 g, csírázóképesség legalább 80%, tisztaság legalább 98% legyen. Tápanyagszükséglet. Az egy tonna termésmennyiséggel és a hozzátartozó melléktermékkel elvont tápanyag nitrogénből 62 kg, foszforból 37 kg, káliumból 51 kg. Növényápolás. A mechanikai gyomirtásra a lombkorona záródásáig van lehetőség. Rendszerint 2 vagy 3 alkalommal sorközművelő kultivátort alkalmazunk. A tenyészidőszak elején a szója kisebb gyomelnyomó képességgel rendelkezik, mert csak később záródik lombozata. Betegségeit, így a magvak talajban történő rothadását, azok csírakori pusztulását a fuzárium és a rizoktómia fajok okozzák, de okozhatják a magvak felszínén található, a fertőzött vetőmaggal terjedő kórokozók is. Ugyanezen kórokozók a gyenge tápanyag-ellátottságú talajokon másodiagos fertőzések kiváltói is lehetnek. A növényállományokat pusztító kórokozók száma nem nagy. A leveleken kialakuló mozaikosodást és törpe növekedést a szója mozaik vírus (Soybean mosaic potyvirus) okozza. Ellene rezisztens fajták használatával védekezünk. A levelek torzulása, hólyagosodása, gombás és baktériumos fertőzés következménye is lehet. A jelentősebb kárt a szájaperonoszpóra (Peronospora manshurica) okozhatja. Az állomány fertőződései ellen különböző készítményekkel lehet védekezni. A lisztharmat ritkán, a rozsda főleg száraz őszön és a későbben érő fajtákon fordulhat elő. megfelelő

A zöld növényi részeket, valamint a virágokat a csipkéző bogarak, a barkók, a levéltetvek, atkák, amezei poloskák, a bagolylepkék különböző fajai (somkóró-, káposzta-bagolylepke) károsíthatják. Kárt okozhatnak a nyulak, őzek, fácánok, de a házi- és vadgalambok is. Hazánk a közepesen száraz éghajlati övbe tartozik. A szója vízigényes. Vízigénye a különböző fejlődési fázisokban is eltérő. A legkritikusabb fejlődési szakaszok a csírázás-kelés, illetve a hüvelykötés-magképződés szakaszai. Víztakarékos talajművelés esetén a keléskori vízigény kielégíthető. A hüvelykötésmagtelítődés időszakában a 160-180 mm-es vízigény nagyobb része mesterséges vízpótlással elégíthető ki. Különösen érvényes ez az alföldi területeken. Az öntözéss akár megduplázhatja a termést. A szója termését a nedvességtartalom mellett a levegő páratartalma is jelentős mértékben befolyásolja. A kisebb páratartalom hatására virágelrúgás lép fel vagy csökken a hüvelykötés mértéke. A korán megkezdett öntözést kerülni kell. Amennyiben nincs szélsőséges talajaszály, a virágzás megkezdéséig ne öntözzünk. Betakarítás. A magnak termelt szója betakarítása a pergő fajták kivételével akkor kezdhető meg, amikor a növények levelei teljesen leperegtek, a magvak nedvességtartalma 14-16% közötti. A pergő típusú fajták betakarítását 16-17% nedvességtartalomnál már meg kell kezdeni. Betakarításánál fő gondot jelent, hogy az alsó hüvelyek már túlérettek és könnyen kiperegnek, amikor a legfelsők még nyersek. Betakarítása egy menetben kombájnnal történik, mely után tisztítjuk és szárítjuk. A szárítási hőmérséklet a 70 °C-ot is elérheti.

Fűszernövények

termesztése

(ánizs, bazsalikom, kömény, majoránna, kapor, koriander, lestyán, mustár, rozmaring, sáfrány) Ánizs (Pimpinella anisum L.) Illatos, aromatikus ízű magvait már az ókori egyiptomiak is fűszernek használták. A világ első illatszere volt és már a görögök és a rómaiak is ismerték gyógyító erejét. Ma szerte Európában, Kis-Ázsiában, Indiában, Mexikóban termesztik. A svéd, a török és a bolgár ánizspálinkák igen híresek. Mint gyógynövény a köhögés, hörghurut, gyomorrontás és szélszorulás ellenszere. Segíti az emésztést, az anyák tejtermelését és növeli a férfipotenciáL Ösztrogénje gyógyítja a prosztata-megbetegedéseket Ismert az ánizscukor is. Egy-két bokor a kertben illatos, kellemes és hasznos lehet. A Földközi-tenger keleti térségéből származik. Vadon csak az Égei-tenger egyes szigetein található meg. Botanika. Egyéves növény, szárának hossza a 75 cm-t is elérheti. Tőlevelei épek, tojásctadok vagy vese alakúak. Fűrészes-fogas szélűek, az alsó szárlevelek 3-5 karéjúak, a felsők 2-3-szorosan szárnyasak, a virágzat alatti legfelső le72

velek 3 karéjúak vagy épek. Virágzata összetett ernyővirágzat, mely apró virágokból áll. Termése körte alakú ikerkaszat, csúcsán a két bibe maradványa látható. Az ikerkaszat hossza 3-5 mm, szélessége 2-3 mm, színe szürkészöld vagy sárgásszürke, felülete finoman szőrözött, 5 borda fut rajta. A termések illatosak és édeskés, fűszeres ízűek. Éghajlatigény. Az ország nyugati és északi hidegebb területeinek kivételével mindenütt termeszthető. Nedvességet és meleget kedvelő faj. Kellő nedvesség hiányában egyenetlenül csírázik. Ha virágzáskor az időjárás hűvös, nyirkos, a virágzatok megbetegednek, a növények kevés termést hoznak, az illóolaj-tartalom csökken. Talajigény. Jó hő- és vízgazdálkodású csernozjom és barna erdőtalajokon termeszthető. Hideg, kötött, belvizes, későn melegedő, homok-, szikes és sekély termőrétegű talajba ne vessük. Vetésváltás. A kalászosok a legjobb előveteményei, továbbá az egynyári szálastakarmányok és a silókukorica. Nem vethető elgyomosodott talajba. Koriander ne legyen az előveteménye. Jó elővetemények a trágyázott gabonafélék és a trágyázott kapásnövények. Talaj-előkészítés, vetés. Őszi szántás után kora tavasszal, egy-két sor talajmunka után, 40--45 cm-es sortávolságra, 2-3 cm-es mélységre vessük. A vető 2 magszükséglet egy hektáron 15-20 kg. Vetési csíraszáma 250-350 db/m . legyen. 99% Ezermagtömege 4-5 g. Csírázása legalább 85%, tisztasága Ápolás. Ha a kelés elhúzódik gyűrűs hengerezésset fogasolással védekezzünk a cserepesedés és gyomosodás ellen. Betakarítás. Júliusban elhúzódóan és egyenetlenül érik, de egy menetben is betakarítható. Bazsalikom ( Ocimum basilicum L.) Szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszer- és gyógynoveny. Hasznosságáról a történelmi korokban ellentmondásosak voltak a vélemények. A görögök és a rómaiak számára az őrültség, a veszekedés jelképe volt. Indiában szent növényként tisztelték és tisztelik ma is. Plinius és az arab orvosok hatékony gyógyszerként népszerűsítették. A kínaiak gyomor-, vese-, vérbántalmak kezelésére használták. Tulajdonképpen minden elképzelhető betegséget megpróbáltak gyógyítani vele. Hozzánk Perzsiából és Afrikából került, mint fűszernövény. Rendszertani helye. Nálunk egyéves növényként termesztett, elágazó szárú növény, levelei tojásdadok, hegyesek, átellenesek A fehér vagy rózsaszínű virágok hatosával, minden virág egy-egy kerekded murvalevél védelmében található. 30-60 cm-re növő, ajakos virágú gyógynövény. Az élelmiszeripar és a háztartás fűszere, de az illatszeripar is felhasználja. Éghajlatigény. Vízigényes növény. A tenyészidő alatt 550-600 mm csapadékra van szüksége. A növény bármely fejlettségi szakaszában már O °C-on el73

fagy. Csirázásához 18-20 oc talajhőmérséklet szükséges, és a kora őszi talaj menti fagyokat is megsínyli. Talaj igény. Jó termőképességű, középkötött, mély termőrétegű, jó vízháztartású talajokon termeszthető. Vetésváltás. Kalászosok vagy szerves tápanyaggal jól ellátott kapások után következzék. Utána tavaszi kalászos vagy kukorica következhet. Talaj-előkészítés, vetés. Az alapozó talajművelésre igényes, mélyen·e!ágazó gyökerei 28-30 cm-es őszi szántást kívánnak meg. Ha a művelt réteg alatt tömött az altalaj, meghálálja a közép mély lazító használatát Tavasszal, május elejéig kell sekély műveléssel gyommentesen tartani a talajt. Mély magágyat kíván. Április végén, május elején 40-50 cm sortávolságra, sekélyen, 1-2 cm mélyre kell vetni apró vetőmagját. Csak nyirkos és jó minőségű magágyban csírázik és kel egyenletesen. 250-350 db csírával számolunk m2-ként. Ezermagtömege 4-5 g. A vetőmag csírázóképessége legalább 85%, a tisztasága 99% legyen, a vetőmagszükséglet 13-I 5 kg/ha. Ápolása. Rendszeres sorköz műveléssel kézi kapálással tartsuk gyommentesen. Betakarítás. Virágzó, leveles szára kétszer vágható. Vágási ideje először a virágzás kezdetén Gúni us közepén), másodszor a talaj menti fagyok előtt (szeptember végén). A levágott növényt 35-40 oc hőmérsékleten szárítjuk, marzsoljuk és tisztítj uk. Termése l ,2-l ,5 t/ha marzsolt drog.

Kömény (Carum carvi L.) A leggyakrabban használt magyar nevei a valódi kömény, a konyhakömény, kerti kömény, fűszerkömény vagy hasznos kömény. Eurázsiai faj. Kétéves változata főkéntKözép-és Észak-Európában, Ázsiában található a domb- és hegyvidék rétjein. Hazánk hegyi rétjein is előfordul. Termesztése elsősorban Hollandiában, Lengyelországban jelentős. Az egyéves forma a Földközi-tenger vidékén honos, legjelentősebb szállítók Egyiptom, Izrael, Magyarország. Annak ellenére, hogy melegigényes, termesztése észak felé is terjed. A kömény ismertetésekor meg kell említeni az édesköményt (Foeniculum vulgare Mill.) is, amely négy-öt éves évelő, lágyszárú, 150-200 cm magasra növő, ernyős virágú, melegkedvelő, fűszer-, ízesítő- és kozmetikai ipari alapanyagat adó növény, amely ez okból itt nem is kerül ismertetésre. Rendszertani helye. Az Araliales (araliavirágúak) rendjén belül azApiaceae (ernyősök) családjába tartozó egy- és kétéves növényfaj. Egyéves változata a C. carvi f annua, míg a kétéves C. carvi .f biennisként ismert. A nemzetség többi tagjai drogként nem használatosak. Melegkedvelő, fűszer-, ízesítő- és kozmetikai szerek alapanyagát adó növény.

A kétéves kömény karószerű gyökere mélyre hatol, ujjnyi vastag. Szára felálló, 60-80 cm magas, rendszerint már a talajtól elágazó. Első évben képződő tőlevelei nyelesek, néha 20 cm-nél is hosszabbak. Régebben a kétéves típusok hátránya volt az erős pergési hajlam, ma az új fajták nagy része már nem pergő. Az egyéves kömény a kétéves formához hasonló, de gyökérzete kevésbé mélyre hatoló, vékony és gyéren elágazó. Levelei a kétéves formáénál világosabb zöldek, lazábbak. Szára, melyet a vetés évében kifejleszt, 80-l 00 cm magas. Éghajlatigény. A kétéves konyhakömény vízigénye jelentős, ezért a csapadékosabb éghajlatot kedveli. Megerősödve a hótakaró nélküli, nagyobb hideget is jól tűri. A csírázás már 7-9 oc hőmérsékleten is megindul. A fejlődés későb bi szakaszaiban sem igényel magas hőmérsékletet. Az egyéves konyhakömény melegigénye nagyobb, ezért főként az ország déli részén termeszthető sikeresen. Talajigény. Mindkét konyhakömény-forma nagy terméshozamokat csak a tápanyagban gazdag, mélyrétegű, meszes, középkötött, vályogtalajokon ad. Száraz homoktalajok, vízállásos területek, valamint savanyú talajok a konyhakömény termesztésére nem alkalmasak. Vetésváltás. Csak jó kultúrállapotot visszahagyó kalászos legyen az elővete ménye. Önmaga után négy évre következhet. Káros szomszédságnak számít a sárgarépa, az ánizs, a kapor és a lucerna. Két gabona közé jó elhelyezni. Talaj-előkészítés, vetés. Mindkét konyhakömény, az egy- és kétéves forma egyaránt ősszel szántott talajt, tavasszal aprómagvetésre előkészített magágyat igényel. A kétéves konyhaköményt (mivel az első évben nem hoz termést) a terület gazdaságos kihasználása miatt általában társnövénnyel termesztik. Ilyenek a kapor és az egyéves kömény. A kétéves köményt általában 24-36 cm sortávolsággal, 11-14 kglha vető magmennyiséggel, az egyéves köményt 20-24 cm sortávolsággal, 12-15 kg/ha vetőmagmennyiséggel vetik, l ,5-2 cm mélyen, folyóméterenként 80-l 00 db csírázó maggal. Hazánkban mindkét konyhakömény optimális vetésideje márciusban, legkésőbb április elején van. Ápolása. Vetés után cserepesedésre hajló talajon kapjon sorközművelést Betakarítás. A konyhakömény termésének illóolaj-tartalma a teljes éréskor a legnagyobb. Elsősorban a kétéves kömény pergő magvú fajtáiban a kétmenetes betakarítás a célravezető. Ezt általában június közepén végzik, 5-6 napos utóérlelés után, gabonakombájnnaL Ma egyre inkább az egymenetes betakarítást alkalmazzák. A l O-ll% nedvességtartalomra szárított termését tisztítógépen kell a célnak megfelelően kitisztítani. Az egyéves kömény termésén betakarításkor jelentős mértékben megmarad a terméskocsány. Ezt szárítás után ismételt kombájncsépléssei lehet eltávolítani. Tárolása zsákokban történik. Hozama a kétéves kömény esetében 0,5-1 t/ha. Az egyéves köménynél l-l, 6 t/ha termés várható.

Majoránna ( Majorana hortensis L.) Már az ókori görögök is termesztették.Azt hitték, ha a lányok majoránnát tesznek az ágyukba, Aphrodité elárulja, ki lesz a férjük. Európában még ma is él az a szokás, hogy a lányok, ha boldog házasságot szeretnének, majoránnahajtásokat tesznek a kelengyés ládájukra. A mai napig ételeinket fűszerezve szívesen fogyasztjuk, közben egészségünket is védi. Rendszertani helye. A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendbe, a Laminaceae (ajakosok) családba tartozó faj. Évelő, illatos növény, a Földközi-tenger partvidékén vadon él, nálunk egyévesként termesztik. Szárának hossza eléri a 30-40 cm-t. A levelek átellenesek, majdnem kerekek vagy tojásdadok, mintegy 3 cm hosszúak. A virágzatok a felső levelek hónaljában fejlődnek, kétajkúak, fehérek vagy rózsaszínűek. Júliusban, augusztusban virágzanak. Éghajlatigény. Vizet és meleget kedvelő faj, fagyérzékeny, a fejlődés kezdetén nehezen viseli a szárazságot. Tenyészidőszakban 600-650 mm-nek megfelelő csapadékot és öntözést kíván. Talajigény. Középkötött, jó hő- és vízgazdálkodású, humuszos mezőségi és öntéstalajok növénye. Nagyon laza, szikes és sekély termőrétegű talajokba ne vessük. Vetésváltás. Kukorica, cukorrépa és kalászosok lehetnek az előveteményei. Önmaga után kétévenként következhet. Talaj-előkészítés, vetés. Gabona után tarlóhántást és tarlóápolást, kukorica után gondos száraprítást, majd jó minőségű őszi mélyszántást végzünk. Helyrevetésemi att a szántást gondosan zárjuk ősszel. Tömött, szerkezetes magágyat készítsünk számára. Ültetőágyát április második felében kombinátorral alakítjuk ki. Vetése tömött, sima hengerrel tömörített, aprómorzsás szerkezetű magágyba történik 112 cm mélyre, 40-50 cm sortávolságra, folyóméterenként l 00-120 db magot vetve, március első felében. Vetőmagjának követelményei: legalább 90% csírázóképesség, illetve 97% tisztaság. Ezermagtömege 0,2-0, 5 g. Ápolása. Rendszeres sorközművelésből áll. Betakarítás. Először java virágzásakor, július közepén 5 cm-es tar lóra, második növedékét szeptember végén, október elején takarítjuk be. Napos időben, a harmat felszáradása után vágjuk. Azonnal kiterítjük vagy szárítjuk 35-40 °C-on. Morzsolás és tisztítás után kapjuk a légszáraz drogot. Termése l, 2-l, 3 t/ha. Kapor (Anethum graveolens L.) Háromezer éves egyiptomi sírokban talált emlékek bizonyítják, hogy már az ókorban is használták. Az l. században élt görög orvos, Dioszkoridész olyan gyakran ajánlotta használatát, hogy évszázadokon keresztül Dioszkoridészfüveként ismerték a kaprot. A kínaiak is ezer éve használják emésztést segítő-

nek. Hazánkba a Földközi-tenger vidékéről került. Nagyüzemi módszerekkel és a kertekben is termesztik. Sokoldalú felhasználása az egész világon híres, kedvelt fűszemövénnyé teszi. Rendszertani helye. A kapor az Araliales (aráliavirágúak) rendjén belül az Apiaceae (ernyősök) családjába tartozik. A nemzetség három faja (A. graveolens L., A. chyseum Boiss. et. Held., A. involucratum Korov.) közül csak az A.graveolens a termesztett kultúrfaj. Lágy szárú, 30-150 cm magas, ernyővirágzatú, illóolaj-tartalmú, rövid tenyészidejű fűszernövény. Többszörösen szárnyalt levelei vannak. A virágernyő nyúlánk, sugaras. A termés hosszúkás, tojás alakú. Kellemes illatú, egyéves növény. Éghajlatigény. Az ország valamennyi táján termeszthető. Virágzás és terméskötés idején napfényes meleget kíván, a hidegre nem érzékeny. Virágzás előtt vízigényes. Talajigény. Középkötött és humuszos talajokon termeszthető. Vetésváltás. Fő- és másodvetésű növényként termesztjük. Főnövényként vetve előveteményre nem igényes, de a talaj ne tartalmazzon vegyszermaradv ányt Talaj-előkészítés, vetés. Tavaszi vetése alá jó minőségű forgatásos (szántásos) mélyművelésre van szükség. Tavasszal szerkezetes, tömött, 10-15 cm-es mély magágyat készítsünk. Nyári másodvetés alá tárcsával, talajmaróval kertszemen elmunkált, tömött magágyat igényel. A termesztés céljától függően változik a vetés ideje és sortávolsága. Fűszer nek gabonasor-távolságra (12 cm) március 15. és május 15. között vetjük. Másodnövényként szántóföldön, gabona után július 15. és augusztus 15. között vetjük. Illóolajáért és vetőmagtermesztéshez dupla gabonasor-távolságra március 15. és 30. között kell vetni. Az 1-2 g ezermagtömegű vetőmagját sekélyen, 1,5-2 cm-re vessük, folyóméterenként 100-150 csíraképes maggal. Vetőmagjának csírázóképessége legalább 80%, tisztasága 98%. Betakarítás. Fűszernek szárba indulás előtt vagy annak kezdetén, 25-35 cmes állapotában vágjuk. Ezt 40-50 oc hőmérsékleten azonnal szárítani kell. A szárított kaprot morzsolják. Termése O, 3-0, 5 t/ha tisztított drogot 4-6 t/ha zöld anyagból nyerhetünk. Növényolaj nyerésre akkor vágjuk (20-25 cm-es tarlót hagyva), amikor az ernyőkben még zöld a mag.

Koriander (Coriandrum sativum L.)

Egyiptomi sírkamrákból előkerült, római orvosok által is ajánlott régi fűszernö vény. Hazánkban is termesztjük, a kereskedelemben a magja ( Coriandri fructus) és olaja (oleum) kerül forgalomba. Több neve ismert, ilyenek a bolhafű, zergefű, cigánypetrezsely em, sobrák. 77

Rendszertani helye. A koriander (Coriandrum sativum) az ernyősvirágúak (Alaceae) családjába tartozó egyéves, lágyszárú növény. A neve a poloska szóból származik, ugyanis a zöld növény és az éretlen mag is jellegzetesen poloskaszagú. Hengeres, lágy szárú 20-150 cm magasra növő, elágazó, szárnyasan összetett levelei égszínkékek, virágai fehér, majd halványvörös ernyőt alkotnak, termése kettőskaszat. A kozmetikai ipar, részben a gyógyászat a magjából nyert olaját használja. Éghajlatigény. A csíranövények -8 °C-ig, a tőrózsás növény -16 °C-ig fagytűrő. A mag 4-6 °C-on indul csírázásnak. Tenyészidőben a virágzásig csapadékigényesebb. Hőigénye közepes, a fényre igényesebb. Talajigény. A középkötött,jó termőképességű és kultúrállapotú talajok felelnek meg számára. Ezek a csernozjom, réti csernozjom, öntés réti talajok. Vetésváltás. Előveteményei a kalászosok, az egynyári zöldtakarmányok, a burgonya, a zöldbab és a zöldborsó lehetnek, mint optimális elővetemények. Kora tavaszi vetése miatt minden olyan növény szóba jöhet, amely lehető vé teszi az őszi alapművelés elvégzését. Talaj-előkészítés, vetés. Az alapozó talaj-előkészítésre igényes. Tárcsával történő tarlóhántás és annak gyomosodás miatti megismétlése után jó minősé gű őszi szántást kíván. Ezt helyettesítheti a közép mély lazítás és a sekély szántás. Vetése március második felében dupla gabonasor-távolságra, 4-5 cm mélyre történik. Vetőmagjából folyóméterenként 50-70 csíraképes magot kell vetni. Vetőmagszükséglete 16-20 kg/ha. Ezermagtömege 6-7 g. Csírázóképessége legalább 80, tisztasága 96% legyen. Ápolása. Büröktől, maszlagtól, beléndektől tisztán kell tartani. Betakarítás. Augusztus elején takarítjuk be, ekkor érik. Szárazságban érése gyors, ekkor egyrneuetes a betakarítása, de a gyakoribb a kétmenetes betakarítás. Elhúzódó érés miatt ugyanis így kevesebb a veszteség. Ebben az esetben először rendre vágjuk, majd 4-5 napos száradás után rendfelszedő kombájnnal betakarítjuk. Akkor vágjuk rendre, amikor a magvak 30-40%-a beérett, amikor a szár még zöldes, de a levelek már leszáradtak. 20-25 cm-es tarlóra vágjuk. Kisgazdaságban a termések barnulása kezdetén a levágott növényeket kis kévékbe kötjük, szellős helyen utóérleljük, majd lemorzsoljuk. Lestyán (Levisticum officinale Koch.) Értéke miatt Nagy Károly frank császár kötelezővé tette termesztését a középkori kolostorkertekben. Az Ázsia délnyugati részéről származó növény számos országban, így nálunk is a termesztett fűszernövények közé tartozik. Aromás, jellegzetes illata van. Leveseink zöldfűszere, de fontos adalékanyaga a vegeta készítményeknek is. 78

Rendszertani helye. A lestyán 200 cm magasságot is meghaladó, lágy szárú,

ernyős, sárga virágú növény. Évelő, ültetvényél 3-4 évig tartjuk fenn. Váltako-

zó állású, páratlanul szárnyas, összetett levelű növény. Gyökérzete a függőle ges, karószerű gyökértörzsből és az abból eredő, 15-20 cm hosszú, több gyökérből áll. Az első évben nagy tőrózsát alkot. A második évben fejlődnek ki szórt állásban hüvelyes nyelű szárlevelek, amelyek kopaszak, fény lők, az alsók kétszeresen szárnyaltak. A felsők egyszeresen szárnyaltak és nem szárnyaltak. Az első évben a végálló levélkék a csúcsuk felé mélyen bemetszettek, a szélük a középtől az alap felé ép. Éghajlatigény. Adottságaink az egész országban megfelelnek számára, nagyobb területeken Somogy és Békés megyében termesztik. Talajigény. Középkötött, jó vízgazdálkodású talajokon termeszthető. Vetésváltás. Istállótrágyázott előveteményt (pl. silókukorica, paradicsom, zöldpaprika) kíván. Ernyősvirágú zöldség- és gyógynövény, továbbá burgonya, dohány ne legyen az előveteménye. Talaj-előkészítés, vetés. Mélyen gyökerező növény, ezért az alapozó talajelőkészítése közép mély talajlazítással kombinált kora őszi szántás vagy mélyszántás és vetőágy készítés. Szaporítása palántázással, illetve tőosztással történik. A gyakorlatban a helyrevetéses módszer alakult ki. Késő ősszel vagy kora tavasszal, márciusban 50-60 cm sortávolságra 1-1,5 cm mélyen, folyóméterenként 70-80 db csírázó magot vetünk. Késő őszi vetése rendszerint eredményesebb. Növényápoló és permetező utakat hagyjunk 8 m-ként. Vetőmagszükséglet 70-75 db/fm (10-12 kg/ha). Ezermagtömege 3-4 g. Vetőmagjának csírázása legalább 85%, tisztasága 97%. Betakarítás. Levélhozama 4-6 t/ha, amiből 2-4 kg levélolaj nyerhető. A magszáras növényről 6-8 cm tarlót hagyva takarítsuk be. Gyökerét a 3-4. év őszén szedhetjük fel. A lomhozatot előtte járva-szecskázával vágjuk le. A gyökeret 35-50 cm mélyről forgassuk ki, a talajtól tisztítsuk meg, mossuk, fonynyasztjuk és szárítjuk. A száraz gyökérhozam l ,5-2 t/ha, amiből 6-7 kg illóolaj párolható. Mustár/ Fekete mustár (Brassica nigra L.), Fehér mustár (Sinapis alba L.) Afekete vagy francia mustár a Földközi-tenger keleti vidékéről származik, de ma már az egész Földön elterjedt. Először konyhaimustár készítésére használták. Sokkal csípősebb, mint a fehér mustár. A fehér vagy angol mustár a Földközi-tenger vidékétől Indiáig őshonos gyom a lenvetésekben. A több ezer éves sumér maradványok közt már megtalálták a magvát. Az ókorban gyógyszer és fűszer volt. Ma is kedvelt, többféle fűszerrel keverve étkezési mustárként, de gyógyászati felhasználása is jelentős. Méhlegelőnek is kitűnő.

Rendszertani helye. A fekete mustár egyéves növény, szára 100-150 cm magas. A levelek változó alakúak. Az alsók rendszerint szárnyasan tagoltak. A virágai sárgák, a szár csúcsán fürtvirágzatot képeznek. Alulról felfelé nyílnak. A termés négy élű becő, hossza 15-25 mm, szélessége legfeljebb 2 mm. A magvak gömbölyűek, vörösesbarnák vagy majdnem feketék, átmérőjük 1-1,6 mm. A fehér mustár becőjén két rész különül el. Az alsóban képződnek a magvak, a felső lapos, csőszerű. A magvak valamivel nagyobbak a fekete mustárénál, sárgásfehérek vagy sárgák. A keresztesvirágúak családjába tartoznak. Éghajlatigény. A gabonafélék termesztésére alkalmas éghajlaton termeszthető. A fekete mustár szárazsággal és faggyal szemben érzékenyebb, ezért elő nyösebb a termesztése hegyek lábánál, napos, széltől védett helyeken. Talajigény. A fehér mustár több talajtípuson termeszthető. Mindkét faj, de különösen a fekete mustár nagyobb eredménnyel termeszthető agyagos, homokos, humuszban és mészben gazdagabb, jó vízvezető talaj okon. A nehéz, kötött, nedves, illetve száraz talajok és a homokos területek nem alkalmasak a mustár termesztésére. Vetésváltás. A vetésváltásban a mustár istállótrágyázott kapásnövény után következzék, olyan növény után, amely tápanyagokban gazdagon hagyja vissza a területet. Az előveteményre igényes növény. Talaj-előkészítés, vetés. A kapásnövény után a talajt forgatásos mélyművelés sel (szántással) készítjük elő és a fagyok beálltáig gondoskodunk a gyomok, különösen a vadrepce eltávolításáról, a talaj morzsás szerkezetének megőrzéséről. A mustár kora tavasszal vethető, de ha a gyomtalanítás miatt késünk, a vetés május elejéig halasztható. Korai vetés esetén a növények jobban fejlődnek, a terméshozam nagyobb. Másodnövényként májusban vethető, de csak csapadékos helyen. Gyommentes területhe 12-15 cm-es sortávolságra vetjük, gyomosabb helyeken 30-40 cm-re. A vetés mélysége 1-3 cm, a vetőmagszükséglet 10-12 kg/ha. Betakarítás. A fehér mustárt kombájnnal aratják, amikor a növények elsárgultak és szárazak. Lehetőleg hajnalban, harmatos állapotban takarítsuk be, hogy minél kevesebb legyen a cséplési veszteség. A kicsépelt magvakat szétterítve száraz helyiségben forgatjuk, majd száradás után szeleléssei tisztítjuk A fekete mustárt két menetbe takarítsuk be. A termés sárgulásakor kaszáljuk le, a renden történő utóérés és száradás után csépeljük ki magtermését A hektáronkénti hozam O, 6-1 t/ha.

Rozmaring (Rosmarinus officinalis L.) Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén őshonos. Alak és formagazdag faj. Vadon Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Olaszországban, Dalmáciában, Madeirán, Korzikán és Észak-Afrikában terem.

A rosmarinus szó szerinti jelentése "a tenger harmata". Ez is jelzi, hogy az alacsony termetű cserjék főleg a mediterrán tengerpartok mentén élnek. Rendszertani helye. A Laminales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó évelő, örökzöld, tömjénre emlékeztető illatú félcserje. A növény 0,5-1,5 m magas. Gyökérzete dúsan elágazó, szára is erőteljesen elágazik. Levelei bőrszerűek, tompa végűek, széles tű alakúak, 1,5-4 cm hosszúak, 2-3 mm szélesek. A virágok a levelek hónaljában képződnek. Termése makkocska. Hazánkban csíraképes magot csak ritkán érlel. Éghajlatigény. Szárazságtűrő, melegigényes növény. Hosszabb ideig tartó -10 °C-os hideg hatására elfagy. Főleg Dél-Európában termesztik nagyobb területen. Kevés csapadékot igényel. Talajigény. A meszes talajokat kedveli. Vetésváltás. Előveteményre nem igényes, de olyan növények után telepítsük, amelyek nem hagynak sok gyökérmaradványt maguk után és évelő gyomokkal nem fertőzöttek. Talaj-előkészítés, ültetés. Telepítés előtt őszi mélyszántásban részesítsük a területet. A májusi kiültetésig gondoskodjunk annak gyommentesen tartásáróL Magvetéssel, dugványozással és bujtással szaporítható. Leggyakoribb a félfás dugványozás, melyeket a májusi fagyok után ültetünk ki 1-1,5 m sor- és 0,4-0,5 m tőtávolságra. A dugványokat tavasszal (március végén, április elején) javasolt vágni. A 10-12 cm hosszú dugványokat az alsó rügy alatt 2-3 mm-re vágjuk le, a felső rügy l cm-re legyen a dugvány felső végétől. A dugványokat 10 cm-es sor- és 5 cm-es tőtávolságra, 3-5 cm mélyen dugványozzuk az előké szített talajba. Meggyökeresedéséig árnyékolásáról gondoskodni kell. Az elágazódás elősegítésére 1-2 alkalommal visszavágják a dugványokat Fagyérzékenysége miatt, a téli takarásáról gondoskodjunk. Betakarítás. A telepítés évében egyszer, később évente kétszer vágják. A vágás időpontja a virágzás kezdetén és a nyár végén van. Mindig a fás részek felett vágjuk. Sáfrány (Jóféle sáfrány, Crocus sativus L. ) Az ókori Egyiptomban a sáfrány bibéjéből készült festékkel ruhát színeztek, ételeket ízesítettek vele. Fűszernövényként évszázadokon át olyan értékes volt, mint az arany. Ósidők óta ismert jellegzetes mediterrán kultúrnövény. Kis- és Közép-Ázsiában, DélEurópában terjedt el. Spanyolországba a VIII. században került be. Magyarországon a XIV. és XV. században már széleskörűen termesztette és használta a lakosság, főleg a Felvidéken. Ma a legnagyobb termelők Spanyolország, Olaszország, Törökország, India. Ma is értékes növényként tartjuk számon.

A leggyakrabban használt magyar nevei a valódi sáfrány, fűszersáfrány, sáfrány, jóféle sáfrány. Rendszertani helye. A kis területen termesztett sáfrány, vagyis az őszi virágzású jóféle sáfrány a Li liales (liliom virágúak) rendjébe és az Iridaceae (nőszi romfélék) családjába tartozik. Kultúrfaja nincs. Mintegy ötven faja ismert, me lyből ötöt jelölnek meg, mint valószínű ős t. A nősziromfélék családjába tartozó, rendszerint magányosan álló növény, melynek színes virágai közvetlenül a hagymagumóból erednek. A jóféle sáfrány hagymagumós évelő (G). Apró, lapított hagymagumája van, zsemleszínű buroklevelekkeL Sötétzöld, szálas lomblevelei (6-9) valamivel a virágzás előtt vagy a virágokkal egy időben, ősszel jelennek meg. A virágkocsány 2-3 cm hosszú, jórészt föld alatti, a lepel 8-l Ocm hosszú, lilásrózsaszín. Porzószálai 8-10 mm nagyságúak, a portokok nyíl alakúak. A földben fejlődő magházból indul ki a vékony, hengeres bibeszáJ, amely alul fehér, felül három sallangra tagolt, sötét téglavörös. Termést, magot nem érlelő növény. Éghajlatigén y. Melegigényes, ezért termőterülete korlátolt. Magyarországon Kőszeg környékén, az Alpokból lehúzódó területen és Talnában termesztik. Talajigény. A napos fekvésű, jól megmunkált, középkötött, közepes tápanyag-ellátottságú, enyhén meszes talajokat, a szárazabb termőhelyeket kedveli. Télen a nagy hidegekben kárt szenvedhet. Vetésváltás. A termesztés helyéül gyommentes és főleg évelő gyomoktól mentes talajt válasszunk. 4-6 évig termesztik egy adott területen. Önmaga után több évig nem tanácsos ismét telepíteni. Talaj-előkészítés, ültetés A közép mély szántás vagy ásás aprómorzsás elmunkálása szükséges a telepítés sikeréhez. A talajt telepítésig gyommentesen tartjuk. Ismert a bakhátas termesztés is, 25 x 120-150 cm magas és széles bakhátakba. Az egészséges hagymákat (l-2 cm átmérőjű) szélesebb részével lefelé, 8-10 cm mély ültető árokba helyezzük el és betakarjuk. Az ültetés ideje augusztus második fele. Az optimális sor- és tőtávolság 20x8-IO cm (50-60 db/m 2 ). A bakhátra 3 sorban telepítünk, 15 cm mélyre téve a hagymákat. Ápolása. Kelés után négy-öt leveles kortól sorközművelést végezzünk. Betakarítás. A hűvösebb időszak beköszöntével októberben virágzik. Kékeslila virága közvetlen a föld felszínén jelenik meg. Kinyílás után 2-3 múlva jelennek meg a sárga színű bibék, melyeket csipesszel kitépünk. Olyan megoldás is van, hogy a leszedett virágokból szedik ki a bibét. Az összegyűjtött hibéket sűrű szövésű szitákon vékonyan kiterítve, szellős helyen 14% -os víztartalomig szárítjuk. Hagyományos termesztés esetén parázs felett szárítják a bibéket. Teljes hozamra a második évtől számíthatunk. A száraz anyago t jól zárható, sötét helyen táro lj uk. 120 OOO virágból lesz egy kiló drog. 82

Pillangós növények termesztése (lucerna, somkóró, vörös here) Lucerna (Medicago sativa L.) A kék lucerna elsődleges géncentruma Iránban és Afganisztánban van, a másodlagos pedig a Földközi-tenger vidéke. A jó télálló lucemát az arabok ÉszakAfrikán keresztül Spanyolországba vitték és innen Franciaországon keresztül került hozzánk. Tessedik Németországból hozta be (1876) és gyorsan elterjedt Magyarországon is. Ennek oka rendkívül előnyös beltartalmi tulajdonságai, magas fehérjetartalma, nagy termésmennyisége, és évelő volta. Kiváló magtermése miatt hazánk jelentős magexportőr. Az alkalmazkodóképessége is igen nagy, termesztése különösen a szárazságra hajló területeken nagy jelentőségű. A magyar fajták jól bírják a hideg telet, a szárazságot, élettartamuk hosszú, gyors fejlődésűek, kiváló sarjadzó képességűek, levél- és szárarányuk ugyancsak jó. A növény nitrogénszükségletének nagy részét a levegő nitrogénjéből köti meg, jelentős nitrogén t hagy vissza a talajban, gazdag gyökérzetével növeli a talaj szervesanyag-tartalmát. Termesztése jól gépesíthető, nem igényel évente visszatérő talajmunkákat, viszont igényt támaszt a növedékenkénti idő ben történő betakarításra. A hüvelyesek családjába tartozik, ezen belül önálló nemzetséget képez. A Medicago nemzetségnek mintegy 60-l 00 faja létezik. A további rendszertani besorolást a termesztés alapján célszerű megkülönböztetni. Így megtalálható hazánkban a kék lucerna, a tarka virágú lucerna, a sárkerep-lucerna és a komJós lucerna. Gyakorlati jelentősége a közönséges, vagy kék lucemának és a tarka virágú lucernának van. A tarka virágú a kék és a sárkerep-lucerna természetes kereszteződéséből jött létre. Döntő jelentősége a kék lucernának van. Rendszertani helye. A lucernajól csírázó növény. Csírázáskor először a gyököcske indul gyors fejlődésnek. Növekedése során a talaj felszínére törő hajtás szik alatti szárrésze megnyúlik, és megjelenik a rügyecske a két sziklevéllel. A sziklevelek a talaj felszínére kerülve asszimiláló, nagyobb felületté válnak, és indul a primer lomblevél növekedése, kifejlődése. Majd ezt követően jelenik meg a lucernára jellemző, összetett, hármas levél. Gyökere karós gyökér, amely egyre mélyebbre hatol. Kb. 30 nap után a fő gyökér fejlődése lelassul, oldalágak fejlődnek ki, ezeken az oldalágakon megjelennek a nitrogéngyűjtő gümők. A növekedés későbbi időszakában a gyökér felső része kezd megvastagadni és a hosszabb idő folyamán átalakul ún. gyökértörzsé (rizómává). A rizómában jelentős mennyiségű tápanyag halmozódik fel, szerepe rendkívül fontos a lucerna újrasarjadzásában és az áttelelésben. A lucerna szárrendszere kezdetben egy dudvaszerű főszárból ál, majd a későbbi növekedés során a megvastagodott gyökértörzsből újabb hajtások törnek elő. Így a lucerna hajtásrendszere bokros jellegű, egy növény 6-1 O hajtást ne-

vel. A szárakon kialakuló lomblevélzet összetett hármas levél, a lombleveleket levélnyél tartja. A lucerna virágzata tömött fürt, általában 8-25 virággal. Jellegzetes pillangós virág. A virágából kialakult magházban 10-12 magkezdemény fejlődik ki. A lucerna termése változatos hüvely, amely fajra jellemző. A kék lucerna hüvelye csigavonalban csavarodott. A mag bab vagy vese alakú, éretten sárga, sárgásbarna, felülete sima. Éghajlatigény. A lucerna éghajlati igény tekintetében rendkívül plasztikus növény, szárazságtűrése mellett nagy előnye télállósága is. Vannak olyan típusai, amelyek -36-42 °C-ot is kibírnak. A mélyebb termőrétegű talajon a lucerna mélyebben képes gyökerezni, több vizet képes felvenni. A sekélyebb termő rétegű szikes talajon gyökerező képessége viszont kisebb, a növény vízigényének kielégíthetősége nehezebb és szélsőségesen szárazabb évjáratban a lucerna foltokban kipusztulhat Vízigénye a gabonaféléket két-, háromszorosan felülmúlja. A tenyészidő alatt 600-700 ml az igénye a 2. és 3. évben. Az elsőéves lucerna igénye 15-40%-kal kevesebb. A lucerna növedékenként is eltérő vízigényű. A levegőtlen talajállapotot a lucerna nem tűri, ugyancsak nem tűri a vízborítást sem. Magtermesztésre éghajlatunk megfelelő, azonban a magtermés mennyisége kevés, ami részben az időjárási szélsőségekre, részben a technológiai hiányosságaira vezethető vissza. Talajigény. Hazai viszonyok között a sativa típusok elsősorban a jó szerkezetű, mélyrétegű, mezőségi talajon díszlenek, mivel karógyökerük mélyre hatoló. Alkalmasak termesztésére a jó kultúrállapotú, jól művelhető, megfelelő vízgazdálkodású réti talajok, az öntéstalajok és a humuszos homoktalajok. Sikeres termesztésének előfeltétele az, hogy az altalajban záró réteg ne legyen, hogy gyökérzete minél mélyebbre tudjon lehatolni. Nagyon fontos, hogy a terület talajvízszintje ne legyen magas és "pangó vizes", de főleg a talajvízszintje szélsőségesen ne ingadozzék. Különösen az altalaj mésztartalmával szemben igényes. Vetésváltás. A lucerna ősszel, augusztusban és tavasszal márciusban is telepíthető. Mind a nyár végi, mind a kora tavaszi telepítés számára a legjobb elő vetemények a kalászos gabonafélék. Korai lekerülésük lehetővé teszi a talajok megfelelő megművelését. Általános tapasztalat, hogy a lucerna őszi kalászosok alá csak akkor számít jó előveteménynek, ha második kaszálás után törjük fel (szántjuk ki). A lucerna elővetemény-értékét számos gyakorlati tapasztalat és kísérlet egyértelműen igazolja. A régebbi megfigyelésekből levont tapasztalatok szerint egy jó állományú lucerna felér egy istállótrágyázássaL A lucerna elővetemény-hatása még a feltörés utáni harmadik évben is érzékelhető termésnövekedést okoz. Önmaga után 4-5 évig ne kerüljön, sőt növényvédelmi okok miatt helyes, ha 6-8 évig nem kerül vissza ugyanarra a táblára. 84

vetés. A lucerna a telepítés módjától, idejétől függetlenül gyökérágyat és apró morzsás, kertszerűen elmunkált, ülepedett vetőágyat igényel. Megsínyli, ha az 50 cm-es talajrétegben a gyökerek akadályba ütköznek. Az apró morzsás szerkezetű vetőágy a lucerna apró magja miatt szükséges. Az így előkészített talajon a 2-3 cm mélyre vetett magok felett levegős takaró van, alattuk pedig a csírázáshoz szükséges vizet biztosító, kissé tömörebb, de átjárható réteg található. Középkötött talajokon, tavaszi telepítésnél, kalászos gabona után tarlóhántást végzünk, melyet hengerezés követ, száraz talajon a 40-50 cm mély altalajlazítást végzünk, melyet rögtörő hengerrel művelünk el. A kizöldült tarlót tárcsázzuk és hengerezzük. Szeptember végén, október elején váltva forgató ekével őszi mélyszántást alkalmazunk, melyet még az ősz során nehéz fogassal vagy nehéz tárcsával durván elmunkáljuk. Kora tavasszal simítózunk és 1-2 sor sekély kombinátorozás után sorhengerrel ellátott vetőgéppel vetjük, majd gyű rűshengerrel zárjuk a talajt. Nyár végi telepítés esetén korán lekerülő elővetemény után (ha az előző 2 év valamelyikében volt altalaj-lazítózás) száraz talajon sekély tárcsázást és hengerezést végzünk, nedves talajon mélyebben tárcsázunk, majd hengerezünk Tárcsával szükség szerint gyomirtást végzünk, melyet hengerezés követ. Vetés előtt kombinátorral vetőágyat készítünk és sekélyen tömörített magágyba vetünk, vetés után szintén tömörítünk hengert használva. A korán lekerülő és a kalászos gabonák után, nyár végi telepítéskor végzendő talajmunkák során is alkalmazhatunk középmély, 20-22 cm-es szántást. A telepítés módja lehet tiszta, takarónövényes, továbbá füves társítás. Igényeinek legjobb a tiszta telepítés. Takarónövényes telepítésnél a vetés két menetben történik, először elvetik a takaró- vagy védőnövényt, majd magtakarás, hengerezés után kereszt irányban a sorokra vetik a lucemát A vetendő csíraszám sorba vetés esetén 1200 db/m 2, szórt vetésnél 600-700 db/m 2 . Ezermagtömege 2,0-2,4 g. Tisztaság legalább 98%, csírázóképesség legalább 80%. Nyár végén több csírával vessük, mennyisége +30% legyen. Növényápolás. A növényápolása során kevés olyan kultúrnövény van, amelyben a gyomok, a kórokozók és kártevők olyan nagy számban fordulhatnak elő, mint a lucernában. A főhasznosítású takarmány lucernában elegendő ellenük a virágos állapotig védekezni. A magtermő állományban egész a magérésig kell védekezni, különösen a bimbó-, virág-, hüvely- és magkártevők ellen. A gyomok elleni megelőzés legfontosabb tennivalói a gyommentes talaj, a fémzárolt vetőmag és a kellő sűrűségű lucernaállomány biztosítása. Lucernában legveszélyesebb gyomok az arankafajok, ellenük a teljes területen vagy a leginkább fertőzött foltokban védekezhetünk. A kórokozók mindhárom csoportjából (vírusok, baktériumok, gombák) nagy számmal akadnak olyan károsítók, amelyek a takarmánytermő és maghozó luTalaj-előkészítés,

mélyen

művelt

cernást egyaránt veszélyeztetik. Közülük gyakran lép fel a lucerna mozaik vírus, baktériumos hervadás, lucerna levélragya, lucernarozsda, peronoszpóra, fertőző hervadás és a herefélék rákja. Az ellenük való védekezés korai kaszálás, prevenció, levéltetvek irtása. "Zöld" kártevői a csipkéző barkók, a lucerna ormányos, a sároshátú bogár és a Jucernabogár, a Jucernaböde, a hamvas vincellérbogár. A lucerna generatív szerveit a Jucernapoloska, a Jucernabimbó-gubacsszúnyog, a somkóró- bagolypille, a lucernamag-ormányos és a lucernamag-darázs károsítja. Az egyéb ápolási munkák közé tartozik az esetenként képződő pangó vizes foltokról a vízlevezetés, kaszálások után a termés mielőbbi betakarítása. Az idősebb lucemásokban évente Jegalább egy alkalommal történő nehézfogasolás elvégzése, lehetőleg még ősszel, a fagyok beköszönte előtt. A kaszálások ideje, a vágási magasság megválasztása is ápolási munka, mert nem betakarítási művelet, hanem olyan fiziológiai beavatkozás, ami döntően befolyásolja az életteljesítményt és a takarmányminőséget. A lucerna az öntözést leginkább megháláló növények közé tartozik. Szakszerű vízpótlással másfélszeresre növelhető a termés. Az öntözés hasznosulásához meg kell alapozni annak feltételeit. Ilyen a telepítés előtti mélyművelés, a nagy termésekhez szükséges tápanyagellátás, a sűrű állományú, sikeres telepítés. Az öntözött lucemát legjobb nyár végén telepíteni, mert a következő évben teljes termést ad. Az állomány élettartama a gyakoribb (évi 5-6 növedék) kaszálás következtében 3, esetleg 4 év. Nyámtói vetésnél számolni kell a 15-25 mm vízmennyiségű kelesztő öntözéssel. Aszályos nyáron a vetőágy-előkészítő talajmunkák megkönnyítésére szükségessé válhat egy előöntözés. A második és a további kaszálásokhoz a természetes csapadék Jegtöbbször kevés. Figyelembe kell venni. hogy az évi 5 növedékhez 4-5 öntözési fordulóval 250-300 mm víz szükséges. Öntözött lucemásban a két kaszálás közötti időszak nem hosszabb 20-25 napnál. Betakarítás. A lucerna betakarítható zölden, közvetlen takarmányozásra (szálasan és szecskázva). Hasznosítható szénaként, renden és lucernalisztként forró levegővel szárítva. Hosszabb ideig erjesztésseJ is tárolható, bár a lucerna a nehezen erjeszthető növények sorába tartozik. Ennek egyik formája, amikor szeeskázás nélkül 40-50% szárazanyag-tartalomig előfonnyasztjuk, utána silóban tömörítve erjesztjük, majd takarmányként felhasználjuk Ez a szenázs. A másik tartósítási eljárás, amikor a 78-82% nedvességtartalmú zöldanyagat levágjuk, szecskázzuk és beszállítjuk a silótérbe, ahol tömörítjük, erjesztjük, tároljuk, majd feltakarmányozzuk Ez a szilázs. Az erjeszthetőség javítása érdekében adalékanyagokat is adhatunk hozzá (pl. kukoricadarát). Enyhe savakkal is tartósíthatjuk A lucemát alapvetően szénakészítésre használjuk, amelyet kazaJban tárolunk

A lucerna vetőmagtermesztésre is hasznosítható. A vetőmegtermesztés jea hazai szaporítóanyag folyamatos biztosításán kívül az adja, hogy hazánkban kiterjedt export célú termelés is folyik. A lucerna vetőmagtermesz tése időjárásunk változékonyságamiatt kockázatos, mely azonban tapasztalattal, szakmai tudással csökkenthető. Amennyiben az egyébként takarmányozási célra telepített lucernából fogunk magot, úgy az a második, vagy a harmadik növedékből történhet. Általában a második növedékből történő magfogás a biztonságosabb. Magfogás céljára külön telepíthető is a lucerna. A szaktudásra különösen a betegségek és kártevők elleni védelemben van kiemeit szükség. A lucernának öntözés nélkül három, öntözve négy-öt növedéke van évente. lentőségét

Fehérvirágú somkóró (Melitus officionális (L.) lam.) A somkórának fehér és sárga virágú változatai ismeretesek. Közülük az orvosi somkóró sárga virágú (Melilotus officinalis (L.) lam.), a fehér virágú somkórónak (Melilotus albus DESR.) mint arra az elnevezése is utal, fehér a virágzata. Az orvosi somkóró, mint gyógynövény kumarintartalma miatt illatosító, pácoló alapanyagok előállítására alkalmas. Nálunk vasúti töltések mellett, folyók partján, rét- és legelőterületeken fordul elő. A fehér virágú somkóró első sorban takarmányozási célokat szolgál, kumarinban szegény vagy kumarinmentes fajtái zölden etetve vagy szénává szárítva szarvasmarhának, juhnak adható takarmány. A szarvasmarhák takarmányozására rendszerint szoktatás után használható. A somkóróban előforduló kumarin gátolja a véralvadásban szerepet játszó protonhin képződését, ezért a kumarinszegény, vagy kumarinmentes fajták elő nyösebbek a takarmányozásban. A magas kumarintartalom hatására hosszan tartó esetéskor ún. kumarinbetegség alakulhat ki az állatoknál. A fajtának két élettani típusa ismert: az egyéves változat és a kétéves, magot jórészt csak a vetés utáni évben hozó típus. Hazánkban jelenleg az utóbbi van köztermesztés ben. Rendszertani helye. Gyökere újnyi vastag, hossza l m-t is meghaladó. Szára 1-2 m magas, egyenes, hengeres, elágazó dudvaszár. Levelei szórt állásúak, szárnyasan hármasan összetettek. Virágzata arasznyi hosszúra is megnyúló, vékony fürt. A virágok kicsinyek, pártájuk élénksárga színű, egész nyáron virágzik. A növény a kumarintól kellemes illatú. A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozik, kétéves, a második évben virágzik. Éghajlatigény. A meleg időjárást kedveli, még akkor is, ha kevesebb csapadékkal jár együtt. Télállásága jó. Talaj igénye. Meszes talajokon, köves helyeken, parlagokon, utak mellett, tömegesen termő növény. Vetése Korán, már március közepén vethető. Nyárvégi vetéskor augusztus 10-15 között vetjük.

Ápolása. Mechanikai ápolást nem kíván. Betakarítása. Takarmánynak közvetlenül virágzás előtt vágjuk. Szára gyorsan fásodik. A takarónövénnyel vetettet augusztusban egyszer a magában vetettet kétszer vágjuk. A második évben kétszer kaszálhatjuk. Minden kaszálásnál 10-15 cm-es tarlót hagyjunk, mert alacsonyan vágva rosszul sarjad. Vörös here (Trifolium pratense L.) A pillangós szálastakarmány-növények második legfontosabb faja. A Dunántúlon a csapadékosabb Vas, Zala, Somogy megyékben, valamint az Északi-középhegységben, Nógrád és Heves megye északi részén, valamint Borsodban meghatározó. Ezen területeken kívül öntözéses termesztése ajánlott. A növény a lucernatermesztés fejlődésével a gyengébb adottságú lejtős, sekély termőré tegű talajokra szorult vissza. Dús oldalgyökerein a rizóbiumbaktériumok jelentős mennyiségű nitragént kötnek meg. Termőterülete az elmúlt évtizedekben csökkent. Rendszertani helye. A vörös here a zárvatermők törzse, a kétszikűek osztálya, a hüvelyesek rendjének a pillangósvirágúak családjának, a herefélék nemzetségének tagja. A vörös here fajon belül három változat található, melyek közül az európai termesztett vörös here terjedt el hazánkban. Európában és Ázsiában egyes területeken őshonos, innen terjedt el Spanyolországba, majd Stájerországon keresztül került Magyarország dunántúli termő tájaira. Fiatal kultúrnövény. Ismert lóhere, réti lóhere, gombos lóhere, stájer here, bodorka néven is. Élettartama általában 2 év, de vannak 4-7 évig is tartó vörös herék. Vízigényesebb, mint a lucerna. Idegen termékenyülő, megporzását a bundásméh-családok végzik. Hosszú nappalos, virágzásához 14-16 órai megvilágítás szükséges. Csírázása vontatott, kezdeti fejlődése lassú. A szárazságot kifejezetten rosszul tűri. Fagytűrése felülmúlja a lucernáét A vörös here erős, karószerű fő gyökere felső részén alakul ki tápanyag-raktározó szerve, a rizóma. Gyökérzetének össztömege ugyan kisebb a lucernáénál és nem hatol olyan mélyre, azonban mellékgyökérzete a talajfelszín alatt sűrűn helyezkedik el, ezért a vörös here a talaj felső rétegeiből táplálkozik, amely utal csapadékigényesebb voltára is. Hajtásképződése a rizóma csúcsi részéből kezdődik, számuk 2-5. Levelei rövid száron ülnek, tojásdad alakúak, hármasan összetettek, rajtuk rendszerint "V" alakú rajzolat található. Virágzata összetett gombvirágzat, a virágok színe piros, számuk 30-110 között változó. Termése egymagvú, ritkán kétmagvú hüvelytermés. A mag sárgásbarnás, vagy lilás színű, sima, élénk fényű, tojásdad, vagy hosszúkás tojásdad alakú. Éghajlatigény. Hazai viszonyaink között a vörös here a hűvösebb éghajlatú, a 600-700 mm csapadékkal rendelkező termőtájon termeszthető sikeresen, ahol a csapadék eloszlása egyenletes. A Dunántúl csapadékosabb vidékein és

az Északi-középhegységben találhatók ilyen területek. A kései tavaszodás, illetve a június vége utáni szárazság a második növedék kaszálásának idejét késlelteti és zöldjének tömegét jelentősen csökkenti (a telepítés utáni évben két növedéket terem). Talajigény.Az éghajlatra igényesebb, mint a talajra. A középkötött erdőtala jokat kedveli. A középkötött mezőségi vályog és az öntés réti talajon is megél, ha kora tavaszi telepítését az időjárás és belvíz nem veszélyezteti. Sekély tertamőrétegű, enyhén lejtős talajokon is megtalálható. Szereti a gyengén lúgos szikesekre. és homokra való Nem lajokat. Vetésváltás. A két évig termesztett vörös here a vetésváltásba jól beilleszthető. Legjobb előveteményei a kapásnövények, köztük az istállótrágyázott cukorrépa, de jó előveteményei a kalászos növények is. Ezek jó előveteményei, mivel telepítésig kellő idő áll rendelkezésünkre a szükséges talajmunkák elvégzésére. Kifejezetten rossz előveteményei a pillangósok, mert közösek betegségeik és gyomfajaik Önmaga után azonban 5-7 évig nem termeszthető. Talaj-előkészítés, vetés. A vörös herének gyommentes, kellően megülepedett, apró morzsás talaj kívánatos. Az elővetemény lekerülése után tarlóhántás és annak hengerrel történő lezárása következik. Az őszi forgatásos alapművelés végzéséig, ha szükséges, tarlóápolást végzünk a gyomosodás ellen tárcsával, tagyűrűshengerreL A szántás elmunkálását ajánlatos ősszel elvégezni, hogy szükség. legyen fogasra vagy ra kombinátor és simítóra csupán vasszal A vetését telepítésnek nevezzük, a lucernához hasonlóan. A tiszta telepítés takarónövény nélküli telepítést jelenti. Klasszikus telepítése takarónövénnyel történik. A takarónövény általában a tavasz árpa. Az ilyen vetésnél először a mélyebbre vetendő tavasz árpát, kétharmad magmennyiséggel vetjük el, a vörös herét teljes mennyiséggel. A vetés, illetve a telepítés ideje tavasszal korán, március l. és április 15. között van. Lehet telepíteni nyár végén is, augusztus 1-20. között. Előnyös, mert a következő évben két teljes kaszálást ad. Tavaszi árpával vetve az első évben növedéket nem ad, esetleg gyomosodás miatt kell egy kaszálást végezni. A második évben két növedéket hoz, melyből az első 2a jelentősebb. Vetéskori sortávolság 12 cm, csíraszám tiszta vetésben 800 db/m , ezermagtömege 2,5-2,8 g. Növényápolás. A kezdetben igen lassan fejlődő, magában vetett vörös herét a vetés után nagy mennyiségben borítják el a különböző szántóföldi gyomok, elsősorban a kétszikűek. Az elhanyagolt vöröshere-állományok a gyomfertő zöttség következtében idő előtt kiritkulnak és hosszú évekre elgyomosítják a visszamaradó területet. A vetőmagtermelő táblákban az aranka kiirtása magkötés előtti feladat. Tavasszal a vetés utáni időszakban tartósan hűvös időjárás következtében a megduzzadt magvak és a fiatal csíranövények érzékenyek a gyökérfekélyt és a fuzáriumos betegségeket okozó gombákkal szemben. A hajtás- és levélbetegsé89

gek a takarmányt fogyasztó állatokban toxikózist okozhatnak. A szárfenésedés (Coletotrichum trifolii) és aszárfoltosodás (Botlytis trif'olii) gyakran előfordul nak a vörös herén. A magtermő állományokban jelentős károkat okozhat az asszimiláló felület tönkretételével a lisztharmat (Erysiphe martii) és a rozsda (Uromyces minor). Vírusbetegségei közül csaknem 20 ismert. Leginkább a bab sárgamozaik, a vörös here érháló mozaik és lucerna mozaik vírus károsítja. Fertőzésük korai kipusztulást okoz. Kártevői közül a lucerna böde (Subcoccinella vigintiquatorpunc tata) a vörös here lomhozatán is táplálkozik. Főleg április második felében lép fel. A bogár és a lárva egyaránt károsít. Kártételük veszélyes, mivel a virágbimbókat is károsítják. Mag kártevői közül az ápion fajok okozzák a legjelentősebb veszteséget A vörösherevirág-cickányormányos (Apion varipes) a vöröshereszár-cickányormányo s (Apion trifolii) és a vörösheremag-cickányormányos (Apion aprikans) !árvái képesek megsemmisíteni a magterm ést Elszaporodásuk az első kaszálás korai elvégzésével akadályozható meg. A vöröshere-magdarázs (Bruchophagus Eurytoma platyptera Walk) lárva kártétele a mag elfogyasztása. Egy lárva egy magot tesz tönkre, mivel az a bölcsője, tápláléka és bebábozódásának, telelésének helye. Betakarítás. Takarm ányozás ra-a második évben- két menetben betakarítva, szénaként kazalban tároljuk. Adalékanyagokkal szilázs is készíthető belőle. A virágzat gyűjtésére célszerűen fel lehet használni a "kamillafésűt". A friss virágokat jól szellőző, jól melegedő helyen szárítsuk, hogy megtartsa piros színét.

Ipari növények termesztése (kender, komló) Rostkender ( Cannabis sativa L.) A kender az emberiség egyik legrégebben termesztett, legsokoldalúbb, igen hasznos növénye. Őshazájában Közép-Ázsiában vadon ma is előfordul. Innen terjedt el Ázsia más területeire, valamint Európába, Amerikába, Afrikába. Kultúrába vétele Kínában kezdődött, i.e. 6500.-ban. Kezdetben magját, olaját élelmiszerként, levelét, virágzatát gyógyszerként, illetve vallási szertartásokhoz használták. A kender termeszthető száráért, magjáért és mindkettőért. A kender rostját kötél és textilkészítésre használh atjuk Termesztésének, fajtalistára kerülésének előfeltétele, az alacson y- 0,2% alatti - kábítószertartalom (THC=tetrahydro-cannabinol). Magjának olajtartalma 30-33% , a fehérjetartalma 20-25%. A kendermagot a kozmetikai ipar, a gyógyszeripar és az élelmiszeripar használja fel. Magja madáreleség és haleledeL

A honfoglaló magyarak vándorlásaik során ismerték meg ezt a növényt. Erre utál bolgár-török eredetű neve is (kendír). A közép-és újkorban, hazánkban csaknem minden községben a legjobb területeken voltak a kenderföldek. Ennek megfelelően széleskörű kenderfeldolgozó házi-, illetve manufaktúraipar alakult ki, amely, amely csak az !950-es években szűnt meg. Hazánkban az előbbi évszázadot kivéve az északi kendert termesztették. A jóval értékesebb és nagyobb termést adó déli kender csak a XX. században az olasz fajták behozatala után vált ismertté. Az 1930-as években a Fleischmann Rudolf által nemesített magyar fajtáknak köszönhető az értékesebb irányú fajtaváltás. E munka sikeres folytatása Bócsa Iván nevéhez fűződik, aki az újabb fajták mellett a hibrid és az uniszexuális kendert is előállította. A Nyugat-Európai országokban !970-től tiltott volt a kendertermesztés, annak ellenére, hogy az ipari kender nemesített és termesztett fajtáiban alacsony a kábítószertartalom. A kender újra felfedezése és termesztésének engedélyezése az !980-as évek második felében kezdődött ismét. A kenderből előállított termékek környezetbarát tulajdonságokkal rendelkeznek. Rendszertani helye. A csalánvirágúak rendjébe a kenderfélék családjába tartozó fajok. A vetési kender (Cannabis sati va L.) Régóta termesztett kultúrnövény, a mérsékelten meleg égöv rostnövénye. A C.sativa sativa var. ruderalis Janisch. vadkender hazánkban is gyakran előfordul. A Cannabis sativa var. indica Lam. hasiskendert, vagy indiai kendert kábítószeréért, a hasis tartalmáért termesztik. A vadkendert a rost, vagy vetési kendertől a magja alapján lehet megkülönböztetni. A rostkender makkocskája fénytelen, éréskor alig, vagy csak gyengén pereg. Főgyökérzete akár 2 m mélyre is lehatolhat. Szára fiatalkorban dudva, idő sebb korban azonban megfásodik, ez adja a kender termését. A hajtás hossza igen tág határok között változik. A 3 m fölötti növénymagasság sem ritka. Levele tenyeresen összetett, amely átellenes és szórt állásban egyaránt megtalálható. A nő- (vagy magvas) kender durvább jellegű, mint a hímkender. A hím(vagy virágos) kender vékonyabb szárú, ritkább lombozatú. Gyorsan túlnövi a nő kendert. Előbb is virágzik Bőven terem virágport Az egy magvú makktermés színe zöldes-szürke. Éghajlatigény. A hazánkban termesztett, mediterrán típusú kender meleg- és csapadék igényes. A kendertermesztési körzetek az ország keleti, délkeleti részén, a feldolgozó üzemek környékének jobb minőségű talajain alakultak ki. Alkalmazkodó képessége kiváló. Jó kultúrállapotú talajt igényel. Talajigény. A rostkender a mélyrétegű csernozjom talajok növénye. Termeszthető nem túl kötött réti és csernozjom réti talajokon is. Talajhibákra a kender nagyon érzékeny, magasság- és minőség csökkenéssei válaszol. Vetésváltás. A kendert régen évtizedekig ugyanazon a táblán terrnesztették (kenderföldek), ma leginkább két kalászos közé kerül. A napraforgó és rostlen 91

kivételével valamennyi szántóföldi növény után vethető. Kedvezőek a korán lenövények, a kalászosok, az évelő és egy éves pillangósok. Ezekből is látható, hogy a kender az elővetemény szempontjából ugyan nem igényes, de nagyon igényes a talaj állapotával, tápanyag- és víztartalmával szemben. Leggyakrabban két gabona közé esik. Maga a kender kedvező talajállapotot hagy maga után, így a gabonafélék egyik legjobb előveteménye. Talaj-előkészítés, vetés. A talaj-előkészítés műveleteit megszabja az a tény, hogy a rostkender nagyon igényes a talaj állapotával szemben. Olyan művelést kell alkalmazni, amely lehetővé teszi a lehullott csapadék tárolását, a kiadott tápanyagok bedolgozását, a talaj légjárhatóságát, a sima talajfelszín kialakítását. Az is nagyon fontos, hogy a tavaszi munkák végzése során ne tapossuk meg a talajt, és vetéskor egyenletes mélységű, sima felületű magágy álljon rendelkezésre. Ezen célok elérésére a nyáron betakarított elővetemény után a tarlóhántást tárcsával végezzük, gyűrűshengerrel zárjuk. A kizöldült tarJón el kell végezni ismételten a tárcsázást és hengerezést a tarló ápolás céljából. Talajelőkészítésének alapvető eleme az őszi mélyszántás. A szántás őszi durva elmunkálásával a tavaszi talaj-előkészítés műveleteinek száma csökkenthető. A tavaszi fejtrágya kijuttatása után fogassal, vagy kombinátorral készíthető magágy. A kender vetésideje március vége, április eleje, amikor a talaj hőmérséklete a vetés mélységében eléri a 8-10 °C-ot. A vetés mélysége 3-5 cm, a sortávolság gabona sortávolság, 12 cm. A csíraszám rövid tenyészidejű fajtáknál 300-350 db/m 2 , a hosszú tenyészidejűeknél 200-250 db/m 2 , az ezermagtömeg 20 g. Csírázóképesség legalább 75%, tisztaság legalább 98%. A vetőmag menynyiség 70-85 kg/ha. Tápanyagellátás. l t kóróterméssel a (hozzátartozó levélzettel) rostkender nitrogénből 10, foszforból 4, káliumból 20 kg/t tápanyagat von el. Ápolás. Növényápolási munkái viszonylag egyszerűen megoldhatók. A vetés után közvetlen lehulló intenzív, nagy mennyiségű csapadék cserepesedést okozhat, amit alkalmas eszközzel (fogas, küllőskapa) meg kell szüntetni. A kender a kelés után, ahogy melegszik az idő, igen intenzív növekedésbe kezd és két-három hét alatt, már kezdi árnyékoini a talajt. Ez az intenzitás a későbbiekben még fokozódik és ez után, már nem tudnak a kelő gyomok versenyezni vele. Területén - különösen valódi "kenderföldön" - nem a gyomok az élelmesebbek, hanem a kender, ezért gyomirtásra a növényápolás során a kenderállományban rendszerint nincs szükség. Kártevői közül a kenderbolha (Psylliodes attenuata) a keléssei egy időben jelenik meg és első szik, majd lomb levelit Iyukasztja. Ahogy melegszik az idő annál nagyobb a kártétel, főleg akkor, ha az elővetemény is kender volt és a fajta kezdeti fejlődése lassú. kerülő

esetén az állomány rövid idő alatt kinövi a bolhát és később a termésben lényeges kárt nem okoz. A kis kendermaly (Grapholita delineana) első nemzedéke károsít. Az áttelelt, május közepén bebábozódot t lárvából kikelt lepke lerakott tojásaiból az ugyancsak kikelt hernyók a kender szárába rágják be magukat és károsítják a rostokat A berágás helyén, a száron dudorok képződnek és a szár törékennyé válik. Kártételéből következően csökken a rosthozam és rost Kedvező időjárás

minőség.

Betegségei közül a fehérpenészes tőszáradás (Sclerotnia sclerotiorum) és a kender szárfoltossága (Dendrophoma macronii), a kender peronoszpóra (Pseudoperon ospora cannabina) és szeptóriás levélfoltossá g (Septoria cannabis) fordul elő, különösen monokultúrában, nedves, párás körülmény ek között. Védekezés ellene a monokultúra kerülésével. Betakarítás. A rostkendert technikai érettsége idején kell betakarítani. A technikai érettség akkor van, amikor a hímegyedek 50%-án a virágok kinyOtak és azok érintésre, rázásra szórják a virágporukat, vagyis porzik- füstöl- a kender. A betakarítás naptári időpontja a rövid tenyészidejű fajtáknál július közepe-vége, a hosszabb tenyészidejűeknél augusztus eleje-közepe. A kender lombtömege betakarításkor lehet olyan nagy tömegű, hogy lombtalanítást kell végeznünk vegyszerrel. A betakaritását kévekötő aratógéppel végezhetjük el. A tarlón lévő kévéket párnapos száradás után kúpokba rakjuk, ott tovább szárad. Egy kúpba 40 kéve helyezhető el. A másik módszer esetén a kenderarató feldarabalja és rendre rakja az érett kendert. Száradás után a rendekből kis vagy nagyhálákat lehet készíteni.

Komló (Humu/us lupufus v. europaenus L.)

A komló a sör ízesítő- és tartósító anyaga. Tobozai lupulinjének keserűsavai, az alfa-keserűsav (humulon) és a béta-keserűsav (lupulon) adják a sör jellegzetes, keserű ízét, zamatát és cseranyagokkal együtt konzerválják is. Illóolajai a sör illatát alakítják ki. A komló felhasználása gyógynövényként, majd italok tartósításához is, az időszámításunk előtti korszakra nyúlik vissza. A IX. század körül a németek tettek először a sörbe komlót, amitől annak kellemesen keserű íze lett és tartósította a sört. Addig csak zöldségféleként fogyasztották zsenge hajtásait Rendszertani helye. A komló gyökere több méterre hatol a talajba, indái a támrendszeren 8-10m magasra kúsznak. Virága kétlaki, a hímvirág laza bogernyő, a nővirág kettős bogas füzér. Ezen alakul ki a tobozka, amely a pikkelyei hónaljában levő mirigyeiben aranysárga, pornemű alkaloidát, lupulint termel. Megporzás után a lupulintartalom csökken, ezért rendszerint csak nőkom lót telepítenek dugványróL Ha a vadon előforduló hímkomló virágpora a szél segítségével a nővirág bibéjére kerül, a megtermékenyítést követően makkocs93

ka termés képződik, amely a sörnek kissé kellemetlen mellékízt ad, ezért a vadkomlót a komlótelepek környékéről ki kell irtani. A gyökértörzse vagy tőkéje az évek során 15-20 cm átmérőt is elér. A hajtások föld feletti részei egyévesek, ősszel elhalnak. Évenként 6-40 db hajtást fejleszt, amelyekből 2-4 db-ot hagynak meg. A szár jobbra csavarodó, a vezetőhuzal köré tekeredve folytatja a növekedést. Levelei átellenesek, 5 vagy 3 osztatúak. Éghajlatigény. A komló mérsékelt égövi növény. Növekedése 6-7 oc körüli hőmérsékleten kezdődik, 18-19 oc hőmérsékleten kedvező. Sikeres termesztéséhez évi 500-600 mm csapadék szükséges. Érzékeny a májusi, júniusi és júliusi szárazságra. Hazánkban az elég gyakori nyári aszály miatt nagy jelentősé ge van öntözésének. Talajigény. A komló jó vízgazdálkodású, tápanyagokban nem szegény, semleges kémhatású, mélyrétegű, középkötött vályogtalajok on díszlik legjobban. A rossz szerkezetű, erősen kötött talaj és a laza homok nem alkalmas termesztésére. Szereti a lapos, üde fekvést, a talajvíz 2 m-nél ne legyen feljebb. Telepítés. A komlót 20-25 évre lehet telepíteni, de a gépi metszés mintegy 10-15 év alatt annyira legyengíti, hogy kiritkul, ezért célszerű újratelepíteni. Az elővetemény tekerülése után mintegy 40-50 t/ha istállótrágyát dolgozzunk a talajba közép mély szántással. Ezt követően a humuszos szint vastagságától és az altalaj minőségétől függően 40-60 cm mély rigolozó szántást végezzünk. A forgatás után a talajt simítózzuk el. Ezek után kezdjük el a tároberendezés építését. A tároberendezés céljára a komlósorok irányában 10-15 m, arra merő leges irányban pedig 12 m távolságban leállított beton- vagy betongyárnos faoszlopokat használunk. Az oszlopfőkre szerelik fel a huzalhálózatot 7 m-es hasznos magasságuk a hosszabb hajtásrendszert növesztő, késői komlófajták számára is megfelelő. Alapvető fontosságú az ültetés során a dugványok jó minősége. A sima dugványoknál a gyökeres dugványok ültetése az előnyösebb, mert a kedvező megeredési arányon kívül már a telepítés évében jelentős termést is adhatnak. A komló sortávolsága 3 m, tőtávolsága 1- l ,5 m. Az ültetés időpontja lehet ősz és tavasz is, azonban az ültetés novemberben a legkedvezőbb. A gyökeres dugványt ősszel ültessük, tavasszal április közepéig fejezzük be azt. Az ültetés módjai közül a gödörbe ültetés terjedt el. Tápanyagellátás. A komló l 00 kg tobozterméssel és a hozzá tartozó hajtásrendszerrel 9,9 kg nitrogént, 3 kg foszfort és 9,7 kg káliumot vesz fel a talajból. Legfontosabb trágyája az istállótrágya, melyből 3 évenként 35-40 t/ha-t célszerű ősszel a sorközökbe beszántani. Ápolás. Az új telepítésű komlóban az ápolási munkák hasonlóak a termő komló metszés utáni ápolásához.

A ki tavaszodás utáni első teendő a komlótelepek talajának fogasolása. A nehéz fogashoz célszerű simítót kapcsolni, miáltal a jobban elegyengetett talajon javítjuk a gépi metszés feltételeit. Nyitásra kézi metszés esetén van szükség. Ezt a módszert napjainkban csupán néhány gazdaságban alkalmazzák, nagy kézimunka-igénye miatt. A metszés a komló ápolásának egyik legnagyobb szakértelmet és gondosságot igénylő munkája. Ekkor eltávolítjuk a tőkéből oldalirányban növő szárrészeket és pótoljuk a hiányzó tőkéket. A metszést ma már oszlopsormetsző géppel végzik a gazdaságok. A metszés befejezése után kell megkezdeni a felvezető drótoknak a felerősí tését, rögzítését. A komló felvezetését akkor kezdjük el, amikor a hajtások hossza elérte az 50-60 cm-t. Hajtásválogatás után három, jól fejlett, egészséges hajtást egyenként, az óramutató járásával megegyező irányban csavarjunk a vezetőre. A felesleges hajtásokat tőbő! távolítsuk el, a felvezetés alkalmával célszerű egy tartalék hajtást meghagyni. A sorok felvezetése után a sorközök kultivátorozása, vagy tárcsázása következik. Amikor a hajtások elérik az l ,5 m, majd a 3,5-4 m magasságot, akkor történik az első illetve a második töltögetés. Betakarítás. A tobozok technikai érettségének szakaszában takarítjuk be, amikor a tobozok sárgás-zöldek, rugalmasak, összenyomva recsegő, zizegő hangot adnak. Kézi szedése nagyon munkaigényes, ezért ma már a gépi szedés az általános. A leszedett komló termése 70-80% vizet tartalmaz, ezért 4-5 órán belül szárítóban le kell szárítani. A száraz komlót zsáko lj uk.

Gyökér- és gumós növények termesztése (burgonya, csicsóka, cukorrépa) Burgonya (Solanum tuberasum L.) Közép-és dél-amerikai őshonos növény. Mexikó, Peru, Bolívia és Chile az ős hazája. Az indiánoknak a kukorica mellett a legfontosabb élelmiszernövénye volt. A síkvidéken a kukoricát, a hegyekben a burgonyát termesztették. Európába 1580-ban hozták be. Magyarországra 1650-ben került. A magyar lakosság kétkedve fogadta, így termesztése nehezen terjedt. Erdélyben az 1815-ös évektől termelik. A 18. századtól egyre fontosabb növényünk, különösen aszályos évek, éhínségek után nőtt meg termesztési jelentősége és a népélelmezésben betöltött szerepe. Sokoldalúan felhasználható, étkezésre kora tavasztól tél végéig alkalmas. Sok feldolgozási lehetősége van, ezért több ipar is felhasználja, így az alkohol-, a gyógyszer- és a műanyagipar. Kenyérkészítéshez is és takarmányként is felhasználjuk. 95

Rendszertani helye. A burgonyát - amely a Solanaceae család Solanium nemzetségébe tartozik - a föld alatt megvastagodott szárképletéért, gumójáért termesztjük. Szaporításra is ezt használjuk. Magjára elsősorban a nemesítésnél van szükség. Gyökerére jellemző, hogy főgyökérrendszere csak a magról kelt növénynek van. Gyökérrendszere viszonylag fejletlen, 40-50 cm-nél nem hatol mélyebbre. A burgonya szára belül üreges, kívül szögletes. Magassága 60-100 cm. A szárvégei virágzatban végződnek. Egy gumó több szárat is fejleszt. A virág színe változatos: sárga, rózsaszín, vöröses lehet. Levele páratlanul és szárnyaltan összetett. Virágzata bogernyős virágzat. A burgonya vegetatív termése a gumó. A gumó alakja, színe és számos más jellemzője fajtához kötött tulajdonság. A gumóhéj on csigavonal mentén foglalnak helyet a rügy-, illetve csírahajtás-kezdemények, a burgonyaszemek. A gumó formája fajtatulajdonság, amely lehet gömbölyű, megnyúlt és kifli alakú. A gumó héjának húsa és színe változatos. Országonként és tájanként más héj- és hússzínű fajtákat kedvelnek. Éghajlatigény. A burgonya a csapadékos, hűvösebb időjárású területek növénye. Termesztése Európa északi és nyugati részén elterjedt, ahol a nyári hónapok középhőmérséklete maximum 15-21 oc és kedvező a csapadékellátottság. Hazánk az üzemi termeszthetőségének alsó határán fekszik, ugyanis éghajlatunk meleg, szárazságra hajló, ami a burgonya termesztése számára nemkívánatos. Az ország nyugati és északi térségei kedvezőbbek termesztésére, mint a szárazabb Alföld éghajlata. A korai szabadföldi termesztésre Csongrád és Bács-Kiskun megye éghajlata a kedvező. A burgonya nagy víz- és melegigényű növény. Tenyészidőben 500-600 mm csapadékot igényel, hőösszeg-igénye 1800-2400 oc. Talajigény. A gumótermés megfelelő mennyiségi és minőségi kialakulásához a lazább szerkezetű, jó levegőgazdálkodás ú és vízáteresztő képességű talajok alkalmasak. A burgonya nem kedveli a túl kötött, hideg, nedves talajokat. Termesztésére a tavasszal korán felmelegedő, jó hő- és vízgazdálkodású, nem tömörödő talajok a kedvezőek. A gyengén savanyú vagy semleges kémhatású talajokat kedveli. Megfelelnek termesztésének a középkötött vályog- és erdőtalajok, valamint a humuszos és gyengén humuszos talajok is. Vetésváltás. Előveteményre igényes növény. Jó előveteményeia kalászosok, a repce és a hüvelyesek. Kiváló előveteményei a másodvetésű zöldtrágyanövények (olajretek, csillagfürt). Következhet még egynyári szálastakarmány, len, repce, borsó, bab, lóbab után is. Ne következzék kukorica, silókukorica, napraforgó, lucerna és magfüves után. Ne kerüljön még cukorrépa, paradicsom, dohány, cirokfélék, fűszer-, zöldség- vagy gyógynövény után sem. Önmaga után 4 évig nem ültethető. Talaj-előkészítés, ültetés. A talaj-előkészítés során kiemeit feladat a pórustérfogat szabályozása, melynek jelentős szerepe van a gumónövekedésben.

Korán lekerülő elővetemények után a tarlóhántás időben történő elvégzése és a hántott tarló ápolása alapkövetelmény. A kellően laza talajállapot elérése céljából a 30-32 cm mély szántást is kedveli. Tavasszal meg kell teremteni a vetőágy-előkészítés során a kívánatos méretű és rögmentes bakhátakat Laza homokon az őszi szántás maradjon el. A burgonya ültetéséhez 12-15 cm mély, aprómorzsás magágyat kell készíteni. A burgonyaültetés optimális időpontja március vége, április közepe, de ha előhajtatott gumót ültetünk, akkor már március közepén meg lehet kezdeni az ültetést. A burgonyát csak olyan mélyre kell ültetni, hogy a gumó felső része az eredeti talajfelszín alatt 1-3 cm-re legyen. A burgonyát étkezésre, valamint vetőgumó előállítás céljából termeljük. Az étkezési burgonyát általában 42-50 ezres tőszámmal ültetjük hektáronként, vetőgumó termesztéskor - a gumónagyságtól függően - 55-60 ezer tő számmal számolunk. A gépi ültetés sortávolsága 70-75 cm, a növénytávolság 25-35 cm között változik. Az optimális vetőgumónagyság esetén a vetőgumó szükséglet 2-4, 3 t/ha. Tápanyagszükséglet. A talajból l t betakarított bruttó terméssel és a hozzá tartozó melléktermékkel 5 kg nitrogént, 2 kg foszfort, és 9 kg káliumot von ki. Ápolás. A gazdaságokban a gyomok irtását mechanikai ápolással - sarabolás, kapálás - végzik, először akkor, amikor a burgonyanövény eléri a 8-1 O cmes magasságot. Majd 25 cm-es hajtáshossznál kezdődik a töltögetés, amelyet a virágzás előtt végeznek utoljára. A burgonyát károsítja a szántóföldi növényfajok közül a legtöbb kórokozó és kártevő. A burgonya gyomfaj-összetétele eltér a többi növényétőL A végleges vagy szekunder bakhátak kialakítása során az addig kikeit gyomok elpusztulnak, így gyakorlatilag csak a melegigényes csoportba tartozó fajok és az évelő tarackosok jelentenek veszélyt. A bakhát tetején kikeit gyomok nagyobb kárt okoznak, mivel ezeket a kelés után 4-5 héttel már a jó gyomelnyomó burgonya sem tudja visszaszorítani. Talajlakó kártevői a burgonya fonálférgek (Glodobera sp., Ditchylenchus sp., Meloidogyne sp.), a pattanóbogár !árvái a drótférgek (Agriotes sp.), a cserebogárpajorok (Melolantha sp.) és alótücskök (Gryllotalpa gryllotalpa) nagyobb kárt okozhatnak burgonyában, mint egyéb kultúrában. A rágott gumó már csak takarmánynak használható fel. Jelentős kártevője a burgonyabogár (Leptinotarsa decenlineata), melynek évente két nemzedéke van. A kifejlett burgonyabogár és lárva egyaránt károsít. A kártétel a levelek, illetve a lombozat rágásában nyilvánul meg. A levéltetvek a legnagyobb kárt, mint vírusvektorok okozzák. A rovarokkal terjedő vírusoknak több mint 70%-át terjesztik. Legjelentősebb a burgonya levélsodró vírusa és a burgonya Y-vírusa.

A baktériumos betegségek közül a sugárgombás varasodást okozó Streptomices sp. jelent gondot a gumón kialakuló varas foltok miatt. A burgonya szártőrothadását az Erwinia sp. okozza. Egészséges vetőgumó használatával, a négyéves vetésforgó betartásával és a pangó vizek kialakulásának megakadályozásával védekezünk ellene, hasonlóan a barna rothadáshoz. Gombás betegségei közül azok legnagyobb hányadát a fuzáriumos betegségek (Fusarium sp.) okozzák. A tenyészidő folyamán lép fel a burgonyavész (Phytophthora infestans), ami nemcsak a lomhozatot károsítja, hanem lemosódva a talajba a gumót is fertőzi. Az altemáriás levélfoltosság (Alternaria solani) leginkább száraz, meleg időjárási körülmények között, virágzás idején támadja meg a burgonya levélzetét. A fertőzés elsődleges forrása a vetőgumó, valamint a táblán maradt beteg növényi maradványok. Ezért leghatékonyabban egészséges vetőgumóval és a négyéves vetésváltás betartásávallehet megelőzni. A burgonyánál jelentkeznek élettani betegségek és elváltozások is. Ilyen a másodiagos növekedés és üvegesség. Hosszan tartó száraz időszak után, majd eső vagy öntözés hatására újra indult növekedés eredménye. A vízhiányt követő vízbőség okozza a növekedési repedéseket, a gumó barna közepűségét, üregességét. Öntözés esetén 10-15%-kal növeini lehet a tőszámot. Az öntözés ideje május közepétől augusztus végéig tart, többszöri, kisebb adagú, 20-40 mm menynyiséget adjunk ki. Aszályos években akár 400 mm-t is kiadhatunk. A betakarítás ideje a termesztési céltól függ. Május végétőllehet betakarítani a primőr új burgonyát. A korai burgonyát június közepétől augusztus közepéig takarítjuk be, a téli tárolásra szánt burgonyát augusztus vége-szeptember hónapban. A legmunkaigényesebb szakasza a termesztésnek. Betakarítás előtt első művelet a szártalanítás, amely történhet mechanikai vagy kémiai úton, illetve a kettő kombinációjával. A betakarítást géppel végezzük. Tárolására többféle megoldás létezik. Általában kiépített, levegőztető rendszerrel ellátott tárolókban tároljuk. Csicsóka (Helianthus tuberasus L.) Magas növésű, dudvás szárú, hosszú évekig egy helyben termő, a közhiedelem szerint kiirthatatlan, évelő gumós növény. Magot a mérsékelt égövben alig terem. Óshazája Észak-Amerika. Az indiánok burgonya gyanánt fogyasztották gumóját Hazánkba Franciaországon és Olaszországon keresztül került be a XVII. század közepén, amikor csak kertekben termesztették. Az utóbbi években terelődött rá a nagyobb figyelem, különösen mióta a cukorbetegség világszerte népbetegség lett. Leveles nyári és őszi lombját, szárát szénaként és silóként takarmányozásra használják. Gumója táplálkozásra és ipari feldolgozásra alkalmas. Szénhidráttartalma 17-20%, melynek legnagyobb hányada inulin. l, 5-2% fehérjét, 0,1-0,2% zsírt és 1-2% rostot tartalmaz.

Renszertani helye. A kétszikűek (Dicotilyledoneae) osztályába, a fészkesek (Compositae) családjába, a napraforgófélék (Helianthus) nemzetségébe tartozik. Az eiültetett gumó csúcsrügyeiből fejlődik a hajtás. A hajtás föld alatti csomóiból ún. járulékos, bojtos gyökérzet fejlődik, amely erőteljes és mélyre hatoló. A sztóló (tarack) módosult föld alatti hajtás, amely úgy, mint a járulékos gyökér, a főtengely föld alatti részéből ágazik el és vízszintesen fejlődik. A sztóló- és gumóképződés a harmadik hónap után veszi kezdetét, a korai fajtáknál júliusban, a későbbieknél augusztus ban. A tarackokon vagy sztólókon szárgumók képződnek, melyek felületét vékony, sérülékeny pararéteg fedi. A gumók körte, tojásdad, orsószerű vagy szabálytalan alakúak. A gumók fehéres-sárga, rózsaszínű vagy piros, máskor lilás, kék színűek, fényen megzöld ülnek. A föld feletti szár l ,5-4 m magas, érdes. A levelek széles vállúak, tojásdad alakúak. Későn virágzik, virágzata fészekvirág. Magot ritkán köt, termése kaszat. Éghajlatigény. Hazánk éghajlata a csicsóka számára mindenütt megfelelő, kiváló szárazságtűrő. Az augusztus végi csapadékmennyiség határozza meg a termést, ugyanis ekkor van a gumóképzés fő időszaka. Fényigényes, melyre a latin neve is utal. Talajigény. Talajjal szemben nem igényes. Legnagyobb termést homokos vályog és humuszos homoktalajokon ad. Azokon a homoktalajokon is megterem, ahol már a burgonyatermesztés nem biztonságos. Vetésváltás. Hosszú évekig termeszthető egy helyen, talajuntság nemjellemző rá. Különös elővetemény-igénye nincs. Kapásnövények után célszerű termeszteni. Talaj-előkészítés, ültetés. Szaporítóanyaga a vetőgumó, melyet vagy kézzel, vagy burgonyaültető géppel végzünk el. Az ideje március közepe. A burgonyaültető gép elvégzi az első bakhátak kialakítását is. Ez esetben a kihajtás ideje április első hete, mely a gyomvédelem szempontjából is tökéletes. Össze! is ültethető, főleg szárazabb homoktalajon. Kötöttebb talajokon főleg a tavaszi ültetés a célszerűbb. Az ajánlott tőszám 30-47 ezer tő/ha. A sortávolság 60-75 cm, a tőtávolság 35-40 cm legyen. Bőséges tápanyagellátás esetén a tőszám csökkenthető 15 OOO tő/ha-ig. Ültetésre a 30-50 g-os gumók a megfelelők. A csicsóka kelése vontatott, ezért ne vessük 10 cm-nél mélyebbre. Általában istállótrágyázunk alá, melyet alászántunk Tápanyagszükséglet. Telepítés előtt 30-40 t/ha istállótrágya kiadása javasolt. A csicsóka 10 t/ha terméssel és a hozzátartozó leveles szárral 40-45 kg N-t, 13-15 kg P20 5-öt és 80-85 kg K20-t igényel. Apolás. Mivel vontatottan kel, tavasszal nagy az elgyomosodás veszélye. Ilyenkor mechanikai gyomirtással védekezzünk. A mechanikai művelést a fokozatosan kialakítandó bakhátakkal segítjük. Lombzáródás után a csicsóka elnyomja a gyomot. Kórokozói közül a csicsóka fehérpenészes rothadása

(Sclerotinia sclerotum) gyakori. A betegség általában nedves fekvésben jelentkezik. A fertőzés a tárolókban gumókról gumókra terjed. A táblán a beteg tövek eltávolításával és prevencióval védekezünk ellene. Betakarítás. A korán érő fajták szeptember végére érnek be, a többi fajtát késő ősszel takarítjuk be. Betakarítás előtt a szárat távolítsuk el. Nehezen tárolható, viszont hideg időben és a talajban jól tárolható a téli fagyok idején is. Prizmában is tárolhatjuk, de legbiztosabbak a kondicionált tárolók

Cukorrépa (Beta vulgáris L.) A cukorrépa egyik legfontosabb kultúrnövényünk. Vad őse a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékén honos vadnövény. A kultúrrépa első alakja a leveles répa volt, melyet i.e. 2000 évvel Mezopotámiában termesztettek. NyugatEurópába a XIII. századba került és étkezésre valamint takarmányozásra használták. Magyarországra a répamagot Tessedik Sámuel hozta be 1700 körül. A cukorrépa termesztése hazánkban eleinte lassan terjedt. Az első cukorgyárunk 1808-ban Ercsiben épült, a nagyobb gyárak az 1830-1880-as évek között épültek és ekkor gyorsult fel a cukorrépa termesztése is. Rendszertani helye. A répa a kétszikűek (Dikotolyledonopsida) oszályába, a libatopfélk (chenopodiaceae) családjába és a Beta nemzetségbe tartozik. Hazánkban a Beta-répák négy változatát termesztjük, melyek a következők: Beta vulgaris var. sacharifera Cukorrépa Beta vulgaris var crassa Takarmányrépa Beta vulgaris var. esculenta Céklarépa Beta vulgaris var. cicla Mangold A cukorrépa 14-20% cukrot tartalmaz. Mellékterméke a leveles répafej, amely értékes takarmány. A cukorrépa feldolgozás mellékterméke a répaszelet és a melasz, amelyek takarmányozásra alkalmasak. A répagyökér a tartalék tápanyagok raktározására szolgál. Részei a répafej, a répanyak, a répatest, és a gyökérfarok. A répafej az epicotyl, a répatest felső része. Itt helyezkednek el a levelek és a második évben a magszárak. A répanyak a répafej és a répatest közötti rész, amelyen sem rügyek, sem gyökerek nem találhatók. A gyökértest a megvastagodott karógyökér oldalán a gyökérbarázda található, amely fajtabélyeg és mélysége a répafeldolgozása szempontjából fontos. A cukorrépa levélképződése a tenyészidőszak végéig tart, az első évben alakul ki a levélkorona, ahol a levelek spirálisan helyezkednek el, A répa virágzata gomolyos füzér, a virágokból egy magvas termés képződik, amelyek összenőve gomolytermést alkotnak. A gomolyban levő magvak vese alakúak, pirosasbarnák. A gomolyok ezermagtömege 25 g. A cukorrépa kétéves fejlődésű növény. Első év az ún. ipari répa termőév, a második évben fejleszt magszárat, virágzik és magot érlel. Kelést követően a répatest elsődleges és másodiagos differenciálódása megy végbe, majd a ké100---

regleválás az ún. dekortikáció következik. A gyökérfejlődéssei párhuzamosan fejlődnek a levelek. Amikor a levelek elérik maximális tömegüket a répatest növekedése továbbfolytatódik (tuberáció), de ez az intenzív cukor-felhalmozódás időszaka is. Amikor a répatest a fajtárajellemző nagyságot elérte (maturáció), lelassul a levélképződés és a cukor-felhalmozódás is. Ezt követi a nyugalmi időszak, amelynek során azonban élénk a légzés és a tárolás körülményeitől függően jelentős lehet a cukorveszteség. A cukorrépa korszeru termelése az örökletesen egy magvú (monogerm) fajták alkalmazását követelte meg. Nagyobb mértékben a 70-es években kezdődött az első hazai örökletesen egy magvú répa termesztése. Ekkor at egyetlen hazai fajtát külföldi - holland, német, dán - fajták követték. A gyökér és cukortermés alapján a nemzetközi gyakorlat a cukorrépa fajtákat a következő csoportokba sorolja: bőtermő, alacsony cukortartalom E (ertragreich) normál termés és cukortartalom N (normál) cukordús, kisebb termés Z (zuckerreich rendkívül cukordús, kis termés ZZ (besonders zuckerrreich) Éghajlatigény. A cukorrépa a mérsékelt égövről származó növény. Termesztésének a mérsékelten meleg, nem túl csapadékos időjárás felel meg. A tenyészidő folyamán (170--200 nap) mintegy 2400-2600 oc hő összeget igényel. Hazai körülmények között a nyári csapadék hiánya gyakori, a meleg, aszályos időjárásban a cukorrépa fejlődése lelassul. Ennek következménye a kisebb gyökértermés és cukortartalom. A hiányzó csapadékot, ha lehetséges öntözéssel pótolni kell. Talajigény. A cukorrépa a talaj szerkezetére, víz- és tápanyag-ellátottságára rendkívül igényes. Amennyiben a talaj a répa gyökérzete számára nehezen átjárható, akkor a kívánatos orsóformájú gyökér helyett ún. "lábas" többszörösen elágazó répatest alakul ki. A cukorrépa számára a semleges vagy gyengén lúgos csernozjom és barna erdőtalajok a legmegfelelőbbek, de meliorált, jó kultúrállapotú réti talajok is megfelelők a cukorrépa számára. Vetésváltás. A cukorrépa érzékeny az előveteményre. Önmaga után négy-hat évig nem vethető. Az elővetemény kiválasztásánál alapvető, hogy az korán kerüljön le. Jó előveteményei a kalászosok, leggyakoribb előveteménye az őszi búza, de jó előveteményei a szeptember elején betakarított silókukorica, olajlen. Rossz előveteményei a szemes kukoricák, a burgonya, a napraforgó és a pillangósvirágú növények. Cukorrépa után tavaszi árpát, elsősorban sörárpát vessünk. Időben betakarított cukorrépa után őszi búza is vethető. Talajművelés. A cukorrépa mélyen lazított, ülepedett, elegendő nedvességet tartalmazó gyommentes vetőágyat kíván. Az alapozó művelés a tarlóhántás majd annak ápolása. Október közepéig elvégezzük az őszi mélyszántást, megelőzően kiszórjuk a jó minőségű szerves trágyát. Kötöttebb talajokon a mélylazítást is be lehet iktatni. Az ösziszántást elmunkáljuk - eszköze a fogas és a henger - így tavasszal egy menetben készíthetünk a cukorrépa alá vetőágyat !Ol

Tavasszal a magágy készítést simítázással kezdjük, majd kombinátorral készítünk vetőágyat Tápanyagszükséglet:Az ökológiailag termesztett cukorrépa alá feltétlen adjunk ki az őszi mélyszántás előtt 30-40 t. jó minőségű istállótrágyát A cukorrépa termesztéskor esetenként mésztrágyázásra és mikroelem pótlásra lehet szükség. Mésztrágyázásra a mészkőpor és a cukorgyári mésziszap használható. Vetés. A répa optimális vetésideje akkor van, amikor a talajhőmérséklet a vetés mélységében eléri a 6-7 °C-ot. Az ország déli részén ez március végi, míg az északi bb részeken április eleji vetést jelent. Az időben végzett vetéssei egyöntetű kelést, jól beállott állományt kapunk. A vetés helyrevetéssei 15-16 cmre történjen, a sortávolság 45 cm. Egy hektárra 1,4-1,6 U egységet vessünk. Egy egység l 00 ezer magot jelent. Növényápolás. Kelés után sorközművelést kell végezni, amint csak lehet, hogy a gyomok ne tudjanak megerősödni. Ez után is, amikor szükséges gyomirtó kultivátorozást kell végezni mindaddig, amíg a nővény levele annyira nem borul össze, hogy közte a kultivátor nem tud dolgozni. A répát a répabolha, a lisztes répabarkó, a sávos répabarkó, a hegyesfarú répabarkó, a fekete répabarkó, törpe répabogár, a répalevél-barkó, a répa-fonálféreg károsítja, míg tőkipusztulást a palántadőlést betegségek okozzák. A fejlődő répán a répa-dögbogár, a fekete tücsök, a répalégy, a répa-aknázómoly, a répalevéltetű és a bagolypiilék Járváinak kártétele indokolja a védekezést. Betakarítás. A cukorrépa még ősszel is fejlődik, cukortartalma gyarapszik, ezért a felszedést nem célszerű siettetni. A répa betakarítása négy mozzanatra épül. Ezek a következők: a répa kiemelése, fejezése, felrakása és szállítása. A technikai megoldástól függően az első három mozzanatot végezheti a gép egyszerre (egymenetes betakarítás), a másodikat (fejezés) először külön menetben, majd a kiemelést és felrakást második menetben (kétmenetes betakarítás). Ha az első három mozzanatot külön-külön menetben végzi a gép, lefejezi, kiemeli, majd felrakja hárommenetes a betakarítás.

Olajos növények termesztése (len, olajtök) Len (házi) (Linum usitatissimum L.) A lent évezredek óta termesztjük. A termesztésben rost és olajnövény alfajokat ismerünk. A rostlen termesztése meghatározott - 600 mm-nél több évi csapadék, mérsékelten meleg és párás időjárás- éghajlati feltételekhez kötött, amely hazánkban csak az ország nyugati, délnyugati részén található meg. Az olajlennek nagyobb a hőigénye, mint a rostlennek. Termesztéséhez az érés kezdetéig a melegebb időjárás a kedvező. 102---

A rostlen a textilipar fontos, sokrétű növényi nyersany aga. Az olajlen magas lenolajtartalmú növény. Az egyik legismertebb száradó növényi olaj, mely igen sok telítetlen zsírsavat tartalmaz. Számos iparágnak fontos alapanyaga. Magját kenyérhez is szakták keverni. Ma újra keresik emésztést stimuláló hatása miatt, forrázatát és lisztjét az ember- és az állatgyógyászatban egyaránt használják. Olajtermelésre, az erre nemesített fajtákat vetik. Rendszertani helye. A Geraniales, gólyaorrtermésűek rendjébe, Linaceae, lenfélék családjába tartozó faj. ALinum usitatissimum fajnak két alfaja van, a rostlen és az olajlen. A drogként forgalomba kerülő lenmagnál a VII. Magyar gyógyszerkönyv és szabvány nem tesz különbséget a rostlen és az olajlen között, de az olajlen magja táplálkozás-élettani szempontból a magas zsíroJaj-tartalma miatt értékesebb. A következőkben csak az olajlennel kapcsolatos ismereteket tárjuk fel. Gyökere egyszerű főgyökér, 80-l 00 cm mélyre hatol le. Szára a talajfelszíntől elágazó és fajtától függően 40-50 cm magasra nő meg. A sziklevelek ovális vagy tojásdad alakúak, a lomblevelek szórt állásúak és lándzsa alakúak. Virágzata sátorozó, többes bog. Termése zárt tok, alakja lehet gömbölyű, lapított gömbölyű. A termés színe a világos-barnától a sötétbarnáig változik. A mag lapos tojásdad, felülete sima, fényes, barna színű. Éghajlatigény. Az olajlen a vegetatív szakaszban mediterrán, a generatív szakaszban szárazföldi jellegű idősjárást igényel. Ebből adódik, hogy az ország déli és keleti tájain van olyan időjárás, amelyek között nagyobb biztonsággal termeszthető.

Talajigény. Mindazok a középkötött mezőségi vályog- és középkötött erdő talajok alkalmasak, melyeken tavasszal a magas talajvíz vagy belvíz nem veszélyezteti a márciusi magágy készítést és a vetést. Eredménnyel termeszthető vízrendezett réti és réti szolonyec talajokon is. A sekély termőrétegű, rossz kultúrállapotú, túlzottan kötött vagy laza talajokon nem ajánlatos termeszteni. Vetésváltás. Az olajlen a vetésváltásba jól beilleszthető. Az elővetemény iránt nem támaszt túlzott követelményeket, ugyanakkor a búzának az egyik legjobb előveteménye. A talaj kultúrállapota iránti igénye miatt előveteménye kalászos vagy július második feléig betakarított növény legyen azért, hogy a tarlóhántás és annak művelése, valamint az őszi mélyművelés minél jobb feltételeket teremtsen az olajlen márciusi vetésének. Talaj-előkészítés, vetés. A gondos talajművelésnek a nagy termések kialakulásában majdnem akkora a jelentősége, mint a fajta termőképessé gének. A gabanák betakarítása után a tarlóhántást tárcsával vagy kultivátorral végezzük, melyeket hengerrel zárunk. A hántolt tarló ápolását a gyomok kikelése után, azok virágzásának indulásakor végezzük, szintén tárcsával vagy kultivátorral, és zárjuk hengerreL

103

Az őszi szántásra október közepéig kerüljön sor, 20-22 cm mélyen. Altalajlazítást tömörödött altalaj esetén végezzünk. Tavasszal 5-7 cm mély magágyat készítsünk kombinátorral és 2 cm mélyre vessünk. Optimális vetésideje március második fele. Csak kései tavaszodás és csapadékos időjárás miatt maradjon vetése április elejére. Sortávolsága 24 cm. Vetéskori csíraszám 1300 db/m2 , ezermagtömeg 6-9 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság legalább 99%. Tápanyagszükséglet. l t magterméssel és a betakarított len kórával a talajból 40 kg nitrogént, 13 kg foszfort, 50 kg káliumot vesz fel a növény. A foszfort és a káliumot kapja össze!, szántás elott, a nitrogént pedig tavasszal. Frissen szervestrágyázott talajba ne vessük. Várható szemtermése 2-3 t. Növényápolás. Kelés után általában megemelkedik a hőmérséklet, és ezzel együtt megjelenik a len bolha is. A gyomok ellen legeredményesebb a védekezés 8-15 cm-es állományban. A lenfolytó aranka és szédítő vadóc mellett gyakorta és egyik napról a másikra megjelenik a vadrepce, később a libatopfélék és egyéb keresztesvirágúak. Betegségeiközüla szeptória [Septoria linicola (Spreg.) Gar.] szikleveles stádiumban megtámadhatja a vetést. Ha átterjed a virágokra is, a tokokban nem fejlődik mag vagy fejletlenek, zsugoradottak lesznek. Lenfenésedés, palántavész [Colletotrichum !ini (West.) Toch.] már a szikleveles korban felléphet, és a növény kidől, elpusztul. Barnulásos szártörés vagy polispórás szárbarnulás [Polyspora !ini (Laff.)] tömeges pusztulást okozhat a 15 cm magas állományban. Vészes hervadásátalennek a fuzárium (Fusarium !ini Bolley) idézi elő. Kártevői a már jelzett földibolha (Aphitona euphorbiae Schrk.). A lentripsznek (Thrips !ini Uzel) főként a lárvája, de maga a rovar is kárt tesz az állományban. A len zsenge részeit, tenyészőcsúcsait támadja meg. A lentokmoly (Phalaria epilinana Soll.) kikeit hernyói a zöldtokos stádiumban okoznak kárt. Betakarítás. Érése alföldi termőhelyeken július eleje, közepe. Teljes érésben kell aratni gabonakombájnnaL A betakarítógép dobját gumi verőlécekkel kell felszerelni, a dobkosarat nagyobb nyílásra kell állítani és kisebb fordulatszámon kell járatni. Olajtök (Cucurbita pepo L. ssp. stirica) A közönséges tökfélék közül a legújabb és legértékesebb növény az olajtök. Észak-Amerika déli része és Közép-Amerika az őshazája. Hazánkban termesztése nagyobb területen a XX. században terjedt el. Az 1970-es évektől kezdve foglalkoznak vele a gazdaságok. Az ország valamennyi részén megtalálható, legnagyobb területen Vas, Zala, Csongrád, Hajdú-Bihar és Békés megyében termesztik. A magjából kinyert olajat a kozmetikumokban és a gyógyhatású készítményekben használják fel. Jelentős a vitamintartalma, ásványi anyagokban gaz104---

dag. A kedvező élettani hatás a benne található telítetlen zsírsavaknak köszönhető. Termése 60-100 t/ha között változik. A magjából előállított zsíros olaj piaci értéke többszöröse a napraforgó- vagy repceolajnak. Rendszertani helye. Az olajtök a kétszikűek osztályába, a kabakvirágúak rendjébe, azon belül a kabakfélék családjába tartozik. Egy laki, váltivarú, lágy szárú, egyéves növény. Gyökérzete 3 m mélységig is lehatoló, fő- és mellékgyökerekből áll. A szár üreges, a levelek tenyeresen tagoltak, az egész növény szőrözött. A hím virágok hosszabb száron ülnek, mint az alsó állású, magházon nyíló nővirágok. A virágok színe sárga. A megtermékenyítést méhek végzik, a termés kabak. A magok valójában nem héj nélküliek, hanem puha héjúak, melyeket vékony áttetsző hártya borít. Éghajlatigény. Melegkedvelő és fényigényes, sok vizet párologtató növény. Szárazságtűrése a kezdeti virágzás kivételével jó, fagyérzékeny. A korai vetést az április végi, május eleji fagyok erősen veszélyeztetik. Talajigény. A talaj típusa iránt nem igényes, csak a szikes és az egészen sekély termőrétegű talajokon nem célszerű termeszteni. Vetésváltás. Előveteménye lehetőleg kalászos legyen, de silókukorica és korai kukorica is lehet. Megfelelő elővetemények azok a növények, amelyek viszonylag gyommentesen hagyják vissza a talajt. A burgonya és a napraforgó nem ajánlott elővete ménynek. Önmaga után 2-3 évig nem termeszthető. Utána rozs, őszi búza és tavaszi vetésű növények vethetők. Talaj-előkészítés, vetés. Az elővetemény lekerülésétől az őszi alapművelésig ajánlott a talaj gyommentesen tartása, különösen akkor, ha ökológiai termesztést akarunk folytatni a területen. Az őszi szántás feltétele a sikeres termesztésnek. Ezzel dolgozzuk be a szerves és műtrágyák egy részét, segítjük elő a téli csapadék betározódását. Tavasszal az első sor talajápolási munka a simítózás vagy a fogasolás legyen. A talajt kombinátorral tartjuk gyommentesen, 5-7 cm mély vetőágyat készítsünk. A vetés ideje IV. 25. és V. l O. között. A vetése l ,2-l ,5 m-es sortávolságra és 0,5-0,6 m tőtávolságra történjen. 12-13 ezer/ha kikeit tő az ajánlott. Ezermagtömeg 100-300 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság legalább 98%. Tápanyagszükséglet. Az olajtök a mag és a hozzátartozó kabakterméssel 50 kg nitrogént, 35 kg foszfort és 100 kg káliumot von ki a talajból. A foszfort és a káliumot az alapművelés előtt adjuk, a nitragént a tavasszal a vetőágy-elő készítés során kapja. Növényápolás. A kórokozók közül a lisztharmat, a peronoszpóra, a szürkepenész veszélyeztetheti a termést, megjelenésük esetén - a szőlőhöz hasonlóan - réz- és kéntartalmú szerekkel védekezhetünk. Öntözést általában nem igényel, szárazságban, rossz vízgazdálkodású talajon, a kezdeti virágzás idején szükségessé válhat 25-30 mm öntözővíz kijuttatása, kis intenzitássaL

105

Betakarítás. Az érett kobakok kocsánya elparásodott, pattanva törik, a héj fényes, körömmel alig sérthető meg, benne a magok teltek és sötétzöldek. Jónak értékelhető a termés 80 t/ha nyers termés esetén, amiből 2%-nyi száraz, piacképes magot lehet előállítani. Betakarítása terelő, görgető eszközzel történhet, mellyel sorba rendezzük az érett terméseket A soron haladó, roppantó eszközzel külön választjuk a tökhúst a magtóL A magot kimossuk. Jól átmosva nem tapad össze. A kimosás után szárítás következik.

Gyepgazdálkodás A hazai gyepeket hat nagy csoportba sorolhatjuk a használatuk szerint, melyek az alábbiak: - takarmánygyepek (legelők, rétek és kaszálók, herefüvesek), - talajvédő gyepek, - gyümölcsösök és szőlők sorköz gyepje, - pázsitgyepek (intenzív, félintenzív és extenzív), - sportgyepek, - hobbikertek gyepjei. A gyepeket a legeltetett állatfajok hasznosítása szerint szarvasmarha legelő, juhlegelő, sertéslegelő és libalegelő szerint osztályozhatj uk. A szarvasmarha legelők a legnagyobb füvű gyepek, a juh és Jólegelők a szárazfekvésű gyepek. A sertéslegelők nedves, vizenyős, tocsogós fekvésű gyepek, míg a libalegelők a kifutóban, vagy ha ilyen van, akkor a község melletti közeli gyepek lehetnek. A gyepek talajai vízviszonyai szerint is osztályozhatjuk a gyepeket Ekkor aszályos, száraz, üde, nedves és vizenyős fekvésű gyepekről beszélünk. A száraz fekvésbe tartozó területeken az alacsonyabb füvek találhatók, inkább legelőként használatosak, míg a nedves fekvésűekbe tartozóakarétek és kaszálók. Nagyobb termést adó gyepjeink itt terülnek el. Beszélhetünk természetes és mesterséges gyepekről is, vagyis az ősgyepek és a telepített gyepek azok, amelyeket így osztályozhatjuk. Hazai gyepjeinkről gyepgazdálkodási katasztert készítettek elsősorban a gyepgazdálkodási szakemberek, és a talaj minősége szerint a következő három csoportba sorolták azokat: - igen gyenge 15 aranykorona (AK) alatti 0,5 tonnalhektár széna illetve 2t/ha zöldfű termést adó gyepek (28%), -gyenge minőségű 15 aranykorona körüli l ,5 t/ha széna, illetve 6 t/ha zöldfű termést adó gyepek (55%), - közepes és jóminőségű 20 aranykorona fölötti értékű, jó minőségű, 2,5 t/ha széna, illetve 10 t/ha zöldfű termést adó gyepek (17% ). Az osztályozásból láthatja minden biogazdálkodást folytatni akaró szakember, hogy a hazai természetes gyepek igen gyenge talajokon fordulnak elő. 106---

A gyepek talajának aranykorona értéke mutatja meg, hogy a legelők nagy része olyan területen maradt meg, ahol igen gyenge minőségű talajokról beszélhetünk, amelyek szántóföldi művelésre nem alkalmasak. Javításuk nem ajánlott, de biogyepként a 0,5 t/ha széna, illetve 2 t/ha zöldfű termést adó területen legeltetést végezhetünk. A gyenge minőségű aprócsenkeszes gyepek az l ,5 t/ha szénatermést (6 t/ha zöld) adnak, amelyek az ökológiai gyepgazdálkodásra engedélyezett anyagokkal2,5 t/ha széna- (10 t/ha zöld) termést adhatnak. Ugyanakkor a közepes és jó minőségűnek mondott talajok 2,5 t/ha szénatermést (10 t/ha zöld) jelenlegi boiofüvet adnak, amelynek növelése 3,5-4,5 t/ha szénatermésre (14-18 t/ha zöld) is javítható. A bio- vagy ökológiai gyepek értékelése szempontjából, mint láthatjuk a gyepek talaja az egyik legfontosabb tényező. A másik fontos termést alakító tényező a víz. Magyarországon a nyári melegben, kánikulai időszakban a vízhiány következtében a gyepek kisülnek Egyébként is éves átlagban naponta 3 mm vízigénye van az átlagos gyepnek, ami nyári időszakban ennek duplája, tehát 6 mm/nap. Ha öntözési lehetőség nincs, akkor a vízpótlást nem tudjukjelentősen befolyásolni, ezért kell a természetes csapadékkal jól gazdálkodni. Nagyon fontos még a biogazdálkodásnak a megfelelő tápanyag gazdálkodás kialakítása is. A gyep a tápanyagok közül nitrogénre a legérzékenyebb. A gyeptermesztést befolyásoló ökológiai tényezők közül még figyelemmel kell kísérni a hőmérsékletet, a kitettséget, vagy lejtést, a napfényt, a szelet, a meredekséget, amelyek mind befolyásolják az ökológiai gyep termését, de az ökológiai tényezőkközüla talaj, a víz és a tápanyag kiemeit figyelemmel kísérése fontos, ezek alakítását, ezek ökológiai lehetőségeit célszerű a gyeptermesztés során kihasználni és hasznosítani. (Barcsák, 2004.) A gyepek számosállat eltartó képessége az alföldi száraz gyepeken l t/ha zöldtermés esetén 0,3 db/ha/év. üdefekvésű gyepeken 1-2 db/ha/év, az intenzív és öntözött, a környezetre legveszélyesebb gazdálkodási technológiájú gyepeken pedig 3-4 db/ha/év. A gyepgazdálkodás a termesztés, a termék-előállítás alapján lehet konvencionális, amikor a termelés a gyepalkoták természetes hozamára alapozott. Lehet ráfordításfüggő, amikor a hozamot és a termesztés agrotechnikáját a gazdasági ráfordítások intenzitása határozza meg és lehet ökológiai vagy bio (ökológiai) a gyepgazdálkodás, amikor a termés előállításhoz csak természetes alapú, nem ipari eredetű termésfokozókat használnak fel. A hasznosítási formaként legelőt, kaszálót, rétet, parlaggyepet, valamint degradált gyepet különböztetünk meg. Legelőként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek termését az egész vegetációs időben legeltetéssei hasznosítjuk Kaszáló az a gyepterület, amelynek termését évről-évre csak kaszálással takarítjuk be.

107---

Rétként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek termését részben legeltetéssei, részben kaszálással takarítjuk be. Parlaggyepként határozható meg az a gyepterület, amelynek művelését abbahagyták és ezáltal elgyomosodó, vagy pedig a felhagyott szántóföldi művelés után elgyepesedő, elgyomosodó, elcserjésedő, hasznosítatlan terület lesz belőle. Degradált gyepek közé soroljuk azokat a gyepes növénytársulásokat, amelyek termését nem hasznosítjuk és emiatt a hasznos gyepalkotók aránya folyamatosan csökken. Ha a leromlott, elgyomosodott területeket ismételten kultúrállapotba akarjuk hozni, azt újratelepítésset és felülvetéssei végezhetjük el. Az újratelepítéses eljárás szerint a régi gyepet teljesen megszüntetve tevékeny talajba kerül az új gyep és ipari eredetű műtrágyák nélkül is megfelelő termőképességű gyepet kapunk. A törés nélküli gyepfelújítás egyik formája a direkt vetés, amelyhez speciálisan kialakított gépet használunk. A direkt vetéses telepítés ideje lehet tavasszal és nyár végén. Az ökológiaifelújítá s a gyomosadást előidéző okok feltárásán és a helytelen agrotechnika megváltoztatásán alapul. A legelő első osztályú füveit a bokrosadási csomó különbözőségei alapján csoportosítjuk. Lehetnek lazabokrúak, vagy tarackosak a füvek. Ezen belül is mind két fajta lehet szál és aljfű. A gyepekben megkülönböztetett fontossággal bírnak a pillangósok. Ha a gyephasznosítás formája legelő, akkor az alj fű : szálfű : pillangós arány 60 : 30 : 20% körül alakul. Széna, szenázs készítés céljára 20/60120% aljfű, szálfű, pillangós arányú rét kialakítása célszerű. A legeltetés formái az alábbiak: Nomád legeltetésre az volt a jellemző, hogy mi8ndíg odahajtották az állatot ahol volt legelő. A szabad legeltetéskor az állatok már nem szabadon legeltek, hanem a közös használatú falusi közlegelőkön. A legeltetésbe olykor-olykor bevonták a lekaszált réteket, tarlókat A láb alóli legeltetési rendszer esetén a pásztor már irányítja az állományt. Megfelelő állatlétszámmal már ki tudták alakítani a megfelelő termésmegosztást, vagy másképpen a növedékek hasznosítására épülő váltott legeltetésnek nevezett módszert. A legelő berendezését tekintve az adagoló legeltetés állandó és időszakos karámrendszerrel behatárolt területű szakaszokon történhet. Az időszakos szakaszhatáronkénti legeltetés a rendelkezésre álló termés alapján számított, de növedékenként változó nagyságú terület hasznosítását jelenti. A másik eljárás a területváltás ra alapozott rotációs adagoló legeltetés. A folyamatosan legeltetett területet évente váltogatják. Ebben az esetben a legeltetésre nem kerülő első növedék terméstöbbletét kaszálással takarítják be. Amennyiben a gyepből kaszálásra hasznosított területet évenként más helyen jelöljük ki, akkor folyamatos legelő használatmellett is megvalósul az évenkénti terűletrotáció.

108---

5. Zöldségnövények ökológiai termesztése Történelmünkben a zöldségtermesztés az első olyan termelési tevékenység, amelyben a biotermesztés a legnagyobb és legrégebbi hagyományokkal rendelkezik. Nem új dologról van tehát szó, csupán arról, hogy egy régi feledésbe ment találmányt újítsunk fel oly módon ami megfelel a mai termelési színvonalnak. A kertészeti termelés élelmezési jelentősége kiemelkedő, hiszen termékei elfogyasztásával biztosítjuk vitamin és ásványi anyag szükségletünk java részét. Vitamin szükségletünk 60-70%-át, az ásványianyag szükségletünk 20-25%-át ezekből elégítjük ki. Magyarország ökológiai adottságai igen kedvezőek a zöldségtermesztésre. Termelvényeink íze, zamat kiválló. Ma nintegy 40 hazai termesztett és 20-25 külföldi zöldségfélét termelünk. Hazánkban az egy főre jutó zöldségfogyasztás évente 80 kg körül alakul. A megtermelt zöldségfélék 45%-a nyersen, 5-7%-a nyers exportra a többi ipari feldolgozás után (konzerv, hűtőipar, szárítás) kerül fogyasztásra.

A zöldségtermesztés általános jellemzése A zöldségnövényekhez sok eltérő igényű faj tartozik. A termesztés során elengedhetetlen az egyes fajok, fajták igényeinek ismertetése. Tudnunk kell azt, hogy melyik zöldségféle hidegtűrő és melyik melegigényes Ismernünk kell a növények hőigényét. A növények hőigényét átlaghőmérséklettel, hőmérsékleti összegekkel, a hő küszöbbel stb. fejezhetjük ki Ezen túl jellemzője még a zöldségnövényeknek az élettartam is, amelyet a 14. táblázatmutat be.

109---

14. táblázat. A zöldségnövények élettartama Egynyáfiak Rövid

közepes

hosszú

Áttelel ők

tenyészidejű tenyészidejű tenyészidejű

karalábé, fejes fejes saláta, káposzta, retek kelkáposzta, fejes saláta

fejes káposzta, kelkáposzta, paradicsom, spenót

fejes káposzta, kelkáposz ta, karalábé, bimbóskel, sárgarépa, fejes saláta

E velők Kétévesek egyévesként évelőként termesztett termesztett fejes torma káposzta, kelkáposzta, karalábé, bimbóskel, sárgarépa, petrezselyem, zeller, cékla, vöröshagyma, póréhagyma

spárga, sóska, rebarbara

Forrás: Timon B. -G. Tóth M. - Mikulás l. -

P; - Széke!yné Bognár E. - Gilingemé

Szőke L. -Gál l. -Radi cs L. -Paszternák Paf!~otai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh

E.(2007) Okológiai zöldségtermesztés. In: Okológiai gazdálkodás II. (szerk. Radics L). Szaktudás Kiadó Ház, Bp. 434.

Rendkívül fontos a zöldségnövények elővetemény igénye, melyet a 15. táblázat szemléltet. 15. táblázat. A zöldségnövények elővetemény igénye

Jó elővetemény

A növény neve

Rossz elovetemény

Paradicsom

Hüvelyesek, rövid tenyészidejű káposztafélék, gabonafélék

burgonyafél ék

Paprika

őszi

Tojásgyümölcs

gabonafélék

burgonyafélék, kobakosok, pillangósok, későn lekerülők, (burgonya, cukorrépa), napraforgó, kender burgonyafél ék

búza

kobakosok

gabonafélék

Korai burgonya Sárgadinnye

Megjegyzés

lásd: burgonyafélék jól termeszthető öntözetlen kombinált szántóföldi vetésforgóban, erdő- és szőlőkivágásokban, gyeptörésben

(A 15. táblázat folytatása a

110

következő oldalon)

(A 15. táblázat folytatása az A növény neve

előző

oldalról)

Jó elovetemény

Megjegyzés

Rossz elovetemény

kombinált szántóföldi vetésforgóban

Görögdinnye

búza, hüvelyesek

kobakosok

Uborka

gabonafélék, mv.: zöldhagyma, spenót, saláta, hónapos retek, korai burgonya, zöldborsó

kobakosok, burgonyafélék, kukorica, cukorrépa, napraforgó, kender

Borsó

búza, kapásnövények

kobakosok borsó, más pillangós

Bokorbab és karósbab

kapás kultúrák, gabona- kukorica, cukorrépa, félék, paradicsom, pap- burgonya, bab rika, kobakosok

másodvetésű

Lóbab

kapás növények

nem igényes az ményre

Sárgarépa

zöldborsó, zöldbab, burgonyafélék, kobakosok, káposztafélék, őszi búza

gyökérzöldségek, kuko- mindhárom zöldséges vetésforgóban elhelyezrica, napraforgó

egyéves pillangósok, burgonyafélék, kobakosok, káposztafélék, kalászosok

gyökérzöldségek, évelő pillangósok

Zeller

gabona, zöldbab, spenót, retek, borsó

gyökérzöldségek

Pasztinák

kapásnövények, kalászosok

gyökérzöldségek

Főzőtök

Petrezselyem

elővete-

bab előtt zöldborsó, korai takarmánykeverék elővete-

hető (kedvezőbb

az öntözött) mindhárom zöldséges vetésforgóban elhelyezhető

gyökérzöldségek

Gumós kömény Fejes saláta

nem igényes az ményre

sem a kertészeti sem a kombinált szántóföldi vetésforgóban nem termesztik főnövényként

korán lekerülő zöldség fajok, (borsó, bab, korai káposzta, korai sárgarépa, spenót, főzőhagyma, korai burgonya)

Ny-Európában mv.

Cikória

VI-VIII. szedés IX-X az elővetemény ne akadályozza az őszi mélyszántás időben való elvégzését

Feketegyökér

(A 15. táblázat folytatása a következtf oldalon)

lll

(A 15. táblázat folytatása az A növény neve

előző

oldalról)

Jó elovetemény

Rossz elovetemény

Fejes káposzta

hüvelyesek, burgonya, paprika, őszi gabona

kukorica, kender, cukorrépa, zeller

Kelkáposzta

hüvelyesek, burgonya, paprika, őszi gabona

kukorica, kender, cukorrépa, zeller

Karalábé

mint a káposztafélék

Karfiol

mint a káposztafélék

Megjegyzés öntözetlen kombinált szántóföldi vf. öntözött zöldséges vetésforgóban, a frissen istállótrágyázott szakaszba kerül mint a fejes káposzta, de elsősorban kettős termesztésben elsősorban elő- és másodvetemény elsősorban elő-

és

másodnövény Brokkoli

mint a káposztafélék

elsősorban elő-

és másodvetemény káposztafélékkel köztes termesztés

Bimbóskel Kínai kel

elsősorban főnövényként

spenót, fejes saláta, korai sárgarépa, korai burgonya, borsó

káposztafélék, retek

Bordáskel

kifejezetten másodvetésű növény, nagy vízigényű ezért öntözött forgóban termeljük elsősorban másodvetésű

növény Retek

burgonyafélék, egyéves pillangósok, kalászosok

Torma

erősen

későn lekerülők

trágyázott növények (paradicsom, aprika, kobakosok)

egyévesként termesztik, kiszedés után a visszamaradó gyökerekből erősen gyomosít, torma után a területre feltétlenül kapás növény kerüljön

Sóska

évelő

Rebarbara

évelő,

Spenót

vetésforgón kívüli szakaszba kerül, 6-8 évig termeszthető nyári és őszi vetés esetén korán lekerülő növények

Cékla

öntözött vetésforgó, kettős termesztésben

(A 15. táblázat folytatása a következő oldalon)

112---

(A 15. táblázatfolytatása az

A növény neve

előző oldalról)

Jó elovetemény

Vöröshagyma

búza

Fokhagyma

korán betakarítható kalászosok őszi búza

Póréhagyma

Csemege kukorica

Fűszerpaprika

Rossz elovetemény kukorica, napraforgó, lucerna, borsó, bab, őszi árpa

őszi

Megjegyzés dughagymáról ültetett: önt. nélküli szf. komb. vetésforgóban: magról vetett. öntözött vetésforgóban zöldhagyma: öntözött zöldséges vf. kettős termesztésben

hagymafélék csak főnövényként termesztik; önt. zöldséges vf. önt. komb. szf. vf.

pillangós takarmánynövények, borsó, őszi kalászosok, korán lekerülő zöldségnövények burgonyafélék, őszi gabonafélék kukorica, lucerna

Forrás:Timon B.- G. Tóth M.- Mikulás l.- Szőke L.- Gál!.- Radics L.- Paszternák F- Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pankotai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh É (2007) 6kológiai gazdálkodás a kertészeti termelésben. ln. 6kológiai Gazdálkodás ll. (szerk: Radics L.) Szaktudás Kiadó Ház. 435-437.

Fontos munkája a gazdának az évenkénti vetésterv elkészítése. Ez alapján állandóan tájékozódni tud a soron következő munkákról így az egyes fajok vetésidejéről, vetésforgójáróL betakarításáróL Ökológiai gazdálkodásban minden körülményt figyelembe kell vetni, de különösen az egyes kultúrák talaj igényét. Kiemeit feladat a vetésforgó megtervezése is ebben az időben. Az alábbi vetésforgók közül választhatunk: Öntözött zöldséges vetésforgó. A vetésforgó a nevéből adódóan is vízigényes növényekből áll. Ilyen az étkezési paprika, a korai káposzta félék, a zeller és a saláta. Bolgár rendszerű zöldséges vetésforgó. Ma már ritkán alkalmazzuk. Ugyancsak vízigényes növények szerepeinek benne. Az öntözés barázdás áztató vagy bolgárágyas árasztó öntözés. Kombinált zöldséges vetésforgó. A vetésforgó jelentős területén szántóföldi növények szerepelnek. Nagyobb része öntözetlen, de lehet öntözött is. Az ökológiai termesztésben alkalmaznak egy olyan vetésforgót, amelynek alapja a zöldségfélék eltérő talaj- és tápanyag igénye. A vetésforgó első szakaszába kerülnek a nagy tápanyag igényt! zöldségfajok így a káposzták, uborka,

113---

paradicsom. A vetésforgó második szakaszába a közepes tápanyag igényű fajok kerülnek. Komposztot és fahamut szórunk ki a területre. A harmadik szakaszba kerülnek a kis tápanyagigényű zöldségfajok, mint például a hüvelyesek. 16. táblázat. Zöldségfélék vetési, palántaültetési és betakarítási ideje Helyrevetés

A növény neve

Betakarítás ideje

Palántázás

idopontja

főnövényként

Vissza· térhetí5ség (év)

másod· növényként

Paradicsom

IV:2-3.d.

IV:3.-V.2.d.

VIII:-IX.3.d.

3-4

Paprika

IV.I.-2.d.

V.2.-3.d.

Fűszerpaprika

III.3.d.-IV.2.d. V.2.-3.d.

VIII.3.-tól, piros: IX.I.d.-tól IX-X

Tojásgyümölcs Korai burgonya Sárgadinnye

VIII.

VI.l.-tól

3-4

IV.3.d.-V.

VI-IX

IV.3.d.-V.

VI-IX

4-5 4-5

III.2.d.-IV.l.d IV.2.-3.d.

Görögdinnye IV.2.d.-3.d. Uborka Főzőtök

Laskatök Spárgatök Cukkini Cocozella Csillagtök Sütőtök

Borsó

Bokorbab és karóbab Lóbab Sárgarépa

V.3.d.

3-4

IV.3.d.-V.I.d. V.2.d. mv.VI.2.d. IV.2.d. IV.3.d. V.2.-3.d.

VII-VIII.

VIII.2.d.-tól

3-4

VI.

VIII.

4-5

IV.2.d.-VI. 3.d. IV.3.d.

VII-IX

II.3.d.-IV.2.d. mv: VI. tél alá XI.3.XII.l.d. IV.3.d.- V.2.d. mv. VI.3.dVII.3.d. III.I.d.-2.d. III. 2. d.

IV.l.d.VII.2.d.

III.l.d.-V. mv. VI.VII.2.d.

VI.-XI.3.d.

4-5 5-6

X.3.d.

VI.3.d.-tól

IX.l.d.-tól

5-6

XI.I.d.XI.3.d.

5-6

VII.3.d.

(A 16. táblázatfolytatása a

114---

következő

oldalon)

(A 16. táblázat folytatása az A növény neve

Helyrevetés

oldalról)

Pasztinák

III.

Gumós kömény Fejes saláta

IV.2.-V.l. mv. VII.l.d. Ill.-tól mv.VIII.X. 2. d. III.2.d.tól Vlll.-ig

főnövényként

X-XI.l.d.

V.-VI.l.d.

III.

kötöző

IV V-tól

Y.-tól vetés után 4-6 hét VI-VII.!.

zöldiii.

Articsóka

IV.

VI.-IX.

Kárdi

IV.3.d.

V. 2.

XI.

Fejes káposzta III:2.-V. mv.VI. Kelkáposzta

Karalábé

III-VII. átteleló VI-IX. III.3.d.-v. mv.V-VI.

Karfiol

IV. mv. V.2.-Vl.3.d.

Brokkoli

IV. l.-V.2.d. mv.V.3.d.VII.l.d.

másodnövényként 5-7 X.-XI.l.d.

6-7

IX.3.-X.l.d. X.-XI.

vetés után 4-6 hét IX-X.

zöld V.

Cikória

Feketegyökér III.-IV.l.d.

Visszatérhetoség (év)

leveles gumó VII.3.d.-tól Gumó X-XI. IX-XI. VII.

IV. mv.VII.2.

Endivia

Betakarítás ideje

Palántázás

idopontja

Petrezselyem IX.-X.l. 11.2.-III. mv.VI.2.VII. l. d. Zeller

Tépősaláta

előző

X.l.d.-tól tavas zi g V.3.d.-tól ipa- X.-XI. III. 3.-VI.l. ri, téli tárolás mv.VI.3.d.X.2.-XI.2.d. VII. Ill.3.-VII.2.d. VI.l.d.átteleló X.-XI. IV.3.-V.l.d. átteleló VII.-X.2.d. VI.l.-X.3.d. x. III.-IV. mv.VI.2.Vll.3.d. X.-fagyokig III.3.-V.2.d. V.3.d.-tól mv.VI.l.VII. 2. d. Vl.3.-VIII.l.d IX.2.-X.2.d. III.3.-V.2. mv.V.3.d.VIII.l.d.

(A 16. táblázatfolytatása a

115

következő

oldalon)

(A 16. táblázat folytatása az

A növény neve

Helyrevetés

előző oldalról)

Palántázás

idopontja

Bimbóskel

III.-IV.

Kínai kel

VII.3.VIII. 2. d.

Betakarítás ideje fiínövényként

másodnövényként

Visszatérhetoség (év)

VIII.-IX

IV.-VII.2.d.

x. IV.3.d.

Bordáskel Leveleskel

mv. VII.I.-3.d.

Retek

III.-IV.2.d. mv.VII.2.VIII.3.d.

Torma

IV.3.d.VI.

őszig

Ill.-tól

Sóska

III.-IV. mv.VIII.-IX.

3-4

X.2.d.-tól tavaszig

dugvány tavasz

Kerti zsázsa

IX:2.d.-XII.

1-3. hét után vágható VI.-VII.

kővetkező

év

tavasz 2.-3. évtől tüzdelés V.3.-VI.I.d. IV.-VII1.3.d. végleges hely köv. év tavasz

Rebarbara

tőosztás ősz,

tavasz Spenót

Kerti laboda

11.3.-IV.3.d. mv. VII.3.VIII.I.d. áttelelő VIII. 2. -IX.2.d. 11.3.d. mv.IX.-X.

Cékla

IV.2.d. mn.VI.2.VII.2.d.

Mangold

IV.2.-3.d.

IV.-V.

X-XI. IV.-V.

áttelelő

folyamatosan VII.2,d.

X.-XI.

4-5

metélő

VII.I.d.-tól bordás VIII. Portuláka

VI.-VII.

Uj-zélandi spenót

IV.-VI.l.d.

VI.

VII-IX. V.2.d.-tól.

X.-XI.

(A 16. táblázatfolytatása a

116---

következő

oldalon)

(A 16. táblázat folytatása az

A növény neve

Helyrevetés

előző oldalról)

idopontja

Vöröshagyma III. áttele16 VIII.2.d. zöld: VII.3. Fokhagyma

Betakarítás ideje

Palántázás

dughagyma III. 2.-V. l. zöld: III. IX.3.d.-X dughagyma 6szi X.2.d. tavaszi III.

Visszatérhetoség (év)

másodfönövényként növényként áttele16 4-5. VIII.-IX. Zöld (tavaszi VI, VII. dugv.) V. zöld IV.-V. VII. l.

Póréhagyma

III.

Csemege kukorica Spárga

IV.2.d.

VII.2.d.-VIII.

11.-III. X.2.-XI.3.d.

3 évteíl IV.-VI.2.d. zöld: 111.3.VI. 2. d. (l. évben V.- ig.)

Vl.3.

4-5

Forrás: Timon B.- G. Tóth M. - Mikulás l. - Szőke l.- Gál i.- Radics L. -Paszternák- F. - Székelyné Bognár E. - Giligerné Pankotai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh É. (2007) Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termelésben. In: Ökológiai gazdálkodás Il. (szerk: Radics L.) Szaktudás kiadó Ház. Bp. 438-440.

Zöldségfajok termesztése Burgonyafélék Paradicsom (Lycopersicum esculentum MILL.) Őshazája Dél-Amerika. Európában először Spanyolországban, majd Portugáliában, ezt követően Olaszországban jelent meg. Hazánkban jelenleg a paradicsom az egyik legnagyobb területen termelt zöldségnövényünk Szántóföldi termesztése a XIX. század végén, a XX. század elején indult meg, amikor a kertekből kikerüh a szántóföldre. Termesztésének gyors terjedését annak köszönheti, hogy nyers állapotban és feldolgozva egyaránt sokféleképpen fogyasztható. A konzervfogyasztás világméretű kiszélesedésével a paradicsomkonzerveké is évről évre növekszik. Újabban nálunk is gyorsan terjed a paradicsomlé fogyasztása. A paradicsomban levő tápanyagok közül elsősorban a cukor és a szervezetet védő anyagok (C- és A-vitamin) a legfontosabbak. 117---

Szaporítás. A paradicsomat többnyire palántaneveléssel szaporítják, kisebb részét a mag végleges helyre vetésével. A friss fogyasztásra szánt korai paradicsomat mindenütt palántázzák. A konzervipari paradicsom egy részét palántázással termesztik, másik részét végleges helyre vetik. A helyrevetés egy hónappal később érik mint a palántázott, ezért kevesebbet is terem. Nálunk a március második felében végzett magvetés a legmegfelelőbb. A palánták kiültetését április végén, május elején végezzük. A paradicsomat 30 cm tő- és 40-120 cm sortávra ültessük a terület és a termesztési céloknak megfelelően. Vetőmagszükséglet helyrevetés esetén 0,5-1,5 kg/ha. Fajták. Gála Fl, Tini Fl, Mádi Fl, Lugas Fl, Kecskeméti korai bíbor, Delta determinált, Kecskeméti 549, Sláger, Korall, Kecskeméti 40, Kecskeméti jubileum. Tápanyagellátás. A fajlagos tápanyagigényt vályogtalajon -l. termőhelyen - közepes tápanyag-ellátottsági szintnél2,5 kg N, 1,0 kg P, 3,6 kg K hatóanyag. A tervezett termésmennyiséget beszorozva a fajlagos tápanyagigénnyel megkapjuk az összes tápanyagszükségletet. Növényvédelem. Paradicsommozaik (kórokozója: Tabacco mosaic tobamovirus) esetén a levélen világos- és sötétzöld mozaik jelentkezik. A bogyón elhalások észlelhetők. Védekezésül ajánlatos- a fajtaleírásokat figyelembe véve- ellenálló fajtákat vetni. A vetőmagot csávázzuk. A paradicsom sztolbúrja (kórokozója:Stolbur phytoplasma) miatt a paradicsom elsöprűsödik, a levelek fonákán jellegzetes, lilás elszíneződés figyelhető meg. Védekezés ellene gazdanövényei- paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, dohány - és a kabócák rendszeres irtásával történik A paradicsom xantomonászos betegsége megjelenésekor (kórokozója: Xanthomonas campestris pv. vesicatoria) a levélen először apró, vizenyős, kerek foltok jelentkeznek. Később a foltok elszáradnak. A bogyón apró, kerek, enyhén berepedező foltok mutatkoznak. A védekezés a vetőmagcsávázás. A paradicsom fitoftórás betegségénél (kórokozója: Phytophthora infestans) a leveleken szürkészöld, vizenyős, majd zöldesbarna foltokjelennek meg, amelyek később lógnak, majd elszáradnak. Védekezés preventív permetezéssel lehetséges. Ezt május második felétől július elejéig ismételjük. A paradicsom szeptóriás betegsége esetén (kórokozója:Septoria lycopersici) a levélen egynemű, apró, barna, majd középen kivilágosodó foltok láthatók. A levélnyélen és a száron a foltok ovális alakúak. A foltok később összefolynak és leszáradnak. Védekezésnél a bordói lével történő permetezés t már a palántaneveléskor el kel kezdeni, l O naponként ismételni kell.

118---

A paradicsom altemáriás betegsége (kórokozója: Alternaria porri f. sp. solani). A levélen először apró, majd 5-l O mm átmérőjű, ovális vagy kerek foltok figyelhetők meg, melyek később elszáradnak. A folt körüli levéllemez elsárgul, majd ez is elszárad. A védekezés vetőmagcsávázással, majd a palánták 1-2 alkalommal bordói lével történő permetezésével történhet. A paradicsom botritiszes betegsége (kórokozója:Botrytis cinerea) a levélen először szabálytalan alakú, vizenyős foltokkal mutatkozik. Ez után a száron is fakóbarna, ovális foltok jelennek meg. A folt feletti növényrészek lankadnak, majd elszáradnak. Védekezés céljából a hajtatóházban a paradicsomct ne ültess ük túl sűrűn, a magas páratartalmat szellőztetéssei csökkentsük le. Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne incognita, Meloidogyne halpa) közül a Meloidoyne incognita elsősorban a növényházi termesztésben károsít. A Meloidogyne halpa inkább szabadföldi kártevő. Mikroszkopikus méretük miatt jelenlétükre az általuk okozott kár hívja fel a figyelmet. A károsított növények vontatottan fejlődnek, lankadnak, hervadnak. A növény gyökerén eltérő nagyságú gubacsokat találunk. Az ellenük való védekezés, növényváltással, fonálféregtől mentes palántaneveléssel lehetséges. Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) egyedei a leveleket szívogatják, a növények fejlődésükben visszamaradnak, a termés mennyisége csökken. Védekezésre. Nyugat-Európában a fürkészdarázs kibocsátást használják széles körben biológiai védekezésként Betakarítás. A palántázott növény május végétől, június elejétől már virágozni kezd. A tömeges kötődésre június második-harmadik dekádjától kerül sor. A gyümölcs növekedése fajtától és időjárástól függően a kötődéstől számítva 25-30, érése 15-20 napig tart. Az érés kezdetére a gyümölcs eléri teljes nagyságát, s ettől kezdve a belső átalakulás és színeződés folyamatamegy végbe. A paradicsom érettségének jellemzői közül elsősorban a bogyók színeződé se említendő. Friss fogyasztásra a szedés röviddel a teljes érettség előtt kezdőd jék. Konzervipari felhasználáshoz a kifejlődött bogyók között minél több legyen érett. A leszedett paradicsom különböző minőségi osztályokba sorolható a szabvány szerint.

Paprika (Capsicum anuum L.) A paprika őshazájának Amerikát tartják. Magyarországon a XVI. század közepe táján jelent meg. Nagyobb arányú szántóföldi termesztése Szeged és környékén a XIX. század első felében bontakozott ki. Magyarországon jelentőségél 119---

jelzi, hogy mintegy húszféle paprikafajta van a köztermesztésben. A termesztés legfontosabb hazai területei Csongrád, Békés, Bács-Kiskun, Pest, Szolnok és Heves megye területein található. Gazdasági jelentőségét tekintve egyik legértékesebb zöldségnövényünk. Fontos szerepet játszik a belföldi frisszöldség és paprika őrlemény-fogyasztá sában, értékes konzervipari nyersanyag. Feldolgozási lehetősége legalább anynyira sokrétO:, mint a paradicsomé. Savanyítva, sO:rítve, lecsónak, töltve, salátának és számos más formában is fogyasszák. Biológiai értékét tekintve még a paradicsomnál is fontosabb, mivel C vitamin tartalma sokkal magasabb. A C vitaminon kívül még számos más vitaminnak a hordozója. Ásványisó-tartalma is jelentős.

A paprika számára a vetésforgó kialakításában figyelembe kell venni, hogy az elővetemény ősszel idejében lekerüljön, ne legyen talajzsaroló, szermaradványos, ne kedvezzen a paprika betegségeinek és kártevőinek elterjedésének. Monokultúrás termesztésének legnagyobb hátránya a betegségeinek és kártevő inek nagyobb arányú elszaporodása, a talaj tápanyagainak egyoldalú kihasználása. Jó előveteménye a bab, továbbá a novemberig betakarítható káposztafélék és gyökérzöldségek. Mivel a paprika jó állapotban hagyja a talajt, és idejében lekerül, minden zöldségnek jó előveteménye. Lehetőleg ne kerüljön se a paprika elé, se a paprika után burgonya, paradicsom vagy tojásgyümölcs. Nem kedveli előveteményként a kukoricát sem. Szaporítás. Magyarországon az étkezési paprika szántóföldi termesztése palántanevelő telepen előállított palánták végleges helyre, vagyis a szántóföldre történő kiültetésével biztonságos. Palántáról szaporítva márciusi magvetéssei majd májusi kiültetéssel kerül a szántóföldre. Palántaneveléshez determinált fajtákból 2 kg/ha, folyton növő és közepes termetűekből 1,5 kg/ha vetőmag igénnyel számolunk. A determinált palántákat 120-150 ezer tő/ha, a folytonos növekedésűeket 80-100 ezer tő/ha állománysűrűséggel ültetjük. A sortávolság 40-60 cm, a műveléstől függően. Termesztünk fűszerpaprikát is. Ez esetben a végleges helyre való magvetés az elterjedt. Termesztett fajták. Rapidus F1, Duna F1. HRF Fb Fehérözön, Táltos, Albaregia. Étkezésre használjuk még a kaliforniai típusú paprikákat, az alma alakú paprikákat és a paradicsompaprikákat savanyítva és fűszerként a cseresznyepaprikát és a fiiszerpaprikát termesztjük Tápanyagellátás. A paprika a tápanyag ellátásra kifejezetten érzékeny. Megfelelő komposzt, trágya és kőzetliszt ellátás után lássuk el elegendő vízzel. A paprika napfényigényesbb, hőigényesebb mint a paradicsom. A paprika átlagos tápanyagfelvételét a 17. táblázat mutatja.

---120---

17. táblázat. A paprika átlagos tápanyag szükséglete Megnevezés

P205

K20

tápanyagfelvétel kg!t Étkezési paprika

2,4

0,9

3,5

Füszerpaprika

4,8

1,6

6,5

Forrds: Timon B.- G. Tóth M.- Mikulds l.- Szőke L.- Gdl l.- Radics L.- Faszterndk F. - Székelyné Bogndr E. - Gilingemé Pankotai M. - Győrfi J. - Zdmboriné Németh É. (2007) Ökológiai gazddlkodds a kertészeti termelésben. In: Ökológiai gazddlkodds ll. (szerk. Radics L). Szaktudds Kiadó Hdz. Budapest. 464.

Növényvédelem. Paprikamoza ik (kórokozója: Tobacco mosaic virus [TVM] = dohány mozaik virus). Hajtatásban és szabadföldön is károsít. A leveleken sárgászöld, ún. mozaikfoltosság mutatkozik. Mechanikai úton növénynedvv el, a talajba került fertőzött növényi részekkel és a vetőmaggal terjed. Talajfertőt lenítéssel, csávázással, a beteg tövek eltávolításával védekezünk A paprika bokrosodása (kórokozója: Cucumber mosaic virus [CVM] =uborka mozaik virus). Népiesen újhitűségnek is nevezik. A fertőzött növények lassabban fejlődnek, alacsonyabba k maradnak. A növények gazdagon virágoznak, de termést alig kötnek. Növénynedvv el rendkívüli mértékben terjed, nagyon sok levéltetűfaj is átviszi. Védekezés a levéltetvek elszaporodás ának megakadályozásával, a mechanikai átvitel kerülésével. A paprika tarkalevelűsége (kórokozója: Alfaifa mosaic virus) a beteg növények leveleit szabálytalan alakú, krémfehér foltok borítják. A termésen halványzöld sávok láthatók. A vírus levéltetvek útján, érintéssel terjed, az aranka is terjeszti. Védekezés az aranka irtásával és a levéltetvek gyérítéséveL A paprika sztolbmja (kórokozója: Stolbur mycoplasma) a betegség a fűszer paprikán gyakori. Korai fertőzéskor a növények "leforrázottak ", nyár végén, a paprikatő tetején apró, kerekded, sárgult levelek fejlődnek, majd lehullnak A kabócák terjesztik. Védekezés a kabócák és az áttelelésüket segítő szulák, csattanómaszlag stb. irtásávaL A paprika pszeudomoná szos lágyrothadás a (kórokozója: Pseudomonas syringae var. capsici). A bogyókon a csészelevelekből kiinduló barna lágyrothadás mutatkozik. A kórokozó a beteg termésekből kifolyó baktériumnyá lkával terjed. Védekezés talajcserével, vagy -fertőtlenítés sei. Paprika xantomonász os levélfoltossága (kórokozója: Xanthomonas vesicatoria) a leveleken vizenyős, puha foltokjelenne k meg. A növény később ezeket ledobja. Védekezésnél fontos követelmény a fertőzésmentes talaj, a vetésforgó és a csávázás. 121

Botritiszes szár- és termésrothadás (kórokozója: Botrytis cinerea) a kora tavaszi és a késő őszi paprikahajtásokat veszélyeztető és nehezen leküzdhető betegség. A virágkocsány ráncosodik, barnul, majd elrothad. A fertőzött virágok lehullanak. Védekezés bordói lével való permetezés, azonban csak mérsékli a károka t. Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) hernyóinak kártételét a termés oldalán borsszemnyi lyuk jelzi. A lepkék második, nyári rajzásából származó utódok károsítják a paprikákat. Betakarítás. Az étkezési paprikafajták legtöbbjét a fogyasztási érettség állapotában szedik. Ez akkor következik be, amikor a bogyók elérik a fajtára jellemző alakot és nagyságot. Bizonyos paprikakészítményekhez a feldolgozóipar biológiailag érett, tehát piros színű kereskedelmi árut használ fel. A konzervipar egyéb területein a fogyasztási érettség állapotában szedett bogyókat használják fel. A szabadföldi (konzervipari) paprika szedési ideje Magyarországon július második felében kezdődik. Ettől kezdve egészen az őszi fagyokig a szedés folyamatos. A leszedett paprikabogyókat a hivatalos szabványok szerint osztályozzák, és papírdobozos csomagolásban szállítják. Tojásgyümölcs (Solanum melongena L.) A tojásgyümölcs vagy padlizsán a burgonyafélék családjának harmadik tagja. Óshazája valószínűleg India. Az Európában való megjelenéséről a XIII.-XIV. századból származnak feljegyzések. Hazánkban napjainkig sem terjedt el a nagyobb területen. Inkább csak különleges növényként termesztik. Az utóbbi idő ben a konzervipar keresi szárítmány készítés céljából. A csekély fogyasztás abból ered, hogy a háziasszonyok többsége még nem ismeri elkészítésének különböző módját. Szaporítás. A csoport többi zöldségfajához hasonlóan palántaneveléssel segíthető elő a szedési idény korai kezdete. Palántanevelésre a fólia sátrak jól használhatók. A palánták tűzdelés nélkül nevelhetők, s ennek megfelelően nagyobb sor- és lőtávolsággal ritkább állománysűrűséget célszerűbb kialakítani. A palántákat május második felében - a fagyosszentek után - ajánlatos végleges helyükre ültetni. Az ültetéshez ajánlatos állománysűrűség 3-6 db/m 2. Egy hektárra tehát 30-60 ezer tő helyezhető el. Kézi ültetéskor 50-70x30-40 cm a sor és a tőtávolság. Gépi ültetéskor 60-80 +20x30-40 cm a sor és tőtávolság. Nem szereti a mélyművelést és a hideg vízzel történő öntözést. Kiültetés után, amikor elkezdenek bokrosadni a növények, csak három-négy hajtást hagyjunk, a többi oldalhajtást metsszük le. Ha az oldalhajtásokat meghagyjuk, akkor a termést kell megritkítani, tövenként ötre csökkenteni a számukat. Fajták. Hosszú és rövid tenyészidejű fajták ismeretesek. Black Benty, Flo rida, Market, a legrövidebb fenyészidejű a Black Magic F 1 fajták. Jelenleg már vannak hazai fajták is, ezek az alábbiak: Kecskeméti lila és a kecskeméti 198.

122---

Növényvédelem. Gondot jelenthet a a vírusfertőzés, amely ellen a vektorok távoltartásával kell védekeznünk. Gondot jelenthet a burgonyabogár, amely ellen Dipel nevű Bacilus thuringiensis készítménnyel esetleg pirétrum-kivonattal védekezhetünk. Betakarítás. Szedését akkor kell kezdeni amikor a termése elérte a fajtára jellemző méretet. A megfelelő időben szedett termés magjai még fehérek és alig látszanak. Elérhető termésátlag 20-30 tonna.

Hagymafélék A hagymafélék gyógyhatású növények, amelyek egyben védelmet is nyújtanak a szomszédaiknak. A vitaminok mellett nagy illóolaj-tartalmukkal tűnnek ki, ezáltal antiszeptikus és fertőtlenítő hatásúak. Különösen a fokhagymának van nagy gyógyító ereje. Vöröshagyma (Al/ium cepa L. provar. cepa) Eredete, jelentősége. A liliomfélék családjába tartozó vöröshagyma vadon egész Ázsiában előfordul. Óshazája feltehetően Iránban van. Ott kezdték elő ször termeszteni, onnan került Egyiptomba is, ahol a Nílus menti területeken terjedt tovább termesztése. Később innen átkerült Görögországba, ahol már az időszámítás előtt néhány évszázaddal több fajtája is ismert volt. Görögországból a Római Birodalomba, majd Nyugat-Európába került. Közép-Európában az V.-VI. században jelent meg, s a szláv népek Bizánctól és Rómától vették át. Hazánkban is régóta termesztik, a Makó környéki hagymatermesztés kialakulásának idejét pontosan nem ismerjük. Az első írásos feljegyzés az 1800-as évek elejéről származik. A Makói hagyma 2009-től Hungarikum! Szaporítás. A hagyományos szaporítások között a kétéves termesztési módszer ma is általánosan elterjedt. Az újabb módszer az egyéves termesztési eljárás, amely dughagymaültetés helyett végleges helyrevetéssei történik. Dughagymáról való termesztéshez a szaporltóanyagot dughagymaneveléssel állítják elő. Erre a célra jó talajú területet válasszunk, ahol elősegíthető az egyenletes kelés és a kiegyenlített fejlődés. Március közepe táján vetjük, ágyásos rendszerben. Duggatás esetén a dughagymákat lazább talajon sekélyebbre, kötött talajon mélyebbre vetjük. Helyrevetéshez 450-700 ezer növény/ha a betakarításhoz szükséges mennyiség. Az elvetett mag 40-50%-ból várható megfelelő méretű áru, ezért 1,2-1,5 millió db mag/ha-ral kell számolni,amely 4,5-6,5 kg/ha vetőmagnak felel meg. Áttelelő hagyma termesztéséhez 7-7,5 kg/ha, dughagyma vetéshez 7-8 kg/ha vetőmag szükséges. Tenyészterület 4-5x25-28 +50-60 cm sortávolság (ikersoros). Fajták. Éves termesztéshez a Makói bronz, a Makói 104 amelyekjó l tárolhatók. Jó termőképességű az Alsógődi, jó minőségű az Aroma, a Favorit és a Pan-

---123---

nonia fajta. Kiválló gyöngyhagyma a Fertődi ezüstfehér. Lila hagymák a Tétényi rubin és a Makó i fehér. Kétéves termeszrésre a hazai fajták a legjobbak: a Makói, a Makói CR, kisebb mértékben a Makói fehér. Ápolás. A tenyészidő munkái között a legfontosabb a talaj gyommentesen tartása. Az első kapálás mindjárt a kelés után esedékes. Általában 2-3 kapálás elegendő. Szükség esetén betegségei ellen is védekezni kell (pl. peronoszpóra). Vetésforgó, trágyázás. A vöröshagyma legjobb előveteményei a gabonafélék, a paradicsom és a dinnye. Utána hüvelyesek vagy gabonafélék termesztése ajánlott. Rossz előveteménye minden olyan növény, amely sok tápanyagot von el a talajból. Általában vetésforgóban termesztik Makó környékén, a vetésforgó ideje 4, a dughagymánál 6 év. A hagymának nem célszerű közvetlenül istállótrágyát adni, mert a nitrogénbőség miatt a hagyma minősége romlik. A túlzott nitrogén rontja az eltarthatóságát, a foszfortrágyázás javítja azt. Átlagos tápanyagfelvétel: N 5,0 kg/t, P 20 5 6,0 kg/t, K20 l, l kg/t. A hagyma ma is az egyik legfontosabb export zöldségnövényünk Táplálkozási jelentősége nagy. Mint fűszert ételek ízesítésére, továbbá saJáták készítésére és zöldhagymaként nyersen is fogyasztjuk. Növényvédelem. Hagymalégy (Phorbia antiqua) megjelenése esetén nyűi a hagymában járatokat rágnak, melynek következtében a hagyma rothadásnak indul. Permetezéssel védekezünk ellene. Hagymabogár (Lilioceris merdigera). A leveleken lyukakat, lehámozott foltokat rág. Hagymaaknázó légy (Dizygomyza cepae). Nyűi a vöröshagyma és a fokhagyma leveleiben hosszúkás aknákat készítenek, amelyek az egész levél elszáradásához vezetnek. Permetezéssel gyéríthetők rajzáskor a kifejlődött legyek. Vöröshagyma-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci) által megtámadott vöröshagyma fejlődésében visszamarad, szára rövid és vastag lesz, a levelek meggörbülnek, törékennyé válnak. A hagymafej gyakran megreped. Védekezés a vetésforgó betartásával lehetséges. Betegségei ellen a kén- és réztartalmú készítmények, a paralux adhatnak védelmet, de sokat segíthet a helyes agrotechnika is. Magtermesztés. A vöröshagyma magtermesztéséhez nálunk csapadékos vidéken vagy öntözhető területen két év, egyébként három év szükséges. Kétéves termesztésben az első évben neveljük fel az anyahagymákat, a második évben kapjuk a magot. Ha az anyahagymákat dughagymáról neveljük fel, akkor csak a harmadik évben kapunk magot. A magvak július végén, augusztus elején érnek be. Betakarítás, előkészítés az értékesítésre. A hagyma betakarítása akkor esedékes, amikor a levélzet megfonnyad, száradni kezd és a szár a nyaki részénél

124---

megdől, elszárad. Viszonyaink közt ezt az állapototjúliu s vége és augusztus közepe között éri el. A magról vetett vöröshagyma 3-4 héttel később válik szedésre éretté. A betakarítást a nagyüzemekben gépekkel, kisgazdaságokban kézi erővel végzik. Az osztályozást a szabványok előírásai szabják meg. Tárolásra a 0-3 oc hőmérséklet felel meg, a helyiség levegője 65-70%-os páratartalmú legyen. A hagyományos tárolási módok közé sorolható a szabadföldi prizmás elhelyezés, szalmával és fóliával takarva. Ez a megoldás, mint átmeneti tárolás jöhet számításba. Hazánkban a termésátlaga 18-20 tonna/hektár, de családi gazdaságban a 40-50 t/ha termés is elérhető

Fokhagyma (Allium sativum L. convar. sativum) Hazánkban lényegesen kisebb területen termesztik mint a vöröshagymá t Táplálkozási jelentősége ennek ellenére igen nagy. Egyik legnagyobb táplálóértékű zöldségnövényünk. Fűszerezésre, de zölden és nyersen is fogyasszuk. Értékét elsősorban nagy szárazanyag- és fehérjetartalma adja. Jellegzetes szagát a benne levő fokhagymaolajtól kapja, amelynek baktericid hatása van. Legnagyobb termesztési területe Csongrád megyében van. Vetésforgó, trágyázás. Legjobb előveteményei a gabonafélék és a paradicsom, dinnye. Utána hüvelyesek vagy gabonafélék termesztése ajánlott. Legjobb, ha az előző évben vagy két évvel azelőtt trágyázott táblába kerül. Termesztésénél különös gondot kell fordítani a kálium pótlására, a túlzott nitrogén rontja az eltarthatóságot, a foszfortrágyázás javítja azt. Tápanyagigénye valamivel nagyobb, mint a vöröshagymáé. A vetésforgóban előző évben trágyázott növény után következzék. Szaporítás. A nálunk termesztett fokhagymatípusokat a gerezdek ültetésével szaporítják. Mivel a hideget jól bírja, a szaporításra szánt gerezdek már ősszel eldughatók. Az őszi duggatásból általában nagyobb termésre számíthatunk. Ültetésekor szem előtt kell tartani a gépi míivelés feltételeit, ezért a sorközök távolsága legalább 40 cm legyen, a tőtávolság pedig 6-8 cm (25x5, 30x6, 40x5, 30x l Ocm sor és tőtávolság) 333-800 ezer tő/ha. Fajták. Ószi és tavaszi fajtákat különböztetünk meg. Az őszi többet terem, a tavaszi jobban eltartható. Elismert fajtái a Makói őszi, és az Ószi B-15, illetve a Tavaszi fokhagyma. Ápolás Ápolási munkái között a gyomirtó kapálások a legfontosabbak, a fokhagyma levélzete ugyanis nem nagy és ezért a talajt sem árnyékolja be. Trágyaigénye valamivel nagyobb, mint a vöröshagymáé. A vetésforgóban előző évben trágyázott növény után vessük. Betakarítás, előkészítés az értékesítésre. A fokhagyma érésének kezdetét a levelek sárguiása jelzi. Később, július közepe táj án a levelek elszáradnak, ezután következhet a kézi vagy a gépi szedés. A felszedett hagymát néhány napig 125---

a táblán csomókban szárítják, utó érlelik. Ezután az osztályozóhelyre kerül. A fokhagyma tisztítása a pikkelyszerű borítólevelek és a lomblevelek eltávolításából áll. Póréhagyma (Altium porrum L.) A póréhagyma kéntartalmú, illóolajban gazdag, hashajtó hatású növény. Trágyázás, talaj-előkészítés. Üzemi termesztésben a póréhagymát- az előbbi két hagymától eltérően - lehetőleg frissen trágyázott táblába tegyük. A szükséges istállótrágya mennyisége 30-40 t/ha. A talaj-előkészítő munkák közüllegfontosabb az őszi mélyművelés és a tavaszi simítózás. A póréhagymát állandó helyre vetéssei és előnevelt palánták ki ültetésével szaporítják. Állandó helyre a magot márciusban el kell vetni. Hektáronként 2-3 kg vetőmag szükséges. A palánta fölneveléséhez a magot már február végén el kell vetni langyos ágyba. A magvetés után 5-6 héttel a palánták kiültethetők állandó helyükre. 35x8-10 cm sor- és tőtávolságra. A póréhagyma ápolási munkáinak nagy része a talajporhanyítás és a gyomirtás. A kései felszedésre szánt póréhagymát májusban, júniusban vessük, júliusban, augusztusban kiültetjük mély barázdákba. Fajta. Tétényi áttelelő. Tápanyagellátás. Vízigényes ezért mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajt igényel. Rendszeresen és folyamatosan tápoldatozzuk növényi oldatokkal vagy alginittel. A sorközöket folyamatosan töltögessük fel, mert így hoz hosszú, hófehér szárat. Folyamatos tápanyagellátást igényel, de túlzásba vitele rontja a minőségét és elveszíti finom aromáját. Attagos tápanyagfelvétel, kg/t (fő és melléktermék) N 4 kg/t, K20 l kg/t. Növényvédelem. A póréhagymának hazánkban nincs számottevő betegsége és kártevője. Hagymalégy ellen szórjunk a talajra riolit-tufát, és két-háromhetenként öntözzük zsurló forrázattaL Ha mégis megfertőződik a növény, vágjuk vissza. Jó szomszédja a sárgarépa, a zeller, a paradicsom, a saláta, a káposztafélék és a szamóca. Betakarítás. Ósztől tavaszig lehet betakarítani. Szabadföldben telehetve mindég frissen szedhető. A várható termés 25-40 t/ha. Metélohagyma (Allium schoenoprasum) Óshazája a Földközi-tenger vidéke. Termesztésének nincs nagy jelentősége. Vékony leveleit- főként télen -leves ízesítésére használják. Magvetéssei és tő osztással szaporítják. A palánták nevelésének ideje március vége. A felhasznált magmennyiség 1-1,5 g/m 2• A megerősödött palántákat 10-15-ösével csomóba ültetik ki a szabadba 20-25 cm sortávolságra és 15-20 cm tőtávolságra. Tőosztáshoz a fejlett, erős töveket az ősz folyamán felszedik, cserepezik, hogy még a fagyok beállta előtt begyökeresedjenek és a télen hajtatásra fel-

126---

használhatók legyenek. Ápolási munkája a gyomirtó és talajporhanyító kapálás. Száraz nyáron öntözni kell. Ósszel és koratavasszal trágyázható. Ha nem kívánjuk a tél során hajtatni, csak tárolni, akkor hűvös pincébe, vagy kamrába rakjuk. A hajtatás megkezdésekor meleg, napfényes helyen mérsékelt öntözés szükséges. Akkor kezdjük vágni (metélni) amikor elérte a l 0-12 cm magasságot. Termesztése elsősorban a házi kertekben történik. A szárítmány alapanyaga az üzemi termesztésből származik melyből sokat használ fel a tejipar.

Kobakosok Mivel meleg éghajlatról származnak, kedvelik ameleget és a nedvességet. Legismertebb közülük az uborka, a tök, a görögdinnye, a sárgadinnye, és a cukkini. A cukkini átmeneti növény az uborka- és a tökfajok között. A hagyományos tökfélék termesztését nagy keretekben javasolható nagy helyigényük miatt.

Uborka (Cucumis sativus L.)

Óshazájaként Indiát emlegetik. Egyes adatok szerint viszont Kína és Elő-Ázsia volt elterjedésének kiindulási központja. Szaporítás. Fagyérzékenysége miatt vetését úgy kell ültetni, hogy csak a fagyosszentek után keljen ki. A magvakat 30-40 cm-es tőtávolságra vessük. A salátauborkából 12-13 db magot vessünk folyóméterenként A vetőmagigény 3-4 kg között mozog hektáronként. Az ötödik vagy a hatodik levél megjelenése után a főhajtást csípjük vissza kényszerítve ezzel a növényt az oldalhajtások növelésére. Ha lehetséges tárorendszer mellett neveljük, de ez esetben igényli a metszést. Fajták. Igen sok fajtája van. Fő vagy másodnövényként és tárorendszer mellett lehet termeszteni. A Kecskeméti bőtermő, a Budai csemege, a Kecskeméti keseredés mentes konzerv, a Kecskeméti csemege, a Kecskeméti Linné, a Nimbusz, a legelterjedtebbek. A hibridek közül a Réka, a Laura, a Linda, a Bellinda Vilma, a Fanto, a Minerva a legismertebb. Tápanyagellátás. Ha a termés 10-50 t/ha legyen akkor az átlagos tápanyagfelvétel: N 4,2 kg/t, P 20 5 3,0 kg/t, K20 5,5 kg/t. Fentiekből is látható, hogy az uborka a tápanyagigényes növények közé tartozik. Meghálálja a szervestrágyázást vagy a komposztterítést. Kedveli a melegtalpas kiemelt ágyást. Vízigényes már ebben a korban is. Növényvédelem. Peronoszpóra érzékenysége miatt olyan fajtát válasszunk amely erre ellenálló. Kártevők köztil jelentősek a levéltetvek, a tripszek, a takácsatkák. Betakarítás. A szedéskor ügyeljünk arra, hogy az érzékeny indák ne sérüljenek. A folyamatos gyakori szedéssei csökken a tövek terhelése, a következő termést segítjük vele. A friss uborka salátának nyersen, párolva, télire savanyitva fogyasztható. A mélyhtités estén elveszíti az ízét.

---127---

Cukkini (Cucurbita pepo L. convar giromontiina Duch.) Mint az uborka a cukkini is nagy tápanyag és víz igényű növény. Előnevelése, vetése hasonló az uborkáéhoz. Egy növény 1-2m2-nyi területigényű. Egy átlagos családnak 3 tő elegendő. A gombafertőzésekre érzékeny. Ellenük kénkészítményekkel, zsurlófű fő zette! védekezhetünk. Minden fejlettség esetén fogyasztható, de a legfinomabb, ha 10-20 cm hoszszú. Töltve vagy salátaként fogyasszuk. Sütötök (Cucurbita maxima Duch.) Hazánkban az egész ország területén régóta termesztik. Legnagyobb sütőtök termesztő területünk Szabolcs-Szatmár-Ber eg megyében Nagydobos környékén van. Tápanyagokban gazdag zöldségnövényünk Legnagyobb mennyiségben sütve fogyasztják, jelentős szerepe van a téli időszak egészséges táplálkozásában. Cukrászipari nyersanyag is. Szárazanyag-, cukor-, fehérje- és vitamintartalma jelentékeny. · Hasonlóan az uborkához és a cukkinihez nagy tápanyag- és víz igényű növény. Nagyobb helyigényű azonban az előzőeknéL Egy tő akár 4-5 m 2 területet is elfoglal. Egy tonna terméssel l, 7 kg nitrogént, l, 7 kg foszfor-pentoxidot és l ,4 kg kálium-oxidot igényel Meghálálja a hektáronkénti 60-80 tonna istállótrágyát Szaporítás. Helyrevetéssei és palántázással történhet. Ideje április 15-20. Tenyészterület. 1,5x1,5m, 4444 tő/hektár; 1,5-2 m, 3333 tő/hektár; 2x2 m, 2500 tő/hektár. Vetésmélysége 3-5. cm. Óriási termései esetenként akár 50 kg is lehet. Nagy termések alá érdemes deszkát tenni, hogy csapadékos időjárás esetén se rothadjon el. A talajt gyommentesen tartja. Ápolás. Általában a gabona utáni frissen trágyázott szakaszba kerül és utána ismét kapás növényt termesztenek. Jó előveteménye a kalászos gabonaféléknek is, mert a talajt gyommentesen hagyja maga után. Sok tápanyagot kíván, ezért lehetőleg közvetlenül istállótrágyázott helyre kerüljön, 60-80 t/ha istállótrágya adható számára. Ha kevés a szerves trágya, fészektrágyázással is jó termést ad. Az ősszel szántott talajt, tavasszal simítózzuk, majd Fajták. a legelterjedtebb fajta a Nagydobosi tájfajta és a hazai nemesítésű Bébi. Rövidebb tenyészidejű a Kiszombori fajta. Betakarítás. Akkor érett, arnikor kopogtatva üresen kong. Úgy tartják, ha megcsípi a tököt a dér édesebb lesz az íze. Sokáig eltartható. Kocsánnyal szedjük le. Fagymentes, hűvös helyen akár egész télen át eltartható. Termésátlag 35-45 t/ha. Sárgadinnye (Cucumis melo L.) Már időszámítás előtt 3000 évvel ezelőtt ismerték. Óshazája India. Az i.e. 2300 körüli időbi'íl származó egyiptomi sírokban is rátaláltak a nyomaira. Európai megjelenéséről a IX. századból vannak adataink. 128---

Igen kedvelt zamatos növényünk Tápanyagokban gazdagabb mint a görögdinnye, több a szárazanyag-tartalma, több benne a cukor, A-, B- és C-vitaminban is gazdagabb. Szaporítás. Helyrevetéssei és palántázással szaporítható. A helyrevetést április közepén végezzük. Helyrevetéshez 3,5-4,5 kg/ha, fészkes elrendezésben 1-1,5 kg/ha, palánta neveléshez 0,7-1 kg/ha magmennyiséggel számolunk. Tenyészterület: 100x100 cm, 100x75 cm soros elrendezésnéL Ikersoros termesztéskor 160+40x50; 180+50x44; 200+60x35, 220+40x35 cm sor és tőtávolság. Fajták. Turkesztáni típusuak, amelyek igen rövid tenyészidejűek: Magyar kincs, Homok kincse Fb Ezüst ananász, Javított zentai. Közepes tenyészidejűek. Az "Ananász" dinnyéktartoznak ide, amelyek barázdáltak, gerezdesek. Ilyenek a Muskotály, Muscatello, Hibrid 7, Dixi. Hosszú tenyészidejűek: ide a "kantalup dinnyéket soro/juk, pl. a Bellegarde kantal up. Tápanyage !látás. N 2,96 kg/t, P205 0,93 kg/t, K 20 5,43 kg/t, szervestrágyaszükséglete 30-50 t/ha. Melegigényes, sok tápanyagat és vizet igényel. Az öntözést meghálálja. Betakarítás. - ha a héj világosabb lesz, - a bibepont felőli vége megpuhult, - kellemes az illata. Ha a dinnye a kocsányáról leválik az a túlérés jele. Elérhető termésátlag 8-12 t/ha. Görögdinnye (Citrullus Lanatus MANSFELD) A görögdinnye őshazájának régebben a trópusi Afrikát tartották. Újabban Indiát. Hazánkban először 1544-ben említik., részletesebb adatok csak a XVII.XVIII. századból maradtak ránk. A görögdinnye táplálkozási jelentőségét az adja, hogy nagy a cukortartalma. Általában 9-12% cukrot tartalmaz. Éretten és éretlenül jól használható savanyításra. Tápanyagigényes mint a többi kobakos és művelését is hasonlóan kell végezni . Ápolása hasonlóan történik mint a sárgadinnyéé, de itt a hajtásvégeket a szél ellen földeljük le. Szaporftása. Szaporítási módja megegyezik a sárgadinnyéével. Tenyészterülete soros elrendezéskor a növekedési erélytől függően 100xl00 cm, 150xl00 cm, 150x 150 cm. Ikersoros termesztéskor 150+50x l 00, 160+40x l 00, 180+50x47, 200+60x75, 220+40x75 cm a sor és tőtávolság. Termesztett faj ták. Rövid tenyészidejű a Szigetcsépi 51 F 1, a Sugár baby és a Korai kincs. Közepes tenyészidejű a Hevesi futó F~o a Gömb futó F 1 ezek fuzárium ellenállók. Ide sorolható még a Kecskeméti vöröshúsú, a szentesi sárga húsú.

---129---

A hosszú tenyészidejűek közé tartoznak a Marovszki, a Hevesi és a hosszúkás, csíkoshéjú Charleston gray és Crimsons fajták. Tápanyagellátás.N l ,23 kg/t, P 20 5 0,30 kg/t, K20 ,79 kg/t. A görögdinnye meleggel, talajjal, tápanyaggal, műveléssel szemben igényes. Szervestrágya-szükséglete azonos a sárgadinnyével. Betakarítás. Érettségének meghatározásához nagy gyakorlat szükséges. Az érettség jelei: a terméssel szemben levő kacsok elszáradnak, kés nyelével megkopogtatva mély, kopogó hangot adnak, kora reggel az érett dinynye harmatosabb, az alja citrom vagy narancssárga. Elérhető termésátlag 10-14 t/ha.

Hüvelyesek A hüvelyesek a pillangósvirágúak családjába, a kis tápanyagigényű növények csoportjába tartoznak. Hosszú karógyökereket növesztenek, de gyökérzetük nem sűrű, nem dús. Gyökereiken-velük szimbiózisban- a levegő szabad nitrogénjének megkötésére alkalmas Rhizóbiumok élnek; tevékenységük következtében a gyökereiken kisebb-nagyobb gümők keletkeznek és az azokban levő nitrogént hasznosítják. Zöldborsó (Pisum sativum L.) Szaporítás. A zöldborsónak három csoportját különböztetjük meg. Ezek a következők: kifejtőborsó, a velőborsó és a cukorborsó. A kifejtőborsó vethető a legkorábban, már márciusban. A velőborsó és cukorborsó pedig április közepétől vethető. A madaraktól jó ha gallyakkal, védő hálóval védjük a kelő növényt. A tenyészidejük, vagyis keléstől a szedésükig általában 55-70 nap telik el. A zöldborsót az üzemek gabona-sortávolságra, 12 cm-re vetik. A kiskertekben 24-30 cm-re vetik, de előfordul az ikersoros vetés is 12+40 cm-re. Faj ták. Kijejtő fajták. Express, rajnai törpe, Debreceni világoszöld, Debreceni sötétzöld, Mignon, Konzerv gyöngye. Velőborsó fajták. Grüneperle, Kelvedon csodája, Rapid, Újmajori középkorai stb. Cukorborsó fajták. Ambrosia, Henrik, , Rekord stb. Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 18,9 kg/t, P2 0 5 5,6 kg/t, K2 0 15,2 kg/t. Jó szomszédai az uborka, a fejes saláta, a káposzta, az édeskömény és a sárgarépa. Betakarítás. Az igényeknek megfelelően folyamatosan szedjük, hőkezelés sel, fagyasztva tartósíthatjuk. 130---

Bab (Phaseolus vulgaris 1.) A zöldbab biológiai értéke kisebb, mint a borsóé. Kevesebb cukrot és keményítót tartalmaz. A vitaminok közül az A-, B 1-, BT, valamint C vitamin van benne. Vas és foszfor tartalma hasonló a borsóéhoz. Az érett bab legértékesebb része viszont a magas fehérje tartalma. A babfajokon belül viszont megkülönböztetünk bokorbab, karósbab és tűzbab fajtacsoportokat A bokorbab a fák alatt is megterem, de jó állapotú kerti talajt igényel. A vetés első időpontja április, de július első feléig vethető. Amíg a lombja zöld és hüvelye zsenge folyamatosan szedhető. Termését fagyaszthatjuk, befőzhetjük, sózva elrakhatjuk. A bab azonban mérgező anyagokat is tartalmaz, ezért elfogyasztás előtt meg kell főzni, mert a főzéssei elbomlanak ezek az anyagok. Karósbab. Igényesebb a bokorbabnáL Ennek oka elsősorban az, hogy párás vidéken ad jó termést. Ilyen pedig hazánkban nem sok van. Elterjedését gátolja az is, hogy támasztékra, karózásra van szüksége. Az egyéb műveletek ugyanazok mint a bokorbabnáL Zsenge kortól a teljesen érett szemekig szedhető. A karósbab 100 kg zöldhüvely előállításához nitrogénból 0,91, foszforból 0,2 , káliumból 0,7 kg tápláló anyagot igényel. A tűzbab a kedvezőtlenebb körülményeket is jól viseli, ezért díszítő és térválasztó növénynek, mostohább körülmények között is vethetjük. Tenyészterület. A sor és tőtávolság függ a gépi technológiától is. a legelterjedtebb a 40-50 cm elrendezés. Sortávolság. A zöldbabé 24-40 cm, a bokorbabé 70-80 cm, az étkezési szárazbabé 40-60 cm, a karósbabé 70 cm. Faj ták. Bokorbab: sárga hüvelyűek Budai piaci, Maxido r, Lada faj ták. Zöld hüvelyűek: a Rovet, a Valja, a Sirály. Karósbab: sárga hüvelyűek a Juliska, az Iregifehér fürtös; salátabab az Iregi fehér stb.

Levélzöldségek Fejessaláta (Lactuca sativa L. convar. capitata) Szaporítás. Lehetnek korai és később ültethetők. Jelzőnövénynek vetve a lassan kelő zöldségek közé keverve magját lehetővé tesz gyors kelésével azok kapálását, művelését. Korán tavasszal, mihelyt a talajra lehet menni, kezdjük el az állandó helyrevetését. Kézi műveléshez 25-30x20--25 cm-re vetjük. Gépi művelés esetén 3x30+60 cm-re vetjük. A vetőmag igény l ,5-3,5 kg/ha. Ha nem szemenkénti vetőgéppel vetjük kézi állomány beállításra van szükség. Palánta neveléshez a magszükséglet 0,8-1 ,5 g/m 2 Tápanyag ellátása. A négyzetméterenkénti tápanyagfelvételről a 18. táblázat tájékoztat.

131

18. táblázat. A fejes saláta tápanyagfelvétele Fejhozam kg/m2

A fejes saláta tápanyagfelvétele g/m 2 K 20 Ca PzOs

1,7

1,5

0,4

2,5

2,2

10,8

0,55

7,5

2,8

12,6

2,5

0,7

3,5

8,5

3,4

14,4

0,85

16,2

3,5

Forrás: Timon B- G. Tóth M. - Mikulás l. - Szőke l. - Gál/. - Radics L. -Paszternák F. - Székelyné Bognár E. - Giligerné Pankotai M. - Győifz J. - Zámboriné Németh É. (2007) Ökológiai zöldségtermesztés. ln: Ökológiai Gazdálkodás ll. (szerk. Radics L.)

Szaktudás Kiadó Ház. Budapest. 471.

Betakarítás. jelenleg a kézi betakarítás az elterjedt.

Egyéb zöldsaláták Tépő és metélő saláta. Sorokba vetjük és a kifejlett levelét tépjük, vágjuk egész nyáron folyamatosan, fejet nem képez. Árnyéktűrő. Jégsaláta. Ropogós levelű, nagy fejet hozó saláta. A nevében a "jég" arra utal, hogy sokáig tartható hűtőszekrényben. Tápanyag és vízigényes. Cikóriasaláták. Másodvetésként nevelhetjük. A fejeket októberben takarítjuk be. A levélcikófiát májusban vetjük., októberben takarítjuk be akarógyökerét és télen kamrában, vagy pincében lehet hajtatni. Az endívia a legismertebb képviselőjük. Másodvetésből kelve késő őszig szedhetjük. Pitypang, gyermekláncfű. Gyepek gyomnövénye, de jó saJátának is. Kertben is termeszthető. Enyhén kesernyés, levelei az anyagcserét serkentik, gyógynövényként is ismert. Galambbegysaláta. A macskagyökérfélék családjába tartozik. Egészséges téli saláta. Magas a C vitamin és a vas tartalma. Burgonya után érzi magát a legjobban. A vetés ideje augusztus-szeptember, és majd tavasszal szedhető. Ha nincs kemény őszi fagy ősztől tavaszig szedhető. Jól értékesíthető saláta.

Spenót (Spinacia oleracea L.) Vitaminokban és ásványi anyagokban a leggazdagabb zöldség. Tavasszal és is vethető jól előkészített kertszerílen elmunkált talajba. Nem ültethető át ezért ritkán vessük. Házi kertekben 25-30 cm sortávra vessük. Gépi betakaősszel

132---

rítás esetén gabona sortávra is vethető. Vetőmag szükséglete 17-20 kg/ha. Gabona sortáv esetén 30-50 kg/ha. Tápanyagellátás. 5-20 tonna termés eléréséhez átlagos tápanyagfelvétele az alábbi: N 3,0 kg/t, P 20 5 5,0 kg/t, K20 l ,O kg/t. Betakarítás. Betakarítható kézzel is és géppel is. Termése 7-20 t/ha.

Mángold (Beta vulgaris convar. Havescens Duch.)

Levele vitaminokban gazdag. Áprilisban vetjük, de ha megfelelő takarás mellett át akarjuk teleltetni akkor elhúzhatjuk júliusig is. Sóska (Rumex rugosus L.) A sóska egész Európában őshonos növény. Vad alakja az alacsonyabb fekvésű, nedvesebb réteken hazánkban is mindenütt megtalálható. Hasonló módon lelő fordul Ázsia nagy részén, Észak-Amerikában és Dél-Amerikában. Az ásványi anyagtartalma a jelentős és nem a vitamin tartalom. Mész-, foszfor- és vassók egyaránt jelentős mennyiségben találhatók benne. Ősszel és tavasszal vethető. A kifejlett zsenge levelek folyamatosan szedhetők.

Fajták. Pallagi nagylevelű, Angol sóska, Francia sóska. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 3,3 kg/t, P205 l ,8 kg/t, K20 5,2 kg/t. Tervezhető termésátlag 7-l O t/ha. Rebarbara (Rheum rhabarbarum L.)

A rebarbara őshazája Dél-Szibéria. Zöldségnövényként nem régen fogyasztják, mint gyógynövényt azonban régóta ismerik. Angliában a XVI. században, Németországban a XIX. században fogtak a termesztéséhez. Hazánkban a mai napig nem tudott jelentőségének megfelelően elterjedni. Vitaminokban és ásványi anyagokban egyaránt gazdag évelő zöldségnövény. Nedves, tápanyagokban gazdag helyeken levele évekig szedhető. Tőosztással érdemes szaporítani. A vörös levélnyelű fajta nem annyira savas mint a zöld. A palántákat tavasszal ültetjük ki l ,5-2 x l ,5 m sortávra. Palánta neveléshez l m 2-re 15 magot vessünk. Szedéskor mindég csak négy levelet szedjünk le. amely még nem károsítja a növény további fejlődését A levélnyél meghámozása után apró kockára vágva befőtt, jam, lekvár vagy kompót készíthető belő le. Tervezhető termés a negyedik évtől 40-60 t/ha.

133

Káposztafél ék A káposztafélék csoportjába sorolt zöldségfajok a növényrendszertani csoportosításban a Brassicaceae családba és ezen belül a Brassica nemzetségbe tartoznak. A hazánkban termesztett káposztafélék fejlődési időtartamukat tekintve két csoportba sorolhatók. Legtöbbjüknek két tenyészeti időszak szükséges a teljes fejlődési folyamat befejezésig. Ennek értelmében egynyári és kétnyári élettartalmú fajokat különböztetünk meg köztük, a következő csoportosításban: Kétnyáriak -fejes káposzta (vörös változata is van a fehér mellett), - vörös káposzta, - kelkáposzta - bimbóskel, -karalábé. Az egynyának már az első évben virágoznak és magot érlelnek: -karfiol, -brokkoli, -kínai kel. Mivel ezek a növények nagy leveleket fejlesztenek nagy a tápanyag- és a víz igényük. A káposzta alá a a talajt már a megelőző ősszel komposzttal és szerves trágya kijuttatással elő kell készíteni. Ezeknek a növényeknek nagy a kálium igényük, amire célszerű odafigyelni. Fejes káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata) Szaporítás. A káposztát vethetjük helybe, palántáról szaporítjuk. Lehet korai, rövid tenyészidejű friss fogyasztásra. Nyári ültetésű rövid tenyészidejű gyors felhasználásra. Vagy áprilisi vetésű , májusi ültetésű hosszú tenyészidejű savanyításra, tárolásra. A palánta nevelés időszaka 4-6 hét. A szükséges vetőmag 2-3 g/m 2 • A rövid tenyészidejű fajtáké 0,6 kg/ha, a középhosszú tenyészidejű eké 0,35 kg/ha. A vetés mélysége l ,5-2 cm. A tenyészterület a körülményektől is változóan igen eltérő lehet. Korai szabadföldi termesztéskor: 40-50x35-40 cm sor- és tőtávolság 50-70 ezer növény/ha); szalagos elrendezésben 80+40+40x35-50 cm sor- és tőtávol ság (50-70 ezer növény/ha). Nyári termesztéskor. 50-70x40-50 cm sor- és tőtávolság (30-50 ezer növény/ha). Oszi termesztéskor: 60-70x50-60 cm sor- és tőtávolság (24-33 ezer növény/ha). Fajták. Korai érésűek: Harmat, Szentesi korai, Delphi F" Hermes F" Primata F" Rapid F" Vela F 1.

134---

Középkorai és kései érésűfajták: Glória Fl, Szentesi tartós, Vecsési lapított, Dán tartós, Amager, Bartalo Fb Bono Fb Brando Fb Falcon Fb Marathon Fb Paliagi lapos F 1, Szentesi lapos

Vörös káposzta Szentesi vörös, Autoró Fb Roxy F 1, Topáz stb. Tenyészidőben fontos feladata a gazdának a talaj folyamatos lazítása, vagy takarása, állandóan legyen elegendő nedvesség, valamint a tenyészidőszakban 2-3 alkalommal folyékony trágyával adjunk fejtrágyát Egyes tápanyag pótló szemek növényvédelmi hatása is van. Az alginit, amit ültetéskor kell az ültető lyukba juttatni véd a gyökérgolyva ellen is (19. táblázat). 19. táblázat. A fejes káposzta és a vörös káposzta átlagos tápanyagfelvétele Növény

Tápanyagfelvétel (kglt)

Termés t/ha

K20

P20s

Fejes káposzta

16-56

3,5

1,3

4,3

4,1

0,25

Vörös káposzta

14-38

6,0

1,7

7,0

4,0

0, 36

Növényvédelem. A káposztalepkék ellen rakjunk az ágyásokba elszórva egyegy paradicsomot, vagy zellert, mert ezek erős illata zavarja a lepkét. A földi bolhák fiatal korban veszélyesek, ezért fontos a talaj nedvesen tartása, mivel szárazságban jobban szaporodnak. Hatásos ellenük a bolhataliga használata is. Ha megjelentek szórjunk a növényekre alginitet vagy para-luxot. Permetezhetünk ellenük üröm vagy gilisztaűző varádics-főzette!, de píretrin szerekkel is védekezhetünk. A fejes káposzta a talajt hamar beborítja ezért jó gyomirtó növény. Betakarítás. A káposztaféléket a befejesedés után szedjük. A szedés június elejétől az őszi fagyokig tart. A kései fajták a -5-6 fokos fagyot is ki bírják. Szedéskor nem árt egy-két lomblevelet rajta hagyni, mert így szállítás esetén sem törődik. Téli tartásra ősszel egy-két napot prizmában engedjük szikkadni. Tárolni lehet veremben, prizmában vagy erre kijelölt tárolókban. Savanyítva is tárolható hordóban.

Kelkáposzta (Brassica oleracea L. var. sabauda) A környezettel szemben kevésbé igényes, de tápértékében, vitamin- és ásványi anyag tartalmában gazdagabb mint a fejes káposzta. Szaporítás. Helyrevetéssei és palántaneveléssel szaporítható. Korai termesztéskor: 40-50x30-35 cm a sor- és tőtávolság. Későbbi, nagyobb növekedésű

135

fajták esetén: 50-60x40-50 a sor- és tőtávolság. Állandó helyre vetéskor a vetőmag igény 0,35-0,8 kg/ha. Fajták. Mohácsi áttelelő, Szentesi korai. Ápolás. A kelkáposzta munkái nagyrészt megegyeznek a fejes káposztáévaL Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel: N 4 kg/t, P20 5 1,8 kg/t, K2 0 2 kg! t. 30-50 tonna szerves trágyát igényel 10-20 cm mélyen bedolgozva. Betakarítás. A korai fajtákat a felrepedés érzékenység miatt az állomány 10%-os érettségénél már szedni kell. A hosszú tenyészidejűek akár egyszerre is leszedhetők. Az áttelelők akár hosszabb ideig is kint maradhatnak, minőség csökkenés nélkül. Karalábé (brassica rupestris convar. gongyloides Duch.) A karalábé termesztése régi keletű. Már a rómaiak is ismerték és termelték a vastag torzsájú , ún. Pompeji káposztát, amely a karalábé elődjének tekinthető. Hazánkban szintén régóta termesztik. Szaporítás. Fólia alatt és a szabadföldön egyaránt termeszthető magról vetve vagy palántázva. Területigénye a káposzta félék között a legkisebb. Helyre vetéskor a tőtávolság fele legyen a palántázásénak. Korai szabadföldi és nyári termesztés: Szalagos elrendezés 55+35+35+ 35x18-35 cm sor- és tőtávolság. Szabadföldi termesztés téli tárolásra: 80+40x35 cm sor- és tőtávolság. Vetőmagigény állandó helyrevetéskor O, 7-1,6 kg/ha. Palántázáskor 50 ezer tő sűrűséghez 0,35 kg, 140 ezer tő/ha mennyiséghez l, l kg vetőmag kell. Fajták. Saroksári fehér, Szentesi fehér, Szentesi kék, Szentesi tartós kék, G ig ant. Ápolás. Szakaszos vetéssei vetve kis részletekben szedhető. Nagyon fontos a vízigény kielégítés, az öntözés. Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel: N 5 kg/t, P 20 5 4 kg/t, K20 8 kg/t, Ca 3,3 kg/t, Mg 0,8 kg/t. Növényvédelem. Fontos a csigák elleni védelem. Az alábbi megoldások javasolhatók: sörcsapda, sörrel félig töltött üvegedényt süllyesztünk a talajba, melyekbe azok beleesnek. Csigaűző forrázat estén az elhullott csigákat forró vízzel leöntjük, 3-4 napig állni hagyjuk, majd a levet leszűretlenül az ágyásra öntözzük. A csigaűző növények ültetése is fontos lehet. Ilyen növények a mustár, a sarkantyúka, vagy a páfrány és a paradicsomlé kiöntözése. Készítsünk csigacsapdát Nedves búvóhelyet készítünk, ami alól nappal a csigákat összeszedjük. Betakarítás. Állandóan frissen, fiatalon szedjük. A tárolásra alkalmas fajtákat tisztítva fagymentes, hűvös helyen tároljuk. A levele is ehető, a zöldségek közüllegmagasabb a C-vitamin tartalma.

136---

Karfiol (Brassica eretica convar. botrytis Duch.)

ásalakját már a rómaiak termesztették spárgakáposzta vagy tritiani káposzta néven. Jelenlegi típusáról a XVI. században készítették az első feljegyzést. Hazánkban későn jelent meg. Termesztésének kiterjesztése a második világháború utáni időszakra esik. Szaporítás. A káposzta félék között az egyik legfinomabb növényünk, de egyben a legigényesebb is. Elegendő víznek és tápanyagnak kell mindig rendelkezésre állnia. Rózsáját, hogy szép fehér legyen óvni kell a napsütéstőL Ezért vagy összekötjük, vagy rátörjük a levelét. Szaporítás. Helyrevetéssei és palántázással szaporítható. Tenyészterületigénye korai szabadföldi termesztéskor: 40-50x30-40 cm sor és tőtávolság. Szalagos elrendezésnél 2x40+80x30-40 cm sor és tőtávolság (46-62 ezer növény/ha). Nyári, őszi termesztés esetén 60-70x50-65 cm sor és tőtávolság (22-33 ezer növény/ha). Fajták. Master Osena, Idol Osena, Szentesi, Suprimax. Ápolás a bórhiány rózsabarnulást okoz. Tápanyagellátás.A szükséges szerves trágya mennyisége 40-50 t/ha. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 4,0 kg/t, P 20 5 1,6 kg/t, K20 8,0 kg/t, Ca 3,3 kg/t, Mg 0,8 kg/t. Betakarítás. Akkor kezdjük, ha a rózsák elérték a fajtára jellemző nagyságot. Úgy vágjuk le a rózsát, hogy a borító levelek körös-körül takmják.Fogyasztása frissen, szétszedve, előfőzve, mélyhűtve, vagy más zöldséggel savanyítva tároljuk.

Brokkoli (Brassica eretica convar. botrytis, provar. ita/ica) Kis kerek bimbójáért fogyasztjuk. Kellemes ízű, finom zöldség. Szaporítás. Helyrevetéssei és palánta neveléssel szaporítható. Tenyészterület igénye hasonló a karfiolhoz. Tenyészterület. Korai szabadföldi termesztés: 50x40-50 cm sor és tőtávol ság. Nyári termesztés: 50-60x40-50 cm sor és tőtávolság (22-23 ezer növény/ha), Őszi termesztés: 60-70x40-50 cm sor és tő távolság. Fajták. Antik, Corvet, Cruiser, Laser, Neptume, Orbit, Caravel F 1. Betakarítás. A még zöld vagy ibolyaszínű virágkezdeményeket újnyi hosszú szárral vágjuk le. Időben kezdjük, mert a virágok hamar kinyílnak. A főrózsa levágása után is lesz termése, mert a levélhónaljakból újabb és újabb hajtások fejlődnek. Frissen fogyasztjuk, vagy fagyasztással tároljuk.

Kínai kel (Brassica pekinensis [LouR] RuPR.)

Kínában már a III. század óta termesztik. Európába a múlt század elején került. állomáshelye Franciaország volt. Meglehetősen nagy mennyiségű könynyen emészthető fehérjét tartalmaz.

Első

---137---

Szaporítás. Őszi szántóföldi termesztésben állandó helyre vetéssei szaporítjuk. Ajánlott sortávolság 50 cm. A vetőmagszükséglet hagyományos géppel vetve l kg/ha, preciziós vetés esetén 0,4-0,5 kg/ha. Fajták. HongKong F~o Kimono, Nagaoka, King F~o Nagaoka 50 F~o Spektrum F~o Yoko F 1• Akinai kel tenyészideje rövid, ezért istállótrágyát lehetőség szerint a fő kultúra előtt adjunk. Ápolás, tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 3,0 kg/t, P 20 5 0,8 kg/t, K 20 1,0 kg/t. Betakarítás. Ha a fej csúcsa alatt 1/3 magasságban kemény tapintású, a szedés elkezdhető, de még csak friss piaci értékesítésre alkalmas. Tárolásra a teljesen megkeményedett fejek alkalmasak.

Bimbóskel (Brassica oleracea convar. gemmifera Duch, Jav.) Szaporítás. Tenyészterűlet-igénye a káposztafélék közüla legnagyobb. A növénysűrűség a fajta tenyészidejétől függően 30-40 ezer db/ha, 70-75 cm sortávolsággaL Egy hektár palánta anyagát 180-240 g vetőmagból állíthatjuk elő. Állandó helyrevetéskor 360-480 g/ha magmennyiség szükséges. Fajták.Boxer, Citadel, Lunet, Oliver, Porter, Valiant valamennyi hibrid F 1 fajta. Ápolás, tápanyage !látás. Tápanyagigénye nagy. Egyéb ápolási munkája a tetejezés, ültetés után 8-l O héttel. Átlagos tápanyagfelvétel: N 5,5 kg/ha, P20 5 1,6 kg/ha, K20 l ,O kg/ha. Betakarítás. Fő időszaka október-november, de ha piaci igény van rá a betakarítás már augusztusban is megkezdhető. A télálló fajták fagyok után is szedhetők. A várható termés 9-16 t/ha.

Gyökérzöldségek A gyökérzöldség-növén yek csoportjában négy növényrendszertani családba tartozó zöldségfajok kerülnek ismertetésre. Ernyősvirágzatú a sárgarépa, petrezselyem, zeller, pasztinák. A libatopfélékhez tartozik a cékla. Keresztes virágú a téliretek, hónapos retek, torma. Fészkes virágzatú a feketegyökér. Gyökérzöldségeink a gyökérből vagy a szár megvastagodásából képződnek. Bennük tápanyagok vannak elraktározva, amelyek között nagyobb mennyiségben szénhidrátokat, vitaminokat, nyomelemeket és egyéb értékes anyagokat találunk. A gyökérzöldségek a vetésforgó második szakaszába kerüljenek, amelyet sohasem trágyázunk frissen. ---138---

Sárgarépa (Daucus carota L.) A legrégibb idők óta ismert zöldség félék közé tartozik. Termesztésbe vételének nyomai 3-4 ezer évre nyúlnak vissza. A görögök és a rómaiak étrendjében is általános volt. Rövid gyökerű változta (karottatípus) csak sokkal később, a XVIII. században jelent meg. Európában őshonos faj. Vad alakja hazánkban is jól ismert, főleg meszes talajokon gyakori. Táplálkozási értékét tekintve a gyökérzöldségek között az első helyet foglalja el. Értékét elsősorban A-vitamin- és C-vitamin-tartalma adja. Jelentős menynyiségű cukor is található benne. Legnagyobb sárgarépa-termesztő területünk Pest megyében van. Ezen kívül Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun és Békés megyében találhatók legfontosabb körzetei. Tápanyagellátás. A növényváltás sorrendjében a sárgarépa leggyakrabban a káposztafélék, a paradicsom, a paprika, a dinnye vagy az uborka után helyezhető el. Utána legtöbbször a hüvelyesek következnek (bab, borsó). A rövid tenyészidejű sárgarépafajták a kettős termesztés be is jól beilleszthetők. Monokultúrába való termesztése nem kedvező. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és mellék termék): N 4,0 kg/t, P20 5 1,5 kg/t, K20 5,5 kg/t, Ca l ,5 kg/t. Szaporítás. A főnövényként termesztett sárgarépa magját kora tavasszal (márciusban) vetik soros, sávos, ikersoros és művelőnyomos vetésmódot alkalmazva. A másodnövényként termesztett sárgarépa vetési ideje június hónap. Mivel magja nehezen kel ki, célszerű közé gyorsan kelő növény (pl. saláta) magját keverni. Üzemi termesztésben 30-45, házi kertekben 20-25 cm-es sortávolságra vetjük. Dörzsölt magból 2 kg, dörzsöletlen magbók 3-4 kg-ot vessünk hektáronként. Fajták. Amszterdami, Nanti, Arany, Danvers-126, Fertődi vörös. Ápolás. Talaj-előkészítéskor tartsuk szem előtt, hogy a sárgarépa mélyen lazított, de ülepedett talajt kíván. Sekélyen szántott talajban sok lesz az elágazó gyökerű répa. A másodvetésű növényként termesztett sárgarépa számára a talajt szántással. fogasolással, hengerezéssei készítik elő. Az ápolási munkák között legfontosabb a talajporhanyítás és gyomirtás. A sorjelzővel vetett sárgarépa már a kelés előtt kapálható, ha a talaj cserepessé vagy gyomossá válik. Később a kapálásokat szükség szerint ismételhetjük A gyomirtás vegyszeres technológiája is ismert. Célszerű a kelesztő és tenyészidőn belüli öntözése a nagy és biztos termések érdekében. Növényvédelem. A sárgarépa vöröslevelűsége (kórokozója: Carrot red leaf virus). A levelek fokozatosan megvörösödnek A vírus még két további vírust aktivizál, a levelek sárgászölden tarkázottak lesznek, a növények törpenövésű ek. Kisebb területen védekezés céljából a beteg töveket távolítsuk el. A levéltetveket gyérítsük.

139---

Sárgarépa xantomonászos betegsége (kórokozója: Xanthomonas carotae) következtében a levelek elszáradnak. A virágzat részlegesen elszárad vagy megbarnul, elszárad. A kórokozót a fertőzött vetőmag és dugvány terjeszti. Az elpusztult növényeket és növényi maradványokat semmisítsük meg. Sárgarépa lisztharmat (kórokozója: Erysiphe heraclei) miatt a zöld részeken lisztes bevonat képződik. A növény szövetei sárgulnak, elhalnak. A védekezés elemi kén használatával lehetséges. Szklerotíniás rothadás (kórokozója: Sclerotinia sclerotiorum) főleg a raktárakban károsít. A rothadás jelentős hőfejlődéssel jár és a velejáró bemelegedés árulja el a gomba kártételét Védekezésképpen egészséges vetőmagot használjunk, száraz nyáron kéntartalmú szerekkel védekezzünk. A sárgarépa sztemfiliumos feketerothadása (kórokozója: Stemphylium radicinum) súlyos károkat okozó betegség. A sárgarépát kétéves fejlődése minden szakaszában megtámadhatja. Az első évben csíranövény-pusztulást és palántadőlést okozhat. A szántóföldön tőszáradást, a raktározás alatt rothadást okoz. A maggal terjedő gomba ellen csávázással védekezünk. Az állományt réztartalmú szerekkel permetezzük. Sárgarépalégy (Spi/a ros ae) nyűi a gyökerekben kanyargós járatokat vájnak. A fertőzött gyökerek a raktározás folyamán könnyen rothadnak. Hazánkban védekezés nem szükséges ellene. Betakarítás. Szedése tavaszi magvetésből már júniusban kezdődik, amikor gyökerük a ceruzavastagságot elérte. A hosszú tenyészidejű fajtákat téli fogyasztásra a fagyok beállta előtt szedik fel, kézzel vagy géppel. Nyáron csomázva értékesítik, 5-6 gyökeret kötve össze. Ősztől kezdve leveleitől megtisztítva súlyra értékesítik, és ömlesztve szállítják. A sárgarépa télen prizmában és pincében is tárolható. Az eltartás alapkövetelménye, hogy teljesen ép legyen a répa betároláskor. A tárolóhelyiség 6-8 °Cnál ne legyen melegebb, mert a répa könnyen befülled, és könnyen elrothad Petrezselyem (Petroselinum crispum [MILL.] NYM EX A. W. HILL.) Gyökeréért és illatos leveléért termesztik. Mindkettőt ételízesítőnek használják. Leveleiben sok a C-vitamin. Az őszi és téli időszakban nyersállapotban fagyasztva a legfontosabb vitaminpótló lehetne, de sajnos hazánkban így csak elvétve fogyasztják. Szaporítás. Magja kora tavasszal, esetleg már ősszel vethető. Hazánkban a tél végi, tavaszi vetés a legmegfelelőbb. Nehezen csírázik, ezért célszerű sorjelző növénnyel vetni. A kelés biztonsága a vetés mélységének szabályozásával érhető el. 2-3 cm mélyen kell vetni. Kelés időszakában jót tesz a mulcs alkalmazása. Ikersoros elrendezésben a széles sorköz 70 cm, a keskeny pedig 24 cm (bakhátas művelés). Szalagos elrendezéskor a szalagok közötti távolság legalább

140---

45 cm, a sorok közötti 25-28 cm. A vetőmagszükséglet l ,8 kglha (0,8 millió növény/ha), 6 kg/ha (2 millió növény/ha) között változik. Fajták. Korai cukor, Félhosszú, Hosszú, Mohafodrozatú. Tápanyagellátás. Előveteménye kapja az istállótrágyát, mert nem szereti a frissen trágyázott talajt. Előveteményei ugyanazok a növényfajok lehetnek, mint a sárgarépának. Trágyázáshoz a sárgarépánál leírtak az irányadók. Talaj-előké szítésben legfontosabb a mély alapművelés, mert sekély művelésű talajban a gyökerek lábasodnak, meggörbülnek Vetése előtt indokolt a talajt fertőtleníteni. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék) (6,35 t/ha termés): N 3,0 kg/t, P20 5 l ,8 kg/t, K20 6,0 kg/t. Növényvédelem. A sárgarépán is előforduló baktériumos lágyrothadáson, szklerotíniás rothadáson, stemfiliumos feketerothadásan kívül gyakori betegsége még a gumóvarasodás. Petrezselyem szeptóriás betegsége (kórokozója: Septoria petroselini). A leveleken kisebb kerek, barna, később középen kifakuló foltok keletkeznek. Erős fertőzéskor a gyökér fejletlen marad. A védekezés csávázással történik. Tenyészidőben réztartalmú szerekkel permetezzün k Betakarítás. A várható termés rövid gyökerekből öntözés nélkül 6-15 t/ha. Öntözéssel 15-30 t/ha. Hosszú gyökerűekből 10-15 t/ha, illetve 20-35 t/ha. 2 A csomózott árú mennyisége 10-15 csomó/m .

Pasztinák (Pastinaca sativa L. ssp. sativa) Hazánkban régóta termesztik, de napjainkig sem terjedt el. Helyenként a házi kertekben található. A konzervipar érdeklődik utána és ez megnövelte jelentő ségét. Különböző készítményekhez kiegészítőként használják. Több értékes tápanyagat tartalmaz, mint a petrezselyem. Márciusban, áprilisban vetjük. A hektáronkénti vetőmag szükséglete 3-6 kg. A pasztinák is lassan csirázik, laza, mélyrétegű talajra van szüksége. Egyéb művelési eljárásai megegyeznek a sárgarépáéval és a petrezselyemmel. Ápolását - főleg nők - fedett testtel végezzék, mert a levele kiütést okozhat. Fajták. Fertődi jé/hosszú. Betakarítás. Hosszú tenyészideje miatt októberre fejlődik ki. Fagyállósága miatt szántóföldről még télen is szedhetjük, ha a talajt szalmávalletakarjuk. A talaj átfagyása után annak kiengedése után is szedhetjük. Egyébként a fagyok előtt felszedve veremben tároljuk. Ízletes gyökerét párolva, illetve leveszöldségként fogyasztjuk. Levelét sem ember sem állat nem fogyaszthatja.

Zeller (Apium graveo/ens L.)

Régóta termesztett növény. Három típusa fordul elő: gumós, metélő, és a halványító zeller. Nálunk a legnagyobb területen a gumós típust termesztjük, ennek a levele is fogyasztható.

141

Szaporítás. Érzékeny a hidegre ezért szaporítását szaporító ládákba, melegágyba palántaneveléssel biztosítjuk. Fagyosszentek elmúltával ültetjük ki a palántákat a szántóföldre. A palánták állományszükséglete 800-1000 db négyzetméterenként, vetőmag szükséglete 0,5-1 g/m 2 • Hektáronként 60-120 ezer növény ültethető, amely 90-140 ezer magból állítható elő. Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 3,5 kg/t, P20 5 2,0 kg/t, K20 6,0 kg/t, Ca 5,35 kg/t, Mg 0,45 kg/t. Tápanyagban gazdag, jó vízellátású, mélyrétegű, levegős talajt igényel. A vetésforgó első szakaszában szerepel. Ősszel szerves trágyát vagy komposztot szórjunk ki a területre. Kálium igényes ezért fahamut, jól érett sertés trágyát, kőzetőrleményeket (alginitet, zeolitot, riolit-tufát) adjunk számára. Meghálálja az erjesztett csalánlével való öntözést. Fontos számára a levegős környezet, tenyészterület. Ezzel a betegségektől is védjük, érdemes mezei zsurló forrázattal permetezni. Kedvező számára a talajtakarás, de a gumókat hagyjuk szabdon. Fajták. Hegykői, Monostorpályi, Frigga, Apia. Betakarítás.A zeller már a nyár során levelestől értékesíthető. Tárolásra, feldolgozásra késő ősszel szedjük. A levelektől és a gyökerét megtisztítjuk és az ép gumókat homokban, prizmákban tároljuk. Levelét sóval tartósíthatjuk, mélyhűtve tárolhatjuk, megszáríthatjuk. Nagy vitamin és ásványi anyag tartalma miatt nyersen vagy párolva fogyaszthatjuk. Termésmennyisége általában 15-35 t/ha. A levélzöld mennyisége 15-20 t/ha. Retek (Raphanus sati v us L.) Európában a germánok és a szlávok !akta területeken termesztésbe vétele a középkorban kezdődött. Magyarországon termesztése szintén régi keletű. Már a XVI. században is található leírás róla. A csípős ízét egy mustárolaj okozza. Szaporítás. A retket hazánkban ritkán termesztik vetésforgóban. Legtöbbször csak elő- vagy utó termény, egyes esetekben köztes növény. A hónapos retket elő vagy utó növényként, a téli retket pedig a nyár elején lekerült növények után vethetjük. Közvetlenül istállótrágyázott területre ne kerüljön, mert könynyen férgesedik és trágya ízt kap. A talaj-előkészítő munkákat a vetés időpont ja és az elővetemény szabja meg. A hónapos és a nyári retek talaját a kora tavaszi vetésű növények, a téli retekét a nyári vetésű növények talaj-előkészítő munkáinak gyakorlata szerint műveljük meg. Szaporítási módja az állandó helyre vetés. Tavaszi termesztéskor (hónapos retek) l 0-20x4-5 cm a sor- és tőtávolság, négyzetes vetéskor 5-8x5-8 cm a sor- és tőtávolság. Nyári termesztéskor 20-25x5-7 cm a sor- és tőtávolság (22-33 ezer növény/ha). Oszi-téli termesztéskor 30-40 x 12-15 cm a sor- és tőtávolság.

142---

Fajták. Hónaposretek fajták: Szentesi hajtató. Korai piros, Szentesi óriási vaj. Nyáriretek fajták: Jégcsap, Jánosnapi. Oszi-téli retek fajták: Müncheni sör, Eifurti kerek fekete. Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel, (fő és melléktermék) hónaposretek: N 5,0 kg/t, P 20 5 2,0 kg/t, K20 5,0 kg/t, Ca 2,2 kg/t, Mg 0,4 kg/t. Rövid tenyészideje alatt nem kíván ápolási munkát. A szükség szerinti gyomirtó és talajporhanyító munkákon kívül a sűrűn kelt vetések ritkítása válhat szükségessé. Száraz időben öntözni kell. Betakarítás. A retket akkor szedik, amikor a gumók, illetve a gyökerek elérték a fajtajellegnek megfelelő nagyságot vagy az állományt ritkítani kell. Kézzel is könnyen szedhető. Szedés után mossák, és értékesítés előtt csomózzák. Egy-egy csomóban rendszerint 5 retek van. Növényvédelem. Retekmozaik (kórokozója: Radish mosaic comovírus). A levél kivilágosodik és a lemezen sötétzöld szögletes foltok jelennek meg. A védekezés során a fertőzést terjesztő földi bolhákat kell irtani. Ne termesszünk káposztaféléket a közelében, mert a káposzta vírusbetegségei súlyosbítják a retek helyzetét Földibolhák (Phyllotreta fajok). A retek levelén szabálytalan lyukakat rágnak. A fiatal növényeket teljesen elpusztíthatják. Különösen aszályos időben jelentős a kártételük. Káposztalégy (Phorbia brassicae). Nyűi a gyökeret támadják meg. Védekezés permetezéssel történik.

Cékla (Beta vulgaris L. ssp. esculenta convar. crassa provar. conditiva ALEF)

Őshazája a Földközi-tenger vidéke. Hazánkba a XVII. században már három

változata volt ismert (vörös, fehér, sárga). Jelenleg is kis területen termesztjük. Biológiai értékénél fogva elsősorban a téli időszak frisszöldség-ellátásában jelentős. Olcsó, ízletes salátanövény, sokféle formában használható. Táplálkozási értékét növeli jelentős cukortartalma (7-9%). A vitaminokközül a C-vitamin található benne. Önálló termesztő-körzetek nem alakultak ki. Általában a városok közelében, a helyi igények kielégítésére termesztik. Szaporítás. Áprilistól vethetjük szabadföl dbe. Májusban, júniusban is vethető. Ezek termése különösen ízletes. Minden esetben állandó helyre vetjük. A vetőmag mennyisége gomoly esetén 12-16 kg/ha. Monogerm mag esetén 6-8 kg/ha. A vetési mód soros. Sortávolság 45 cm. A vetés mélysége 2-3 cm. Fajták. Detroit, Bíborgömb, Bíborhenger. Tápanyagellátás. Kálium igénye nagy. Folyamatos vízigénye miatt fontos nála a talajtakaró. Átlagos tápanyagfelvétel, kg/t (fő és melléktermék): N 2,0 kg/t, P20 5 4,0 kg/t, K20 l ,O kg/t, Ca 4,0 kg/t, Mg 6,0 kg/t. Növényvédelem. Gombabetegségek ellen véd a szellős növényállomány vagy a parajuxos permetezés.

143---

Betakarítás. A korai vetéseknél sűrű állomány esetén ritkító szedést alkalmazunk. Ezt elfogyaszthatjuk. A késői vetést a fagyok beállta előtt októberben szedjük fel. Csavarjuk le óvatosan a levelét, mert vágva lassan elvérzik. Homokban, pincében vagy prizmában tároljuk. A várható termés 10-20 t/ha. Feketegyökér (Scorzonera hispanika L.) A feketegyökér őshazája Európa. A botanikusok csak a XVI. századtól emlegetik a kultúmövények között. Termesztése hazánkban ma sem számottevő. Egy vagy két éves kultúrában termesztjük. Egyes vidékeken, ahol a hosszú ízletes gyökerét "téli spárgának" is nevezik. Szaporítás. Már márciusban vessük, de vethető a nyár vége felé is. A házikertekben 20-25 cm-es, üzemi művelésben 36-40 cm. sortávolság ajánlott. A vetőmagszükséglet 5-15 kg/ha. A növényeket célszerű 10-14 cm tőtávolság ra kiegyelni. Fajták. Magyarországon nincs, külföldön is kicsi a választék. Ápolás. Mint a gyökér növények a mélyen lazított talajt kedveli Közepes tápanyag igényű növény. Növényvédelem. Zsenge gyökereit nagyon szereti a pocok. Ez ellen véd a mulcs takarás, melynek vigyázzunk egyenletes épségére. Betakarítás. Szedéskor a hosszú gyökeret óvatosan ássuk ki. Könnyen eltörnek. Nedves homokban, pincében tároljuk.A következő évben ha kitörik a virágokat, még egy évig gyökeres (termő) állapotban marad.

Egyéb zöldségek Csemegekukorica (Zea mays convar. saccharata Koern.) A takarmány kukoricával kereszteződve a minősége jelentősen romlik, ezért tartsuk be a védő távolságot. Szaporítás. Április végén, május elején vessük. Házikertben tenyészterülete 70x20-22 cm (50-60 ezer tő/ha). Gépi betakarítás esetén a csőtörö munkaszélességéhez igazodva 91 illetve 102xl0-20 cm (55-110 ezer tő/ha). Vetőmag mennyiség : 12-20 kg. Függ a szemek nagyságától. Fajták. Korai a Spirit, középérésű a Jubilea, a Dallas. Ápolás. A talajt a gyomosodástól kapálással, kultivátorozással, gyomfésűvel lehetőleg állandóan tartsuk tisztán. Meghálálja az istállótrágyát (20-30 t/ha.) Betakarítás. Fajtától függően júliustól szeptemberig tart. Tenyészideje általában 90-120 nap keléstől számítva. A bibeszálak elbarnulásajelzi a betakaríthatóságat Ilyemkor még a szemek puhák, tejesek, a legfinomabbak. Főzve, sütve, nyersen, mély hűtve történő tárolás után.

144---

Zöldspárga (Asparagus officinalis L.) A spárga hajtása a gyökértörzs (rizóma). Ennek oldalgyökereiből fejlődnek a felhasználásra kerülő hajtások, az ún. spárgasípok. A le nem szedett sípokból fejlődik az 50-150 cm magas szár. Szaporítás. A spárga hőigényes növény, bár gyökértörzse a hideg teleket is jól átvészeli. Tápanyagigényére jellemző a nagy kálium- és nitrogén felhasználás. Foszforfogyasztása kisebb, a talajban elegendő meszet talál. A spárga évelő növény, ezért a rendes vetésforgón kívül kell részére helyet keresni. A spárgatelepek általában 12-15 évig, gondos kezeléssei20-25 évig is eiéinek. Ugyanazon a területen újabb telepítés csak 4-5 év múlva ajánlható. A magoncok nevelésére olyan területet válasszunk, amely kielégíti a spárga optimális talajigényét, és olyan helyen legyen, ahol spárgát még nem neveltek. A magoncok nevelése során a spárgamag és a fiatal csíranövény hidegre nem érzékeny, ezért ajánlják az őszi magvetést is. Hideg időben azonban lassan csírázik és az ősszel vetett mag is csak április elején kel ki. A tavasszal - április végén - vetett mag rövid idő alatt kikel, ha a csírázáshoz megfelelő a hőmérséklet és a talajnedvesség. A vetés mélysége ősszel 3-4 cm, tavasszal 4-5 cm. A korábban alkalmazott ritkítás a szemenként vetőgép használatával elkerülhető. A spárgamag lassú kelése miatt célszerű sorjelző növényt is vetni. Jól bevált erre a célra a retek. A nyári szárazságban az öntözés elengedhetetlen. A magoncnevelés 1-2 évig tart. A magoncok felszedése igen nagy gondosságot kíván, nagyon kell figyelni arra, hogy a tároló gyökerek meg ne sérüljenek. Ezek általában 15 cm körüli mélységben helyezkednek el. Több napig tartó telepítés esetén ajánlatos a magoncokat ültetésig htívös helyen tárolni. A kijelölt spárgatelep talajának előkészítését már a spárgamagoncok végleges helyre telepítése előtti évben kezdjük a talajfelszín egyengetéséveL A következő tennivaló a terület 40-70 cm mélységig való forgatása. Ekkor esedékes a nagy mennyiségti, 50-70 t/ha szerves trágya kijuttatása. A sorok helyének kijelölése után következik tavasszal az ültető árkok készítése. A sortávolság 120-140 cm. A tőtávolság a sortávolság fele. A sorok helyének talaj-előkészí tése 30 cm mély és ugyanolyan széles árkok ásásával kezdődik. A következő munka a spárgatövek ültetése ősszel vagy tavasszal, a fagyok elmúltával. Ültetéskor célszerti a tövek helyére egy maroknyi érett komposztot helyezni. A spárgatövek ültetési mélysége általában 14-18 cm. Apolás. A spárga 2-3 év után fordul termőre. Az első évben a talaj gyommeutesen tartása jelenti az alapvető munkákat. Szárazság esetén a hiányzó csapadékot öntözésekkel pótoljuk. A második évben is ez a feladat. A harmadik évtől kezdődően bakhátakat emelnek, így a hajtások 20-25 cm vastag rétegti, napfényten mentes közegben nőnek. A bakhátak felső részének szélessége

145---

25-30 cm. Magassága is Jegalább ennyi legyen. A szedési idény befejezése után a bakhátak talaja visszahúzható a sorközökbe. A szedés akkor kezdhető, amikor a hajtások növekedése eléri a bakhát felszínét. Ez általában április 1-1 O. között, a fő szedési idény rendszerint május 10-15. között van. A fejlett spárgatöveken október végéig 20-25 db, 12-15 mm átmérőjű hatás fejlődik. A zöldspárga ízletesebb és vitaminokban, nyomelemekben gazdagabb, mint a halványított. Termesztése sokkal egyszerűbb, mivel a föld fölött képződött hajtásokat szedjük. A még zsenge, ki nem nyílt hajtásait (sípjait) a föld felszíne fölül szedjük, így termelése sokkal egyszerűbb, és olcsóbb is. Növényvédelem. Spárgarozsda (kórokozója: Puccinia asparagi). Tavasszal a spárgasípokon hosszúkás foltok mutatkoznak. A szárrészeken szeptemberben feketésbarna porzák jelennek meg. A talaj feletti részek őszre elszáradnak. Védekezés ősszel a hajtások kivágásával és elégetésével történik. A szedés befejezésétől permetezéssel is védekezhetünk. Spárgalégy (Platyparea poeciloptera). A kártevő nyűvei a hajtások belsejében rágnak. A hajtások rendszerint meggörbülnek, majd idő előtt elszáradnak. Védekezésüla görbült szárakat azonnal távolítsuk el a tőbő!. A legyek rajzása után permetezzünk. Spárgabogarak (Crioceris spp.). A leveleket rágják, permetezni kell ellenük. Levéltetvek. Szívásuk a leveleket begörbíti. A levéltetvek ellen használatos szerekkel védekezhetünk. Betakarítás. Májustól június végéig (János napig) takarítsuk be a spárgát. A zöld sípok 20-30 cm-es magasságánál vágjuk. A zöld spárgát nem hámozzuk, 10-15 percen át főzzük vagy pároljuk

Ökológiai termesztés a zöldséghajtatásban Hazánkban az üvegházak és a fólia alatti termesztés kezdeti területi növekedése után az ezerkilencszáznyolcvanas évek végén indultak el - a külföldi eredményeket is figyelembe véve - az ökológiai termesztési kísérletek melynek napjainkra már jelentős eredményei vannak. Az ökológiai termesztést ma is többen ellenzik mondván, hogy nem a természetes körülmények között termelt nővények termését adja el a fogyasztónak. A hagyományos termelés hívei a kémiai növényvédelem elhagyását lehetetlennek tartják .. Az integrált termesztést folytatók pedig a nitrogénműtrágya elhagyását mondják a legnagyobb gondnak. Ahhoz pedig, hogy az ökológiai termesztés gazdaságos és jövedelmező legyen; a lehető legbiztosabb tudásra, gyakorlatra van szükség. Es ha egy termelő betartja az ökológiai termesztés szabályait, nem lehet kétséges a "biotermék" megjelölés jogossága. 146---

Az ökológiai termesztés célja hajtatásban: - magas értékű, garantáltan egészséges élelmiszer megtermelése, - a biotermékelőállítást tanúsító dokumentáció megléte legyen. Az ökológiai termesztés a zöldséghajtatásban is a termesztés-technológiai, a kémiai és biológiai védekezési módszerek összehangolt, együttes alkalmazását jelenti. Ezek aránya azonban más mint a szabadföldi termesztésben. A termesztés technológia legfontosabb része a fűtési lehetőség és az infrastruktúra. Ha ezek biztosítottak a nagy légterű, jól felszerelt üveg- és fóliaházakban, az egész évben lehet termelni. A termesztett növény minden igényét ki tudjuk elégíteni. A vetésforgó a hajtatott ökológiai termesztés legvitatottabb eleme. Mivel a hajtatás lényegében egy pár növényre korlátozódik le - paprika, paradicsom, uborka- amelyeknek a betegségei nagyrést közösek. Ennek következményeivel számolni kell. A hajtatott zöldségtermesztésben döntő afajtaválasztás. A fajták rezisztencia és tolerancia tulajdonságait jól ismerve olyan előnyben részesül a termelő, amelyhez szinte ingyen jut és használhat is az ökológiai termesztés során. Ezért is csak igazolt eredetű fémzárolt vetőmagot szabad felhasználni. Csak az egészséges és jól fejlett palántákat lehet kiültetni. Saját palánta előállítása vagy palánta vásárlás esetén az alábbiak betartása szükséges: fajtaazonosság, palántadőlés megelőzése, vírusos betegségeknek ellenálló szelektálás nemesítéskor, optimális tápanyag és vízellátás, megfelelő hőmérséklet és páratartalom betartása a fejlődés minden fázisában, kártevő mentesség. A növényvédelem a termesztéstechnológia kiemeit fontosságú része kétségtelenül. Elemei közül a legfontosabbak következők: - a termesztéstechnológiához illesztett fajtaválasztás, - a legmegfelelőbb tenyészterület, - időben, színvonalasan elvégzett zöldmunkák, - klímaszabályozás, - energiatakarékos fűtési mód, - a talaj szerkezetének, szervesanyag-készletének fenntartása, - pontos vízadagolás, - a nővény fejlődési stádiumához alkalmazkodó tápanyagellátás, - gyomirtás, - a növények védelme szedéskor a sérülésektől, szennyeződésektől. A tápanyag gazdálkodás vonatkozásában lényeges az, hogy csak annyit adjunk ki, amennyire a növénynek szüksége van. A kijuttatandó hatóanyag-menynyiséget talajvizsgálattal határozzuk meg. Az öntöző vizet is vizsgáltassuk meg. A talajvizsgálat adatai alapján határozzuk meg a szükséges tápanyagok összes mennyiségét, elosztási módját, kiadásának időzítését.

147---

A tápanyag-utánpótlást az ökológiai termesztésben a szerves anyagokra és komposztokra alapozzuk. Ez akkor is így van ha manapság egyre több komplex trágyaszer áll rendelkezésünkre. A megfelelő terméskötődésnek sok akadálya van - szárazság, hosszú idejű nedvesség, alacsony vagy magas hőmérséklet - ám ezek ellenére mégis alapvető feltétele a virágok tökéletes beporzása. A beporzást a természetben a rovarok segítik. Hazai körülmények között a beporzást elsősorban a méhek végzik. Ennek segítésére a kertészek hagyományosan együttműködnek a méhészekkel. Zárt termesztő-berendezésekbe a rovarok csak korlátozott számban tudnak bejutni. A sok méhfaj közül Magyarországon a nagytestű poszméhek váltak be erre a célra. A poszméheket erre a célra különböző méretű kaptárakban szállítják. A poszméhek megfelelő körülmények között gyakorlatilag minden virágot beporoznak. A zöldségnövények virágai kevés nektárt tartalmaznak, ezért speciális cukoroldattal kell etetni a méhekkel A zöldséghajtatásban ökológiai termesztésnél a növényvédelemben meghatározóvá kell lenni a biológiai növényvédelemnek. A biológiai védekezés növényvédelménekfogalomkörébe a következőket soroljuk: -hasznos szervezetek betelepítése a termesztő berendezésekbe (20. táblázat), - biopreparátumok alkalmazása (baktériumok, rnikroszervezetek hatóanyagai), - hasznos szervezetek spontán betelepedésének elősegítése. 20. táblázat. A biológiai védekezésben felhasználható hasznos szervezetek KárteviSk

A természetes ellenség neve

Üvegházi molytetli

Encarsia formosa, fürkészdarázs Macrolophus coliginosus, ragadozó atka

Tripszek

Ambliseius cucumeris, ragadozó atka Orius insidiosus, ragadozó poloska

L véltetvek

Aphidius colemani, fürkészdarázs Aphidius ervi, fürkészdarázs Aphidoletes aphidimyza, ragadozó szunyog

Levélaknázók

Dacnusa sibirica, fürkészdarázs Diglyphus isaea, fürkészdarázs

Hernyókártevők

Bacillus thuringiensis, baktérium

Takácsatkák

Phytoseiulus persimilis, ragadozó atka

Forrás: Timon B.- G. Tóth M.- Mikulás l.- Sz/Jke l.- Gál/.- Radics L.- Paszternák F. - Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pamkotai M. - Gy/Jrfi J. - Zámboriné Német É. (2007): Okológiai gazdálkodás a kertészetben. in. Okológiai gazdálkodás ll. (szerk. Gilingemé Pankotai M. - Radics L). Szaktudás Kiadó Ház. Bp. 479.

148---

A biológiai védekezés, mint növényvédelmi módszer önmagában nem használható, feltételezi a termesztésrechnológiai, fizikai, és kémiai védekezési elemek együttes alkalmazását. Ökológiai termesztés esetén a termesztőberendezést és az eszközöket alaposan meg kell tisztítani, amit lehet fertőtleníteni. Talajfertőtlenítés esetén a kémiai fertőtlenítés tilos, az egyéb módszerek túl költségesek. Ezért a legolcsóbb a megfelelő terület megválasztása. Erősen fertőzött területen kilátástalan a vegyszermentes termesztés. Ültetés előtt a ragadós színes fogólapok nagyobb mennyiségű kihelyezése igen hasznos. A kártevők és természetes ellenségeik közötti egyensúly megteremtése csak megfelelő hőmérsékleti és páratartalmi elvárások esetén sikeres, ezért a kiírnaszabályozás döntő része a termesztésnek. A biológiai védekezés elengedhetetlen fizikai- eszközei, segédeszközei a színes ragadós fogólapok, a színes klipszek kirakása segítve ezzel a vegyszeres foltvédekezést Fontos a manitoring az ökológiai termesztés sikeres folytatásának céljából. Ez a termőhely rendszeres, szakszerű megfigyeléséből, a megfigyelt adatok rögzítéséből áll. A sűrűszövésű rovarhálókat a szellőzőkre, és az ajtókra szerelik fel megakadályozva ezzel a rovarok berepülését a termesztő berendezésbe. A kiegészítő kémiai védekezés - az ökológiai termesztésben engedélyezett anyagokkal - a növényvédelem szükséges része. Elsősorban foltkezelésre kell használni a szellőzóknél betelepedő kártevők (levéltetvek) ellen, illetve a forró pontokon (atkák), ha errőllekésünk, állománykezelés szükséges. Kémiai védekezés lehet szükséges ezeken kívül a gomba betegségek ellen. Ökológiai termesztés esetén is számolnunk kell tehét a gédekezés költségeivel, gazdaságosságávaL A vegyszeres kezelések elhagyásának (biológiai védelem) számos pénzben nehezen kifizethető előnye van: - nem terhelünk vegyszerrel senkit, - a termék szermaradék mentes, - nincs élelmezésügyi várakozási idő, - nincs munkaegészségügyi várakozási idő, - nem alakul ki a kártevőkben a rezisztencia, - csökken a vírusbetegségek járványszerű fellépésének veszélye, A növényvédelmet nagymértékben segíthetik az előrejelzések. Ezeket lehetőleg be kell szerezni. Az ökológiai termesztési mód elismertetésének alapvető feltétele a termelés teljes dokumentálása.

149---

Ökológiai gombatermesztés Az emberi táplálkozásra alkalmas gombafajok minden bizonnyal már a gyűj tögető gazdálkodás idején helyet kaptak a táplálékot adó növények között. A csoport különleges jellemzői közé tartozik, hogy a gombák klorofill nélküli növények, s ezért életmódjuk a zöldségféléktől sok vonatkozásban eltér. Érdemes megemlíteni, hogy több mint l 00 OOO puha húsú gombatípus közül eddig 150 ehető faj került a köztermesztésbe. Az említett 150 fajból pedig 50 sorolható a kitűnő ízű (csemege-) csoportba. A termesztett gombafajok száma az ehető fajoknak mintegy 50%-a. Az első termesztési adatok nagyon régi keletűek. A feljegyzések szerint a bocskoros (Volvariella volvacea) és a shii-take gombát (Lentinus edodes) már több mint 2000 éve termesztik. Sokkal későbbi eredetű a csiperkegomba (Agaricus bisporus, Agaricus edulis) termesztésének kezdete, bár ennek is mintegy 400 éves múltja van. A laskagomba (Pleurotus ostreatus) termesztése az előző fajokéhoz képest új keletű, csak a XX. század elején kezdtek vele Németországban foglalkozni. Az ökológiai termesztést nem nehéz bevezetni, hiszen a hagyományos termesztés sem áll messze tőle. Azokat a technológiai elemeket kell csak helyettesíteni, amelyek a tápanyag-utánpótlását, a rovarölő szeres kezeléseket, illetve egy-két gombaölő szeres kezelést helyettesít. A megtermelt mennyiségeket figyelembe véve első helyen a termesztett csiperkegomba áll, ezt követi a sii-take, majd a laskagomba fajok következnek. Ma a világon a fejlett társadalmakban a gombafogyasztás évenként és fejenként 2-3 kg. Magyarországon ez a szám 0,6-0,7 kg, ami azt jelenti, hogy a hazai ökológiai gombatermesztés előtt kiugróan jó lehetőségek állnak, főleg ha figyelembe vesszük az export lehetőségeket is.

A termesztett csiperkegomba Mivel a termesztett csiperkegomba jelenlegi termesztéstechnológiája hosszú idő alatt alakult ki, igényeiről messze a legtöbbet tudjuk termesztett gombáink közül. A csiperkegomba ökológiai-termesztése a hagyományos termesztéshez hasonlóan 2 fő technológiai fázisra osztható: a komposzt előállítása és a becsírázott komposzt letermesztése. Komposzt előállítása során a biokomposzt alkotórészei a következők: lótrágya, gabonafélék szalmája, baromfi trágya, víz és gipsz. - Lótrágya. Lehetőleg zabbal etetett lovak alomjából származzon. - Gabonajé/ék szalmája. Hazánkban elsősorban búzaszalmajön számításba. Távlati cél, hogy biotermesztésből származó szalmát használjunk fel. Aratás után minimum 3-4 hónapig, vagy még jobb hosszabb ideig (l 0-12 hó150---

nap) ajánlatos pihentetni a szalmát. Bálákban, fedett színben vagy jól öszszerakva fótiával letakart kazlakban tároljuk. Csak egészséges (penészmentes), száraz szalmát használjunk fel. - Baromfitrágya. Nitrogénforrásként szolgál. A biotermesztésben korlátozott mennyiségben , maximum l 0%-os arányban keverhető be. A hagyományos komposztkészítéskor különböző műtrágyákat (pétisó, karbamid stb.) használnak. Ezeket az anyagokat a biokomposztba szigorúan tilos bekevern i. Elvileg a szabadban is lehet komposztáini egész évben, de jobb a szilárd burkolatú, lehetőleg fedett térben komposztálni. A kazal környéke így könnyebben tisztán tartható, illetőleg kevésbé fertőződik, azonkívül az időjárás viszontagságainak (eső, szél) is kevésbé van kitéve. Lényeges, hogy a komposztáló hely szellős legyen. A komposztálás során a lótrágyát vagy egyéb szerves alapanyagokat, amelyek biológiai termesztésből származnak, magas hőmérsékleten (kazalban) hőkedvelő baktériumok, sugárgombák, penészgombák segítségével néhány hét alatt olyan állapotba hozzuk, amely a természetben több hónapig is eltartana. Közben kizárjuk sok más versengő szervezet jelenlétét, életlehetőségét. A komposztálás során a mikroorganizmusoknak vízre és oxigénre van szükségük, ezért a kazlat meg kell forgatni, és ameleg következtében elpárolgott vizet pótolni kell. Közben a mikroorganizmusok a könnyen hozzáférhető anyagokat, a vízoldható szénhidrátokat lebontják, amelyek ha megmaradnának, akonkurens penésznek kedveznének. A keletkező "biomassza" és a maradék rostanyagok a komposzt lehűlése után kedvező tápanyagai lesznek a csiperkének. A komposztálás közben antibiotikumok is keletkeznek a komposztban, melyek a későbbiekben védik a esiperkét a versengő penészektőL A komposztálás korszerű technológiával átlagosan 17-20 napot vesz igénybe. Ezt követi a csírázás és zsáktöltés. A hőkezelés során a komposztálás folytatása és befejezése ellenőrzött körülmények között történik. Erre azért van szükség, mert a komposztot a kártevők től csak így tudjuk mentesíteni. Időtartama 7-10 nap. Előtte a komposztálást is hasonló ideig folytatjuk, csak közben a 7.-1 O. napon megszakítjuk, és kezdetét veszi az igényes hőkezelés. A komposztot lassan kell felfűteni friss levegő bejuttatása nélkül 25-30 óra alatt 56-58 °C-ra. Ezt az értéket (a komposztban) 2-4 óráig kell tartani, azután megszüntetjük a fűtést és hagyjuk, hogy a komposzt hőmérséklete lassan, önmagától 45 °C-ra lehűljön. Ekkor friss levegő bejuttatásával gyors lehűtést végzünk, és kezdődik a csírázás, zsákolás. A hőkezelés volt az, amely forradalmasította a csiperkegomba termesztést. Ez annak idején, és jelenleg sem nevezték ugyan biomódszernek, pedig lényegét tekintve az, mivel hő hatására a komposztban lévő különböző kórokozók és kártevők elpusztulnak. Ebben a folyamatban a csiperkegomba számára fontos 151

tápanyagok további feltáródása, valamint hasznos mikroszevezetek szaporodása is végbemegy. A megfelelő hőmérséklet és időtartamig végzett hőkezelés a károsítók teljes elpusztulását eredményezi. A kondicionálást gőzzel végzik. A gombacsíra mennyisége 100 kg komposztra számítva 0,5-1,0 liter lehet. A csíra 10%-át hagyjuk meg és szórjuk a zsákban lévő komposzt felszínére. A csírázást steril körülmények között kell végeznünk a fertőzések elkerülése végett. Atszövetés: a micéliumok 22-26°C-on (a komposztban mérve) növekszenek a legjobban. Ha a levegő hőmérséklete 20 oc fölé emelkedik, folyamatosan ellenőrizni kell a komposzt belsejének hőmérsékletét, mert a micéliumok 33 °Cos komposztrétegben elpusztulnak. Nyáron még fontosabb ennek ellenőrzése, 28-30 °C-ot meghaladó hőmérséklet esetén intenzíven szellőztetni kell. Két kritikus időpont is lehet a túlmelegedésre: egyik a csírázás, a másik az átszövetés 10.-15. napja. A túlmelegedést minden eszközzel meg kell akadályozni. Takaróanyag nélkül a komposzt nem hoz termőtestet A takaróanyag tőzeg és kőpor különböző arányú keveréke. (Minden termesztő a saját receptjére esküszik.) Vannak akik szerkezetjavítónak gipszet is adnak hozzá. Biotermesztésben a takaróanyag fertőtlenítésére formalint, hypót, illetve bármilyen gomba- vagy rovarölőszert használni tilos. Javasolt a gőzborotvával való fertőtlenítés, amikor az egész takaróanyagat 60 °C-ra fű tik, és ezen a hőmérsékleten tartják minimum 30 percig. A takarástól a micéliumoknak a takaróanyag felszínén való megjelenéséig 8-14 nap telik el. Ilyenkor az optimális hőmérséklet 18-22 °C, a relatív páratartalom 90-95%-os, melyet az utak locsolásával érhetünk el. A takaróanyagot mindig nyirkosan kell tartani, de ne öntözzük túl, mert ha a komposzt is nedves lesz, berohadhat A micélium kifutása idején még mindig tartani kell a 90-95% relatív páratartalmat az utak öntözésével, de meg kell kezdeni a szellőztetést is intenzíven. A levegő hőmérsékletét fokozatosan csökkentsük 16-18 °C-ra, mert ha ezt nem sikerül elérni, a micélium túlságosan kifut a takaróanyag felszínére. A túl korai szellőztetés sem jó, mert akkor a kis gombák mélyen képződnek. Amikor a gombák zöme eléri az 5-6 mm-es nagyságot, csökkentsük a szellő zés mértékét az előző időszak egyharmadára, a hőmérséklet maradjon 16-18 oc és a relatív páratartalom kisebb, 80-85% legyen. A kórokozók és kártevők közül ki kel emelni a penészgombákat, melyek ellen védekezési lehetőség nem ismert. A száraz mólé és a nedves mólé a termőtestek betegsége, a legnagyobb kárt okozhatják. A pókhálós penész első sorban szakszerűtlenül kezelt kultúrákban jelenik meg. A gombalegyek ellen az ajtók és ablakok bezárásával védekezhetünk. A meztelen csigák ellen mészpor kiszórásával és sörcsapdávaL Mielőtt a frissen becsírázott komposztot a termesztőhelyiségbe vinnénk azt is alaposan fertőtleníteni kell szintén gőzborotvávaL

152---

A biocsiperkegomba termesztésének új távlatot nyit az úgynevezett préselt blokkos módszer. Lényege, hogy a becsírázott komposztot egy célgép téglalap alakú blokká préseli. A blokkhoz szorosan hozzátapad egy zsugorfólia és a téglalapnak csak a két vége nem fóliázott. Ezeket a blokkokat polcokon egymás mellé helyezik úgy, hogy a blokkok oldalai egymáshoz közvetlenül illeszkednek. A termesztés akár 3 szinten is folyhat, így a helyiség kihasználása a többszöröse az egyszintes zsákos termesztésnek. A becsirázott komposzt letermesztése estén a gombák akkor érik el a szedési érettségüket, amikor a kalap széle kissé eltávolodik a tönktől és a lemezeket fedő hártya tapinthatóvá válik. Ez a tűfejállapottól számítva 5-8 nap. A gombát csavaró mozdulattal vegyük le és a tönk alsó részét késsel vágjuk le. A leszedett gombát 1-2 órán belül vigyük hűtőhelyiségbe (2-4°C). A vegyszermentes csipergkegomba-termesztés sarkalatos pontja a fajtaválasztás. Jelenleg legalkalmasabbak a barna kalapú törzsek (Somycel 856, Sylvan 600), mivel a betegségekkel való ellenállásuk lényegesen jobb, mint a fehérkalapú törzseké.

A laskagomba termesztése Több laskagombafajt (pleurotus sp.), azok több fajtáját, valamint különböző hibrideket termesztenek. Magyarországon közülük a legjelentősebb a késői laskagomba fajtáinak, illetve a Pleurotus florida-val való keresztezéseiből származó hibridjeinek termesztése. Két típusát különböztetjük meg: az extenzív és az intenzív termesztési módot. Az extenzív termesztés leterrneH nyárfák rönkjein és tuskáin történik, melyet csak akkor alkalmazhatunk biológiai termesztésben, ha ott legalább öt éve nem volt vegyszer és műtrágya felhasználás. A rönköket, tuskókat gombafonallal beoltják, és ha az átszövi a fa anyagát, megjelennek a termőtestek, melyeket a faj ra jellemző fejlettségnélletermelünk, válogatás és csomagolás után értékesítünk. Az ilyen termelés esetén kevés az esélyünk a kártevőkkel szemben. Az intenzív termesztési mód sokkal kedvezőbb, mert az alapanyag mezőgaz dasági hulladékból készül. Termesztési alapanyag lehet különböző gabonafélék szalmája, pillangósvirágúak szalmája, (dúsításra), kukoricacsutka és -szár, fű részpor, faforgács. Jelenleg csak a nedves hőkezeléssel előállított alapanyagon termesztett laskagomba fogadható el biotermékként A termesztést valamilyen termesztő helyiségben végezzük. Az alapanyag előkészítése azonos az ismert eljárással, különbség a hőkeze lés módjában van. Ennek lényege az, hogy a nedves alapanyagot a hőkezelő kamrába hordjuk, ahol csökkentett gőzzel1-1,5 órán belül 70-80°C-r a fűtjük fel. Ezt a fűtési időt követi mintegy 2 órán keresztül a hőntartás, majd 12-14 ---153---

órán át hideg levegőt fújunk be, amíg az alapanyag 25-26 °C-ra lehűl. Fontos hogy a lehűlés egyenletes legyen. A hőkezelt alapanyagat ezután becsírázzák 3-3,5% arányban. Egy zsákba 14-15 kg alapanyag kerül. A becsírázott aljzat megfelelő helyiségben 20-30 nap múlva átszövődik, kifehéredik, összeáll, és kedvező körülmények között a perforációkan keresztül megjelennek a gombakezdemények. A termesztési idő több tényezőtől függően 1-2 hónapig tart. A laskagombafajták és -hibridek hő-, fény-, levegő-, víz- és páratartalomigénye megegyezik a hagyományos módon termesztett törzsekéveL A biotermesztés sikeréhez nagyban hozzájárul a fajtaválasztás mellett a csírázási arány is. Minél nagyobb, lehet 5-6 is, annál rövidebb idő alatt szövődik át az alapanyag, s így az átszövődéskor fellépő penészgombák visszaszorulnak. Magas csirázási aránynál viszont fokozatosan fennáll a túlmelegedés veszélye, amitől a csíra könnyen elpusztulhat. Ezért a zsákok behordása után állandóan ellenőrizni kell a maghőmérsékletet. A zsákokat nem szabad túl szorosan egymás mellé rakni. Több helyen kell mémi a zsákok belsejének hőmérsékletét, és ha az, 25 oc fölé emelkedik vagy megközelíti a 30 °C-ot, intenzíven kell szellőz tetni, főleg éjszaka, hogy a keletkező hőt el vezessük. Ekkor több friss levegőre van szükség, mint a termésidő alatt. Két bemelegedési csúcs van: az első közvetlenül csírázás után a szaporodásnak indult mikroorganizmusok miatt, a második a 7.-15. napon amicélium által termelt hő következtében (ez a veszélyesebb). Ezért 15 °C-os helyiségben is átszövethetünk, télen mérsékelve a fűtési költségekeL Az átszövetés ideje alatt is kell bizonyos mérvű szellőztetés, hogy a gombakezdemények majd a lyukaknál induljanak fejlődésnek. Fényre még nincs szükség, és a pára is csak olyan mértékben fontos, hogy a zsákok még a perforáción keresztül se száradjanak ki. A zsákok elhelyezése után minden felületet, a zsákokat is, porozzuk vagy permetezzük piretrum virágporral, vagy az oldatávaL A légtérbe helyezzünk ki légyfogó csíkokat, készítsünk légycsapdát, szirupos levet piretrum virágporral kombinálva. Kórokozók és kártevők. Penészek ( Trichaderma sp., Penici/lium sp.) Az alapanyagban különböző versengő és antagonista penészek jelenhetnek meg, melyekkel ekkor már nem tudunk mit kezdeni. Baktériumos betegség (Pseudomonas tolaasi) az alapanyagon és a termőtes ten is sok gondot okozhat. Hatékonyan nem tudunk védekezni ellenük. Egyetlen védekezési mód a páratartalom csökkentése a helyiségben. Gombalegyek. A különböző gombalegyek elleni védekezés azonos a csiperkegombánál leírtakkaL Szedés és az értékesítés. A hőmérséklettől és a talajtól függően a hibrid fajták termőtestkezdeményei a csírázás után 15-20 nappal, a késői fajtáké 30-35 nappal jelennek meg apró "dudorok" formájában. Teljes kifejlődésükhöz 4-10

154---

napra van szükség attól függően, hogy milyen a hőmérséklet. A hibrid fajták tenyészideje jóval rövidebb, mint a késői fajtáké. A terméshullámok 10-15 naponként jelentkeznek, a gomba mennyisége folyamatosan csökken. A gombákat le kell szedni még mielőtt a kalapok kissé begöngyölt széle kiegyenesedne. A későn szedett gomba kalapja kiegyenesedik, kiterül, esetleg tölcséresed ik-ilyenko r szed ve a húsa rágós lesz. A túlérett gombák intenzívebben szórják a spóráikat - ez a szedőknél allergiát, köhögést válthat ki, ami szükségessé teszi a légzésvédő használatát A gombát a csokraival szedjük Je, gyűjtőládába rakjuk, és szellős helyiségben manipuláljuk. A napi szedést Jegkésőbb másnap szállítsuk a rendeltetési helyére. A laskagomba hamar kiszárad, berepedezik és sárgul, ha a rekesz nem szellőzik, befülled. A gombát hűtőhelyiségben 4 °C-on 2-3 napig, l °Con egy hétig tárolhatjuk. A várható termés mennyisége a becsírázott aljzat tömegének 15-25%-a, tehát 100 kg aljzat 15-25 kg gombát teremhet (a szárát is beleértve).

A shii-take gomba termesztése Ennek az értékes gombának (melynek ára három-négyszerese a laskáénak) a termesztése Magyarországon még kis mennyiségben folyik. Hagyományos eljárásban alapanyagként fertőtlenített fűrészport használnak korpa adalékanyaggal, ez azonban drága, ezért hazánkban elsősorban a bőven rendelkezésre álló búzaszalmát használják, amit a csiperke- és a laskagombánál bevált gyakorlat szerint hőkezelnek, hogy elpusztítsák a benne lévő kórokozókat, kártevőket Hőkezelés után a szalma nedvességtartalmát 65%-ra állítják be. A gombacsírát 5 tömeg %-ban keverik a táptalajba. Termesztéstechnológiája a laskagombáéhoz hasonló. Átszövetés alatt 15-20 °C-t célszerű tartani, mert ez a hőmérséklet a penészgombák fejlődésének nem kedvez, míg a shii-take micéliuma ugyan lassabban, de egyenletesen átszövi a táptalajt. A micélium növekedésekor kevés friss levegőt igényel. Ilyen körülmények között az átszövődés 20-30 napig tart, majd mintegy 30-40 nap alatt a tömbök bebarnulnak. Ez jelzi az érlelési a időszak végét, és a terrnőrefordulás idejét. A kis termőtestek megjelenésekor lefriss a kell növeini és legyen, 90% a páratartalm relatív termesztő helyiség vegő mennyiségét. Az első termőtestek a csírázás után 70-80 nappal alakulnak ki, és utána egy héttel szedhetők. A termőidőszakban 6-8 óra megvilágítás szükséges. Az első termőhullám után a tömböket újra kell nedvesíteni (mert nedvességtartalmuk lecsökken), hogy a második hullámban is megfelelő mennyiségű és minőségű termőtest fejlődjön. Az első termőhullámban kb. l 0%-os, a másodikban 5-6%-os hozam érhető el. 155---

Ökológiai gazdálkodás a gyógynövény termesztésben Az ökológiai gazdálkodás a gyógynövény termesztésben növekvő jelentőségű. A beteg embemek jogos elvárása az, hogy az igénybe vett gyógynövény kivonatok, az azokból készült orvosságok tiszták legyenek, ne tartalmazzanak semmi mérgező anyagot elősegítve ezzel is szervezetükben a gyógyulási folyamatokat. Az ökológiai gazdálkodás szerepe ennél azonban sokkal összetettebb. A gyógynövényeket többféle céllal termesztjük ennek megfelelően az ökológiai előállítás célja és jelentősége is más és más.

Az ökológiai gazdálkodás jelentősége a gyógynövény ágazatban Gyógyításra betegség megelőzésére egyrészt a drogokat (szárított novenyi rész), másrész az ezekből előállított gyógyszereket alkalmazzák. Ezeket két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik az úgynevezett fitoterápeutikumok csoportja, melyek lehetnek növényi hatóanyag-komplexumok, komplex növényi kivonatok, tabletták, tinktúrák, porok és kivont növényi hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerek. A másik gyakorlat a homeopátiás felhasználás amikor a terápia során szélsőségesen kicsi dózisokat alkalmazunk. -A kozmetikai ipar a gyógynövények kivonatait mint illatanyagokat, antioxidánsokat, színezékeket alkalmazza, -az élelmiszeripar is felhasználja a gyógynövények drogjait Napjainkban egyre terjed a gyógyélelmiszerek vagy élelmiszer kiegészítők, vitaminkészítmények előállítása is.

Az ökológiai

drogelőállítás

általános kérdései

Az ökológiai művelés során itt is cél a talaj -növény- állat- ember- talaj körforgás zárt rendszerének betartása. Ehhez gondos előkészítés és tervezés szükséges. Ismerni kell a növények talajtulajdonságai t, igényeit, a piac feltételeit és a termesztéstechnológiát Meg kell tervezni a vetésforgót és próbatermesztést kell végezni. A technológia legnehezebben betartható eleme a gyommentesség, a gyomirtás. Ez az ökológiai gazdálkodás legnehezebb szakasza. A gyógynövények többségénél a területnagyságok, a sortávolságok, illetve a drogminőség biztosítása csak nagy kézi-munkaerőráfordítással oldható meg. A kézi kapálás egy-két alkalommal elkerülhetetlen. !56---

A gyógynövény-drogokra vonatkozó előírások betartása is igen nehéz feladat. A vegyszermentes termelésből származó "öko"minőségű drog sok esetben képes megfelelni más követelményeknek. Ilyern lehet az idegenmag tartalom, a mikrobiális szennyeződések gyógyszerkönyvben előírt betartása Az öko - gyógynövény - termesztés másik legköltségesebb folyamata a szárítás. Az ökogazdálkodásban előnyben kell részesíteni a természetes szárítást. A drogszükséglet harmadát hazánkban a vadon élő növényekből állítják elő.

Az ökológiai drogtermesztés legfontosabb részei A gyógynövények ökológiai-termesztésének előírásai még nem ismertek. Napjainkban végezzük ezek kialakítását. A leglényegesebbekről az alábbi áttekintést adjuk. A vetésforgó. Itt is kiemelkedő fontosságú a vetésforgó. A gyógynövénykulúrákat legtöbbször zöldséges vetésforgékba tesszük. tiszta gyógy- és aromanövény forgót ritkán alkalmazunk. Legtöbb faj az ajakosok és ernyősök közé tartozik, mely kultúráknál az egymás utáni vetést kerülni kell. Előnyösen iktathaták be a vetésforgóba a pillangós gyógy és fűszernövények (Trigonella, Me tilotus fajok). Hátrányt jelentenek a vetésforgóban a pergő magvú kultúrák, vagy a gyökérmaradványokról felújuló fajok (torma, nadálytő, útifű). Tápanyagellátás. Az ökológiai gazdálkodásban a tápanyagigény a szokásos anyagokkal kielégíthetl'í. Az istállótrágya mellett komposztot, zöldtrágyát, ásványi anyagokat, aminosavakat, csontlisztet, szarulisztet, vérlisztet, kalcium és magnézium oxid készítményeket adhatunk ki. Az alap szerves trágya mennyisége elérheti a 30-50 t/ha mennyiséget. A gyomosodás miatt nem mondhatunk le a szántásróL Szapor(tás. Nagyon nagy probléma az, hogy a fajtaazonos szaporítóanyag beszerzése ökológiai rendszera ell'íállítási forrásból szinte lehetetlen. A termelők kénytelenek saját, vagy termell'íszövetség keretén belüli szaporító anyagot igénybe venni. Növényápolás. Legfontosabb lépése a gyomirtás, ami kizárólag mechanikai eszközökre és ezt segítl'í eljárásokra korlátozódik. A gépi sorközmíívelés mellett a kézi kapálás gyakorlatilag egyetlen állományban sem kerülhetl'í el. A herba- és levéldrogot adó fajok vágása ell'ítt a jó minőségű áru ell'íállításához a területnek teljesen gyommentesnek kell lennie. Néhány üzemben jól bevált a bakhátas míívelés és a talajtakarás is. Ápolás. Kézimunkaerl'ít igényel bizonyos helybevetett kultúrákban (pl. majoranna, borsfíí, körömvirág, szurokfíí, cickafark stb.) az egyelés is. Ha a gyógy és aromanövény egyelésekor friss árunövényként jelenhet meg a piacon ez jövedelmet és részbeni betakarítás t is jelent.

157-- -

Költségnövelő művelet és növeli a gyomosodást az öntözés, ezért óvatosan kell bánni vele. A vízigényes kultúrákban jelentős hozamfokozó. Így pl. a borsosmenta, a citromfű, az angelika, a lestyán, a fehér mályva az intenzív hajtásnövekedési időszakban illetve az első vágás után feltétlen öntözést igényelnek. Valamennyi palántázott faj (pl. a bazslikom, a majoranna, a kasvirág fajok, az orbáncfű, a szurokfű, illetve esetenként mások is) hazai viszonyaink között öntözést igényelnek az eredéshez és a kezdeti fejlődéshez. Növényvédelem. A növényápolás kimaradhatatlan tevékenysége a növényvédelem. Mivel az ökológiai gazdálkodásnak a növényvédőszerekkel való beavatkozásnak csak igen korlátozott a mértéke, fontos megoldásként kell kezelni a gyógynövénytermesztésben a prevenciót, - az ellenálló fajták vagy biotípusok telepítését, - a faj igényeinek megfelelő optimális ökológiai feltételek biztosítását, - a növény kedvező fejlődését elősegítő agrotechnikai eljárások alkalmazását. Az ölológiai gazdálkodásban hatékony szerek a gyógynövényekre nem specifikusak. Kedvező hatásúnak bizonyultak a komposztok, az erjesztett növényi kivonatok, a fafajok hajtásainak kivonata elsősorban gyengén fejlődő állományokban, a vegetációs időben kétszer használva. Ha a megelőzés és más védelmi lehetőség nem elégséges a gyógynövény megvédésére megoldás lehet az előrehozott betakarítás is. Betakarítás. A gyógynövények betakarításánál gyakran nem rentábilis vagy nem lehetséges a gépekkel történő betakarítás. Ezért mint a termesztés egész során itt is a kézi betakarítás lehet az egyetlen megoldás. A növényi kultúrákban a termés betakarítás után - a frissen eladott fűszer növények kivételével- valamennyi termék feldolgozásra kerül. Ennek első szakasza szárítás, majd a tisztítás, a vágás vagy morzsolás, esetleg a hámozás (pl. fehérmályvagyökér), fosztás (pl. borsosmentalevél). Ezekből látszik, hogy a drogelőállítás betakarítás utáni legfontosabb művelete a szárítás. A szárítási módszerek az ökológiai gazdálkodásban sem különböznek a hagyományostól. Száraz időjárású aratáskor a természetes szárítást alkalmazzák, de esős időjá rásban jó minőségű drog csak mesterséges szárítással állítható elő. A további műveleteket az aprítást, a tisztítást az ökológiai termesztésben is a hagyományos gépekkel végzik. A drogelőállítás befejező részeként kerül sor a tárolásra. Tároláskor leggyakoribb probléma a raktári kártevők megjelenése. Ezért igen fontos az egészséges árú betárolása és a nem túl hosszú tárolási idő.

158---

6. Ökológiai gyümölcstermesztés A gyümölcsfogyasztás az emberi táplálkozás szempontjából az egyik legfontosabb összetevő. Termesztett gyümölcseink és az importált déligyümölcsök beltartalmi értéke, szénhidrát-, fehérje-, savtartalma, a rostanyagok, a vitaminok , az ásványi anyagok, makro- és mikroelemek nélkülözhetetlenek a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozásban - életkor és foglalkozás szerint differenciáltan - naponta l 00-150 g az egy főre jutó gyümölcs mennyisége Ez a gyümölcsfogyasztási minimum egy lakosra vetítve hetenként l ,O kg, évente 50 kg gyümölcs mennyiséget jelent.. A gyümölcsök, különösen a héjas gyümölcsűek jelentős fehérjét tartalmaznak. Fehérjetartalmuk 0,4-1,2%, a héjas gyümölcsök közüla mogyoró 15,6%, a dió 18,6%, a mandula 27,6% fehérjét tartalmaz. A glutaminsav tartalom almánál 13,5%, kajszinál 10,0%, őszibaracknál9,0%. Az aszparaginsav tartalom almánál 8,0%, körténél 9,0%, őszibaracknál 9,0%. A prolin mennyisége szilvánál 17,0%, a triptofáné kajszinál 12,0%, almánál 3,0%. A gyümölcsök szervessav-tartalmának az anyagcsere folyamatokban jelentős a szerepe. A savak a gyümölcs élvezeti értékét, sav-szénhidrát arányát, ízét befolyásolják. A szerves savakban szegény, csekély szénhidráttartalmú gyümölcsök jellegtelenek, kevésbé üdítők. A szénhidrát-anyagcsere az élő szervezet legfontosabb energiatermelő folyamata. A szénhidráttartalom adja meg a gyümölcs táplálkozási és élvezeti értékét Lényeges a gyümölcsök makro- és mikroelem tartalma. Az emberi test 0,9-1,7 kg kalciumot tartalmaz,amelynek a másik- nem a csontvázban levő - része az ingerlékenység szabályozásában és az izomműködésben fontos. A foszfor az anyagcsere-felhalmozásban és -átvitelben játszik fontos szerepet A kálium fontos szerepet játszik az izomzat, egyebek között a szívizomműködésben. A nátrium a szervezet só- és vízháztartásában fontos. A magnézium a vérplazma fontos része, a fehérje szintézisben is elengedhetetlen. A mikroelemek a szervezetben ugyan kis mennyiségben fordulnak elő, a normális életfolyamatokban, a hormonok, enzimek működésében viszont fontos szerepük van. A vitaminok természetes szénvegyületek, amelyeket a normális életműkö déshez a táplálékkal együtt kell felvennie a szervezetnek. Jelentős szerepet játszanak a szervezet teherbíró képességének fenntartásában (C-vitamin), az idegrendszer zavartalan anyagcseréjében (B l-vitamin), a látás biokémiájában és a hámsejtek működésében (A 1-vitmin), a szervezet oxidációs-redukciós folyamataiban a véráramlás elősegítésében (nikotinsav). A kevésbé ismert vitaminok még egész sorát veszi fel a szervezet a gyümölcsökből. 159---

Mindezeken túlmenően egy rendezett gyümölcsös emeli a táj szépségét, kihat az ott élő emberek kulturáltságára, anyagi helyzetére. Tudjuk azt, hogy egy-egy nagyobb gyümölcstermelő körzetünkben sajátos életformát biztosít a gyümölcstermesztés. Az ezen vidékeken élők nagyon megdolgoznak az évek során, de sokhelyütt tisztes megélhetést, színvonalasabb lakáskultúrát tesz lehetővé. Azonban az ennek ellenkezője is igaz. Egy jégeső, egy hatalmas szélvihar akár egy félóra alatt el is viheti az egész éves szorgalmas munka eredményét, vagyis az ágazat éghajlati tényezőktől sérülékenyebb, mint más kultúra. A gyümölcsösök telepítése jelentős költségvonzattal jár, ezért ha nem a telepítendő kultúra igényének teszünk eleget, és nem egy kiváló minőségnek vetjük meg az alapját, hanem egy gyengébb minőségű árú előállításnak azon évtizedekig nem lehet változtatni. Ez azt is jelenti egyben, hogy egy-egy gyümölcs termesztéséhez, az átlagosnál nagyobb felelőséget kell vállalni, és sokkal jobban kell szakmailag érteni hozzá, mint egy - nem ledegradálva a növénytermesztést - egyszerűbb növény, mint például a búzatermesztéshez. Egy-egy gyümölcstermesztő tájon apáról fiúra szál a termesztés gyakorlata. Az sem véletlen, hogy hazánkban a kajszi termesztés egyik központja Szatymaz. Itt a legjobbak a termesztéshez a természeti adottságok, de itt van a speciális tudás is, amit a termesztéshez feltétlen el kell sajátítani. Igaz ez a makói hagymatermesztési körzetre, a szegedi paprika termesztésére, tehát a zöldségtermesztésben is van ilyen követelmény. A Tokaj-hegyaljai tájon születésétől az ott folyó munkákat látja a következő nemzedék és ez a szervezet tanulás mellett nagyon fontos speciális tudást biztosító körülmény.

Ökológiai gyümölcstermesztés helye és szerepe Az ökológiai termesztés az utóbbi időkben nagyon sokat fejlődött. Szinte ki lehet mondani azt, hogy egy-egy szántóföldi növényünknek vagy zöldségünknek kialakítottuk a teljes technológiáját. Más a helyzet a gyümölcstermesztés területén. Ha csak a kertészeti ágazaton belül gondolkodunk is egyetlen más kertészeti kultúra sem vet fel oly sok gondot, szakmai kérdést mint az ökológiai gyümölcstermesztés. Míg egy egyedülálló gyümölcsfánál megtehetjük, hogy elhagyjuk a kemikáliák használatát, óvatosabban vagy egyáltalán nem használjuk a metszőol lót. Ezek kimondása egy nagyértékű gyümölcsös ültetvény esetében már nagy felelősség. E területen is gyorsan bővülnek ismereteink, de ma még vannak megoldásra váró feladataink. Ezért is az ökológiai termesztéstechnológia ma még csak nagy óvatosság, nagy szakmai felkészültség mellett vállalható.

160---

Célszerű, ha a legfontosabb összefüggésekre figyelünk. Jó az is, hogy az ökológiai termesztés ma még legkönnyebben és legkisebb kockázattal a házi kertekben történik. A már meglevő gyümölcsösök átállítását - a növénytermesztéshez és zöldségtermesztéshez hasonlóan - általában hosszabb időszak alatt és fokozatosan kell végezni. A bio minősítés megszerzéséhez három év ellenőrzött átállás idő szak szükséges, melynek rövidítésére csak speciális esetben - az ellenőrző szerv engedélyezése után - van lehetőség. Új ültetvények létesítésekor néhány gyümölcsfaj (meggy, bogyósok, héjasok, birs) esetében már a siker nagyobb reményében foghatunk a munkához. Itt már az ökológiai termesztés technológiája a növény hagyományosan egyszerűbb termeszthetősége miatt is jobban ki dolgozott. A tudatosan összeválogatott, vegyes faj ú gyümölcsösben a fák egymást többfélemódon segíthetik. Az ültetvény termékenyebb, egészségesebb lesz és csökken az átállás felelőssége is. A toleráns és rezisztens fajtákkal vegyesen ültetve a fogékony fajták alkalmazása esetén a károsítók nem képesek, nem tudnak nagymértékben felszaporodni. Nem kizárólagos feltétele tehát az ökológiai termesztésnek az, hogy a fajta rezisztens legyen. Legalább ilyen a jelentősége annak is, hogy milyen annak az általános életrevalósága. Természetes és szakmailag indokolt az a törekvés, hogy vírusmentes alanyés nemes fajtákat szerezzünk be. Gyors kezdeti fejlődést érhetünk el helyben szemzés, vagy konténeres szaporítóanyag, illetve faiskolákban két évig nevelt csemeték telepítésével is. Ha szabadgyökerű oltványt vásárolunk legéletképesebbek a tavaszi kitermelésű fák. A metszés során se magunk akarjuk meghatározni, hogy melyik vesszőkből legyenek a későbbi vázágak. A fák önmaguktól szabályosabb, körkörösebb koronát nevelnek, ha maguk választják ki az élettanilag valóban alkalmasabb koronavesszőket. Kerüljük a fölösleges sebzést metszéskor, ami felkészültséget és nagy gyakorlatot kíván meg a gazdától. Sok sebzés esetén sérült megtört vonalú szállítópályák alakulnak ki. A növényvédelem során a megelőzésre fektessük a nagyobb hangsúlyt. Még az ökológiai termesztésben engedélyezett növényvédelmi anyagaihoz is csak valós szükség esetén nyúljunk. A környezettől való elkülönítés céljából érdemes a gyümölcsöst a környéken található természetes növénytársításból származó, több fajtából álló (fák, cserjék) élő sövénnyel körbevenni. A sövények és a gyümölcsök szélső sorai között, valamint a sorvégi forgókban és a közlekedő utakon sok lágyszárú növényfajból álló "virágos ugart" alakítsunk ki, melyet egyáltalán nem, vagy csak ritkán a fő virágzási idény után használunk. A gyümölcsösön belül is célszerű egy-egy sorközt így kezelni. Mint az eddig leírtakból is látható, az ökológiai gyümölcstermesztésből származó termék előállítása nagyobb kockázatot és költség megtérülési bizonytalan-

161

ságot hordoz magában, de fogyasztása mentesíti szervezetünket a konvencionális termesztés során használt mérgek szervezetünkben történő felhalmozódásától, a szervezetünk megbetegítésétőL Napjaink legfélelmetesebb betegsége a rák. Ennek keletkezése, szervezetünkben való elterjedése és a növényvédő szerek használata között a tudomány összefüggést lát. Ezért is kell elgondolkodni azon, hogy magasabb árért vásárolak egészségemre nem ártalmas, ökológiai módszerrel termelt gyümölcsöt, vagy fogyasztom a növényvédelmi előírások betartását ellenőrizhetetlen árú megvásárlását. Egy fólia alatt termesztett papnkánál a piaci árusító nem tudja megmondani, hogy az általa eladásra kerülő árú permetezése után a termelő betartotta-e az egészségügyi várakozási időt vagy sem. Ez ökológiai módszerrel előállított terméknél eleve fel sem merülhet, mert már a termesztés során sem használunk a szervezetre káros növényvédő szereket Sajnos ez akkor is így van, ha nem mindenki teheti meg, hogy ilyen árút vásároljon, de aki megteheti, az gondolkozzon el ezen a választási lehetőségen.

Új ökológiai gyümölcsös telepítése Az ökológiai termesztésre szánt területet olyan helyen kell kiválasztani ahol a környezetéből semmilyen természetidegen anyag nem szennyezi a területet. A szomszédoktól nem mosódhat át műtrágya- vagy vegyszer maradvány. A talaj nehézfém terheltsége nem éri el a szabványban megengedett értéket. Ökológiai gyümölcstermesztés új biogyünölcs-ültetvény telepítésével, hagyományos technológiával kezelt ültetvény átállításával, bioházikertben, szórványgyümölcsösben folytatható. A termőhely kiválasztáskor vegyük figyelembe: - éghajlati adottságokat, - domborzati viszonyokat, kitettséget, - talaj adottságokat. Az éghajlati igényeknél figyelembe kell venni az egyes gyümölcsfajták fagyérzékenységét. A téli fagyokra érzékeny az őszibarack, a mandula, a körte, az alma. A tavaszi fagyokkal szembeni érzékenység elsősorban a virágzás idejétől függ. A fagykockázat a korábban virágzó fajoknál nagyobb: Korai virágzás ú a mogyoró, a som, a mandula, a kajszi, az őszibarack, a cseresznye, a körte, és a dió. Később virágzik a köszméte, a meggy, az alma, a szamóca, a szilva, a ribiszke, a birs, a berkenye, a naspolya, a málna, a szeder, a gesztenye. Lényeges a melegigény is. Melegigényes fajok (a tenyészidőben 3200 oc hőmérsékleti összeget kívánók) az őszibarack, a mandula, a kajszi, a az almák egy része. 162---

Közepesen me legigényesek a körte, a birs, a cseresznye, a szeder, a berkenye, a dió, a gesztenye. Hűvös éghajlatot kedvelő fajok (a 3100 °C-nál nem igényelnek nagyobb hő összeget) az alma, a piros- és a feketeribiszke, az áfonya és a málna. Közömbös hőigényűfajok a szamóca, a meggy, a naspolya, a som. Ismerni kell a gyümölcsjé/ék vízigényét is a sikeres telepítés érdekében. A nagy vízigényű fajok 700-800 mm. csapadékot kívánnak évente. Ilyenek az alma, a körte, a birs, a szilva, a szamóca, a málna, a szeder, a feketeribiszke, a dió. Közepes vízigényűek (évi 600 mm csapadék igényűek) a cseresznye, az őszibarack, a kajszi, a piros ribiszke, a köszméte, a berkenye. Kis vízigényű fajok (évi csapadékszükségletük 500 mm) a meggy, a mandula, a naspolya, a som. A domborzati viszonyoknál tudnunk kell, hogy milyen magasan van a terület, mert a legfontosabb mikroklímát alakító tényező a tengerszint feletti magasság. A magas hegyek klímája hűvösebb. Ennek nagy szerepe van a tavaszi fagyok kialakulásában. A mélyebb fekvésű völgykatlanok fagyzugos területek. A kitettség a terület lejtésének égtáji irányát és hajlásszögét együttesen kifejező fogalom, amelynek meghatározó szerepe van a mikroklíma kialakításában. Legkedvezőbb hatásúak a délkeleti és a délnyugati irányú lejtők. Figyelembe kell vennünk a szélnek való kitettségetvagy a szélvédettséget is. A szelek szántanak és hűtenek. Az uralkodó szélirány ismerete a telepítésnél a sorirány és a támrendszer meghatározásánál lényeges. A talajadottságok figyelembe vétele a biogyümölcsös telepítése előtt az egyik legfontosabb tényező. Ismernünk kell a talaj: fizikai sajátosságait, a humusz állapotát, a mésztartalmát és kémhatását, a talajvíz mélységét. A talaj fizikai tulajdonságait a mechanikai összetétel határozza meg. A mechanikai összetételen a különböző szemcsenagyságú elegyrészek arányát értjük a kövektől az egészen finom iszapig, agyagig. A vályog talajokon a homok és agyag aránya egyező ezért jó víz-, levegő és hő gazdálkodás úak. Amikor a talaj pórustérfogata a 10% alá csökken szinte minden gyümölcsfajban gyökérfulladás következhet be. A humusz szerepe nagyon fontos a gyümölcstermesztésben. Szerepe a talajszerkezet és a talajmorzsák kialakításában és a tápanyagellátásban lényeges, mivel együttesen alakítják a talajokban a víz és levegő arányát. A szerves anyag a talajban lakó mikroorganizmusok tápláléka is. Ezek a szervezetek tárják fel és teszik felvehetővé a tápanyagokat a gyümölcsfák számára. A kémhatás és mészállapot akkor megfelelő a gyümölcsfák számára, ha a kémhatás 4,7-8,6 érték között van. Ha a talajvíz eléri az 50 cm-t az minden növény számára kedvezőtlen. A 2-3 méteres talajvíz az optimális minden gyümölcsfaj számára.

163

Az egyes gyümölcsfajok az alábbi talajféleségeket igénylik: -Laza homoktalajokat kedvelők vagy tűrők: alma, a kajszi, az őszibarack, a megy, a dió, a málna, a piros ribiszke, a köszméte. - Köves, kavicsos váztalajokat tűrők: a meggy, a kajszi, az őszibarack, a mandula, a naspolya, a gesztenye, a som. - Mélyrétegű középkötött, vagy jó szerkezetű agyagtalajokat igénylik: a körte, a birs, a cseresznye, a szilva, a mogyoró, a szamóca, a fekete ribiszke. -Nyirkos talajt vagy bő vízellátást kedvelők: az alma, a körte, a birs, a szilva, a dió, a málna, a szamóca, a fekete ribiszke, az áfonya, a mogyoró. - Savanyú talajt kedvelők: az áfonya, a gesztenye, az alma, a mogyoró, a málna, a szamóca. - Határozott mészigényűek: a kajszi, a mandula, a megy. -A sok meszet nem tűrők: a gesztenye, a körte, a birs, a szilva, az őszibarack, a málna, a szamóca. -Az enyhe szikes területeket elviselik: a körte, a meggy, a mandula. -Magas talajvíz szintet kedvelők (3-l m): az alma, a körte, a birs, a dió, a szamóca, a fekete ribiszke. -Pangó talajvizet tűrők: a szilva, a fekete ribiszke, a meggy. Mielőtt eldönti a farmer vagy gazdálkodó, hogy ökológiai- vagy biotermesztést akar folytatni a telepítés helyén, talajtani vizsgálatokat kell végezni. Ha ez nagyobb területet jelent talajszelvényeket kell ásni, és azokból kell megvenni a talajmintákat. A nagyon tömött szerkezet nélküli talajok a biotermesztésre alkalmatlanok. Ugyanígy alkalmatlan a humuszszegény (<0,5%) szerkezet nélküli folyóhomok is. 40 cm-nél sekélyebb termőrétegű talajok sem alkalmasok ökológiai gyümölcstermesztésre. A tápanyag- ellátottság megítélésekor 8-10 mg/100 g foszfor, illetve 12-40 mg/100 g káliumszintet tartunk optimálisnak. Ültetvény telepítéskor a talajt alkalmassá kell tenni telepítésre. Ezt tereprendezésnek, telkesítésnek nevezzük. Elszállítjuk a területen található szikladarabokat, megoldjuk a terület víz elvezetését, megépítjük a felszínfeletti mű tárgyakat, majd a felszínalattiakat Kijelöljük a táblák fő- és mellékútjainak helyét, kitűzzük azokat. Ha szükséges elvégezzük a talajjavításokat, az alaptrágyázás folyamán feltöltjük a talajunkat szerves anyaggal, zöldtrágyázást is végezhetünk. Ezt végezhetjük telepítés előtt és utána is. A talaj előkészítést jó, ha egy 70-90 cm-es mélylazítással kezdjük. Hosszabb idejű a talaj előkészítés, ha a telepítés előtt a területet több évre takarónövénnyel borítva pihentetjük. Ilyenkor 3-5 évre évelő füves here keverék, lucerna telepítése indokolt. Ültetés előtt a sorokat a telepítési tervben meghatározott sorvezetés és térállás alapján kell kihúzni. Ültetéskor kézi gödörásás esetén 40x40x40 cm-es gödröket ásunk. Az ültető gödör aljára célszerű 5-10 cm szerves trágyát adagolni egyenletesen szétterítve. Az eiültetett oltványt l 0-20 liter vízzel öntözzük be. A tám164---

rendszert ahol szükséges - a szabályos koronaforma kialakíthatósága miatt indokolt- ott az ültetés után azonnal meg kell építeni. Ha ősszel telepítünk a vadrágás ellen azonnal felkell rakni a vadrágás elleni törzsvédőt. Célszerű- vagyonbiztonsági okokból- a kerítés azonnali megépítése is. Az ültetvényt az izoláció miatt is érdemes több fajból álló sövénnyel · körbe venni. EU előírások alapján 2003 után már csak az ökológiai termesztés követelményeit követő, minősített faiskola által előállított, bio-tanúsítvánnyal ellátott ültetvényanyag használható fel új ültetvény telepítéséhez. Az alanyhasználatbogyósgyümölcsök kivételével - két- (vagy több-) komponensű oltvány, amelynek gyökerét a különböző alanyok szolgáltatják. Ezekre szemzik (vagy oltják) a nemes fajtákat. A megfelelő alany megválasztása a környezethez való alkalmazkodás legfontosabb eszköze a termelő kezében. Az ökológiai gazdálkodás nem zárja ki a törpésítő alanyok használatát Legfontosabb követelmény a betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség. Művelési rendszer fogalmán a termeszteni kívánt fajta vagy alany konbinációt és az ehhez alkalmazkodó korona formát, valamint az ültetési térállást értjük. Ezek helyes megválasztása kihat az ültetvény egész élettartamára és életteljesítményére. A termesztett fajta és alany együttesen alapvetően meghatározzák a fa méretét és növekedési habitusát. A különböző alanyok hatása rendkívül sokrétű és bonyolult, ugyanakkor szerepük kiemelkedően fontos az ökológiai gyümölcstermesztésben, ezért telepítés előtt mindég forduljunk ebben a témában jártas szakemberhez. A térállásnak, vagyis az ültetvény sor- és tőtávolságának meghatározását a fajta és az alany tulajdonságainak figyelembe vételével végezzük. Az ajánlható sortávot a fa magassága határozza meg, amely a fajtától és a koronaformától függ. A gyümölcsfajok koronaméreteit és térállás igényét koronaformák szerint a 21. táblázat mutatja be.

165---

21. táblázat. A gyümölcsfajok koronaméretei és térállás igénye koronaformák szerint l(özéprnagastörzsű

Megnevezés

l(arcsú orsó

koronaszélesség

Farnagasság

Alma középerős alanyon

8x8

Alma törpe alanyon

Berkenye

Birs Cseresznye Dió Füge Gesztenye

l(orona Térállás szélesség

Farnag assá g

Térállás

4xl,5

1,5

2,5

3xl,5

5x4

8 x8

5 x2

!Ox l O

lOxlO

Kajszi

7x7

Körte

8x8

1,5

2,5

4xl,5

1,5

1,5xl

Málna

1,2x0,8

Mandula

5 x5

Me gy

7 x5

2,5

4xl,5

Mogyoró

6 x6

Naspolya

Őszibarack

5x4

2,5

4 x2

Szilva

7x5

Piros ribiszke

1,5

2xl

Fekete ribiszke

1,5

2xl,5

Som

Köszméte

Forrás: Timon B. - G. Tóth M. - Mikulás l. - Szőke L. -Gál/. -Radi cs L. -Paszternák F. - Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pankotai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh É. (2007) Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termesztésben. ln. Ökológiai gazdálkodás ll. (szerk. Radics L.), Szaktudás Kiadó Ház. Budapest. 343.

!66---

Az ökológiai termesztésben alkalmazható koronák Magas törzsű természetes gömbkorona. Ez a szórvány gyümölcsösök tipikus korona formája. A törzs magassága legalább 120 cm vagy magasabb is lehet, mely főlőtt kezdődnek az elágazások. A korona szétterülő, lapos, gömb, felfelé törő kúpszerű, vagy többé-kevésbé szabályos gömb. Ágcsoportos sudaras és kombinált korona. Praktikus és nagy terméshozamokra képes, jó megvilágítottságú, egyszerűen kezelhető középmagas törzsű koronaforma, amely a legtöbb gyümölcsfaj számára ajánlható a bio-házikertekbe és extenzív ültetvényekbe. Vázakorona (tölcsér korona). Két változata van a 80-120 cm és a 60 cm-es törzsmagasságú. A magasabb törzsmagassá gúta szilvánál, a meggynél, a kajszinál alkalmazzuk. Az alacsonyabbat az őszibaracknáL Ökológiai termesztésben mindkettő alkalmazható. Intenzív orsókoronák. Alacsony törzsű (40-60 cm), központi tengelyes koronaformák, amelyeken az elágazások szabályos ágemeletekben vagy spirális elosztásban helyezkednek el. A legáltalánosabban használt forma az ökológiai termesztésben a karcsú orsó koronaforma. Kajszi függöny. Lajosmizsén dolgozták ki a módszert. A szilva törzsébe 160-180 cm magasan szemzik a nemes kajszi fajtákat. A kajszi igen alacsonyan levő törzsdarabja fölötti elágazásokat a vízszinteshez közeli irányba nevelik, amelyek később a lomb- és a termés tömege alatt ernyő alakot vesznek fel.

Termőültetvények

ápolási munkái

A termesztéstechnológia legfontosabb műveletei az alábbiak: - a korona metszése, -Az elágazások helyzetének megváltoztatása, hajtás és vessző le-, és felkötözés, kitámasztás, - koronaalakító metszés, - termőgyümölcsös termőegyensúlyának fenntartása és a megvilágítás biztosítása céljából fenntartó, termőkori metszés, - a fás vagy zöldmetszés elvégzése. Az ökológiai termesztésben is cél a gyümölcsös mihamarabbi terrnőre fordulása, és a terméshozás egyensúlyának elérése, fenntartása. Ennek feltétele a környezeti feltételeknek megfelelő alannyal, szemzésmagassággal, jó tápanyag ellátottsággal, helyes metszéssel a terrnőre fordulás elérése a 2.-3. évben, majd annak növelése egy jó színvonal eléréséig. Az ökológiai termesztésben cél a metszés minimalizálása, a metszés időpontjának helyes megválasztása. A zöldmetszést azonban nem helyettesítheti a fásmetszés és fordítva. Az augusztusi zöldmetszés a következő téli fásmetszés előmunkálata. A tavaszi fásmetszés te-

167---

kinthető az augusztusi zöldmetszés kiegészítő műveletének. A növekedésszabályozás új, gyors, egyszerű és természetszerű módja a zöldhajtások, esetleg vesszők letépése. A megfelelő gyümölcsméret és a kiegyenlített terméshozamok biztosítása: - a termőrészek számának metszéskori beállításával, - a gyümölcs-darabszám meghatározás gyümölcsritkítássaL Az ökológiai termesztés esetén a fák túlterheltségét mindenképpen meg kell akadályozni, mert nemcsak minőségromlással jár, hanem a következő évben terméscsökkenést is okoz. A tápanyagokkal való feltöltöttség biztos jele a fák körméretének növekedése. Nagy baj, ha egy adott évben nem tudunk körméret növekedést kimutatni. A kivánt fajta specifikus és a fogyasztói igényeknek megfelelő gyümölcsméret a gyümölcsönkénti optimális levélszámtól függ. Optimális a 15-40 levél:gyümölcs arány. Az almánál a termésszabályozás két részből áll. Az első metszéskor az egy és két éves rügyek ritkító metszésével a helyes gyümölcs darabszám beállítása. A termésszabályozás másik módja a gyümölcsritkítás. Minél korábban ritkítunk annál eredményesebb a hatás. A gyümölcskezdemények ritkításának optimális időpontja közvetlen ül a júniusi gyümölcshullás után van. A gyümölcsritkításnak nagyon rövid az ideje. A teljes virágzás után 35-50 nap közötti két hét áll rendelkezésünkre. A gyümölcstermesztési technológia legkevésbé becsült része a talajművelés. Pedig a talajműveléssei biztosítjuk a talaj levegőzöttségét, a víz befogadását és tárolását, a tápanyagok feltáródását és felvehetőségét, a trágyaszerek talajba való bejuttatását, a talaj szerves anyagának megóvását és növelését, a gyomok és az erózió, defláció elleni védelmet. A gyümölcsfák fajtól függő víz- és tápanyagigényének kielégítése céljából a fák alatti sáv a vegetációs időben tisztán tartandó. Víz- és tápanyag konkurencia, esetleg allelopátiás hatás következtében látványosan romlik a gyomosan tartott állomány a rendszeresen művelthez képest. A fák alatti sáv műveléséhez csak sekélyen dolgozó eszközöket vegyünk igénybe. Talajárnyékolással is biztosítható a fák alatti sáv tisztán, gyommentesen tartása. Erre a célra az istállótrágya a legalkalmasabb. Az ökológiai gyümölcstermesztésben a sorközök tartósan takarónövénnyel fedettek Ezek sekély gyökérzetű, kis vízigényű növények legyenek. A sorközi takarónövényes sáv kialakítása évelő gyepsáv telepítéssei és a természetes gyomvegetáció rendszeres kaszálásával is lehetséges. A sorközi takarónövény tápanyagellátásra szorul. Ezt érett istállótrágya vagy komposzt felületi kiszórásával oldjuk meg, melyet azonnal vagy a lehető legrövidebb időn belül fogasolás követ. A tápanyag-utánpótlás az ökológiai termesztésben megengedett trágyalevek öntözéssel történő kijuttatásával is megoldható. Az ökológiai termesztésben a gyümölcsfák tápanyagellátása elsősorban a talaj természetes tápanyag tőkéjére és tápanyagszolgáltató-képességére épül.

168---

A gyümölcstermesztéssei azonban tápanyagkivonás is együtt jár, ezért ezt okvetlenül pótolni kell. Ha ennek a pótlása elmarad a terméstömeg az elvont és hiányzó tápanyag mennyiségével arányosan csökken. Az egyes gyümölcsfajok által kivont tápanyagok viszonylag nem nagyok, azonban ennél többet kell pótolni a fatestben és a talajban megkötött mennyiségek, valamint a veszteségek miatt. Az átlagos tápanyag szükségletet a 22. táblázat mutatja be. 22. táblázat. Egy tonna gyümölcs előállításához átlagosan szükséges tápanyagmennyiség

P20s szükséglet (kg)

K20

1,5

0,5

2,0

Körte

1,5

0,5

2,0

Őszibarack

2,5

1,0

5,0

Kajszi

3,0

0,8

5,0

Szilva

3,0

1,0

5,0

Meggy

4,0

1,0

4,0 4,0

Gyümölcsfaj Alma

Cseresznye Mandula Dió Cseresznye

4,0

1,0

10,0

1,5

12,0

9,0

1,5

10,0

1,5

6,0

Forrás: Timon B. - G. Tóth M. - Mikulás I. - Szőke L. - Gál I. - Radics L. -Paszternák F. - Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pankotai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh É.(2007) Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termelésben. In. Ökológiai gazdálkodás II. (szerk. Radics L.), Szaktudás Kiadó Ház. Budapest. 356.

A nitrogén minden szerv képzésében részt vesz. Elsősorban a vegetatív növekedés, a sejtosztódás területén nélkülözhetetlen. A kálium a gyümölcstermő növények alapvetően fontos tápeleme. Nélkülözhetetlen katalizátora a szénhidrát anyagcserének és a vízgazdálkodásnak. Afoszjor szerepe sem lebecsülendő a gyümölcstermesztésben. Esetenként fellépő hiányával is számolni kell. A gyökerek elhelyezkedésének ismeretében mind az engedélyezett ásványi és szerves eredetű trágyaszereket, mind a szerves trágyákat a koronacsurgó vonalában, attól csak némileg szélesebb sávban a fák alatt egyenletesen kell elteríteni. Az ökológiai gyümölcstermesztésben nagy szerepe van a szerves trágyáknak. Felhasználhatók talajtakarásra, de szerves anyagok, tápanyagok pótlására is. Tápanyag-szolgáltatásukat az alábbi 23. táblázat mutatja be.

169---

23. táblázat. A szervestrágyázás átlagos tápanyag-szaigáitatása közepes minőségű, airnos istállótrágya felhasználásakor Szervestrágyázás utáni év

Tápanyag-szolgáltatás N

P20s

K20

Hatóanyag (kg!t) l. év

2,5

1,5

4,0

2. év

1,5

1,0

2,0

3. év

1,0

0,5

1,0

Forrás: Soltész M. (szerk. 1997): Integrált gyümölcstermesztés

Hazánk aszályos területein a vízigényes kultúrák öntözésre szorulnak. Ilyen a gyümölcsök egy része is. Talajaink vízhiányát szárítószekrényes méréssel tudjuk megállapítani. Az ökológiai termesztésben az öntözés szükséges kisegítő eszköz. Az ökológiai termesztést jól segíti a méhes megporzás. A gyümölcstermő növények virágai zömükben rovarmegporzás útján termékenyülnek, bár a szélmegporzás is előfordul. Ön meddő gyümölcsfajok, fajták esetében fokozott jelentősége van a pollent szállító méheknek. Jó, ha a virágzás idejére hektáronként 2-l O méhcsaládot telepítünk az ültetvénybe.

Az ökológiai gyümölcstermesztés technológiájának alapvető műveletei Az iparszerű gyümölcstermesztés kialakítása során sok hibát követtünk el. Mindent megtettünk, hogy a fák erejüket meghaladó terméseket produkáljanak. Egyetlen kertészeti kultúra sem vet fel oly sok problémát mint az ökológiai gyümölcstermesztés. Magányosan álló gyümölcsfák esetében megtehetjük, hogy nem használjuk a metszőollót. A nagy értékű gyümölcsöseinkben azonban lényegesen óvatosabbaknak kell lennünk. Itt a legfontosabb összefüggésekre kell ügyelni. A már meglévő gyümölcsösök átállását hosszabb időszak alatt, fokozatosan célszerű elvégezni. Új ültetvények létesítésekor - meggy, bogyósok, héjasok, birs esetében - már a siker reményében láthatunk munkához. Az ökológiai, vagy bio minősítés megszerzéséhez három év ellenőrzött átállási időszak szükséges, melynek lerövidítéséhez csak speciális esetekben, az ellenőrző szerv engedélyezése után van lehetőség. Tartsuk szem előtt azt, hogy az ökotermesztésnek nem kizárólagos feltétele a fajta betegségekkel szembeni teljes rezisztenciája. Fontosabb annak életrevalósága.

170---

Az almatermesztés technológiájának

alapvető műveletei

A kora tavaszi (tél végi) műveletek ideje februártól áprilisig tart. Ez a tél vége és a virágzás közötti időpont. Ebben az időben a feladataink közzé tartozik a tél végi lemosó permetezés kén- és réz készítményekkel. Törzstisztítás, fertőzött részek eltávolítása, hernyófogó övek, csapdák első kihelyezése, téli-tavaszi fásmetszés, nyesedék lezúzása a sorközökben, trágyaszerek kijuttatása, a fák alatti sáv talajmarózása, virágzás előtti ismételt permetezés kén- és rézkészítményekkel, állati kártevők elleni permetezés engedélyezett szerekkel. A tavaszi műveletek a virágzás kezdete és a sziromhullás időszakában történnek, védekezés már nyári töménységű szerekkel gomba- és rovarkártevők ellen. megKártevők rajzását jelző csapdák kihelyezése, fák alatti sáv gyomosodásának akadályozása, sorközi takarónövény bolygatásmentes fejlődésének biztosítása. Korai nyári műveletek közé tartozik a kiegészítő N tápanyag kijuttatása, szükség szerinti talajmarózás, sorközök első kaszálása, túl erős növekedés esetén hajtásritkítás, száraz tavaszon vízpótló öntözés, két alkalommal permetezés gomba és rovar kártevők ellen. A nyári műveletek közé tartoznak az állati kártevők, lisztharmat, varasodás elleni ismételt permetezések. Szexferomon és almacefre illatcsapdák kihelyezése, zöldmetszés, a fák alatti sáv rendszeres gyommentesen tartása, sorközi takarónövény alacsony tarlóra vágása, levél- minták alapján a tárolhatóság érdekében szükséges Ca biztosítása. Betakarításkor, augusztus végétől október végéig terjedő időszakban elvégezzük a termésbecsléseket, a minőségjavító termésritkításokat, eltávolítjuk a fertőzési gócokat, szükség esetén Ca levéltrágyázást, vízpótló öntözést végzünk az érést megelőző 3-4 héten, ezeket követi a szüret, szállítás, átmeneti és tartós tárolás. Őszi műveletek közé tartozik a szervestrágyázás, talajmarázás mélyen, őszi lemosó permetezés lombhulláskor gomba- és állati kártevők ellen, a mechanikai védekezés minden eszközének bevetése (lehullott lomb bemunkálása, sebek kezelése, fertőzött ágrészek eltávolítása). A körtetermesztés alapvető műveletei és azok sorrendje egyeznek az almatermesztéséveL

A csonthéjas

termésűek

termesztéstechnológiai

műveletei

A technológia alapját az almatermesztés adja. A legfontosabb műveletek végrehajtásukban és idejükben is a termesztett csonthéjas növényfaj fenofázisaihoz alkalmazkodva az almatermesztés technológiájához hasonlók, egyezők. A kora tavaszi vagy télvégi műveletek során elvégzésre kerül a réztartalmú szerekkel végzett lemosó permetezés. Virágzásig még legalább kétszer perme171

tezzünk ugyanezzekkel a szerekkel. A tavaszi fásmetszés rügypattanástól a virágzás kezdetéig végezhető. A műtrágyázáskor vegyük figyelembe a csonthéjasok fokozott káliumigényességét. A fasorok talajmarózásakor vegyük figyelembe, hogy ezek a növények sekélyen gyökerezőek. A tavaszi és a kora nyári műveletek a sziromhullástól a gyümölcskötődé sig az adott faj növényvédelmi igényeinek megfelelő elvégzése permetezésekkeL Kártevők rajzását jelző csapdák kihelyezése, adjuk ki a kiegészítő Nés K- pótlásához szükséges tárgya féleségeket, a fák alatti művelt sáv folyamatos gyommentesen tartása sekély műveléssel vagy talajtakarássaL A sorközi takarónövényt csak május végén kaszáljuk le, melyet azután két-három hetenként ismétlünk. Őszibarackosban elengedhetetlen a kézi gyümölcsszabályozás a virágzástól számított 35-50 nap között. Indokolt lehet szilvánál is és kajszinál is a kézi termésszabályozás. Májusban esedékes l O cm-es hajtáshossznál az első hajtásválogatás. Termőkorban, túl erős hajtásnövekedés esetén, július végén kerüljön erre ismét sor. Száraz tavaszon indokolt lehet az öntözés megkezdése. A nyári műveletekre májustól szeptember végéig kerüljön sor. Csonthéjasok nyári műveletei lényegében az alma termesztésével azonosak. Cél a talaj vízkészletének megóvása, a gomba és állati kártevőktől való megvédés. Az őszibarack koronaalakító zöldmetszésére július elején kerüljön sor. A következő terrnőévet szolgáló zöld előmetszést augusztus 15-ig fejezzük be. A korán érő csonthéjasok betakarítása után nyáron is el kell végezni a növényvédelmi munkákat. Betakarításkor az almatermesztésnél leírtakat kell figyelembe venni. Az őszi műveletek a következő év megalapozását szolgálják, de előtte tisztán és gyommentesen kell tartani a betakarított csonthéjas területet. Ősszel egyetlen csonthéjasnál sem nélkülözhető. Az őszi talajmarást az adott növényfaj igényeihez kell alakítani. A csonthéjasok levegős talajt igényelnek, ezért évente rendszeres altalajlazítást kell területükön végezni. Az őszibarack réztartalmú szerekkel való lemosó permetezése lombhulláskor esedékes. A többi csonthéjasnál is végezzük el lombhullásig a lemosó permetezést. A mechanikai védekezés összes eszközének igénybevétele ugyanúgy indokolt, mint az almánál. Bogyósgyümölcsűek

ökológiai termesztése

A bogyósgyümölcsűek termesztésére vonatkozó általános előírások azonosak a törzses gyümölcsfélékre érvényes szabályokkaL A fogyasztói igények gyors növekedésemiatt a termesztőnek az újdonságokra fogékonynak kell lennie, hiszen napról napra újabb módszerek megismerésére lehet szüksége. Termőhelyi igényüket a napos levegős, de szélvédett és fagymentes helyek 172---

elégítik ki. A talajviszonyokra a szamóca és a málna a legigényesebb. Laza vagy középkötött, vízáteresztő talajokat kedvelik. A szeder vízigényes, de fagyérzékeny. A fekete ribiszke a nyirkosabb, tápdúsabb talajokat kedveli, míg a piros ribiszke és a köszméte igényesebb. Az áfonya az alacsony (3,5-5,5) pH-értékű savanyú, vízáteresztő, laza humuszos talajokat kedveli. Elővetemény igényesek. Szamóca után legalább 3-4 évig szüneteltessük az újratelepítést, fitoftórás fertőzés esetén azonban 15 év a várakozási idő. A szamóca megfelelő előveteménye a füveshere, búza, repce és mustár. Bokornövésű bogyós gyümölcsűek talaj előkészítésére a törzses fáknálleírtakat kell alkalmazni. Az alaptrágyázást előzze meg talajvizsgálat. Élettartalmuk rövid, ezért az alaptrágyázás jelentősége nagy. A nitrogénnak van vezető szerepe, amit csak szerves eredetű nitrogén trágyákkal pótolhatunk. Foszfor, kálium és magnézium kielégítő mértékben adható a kijuttatott szerves trágyákkal. Szamócatermesztésben ültető anyagként szabad gyökerű vagy tenyészedényben nevelt, legalább háromleveles (inda növésű) vagy frigó palántákat használunk. A málnát gyökérsarjakkal, a szedert gyökérdugványokkal, házi kertben fejbujtással, a piros ribiszkét és köszmétét fás dugvánnyal telepítjük. Piros ribiszke és köszméte telepítéséhez az aranyribiszke törzsön nevelt kb. l m magas törzsű oltványok használatosak. Az áfonya telepítéséhez kanténeres növényeket használunk. Szamóca esetében ha frigó palántákat ültetünk augusztusban, akkor már az első évben számolhatunk terméssel, de ha nem csak a második évtől. A bokornövésű bogyósok optimális ültetési ideje az ősz, kivéve a fagyérzékeny tüskementes szederfajtákat. A szamóca palánták gyökerét ne vágjuk vissza, de olyan lyukba ültessük, amelyben a gyökerek nem fordulnak vissza. A talajszinttel azonos magasságba ültessünk A málna gyökérsarját és a szeder dugványait célszerű kicsit mélyebbre ültetni. Az ökológiai termesztésben az egyéves kultúra elonyösebb, mert kevesebb problémáink vannak a növénybetegségekkel és gyomosodássaL Kétéves ültetés után elengedhetetlen a szamóca leveleinek a szüret utáni azonnali levágása, eltávolítása. Nagyméretű fóliasátrakban újabban 30-35 cm magas bakháton, ikersorba rakják a palántákat. A málna esetében a sövényszerű telepítés a jobb a hagyományos töves művelésnél. Az ideális sortávolság 180-200 cm, a tőtá volság 40-50 cm. A szedert 2-2,5 méter sortávolságra, 2-2,5 m tőtávolságra telepítjük. A piros és fehér ri biszkét hagyomány szerint 2,5-1 ,O m-re legújabban (üzemi méretekben) 3,0-0,5 m-re. A köszmétét bokorművelés esetén 2,0x0,5 m-re telepítjük, törzses fácskával 2,0-6,0 m-es a térállás. Talajművelésük trágyázásból és rendszeres gyomirtásból áll.

173---

A hagyományos ültetvények, a házi kert és a szórványgyümölcsösök átállítása ökológiai gazdálkodásra Az

elkövetkező időszakban

a hagyományos termesztést folytató gyümölcsterterületek, a házi kertek és szórványgyümölcsösökből is fognak átállni ökológiai termesztésre, mely területek éppen ezért nem hagyhatók figyelmen kívül. Az átállás itt is - az előírások szerinti - három éves folyamat. Ez az idő szükséges ahhoz, hogy a hagyományos termesztés során használt hatóanyagok lebomoljanak, illetve az elfogadható szint alá csökkenjenek. Az átállás kockázattal jár. Már az első évben abba kell hagyni a szintetikus vegyszerek és műtrá gyák használatát, és mint elvonás i tünet ez a termés csökkenésében jelentkezik. Átállítani csak a jó talaj ú területeket szabad, fiatal állomány kell hozzá, biztosítottnak kell lenni az izoláltságnak, a tápanyagállapotnak rendezettnek kell lenni. Ahol több fajt termesztenek egy üzemen belül és több táblában más, más kultúra van, ott az átállást egyszerre bonyolítsuk Je. Legyünk tisztába a piaci viszonyokkal. Átállási tervet kell készíteni, mely alapos elemzésen kell, hogy nyugodjon. Számítani kell új gépek bevásárlására is. Házikertben nem kizárt a gyümölcsfák alatti zöldségfélék termesztése. A biokert átállásnál az alábbiakat célszerű figyelembe vennünk: milyen gyümölcsöt akarunk termeszteni és annak megfelel-e a terület talaja. A gyümölcsfák telepítésénél vegyük figyelembe a kert méreteit, a család fogyasztási igényét és az ezek összehangolhatóságát Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes gyümölcsfajok társíthatóságát A gyümölcsfák dísznövényként is szerepelhetnek. A szórványgyümölcsös területhez tartoznak a lakóépület, istálló, pajta, épületegyüttes és a szérűskert mögötti gyümölcsös kertek, amelyek a mezőkhöz, rétekhez sokszor az erdőkhöz csatlakoznak. Találhatók ilyen gyümölcsös kertek az üdülők környékén is. Ezen kertek a tulajdonos hasznán kívül hozzájárulnak a táj szépítéséhez is. Az itteni feladatok a következők: a táj adottságának megfelelő fajok, fajták kiválasztása. A tájból való magonc alanyokon csak magas törzsű, természetes gömbkoronát neveljünk. Célszerű olyas sorokat létesíteni, amelyek Jehetővé teszik a gépi gyomirtás t, telepítéskor l x l méteres gödröt ássunk 60 cm mélységre. Az első 8-l O évben a fák alatti nagyméretú tányért kézi kapálással tartsuk tisztán. A szerves trágyát és komposztot a tápanyagpótlás során itt terítsük szét. A szórványgyümölcsösök növényvédelme egyszerű. Mechanikai védekezés mellett a biológiai védekezés elősegítéséből áll. Szükség esetén - epidémia - nagy hatósugarú permetezőgépekkel a megengedett szerek felhasználásával védekezni kell. A betakarítást, értékesítést legegyszerűbb a falusi turizmusba bevonva a "szedd magad" mozgalom keretében végezni. mesztő

174---

Ökológiai termesztésre is javasolt gyümölcsfajták Alma: Prima, Reglindis, Remo, Freedom, Reanda, Florina, Goldstar, Piros, Akane, Pinova, Charden, Nyári fontos, Parker pepin, Batu!, Húsvéti rozmaring, Staymared Nk. 573. Körte: Arabitka G., Nagy szegfü körte, Ilonka, Hardy vajkörte, Pap körte. Birs és naspolya: Angersi, Champion, A naspolya. Őszibarackfehér húsú: Mariska, Redhaven Bianca, Nektár H., Ford, Champion, Vérbarack. Öszibarack sárga húsú malyhas és ipari: Early Redhaven, Redhaven, Babygold 6, Babygold 7, Szegedi. Kajszi: Szamarkandszkij rannij, Korai zamatos, Ceglédi arany. Szilva: Cacanska rana, Vörös szilva, Stanley, President. Cseresznye: Bigarreau Burlat, Szomolyai fekete, Linda, Megy: Csengődi, Érdi jubileum, Újfehértói fürtös. Héjastermésűek:

Dió: Alsószentiváni 117, Milotai 10 (csak a származási körzetében) Mogyoró:Római mogyoró K.l, Nagy tarka ze Ili. Mandula: Szigetcsépi, Tétényi. Gesztenye: Köszegszerdahelyi, Iharosberényi, Nagymarosi. Bogyósgyümölcsűek:

Szamóca: Mara de Bois, Florika, Kortes, Fertődi 5, Malling Pandora. Málna: Fertődi zamatos, Willamette, Auturun Bliss, Golden Bliss. Szedermálna: Tayberry, Arapaho, Hull Thornless. Fekete ribiszke: Dyana (F 41), Aranka (F ll), Titánia. Piros ribiszke: Redpoll, Redwing Fehér ribiszke: Jonkher van Tets, Blanka. Köszméte: Paliagi óriás, Zöld győztes, Szentendrei fehér.

szó1ő

ökológiai termesztése

Magyarország a szőlőtermesztés északi határán fekszik. A szőlőtermesztés területe 200 l-ben 95 OOO hektár volt, de az átlagos területnagyság nem éri el az egy hektárt. A múlt század nyolcvanas éveiben indult el ez a sajátos termesztés hazánkban. A Kecskeméti Szőlészeti Kutató Intézetben elkészült egy kataszter, amely a biotermesztésre alkalmas és alkalmatlan területeket sorolja fel. A feltételesen alkalmas és alkalmatlan területeken ne termeljünk ökológiai módszerrel szőlőt, mert a siker itt nagyon nagy kockázattal jár. Biztonságos ökotermesztésre a feltételek Tokaj-Hegyalján, Mátra és Gyöngyös térségében, a Balaton környékén, valamint a Dunántúl és az Alföld déli vidékein adottak.

175---

1992-ben alapították az Altervitis Magyar Ökológiai Szőlőtermesztők és Borászok Egyesületét, amely 1996 óta a Biokultúra Egyesület szakosztályaként működik. Az évek során összeállították a termesztéstechnológia általános elemeit, melyet ajánlásként eljuttattak minden termelőnek. A bioszőlőt kétféle úton készíthetünk. Az egyik a meglevő ültetvény átállításával, vagy új kultúrák létesítésével. Az átállás szakmailag igen igényes feladat. Előnyös az, ha a közelben vegyszerrel nem kezelt a környezet és erdősáv van. Az új telepítés a régebbi átállításánál kedvezőbb megoldás. Ebben az esetben nem kell alkalmazkodnunk a már termő állókultúra adottságaihoz. A köztermesztésben levő ún. világifajták és tájfajták csak egy-egy betegséggel szemben mutatnak tolarenciát. Tehát az ökotermesztésre sajátos termőhely megválasztás után, szigorú technológiai fegyelmet betartva válhatunk alkalmassá. A legnagyobb betegség-ellenállósággal, a rezisztenciával a többszörös keresztezéssel előállított fajhibridek rendelkeznek. Alkalmazásuk esetén évjáratonként alig, vagy egyáltalán nem kell permetezni. A magyar szőlőnemesítés világviszonylatban is éJenjár a rezisztens szőlőfajták nemesítésében, mindezzel jó alapot adva a szőlő ökológiai termesztéséhez. Fentiek alapján a szőlő ökológiai termesztését új ültetvényeken célszerű elindítani, ezért az ökológiai gazdálkodást a telepítési szempontok részletes ismerete mellett célszerű elkezdeni. A terület kiválasztásakor kerülni kell az olyan helyeket ahol a köd, a páralecsapódás, a reggeli harmatképződés és -felszáradás veszélye fennáll. Célszerű figyelembe venni a környéken dolgozó szőlőtermesztők tapasztalatait. A különböző fajtákat célszerű tömbökbe telepíteni. A szőlő a semleges vagy enyhén savanyú talajokon termeszthető. A betegségekkel ellenálló fajtákat válasszuk ki az ökológiai termesztés céljára. Erre a termesztésre azok a fajták az alkalmasak, amelyek kémiai növényvédelem nélkül (illetve csak az engedélyezett készítményekkel) kevés víz- és tápanyag ellátottság esetén is biztonságosan termeszthetők. A művelési mód elősegíti a kis egyedi tőketerhelést és a nagyobb hektáronkénti tőszámot. Így válik lehetővé a szőlő kevesebb hajtással, kisebb önárnyékolással való termesztése. Ajánlott művelési mód a sor- és tőtávolságtól, a fajtátó!, a tápanyagkínálattól és egyéb tényezőktől függően az ernyő, az alacsony kordon, a Guyot, a Sylvoz és a fejművelés változatai. A keskeny lombfal kialakítása miatt nem ajánlatos a Moser-művelés és a függönyművelések. A szőlő tápanyagigénye kielégítésére az elvont tápanyag visszapótlására kell törekednünk. A tápelemek eltérően hatnak a szőlő vízigényére és szárazságtű résére. A túlzott nitrogénellátás csökkenti a szárazságtűrést, a jó kálium ellátottság növeli azt. A tápelemek szerepe meghatározott és mással nem helyettesíthető. A nitrogén az "élet motorja". Hiánya csökkenti a növény növekedését. A fosifor hiánya a nitrogénnél kevésbé látszik, de a növény energiaellátásának fontos eleme. A kálium 176---

fontos szerepet játszik az érési folyamatokban. A kalciumnak fontos szerepe van a növényi szövet szerkezetének felépítésében. A magnézium a klorofill építő eleme. A kén a fehérjék szintézisében fontos és az enzimek alkotója. A vas a növényi fehérjékben található és a légzési enzimek fontos alkotója. A mangán is fontos enzimalkotó. A cink enzimaktivátor. A bór a növekedés, a termésképzés fontos eleme. A réz az oxidáz enzimek fontos alkotója. A molibdén szintén enzimaktivátor. A tápanyag visszapótlást talaj-, illetve növény vizsgálatok alapján kell elvégezni és a javaslatot a lehetséges legkisebb területre vonatkoztatva - fajták szerint-adjuk meg. A tapasztalatok és vizsgálatok szerint 10 t/ha terméssel 100 kg terméshez l kg N, 0,6 kg P20 5 , 1,5 kg K20 hatóanyagmennyiség szükséges. Mivel az ökológiai termesztésben nem engedélyezett a nitrogénműtrágya használata a szerves trágyán kívül javasolható még ásványi tápszerek (kőpor ok) kiadása is. A szerves trágyázás, ha a humusztartalom l% alá esik nélkülözhetetlen. A szőlő növekedéséhez és a talaj párologtatásához a napi vízszükséglet 3,0-5,0 mm. Ezek alapján a szőlő vízszükséglete 300-350 mm víz a tenyészidőszakban, melyhez 500-600 mm éves csapadék szükséges. A talajművelés az ökológiai termesztésben az egyik legfontosabb feladat. Gondoskodni kell a talaj mikroorganizmusai életfeltételeinek fenntartásáról, a megfelelő nedvességről és levegő tartalomróL Ennek eléréséhez az előírások szerint kötelező a takarónövényes talajművelés. Ennek számtalan lehetősége ismert, egyik legjobb módszere a gyepnövényekkel való bevetés. Ezen célból alacsony és lassú növekedésű fajokat kell kiválasztani. A takarónövényes művelés megvalósítása történhet művelés nélküli rendszerben is. Ebben az esetben a talajtakaró növényeket kaszálják. A gyakori vágásos rendszerben a talajtakaró növényeket évente 4-7 alkalommal kaszálják. Ritkavágás rendszer esetén évi két kaszálást alkalmazunk. Tavasszal és késő nyáron kaszálunk. Talajműveléses rendszereknél a maghozás után forgatjuk csak be a talajtakaró növényt a talajba. Évente ősszel vetett talajtakaró növények esetében kora tavasszal forgatják a talaj ba az őszi vetésű növényeket, majd ezt nyári ugar vagy önmaguktól jelentkező nyári egyévesek követik. Az önmagukat újravető téli egyéveseket késő tavasszal forgatják be, majd őszig ugarolják a területet vagy önmaguktól jelentkező nyári egyévesek lesznek a területen. Téli takarás hiánya esetén télen nincs takarás, amit talajműveléssei szüntetünk meg. A talajtakarás akkor érezteti tápláló hatását, ha időnként befedjük azokat nedves talajjaL Ilyenkor kissé mélyebb forgatást végzünk. Az elvégzett tárcsázást gyűrűshengerrel mindég le kell zárni. Jó talajtakaró növények az egy vagy kétéves füvek vagy pillangósok.

177---

A szőlő legfontosabb kártevői és betegségei az alábbiak: Levélatka, piros gyümölcsfa atka. A gombás betegségek ellen javasolt védekezés mellékhatásaként az atkanépesség visszaszorítható. Szerként 30-50 kg/ha mennyiségben használható a Nevikén, amely 7% poliszulfid-ként és 58% vazelinolajat tartalmaz. Tarka és nyerges szőlőmolyok ellen feromonak és a Bacillus thuringienzis baktérium használható. Szőlőperonoszpóra ellen réztartalmú szerekkel védekezhetünk. Szőlőperonoszpóra ellen a kén használható. Ez hat a takácsatkákra is. Szürkerothadás ellen a növény élettani állapota a mértékadó. Orbánc esetén a réztartalmú szerek használhatók. Tőkepusztulás ellen a metszés utáni sebkezeléssei és a tőke egészséges részig való visszavágásával védekezünk Még a levágás évében új törzset kell nevelni. A növényvédelem eszközei közé tartozik a biológiai védekezés, a rezisztencia nemesítés és a biotechnikai védekezés. Biológiai védekezésen szűkebb értelemben a természetes ellenségek alkalmazását értjük. A rezisztencia nemesítés esetén - tekintettel a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkerothadás kártételének jelentőségére - elsősorban az ezen a betegségekkel szemben ellenállóálló fajták kinemesítése a cél. A biotechnikai védekezés főbb változatai a szaporító anyag oltása (filoxéra ellenálló anyagra) hőkezelése, feromonak használata. A védekezés hatékonyságának növelését szalgálják a rendszeresen megjelenő előrejelzések. Az előrejelzéseket számítások és modellek segítik.

Biobor készítése A már elterjedt magyar biobor kifejezés nem egyező az igazi hivatalosan is elismert kifejezéssel. A Közös piac 1993 január l. óta kötelezővé tette az öko vagy az organic jelző használatát A biobor az ökológiai szőlőtermesztés révén kapott szőlő olyan feldolgozásának végterméke, ahol a technológiák alkalmazása csak meghatározott eszközökkel és anyagokkal történik. A bioborok készítésének egyik fő feltétele, hogy az adott országokban a borokra vonatkozó rendeleteket és szabályokat betartsák. A másik követelmény az, hogy csak arra illetékes hatóságok által tanúsítottan bioültetvényből származó szőlők termesztését lehet bioborrá feldolgozni. A biobor készítésnél tilos az alábbi eljárások, anyagok alkalmazása: géntechnológiával módosított mikroorganizmusok alkalmazása, édestartalék feljavítása és kéntelenítése, réz-szulfát felhasználása, aszkorbinsav (C-vitamin) és szorbinsav használata, PVPP (polivinil-pirrolidon) szűrési segédanyag használata, azbeszttartalmú szűrőlapok használata, ón és ólomtartalmú kapszulák használata palackozáskor, klórozott parafa dugók alkalmazása, csomagoláshoz stirapapír és PVC ragasztóanyag használata.

---178---

Ajánlott és engedélyezett a következő eljárások és anyagok alkalmazása:szeparálás és szűrés megfelelő eszközökkel, hőkezelés, hidegkezelés, a must levegőztetése, korlátozott kén-dioxid és kálium-metabilszulfát használata, erjesztéshez engedélyezett a szárított élesztő, tiamin használata, gyengébb mustok feljavítása a bortörvény alapján, savcsökkentők használata, jobb élesztőszapo rodáshoz, ízjavításhoz tannin használata, a borok derítéséhez engedélyezett anyagok igénybevétele, a tisztítási és fertőtlenítéshez folyamatokhoz környezetet nem terhelő mennyiségű ecetsav, citromsav, borkősav, hidrogén-peroxid, hordó fertőtlenítéshez kén-dioxid használata. A biotermék piaci része az ellenőrzés, amelyet erre a célra létrehozott szervezetek végeznek. A biotermékek közül elsősorban a bioborok piaca fejlődik lassan hazánkban. Ennek gyorsítása érdekében célszerű lenne egységesített védjegy használata. A biobor készítésnél fontos a szüret idejének meghatározása. Általános szabályként mondható, hogy a szőlőmustok megfelelő minőségét az úgynevezett "glükoacidimetrikus" mutató alapján határozzuk meg amikor is a must g/l-ben mért cukortartalmát elosztjuk a szintén g/l-ben mért savtartalommaL Ha ez a hányados 22 és 32 között van a szőlő szüretelhető, érett állapotban van. Szüreteléskor fordítsunk nagy figyelmet a szüretelő eszközök tisztaságára. Már szüreteléskor is rozsdamentes acélból készült edényeket használjunk. Bioszőlő szüretelésekor tilos a szüretelő gép használata, kizárólag a kézi erő alkalmazható. Kézi szüretkor fordítsunk nagy gondot arra, hogy a penészes, rothadt, sérült szemek ne kerüljenek feldolgozásra. A biobor készítéséhez különválasztva szüretelt szőlőt feldolgozni is csak elkülönített, ellenőrzött feldolgozókban és pincészetekben lehet. Amennyiben a szőlőből kellő gondossággal kiválogattuk a rothadt, penészes, sérült szemeket a cefréhez 50 mg/kg borkén hozzáadása megengedett. Bizonyos évjáratokban szükséges a mustok javítása is. A Magyar Bortörvény módosítása már engedélyezi a répacukorral történő cukorfok javítását. Ez az EU-ban is megengedett a mustsűrítmény használatával együtt. Ez azonban csak biotermesztésből származó szőlő mustjából készült lehet. Rendkívül fontos az erjesztés hőmérsékletének szabályozása. Az alacsony 14-17 °C-on lefolytatott erjesztés megőrzi az elsődleges zamatokat és a borok oxidációra való hajlama is kisebb lesz. A klasszikus vörösborok készítésénél az erjedés folyamán képződő alkohol hatását használjuk ki, amely a szőlő héjával való folyamatos érintkezés révén az antocianinokat feloldja (a héjon erjesztünk egy ideig). A bioszőlőből készíthetünk pezsgőbort is. A pezsgőborok egyik ős fajtája (úgynevezett rusztikus pezsgő), amikor mustot palackban erjesztik és a képződő alacsonyabb alkoholtartalmú magasabb cukortartalmú terméket fogyasztják. A bioborok kezelésének egyik fontos része az első fejtés. Ilyenkor mindég kis mennyiségű borkén adagolása szükséges. Ez kén-dioxidban kife-

179---

jezve nem több mint 25 mg/liter. A bioborokat ne sokáig ászkoljuk. A palackozásuk nem sokban különbözik az egyéb borokétóL A bioborok palackozásához kizárólag parafa dugót lehet használni. Címkézéshez ajánlott az újrahasznosított papírból készült címke használata. A palackozott borokat papírkartonokba csomagoljuk.

180---

7. Ökológiai állattenyésztés Az ökológiai gazdálkodás teljesen más szemléletet, másfajta gazdálkodási megközelítést kíván a vele foglalkozótóL Először is le kell számolni azzal a felfogással, hogy ez visszalépés a múltba. Abbahagyja a modern növényvédő szerek és tápanyagok használatát, nem veti gazdaságában génmódosított növények vetőmagját stb. Át kell állnia annak elfogadására, hogy a szakmai tudás magas szintjén alkalmazva a vetésváltást, átállítva az állattenyésztést is az ökológiai termelésre olyan mennyiségű és minőségű szerves trágyát állít elő, amely a magasabb vetésarányú pillangósok feltörésével a szükséges nitrogén rendelkezésre áll, műtrágya nélkül. Olyan talajművelést végez, amely hoszszabb távon sem okozója a talajtermékenység romlásának, a terület elgyomosodásának. Tisztában kelllenni azzal is, hogy áttérés esetén nincs csalási lehetőség, nincs a leírtaktól eltérő technológia még akkor sem, ha alacsonyabb termésátlagokkal is kell számolni. Az a jó, ha az ökológiai gazdálkodás terjesztése érdekében a legtapasztaltabb, a gazdálkodáshoz, termeléshez legjobban értő emberek vállalják fel a példa szerepét, vagyis ők kezdik el ezt a termesztési formát. Hazánk az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvése miatt már napjainkra megteremtette ennek a jogi alapját [140/99. sz. kormányrendelet, valamint a 2/2000. (1.18.)] FVM-KöM együttes rendelet, amely szoros összefüggésben van az EU 1804/1999. (2000. augusztus 24.) sz. rendeletével. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ökológiai gazdálkodást nem az egész szántó területünkön fogjuk folytatni, hanem az állatállomány által megszabott 10-15%-os nagyságú területen. A hozam és költségarányok is változnak, ezért az átmeneti időszakban - esetleg később is - az ökológiai gazdálkodást támogatásban kell részesíteni. A rendszer jól beleillik abba az irányzatba, amely a vidékfejlesztést, falusi túrizmust, idegenforgalmat, tájvédelmet és a biotermékelőállítást mit egyesítő erőt tűzte ki céljául. A téma keretében az alábbiakkal szükséges foglalkozn: l. az ökológiai állattenyésztéshez alkalmasak állatfajok és fajták bemutatása. 2. a tartási és tenyésztési módokat, 3. a takarmányozás főbb kérdéseit, 4. a termék-előállítás lehetőségeit, 5. az ökológiai állattenyésztés állategészségügyi kérdéseit, 6. az ökológiai állattenyésztés főbb formáit a családi gazdaságokban, bemutató gazdaságokban, természet és tájvédelmi területeken, kiegészítő állattartás esetén, valamint az ökológiai állattenyésztés főbb hazai területeit foglaljuk össze. 181

Szarvasmarha- tenyésztés Hazánkban jó néhány olyan szarvasmarhafajta van, amelyek az ökológiai alapú állattenyésztésben felhasználhatók, miszerint: - a szakosodott gazdaságban tejtermelésre alkalmas a magyar tarka, a holstein-friz, a jersey, - hústermelésre a magyartarka, a charolais, a limousin, a blonde d' Aquitana, -kiegészítő ágazatnál a magyar tarka, holstein-friz,a jersey, az angus használható, - a természet és környezetvédelmi (idegenforgalmi) célokhoz kapcsolódó ágazatnál a magyar szürke, a magyar tarka, a hereford, valamint -az egyéb (időszakos) szarvasmarhatartásnál a magyar szürke, a magyar tarka, a holstein-friz, az angus az alkalmas fajták. Az állatok elhelyezése és tartása az ökológiai alapú szarvasmarha tenyésztésben eltér az áttérési és az ökogazdálkodási szakaszban. Az áttérési szakaszban alapvetően tilos az állatok kötött tartása. A legelőre jutás érdekében létszámtól függő csoportokat alakítunk ki. Így lehet növendék, termelő és vemhes egyedek csoportja. Döntő jelentőségű az ellés és a borjúnevelés feltételeinek kialakítása. A néhány egyedből álló kis gazdaságokban az állattenyésztési helyén is lehet elletni. Utána a borjú és tehén közötti kapcsolatot zavartalanul biztosítani kell. Tilos a borjú ketreces tartása. A takarmány és az ivóvíz már ebben a szakaszban is legyen könnyen elérhető az állatok számára. Biztosítsuk állatainknak a jó közérzetet Az ökológiai gazdálkodási szakaszban: olyan tér kialakítása, amely korlátozás nélkül biztosítja az állat mozgását, az épület ezeknek megfelelő technikai paramétereket biztosítson. Legyen az állatok számára kifutó, de lehetséges az istálló nélküli tartás is. A legelő és a legeltetés nélkülözhetetlen. Megfelelő nagyságú- a korcsoportokon is alapuló- elegendő terület. Biztosítsuk a rágcsáló és parazitamentességet a megfelelő szerekkel. Húsmarhák, növendék állatok szabadon, legelőn is tarthatók, ott a területnagyságra és a szükséges kiegészítő etető- és itató helyre és fedett árnyékoló- és pihenő helyről is gondoskodnunk kell. A fejés megoldása csak gépi úton javasolt. Az ökológiai alap ú szarvasmarhatartásban eltérő termelési formák lehetnek az alábbi főbb igényekkeL I. szakosodott ágazat, döntően szarvasmarha-tenyésztéssei foglalkozó gazdaság, amely lehet hústermelő és tejtermelő irányultságú, 2. kiegészítő ágazat, ahol a szarvasmarha-tenyésztés egy ökológiai rendszerű ágazat a gazdaságban, 3. szarvasmarha tenyésztés természetvédelmi vagy környezetvédelmi területen. 4. egyéb (időszakos) ágazatforma. Ilyenek a hobbi tenyésztés, családi ellátás, időszakos tartás stb. 182---

Ezen formáknak a megvalósításához azonban különböző feltételek kellenek. A szarvasmarha tenyésztésseifoglalkozó gazdaságoknak megfelelő földterület nagysággal kell rendelkezni a takarmány és a legeltetés biztosításához. A szakmai irányítás megfelelő felsőfokú végzettséget igényel. A fejés csak fejőházban géppel történhet. A hústermeléssei foglalkozó gazdaságoknál döntő a nagy legelő terület. Az ökohizlalás történhet legelőn kiegészítő takarmányozássaL Lehet olyan gazdaság, amelyik hizlalásra szakosodott, de nincs legelő területe. Ilyenkor csak karámos tartás valósítható meg, de lehet az is megoldás, ha a telep mellett vagy közelében olyan üzem van, amelynek mellékterméke folyamatosan biztosítja a tömegtakarmányt (pl. cukorgyár, sörgyár). Kiegészítő ágazatnál is döntőek az ökogazdálkozáson alapuló állattenyésztés alapfeltételei. A természet és tájvédelmi területeken az ökoállattenyésztés az egyedüli állattenyésztési forma, ami egyre nagyobb szerephez jut. Az egyéb időszakos állattenyésztés minden feltétele itt is nélkülözhetetlen. Fontos kritérium az ökoállattenyésztés során a takarmányozás, ahol a takarmányozás alapját az öko módon megtermelt takarmányok biztosíthatják. Alapvető tehát a négy évszak takarmányozásának megoldása. Ezek a tél, a tavasz, a nyár és az ősz. A tél a legnehezebb időszak. Ilyenkor is nélkülözhetetlen az istállózás, a karámozás, járatás vagy legeltetés biztosítása. Télen nyárról betárolt takarmányokat, vagy ipari üzemektől folyamatosan szállított (sörtörköly, cukorgyári répa~zelet) etetünk tömegtakarmányként Tavasszal, nyáron, ősszel a legeltetés a cél, állandó takarmány-kiegészítéssel. Rendkívül fontos az itatás. A borjúnevelésben a teljes és a fölözött tej itatása ajánlott, de lehetséges a dajkásítás is. A nevelési időszakban a különböző ivarú állatok legyenek elkülönítve. Állategészségügyi problémák esetén, mindig forduljunk állatorvoshoz. Az állati tej általában szerződés alapján leadásra kerül, a hús feldolgozásra helyben nem kerülhet sor. Fontos ennek kellő dokumentálása, ami az állatok egyedi megjelölésén alapul. Helytelen eljárások az ökológiai rendszer egészét veszélyeztetik.

Lótenyésztés A Jólétszám hazánkban a néhány évtizeddel ezelőttihez viszonyítva is jelentő sen csökkent. Ennek fő oka a ló használat területeinek megszűnése. A paraszti gazdaságokban a legfontosabb szállítási, növényápolási tevékenységeket a ló helyett gépekkel végzik. Korábban a hadseregben is igen volt fontos szerepe a lovasságnak. Az ökológiai gazdálkodás azonban nem nélkülözheti a lovat. A ló és az ember közötti különleges kapcsolat bár sok új vonásban eltér a régitől, de itt mégis megmaradt. A mai alkalmazási területek a segédüzemi tevékenység

---183---

(szállítás, munkavégzés), szabadidő, sport, hobbi célú tartás, elválaszthatatlan része az idegenforgalomnak, részt vesz a környezetkímélésben az erdészeti munkák és a növényápolási tevékenység során. Része az iskolai sportnak. Hasznos a terápiás lovaglás a gyógyító tevékenységben is. Mint hús ló, vágócsikó, lótejterrnelő résztvevője az árú termelésnek. Teljesen ökológiai alapú lótenyésztéssel foglalkozó gazdaság nincs, de igen hasznos kiegészítője lehet, vagyis részese egy olyan komplex rendszernek, mint a tenyésztés, lovas turizmus, vendégforgalom, idegenforgalom, versenyeztetés, terápiás sportolás stb. A különböző használati céloknál vgyük figyelembe a magyar őshonos fajtákat (Kisbéri jé/vér, nónius, North-Star, Furioso magyar hidegvérű stb). A ló az istállóban lekötötten is tartható más állatfajokkal együtt, de legyen helye a természetes mozgásnak, pihenésnek, lefekvésnek-felkelésnek. A szarvasmarha gondozáson túlmenően az ápolása rendszeres szőrtakaró ápolás, patkolás, rendszeres mozgás, igásló esetén a napi munkavégzés. A takarmányozás kifogástalan réti szénán alapuljon. A ló nagyon szereti a ropogós, hosszúszárú füvek szénáit. A széna mellett szívesen fogyasztja a takarmányrépát, cukorrépát, tököt, burgonyát. Munkalónak, rossz kondiciójú lónak és vemhes lónak adjunk kiegészítő abrakot. Különösen szereti a roppantott zabot. A Jónál vegyük figyelembe azt, hogy egyik tevékenységről a másikra való átálláskor kíméletes átmenetet igényel. Kifogás, lenyergelés után szárítsuk le. Védjük a külső és belső paraziták ellen. Igényli a rendszeres mozgatást és a folyamatos vízellátást Az állategészségügyi teendők közé tartozik a fogkezelés, patakezelés, patkolás, ásványi anyag és vitaminnal való kezelés. Gyakran előforduló betegsége a kólika, melyhez - az izomfesték vizeléshez hasonlóan - állatorvosi segítséget kell igénybe venni. A lótej értékes alapanyaga a pipere iparnak. Fejni csak géppel fejjük a lovat, amikor a csikó elérte a négyhetes kort.

Sertéstenyésztés Az utóbbi évtizedekben az intenzív sertésfajták nemesítése eredményekkel, de hátrányokkal is járt az élelmiszer termelés területén. Egyrészt romlott a hús minősége, íze, eltarthatósága, másrészt növekedett a vásárlási lehetőség és a választék. A legveszélyesebb az lett, hogy megnőtt a húsárukban a tiltott szermaradványok mennyisége mind a húsokban, mind a hús árú alapanyagokban. Mindezekkel a problémákkal nem találkoztunk a hagyományos sertéstartás idején. A sertéstartás körülményeit az abiotikus és a biotikus tényezi'ík befolyásolják.

184---

Az abiotikus tényezők közé három faktor tartozik. A fizikai valamint a klimatikus elemek, (hőmérséklet, fény, légnedvesség stb.). A kémiai tényezők közé tartoznak az organikus takarmány adalékok és a megengedett fertőtlenítő és tisztító szerek. A mechanikai elemekhez tartoznak a sertés elhelyezésének, tartásának, mozgatásának körülményei. A biotikus (élő) tényezőkhöz tartoznak a faj- és fajtatársak, idegen fajok, a takarmány, az állat környezetében élő rovarok, rágcsálók, mikroorganizmusok, és a sertéstartással foglalkozó ember. Az ökológiai sertéstenyésztés azon tényezők javítására törekszik, amelyek károsak a fogyasztókra. A sertések visszahelyezése a szabadtartásba, vegyszermentes takarmányokkal való felnevelése létfontosságú a mai stresszes életkörülmények között élő ember számára. Hazánkban ráadásul több olyan fajta sertés van tenyésztésben, amelyek kiválóan alkalmasak az ökológiai tartásra. Ilyenek a következő fajták: a mangalica (szőke, fecskehasú és vörös), a magyar nagy fehér hússertés, a magyar lapálysertés, a duroc sertés, a pietrain, négysonkások csoportjába tartozó sertés, a hanpshire sertés és a berkshire valamint a comwall sertések. Ökológiai környezetben tilos akocákkötött tartása. Minden esetben biztosítani kell a férőhelyeken belül a sertés evéséhez, ivásához és pihenéséhez szükséges férőhelyet. Nagy melegben a légmozgást kell mesterségesen biztosítani. A téli hideg ellen a hagyományos épületeket szalmabálával érdemes szigetelni. Mesterséges fűtést az ökológiai tartásmódban nem lehet alkalmazni. Az ökológiai sertéstartás megengedi, hogy az utolsó 3 hónapját zárt épületben töltse el a hízó. A sertés a pihenéséhez fészket készít magának ezért az almozás nem sok munkaerőt igényel. Biosertés takarmányozására felhasználható minden olyan termék, amelyet a helyi adottságok lehetövé tesznek, és amely nem tiltott az ökológiai gazdálkodásban. Nem végezhet ökológiai sertéstermék-előállítást az a gazda, aki nem rendelkezik földterülettel vagy tartós bérlettel legeltetés, ökológiai szempontokat kielégítő takarmánytermelés és a keletkezett szerves trágya elhelyezése céljából. Az ökológiai termelés alapja az állomány megfelelő szaporasága. Ezen túlmenően úgy kell nevelni a növendék állatokat, hogy a l 00 kg testsúlyt 11-12 hónapos korra elérje. A kanok napi takarmányadagja télen 2,5 kg abrak, 1-1,5 kg szalma vagy széna, lucerna vagy kukoricacsutka. A nyári takarmány abrakadagja egyező a télivel, de száraz szálas helyett etessünk 4 kg zöldlucemát Kocák esetén leggazdaságosabb a sertéslegelőn biztosítani az alaptakarmányt, akol 300-500 m2/egyed terület biztosításával. A kocák napi 15-20 kg zöldet képesek elfogyasztani. Legeltetéskor az energiahiány pótlására 12 hétig napi 0,5 kg gabonadarát és 30g 10% NaCI-tartalmú ásványi anyagot kell biztosítanL Ezt követően fialásig az abrakadag 2,5 kg/egyed legyen naponként. A szoptatós kocáknak a napi adagja a malacok számtól függően akár 5 kg-ig is felme185---

het. A malacok tápigényét az első héten a kocatej fedezi. A föcstej hatására indul meg a szülés utáni első órákban a malacok gyomor és béltevékenysége. A malacok takarmányhoz való szoktatását pörkölt árpával kezdjük. Választás után a fiatal, fejlődő szervezet számára a mozgás elengedhetetlen. Legelő hiánya esetén számukra járató pályát kell kialakítani. Az ökosertések vágása 120 kg-os súlyban 9 hónapos kortól történhet. A vágást megelőző szállítást az állatvédelmi törvényben előírtak szerint kíméletesen kell végezni. Az ökotermékek feldolgozása csak a szabványban megengedett eljárásokkal és adalékanyagok felhasználásával történhet.

Juhtenyésztés A magyarok állattenyésztő, legelő területeken élő népként már mintegy tízezer évvel ezelőtt szoros kapcsolatba kerültek a juhtenyésztésset A juh szelídsége, könnyű kezelhetősége, sokrétű felhasználhatósága is kedvezett ennek. A juhtenyésztés és -tartás a magyarság legősibb foglalkozásai közé tartozik. A juh teje, az abból készült gomolya és különböző sajtok, a juh gyapja, bőre sokat segített a zord területeken a táplálkozásba és ruházkodásba. A XVIII. század végén a magyarországi nagybirtokokon is megjelentek a merinó juhtenyészetek. Egyes adatok szerint volt olyan időszak amikor Magyarországon 7 millió volt a juh létszám. Ennek túlnyomó része nem merinó volt hanem az ősi juhfaj ta, a telepesekkel beszivárgott nyugati parlagi juh és a keletről behozott curkán és cigája fajta. Az ökológiai tartás szempontjából és a biodiverzitás fenntartása érdekében a racka, a cigája, és a cikta, a gyimesi racka és a magyar merinó fajták jöhetnek számításba. Az ökológiai gazdálkodás alap-feltételrendszere a kiskérődzőkre Quh, kecske) vonatkozik, így a juhnál vagy a kecskénél leírtak mindkét faj ra vonatkoznak. Az ökológiai gazdálkodás alkalmazott környezetvédelmi módszemek is felfogható. Legfontosabb sajátossága, hogy a módszert alkalmazó ember öntudata és felelősségérzetére épít. Sikere az alkalmazáson múlik. Az ökotermék ellenőrzését a Biokutúra Egyesület végzi, ellenőrző szervezete a Biokontroll Hungária Kht. A juh ökológiai gazdálkodásara való áttérésnél kívánato'S hogy az egész gazdaság álljon át az ökológiai gazdálkodásra. Az állatállomány helyzetét felmérve kezdődhet az átállás, amely több évet vehet igénybe. Az állatok és az állati termékek átállítása 6 hónap. Az átállításra kerülő juhok 45 naposnál fiatalabbak ne legyenek. Az állatok számára biztosítani kell a legelőn való tartózkodást. Szarvtalanítás, csonkítás tilos. Előírás az állatok kötetlen tartása. Az épületben biztosítani kell az állatok szabad mozgását. Az istállót takarítani, fertőtleníteni csak engedélyezett szerekkel lehet. Az állatok azonosítását egyértelműen meg

!86---

kell oldani. Hizlalás céljából maximum 3 hónapig tartható istállóban az állat. Korlátozni kell az egységnyi területen tartható állatok számát (juhok esetében 13,3 db/ha). Egyszerű szelekcióval törekedhetünk az extenzív tartási követelményeknek megfelelő típus kialakítására. Takarmányozás. A juhot célszerű 200-240 napig a legelőn tartani. A juh tövig rágja a legelőt ezért célszerű a rágást jól bíró fűfajok használata legelő telepítés esetén. A gyakorlatban elterjedt, hogy a legjobb legelőn a szarvasmarhák legelnek, a magas füves ritkás legelőkön a lovak, az apró-csenkeszes területeken a juhok. Az l, l millió hektár legelő területünk mintegy fele melioráló, talajtakaró gyep. Ezeket és a hozzájuk hasonló területeket hasznosítjuk a juh ágazattaL Sajnálatos, hogy az ágazat jövedelmezőségi okok miatt ma igen kis létszámú. A létszám többszörösét is eltudnák tartani gyepterületeink. A legelők és a takarmánynövények használatánál be kell tartani a kétéves átállási időszakot, ezt természetvédelmi területeken esetleg le lehet rövidíteni. Az ökológiai állattartásban mindent dokumentálni kell, tehát vándoroltatás esetén részletes leírást kell adni, hogy mikor, hol tartózkodtak az állatok. Hagyományos takarmány felhasználása kismértékben megengedett (10%). A takarmányozás során minden környezetszennyező anyagot mellőzni kell (műtrágya, antibiotikum, hormon, géntechnika, egyéb vegyszer). Különbséget kell tenni az anyák és a bárányok takarmányozásában. A bárányok szoptatási ideje 45 nap és a legelőn egészítik ki a többlet takarmány igényüket. Az anyák esetén vemhesség és szoptatás idején a legelőfű mellé kiegészítő abrakot is adunk. Téli takarmányozásra a legelőről betakarított jó minőségű szénát és a konzervált takarmányokat (szilázs, szenázs) használjuk. A termék-előállítás lehetőségei. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról, és jelöléséről a kormány 14011999. (IX.3.) sz. rendelete intézkedik. Kellő állatlétszám esetén a saját vágóhídon történő vágás indokolt lehet. A Biokontroll Hungária Kht. a termékre ellenőrzése alapján minősítő tanúsítványt bocsát ki. Az élelmiszer készítmények csíraszámát a Magyar Élelmiszer könyv tartalmazza. A juhtejet nyers formában nem fogyasztjuk. Legismertebb juhtej termék a gomolya, amely egy sajtféleség. Beoltás után az alvadt tejet felaprítják és sajtruhába téve szikkasztják, a gomolyát megdarálva, sóval összekeverve kapjuk a juhtúrót. A megdarált gomolyát vízbe mártva, átgyúrva, majd érielve kapjuk a kashkaval sajtot. A juhtejből készítenek még parenyica, trappista jellegű és pálpusztai sajtot is, de ebből készül a rokfort és a feta sajt is. A gyapjú az ökológiai állattartás szabályait betartva válik biogyapjúvá. Fonalat, paplant, párnát, derékaljat állítanak elő belőle. Az ökológiai állattartás során keletkezik a biotrágya, amely hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, nem szennyezi a környezetet.

187---

Kecsketenyésztés Faj, fajta. Az ökológiai állattenyésztésre ajánlható kecskefajta a német őzbar na, a szimentáli, alpesi, búr fajták. Bár a kecske iparszerű tartása nem terjedt el, így szinte minden fajta megfelel a biogazdálkodás követelményeinek. A magyar parlagi fajta keresztezendő alapanyag, A szimentáli kecskének magas a tejzsírtartalma, A német őzbarna szilárd szervezetű. Az alpesi fajta világszerte elterjedt. A búr kecske jó hústermelő. A magyar parlagi kecske edzett és igénytelen fajta. Tartási és tenyésztési módok. A kecskét legelőn illetve zárt kötetlen tartásban tarthatjuk. Az átállás ideje tartós kultúra esetén 3 év, nem tartós kultúra esetén 2 év. A bioállattartásnak meg kell felelni a 2092/91 EGK sz. rendelet elő írásainak. Eszerint a takarmánynövényeknél az alkalmazott növényvédő szer maradékának határérték alatti szintre kell csökkeni a talajban, illetve ha a területen évelő növény volt a takarmányban is. A talaj ba juttatott összes nitrogén nem haladhatja meg a 170 kg/év/ha menynyiséget. Biztosítani kell az egy kecskére jutó területet. Ez kecske esetén 13,3 db/ha. Istállóban a kifejlett egyedek l ,5 m2/egyed, a gicták 0,35 m2/egyed nettó alapterületen, a kifutóban a kifejlett 2,5 m2/egyed, a gicták 0,5 m2/egyed nettó alapterületet igényelnek. Az állatoknak ökológiai gazdaságból kell származniuk és életük végéig így kell tartani őket. A 45 napnál fiatalabb kecskék - ha a feltételrendszer adott ökológiai termelésbe állíthatók. A takarmányozás kérdései. Az ökológiai gazdálkodásban fontos kérdés, hogy az ökogazdálkodást folytató üzem teljesen átállt-e már az ökogazdálkodásra. Eszerint minősítik a terméket "ökoterméknek" vagy "ökotermék átállási időszakból" terméknek. Természetvédelmi területen az átállás lerövidíthető, ezt nevezik korosbításnak. A kecske a legeltetés során a változatos növényflórát kedveli. Takarmányozását főként legelőre kell alapozni. A napi takarmányadag szárazanyagban számított legalább 60%-a szálastakarmányból, vagy silózott zöldtakarmányból álljon. A gidákat legalább 45 napig anyatejjel kell táplálni. A kecske nyersrost emésztése kiváló, Így jól hasznosítja az őszi kalászosok szalmáját, a borsó, a bükköny, a szójababszalmáját. Etethetünk lombot is zölden vagy szénaként. A kecske takarmányátalegeltetési időszakban 6-8-féle takarmány alkossa. A nyalósó és a tiszta ivóvíz mindég biztosítva legyen. A termék-előállítás lehetőségei. A kecske zsír- és fehérjetartalma könnyebben szívódik fel mint a tehéntejé, ezért fogyasztása kedvező gyerekek, betegek, idősek számára. A tejből vajat, joghurtot, kefirt, zsendicét, és ordát állíthatunk elő. Húsa magas fehérjetartalmú és alacsony zsírtartalmú. Rosszindulatú daganat kialakulását is gátolja és a tejfehérére a kazein miatt allergiásak is fogyaszthatják, mert kazeint nem tartalmaz. 188---

Baromfitenyésztés A magyar mezőgazdaság régen a tanyasi rendszerre épült és meglehetős önellátásra törekvő volt. Általánosan jellemző volt az, hogy a munkaképes lakosság kint lakott a tanyán. Az állatok is itt voltak. A téli időszakban viszont általános volt a beköltözés a városi, községi lakásokba. Kora tavasszal aztán újra a tanyán folytatódott az élet egész késő őszig, az őszi betakarítások és őszi talajmunkák elvégzéséig. Ebből az életformából fakadóan is a baromfitartás századok óta a magyar állattenyésztés egyik meghatározó eleme. A magyar baromfitermékek -elsősorban minőségük alapján- az európai piacokon mindig keresett exportcikknek számítottak. Ezt a termelési formát az 1960-as években felváltotta az iparszerű baromfi termelés uralta a termelést és a piacot a húscsirke, pulyka, tojótyúk és kacsa, liba tenyésztés és árutermelés területén. A korábbi természetes tartással előállított kiváló minőség helyett egy silány minőség terítette meg a fogyasztói piacot amely sem ízében, sem minőségében nem vette fel a versenyt a korábbi termékekkeL Adottságai és tenyésztési kultúrája miatt Magyarország az ökológiai állattenyésztés központjává fejleszthető. Sajnos ma még a támogatások a növénytermesztésnek kedveznek, holott nyilvánvaló hogy a tényleges ökológiai gazdálkodás nem képzelhető el állattenyésztés nélkül.

Az ökológiai gazdálkodásra javasolt régi magyar baromfifajták Az ökológiai gazdálkodásra javasolt régi magyar baromfi fajták közé soroljuk a magyar és az erdélyi kopasznyakú tyúk több fajta-, illetve színváltozatát, a magyar ludat, annak fodros tollú változatát, a magyar kacsa színváltozatait, a bronz- és rézpulykát, valamint a gyöngytyúkot. A régi magyar- ma őshonosságuk miatt védettnek tekintendő- házityúk fajták a XX. sz. fordulója előtti évtizedekben formálódtak a magyar parlagi tyúkállományból. A szóban forgó fajták a következők: fehér magyar, sárga magyar, kendermagos magyar és a fogoly színű magyar tyúk. Az erdélyi kopasznyakú tyúkat régen honosult Magyarországon kialakult fajtának kell tekintenünk. Kettős hasznosítású fajta. Feltehetően Kis-Ázsiából származik. A kettőshasznosítású magyar tyúkok jellemző tulajdonságait és értékmérőit az alábiakban foglalhatjuk össze: -ideális kifejlett testtömeg: tojóknál 2 kg, kakasoknál 3-3,5 kg, - láb, bőr és csőr színe sárga, - a tojók taraja nagy és oldalt hajló, a füllebeny színe mindig piros, - a kakasok minél nagyobb sarló- (farok) tollakkal rendelkezzenek, a tojók legyezőszerű faroktollai pedig ne álljanak meredeken,

189---

- igen fontos a fajták gyors fejlődőképessége (8-l O hetes korra jól betollasodott - piacra érett- rántani való csirkét lehet előállítani) -a nemesített magyar tyúk éves tojástermelése 150-160 tojás/tojó Tenyésztett fajtái: fehér magyar tyúk, sárga magyar tyúk, kendermagos magyar tyúk. A kopasz nyakú erdélyi tyúkot fekete, fehér és kendermagos színben tenyésztjük. A eredeti hazája közép- és Észak-Amerika. Vadon élő őse Észak-Amerika középső területein honos. A szentesi és tápéi temetőkben a X-XII. századból előkerült pecsétgyűrű kőn, pulyka alakú vésetet lehetett felismerni. Ez arra enged következtetni, hogy a pulyka már Amerika felfedezése előtt bejutott Európába, amire vonatkozóan még további bizonyítékok is rendelkezésre állnak. Az elmúlt évszázadok során alakult ki hazánk területén a fehér magyar pulyka és a ma már csak véletlenül előforduló bronz pulyka. Évi tojástermelésük 50-80 db. A tojások általában pettyezettek, súlyuk 70-90 g. A kifejlett tenyészállatok súlya ivartól függően 6-10 kg. Hazánkban a parlagi lúdféleségek fehér tollú állományából alakult ki az évszázadok során az úgynevezett magyar lúd, amelynek több változata is ismertté vált (lévai, makói, kisalföldi, balatoni, szegedi stb.). Az ezernyolcszázas évek elején tűnt fel egy fodros tollú lúdféleség, vélhetően mutációból vagy délkelet felől jött be hozzánk. A magyar lúd testnagysága közepes, 4-5 kg (tojó), illetve 5,5-6 kg (gúnár). Tojás-termelése közepes, jól kotló fajta. Kiváló minőségű toll-, hús- és máj termelő.

A ma ismert házi kacsa fajtáink vadon élő őse az északi féltekén elterjedt tő kés réce háziasítása, amely az i.e. l. évezredre tehető, valószínűleg Kínában és a Földközi-tenger mellékén, egymástól függetlenül zajlott. A parlagi magyar kacsa háziasítása itt fejeződött be a Kárpát-medencében. Kialakításában szerepet játszhatott a középkorban idekerült, nagyobb testű, úgynevezett török kacsa is. A gyöngytyúk Nyugat-Afrikában őshonos. i.e. 100 körül háziasították valamely Földközi-tengermelléki kultúra lakói. Nem tudjuk, mikor került hazánkba, de a XX. században már tenyésztették, elsősorban kékesszürke (hagyományos) változatban, de fehér színben is előfordult. Valamennyi régi magyar baromfifajta ma már csak génbankokban, fajtagyűjteményekben található. A szakszerű génbanki tevékenység teszi lehetővé, hogy ezeket a fajtákat rövid időn belül felszaporítsuk és termelésbe vonjuk. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a célzott tenyészkiválasztás az eredeti parlagi állományokra jellemző egyéb, ökológiai gazdálkodásban előnyös tulajdonságokat megváltozathatja, rossz irányba befolyásolhatja. Ennek kivédésére két eljárás látszik célravezetőnek. Az egyik a cseppvér-keresztezés, a másik a fajta keresztezés.

190---

Cseppvér-keresztezéskor egy adott fajtára jellemző tulajdonságokat kívánunk rögzíteni egy másik fajtában a keresztezést követő visszakeresztezéssei és szelekcióvaL A fajtakeresztezés során őshonos fajtáinkat egymással vagy egyéb kultúrfajtákkal keresztezve, összehasonlító kísérletekben kiválaszthatjuk azt a fajtakombinációt, mely céljainknak leginkább megfelel. Mind a cseppvérkeresztezés, mind a fajtakeresztezés tehát előzetes teszteket kíván a nemesítőtől ahhoz, hogy az ökológiai gazdálkodásra adott fajtakörből a legalkalmasabb genotípust választhassa ki.

Baromfitartás és elhelyezés az ökológiai gazdálkodásban Az ökológiai gazdálkodásban az állattenyésztésnek döntő szerepe van a rendszer egyensúlyának fenntartásában, a talaj tápanyagtartalmának, tápanyagigényének biztosításában. A parlagi típusú baromfifajok talaj-előkészítésre, gyommentesítésre, kártevő mentesítésre kiválóan alkalmasak. Az ökológiai baromfitartásra való áttérés ideje egy év. Az ökológiai gazdálkodás feltételei szerint tartott és a tenyésztő szervezetek által nyilvántartott és folyamatosan ellenőrzött baromfi állományoktól származó napos-állatok alkalmasak ökológiai tartásra. Az ökológiai baromfitartás célja nem a maximális hozam elérése, hanem a különleges minőségű termék előállítása. A takarmányozási feltételeket úgy kell kialakítani, hogy az a baromfiak különböző fejlődési szakaszaiban azok tápanyagigényét kielégítse. Jási időszakban a takarmány 65%-át gabonafélékből kell összeállítani, lehetőleg szemes magvak formájában. Az állatok ivartalanítása például kappanozás céljából megengedett, de a csőrkurtítás már nem. Nem alkalmazható a napos korbeli körömvágás sem. Az állatok elhelyezésekor elsősorban az adott faj természetes igényeit kell figyelembe venni. Az ökológiai gazdálkodásban ismét előtérbe kerülnek a ma már elfelejtett szabadtartásos baromfitartó rendszerek, pl. a vándorólaztatás, illetve ennek külömböző változatai. Bármelyik formát is választjuk annnak bizosítani kell az állatok védelmét a szélsőséges időjárással szemben úgy, hogy a szabadtartásban egyúttal megfelelő kiegészítő táplálékhoz is juttassuk állatainkat.. Mindenkor biztosítani kell a szabadtéri kifutót. A kifutón megfelelő számú etető és itató vályút kell elhelyezni. Tyúkok esetében a természetes fény kiegészíthető mesterséges megvilágítással úgy, hogy a naponta legalább 16 órás megvilágítási periódust egy mesterséges 8 órás megvilágítás nélküli periódus kövesse. Az állati férőhelyeket minden felnevelt baromfi csoport után ki kell üríteni és ez idő alatt az épületet és a felszereléseket tisztítani és fertőtleníteni kell. A baromfi vágása, a termékek csomagolása, tárolása kizárólag exportminő sítéssel rendelkezőEU-normáknak megfelelő vágóüzemekben történjen. A ter191

méket az előállítás teljes időtartamára vonatkozó védjeggyellássuk el, melybe a vágás folyamatának ellenőrzése is beletartozik. A csomagoláson a termelő és az ellenőrző szervezet azonosító adatait egyaránt feltüntetik, továbbá azt, hogy ökológiai gazdálkodásból származó termékről van szó. Az ökológiai gazdálkodás és termékelőállítás teljes folyamatának ellenőriz hetősége érdekében az állományt nyilván kell tartani. Ennek formája a nyilvántartási napló, amelynek bármikor hozzáférhetőnek kell lennie. A naplónak az alábbi információkat kell tartalmazni: - a gazdaságba érkező állatfajonkénti bontásban, az állat származása, az érkezés időpontj a, átállási időszak, azonosítójel és állatorvosi jelentés, - a gazdaságot elhagyó állatok: kor, darabszám, súly, azonosítójel és célállomás, - minden állatveszteség és annak oka, -a takarmányozás: a takarmány fajtája, (takarmánykiegészítőkkel eggyütt), a különböző takarmány-összetevők arányai a takarmányban, a kifutóra engedés időszakai (esetleges vándorólazás időszakai), - betegségmegelőzés, kezelések és állatorvosi beavatkozások: a kezelés idő pontja, diagnózis, a termék neve-amellyel a kezelés történt-, a kezelésmódja és az állatorvos előírása a további kezeléssei kapcsolatban, indoklással és a termék fogyasztrói forgalomból való kivonásának időtartamávaL

Ökológiai alapú méhészet Az ökológiai alapú méhészeti termékek előállításának igénye alól korunk méhészei sem tudták kivonni magukat. Voltak közöttük olyanok, akik már eleve úgy állították be termékeiket, mint amiben nincs semmilyen káros szermaradvány. Amikor elkezdődött a valóban bioméz termelése, akkor jöttek rá sokan, hogy a régi módon nem lehetséges szennyezetlen mézet termelni, mert a méhek mozgása nem irányítható, egyébként pedig a savas eső és egyéb szennyezések mindent beborítanak. A méhészetben a terméket károsító vegyszerek exogén és endogén eredetű ek lehetnek. A kaptáron kívüli károsítók (exogén) az ipari szennyezők, a közlekedési nehézfémek és az agrártermelés vegyszerei. Az endogén károsítók a méhész által atkák ellen használtszerek (akaricidek), amelyek még súlyosabban terhelik a méhészeti termékeket (méz, propolisz). A bioméhészet mint fogalom az alábbiak szerint fogalmazható meg: a bioméhészetben a méhészkedés alapvető szabályai érvényesülnek, de kiegészülnek olyan többletmunkákkal, amelyek biztosítják a méhek etológiájának érvényesülését, egészségük fenntartását, tevékenységük hatékonyságát és ezáltal az elégséges és kiváló minőségű méhészeti termékeket.

192---

Azokat a területeket ahol a méhek minden számukra szükséges növényi terméket megtalálnak méhlegelőknek nevezzük. A kis kasokból álló önellátásra berendezett méhészkedést folyamatosan a nagy népes méhcsaládokat befogadó kaptáros méhészetek váltották fel, amelyek elsősorban piacra termelnek. A legbiztosabb mézgyűjtő helyek az ökológiai alapon működő növénytermesztő gazdaságok. A méhek nektárt kereső, virágporgyűjtő tevékenységükkel hozzájárulnak a növények megtermékenyítéséhez. A nagy táblák azért is jobbak a háziméhek részére, mert könnyebben áttelepíthetők. A méhészek a virágzó táblákat igyekeznek megközelíteni, de elvirágzás után új táblát kell keresni, amit vándoroltatásnak nevezünk. A méhek teste magas víztartalmú, ezért sok vizet igényelnek életük során, amit a méhésznek szintén ki kell elégítenie. A kaptáraknak két nagy típusa van. Az egyik a fekvő, a másik a rakodó. A fekvő horizontálisan helyezkedik el. Ezt nevezzük boconádi típusú kaptárnak. A keretméretük 42x36 cm. A másik a rakodó kaptár, melyek vertikálisan, fiókok segítségével különböző méretűre építhetők, de keretük kisebb mint a horizontális kaptároké. A keretek csak 42x 18 cm-esek. A méheket folyamatosan gondozni kell. Alapelv az, hogy a családokat kaptárbontással minél ritkábban zavarjuk. Erre akkor kerüljön sor - ha indokolt amikor jó idő van, a kitakart fiasítás nem fázhat meg, amikor a kijáró dolgozók többsége már kirepült. Régebben a méheket évmilliókon keresztül nem etették. Amikor az ember a haszon érdekében elvonta a család élelmét- az éhen pusztulást elkerülendő azt mesterségesen pótolni kellett. A pótelem rendszerint finomított répacukor volt, ami viszont nem tartalmazta a méh biológiai szükséglete teljes vertikumát. Erről azonban nem csak múlt időben lehet beszélni, hanem jelenben is. A bioméhészek előkészített zeolitdarabokat tesznek az itatóba, hogy arra szálljanak a méhek, és a víz ne poshadjon meg. A méz után a legnagyobb tömegű fogyasztható méhészeti termék a virágpor. A méhek harmadik lábpáron összegyűjtött virágpor csomókat megfelelően kialakított lyukrendszer segítségével (ún. korbikuláris) mennyiséget virágporcsapdávalleszedik, szárítják, tisztítják és a méhek kiváló hatású tápláléka, vagy emberi élelem lesz. Ugy an csak megemlítendő méhészeti termék a propolisz. A propoliszt réseket utánzó rácsokkal lehet eredményesen gyűjteni. Ezt a méhek a fák (fekete nyár, tölgy, fűz stb.) rügyeiről gyűjtött balzsamból készítik. Fájdalomcsillapító hatású. A méhészeti felszerelések lehetőleg rozsdamentes eszközök legyenek. A méheknek többféle kórokozójuk, parazitoidjuk, és ragadozójuk van. A bioméhész az atka ellen illóolajokkal, gyenge szerves savakkal (hangyasav, ecetsav, tejsav), hőkezeléssel, és a herelárvák kivillázásával védekezik.

193---

A gombák közül a legveszélyesebb a költésmeszesedés, melynek okozója a Ascosphaera ap is. Az Amerikai nyúlás költésrothadást felmutató családot állami térítés ellenében ki kell irtani. A legveszedelmesebb baktériurna a Bacillus lav re. Vele szemben nincs védekezés. A méhek ragadozói lehetnek rovarok, pókok, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök (cickányok). Minden méhésznek ajánlatos figyelembe venni az alábbiakat: - mellőzze az anya korlátozását, - tilos az anya szárnyainak megcsonkítása, - a mézelszedés nem okozhat élelem hiányt, - méhleüzés ne történjen vegyszerekkel, - a méhrajzást kaptár nagyobbítással oldjuk meg, - engedély nélkül ne telepedjünk mások közelébe. - a méhész a vándortanyáját tisztán hagyja maga után, - a becsületes méhész nem tesz cukrot vagy más édesítőt a mézébe. Ez utóbbit a Biokontroll Hungária Kht ellenőrzi és ők adják meg az anyagra a bio minősítést.

194---

8. Új eljárások az állategészségügyben Az állategészségügyi munka még a közelmúltban is a közvetlen diagnózison alapuló tevékenység volt. Ha beteg lett valamelyik állat kihívták az állatorvost, aki megállapította a baj okát, meghatározta a betegséget, a diagnózist Felírta vényre a gyógyszert és vagy a kiváltás utáni oltással vagy a nála levő injekcióval elkezdte a gyógyítást. Az ökológiai állattenyésztésben a körültekintő gondoskodásból, az egészségesebb tartásból adódóan csökken az állatok megbetegedési hajlama. Az állatorvoslás is tudomásul vette a prevenció megnövekedésének tényét és munkájának, tevékenységének fő irányát is ebben szabta meg. Az ökológiai állattartó telepeken az állatok optimális környezetben élnek, megfelelő lesz az ellenálló képességük. Ha a higiéniai és járványvédelmi szabályokat betartják, megbetegedések ritkábban fordulnak elő. Ökológiai gazdálkodásban általános szabály, hogy csak a szigorúan patogén kórokozóktól kell védeni az állatokat. A fakultatív patogén kórokozók esetében inkább a kórokozó és a gazdaállat közötti egyensúly kialakítására kell törekedni. Az ökológiai termelés során tilos minden fajta rutinszerű gyógyszeres kezelés, és olyan anyagok terápiás alkalmazása, amelyek feldúsulnak az állatok szervezetében. Amennyiben egy állaton betegség tüneteit látunk a beteg egyedet el kell különíteni társaitól. Ha gyógykezelést alkalmazunk, akkor a természetes alapú, ún. alternatív gyógymódokat kell előnyben részesíteni. Ha ezek nem bizonyulnak hatásosnak antibiotikus kezelést illetve műtéti beavatkozást kell, lehet végezni. Ökológiai állattartásnál kozmetikai célú műtétek, csonkítások végzése tilos. A fizikai kasztráció is engedélyezett, csak képzett személy, megfelelő idő ben és módon végezze el. Alternatív gyógymódok. Azokat a gyógymódokat soroljuk ide, amelyeket a modern gyógyászat nem, vagy csak ritkán alkalmaz. A humán orvosok mellett az állatorvosok között is terjed az alternatív gyógymódokat alkalmazók tábora. Az alternatív gyógyászat során gyakorlatilag mellékhatással nem kell számolni, nincs várakozási idő, a természetes alapú készítmények nem kumulálódnak a szervezetben, a kezelések környezet és energia kímélőbbek. Akupunktúra. Mintegy háromezer évvel ezelőtt Kínából már hivatalos, megbízható közlések maradtak ránk alkalmazására. Európában és Amerikában is még ma is inkább csak a kisállatok gyógyításában terjed használata, de lassan terjed a nagy állatokra vonatkozó irodalom és alkalmazás is. Az akupunktúra szó latin eredetű és a tű és a szúrás szóból ered. Vagyis tűszúrással való gyógyítást jelent. Fitoterápia. A növényekkel való gyógyítással talán többen foglalkoznak mint az előző kettővel együttvéve. El kell azt fogadni a gyógymóddal kapcsolatban, hogy a "fűben, fában orvosság" népi mondásban valóban sok a realitás. 195

Az is igaz, hogy - a szerző magánvéleménye - a kultúmövények gyógyhatásai is általánosan ismert a népi ismeretanyagban mégsem használjuk ki önmagunk gyógyítására sem ezeket az igen hasznos lehetőségeket. A gyógynövények ugyan nem csodaszerek, de helyes módon alkalmazva gyógyító hatásukat el kell fogadnunk. Ayurvédikus gyógyászat név élet és a tudás szóból tevődik össze és az élettudományaként vonható össze és fordítható le. 1997 óta hivatalos gyógymód Magyarországon. Az ötezer éves gyógymód Indiából indult el . Jelenleg számos újabb gyógyászat alapjául szolgál. A lényege az immunszabályozás. Az immunszabályozás több tudományágat átfogó tevékenység, amelyekben az ayurvédikus gyógyítás új területeket nyitott meg. A gyógyítás több száz éve foglalkozik állatgyógyászattal is. Felhasználja a gyógynövények immunszabályozó képességét, segít a bőr és allergiás betegségek gyógyításában is. Tejsavtermelő baktériumok. Az állataink egyik leggyakoribb betegségei közé tartoznak az emésztőszervi betegségek. A tejsavtermelő baktériumok nagy részének ún. bioregulációs tulajdonsága van azaz a bélflóra egyensúlyát képesek fenntartani azáltal, hogy savanyító hatásuk révén gátolják a patogén csírák túlszaporodását, illetve a már károsodott természetes bélflórát gyorsan képesek helyreállítani. Hazánkban is hozzáférhető készítmények vannak borjak, malacok, kutyák, valamint baromfi részére. Homeopátia. A szó görög eredetű. Összevonva hasonszervi gyógymódnak fordítható. Speciális eljárás, amely olyan tüneteket vált ki, amelyek hasonlítanak a beteg panaszához. Lényege a felborult szervezet egyensúlyának szolid módon történő helyreállítása. a szervezet aktiválásával szemben a modern allopátiás kezelésekkel, amelyek a tünetek, illetve a tüneteket feltételezhetően kiváltó okok ellen kezel. A homeopátiának több ezer gyógyszere van, amelyek nagy része növényi, a többi ásványi eredetű. Az állatorvosi gyakorlatban elő forduló betegségek több mint 80-90%-a gyógyítható homeopátiásan. Fizioterápia. A humán és az állatorvoslásban is régóta elfogadott kezelési mód, de a rendelkezésre álló gépi berendezések és gyógyítást végző eszközök nem valami csoda gépek, hanem a gyógyítás elősegítői, gyorsítói egy hosszabb gyógyulási folyamatban. Felhasználása elsősorban az izom és vázrendszer mű ködési zavaraiban ajánlott mind a nagyállat, mind a kisállat praxisban.

196---

9. A

mezőgazdasági

ökológiai termelés alapkövetelményei

A mezőgazdasági ökológiai termelés alapkövetelményeit a 2/2000.(1.18.) FVM-KöM együttes rendelet és annak 1., 2., 3., 4., 5. számú mellékletei tartalmazzák. A növénytermelés és állattenyésztés fő követeléseit az alábbiakban lehet megfogalmazni.

A növénytermesztés és növényi termékek alapkövetelményei l. Az ökológiai termelésre kiválasztott területeken az alábbi követelményeket kell teljesíteni - a vetést megelőzően legalább kétéves átállási időszak, -évelő kultúrák (szőlő, gyümölcs) esetén az első betakarítást megelőzően legalább hároméves átállási időszak, - Az ellenőrző szervezet - a minisztérium jóváhagyásával - kivételes esetekben ezt az időszakot meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti, ha - a területet az ökológiai gazdálkodásra már átállították, vagy azt megkezdték és folyamatban van, - az alkalmazott növényvédőszer-maradék határérték alatti szintre csökkent a területen levő növényben, illetve termékben, - az elrendelt növényvédelmi kezelést követő betakarítás terményeit nem szabad az ökológiai termelésre utaló jelöléssei ellátva értékesíteni. 2. A talaj termőképességét és biológiai aktivitását a következőképpen kell fenntartani, illetve növe/ni. -hüvelyesek, zöldtrágya vagy mélyen gyökerező növények vetésforgóban történő termesztésével, - komposztáJt vagy nem komposztáJt szerves anyag talajba juttatásával, az ökológiai állattartásból származó istállótrágya felhasználásával, - talajaktivitásra komposzt vagy megfelelő mikroorganizmusok, növényi alapú készitmények használhatók. Kőzetlisztből, istállótrágyából vagy növényi anyagokból készített preparátumok, úgynevezett "biodinamikus készitmények" is egyaránt felhasználhatók. 3. Kártevők, betegségek és gyomok elterjedését a következő módszerek kombinálásávallehe t megakadályozni.

197---

- géntechnológiával nem módosított rezisztens, toleráns fajok és fajták kiválasztásával, - vetésforgó kidolgozásával, - talajműveléssel, - a károsítók természetes ellenségeinek védelmével, számukra előnyös körülmények biztosításával, - gyomperzseléssel, gyomszabályozással, fizikai módon történő gyomírtással. 4. A természeti területeken, erdőkben, és mezőgazdaságilag művelt területeken vadon termő, ehető növények és azok részeinek gyűjtése ökológiai termelési módnak tekinthető, ha az ellenőrző szervezet igazolja, hogy -az érintett területet a termék begyűjtését megelőző hároméves időtartam alatt az engedélyezett szereken kívül mással nem kezelték, - a növények begyűjtése a természetes termőhely egyensúlyát és a gyűjtés re használt területen élő fajok fennmaradását károsan nem befolyásolja.

Az állattenyésztés és állati termékek alapkövetelményei Az állattartás és állati termékek ökológiai követelményeinek részletes feltételeit az ellenőrző szervezet szabályzatban köteles előími, figyelembe véve az ökológiai állattartásra kialakúlt nemzetközi gyakorlatot éa a következő általános alapelveket, mint alapvető minimális követelményeket: - Az állatokat természetszerű körülmény ek között kell tartani, figyelemmel az állatfaj és kor szerinti, valamint élettani sajátosságaira. Ennek megfelelően gondoskodni kell az állat mozgásigényének kielégítéséről, továbbá nyugodt pihenésének lehetővé tételérőL Az állat elhelyezésekor a természetes szellő zést és fényviszonyokat biztosítani kell. A fajta kiválasztásakor a tartás módjához és helyéhez legalkalmasabb fajtát kell előnyben részesíteni. Géntechnológiával módosított fajok (fajták) használata tilos. Az állategészségügyi helyzet jó szinten tartása érdekében a megelőzést kell előtérbe helyezni, amelyet az egészséges tartásmóddal kell elérni. A gazdaságban az állatállomány sűrűsége nem lehet több két számosállatnál hektáronként. -Az állatok etetését saját termelésű takarmánnyal kell megoldani. Az üzemi takarmánybázis kiegészítéséhez ökológiai termesztésből származó takarmány vásárlása megengedett. A nem ökológiai termelésből származó takarmányok aránya évente- szerves szárazanyagra vonatkozóan- a következő lehet: - a kérődző állatfaj egyedénél a teljes takarmányfogyasztás tíz százaléka, - a nem kérődző állatfaj egyedénél a fogyasztás húsz százaléka.

198---

Szakirodalom jegyzék Antal J. (1992): A gyógy és fűszernövények termesztése. In: Szántóföldi növénytermesztés (szerk. Bocz E.), Mezőgazda kiadó, Budapest, 838-886. Antal J. (szerk.) (2005): Növénytermesztéstan 1., Mezőgazda kiadó, Budapest. Antal J. (szerk.) (2005): Növénytermesztéstan 2., Mezőgazda kiadó, Budapest. Ángyán J.- Menyhért Z. (2004): Alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdálkodás, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Barcsák Z. (2004): Biogyep-gazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai, Mezőgazda Kiadó, Budapest. Bernáth J. (szerk.) (2000): Gyógy és aromanövények, Mezőgazda Kiadó, Budapest. Bocz E. (szerk.) (1992): Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Budai Cs. (szerk.) (2006): Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Cselőtei L. (1997): A zöldségnövények öntözése. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Fischi G. (2000): A biológiai növényvédelem alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Galambosi B.- Wenszky B. (1983): A fűszer és gyógynövényekrőL Mező gazdasági Kiadó, Budapest Gli ts M. -Horváth J.- Kuroli G (Petróc zi I. szerk.) (1997): Növényvédelem. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Gyuró F. (szerk.) (1990): Gyümölcstermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Herold l. (!977): Takarmányozás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Izsáki Z. (szerk.) (1991): Szántóföldi növénytermesztés I. ATE. Debrecen, Mezőgazdasági Víz és Környezetgazdálkodá si Kar, Szarvas. Izsáki Z.- Lázár L. (szerk.) (2004): Szántóföldi növények vetőmagtermesz tése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Járási É, Zs. (2005): Az ökológiai gazdálkodás. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Mészáros T. (!992): Komló. In: Szántóföldi Növénytermesztés.(szerk. Bocz E.), Mezőgazda Kiadó, Budapest, 723-734.

---199---

Paszternák F. (2003): Biozöldségek tennesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Radics L. (2001): Alternatív növények termesztése. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. Radics L. (szerk.) (2001): Ökológiai gazdálkodás. Dinasztia Kiadó, Budapest. Radics L. (szerk.) (2003): Növénytermesztés határok nélkül. Eukonfonn növények termesztése, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Radics L. (szerk.), (2007): Ökológiai gazdálkodás Il., Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Radics L.- Gál l.- Szalai Z. -Pusztai P. - Szabó G. - Ertsey A. (2001): Ökológiai gazdálkodás általános kérdései. In: Ökológiai gazdálkodás. (szerk.: Radics L.) Dinasztia Kiadó, Budapest. Radics L. - Birkás M. -Darvas B. -Békési P. - Roszik P. - Solti G.- Szalai Z.- Szemán L.- Kismányoki T.(2001) Ökológiai gazdálkodás a növénytermesztében In: Ökológiai gazdálkodás (szerk. Radics L.), Dinasztia Kiadó, Budapest. Radics L. (szerk.): Seregi J.- Willin E.- AbainéHamar E.- Szalay l.- Pusztai P. -Szalay L. -Barna J. (2001): Ökológiai gazdálkodás az állattenyésztésben. In. Ökológiai gazdálkodás. (szerk. Dadics L.), Dinasztia Kiadó, Budapest. Radics L. (szerk.): Timon B.- G.Tóth M.- Mikulás l.- Szőke L.- Gál l.Radics L. - Paszternák F. - Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pankotai M. Győrfi J. - Zámboriné Németh É. (2007): Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termelésben.(Gyümöl cstennesztés, Zöldségtermesztés, Gombatennesztés) In. Ökológiai gazdálkodás Il. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Ragasits l. (1998): Búzatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Schmidt J. (szerk.) (1993): Takarmányozástan. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Seléndy Sz. (1999) Biogazdálkodás az ökológiai szemléletű gazdálkodás kézikönyve. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. Seléndy Sz. (2005): Ökogazdák kézikönyve. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Sipos G. (1962): Földműveléstan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Somo A. (1983): Zöldségtermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

~íbra .

T-088 trcígyasz6r6

2. ábn 1. Caterpillar Challenger

3. ábra. Carrier tilh!imúvc lő

4. ábn1. K vcrndand

wlajmúvclő

5. ábra. Amazone D9 gabonavet őgép

6. ábn1. Aceord Optima szemenkéilli

vet őgép

7. ábra. Vadcrsrad

velőgép

8. <'Í bm. Rc!!elll Ökosw r3 g.yom{éstí

9. 1íbra. Szántóföldi kulti vátorozás

10. IÍbra. Pennetezé8

ll. ábra. LucermJ kasz:íhísil

12. IÍIJra. Búza aril t:Ísn

13. ábra. Esti nrntás

14. ábra. RCW nnítrágyasz6r6

15. úbn1. Kukorica amr:k 1

16. éÍbnl. Aprónwgszúrító

17. ábra. Öm/eszre u búzél tárolása

18. ábra. 6szi búza

20. รกbra. Musufr

21. ábra. Lucen w búzáw vetve

22. ábra. K áposzwfélék pahíntái

23. :íbn1. Paprika- és paradicsompa/;ínw

2.J. ábra. Héjné/kiifi olajtök

25. รกbra. Murlwcsorda

26. รกbra. Sz iirkemarha

27. ábn1. Mnng.alica sertések

28. úbn1. R neki! juhok

29. ábra. Biva ly

30. ;íbra. Bivaly borjával

31. úbn1. A rnl> ló

32. úbra. Bnrom{i/i5/c5k

A Szaktudás Kiadó Ház gondozásóbon megjelenő Mestergozdo könyvek sorozat kötetei oz egyes szakmák .tankönfei". Ternatikójukban megfelelnek o mester;vizsgo követelményeine , céljuk o mestervizsgáro való felkészítés. Eppen ezért oz adott szakma legkorsz~ rúbb tudósanyagót összefoglaló szakkönyvek, amelyek nem hiányozhotnak o szakma múvelói, o gozdálkodók, vállalkozók szokkönY.Vfárából sem . Okológici gazdólkodóson o szintetikus mútrágyo és szintetikus növényvéCló szer nélküli , o természetes biológiai ciklusokon, szervestrágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük. Kiter/'ed o szántóföldi növénytermesztésre, o gyepgozdálkodásro, oz ál ottenyésztésre, o zöldség- és gyümölcstermesztésre, vagyis oz egész mezógozdosági termelésre o búzatermesztéstól a bioméz előállításig. A fejlettebb országokbon már o múlt század közepe táján elkezdték keresni azokat o termelési megoldásokat, amelyek visszaadják növényeink régi és immár elfelejtett jó ízét, biztosítják eltorthotóságát. Az ökológiai gazdálkodás helyreállítja o talajéletet és o talajok termőképességéL Csökkenti o talajművelés menetszámát , intenzitását, biológiai tolojmúvelést alkalmaz. Törekszik o szélerózió megakadályozására, erdősávokot telepít. Takarékoskodik o fosszilis energiahordozék felhasználásával , mivel több megújuló energiaforrást von be o termelési folyomotokbo . Talán egyik legnagyobb elő nye, hogy életszemléletet alakít, törekszik oz öntevékeny, saját magukért és környezetükért tenni tudó emberek táborának növelésére. Az ökológiai termesztésnek csak felkészülten és nagy gyakorlattal, ielentós toposztolattol szabad neki kezdeni . Az áttérés nem volamiféle visszalépés, hanem éppen ellenkezőleg , előrelépés egy emberbaráti cél érdekében. Ehhez azonbon ismerni kell o vetésválás jelentóségét; o korszerú tolojmúvelési módszereket; o nitrogén mútrágya kiváltását o tápanyag-gazdálkodásban ; o gyomosító és o gyomritkító kultúrnövényeket; o szerves trágya és o komposztok hatásait; és oz ökológiai gazdálkodásbon oll<olmozhotó szelíd biológiai készítményeket és megoldásokot. A könyv orra törekszik, hogy bemutassa oz ökológiai szemléletú termelés lehetőségei t, oz ilyen termelés során előállított termékeket, azok biológiai és társadolmi hasznosságát. --------------------~~

356554

9 789639 935167