Va a díszfák betegségei és kártevői by ezvans

Szerzők

Dr. Christian Tomiczek, Institut für Forstschutz der Forstlichen Bundesversuchsanstalt, Bécs, AU Dr. Thomas Cech, Institut für Forstschutz der Forstlichen Bundesversuchsanstalt, Bécs, AU Dipl. Ing. Hannes Krahan, Institut für Forstschutz der Forstlichen Bundesversuchsanstalt, Bécs, AU Dipl. Ing. Bernhard Perny, Institut für Forstschutz der Forstlichen Bundesversuchsanstalt, Bécs, AU Ing. Milan Hluchy, Ph.D., Biocont Laboratory, spol. s r.o., Brno, Ing. Hana Sefrová, Ph.D., Agrártudományi Egyetem, Brno, - (136, 137 o.)

© Fordítás: Mgr. Lacza Tihamér, Bratislava, 2005 A fordítást szakmailag és nyelvileg ellenőrizte: Ing. László Gyula, Biocont Magyarország Kft., Budapest, HU Dr. Szeőke Kálmán, Fejér Megyei NTSZ, HU Egyúttal köszönetet mondur:·:, a fényképfelvételek valamennyi szerzőjének (nevüket és a felvételek áttekintését a könyv végén tüntettük fel), hogy rendelkezésre bocsátották a fényképeket. Szedés: F. R. Z. v. o. s., Brno, ez Nyomdai előkészítés, nyomás és kötés: FINIDER, Cesky Tesín,

Szerzők

Dr. Christian Tomiezek Bécsben született 1952-ben, a Bécsi Agrártudományi Egyetem Erdőgazdálkodási Szakán szerzett oklevelet, 1979 - től a schön brunni Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont Erdővédelmi Intézetének munkatársa. Az ausztriai erdeifenyő-pusztulás okaival kapcsolatos komplex kutatásával szerezte meg a biológiai tudomány doktora címet és lett az Integrált Erdővédelmi részleg vezetője. Az erdei fás növények betegségeinek és kártevőinek diagnosztizálásával kapcsolatos kutatásai során felkeltették érdeklődését a kultúrterületek fái is. Apja ösztönzésére, aki egy jól ismert magán szakértői-mérnöki irodát vezet, igazságügyi szakértői vizsgát tett. Ebben a minőségében nemcsak bíróságok, hanem önkormányzatok és magánszemélyek részére is készít szakvéleményeket Dr. Christian Tomiezek 1995-től a Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont Erdővédelmi Intézetének vezetője. A fák betegségeiről és kártevőiről tartott előadásai, seddig publikált több mint 150 szakcikke révén neve jól ismert hazájában és külföldön egyaránt. Dr. Thomas Cech 1958-ban Bécsben született, a Bécsi Tudományegyetemen botanikából és zoológiából szerzett oklevelet. Doktori disszertációját a dísznövények patogén mikroszkopikus gombáinak rendszerezéséből és taxonómiájából írta. 1979 óta foglalkozik különböző növények (gabonafélék, gyümölcsfák, dísznövények) betegségeinek diagnosztizálásávaL 1984-ben befejezte tanulmányait és PhD címet szerzett. 1985-től a Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont Erdővédelmi Intézetében dolgozik titopatológusként Munkásságának súlypontja a mikózisok és főleg az erdei fákat, de egyéb fás növényfajokat is károsító patogén gombák diagnosztizálása. Sokéves diagnosztikai tapasztalatainak köszönhetően dr. Cech Dipl. Ing. Bernhard Perny-vel, dr. Christian Tomiezek-kel és Dipl. Ing. Hannes Krehan-nal közösen kifejlesztett egy digitális információs rendszert, amelyet folyamatosan felújítanak, és amely a megrendelőknek végzett diagnózisok mellett lehetséges módszert is kínál a gyors és hatékony beavatkozásra az erdei karanténkárosítók ellen. Dr. Cech kutatómunkájának egy további témája az erdei fák újonnan megjelenő patogén gombáival kapcsolatos szabadföldi és laboratóriumi biológiai és fitopatológiai kísérletek. Munkája eredményeit hazai és külföldi szaklapokban, valamint előadásokon adja közre.

Szerzők folytatás

Dipl. Ing. Hannes Krehan 1960-ban Bécsben született, a bécsi Agrártudományi Egyetem Erdőgazdál kodási Szakán végzett, 1985-töl a Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont munkatársa. Már egyetemi szakdolgozatának készítése során az erdei fák rovarkártevőivel és azok kártételével foglalkozott. 1985-1989 között részt vett a fakoranák ritkulásának és az egyéb fakárok meghatározásában és az okok feltárásában . 1991 -töl a Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont Erdővédelmi Intézetének vezető entomológusa. E munkája során a fakárok, a fákat károsító tényezök diagnosztizásával és okainak feltárásával foglalkozik és mindezt összeveti a védelem kidolgozott koncepciójávaL Fontos részét alkotják tudományos tevékenységének az aktuális erdészeti, ill. díszfa kártevőkkel , mint pl. a vadgesztenye-levélaknázómaly (Cameraria ohridella) foglalkozó hazai és külföldi előadásai, valamint az erdészetek és önkományzatok részére végzett szaktanácsadás is. Dipl. Ing. Bernhard Perny Bécsben szü letett 1964- ben , a bécsi Agrártudományi Egyetemen erdészetet tanult és erdészeti entomológusként végzett 1992- ben . Még ugyanebben az évben a Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont munkatársa lett. Egyik fő tevékenysége az erdészeti károsítók diagnosztizálása, de Dr. Cech-vel közösen kifejlesztettek egy erdészeti kárelemzési rendszert is. Mindemellett Dipl. Ing. Bernhard Perny karácsonyfaültetvények betegségeivel és kártevőivel is behatóan foglalkozik, továbbá ő a felelőse az erdészeti növényvédelmi készitmények hatósági tesztelésének is. Neve jól ismert a fás növények betegségeivel és kártevőivel foglalkozó publikációi, e l őadásai révén.

Ing. Milan Hluchy PhD. Velticében (Déi-Morvaország) született 1957-ben. 1982 és 1993 között a központi növényvédelmi és karantén szolgálatnál dolgozott, mint a biológiai laboratórium vezetője . 1997- ben védte meg doktori d isszertációját "A Typhlodromus pyri ragadozó atka alkalmazása a szőlő fitofág atkák elleni biológiai növényvédelmében" címmel. 1991-ben Brno-ban megalapította a Biocont Laboratory Kft. -t, amelynek jelenleg is igazgatója. Ez a cég (melynek Szlovákiában (Biocont Kft.) és Magyarországon (Biocont Magyarország Kft.) is van leányvállalata) biológiai növényvédelmi készitmények fejlesztésével , gyártásával és mezőgazdasági illetve erdészeti alkalmazásával , valamint tudományos kiadványok megjelentetésével is foglalkozik. Dr Mi lan Hluchy több mint 50 könyv és tudományos publikáció szerzője , melyek a biológiai növényvédelem témájával foglalkoznak.

Előszó

Napjaink sajnálatos jelensége, hogy mind a természetes élőhelyek , mind az emberek pihenését, feltöltődését szolgáló városi zöldterületek jelentőségét gyakran jelentősen alábecsülik. Mindnyájan tudunk olyan esetekről , amikor gyönyörű évszázados fákat vágnak ki, hol valamilyen bevásárlóközpont építése, vagy akár egy új parkoló miatt, de sokszor csak a "zöldterületek gondozásával" foglalkozó cégek közönséges nyereségvágya miatt. Ha eluralkodik a fákkal mit sem törődő tudatlan, technokrata szemlélet és érdektelenség, ismét a fák lesznek azok, amelyek a létért folytatott egyenlőtlen küzdelemben éppen a szüklátókörű emberi tevékenység miatt a rövidebbet húzzák. Ennek a Magyarországon sem ismeretlen, vigasztalan helyzetnek a megváltoztatására irányuló törekvés motiválta a kötet szerzőit , az osztrák Szövetségi Erdővédelmi Intézet jó nevű szakembereit Bécsben, hogy a magyar változat kiadójával közösen első ízben adjanak közre egy szakmunkát, amely részletesen foglalkozik a városi zöldterületek növényegészségügyi kérdéseiveL A könyvet úgy szerkesztettük, hogy a településeken található fás növények beteg ségeinek tüneteit, károsítóit és egyéb károsodásait tömör, de szemléletes leírások, az adott kórokozót a hasonlóktól megkülönböz-

tető

bélyegek, valamint a gazdag képanyag alapján a fák betegségeit és kártevőit biztosan fel lehessen ismerni.

Valamennyi kórokozó leírását kiegészíti a megfelelő növényvédelmi technológia bemutatása. Ezekben a védelemmel foglalkozó fejezetekben az emberek egészségét és az ökoszisztémákat (amelyeknek a fák alapvető elemei) egyaránt kímélő korszerű módszerek és eszközök kapnak hangsúlyt. A könyvben megtalálhatók azok a betegségek, rovar- és atkafajok, amelyek nagyon feltű nőek ugyan, de kártételük elhanyagolható. Fontos része a kötetnek a veszélyes karanténbetegségek és -károsítók leírása, amelyekre törvényben meghatározott, szigorú védelmi előírások rendszere vonatkozik, de csak kevés növényorvos képes őket biztonsággal meghatározni, mivel ritkán találkoznak velük. Ha csak egy kevéssel is sikerül hozzájárulnunk ahhoz, hogy lakókörnyezetünk fái egészségesebbek legyenek, már nem volt hiábavaló a kötet megjelentetésébe fektetett munka.

társszerző

Ing. Milan Hluchy, PhD. és a magyar változat kiadója

Bevezetés

A múlt század hetvenes éveitől a fák egészségi állapotának egyre nagyobb figyelmet szentelnek. Az egyre gyakrabban előforduló erdőpusztulások és az egészséges környezet iránti fokozódó igény vezetett az ezirányú érdeklődés fokozódásához. Az erdőkárok megfigyelési rendszerének a bevezetése, a kultúrterületek fáinak védelme és a fák új szemléletű értékelése egyaránt kihatott az emberek gondolkodásmódjának és a fákhoz való viszonyának a megváltozására. A negatív abiotikus és biotikus hatások gyakran okoznak olyan szemmel látható elváltozásokat a fák külső megjelenésében, amelyek eltérnek a megszokottól. Meghúzni a határt a beteg és az egészséges fák között azonban esetenként nagyon nehéz. A természetben az egészséges fás növények között is létezik formai változékonyság. Figyelembe kell

vennünk, hogy a fák csak meghatározott feltételrendszerek megléte esetén reagálnak a káros környezeti tényezőkre, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a különböző károsítók tüneteinek hasonlóságáról és felcserélhetőségéről sem. A könyv nem titkolt célja, hogy az önkormányzatok városüzemeltetési szakembereinek, illetve a faiskolai árudáknak és parképítő cégeknek is segítséget nyújtson a fás növényeket gyakran megtámadó károsítók meghatározásában, és a hatékony és környezetbarát védekezési módok megismerésében. Számos színes fényképfelvétel mutatja be a tüneteket, a kórokozókat, a félrehatározás lehetősé geit és a fákra gyakorolt káros hatásokat. Mindezekből következtetni lehet a védelem módjára, a várható károk megelőzésére vagy felszámolására, illetve találhatók konkrét védekezési javaslatok is.

Tartalom

Fiziológiás zavarok

Betegségek - Baktériumos betegségek - Zoospórás gombák - Gombabetegségek - Farontó gombák - Moszatok, mohák - Magasabbrendű növények

29 32 34 36 83 107 108

Kártevők

111 114 115 121 123 124 132 133 173 177 188 210

- Fonálférgek -Atkák - Poloskák - Kabócák - Levéltetvek - Pajzstetvek -Lepkék - Kétszárnyúak - Hártyásszárnyúak -Bogarak - Gerincesek

Fiziol贸gi谩szavarok

Tartalom

A kéreg fizikai sérülései Herbicidek és egyéb peszticidek okozta károsodás Villámcsapás okozta károsodás Fagyrepedések, fagylécek Talajszintemelkedés, a fatörzs tövének betakarása Tápanyaghiány okozta károsodás Gyantafolyás Szárazság okozta károsodás Sózás, kloridok okozta károsodás Tavaszi fagykár Ozon okozta károsodás Fiatal fák kötözésekor keletkezett fizikai sérülések Építkezések okozta károk A talajszerkezet tömörödése Faültetési hibák Kutyavizelet Vörös mézgafolyás

12 13 14 15

16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

A kéreg fizikai sérülései

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi , fajok.

elsősorban

a vékonyabb

kérgű

Tünetek: a kéreg sérülései , szabálytalan repedései, élettani kiváltó okok nélkül. Gyakran a nehéz gépek figyelmetlen használata okozza vagy a gépjárművek parkolásakor keletkeznek. A károsodás okai: vágógépek, bozótvágók, kötözések a fákon , gépjárművek stb . Hasonló tünetek: a kéreg fagyrepedése , rovarok vagy gombabetegségek okozta károk, villámcsapások. Élettani hatás: a fizikai sérülések megzavarják a kéreg működését és károsítják mind a háncstest, mind a tatest szállítónyalábjait A fák meggyengülnek és a sebekben farontó gombák, fadarazsak és más rovarok telepednek meg. Védelem: a kéreg károsodásának az elkerülése, a sebek kezelése gombaölő szert tartalmazó speciális védőfestékkeL

Fiziológiás zavarok

Herbicidek és egyéb peszticidek okozta károsodás

Fafajok: valamennyi faj . Tünetek: kiégés nyomai a tű - vagy a lombleveleken . A levelek színe a sárgától a vörösön át a barnáig változik, rendszerint a rügyek is károsodnak . Növekedési herbicidek okozta károsodás esetén a sarjhajtások is deformálódnak. A károsodás okai: peszticidek túl nagy töménységben történő alkalmazása, herbicidek egyéb nem megfelelő módon történő alkalmazása. Hasonló tünetek: fagy, gombafertő zés , ipari légköri szennyeződések vagy sók.

eredetű

Élettani hatás: a fák ezt a károsodást többnyire kinövik, totális herbicidek okozta beavatkozást követően a károsodott fák elhalhatnak. Védelem: gondoskodni kell az optimális vízellátásróL

Villámcsapás okozta károsodás

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi faj. Tünetek: a fa csúcsától vagy valamelyik elágazásától egészen a fatörzs tövégig repedés húzódik, amely mélyen behatolhat a tatestbe és az azt körülvevő háncstestbe. A károsodás okai: villámcsapás. Hasonló tünetek: fagylécek, növekedési repedések. Élettani hatás: gyakran közvetlenül vagy közvetve, a másodiagos kártevőtámadások és fertőzések következtében a villámsújtotta fa elpusztul. Védelem: nincs.

Fagyrepedések, fagylécek

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi faj. Tünetek: hosszú repedés a fatörzsön a szállítónyalábok mentén , többnyire a fatörzs déli (délkeleti , délnyugati) oldalán, a repedések olykor a törzsből elágazó ágaknál indulnak ki. A tünetek télen és tavasszal jelentkeznek. A károsodás okai: fagyok társulva.

erőteljes

napsugárzással

Hasonló tünetek: növekedési repedések, a törzs túlzott fizikai igénybevétele szélfúváskor. Élettani hatás: a fagyrepedések többnyire jól betömőd nek, de a sebekbe behatolva gombák fertőzhetik a fákat. Védelem: a gombafertőzések megelőzésére sebkezelő készítménnyel kezelni.

Talajszintemelkedés, a fatörzs tövének betakarása

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi faj . Tünetek: a talajszint megemelkedése miatt nem látható a gyökerek elágazása. A faj érzékenységétől , a fatörzs tövének takarási magasságától és a talajszerkezettől függően megritkul a korona, repedések keletkeznek a fatörzs tövének kérgében , váladékcseppek termelődnek és apró levelek nőnek ki. A károsodás okai: közelében .

levegő

hiánya a fatörzs tövének

Hasonló tünetek: gyökerek gombabetegségei , mindenekelőtt a gyűrűs tuskógomba másodiagos megtelepedése. Élettani hatás: a fás növény fajától függően változó . A nyár-, fűz- és kőrisfajok jobban tűrik a magasabb rétegződést, a bükkfák már 2 cm-rel magasabb rétegződés esetén is elhalnak (vékony kéreg). A fák azoknak a betegségeknek és kártevőknek - elsősorban a gyökerek gombabetegségeinek-a következtében halnak el, amelyekre leginkább hajlamosak, és ez évekkel a gyökerek káros felrétegződése után is bekövetkezhet Védelem: amennyiben a felrétegződés nem tart túl hosszú ideje, segíthet a felhalmozódott föld eltávolítása is. Szellőzőcsövek beépítése.

Fiziológiás zavarok

Tápanyaghiány okozta károsodás

Fafajok: valamennyi faj. Tünetek: színváltozások, a lomb- és tűlevelek torzulásai és nekrózisai. Nitrogénhiány: világoszöld és fejletlen lomb-, ill. tűlevelek. Magnéziumhiány: sárgászöld , később megbarnuló levelek, sárga nekrózisok az erek között. Káliumhiány: levelek sárguiása (klorózis) és a levélszélektől elinduló nekrózisok. Foszforhiány: a levelek ibolyától kékesszürkéig változó elszíneződése.

Vashiány: citromsárga levelek, esetleg a levéllemez élesen határolt sárgásfehér nekrózisai az erek között, az erek zöldek maradnak (kalciumtöbblet következtében fellépő klorózis). A károsodás okai: egy vagy több tápanyag hiánya. Bizonyos elemek többlete is gátolhatja más elemek felszívódását. Hasonló tünetek: peszticidek, herbicidek és sók okozta károsodás, gyökérlakó kórokozók fertőzése. Élettani hatás: fokozódik a betegségek iránti hajlam, törpenövés. Védelem: levél- vagy talajvizsgálat alapján végzett célirányos kiegészítő trágyázás.

Gyantafolyás

Fiziológiás zavarok

Fafajok: különböző lombosfák, mindenekelőtt a csonthéjas Prunus nem képviselői (cseresznye, szilva, kajszibarack, őszibarack stb.). Tünetek: az ágakból vagy a törzsből borostyán színü , gumiszerű anyag folyik ki . A károsodás okai: a gyantafolyás mind biotikus, mind abiotikus tényezők hatására fellépő nemspecifikus reakció. Ennek során megnő a különböző növényi szövetek, elsősorban a legfiatalabb tatest áteresztőképessége. Gyakori kiváltó okok: fagy, a vízháztartás zavara, baktériumos fertőzések (Pseudomonas syringae és P. morsprunorum , főleg a száraz években), gombabetegségek {pl. gyűrüs tuskógomba), akárcsak a legkülönbözőbb sérülések. Hasonló tünetek: nem jellemző . Esetleg különböző mézgafolyások, ebben az esetben azonban a kifolyó mézga állaga nem gumiszerű . Élettani hatás: az erős gyantafolyás az ágak, a korona részleges vagy a fiatal fák teljes elhalását okozhatja. Védelem: kúraszerü eljárás: a gyantafolyással sújtott ágak lemetszése és a vágási felületek kezelése. Megelőző eljárás: gyantafolyásra hajlamos fajokat ne ültessünk nedves tenyészhelyekre és fagyzugokba, ne alkalmazzunk permetező öntözést és kerüljük a fák bármilyen sérülését.

Fiziológiás zavarok

Szárazság okozta károsodás

Fafajok: valamennyi faj, különösen a nyír, a juhar, a gyertyán, az éger, a luc- és a vörösfenyő. Tünetek: levélszélek nekrózisai , levelek besodródása, az ágak végeitől a korona belseje felé haladó korai lomb- vagy tűlevélhullás. A korona elszáradása gyakran csak a szárazságot követő esztendőben válik szembetűnővé. Az ágak elszáradása a nyárfák, a tölgyfák esetében, a kéreg leválása (pl. a platánfa esetében). A károsodás okai: a szárazság következtében fellépő heveny stressz. A szárazság hatása a különböző időszakokban eltérően nyilvánul meg: a tavaszi szárazság következményei még ugyanabban a vegetációs idő szakban megmutatkoznak, a nyári szárazság hatása csak a következő évben nyilvánul meg. Hasonló tünetek: ipari eredetű légköri szennyeződések okozta károsodás , sózás okozta károsodás, tápanyaghiány. Élettani hatás: általános fiziológiai legyengülés alakul ki , csökken az asszimiláló felület. Erős stresszhatás következtében , főleg a fiatal fák esetében, akár a növény elhalása is bekövetkezhet A fák fogékonyabbá válnak a másodiagos rovarkártételre. Védelem: nincs. Az egyes fák esetében segíthet az öntözés és a korona megmetszése.

Sózás, kloridok okozta károsodás

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi faj . Tünetek: lombos fák: a szárazság okozta károsodáshoz hasonló tünetek, a levélszélek nekrózisai , levélbesodródás, levelek pirosodása, korai lombhullás. Tülevelüek: a tülevelek sárguiása vagy rozsdásodása , idő előtti (korai) lehullása. Mivel a sózásra használt só csak lassan jut le a talaj mélyebb rétegeibe, a kártétel évekkel később is jelentkezhet. A károsodás okai: kloridokat tartalmazó sók, a sózásra használt anyagat feloldó hó. Hasonló tünetek: szárazság okozta károsodás, fagykárok, herbicidek okozta károsodás , lomb-, ill. tüleveleket fertőző gombák kártétele. Élettani hatás: általános fiziológiai legyengülés, fokozódik a szárazság okozta károsodás , a fákat fogékonnyá teszi a másodiagos kártevők támadására. Védelem: talajcsere, kíméletes trágyázás és öntözés.

Fiziológiás zavarok

Tavaszi fagyok

Fafajok: számos faj, elsősorban a dió, a gyümölcsfák, a közönséges akác, a bükk, a tölgy, az éger, a luc- és a duglászfenyő. Tünetek: a rügyek elhalása, a levelek károsodása, a rügyfakadás lelassulása, a legfiatalabb hajtások sorvadása, a lomb- és tűlevelek pirosodása, majd rozsdásodása, a tenyészőcsúcsok elhalása és a korona ritkulása. A lucfenyők esetében oldalhajtások jelennek meg. A duglászfenyő és a jegefenyő esetében a végrügyek a legérzékenyebbek. A rügyfakadás időpontja határozza meg a fagyérzékenységet A károsodás okai: fagypont alatti hőmérsékletek röviddel a rügyfakadást követően vagy a rügyfakadás idején. Hasonló tünetek: bükk bolhaormányos (Rhynchaenus fagi) , szürkepenész, szúbogarak, lucfenyő - levéldarázs. Élettani hatás: a csúcsrügyek vagy a sarjhajtások kiesése következtében oldalhajtások jelennek meg , a növekedés szabálytalanná válik. Ennek következménye a fák seprűsödése , a korona megritkulása, az aprólevelűség , esetleg a lomb- vagy a tűlevelek lehullása lesz. A virágok károsodása az új termések mennyiségének csökkenéséhez vezet. A repedések növelik a másodiagos fertőzések és a rovarkártevők támadásának kockázatát. Védelem: később rügyező , esetleg ellenállóbb fajok és fajták ültetése. Kerülni kell a nitrogén túladagolását. A fiatal, finomkérgű fák törzsének jutával történő becsomagolása, esetleg más védekezési mód .

Ozon okozta károsodás

Fiziológiás zavarok

Fafajok: tű- és lomblevelű fák, rendkívül jelentős a kőris , a bükk, a bálványfa (ecetfa, Ailanthus) és a tulipánfa (Liriodendron) esetében. Tünetek: sárga, klorotikus vagy pirosas apró foltok , a levelek felső oldalának ún. bronz színe, miközben az erek zöldek maradnak. A levelek alsó, fonákoldalán hosszabb ideig nem észlelhető különösebb színváltozás. Később azonban a fonákoldal is sötétebb színárnyalatúvá válik. A felsőbb levelek közvetlen árnyékában maradt leveleken nem mutatkozik színváltozás (árnyékeffektus). Az idősebb leveleken a károsodás tünetei erőteljesebben jelentkeznek - az expozíciós idő növekedésével fokozódik a tünetek intenzitása. A károsodás okai: a talajközeli ózon, elsősorban a hosszabb ideig tartó tavaszi napos időjárás idején . Európában mindenekelőtt a mediterrán éghajlati övben és az iparvidékeken jelentkezik. Hasonló tünetek: a mikroszkopikus gombák okozta foltok (mindenekelőtt a betegség korai fázisaiban) , a szívogató rovarok kártétele - lásd a kabócákról szóló fejezetet , más tényezők kiváltotta foltok és pettyesedés - pl. a peszticidek fitotoxicitása , bizonyos tápanyagok hiánya. Élettani hatás: Európában egyelőre ez a zavar még nem túl gyakori. Eddig csak az érzékeny fatajoknál volt megfigyelhető, amelyek esetében már az alacsony ózonkoncentráció is kiváltja a levelek károsadását Egyelőre nem ismeretesek a károsodás hosszú távú következményei , sem az, hogy más káros tényezőkkel kombinálva mindez mit eredményez. Védelem: nincs.

Fiziológiás zavarok

Fiatal fák kötözésekor keletkezett fizikai sérülések

Fafajok: valamennyi faj . Tünetek: a kéreg sérülése a törzsön és a koronában a kötözés helyein , gyanta- és mézgafolyás, törések, daganatok, koronaritkulás. A károsodás okai: a különböző kötözési rendszerek szaks z erűtlen használata, elsősorban a fiatal fák kiültetésekor. Hasonló tünetek: a kérget fertőző gombák, mindenekelőtt a nektriás ágelhalás vagy a díszbogarak. Ezek a kórokozók és kártevők azonban többnyire már a kötözések okozta fizikai sérülések következményeként jelennek meg . Élettani hatás: a fizikai károsodás intenzitásának és mértékének a függvényében gyengül a fák fejlődése , a károsodás következtében rovar- és gombakárosítás, fatörzstorzulás, rákos törés és végül a fák elhalása lép fel. Védelem: a kötözés időben elvégzett meglazítása, elsősorban a szaks z erűtlenül elvégzett kötözés újrakötözése, rendszeres ellenőrzés .

Építkezések okozta károk

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi faj. Tünetek: igen

különbözőek.

különböző színeződése,

A lomb- és tűlevelek fizikai károsodás , koronaritku-

lás, egész fák elhalása. A károsodás okai: érzéketlenül és szakszerűtlenül végzett építkezések, a fák nem kielégítő vagy hiányzó védelme, az építkezésen közlekedő gépek talajtömörítő hatása, különböző vegyi szennyeződések, gyökerek károsodása , a kéreg sérülései stb. Hasonló tünetek: gyökerek gombabetegségei , egyéb biotikus és abiotikus tényezők. Élettani hatás: mivel a károsodás többnyire a föld alatt következik be, ezeket a sérüléseket gyakran összekeverik. A vegyi szennyeződés gyakran elpusztítja a hajszálgyökereket és ennek következtében kiesik a gyökérrendszer egy része. Egy további következmény a gyökérrendszer másodiagos gombafertőzése, emiatt korlátozott lesz a tápanyagok és a víz felszívódása , és végeredményben a korona egy része elszárad. Védelem:

megelőző :

az építőipari cégek folyamatos és tájékoztatása. A gyökérrendszer körbekerítése (optimálisan a korona kerülete plusz 1,5 m). Kúraszerű: a szennyezett talaj cseréje, a káros anyagok kimosása a talajból , a sebek kezelése és szigetelése faseb kezelővel, a korona metszésével az egészséges gyökérrendszerhez igazítjuk a korona nagyságát. ellenőrzése

A talajszerkezet tömörödése

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi faj. Tünetek: a korona ritkulása , a levélszélek nekrózisa, a tűlevelek fiziológiai sorvadása, részleges koronaelhalás, aprólevelűség, a lomb- és tűlevelek sárgulása. A károsodás okai: az építkezések (elsősorban az út- és csatornahálózat) szakszerűtlen tervezése és kivitelezése, a fák nem kielégítő vagy hiányzó védelme, az építkezéseken használt berendezések talajtömörítő hatása vagy a talaj átrétegződése, a talaj felszínének aszfalttal vagy betonnal történő lezárása. Nem kielégítő gáz- és anyagcsere a lezárt talajban . Hasonló tünetek: gyökerek biotikus és abiotikus okok .

gombafertőzése ,

egyéb

Élettani hatás: ez a típusú károsodás gyakran csak évek múlva jelentkezik, amikor a talaj kimerül és a minimális gázcsere következtében károsodik, elhalnak a talajlakó mikroorganizmusok, elfogynak a tápanyagok és vízhiány lép fel. Ennek következtében fokozatosan elhalnak a gyökerek, a korona részei, végül az egész fa. Védelem: megelőző: az építkezések megfelelő tervezése és kivitelezése. Kúraszerű: eltávolítani a záróréteget (aszfalt, beton) , kíméletesen eltávolítani a talaj felső rétegét, a talaj átszellőztetése és perforált dréncső beépítése.

Faültetési hibák

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi faj Tünetek: lomb- , ill. tűlevelek sárgulása, gyakran több egyidejűleg kiültetett növény esetében , duzzanatok és repedések a fatörzs alapjánál , a korona sorvadása, az egész növény hirtelen elhalása a fa föld feletti részén, látható okok nélkül. A károsodás okai: nem elég nagy gödrök az ültetésnél , fák barázdákba történő kiültetése, kitöltetlen tágasabb gödrök, túl sekély vagy túl mély ültetés. A gödör feltöltésére használt talajban a fa rosszul gyökeresedik, ami másodiagos gyökérrendszer kialakulásához vezet. Hasonló tünetek: egyéb problémák a gyökerek környékén. Élettani hatás: gyakran másodiagos fertőzések alakulnak ki, amelyek végeredményben a fa elhalásához vezetnek. Védelem: elkerülni a faültetéssel járó hibákat, időben helyreigazítást végezni (a korona és a gyökérrendszer kiegyenlítése a korona metszésével) , talajcsere jobb minőségű talajra, talajjavítás.

Kutyavizelet

Fiziológiás zavarok

Fafajok: valamennyi faj, lombosfák és cserjék.

elsősorban

vékonykérgű

Tünetek: a törzs alsó részének szürkésbarna elszíneződése , repedések a kéregben, világosbarna, szabálytalan nekrózisok elsősorban a földhöz közeli levelek szegélyén. A károsodás okai: kutyák

(elsősorban

a kanok).

Hasonló tünetek: egyéb kiégési károsodások (13 o.) , fagy (15, 21 o.}, a fatörzs tövének betakarása (16 o.). Élettani hatás: tápanyag túladagolás, ill. nitrogénmérgezés. A tápanyagegyensúly összeomlása, a levelek és a kéreg kiégése, a mikorhiza gombák és a hajszálgyökerek károsodása. Védelem: védőfólia vagy védőfesték alkalmazása a fatörzs alsó részén, elsősorban a fiatal fákon . A vizeletet a fa tövében pufferoló kéregtakarás alkalmazása. A takarást rendszeresen cserélni kell. Talajcsere.

Vörös mézgafolyás

Fiziológiás zavarok

Fa fajok: kü l önböző l omb l evelű fák , leggyakrabban a gyertyán, a nyír és a bükk. Tünetek: tavasszal, főleg az elágazásoknál vagy a fatörzs alapjánál tejszerű rózsás vagy narancsvörös nyálka folyik ki, amely nagy kéregfelü leteket borít el. Kórokozó: lényegében nem vezethető vissza patogén tényezőre. Sérü lt fák esetében tavasszal a magas mézganyomás a szállítónyalábokban intenzív mézgakivá lasztást eredményez. A jellegzetes színeződést a mézgában megtelepedett baktérium- és élesztő gombatársulások okozzák. Hasonló tünetek: a jellegzetes szín miatt aligha összetéveszthető .

Élettani hatás: nem ismeretes. Védelem: nem szükséges.

BetegsĂŠgek

Betegségek

:.~n

..... . .. ~ .,

-, .;_, il l>/

JI""!~: ~ ·

.. .

.. ... ~· i' ... . '

. . ·<l~. " l'··

·,••,/'

Baktériumos betegségek

Zoospórás gombák

Gombabetegségek

Farontó gombák

Epifiták

Magasabbrendű

növények

Tartalom

Baktériumos betegségek Rózsafélék tűzelhalása Kőris baktériumos fekete csomósedása

32 33

Zoos~órás

gombák Fitottórás elhalás Fitottórás gl'ökérrothadás

Gombabetegségek Vadgesztenl'e barna levélfoltossága Erdeifenl'ő tű leveleinek vörös foltcssága Erdeifenl'ő tű leveleinek barna csíkcssága Szillevélfoltossága Vörösfenl'ő kóros levélhullása Lucfenl'ő rügl'elhalása Nl'ár csúcselhalása Fűz levélfoltossága, hajtásszáradása és kéregvarasadása Lomblevelűek lisztharmata Erdeifenl'ő cenangiumos hajtáselhalása Tuja barnulása Vörösfenl'ő kéregnekrózisa Sarjak elszáradása (szürke[2enész) Csonthéjasok moníliás betegsége Erdeifenl'ő-tűkarcgomba Tűlevelűek gombabetegségei Lucfenl'ő- tükarcgomba

Levélhullás- tükarcgomba Lucfenl'ő lirulás levélhullása Fenl'őfélék facidiumos kéregrákcsodása Juhar [2ecsétfoltossága Bükk antraknózisa Platán antraknózisa Nl'árfa kéregelhalása Szelídgesztenl'e kéregelhalása Juhar gnomóniás levélbarnulása Dió gnomóniás betegsége Gl'ertl'án levélfoltossága Gl'ertl'án levélfoltossága Nektriás ágelhalás Nektriás kéregrák Nektriás kéregelhalás Szelídgesztenl'e endotiás betegsége Platán kéregrákja Holland szilfavész Juhar fehér levélfoltossága Nas[20il'a levélfoltossága Tuja hajtásbarnulása és -elhalása Császárfa fillosztiktás levélfoltossága Lucfenyő hajtásainak aszkohitás (szeptóriás) elhalása Csonthéjasok sztigminás levéllyukacscsodása

34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75

Juhar sztegonos[2óriumos hajtáselhalása Verticíliumos hervadás Koromr2enész Erdeifenyő hólyagrozsdája (tűlevél-hóll'agrozstfa) Lucfenl'ő rozsda

Nl'árfélék melamr2szórás betegsége Körterozsda

76 77

78 79 80 81 82

Farontó gombák Ustulina deusta Kéreggomba (Hy_e_hoderma radu/al Feketedő likacsosgomba (lnonotus híse_ídus) Szilvafata[21ó (Phellínus e_omaceus) Közönséges [2arázsta[2ló (Phellínus ígníaríus) Májgomba (Fístulína hee_atíca) Közönséges hasadtlemezű gomba (Schg_oe_h'{}lum commune) Pecsétviaszgomba (Ganoderma /ucídum) Deres ta[21ó (Ganoderma ae_e_lanatum) Pisztricgomba (Polyporus =Polyporel/us sg_uamosus) Cinóber egl'rétűta[21ó (Py_cnoe_orus cínnabarínusl Nl'ír-kéregta[21ó (Píe_toe_orus betulínus) Sárga gévagomba (Laetíporus su/phureus = Grifo/a sule_hurea) Agasta[21ó (Grifola frondosa) Oriás bokrosgomba (Merie_ílus g_ig_anteus) Fenyő likacsosgomba (Phaeolus = Poly_e_orus schweínitzit) Borostás egl'rétűta[21ó (Trametes hírsuta) Le[2keta[2ló (Trametes versicolor) Pú[20S egl'rétűta[2ló (Trametes g_ibbosa) Labirintusta[21ó (Oaedalea g_uercina) Háromszínű egyrétűtapló (Daedaleopsis tricolor =Daedaleoe_sis contragasa var. trico/or) Rózsaszínes egyrétűtapló (Daedaleopsis confragosa) Bükkfata[21ó (Fames fomentarius) Gyűrűs tuskógomba (tölcsérgomba} 0_rmillaria me/lea) Vörösbarna fülőkegomba (Colly_bía fusíe_es) Gl'űrűs fülőkegomba (Oudemansiella mucida) Gl'ökeres fülőkegomba (Oudemansiella radicatal

104 105 106 106

E~ ifiták Moszatok, gombák, zuzmók

107

83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 99 99 100 101 102 103

Magasabbrendű növén}'ek Fehér fagyöngy (Víscum album), Fenyő fagyöngy (Víscum /axum) 108 Sárga fagyöngy (Loranthus europaeus) 109

Rózsafélék

tűzelhalása

Baktériumos betegségek

Erwinia amylovora - karanténbetegség

Gazdanövények: valamennyi almatermésű rózsaféle : alma (Maius), körte (Pyrus) , birsalma (Cydonia), berkenye (Sorbus), madárbirs (Cotoneaster), galagonya (Crataegus) , tűztövis (Pyracantha) , japánbirs (Chaenomeles) , naspolya (Mespi/us), fanyarka (Amelanchier). Tünetek: a virágok vizenyősödése , hervadása, elszáradása és barnulása, a levelek hirtelen barnulása, feketedése és besodródása, a hajtások vizenyősödése, barnulása, elszáradása és ráncosodása, a hajtáscsúcsok kampószerű begörbülése, baktériumos nyálkafolyás a fertőzött szöveteken. Besüppedt kéregnekrózisok váladék (izzadmány) kíséretében: télen kéregbesüppedés. Kórokozó: a baktériumot a bejegyzett karantén-mikroorganizm usok között tartják nyilván, Európában 1957-től fordul elő. A fertőzés szennyezett szerszámokkal, vonuló madarakkal, vízcseppekkel, rovarokkal terjed. A pontos meghatározás csak laboratóriumban lehetséges (optimum : május-szeptember). Hasonló tünetek: a hajtások és ágak elhalását előidéző különböző kórokozó gombák; oda kell figyelni a baktériumnyálkára. Élettani hatás: a levelek, a virágok és a hajtások, de akár az egész növény hervadása és elhalása. Védelem: a termőhelyen levő fertőzött növények azonnali megsemmisítése, a fertőzött növények és a rózsatélék hajtásszáradásának előfordulási helyéről származó gazdanövények szállításának tilalma (" növénygyógyászati Lttlevél"); megelőző és közegészségügyi eljárások: a fertőzött növények vagy növényi részek lemetszése és elégetése, a szerszámok fertőtlenítése ; ellenálló fajták termesztése; réztartalmú készítmények vagy antibiotikumok alkalmazása; kísérletekben tesztelték az antagonista baktériumokat tartalmazó készítményeket, a borostyán kivonatát és a kőlisztet.

Baktériumos betegségek

Kőris

baktériumos fekete csomósadása Pseudamanas savastanai pv. savastanai

Gazdanövények:

kőris

(Fraxinus) fajok.

Tünetek: a hajtásokon , az ágakon és a törzseken akár ökölnagyságúra is megnövő csomós daganatok. A főleg köralakú daganatokat eleinte sértetlen kéreg borítja, hamarosan azonban a felszínük durva vagy hasadozott, fekete lesz. Tünetek: a kőrisfa szinte mindenütt előforduló baktériumos betegsége. A baktériumok mindenféle seben behatolnak a fába. Hasonló tünetek: a kőrisszú (Leperesinus fraxini) és más fajok kártétele. Élettani hatás: a kőrisfa koronájában fekete daganatok csak elvétve fordulnak elő , a beteg fák is sokáig élnek. Védelem: kúraszerű védelem nem ismeretes, megelőzés céljából a metszéshez használt szerszámok fertőtlenítése!

Fitottórás elhalás

Zoospórás gombák

Phytophthora ramarum

Gazdanövények: számos fa- és cserjefaj ; Európa: havasszépe (Rhododendron spp.) és azálea (Azalea spp.), bangita (Viburnum spp.) - díszfák és nálunk honos fajok, Leucothoe sp. USA: leggyakrabban Quercus agrifolia, Lithocarpus desinflorus, Vaccinium ovatum, Rhododendron spp. , Umbellularia californica stb. Tünetek: Európában eddig csak a havasszépén (Rhododendron) jelentkeztek: hajtáselhalás (a hajtások a csúcsuktól elhalnak); a bimbók, és a hajtások feketednek; a foltok a levélalapon vagy a középső ér mentén terjednek. Bangita (Viburnum): az egész növény hervad, kivételesen elhalnak az egyes hajtások, a talajközeli hajtásokon a kéreg is részben elhal. Kórokozó: karanténkórokozó! A Ph. ramarum-ot csak néhány évvel ezelőtt fedezték fel Németországban a kányabangitán, Csehország ban pedig 2004-ben a havasszépén. Az USA-ban a lombos fák tömeges pusztulásának okozója. A fertőzést a zoospórák okozzák. A kórokozó a kedvezőtlen időszakot kitartóspórái révén vészeli át. A fertőzött növényi anyaggal terjed , rövidebb távon az eső és a köd is szállítja a kórokozókat, esetleg lemosódik az öntözött területekről a természetes vízfolyásokba. Hasonló tünetek: különböző gombabetegségek a fák levelein, levelek abiotikus károsodása, egyéb fitottórák okozta gyökérnyakrothadás (35 o.). Élettani hatás: a fertőzött növényi részek tömeges elszáradása vagy elhalása. Védelem: karantén eljárás: a betegség gyanúja esetén azonnal jelenteni a növényvédelmi szolgálatnak; a kórokozó azonosítását követően a fertőző növényeket azonnal el kell távolítani és meg kell semmisíteni {elégetni). A használt szerszámok fertőtlenítése.

Zoospórás gombák

Fitottórás gyökérrothadás Phytophthora spp.

Gazdanövények: különböző fás növényfajok, elsősor ban lombos fák, kivételes esetben tűlevelűek is (főleg tiszafa - Taxus), városokban komoly gondot jelent a vadgesztenye (Aescu/us) esetében. Tünetek: az egész lombkorona megsárgul, a levelek idő előtt lehullanak, az egyes ágak elhalnak, a végső stádiumban az egész fakarona elpusztul. A fa törzséből barna lé folyik ki. A fakéreg alatt barna vagy vörösbarna, az ép kéregrésztől élesen elhatárolt, nyelvszerűen elnyúló kéreg- és háncselhalás alakul ki. Kórokozó: Phytophthora cactorum, Ph. cinnamomi, Ph. cambivora stb. A fertőzést elsősorban a mozgékony ostoras zoospórák okozzák, amelyek a talajoldatban aktívan mozognak és behatolnak a hajszálgyökerekbe. A hifák a törzs irányában növekednek, amely a végső stádiumban elhal. A fertőzés oka valószínűleg a fák hosszabb ideig tartó Jegyengülése (pl. a szélsőséges időjárás következtében- a szárazság , a túl sok nedvesség , a nitrogéntöbblet kiváltotta sokéves stresszhatás) . Hasonló tünetek: gyökérrothadás, a fatörzs más okokra visszavezethető mézgafolyása. Élettani hatás: szinte minden esetben a növény pusztulásával jár. Védelem: a kúraszerű eljárást csak a fiatalabb fák esetében és a betegség időben történt felismerésekor alkalmazzák: speciális fungicidekkel kezelik a növényeket (némelyekkel szemben rezisztencia alakulhat ki!); megelőző eljárás: a fertőzött fákat el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Új fatelepítés esetén nagy területen ki kell cserélni a talajt és kevésbé érzékeny fatajakat kell kiültetni.

. Vadgesztenye barna levélfoltossága

Gombabetegségek

T: Guignardia aesculi, A: Leptodothiorel/a aesculicola, A: Phyllostictina sphaeropsoidea

Gazdanövények: vadgesztenye. Tünetek: a levelek széleitől és a főér mentén a levelek színe vörösbarnára vált. Inkább a szögletes, a levélerek által behatárolt foltok a jellemzőek. Az erősen fertőzött levéllemezek barnák és összetekerednek. Kórokozó: már a 19. század végétől ismert Európában a Guignardia aescu/i tömlősgomba, amely járványszerűen azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdett el terjedni . A talaj felszínére hullott levelekben alakulnak ki a tél folyamán a gomba ivaros szaporítóképletei, amelynek spórái május folyamán a fiatal levelekre jutva fertőznek. Hamarosan megjelennek az első levélfoltok. A tavasz és a nyár folyamán ivartalan spórák (konídiumok) keletkeznek, amelyek gyorsan újabb levélfertőzést idéznek elő . Az őszi lombhullást ismét az ivaros spórák képződése követi. Hasonló tünetek: vadgesztenye-levélaknázómaly (Cameraria ohride/la) (lásd később) , egyéb levélfoltosságet okozó gombák jelentősége kisebb, a vadgesztenyetakácsatka (Eotetranychus aescufl) (lásd később), sózás okozta károsodás (levélszélek nekrózisa!). Élettani hatás: az idősebb fák csak kisebb mértékben károsodottak, jelentősebben gyengülhet a magoncok és a fiatal fák életképessége. Védelem: fungicidek alkalmazása a levélfoltok képződé sekor és közvetlenül a kialakulásukat követően. Az ősszel lehullott levelek eltávolítása.

Erdeifenyő tűleveleinek vörös foltcssága T: Mycosphaerel/a pini, syn. : Scirrhia pini, A: Dathistroma septospora, syn .: Dathistroma pini

Gombabetegségek

Gazdanövények: különböző fenyőfélék (Pinus spp.) , különösen gyakori a feketefenyőn (Pinus nigra) . Tünetek: a különböző korú zöld tűleveleken egy vagy akár több barna, kb. egy milliméter széles harántcsík jelenik meg, amelyen később fekete pontok alakulnak ki. Gyakran (főleg a fekete fenyő esetében) a csíkok környezete narancsvagy téglavörös. Kórokozó: az ivartalan stádium (Dothistroma) spóratelepei már néhány hónappal a megjelenésük előtt a csíkokban fejlődnek. Ivaros stádium csak kivételesen képződik . A fertőzés nedves időben (köd , eső) következik be. Hasonló tünetek: rovarok szívása, Lecanosticta (38 o.) erdeifenyő -tűkarcgomba.

Élettani hatás: gyarapodási veszteségek, a korona ritkulása, a hajtások részleges elhalása, más károsítók fertőzésére való hajlam fokozódása. A betegség csak a fiatal növények életképességét befolyásolja. Védelem: fungicideket csak erdei faiskolákban és a fiatal fák nevelésére kijelölt helyen lehet alkalmazni. A túl sűrű ültetvény ritkítása, a fényhiány és a tenyészhely nedvességének a megszüntetése.

1/J

Erdeifenyő tűleveleinek

barna csíkossága

Gombabetegségek

T: Mycosphaerel/a dearnessii, A: Lecanosticta acicola

Gazdanövények:

különböző fenyő

fajok (Pinus spp.).

Tünetek: a tavalyi tűlevelek teljesen vagy részben (külső oldaluk) fehéresek, megsárgulnak, gyakran barnásfekete harántcsíkokkal, amelyekből zöldes spóratömeg szabadul fel (kézinagyítóval megfigyelhető!), a csíkok körül azonban sohasem jelenik meg pirosas elszíneződés. Kórokozó: Európában eddig csak az ivartalan stádium bukkant fel (Lecanosticta acicola). A spórák a nyári hónapokban képződnek és nedves időben fertőzik az újabb tűleveleket. A melegkedvelő gomba más fajokkal összevetve lassabban terjed, mert a fertőzéshez szükséges magas hőmérsékleti optimum (nappal 30 oc, éjjel 21 oq csak ritkán alakul ki. Hasonló tünetek: Lophademel/a sulcigena- a tű levelek külső része sárga, Dathistroma - tűlevelek vörös foltosság a. Élettani hatás: gyarapodási veszteség , koronaritkulás, a hajtások részleges elhalása, további károsítókra való fogékonyság fokozódása. A betegség csak a fiatal növények fertőzésekor korlátozza az életképességet Védelem: karanténkárosító! A fertőzött növények eltávolítása (elégetése).

Szil levélfoltossága

Gombabetegségek

T.: Mycosphaerella ulmi, A.: Phloeospora ulmi

Gazdanövények: szil , főleg a hegyi szil (Uimus glabra) és az érdeslevelű szil (U/mus procera). Tünetek: szögletes, megnyúlt világoszöld foltok, amelyek később a levél egészséges részeitől élesen elkülönülő, nagy sárga vagy barna felületekké olvadnak össze. Már a világoszöld foltok fonákján spórák képződnek, amelyek nedves időben vékony, színtelen fonalaknak látszanak (kézi nagyító!). Kórokozó: Ph/oeospora ulmi - a Mycosphaerel/a ulmi tömlősgomba anamarfája (ivartalan alakja). Az ivaros stádium termőtestei (peritéciumai) csak ritkán képződnek. Hasonló tünetek: a szil egyéb (igen gyakori) levélfoltosságai ; a pontos diagnózis csak a spórák mikroszkópos vizsgálatával állítható fel. Élettani hatás: többnyire csak mérsékelt levélhullás; több éves ismételt előfordulás esetén sem keletkezik számottevő károsodás. Védelem: általában nem szükséges. Szükség esetén a helyi klimatikus feltételek módosítása a tenyészhelyen (átszellőztetés , a hosszantartó magas páratartalom megszüntetése).

Vörösfenyő

kóros levélhullása

Gombabetegségek

Mycosphaerella laricina

Gazdanövények: vörösfenyő . Tünetek: a tűleveleken tavasz végén és nyáron széles barna vagy vörösbarna csíkok láthatók, olykor a tülevél fele barna. Kötegekben apró, fekete, csillogó pontok, számuk általában csekély (kézi nagyító!); nyáron és ősszel a tülevelek lehullanak. Kórokozó: mikroszkopikus tömlősgomba, amely a vörösfenyőt megtámadó levéltetveket követően fordul elő gyakran (129 o.) (a szívogatás helyétől terjed). A gomba terjedésének kedvez a csapadékos tavasz és nyár, a sürü telepítés (a fényhiány, a mozdulatlan párás levegő) . Hasonló tünetek: a vörösfenyő egyéb okokból bekövetkező kóros levélhullása. Oda kell figyelni a vörösbarna kötegekben kialakuló fényes, fekete termőtestekre. Élettani hatás: vizuális összhatás: súlyos fertőzés esetén a vörösfenyők koronái ősszel nem "aranyszín űek" , hanem barnák. A fák életképessége csak ritkán (a csemeték esetében) veszélyeztetett. Védelem: nem szükséges, a fák között kell hagyni.

kellő

távalságat

Lucfenyő

Gombabetegségek

rügyelhalása

T: Gemmamyces piceae, syn. : Cucurbitaria piceae, A: Mega/oseptoria mirabilis

Gazdanövények:

ezüstfenyő , lucfenyő

Tünetek: rügyfakadáskor a rügyek elhalnak, gyakran eltorzultak. Tavasz vége felé a rügyeket szénfekete réteg lepi be. Kézinagyítóval láthatók a gomba ivaros stádiumának gömbalakú termőtestei. Kórokozó: mikroszkopikus gomba, gyakran a magasabb páratartalmú termőhelyeken (sűrű növénytakaró, folyóvizek). Élettani hatás: a rügyek lehu llását követően pótrügyek fejlődnek , súlyosabb fertőzés esetén rendellenes ág képződés.

Védelem: a fertőzés mérséklése cé ljából esetenként mechanikusan el lehet távolítani a fertőzött rügyeket

Nyár csúcselhalása

Gombabetegségek

T.: Venturia sp., A.: Pollacia sp.

Gazdanövények: nyár fajok (Popu/us spp.), elsősorban a rezgő nyár. Tünetek: a hajtások csúcsai és a fiatal levelek tavasszal megfeketednek, lelógnak és elszáradnak. Kórokozó: a Venturia sp. ivartalan Pollacia spórái (aszkospórás v. tömlősgombák) tavasszal, nedves időben megfertőzik a fiatal hajtásokat. A feketére színeződött leveleken szürkészöld, a Pol/acia gomba spóráiból képződött bevonat látható (kézinagyító). Hasonló tünetek: fagykár. Élettani hatás: alacsony növés. Védelem: nem szükséges. Szükség esetén tavasszal a fiatal fákat fungicidekkel kezelik.

Fűz

levélfoltossága, hajtásszáradása és kéregvarasadása

Gazdanövények: fűz fajok (Salix spp.). Tünetek: barna levélfoltosság, barnásvörös varas, repedezett kéregsérülés a kétéves hajtásokon, az egyéves hajtások feketésbarnák. Kórokozó: levélfoltosság: T.: Drepanopeziza sphaeroides A.: Marssanina salicicola hajtásszáradás:

A.: Glomerelia miyabeana kéregvarasodás:

T.: Venturia saliciperda A.: Pollacia saliciperda A levelek és a hajtások csapadékos tavaszi időben fertő ződnek, a téli fagyok vagy szárazság elmúltával. A fertő zés időpontjától függően jelentős eltérések vannak az egyes fajok ellenállóképességében vagy fogékonyságában. Hasonló tünetek: a fűzfák kérgét fertőző sok egyéb gomba, ezeket azonban gyenge élősködőknek tartják. A pontos diagnózis érdekében azonosítani kell a gomba szaporítószerveit. Élettani hatás: csak a többszöri egymás utáni teljes fertőzés csökkenti a dugványvesszők, ill. a fiatal növények életképességét. Védelem: a kosárkötő fűztelepeken fungicidek alkalmazása, esetleg eltávolítani a fertőzött részeket az egészséges szövetekig.

Lomblevelűek

lisztharmata

Gombabetegségek

pl. Microsphaera spp ., Sawadea spp ., Erysiphe spp., Phyllactinia spp.

Gazdanövények:

különböző lomblevelű

fafajok.

Tünetek: fehéres foltok vagy összefüggő bevonatok a levelek színén, az év folyamán apró sötét termőtestek {kleisztotéciumok) fejlődnek . Kórokozó: az élősködő lisztharmatgombák fonalas micéliummal lepik be a levél felületét , a levelekbe speciális hifákkal (hausztóriumok) hatolnak be és kiszívják a tápanyagokat. A levelek felületén kezdetben ivartalan spórákat (konídiumokat) tartalmazó bevonat képződik , ezek a spórák fertőzi k a többi levelet, miközben nedvességre sincs szükségük. Hasonló tünetek: szinte összetéveszthetetlen- mindig fehéres bevonat. Élettani hatás: az idős fák esetében csak mérsékelt súlyos fertőzés esetén lehullanak a levelek. A fiatal fákat a fertőzés gyakran elpusztítja. Védelem: az idős fák esetében nem szükséges, a fungicideket csak a faiskolákban alkalmaznak.

Gombabetegségek

Erdeifenyő

cenangiumos hajtáselhalása

T: Cenangium ferruginosum , syn .: Cenangium abietis, A: Sphaeropsis sapinea , syn.: Diplodia pinea

Gazdanövények: a Pinus nem lesen egyéb tűlevelűek is.

különböző

fajai , kivéte-

Tünetek: az erdeifenyő hajtásainak, ágainak elhalása és a tűlevelek egyidejű megsárgulása vagy vörösesbarna elszíneződése . A végső stádiumban a tűlevelek kifakulnak, de sokáig csüngenek a száraz ágakon. A Sphaeropsis sapinea kis, fekete, kerekded , 1-2 mm nagyságú piknídiumokat, a Cenangium ferruginosum céltábla alakú, 2-3 mm nagyságú, nedves időben piszkossárga vagy narancsszínű termőtesteket képez. Kórokozó: A Sphaeropsis sapinea a feketefenyő (Pinus nigra) legjelentősebb gombakártevője a pannon éghajlati övezetben, amennyiben a rendkívüli sok tavaszi csapadékot száraz, meleg nyár követi. A Cenangium ferruginosum megjelenésének éghajlati összefüggése nem egyértelmű, de a legfontosabb hajlamosító tényező a szárazságstressz. Hasonló tünetek: a sózás károsító hatása: a koronák útfelőli részén a tűlevelek megsárgulnak vagy megbarnulnak. A fatörzset ért hatás: az egész fakarona halványzöld, később sárgásbarna színváltozása. Egyéb gombabetegségek, herbicidek okozta károsodás. Élettani hatás: további kártevők számára nyit kaput, az erdeifenyők néhány hónap alatt elpusztulhatnak. Védelem: az egyenletes öntözés biztosítása, az elhalt hajtások és ágak megsemmisítése.

Tuja barnulása

Gombabetegségek

Didymascel/a thujina , syn .: Keithia thujina

Gazdanövények: tuja, életfa, hamisciprus. Tünetek: elsődleges tünetek: a legfiatalabb hajtásokon magános barna pikkelylevelek (tél - tavasz); súlyosabb és ismételt fertőzés esetén a hajtások elhalhatnak, főleg a növények bazális része olyan, mintha megégett volna. A hajtások lehullását követően az ágak csupaszok maradnak. Kórokozó: mikroszkopikus tömlősgomba , májustól a fertőzött pikkelyleveleken apró, sötétbarna kerekded termő testek, eleinte sárgásbarna, később sötétbarna spórákka!; a spórák májustól szeptemberig érnek be. Hasonló tünetek: a tuja tűleveleinek egyéb gombabetegségei , tujaaknázó ezüstmoly (Argyresthia thuie/la). Élettani hatás: a faiskolákban , ismétlődő súlyos fertő zések következtében elpusztulhatnak a legfiatalabb, legfeljebb négyéves fák, a növények alsó részének kisebb-nagyobb mértékű megritkulása, elsősorban az élő sövényben. Védelem: faiskolák: hitelesített szaporítóanyag kiültetése, az szaporítóágyások rendszeres váltogatása, nem vizes termőhelyek választása, réztartalmú fungicidek ismételt alkalmazása.

Vörösfenyő

Gombabetegségek

kéregnekrózisa

T.: Lachnellula willkommii, A .: Phomopsis sp.

Gazdanövények:

vörösfenyő.

Tünetek: a kéreg beesett részei, lokális torzulások és rákos sebek az ágacskákon, az ágaken és a fatörzseken, a sebek szélén növényi sebszövet (kallusz) képződik, termőtestek nélkül. Kórokozó: tömlősgomba, a rákos sebek peremén narancs színű , tányéralakú , fehér gyapjas peremű, kb. 1-4 mm átmérőjű termőtestek , amelyek különösen párás időben vagy megnedvesítve jól láthatók. A gomba tömeges, járványszerű előfordulásának kedvez a párás levegő , a fülledt és nedves mély fekvésű területek, a fényhiány, a túl sűrű növényállomány és az esős évek. A vörösfenyőfajták betegség iránti hajlamában jelentős eltérések vannak. Hasonló tünetek: a kezdeti stádium a vörösfenyőmaly (Coleophora laricel/a) hernyóinak rágására emlékeztet, kéregsérülés növényi sebszövet képződéséveL Élettani hatás: a hajtások és az ágak, kivételesen egész fák elhalása, fejlődési deformációk kialakulása, amelyek azonban nem okoznak törést. Védelem: megelőző: a kéreg károsodásának a megakadályozása, a megfelelő termőhely kiválasztása (nem árnyékos és nem vizenyős mélyedések), fertőzésre kevésbé hajlamos, máshonnan származó vörösfenyő fajták kiültetése. kúraszerű: a fák fertőzött részeinek eltávolítása és feldolgozása.

Sarjak elszáradása (szürkepenész)

Gombabetegségek

T. : Botryotinia (Sclerotinia) fuckeliana, A.: Botrytis cinerea . Gazdanövények: számos növényfaj; tűlevel űek: mindenekel őtt a jegenyefenyő (Abies spp.) és a l ucfenyő (Picea spp.). Tünetek: az új hajtások elveszítik ragyogó zöld színüket, lecsüngenek és színük gyorsan szürkészöldre vált, összezsugorodnak és végü l (vörös)barna színt öltenek. A kézi nagyító alatt fehéres pontok (spórák tömege) és a gomba micéliumának szürke bevonata látható. A lehullott hajtásokon kemény fekete szkleróciumok keletkeznek. Kórokozó: mikroszkopikus gomba; a májusi hajtásokat fertőzi nedves, hűvös időben. A légmicélium és aspórák gyorsan fej l ődnek. Ivaros stádium csakelvétve alakul ki . Hasonló tünetek: mindeneke l őtt a hajtások károsodása talajmenti fagyok idején : a vörösesbarna szín sokkal hamarabb jelenik meg, a jellegzetes spórakupacok és a szürkésbarna hifák azonban hiányoznak; esetenként a lucfenyő hajtásainak elhalása (Sirococcus) (7 4 o.). Élettani hatás: elsősorban a fa formájának befolyásolása, tömeges előfordulás esetén az ágképzés rendellenességei, a fenyők élete csak a csemete stádiumban forog veszélyben. Védelem: megfe l elő termőhely kiválasztása! Nem alkalmasak azok a termőhelyek , ahol magas a levegő páratartalma. Kellő időben elvégzett kaszálás, fungicides kezelés rügyfakadás idején.

Gombabetegségek

Csonthéjasok moníliás betegsége

T.: Monilinia laxa, A.: Manilia laxa, T. : Manilinia fructigena, A. : Manilia fructigena

T.: Manilinia fructicala, A. : Manilia Gazdanövények: alma (Ma/us), körte (Pyrus), cseresznye (Cerasus), kajszibarack (Armeniaca}, őszibarack (Persíca) és a rózsafélék (Rosaceae) családjának egyéb fajai. Tünetek: a virágok hervadása: a csonthéjasok esetében leggyakrabban az M. /axa fertőzése okozza, ritkább az almatermésűek esetében ; a fertőzött virágkötegeken szürkés spórapárnák képződnek . A hajtáscsúcsok fertő zése: a csúcsok barnulása, gyantafolyás, olykor d uzzanatok is. Termésrothadás: a fertőzés a jégeső , rovarok stb. okozta apró sérüléseken hatol be a termésekbe, amelyek megbarnulnak és lehullanak. Kórokozó: a különböző tüneteket az ivartalan alak (anamorfa) (Monilia) okozza, a mumifikálódott terméseken kialakul a gomba szaprofita ivaros stádiuma (nyeles termőtestek).

AMonilinia fructico/a Észak-Amerikából származó, karantén kórokozó, amelyet a csonthéjasokon Európa néhány országában is megtaláltak (virágok, hajtások és termések fertőzése). A fertőzés csak tavasszal, nedves és hűvös időben következik be.

Hasonló tünetek: az almafák és a körtefák hajtásainak E. amylovora baktériumokkal történőfertőzése-a rózsatélék tüzelhalásának kórokozója (32 o.) vagy az alma baktériumos kéregszáradása (Pseudomonas sp.). Élettani hatás: a hajtások és az ágak elhalása, hozamcsökkenés a termések fertőzésének következtében (termésrothadás). Védelem: a fertőzés megakadályozása és terjedése érdekében ajánlatos a fertőzött hajtások eltávolítása és azonnali megsemmisítése. Az ültetvényekben mindenféle mechanikai sérülést el kell kerülni . A használt szerszámok fertőtlenítése.

Erdeifenyő-tűkarcgomba

Gombabetegségek

Lophodermium pinastri

Gazdanövények:

erdei fenyő .

Tünetek: az elhalt tűleveleken apró fekete termötestek, jellegzetes sötét, élesen határolt harántcsíkokkaL Kórokozó: a Lophodermium pinastri kárképével kapcsolatos adatok eléggé eltérőek . Gyakran e lsődleges szaprofitának, esetleg gyengültség i parazitának tartják. A termötestek az elhalt tű leveleken képződnek. A Lophodermium pinastri-t gyakran a Lophodermium seditiosum kíséri, az erdei fenyökről lehullott tűleveleke n rendszeresen előfordul.

Hasonló tünetek: tűlevélhullás (Lophodermium) (52 o.). Élettani hatás: nincs. Védelem: nem szükséges.

Gombabetegségek Tűlevelűek

gombabetegségei,

lucfenyő-tűkarcgomba

A.: Rhizosphaera ka/khoffii, A.: Tiarcspore/la parca, Lophodermium piceae

Gazdanövények: lucfenyő (Picea abies), ezüstfenyő (Picea pungens), egyéb fenyő fajok (Picea spp.) Tünetek: a tűlevelek nagy része, főleg a korábbi években kialakult tűlevelek színe vörösesbarna vagy sárga. A fertő zött tűleveleken fekete, ovális, pontszerű vagy gömbalakú termőtestek.

Kórokozó: mikroszkopikus gomba, inkább másodiagos kórokozó. Rendszerint a tűlevelek természetes őszi hullását kíséri. A fertőzésnek kedvez a túlságosan sűrű állomány és korona, a nedves termőhelyek , valamint a fák fiziológiai legyengülése is. Hasonló tünetek: nem összetéveszthető (főleg akkor, ha a tűleveleken termőtestek fordulnak elő) ; esetleg a takácsatkák okozta kárkép (a tűlevelek lelógnak) vagy a lucfenyők tűlevélrozsdája. Mint másodiagos kórokozó gyakran előfordul más károsítókkal együtt. Élettani hatás: főleg a leárnyékolt, a koronaalap belső részében található ágak természetes öntisztulásban közreműködik ; tűlevélveszteség és csökkenő hajtásgyarapodás; a színváltozás és a tűlevélveszteség okozta vizuális elváltozások. Védelem: nem sűrű ültetvények kialakítása, a túl ültetvények ritkítása.

sűrű

Levélhullás - tükarcgomba

Gombabetegségek

T.: Lophodermium seditiosum, A.: Leptostroma rostrupii

Gazdanövények: erdeifenyő (Pinus spp.). Tünetek: eleinte apró sárga foltok , később barnuló, a végső fázisban fekete, fényes, enyhén kiemelkedő párnácskák. Kórokozó: a sárgásbarna tűleveleken néhány csónak alakú , feltűnően fényes , fekete, kb. 1 mm nagyságú termőtestek, amelyek közepén hosszanti nyílás található. Többnyire egyéves fejlődési ciklusú. A fertőzés nedves időben (köd, eső) következik be. Hasonló tünetek: a tűlevelek abiotikus lehullása a Lophodermium pinastri másodiagos fertőzésével (vékony, fekete harántcsíkok). Élettani hatás: gyarapodási veszteségek, koronaritkulás, a hajtások elhalása, egyéb károsító tényezők iránti fogékonyság , csak a fiatal fákéletképessége veszélyeztetett. Védelem: fungicidekkel csak a csemetefákat és a fiatal fákat kezelik az erdei faiskolákban . A túl sűrű állomány kialakulásának a megakadályozása, a fényhiány megszüntetése és a túl nedves termőhely kerülése.

Lucfenyő

Gombabetegségek

lirulás levélhullása

T: Uru/a macrospora, A: Hypodermina hartigii

Gazdanövények:

lucfenyő.

Tünetek: a két- és hároméves tülevelek sárgásak, alapjuknál fekete kitüremkedett termőtestekkel és harántcsíkokkal bevonva; ezüstfenyő (Picea pungens): antociános tülevél elszíneződés. Kórokozó: mikroszkopikus gomba, rendszerint másodiagos kórokozó, az ágak természetes tisztulását és a tülevelek őszi hullását kíséri - bizonyos körülmények között azonban elsődlegesen megtelepedhet az egészséges tüleveleken. A fertőzést megkönnyíti a túl sürü korona, a fák fiziológiai legyengülése, valamint az esős tavaszt követő hűvös időjárás. Hasonló tünetek: a tülevelek figyelmes vizsgálata és a termőtestek jelenléte esetén szinte összetéveszthetetlen; kivételesen egyéb típusú tükarc-gombabetegségek (több harántcsík a tülevélen) vagy a lucfenyő tüleveleit károsító gombafajok. Élettani hatás: tülevelek lehullása és gyarapodási veszteségek; a fa esztétikai leromlása-tű levelek elszínező dése. Védelem: nem túl sürü telepítés, a fák túl sürü koronájának megritkítása.

Fenyőfélék

facidiumos kéregrákosadása

Gombabetegségek

T.: Potebniamyces coniferatum, syn. : Phacidium coniferatum A. : Phacidiopycnis pseudotsugae, syn .: Phomopsis pseudotsugae

Gazdanövények: különböző tűlevelűek , leggyakrabban a duglászfenyő és a jegenyefenyő. Tünetek: a hajtások és az ágak, elvétve a fatörzsek elhalása. Kórokozó: az elhaló ágak kérgén, valamint a fatörzsön néhány cm nagyságú, csónakszerűen megnyúlt, enyhén besüppedt, barna vagy vörösesbarna nekrotikus felületek, rajtuk gyakran hólyagos termőtestekkeL A törzsön a sérülést a növényi sebszövet kidomborodó fala veszi körül. Hasonló tünetek: kéregnekrózist okozó némely gombafaj . A tűlevelűeken azonban a lencseszerű alakzatok a jellemzőek. Élettani hatás: a stresszhatásnak (kevés fény, szárazság, fagy- és fizikai károsodás) kitett fák parazitája, később elhalást okozhat. Védelem: a stressztényezők , elsősorban a túl sűrű telepítés és a szárazság megszüntetése. A nyugalmi időben elvégzett ágmetszés esetén sebforrasztó balzsammal (oltóviasszal) kell kezelni a vágási helyeket.

Juhar pecsétfoltossága

Gombabetegségek

T. : Rhytisma acerinum, A. : Melasmia acerina

Gazdanövények:

különböző

juharfajok.

Tünetek: a juhar zöld levelein fekete, fényes, aszfaltszerű, enyhén kidomborodó, akár egy centiméternyi nagyságú foltok. Kórokozó: a levélfoltosságat egy mikroszkopikus tömlős gomba okozza, amelynek szaporítószervei fekete foltokban elrejtve találhatók. A fertőzőképes spórák az őszi levélhullást követően szabadulnak ki , és az újabb fertő zésre csak tavasszal kerül sor, amikor aspórák (a széllel , esővel) az új levelekre kerülnek.

Hasonló tünetek: a Rhytisma gombanemzetség további fajai. Élettani hatás: nem jelentős , inkább esztétikai probléma. Védelem: nem szükséges. Amennyiben zavarja az esztétikai benyomást, a fertőzés előfordulását korlátozhatjuk a levelek összegereblyézésével és megsemmisítéséveL

Bükk antraknózisa

Gombabetegségek

T.: Apiognomonia errabunda, A.: Discula umbrinel/a

Gazdanövények: bükk fajok (Fagus spp.). Tünetek: levelek: a szélektő l vagy a középső ér mentén szabálytalan peremű, kis és nagy barna levélfoltok. A végső stádiumban a levéllemez barna és a beszáradást követően ráncosodott. Hajtások (súlyos fertőzés esetén): ráncosodott kéreg és elszáradó levelek. terjedő,

Kórokozó: mikroszkopikus töm l ősgomba , amely hajlamos a Discula umbrinel/a ivartalan stádium spóratelepeinek tömeges képzésére; jellegzetes endofita: a gomba szinte mindig előfordul az élő levelek szövetében, látható tünetek nélkül. Bizonyos körülmények között, ill. aszövet lokális fizikai sérülését követően, amelyet a gubacsképző rovarok okoznak (17 4 o.), kifejlődik a gomba micéliuma, amely további tápanyagokat von el és sokkal gyorsabban nekrotizálja a környező levélszövetet, mint ahogy a gubacsak nőnek (60 o.) (Oiplodina acerina). Hasonló tünetek: a Rynchaenus tagi lárváinak és imágóinak rágásnyomai (200 o.), a levelek fagykárosodása (21 o.). Élettani hatás: többnyire vizuális; súlyosabb fertőzés esetén a növekedés lelassul ; a fák a következő évben többnyire kétszer rügyeznek. Védelem: nem szükséges.

Platán antraknózisa

Gombabetegségek

T.: Apiognomonia veneta, A. : Discula platani, syn.: Gloeosporium platani

Gazdanövények: platán. Tünetek: levélfoltosság tavasszal : az erek mentén, de gyakran a levelek szélétől is "cikcakk" irányban terjedő világos vagy sötétbarna foltok. Ritkábban előfordul a fiatal hajtások és ágacskák elhalása is, amelyet színváltozás és a kéreg felszíni rétegének megrepedése kisér. Jellegzetesek a fonnyadt, lecsüngő fertőzött levelek. Kórokozó: a platán l egfeltűnőbb betegsége az urbanizált térségekben. Szinte minden esztendőben előfordul, de bizonyos években igen erőteljesen. A levélfoltokon a levélrügyeket és az újonnan kialakuló leveleket a tenyészidő ben fertőző konídiumok képződnek . A lehullott leveleken ősszel kialakulnak a gomba szaporítószervei, ame lyekből a spórák tavasszal, nedves időben szabadulnak ki és ezeket a légáramlatok vagy a rovarok a fákra szállítják. Hasonló tünetek: tekintettel a betegség jellegzetes tüneteire szinte kizárhatók. Élettani hatás: a hosszantartó tavaszi esőzések idején, 20 körüli hőmérsékleten a kórokozó igen gyorsan elterjedhet Korai előfordulása új levelek képzésére sarkallja a növényt. A betegség csak a nagyon fiatal fák esetében fenyegeti az életképességet

Védelem: általában nem szükséges, a lehullott, fertőzött leveleket ajánlatos eltávolítani .

Nyárfa kéregelhalása

Gombabetegségek

T: Cryptodiaporthe populea, A: Discosporium popu/eum , syn .: Dothichiza populea

Gazdanövények: nyár fajok (Populus spp.). Tünetek: kissé besüppedt, világosbarna lencseszerű kéregnekrózisok, amelyeken apró spórapárnácskák képződnek. Növényi sebszövet képződése, kéregrepedés, a fertőzött koronarészek, esetenként egész fák elhalása. Kórokozó: a gomba igen gyakran előfordul , fontos szerepet játszik a nyárfa elhalt ágain történő elsődleges megtelepedésben. Azokon a nyárfákon, amelyeket legyengített a szárazság, a kórokozó az élő kéregszövetbe is behatol. A spórák csírafonalai az apró sebeken vagy az elhalt hajtásokon át hatolnak be a nagyobb ágakba és a fentebb leírt nekrózisokat okozzák. A sikeres fertőzés legfontosabb feltétele a kéreg kellő nedvessége, amely nem lehet alacsonyabb egy kritikus értéknéL A fertőzés a korona felső részéből kiindulva terjed. Az elhalt ágakan képződött nagy mennyiségű spórát az esővíz a korona alsóbb részeibe massa és új fertőzést okoz. Hasonló tünetek: egyéb gombafajok, amelyek kéregelhalást okoznak. A pontos diagnózis felállításához nélkülözhetetlen a termőtestek és aspórák mikroszkópos vizsgálata. Élettani hatás: a fák életkortól független elhalása. A nyárfa-koronaelhalások szinte valamennyi esete összefüggésbe hozható ezzel a kórokozó gombával. Legyen az az időjárás következtében fellépő szárazság, a termőhely rossz vízellátása, mechanikai sérülések, vagy a talaj tartós átázása az elhalásért szinte minden esetben a Dothichiza felelős .

Védelem: kuratív eljárás: helyreállító metszés; megelőző eljárás: a víz stresszhatásának, a gyökérrothadásnak és a sérüléseknek az elkerülése, ellenálló nyárfafajták telepítése. 58

Gombabetegségek

Szelídgesztenye kéregelhalása T.: Cryptodiaporthe castanea, A.: Diplodina sp.

Gazdanövények: szelídgesztenye (Castanea sativa) és egyéb fajok . Tünetek: az ágakan és a fatörzseken vörösesbarna, enyhén besüppedt, lencseszerű kéregnekrózisok, amelyeken számos fekete, párnás spóratelep látható. Később repedések , a törzsön rákos daganatok keletkeznek. Kórokozó: tömlősgomba; a kéregnekrózisokban ivaros és ivartalan stádiumú spóratelepek egyaránt képződnek . A kórokozó a rügyeken és sebeken át hatol be a növényekbe. Hasonló tünetek: a szelídgesztenye endotiás rákbetegsége- Cryptonectria parasitica, (67 o.). Élettani hatás: alkalmanként károsító sebparazita. Jóval kevésbé agresszív, mint a szelídgesztenye rákbeteg ségének kórokozója. A nekrózis kiterjedésének mértékétől függően a fák hervadnak és elhalnak (mindeneke lőtt a legfiatalabb részek) vagy a növényi sebszövet intenzív képződése folytán daganatok keletkeznek. Védelem: a fertőzött hajtások és ágak eltávolítása (az egészséges szövetekig!) és elégetése. Megelőző eljárás: a termőhely gondos kiválasztása a faültetéskor (az erőteljesen fejlődő fa sérült részeinek eltávolításával megszüntethetjük a fertőzés forrását).

Juhar gnomóniás levélbarnulása

Gombabetegségek

T: Gnomonia cerastis , A: Diplodina acerina

Gazdanövények: juhar fajok (Acer spp.). Tünetek: A Dip/odina acerina rendszerint 1 cm nagyságú gömbölyű foltokat okoz; elvétve a levéllemezek nagykiterjedésű barnulása is bekövetkezik. Nemritkán a foltok közepén gubaesek jelennek meg, amelyeket leggyakrabban a gubacsszúnyogok (Dasineura vitrina) okoznak. Kórokozó: mikroszkopikus gomba, amely számos más gombafajhoz hasonlóan a juharfa levelein telepedik meg. Csak a - gubacsképződés hatására végbemenő legyengülést követően válik a gomba patogénné és átterjed a környező szövetekre. Később a foltok fonákrészén apró fekete termőtestek képződnek. Hasonló tünetek: egyéb gombaeredetű levélfoltosság : pecsétfoltosság (Rhytisma acerinum - 55 o.) , fehér levélfoltosság. Élettani hatás: nem veszélyezteti a fák életképességét, ellenkezőleg- gátolja a gubacsképző rovarok fejlödését. Védelem: nem szükséges.

Gombabetegségek

Dió gnomóniás betegsége T: Gnomania /eptosty/a, A: Marssanina juglandis

Gazdanövények: a dió (Jug/ans) nemzetség valamennyi faja, elsősorban a közönséges dió (J. regia). Tünetek: barna vagy fekete foltok a leveleken, esetleg tavasszal és nyáron a termések zöld külső burkán fekete, enyhén besüppedt, fokozatosan összeolvadó foltok. Kórokozó: a gomba ivaros szaporítóképletei a lehullott fertőzött levelekben, esetleg az elbomló külső termésburokban képződnek a tél folyamán. A kialakult spórák tavasszal megfertőzik a fiatal leveleket, kicsíráznak és behatolnak a szövetbe. A fertőzés foltok alakjában nyilvánul meg. A tenyészidő folyamán a foltokon kifejlőd nek az ivartalan stádium spórái. Hűvös , nedves tavaszon a kórokozó - Marssanina juglandis - igen gyorsan terjed .

Hason/ó tünetek: nem ismeretesek, a feltűnően sötét, többnyire gömbölyű foltok csak erre a gombára jellemzőek.

Élettani hatás: súlyos fertőzés esetén korai lombhullás következik be, a termések fertőzése terméskiesést eredményezhet. Védelem: a lehullott levelek megsemmisítése, csak az üzemi gyümölcsösökben (diófatelepítésekben) ajánlatos a gombaölő szerek megelőző je ll egű (profilaktikus) alkalmazása.

Gyertyán levélfoltossága

Gombabetegségek

T.: Gnomoniel/a carpinea, A.: Asteroma carpini Gazdanövények: gyertyán. Tünetek: a gyertyán levelein vörösesbarna vagy vöröses foltok különösebben élesperemek nélkül , a levelek fonákán a foltok helyén nagy számú apró, fekete spóratelep alakul ki (kézinagyító!). Kórokozó: a mikroszkopikus gomba ivartalan stádiuma csak a levelek fonákán képez spóratelepeket (acervu luszokat) . A spórákat (konídiumokat) az eső és a szél szállítja a többi levélre és így új fertőzések keletkeznek. Hasonló tünetek: a gyertyán egyéb levélfoltosságai mindenekelőtt sötét szétterjedő foltok a leveleken. Élettani hatás: Az Asteroma carpini csak a tenyészidő vége felé, az őszi lombhulláskor fordul elő általánosan, de esős esztendőkben a fertőzés korai lombhullást is okozhat. Védelem: nem szükséges.

Gombabetegségek

Gyertyán levélfoltossága T: Gnomoniella carpinea , A: Monostichella robergei

Gazdanövények: közönséges gyertyán (Carpinus betufus) Tünetek: főleg a nyár folyamán a leveleken nagy, kerekded, szürkésbarna, sötétbarna szegélyű foltok keletkeznek, amelyek nagy felületekké olvadhatnak össze. Kórokozó: a levelek színén apró spóratelepek képződ nek, amelyekből nagy mennyiségű spóra szabadul ki. Az ivaros stádium télen, a lehullott levelekben fejlődik ki. Hasonló tünetek: a gyertyán levélfoltosságának egyéb kórokozói (62 o.), az aknázó rovarok lárvái által okozott foltok. Élettani hatás: többnyire korai lombhullás következik be. A fiatal fákat fenyegetheti. Védelem: nem szükséges.

Nektriás ágelhalás

Gombabetegségek

T: Nectria cinnabarina, A: Tubereu/aria vulgaris

Gazdanövények: valamennyi lomblevelű fa, mindenekelőtt a juhar, a bükk, a gyertyán, a hárs, a vadgesztenye, a szil. Tünetek: a kéreg feltűnő elszíneződése, a levelek és a hajtások hervadása, ezeken később gombostűfej nagyságú, narancsvörös termőtestek törnek át. Kórokozó: a termőtesteket leggyakrabban ősszel és télen lehet megfigyelni. A sebparazita a kéregben található sebeken át, vagy az elhalt hajtásokból átnövő hifákkal hatol be a fákba. Elsősorban a károsadott és legyengült fákat fertőzi meg . A fertőzésre hajlamosító tényező lehet a fagykár és a napégés is. Hasonló tünetek: nincsenek, a jellegzetes narancsvörös termőtesteket nem lehet összetéveszteni. Élettani hatás: a fertőzött kéregrészek elhal ása, a hajtások és az ágak elhalása. Védelem: a kéreg sérüléseinek a korlátozása, a kezdeti stádiumban a fiatal fák törzsének bekötözése jutaszalagokkal, a fertőzött részeket egészen az egészséges szövetig el kell távolítani, optimális tápanyagellátás. fejlődési

Gombabetegségek

Nektriás kéregrák

T: Nectria galligena, A: Cylindrocarpon heteronemum , syn.: Cylindrocarpon maii

Gazdanövények: lombosfák, leggyakrabban bükkfa, vadgesztenye és különböző gyümölcsfák. Tünetek: hosszantartók, a fatörzseken keletkezett daganatok elérhetik akár az 1 métert is. Kórokozó: a kórokozó az apró sérüléseken vagy az ágak letörése után keletkező ágcsonkokon hatol be a fatörzsbe. A hűvös nedves időjárás kedvez a fertőzés kialakulásának. Az év során nagy daganatok fejlődnek, a daganatok repedéseiben kialakulnak a gomba piros, gömbalakú, kb. milliméteres termőtesteL Hasonló tünetek: más kórokozók kiváltotta daganatok. A Nectria galligena azonosítása érdekében fontos a termőtest (peritécium) vagy a kórokozó izolálása. Élettani hatás: a fa meggyengülése, a szilárdság csökkenése - törések, rothadások. Védelem: csak a fertőzés igen korai stádiumában kivágni a daganatot és azonnal kezelni a sebet.

Nektriás kéregelhalás

Gombabetegségek

T.: Nectria coccinea, A.: Cylindrocarpon candidum, T.: Nectria ditissima, A. : Cy/indrocarpon wilkommii

Gazdanövények: lombosfák; a Nectria coccinea mindenekelőtt a bükkön és a juharon , a Nectria ditissima a bükkön, a japánakácon (Sophora) és más fajokon fordul elő.

Tünetek: Nectria coccinea: a fatörzsön elhaló kéregrészek: a felületek beszáradnak, részlegesen lehullanak, a kéreg a végső fázisban leválik, kivételesen az elhalt felületeken mézgafolyás. Nectria ditissima: daganatok az ágakan és a fatörzseken ; hosszanti repedések. Kórokozó: mindkét faj kéregelhalást okoz, amelynek peremén különböző mennyiségű növényi sebszövet (kallusz) képződik. A Nectria coccinea gyakran fordul elő a bükkfán a bükkfa pajzstetű (Cryptococcus fagisuga) károsítását követően. A sebek szegélyén vagy a kéreg elhalt részein gombostűfej nagyságú, pirosas termőtestek képződnek.

Hasonló tünetek: a kérget károsító további mikroszkopikus gombakórokozók, elsősorban az Agrilus nembe tartozó díszbogarak rágását vagy károsítását követően . Élettani hatás: az ismételt fertőzés néhány év elteltével a fa pusztulását okozhatja. A sok daganat legyengíti a fát (a kártevők másodiagos támadása). Védelem: bármilyen sérülés eltávolítása a bükkfa pajzs(C. fagisuga) súlyos támadása esetén, a metszéshez használt szerszámok fertőtlenítése.

tetű

Gombabetegségek

Szelídgesztenye endotiás betegsége

T.: Cryptonectria parasitica, syn.: Endothia parasitica, Diaporthe parasitica, A. : Endothiel/a sp.

Gazdanövények: szelídgesztenye, kivételesen a tölgyfa. Tünetek: a levelek megsárgulásával és lehullásával egyidejűleg elhalnak a fák is, kortól függetlenül. A kérgen vörösesbarna, lencsealakú , néhány cm nagyságú foltok (nekrózisok) láthatók, amelyek fokozatosan néhány méteresre nyúlnak, felszínüket narancs vagy vöröses, pontszerű spóratelepek borítják. A fertőzéstől megkímélt részeken, az elhalt részek alatt felerősödik a boszorkányseprű-képződés . Az elhalt ágakan télen száraz levelek maradnak. Az idősebb fatörzseken hosszanti repedések és a fokozott növényi sebszövetképződés következtében rákos daganatok jelennek meg. Kórokozó: A Cryptonectria parasitica a kiváltája a szelídgesztenye világszerte legje l entősebb és legveszedelmesebb betegségének. Előfordulását szinte mindenütt észlelték Európában, csak kis, elszigetelt gesztenyetelepítések maradtak egészségesek. A betegséget más fákra a spórákat szállító eső, szél és rovarok terjesztik. Hasonló tünetek: nem ismeretesek. Élettani hatás: szi nte minden esetben a növény pusztulásához vezet. Védelem: a fa fertőzött részeinek radikális eltávolítása, a sebek gombaölő szerrel kiegészített oltóviasszal (sebbalzsammal) történő kezelése , az elhalt részek azonnali megsemmisítése. Laboratóriumi körülmények között szaporított, legyengített (hipovirulens) gombatörzsek kihelyezése.

Platán kéregrákja

Gombabetegségek

T. : Ceratocystis fimbriata f. platani, A.: Chafara sp.

Gazdanövények: platán (keleti platán - P orienta/is , nyugati platán - P occidentalis, a kettő hibridje -P hybrida és egyéb fajok). Tünetek: korona: a levelek hervadása és a fakarona egyes ágainak elhalása. Fatörzs: a fatörzs alapja felett a kéreg részleges, enyhe besüppedése, eleinte ibolyaszínű, később világos fehéresbarna elszíneződéssel. Később a fatörzsön egy kiterjedt, nyelvalakú nekrózis halad felfelé, a végén hosszanti és harántirányú repedésekkeL A tünetek többnyire jól megfigyelhetők a simakérgű nyugati platánon (P occidentalis) , míg a durva kérgű keleti platánon (P orientalis) a tünetek gyakran nem szembetűnők. A törzs keresztmetszetén a fában sugárirányú kékes sávok vannak. Kórokozó: karanténkórokozó! Ceratocystis fimbriata: mikroszkopikus tömlősgomba, apró fekete (ivaros) termő testek, csúcsi részük hosszan elnyúló (csőr alakú). Ivartalan stádium (Cha/ara) is fejlődik, amely fonalaival belepi a fa kékes felületeit Agresszív sebparazita, amely a különböző sérüléseken könnyen behatol a fatörzsbe és az ágakba. A Ceratocystis fimbriata f. platani elterjedése Európában eddig csak a Földközi-tenger térségére , ill. az Alpoktól délre elterülő országokra (Olaszország, Franciaország , Svájc) korlátozódik. Hasonló tünetek: a feketedő likacsosgomba kártétele (85 o.) vagy bármilyen kéregsérülés (12, 23 o.). Élettani hatás: a platánfa veszélyes betegsége, amely többnyire a fa elhalásához vezet. Védelem: bejegyzett karanténkórokozó!: azokat a platánfákat, amelyeken jelentkeznek a tünetek, azonnal jelenteni kell a növényvédelmi szolgálatnak, a fát ki kell vágni és el kell égetni . A fertőzés terjedésének megakadályozására eddig egyetlen hatékony védekezési mód ismert: a felhasznált szerszámok alapos fertőtlenítése. 68

Holland szilfavész

Gombabetegségek

T.: Ophiostoma ulmi, syn. : Ceratocystis ulmi T.: Ophiostoma novo-ulmi, A.: Graphium ulmi

Gazdanövények: szil fajok (Uimus spp.). Tünetek: június közepétől a gyakran még zöld, később megbarnuló levelek összezsugorodnak; a külső ágakan többnyire világoszöld vagy élénksárga levelek, a legvékonyabb ágacskákon rágásnyomok; a fatörzs keresztmetszetén az évgyűrűk mentén sötétbarna vagy vörös pontok, a hosszmetszeten a fában a kéreg alatt barnásfekete elnyúlt vonalak, a metszeteken eltömött edénynyalábak láthatók; eleinte az egyes ágacskák és hajtások halnak el, később egész ágak és fakaronarészek is; a fatörzset és a legidősebb ágakat gyakran szúbogarak (Scolytus) támadják meg (behatolási nyílások, kéregleválás és járatok). Kórokozó: az Ophiostoma ulmi és az O. novo-ulmi tömlősgombák olyan toxinokat termelnek, amelyek hervadást okoznak és kiváltják a tilliszképződést is (a tilliszek eltömik a szállítónyalábokat) ; a fa fertőzés fölötti részei elhervadnak és végeredményben elpusztulnak; a gombaspórákat a szúbogarak terjesztik rágásuk során az ágakan és a hajtásokon. Hasonló tünetek: nem téveszthető össze más betegséggel, csak kivételesen, a szárazság okozta kárkép pel. Élettani hatás: a gomba veszélyezteti a fa életképességét, a szilfák elhalását okozza szinte egész Európában. Védelem: a fertőzött részek eltávolítása, a fatörzsekbe szereket injektálnak.

gombaölő

Juhar fehér levélfoltossága

Gombabetegségek

A. : Cristulariella depraedans

Gazdanövények: juhar, esetenként más fatajok és lágyszárú növények. Tünetek: a leveleken gömbölyded , szürke vagy fehér foltok, amelyeket általában vékony sötét szegély övez. Kórokozó: csak ivartalan formában ismert mikroszkopikus gomba. A levelek a levegő magas páratartalma esetén fertőződnek; igen hamar a fertőzést követően a foltokon jellegzetes soksejtű nyelesspórák képződnek . Ezek a kézi nagyító alatt mint porcelán színű pontocskák láthatók. Mivel a kórokozó terjedése inkább a nedves időjárástól , mintsem a mikroklimatikus tényezőktől (sűrű levélzet és állomány, mélyedések) függ , a betegség gyakrabban fordul elő az alpesi övezetben , esetleg a csapadékos, hűvös térségekben , mint a melegebb, kontinentális övezetben. Hasonló tünetek: más gombafajok okozta levélfoltosság , pl. Diplodina (lap 60). Élettani hatás: korai lombhullás, fiatal fák esetében a betegség akár a növény pusztulását is okozhatja. Védelem: nem szükséges; ősszel a lehullott leveleket el kell távolítani .

Gombabetegségek

Naspolya levélfoltossága T.: Diplocarpon mespili, A.: Entomosporium mespili

Gazdanövények: rózsafélék , elsősorban a díszcserjeként telepített galagonya, a naspolya, a birsalma, a körte. Tünetek: a levelek mindkét oldalán apró kerekded, vörös vagy vörösesbarna foltok , ezek súlyos fertőzés esetén nagy, gesztenyebarna foltokká olvadnak össze. Később a színeződés szürkésbarnára vált, vörös vagy sötétbarna szegéllyel. A foltok közepén gyakran apró, lapos fekete termőtestek jelennek meg, amelyeken feltűnő spórák láthatók. Kórokozó: eléggé elterjedt mikroszkopikus gomba, amely mindenekelőtt a csapadékos, hűvös tavaszt követően fordul elő tömegesen. A betegség a fertőzött f i atallevelekrő l terjed. Később a levélnyelek és a hajtások is fertőződhetnek. Hasonló tünetek: más gombakórokozók kiváltotta levélbarnulás. Élettani hatás: rendszerint csak vizuá lis; a fertőzés korai lombhullást okoz, olykor a hajtások elhalása vagy a fiatal növények pusztulása is bekövetkezhet Védelem: a lehullott levelek eltávolítása, a növények megfe l elő öntözése és trágyázása, nem alkalmazni mesterséges esőztetést , a tenyészidőben nem metszeni ; a rügyfakadás kezdetétől és a tenyészidőben ismételten gombaö l ő szereket alkalmazni.

Tuja hajtásbarnulása és - elhalása

Gombabetegségek

Kabatina thujae

Gazdanövények: a Thuja, Chamaecyparis és Cupressus nemzetség fajai. Tünetek: a hajtások és az ágacskák elhalnak, gyakran csak a hajtáscsúcsok, az egész növények csak kivételesen, fiatal korukban fertőződnek . Az elhalt hajtások alapjánál , akárcsak a szürkésbarna színü elhalt helyeken pontszerü, áttörő fekete termőtestek találhatók. Kórokozó: mikroszkopikus gomba; nagyobb mértékben a kalcium- és magnéziumhiányos talajokon fordul e lő ; a gombafertőzésnek kedvez a nedves termőhely és a túl sürü ültetvény. Hasonló tünetek: az Argyresthia thuiella kártétele (140 o.), fagykár (21 o.), a fényhiány okozta károsodás. Élettani hatás: a növényeket, a fiatal fák kivételével, amelyek elhalhatnak, nem fenyegeti komoly veszély. Védelem: a fertőzött részeket ajánlatos eltávolítani és a sürü ültetvényeket megritkítani, a súlyosabb fertőzés esetén (élő sövény) fungicideket alkalmaznak. Kiegyensúlyozott tápanyagbevitel talajvizsgálat alapján.

Gombabetegsége k

Császárfa fillosztiktás levélfoltossága Phyl/osticta paulowniae

Gazdanövények: császárfa (Pau/ownia sp.). Tünetek: a levéllemezen szabálytalanul elhelyezkedő , kerek, sárgásbarna vagy szürke, 5- 1O mm nagyságú foltok vékony, sötétbarna szegéllyel, ezek nagyobb felületekké olvadhatnak össze. Kórokozó: A Phyllosticta paulowniae ivartalanul szaporodó mikroszkopikus gomba. A levelek színén apró fekete piknídiumok találhatók, amelyekből színtelen spórák szabadulnak fel. Elsősorban esős nyarak idején fordul elő. Hasonló tünetek: a császárfa egyéb levélfoltosságai. Élettani hatás: nem jelentős. Szélsőséges esetekben korai levélhullás. Védelem: nem szükséges; ősszel mindig össze kell gereblyézni és el kell égetni a lehullott leveleket.

Lucfenyő

hajtásainak aszkohitás (szeptóriás) elhalása

Gombabetegségek

A.: Siracoccus conigenus, syn .: Siracoccus strabilinus, Ascochyta piniperda, Septoria parasitica

Gazdanövények: lék is.

lucfenyő,

kivételesen egyéb fenyőté

Tünetek: az új hajtások színe halványzöldre változik, megtörnek és lecsüngve maradnak. Később megbarnulnak és általában néhány hét alatt lehullanak. Összel a száraz hajtások kérgén kifejlődnek a gomba fekete termőtestei; rendellenes ágképződés . Kórokozó: mikroszkopikus gomba; különösen gyakori azokon a termőhelyeken , ahol gyakoriak a ködök vagy magas a levegő páratartalma, hűvös esztendőkben , amikor sok a csapadék a hajtások első rügyezésekor. A lucfenyő gubacstetűvel (Sacchiphantes = Chermes abietis) alkot társulásokat (a gomba az idős gubacsokban él). Hasonló tünetek: más gombák fertőzése következtében elhalt hajtások, szürkepenész (48 o.), késői fagyok vagy herbicidek okozta károsodás (13 o.). Élettani hatás: a fiatal májusi hajtások elhalása és az ezzel összefüggő gyarapodási veszteség. Amennyiben a fertőzés néhány évig tart, az ágképzésben rendel lenességek mutatkoznak. Igen súlyos fertőzés esetén a növények elhalhatnak. Védelem: többnyire nem szükséges. Tekintettel a fák védelmével kapcsolatos hiányos tapasztalatokra, a gombaölő szerek alkalmazása csak megelőz ő célú lehet (május derekán} , amikor az új hajtások hossza már néhány centiméter. A betegség és a talaj tápanyaghiánya közötti összefüggés: magnéziumtrágyázás, esetleg talajvizsgálat.

Gombabetegségek

Csonthéjasok sztigminás levéllyukacsosodása A.: Stigmina carpophila, syn.: C/asterosporium carpophi/um

Gazdanövények: Prunus fajok resznye és a kajszibarack).

(főleg

a szilva, a cse-

Tünetek: levelek: élesen határolt piros foltok, ezek később megbarnulnak és kihullanak, ezért a levéllemezben kb. egymilliméteres nyílások maradnak. Hajtások: pirosas kéregnekrózisok , amelyek akár néhány centiméter hosszan elnyúlnak, gyakori gyantafolyás. Termések: enyhén besüppedt foltok, később rágásokra emlékeztető nyílások. Kórokozó: Stigmina carpophifa ivartalan stádiumú tömlősgomba, esős esztendőkben igen súlyos fertő zéseket okozhat. Tavasszal a gomba az elhalt fertőzött hajtásokból , sebekből és rügyekből behatol az egészséges szövetekbe. A hűvös és nedves tavaszi időjárás elősegítheti a gomba tömeges elterjedését. Hasonló tünetek: a Prunus nemzetség más mikroszkopikus gombák, baktériumok vagy vírusok által kiváltott levélfoltossága , rágásnyomok a terméseken , valamint egyéb kéreg betegségek. A Prunus nemzetség esetében sok betegséget írtak le, ezért fontos a laboratóriumi vizsgálatok alapján felállított pontos diagnózis. Élettani hatás: kevesebb terméskezdemény, a néhány éven át ismétlődő fertőzés főleg a fiatal fákat gyengíti és (kivételes esetekben) elhalásukhoz vezethet. Védelem: súlyos fertőzés esetén tavasszal gombaölő szerek alkalmazása. Megelőző eljárás: az őszi lombhullást követően nemcsak a leveleket kell összegereblyézni és elégetni , hanem el kell távolítani a mumifikálódott terméseket is.

Juhar sztegonspóriumos hajtáselhalása

Gombabetegségek

A. : Stegonsporium pyriforme

Gazdanövények:

különböző

juharfajok.

Tünetek: az ágak elhalása, a sárgásbarna szmu kéregről fekete zsinegek válnak le, amelyek nedves időben összetapadnak és megszáradva párnácskák vagy foltok alakjában maradnak a kéreg felületén. Kórokozó: a Stegonsporium pyriforme - ivartalan stádiumú mikroszkopikus gomba. A hajtásokba és az ágakba a metszéskor, a törések során vagy más módon keletkező sebeken hatol be és kéregelhalást okoz. A kéregben viszonylag nagy, barnaspórákat tartalmazó telepek keletkeznek. Hasonló tünetek: más kéregkárosító mikroszkopikus gombakórokozók. Élettani hatás: a hajtáselhalás gyakran csak néhány centiméterre korlátozódik, csak ritkán (a fiatal növények esetében) veszélyezteti az életképességet Védelem: nem szükséges, legfeljebb el kell távolítani a fertőzött részeket, meg kell akadályozni a sérüléseket.

Gombabetegségek

Verticíliumos hervadás A. : Verticilium a/bo-atrum, A.: Verticilium dah/iae

Gazdanövények: juhar (Acer) , kőris (Fraxinus), szelíd gesztenye (Castanea), hárs (Tilia), szivarfa (Catalpa) , torzsás szömörce v. valódi ecetfa (Rhus) és további lomblevelű fafajok. Tünetek: a hajtáscsúcsokon , amelyek később elhalnak, hervadó levelek; a háncsrész zöld, zöldesszürke színeződése, keresztmetszetén gyűrűs, hosszmetszetén csíkos alakzatokkal, amelyeket a szállítónyalábokon átnövő hifák okozzák. Az átnövő hifák eltömik a szállítónyalábokat és a hajtások elszáradnak. Kórokozó: tracheamikózisokat okozó mikroszkopikus gombák, a növényekbe a gyökereken és az ágakon keletkezett apró sérüléseken hatolnak be. Hasonló tünetek: abiotikus károsodások (12 o.), különösen a késői fagyok következtében keletkező károk (21 o.), szürkepenész (48 o.), a szilfák elhalása (69 o.). Élettani hatás: az érzékeny fatajok és a fiatal fák gyakran már a kiültetést követő első években elhalnak, az idő sebb, kevésbé érzékeny fajok esetében krónikus betegség alakulhat ki , miközben jellemző a ritkás lombképződés és a részleges koronaelhalás. Védelem: elkerülni a gyökerek sérülését, a használt szerszámokat fertőtleníteni , ellenálló fajtákat ültetni azokra a termőhelyekre, ahol korábban verticiliózis fordult elő; nagyobb mennyiségű talajcsere.

Karompenész

Gombabetegségek

Gazdanövények:

lomblevelű

és tűlevelű fák .

Tünetek: a tű- és lombleveleken, a hajtásokon akár 1 mm magas, a szürkétől a szénfeketéig terjedő színű bevonatok; ezeket többnyire könnyen le lehet kaparni, különböző alakú spórákat tartalmaznak. Kórokozó: a karompenészek csoportjába néhány mikroszkopikus gomba tartozik, amelyek a szívogató rovarok cukortartalmú váladékein telepednek meg. A levéltetvek, az énekes kabócák, a mezei kabócák vagy más szívogató rovarok kártételének másodiagos fertőzéseként jelenik meg . Hasonló tünetek: abiotikus, olajos vagy fekete lerakódások, növénypatogén gombák. Élettani hatás: számottevően nem befolyásolja a fa életképességét, csak tömegesebb előfordulás esetén csökkentheti a növekedést. Inkább vizuális és esztétikai problémát jelent. lndikátora lehet a szívogató rovarok által kiváltott előzetes stresszhatásnak. Védelem: Nem szükséges. Léteznek olyan készitmények (többnyire levéltrágyák) , amelyeknek tisztító hatásuk is van.

Gombabetegségek

Erdeifenyő

hólyagrozsdája {tülevél-hólyagrozsda) Coleosporium senecionis és egyéb rozsdafajok

Gazdanövények:

erdeifenyő.

Tünetek: mindenekelőtt a többéves, ritkábban az egyéves tűleveleken sárga foltok és gyantacseppek, a nyár folyamán pedig hólyagszerű spóratelepek keletkeznek, amelyek közepe narancs színű és az átszakadt fehér bőrszövet keretezi őket , később a tűlevelek lehullanak. Kórokozó: rozsdagomba, elvétve a fiatalabb fákon, amennyiben a fő gazdanövény (különböző lágyszárú fajok, aggófű - Senecio) a közvetlen szomszédságban ford ul elő , és a magas páratartalmú termőhelyeken is. Egyéb rozsdagombák a csomónként két tűlevelű fenyökön fordulnak elő: C. campanulae - uredo- és teleutaspárák a harangvirág (Campanula) fajokon, C. tussi/aginis - uredo- és teleutaspárák a martilapun (Tussi/ago farfara) , C. inulae - uredo- és teleutaspárák a peremizsen (/nu/a}, C. petasitis - uredo- és teleutaspárák az acsalapun (Petasites), C. melampyri - uredo- és teleutaspárák a csormolyán (Melampyrum). Hasonló tünetek: nem

összetéveszthető.

Élettani hatás: csak a fiatal fák életképességét csökkenti . Védelem: nem szükséges, esetleg a rozsdagombák ellen hatékony fungicideket lehet alkalmazni.

Lucfenyő

rozsda

Gombabetegségek

Chysomyxa abietis

Gazdanövények:

lucfenyő.

Tünetek: májustól-júniustól a legfiatalabb tűleveleken néhány harántirányú, viszonylag élesen behatárolt sárga csík; a nyár folyamán minden csíkból sötét narancsszínü spóratelep boltosedik ki , amelyekből azonban érintésre nem szabadul ki "spórapor". Kórokozó: ez a rozsdagomba , ellentétben a Chrysomyxa nemzetségbe tartozó rokon rozsdagombafajokkal, nem gazdanövény-váltó , azaz fejlődése csak a lucfenyőn megy végbe. Elsősorban az alacsonyabb fekvésü , magas páratartalmú helyeken fordul elő . A rozsdagomba járványszerü előfordulásának kedvez a nedves tavaszi időjárás. Hasonló tünetek: a levéltetvek károsítása, egyéb Chrysomyxa rozsdagombafajok. Élettani hatás: a tülevelek színváltozása és lehullása, a növekedés lelassulása; a fiatal növények az ismételt fertőzés következtében elpusztulhatnak (a tülevelek teljes elvesztése). Védelem: az általános gombaölő szerek használata a rügyfakadás előtt , a rügyfakadást követően kentakt fung icidek (ismételt) alkalmazása.

Gombabetegségek

Nyárfélék melampszórás betegsége Me/ampsora spp. , leggyakrabban Melampsora farici-popu/ina

Gazdanövények: nyár fajok (Popu/us spp.). Tünetek: a nyár elejétől a levelek fonákán narancssárga pontok, gyakran az egész levéllemez foltos. Összel a levelek színén apró vörösesbarna foltok. Súlyosabb fertőzés esetén a foltos levelek elszáradnak és lehullanak. Kórokozó: gazdanövény-váltó rozsdagomba . A Me/ampsora farici-popu/ina rozsdagomba köztesgazdája a vörösfenyő ; egyéb rozsdagombafajoknak lágyszárú gazdanövényei vannak (medvehagyma - Aliium ursinum , szélfű- Mercuria/is sp.) . Hasonló tünetek: nem ismert. Élettani hatás: rendszerint kisebb gyarapodás , vizuálisan a levelek korai színváltozása és lehullása; az ismétlődő fertőzé s - mindenekelőtt a fiatal növények esetében növeli a másod iagos károsító tényezők iránti érzékenységet. Védelem: ellenálló kultúrfajták nemesítése és kiültetése. A fungicidek ismételt alkalmazása, a nyár elejétől - főleg a faiskolákban .

Körterozsda

Gombabetegségek

Gymnosporangium sabinae

Gazdanövények: körte, boróka. Tünetek: körte: a nyár elején a levelek színén narancsvörös foltok , a fonákán serteszerű kinövések; boróka: narancssárga hosszanti kinövések az ágaken és a fatörzsön. Kórokozó: a Gymnosporangium sabinae - gazdanövény-váltó rozsdagomba- körte és boróka. Hasonló tünetek: nem ismert. Élettani hatás: körte: a rozsdagomba nem fenyegeti a fa életképességét, de súlyos fertözés esetén csökkenti a terméskezdemények számát; boróka: rendszerint nincs. Védelem: elszigetelni a gazdanövényeket (150-200 m); körte: a fungicidek megelőző célú alkalmazása csak a faiskolákban tavasszal, egy várhatóan súlyosabb fertözés esetén, a veszélyeztetett ültetvényeken virágzás előtt és után gombaölő szerek alkalmazása. Boróka: az erősen fertőzött bokrok megsemmisítése, gyengébb fertözés esetén csak a fertőzött ágakat kell eltávolítani.

Farontó gombák

Ustulina deusta

Gazdanövények: lombos fák, gyakori a hárson és a bükkön . Tünetek: a gyökerek és a gyökérkezdemények fehér korhadása, kivételesen a fatörzs magasabb részein is, a felületen gyakran látható tünetek nélkül. Kórokozó:

kéregszerű ,

néhány cm széles, szürke, idővel vagy szénfekete bevonat (termőtestek) , gyakran hullámos peremmeL Az élő fákon közvetlenül a fatörzs tövén , gyakran rejtett , kivételesen a fatörzs üregeinek szélén is. Az idős fertőzött fa fekete , mintha megégett volna. megfeketedő

Hasonló tünetek: nem összetéveszthető , amennyiben szürke, porszerű stádiumban fordul elő ; egyébként a Hypoxylon nemzetség fajai , fekete kemény termő testekkel , amelyek azonban kisebbek. Élettani hatás: veszélyes korhadás kórokozója, amely igen nagy mértékben csökkenti a fa szilárdságát; azok a fák, amelyek koronái látszólag tünetmentesek maradnak, eltörhetnek (a hárs érzékenyebb mint a bükk). Védelem: törésállóság ellenőrzése a termőhelyen az ún. szilánkmódszer segítségéveL A furatminta ennél a gombafajnál nem tükrözi a fa lebomlásának tényleges mértékét.

Kéreggomba

Farontó gombák

Hyphoderma radu/a

Gazdanövények: számos lombosfa, igen gyakran a cseresznyefán , olykor a fenyökön fordul elő. Tünetek: fehér korhadás. Kórokozó: a Hyphoderma radu/a az egyik leggyakrabban előforduló gomba, amely előszeretettel telepedik meg a még álló, de már elhalt fatörzseken, amelyeken jellegzetes fehér vagy krémszínű , céltábla szerű , a fatörzsre szarosan tapadó termőtestek fejlőd nek. A céltáblák közepén egymás mellett igen szarosan elhelyezkedő , néhány mm hosszú , apró fogacskák nőnek ki . A termőtestek többnyire nagy tömegben fordulnak elő , az egyes termőtestek nagyobb felületekké nőhetnek össze. Hasonló tünetek: más kéreggombák, fogakkal.

termőtestükön

Élettani hatás: csak az elhalt fán telepedik meg , fehér korhadás. Védelem: a fák elhalt részeinek eltávolítása, amelyek letörhetnek és sérülést okozhatnak.

Farontó gombák

Feketedő

likacsosgomba lnonotus hispidus

Gazdanövények: lomblevelű fák, mindenekelőtt a tölgy (Quercus), a platán (P/atanus) , a dió (Jug/ans), az alma (Ma/us). Tünetek: fehér korhadás, a gomba termőtestei; aprólevelűség, egyes koronarészek elhalása. Kórokozó: egyéves konzolos termőtestek (0 20-30 cm) a fatörzsön vagy az ágakon, színén barnásvörös, durván sörtés, később sötét, nemezszerű bevon at, fonákján szürke pórusok, amelyek érintésre megsötétednek. Hasonló tünetek: a likacsosgombák (Po/yporaceae) egyéb fajai . Élettani hatás: korhadó sebek, a fa belső részének intenzív fehér korhadása, a törésekkel szembeni csökkent ellenállóképesség. Védelem: a törzs maradék vastagságának ellenőrzése, a metszéshez használt szerszámok fertőtlenítése, oltóviasz (sebbalzsam) alkalmazása az egészséges fa vágási helyein és az apróbb sérüléseken.

Szilvafatapló

Farontó gombák

Phellinus pomaceus

Gazdanövények: cseresznye, díszcseresznye, szilva. Tünetek: fehér korhadás, a gomba

termőtesteL

Kórokozó: a szilvafatapló (Phellinus pomaceus}, kalapja 2-7 cm, eleinte narancsbarna, később barnuló, a csövek szürkésbarnák, nyomásra rozsdasz ínűvé válnak, gyakori a vágási fe lületeken vagy a fatörzsön levő sebeken. Hasonló tünetek: a sárga gévagomba fejlődésének kezdeti stádiumában, a cinóber egyrétűtapló (Pycno porus cinnabarinus) . Élettani hatás: fehér korhadás okozója, sebparazita, a fák egy részének elhalása. Védelem: a vágáshoz használt szerszámok fertőtle nítése, az újabb sebek kialakulásának megakadályozása, oltóv iasszal (sebbalzsammal} kezeln i a nagyobb sebek et.

Közönséges parázstapló

Farontó gombák

Phellinus igniarius

Gazdanövények: lombos és

tűlevelű

fafajok.

Tünetek: a fatörzs fehér korhadása (a geszté és a szíjácsé); kéregelhalás. Kórokozó: közönséges parázstapló - Phellinus igniarius Hartig parázstapló - Phellinus hartigii termetes parázstapló - Phellinus robustus Fiatalon barna, pata nagyságú , később akár 50 cm széles termőtestű , fás állagú farontó gombák, amelyek fatörzseken vagy elhalt fákon nőnek egészen a lombkorona szintig . A felsorolt fajok csak nagyon nehezen különböztethetők meg. A kórokozó a letört ágaknál keletkezett sebeken vagy a sérüléseken át hatol a fába. Hasonló tünetek: bükkfatapló (Fomes fomentarius) . Élettani hatás: a törés fokozott veszélye, a korona részleges elhalása. Védelem: kizárni a fatörzs és az erősebb ágak bármilyen sérülésének lehetőségét , a törzsvastagság ellenőrzése .

Májgomba

Farontó gombák

Fistulina hepatica

Gazdanövények: tölgy fajok. Tünetek: a termőtestek a fatörzs alsó részéből nőnek ki; a tölgyfa törzsének a fateste (gesztje) a vörösbarnától a sötétbarnáig színezödhet, késöbb a talaj felszínének közelében barna korhadás. Kórokozó: sebparazita - a termőtestek szélessége néhány centimétertől akár fél méterig is terjedhet, húsos, sötétpiros és konzolszerü, gyakran vöröses cseppekkel. Hasonló tünetek: nincsenek. Élettani hatás: a májgomba nem okozza ugyan a tölgyfa azonnali elhalását, de a barna korhadás következtében jelentösen csökken a szilárdsága. Védelem: nincs.

Közönséges

Farontó gombák

hasadtlemezű

gomba

Schyzophyllum commune

Gazdanövények:

lomblevelű

fák.

Tünetek: a kéreg részleges elhalása, főleg a napsütötte oldalon, a gomba termőteste , fehér korhadás. Kórokozó: a Schizophyllum commune kagylóhéjszerű vagy pohár alakú szürkésfehér, kb . 2-5 cm nagyságú termőtesteket képez, fonákján borostás pikkelyekkel; az erős napfény perzselő hatását követő jellegzetes másodiagos kórokozó. Hasonló tünetek: borostás hirsuta).

egyrétűtapló

(Trametes

Élettani hatás: a kéreg részleges elhalása, a fehér korhadás kórokozója; a fotoszintézis során keletkező asszimilációs termékek hiánya növeli a másodiagos kártevők veszélyét. Védelem: ha fennáll a fertőzés veszélye, a vékony kérgű fákat lekenjük védőfestékkel vagy jutaszövettel betekerjük őket.

Pecsétviaszgomba

Farontó gombák

Ganoderma lucidum

Gazdanövények: gyakran előfordul a tölgyfán és a bükkfán, elvétve más lomb- és tűlevelű fákon is. Tünetek: fehér korhadás. Kórokozó: a pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) , egyéves, ragyogóan fényes, akár 30 cm szélesre is megnövő, vörösesbarna termőteste erőteljes tönkkel ; a gomba megfertőzheti a gyökereket, a termőtestek gyakran a fatörzs tövének közelében nőnek ki . Hasonló tünetek: más taplógombák és a májgomba. Élettani hatás: a fa csökkent szilárdsága. Védelem: mindenfajta sérülés elkerülése, a törzsvastagság ellenőrzése .

Deres tapló

Farontó gombák

Ganoderma appianatum

Gazdanövények: különböző telesen fenyőfélék is.

lomblevelű

fafajok , kivé-

Tünetek: fehér korhadás. Kórokozó: a deres tapló (Ganoderma applanatum) a sebeken át hatol be a fatörzsbe. A termőtestek szívósak, dudorra vagy patára emlékeztetők , feltűnően sávosak, nagyságuk eléri az 50 cm-t is, a növekedési zóna fehér, a pórusok is fehérek ; a termőtestek gyakran kakaószínű spórával vannak behintve; a termőtestek mindeneke lőtt a fatörzs alsó részén helyezkednek el. Hasonló tünetek: bükkfatapló (Fames fomentarius) és vastagkérgü tapló (Ganoderma austra/e v. G. adspersum). Élettani hatás: csökkent szilárdság . Védelem: elkerülni mindenféle sérülést, a törzsvastagság ellenőrzése.

Pisztricgomba

Farontó gombák

Polyporus = Polyporel/us squamosus

Gazdanövények: lomblevelű fák, elsősorban a juhar (Acer) , a hárs (Ti/ia) , a nyár (Populus). vadgesztenye (Aescu/us), szil (U/mus). Tünetek: fehér korhadás, a gomba termőteste. Kórokozó: a pisztricgomba (Polyporus = Polyporel/us squamosus) 50 cm nagyra is megnövő, vese vagy legyező alakú, rövid tönkön ülő termőtestet képez (a pórusok a termőtest fonákján találhatók) , amelynek színoldalán halvány vagy okkersárga, később barnába hajló pikkelyek vannak. Hasonló tünetek: nincsenek. Élettani hatás: a fatörzsek fehér korhadásának leggyakoribb okozója, a fertőzött fák többnyire elhalnak, de sok éven át elélhetnek; törésveszély. Védelem: a törzsvastagság meghatározása a törésveszély mértékének megállapítása érdekében.

Cinóber egyrétűtapló

Farontó gombák

Pycnoporus cinnabarinus

Gazdanövények: különböző lombosfák, leggyakrabban a cseresznye és a nyír, kivételesen fenyőfélék . Tünetek: fehér korhadás, vörösre

színeződött

fa.

Kórokozó: mindenekelőtt szaprofita, szabálytalan alakú , konzolszerű , kemény termőtestek, narancsvöröstől fahéjvörösig terjedő színárnyalattal. Hasonló tünetek: nem

valószínű .

Élettani hatás: nem jelentős . Védelem: a törzsvastagság

ellenőrzése.

Nyír-kéregtapló

Farontó gombák

Piptoporus betulinus

Gazdanövények: nyír. Tünetek: a nyírfa elhalása: a fa erőteljes barna korhadása. Az elhalt részeken, a részben még álló fatörzseken a gomba termőtestei. Kórokozó: a nyír-kéregtapló (Piptoporus betulinus) egy farontó gomba, amely a különböző korú , meggyengült nyírfákon élősködik (a fák állapotának leromlását a fényés a vízhiány, a nem kielégítő tápanyagellátás okozzaa városi környezetben gyakran kaviccsal kevert talaj ba ültetik őket!). A fatörzsbe a letört ágak helyén hatol be. A termőtestek fehéresszürkék , gallérosak, szívósak (kemények), többnyire ökölnagyságúak, kivételesen tányér nagyságúra is megnőnek , a fákon rövid tönkön ülnek. Hasonló tünetek: kizárható, mivel a gomba kizárólag a nyírfához kötődik , termőtestének külleme pedig egyedi. Élettani hatás: a megfertőzött fák elhalnak. A barna korhadás nagyon gyorsan csökkenti a nyíróerőkkel szembeni ellenállást (az ágak törékennyé válnak). Védelem: kuratív eljárást nem lehet alkalmazni , a megeljárások a stressztényezők kiiktatását és a törzsvastagság ellenőrzését jelentik. előző

Sárga gévagomba

Farontó gombák

Laetiporus sulphureus = Grifola sulphurea

Gazdanövények: lombosfák, elsősorban a tölgy (Quercus), az akác (Robinia), a Prunus nemzetség fajai, a nyár (Popu/us) , a fűz (Sa/ix) , a berkenye (Sorbus) a vadgesztenye (bokrétafa, Aescu/us); kivételesen a vörösfenyő (Larix) is. Tünetek: barna korhadás , a korona nem károsodik, a levelek sárga elszíneződése csak nagyon későn jelentkezik. Kórokozó: a sárga gévagomba (Laetiporus su/phureus); 15- 40 cm nagyságú , eleinte fehéressárga, később narancssárga termőtestek , amelyek tetőszerűen elrendezett csomékban nőnek a fatörzsön , a csövek pórusai a termőtestek fonákoldalán. Hasonló tünetek: pisztricgomba és taplófélék. Élettani hatás: barna korhadás, a geszt (a fatest) gyors lebomlása, nagyfokú törésveszély. Védelem: a törzsvastagság meghatározása a törésveszély nagyságának megállapítása érdekében, a fa ellenállóképességének elősegítése.

Ágastapló

Farontó gombák

Grifo/a frondosa

Gazdanövények: lombos fák , (Quercus). Tünetek: a geszt lassan

elsősorban

előrehaladó

a tölgy

fehér korhadása.

Kórokozó: ágastapló (Grifola frondosa) : az egyéves termőtestek a fatörzs tövéből nőnek ki, pikkelyes , ékalakú szeletekből álló csoportokban , színük krém szerű vagy barna, fonákukon fehér. Hasonló tünetek: leginkább a Dendropo/yporus umbellatus és a bokrosgomba (Meripilus giganteus). Élettani hatás: a korhadás növeli a fatörzsek töré kenységét. Védelem: kúraszerű eljárás nehezen a törzsvastagság ellenőrzése .

elképzelhető ,

Óriás bokrosgomba

Farontó gombák

Meripilus giganteus

Gazdanövények: többnyire lomblevelű fák , a bükk (Fagus), néha a fenyőfélék .

főleg

Tünetek: a fatörzs fájának és gyökereinek fehér korhadása. Kórokozó: az óriás bokrosgomba (Meripilus giganteus) egyéves , akár egy méteresre is megnövő hatalmas csoportokat alkot, amelyek számos, egymás fölött tetőszerűen elrendezett sárgásbarna, sávos felületű, kölcsönösen összenőtt kalapokból állnak. A kalapok világos színű fonákja nyomásra barnásfeketére vált. Hasonló tünetek: Bondarzewia mesenterica, ágas tapló (Grifola frondosa). Élettani hatás: a szilárdságot csökkentő fehér korhadás, fokozott dőlésveszély. Védelem: kúraszerű eljárás aligha lehetséges, a gyökerek további fertőződésének megállítása érdekében elkerülhetetlen a fertőzött fák eltávolítása a gyökérmaradványokkal együtt, a szabadon fekvő gyökérnyúlványokon mege lőzés céljából ellenőrizni kell a maradék törzsvastagságot és a fertőzés mértékét.

Fenyő

likacsosgomba

Farontó gombák

Phaeo/us = Po/yporus schweinitzii

Gazdanövények: elsősorban a fenyőfélék , leggyakrabban az erdeifenyő , kivételesen lomblevelű fák. Tünetek: fatörzs- és gyökérkorhadás. Kórokozó: a fenyő likacsosgomba (Phaeo/us schweinitzl) különböző nagyságú, konzolos, naracssárga felületű termőtesteket alkot, nem szembeötlő tönkkel , feltűnően könnyű. Elsősorban a fatörzs tövében a termőtestek akár 40 cm nagyságúra is megnőnek. A fertőzött farészeknek terpentime emlékeztető szaguk van, veszélyes gyökérkorhadást (barna korhadást) okozó gomba. Hasonló tünetek: nem ismert. Élettani hatás: gyorsan előrehaladó korhadás, a szilárdság elvesztése. Védelem: kúraszerű eljárás nem ismert; a megtámadott fák gyökereinek további fertőzése a gyökérmaradványok összegyűjtésével és eltávolításával akadályozható meg, a törzsvastagság ellenőrzése .

Egyrétűtaplók

Farontó gombák

Borostás egyrétűtapló-Trametes hirsuta , Lepketapló- Trametes versico/or Púpos egyrétűtapló- Trametes gibbasa és egyéb egyrétűtapló fajok

Gazdanövények:

lomblevelű

fafajok.

Tünetek: számos lapos, kerekded , sűrűn egymás fölé rendeződött termötest, jobbára vékonyabb konzolok. Kórokozó: borostás egyrétűtapló - Trametes hirsuta: a termőtestek felülről sűrű szőrrel vagy sertékkel benőttek, fe l tűnően sávosak, gyakran zöldes színűek a megtelepedett moszatoktól. A csövek fehéresek vagy krémszínűek .

Lepketapló - Trametes versicolor: karcsúbb mint a borostás egyrétü tapló, a kalapok feltűnően sávosak (igen változékonyak), selymes fényűek, kerekdedek, laposak, egymás fölött csoportosan nőnek. Púpos egyrétűtapló - Trametes gibbosa: a termőtest színoldalának közepén feltűnő púp , kezdetben többnyire egészen fehér vagy szürkésfehér, később a moszatok megtelepedése következtében zöld , ritkán sávos, fehér, késöbb barna peremmel. Hasonló tünetek: hasonló konzolos gombák. Élettani hatás: elsödlegesen az elhalt lombosfák gyakori lakója, némely fajok sebparaziták. Az álló és kidőlt fatörzsek, ágak fehér korhadása. Védelem: a fatörzs (mindenekelőtt a bükkfa) sérülésének és a napfény okozta megperzselődés megakadályozása, az elhalt ágak eltávolítása.

Labirintustapló

Farontó gombák

Daedalea quercina

Gazdanövények: elsősorban a tö lgy (Quercus) , elszórtan a szelídgesztenye (Castanea) és egyéb lomblevelű fafajok. Tünetek: a sebekből korhad ása.

termőtestek nőnek ,

a geszt vörös

Kórokozó: sebparazita; kemény, szürkésbarna, tenyér nagyságú , parafás termőtestek ; a gomba fonákján feltűnően erős , labirintusszerűen elrendezett szürkésfehér lemezekkel; gyakran magasan a fatörzsön . Hasonló tünetek: rózsaszínes /eopsis confragosa) (1 02 o.)

egyrétűtap l ó

(Oaeda-

Élettani hatás: esőkkent szilárdság. Védelem: bármilyen sérülés megakadályozása, a törzsvastagság el l enőrzése.

100

Farontó gombák

Háromszínű egyrétűtapló Daedaleopsis tricolor = Daedaleopsis contragasa var. tricolor

Gazdanövények: lombos fák, leggyakrabban a cseresznye (Gerasus avium) , a mogyoró (Cory/us) és a tölgy (Quercus). Tünetek: fehér korhadás; termőtestek az elhalt ágakon , a haldokló fatörzseken és a letört ágakon. Kórokozó: szaprofita és sebparazita: a termőtestek sötétpirosak vagy barnáspirosak, karcsú konzolok, gyakran egymás fölött táskaszerűen elrendeződve , barna pikkelyekkeL Hasonló tünetek: rózsaszínű egyrétűtapló (Daedaleopsis contragasa- 102 o.), labirintus tapló (Daedalea quercina- 100 o.) és más egyrétűtapló fajok (Trametes - 99 o .). Élettani hatás: a fehér korhadás növeli a törésveszélyt, a fák később elhalnak. Védelem: kúraszerű eljárás nem lehetséges; bármilyen sérülés megakadályozása; a fertőzött ágak eltávolítása; a törzsvastagság ellenőrzése.

101

Rózsaszínes

egyrétűtapló

Farontó gombák

Oaeda/eopsis contragasa

Gazdanövények: különböző lomblevelű fafajok, különösen gyakori a fűzfán (Salix) és az égeren (A/nus). Tünetek: a fatörzs fehér korhadása, termőtestek az elhalt ágaken és a haldokló fatörzseken. Kórokozó: bazidiumos gomba (Basidiomycetes): barna, laposan konzolos, feltűnően sávozott és sugárirányúan fonalas, kemény állagú kalapok; a fonákoldal igen változékony, a csöveken labirintus- vagy pikkelyszerű pórusok. A fiatal termőtestek nyomásra megpirosodnak. Hasonló tünetek: labirintus tapló (Daeda/ea quercina) és a Oaeda/eopsis trico/or. Élettani hatás: szaprofita és sebparazita: a fehér korhadás következtében megnő a törésveszély, majd a fák elhalnak. Védelem: kúraszerű eljárás nem lehetséges ; a különböző sérülések megakadályozása, a törzsvastagság ellenőrzése.

102

Bükkfatapló

Farontó gombák

Fames fomentarius

Gazdanövények: lombosfák, főleg a bükk (Fagus), nyír (Betu/a), éger (A/nus), gyertyán (Carpinus). Tünetek: intenzív fehér korhadás, kéregrepedés, a kéreg alatt micéliumpárnák, nagy világos termőtestek. Hasonló tünetek: a taplógomba (Phellinus) nemzetség egyéb fajai. Élettani hatás: a fehér korhadás kórokozója a kéreg sebein hatol be, a fák elhalását okozza, ez azonban sok évig is eltarthat. Törésveszély. Védelem: a törzsvastagság

előzetes ellenőrzése.

103

Gyűrűs

tuskógomba (tölcsérgomba)

Farontó gombák

Arrniifaria me/lea

Gazdanövények: valamennyi lombosfa. Tünetek: fehér korhadás , gyantafolyás vagy váladéktermelés a fatörzs tövénél, kéregrepedés, gyakori szurokfolyás az elágazásokban, a kéreg alatt fehéres micélium és fekete, néhány mm széles micéliumkötegek, hifák a kéreg mentén vagy a talaj felszíni rétegeiben , sárgászöld tű- vagy lomblevelek, senyvedő fakaron a. Kórokozó: gyűrűs tuskógomba (Armillaria me/lea) és egyéb Armillaria -fajok , a tönkön mézszínű vagy barna termőtestek (0 5-15 cm), lemezekkel. Hasonló tünetek: tüskés tőkegomba (Pho/iota squarrosa) és egyéb, gyökérrothadást okozó gombák. Élettani hatás: fehér rothadás, gyökérrothadás, a karnbium károsodása, a fertőzött fák igen gyorsan elhalnak. Védelem: a különböző abiotikus tényezők okozta fakárasadásokat követően fellépő kórokozó. Eltávolítani az idős lehullott ágakat és a fertőzött fatönköket, talajcsere.

104

Vörösbarna

Farontó gombák

fülőkegomba Gallybia fusipes

Gazdanövények: mindenekelőtt a tölgy (Quercus spp.), ritkábban egyéb lombleve l ű fafajok. Tünetek: a gyökerek és a fatörzsek fehér korhadása; a lombkorona ritkulása. Kórokozó: a kalap viszonylag kemény, hosszú tönkkel és vörösbarna, feltűnően orsóalakú alappal, a fa gyökérnyúlványain gombacsoportok; parazita és szaprofita. Hasonló tünetek: egyéb

fülőkegombafajok.

Élettani hatás: a tölgyfák elhalását kiváltó komp lex tényezőegyüttes egyik tagja. A rothadás következtében fokozott lombhullás- és törésveszély. Védelem: nem ismert. A termőtestek a gyökerek károsadását

előfordulása

jelzi

105

Gyűrűs

fülökegomba, gyökeres

fülőkegomba

Farontó gombák

Oudemansiella mucida , Oudemansiella radicata

Gazdanövények: elsősorban a bükk (Fagus), ritkábban egyéb lomblevelű fafajok. Tünetek: fehér korhadás, fehéres, igen nyálkás kalapok az élő és az elhalt bükkfák törzsén , gyakran néhány méteres magasságban (Oudmansiel/a mucida}, világosbarna vagy szürkésbarna kalapok hengeralakú tönkön, amely gyökérszerüen a bükkfa gyökeréből nő ki (Oudemansiella radicata). Kórokozó: a meggyengült bükkfákon bák.

élősködő

gom-

Hasonló tünetek: nincsenek. Élettani hatás: lassan előrehaladó korhadás, különösebb veszély nélkül. Védelem: a törzsvastagság

106

ellenőrzése.

Moszatok, gombák, zuzmók

Ep ifiták

Gazdanövények:

tű -

és

lomblevelű

fák.

Tünetek: moszatok: a mcszatok együttese nemcsak a fák kérgén , hanem ágain és a tűleveleken is zöld bevonatokat képez. gombák: karompenészfajok (78 o.); Athe/ia sp.: fehér foltok a fa kérgén ; a maszatokon élősködik. zuzmók: gombák és mcszatok szimbiózisa; sokfélék: kéregszerű, fonalas , bokros kinövések. Kórokozó: az epifita (fánlakó) szervezetek alapként használják a fákat , miközben elsödlegesen nem károsítják öket. Többnyire a kéregtől vagy a levélfelülettől elkülönültek. Némely zuzmó- és zöldmoszatfaj magasabb légköri páratartalom esetén fordul elő. Hasonló tünetek: porszennyezödés, szaprofita kéreggombák. Élettani hatás: a lomb- és tűleveleken , az epifiták által kialakított vastagabb bevonat mérsékelten befolyásolhatja az asszimillációt. A zuzmók nagyon érzékenyen reagálnak a légszennyezödésre (pl. S02) - a légszenynyezödés indikátorai. Védelem: nem túl sűrű ültetvény és alacsonyabb páratartalmú termöhelyek.

107

Fehér fagyöngy,

fenyő

fagyöngy

Magasabbrendű

növények

Viscum album , Viscum Jaxum stb.

Gazdanövények: jegenyefenyő, nyár, hárs, juhar, stb.

erdeifenyő ,

fekete-

fenyő,

Tünetek: bokorszerű, örökzöld fé lparazita, a villásan elágazó ágakan elnyúlt levelek, fehér bogyók, többnyire a fatörzsön , a fa koronájának felső részében vagy az ágako n. Kórokozó: fagyöngy (Viscum sp.). Hasonló tünetek: sárga fagyöngy a tölgyön (örökzöld), esetleg boszo r kányseprő. Élettani hatás: a víz és a tápanyagok elszívása, a fák legyengülnek, súlyosabb fertőzés esetén elhalnak. Védelem: időben eltávolítani a kórokozót (mivel szívógyökereket képez, egészen az ép , fertőzésmentes szövetig), a fertőzött részeket fekete műanyagfóliával letakarni (a fagyöngy asszimi lációjának meggátlása).

108

Magasabbrendű

növények

Sárga fagyöngy Loranthus europaeus

Gazdanövények: tölgy (Quercus spp.). Tünetek: a fák koronájában bokorszerű hajtások, télen lombtalanok, de sárga bogyók vannak rajtuk. Kórokozó: sárga fagyöngy - Loranthus europaeus. Hasonló tünetek: fehér fagyöngy (Viscum spp.). Élettani hatás: kiszívja a fábó l a vizet és a tápanyagokat, így legyengíti azt, a súlyos fertőzés a korona egy részének az elhalásához vezethet. Védelem: időben eltávol ítani (mivel szívógyökereket képez egészen az egészséges, fertő zé smentes szövetig) a kórokozót, a fertőzött részeket letakarni fekete műanyagfól i áva l (megakadályozza a sárga fagyöngy asszimi lációját).

109

Kรกrtevล k

111

Kártevők

Fonálférgek

Atkák

Poloskák

Levéltetvek

Lepkék

Kétszárnyúak

Hártyásszárnyúak

Bogarak

Gerincesek

112

Tartalom

Fonálférgek Bursa[.)helenchus xylo[.)hilus 114 Atkák Hárs-gubacsatka

115 Kőris-gubacsatka 116 Gubacsatkák a juhar levelein 117 Gubacsatkák a juhar sarjhajtásainak kérgén 118 Takácsatkák 119 Fenyő-takácsatka 120

Almafarontó leQke Fűzfarontó le[.)ke DarázsleQke Tólgyilonea Fenyő tükrösmaly Fenyősövény tükrösmoly, fenyveslakó tükrösmaly Fenyőilonca

Barna gyaQjasszövő Gyűrűsszövő Tólgy:!aszövő

FenyőQohók Fenyőszender

Poloskák Platán csiQkésQoloska Verőköltő bodobács Mezei kabócák

123

Levéltetvek Hosszúlábú levéltetvek Ezüstfenyő-levéltetű Szilfa-gubacstetű

121 122

124 125

(kukorica-

gyökértetű) Bükkfa-viasztetű

Nyárfa-gubacstetű Vörösfenyő-gubacstetű Fenyő-gubacstetvek

Fenyő-levéltetvek

126 127 128 129 130 131

Pajzstetvek Valódi pajzstetvek, kagylós 132 Qajzstetvek Le~ kék Vadgesztenye-levélaknázómaly Akáclevél sátorosmoly, akácaknázó hólyagosmaly Platánlevél sátorosmaly Hársfa-sátorosmaly Tűztövis-sátorosmaly

Pókhálós molyok Aknázó ezüstmolyok Tujaaknázó ezüstmoly Vörösfenyő zsákosmaly

133 134 135 136 137 138 139 140 141

Galagonyale[.)ke Nagy téliaraszoló Fenyőaraszoló

142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156

Kis téliarasza ló, bükk téliaraszoló 157 Mediterrán búcsújáróle[.)ke 158 Közönséges búcsújárólepke 159 Sárgafoltos QúQosszövő 160 Bagolylepkék, tavaszi fésűsbagolyleQke fajok 161 őszi kékesbagolyleQke 162 163 Fenyő bagolyleQke Tarka kisszövő 164 Rozsdabarna kisszövő 165 Hamvas szövő 166 Fenyő-gyaQjasleQke 167 Aranyfarú szövő 168 Fűzfaszövő 169 170 AQácaleQke Közönséges gyaQjasleQke 171 Amerikai fehér medveleQke 172 Kétszárn}'úak Krisztustövis-gubacsszúnyog Bükk-gubacsszúnyog Fűzfagally gubacsszúnyog Hárs-gubacsszúnyog

173 174 175 176

Hártyásszárn}'úak Szövődarazsak

Hársfa-levéldarázs

177 178

Lucfenyő-levéldarázs

Levéldarazsak Fésűsfenyődarázs Erdeifenyő-levéldarázs

Gubacsdarazsak Bogarak Közönséges cserebogár, erdei cserebogár Díszbogarak Hársfa díszbogár Zöld karcsúdíszbogár Ázsiai hosszúcsáQú cincér Cincér (nincs magyar neve) Borókacincér, cincér (nincs magyar neve) Romboló vörösfenyőcincér Nagy nyárfacincér, kis nyárfacincér NyolcQontos nyárfacincér Levélbogarak a lomblevelű fákon Fekete gyalogormányos Lombormányosok Kék fenyődíszbogár, erdei fenyőbogár, öves fenyőbogár Nagy fenyőormányos Tarka fűzormányos Bükk bolhaormányos Kőrisszú fajok Nagy fenyőháncsszú, kis fenyőháncsszú

Öriás fenyőháncsszú Tujaszú, borókaszú Szúbogarak a fenyőféléken Szúbogarak Betűzőszú, rézmetsző szú, firkáló fenyőszú Valódi szúbogarak Pú[.)OSSZÚ Gerincesek Mókusfélék Rágcsálók

179 180 181 182 183

184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196

197 198 199 200 201 202 203 204 205 206 207 208 209

210 211

113

Bursaphelenchus xy/ophilus

Gazdanövények:

Fonálférg ek

erdeifenyő

(Pinus) , egyéb tűlevelűek.

Tünetek: a fák egyes részeinek vagy koronáinak hirtelen hervadása. Kezdetben a tűlevelek halványsárga színűek , később gyorsan rozsdásra váltanak. A szíjács hirtelen megkékülése, miközben a kékrothadás kórokozéit terjesztő rovarok (pl. eineérek és más rovarok) nincsenek jelen. Kártevő: Figyelem - karanténkártevő! Átlátszó, kb.

0,5-0,8 mm nagyságú fonálféreg , feje koronaalakú , rajta egy szúró szájszerv. A kártevőt a Monochamus nembe tartozó eineérek terjesztik. 25-30 °C-os hőmérsékleten lavinaszerűen elszaporodik a kambiumos szövetben és eltömi a szállítónyalábokat Megbízható módon csak speciális laboratóriumban lehet meghatározni. Hasonló tünetek: az erdeifenyő ágelhalása, az erdeifenyő komplex betegsége, kései fagyok (21 o.), különböző eineérek kártétele (202 , 204, 206, 207 , 208 o.) Élettani hatás: a károsított fa fajától és az éghajlati viszonyoktól függően eltérő. A megtámadott fa többnyire elpusztul. Védelem: Figyelem - karantén intézkedés! A kártevő megjelenését azonnal jelenteni kell a növényvédelm i szaigálat területileg illetékes kirendeltségén . Védelem a legjelentősebb vektorok (Monochamus) ellen , a fertő zött fák kivágása és lehető leggyorsabb megsemmisítése (elégetése).

114

Atkák

Hársfa-gubacsatka Eriophyes tiliae

Gazdanövények: hárs (Ti/ia) . Tünetek: igen sokféle levélfejlődési zavar- gubacsak és egyéb képzödmények (képletek): kiflialakú, pillás, 15 mm hosszú levélgubacsok; apró (legfeljebb 5 mm hosszú), gyakran pirosas színű, körömszerű gubacsak a levél színén; kerek, esetleg szabálytalan nemezes párna a levél fonákoldalán; gubacsak a levelek peremén. Kártevö: apró, féregszerű , színtelen, esetleg narancsvagy pirosas színű négylábú atkák. Az atkák szívogatása közben keletkező nyál ingerli a növényi szöveteket és ennek nyomán alakulnak ki a különbözö gubacs-képződmények a leveleken. Más fajok úgy szívogatják a leveleket, hogy közben nem keletkeznek gubacsok. Hasonló tünetek: gubacsszúnyogok, gubacsdarazsak károsítása. Élettani hatás: nincs, csak az atkák jelenlétének feltűnő tünetei. Védelem: nem szükséges. Amennyiben atkaölő szereket (akaricideket) kellene alkalmazni , a kezelésnek csak tavasszal lenne értelme. Késöbb az atkákat már a gubacsak védik.

115

Kőrisfa-gubacsatka

Atkák

Eriophyes fraxinivora

Gazdanövények:

kőris

(Fraxinus).

Tünetek: a virágzat torzult, kezdetben zöld, később barna, ragadós, " karfiolszerű" tömeggé alakul át. Kártevö: apró, féregszerű , színtelen , esetleg narancsvagy pirosas négylábú atkák. A szívogató atkák nyála ingerli a növényi szöveteket és ennek folytán a leveleken sajátos képződmények (gubacsok) alakulnak ki . Hasonló tünetek: nincsenek. Élettani hatás: tényleges kárt csak a faiskolákban okoz. Egyébként csupán esztétikai károsodás. A barna száradványok télen is megmaradnak a lombtalan fákon. Védelem: védelmi intézkedésekre nincs szükség.

116

Atkák

Gubacsatká k a juhar levelein Aceria spp.

Gazdanövények: juhar (Acer). Tünetek: különböző levélfejlődési zavarok- gubaesek és egyéb képződmények: többnyire sárgászöld, nemezes anyaggal benőtt gömbölyű gubaesek a levelek erezete mentén ; apró pontszerű gubaesek a levél egész felületén, többnyire piros színűek , a bemeneti nyílások nemezes anyaggal fedettek; hólyagok, ráncok, lapos nemezbenövések. Kártevö: gubacsatkák, többnyire 0,1-0,4 mm hosszú , színtelen , sárgás vagy narancsszínű , csak két pár lábat viselő atkák. A leveleken keletkező képződmények az atkák szívogatása során a növényi szövetekbe kerülő és azokat fokozott osztódásra ingerlő nyál hatására alakulnak ki. A növényeket szívogatásukkal károsító egyéb fajok viszont nem ingerlik gubacsképzésre a szöveteket. Hasonló tünetek: gubacsszúnyo gok és gubacsdarazsak károsítása. Élettani hatás: nincs, csupán a fertőzés szembeötlő tünetei. Védelem: rendszerint nem szükséges. Amennyiben akaricideket alkalmaznak a gubacslakó fajok ellen, ez csak tavasszal hatásos.

117

Gubacsatkák a juhar sarjhajtásainak kérgén

Atkák

Aceria heteronyx

Gazdanövények: hegyi juhar (Acer pseudo-platanus), mezei juhar (Acer campestre) . Tünetek: nagy számban, sokszor tömegesen előforduló 2 mm széles és 3,5 mm magas gubacsak az egy- vagy kétéves sarjhajtásokon. Belsejükben számos kis atka található. Kártevö: a képleteket a gubacsatkák okozzák, ezek többnyire O,1-0,4 mm hosszú, elnyúlt testű, üvegszerű vagy narancs színű atkák. A gubacsak a szívogató atkák nyálának a kéreg szöveteit osztódásra ingerlő hatására keletkeznek. Hasonló tünetek: nincsenek, legfeljebb a levéltetvek nyomán keletkező gubacsak vagy hólyagok. Élettani hatás: a szívogatás következtében meggyengült fákat egyéb kártevők is megtámadhatják. Védelem: rendszerint nem szükséges. Amennyiben akaricideket alkalmaznak az atkák ellen, erre tavasszal kerüljön sor.

118

Takácsatkák

Atkák

Tetranychidae

Gazdanövények: lomblevelű fák, elsősorban hárs (Tilia) és vadgesztenye (Aescu/us). Tünetek: szabálytalan, eleinte apró, színtelen vagy barnuló foltok a leveleken , amelyek korán lehullanak a nyár végén. A levelek fonákoldalán általában lassan szétterjedő pókhálószerű szövedék látható. Kártevö: a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae), a hárs-takácsatka (Eotetranychus tiliae = Schizotetranychus tiliarum) , a vadgesztenye-takácsatka (Eotetranychus aescult) . A takácsatkák általában 0,5 mm-es, többnyire fehéresen színtelen vagy narancsvörös atkák. Vagy a nőstények telelnek át, vagy a téli (narancsszínű) peték. Az atkák a levelek fonákoldalán szívogatnak, az év folyamán több nemzedékük alakul ki és gyors fejlődésük következtében igen hamar elszaporodnak a tápnövényeken . A nedves és meleg időjárás , de a meleg és száraz nyár is kedvez tömeges felszaporodásuknak. Hasonló tünetek: más szívogató

kártevők

okozta kár.

Élettani hatás: normális esetben csak elhanyagolható fiziológiás meggyengülés . Tömeges túlszaporodás esetén fokozott lombhullás következhet be, ami növeli egyéb kártevők támadási esélyeit Védelem: normális esetben a kártevők természetes ellenségei egyensúlyban tartják a takácsatka populációkat Tömeges túlszaporodás esetén Typhlodromus pyri ragadozó atkákat telepítenek be (kereskedelmi forgalomban kaphatók) vagy atkaölő szereket alkalmaznak, esetleg paraffinolajat tartalmazó készítményekkel védekeznek az áttelelő stádiumok ellen (lemosó permetezés).

119

Fenyő-takácsatka

Atkák

0/igonychus ununguis

Gazdanövények: lucfenyő (Picea , fák) , egyéb tűlevelűek.

elsősorban

a dísz-

Tünetek: a tűlevelek eleinte világoszöldek vagy világos zöldessárgák, homályosak és mintha porosak lennének. Késöbb sárgán pettyezettek. A fertőzött növényi részeket finom, szürke pókháló lepi be, amelyen az atkák és petéik levedlett bőre (exuviuma) található. Elsősorban az idősebb tűlevelek fertőzöttek a korona belső részében. Csak késöbb fertöződnek a fiatalabb , a fakarona külsö öve mentén elhelyezkedő tű levelek. Ez a takácsatka már tavasszal megtámadja a fákat. Kézi nagyítóval megfigyelhetjük az apró, gömbölyded , narancs színű petéket vagy a már kikelt, fehéres vagy narancs színű atkákat. Kártevö: a takácsatkák elsősorban a túl sűrű lombú , egy méternél magasabb fákat kedvelik. A leginkább fertőzött részek a fák leárnyékolt, belső , esetleg legalacsonyabban elhelyezkedő részei , illetve a túltrágyázott vagy a száraz és a nedves l evegő gyakori váltogatásának kitett termőhelyen (pl. az utak közelében) élő fák. Hasonló tünetek: a Rhizosphaera gombanemzetség kórképe. Élettani hatás: a tű levelek korai lehul lása, a növekedés lassulása, esztétikai károsodás. A súlyos, többszöri fertözés a fiatal fák elhalásához is vezethet. Védelem: két alkalommal (1 0-14 napos időközben) szerrel kezeln i. Fontos, hogy ezt követően ismételten ellenőrizzük , nem történt-e újabb fertözés.

atkaölő

120

Polcskák

Platán csipkéspoloska Corythucha ciliata

Gazdanövények: platán (Piatanus) . Tünetek: eleinte az erek mentén megsárgulnak a levelek, később az egész levél elsárgul, szerkezete pedig papírszerű lesz. A levélerezet közelében odatapadt ürülékkupacok maradnak. Kártevö: a platán csipkéspolosk a kb. 3 mm hosszú rovar. Az imágók és a nimfák is májustól szívogatnak a platán leveleinek fonákoldalán . Hasonló tünetek: nem ismeretesek, amennyiben megtaláljuk a kártevőt a leveleken , a tünetek egyértelműek .

Élettani hatás: korai levélhullás , korlátozott asszimiláció. Védelem: többnyire nem szükséges. Esetleg felszívódó (szisztémikus) rovarölő szert fecskendezünk a fatörzsekbe, télre eltávolítjuk a felső kéregpikkelyek et a fatörzseken .

121

Verőköltő

bodobács

Poloskák

Pyrrhocoris apterus

Gazdanövények: különböző hársfajok (Tilia) , egyéb lomb- és tűlevelű fák. Tünetek: gyakran a fatörzs tövében vagy az fák törzsén nagy számban fordulnak elő.

idősebb

Kártevö: 9-11 mm nagyságú vörös poloska, fekete rajzolatokkal , mind a bőrszerű félszárnyfedők , mind a hártyás hátsó szárnyak fejletlenek . A polcskáknak szívó szájszervük van. Hasonló tünetek: nem valós z ínű , legfeljebb más bodobács fajokkal téveszthető össze. Élettani hatás: nem ismeretes, ezek a poloskák rovarmaradványokat, növényi magvakat stb. szívogatnak. Elvétve előfordulhat , hogy fiatal , e lőbújó leveleket szívogatnak a fatörzs tövében. Védelem: nem szükséges.

122

Kabócák

Mezei kabócák Jassiidae

Gazdanövények: lombos fák, elsősorban juhar (Acer) , hárs (Ti/ia), gyertyán (Carpinus) és nyár (Popu/us). Tünetek: fehér vagy sárgás, finoman pettyezett foltok a levelek felszínén. A foltok eleinte egyesével jelentkeznek, később, a tenyészidő vége felé majdnem homogén , ezüstfehér felületeket képeznek. Kártevö: apró, csak néhány mm hosszú, különböző fajú mezei kabócák, amelyek többnyire polifágok. Testük elnyújtott, barnás, sárgás vagy zöld. A kérgen vagy a leveleken szívogatnak. Igen jól ugranak. Hasonló tünetek: a szélsőséges időjárás okozta petytyezett foltok (ezek azonban többnyire barna színűek) , a takácsatkák (119 o.), a gubacsatkák (115, 117 o.), az ózon okozta károsodás (22 o.). Élettani hatás: csak esztétikai elváltozás. Védelem: nem szükséges.

123

Hosszúlábú levéltetvek

Levéltetvek

Lachnidae

Gazdanövények: levelű fák.

lucfenyő

(Picea), egyéb

tű -

és lomb-

Tünetek: népes kolóniák a fiatal lucfenyők ágain. Az idősebb fák csúcsi részein inkább az 1-4 éves ágakon. A levéltetvek szívogatásának helyén az ág fejlődésének zavarai és satnyulása. A fiatal bükkfákon a levelek összesodródnak, a fiatal ágak kérge szakadozott lesz. A levéltetvek mézharmattermelése fontos a hangyák és a méhek számára. A mézharmattal szennyezett ágakan és leveleken másodlagosan karompenész telepedik meg. Kártevő:

szárnyas és szárnyatlan levéltetvek. A lucfea barna, 2-4,5 mm nagy, feltűnően pillás, hatízű csápú Cinaria pilicornis levéltetű károsít. A potroh oldalait apró szemölcsök borítják. A lucfenyőn előforduló fajok sötét peték formájában telelnek át a tűleveleken . nyőn mindenekelőtt

Hasonló tünetek: számos fán é lő azonos módon károsítják a fákat.

levéltetűfaL

amelyek

Élettani hatás: a fiatal fákon és a faiskolákban túlságosan elszaporodva a tömegesen előforduló levéltetvek kisebb károkat okoznak, olykor egyes ágacskák elhalhatnak. Védelem: elsősorban biológiai (katicabogarak, zengő legyek, fátyolkák stb.) és biotechnikai (káliszappan , könnyű nyári olajkészítmények) eszközök alkalmazása. A levéltetvek csekély kártétele miatt kantakt rovarölő szereket csak kivételesen indokolt alkalmazni .

124

Ezüstfenyő-levéltetű

Levéltetvek

Liosomaphis abietina

Gazdanövények: lucfenyöfajok.

ezüstfenyő

(Picea pungens) , egyéb

Tünetek: a tűlevelek a sz1vas helyének környékén eleinte világossárgára színezödnek. Ezek a foltok később szabálytalan csíkokká nőnek . Jellegzetesek a teljesen vagy részben megsárgult tűlevelek (április- május). Az elhalás során a tűlevelek kezdetben sárgásbarna színűek , késöbb pirosakká vagy ibolyásbarnává válnak. Az azévi új tűlevelek kivételével valamennyi idősebb tűlevél fertőződhet. Kártevö: zöl d levéltetű , amelynek bíborvörös szeme van . A károsodás első tünetei március derekán , április elején jelentkeznek. Az utolsó nemzedék egészen decemberig e lőfordul. A fertözés rendszerint a korona alsó , árnyékolt részében és belsejében kezdődik . A fertözés ellenőrzése: egy fehér papírlapot tartani az ág alá, amelyet megrázogatunk. A papíron zöld levéltetveket látunk, amelyek a kézi nagyító alatt a szemük színe alapján könnyen megkülönböztethetök. Hasonló tünetek: a Chrysomyxa rozsdagomba fertözésének korai stádiuma. Élettani hatás: súlyos fertözés esetén az ágakan gyakran csak az azévi tűlevelek maradnak meg. A súlyos fertözés akár a fák elhalálásához is vezethet. Védelem: téli inszekticides kezelés vagy koratavaszi permetezés rügyfakadás előtt. A levéltetvek szívogatása során két hét leforgása alatt kétszeri kezelés. Nyáron rendszerint fölösleges a levéltetvek ellen védekezni , mert számukat a felszaporodó levéltetű fogyasztó hasznos élő szervezetek (afidofágok) és a rosszabb táplálkozási feltételek csökkentik.

125

Szilfa-gubacstetű (kukorica-gyökértetű}

Levéltetvek

Tetraneura ulmi

Gazdanövények: szil (U/mus). Tünetek: tavasszal a levelek színén a főér mentén 15 mm hosszú, rövid nyelű , simafalú , hólyagszerű gubaesek jelennek meg. Színük eleinte zöld vagy piros, később krémszínű vagy barna. Kártevő:

olivazöld , kb . 3-4 mm nagyságú levéltetvek, amelyek gubacsokat okoznak a szilfa levelein. A gubacsokban világossárga vagy sárga levéltetvek fejlődnek. A levéltetvek nyári, narancsvörös színű nemzedékei később a pázsitfüvek és a kukorica gyökerein élnek. Szeptemberben a levéltetvek ismét visszatérnek elsődleges gazdanövényükre, a szilfákra. Tómeges túlszaporodásukat a télvégi meleg időjárás váltja ki. Hasonló tünetek: kizárható, hiszen a szilfa-gubacstetű gubacsainak alakja jellegzetes és különbözi k más gubacsképző rovarok és atkák gubacsaitóL Élettani hatás: még a tömeges gubacsképződés sem okoz károkat Védelem: nem szükséges.

126

Levéltetvek

Bükkfa-viasztetű Phylapphis tagi

Gazdanövények: bükk (Fagus). Tünetek: a fiatal levelek fonákoldalán , ritkábban a legfiatalabb bükkfaágakon is sűrű fehér, viaszos, vattaszerű szövedékkel burkolt apró levéltetűlárvák vannak. Kártevö: 1-3 mm-es, sárgászöld levéltetű, szárnyain barna harántcsíkokkal vagy foltokkal. A !árvákat sűrű fehér viaszos "vatta" rejti. Hasonló tünetek: nem ismeretesek. Élettani hatás: súlyos fertőzés esetén a legfiatalabb levelek és hajtások összesodródását vagy beszáradását okozhatja. Csak a legfiatalabb fákat (magoncokat és facsemetéket) károsítja, egyébként jelentéktelen. Védelem: nem szükséges, a faiskolákban , illetve az éppen kiültetett fákon alkalmazható valamilyen specifikus aficid {levéltetű elleni növényvédőszer).

127

Nyárfa-gubacstetű

Levéltetvek

Pemphigus spirotheeae

Gazdanövények: nyár (Popu/us), különösen a fekete nyár (P nigra), mindenekelőtt ennek egyik változata, a jegenyenyár (P nigra ssp. ita/ica). Tünetek: spirális alakú gubacsak a levélnyeleken. Kártevö: a levéltetvek tavaszi előfordulása spirális alakú gubacsak kialakulásához vezet a levélnyeleken. A gubacsak eleinte zöldek, később vörösbarnák. Augusztusban a gubacsokat tömegesen elhagyják a szárnyatlan levéltetvek, amelyek a kérgen mozognak. Hasonló tünetek: egyéb gubacsképző levéltetvek figyelni kell a gubacsak alakjára. Élettani hatás: ez a faj nem okoz számottevő kárt. Védelem: nem szükséges.

128

Levéltetvek

Vörösfenyő-gubacstetű Adelges geniculatus

Gazdanövények: vörösfenyő (Larix). (Számos rokonfaj esetében a fő gazdanövény a lucfenyő - Picea). Tünetek: a tűlevelek barna csúcsa, a levéltetvek szívogatása nyomán megtört tűlevelek, fehér viaszos "vattával " fedett levéltetvek a tűleveleken és az ágacskákon . Kártevö: az Adelges geniculatus levéltetű a vörösfenyő tüleveleit fenyegető legveszedelmesebb faj. Rendszerint tömegesen fordul elő és tetemes károkat okoz. Az Adelges faricis és a Sacchiphantes viridis fajok esetében a fő gazdanövény a lucfenyő , amelyen ezek a levéltetvek jellegzetes citrom vagy ananász alakú gubacsokat képeznek (130 o.). Hasonló tünetek: az egyes levéltetűfajok életmódjuk alapján viszonylag könnyen megkülönböztethetők . Élettani hatás: ennek a fajnak az erőteljes és ismételt fertőzése jelentős növekedéscsökken ést okoz és lerontja a fák egészségi állapotát. Gyakran gombabetegségek követik és a fákat a fagy könnyebben károsíthatja. Védelem: tavasszal és őss zel specifikus aficidekkel kezelni. A tenyészidő során néhányszor káliszappanos kezelés is elégséges lehet.

129

Fenyő-gubacstetvek

Levéltetvek

Sacchiphantes spp. , Adelges spp.

Gazdanövények: közönséges ritkábban más lucfenyőfajok .

l ucfenyő

(Picea excelsa),

Tünetek: jellegzetes ananászszerű gubacsok, amelyek eleinte zöldek, később, nagyjából júniustól, amikor az új levéltetűnemzedék elhagyta őket , megbarnulnak. A gubacsak vagy a sarjhajtások tövében (Sacciphan tes) , vagy a sarjhajtások csúcsi részében (Ade/ges) találhatók. A gubacsképződés következtében a tűleve lek megsárgulnak, a sarjhajtások elszáradnak, az ágacskák összecsavarodnak és egyéb fej l ődési rend ellenességek is kialakulnak. Kárte vő: levéltetvek, amelyek tavasszal szívogatásukkal gubacsképződést okoznak a sarjhajtásokon . Ezek a fajok váltogatják gazdanövényeiket, a másodiagos gazdanövény a vörösfenyő , amelyen a levéltetvek szívogatása a tű l evelek torzulásához vezet.

Hasonló tünetek: nincsenek. Élettani hatás: esztétikai károsodás, a másodiagos fertőzés következtében gyakran elhalnak a sarjhajtások. Védelem: a fertőzött részek lemetszése, esetleg az egész fácskát megmetszhetjük, amíg a gubaesek még zöldek, tehát amikor a levéltetvek újabb nemzedéke még nem hagyta el őket. Vegyszeres véde lem - "téli " permetezés szeptember végétől , tavaszi permetezés szelektív aficidekkel vagy paraffinolajat tartalmazó készítményekkel {lemosó permetezés) .

130

Fenyő

Levéltetvek

levéltetvek

Dreyfusia spp., Mindarus abietis (syn . abietinus)

Gazdanövények:

jegenyefenyő

(Abies) .

Tünetek: a tűlevelek csavarodása. A tűlevelek lefelé csavarodnak - Dreyfusia; a tűlevelek felfelé csavarodnak, felülről fehér viaszos csíkok láthatók- Mindarus. Később a fertőzött tűlevelek elhervadnak, súlyosabb fertőzés esetén megbarnulnak. A levéltetvek szívogatása következtében az ágak vagy a fatörzsek sarjhajtásai megrövidülnek. Az ágakan és a fatörzseken viaszos vattaszerű lepedék található, a tűleveleket és az ágacskákat levéltetvek tömegei lepik el. Kártevő:

apró fekete levéltetvek, bonyolult életciklussal és különböző fejlődési alakokkaL Némely fajok első sorban a napos helyeken és a kertekben, parkokban szabadon álló, magányos fákat támadják. A levéltetvek szívogatása tavasztól , a tűlevelek feltűnő csavaradása és az ágacskák károsodása június végétől tapasztalható. Hasonló tünetek: barkék és levélormányosok (196 o.). Élettani hatás: a fiatal fák , különösen a tűleveleket és ágacskákat szívogató alakok támadása időszaká ban rendkívül veszélyeztetettek. A fertőzés következtében az ágacskák elhalhatnak, rendkívül súlyos fertőzés esetén egész fák is elpusztulhatnak. Védelem: a téli kezelést paraffinolajat tartalmazó rovarölő szerekkel végezzük, tenyészidőben szelektív aficidekkel kétszer kezeljük a fákat.

131

Valódi pajzstetvek, kagylós pajzstetvek

Pajzstetvek

Coccidae, Oiaspididae

Gazdanövények: számos lomb- és

tűlevelű

fafaj .

Tüne tek: az ágacskák kérgén, súlyos fertőzés esetén a néhány éves ágakan is ovális , általában 2-9 mm nagyságú, kisebb-nagyobb mértékben kidomborodó pajzsocskák láthatók. Kártevő:

a lárvák aprók és laposak, a nőstények eleinte laposak, később domborúak, testük egy részét vagy teljes testüket védő megkeményedett kis pajzzsal. A nőstények szarosan a fe lszínre tapadva ülnek. Az apró, szárnyas hímek nehezen észrevehetők. Hasonló tünetek: nem ismeretesek. Élettani hatás: egyes fajok szívogatásukkal elsősorban a fiatalabb fácskákat je l entősen károsíthatják. Sú lyos fertőzés esetén a megtámadott fák el is halhatnak. Számos faj nem okoz kárt, mézharmat-termelésük még e l őnyös is lehet. Védelem:

tenyészidőben,

2-3-szor kb . 1O napos ismételten könnyű nyári olaj készítményekkel (pl. Vektafid) permetezzük a fertőzött fákat vagy részei ket. időközönként

132

Lepkék

Vadgesztenye-levélaknázómoly Gameraria ohridella

Gazdanövények: vadgesztenye (Aescu/us), kivételesen a juhar (Acer) is. Tünetek: május végétől a leveleken eleinte fehéres vagy drapp, később barna, szabálytalan foltok (aknák), amelyeket a hernyák rágása okoz. Nyár folyamán kezdetben a korona alsó részének , később az egész fának a lombozata a nagyszámú akna következtében torzult. A levelek megbarnulnak, összesodródnak és korán, már júliustól kezdve hullani kezdenek. Kártevö: a vadgesztenye-levélaknázómaly (Cameraria ohridella) bebábozódva, a lehullott levelek belsejében gubó védelmében telel át a talaj felszínén. A lepkék április végétől kelnek ki , ekkor a fatörzs tövében megfigyelhetjük a lepkék élénk rajzását. A petéket a lepke a levelek színére rakja. Két hét múlva a kikelő hernyó berágja magát a levél belsejébe és járatokat (aknákat) kezd rágni. KözépEurópában a fajnak általában három nemzedéke van. Hasonló tünetek: Vadgesztenye barna levélfoltossága (Guinardia aesculi). A Gameraria ohridel/a esetében azonban az aknák belsejében ellenfényben láthatók a hernyók. A szárazság is okozhat hasonló tüneteket. Élettani hatás: a korai júliusi lombhullás következtében gyakran ismételt rügyfakadásra kerül sor. A hosszabb ideig tartó legyengülés, stresszhatás és a másodiagos fertőzés miatt akár az egész fa is elhalhat. Védelem: késő ősszel eltakarítani és megsemmisíteni a lehullott leveleket. Május elején - a lepkék 1. nemzedékének kirajzásakor a levelek színét kitinszintézis-gátló rovarölőszerekkel (pl. Dimilin, Alsystin) vagy paraffinolajtartalmú, speciális készítményekkel (pl. Vektafid) kell kezelni. Sikeres védekezési eredmények születtek a neem-fa kivonatának (azadirachtin) alkalmazásával is. Próbálkoznak általános rovarölő szerekkel és biológiai védelemmel - élősködőkkel is. 133

Akáclevél sátorosmaly , akácaknázó hólyagosmaly

Lepkék

Phyllonorycter robinel/a, Parectopa robinel/a

Gazdanövények: akác (Robinia pseudo-acacia) .

Parectopa robinel/a

Phyllonorycter robinel/a

Tünetek: akáclevél sátorosmaly - eleinte keskeny, később ovális, kiszélesedő aknák Uáratok) az akáclevelek fonák oldalán. Az aknák végül nagyok, fehéresek és ráncosak . Akácaknázó hólyagosmaly - lapos aknák ujjszerű kinövésekkel a levelek színén . Kártevö: apró molylepkék, évente két nemzedékkeL Mindkét fajt behurcolták Európába. Először 1990 táján figyelték meg őket Ausztriában (Tirolban és a keleti tartományokban). Egy aknában gyakran 2-3 hernyó fejlődik együtt. A bábozódás az akna közelében egy bábburokban történik. Hasonló tünetek: nem ismeretesek. A két faj a rágásnyomok alapján különböztethető meg . Élettani hatás: a levelek színváltozása és lombhullás. Védelem: beavatkozásra nincs szükség. Ha mégis, akkor a kitinszintézis-gátló készitmények, esetleg általános rovarölő szerek alkalmazhatók.

Phyl/onorycter robinel/a

Phyllonorycter robinel/a

134

Lepkék

Platánlevél sátorosmoly Phyflonorycter platani

Gazdanövények: platán (Piatanus). Tünetek: szabálytalan , világosbarna foltok a leveleken , a korona alsó részében.

elsősorban

Kártevö: apró Iepkehernyék a ráncos aknák belsejében a levelek fonákoldalán . A lepkék 1. nemzedéke májusban és júniusban repül , egy esetleges második nemzedék augusztus végén . A szárnyak fesztávolsága 7- 9 mm. Az elülső szárnyak aranybarnák világos, sötéten keretezett rajzolatokkaL Hasonló tünetek: nem ismeretesek. Élettani hatás: csekély fiziológiás legyengülés. Védelem: összegereblyézni és eltávolítani a bábokat tartalmazó lehullott leveleket. Alkalmazhatók kitinszintézis-gátló rovarölő szerek is, de inszekticides beavatkozás általában nem szükséges.

135

Hársfa-sátorosmoly

Lepkék

Phy/lonorycter issikii Gazdanövények: hárs (Tilia) , beleértve a nálunk nem őshonos fajokat és a dísz-kultúrfajtákat. Kárkép: május végétől októberig a levelek fonákoldalán aknákat képez. Ezek eleinte halvány, fokozatosan növekedő foltokra emlékeztetnek, később a hernyó részben kirágja a kü l ső levélparenchimát és a kártétel már felülről is látható. Ekkor a levelek enyhén deformálódnak. Nem barnulnak meg és idő előtt nem hullanak le. Kártevő:

a Phyllonorycter issikii többnyire imágóként telel át a fák kérgének hasadékaiban, a kéreg alatt és egyéb rejtett helyeken . A levélrügyek fakadását követően, általában május elején a nőstények a levelek fonákjára rakják petéiket. A lárvák 4-8 nap múlva kelnek ki. A hernyák fejlődése, a hőmérséklettől függően , 13-40 napig tart. A hernyó egy ritkás szövedékben, közvetlenül az aknában bábozódik. A bábállapot rendszerint 6-12 napig tart. A lepkék nyári nemzedéke június eleje és július dereka között rajzik. A következő nemzedék hernyói nyáron fejlődnek ki és a lepkék augusztus második hete és október között kelnek ki. Ezek a lepkék telelnek át. A nyári nemzedék lepkéi tarkák, míg a téli lepkék szürkék vagy szürkésfeketék. A Phyllonorycter issikii-t valamikor a 20. század 80-as éveiben hurcolták be Kelet-Európába.

Hasonló tünetek: nem ismeretesek. A sátorosmolyok egyéb közép-európai fajai nem a hársfán fejlődnek . Élettani hatás: tömeges támadás esetén a levelek torzulnak és ennek következtében pl. a parkokban vagy a temetőkben álló fák esztétikai értéke leromlik. A levelek színe nem változik és a fák egészségi állapotára sincs befolyássaL Védelem: normális körülmények között a hársfák védelme nem szükséges. Igen súlyos fertőzés esetén számításba jöhetne a levelek kitinszintézis-gátló szerekkel vagy paraffinolajat tartalmazó készítményekkel történő kezelése. 136

Lepkék

Tűztövis-sátorosmoly

Phyllonorycter leucographella

Gazdanövénye k: tűztövis (Pyracantha coccinea), alkalmanként a madárbirs (Cotoneaster), a galagonya (Crataegus) , a berkenye (Sorbus) , az alma (Maius), a birsalma (Cydonia), a japánbirs (Chaenomeles). Kárkép: a levelek felső oldalán fehéres aknák. Az akna keskeny csíkként indul a központi ér mentén, majd fokozatosan kiszélesedik, és kitöltheti a levél felületének jelentős részét vagy az egész levélfelületet is. Később a hernyó magához húzza a levél széleit, az akna szinte észrevétlenné válik. Kártevö: a Phyl/onorycter /eucographel/a a gazdanövény örökzöld leveleiben különböző nagyságú hernyák formájában vagy a lehullott levelekben bábként telel át. Tavaszszal a hernyák befejezik fejlődésüket és közvetlenül az aknákban bábozódnak. A bábállapot 14-18 napig tart. Az első nemzedék lepkéi többnyire május dereka és június eleje között kelnek ki. A nőstények a petéket felülről a levél központi erére rakják. A hernyák 14-20 nap elteltével kelnek ki. Fejlődésük 5-8 hétig tart. A lepkék következő nemzedéke július vége és szeptember eleje között jelenik meg, kivételesen még később. A Phyllonorycter leucographella-t Elő-Ázsiából hurcolták be Európába valamelyik gazdanövényéveL A múlt század 70-es éveitől terjed. Hasonló tünetek: az elsődleges gazdanövényen hasonló módon egyetlen más faj sem fejlődik ki. Egyéb rózsaféléken a kártevő aknái szinte megegyeznek a Phyllonorycter cory/ifolieilus aknáival. Élettani hatás: a súlyosan fertőzött tűztövis esztétikai értéke leromlik és szélsőséges esetben részlegesen a lombját is elveszti. Egyéb gazdanövények en a kártétel elhanyagolható. Védelem: normális körülmények között nem szükséges. Erős fertőzés esetén lehetséges valamelyik kitinszintézisgátló szerrel történő célirányos kezelés. 137

Pókhálós molyok

Lepkék

Yponomeuta spp. (Hyponomeutidae)

Gazdanövények: cseresznye (Cerasus avíum), meggy (Cerasus vulgarís) , májusfa (zelnice, Padus avíum), galagonya (Crataegus) és egyéb lombos fák. Tünetek: rágásnyomok a leveleken, később a hernyák egy szövedékben csoportosulnak, amely súlyos fertőzés esetén több rétegből áll és elboríthatja az egész megtámadott fát vagy cserjét Ilyenkor a hernyák gyakran a teljes lombazatot lerágják. Kártevő: kisméretű

lepkék, szárnytesztávolságuk kb. 20 mm. Az alapszín fehér, apró fekete pontokkaL A szövedékben együtt élő hernyák színe sárga vagy szürke, testükön ugyancsak sötét pontok láthatók. A lepkék júniusban és júliusban repülnek , petéiket kis csoportokban rakják a fatörzsekre és az ágakra. Az időjárástól függően az első hernyóstádium átmászik a rügyekre, esetleg az első levelekre. Később a hernyák elkezdik beszőni magukat. Június végén és júliusban bábozódnak vagy közvetlenül a szövedékben a rágás helyén , vagy a megtámadott cserje vagy fa alsó részében . Hasonló tünetek: nem ismeretesek, legfeljebb az aranyfarú szövő kártétele hasonló. Élettani hatás: lombvesztés, a hernyák gyakran teljesen lerágják a leveleket. A növények azonban rendszerint még ugyanabban az évben ismét kihajtanak. Védelem: a hernyák korai fejlődési fázisában valamelyik engedélyezett rovarölő szerrel lehet permetezn i. Hatékonyak a Bacillus thuringiensis kurstaki baktériumot tartalmazó készítmények is.

138

Aknázó ezüstmolyok

Lepkék

Argyresthia dilectella, Argyresthia trifasciata

Gazdanövények: boróka (Juniperus), tuja (Thuja), hamisciprus (Chamaecyparis). Tünetek: a sarjhajtások levélpikkelyei csúcsuktól barnulnak, ellenfényben a fertőzött hajtásrészek áttetszöek. A sarjhajtások belseje ki van rágva, a rágás helyén sárga, esetleg sárgászöld hernyák találhatók. Késöbb a sarjhajtás károsadott részének tövében kerek nyílás marad vissza.

Argyresthia trifasciata

Kártevö: apró, kb. 1O mm szárnytesztávolságú lepkék. Az A. dilectel/a faj elülső szárnyai világosbarnák, az A. trifasciata fajé sötétebb barnák. A két faj fontos megkülönböztető jegye a lepkék repülési ideje. Az A. trifasciata imágói , már május végén, míg az A. dilectel/a fajé csak júliusban rajzanak. A hernyák hossza eléri az 5 mm-t, a sarjhajtások belsejében rejtve élnek, színük sárgászöld vagy zöld , gyakran enyhén pirosas. A hernyák fagypont feletti hőmérsékleten télen is aktívak. Hasonló tünetek: tujaaknázó-ezüstmoly (Argyresthia thuiel/a, 140 o.) , tuja hajtásbarnulása és -elhalása (Kabatina thujae) gombabetegség {141 o.). Élettani hatás: a hernyák aknázása a növény szempontjából főként esztétikai károsodás okoz. Többéves fertözés következtében az élősövény megritkulhat Védelem: mivel elsősorban a korona fe lső részei károsodnak, a fertözés intenzitása - kivált az élősövények esetében - őszi metszéssel csökkenthető. Emellett kémiai inszekticid is alkalmazható.

139

Tujaaknázó ezüstmoly

Lepkék

Argyresthia thuie/la

Gazdanövények: tuja (Thuja) , ciprus (Cupressus) . Tünetek: már ősszel elkezdődik az ágacskák végén a tűlevelek feltűnő barnulása. A tűlevelek ellenfényben áttetszőek . Ha letörjük az ágacska végét, annak belseje ki van rágva és egy hernyó található benne, tavasszal pedig egy báb. Júniustól, elsősorban a megbarnult ágacskák tövénél majdnem köralakú nyílások jelennek meg . Kártevö: apró lepke (nagysága kb. 6 mm), szárnyainak alapszíne világosszürke, barna vagy szürke foltokkal. Rajzás és peterakás júniusban . A hernyák befúrják magukat a tűlevelekbe, később a sarjhajtásokban aknáznak. A hernyák pirosaszöldek vagy barnászöldek, fejük fekete. Hasonló tünetek: az Argyresthia nemzetség rokon fajainak kártétele, a sarjhajtásokat fertőző Kabatina gombanemzetség, esetleg más gombafajok kórképe. Élettani hatás: elsősorban esztétikai károsodás a sarjhajtások barnulása következtében, ezek később könnyen törnek. Súlyos, ismétlődő fertőzés esetén a fiatal növények el is halhatnak. Védelem: kitinszintézis-gátló rovarölő szerekkel történő permetezés. Az alkalmas időpont a lepkék rajzáscsúcsát követő néhány nap júniusban. A lepkék rajzása feromoncsapdákkal nyomonkövethető.

140

Vörösfenyő-zsákosmoly

Lepkék

Coleophora laricella

Gazdanövények:

vörösfenyő

(Larix) .

Tünetek: a tűlevelek világosbarna csúcsa, elsősorban a korona felső részében és a peremén található ágakon. A tűlevelek belsejében a hernyák járatokat rágnak. Szeptembertől a hernyák sajátos, tömlőszerű zsákban tartózkodnak. Kártevö: a hernyó az ág tövében található zsákban telel át és tavasszal folytatja a rágást. Április végén, a bábozódás előtt a hernyó kb. 5 mm hosszú, világosbarna vagy sötétbarna színű , feje sötét. A májusban kirajzó lepkék szárnyfesztávolsága 1O mm, elülső szárnyaik ezüstbarnák, a hátsó szárnyaik sötétek. Hasonló tünetek: a hernyák zsákja alapján ez a egyértelműen meghatározható.

kártevő

Élettani hatás: gyarapodási veszteségek, a fák elhalása azonban nem következik be. Védelem: többnyire nem szükséges. A lepkék rajzása feromoncsapdákkal figyelhető.

141

Almafarontó lepke

Lepkék

Zeuzera pyrina

Gazdanövények: különböző lomblevelű fafajok, sorban díszfák és gyümölcsfák.

első

Tünetek: a hernyák az ágakat és a 1O cm -nél vékonyabb fatörzseket károsítják. A fertőzést azok a nyílások teszik egyértelművé , amelyeken a hernyák ürüléke eltávozik. A fertőzött ágak hervadnak és elhalnak. A fa a sebeket növényi sebszövettel fedi be. Kártevő: nagyméretű

lepkék - szárnytesztávolságuk 45-65 mm. A szárnyak és a test is fehérszínű, sötétkékfekete pontokkal behintve. Hernyák - hesszuk akár a 6 cm-t is eléri, eleinte rózsaszínűek, később sárgák fekete foltokkal, fejjel és hátpajzzsal. A lepkék júniusban és júliusban repülnek. A petéket a nőstények a kéreg sebeibe és repedéseibe rakják. A lárvák berágják magukat az ágak farészébe és a vékonyabb fatörzsekbe . A lárvák fejlődése 2-3 évig tart. Hasonló tünetek: egyéb farontó rovarok kárképe. A hernyák azonban a fentebb leírt jellemzés alapján jól megkülönböztethetők.

Élettani hatás: a fiatal fák súlyos fiziológiás legyengülése. Az ágak, ritkábban a fiatal fák elhalása. Védelem: a frissen lehullott fertőzött ágak eltávolítása és elégetése. A kisebb hernyók, amennyiben még nem rágták be magukat túl mélyre, a járatba beszúrt drót segítségével elpusztíthatók. A faj ellen létezik a hímek párkereső-tájékozódását megzavaró, feromon-légtértelítéses növényvédelmi technológia is.

142

Lepkék

Fűzfarontó

lepke

Cossus cossus

Gazdanövények: különböző lomblevelű fák , pl. nyár (Popu/us), fűz (Sa/ix) , éger (Ainus) . Tünetek: a lárvák rágása a fatörzs legalsó részén . A hernyák kb. 15 mm széles járatokat rágnak, amelyekből kihullik a fareszelék és az ürülék egy része . A fertő zött részek erős ecetszagot árasztanak. A sebekből szövetnedv szivárog. Kártevö: a lepkék szürkésbarnák, szárnytesztávolságuk akár 1O cm is lehet. Igen robusztusak. A húspiros hernyák akár 1O cm hosszúra is megnőhetnek , vastagságuk 1 cm . Igen falánkak és erős ecetszagot árasztanak. A fejlődésük 3 évig tart. Hasonló tünetek: nincsenek. A eineérek lárváitól eltérően a hernyák a reszeléket kidobálják a nyílásokon, a darázslepkéktől eltérően pedig erősen ecetszagúak. Élettani hatás: a hernyák tömeges támadása gyakran a fák elhalásához vezet. Védelem: problematikus. A fertőzött fákat , amíg a hernyák még bennük vannak, kivágják . Vizsgálják a rovarpatogén fonálférgek alkalmazásának a lehető ségét.

743

Darázslepke

Lepkék

Aegeria apiforrnis

Gazdanövények: nyár (Populus) fajok . Tünetek: ovális, kb. 5-6 mm nagyságú nyílások a fatörzs tövénél. A lárvák rágása nyomán keletkezett járatok a fatörzs legalsó részében találhatók. Kártevö: az imágók 45 mm szárnytesztávolságú lepkék, hasonlítanak a darazsakra. Hasonló tünetek: a nagy nyárfacincér kárképe. Élettan i hatás: fiziológiás legyengülés. A röpnyílások kaput nyitnak kü l önböző gombabetegségeknek. A fertőzött fák hajlamosabbak a törésre. A fiatal és a gyengén fejlődő fák elhalhatnak. Védelem: a hímek tájékozódásának összezavarása feromon -l égtértelítéssel , esetleg a fiata l fák esetében általános rovarölő szerek alkalmazása.

144

Lepkék

Tölgyilonca Tortrix viridana

Gazdanövények: tölgy (Quercus) fajok. Tünetek: április végétől az apró hernyák kirágják a rügyeket Később a hernyák kis tekercsekké szövik össze a leveleket, és ezekben elrejtőznek . A rágásnyomok többnyire a korona felső részében észlelhetők. Kártevö: a lepkék júniusban rajzanak . Elülső szárnyuk és a toruk jellegzetes, tiszta borsózöld vagy zöldessárga márványes színü . A hátsó szárnyak és a potroh szürke színüek. Szárnytesztávolságuk eléri a 13 mm-t. A hernyák piszkoszöldek, fényesek. Hasonló tünetek: a lepkék jellegzetes színük alapján egyértelműen azonosíthatók. A hernyák hasonlóak más sodrómalyfajok hernyóihoz. Az araszoló lepkék, a gyapjaslepkék, esetleg a bagolylepkék hernyói nem összetéveszthetők e fajjaL Élettani hatás: a tölgyilonca néhány éves időközönként tömegesen elszaporodik (gradáció). Ilyenkor a fakoronák jelentősen megritkulnak, de tarrágás nem következik be. Védelem: szükség esetén a kis hernyák előfordulásakor B. thuringiensis kurstaki hatóanyagú készítményeket lehet alkalmazni.

145

Fenyő

tükrösmaly

Lepkék

Epinotia tedel/a

Gazdanövények: kü l önböző fenyőfajok (Picea) , első sorban a l ucfenyő (P excelsa) . Tünetek: belül többé-kevésbé teljesen kirágott, eleinte halvány, késő b b rozsdásodó tűlevelek, kezdetben ürülék nélkül. Később a hernyák néhány tűlevél körül ritkás szövedéket készítenek, amelyben már az ürülék is megjelenik. Súlyosabb fertőzés esetén gyakran sűrű szövésű "fészkek" jelennek meg , amelyek a védett helyeken akár néhány évig is megmaradhatnak. Kártevö: apró lepke, amely jún iusban és júliusban repül. A hernyák kikelésüket követően berágják magukat a tűlevelekbe , amelyeket fokozatosan teljesen ki rág nak. A rágás első tünetei gyakran már a nyár vége felé szembeöt l őek. A fertőzés rendszerint a korona belsejében kezdődik az idősebb tűleveleken. A fertő zésnek kedvez a túl sűrű állomány és a hosszantartó esős időjárás.

Hasonló tünetek: az Epinotia nanana és az Epinotia pygmaeana kártéte le hasonló , de már a nyár elején előfordulnak és a hernyák nem szőnek olyan sűrű szövedéket. Élettani hatás: e ls őso rban az élősövények és a kerti fák esztétikai károsodása. A gyakran tömeges tűlevélveszteség következtében a gyarapodás lelassul. Egész fákat nem fenyeget. Védelem: többnyire nem szükséges. A lepkék repülése idején és a tűlevelek között átmászó hernyák el len kantakt rovarölő szerek alkalmazhatók. Az első lárvastádium Uúnius) hernyói ellen a kitinszintézis-gátló készítmények és az általános rovarö l ő szerek is hatásosak.

146

Lepkék

Fenyősövény

tükrösmoly, fenyveslakó tükrösmoly Epinotia nanana, Epinotia pygmaeana

Gazdanövények:

elsősorban

a lucfenyő (Picea excelsa).

Tünetek: a fiatal tűlevelekből összefont, ritkás gubókból álló fészkek, amelyek szinte kizárólag idei sarjhajtásokon fordulnak elő . Az idősebb tűlevelek csak kivételesen fertőződnek.

Kártevö: apró, 8-12 mm szárnytesztávolságú lepkék, színük szürke vagy szürkésbarna. A hernyák eleinte a tűlevelekben aknáznak, amelyeket kirágnak, később ritka szovesu gubókat készítenek. Elsősorban a középkorú és az idősebb fákon fordulnak elő , de olykor a fiatal fákat is károsítják. Hasonló tünetek: fenyő tükrösmaly (Epinotia tedel/a (146 o.) és az Észak-Amerikából behurcolt fenyőtű borzasmaly (Coleotechnites piceael/a). Élettani hatás: többnyire nem jelentős , de a fiatalabb fákon és cserjéken számottevő tűlevélveszteség is bekövetkezhet Kivételesen a rügyek is károsadhatnak és a sarjhajtások elsatnyulhatnak. Védelem: enyhe fertőzés esetén nincs szükség védelemre. Egyébként nyár végén valamilyen rovarölő szerrel, pl. kitinszintézis-gátló készítménnyellehet ellene védekezni.

147

Fenyőilonca

Lepkék

Rhyaciania buoliana

Gazdanövények:

különböző fenyőfajok

(Pinus).

Tünetek: az ágak elhalása és törése elsősorban a fiatal erdei fenyők rügyeinek belsejében található hernyák rágása következtében. A fertőzés az ágképződés rendellenességeihez és görbe növekedéshez vezet. Kártevö: a lepkék elülső szárnyai pirosak, fehéresszürke hálózattal, a szárnyak fesztávolsága kb. 20 mm . A nőstények a petéket júliusban rakják a fiatal erdei fenyők rügyeibe . A hernyák az áttelelést követően a kibontakozó fő rügyet rágják ki. Hasonló tünetek: a szúbogarak, egyéb sodrómolyok kártétele, a sarjhajtások elhalása (gombabetegség). Élettani hatás: a fiatal fák bokrosedása és ágképző dési károsodása. Elhalás nem következik be. Védelem: a hernyák rejtett életmódjára való tekintettel a rovarölő szerekkel történő kezelés problematikus. A hímek rajzását feromoncsapdákkallehet követni.

148

Lepkék

Barna

gyapjasszövő Eriogaster Janestris

Gazdanövények: nyír (Betu/a), hárs (Ti/ia) , fűz (Sa/ix) , rózsafélék (Rosaceae). Tünetek: a hernyák a leveleket eleinte csak a szélüktől rágják, később az egész levelet elfogyasztják. Végül a hernyák tarra rágják a lombkoronát, eközben különböző nagyságú , zsákszerű gubókat képeznek. Kártevő:

a lepkék szárnyfesztávolsága akár 42 mm is lehet, a szárnyak alapszíne rozsdabarna vagy szürkésbarna, szembeötlő világos csíkkal és két fehér folttal a szárnyakon. A nőstények potrohának végét sűrű, világosszürke szőrcsomó borítja. A hernyák hossza akár 50 mm is lehet, színük fekete- vagy szürkésbarna, szőrzetük fehéres, sárgás vagy pirosas, két sor sárgásvörös szőrrel borított, többnyire fehérszegélyű foltokkal a háti oldalon. A fej fekete , az állábak (tolólábak) vörösbarnák. A bábállapot gyakran 7 évig is tart. Hasonló tünetek: hasonló gubókat szőnek a pókhálós molyok és az aranyfarú szövő hernyói , de a hernyák színét nem lehet összetéveszteni. Élettani hatás: a korona ritkulása, esetleg a lombozat részleges tarrágása. Feltűnőek a nagy hernyófészkek, de a fák jelentős mértékben csak kivételes esetben károsodnak. Védelem: többnyire nem szükséges , a fiatal fák esetén alkalmazhatók a 8 . thuringiensis kurstaki hatóanyagú készitmények vagy kitinszintézisgátló szerek. fertőzése

149

Gyűrűsszövő

Lepkék

Maiacosama neustria

Gazdanövények: nyír (Betu/a), tölgy (Quercus) , nyár (Populus), fűz (Sa/ix), galagonya (Crataegus), mogyoró (Cory/us) , kökény (Prunus spinosa), a gyümölcsfák többsége. Tünetek: júniusban és júliusban a nőstények spirális gyűrűkben helyezik el petéiket az ágakon . A hernyák eleinte a hernyófészekben élnek, hamar szétmásznak és magányosan táplálkoznak. Úgyszintén jellegzetes a hernyák színe. Kártevő: a hernyák hossza elérheti az 5 cm-t. A hernyák kezdetben sötétek, később nyerik el összetéveszthetetlen csíkos mintázatukat. Testük két oldalán egy-egy széles élénk kék sáv húzódik. A hernyák testének háti része feltűnően fekete-fehérsárga finom sávozású. Ha a hernyókat megzavarják, testük elülső részével csapkodnak . A lepkék rozsdabarnák két harántcsíkkaL A szárnyak fesztávolsága kb. 25-35 mm .

Hasonló tünetek: a peték elhelyezésének módja és a hernyák színe egyedi . Élettani hatás: régebben igen gyakori és káros faj volt. Manapság károsító mennyiségben csak ritkán fordul elő . Amennyiben nagyobb számban fordul elő , akár tarra is rághatja a lombot, de csak az egyes ágakon. Védelem: a gyűrűkben levő peték vagy az első stádi umú hernyák fészkeinek levágása és megsemmisítése. A védelem azonban többnyire nem szükséges . Ha mégis, akkor Bacillus thuringiensis kurstaki-t tartalmazó biokészítmények alkalmazhatók.

150

Tölgyfaszövő

Lepkék

Lasiocampa quercus

Gazdanövények: tölgy (Quercus), számos lombos fa, sok cserjefaj.

tűlevelű

és

Tünetek: a különböző fiatal tűlevelű és lombos fák (nagyjából 2 m magasságig) és cserjék levelein hernyórágás. A rágás szeptemberben kezdődik és az áttelelést követően márciustól vagy áprilistól folytatódik. Kártevö: a lepkék okkersárgák (nőstények) vagy barnák (hímek), elülső szárnyaikon világos folttal és különböző színárnyalatú sávokkal az elülső és a hátsó szárnyakon . A nőstények nagyobbak és világosabbak. A hernyók hossza eléri a 70 mm-t, bársonyosan barna szőrzet borítja őket , amelyben fehér szőrőcskékből álló rajzolatok és fehér oldalsávok láthatók. A hernyók májusban selymes, barna szövedéket szőnek, amely vagy a talaj színén , vagy a növényen található. Hasonló tünetek: egyéb rovarok rágása . Élettani hatás: a hernyók intenzív rágásakor, amikor tarra rágják az ágakat (ilyen csak kivételesen fordul elő), a tűlevelű fák elhalhatnak. A lomblevelű cserjék és fák az egyéves kárasitás során nincsenek veszélyben. Védelem: az első lárvastádiumok őszi permetezése Bacillus thuringiensis kurstaki hatóanyagú biológiai rovarölő szerekkel , amelyekre a hernyók nagyon érzékenyek. A beavatkozást a rágás észlelését követően a lehető leghamarabb el lehet végezni tavasszal is.

151

Fenyőpohók

Lepkék

Dendra/imus pini

Gazdanövények: fenyő (Pinus) - beleértve a törpe(P mugo) is - duglászfenyő (Pseudotsuga menziesi1) , kanadai selyemfenyő (P. strobus), vörösfenyő (Larix). fenyőt

Tünetek: a nagy, sűrű- és rövidszőrzetű hernyák úgy rágják meg a tűleveleket , hogy csak rövid levélhüvelyek maradnak. Legelőször az idősebb tűleveleket, később a fiatalabbakat is lerágják. Kártevö: a hernyák alapszíne barna, fekete U-alakú rajzolatokkal a hátoldalukon. Augusztustól októberig a fákon találhatók, és az áttelelés után a fa tövében levő tűlevélhalomban élnek márciustól június derekáig . A lepkék szárnyfesztávolsága 50 mm-től (hímek) 80 mm-ig (nőstények) terjed. A lepkék alapszíne a szürkésfeketétől a szürkésbarnán át a barna valamennyi színárnyalatáig változhat. Jellegzetes az elülső szárnyakon levő fehér pont. Hasonló tünetek: fenyők tűleveleit fogyasztó egyéb hernyófajok, de mind a hernyák mind a lepkék nagyon jellegzetesek. Élettani hatás: ez a faj elsősorban az idősebb növényeket támadja meg. Normális esetben a kártétel jelentéktelen , tömeges megjelenése (gradáció) igen ritka, tetemesebb károkat csak Észak-Európában okoz. Védelem: nem szükséges. Ha mégis, a fiatalabb hernyák ellen ősszel Bacillus thuringiensis kurstaki alapú készítményeket, tavasszal pedig kitinszintézis-gátló szereket lehet alkalmazni .

152

Fenyőszender

Lepkék

Sphinx pinastri

Gazdanövények: erdeifenyő (Pinus), vörösfenyő (Larix), lucfenyő (Picea) és jegenyefenyő (Abies). Tünetek: csupasz, magányos hernyók, a potroh utolsó előtti szelvényén jellegzetesen meggörbült fekete szarvacskávaL A hernyák júniustól szeptemberig fordulnak e lő.

Kártevö: nagy csupasz hernyók, alapszínük zöld vagy barna. Jellegzetes a fekete meggörbült szarvacska a potroh utolsó előtti szelvényén . Bábozódás előtt akár 9 cm hosszú is lehet. A lepkék szürkék, szürkésbarnák vagy szürkésfeketék, fekete rajzolatokkaL A szárnyak fesztávolsága 7,5-9 cm. Hasonló tünetek: nem

összetéveszthető .

Élettani hatás: káros mennyiségben igen ritkán fordul elő.

Védelem: nem indokolt. A hernyák érzékenyek a 8. thuringiensis alapú készítményekre.

153

Galagonyalepke

Lepkék

Aporia crataegi

Gazdanövények: galagonya (Crataegus), kökény (Prunus spinosa). alkalmanként a nyír (Betu/a), a fűz (Sa/ix) és a gyümölcsfák többsége is. Tünetek: a hernyák együtt vészelik át a telet az ágak összesodort száraz levelei között kialakított szövedékben . A burkok belsejében szürkéssárga, rövid szőrrel borított, kb. 1 cm hosszú hernyák találhatók. Kártevö: a hernyák az áttelelést követően 5 cm hosszúságúra is megnőnek. Sárgásfekete színűek , fényesek, rövid szőrrel borítottak. A lepkék élénk fehérek , szembeötlő fekete szárnyerezetteL A lepkék nappal röpülnek. Hasonló tünetek: nem igen jellegzetesek.

összetéveszthető ,

a hernyák

Élettani hatás: a 20. század 60-as éveinek végéig ez a faj sok esetben kiterjedt károkat okozott a gyümölcsösökben , a fasorokban és a kertekben. A 20 . század végén a legtöbb élőhelyről eltűnt, de az utóbbi években néhány csehországi térségben (Csehország északi és nyugati részén) ismét nagy számban fordul elő. Magyarországon az utóbbi évtizedekben kifejezetten ritka. Védelem: egyelőre nem indokolt. Szükség esetén alkalmazni lehet a B. thuringiensis alapú biokészítményeket

154

Lepkék

Nagy téliaraszoló Erannis detoliaria

Gazdanövények: tölgy (Quercus), nyír (Betu/a), cseresznye (Cerasus avium), szil (U/mus) és egyéb lomblevelű fák. Tünetek: a hernyák rágása tavaszi rügyfakadáskor. Tömeges előfordulás esetén a fák koronája erősen megritkuL Kártevö: a hernyák elérik a 35 mm-es hosszúságot is, színük vörösbarna világossárga oldalfoltokkaL Jellegzetes araszoló mozgásuk van. Gyakran egy fonáion leereszkednek a levelekrőL A nőstények szárnya redukált. A hímek októbertől januárig repülnek. Szárnytesztávolságuk 35-38 mm , szárnyuk színe a drapptól a vörösbarnáig változik, sötétebb rajzolatokkaL Hasonló tünetek: kis téliaraszoló (157 o.). A hernyák eltérő nagyságúak és színűek. Élettani hatás: a több évig tartó rágás veszélyes. A lombozat két egymást követő évben történő teljes lerágása a tölgyfa elhalásához vezethet. Védelem: ősszel ragadós hernyóövet helyeznek ki a fatörzsekre mászó nőstények ellen . Rügyfakadás idején az első hernyóstádium ellen permetezünk. Hatékony a Bacillus thuringiensis kurstaki hatóanyagú biokészítményekkel történő kezelés is.

155

Kis téliaraszoló, bükk téliaraszoló

Lepkék

Operophthera brumata, O. fagata

Gazdanövények: gyertyán (Carpinus), tölgy (Quercus) , bükk (Fagus) , nyír (Betu/a) , gyümölcsfák. Tünetek: hernyórágás a leveleken {eleinte "ab lakszerű ") már rügyfakadás idején. A hernyák világoszöldek fehér csíkokkaL Kártevö: az araszolólepkék hernyói jól jellegzetes araszoló mozgásukról.

felismerhetők

Hasonló tünetek: nagy téli araszoló (155 o.). Más lepkefajok hernyói is okozhatnak rágásnyomokat a leveleken. A hernyák araszoló mozgása könnyíti az azonosítást. Élettani hatás: gradáció esetén már májusban és júniusban lomb nélkül maradnak a fák. Szám os fa ezt követően újra kirügyezik. Gyümölcsfák esetében a virágok és a termések is károsodhatnak. Védelem: ősszel hernyófogóövet kihelyezni a fatörzsekre mászó nőstények ellen. A fiatal hernyák ellen permetezü nk. A B. thuringiensis-t tartalmazó biokészítmények nagyon hatékonyak.

156

Fenyőaraszoló

Lepkék

Bupalus piniarius

Gazdanövények: erdei (Pseudotsuga).

fenyő

(Pinus silvestris) , duglász-

fenyő

Tünetek: a tűleveleket az araszolólepkék hernyói rágják; ezeket az állábak (tolólábak) jellegzetes elhelyezkedése jellemzi - a test középső részén nincsenek állábak (tolólábak), a potroh utolsó előtti és utolsó szelvényén egy-egy pár álláb (tolóláb) található. Kártevö: jellegzetes araszolólepke hernyók, színük zöld, három fehér csíkkal a hátukon és két sárga csíkkal az oldalukon. A lepkék rozsdabarnák, feltűnő fehér fotokkal a szárnyak felső és alsó oldalán egyaránt. A hátsó szárnyak fonákoldalán a szárnyak tövétől kiindulva a szárnyak pereme felé húzódik egy feltűnő, nem túl élesen határolt fehér csík. Hasonló tünetek: egyes araszolólepke-hernyók.

jelentéktelen

kártételű

Élettani hatás: gradáció esetén az erdei fenyők koronájának ritkulását okozhatja. A károsodás azonban viszonylag ritka. Védelem: általában nem szükséges. A hernyák érzékenyek a B. thuringiensis tartalmú készítményekre.

157

Mediterrán búcsújárólepke

Lepkék

Traumatocampa pityocampa

Gazdanövények: különbözö fenyőfajok (Pinus), cédrus (Cedrus) , ritkábban lucfenyő (Picea), vörösfenyő (Larix) , jegenyefenyő (Abies) . Tünetek: eleinte reszelő rágás, késöbb a tű l evelek teljes lerágása. Ösztöl a tél folyamán a fákon fehér, vattaszerű , akár fél méteres fészkek vannak, amelyekben több száz hernyó található. Kártevö: a sötét hernyókat sűrű szörzet borítja, testük oldalán vi lágos, háti részén rozsdás szörcsík látható. A lepkék szürkésfehérek, a hímeknek feltűnő fésűs csápjuk van. Ez a kártevő a Földközi-tenger vidékén tömegesen fordul elő . Közép-Európában eddig csak elvétve figyelték meg. A hernyák a fészkekben telelnek át, ahol védve vannak a hideg és a predátorak ellen . Tavasszal "búcsújárásra" emlékeztető módon vándorolnak a fákró l lefelé, hogy a talajban bábozódjanak. A bábállapot néhány hónaptól négy évig tarthat. A lepkék nyáron repülnek, a nőstények a párosadást követően a tápnövények tűleveleinek tövében helyezik el petéiket. Kb . egy hónap elteltével kikelnek a hernyák és két vedlés után megkezdik a fészek kialakítását. Hasonló tünetek: nem ismeretesek, a téli hernyófészkek egyediek. Élettani hatás: súlyos tűlevélveszteségek vagy a tű levelek teljes lerágása. Az alkalomszerű teljes levélveszteséget a fák túlélik. A hernyák szörmaradványai a faj el őfordulási helyén tartózkodó embereknél súlyos allergiás reakciót válthatnak ki! Védelem: gradáció esetén Bacillus thuringiensis kurstakit tartalmazó készitmények vagy kitinszintézis-gátló szerek alkalmazása. Egy másik lehetőség a hernyókat tartalmazó fészkek lemetszése és megsemm isitése -vigyázat, munka közben védőöltözetet kell használni! 158

Búcsújáró lepke

Lepkék

Thaumetopoea processionea

Gazdanövények: tölgy (Quercus), tölgy (Q. cerris).

elsősorban

a cser-

Tünetek: a hernyórágás nyomai a leveleken. A fiatal leveleken a hernyák "ösvényeit" szövedék borítja, az idősebb leveleket a hernyák vázszerűen kirágják, ezért csak a levelek erezete marad meg. A hernyófészkek általában a fatörzseken és a tartóágak elágazásaiban találhatók. A szőrös , szürkéssárga hernyák " búcsú járása" a fatörzseken . Kártevő:

a búcsújáró lepke szárnyfesztávolsága

25-30 mm . A hernyáknak pirosasbarna " szőrtükrei" vannak. A sima felületű, szőrrel borított 100-200 petét tartalmazó petecsamák leggyakrabban az magányos tölgyfákon találhatók.

idősebb,

Hasonló tünetek: más lombrágó rovarok, pl. gyapjaslepke. Élettani hatás: a korona ritku lásának vagy elvétve csupaszra rágásának nincs különösebb jelentősége. Az ismételt tarrágás azonban a fák elhalásához vezethet vagy egyéb károkat okoz. Vigyázat! A hernyák letöredező szőre fájdalmas bőr- és szemgyulladást okozhat. Védelem: a hernyószőrök gyulladáskeltő hatása miatt a lakott területeken nélkülözhetetlen. Mind a Bacillus thuringiensis tartalmú biokészítmények, mind az egyéb rovarölő szerek hatékonyak.

159

Sárgafoltos

púposszövő

Lepkék

Phalera bucephala

Gazdanövények: lomblevelű fák , elsősorban a hárs (Tilia), a fűz (Sa/ix) és a tölgy (Quercus) . Tünetek: eleinte a levél fonákoldalán együtt élő kis hernyák csoportjainak hámozgató rágása. Az így károsadott helyek barna színűvé válnak, később az egész levél és egész ágak csupaszra rágása. Kártevö: lepke- szárnyfesztávolsága legalább 60 mm , az elülső szárnyak szürkésezüst színűek , pirosas rajzolatokkal és a szárnyak csúcsain világos félhold alakú rajzzal. A hernyák akár 60 mm hosszúak is lehetnek, feketéssárga rácsazatos rajzolattal és narancssárga körökkel a szelvények között. A fej fekete. Széleskörű politág faj, amely hajlamos a gradációra. Gyakran előfordul a parkokban , a fasorokban , a kertekben, a faiskolákban , elsősorban a fiatal fákon és cserjéken. Hasonló tünetek: egyéb levélrágó hernyók, de a púposszövő hernyójának színe igen jellegzetes. Élettani hatás: nincs. Védelem: általában nem szükséges, legfeljebb a fiatal hernyókat összeszedjük a levelek fonákján (május és június). Esetleg biológiai vagy kitinszintézis-gátló rovarölő szerekkel kezelni a növényeket a fiatal hernyák rágása idején.

160

Lepkék

Őszi kékesbagolylepke Diloba caeruleocephala

Gazdanövény: galagonya (Crataegus) , fűz (Salix) , nyár (Populus), tölgy (Quercus) , berkenye (Sorbus) , alma (Maius), körte (Pyrus) és valamennyi csonthéjas gyümölcsfaj. Tünetek: szürkéskék vagy kékeszöld hernyók, fekete szemölcsökkel , amelyekből rövid , fekete, kemény serték nőnek ki. Hátukon és testük oldalán sárga csíkok vannak. A hernyók tavasztól június végéig találhatók. Kártevö: a hernyók fejtokja kék. A lepkék szárnyfesztávolsága kb. 45 mm . Az alapszín szürke, két vese alakú folttal az elülső szárnyakon. Hasonló tünetek: bagolylepkék hernyói. Viszont jellegzetes a hernyók kék fejtokja. Élettani hatás: tömegesebb előfordulás esetén is csak koronaritkító rágás tapasztalható. Védelem: nem szükséges.

161

Tavaszi

fésűsbagolylepkék

Lepkék

Noctuidae , Orthosia nem

Gazdanövények: tölgy (Quercus), nyár (Populus) , fűz (Salix), szil (U/mus), juhar (Acer), bükk (Fagus) és egyéb lomblevelű fák. Tünetek: májusban és júniusban sok fafaj levelein csupasz, zöld, a bábozódás előtt akár 40 mm hosszú hernyák találhatók. Kártevö: csupasz hernyók, színük zöld vagy a zöld árnyalataiban játszik. Testük oldalán és háti részén világos csík van. A lepkék szürkések, szárnyaik fesztávolsága eléri a 45 mm-t is . Hasonló tünetek: a gyapjaslepkék és a szövőlepkék hernyóitól eltérően a hernyák csupaszok. Az araszoló lepkék hernyóitól eltérően nemcsak a potroh utolsó szelvényén , hanem további négy szelvényén is állábak (tolólábak) vannak. Élettani hatás: többnyire csak lombritkító rágás. Védelem: Altalában fölösleges. Túlszaporodás esetén 8. thuringiensis-t tartalmazó készítmények vagy

kitinszintézis-gátló szerek alkalmazása.

162

Fenyő

Lepkék

bagolylepke Panolis fiammea

Gazdanövények: erdeifenyő (Pinus), és jegenyefenyő (Abies).

lucfenyő

(Picea)

Tünetek: a tűleveleken feltűnő , zöld csíkozású hernyák vannak. Kisebb egyedszám esetén könnyen elkerülik a figyelmet. Kártevő:

a lepkék szárnyfesztávolsága kb. 4 cm. Az alapszínük rozsdabarna, szárnyukon két feltűnő fehér folttal. A hernyák májusban kelnek ki , az első lárvastádium frissen kihajtott tűlevelekkel táplálkozik. Az idősebb hernyák idősebb tűleveleket is fogyasztanak. Bábozódás előtt hosszuk elérheti akár a 45 mm-t is, színük zöld, feltűnő világos és sötét (barna és fekete) csíkokkal a hátukon és testük oldalán. Hasonló tünetek: a fenyőaraszoló hasonló hernyóitól és a púposszövő lárváitól eltérően testük 6-9. szelvényén 4 pár álláb (tolóláb) található. Élettani hatás: lokálisan az erdeifenyő nagyobb területen tarra rágják . Közép-Európában az utóbbi évtizedekben károsító mennyiségben csak ritkán fordult elő .

Védelem: szükség esetén a fiatal hernyák ellen 8 . thuringiensis -t tartalmazó biokészítményeket vagy kitinszintézis-gátló szereket lehet alkalmazni.

163

Tarka

kisszövő

Lepkék

Teia recens

Gazdanövények: lombos fák és cserjék, közülük elsősorban a lucfenyő (Picea).

tűlevelűek ,

Tünetek: a tűlevelűeken a hernyák először a rügyeket és a fiatal tűleveleket rágják , később az idősebb tűleveleket is. Ezeket vagy teljes mértékben lerágják, vagy csak rövid csonkek maradnak belőlük. Kártevö: a lepkéket feltűnő ivari kétalakúság {dimorfizmus) jellemzi. A hímek szárnyfesztávolsága 30 mm , a szárnyak alapszíne szürkésbarna. A szárnyak felső harmadában a világosbarna és fehér foltok széles csíkot alkotnak. A nőstényeknek csak jelentéktelen szárnycsonkjaik vannak, szőrzetük sűrű és szürke. A 35 mm hosszú hernyák eleinte feketék , később igen tarkák, bizarr módon szőrösek. Hátukon négy, feltűnő sárga vagy barna szőrcsomó található, az első háti szelvényen kettő , a test 11 . szelvényén egy, hosszú, fekete , végükön elágazó szőrökből álló ecsets zerű pamacs van . Hasonló tünetek: esetleg más, lomb- és tüleveleket fogyasztó hernyók, viszont a hernyák s z őrzete nagyon jellegzetes és fajspecifikus . Élettani hatás: a fákat nem fenyegeti különösebb veszély, esetleg a gyümölcsfák terméshozama lesz valamivel kisebb. Védelem: csak a kártevő túlságos elszaporodása esetén lehet szükséges. A hernyák egyaránt érzékenyek a vegyi rovarölő szerekre és a B. thuringiensis-t tartalmazó biokészítményekre.

164

Rozsdabarna

Lepkék

kisszövő

Orgyia antiqua

Gazdanövények: lombos fák és cserjék, közülük főleg a lucfenyő (Picea) .

tűleve l űek ,

Tünetek: a tűlevelű fákon a hernyák először a rügyeket és a fiatal tűleveleket fogyasztják, később az idősebb tűleveleket is. Ezeket vagy teljesen lerágják, vagy csak csonkokat hagynak. Kártevö: a lepkéket feltűnő ivari kétalakúság (dimorfizmus) jellemzi. A hímek szárnyfesztávolsága 30 mm , a szárnyak alapszíne szürkésbarna. A szárnyak felső harmadában a világosbarna és fehér foltok széles csíkot alkotnak. A nőstényeknek csak jelentéktelen szárnycsonkjaik vannak és szürke szőröcskék borítják őket nagy sűrűségben. A 35 mm hosszú hernyák eleinte feketék , később igen tarkák, bizarr módon szőrösek. Háta közepén sötétbarna csík fut, ezen négy, tömött sárga vagy barna szőrkefe található. Szelvényenként 4- 6 kisebb , vöröses-sárgás szemöles van , melyeken szürkés, puha szőrcsomók találhatók. Az 1., 5. , és utolsó szelvényen bunkós végű szőrökből álló ecsetpár van. Hasonló tünetek: esetleg más , lomb- és tűleveleket fogyasztó hernyók, viszont a hernyák szőre nagyon jellegzetes. Élettani hatás: a fákat nem fenyegeti különösebb veszély, esetleg a gyümölcsfák terméshozamát csökkenti kismértékben . Védelem: csak a kártevő gradációja esetén szükséges. A hernyák egyaránt érzékenyek a vegyi rovarölő szerekre és a 8 . thuringiensist tartalmazó biokészítményekre.

165

Hamvas

szövő

Lepkék

Calliteara pudibunda

Gazdanövények: elsősorban a bükk (Fagus), de a tölgy (Quercus), a dió (Juglans) és számos egyéb lomblevelű fák. Tünetek: a tömött szőrű, hátán négy szőrkefét és 8. szelvényén kb. 1O mm hosszú szőrpamacsot viselő hernyák rágása. Kártevő:

a hosszú szőrű hernyéknak két színváltozatuk van. Vagy sárgászöldek, vagy piszkosbarnák. Jellegzetes a fentebb leírt szőrzet. A lepkék szárnyfesztávolsága eléri a 45 mm-t (hímek), ill. a 65 mm-t (nőstények) , a szárnyak színe szürkésfehér. Hasonló tünetek: a hernyák jellegzetes más fajok kizárhatók.

szőrzete

miatt

Élettani hatás: kivételesen lokálisan túlszaporodhat, ilyenkor a lombazatot tarra rágja. A bükkfákon a kártevő támadásával egyidejűleg jelentkező gombafertőzés (elsősorban a Nectria nemzetség képviselői) a fertőzött fák mortalitásához vezethet. Védelem: a Bacillus thuringiensis baktériumokat tartalmazó készítmények magas hatásfoka igazolt. A kezelés megfelelő időpontja az első hernyóstádium előfordulása június-július folyamán .

166

Fenyő-gyapjaslepke

Lepkék

Calliteara abietis

Gazdanövények:

jegenyefenyő

(Abies) .

Tünetek: bizarr színű és szőrzetű hernyák négy, fehér és piros szőrökből álló pamaccsal a potroh első négy szelvényén . Kártevö: a hernyák elérik a 45 mm-es hosszúságot , alapszínük zöld. A fentebb említett 4 pamacs mellett van egy hosszú sárga szőrpamacsuk is a potroh végén , valamint két előre álló fekete pamacsuk a fejük oldalán . A lepkék szürkésfehérek, éles fekete rajzolatokkaL Előfordulását Magyarországon még nem észlelték. Hasonló tünetek: a lepkék részben hasonlóak a Calliteara pudibunda fajhoz, a hernyák azonban, jellegzetes szőrzetüknek köszönhetően , összetéveszthetetlenek. Élettani hatás: elvétve lokálisan túlszaporodnak, emiatt a jegenyefenyők koronái megritkulnak. Védelem: többnyire nem szükséges. Ha mégis, a B. thuringiensis alapú biokészítményeket lehet alkalmazni.

167

Aranyfarú

szövő

Lepkék

Euproctis chrysorrhoea

Gazdanövények: tölgy (Quercus), különböző lomblevelű fák, a gyümölcsfákat is beleértve, elsősorban a galaganyát (Crataegus) támadja meg. Tünetek: a hernyák nyár végi kikelésüket követően a sűrű szövedékben csoportosulnak, amelyben át is telelnek (a lombtalan fákon szembeötlőek!). Tavasszal a hernyák megtámadják a rügyeket, később a leveleket is. Kártevő:

a lepkék szárnyfesztávolsága 30-35 mm, a szárnyak színe fehér, a hímeken olykor apró sötét foltok is láthatók. A nőstények potrohán sűrű arany színü szőrpamacs van. A lepkék júliusban és augusztusban repülnek. A kupacokban lerakott peték a nőstények potrohából származó arany színü szőröcskékkel fedettek. A hernyák hossza 35-40 mm, színük feketésbarna piros és fehér rajzolatokkal , rövid rozsdabarna szőröcskék borítják őket. Hasonló tünetek: a sürü szövedékben együtt hernyókat nem lehet összetéveszteni.

áttelelő

Élettani hatás: az intenzív és ismétlődő hernyórágás a megtámadott fák elhalásához is vezethet. Védelem: a (levélhullást követően jól látható) szövedékben áttelelő hernyák eltávolítása és megsemmisítése vagy a lomb lepermetezése B. thuringiensis-t tartalmazó készítményekkel nyár végén , még azt megelőzően , hogy a hernyák sürü szövedéket készítenek maguknak.

168

Lepkék

Fűzfaszövő Levcoma salicis

Gazdanövények: elsősorban a fűz (Salix) és a nyár (Populus), kivételesen a tölgy (Quercus), a szilva (Prunus), a körte (Pyrus) , az alma (Maius) és a naspolya (Mespi/us) . Tünetek: a kis hernyák a levél fonákoldalán csoportosan élnek, ahol csak a bőrszövetet (epidermiszt) rágják . Az 1. vedlést követően a kéreg repedéseiben a fatörzs tövében ritkás , fehér gubókat szőnek , amelyekben áttelelnek. Tavasszal visszatérnek az ágak közé, ahol befejezik fejlődésüket. Olykor teljesen lecsupaszítják a megtámadott fákat. Egyenként bábozódnak az összeszött levelek között. Kártevö: a hernyák színe a fajra jellemző. A háton húzódó fekete csíkban számos nagy fehér folt található. A testszelvényeken elhelyezkedő jellegzetes nagy szemölcsök színe rozsdás . A test oldalán kék sávok húzódnak. A lepkék tiszta fehérek , selymes fényüek. A lábak feketén -fehéren csíkozottak. Hasonló tünetek: nem összetéveszthető. A hernyák és a lepkék megjelenése igen jellegzetes. A lepkékhez az l - betűs szövő (Arctornis 1-nigrum) hasonlít, amelynek fehér szárnyain jellegzetes L alakú fekete rajzolat látható. Élettani hatás: többnyire elhanyagolható. Lokálisan gradáció alakulhat ki , amely során a hernyák akár tarra is rághatják az ágakat. Védelem: tavasszal, a levelek kirügyezését követően , amikor a hernyák különösen érzékenyek a beavatkozásra 8 . thuringiensis alapú készítményekkel kezeljük a fákat.

169

Apácalepke

Lepkék

Lymantria manacha

Gazdanövények: számos tűlevelű és lomblevelű faj, elsősorban a lucfenyőt (Picea) , a jegenyefenyőt (Abies) és a vörösfenyőt (Larix) részesíti előnyben. Tünetek: április végén a petecsomékból kikelnek a hernyók, amelyek néhány napig együtt maradnak. Ezt követően szétszóródnak az ágakon. A rázkódásokra úgy reagálnak, hogy lepattyannak vagy egy szálon leereszkednek. Ilyen módon szállítja őket a szél. Ha túlságosan elszaporodnak, csupaszra rághatják az ágakat. Kártevö: a kifejlett hernyók akár 60 mm hosszúkis lehetnek. Minden testszelvényükön 8 szemöles van fekete sző rökkel. A fej mögötti első szelvény oldalsó szemölesei apró szarvacskákká nyúltak meg. A hernyók alapszíne a sárgásszürkétől a barnásszürkén át a szürkésfeketéig változik. A rajzolatok finoman márványszerűek. A hernyók jellegzetes jegye a potroh 5. szelvényének háti részén található világos folt és a test oldalán, a fej mögötti részen elhelyezkedő két világos folt. A lepkék szárnyfesztávolsága 40 mm-től (hímek) 55 mm-ig (nőstények) terjed . Az alapszín fehér, kontrasztos fekete hullámos rajzolatokkaL Viszonylag tömegesen fordulnak elő a lepkék szürkésfekete vagy fekete színű változatai. Hasonló tünetek: nem összetéveszthető . A hernyók és a lepkék megjelenése igen jellegzetes. Élettani hatás: a legyengült lucas monokultúrákban tömegesen elszaporodik (gradáció), amelynek következtében a fákat csupaszra rágja, s fák, olykor egész telepítések is elhalnak. A hernyékról letöredező "csalánszőrök" súlyos allergiát okozhatnak. Védelem: általában nem szükséges. A városokban egyes fák vagy kisebb területek védelmére alkalmazhatunk B. thuringiensis hatóanyagú szereket, szelektív víruskészítményeket vagy kitinszintézis-gátlókat. A lepkéket feromoncsapdákkal figyelhetjük. 170

Lepkék

Közönséges gyapjaslepke Lymantria dispar

Gazdanövények: tölgy (Quercus), ritkábban bükk (Fagus), mogyoró (Cory/us), gyertyán (Carpinus) , szelídgesztenye (Castanea) stb. Tünetek: májusban és júniusban együtt táplálkozó, tarka és szőrös hernyók a leveleken. Gyakran egész lombkoronákat tarra rágnak. Kártevö: a nőstények fehérek, barnás , megtört harántvonalakkal és fekete folttaL A szárnyak fesztávolsága 50-70 mm. A hímek sötétebbek, szürkésbarnák és kisebbek, szárnytesztávolságuk 35-50 mm. A hernyák hossza 40-70 mm , hosszú szőrökből álló pamatokkal vannak borítva, testük oldalán sárga vonalak és egy széles barna sáv húzódik. Az első 5 testszelvényen kettesével kék szemölcsök ülnek. A többi szelvényen ezek a szemölcsök pirosak. Hasonló tünetek: egyéb lepkék hernyóinak a rágása . De a fatörzseken elhelyezett sárgás petecsomók a közönséges gyapjaslepkére jellemzőek. Élettani hatás: a több éven át ismétlődő tarrágást követően a fák akár el is pusztulhatnak, egyébként a fák legyengülnek. Védelem: Bacillus thuringiensis kurstaki alapú készítményekkel kell permetezni a korai lárvastádiumokat Alkalmazhatók kitinszintézis-gátló szerek is (pl. Dimilin). Ismertek szelektív víruskészítmények is. Télen el kell távolítani a petecsomókat a fatörzsekrőL A hímeket feromoncsapdákkal lehet összefogni. Létezik feromon légtértelítésas védekezési eljárás is.

171

Amerikai fehér medvelepke

Lepkék

Hyphantria cunea

Gazdanövények: számos lomblevelű fa, mindenekelőtt a dió (Juglans) , az eperfa (Morus) , a kőrislevelű juhar (Acer negundo) és a nyár (Populus) . Tünetek: eleinte apró, sárgás vagy sárgászöld, a sűrű szövedékben együtt élő hernyók. Az első lárvastádiumok csak megcsonkítják ("vázra rágják") a leveleket. A potroh hátsó szelvényein található szőrök kb. kétszer hosszabbak mint a test elülső szelvényein elhelyezkedők . Nagyobb tömegben gyakran csupaszra rágják a fákat. Kártevö: a hernyák eleinte csoportosan , közös szövedékben élnek és a leveleket csak megcsonkítják. Később a megtámadott l eve l ekből csak a fő ereket és levélnyeleket hagyják meg. A nőstények alapszíne fehér, a hímek színe a fehérből az intenzív szürkésfeketepettyes színbe megy át. A fajnak Közép-Európában két nemzedéke van . Az első nemzedék hernyói május második felében , a második nemzedék hernyói jú lius második felében kelnek ki. Ebben az időben a legérzékenyebbek a biológiai készítményekre. Hasonló tünetek: szövedékekben élnek az aranyfarú szövő hernyói is. Ezek színe azonban feketésbarna , hátukon két piros sávval , és aszövedékben telelnek át. Élettani hatás: a melegebb térségekben , ahol ez a faj rendszeresen előfordul , a kedvelt tápnövényeket viszonylag gyakran tarra rágják . A támadás azonban többnyire csak a fák legyengülését eredményezi. Védelem: a hernyók, elsősorban az e lső lárvastádiumok nagyon érzékenyek a Bacillus thuringiensis alapú készítményekre.

172

Kétszárnyúak

Krisztustövis gubacsszúnyog Dasineura gleditschiae

Gazdanövények: lepényfa v. Krisztus-tövis (Gieditschia triacanthos) . Tünetek: gubacsak az egyes leveleken és a főéren is, a fiatal növények esetében főleg a korona fe l ső részében. A gubacsak kb. 5 mm nagyok, öblösek, felfe lé csúcsosak, eleinte zöldek, később pirosak vagy pirosasbarnák. Kártevö: 3-4 mm-es gubacsszúnyog . Az e l ső nemzedék imágói tavasszal jelennek meg , a tápnövény rügyezésekor. A fajnak a tenyészidő során több nemzedéke van. A gubacsak belsejében élő lárvák sárgásfehérek, hosszuk elérheti a 6 mm-t. Hasonló tünetek: nem ismertek. Élettani hatás: csak a fiatalabb fákat ért súlyosabb támadás jelenthet gondot. Egyébként a kárt evő tömeges megjelenése ellenére is csak esztétikai károso dásró l beszélhetünk, amely az idősebb fák esetében jelentéktelen . Védelem: normális esetben védelmi intézkedésre nincs szükség . A fiatal fákat ért súlyos támadás esetén {pl. a faisko lákban) végig a tenyés z idő folyamán általános rovarölő szereket alkalmazhatunk.

173

Bükk-gubacsszúnyog

Kétszárnyúak

Mikiola tagi

Gazdanövények: bükk (Fagus). Tünetek: nyár végén a levelek színén az erek közelében eleinte zöld, később piros, felülről csúcsos gubacsak jelennek meg . Kártevő: a gubacsokban egy-egy gubacsszúnyog-lárva található. Ezek a lehullott leveleken levő gubacsokban telelnek át. Az imágók márciustól áprilisig repülnek.

Hasonló tünetek: csak ritkán. Jellegzetes a gubacsak sima fala és a pirosas színük. Élettani hatás: gyakorlatilag nincs, csupán esztétikai elváltozások. Védelem: nem szükséges semmilyen intézkedés.

174

Kétszárnyúak

Fűzfagally

gubacsszúnyog Helicomyia saliciperda

Gazdanövények: fűz (Sa/ix), fehér nyár (Populus alba). Tünetek: a két -és hároméves ágakan először hólyagok jelennek meg, amelyeket a lárvakamrák körüli szövetburjánzás okoz. Később a kéreg szakadozik és csíkokban leválik. Alatta akár fél méter hosszú, méhsejtszerűen likacsos háncsrész található. A fakarona néhány ágának lombja megsárgul és az egyes ágak elhalnak. Kártevö: apró legyecske, amely peteláncait az ágak kérgére rakja . A háncsban élő narancsszínű lárvák májustól a környező szövetek burjánzását okozzák. Mivel a nőstények előszeretettel rakják petéi ket a korábbi röpnyílások közelébe, rendszerint ugyanazokat a helyeket éri súlyos támadás, és amennyiben a szövetek az ág teljes kerülete mentén sérülnek, az ág elhal. Hasonló tünetek: nincsenek. Élettani hatás: a súlyos fertőzés akár az ágak elhalását is kiválthatja, ami új hajtások képződését eredményezheti a megtámadott hely alatt. Ennek következtében az egész növény elbokrosodik. Védelem: a lárvák rejtett életmódja miatt körülményes. Súlyos fertőzés esetén a megtámadott ágakat le kell fűrészelni és el kell égetni. Egy esetleges rovarölőszeres kezelésnek április végétől május elejéig van értelme, a peték lerakásának idején.

175

Hárs-gubacsszúnyog

Kétszárnyúak

Didymomyia reaumuriana

Gazdanövények:

különböző

hársfajok (Tilia) .

Tünetek: vastagfalú , 8 mm széles és 4 mm magas, a levelek színén kiemelkedő , kerek gubacsok. A gubacsok alsó oldala lapos, korongszerű. A gubaesek szabálytalanul helyezkednek el a levél felületén . Júliustól vagy augusztustól a kehelyszerű alapból a pirosasbarna színű belső gubaesek kihullanak és a levelekben jellegzetes gödröcskék maradnak vissza. Kártevö: a hárs-gubacsszúnyog, amelynek lárvái a talaj színén levő levélhalomban, a hengeralakúan elnyúlt belső gubacsokban telelnek át. Az imágók tavasszal kelnek ki. A fajnak csak egyetlen nemzedéke van , helyenként tömegesen fordul elő . Hasonló tünetek: lényegében kizárható, legfeljebb a gubacsatkák kártétele. Élettani hatás: még a valóban tömeges előfordulás esetén sem károsodik a fa. Csupán a levelek feltűnő torzulásáról van szó. Védelem: nem szükséges.

176

-lártyásszárnyúak

Szövődarazsak Acantholyda spp., Gephaleia spp.

Gazdanövények: fekete fenyő (Pinus nigra) , egyéb fenyőfajok, lucfenyő (Picea).

Tünetek: különböző méretű szövedékek, nagyobb mennyiségü ürülékkeL Júliusig-augusztusig a szövedékekben egyetlen vagy legfeljebb néhány álhernyó tartózkodik.

Kártevö: szövődarazsak, az olajzöld, sötét csíkozású álhernyók májustól júliusig-augusztusig tartózkodnak a szövedék tömlőiben . Ezt követően elbújnak az avarban , ahol eleinte egyfajta előbáb állapotban vannak.

Hasonló tünetek: az erdei fenyő esetében kizárható, a lucfenyő esetében az Epinotia tedel/a kártétele.

Élettani hatás: a szövődarazsak fajától függően a kártétel különböző méreteket ölthet. Mindenesetre a fertőzött fa legyengül és érzékenyebbé válik a másodiagos fertőzések iránt. Védelem: a fiatal növényekről gyenge fertőzés esetén el kell távolítani a szövedékeket. Amennyiben rovarölő szereket alkalmazunk, ezeket időben kell a fákra juttatni, mert később az álhernyókat a sürü szövedék viszonylag jól védi.

177

Hársfa levéldarázs

Hártyásszárnyúak

Caliroa annulipes

Gazdanövények: hárs (Ti/ia) és egyéb lomblevelű fák, elsősorban a tölgy (Quercus) és a juhar (Acer). Tünetek: jellegzetes "hámozó" rágás a levél egyik oldaláról , később a levelek fonák oldala vagy színe felől csonkoló ("vázra") rágás. Ellenfényben a levelek károsadott helyei átlátszóak. Kártevő:

a levéldarázsnak évente két nemzedéke van (koranyári és nyári). Az álhernyók kb. 2- 3 hétig rágnak. Közép-Európában a hársfán gyakran fordul elő , mindenekelőtt a fasorokban és a magányos fákon.

Hasonló tünetek: takácsatkák, hernyák és levélbogarak lárvái. Élettani hatás: a faj nem okoz semmilyen súlyosabb károkat, csupán feltűnő rágásnyomokról van szó. Védelem: rendszerint nem szükséges. Az imágók repülésekor alkalmazhatunk rovarölőszeres kezelést.

178

Hártyásszárnyúak

Lucfenyő-levéldarázs Pristiphora abietina

Gazdanövények: elsősorban a lucfenyő (Pinus excelsa), alkalmanként az ezüstfenyő is (Pinus pungens). Tünetek: a legmagasabban levő tülevelek hervadtak, sárgásak, de gyakran egyedül ezeken nincsenek rágásnyomok, ami lehetövé teszi a kártevő biztos meghatározását. A többi tűlevél csonkolt (vázra rágott), barnás és csavarodott , felülről egészen tövig vannak rágva , miközben csak rövid csonk marad belőlük . Kártevö: levéldarázs. Az imágók április végétől május közepéig fordulnak elő. A nőstények az éppen fejlő désnek induló tülevelekre rakják petéiket. Az álhernyók csak rövid ideig, kb. két hétig rágnak. Hasonló tünetek: más levéldarazsak álhernyói, a gyapjaslepkék hernyói. Élettani hatás: mivel az álhernyók csak a korona felső részében rágnak, ennek következtében a korona lelapul és besűrűsödik. Védelem: juvenoid alapú, esetleg más szelektív rovarszerek alkalmazása.

ölő

179

Levéldarazsak

Hártyásszárnyúak

Periclista lineolata, Pristiphora conjugata

Gazdanövények: tölgy (Quercus) - Periclista lineolata ; nyár (Popu/us) , rezgö nyár (Popu/us tremula) és fűz (Sa/ix) - Pristiphora conjugata. Tünetek: májustól az álhernyók ragasa a levelek fonákoldalán, de nem következik be tarrágás. Periclista lineolata: többnyire a fiatal tölgyfákon lyukasztó rágás. Pristiphora conjugata: csoportosan rágó hernyók, a levelekből csak az erezet marad meg. Kártevö: az imágók fekete , kb. 5-7 mm nagy levéldarazsak, amelyek áprilistól május közepéig repülnek. Petéiket az erek vagy a levélszélek mentén a levelek fonák oldalára rakják. Fekete fejű álhernyók (a hernyáktól eltérően csak az első potrohi szelvényén nincsenek tolólábai). Periclista lineolata: az álhernyók 17 mm nagyra is megnőnek , színük zöld, testükön fekete ágas tüskék. Pristiphora conjugata: sárga vagy zöld álhernyók, első és utolsó testszelvényük sárga, testükön fekete pontok. A fajnak az év során több nemzedéke is van. Szövedékben telel át a talajban. Hasonló tünetek: egyéb álhernyók, esetleg lepkehernyák kártétele. Élettani hatás: nem jelentős, mivel tarrágás nem következik be. Védelem: többnyire nem szükséges. Lehetséges ökotoxikológiai szempontból kímélöbb rovarölő szerek alkalmazása.

180

Hártyásszárnyúak

Fésűsfenyődarázs Diprion pini

Gazdanövények: elsősorban az erdeifenyő (Pinus si/vestris) , ritkábban a feketefenyő (Pinus nigra), a Banksfenyő (Pinus divaricataj és a sima v. Weymouth-fenyő (Pinus strobus). Tünetek: a tűlevél egészen a középső érig le van rágva. Először az idősebb tűlevelek károsodnak. A tűleveleken sárgászöld, szabadon mozgó álhernyók találhatók. Kártevő:

a feketésbarna hímek 7-10 mm nagyok és nagy fésűs csápjaik vannak. A nőstények valamivel nagyobbak, sárgásbarnák. Az álhernyóknak barna fejtokjuk van. feltűnően

Hasonló tünetek: a Neodiprion sertifer, esetleg más, de jelentéktelen kártételű faj álhernyói. A Neodiprion sertifer azonban egész tűleveleket rág a tövükig, viszont nem támadja meg a legfiatalabb, azévi tűleveleket. A Neodiprion sertifer álhernyóinak fejtokja fekete. Élettani hatás: ez a faj néhány évig tartó gradációt okoz, amely során gyakran nagy területeken megritkítja a fák koronáit, esetleg tarra rágja azokat. Az ismétlődő tarrágás következtében a megtámadott fák elhalhatnak. Védelem: az álhernyók elleni permetezés (május-június, augusztus-szeptember) kitinszintézis-gátló rovarölő szerekkel.

181

Erdeifenyő-levéldarázs

Hártyásszárnyúak

Neodiprion sertifer

Gazdanövények:

erdeifenyő

(Pinus) .

Tünetek: a lárvák csoportosan rágják a múlt évi tű leveleket. A legfiatalabb tülevelek érintetlenek maradnak. Kártevö: 8-1 O mm hosszú levéldarazsak. Az imágók szeptembertől repülnek. A nőstények szabályos sorokban helyezik el petéiket az azévi tüleveleken. Az álhernyók szürkészöldek világosabb és sötétebb hosszanti csíkokkal, fejük sötét. A talajban bábozódnak. Tömegesen a 30 évesnél fiatalabb erdei fenyökön szaporodnak el , eközben 3-4 évenként következik be gradáció , amelynek a levéldarázs vírusfertőzése vet véget. Hasonló tünetek: nem ismeretesek. Élettani hatás: a tülevelek lehullása, a másodiagos fertőzés fokozott kockázata, pl. szúbogarak támadása. Védelem: az álhernyók észlelését követően májusban azonnal rovarölő szerekkel kell permetezni. Hatékonyak a víruskészítmények is. A hímek feromoncsapdákkal követhetők .

182

Gubacsdarazsak

Hártyásszárnyúak

Andricus spp., Cynips spp.

Gazdanövények: lomblevelű fák, többnyire tölgy fajok (Quercus).

különböző

Tünetek: az ágakon, a leveleken , a rügyeken , a terméseken, esetleg a gyökereken is rendellenes változások és kinövések. Sokféle alak fordul elő, pl. a levelek fonákoldalán nagy, sárga és vöröses golyók, vagy az ágacskákon (tölgygubacsok}, rügygubacsok, termésgubacsak stb. Kártevő:

a gubacsdarazsak és lárváik maguk körül a növényi szövetek burjánzását váltják ki -ezek az ún. belső gubacsok. A gubacsoknak cseranyagokban gazdag rétegei vannak, ami számos faj esetében gazdaságilag is hasznosítható.

Hasonló tünetek:

gubacsképző

levéltetvek kártétele.

Élettani hatás: gyakran feltűnő , de a növény szempontjából jelentéktelen képződmények. Olykor a makktermések megsemmisülnek. Védelem: nem szükséges.

183

Közönséges cserebogár, erdei cserebogár

Bogarak

Me/olontha melolontha, Me/olontha hippocastani

Gazdanövények: lomblevelű fák , a bogarak a tölgyfát (Quercus) részesítik előnyben, ritkábbana tűlevelűeket Tünetek: rágásnyomok a leveleken. A leveleket a szélétől rágják. A koronák ritkulása, gyakran tarrágás. A bogarak májustól júliusig fordulnak elő. A fiatal fák hervadnak, mert a pajorok a gyökereket rágják. Kártevő:

közönséges cserebogár, erdei cserebogár. A két faj külső mgjelenése és életmódja nagyon hasonló. A bogarak kb. 20-30 mm nagyok, vörösbarna szárnyfedőkkel. A pajoroknak 3 pár lábuk és potrohuk háti részén két sor sűrű csillószőrük van. Hasonló tünetek: más levélrágó bogarak kártétele. Élettani hatás: az egyszeri tarrágásnak rendszerint nincsenek következményei, mert a fák újra rügyeznek. Az ismétlődő csupaszra rágás a fertőzött fák elhalásához vezethet. A tűlevelű fákat a bogarak csak egyéb táplálálék hiányában támadják meg, de ilyenkor súlyosabb kárt okoznak. A fiatal fák a pajorok gyökérrágása következtében el is pusztulhatnak. Védelem: a fákról le kell rázni a bogarakat és össze kell A vegyszeres kezelés rendszerint hatástalan. gyűjteni őket.

184

Díszbogarak

Bogarak

Agrilus nem

Gazdanövények: lomblevelű fák, elsősorban a bükk (Fagus) , a tölgy (Quercus) , juhar (Acer) és a hárs (Ti/ia). Tünetek: szabálytalanul és sokszorosan meggörbült, akár 75 cm hosszúságú lárvajáratok különböző mélységben a kéreg alatt. A fiatal fákat az Agrilus viridis díszbogár sűrű spirális járatai gyűrűzik. A fertőzött részek fölött a kéreg szabálytalanul hullámos. Az Agrilus biguttatus lárvái a vastagabb gyökereken fejlődnek 15 cmrel a talaj színe alatt. Kártevö: a bogarak hossza 5-9 mm , színük zöld , kék vagy aranyos fényű . A lárvák potrohának utolsó szelvényén két megkeményedett tüske van. A díszbogarak támadását megkönnyíti, ha a fa már előzőleg legyengült. Hasonló tünetek: a járatok feltárása után a meghatározása egyszerű.

kártevő

Élettani hatás: a súlyosan fertőzött fák, a lárvák gyűrűs járatai következtében elhalnak. Védelem: a fertőzött fák eltávolítása.

185

Hársfa díszbogár

Bogarak

Lampra rutilans

Gazdanövények: különböző hársfajok (Ti/ia), sorban a kislevelű hárs (T cordata).

első

Tünetek: az erősebb ágak, esetleg a fatörzs kérge leválik, az idősebb hársfák koronájának egy része elhal. A fiatalabb hársfákon a korona egy része hervad . A gyökerek környékén és a fatörzs tövénél sűrűn elhelyezkedő, átszőtt járatok, amelyek a kéreg alatt fareszelékkel vannak megtömve. A kéreg ezen a helyen később leválik. Kártevö: 9-15 mm hosszú , kékeszölden fényes díszbogár. A lárvák alakja főzőkanálra emlékeztet, fejlődésük 2-3 évig tart. Elsősorban az idősebb hársfák már korábban elhalt részein fordul elő . A fiatal fák esetében a tömeges fertőzés kialakulásához gyakran egy apró sérülés is elegendő . Az idősebb fákon sokszor a Saperda octopunctata cincérrel együtt fordul elő . Hasonló tünetek: más díszbogár és cincérfajok, almafarontó lepke kárképe , a gyökkérrendszer károsodása. Élettani hatás: felgyorsítja a már súlyosan károsodott, gyakran idős fák elhalását. Veszedelmes , de a városi parkokban élő hársfákra csak ritkán . Védelem: gyógyító ágmetszések, ill. a súlyosan zött fák eltávolítása.

186

fertő

Bogarak

Zöld karcsúdíszbogár Agrilus viridis

Gazdanövények: elsősorban bükk (Fagus), de tölgy (Quercus), éger (A/nus), hárs (TI/ia) is lehet. Tünetek: a lárvák zegzugos járatokat rágnak a háncsrész és a szíjács között, miközben a déli oldalt részesítik előnyben . A megbízható diagnózis érdekében óvatosan le kell fejteni a kérget A járatok gyakran törmelékkel vannak tele. Kártevö: 5-11 mm hosszú, fémesen zöld fényű , hosszúkás bogarak. A bogárlárvák károsítanak, amelyek főzö kanál formájúak, nagy feji résszel , a potrohan két erősen szarvszerű csúccsal. Hasonló tünetek: cincérek, ormányos bogarak kártétele. Élettani hatás: a fertözés következtében , elsősorban a fiatal fák elhalhatnak. Védelem: megvédeni a fákat a kéreg sérülése ellen , fokozni a fák életképességét.

187

Ázsiai hosszúcsápúcincér

Bogarak

Anaplophara glabripennis

Gazdanövények: lomblevelű fák , elsősorban juhar (Acer) , nyár (Popu/us) , platán (Piatanus) és vadgesztenye (Castanea).

Tünetek: a bogarak kártétele a hajtások és a levelek rágásában nyilvánul meg . A nőstények a kéreg repedéseibe rakják petéiket, ahonnan szövetnedv folyik ki. Ezek a helyek erőteljesen vonzzák a darazsakat és a lódarazsakat. A lárvák a kéregtől a fa közepéig húzódó járatokat rágnak . A járatok akár 3 cm szélesek is lehetnek, belsejükben durva fareszelék található. Kártevö: karantén kártevő! A bogarak fényes feketék, szárnyfedőiken sok fehér foltta!, hosszuk 2-4 cm, csápjaik 1,3-szer (nőstények), ill. 2,5-szer {hímek) hosszabbak, mint a testük. A csápok feketén-fehéren csíkozottak. A lárvák hossza eléri az 5 cm-t, színük világos drapp, lábatlanok, szembeötlő, világosbarna kitiniemezzel az elötoron . tünetek: különbözö lomblevelű fákon: lepke és az almafarontó lepke . A nyárfán (Populus) a fűzfarontó lepke mellett a nagy nyárfacincér kártétele. A cincér lárváinak barna kitinlemezük van.

Hasonló

fűzfarontó

Élettani hatás: nagy mennyiségű lárva jelenléte esetén a fák többnyire elhalnak, gyakran azonban csak az imágók kikelése után (köralakú röpnyílások). A tatest jelentösen csökkent szilárdsága, mindenekelött a koronában és a leveles ágakon. Védelem: karantén intézkedés: a kártevő előfordulását jelenteni kell a növényvédelmi szolgálatnak. Tilos a fertözött fa elszállítása. A fertözés időben történt felismerése esetén (peterakások a fatörzsön, izzadmányok, rágásnyomok a lombkoronában) a bogarak kikelése előtt a fát ki kell vágni és fáját tüzifának fel kell aprítani.

188

Bogarak

Cincér {nincs magyar neve) Phymatodes g/abratus

Gazdanövények: boróka (Juniperus) , tuja (Thuja) , ritkábban az erdei fenyő (Pinus) is. Tünetek: az egyes ágacskák, ágak, ritkábban egész fakaronarészek hervadása és elhalása. A rágás következtében a kéreg törik és repedezik. A lárvák járatai a szíjácsig hatolnak és hullámosan vagy spirálisan vezetnek az ágak körül. Az ágak a lárvák okozta " meggyűrűzést" követően a fertőzés helye fölött elhalnak. A megtámadott pontokon fatörmelék jelenik meg. Kártevő:

7-9 mm hosszú, vörösbarna, fémes fényű cincér. A lárváknak 3 pár lábuk van. Fejlődésük egyéves, a faj a száraz és meleg térségekben fordul elő , mindenekelőtt a beteg , pusztuló fákon , normális esetben inkább alacsonyabb populációsűrűségben .

Hasonló tünetek: más cincérfajok, szúbogarak. Élettani hatás: a fertőzés csak ritkán vezet a megtámadott rész, majd az egész fa elhalásához. Védelem: levágni a részben fertőzött fák ágait vagy eltávolítani a súlyosan fertőzött fákat.

189

Borókacincér, cincér {nincs magyar neve)

Bogarak

Semanatus russicus, Cal/idie/Ium rufipenne

Gazdanövények: ciprusfélék (Cupressaceae) , boróka (Juniperus) és tuja (Thuja) . Tünetek: hasonló a Phymatodes glabratus cincér kártételéhez, de a fertőzés erőteljesebb a fatörzs tájékán és az erősebb ágakon . Kártevö: Semanatus russicus: 7-15 mm hosszú cincér, sárga vagy narancssárga szárnyfedőkkel, amelyeken 1- 1 fekete folt található, és a s z árnyfedők vége is fekete. Egyaránt előfordul az egészséges és a legyengült, bármilyen korú fákon , gyakran azokban a daganatokban, amelyeket a körterozsda okoz a boróka fájában , mindenekelőtt a meleg és száraz térségekben. Calfidie/Ium rufipenne: Azsiából Dél-Európába és az USA-ba behurcolt faj. Hossza ugyancsak 7-15 mm között mozog, színe pirosas vagy kékes fémfényű , a szárnyfedökön foltok nélkül. A tápnövények spektru ma tágabb, mint a Semanatus russicus esetében. Hasonló tünetek: más cincérfajok, szúbogarak, gyökerek károsodása. Élettani hatás: a fertőzés kivétel nélkül a megtámadott növényi rész, később pedig az egész fa vagy cserje elhalálását eredményezi. A kártevő tömeges elszaporodása csak akkor következik be, ha megfeledkeznek az idősebb elhalt fák vagy részeik eltávolításáról, amelyek a bogarak szaporodási helyéül szolgálnak. Védelem: a fák fertőzött ágainak levágása, vagy az egész fa eltávolítása.

190

Romboló

Bogarak

vörösfenyőcincér Tetropium gabrie/i

Gazdanövények:

vörösfenyő (Larix) .

Tünetek: a megtámadott fák koronája ritkásabb , törzsükön fatörmelék található. A lárvák járatai a kéreg alatt húzódnak, nem hatolnak be mélyebbre a fába és többnyire a farostok mentén haladnak. A járatokat részben eltömi a durva törmelék, a röpnyílás harántirányban ovális. Kártevő:

8- 18 mm hosszú bogarak, előtoruk fekete, a szárnyfedők sötétbarnák vagy feketék, lábuk vörösbarna vagy fekete . A nyárfacincérektől eltérően a csápok a test középső részéig érnek. Az igen mozgékony bogarak a nyár vége felé kelnek ki. A fenyőcincér jellegzetes !árvájának 3 pár tori lába és potrohának utolsó szelvényén két apró tüske található. A fában (a törmelékkel telt járatban) , vagy a kéregben bábozódik.

Hasonló tünetek: a kárkép hasonlít egyéb farontó rovarok, pl. szúbogarak, díszbogarak vagy más cincérfajok kártételéhez. Gyakran a bogár az Ips cembrae szúbogár fajjal együtt támadja meg a fát. Élettani hatás: többnyire a legyengült, idős vörösfenyőket támadja meg , ami a fák elhalásához vezet. Védelem: a megtámadott fák eltávolítása még a bogarak új nemzedékének kikelése előtt , hogy megakadályozzuk a környező , egészséges fák fertőzését. Megelő zés céljából a fák törzsét rovarölő szerekkel kezelhetjük, de a fertőzött fák esetében ez a módszer már nem nyújt védelmet.

191

Nagy nyárfacincér, kis nyárfacincér

Bogarak

Saperda carcharis, Saperda popu/nea

Gazdanövények: nyár (Populus) , fűz (Salix). Tünetek: a lárvák eleinte a háncsrészben rágnak, később mélyebbre hatolnak. A járatok oválisak, durva reszelékkeL A fiatalabb fák törzsének, esetleg ágainak megduzzadása (kis nyárfacincér). Kártevő:

nagy nyárfacincér-a bogár hossza 22-30 mm, színe sárgásdrapp, sűrű pihék borítják. Augusztusban rágásával károsítja a leveleket. Kis nyárfacincér 9-15 mm nagyságú bogár, sötét színű, szárnyfedőjén és az előtoron sárgásan pihés foltokkal. Fejlődése két évig tart.

Hasonló tünetek: darázslepke - röpnyílásai azonban szinte a fatörzs tövében vagy a kitüremkedő gyökereken találhatók. Élettani hatás: a törés fokozott kockázata, a fiatal fák elhalása. Védelem: a fiatalabb fertőzött fákat el kell távolítani, az idősebb fáknál ellenőrizni kell a megmaradt ágak szilárdságát. Vigyázni kell arra, nehogy a sérüléseken másodiagos gombafertőzés lépjen fel.

192

Nyolcpontos nyárfacincér

Bogarak

Saperda octopunctata

Gazdanövények: (Popu/us tremula).

különböző

hársfajok (Ti/ia),

rezgő

nyár

Tünetek: az erősebb ágak, esetleg a fatörzs kérge lehull.

Az idősebb hársfák koronájának egy része elhal. A lárvák eleinte a kéreg alatt tartózkodnak, később a járatok a fa belsejébe vezetnek. A járatok tele vannak rágcsálékkaL Kártevö: 11-18 mm hosszú cincér, zöldes szőrrel fedett , 8 ponttal a szárnyfedőkön. A lárvák lábatlanok, sárgásfehérek. A faj elsősorban az idősebb, legyengült hársfákat támadja meg. Gyakori a fasorokban és a parkokban álló fákon. Hasonló tünetek: egyéb cincérfajok, almafarontó lepke, a gyökérrendszer károsodása. Élettani hatás: másodiagos kártevő , amely képes elpusztítani az idősebb , már legyengült fákat. A városokban található fiatalabb fákon ritka. Védelem: az idősebb fák kárcsodott részeinek lemetszése, esetleg a súlyosan fertőzött fák eltávolítása.

793

Levélbogarak a

lomblevelű

fákon

Bogarak

Me/asoma spp ., Phyl/odecta spp., Chrysame/a vigintipunctata

Gazdanövények: különböző nyár- (Popu/us) , (Salix), égerfajok (Ainus), gyertyán (Carpinus).

fűz

Tünetek: kisebb, kerekded bogarak lyukacsaló rágása a leveleken. A levelek vázra rágása az együtt rágó lárvákkal. A Chrysame/a vigintipunctata elsősorban a levelek pereme mentén rág . Kártevő:

a bogarak különböző színűek , nagyságuk 3-12 mm között változik. A lárváknak jól fejlett lábaik vannak és csoportosan élnek a leveleken. Többnyire közvetlenül a leveleken bábozódnak. Mivel fejlődésük igen gyors , a fajok többségének évente több nemzedéke is van, amelyek gyakran egymásba érnek.

Hasonló tünetek: a lepkehernyák és a levéldarazsak álhernyóinak kárképe. Élettani hatás: a gyertyánfák és a fiatal fák gyakran teljesen vázra vannak rágva. Egyetlen támadás esetén semmilyen veszély nem fenyeget , csupán esztétikai károsodás. Védelem: Bacillus thuringiensis tenebrionis alapú készitmények, esetleg kitinszintézis-gátlók alkalmazása.

194

Bogarak

Fekete gyalogormányos Otiorrhynchus su/catus

Gazdanövények: tiszafa (Taxus) és számos egyéb fafaj és lágyszárú növény. Tünetek: gócos rágás a tűleveleken , alkalmanként a fiatal sarjhajtások kérgének rágása. A tűlevelek a rágás következtében megbarnulnak. Amennyiben a kártevő teljesen körberágja a sarjhajtás tövénél a kérget, az egész sarjhajtás elhervad és megbarnul. Kártevö: ormányosbogár, apró , lábatlan , fehéres kifliszerű lárvák (kukacok), fejük barna. A megtámadott fák gyökerein a talajban élnek. A bogarak hossza kb. 1,5 cm , ormányuk rövid és széles, színük fekete, főleg éjszaka aktívak. Hasonló tünetek: fagykár és a fenyő takácsatka károsítása (a sarjhajtások károsodása). Élettani hatás: rágás a gyökereken - elsősorban a faiskolákban élő fiatal növények elhalását okozhatja. A sarjhajtások károsodása többnyire csak a fa esztétikai megjelenését érinti. Védelem: a !árvákat rovarpatogén fonálférgeket tartalmazó biokészítményekkellehet elpusztítani. A rovarokat kentakt rovarölő szerrel kelllepermetezni.

195

Barkók és levélormányosok

Bogarak

Polydrusus spp, Phy/Jobius spp.

Gazdanövények: lucfenyő (Picea), jegenyefenyő (Abies) , egyéb tűleve l ű és lomblevelű fajok. Tünetek: lucfenyő , jegenyefenyő - barázdált, esetleg lyukacsaló rágás a tűlevelek alsó oldala felől. A tűlevel ek fe l ső oldala a rágás helyénél megbarnul, beszárad és megcsavarodik. Ritkábban az idei sarjhajtások is megcsavarod hatnak. Kártevö: a károkat a bogarak okozzák, a talajlakó lárváknak csak a faiskolákban van gazdasági jelentő ségük. A bogarak hossza 8-12 mm , színük zöld vagy barnás. A bogarak május- június folyamán kelnek ki, de rágásuk egészen szeptemberig eltarthat. A fajoknak egy nemzedékük van . Hasonló tünetek: Ade/ges és Mindarus abietis levéltetvek, levéldarazsak. Élettani hatás: a tűlevelek lehullása, ritkábban a fiatal sarjhajtások elhalása, gyarapodási veszteségek. A faiskolákban a lárvák rágása a facsemetét elpusztíthatja. Védelem: megelőző védelem nincs. A rágás első tüneteinek észlelésekor az engedélyezett rovarölő szerek valamelyikével kezelni, majd a kezelést megismételni.

196

Bogarak

Kék

fenyőd íszbogár,

erdei

fenyőbogár,

öves

fenyőbogár

Phaenops cyanea, Pissodes piniphi/us, Pissodes pini

Gazdanövények: stris.

erdeifenyő

(Pinus) , többnyire P. silve-

Tünetek: egész fakoranák sorvadása, később elhalása. A kéreg alatt nyilvánvaló lárvarágás. Kék fenyődíszbogár (Phaenops cyanea): a háncsrészben található lárvajáratok eleinte cikcakkosan meggörbültek, csak enyhén barnásak. Később egészen a szíjácsig hatolnak és fareszelékkel vannak rétegesen megtöltve. A bogarak röpnyílása harántirányban ovális, szélessége eléri az 1 cm-t. Erdei fenyőbogár (Pissodes piniphi/us): kb. 5 mm hosszú, barna ormányosbogá r, egyetlen sárga folttal a szárnyfedön (a hátsó lábak magasságában) . A lárvák lábatlanok, szemük sincs, kifliszerűen görbültek. Öves fenyőbogár (Pissodes pini): kb. 8 mm hosszú , vörösbarna bogarak, a szárnyfedökön két nem különösen szembetű n ő sárga csíkkaL Hasonló tünetek: a későbbi fej l ődési alakok rágásai emlékeztetnek a cincérlárvák rágására. Élettani hatás: a bogarak kedvező időjárási körülmények (meleg idő) között és a legyengült fákon rendkívül veszélyesek lehetnek és a megtámadott fák elhalását is okozhatják. Az életképes fák intenzív gyantatermelésükkel megvédik magukat. Védelem: a megtámadott fákon semmilyen kúraszerű kezelés nem hatásos. A környező fák védelmének érdekében a fertőzött fákat a bogarak kirepülése előtt {legkésőbb május végéig) ki kell vágni , kérgüket le kell hántani és elégetni.

197

Nagy fenyőormányos

Bogarak

Hylobius abietis

Gazdanövények: tülevelűek, elsősorban erdeifenyő (Pinus), vörösfenyő (Larix) , duglászfenyő (Pseudotsuga) és lucfenyő (Picea). Tünetek: az egy-öt év közötti fák sorvad nak, gyakran sok apró sérülés a fiatal törzseken. Ritkábban a gyengébb kérgű tíz-húszéves fák koronái is fertőződnek. A sebekből gyanta folyik, a fák koronái elszáradnak. Súlyosabb fertőzés esetén a növények csavaradása és elhalása. Kártevő:

kb. 1-1 ,2 cm hosszú ormányosbogár hosszú ormánnyal, színe majdnem fekete, a szárnyfedökön sárga foltokból álló csíkok vannak. Kizárólag a bogarak károsítanak. A lárvák a kivágott fák tönkjeiben élnek. Fejlődésük 1-2 évig tart. A bogarak az egész tenyészidő folyamán rágnak és 2-3 évig élnek. Hasonló tünetek: gyökerek kártevői , szúbogarak, a telepítés során elkövetett hibák. Élettani hatás: az erdőtelepítés során a legjelentősebb kártevő, de nagy mobilitása folytán a kertekben és a faiskolákban is károsíthat, amennyiben ezek az erdő közelében terülnek el. A kismértékű rágást a növények többnyire túlélik, a súlyos fertőzés minden esetben a megtámadott növény elhalálásához vezet. Védelem: a növények beáztatása, esetleg lepermetezése engedélyezett rovarölő szerrel vagy kőzetlisztet tartalmazó készítménnyel. Ragadós hernyóövek alkalmazása.

198

Tarka

Bogarak

fűzormányos

Cryptorhynchus lapathi

Gazdanövények: éger (Ainus), nyár (Popu/us) , (Salix), esetleg egyéb lomblevelű fafajok .

fűz

Tünetek: elhervadó ágacskák, esetleg sorvadó és elhaló fiatal növények. Hólyagos, később beszáradó kéregfelületek, gyakran körbeölelik a fiatal ágacskákat. A megduzzadást követően a fertőzött helyek rákos daganatra emlékeztetnek. A kéregben levő nyílásokból fareszelék pereg , felvágva rágcsá lékkal teli járatok láthatók. Kártevö: 6- 9 mm nagyságú , fekete ormányosbogár, szárnyfedőjének hátsó harmada jellegzetesen fehér színű. Fejlődése rendszerint két évig tart. A nőstények tavasszal a kéreg repedéseibe helyezik el petéiket. A második évben a lárvák rágása a kéreg alatt eleinte járatszerű, később a lárvák lapos rágásfelületeket alakítanak ki . Az utolsó fázisban a rágás a fa belseje felé halad . A lárvák a fában bábozódnak. Július második felétől kelnek ki a bogarak, amelyek őszig a fiatal sarjhajtások kérgébe apró lyukakat rágnak. Hasonló tünetek: a farontó lepkék, a nyárfaeineérek és a darázslepkék is rendszerint nagyobb nyílásokat alakftanak ki a kéregben. Élettani hatás: elhaló ágak és koronarészek, egész fák kiszáradása. Rendkívüli károkat okoz a faiskolákban, mindenekelőtt a fűzfákon. A fiatal fák és az idősebb koronarészek fokozott törési kockázata. Védelem: a fertőzött fák megmetszése. Tavaszi kezelés rovarölő szerekkel peterakás idején . A faisko lákban a szalmában áttelelő bogarak megsemmisíthetők.

199

Bükk bolhaormányos

Bogarak

Rhynchaenus tagi

Gazdanövények: bükk (Fagus) . Tünetek: tavassza l a fiatal leveleken apró kerekded rágásnyomok jelennek meg, amelyek az áttelelő bogarak rágásától erednek. A lárvák a levelekben aknáznak, az aknák a középső értől indulnak ki és rendszerint a levél pereme felé haladnak. A lárvák károsításának helyén májustól a levelek megbarnulnak. Ká rtevő:

2-3 mm-es, fekete ormányos bogarak, amelyek igen jól ugranak. A lárvák 5 mm hosszúak, fehéresek, fejük sötét. Hasonló tünetek: levelek fagykárosodása. Élettani hatás: a levelek összetekerednek és idő előtt lehu llhatnak. Elsősorban esztétikai károsodás, a fákat tényleges veszély nem fenyegeti. Védelem: a rovarölőszeres keze lés körü lményes és általában nincs is rá szükség . A frissen aknázott levelek eltávo lítása, amennyiben még bennük vannak a lárvák (májusban) .

200

Bogarak

Kőrisszú

fajok

Hy/esinus spp.

Gazdanövények:

különböző kőrisfajok

(Fraxinus).

Tünetek: az egyes ágak, vagy egész fakoranák hervadása. A fatörzs tövében jól kivehető fareszelék. Mind az ágak, mind a gyengébb fatörzsek kérgén burjánzó daganatok keletkeznek az eddig érintetlen szöveteket ért rágás következtében. Kártevő: különböző

szúbogárfajok, a bogarak 3-6 mm hosszúak. Az anyajáratok kétkarúak. Az egyes fajok a bogarak színe és a lárvajáratok hossza alapján különböztethetők meg . A fejlődés időtartama 1-2 év. A fertőzés kora tavasszal következik be. A bogarak a fatörzsbe és az ágakba egyaránt befúrják magukat. Hasonló tünetek: rákkeltő gombák, a mcs rákbetegsége.

kőrisfa

baktériu-

Élettani hatás: a bogarak általában a legyengült fákat támadják meg és pusztulás ukat okozzák. Tömeges elszaporodás esetén egészséges fákat is megtámadhatnak. A sikeres fertőzés a fa számára mindig végzetes. Védelem: ahogy más szúbogárfajok esetében is - nem ismeretes kúraszerű védekezés. Fontosak a megelőző intézkedések. A fertőzött famaradvány és a frissen fertőzött fák azonnali eltávolítása és megsemmisítése. Rovarfogák kihelyezése a fatörzsekre. Semmi esetre se tároljunk tűzifának szánt kőriságakat egészséges kőrisfák közelében .

201

Nagy fenyőháncsszú , kis

fenyőháncsszú

Bogarak

Tomicus (=Myelophilus) piniperda, Tomicus (=Myelophilus) minor

Gazdanövények:

erdeifenyő

(Pinus) .

Tünetek: barna végű ágacskák, amelyek később lehullanak. Az ágacskák végeit belülrő l a táplálkozó bogarak kirágják. A lárvák járatrendszerei elsőso rban a legyengült fák háncstestében találhatók. Kártevő:

Nagy fenyőháncsszú - 3,5-5 mm nagyságú bogarak, szárnyfedőik fogazás nélkü l, de jellegzetes árnyékolt vájattal. A járatok rendszere egyosztatú, hossza elérheti a 15 cm-t is. Kis fenyőháncsszú - 3,5-4,5 mm hosszú , többnyire valamivel vi lágosabb (pirosas), mint a T piniperda , árnyékolt vájat nélkül. Járatainak rendszere kétosztatú.

Hasonló tünetek: az gal lyakat károsító bogarak, vagy a mókusok kártétele. Figyelem! Jellegzetes jegyek a bogarak rágta járatok a lehullott ágacskák belsejében. Élettani hatás: az ágképzés zavarai , a háncstestben kialakított járatrendszer, a többi szúbogárhoz hasonlóan a fák elhalásához vezet. Védelem: a fertőzött fák

202

kellő időben történő

eltávolítása.

Oriásfenyőháncsszú

Bogarak

Dendroctonus micans

Gazdanövények: lucfenyő (Picea abies), (P pungens), jegenyefenyő (Abies alba).

ezüstfenyő

Tünetek: a fenyőgyanta ibolyavörös tölcséralakú kifolyásai a fatörzs tövében vagy a kitüremkedő gyökerek felső oldalán. Furatok gyantafolyással, hosszanti lárvajáratok a kéreg alatt, lapos közös rágások. A fakarona nem specifikus ritkulása, gyakori a tűlevelek sárgulása.

Kártevö: az óriás fenyőháncsszú 7-9 mm hosszú , feketésbarna bogár, szárnyfedőinek vége nem fogazott. Hasonló tünetek: nem ismeretesek Uellegzetesek a tölcséralakú gyantafolyások és furatok). Élettani hatás: a fakorenák ritkulása, a legyengülés következtében egyéb élősködők támadják a fákat , amelyek elhalnak. Védelem: az általános rovarölő szerek alkalmazása nem sok eredménnyel kecsegtet.

203

Tujaszú, borókaszú

Bogarak

Phloeosinus thujae, Phloeosinus aubei

Gazdanövények: életfa (Biota orientalis), boróka (Juniperus), tuja (Thuja), ciprusfa (Cupressus). Tünetek: a fakoronák, ill . egész fák elhalása. A kérgen számos furat és röpnyílás, a kéreg alatt többnyire kétosztatú, ritkábban csillagszerű hosszanti, akár 5 cm hosszú anyajáratok (elsődleges járatok). A bábkamrák mintegy 4 mm-re behatolnak a szíjácsba. Az imágók táplálkozása - a bogarak a kisebb ágak elágazásainál berágják magukat (fareszelék, törmelék) és kb. 0,5-1 cm hosszan kirágják azokat. A megtámadott gallyak elhervadnak és letöredeznek. Kártevö: mindkét bogárfaj apró (1,6-2,4 mm), barnásfekete színű. Fejlődésük egy évig tart. A bogarak rajzása május közepétől júniusig tart. Hasonló tünetek: a táplálkozó rágás időszakában a hervadás okát összetéveszthetjük a hasonló következményekkel járó gombabetegségekkeL Élettani hatás: az imágók rágása a magasabban fekvő hajtások elhalásához vezet, a lárvák tömeges támadása többnyire a fertőzött fa pusztulását okozza. Védelem: az imágók rágása esetén el kell távolítani a fertőzött hajtásokat, amennyiben még vannak bennük bogarak (legkésőbb őszig). Lárvakártétel esetén - az egész fa eltávolítása és megsemmisítése.

204

Bogarak

Szúbogarak a

fenyőféléke n

Pityokteines nem és Cryphalus piceae

Gazdanövények: k ülönböző jegenyefenyő (Abies) fajok. Tünetek: gyantafolyások a fatörzsön és az ágakon. Apró nyílásokból pergő barna fareszelék. Ágak, esetleg egész fakoranák rozsdásodása. A kéreg alatt csi ll agszerű járatrendszerek, amelyekben lárvák, bábok és bogarak egyaránt találhatók. Kártevö: fogazott szárnyfedőjű, 2,5-3 mm nagyságú szúbogarak, jellegzetesen begörbült fogazattal a szárnyfedőkön. A Crypha/us piceae 1-1 ,9 mm nagyságú bogár, szárnyfedői nem fogazottak. Ez a faj elsősor ban a gyengébb kérgű fatörzsi részeken és ágakan fordu l elő . Hasonló tünetek: más szúbogarak, a kéreg alatti járatok alakja szerint lehet megkülönböztetni őket. Élettani hatás: mivel a jegenyefenyőket támadó szúbogarak már igen korán (márciusban ) rajzanak, e faj oknak évente rendszerint 2-3 nemzedékük is van. Más károsító tényezők (pl. szárazság) , gyűrűs tö lcsérgombák stb. korábbi fertőzését követően e l őfo rdu l ás u k gyakoribb. Védelem: amennyiben csak egyes ágak fertőzöttek, az ágakat el kell távolítani aszúbogarak kifejlődése előtt és el kell égetni, vagy inszekticides kezelést kell alkalmazni. Szükség esetén , azaz más fák védelme érdekében , az egész fát el kell távolítani.

205

Szúbogarak

Bogarak

/pinae Gazdanövények: fajok .

lucfenyő

(Picea) és egyéb

tűlevelű

Tünetek: kezdeti tünetek: a fatörzsön friss pors zerű bevonat, amely abból a fareszelékből keletkezett, amelyet a bogarak löktek ki a furatokbóL Barna reszelék a kéregpikkelyeken a fatörzs tövében. A harkályok által kivájt nyílások. Később a tűlevelek kitakulnak az egész koronában , leválik a kéreg , végül a tűlevelek barna vagy rozsdás színt öltenek. Az egyes fajok rágásképeinek a jellemzése (a háncstestben)

Betűzöszú (Ips typographus) : egy vagy legfeljebb háromosztatú , hosszanti irányú anyajáratok, amelyekből többé-kevésbé derékszögben lárvajáratok ágaznak el. Rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus): három-hatosztatú járatok, miközben a nászkamra a kéregben van elrejtve. A rézmetsző szú korhatártól függetlenül minden fát megtámad, de főleg a gyengébb kérgű farészeket , azaz a fák csúcsait és ágait részesíti előnyben .

Firkáló fenyőszú (Polygraphus poligraphus): elsősor ban a villám sújtotta vagy a gyűrűs tölcsérgombával fertőzött fákat támadja meg . A járatrendszer igen szabálytalan és különböző szinteken halad .

206

Bogarak

Szúbogarak !pinae

Kártevők: betűzőszú:

4,5-5,5 mm nagyságú szúbogarak, végén 8 foggal. Rajzás április-május folyamán, majd azt követően július-augusztusban. Meleg és száraz nyarú években a harmadik nemzedék is kifejlődhet. Lárvái, más szúbogárfajokéhoz hasonlóan fehérek, lábatlanok és enyhén görbültek. Rézmetsző szú: kb. 2-3 mm-es szúbogár, a hímek szárnyfedőjének végén 6 jól látható fogacska van . A nőstények homloka horpadt. Firkáló fenyőszú: 2-3 mm nagyságú szúbogár, szárnyfedői végén fogazat nélkül. Jellegzetesek a szemei, amelyeket egy vájat jól láthatóan két részre tagol. szárnyfedőik

Hasonló tünetek: a kéregben látható jellegzetes rágáskép alapján az egyes fajok jól megkülönböztethetőek . Létezik azonban egy sereg , a rézmetsző szúra hasonlító apró faj, amelyek mindenekelőtt a fakarona felső részeiben és az ágakban fordulnak elő. Védelem: a fertőzött fákat többnyire ki kell vágni. Az ágakban élő fajok támadása esetén a fertőzött ágak eltávolítása a bogarak kirepülése előtt megmentheti a fát. A fertőzött faanyagot minden esetben el kell távolítani (elégetni, felhasogatni , kéregteleníteni vagy elszállítani). A még éri ntetlen fákat a fertőzés ellen rovarölő szerrel végzett kezeléssei védhetjük. A repülés idejét és a populációsűrűséget feromoncsapdákkal figyelhetjük . Az aggregációs feromonak közvetlen védelemre is használhatók.

207

Valódi szúbogarak

Bogarak

Scolytidae

Gazdanövények:

tű -

és

lomblevelű

fák.

Tünetek: apró furatok a fatörzs vagy az ágak kérgében gyantafolyásokkal a lomblevelűeken , esetleg finom fareszelék . Jól látható, sok esetben a fajra jellemző rágáskép a háncstestben. A fakoranák ritkulása, kéregleválás. Kártevő: a szúbogarak családjának különböző fajai. A lomblevelűeken gyakoriak: nyírfa kéregszú (Scolytus ratzeburgt) - nyír (Betu/a); nagy szil-szijácsszú (Scolytus scolytus) - szil (U/mus), nyár (Popu/us) , fűz (Sa/íx), kőris (Fraxinus) , gyertyán (Carpinus), juhar (Acer); kőrisszú (Hylesinus fraxini syn. Leperesinus varius) - kőris (Fraxinus), tölgy (Quercus) , gyümölcsfák; tölgy kéregszú (Scolytus intricatus) - tölgy (Quercus), vadgesztenye (Aesculus), bükk (Fagus) , gyertyán (Carpinus) , nyár (Popu/us) , fűz (Sa/íx). A tűlevelűeken gyakoriak: betűzőszú (Ips typographus) - lucfenyő (Pícea); rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus) - lucfenyő (Pícea), jegenyefenyő (Abies) , erdeifenyő (Pinus) ; nagy fenyőháncsszú (Tomicus piniperda)erdeifenyő (Pinus), jegenyefenyő (Abies) , vörösfenyő (Larix); kis fenyőháncsszú (Tomicus minor) - erdeifenyő (Pinus) , lucfenyő (Pícea), vörösfenyő (Larix) ; hétfogú fenyőszú (Ips acuminatus) - erdeifenyő (Pinus) .

Hasonló tünetek: díszbogarak, ormányos bogarak rágás képe. Élettani hatás: a fiatal fák esetében a fertőzés gyakran a pusztulásukat okozza. Védelem: megakadályozni a kéreg sérülését, fokozni a fák életképességét.

208

Púposszú

Bogarak

Anisandrus (=Xyleborus) dispar

Gazdanövények: juhar (Acer) , tölgy (Quercus), (Fraxinus) , gyümölcsfák.

kőris

Tünetek: az ágacskák és az erősebb ágak, esetleg a fiatalabb fák elhalása. A friss fertőzésről a nagy mennyiségű, apró, világos fareszelék árulkodik. Később a kéregben számos köralakú röpnyílás jelenik meg. Számuk gyakran tekintélyes. Kártevö: a faj fejlődése, a lárvák mennyiségétől függően egészen 6 cm-es mélységig tart. A lárvajáratoknak egyrészt elsődleges részük van , amely a sarjhajtások irányában vezet, másrészt rövidebb, tengelyirányú járatok ágaznak el. A bogarakat feltűnő ivari kétalakúság (dimorfizmus) jellemzi. A bogarak és a lárvák is az Ambrozia nemzetségbe tartozó gombákkal táplálkoznak, ezek a járatok nedves és meleg mikroklímájában növekednek. A nőstények nagyobbak (3 ,5 mm), a hímek kisebbek (2 mm). A fajnak az év során egyetlen nemzedéke fejlődik, a bogarak április-május folyamán rajzanak . A törzsek és a vastagabb ágak mellett a faj gyakran fiatal fákat és vékony, kb. 1 cm átmérőjű ágakat is megtámad. Hasonló tünetek: más farontó bogárfajok rágásképe. Élettani hatás: a fa műszaki elértéktelenedése, ágak elhalása, fiatal fák esetében a fertőzés akár a fák pusztulásához is vezethet. A fertőzés többnyire a fa korábbi legyengülésének a következménye. Védelem: ezt a - különösen a gyümölcsösökben rettegett - kártevőt alkoholos csalétekkel összegyűjthetjük vagy rovarölő szerekkel pusztíthatjuk. Többnyire elegendőek a higiéniai intézkedések, azaz a meggyengült és a száraz ágak, fák eltávolítása.

209

Mókusfélék

Gerincesek

(Sciurus vulgaris)

Gazdanövények:

tű -

és

lomblevelű

fák.

Tünetek: megrágott rügyes ágak és virágtövek az erdei és lucfenyőnéL Lapos vagy sávos rágásképek a kérgen a fák koronájában {olykor gyűrűszerű). A lehasogatott kéregcsíkok lógnak a rágás helyén, a kéregmaradványok a földön fekszenek. Kártevö: közepes méretű rágcsálók, a fák koronájában fészkekben élnek. Különböző fatajok magvaival, rügyekkel , gubacsokkal, különböző rovarokkal stb. táplálkoznak. Rendkívüli körülmények esetén (kemény tél , szárazság) képesek a fenti károkat okozni. Territoriálisan viselkednek (territóriumuk elérheti akár az 50 ha-t). Rendszeres etetésük elősegíti megtelepedésüket nagy kertekben és parkokban, ahol időnként gondokat okozhatnak. Hasonló tünetek: megrágott ágacskák - szúbogarak, fenyőilonca.

Kéregleválás: pelék, egerek, darazsak, abiotikus tényezők.

Élettani hatás: a sarjhajtások tövében : a gyarapodás kisebb- jelentéktelen. Kéregleválás: körberágás esetén a korona fe l ső részében elszáradnak a kárcsodott helyek feletti részek . Védelem: közvetlen védelem nincs. Közvetve - a biotópokról való gondoskodás, mindenekelőtt a természetes ellenségek (fő l eg nyestek (Martes foina)) jelenlétének biztosítása.

210

Gerincesek

Rágcsálók (Rodentia)

Gazdanövények: valamennyi fa. Élettani hatás: rágáshelyek a fatörzseken , gyökereken és a takaronákban is. A fiatal fácskák vagy egyes részeik kiszáradása és elhalása. A kérgen és a fán jól láthatók a kis rágásnyomok. Kártevök: mezei pocok (Microtus arvalis), erdei egér (Apodemus sylvaticus) , erdei pocok (Cietryonomys g/areo/us) és kósza pocok (Arvicola terrestris) . Hasonló tünetek: rovarok rágásképe , cincér imágók rágása, vágógépek okozta mechanikai sérülések. Élettani hatás: a kéreg károsodásának mértékétől függően gyengül a növekedés, elhalnak a fa egyes részei (gyökerek, törzs, ágak) vagy egész fiatal fák. Az elhalt fácskákon jól láthatók a rágásnyomok a gyökereken vagy a törzsön. Védelem: csalétkek és csapdák kihelyezése a rágcsálék ellen , a fű rendszeres kaszálása.

2 11

A fényképek

szerzői

Beránek J., Agrártudományi Egyetem, Brno, CZ: 112.7/ 127.1/ 148.1/ 166.2,3/ 171.2-4/ 177.1,2/ 179.1/ 181.1,2/ 194.1,2/ 195.1/ 197.1/ 199.1/ Hluchy M., Biocont Laboratory Kft., Brno, CZ: 112.5/133.4/153.3 l 164.1/167.1/ 172.1-3/ Hrabák R., Állatorvostudományi Egyetem, Brno, CZ: 144.4/ 145.1 l 149.1 l 150.3/ 152.1-3/153.1,2,4/154.1-4/156.1-3/159.1,2/160.2,3,5/ 161.1,3/162.3/163.1,2/ 164.2,3/ 168.1 ,2/ 326.2/ 169.1 l 170.1 ,3/ 172.1 l Traxler L., Pardubice, CZ: 151.1/156.4/161.2,4/163.3/165.5/167.2,3/169.2/170.2/ 172.2/ Pokorny V. Praha.CZ: 132.1,2/149.2,3/150.1,2/155.1-3/157.1-3/165.1,2,4/16 6.1/ 168.3/171.1/ Rödl P., Higiéniai és Járványügyi Intézet, Praha, CZ: 211.4/ Állami Növénygyógyászati Hivatal, Brno, CZ: 209.1/ Sefrová H., Agrártudományi Egyetem, Brno, CZ: 134.4,5/ 135.3/ 136.3,4/ 137.2-4/ Svestka M., Erdészeti és Vadgazdálkodási Intézet, Zbraslav Strnady, CZ: 145.2/ Tomiezek Ch., Cech T., Krehan H., Perny B., Wien, AU: 9.1/12.1-4/13.1-3/14.1-3/ 15.1-3/16.1-4/17.1-4/18.1,2/19.1,2/20.1-4/21.1-4/2 2.1-4/23.1-4/24.1-3/ 25.1-4/26.1-3/27.1-3/28.1,2/29.1/30.1-7/32.1-4/33.1-3 /34.1-3/35.1-3/36.1-4/ 37.1-3/38.1-5/39.1-4/40.1-5/41.1-5/42.1-3/43.1-3/ 44.1-3/45.1,2/46.1-4/ 47.1-5/48.1-3/49. 1-3/50.1-3/51.1-4/52.1-3/53.1-4/54.1-3/55.1-4/56.1 -3/ 57.1-3/ 58.1-3/ 59.1-3/ 60.1-4/ 61.1-3/ 62.1-5/ 63.1-3/ 64.1-3/ 65.1-3/ 66.1-4/ 67.1-3/68.1,2/69.1-4/70.1-3/71.1-4/72.1-3/73.1-3/ 74.1-4/75.1-4/76.1-3/ 77.1-4/78.1-4/79.1-3/80.1-4/81.1-4/82.1-4/83.1-4/ 84.1-3/85.1-3/86.1-3/ 87.1-4/88.1-4/89.1-4/90.1,2/91.1-4/92.1,2/93.1,2/ 94.1-3/95.1-4/96.1-3/ 97.1-5/98.1-3/99.1-4/ 100.1-3/ 101.1/ 102.1-3/ 103.1-3/ 104.1-5/ 105.1-3/ 106.1,2/ 107.1-4/108.1-3/109.1-3/112.1-4,6,8,9/114.1-3/115 .1-4/116.1-3/117.1-4/ 118.1-4/119.1-5/120.1-4/121.1-4/122.1-3/123.1-4/12 4.1,2/125.1-4/126.1-4/ 128.1-4/129.1-3/130.1-3/131.1-4/133.1-3/134.2/135 .2,4/138.1-3/139.2-4/ 140.2-4/ 141.1-3/ 142.1-5/ 143.1-3/ 144.1-3/146.1-4/ 147.1-4/ 148.2,3/ 151.2-4/ 155.4/ 157.4/ 158.1-4/ 159.3,4/ 160.1,4/ 171.5/ 173.1-4/ 174.1-4/ 175.1-3/ 176.1-3/ 177.3,4/178.1-4/179.2-4/180.1-4/182.1-3/183.1-4/184 .1-3/185.1-4/186.1-4/ 187.1 ,2/ 188.1-4/ 189.1-4/ 190.1-5/ 191.1-3/ 192.1-4/ 193.1-4/ 194.3-5/ 195.2-4/ 196.1-4/ 197.2-4/ 198.1-5/ 199.2-4/ 200.1-3/201.1-5/ 202.1-4/ 203.1-4/ 204.1-4/ 205.1-4/ 206.1-3/ 207.1,2/ 208.1-4/ 209. 2-4/ 210.1-4/ 211.1-3/ Színes akvarellek: Lastűvka A., Prostejov, CZ: 111.1-1,2/ 134.1,2/ 135.1/ 136.1,2/ 137.1/ 139.1/ 140.1/

141.1/

212

A Abies alba 203 - spp. 131, 153, 158, 163, 167, 170, 196, 205, 208 abiotikus károsodások 12, 77 Acantholyda spp. 177 Acer campestre 118 - negundo 172 - pseudo-platanus 118 - spp. 60, 77, 92, 117, 133, 162, 178, 185, 188, 208 Aceria heteronyx 118 - spp. 117, 123 acsalapu 79 Ade/ges geniculatus 129 - faricis 129 - spp. 130, 196 Aegeria apiforrnis 144 Aesculus 35, 95, 119, 133, 208 aggófű 79 Agrilus spp. 66 Ailanthus 22 akác 21, 95, 134 akácaknázó hólyagosmaly 134 akáclevél sátorosmaly 134 aknázó ezüstmolyok 139 Aliium ursinum 81 alma 32, 49, 85, 161, 169 alma baktériumos kéregszáradása 49 almafarontó lepke 142 Alnus 102, 103, 143, 187, 194, 199 Amelanchier 32 amerikai fehér medvelepke 172

Andricus spp. 183 Anisandrus dispar 209 Anaplophara glabripennis 188 antociános tűlevél elszíneződés 53 apácalepke 170 Apiognomonia errabunda 56 Apiognomonia veneta 57 Apodemus sylvaticus 211 Aporia crataegi 154 aranyfarú szövő 168 Arctornis 1-nigrum 169 Argilus 185 Argilus viridis 187 Argyresthia dilectel/a 139 - thuiel/a 46, 72, 139, 140 - trifasciata 139 Armeniaca 49 Arrnil/aria me/lea 104 Arvicola terrestris 211 Ascochyta piniperda 74 Asteroma carpini 62 Athelia sp. 107 Azalea 34 ágastapló 96, 97 ázsiai hosszúcsápúcincér 188

B bangita 34 Banks-fenyő

181 barkók 196 barna gyapjasszövő 149 Basidiomycetes 102 bazidiumos gomba 102 bálványfa 22 berkenye 32, 95, 161 Betu/a 103, 149, 150, 154, 155, 156, 208

betűzőszú 206, 208 Biota orienta/is 204 birsalma 32, 71 bokrétafa 95 bokrosgomba 96 Bondarzewia mesenterica 97 boróka 82, 139, 189, 190, 204 borókacincér 190 . borókaszú 204 borostás egyrétűtapló 89, 99 Botryotinia (Sc/erotinia) fuckeliana 48 Botrytis cinerea 48 búcsújáró lepke 159 Bupalus piniarius 157 Bursape/enchus xylophi/us 114 bükk 21, 22, 28, 56, 64, 65, 66,83,90,97, 103,106, 127,156,162,166,171, 174,185,187,200,208 - antraknózisa 56 - bolhaormányos 21, 200 - téliaraszoló 156 bükkfa pajzstetű 66 bükkfatapló 87, 91, 103 bükkfa-viasztetű 127 bükk-gubacsszúnyog 174

c Caliroa annulipes 178 Cal/idie/Ium rufipenne 190 Calliteara abietis 167 Calliteara pudibunda 166, 167 Gameraria ohridella 4, 36, 133 213

Campanula 79 Carpinus 103, 123, 156, 171, 194, 208 - betufus 63 Castanea 77, 100, 171, 188 -sativa 59 Gata/pa 77 Cenangium abietis 45 - ferruginosum 45 Gephaleia spp. 177 Gerasus 49 -avium 101, 138, 155 - vulgaris 138 Ceratocystis fimbriata 68 -ulmi 69 cédrus 158 Chaenomeles 32 Chafara sp. 68 Chamaecyparis 72, 139 Chermes abietis 74 Chrysame/a vigintipunctata 194 Chysomyxa abietis 80 Cinaria pilicornis 124 cincér 189, 190 cinóberszínű egyrétűtapló

93 ciprus 140, 190, 204 Clasterosporium carpophiIum 75 C/etryonomys g/areo/us 211 Coccidae 132 Coleophora faricella 4 7, 141 Coleosporium campanulae 79 - inulae 79 - melampyri 79 - petasitis 79 214

- senecionis 79 - tussi/aginis 79 Coleotechnites piceaelia 147 Gallybia fusipes 105 Coryfus 101, 150, 171 Corythucha ci/iata 121 Cossus cossus 143 Cotoneaster 32 Crataegus 32, 138, 150, 154, 161, 168 Cristulariel/a depraedans 70 Cryphalus piceae 205 Cryptococcus fagisuga 66 Cryptodiaporthe castanea 59 -populea 58 Cryptonectria parasitica 59, 67 Cryptorhynchus lapathi 199 Cucurbitaria piceae 41 Cupressaceae 190 Cupressus 72, 140, 204 Cydania 32 Cylindrocarpon candidum 66 - heteronemum 65 -maii 65 - wilkommii 66 Cynips spp. 183 császárfa 73 császárfa fillosztiktás levélfoltassága 73 cseresznye 18, 49, 75, 84, 86,93, 101,138,155 cserjék 151, 164, 165 csertölgy 159 csonthéjasok 18, 161

- moníliás betegsége 49 - sztigminás levéllyukacsosadása 75 csormolya 79

D Daedalea quercina 100, 102 Daedaleopsis contragasa 100, 102 - tricolor 101, 102 darázslepke 144, 192 Dasineura gleditschiae 173 - vitrína 60 Dendroctonus micans 203 Dendra/imus pini 152 Dendropo/yporus umbellatus 96 deres tapló 91 Diaporthe parasitica 67 Diaspididae 132 Didymascel/a thujina 46 Didymomyia reaumuriana 176 Diloba caeru/eocepha/a 161 dió 21' 85, 166, 171 dió gnomóniás betegsége 61 Dip/ocarpon mespili 71 Diplodia pinea 45 Diplodina acerína 56, 60 -sp. 59, 70 Diprion pini 181 Discosporium popu/eum 58 Discula platani 57 - umbrinel/a 56 díszbogarak 23, 185, 208 díszcseresznye 86

Dothichiza populea 58 Dathistroma 37,38 - pini 37 - septospora 37 Drepanopeziza sphaeroides 43 Dreyfusia spp. 131 duglászfenyő 21, 54, 152, 157, 198

E ecetfa 22 Endothia parasitica 67 Endothiel/a sp. 67 Entomosporium mespili 71 Eotetranychus aescu/i 36, 119 - tiliae 119 eperfa 172 epifiták 107 Epinotia nanana 146, 147 - pygmaeana 146, 147 - tedel/a 146, 14 7, 1 77 Erannis detoliaria 155 erdei cserebogár 184 -egér 211 - fenyőbogár 197 -po-cok 211 erdeifenyő 50, 52, 79, 98, 108,114,153,157,163, 181, 182, 189, 197, 198, 202,208 - cenangiumos hajtáselhalása 45 - hólyagrozsdája 79 -tű leveleinek barna csíkassága 38 - tűleveleinek vörös foltossága 37 erdeifenyő-levéldarázs 182

erdeifenyő-tűkarcgomba

37,50 Eriogaster lanestris 149 Eriophyes fraxinivora 116 - tiliae 115 Erwinia amylovora 32, 49 Erysiphe spp. 44 Euproctis chrysorrhoea 168 ezüstfenyő 53, 125, 179, 203 ezüstfenyő-levéltetű 125 éger19,21, 102,103,143, 187, 194, 199 életfa 46, 204 énekes kabóca 78 érdeslevelű szil 39

F fadarazsak 12 Fagus spp. 56, 97, 103, 106, 127, 156, 162, 166, 171,174,185,187,200, 208 fagy 13, 18, 20, 21,72 fagykár42,56, 77,195 fagyléc 14, 15 fagyrepedés 12, 15 fanyarka 32 faültetési hibák 26 fehér fagyöngy 108 - levélfoltosság 60 -nyár 175 fekete gyalogormányos 195 feketedő likacsosgomba 68, 85 feketefenyő 37, 108, 177, 181 feketenyár 128

fényhiány 72 fenyő 84, 91, 93, 97, 98, 146, 148, 152, 158, 177 - bagolylepke 163 - fagyöngy 108 - levéltetvek 131 - likacsos gomba 98 - tükrösmaly 146, 14 7 fenyőaraszoló 157 fenyőfélék facidiumos kéregkárosodása 54 fenyő-gubacstetvek 130 fenyő-gyapjaslepke 167 fenyőilonca 148, 210 fenyőpohók 152 fenyősövény tükrösmaly 147 fenyőszender 153 fenyő-takácsatka 120, 195 fenyőtű borzasmaly 147 fenyveslakó tükrösmaly 147 fésűsfenyődarázs 181 firkáló fenyőszú 206 Fistulina hepatica 88 fitoftórás elhalás 34 - gyökérrothadás 35 fizikai sérülések 23 Fames fomentarius 87, 91, 103 foszforhiány 17 Fraxinus 33, 77, 116, 201, 208 fűz 43, 95, 102, 143, 149, 150, 154,160,161,162, 169, 175, 180, 192, 194, 199,208 fűz levélfoltossága, hajtásszáradása és kéregvarasodása 43 215

fűzfagally

gubacsszúnyog

175 fűzfarontó fűzfaszövő

lepke 143 169

G galagonya 32, 71, 138, 150, 154, 161, 168 galagonyalepke 154 Ganoderma adspersum 91 - appianatum 91 - austra/e 91 - lucidum 90 Gemmamyces piceae 41 Gleditschia triacanthos 173 G/oeosporium platani 57 Glomerella miyabeana 43 Gnomonia cerastis 60 - leptosty/a 61 - carpinea 62, 63 Graphium ulmi 69 Grifo/a trondosa 95, 97 - sulphurea 95 gubacsatkák a juhar levelein 117 gubacsatkák a juhar sarjhajtásainak kérgén 118 gubacsdarazsak 183 gubacsszúnyog 60 gubacstetű 74 Guignardia aesculi 36, 133 gyantafolyás 18 gyertyán 19, 28, 62, 64, 103,123,156, 171, 194, 208 gyertyán levélfoltossága 62,63 Gymnosporangium sabinae82 gyökeres fülőkegomba 106 216

gyümölcsfák 21, 65, 150, 156,168,208 gyűrűs fülőkegomba 106 - tuskógomba 16, 18, 104 gyűrűsszövő 150

H hajtásszáradás 43 hamisciprus 46, 139 hamvas szövő 166 harangvirág 79 Hariig parázstapló 87 hausztórium 44 havasszépe 34 háromszínű egyrétűtapló

101 hárs 64, 77, 83, 92, 108, 115, 119, 122, 123, 149, 160, 176, 178, 185, 186, 187, 193 hársfa díszbogár 186 - levéldarázs 178 hársfa-gubacsatka 115 hárs-gubacsszúnyog 176 hárs-takácsatka 119 hegyi juhar 118 - szil39 Helicomyia salicíperda 175 herbicidek okozta károsodás 13, 17,20 hervadás 69 hétfogú fenyőszú 208 holland szilfavész 69 hosszúlábú levéltetvek 124 Hy/esinus fraxini 208 -spp. 201 Hy/obius abietis 198 Hyphantria cunea 172 Hyphoderma radu/a 84 Hypodermina hartigii 53

Hyponomeuta spp. 138 Hyponomeutidae 138 Hypoxylon 83

Inanatus hispidus Bull. 85 /nu/a 79 lpinae 206 Ips acuminatus 208 - cembrae 191 typographus 206, 208

J japánakác 66 japánbirs 32 Jassiidae 123 jegenyefenyő

48, 54, 108, 131,153,158,163,167, 170,196,203,205,208 jegenyenyár 128 Jug/ans 85, 166, 172 juhar 19, 55, 60, 64, 66, 70, 76, 77,92, 108,117, 123, 133, 162, 178, 185, 188,208 - fehér levélfoltossága 70 - gnomóniás levélbarnulása 60 - pecsétfoltossága 55 - sztegonspóriumos hajtáselhalása 76 Juniperus 139, 189, 190, 204

K Kabatina thujae 72, 139 kagylós pajzstetvek 132 kajszibarack 18, 49, 75 kalciumtöbblet 17 kallusz 66

kanadai selyemfenyő 152 káliumhiány 17 Keithia thujina 46 keleti platán 68 kék fenyődíszbogár 197 kéreg fizikai sérülései 12, 23,68 kéregvarasodás 43 kis fenyőháncsszú 202, 208 - nyárfacincér 192 - téliaraszoló 155, 156 kislevelű hárs 186 karompenész 78, 107 kósza pocok 211 kökény 150, 154 körte 32, 49, 71, 82, 161, 169 körterozsda 82 kötözés 23 közönséges cserebogár 184 -dió 61 - gyapjaslepke 171 - gyertyán 63 - hasadtlemezű gomba 89 - parázstapló 87 - takácsatka 119 kőris 22, 33, 77, 116, 201, 208 - baktériumos fekete csamásodása 33 kőrisfa-gubacsatka 116 kőrislevelű juhar 172 kőrisszú 33 -fajok 201, 208 Krisztus-tővis 173 krisztustövis gubacsszúnyog 173 kukorica-gyökértetű 126 kutyavizelet 27

L labirintustapló 100, 102 Lachnellu/a willkommii 47 Lachnidae 124 Laetiporus su/phureus 95 Lampra rutilans 186 Larix 95, 129, 141, 152, 153, 158, 170, 191, 198, 208 Lasiocampa quercus 151 l-betűs SZÖVŐ 169 Lecanosticta 3 7 - acicola 38 lepényfa 173 Leperesinus fraxini 33, 208 - varius 208 lepketapló 99 Leptodothiorel/a aesculicola 36 Leptostroma rostrupii 52 Leucoma salicis 169 Leucothoe 34 levélbarnulás 71 levélbogarak a lomblevelű fákon 194 levéldarazsak 180, 196 levélfoltosság 43, 70 levélhullás-tűkarcgomba

52 levélormányosok 196 levéltetvek 78, 196 légköri szennyeződések 13, 19 likacsosgombák 85 Liosomaphis abietina 125 Liriodendron 22 Lirula macrospora 53 Lithocarpus desinflorus 34 lomblevelűek lisztharmata 44

lombosfák 65, 66, 77, 78, 82,84,85, 87, 89,90, 91,92,93,95,96,97, 99, 100,101,103,107, 119,122,123,124,132, 151,155,160,164,165, 166, 168, 170, 172, 178, 183, 184, 185, 188, 196, 199,208,210 Lophademel/a sulcigena 38 Lophodermium 50 - piceae 51 - pinastri 50, 52 - seditiosum 50, 52 Loranthus europaeus 109 lucfenyő 19, 21, 48, 51, 53, 74,80, 120,124,129, 130, 146, 147, 153, 158, 163, 164, 165, 170, 177, 179,196,198,203,206, 208 lucfenyő hajtásainak aszkohitás (szeptóriás) elhalása 74 lucfenyő hajtásainak elhalása 48 lucfenyő lirulás levélhullása 53 -rozsda 80 - rügyelhalása 41 - tűlevélrozsda 51 lucfenyő-levéldarázs 21, 179 lucfenyő-tűkarcgomba 51 Lymantria dispar 171 manacha 170

M madárbirs 32 magnéziumhiány 17 217

Maiacosama neustria 150 Maius 32, 49, 85, 161, 169 Marssanina juglandis 61 - salicicola 43 martilapu 79 májgomba 88 májusfa 138 mediterrán búcsújárólepke 158 medvehagyma 81 Megaloseptoria mirabi/is 41 meggy 138 Melampsora farici popu/ina 81 -spp. 81 Me/ampyrum 79 Melasmia acerina 55 Me/asoma spp. 194 Me/o/ontha hippocastani 184 - me/olontha 184 Mercurialis sp. 81 Meripilus giganteus 96, 97 Mespi/us 32, 169 mezei kabóca 78, 123 -pocok 211 mézgafolyás 18 Microsphaera spp. 44 Microtus arvalis 211 Mikio/a tagi 174 Mindarus abietinus 131 - abietis 131, 196 mogyoró 101, 150, 171 Manilia 49 - tructigena 49 -/axa 49 Monilinia trueticola 49 - tructigena 49 -/axa 49 Monochamus 114 218

Monostichella robergei 63 Morus 172 moszatok 107 mókusfélék 202, 21 O Mycosphaerel/a dearnessii 38 - /aricina 40 - pini 37 -ulmi 39 Mye/ophilus minor 202 piniperda 202

nyárfa kéregelhalása 58 nyárfa-gubacstetű 128 nyárfélék melampszórás betegsége 81 nyír 19, 28, 93, 94, 103, 149, 150, 154, 155, 156, 208 nyírfa kéregszú 208 nyír-kéregtapló 94 nyolcpontos nyárfacincér 193 nyugati platán 68

N nagy fenyőháncsszú 202, 208 - fenyőormányos 198 - nyárfacincér 192 - szil-szijácsszú 208 - téliaraszoló 155 naspolya 32, 71, 169 -levélfoltossága 71 Nectria cinnabarina 64 - coccinea 66 - ditissima 66 - galligena 65 nektriás ágelhalás 23, 64 - kéregelhalás 66 - kéregrák 65 Neodiprion sertiter 181, 182 nitrogénhiány 17 nitrogénmérgezés 27 Noctuidae 162 növekedési repedés 14, 15 növényisebszövet66 nyár csúcselhalása 42 -fajok 58, 81, 92, 95, 108, 123, 128, 143, 144, 150, 161,162,169,172, 180, 188,192,194,199,208

o 0/igonychus ununguis 120 Operophthera brumata 156 - tagata 156 Ophiostoma novo-ulmi 69 Orgyia antiqua 165 ormányos bogarak 208 Orthosia 162 Otiorrhynchus su/catus 195 Oudemansiella mucida 106 - radicata 106 óriás bokrosgomba 97 - fenyőháncsszú 203 ózon okozta károsodás 22 öntözés 19, 20 övesfenyőbogár197 őszi

kékesbagolylepke 161 18, 49

őszibarack

p Padus avium 138 Panolis fiammea 163 Parectopa robinel/a 134 Paulawnia sp. 73 pecsétviaszgomba 90 pelék 210

Pemphigus spirotheeae 128 peremizs 79 Periclista lineafata 180 Persica 49 peszticidek okozta károsodás 13, 17 Petasites 79 Phacidiopycnis pseudotsugae54 Phacidium coniferatum 54 Phaenops cyanea 19 7 Phaeo/us 98 Pha/era bucephala 160 Phellinus 103 - hartigii 87 - igniarius 87 - pomaceus 86 - robustus 87 Phloeosinus aubei 204 - thujae 204 Ph/oeospora ulmi 39 Phomopsis pseudotsugae 54 -sp. 47 Phylapphis tagi 127 Phyl/actinia spp. 44 Phyllobius spp. 196 Phyllodecta spp. 194 Phyllonorycter platani 135 - robinel/a 134 Phyllosticta paulowniae 73 Phyl/ostictina sphaeropsoidea36 Phymatodes glabratus 189 Phytophthora cactorum 35 - cambivora 35 - cinnamami 35 - ramarum 34 Picea 158, 164, 170, 198, 208

- abies 51, 203 - excelsa 130, 146, 14 7, 179 - pungens 51, 53, 125, 179,203 -spp. 48, 51, 120, 124, 125, 129, 146, 153, 163, 165, 177, 196, 206, 208 Pinus 163, 182, 198, 202 - divaricata 181 -mugo 152 - nigra 37, 45, 177, 181 - silvestris 157, 181, 197 - spp. 37, 38, 45, 52, 54, 148, 152, 153, 158, 189, 197,208 - strobus 181 Piptoporus betulinus 94 Pissodes pini 197 - piniphi/us 197 pisztricgomba 92 Pityokteines 205 platán 19, 57, 68, 85, 121, 135, 188 - antraknózisa 57 - csipkéspoloska 121 - kéregrákja 68 platánlevél sátorosmaly 135 Platanus 85, 121, 135, 188 -hybrida 68 - aceidenta/is 68 - orienta/is 68 Pollacia salicipedra 43 -sp. 42 Polydrusus spp. 196 Polygraphus poligraphus 206 Po/yporaceae 85 Polyporel/us squamosus 92 Po/yporus 92

- schweinitzii 98 Popu/us alba 175 Popu/us nigra 128 - nigra ssp. italica 128 - spp. 42, 58, 92, 95, 123, 128, 143, 144, 150, 161, 162, 169, 172, 180, 188, 192,194,199,208 - tremula 180, 193 porszennyeződés 107 Potebniamyces coniferatum 54 pókhálós molyok 138 Pristiphora abietina 179 - conjugata 180 Prunus 18, 75, 95, 169 - spinasa 150, 154 Pseudomonas morsprunorum 18 - savastanai pv. savastanai 33 -sp. 49 - syringae 18 Pseudotsuga 157, 198 - menziesii 152 púpos egyrétűtapló 99 púpasszú 209 Pycnoporus cinnabarinus 86, 93 Pyracantha 32 Pyrrhocoris apterus 122 Pyrus 32, 49, 161, 169 Pytiogenes cha/cographus 206,208 Q Quercus 85, 95, 96, 100, 101, 105, 109, 145, 150, 151, 155, 156, 159, 160, 161, 162, 166, 168, 169, 219

171, 178, 180, 183, 184, 185, 187, 208 - agrifolia 34 - cerris 159

R rágcsálók 211 rezgő nyár 42, 180, 193 rézmetsző szú 206, 208 Rhizosphaera kalkhoffii 51 Rhododendron 34 Rhus 77 Rhyaciania buoliana 148 Rhynchaenus tagi 21, 56,200 Rhytisma acerinum 55, 60 Robinia 95 - pseudo-acacia 134 Rodentia 211 romboló vörösfenyőcincér 191 Rosaceae 49, 149 rozsdabarna kisszövő 165 rozsdagomba 79, 82 rózsafélék 49, 71, 149 - tűzelhalása 32 rózsaszínes egyrétü tapló 100, 102

s Sacchiphantes spp. 130 - viridis 129 Sa/ix spp. 43, 95, 102, 143, 149, 150, 154, 160, 161, 162, 169, 175, 180, 192, 194,199,208 Saperda careharis 192 - octopunctata 193 - popu/nea 192 sarjak elszáradása 48 Sawadea spp. 44

220

sárga fagyöngy 109 - gévagomba 95 sárgafoltos púposszövő 160 Schizotetranychus tiliarum 119 Schyzophy/lum commune 89 Scirrhia pini 37 Sciurus vulgaris 210 Scolytidae 208 Scolytus 69 - intricatus 208 - ratzeburgi 208 - scolytus 208 sebkezelés 12 Semanatus russicus 190 Senecio 79 Septoria parasitica 74 Sírococcus 48 - conigenus 74 - strobilinus 74 Sorbus 32, 95, 161 sók okozta károsodás 13, 17,19,20,36 Sphaeropsis sapinea 45 Sphinx pinastri 153 Stegonsporium pyriforme 76 Stigmina carpophifa 75 szárazság 19, 20 szelídgesztenye 59, 67, 77, 100, 171 - endotiás betegsége 67 - kéregelhalása 59 szelídgesztenye rákbetegsége 59 szellőzőcső 16 szélfű 81 szil 64, 69, 92, 126, 155, 162,208

- levélfoltossága 39 szilfa elhalása 77 szilfa-gubacstetű 126 szilva 18, 75, 86, 169 szilvafatapló 86 szivarfa 77 szövődarazsak 177 szúbogarak 21, 69, 205, 206,210 szürkepenész 21, 48, 77

T takácsatkák 119, 178 talajcsere 20, 26, 27 talajszerkezet tömörödése 25 talajszintemelkedés 16 talajvizsgálat 17 taplógomba 103 tarka fűzormányos 199 - kisszövő 164 tavaszi fésűsbagolylepkék 162 Taxus 35, 195 tápanyag túladagolás 27 tápanyag hiá ny 17, 19 Teia recens 164 termetes parázstapló 87 Tetraneura ulmi 126 Tetranychidae 119 Tetranychus urticae 119 Tetropium gabrieti 191 Thaumetopoea processionea 159 Thuja 139, 140, 189, 190, 204 Tiarasporel/a parca 51 Tilia 77, 92, 115, 119, 122, 123, 149, 160, 176, 178, 185, 186, 187, 193

- cordata 186 tilliszképződés

vastagkérgű

Tussilaga farfara 79

tiszafa 35, 195 Tomicus minor 202 - piniperda 202, 208 Tortrix viridana 145 torzsás szömörce 77 tölcsérgomba 104 tölgy 21, 67, 85, 88, 90, 95,96, 100,101,105, 109, 145, 150, 151, 155, 156,159,160,161,162, 166,168,169,171,178, 180, 183, 184, 185, 187, 208 - kéregszú 208 tölgyfaszövő 151 tölgyilonca 145 tömlősgomba 47 törpenövés 17 Trametes gibbasa 99 - hirsuta 89, 99 - versico/or 99 Traumatocampa 158 trágyázás 17, 20 Tubereu/aria vulgaris 64 tuja 46, 72, 139, 140, 189, 190,204 - barnulása 46, 139 - hajtásbarnulása és-elhalása 72 tujaaknázó-ezüstmoly 139, 140 tujaszú 204 tulipánfa 22

tűlevél-hólyagrozsda

tűlevélhullás

50 48, 54, 78, 87, 90,107,114,120,122, 124,132, 151, 164, 165, 170,184,196,198,206, 208,210 - abiotikus lehullása 52 - gombabetegségei 51 tűztövis 32 tűlevelűek

u Ulmus glabra 39 - praeera 39 - spp. 69, 92, 126, 155, 162, 208 Umbellularia calitomica 34 Ustulina deusta 83

v Vaccinium avatum 34 vadgesztenye 35, 36, 64, 65,92,95, 119,133, 188,208 vadgesztenye barna levélfoltassága 36, 133 vadgesztenye-levélaknázómoly 4, 36, 133 vadgesztenye-takácsatka 36,119 valódi ecetfa 77 - pajzstetvek 132 - szúbogarak 208 vashiány 17

tapló 91 Venturia sa/icipedra 43 -sp. 42 verőköltő bodobács 122 Verticilium a/bo-atrum 77 - dahliae 77 verticíliumos hervadás 77 Viburnum 34 villámcsapás 12, 14 Viscum album 1OB -laxum 108 vörös mézgafolyás 28 vörösbarna fülőkegomba 105 vörösfenyő 19, 47, 95, 129,141,152,153,158, 170,191,198,208 - kéregnekrózisa 47 - kóros levélhullása 40 - zsákosmaly 141 vörösfenyő-gubacstetű

129 vörösfenyőmaly

w Weymouth-fenyő

181

x Xyleborus dispar 209

z Zeuzera pyrina 142 zoospóra 34, 35 zöld karcsúdíszbogár 187 zuzmók 107