FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Kedves Olvasó!
2016. IV. / 35. szám
Szeretettel köszöntelek a Fényháló Spirituális Magazin áprilisi számával, melynek témája: A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje. Azt gondolom, hogy a remény a lelkünk bizodalma, a sokszor még számunkra láthatatlan, vagy fátyol mögé rejtett történéseknek, utaknak. Az, hogy az általunk vágyott események, kitűzött célok megvalósulnak-e vagy sem, véleményem szerint attól is függhetnek, hogy mekkora a beléjük vetett hitünk még akkor is, amikor még
szinte semmi jelük
az életünkben. Bízom benne, hogy mindenki megtalálja majd a hozzá szóló gondolatokat :) Répa Fatime
Kérdésed van? E-mail: fenyhalo444@gmail.com Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb száma!
A fény és öröm útján....
Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
A FÉNY HÁLÓ lelkes csapata:
Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu
Hlács Erika Nia és Pilates oktató Wellness és Life Coach www.niaerika.com
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.” Herta Müller
Lakó Erika Szélasszony Gyógyító lakoerika@gmail.hu
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra
Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.” Herta Müller
Répa Fatime Szerkesztő
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ Edgar Cayce: Új világrend a 21. században „Az emberiség megérett a nagy változásra. Nem a régi kor finomhangolással alakított változata közeledik, hanem egész életünk gyökeresen átalakul. Ez Cayce fő megállapítása, amely az általa - korunk politikai és társadalmi viszonyairól - tett jövendölések mögött húzódik. A 21. században új létforma alakul ki a Földön. Új tudati forma terjed el, amiről Cayce úgy véli, annyira más embertípus lesz, hogy bízvást nevezhető „új alapfajnak”.
Ezen új faj tudatossága jellemzően az anyagi és nem anyagi életforma közötti különbség felől közelíthető meg. Az új évezredben forradalmi változásokra számíthatunk, amely során az emberek világszerte elfogadják a test halála utáni élet realitását. Az élet folytonossága elfogadottá válik. Ennek első jelei már ma is láthatóak, épp ezekre világít rá a testen kívüli és a halálközeli élmények kutatása. Türelmetlen
és
fogyasztásorientált
korunk
kultúrája
nagyrészt
a
félelemre
és a vágyakozásra épül, épp azokra az érzelmekre, amelyek semmivé válnak, amint elfogadjuk az élet folytonosságát. Komoly munka áll még előttünk, ha az új tudatosság valóban gyökeret ereszt, és új utakra vezeti az emberiséget. Viselkedésünket régóta a haláltól és a bizonytalan jövőtől való félelem alakítja. Cayce megemlíti, hogy az emberek egyszer már megízlelték ezt a lehetőséget.
Az új embertípus olyan tudat birtokában lesz, amihez hasonló régen jelen volt a Földön.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
Az ősidőkben, állítja a látnok, voltak olyan társadalmak, amelyek minden energia egységére és a lélek örök életére alapozták világképüket. Az új embertípus egyik feladata az, hogy visszatérjen a régi időkbe, hogy újra magához vegye közös örökségünk néhány darabját, amelyekről eddig tudomást sem vettünk, vagy egyszerűen megfeledkeztünk róluk. Cayce vízióiban kiemelt helyet foglal el a szellemi átalakulás. Az új évezredben e téren
újjászületést jósol, amely nyomán újra a krisztusi szellem vezérli majd az emberi kapcsolatokat. Olyan esemény tanúi lehetünk, amelynek spirituális jelentősége csak Krisztus kétezer évvel ezelőtti eljöveteléhez fogható. Ezt azok a beavatottak idézték elő, akik több évezreddel ezelőtt a Nagy Piramist építették. A második eljövetel nem anyagi test megjelenését jelenti, mint a Názáreti Jézus esetében, hanem egy világméretű esemény bekövetkeztét, amelyben mindenféle hitet valló ember megtalálja a maga helyét. Az egyetemes krisztusi szellem közvetlen kapcsolatba lép mindenkivel, aki igazán keresi. Krisztus tehát közvetlenül beavatkozik az emberek életébe, ezt pedig mindenki érzékeli majd. Legfőbb vágyunk, hogy az új korban megtörténjen az emberi közösség spirituális megújulása.”
Mark Thurston
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Hitem megerősödése Hívő embernek tartom magam, de mégis vannak helyzetek, pillanatok, amikor elbizonytalanodom, és úgy érzem, hogy nem elég erős a hitem. Aztán történik valami és úgy gondolom, hogy a hitemmel akár hegyeket tudnék megmozgatni. Tehát ahogy változom, úgy változnak a hitemhez kapcsolódó érzésem is. Aztán meg csodák is történnek,
amelyek olyan erős bizonyossággal szolgálnak, hogy hosszú időre meghatározzák a témához kapcsolódó érzéseimet. Ilyen csoda történt velem pár hete Nagykörűben a Cseresznyevirágzás Ünnepén. Előzménye is van a történetnek. Körülbelül egy hónappal ezelőtt volt egy gyönyörű látomásom. Láttam magam ezen a gyönyörű alföldi településen egy rendezvényen, ahol szert tartok, és épp’ ezen a napon egy számomra kedves és meghatározó személy,
akit nyugodtan nevezhetek a példaképemnek, szintén ott tart bemutatót. A látomás legmeghatározóbb pillanata az volt, amikor észrevettem, hogy a példaképem engem figyel és a tekintetében elismerést és tiszteletet véltem felfedezni. Április 9-én volt az első nyilvános rendezvényem Nagykörűben. Aznap úgy éreztem, hogy az égiek nem fogadtak a kegyeikben, hiszen esős napra ébredtünk. A gondosan kiválasztott helyszínről, a cseresznye ültetvényről is le kellett mondanunk az időjárás miatt.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Maradt a B terv, a templom kert, ami szintén egy gyönyörű cseresznyéskert közepén található, s ahol volt egy fedett terasz, ahol meg tudtuk tartani a meditációt, a tea szertartást. Kicsit szomorúan és fázva közelítettem a B helyszín felé, amikor egy csoport íjászra lettem figyelmes. Kiderült, hogy az eső őket is elüldözte a kiválasztott helyükről, és mivel méltó
helyet kerestek az új íjaik felavatásához, a templomkert felé vették az irányt. Nem zavartuk egymás programját, hiszen elég nagy területről van szó. Én a saját rendezvényem előkészületeivel voltam elfoglalva. Szerettem volna, hogy az eső és a helyszínváltoztatás ellenére
emlékezetes
napot
szerezzünk
barátainknak
és
minden
jelenlévőnek.
A sok tennivaló és a figyelmem koncentrálása közben furcsa érzésem támadt. Felemeltem a fejem és abban a pillanatban mintha időutazás részese lettem volna, megelevenedett a látomásom. Ott állt a példaképem és engem nézett. Az első pillanatban el sem hittem, hogy ez most valóban megtörtént. Odamentem hozzá, köszöntöttem és elmeséltem Neki, hogy ezt a pillanatot én már egy hónappal ezelőtt láttam és átéltem. Hálásan köszönöm a láthatatlan világnak, hogy kéretlenül is segítenek, támogatnak, erősítik a kapcsolatunkat és a hitemet! Kívánok Nektek hasonló tapasztalásokat, mert egy ilyen
élmény után az ember szárnyakat kap. Lakó Erika, Szélasszony
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Biztos már sok helyen láttuk-olvastunk a hitről, annak erejéről. De talán néha ennek ellenére megkérdőjelezzük annak hatékonyságát. Főleg abban az esetben, amikor a teremtés elején járunk, még csak a láthatatlanban tapogatózunk. Lassan már 6 éve, hogy elindultam a Nia világában az utamon. Nem tudtam mi lesz, hogy’ fogom csinálni, stb., de egyet biztosan tudtam, hogy a lelkem hívása ez.
Megcsináltam az oktatói tréninget Londonban és utána nekiálltam, hogy kialakítsam a saját órámat Írországban. Idegen ország, idegen nyelv és ráadásul a Nia is ismeretlen volt. Szinte senki sem ismerte, de egy hihetetlen, láthatatlan erő folyamatosan vitt előre és suttogta a fülembe, hogy igen jó lesz ez, csak haladjak tovább. A mai napig imádom. Amikor meghallom a zenét, elkezd a testem mozogni a ritmusra, azonnal mosolyogni kezdek és tudom, hogy otthon vagyok, otthon a lelkemben kapcsolódva.
Hogy minden úgy alakult, ahogy terveztem? Abszolút nem. Azóta már a harmadik országban élek, ahol mindig előröl kezdtem, így a haladás is sokkal lassabb. De az úton vagyok, arról sose tértem le. Innen most visszanézve nem is alakulhatott tökéletesebben. Hisz’ megtanultam a testemet szeretni,
elfogadni,
szeretetben - összhangban.
benne
élni,
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Ez olyan, mint amikor valaki elkezd behangolni egy hangszert. Az elején csak próbálgatja. Lehet, az első pár próba szinte sértő a fülnek. De az idő elteltével egyre jobb és jobb lesz, míg nem egy napon megszületik a tökéletes összhang hangszer és ember között. És attól kezdve egy csodálatos dal kel útjára, ami belopódzik az emberek fülébe, megtöltve lelküket szeretettel és melegséggel.
Minden a hitünkön múlik szerintem. Hogy merünk-e fejest ugrani a láthatatlanba? Merünk-e kételyek nélkül hinni magunkban, a megérzésünkben és az utunkban? Természetesen előfordul, hogy az ember megbotlik, vagy leül egy kicsit pihenni az út szélén. De a lényeg a haladás. Előre. Teljes hitben. A hitben, hogy a láthatatlanban
ott van a segítség.
Hisz’ sosem vagyunk egyedül. Csak nyitottnak kell
lenni, és hinni az élet dalában. Era
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
„Dobban a szív, lendül a láb. Indul a Földre a Fenti Világ.” Van a hit, az odabízás ereje, a föntiek kezébe tett és elengedett kérés megnyugvása. Meg van itt ma nekem ez a migrén; második napja tartóan, mindent elsöprő erővel. Fáj. Kész. Ennyi. Ennyi vagyok: a fájás. Nem látok, nem hallok, nincs erőm bármit tenni, összegömbölyödve várom, hogy csoda történjen. Gondolataim peremén felmerül: ha képes lennék arra fókuszálni, számtalan eszköz állna rendelkezésemre először a fájdalom csillapítására, majd a kiváltó ok megértésére és feloldására. Mivel a megváltás most teljesen elérhetetlennek tűnik számomra, azt teszem, ami telik tőlem: sírok. Ha már így, meg kell mozduljak zsebkendőért. Botorkálok vissza, mikor nekimegyek a szekrénynek, és ahogy a peremébe kapaszkodom, hozzáér a kezem az agancshoz. Finom hideg a tapintása, közelebb húzom magamhoz és ráhajtom
a homlokom. Majd leszedem a helyéről és magam után húzva visszamegyek a szobába, leülök az ágy elé és magamhoz ölelem. Úgy kapaszkodom bele, mint fuldokló a kötélbe. Megtart. Hűvös, mégis él a kezem alatt. Elrepít néhány nappal korábbra: Sétálok az erdőben. Nem vagyok egyedül, de társam az út másik oldalán, messze tőlem járja a maga ösvényét. Az erdőben mindig vannak összeérő vagy földig hajló ágak illetve egymás mellett álló fák, amik kapuként mutatják meg magukat; rajtuk áthaladva az erdő másik, mélyebb síkjába juthatunk.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Az átlépés szele borzolja most a hajam, ahogy egy ilyen kapun át ebbe az erdőbe bebocsátást nyerek. Azonnal megszólal a fejemben egy ének. Rögtön tudom, a dalt nem én költöm, ajándékot kaptam. Ezzel az örömmel megyek dudorogva, szemlélődve és utolsó napomat töltve a helyen végképp elengedem azt a nagyon emberi vágyakozásomat, hogy találjak valamit. Éneklek az erdőnek, tanulom a dalt, amit kaptam. Nem sokkal később öntudatlanul beállok két fa közé, majd körbenézek és megállapítom, hogy egy fák alkotta tökéletes kör vonalában állok. Megnézek minden fát, majd elindulok az átmérő mentén ki a körből. Ahogy újabb két fa közé érek a másik oldalon, megállok. Érzem, meg kell forduljak, hogy így is megnézhessem a teret. Amint hátraarcot csinálok, legelső pillantásom a földre esik és megakad egy csillámporos fehéren ragyogó kör alakú valamin. Odamegyek, letérdelek és rájövök, egy agancs rózsáját látom. Felemelem, alig bírom el. Átölelem, annyira egyértelműen adja magát és annyira kényelmes. Egyszerre érzek…egyszerűen…mindent: Tökéletes bizonyságát annak, hogy az agancsot nekem szánták, a szeretet ajándékaként. Teljes összekapcsolódást mindazokkal akiktől kaptam, beleértve magát az állatot is. A mindezekből fakadó ősbizalmat és az ezzel együtt járó „szeretve és vezetve vagyok” érzését. S a hálát, ami úgy tölt fel minden egyes sejtemben, hogy nem hagy helyett másnak,
csak ami természetével összefér.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Ez az érzés tért vissza a szobába és a szívembe az agancsot ölelve, mint a láthatón túli világ üzenete. A csoda pedig ugyanúgy megtörténik, ahogy az igazi tündérmesében. Persze nem a migrén tűnik el varázsütésre, mintha sosem lett volna (bár közel sem fáj már a fejem annyira), hanem lehetőség nyílik bennem arra, hogy észrevegyem az eszközöket és képesség teremtődik hozzá, hogy használjam ezeket saját magam meggyógyítására. S én hálás vagyok, amiért mindez így van. Minden a rokonom.
JudithJuhasz Meselótusz Manufaktúra
A mottóban a Regélő Fehér Táltos dobcsapat egyik dalszövegét olvashatjátok. Fotó: ordoszi Csodaszarvas-interpretáció (JudithJuhasz, Meselótusz Manufaktúra)
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Úgy érzem, végre elindultunk hazafelé. Csodálatos folyamatok zajlanak, egyre inkább nyitottabbá válunk a szív rezdülésére. Egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy az eddig jól bevált történések, helyzetek valóban örömmel és boldogsággal töltenek-e el. Egyre bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy az elme logikus következtetései nyomán valódi életet élünk-e, vagy csak egy (ál)biztonságos, racionalizálható létet követünk. Ez nagyszerű! Úgy ébredünk, mint tavasszal a természet, hosszú, mély álomból, egy befelé forduló állapotból megnyílunk a napfényre, gyökereinket újra érezzük a Földben és megmutatjuk ragyogó fényünket a világnak! Tégy’ egy egyszerű próbát! Ha boldog vagy, szereted az életedet. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem várnak kihívások rád, inkább csak azt, hogy bízol. Bízol abban, hogy bármi is történjen, nem vagy egyedül. Ha megállsz egy pillanatra, s mélyen magadba szívod a levegőt körülötted, a saját energiáidat, Te mit érzel? Tudsz örülni a létezésednek? Ez az, amit most el kell dönteni: hajlandó vagy-e átalakulni, hajlandó vagye egy szebb jövőt teremteni magadnak és a körülötted élőknek? Minél többen vállaljuk el a felelősséget egy szebb világért, egy tisztább bolygóért, egy egészségesebb Földért, annál inkább támogatjuk a megemelkedett rezgést. Aki elvállalja a felelősséget, egy csodálatos feladat és egy magasabb erő előtt hajtja meg
a fejét. Ha érzed, hogy erre te is képes vagy, fókuszáld a figyelmedet. Először minden belülről indul el.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A „láthatatlanba” vetett hitünk ereje
Átalakítjuk a gondolatainkat, figyelünk arra, hogy negatív gondolatainkkal se a testünket, se a levegőt, se a Földet ne szennyezzük. Átalakítjuk a cselekedeteinket, észrevesszük a jeleket, a lehetőségeket, segítünk azoknak, akik kérik. Folyamatos kapcsolatot ápolunk a Forrással, amiből töltődünk (akár meditációval, akár tánccal, tornával, ez mindenkinél más), így nem magunkból adunk, mi csak eszközei leszünk a Teremtésnek.
S ha így teszünk, a láthatatlan világ elkezd felénk nyújtózni, áthajlik a hétköznapjainkba, s elkezd bennünket tanítani. A csodák útjára hív bennünket. Hiszek abban, hogy ami láthatatlan, azt láthatóvá tudjuk tenni. Ha magunk mögött hagyjuk a felgyorsult világ vad rohanását, ha a szívünkön keresztül keressük az értékeket, ha meglátunk apró dolgokban hatalmas szeretetet, kinyílik számunkra egy új világ. Sokszor azt sem hisszük el, amit a két szemünkkel látunk, így már csak az a kérdés, hogy akarunk-e hinni abban, hogy van valami hatalmasabb erő rajtunk kívül, ami a szeretethez hív haza bennünket. Akarunk-e hinni abban, hogy lehet jobb az életünk? És hogy mi magunk is többek vagyunk, mint a testünk, vagy a személyiségünk. Ha akarunk, akkor képesek leszünk meglátni a legcsodálatosabb dolgokat a világban, amelyek sokkal valóságosabbak, mint a racionális gondolataink által leképezett valóság.
Kammerer Edina Bliss www.blissragyogas.hu