FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
Kedves Olvasó! Szeretettel
2016. VII. / 37. szám
köszöntelek
a
Fényháló
Spirituális
Magazin
ehavi
témájával:
.... mikor a lelkünk dallama megszólal. Babits Mihály: A vihar című művének egy számomra kedves részletével szeretném nektek ajánlani július havi írásainkat: „Megmondom a titkát édesem a dalnak: Önmagát
hallgatja,
aki
dalra
hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”
Kérdésed van? E-mail: fenyhalo444@gmail.com Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb száma!
A fény és öröm útján....
Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
A FÉNY HÁLÓ lelkes csapata:
Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu
Hlács Erika Nia és Pilates oktató Wellness és Life Coach www.niaerika.com
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.”
Herta Müller
Lakó Erika Szélasszony Gyógyító lakoerika@gmail.hu
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra
Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.”
Herta Müller Répa Fatime Szerkesztő
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
Egy ismert gyerekeknek (is! ) készült rajzfilm, a Shrek egyik jelenete jutott az eszembe a napokban, amikor elindul otthonából az ogre pár barátjukkal, Szamárral kiegészülve Fiona családjához. Az úton Szamár folyton-folyvást azt kérdezgeti idegesítő módon, hogy „ott vagyunk már?” Ez egy idő után teljesen lelombozza főhőseinket, mert ahelyett, hogy a gyönyörű tájra, az utazás izgalmára, esetleg egymásra tudnának figyelni, mindig a sürgető kérdés visszhangzik a fülükben.... Elméláztam azon, hogy sokszor milyen hasonló módon működünk mi emberek is a hétköznapokban. Kitűzünk magunk elé egy célt, egy vágyott elképzelést, amit az életünkben viszont szeretnénk látni, s míg afelé haladunk, türelmetlenül tesszük fel magunknak újra és újra ezt a kérdést. Pedig gondoljunk csak bele, mennyivel kellemesebben telne az idő, ha türelmesen, a magunk ritmusában haladva olykor rácsodálkoznánk a pillanat szépségeire. Ne adj’ Isten néha megállnánk, s a pihenés csendjében hagynánk, hogy a szívünk dallama vezessen; az a belső szólam, mely lépésről-lépésre egybecseng azzal, ahová tartunk, ahová szeretnénk megérkezni az út végén. Tudom saját tapasztalat alapján, hogy néha kihívás „gyakorolni a türelem művészetét” az életünkben ; de azt is tudom, hogy megéri figyelmet szentelni a lelassulásnak is, mert így a felbukkanó, akár váratlanul elénk toppanó ajándékokkal együtt derűsebben, boldogabban és bizalommal telve folytathatjuk utunkat, amibe belekezdtünk.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
Hiszek abban, hogy mindenki érzi azt, amikor az életében elérkezik, hogy „ott van”, ahová el szeretett volna jutni; addig pedig éljünk az utazásunk során szembe találkozunk. A hétköznapok forgatagában is hagyjunk időt arra,
hogy
szárnyalását,
kövessük
és
lelkünk
szabadságát,
elvárásainkat
félresöpörve
csak élvezzük, ami történik velünk
Répa Fatime
a csodás lehetőségekkel, amikkel
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
Dobavatás Tavasszal egy kedves barátom elkészítette az új, gyógyító dobomat. Évek óta van egy táltos dobom, amivel révülök, dobkörökbe járok, de úgy éreztem, hogy gyógyításra egy olyan dobot szeretnék, amit nem használok másra. Annak ellenére, hogy a dob elkészült, nem kezdtem el használni. Eltettem és vártam az alkalmat, amikor a segítőm bejelentkezik nálam. Egy szobában aludtunk, de két hónap is eltelt, mire megszólított, hogy eljött az ideje a közös munkának. Így amikor Nagykörűbe, a Cseresznye Ünnepre készültem, magammal vittem a dobot is, hogy ott, tűznél avassuk fel.
Az avatás előtt kis sétára és összehangolódásra indultam új dobommal. Felkerestem a számomra kedves helyeket. „Fa barátaimhoz” vittem bemutatni új segítő társamat és doboltam is Nekik. A végére hagytam öreg fűz barátnőmet. Ő azon a dűlőn található, ahol futni szoktam. Egyik reggeli futásom közben állított meg. Nagyon szomorú voltam és nagyot sírtam alatta, majd megkönnyebbülve futottam tovább. Azóta rendszeresen megállok mellette, megpihenek, gyógyulok koronája alatt. Sokszor vígasztalt már és jó barátok lettünk. (Amikor először megállított nem tudtam még, hogy a fűzfa elsősorban a depresszió tüneteit enyhíti.) Ez az utam sok szempontból más, különleges volt. Most nem futás közben álltam meg a fűz mellett, hanem hozzá mentem, ráadásul vittem magammal valakit, akit szerettem volna bemutatni Neki.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
Már az odafelé vezető út is tartogatott meglepetést számomra, mert egyszer csak előttem termett egy lovaskocsi, amit egy fehér és egy sötétszőrű ló húzott. A fehér ló mellett egy roma, a sötét színű ló mellett egy fehér bőrű ember állt. Érdekes találkozás volt már azért is, mert a gyógyító dobom lóbőrből készült. De ez a jin – jang harmónia, ami már a színekben is az egyensúlyra hívta fel a figyelmemet, meglepett. A dűlőn olyan forgalom volt, mint még soha. A mezőn, aminek a végében áll fűz barátnőm, éppen kapáltak. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy talán vissza kellene fordulnom, vajon mit gondolnak majd az emberek, hogy odamegyek
és körbe dobolom a fát;
de kételyeimet félretettem és úgy döntöttem, hogy a körülményeket
figyelmen kívül
hagyom, csak a cél számít, hogy bemutassam a dobomat. Megkérdeztem
a
föld
gazdáját,
hogy
megengedi-e, hogy doboljak a fának, és miután Tőle engedélyt kaptam, a többiekkel nem törődve megcsináltam
kis
szertartásomat.
Többször
körbedoboltam barátnőmet, énekeltem Neki, bemutattam az új dobomat és imádkoztam. Amikor végeztem, megállított a föld tulajdonosa, hogy mondjam már meg, hogy miért doboltam a fának. Elmeséltem, hogy erre szoktam futni és a fűz megállított, és többször megvigasztalt már, és most azért jöttem megmutatni az új dobomat és azért énekeltem Neki, hogy megköszönjem a gyógyításokat.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
Bíztattam, hogy ha fáradtak vagy szomorúak, akkor pihenjenek meg kicsit alatta, mert szerintem gyógyít a fa. Erre a bácsinak felcsillant a szeme, hogy ő mindig is sejtette, hogy ez különleges fűz, és elmesélte, hogy ha az ő apja még élne, akkor 102 éves lenne, és hogy már ő is erről a fűzfáról szedte a vesszőt. Amikor a villanyt vezették be a faluba, ki akarták vágni a fát, mert útban volt, de az apja ezt nem engedte. Megköszönte, hogy elmondtam neki, hogy én miért járok ehhez a fához. Mondta, hogy el fogja mondani másoknak, főleg olyanoknak, akik betegek a faluban, hogy menjenek gyógyulni a fűzhöz és megígérte, hogy körbe fogja kaszálni, hogy könnyebben megközelíthető legyen. Szívemben hálával, szememben könnyekkel indultam vissza a dob avatására.
Közben elgondolkodtam az élet körforgásán. Adott egy fűz, ami eleve gyógyít,
ahogy minden fának, neki is gyógyító ereje van.
A tulajdonos érzi, hogy valamitől különleges a fája, de nem néz mélyebben utána. Valaki, aki érzékenyebb az energiákra, megérzi ezt a gyógyító erőt és szívesen igénybe is veszi, de nem csak használja, hanem köszönetként ajándékokat visz a fának. Amikor a tulajdonos tudomást szerez a gyógyító erőről, akkor gondoskodik a fáról. Végül a fa a közösség gyógyító helye lesz. Pedig a fűz meg sem mozdul. Ott áll már több, mint száz éve. Csak áll és teszi a dolgát. Mindegy, hogy tudomást vesznek róla vagy sem. Nem zavarja, ha elfutnak mellette, ha szemetet dobnak alá. Az fáj neki, amikor szerszámokkal jönnek és megcsonkítják, de nem adja fel, nő, növekszik tovább, és gyógyító erejét szórja ránk.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
Ilyen csodálatos az élet. Mikor mindezt megértettem a lelkem örömében dalra fakadt, majd örömtáncot lejtett. Így szeretlek Élet!
Lakó Erika Szélasszony
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
Mostanában úgy alakult az életem, hogy több időm lett és kevesebb munkám. Persze az első reakció egy kis kétségbeesés volt. De az elmúlt két hónap életem egyik legszebb időszaka volt. Sok mindenre rávilágított. Azt hiszem, megtanultam együtt dobbanni az élettel terv nélkül. Csak lenni a létezésben. Az elején még persze nekem is fura volt, hogy nem volt tele írva előre a határidő naptáram. Aztán szépen lassan, az idő múlásával megtanultam teljes mértékben bízni az életben, hogy pontosan az fog jönni aminek jönni kell; és ami a legnagyobb öröm számomra, hogy megtanultam abszolút spontán lenni. Még pár nappal ezelőtt a csütörtöki napom bizonyult a legnyugisabbnak. De az élet alakult, és az egyik legmozgalmasabb napom lett. Reggel egy csodálatos Nia óra gyerekekkel, ahol átélhettem az ő fantasztikus nyitottságukat, örömüket. Majd este még egy Nia óra, ami a végén egy közös baráti beszélgetéssel zárult a tengerparton.
Amikor a lelkünk dallama megszólal, akkor csak követjük a muzsika útját és élvezzük a csodát, amit a zene szövege súg a fülünkbe. Azt vesszük észre, hogy élvezzük az élet minden apró csodáját, és már nem keressük a miérteket, hisz’ tudjuk, hogy a boldogság bennünk van és nem kívül keresendő. Ezt úgy tudnám leírni, amikor egy táncos eggyé válik a tánccal. Ott hirtelen megszűnik a koreográfia, a lépés, a betanult mozdulat, ott már az áramlás van. Mozdulunk a zenével, áramlunk a mozdulattal, és érezzük a szépség-boldogság minden pillanatát. A homok melegét a talpunk alatt, a szél finom érintését a bőrünkön, a táj csodáját a tekintetünkön keresztül.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
És akkor tudjuk, hogy igen, egyek vagyunk. Egyek a lelkünk dalával, és ez az, amit kifelé is sugárzunk. A tiszta jelenlétet. Ez a TÁNC. Ez az, amin keresztül én a legjobban ki tudom fejezni a lelkem dalát. Ez egy csoda. Az élet csodája.
Kívánom neked, hogy te is megtaláld a csodát bármin keresztül, legyen az tánc, művészet, de akár egy takarítás, vagy őszinte beszélgetés. Figyelj befelé és meg fogod hallani a dallamot. Hisz’ a lelkünk az mindig halkan énekel. Ölelés Era
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
Ültem a Ligetben; fa alatti árnyékból néztem a lusta nyári délutánt a réten; hangolódtam ehavi témánkra. Hiszem, hogy lelkünk dallama mindig ott rezeg bennünk: erre születünk, vezérfonal egy életen át és továbbvezet, mikor itt hagyjuk a földi létet. Tapasztalatból tudom, mennyire el lehet szinkronizálódni tőle; számos téves úton járva hinni, hogy nem halljuk éppen, hogy már nem szól, hogy nem is sikerült felébreszteni magunkban sosem. Pedig tenni nem többet kell azért, hogy átjárjon minket nekünk komponált zenénk – igaz, kevesebb sem elég –, mint időt, teret, lehetőséget adni magunknak erre a kapcsolódásra. Átnéztem a szembenálló fára, aki ágaiból-leveleiből szemeket és mosolyt varázsolva magára mélyen egyetértett velem. Nagyon szeretem a fákat. Magas tudatosságú élőlényekként tisztelem őket. Bölcsességükhöz és szeretetükhöz annyiszor kapcsolódom, ahányszor csak tehetem. Hallottam egy régi, szép szokásról, mely szerint gyermek születésekor a szülők fát ültetnek, akinek sorsa összekapcsolódik a család új tagjának életével. Úgy tudom, ezt a hagyományt ma is ápolják sokan, s talán egyszer lesz majd mindenkinek ilyen fatestvére és általa kötődése természethez, szülőföldhöz, Földanyához. Nemrég olvastam vagy talán mesélték, hogy megszületésünkkor ületnek egy fát az égi kertben is nekünk,
aki karakterében, habitusában olyan, mint mi magunk, fizikális
környezete pedig a mi kapcsolódásainkat tükrözi vissza.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
.... mikor a lelkünk dallama megszólal
Ha szüleink gondoskodása nyomán van saját, nekünk ültetett fánk, érdemes vele kiépíteni azt az ősi kapcsolatot, ami fa és ember közt fennáll, mióta együtt létezünk a Földön: Gondozni, ápolni, fizikailag is kapcsolódni hozzá. Elbeszélgetni vele,
megkérdezni,
formájával,
hogy
jellemzőivel,
vagyunk, fizikai
hisz’
állapotával
nekünk üzen magunkról. Égi fánkhoz szintén érdemes felkapcsolódni. Tűnődésben, révülésben az eggyé olvadás olyan fokát lehet megélni, melyben nem elképzeljük, milyen fának lenni, hanem megéljük, hogy fák vagyunk. Közben belülről tapasztalhatjuk meg, egy másik létforma élményében saját önvalónkat. Hatalmas élmény, rengeteg tanítás és tapasztalás mindez, s közben lelkünk dallamának olyan erős áradása
bennünk,
ami
bárhonnét
hazavezet
minket, haza a szívünkbe. JudithJuhasz Meselótusz Manufaktúra