FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Kedves Olvasó!
2016. V. / 36. szám
A Fényháló Spirituális Magazin témája május havában: Árnyék és Fény. Azt tapasztalom, hogy gyakran köszön vissza ez a téma ebben az időszakban; akár a hétköznapjainkról, akár a mélyebb-magasabb belső folyamatokról, aspektusokról is
legyen szó. Kis csapatunknak természetesen erről is születtek
gondolatai
tapasztalataink
tükrében,
amiket most szeretettel osztunk meg Veletek; és bízunk benne, hogy ezeket örömmel fogadjátok majd.
Répa Fatime
Kérdésed van? E-mail: fenyhalo444@gmail.com Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb száma!
A fény és öröm útján....
Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
A FÉNY HÁLÓ lelkes csapata:
Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu
Hlács Erika Nia és Pilates oktató Wellness és Life Coach www.niaerika.com
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.”
Herta Müller
Lakó Erika Szélasszony Gyógyító lakoerika@gmail.hu
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra
Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.”
Herta Müller Répa Fatime Szerkesztő
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
A minap találkoztam egy idős bácsival, aki saját terjesztésű magazinjával igyekezett az embereknek pár perc bölcsességet és humort ajándékozni, az általa összegyűjtött írásokkal Volt benne egy kedves történet, ami három jóbarátról szólt, és gondolom, mondanom sem kell, hogy nagyon elgondolkodtatott…. Azt mesélte el, hogy volt három jóbarát, akik gyermekkoruk óta ismerték egymást; az egyik tanár lett, a másik orvos, a harmadik pedig - a pici termetére való tekintettel bohócnak szegődött egy cirkuszba. Mikor lepergett az életük homokja a Földön, visszatértek az Égbe, s ott Istennel találkozva számot adtak tapasztalataikkal. A tanár a tanításnak szentelte életét, az orvos a gyógyításnak; csak a bohóc állt megilletődve, mert azt gondolta magáról, hogy ő az életében semmi említésre méltót nem talál, amiről beszélhetne. Hiszen a tanár megosztotta az emberekkel a tudását, az orvos pedig segítette őket a gyógyulásban, míg ő csak (?!) játszott egész életében. Isten érezte a kis bohóc bizonytalanságát, ezért elmondta neki, hogy ő látta az életét - mosolyt csalt az arcokra, örömet vitt a szürke hétköznapokba, és vigaszt nyújtott az embereknek, mikor azok bánatosak voltak. Ezen a bohóc nagyon meglepődött, de meg is örült, hogy mégis meglátta valaki az ő érdemeit. Mindannyian voltunk talán már olyan helyzetben, mentünk keresztül olyan időszakon,
mikor a bennünk lévő árnyék akkorára nőtt, hogy szinte eltakarta azt a fényt, ami bennünk van. Legtöbbször talán a külvilág, a történések okozta bizonytalanság az, aminek hatására hagyjuk, hogy egy időre az árnyékaink elhomályosíthassanak minket.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
De a fény mindenkiben ott világít, még ha bizonyos élethelyzetekben nehezebben is vesszük észre Ha ilyenkor van bátorságunk magunkba nézni, megláthatjuk, hogy az árnyék borította részeken is mindig ott lapul egy apró kis fénypont, ami ha hagyjuk, akkor akár egy pillanat alatt elvezethet minket a saját sötétségünkből a fényünkbe, s így visszatalálhatunk oda, amik valójában vagyunk. Tanulni, gyógyulni jöttünk a Földre, így tisztán látszik, hogy a környezetünkben élők,
a családunk, a barátok, az ismerősök és ismeretlenek is mind-mind azért érkeznek az életünkbe, akár hosszabb, akár rövidebb időre, hogy ebben segítségünkre legyenek, és mi is az övékére. Ha mindezt van bátorságunk felismerni, és megértjük, akkor a humor és a gyermeki könnyed játékosság nagyon sokat segíthet egy-egy kihívás megélésében. Arra bíztatnék mindenkit, hogy amennyire képes rá, minden emberben vegye észre ezt az apró fényt - mégha az az első pillanatban nem is olyan egyértelmű számunkra -, mert minden ember tanít nekünk valamit, leginkább magunkról Segítségével gyógyíthatunk sebeket magunkban, mégha ez akár egy „kijózanító, virtuális arcon csapással” is ér fel néha, de hozzásegít a megfelelő megoldás megtalálásához És végül mindezek megvalósításához és a kihívások feloldásához
kívánok
nevetéssel teli pillanatot!
Répa Fatime
sok-sok
felszabadult
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Tükröződések
Mi a valóság és mi az, amit látok. Árnyék és fény. Fény és árnyék. Az árnyék elfedi a fényt, a fény megvilágítja az árnyékot. Mindezek pillanatnyi érzékelések, tükröződések... Látom magam előtt a fények játékát és megelevenedik előttem egy márciusi emlék. Pécsett jártunk egy kedves barátnőmmel. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk baranyai barátainkat. Nagyon jó alkalom kínálkozott erre, hiszen éppen koncertet adtak. Ahogy megérkeztünk a Szabadkikötő nevű helyre és elfoglaltuk helyünket, az ablakból megláttam egy kis kápolnát, amiről nem tudtam levenni a szememet. Annyira hívogatott a hely, hogy ha nem perceken belül kezdődött volna a koncert, azonnal felkerekedtem volna, és elindultam volna felfedező utamra. A Lélekzengetők csodálatos koncertje az estébe nyúlt, így le kellett mondanom a kápolna meglátogatásáról. De feledni nem tudtam, így másnap reggel az első utunk oda vezetett. Egy
gyönyörű
dombtetőn,
virágzó
mandulafák
között
megtaláltuk a kis kápolnát, ami Havas Boldogasszony nevét
viseli. Barátnőm elindult a kápolna felé, de én nem tudtam követni, mert a szívem, az érzékelésem másfelé húzott.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Elindultam a dombról lefelé és találtam egy régi, kicsit már megrongálódott Boldogasszony szobrot. Egyértelmű volt, hogy ez a hely volt, ami hívogatott. Meggyújtottam egy mécsest, imádkoztam és a szememből megállíthatatlanul ömlöttek a könnyek. Szívemet elárasztotta a hála és a boldogság érzése. Hétágra sütött a nap, miközben elkezdett szemerkélni az eső. Leírhatatlan pillanatok és érzések voltak. Azok közé a ritka pillanatok közé tartozó, amit az ember nem tud feledni és évek múlva is elő-elő tudja venni lelke kincsei közül.
Nehezen váltam el a helytől és indultam el a kápolna felé. A tavaszi virágokkal szegélyezett úton hamar odaértem a kis kápolnához, ami úgy nézett ki, akár egy kis ékszerdoboz. Beléptem és kirázott a hideg. Arra gondoltam, hogy a kinti tavaszi napsugarak után hűvös van itt benn. Pár lépés után az oltár előtt voltam és nem hittem a szememnek, mert Boldogasszony helyett egy férfi arca nézett vissza rám. Még az ölében lévő gyermeknek is férfias vonásai voltak. Arra gondoltam, hogy rosszul látok. Megnéztem jobbról, balról, középről, de nem változott a kép. Nem értettem, hogy láthatok ennyire mást. Mert természetesen magamban kerestem a hibát. Ennek ellenére nem tudtam ott imádkozni és elég gyorsan távoztam. Elhatároztam, hogy nem szólok semmit, hogy mit tapasztaltam, hanem kifaggatom barátnőmet, aki jóval előbb járt benn, hogy Ő mit látott. Azzal kezdte: láttad a Boldogasszonyról készült festményt? Egy férfit festettek a helyére, még borostája is volt. Ezek az emlékek jutottak az eszembe, miközben a havi témán gondolkodtam. Hol van a fény, hol van az árnyék? Van, amit a fentiek segítségével vagy
a napnak fényében tisztán látunk, és van olyan szituáció is, amikor manipuláció áldozatai vagyunk. De ha mélyen magunkba nézünk, mindig meg tudjuk találni és különböztetni a fényt.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Múlt héten megint Pécsett jártam. Mivel volt pár szabad órám, elhatároztam, hogy kirándulok egyet a természetben. Megkértem egy ismerősömet, hogy vigyen el a Tettyéhez, mert fel szerettem volna menni a hegyre, megkeresni a régi kőbányát, amit a helyiek Fénykapunak vagy Dimenziókapunak is hívnak. Indulás előtt leültem egy teraszra, egy tejeskávéval és hihetetlen boldogság költözött a szívembe. Nem kutattam az okát, csak élveztem a pillanat szépségét. Majd gondoltam egyet és úgy döntöttem,
hogy a hegy felfedezése előtt teszek egy kis sétát a környéken. Elindultam egy feszület irányába és egyszer csak ismerős lett a környék. Rájöttem, hogy más irányból, de ugyanoda érkeztem,
mint
egyenesen Meggyújtottam
márciusban.
A
Boldogasszony a
mécsest
és
kápolnát
kikerültem,
szobrához
mentem.
hálaimát
az útmutatásáért, a támogatásáért és mindenért.
Áldás a Fényre, a Fényhozókra, az Útonjárókra!
Lakó Erika, Szélasszony
mondtam
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Azt gondolom, hogy nem mondok azzal újat, hogy eléggé kihívásokkal teli időszakot élünk. Régebben még " kiborultam " volna a gondolattól, hogy de miért?! De most már azt mondom, hogy hurrá. Éljen, még ha ez munkát és tudatosságot is követel tőlem. Az elmúlt pár évemben sok változáson mentem keresztül, legyen az párkapcsolat, munka vagy ország ahol élek. Hát nem mondom, hogy minden "fenékig tejfel " volt. Sőt volt időszak, amikor nem tudtam merre, amikor hagytam, hogy a sötétség beárnyékoljon, és nem
hagytam
illetve
nem
láttam
meg
benne
a
fényt.
A
lehetőséget
arra,
hogy változzak-változtassak. Azt gondoltam, hogy az élet " undok velem", hogy persze mert másnak könnyebb stb. De egy éve megismerkedtem egy lehetőséggel, ami elindított egy úton.
Mondjuk inkább úgy, hogy beiratkoztam egy intenzív önismereti tréningre, igaz nem ez volt
a célom, de valószínű nem olvastam el az apróbetűs részt. Rengeteg mindent elindított és megmutatott. Volt benne harc, küzdés, feladás, újra indulás, de a legszebb ajándék az volt, hogy megtanultam igazából felelőséget vállalni az életemért.
Persze mondhatjuk, hogy ezt már ismerjük, hisz’ minden spiri magazinból ez folyik. De vajon tényleg merünk-e belemenni
a
mélységekbe?
Vajon
tényleg
merünk-e
szembenézni
az árnyékainkkal? Van-e bennünk alázat az élet iránt?
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Van-e bennünk tisztelet és hála az iránt, amit már elértünk vagy mindig csak többet és többet akarunk? Képesek vagyunk-e felemelni magunkat az árnyékból a fénybe? Persze sokan mondanák, hogy ja, persze, hogyne. De más beszélni róla és valóban belemenni és megélni.
Ebbe persze beleestem én is. Azt gondoltam, hogy teljes mértékben felelősséget vállalok az életemért, de rá kellett jönnöm, hogy voltak még sötét részek, nem tisztázott gondoltok. Mai nap egy fantasztikus tréningen vettem részt. Lisi elmesélte a történetét, hogy anno 17 éve honnan indult, és nagy öröm volt személyesen látni, illetve érezni, hogy most hol tart. Mindenki elindul valahonnan, próbálgatja a szárnyait, találkozik kihívásokkal, szembesül erősségeivel-gyengeségeivel. De a legszebb, hogy a szeretet és hála, mint hajtóerő mindig ott van. A vízió, hogy tapasztalatunkkal segíthessünk másnak,
hogy egy jobb-boldogabb világban élhessünk. Hogy a " legsötétebb " időszakban is megtaláljuk a fényt és azt felemelve világítsunk másoknak is. Nekem nagyon sokat adtak az elmúlt időszakban a barátok, a fantasztikus munkatársak. A hely, ahol élhetek; minden nap hálát adok érte és a kincseiért. És azért, hogy végre igazából felelősséget vállaltam az életemért, a fejlődésemért; azért, hogy fényt hozok a saját életembe és másokéba is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Bármilyen nehéz időszakot is élünk, lássuk meg a lehetőséget benne a fejlődésre, a fényre. Ne zárjunk be. Annyira fontos, hogy közösségben éljünk, hisz’ természetünknél fogva társas életre vagyunk kódolva. Keressük a hasonló gondolkodású embereket, és ha esetleg valami másra is szükségünk lenne, ne felejtsük, hogy a tánc gyógyító ereje mindig a kezünkben van. Pár perc, egy kedvenc zene, egy kis táncika a nappaliban mindig jókedvre derít. Hát éljünk vele, és meglátjuk minden sötét pillanatban a pislákoló fényt.
Era
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Elment a lány. Elment az éjszakába. Egyedül. És várt. Érezte a sötétet. Hallgatta a csendet. És várt. Megértette a mélységet. Felismerte magában a fényt. És várt. Lassan tökéletessé csiszolódott, Ahogy gyémánt lesz a szénből. És várt. Sokáig várt, mire megértettem, Ő én vagyok.
JudithJuhasz Meselótusz Manufaktúra
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Nincsen fény árnyék nélkül
Terveztem egy Angyalkártyát, aminek a lapjait a könyvem ihlette. Amikor a „Jázmin, a szív útja” lapot terveztem, nagyon sok minden kavarodott fel bennem. A szív alakot két sárkány formálja meg, előtte a tér sötét és homályos, egy-egy fénygömb jelzi az utat, és egy fénylény áll nem messze a kaputól, aki már nagyon várja az utazót. A kép látni engedi, hogy ha belép az ember a szívcsakrájába, akkor a táj sokkal színesebbé, élettelibbé és igazibbá válik. De az út ide nem mindig zökkenőmentes. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mi a fény és miért akarjuk azt választani, tudnunk kell, hogy mi ellenében tesszük. És ez számomra nem azt jelenti, hogy a sötétséget el kell nyomnunk magunkban, éppen azt, hogy át kell lényegítenünk, hiszen ez a részünk, ha tetszik, ha nem.
Minden pillanatban választhatjuk mindannyian a szív útját, a szeretet útját. Szabadon választhatjuk azt a csodálatos utat, amelyben nem különülünk el az embertársainktól, nem emelünk falakat magunk köré és nem félünk attól, hogy odaadjuk magunkat, a lelkünket másoknak. Ezt onnan tudom, hogy én is megküzdöttem ott a kapu előtti sötétségben azzal, hogy azt hittem, az egy valóságos tér. Nagyon keveset engedtem be az igazi életből az életembe, és így a szétválasztottságot és a félelmeket teremtettem. De eljött az a pillanat, amikor ráébredtem arra, hogy ez nem lehet valóságos, az nem lehet, hogy olyan életet választottam, amiben kevés az öröm, a béke és nyugalom.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Az én alaptermészetem olyan, hogy ösztönösen vágyom ezekre az érzésekre. A lelkem tudta, hogy ez az a pillanat, amikor hazatérek. Ebben az állapotban tudok igazán önmagam lenni, s amikor az örömmel kapcsolódom, tudom, hogy VAGYOK.
Attól kezdve mindig emlékeztettem magam arra és a mai napig emlékeztetem is, hogy mi a Valóságom, hogy mit szeretnék élni belülről, igazán. Nem fordulok el, ha nehézségek jönnek az életembe, mert tudom, hogy fejlődök általuk. Ezalatt az idő alatt nagyon sokat változtam, sok minden átalakult bennem, s ezáltal körülöttem is. S minél szélesebbre tárom a szívem kapuját, egyre csodálatosabb dolgok történnek velem. Olyan ez, mintha álomból ébredtem volna, s rácsodálkoztam a világra, hogy mennyi csodát rejt. Pedig azok addig is ott voltak, csak nem láttam, mert nem a szívemmel néztem. Ha a szívével lát az ember, egy sokkal színesebb és örömtelibb életet lát, ami tele van lehetőségekkel, tele van a lenyűgöző természet megannyi csodájával, tele van szívkapcsolatokkal, amelyek támogatnak és szeretettel, bíztatással vesznek körül, tele van felismerésekkel és tanításokkal, minden adott egy bölcs és szeretetteljes élethez. Nekem ez a szív útja. Azonban bármilyen közhelyes is, mégis a megbocsátáson vezet keresztül.
Talán unod már, talán nem, de attól még így van.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
Az árnyékban mindig azok a megtagadott részeink vannak, akiknek nem tudunk megbocsátani. S ezekhez a részekhez hívjuk a megtapasztalást, mintha azt mondanánk, „szeretnék megbocsátani magamnak, de nem tudom, hogyan csináljam”. Így már meg is hívtunk egy embert az életünkbe, aki lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük ezt a megtagadott részünket, s meghaladjuk önmagunkat a megbocsátás által.
Kétféle definíciót találtam a pszichológiában a megbocsátásra: 1. „Késznek lenni arra, hogy újjá építsünk egy jóindulaton és bizalmon alapuló kapcsolatot valakivel aki nagyon megbántott.” 2. Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakó értéket még akkor is, ha helytelen cselekedetét elítéljük.” Egy biztos, a megbocsátás nem felejtés, sőt fontos „önvédelmi” jelentősége is van. Ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk, amelyben megbánthatnak minket, azáltal, hogy emlékezünk, fel tudjuk ismerni és meg tudjuk védeni magunkat. Tehát, ha sérelem ér, ne tegyünk úgy, mintha elfelejtettük volna. A megbocsátás nem elnézés. Ha beismerjük, hogy valaki megbántott, vagy a helyzet, amibe kerültünk igazságtalan, de ugyanakkor szemet hunyunk felette, akkor letagadjuk annak sú-
lyosságát! De ezzel a hozzáállással megint csak magunkat bántjuk, hiszen ez a viselkedés megakadályozza a lelki fejlődést és megbocsátás valódi érzését.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
A megbocsátás nem mentegetés. Ez fakadhat jóindulatból, ugyanakkor ez is csak önámítás, mert ha valaki „nem tehet” valamiről, akkor nincs mit megbocsátani. Vannak olyan esetek, amiket meg lehet érteni, és azt meg is kell, de a mentegetéssel megfosztjuk a másikat a felelősségtől és a szabadságtól is!
De akkor mi a megbocsátás? Szerintem felelősséget vállalni és megbocsátani hasonló, és sok esetben kéz-a-kézben is járnak egymással. A megbocsátás döntést kíván és elkötelezettséget. A szakirodalom a megbocsátás 6 szintjéről beszél: 1. Bosszúvágyó megbocsátás: ez akkor áll fenn, amikor az illető csak akkor tud megbocsátani, ha az ellene vétőnek legalább akkora fájdalmat tud okozni, mint amit ő maga elszenvedett. 2. Jóvátételi megbocsátás: amikor az egyén azér t bocsát meg, mer t a har agtar tás bűntudatot kelt benne, vagy a „vétkes” fél kárpótlást ajánl. 3. Elvárásokon alapuló megbocsátás: tár sadalmi nyomásr a, valakinek az elvár ásár a bocsátunk meg. 4. Jogos elvárásokon alapuló megbocsátás: er kölcsi vagy vallási nyomás hatásár a bocsátunk meg, de legbelül őrizzük a sérelmet továbbra is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Árnyék és Fény
5. Társas harmóniára törekvő megbocsátás: azér t tör ténik meg, hogy helyreállítsuk a harmóniát az emberi kapcsolatainkban. 6. A szeretetből fakadó megbocsátás: itt a megbocsátás nincs feltételekhez kötve, mert a szeretet diktálja! Ez a teljes megbocsátás. A megbocsátáshoz társuló erény az őszinteség. Megbocsátás nélkül nincs őszinteség. Egy biztos, a megbocsátásnak GYÓGYÍTÓ HATÁSA van. Tegyük meg, ami tőlünk telik, bocsássuk meg magunknak azt, hogy nem tudtuk azt, amit nem tudtuk, mielőtt megtanultuk. S lélegezzünk szabadon!
Kammerer Edina Bliss www.blissragyogas.hu