FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Kedves Olvasó!
2016. II / 34. szám
Szeretettel köszöntelek a Fényháló Spirituális Magazin februári számával, melynek témája: Az álruhás Áldás. Biztos mindannyian tapasztaltuk már, hogy egyes események, történések, esetleg emberek úgy érkeztek az életünkbe, hogy első pillantásra akár nem mindig tűnt áldásosnak a felbukkanásuk. S mégis, végül bizonyossá vált számunkra, hogy a velük kapcsolatos kihívások mellett, milyen csodás ajándékokat hoztak számunkra. Erről szeretnénk most Veletek megosztani gondolatainkat, kérlek fogadjátok szeretettel.
Répa Fatime
Kérdésed van? E-mail: fenyhalo444@gmail.com Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb száma!
A fény és öröm útján....
Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
A FÉNY HÁLÓ lelkes csapata:
Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu
Hlács Erika Nia és Pilates oktató Wellness és Life Coach www.niaerika.com
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.”
Herta Müller
Lakó Erika Szélasszony Gyógyító lakoerika@gmail.hu
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
FÉNYSZÖVŐK
Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra
Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő
„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.”
Herta Müller Répa Fatime Szerkesztő
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
Számos tapasztalatomból adódóan bizton’ állíthatom, hogy az Áldás sokszor valóban álruhát ölt. Hogy miért? Úgy gondolom, hogy leginkább azért, mert mi, emberek általában a kellemes és jó élményeket (természetünknél fogva) mindig és korlátlanul képesek vagyunk befogadni, hisz’ mindannyian a boldogság megélésére törekszünk :) .... de mi a helyzet azokkal a feladatokkal és kihívásokkal, amik által tanulhatunk, fejlődhetünk, tágíthatjuk a látószögünket? Hisz’ ezekben is ott rejlik a boldogságunk megtalálásának lehetősége! Tudom, tudom.... Talán már elcsépelt mondásnak tűnik, hogy minden éremnek két oldala van.... De mégis! Akár egy hétköznapi szituációban, egy nehezebb élethelyzetben is a dolgok mindkét oldalát meglátni, hatalmas segítséget és áldást jelenthet. A kellemetlen érzések, tapasztalatok ugyanúgy jelen vannak az életünkben, mint a boldogságot jelentőek, hogy fogalmunk legyen a másik oldalon megjelenő, ellenkező aspektusról is; hogy ezáltal minden nap, minden pillanatban a számunkra lehető legjobb döntést hozhassuk. Ezért gondolom azt, hogy mikor egy nehezebb helyzetben érezzük magunkat, vagy egy döntés előtt állunk, pont akkor van lehetőségünk arra, hogy számtalan oldalról, szemszögből megvizsgálhassuk az adott helyzetet, felmérve saját erőnket (ne adj’ Isten még plusz erőket mozgósítva magunkban), mélyen magunkba nézve, hogy a számunkra lehető legjobb megoldást válasszuk. És még egy közhelynek tűnő gondolat: „Visszatekintve már látom, hogy mi volt az értelme”.... Mikor visszatekintünk az életünkben egy-egy ilyen feladatra, amit sikeresen megoldottunk, látni fogjuk a nehézségeket, de látni fogjuk azt a rengeteg tapasztalatot is, amit a segítségével „begyűjtöttünk”, s ezáltal erősebbek, magabiztosabbak lettünk, mert minden helyzet, minden ember tanít magunkról (is), aminél szebb, és áldásosabb ajándékot nem is kaphatnánk az élettől.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
KÖSZÖNTŐ
Mindig, mikor felismerem, hogy álruhában érkezik az életembe valami, arra gondolok, hogy nem vagyok egyedül az adott helyzetben. Mert olyan—véleményem szerint— nincs, hogy valami csak és kifejezetten rám legyen hatással. Egy adott szituációban elképzelhető, hogy pont én érkezem álruhában egy másik ember életébe—amit ugyan még mindketten nehezen élünk meg az adott pillanatban—, de ha megszületik a felismerés a szívünkben, akkor már könnyebb lesz mindenki számára a lehető legjobb megoldást megtalálni, és végül a rossz érzés helyét átveheti a megértés és elfogadás, ami önmagát tekintve is egy áldás az életben. Bíztatni szeretnék mindenkit, hogy nézzen az álruha mögé, hallgasson a szívére, és fogadja el az „ajándékokat”, amik onnan érkeznek :)
Répa Fatime
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Erről a témáról rögtön egy mese ugrott be, amit sok szeretettel osztanék meg Veletek! Nem szeretnék most semmi többet ezzel kapcsolatban leírni, csak élvezzük a varázslatos bölcsességét és tanítását.
„Élt egyszer egy öreg földműves, aki a földjein sok-sok éven át dolgozott. Egy napon a lova megszökött. A szomszédjai sajnálkoztak az esemény miatt. “ Milyen balszerencse!” - mondták sajnálkozva, amire az öreg csak így válaszolt “Majd meglátjuk.” A következő nap reggelén, mindenki meglepetésére a ló visszatért, három vadló társaságában. “Milyen csodálatos!” - mondták a szomszédok elbűvölve a történtektől. Az öreg válaszolt - “Majd meglátjuk.” Egy nappal később, a földműves fia megpróbálta az egyik vadlovat megülni. Az ledobta, és a fiú eltörte a lábát. A szomszédok ismét eljöttek, hogy kifejezzék együttérzésüket, amiért megint balszerencse érte a családot. “Majd meglátjuk” - mondta az öreg földműves tisztelettudóan. A következő napon katonatisztek jöttek a faluba, hogy fiatalembereket toborozzanak a soraikba. Az öreg földműves fiát alkalmatlannak találták, köszönhetően a törött lábának. A szomszédok hátba veregették az öreget, hogy milyen szerencsés, hogy a fiát nem vitték el katonának. “Majd meglátjuk.” - ez volt az összes mondanivalója az öregnek.”
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Ne ítéljük meg előre egy eseményről, hogy jó vagy rossz, hanem hagyjuk, folyjék az élet a medrében és éljünk a jelenben. „Hagyjuk a dolgokat megtörténni, ahelyett hogy előidézzük a történéseket.”
Csodálatos szép napot kívánok Mindenkinek!
Lipovszki Viktória
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
A változás éve
Áldás többféle módon is érkezhet hozzánk. Betoppanhat az életünkbe úgy, hogy azonnal felfedi valódi arcát, de elég gyakran álruhában érkezik. Néha a legnagyobb válság, probléma hozza el az igazi ajándékot számunkra. Sokszor halljuk, hogy a rosszat követi a jó, csak amikor benne vagyunk egy helyzetben, akkor ezt nehezen hisszük el. A tavalyi évemben többször is megjelent az álruhás áldás. Örülök, hogy már elég gyorsan felfedezem a nehéz helyzetekben rejlő lehetőségeket. Volt idő, amikor ilyen szituációkban elkezdtem sajnálni magam ahelyett, hogy arra figyeltem volna, hogy mit akar tanítani nekem az az eset. A 2015-ös évem egy komoly diagnózissal és a munkám elvesztésével kezdődött. Mivel már előző évben elvesztettem a volt páromat és a vállalkozásomat, így akár össze is omolhattam volna. Ehelyett megerősödtem, de nem is akárhogyan. Megtapasztaltam azt, hogy minél nagyobb a válság, annál több ajándékot is tartogat számunkra, ha elfogadjuk és megértjük az üzenetét. Biztos furcsán hangzik, hogy hálás vagyok a betegségemnek, de őszintén így érzek, mert felhívta a figyelmemet arra, hogy nem becsültem eléggé ezt a testet, amelyet a lelkem az otthonául választott. Nem az igényeire figyeltem, hanem folyamatos megfelelési kényszerben éltem.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Mindenki véleménye fontosabb volt számomra, mint az, hogy mi tesz engem valóban boldoggá. Amikor megértettem, hogy miért is történt mindez, elhatároztam, hogy a gyógyulásommal kapcsolatban nem fog érdekelni mások véleménye, csak a szívemre fogok hallgatni. Szerencsém volt, mert a gyermekeim és a legközelebbi barátaim elfogadták a döntésemet és nem próbálták saját félelmüket rám nyomni (mint ahogy tették ezt elég sokan, akik szerencsére távol álltak tőlem). Nagyon hálás vagyok Nekik is a megértésért, az elfogadásért és a támogatásért. Így én a szívemre hallgatva az alternatív utat választottam és azóta is folyamatosan azért teszek, hogy az egészségem újra visszatérjen és a szervezetem ismét harmóniába kerüljön. A munkahelyem elvesztése már csak hab volt a tortán. Azt már az első pillanatban éreztem, hogy ez a szituáció hozza el az igazi szabadságot számomra. Tudtam már évek óta, hogy nem a helyemen vagyok, de meggyőztem magam arról, hogy a biztos, stabil jövedelmet nem szabad feladni. Arra megint nem figyeltem, hogy mi lenne a szívem vágya. Ha én gyáva voltam lépni, akkor megoldódott másképp’ a helyzetem. A munkahelyemről nem sírva, hanem boldogan léptem ki egy szebb jövő felé. Hogy átgondoljam a helyzetemet és jobban magamra figyeljek, elmentem külföldre. De ott már (a biztonság és az életszínvonal ellenére) csak addig maradtam, amíg összeszedtem magam és meg nem értettem, hogy nekem itthon van dolgom.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Csomagoltam hát és jöttem haza, felépíteni és élni egy olyan életet, ami a szívem vágya. Az már egyértelmű, hogy az elkövetkező időszakom a gyógyításról fog szólni. Mivel hiába kísértenek meg különféle ajánlatok, amelyek biztosabb jövedelmet kínálnak, most már nagyon gyorsan jönnek a jelek, hogy már megint nem az életfeladatomat, hanem a könnyebb utat választom. (Ébredés)
Be kell valljam, hogy ha meg is erősödtem, néha azért meg-megingok, hisz’ emberből vagyok. Gyakran választom a könnyebb, egyszerűbbnek tűnő utat, de viszonylag hamar észreveszem és megértem, hogy ha valami rossz történik, az nem ellenem, hanem értem van; annak ellenére, ha ez elsőre nem is úgy tűnik. Az év eleji események ellenére a tavalyi év volt életem talán legszabadabb éve, tele élményekkel, utazásokkal, meghatározó találkozásokkal. Rengeteg felismerést hozott számomra ez az időszak, amelyekért nagyon hálás vagyok. Még mielőtt az a vád érne, hogy komoly betegség esetén mindenkinek az alternatív gyógymódokat ajánlom, szeretném leszögezni, hogy soha nem tennék olyat, hogy valakit megpróbálnék lebeszélni a szíve szerint választott kezelési módokról, hiszen mindenki szívében ott a válasz, csak meg kell keresni. Én egy dolgot tudok tenni, hogy a hozzám fordulók mellé állok és támogatom őket abban, hogy bárhogy is döntöttek, legyen erejük és kitartásuk végig menni a választott úton.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Február 4-én volt a Rákellenes Világnap, amikor elég sok csodás gyógyulásról olvashattunk. Volt, aki a hagyományos kezelési módoktól, volt, aki az alternatív megoldásoktól gyógyult meg, és olyan is volt, aki igénybe vette mindkét lehetőséget. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezek a sorstársaim mélyen magukba néztek és a szívük szerint döntöttek; naponta tettek és tesznek az egészségükért. Nagy örömmel olvastam ezeket a cikkeket, mert azt láttam, hogy egyre többen veszik kezükbe az egészségük és a sorsuk irányítását, és nem bábként élik az életüket. (Főnix)
Lakó Erika, Szélasszony
Az Ébredés és a Főnix című kép – Lendvay Katalin selyem álma
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Bevezetőim egy ideje rendre arról szólnak, mennyire aktuális a szerkesztőnk által hónapról-hónapra választott téma az életemben. Most éppen azért, mert olyan átalakulásban lubickolok magam is, melyben egyre inkább belátok az álruhák alá és észreveszem az Áldás kiragyogó fényét az engem ért szituációkban.
Nagyon régóta dolgozom rajta és vallom teljes hittel, hogy életem történései értem vannak, számomra van üzenetük, sőt belőlem fakadnak. S mindenért, ami általam, körülöttem, velem és úgy általában történik, felelősséggel tartozom. Azt hiszem, nagyjából ez volt a tudati megértés sorrendje is bennem. Barátaimnak gyakran szoktam idézni ennek a folyamatnak a kapcsán az alábbi poénba faragott bölcseletet, pont a mélyén megbúvó tanulság miatt: Mi a különbség az elmélet és a gyakorlat között? Hát, elméletben semmi, node gyakorlatban… :) Mert egyrészt: én ugyan magamévá tettem elméletben mindazt, ami nyomán egyértelmű számomra, hogy minden Isten csapásának érzékelt megnyilvánulást az Ég kegyelméből én húztam magamra a tanulás-tapasztalás szándékával. Node másrészt: ahogy a gyakorlatban belekerülök egy-egy inkriminált szituációba, tud ám jönni csípőből a föntre küldött interpelláció és nem mindig könnyű az Áldást megtalálni, pont az én szám íze szerint felépített álruhája mögött. Többször, sőt sokszor kellett nekifussak ugyanannak a történetnek, míg valahol, szinte észrevétlen fordult át az egész igazi megértésbe.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Tudom, hogy most nem hálanaplót írok, de mégis megkerülhetetlenül ide tartozik, mennyire hálás vagyok magamnak azért, hogy beleirányítottam magam újra és újra ugyanannak a tapasztalásnak a különböző vetületeibe, sőt egymás után a különféle tanulási helyzetekbe. Mert ez tette lehetővé, hogy elérjek abba a kegyelmi állapotba, ahonnét így tudok írni erről a témáról. Nem kizárva, hogy másoknál minden szinten minden egyszerre fordul át, szeretném elmondani – biztatásnak szánva a velem divatozó többieknek, kik centiről-centire engedik el rögzült mintáikat, amiktől nem látnak: minden lépéssel könnyebb. Néha úgy, hogy az idő kevesebb, ami alatt az új tapasztalásban rejlő nekem szóló ajándékot meglátom. Néha úgy, hogy nem fáj annyira az eddig a pontig vezető út, mint korábban. S igen, néha úgy, hogy éppen csak hanyatt lökött a sarkon beforduló tanítás mikor meglátom feje(m) fölött a glóriát. Mert valahogy úgy van, hogy minden esetben, amikor teljesen átégettem magamon az adott kihívást, beépül a rendszerembe „valahol” „valami”, ami a többi földrengéses helyzetben belülről megtámaszt; tudatosan vagy akár tudattalanul működve a háttérben.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Ahogy írom mindezeket, teljesen össze is rezegtem ezzel az érzéssel magamban. Most egészen és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy minden áldás. S hogy megszemélyesítsem a könnyebb vizualizáció kedvéért: általunk neki választott álruhája alatt mindegyikük tágra nyitott szívvel várja, hogy fölfedezzük és magunkhoz öleljük. Hálás vagyok, hogy megírhattam mindezt, mert nagyon hasznos lesz újraolvasni, amikor következő kis barátom a felismerés játékába hív és nekem az a sapka csúszik a szívemre, amitől pont ott épp’ nem látok semmit. S ahogy ez a társas fel van pörögve mostanában, a következő felvonás, úgy érzem, hamarosan várható.
JudithJuhasz Meselótusz Manufaktúra
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Abban az áldásban volt részem, hogy egy hónapot itthon tölthettem. Igazából üzleti célból jöttem, így az első két hetem szinte csak a munkáról szólt. Egyik megbeszélésről mentem a másikra. Közben próbáltam felvenni az itthoni időjárás kihívásait. Majd amikor megjött a párom két héttel ezelőtt, megálltam és azt mondtam: elég - állj meg és lásd, élvezd az itthont. Az elmúlt időszak már a család melegéről, kedves baráti találkozókról és az élet apró örömeiről szólt. Majd jött egy érzés, hogy dehát én nem ezért jöttem haza?! Rám tört egy érzés, hogy nem teljesítettem, amit szerettem volna. Kicsit átjárt a szomorúság érzése. De hagytam, hogy a dolgok menjenek a maguk irányába.
Pár nappal ezelőtt, egyik este megérkeztek azonban a megfelelő gondolatok ezzel a témával kapcsolatban. Visszatekintettem az elmúlt pár hétre és észrevettem benne a sok áldást, ami végigkísért. Igaz nem azon az ajtón jött be ahol én vártam, de ennek ellenére ott állt mellettem és arra várt, hogy felismerjem. Ő volt az. Az álruhás áldás. A tanulás, a lehetőség a fejlődésre. Rájöttem a legszebb áldásra, ami megadatott. A családdal töltött meghitt beszélgetések, jóízű nevetések, finom közös ebédek. A párommal töltött közös idő távol az otthonunktól. Feltöltött minket, kikapcsolt és a fókuszunkat egymásra helyezte finoman-gyengéden. A hétvégi tanfolyam, ahol mélyíthettem tudásom, új embereket ismerhettem meg és utazhattam Lilith történetével. A fantasztikus Nia workshopra, ahol együtt táncolhattam lélektársaimmal.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Így visszatekintve megláthattam azt a sok ajándékot, amit az élet adott nekem az elmúlt időszakban. Egyben meg is tanított arra, hogy ne legyenek előre megírt terveim, hisz’ az élet sokkal bölcsebb nálam és sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségem. Engedjem el az elvárásaimat és engedjem be az univerzum áldásait, amik néha álruhában érkeznek. Csak legyek jelen, nyitott szívvel, befogadással azzal kapcsolatban, hogy semmi nem történhetne jobban, mint ahogy történik. Hála az élet minden percéért, amit itt veletek tölthetek és minden apró örömért, amit itt veletek megoszthatok. Szeressétek magatok, engedjétek be a fényt, az álruhás áldást, és élvezzétek az élet minden apró örömét terv és elvárás nélkül.
Ölelés Era
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
Mostanában nagyon sokat gondolkodom az árnyékszemélyiségünkről, az ösztöneinkről, a rosszabbik oldalunkról. Arról, amit el akarunk nyomni magunkban. Nemcsak azért, mert nem akarjuk, hogy lássák mások, de azért sem, hogy mi magunk se lássuk. Több filmet is megihletett már a bennünk lévő ösztönvilág, sokféle ábrázolásban. Ott van pl. az Arany iránytű, amiben mindenki mellett ott áll a “daimon”-ja, ami olyan állati formát ölt, ami a leginkább jellemző ránk (http://www.okcupid.com/tests/the-goldencompass-daemon-test). Vagy ott van pl. A szépség és a ször nyeteg, amelyet számtalan módon feldolgoztak már, aminek éppen az az üzenete, ha elfogadjuk a rossz oldalunkat, akkor lelünk békére és önszeretetre. De említhettem volna Lilith alakját is, aki minden nőben ott van, s aki uralja a női árnyékot, s minél inkább eltaszítjuk őt magunktól, annál kevésbé találjuk a nőiességünkben az erőt.
Talán érdekes, hogy az álruhás áldásról éppen a tudatalattink mélye, az általunk eltakart belső világunk feszültsége jut eszembe, de amennyi kihívás van ebben, legalább annyi ajándék is. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi energiát emészt fel, amikor próbáljuk elnyomni az ösztönös részünket, amikor próbálunk helyt állni egy olyan képben, amit mások alkottak rólunk, de nem teljesen mi vagyunk. Egyértelmű, hogy szinte senki nem akarja, hogy bárki lássa a rosszabbik arcát, de csak akkor lehetünk szabadok, ha merjük kiengedni a belső ketrecből az “ösztönállatunkat”. Ettől nem leszünk rögtön rosszak, vagy gonoszak, ettől esendőek leszünk inkább, emberiek.
Nem vagyunk tökéletesek, mert emberek vagyunk. Nem az a dolgunk, hogy soha ne hibázzunk, hanem inkább az, hogy tanuljunk ezekből a hibákból, hogy legyen tapasztalásunk.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
A bennünk lévő ösztönlény túlélni akar mindenáron. Ez nem baj. Vegyük a fáradtságot és ismerjük meg. Tudjuk meg, hogy mitől gerjed haragra, és hogy mitől nyugszik meg. Tudjuk meg, hogy mivel tápláljuk a haragját és mivel vesszük el annak intenzitását. Tudjuk meg, hogy milyen érzelmek nyomják be azt a gombot, amikor automatikusan bekapcsol, és védekezni vagy támadni akar. Tudjuk meg, hogy mi az a határ, amit nem szabad átlépnünk, amitől már rombolni kezd visszavonhatatlanul bennünk. Ezek az áldásai az ösztönvilágunkban tett utazásunknak. Minden válasz bennünk van az összes kérdésünkre, ezért tanuljunk meg kérdezni. Tanuljunk meg saját magunkból olvasni, mint egy könyvben. Olvassunk a sorok között. Az ösztönös cselekedeteink elárulnak. Figyeljünk magunkat, hogy bizonyos helyzetekben hogyan viselkedünk, mitől félünk, mi rémiszt meg? A félelemink nem azért vannak, hogy örökre riogassanak bennünket, és hogy növeljék a pulzusszámunkat. A félelmeink azért vannak, hogy tanítsanak bennünket, hogy ráirányítsák valamire a figyelmünket, ami még a sötétben van.
Bírálattal, elfordulással és szeretetlenséggel nem tudjuk a bennünk lévő árnyékokat megszelidíteni. Könnyebb, ha találunk valakit, aki elfogad bennünket a hibáinkkal együtt, aki ismeri ezt az oldalunkat, és akinek a szeretetén keresztül közel tudunk jutni magunkhoz.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Az álruhás Áldás
De ha nincs egy ilyen ember az életünkben, akkor nekünk kell megszeretni ezt az ösztönlényt. Higgyük el, hogy ez a folyamat egy igazi álruhás áldás. Mert talán először ijesztő, ám mégis szabadságot hoz számunkra. Ez nemcsak egy klisé, de az igazság valóban felszabadít. Ahhoz, hogy szabaddá váljunk, fel kell szabadítanunk azt a részünket, amely a tudatunk legmélyén szabadon garázdálkodik, s ami az energiánkat használja el, vagy ha úgy tetszik emészti fel azáltal, hogy folyamatos reakciót vár tőlünk. Ez a részünk, ami folyton érzelmi reakciókra késztet bennünket az emlékeink által átélt reakciók hatására, de tehetünk azért, hogy a tudatosság fényébe emeljük és megszelidítsük.
Nem az a cél, hogy csak a fényt lássuk, hanem az, hogy egyensúlyba hozzuk magunkban a fényt és az árnyékot, és hogy a fényt válasszuk. Akkor tudjuk igazán a fényt választani, ha tudjuk, hogy miért akarjuk azt élni. Az nem elég jó válasz, hogy azért mert jók akarunk lenni. Tudnunk kell, miért akarunk jók lenni. Mi ellenében? Minél akarunk jobbak lenni? A szándékainkban vannak a válaszaink, s a szándékainkat megelőzi egy emlék, egy tapasztalás, ami vagy aktiválja az ösztönös reakciónkat, vagy már tudatosabban látjuk az adott helyzetet. Minél többet tudunk meg magunkról, annál könnyebbé és egyszerűbbé válik az életünk. A bennünk lévő ösztönlény nem gonosz, hacsak nem azzá tesszük, de ez a mi felelősségünk. Mindig van választásunk, mindig választhatjuk a benne lévő erőt, az áldást is.
Kammerer Edina Bliss