Fákó Árpád: Húshangok

HúsBook belív

6/15/09

3:56 PM

Page 1

H

Ú

S

H

A

N

G

O

K

HúsBook belív

6/15/09

4:46 PM

Page 2

HúsBook belív

6/15/09

4:38 PM

Page 3

megmentettem az életedet!

Kösz!

HúsBook belív

6/15/09

3:56 PM

Page 4

Fotók, tipográfia, könyvterv és dalszöveg (Húshangverseny, Millenniumi Húshangverseny) Fákó Árpád A Millenniumi Földalatti Vasútvonal dalszövegeit a zenekar közössége alkotta Döbrentey Zsolt gondozásával Zenei CD-mellékletek: Húshangverseny 1984, Millenniumi Húshangverseny Húshangok, Millenniumi Földalatti Vasútvonal 1985–1998, CTP: GMN Pest Repró Stúdió Nyomtatás: Pauker Nyomdaipari Kft., Budapest, www.pauker.hu Köszönet Vértes Gábornak lelkesítô támogatásáért Angol fordítás: Lipták Mária, Lugosi Lugo László, Sarkady-Hart Krisztina és Adrian Hart, Vincze Zita Ez a könyv nem mûvek reprodukciója, hanem könyv formában létrejött eredeti, szabad mû, következésképpen minden hozzáfûzôdô jog az alkotóké, amivel kizárólagosan rendelkeznek ©Fákó Árpád ©Molnos Péter ©feLugossy László ©Tímár Péter ©Döbrentey Zsolt Fákó Árpád és a Divald kiadása 2009 Budapest ISBN 978-963-06-7123-1 www.felugossy.com www.hushangverseny.hu www.kreutz.hu A szerzôk elôzetes, írásbeli engedélye nélkül tilos a kiadványcsomag (könyv és zenei CD-k) egészét vagy bármely részletét sokszorosítani, reprodukálni, adathordozón tárolni, bármely elektronikus, mechanikai vagy egyéb rendszerben továbbítani Külön köszönet Lipták Máriának, Kiszeljov Andrejnek, Molnos Péternek, feLugossy Lászlónak, Tímár Péternek, Döbrentey Zsoltnak, Bellák Gábornak, Sturcz Jánosnak, Vincze Zitának, Szilágyi Lenkének, Kósa Jánosnak, Sólya Évának, Novák Lajosnak, Klaniczay Júliának és Galántai Györgynek (Artpool), Kádas Annának és Kádas Gézának kedves és nélkülözhetetlen részvételükért F. Á.

HúsBook belív

6/15/09

3:56 PM

Page 5

F

Á

K

Ó

Á

R

P

Á

D

H

Ú

S

H

A

N

G

O

K

HúsBook belív

6/15/09

4:48 PM

Page 6

HúsBook belív

N

6/15/09

E

3:56 PM

M

Page 7

L

E

S

Z

S

E

M

M

I

B

A

J

.

.

.

HúsBook belív

6/15/09

3:56 PM

Page 8

Robert Capa: A milicista halála, 1936

Robert Capa: Kutyaszaron elcsúszó férfi, 1936

HúsBook belív

6/15/09

3:56 PM

Page 9

A játékos figyeli a bábukat. Úgy tûnhet, neki is vannak vágyai, de azokat csak bábjai mûködtetésével teljesíti be. Ô maga tökéletes, a bábuk sorsa is rajta múlik. A minden – amit tud, nyilvánvaló és állandóan jelen levô. Nem akar semmit, hiszen nem kell döntenie, mindig minden egy idôben a rendelkezésére áll.

Mégis játszik. Kivel? A bábukkal. Kihasználja az elônyeit, kipróbál minden kombinációt, pusztít és teremt, újra és újra játssza ugyanazokat a játszmákat újabb és újabb bábukkal. Néha úgy tûnik, mindig más eredménnyel, máskor pedig szüntelen ismétlésnek hat a végtelen játék.

Idôrôl idôre újabb és újabb ötleteket és eszközöket ad a bábuknak, hogy azok próbára tehessék képességeiket, melyekkel felruházta ôket. Gondosan kiosztja a szerepeket, a jelmezeket és minden kelléket, ami a játékhoz kell. Azután a bábuk megfelelô felkészülés után bekapcsolódnak a játékba, és teljesítik a nekik szánt küldetést, mialatt újabb bábuk készülnek föl, hogy felválthassák a leszerepelt bábukat.

Eképpen a játék állandó és folyamatos, a játékos mindig nyerésben van, de mintha nem volna elégedett, folyton újrakezdi.

A bábuk figyelnek. Figyelnek, amire képességeik megengedik, egymásra, a játék részleteire, önmaguk tükrözôdéseire. Próbálnak összerakni valamiféle képet arról, amit az adott pillanatban képesek felfogni. Ezért aztán végtelen számú kép jön létre.

Van bábu, aki a játékost fürkészi, van, aki a játék menetének lényegét véli felismerni, de mind konokul gyûjti megfigyelései eredményeit. Ki-ki vérmérséklete szerint tálalja, számol be arról, amire jutott, szépen, szelíden, erôszakosan és durván, megengedve, esetleg kizárólagosan. Minden változat érvényes, a játék része. Én is figyelek, játszani szeretnék én is. Olyan bábu vagyok, aki azt hiszi, hogy néha olyasvalamit lát, amit csak kevesen, vagy legalább úgy, ahogy csak néhányan, és tán a többieknek lehet szüksége arra, hogy én is mutassak valamit a játék során.

Muszáj, hogy így legyen, hiszen ezt a szerepet kaptam – vagy azt, hogy azt higgyem, hogy ezt a szerepet kaptam. Mindegy.

Fákó Árpád

6/15/09

3:56 PM

Page 10

2007

HúsBook belív

molnos péter 1971, budapest Mûvészettörténész kutat, gondolkodik, mindig ír, figyelik

‫ﱬﱫ‬

HúsBook belív

6/15/09

4:01 PM

Page 11

F É L V E

B O N C O L Á S

Könyveket csináltunk együtt – négyen túl vagyunk, talán lesz is még néhány. Én írok, ô formába önti.

Ma sem értem, hogyan tudtunk az elsô pillanattól kezdve tökéletesen együttmûködni. Leültünk a számítógép elé, és ment minden. Közben öntötte rám a zenéket – néhány órás ismeretség után tévedhetetlenül eltalálva az ízlésemet. Aztán persze sok minden kiderült. A pincében dobfelszerelést, sôt, egy kisebb stúdiót mutatott. Hoppá! Az is hamar világossá vált, hogy olyan emberrel találkoztam, aki talán megcsinálja azt, amirôl sokan csak álmodnak. Egyszer, régen, hallottam valakirôl, aki rengeteget dolgozott, sok-sok pénzt keresett, és közben azzal feküdt le minden este, hogy egyszer, ha majd biztosította magának a halálig tartó megélhetést, abbahagyja a kemény munkát, és beváltja gyermekkori álmát: ólomkatonákat fog önteni, kifesti ôket, és híres csatákat elevenít meg nyugodt otthona derûs falai között. Árpi valami hasonlóra készült. Megtudtam tôle, hogy hajdanán, a nyolcvanas években a budapesti alternatív mûvészélet ifjú titánjaként tündökölt, de utána másfél évtizedre az alkalmazott grafika kevésbé magasztos, de annál jövedelmezôbb világában merült el. Ám mára elérkezettnek látta az idôt, hogy újra felvegye az elejtett szálat. Azt gondoltam: ez tetszik. A munkától lopott percekben, órákban, napokban dobolt, gitározott, zenélt, fényképezett és festett – felkészült az opus magnumra.

HúsBook belív

6/15/09

4:01 PM

Page 12

Elsô olvasat – Tankönyv Kár, hogy csak most kaphatom kézbe ezt a könyvet. Jobb lett volna tizenöt, még jobb húsz évvel ezelôtt.

Mert – elsô olvasatban – olyan tankönyvnek látom, amiben minden hivatalos, hagyományos, „akadémikus” tanulmányt megelôzôen érdemes lett volna elmerülni. Mert ebbôl a könyvbôl lehengerlô erôvel sugároz az a valami, amit sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogyan manipulál minket a mûvészet, milyen eszközökkel ér el bennünk értelmi, érzelmi elragadtatást. Hogy mi a fény, hogyan formálja meg a teret, a tárgyat, a hangulatot. Hogy mi a tónus, az árnyék és mi a szerkezet, mi a ritmus – milyen brutálisan erôs és egyben végtelenül kifinomult eszköz a fotós kezében a mélységélesség meghatározásának lehetôsége. Hogyan válik néhány test véletlen halmaza – a jól kiválasztott nézôpont által – tökéletes renddé. Hogy a lent, a fent, az elöl és a hátul, a kicsi és a nagy, a zsúfoltság és a tágas tér metaforákat bonthatnak ki a síkon. Soha erôsebben nem tudatosodott bennem, hogy a kompozíció, a térviszonyok, a szín, a textúra, a nézôpont, a képkivágat nemcsak l’art pour l’art alkotói eszközök a „szép kép” létrehozására, az izgalmas vizuális hatás kiváltására, hanem: jelképes, sôt filozofikus tartalmakkal telítik a képet.

Hogy nem(csak) az a fontos, hogy mit látunk, hanem: hogyan. Mert a térnek költészete van, mert a kompozíciónak szimbolizmusa, s mert ugyanaz a téma lehet banális semmiség és velôtrázó dráma, s közben talán csak néhány lámpát kellett máshová helyezni.

Második olvasat – Kunst- und Wunderkammer Egy mûvészeti album legtöbbször olyan, mint egy kézbe vehetô múzeum. Rendszer, struktúra – unalom honol benne. Megrágott, értelmezett összefüggésekbôl épített objektív(nek tûnô) rend hatja át, pisszenés sem hangzik, ha netán kérdés van, elôre gyártott válasz is akad. Ez a könyv más: nem múzeum, nem halott tárgyak, mozdulatlan képek, kimondott, kôbe vésett üzenetek halmaza, hanem egy emberre ömlô, áradó zuhatag. A nézôt olyan izgalommal tölti el a lapozgatás, mintha egy barokk Kunst- und Wunderkammerben járkálna, kitömött krokodil, Dommuseum Salzburg Burg Trausnitz spirituszba merülô csodalények, méretes narvál

HúsBook belív

6/15/09

4:01 PM

Page 13

agyarak és balzsamozott, szomorú törpék között. Tárgyak, mûtárgyak társaságában, ahol nem vágott rendet a szigorú mûvészettörténész, nem kreált kényszerû stílust, nem épített fel hamis fejlôdéselméletet. Lírai természetképek és drámai csendéletek, nagy távlatok és intim közelképek, monokrómia és színzuhatag, élô és holt, lágy tónusok és kemény fények, a véletlen pillanat primer szépsége és súlyos utalásokkal terhelt szimbolikus kreációk: gátlástalan, pontosabban: gátak nélküli megmutatkozás. Itt a világra és magára rácsodálkozó ember hordta össze benyomásait, gondolatait, üzeneteit, kérdéseit – nincs kényszerû közös nevezô, nincs a sokféleséget deriváló, redukáló stílus, csak egymásra reagáló MÛVEK vannak. Üvölt a megfelelési kényszer hiánya, hogy itt valaki nem akart magára béklyót tenni, mert tudja, hogy senki sem lehet évtizedekig változatlan, senki sem lehet reggel olyan, mint este. Azt hisszük, vannak áthághatatlan szabályok: a teknôspáncél mellé nem kerülhet a polcra díszesen faragott hegyikristály, az alkoholban ázó, rohadó fejek mellé porcelán nipp, hatalmas csendélet mellé apró tájfotó. De, kerülhet: egyetlen szabály van, hogy nincsen szabály. Ezt is üzeni ez a könyv. És persze ráadásként azt is: hogy mégis van. Mert az alapgondolatok évtizedes távlatokból merülnek fel újra és újra, s mert a közös oldalpárra kerülô képek között finoman adagolt rokonság teremt kapcsolatot: forma, fény, ritmus, szín, tónus, textúra, tartalom, s még ezernyi részlet – s ezek végtelen számú variánsai alkotják a képeket összecsendítô kötôanyagot.

Harmadik olvasat – Utazás a mûvészet történetében A barokk mûvészet íze hatja át a könyvet. Nem csupán néhány fénykép kompozíciója vagy témája miatt – bár a nagy húscsendélet egy 17. századi holland mû reinkarnációjaként, mellbevágóan kínálja fel ezt a párhuzamot. De ennél is fontosabb: a kötetet lapozgatva azt érzem, mintha egy modernizált emblémakönyvben járnék. A barokk kor e divatos és alig túlbecsülhetô hatású kiadványaiban nyomtatott illusztrációk és melléjük helyezett szöveges mottók, versek, epigrammák közvetítik az olvasó számára a moralizáló üzenetet. A létrehozók elsôdleges célja az volt, hogy láthatóvá tegyék az érthetôt és érthetôvé a láthatót, miközben az olvasóban egy gazdag utaláshálót szôttek kép és szöveg, vizualitás és verbalitás között.

Szellemi csemegét adtak a szemnek, a megfejtés esélyét, a játék örömét, a rejtett értelem felderítésének eufóriáját kínálták. Fákó könyve is ezt teszi. A dalszövegek és a hozzájuk rendelt fényképek hasonló módon alkotnak tartalmi egységet, s e közös módszer formai téren is analóg megoldásokhoz vezet. A fotó

HúsBook belív

6/15/09

4:01 PM

Page 14

mellett, alatt, felett elhelyezett, vagy éppen a képbe olvadó szöveg nemcsak az asszociációs teret, az értelmezési utak irányát módosítja, hanem a kompozícióba ékelôdô betûk a képek formai struktúráit is torzítják. Kép és szöveg, fotó és betû többdimenziós kölcsönhatása e könyvben olyan, mint amikor két különbözô optikai rács egymásra kerül, és a rajtuk áthaladó sugár egy korábban nem látott, izgalmas, vibráló, újabb és újabb értelmezési lehetôségek között oszcilláló látványt produkál. E módszerben nyilván tetten érhetô Fákó alkalmazott grafikus múltja és jelene, a képpel és szöveggel bûvészkedô tervezô rutinja, de mindez csak eszköz, mellyel a mûvészkönyvek hagyományos mûfaját radikálisan megújíthatja.

Negyedik olvasat – Életfilozófia Erôs, néha bántóan kényelmetlen, szimbolikus utalásokkal telített képek, arcpirító flört a giccsel, gátlástalan blaszfémia, szabad játék hagyománnyal, szakralitással, tudatalatti félelmekkel és tudatos hazugságokkal. Minden a test, az élet, a halál, az enyészet körül forog, barokkos, színpadias gesztusokkal tárva elénk azokat a kérdéseket, melyekkel szívünk szerint soha nem szembesülnénk. Éles szembeállítások és sokatmondó keresztezések : a mottónak választott Capa-ikon két verziója mutatja, hogy Fákó világában 1. minden nézôpont kérdése; 2. a tiszta, elfogulatlan szem merô illúzió; 3. az ok-okozat logikai összefüggése érvényét veszti; 4. a legjobb esetben is csupán hisszük, hogy tudunk valamit. A korok és mûfajok közötti merész ugrásokkal együtt a hagyományra való intenzív reakció is kiolvasható. A múltból és a kortárs mûvészetbôl vett idézetek, parafrázisok, halvány vagy karakteres utalások sûrû rendszere izgalmas hálót fon a könyv képi anyaga fölé. A fotók a temetôbôl, a gyönyörû, fejét vesztett római katona: olyan, mintha Atget kattintotta volna. A rakparti felvétel Brassai Párizsát idézi, a finoman színezett enteriôr Kertészre emlékeztet. Persze ez csupán izgalmas játék, mely a festészet és a film világára is kiterjeszthetô, és ugyanúgy játékba hozható vele Caravaggio, mint Peter Greenaway. Valószínûleg sokkal fontosabb azoknak az irányoknak és életmûveknek az említése, melyek Greenawayhez hasonlóan nemcsak formailag, hanem a tartalom tekintetében is szervesen kapcsolhatók Fákó könyvének legkarakterisztikusabb vonulatához. A mûvészet egész történetén végigvezethetô egy néha halkan, néha hangosabban kihallható attitûd, melyben az emberi pszichében lakozó félelmek közvetlenül a testre vetülve öltenek látható formát. Ebbe a sorba illeszthetôk a szenvedô embert – akár Krisztus kínzásait –, vagy a szörnyszülöttek borzongató kavalkádját felvonultató középkori alkotások, szánalmat keltô passió-képek és bizarr démono-

HúsBook belív

6/15/09

4:09 PM

Francis Bacon 1953

Page 15

Eugène Atget 1901 | Brassaï (Halász Gyula) 1946 | André Kertész 1926 Caravaggio 1595 körül | Hermann Nitsch 1990 | Joel-Peter Witkin 1992

kat idézô templomi oszlopfejezetek. De a könyvben látható képek rokonai – hogy évszázadokat átlépve a jelenhez érjünk – a bécsi akcionisták „undorító” performanszai, Witkin gyönyörû-rémisztô fotográfiái vagy Bacon megrendítô festményei. Ebbe a hagyományba illeszkednek Fákó emberi és állati testrészekbôl komponált fényképei, azzal a sajátos ízzel megbolondítva, hogy ô ezt a tragikus, de legalábbis ösztönös félelmekkel terhes üzenetet is képes a játékosság felé billenteni. Nála a negyvenes évek divatképeirôl magabiztos nyugalommal lépnek fess férfiak és kacér nôk Vesalius „megnyúzott” figurái mellé, s a mindent átható termékeny, inspiráló zavar azt is kérdésessé teszi: komoly vagy tréfa, tragédia vagy komédia-e, amit látunk. Szóval: mit látunk?

Molnos Péter

HúsBook belív

6/15/09

4:09 PM

Page 16

fe lugossy

lászló

1947, Kecskemét képzômûvész, performer, Érez, ír és szelíden tombol, társ alternatív világokban

‫ﱬﱫ‬

HúsBook belív

6/15/09

4:09 PM

Page 17

AZ ALTERNATÍVÁK ALTERNATÍVÁJA A nyolcvanas években volt egy óriási és szimpatikus zenei kibontakozás. Jó volt benne részt venni.

Ez a történet természetesen a hatvanas években indult, és az tetszett benne, hogy születtek a dolgok, nem kreálták ôket. Az ifjúság belsô igényei gerjesztették a megnyilvánulások sokszínûségét, kompenzálva a mérhetetlen mesterkéltségek tömegeit, a hazugságok áradatát. Ennek ellenére a hazugságok, a látszatok, a felszínességek mindig megtalálták a réseket, újra felszínre törve léteznek napjainkig, sôt talán ha lehet, még intenzívebben. Ez persze felettébb szomorú, kifejezi a hiábavalóságot, egyfajta tehetetlenséget, de talán azt is, hogy ezen felszabadított energiák nélkül még olyanabb lenne a világ, mint amilyen.

Fákó Árpival a nyolcvanas évek elején ismerkedtünk meg. Több kiállítását is megnyitottam, utolsóként a Halmosoly címût a Liget Galériában 1984-ben, amely akkoriban egy jó nevû alternatív kiállítóhelynek számított Budapesten. Kis galéria volt, de annál hatékonyabb. Mivel személyesen nem tudtam ott lenni azon a megnyitón, készítettünk egy hangkazettát, amit sikeresen bejátszottak. Egy ráolvasás hangulatú szöveget morzsolgattam, arra gondolva, hogy ez jól illik majd a fotók tartalmához, legalábbis asszociatíve. Ez a szöveg is zene volt a maga módján, amit késôbb Várnagy Tibor és Árpi lejegyeztek a kazettát hallgatva,– köszönet érte – így maradt meg ez a szövegem Ceder ce jáh címen.

A Bizottság zenekarban dolgozva, élve, mert valahogy életformánkká vált a zenélés és a képzômûvészeti tevékenység, és párhuzamosan tudtuk csinálni mindkettôt, és mindemellett még kísérletezgetni is volt erônk, energiánk, hogy az alternatívnak mondott Bizottság-zenének is legyen valami súlyosabb, elvontabb, spontánabb és ôszintébb alternatívája. Én az Inkaszámtan nevû formációval kísérleteztem paralel a Bizottsággal. A nyolcvanas évek elején szerveztek egy vasárnap délutáni monstre koncertet a Bercsényi Klubban, ahol általában az akkori új és hullámos zenekarok léptek fel. Az Inkaszámtannak is sikerült egy háromórás megmozdulást létrehoznia. Öt basszusgitár, három dob volt a hangszerelési ötletem, s a koncert harmadik harmadába bevontam Szirtes János képzômûvész és performer barátomat, akivel ekkor dolgoztunk elôször, és akivel a mai napig is együtt dolgozunk, természeten már más, újabb vizeken evezve.

HúsBook belív

6/15/09

4:01 PM

Page 18

Fákó Árpi erre az elôadásra hozott nekem 300 kefét, hogy használjam színpadi elemnek, és ez a 300 kefe tökéletes és kiváló meglepetés lett, mert nagyon jól nézett ki a színpadon, ahogy sílécekkel a lábamon, sétálok, bukdácsolok rajtuk, szövegeket improvizálva, mert ez a zenei akció egy totális improvizáció volt, a maga hibáival és erényeivel. Mindig is ilyen kiszámíthatatlanságokra vágytam, hogy mint elôadó a legtöbbet kockáztassam, mert soha nem volt egy sima megfelelési kényszerem. De ez már csak ilyen, vagy még ilyenebb.

Több dolog is felmerül a feledés homályából, mert fura dolog az emlékezet, néha kihagy, néha meg túlteng, és ezek a keveredések kell, hogy az adott valóságoknak megfelelôen kiigazodjanak, korrigálódjanak, hogy ne csak a hülyeségek maradjanak fenn. Az említett kiállítás mellett még két másikat is megnyitottam Fákó Árpinak. 1981-ben a Pepsi Érzés címû kiállítását a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol adtunk a „pepsi érzésnek” egy kis koka vérzést. A folyosón zajló eseményen egy asztalon elhelyeztünk két, fehér vászonnal letakart kólásüveget, amire kalapáccsal ráütöttem, így azok átvéreztek.

Utána bementünk a terembe. Én beleléptem egy vörös festékkel teli mosdótálba, és végigsétáltam a talajra leterített világos színû csomagolópapíron, miközben Árpi követett és a nyomaimat elseperte. 1983-ban a Fiatal Mûvészek Klubjában nyitottuk meg Húsképek címû kiállítását. Itt Wahorn Andrással és efZámbó Istvánnal zenés teadélutánt rögtönöztünk az FMK fekete kiállítótermében. Árpi fiatal és lelkes volt, sok mindent csinált a fotózás mellett, például Ô is leginkább zenekarban gondolkodott, létrehozta a Hús együttest, és velük is felléptem a Kassák Klubban a nyolcvanas évek közepén, de itt már azt hiszem, mint Dojó Otthon. Ennek a koncertnek már nyomai is maradtak, mert keverôrôl rögzítették a mûsort, és Kreutz Laci, a Hús együttes dobosa, aki aztán a Bizottság zenekar dobosa is lett – és 1985–86-ban rengeteget turnéztunk együtt – átküldte a felvételek egy részét a számítógépemre, hogy vonjam le a tanulságokat… Árpi késôbb eltûnt, hogy befejezze tanulmányait az Iparmûvészetin, mert idôközben profi grafikus, könyvtervezô mûvész lett belôle. De a zenélést nem hagyta abba, csak szüneteltette, és egy idô után folytatta, régi és új zenészekkel próbált, új számokat készítettek, újabb anyagokat rögzítve. Majd a leg-

6/15/09

4:01 PM

Page 19

természetesebb módon jött az ötlet, hogy ezeket a zenéket egy könyv formában kellene megjelentetni, melyben keveredik a múlt és a jelen, a jövôrôl nem is beszélve. Errôl a könyvrôl jutott eszembe, hogy az alternatív alternatívája tudna lenni.

Ma már, az internet korában teljesen másképpen terjednek a zenék. Majdnem minden megtalálható a YouTube-on, vagy a MySpace-en. A fiatalok a zenéket az internetrôl töltik le, és minden mindjárt, azonnal megvan nekik. A lemezek, a cd-k ideje lejárt. Hihetetlen töménységben van jelen minden, zene, film, óriási a választék, iszonyatos mennyiségû az információ, már csak választani kell tudni, de ez szabadságot is jelent. Fákó Árpád könyve is egyfajta választás és szabadság eredménye.

Az alternatívák alternatívája. feLugossy László

1983: feLugossy László, efZámbó István és rexWahorn András zenés performansszal nyitja meg Fákó Árpád Húsképek címû kiállítását a Fiatal Mûvészek Klubjának fekete kiállítótermében

Fotó: Bókay László

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

4:01 PM

Page 20

LÁTSZÓLAG A ZENÉRÔL BESZÉLÜNK

feLugossy László: Egy könyvet készítesz, amelynek mellékleteként 3 zenei cédé is megjelenik. Ez egy viszonylag újszerû vállalkozás, úgy bemutatni egy zenei anyagot, hogy a hátterének egy komoly vizuális mûvészeti megnyilvánulás az alapja, mert szerintem külön-külön is simán érvényesülnének. Bár mindkét anyag, – zene és kép, meg a képekhez kapcsolódó szövegek – teljesen szuverén világot mutatnak be, azzal az egyszerû természetességgel és sejtetéssel, hogy itt kérem szépen egy komplex alkotói folyamatról van szó, még ha látszólag ez a folyamat idônként meg is szakadt, mivel a 80-as évek végétôl zenében és képzômûvészetben is voltak kihagyásaid, ha jól tudom.

Hogyan és mégis milyen inspirációk alapján jött elô benned ez a koncepció, hogy ennyire együtt kezeld a zenét, a vizualitást, a költészetet?

Fákó Árpád: Ahogyan cseperedtem, mindenfélével foglalkoztam, ami felkeltette az érdeklôdésemet.

Volt, amit csak kipróbáltam, azután mással kísérleteztem: festettem, rajzoltam, fényképeztem, sokszorosított grafikai technikákat tanultam, piszkáltam a számítógépet. Közben mindig szólt valamibôl valamiféle zene, és rájöttem, hogy én azt is nagyon szeretném csinálni. Ahhoz meg kellettek a dalszövegek, és macerás lett volna másra bízni, megpróbáltam és ment, rászoktam erre is. Szóval telt-múlt az idô, és bár nagyon jól éreztem magam azokkal a dolgokkal, amiket csináltam, mindig maradt bennem egy kis hiányérzet a különféle mûfajokban létrehozott, többé-kevésbé befejezett vagy töredékes dolgaim után.

Arról sem éreztem, hogy készen van, ami már elkészült, de nem tudtam, hogy mi az, ami hiányzik nekem a teljességhez. Közben abba az életszakaszba jutottam, amikor szakmát, párt stb. kell választani, és korábbi vonzalmaim összegzéseképpen alkalmazott grafikussá képezôdtem az Iparmûvészeti Fôiskolán. Ezután tervezôként töltöttem el majd húsz évet, ami alatt látszólag nem foglalkoztam önálló mûvek létrehozásával. Viszont rengeteg tapasztalatot és élményt szerezhettem a megbízásaim teljesítése közben. Gondolkodnom pedig kötelezô volt, hogy meg tudjak felelni. Végül rájöttem arra az eviden-

HúsBook belív

6/15/09

4:03 PM

Page 21

ciára, hogy amit mûvelek, az valójában a tálalás, a bemutatás tudománya, és amikkel korábban foglalkoztam, azokat tálalni és bemutatni kell, nem elég csak létrehozni. A saját dolgaim összességére nem volt rálátásom, csak szekcionált csôlátóként tartottam a kapcsolatot az egyes elemekkel, nem volt átjárás, nem volt kapcsolat. Aztán, miután 2004-ben újra zenélni kezdtünk, és elkészült az elsô lemeznyi anyagunk, arra gondoltam, hogy ha kiadunk egy becsületes CD-t szabályos tokban, és az odakerül a többi CD mellé a boltba, akkor megint nem fog nekem stimmelni valami. És akkor beugrott, hogy összecsomagolok képet, zenét, szöveget, hogy fogják egymás kezét, és ne legyenek egyedül a vad, rideg rengetegben. Így született meg ennek a mellékletes könyvnek az ötlete. feLL: Úgy néz ki, hogy az ember ráizgul dolgokra, amelyeket a kor, a korunk igen erôteljesen sulykol, mert azt gondoljuk, hogy hiteles, életszerû és meggyôzô mintákat, valóságos és az eredeti értékeknek megfelelô szemléletet kapunk, amiktôl jobban érezhetjük magunkat. S ha komoly intenzitással csináljuk, akkor majd megszabadulunk a világ álságaitól, azoktól a hazugságoktól, amelyektôl mindig is óriási távolságot szeretünk tartani, hogy valami lényeges karaktere legyen lényünknek, hogy ott tudjunk kikötni, ahol szeretnénk.

Közben pedig sokszor nem stimmelnek a dolgok, vagy úgy stimmelnek, hogy nem stimmelnek, de összehozzuk, mert kreatívak vagyunk. Persze én már semmilyen korszellemben nem hiszek. De mindig vannak poénok, amelyek átbillentik az embert.

Nekünk a 80-as évek volt egy ilyen posztpoén, hogy bele tudtunk kerülni egy több mint zenei helyzetbe, amitôl halványodó szabadságunk kissé kierôsödött a homályból, s önnönmagától kapott valami erôsebb pszichokontúrt, amitôl érdekesebb lett az átlényegítés kétsége.

A fiatalok többsége jobban figyelt másokra és talán önmagára is, a felszínen úgy tûnt, érdemes csinálni ezeket az élô elôadásokat, koncerteket, zenei akciókat, hogy rajtuk keresztül a jövôbe menekítsük magunkat, mert a kilátástalan jelennel szemben ez volt az egyetlen esélyünk.

Hogyan emlékszel a saját zenei világod kitágulására? Milyen találkozások ráztak meg azonkívül, hogy a mi generációnk – persze az enyém még inkább – belenôtt, beleszocializálódott egy progresszívnak mondható ifjúsági kultúrába, melynek az élôzene volt a zászlóshajója, de lényegében egy komplex kultúrkör volt, esetleg szubkultúrkör, ha így jobban tetszik?

Fotó: Huschit János

HúsBook belív

6/15/09

4:03 PM

Page 22

Fá: A zenével való kapcsolatom 8–10 éves korom körül kezdôdött. Marosvásárhelyen laktunk, Erdélyben. A zöld varázsszemû Terta T 425 (1955) – megnéztem a neten – rádiónk volt a zene egyetlen forrása. Ehhez azután jóléti alapon csatlakozott egy 1967-es Suprafon lemezjátszó, amihez a szüleim vadul bevásároltak bakelitbôl: hármat vettek, és valahogy lett még vagy kettô. Aztán sosem hallgatták, mert nem volt rá idejük, és a rossz beosztású szobák is kevesen voltak az efféle luxustevékenységhez. Én viszont idômilliomos voltam, felfedezôi fázisban.

Erkel Bánk bánjából a Hazám, hazám Simánditól, az Ó, bajadérom Sárdytól és a My Fair Lady keresztmetszetlemez Básty Lajossal, ezek voltak az imprinting élményeim. Sokáig azt gondoltam ez a zene teljessége.

Késôbb lett egy Budapesti slágerek címû válogatáslemezünk, amin olyan számok voltak, mint a Bolyongok a város peremén a Záray–Vámosi duótól. Szívesen foglalatoskodtam a rádióval és a lemezjátszóval, meg végül is szerettem zenét hallgatni, de akkor még nem ez volt a legfontosabb. Telt-múlt az idô, és 12 éves koromban anyámmal Budapestre költöztünk. Egy Váci utcai könyvesbolt kirakatában megláttam egy lemezborítót: Skorpió: A rohanás. Hosszúhajúak csoportképét láttam rajta, olyan ruhákban, amik akkoriban nagyon menônek számítottak, pláne nekem, aki frissen érkeztem a Holdról. Szörnyû gyanút fogtam, és haladéktalanul kiköveteltem a lemezt.

Amikor végre sikerült meghallgatnom, – nem volt egyszerû: Budapesten nem volt lemezjátszónk, Erdélyben maradt – iszonyúan megharagudtam az egész világra.

Mert amit hallottam, az az volt, amirôl addig nem is tudtam, hogy létezik: az igazi zene (késôbb megtudtam, hogy ez a rockzene). Úgy éreztem, hogy eddig félre volFrenreisz Károly, Papp Gyula, Fekete Gábor, tam vezetve, be voltam csapva, meg voltam rövidítve, és ezután én már csak ezt akaSzûcs Antal Gábor, 1974 rom hallgatni, de mindig. Ennek az élménynek azóta is a hatása alatt állok, a zene a kábítószerem, amit szünet nélkül fogyasztok. Nekem a zene személyes ügy, számtalan koncerten voltam, de ott is mindig a zene érdekelt, nem annyira a közösségi megmozdulás, a buli, vagy a balhé. A sok ember, a nyüzsgés engem inkább zavart, azokat a koncerteket szerettem, amelyek elôadásszerûek voltak, társult valamilyen performansz vagy különleges színpadkép a zenéhez. Például nálatok, a Bizottság zenekarnál elég lökött volt a zene és a történés ahhoz, hogy a legtöbb koncerteteken ott legyek.

4:03 PM

Page 23

Fotó: Szilágyi Lenke

6/15/09

A Bizottság a Fiatal Mûvészek Klubjában, a „Kutya éji dala” címû film forgatásán,1982 Wahorn András, Kokó, Bódy Gábor, a film rendezôje és feLugossy Laca

Bizottság zenekar várakozás közben,1983 Veszprém EfZámbó (Öcsi) István, Szabóné Kukta Erzsébet (Kokó), Szulovszky (Joni, a Dunakanyar legjobb gitárosa) István, Bán Mária, Almási Gertrud, Kecskés Kriszta, feLugossy Laca

Amúgy a zenei világom kitágulása, ahogyan kérdezted, teljesen egyéni alapon történt. Valamilyen egészséges belsô reflex alapján mindig elutasítottam a „hivatalos” választékot, és komoly erôfeszítéseket tettem, hogy megtaláljam azokat az alternatív forrásokat, ahol én választhatom ki a számomra szívbe markoló zenéket. Akkor hôsi dolog volt ez, és kitartást, fegyelmet követelt, ma, az intenet korában gyermekjáték.

Zenei ízlésem, fejlôdése, változása – mint bárkinek – számos korszakot váltott, mindig voltak aktuális és elfeledett kedvencek. Valamikor 1974 táján megismertem a King Crimsont, amit azóta is szüntelenül hallgatok. Robert Fripp és mindenkori társainak zenéje olyan, mintha kizárólag nekem csinálnák.

Ez csak azért fontos, mert a zene bevitele a szervezetembe telítôdésemésztés után, a 80-as évek elején már kifelé akart áramolni. Amikor ezt észrevettem, akkor voltam igazán bajban, mert sosem tanultam zenét, de muszáj volt zenekart csinálni, és King Crimson, 1973 King Crimson, 1995 mi lehet egy zenekarban az, aki sem- Robert Fripp, 1993 Robert Fripp, Adrian Belew, Bill Bruford, Pat mihez sem ért: zeneszerzô, szövegDavid Cross, Bill Bruford, Mastelotto, Robert Fripp, John Wetton Tony Levin, Trey Gunn író, gitáros-énekes!

Fotó: Kevin Westenberg

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

4:03 PM

Page 24

feLL: Ezt a semmihez sem értést át tudom érezni, hiszen hasonló volt az én helyzetem is. Én is szövegeket írtam, és ezeket próbáltam elôadni zenékre, mert valami hajtott, hogy legyen még egy kifejezési formám, amely egy élô dolog a maga kockázatával, esetleges kudarcaival, adott helyen, adott ideig tart, s érzékenységednek megfelelôen telerakhatod improvizációval, vagy alkalmasint elôre eltervezett akciókkal, amitôl az élô még élôbbé válik, egy nagy kísérlet lett az egész, befogadható vagy nem befogadható, de mindenképpen eleven valami.

Azt képzeltem annak idején, hogy ez a legtöbb, amit tehetünk, hogy a szabadságélménynek helyzetet teremtünk a zenélés eszközeivel, a zenélés ürügyén. Persze a „lökött” szövegekhez „lökött” zenék passzoltak, és ezeket nagyon is önmagunkra szabva, meglehetôsen ôszintén és gátlástalanul csináltuk.

Amikor zenekarodat, a Hús együttest megismertem, ugyanezt az elementáris gátlástalanságot tapasztaltam, ami inspirációnak is kiváló volt. Végül is a nyolcvanas évek zenei mozgalmának ez is az egyik lényege, hogy az akkori zenekarok egymást ihlették, bátorították.

A másik lényege, hogy született valami, egy újabb igény az alternatív kultúrák iránt, amely addig hiányzott, mert mesterségesen el voltak zárva ezek a források, lehetôségek. Saját elôzményeink is voltunk, saját utóhatásainkkal.

Gondolom, hogy zenekarod neve, a Hús együttes az akkori képzômûvészeti munkáidnak egyik vetületét jelentette, mert ez idô tájt rendkívül radikálisnak mondható fotókat készítettél az emberi testrôl, illetve önmagadról, amelyeket ki is állítottál a Liget Galériában.

Fákó Árpád – Nagy Atilla Kristóf – feLugossy László: Halmosoly kiállításmegnyitó performansz, Liget Galéria, Budapest, 1984 Heveny forgatókönyv: Két széken ülnek ketten. Fekete nylon alapon, fehér alsónadrágban, arcukon maszkok, férfi és nô sematikus ábrázolásai. Kezükben gumihurka, vízipisztoly, elôttük asztallapféleség. Fröcskölnek, vizeznek, pruckolnak, snappolnak, pröttelnek, brocskolnak, a hangfalakból meg ömlik a Halmosoly verbátum, feLugossy Laca mondja kifele a magnóból. (Ceder ce jáh címmel olvasható a következô oldalpáron) A lányok lehet, hogy 100-an vannak, de lehet hogy csak 3-an. Kommersz csinosak, jó nagy dudájuk van, mindenhonnan elôjönnek, csapkodnak, tortáznak, zöldsárgatortacsapkodást demonstrálnak, odacsapják, fele felrepül a falra, fele a többiekre, fele ottmarad, lelöttyed, felét meg fölkenik az alsógatyásokra, mert a tortáknak igen sok a fele.

Megszólal a „Kifényesítem a halamat”, vége a Halmosolynak. Övekkel rögzítik az alsógatyákat, táncolnak a tocsokban, fruccolnak a trencsóban, belezuhannak a habszifonköpte-hányta habba. A zöld massza csúszik, mindenki olyan egy kicsit, aztán eloldalognak.

Fákó Á.

Résztvevôk: Fákó Árpád, Nagy Atilla Kristóf és két barátnôje, Kovács Ágota, Várnagy Tibor (technika) Fotók: Bókay László és Flesch Bálint

HúsBook belív

6/15/09

4:03 PM

Page 25

HúsBook belív

6/15/09

4:03 PM

FELUGOSSY

Page 26

LÁSZLÓ: CEDER CE JÁH

Halmosoly vonulat, egy röpke révület.

Összeszeretkezett kéjkímélô halak, uszonyos

Puffan, puffan. Puffan a halreggeli: szénhal-lé.

lábnyomok, felhasított ágyak. Üde tépés-zavar.

Üvegmosoly, nyaf-nyaf-nyaf: kunkor, halszag,

Hal, hal, hal, halséták. Üde mosolypárnák alatt, nem

irodalom, bélés. Fényhal mosoly, él-hal.

vagyok benned se, négyágú csillag. Egy picike révület

Benne mosoly, szûkített fehér sikoly.

gyermek-tartó fénye, felbontott arcok halas szívessége.

Pázsit hal-pászta, oszlopmosoly, oly bomló kiürített hal.

Úgy igazán mezômosoly-farok, minden szigonyisten

Harisnyakötô halad vagyok, kedves!

dôs tavasz, mocsárolvadás. És kopasz mosolyhalak,

Egy röpke révület, egy röpke révület az árnyékod

alkonyenergia, kiásott földmosoly. Ritmikusan gondolsz,

mosoly-hala. Hal hallgatás, tenyerembe fészkelt

én belédúszó vagyok: ünnep és hidegség. Szobahal

mosoly. Ugráló, ugráló, ugráló törpehal,

nyávog, gyorsütemû lángok, vészjelzô mosolyhálók.

halsága ablakvándor. Rádhullik a széphal. A nyakken-

zavarható idomszünet. Halburok-fecskendô, méregmosoly, önhitt halcipô-vezetô.

Itt a halak kufárok. Prémmosoly sodródás, óriási idô.

Maszturbált csengô-virágra hal hozott mosolysróf.

Lengô hastánc, borbélyhalak a beretva élén,

Kinetikus tánchal. Romlottsággrimasz, mosolytorta,

mosolyráncok tava és kúszó négyszemélyes lélekárny.

fényhal: senki se biztos, csodacsábos kiút,

Árny? Árnymozdulat? Talány. Halmágia. Beleharapok

haltorony-potroh. A gerincemben futkározó

a húsba, szétduzzadó lyukhal asztali mosolya.

rohamhal-mosoly.

Párahal, izzadtság, öt emeletes asszony, öt emeletes asszony, ötemeletes asszony, ötemeletesasszony,

Cserébe járj egyet, elévülô csókhal.

ötemeletesasszony. Vágyhoroszkóp mosoly?

Halálom mosom a mosolyom méz, és kínálkozó

Halálmocskolt leomló öngyilkos szép szó.

semmi. Áthaladó érint, hal-pokol árad, eltelnek az órák, percek, mosolyódák: kihanyatlott halzsák.

Hadihalak, kereszt-tartó szent seb, mosolyima lendület.

Végigmúlott mosoly.

Kádbahal is fröcsög, önkívület, burr, burr, burr, burr.

Hal-fantázia kérdés, lázhal mosolycsomag. Férficsípô

Rég lehullott érdek, megvesszôzött halak,

pehely minden ízû mosoly. Késhalnak fényképe,

elragadott sárgaréz reményû éhség. Halszivárvány

késhalnak fényképe, egy röpke révület. Tetszhal és

pásztor magaszenvedélyû mosolykolonc pártok.

minôségi túra, vagy vicc-pusztaságok bujaságmosolya.

HúsBook belív

6/15/09

4:03 PM

Page 27

Hallgatom és sírok midôn felemelnek.

Kutyahal múzeum, örökség szamba.

Fülhalpárna volna Amerika dobja? Összeburkolt

Szabódás-hahota, mosolyprimitívség,

mosoly, hangulati tökély, gyengédségsegédnek

dá, dá, dá, dád, ád, dá motor, gyere nézz rám mindig!

halmoszat. Ventilátor cókmók, keleti fejezet, ülve lóbeszédek kemény szelídsége. Mosolypelikánok.

Jing-hal szorítások, démoni cukorka,

Sárgéz élvezet, elmulasztott tükör sapkahalaknak íze.

egy röpke révület, földalatti mosoly.

Megmered az eredbe révedô mosoly:

Átváltozás-kínok, és hamukijelentés, akarom mondani

szobalány hajlatok, szôrös halfonatok, üldözött

egyéb harmat dolgok. Játszva prések, halak,

meglövések, kéznélküli álom fenyôhal.

révedésköltészet, mosolylapát szúrás, alkalom

Boltikus mosoly. Húzz le rólam mindent, egy röpke

vagy bárány. Odavisszahallott örömfojtogatás,

révület ez, halpohár-csipke, receidô-hártya,

hal, hal hal, halnépitáncok, hal, hal, halnépi táncok,

feltaláló-vágás, üledékmosoly.

delírium-mosoly, megingerült vágyak, dinamikus kurzus, szívembôl kiújult haljézusú mámor,

Szól a hal: nolámkirándulás, hamutestesítés.

de a haljóslat halmosoly hetedre szivárog.

Viszontlátott sugár, jéghalak királya, mosolylapnak hala. Vegyiüzenetek, vagy spriccelô szárnyak, leruházott

Ágyhalon, ha alszom, visszakapod arcod.

drámák. Kijössz a mosolynak, személyiségfelhô,

Mosolytetoválás, kínacombú szépség. Szállóhal.

tervszerû pillanat: zászlóhal? halló? Aligmosoly férce,

Félelemáztatta dolgok, üres szólamok,

típusnyalakodás, simított halugatás. Gyûrûérett vonal,

betakar a mosoly, évszakok változnak,

gránitmosolygások, tûzhaligazgató, vadászkalap-

nincs természet bennem. Szemérzékeny halak!

mosoly. Boldog utca zaja a lesz, ha lesz. Színek, nézô,

Tovaéled minden, akárki mosolya! Pillangónak véled,

kalapácshalfintor, vérmosoly pontok, megôrzésre

megcsúszik az érzés, halagyad szerelmes,

hangolt csókhalbókok.

összerágott mosoly.

A nedvedet érzem és a nyelvemhal elúszik.

A születés regénye, idôminták nélkül,

Szikrák közt tapogató, önkéntelen meleg

egy röpke révület.

mosolyszármazék, vagy mosolyideg. Haldivat a nyár.

Még hal nélkül fordítás, mosolygombolyag.

A hal, és a mosoly,

Titok, ha van bennem, megismerem soha.

a mosoly por.

HúsBook belív

6/15/09

4:03 PM

Page 28

Ezek a kapcsolódási pontok, átjárások nyilvánvalóak voltak számomra, de ez megfigyelhetô volt az akkori zenekarok többségénél is.

Milyen volt az érzésed, mikor a kezdeti sikerek után az egyik pillanatról a másikra változtattál, és három lépést visszamentél szolidba?

Fá: Sose mentem szolidba. Csak megcsináltam egy csomó látszólag átlagos és kötelezônek tûnô gyakorlatot, valószínûleg azért, hogy valóságosan fel tudjam mérni az erômet, és legyen munícióm ahhoz, amit csinálni szeretnék. Olyan ez, mint amikor egy kalandfilm elkezdôdik a közepén, a kulcsjelenettel, de nem játsszák végig, hanem a legizgalmasabb résznél kiírják, hogy „húsz évvel korábban”. Ezután valóban elkezdôdik a sztori, és majd másfél óra múlva jutunk vissza a kezdô képsorokhoz.

Említettem azt a bizonyos hiányérzetet, ami nem hagyott békén a dolgaimmal kapcsolatban. Mindig is úgy érzem, hogy a mai nap nem jöhetett volna létre a tegnapi nélkül, minden részmarhaság-történésre szükség van. Mert amikor a külsô hatások telítôdésekor megindul a reakció, megkezdôdik az a bizonyos visszáramlás, akkor a megfelelô energiával és teljes hitelességgel tudni kell kezelni – többnyire már tudatosan – a közlés tartalmát. Legyen az zene, performansz, vagy bármilyen kép. Jó módszer az öntesztre, hogy az ember megvizsgálja a saját korábbi produkcióit, mert hacsak nem professzionális önbecsapóról van szó, akár évtizedek után is azonnal és pontosan beugranak azok a problémák, frusztrációk, bajok, tisztázatlanságok, amik esetleg a dologban voltak. Viszont ha van elegendô idôbeli rálátás, akkor megszülethetnek azok a felismerések, amelyek segítenek kevesebb nyers energia bevitele mellett nagyobb hatékonyságot elérni.

Tehát mindennek megvan a maga technikája, és minden hatás másként keletkezik, mint ahogyan az elsô látásra – adott esetben a laikus megfigyelô számára – tûnik. Nem úgy lehet a legnagyobbat ordítani, hogy elkezdek csak úgy torkomszakadtából üvölteni, mert akkor csak berekedek, és rossz esetben bevérzik a torkom. Persze az is lényeges, hogy mindenki egy kicsit másképpen tudja a legnagyobbat ordítani, ezért aztán hosszabb-rövidebb idôbe telik, míg az ember rájön, hogy neki éppen milyen technika fekszik.

Ezután meg már csak az van, hogy szép ez így, csak mivel semmi sem örök, szüntelenül dolgozni kell az ügyön. Nagyon nem szeretem azokat az alkotókat, akiknek egyenletes, azonos stílusú életmûvük van, rövid progresszív fejlôdéssel a kezdetekkor. Hiszen magán tapasztalhatja bárki, hogy annyi hatás éri az

HúsBook belív

6/15/09

4:19 PM

Page 29

embert kívülrôl, belülrôl, hogy aki egyenletes stílust tart, az jó értelemben csak a cipészmester lehet, de az a szakma is kihalófélben van már. Amit ezzel mondani akarok, arra jó példa a King Crimson zenekar esete, ami egy néven, sok zenész részvételével, ámde egy ember vezénylete alatt szinte korongról korongra fejlôdött, változott, újult meg idôrôl idôre, hiszen körülöttük is minden változott, átalakult, akkor miért pont az alkotó emberek ragaszkodnának egy adott pillanat – egyébként jól kifejlesztett – termékéhez?

Tehát nem mentem át szolidba, ôrzöm a lángot, tartom a zászlót, ahogyan egy barátom szokta mondani. Az, hogy ezzel mire megyek, kiderül, vagy kiderülhet, de azzal nem nekem kell foglalkoznom.

Na, most már lôj le, mert nem bírom abbahagyni… feLL: Jól belejöttél, de ez nem baj.

Egyébként ezt a szolid jelzôt csak a visszafogottsággal kapcsolatban használtam, és nem volt semmi hátsó szándékom vele… Tudom, hogy minden külsô és belsô dolog valamilyen hatással van ránk, és utunk bármilyen kanyargós lehet, ha végzetünkben, a sorsunkban benne van alkotói kódunk, akkor az elôbbutóbb meg fog nyilvánulni.

feLugossy László: Nagy „Ü”, 2006

|

Házas, 2005

|

Váza virág nélkül, 2005

6/15/09

4:03 PM

Page 30

Fotó: Szilágyi Lenke

HúsBook belív

Több szappan, avagy mûvész a zsákutcában feLugossy László performansza a Liget Galériában, 1985

Röhögés, bégetés, Batu Kármen ef Zámbó István, feLugossy László és Szirtes János performansza, Liget Galéria, 1987

Tavasz feLugossy László és Szirtes János performansza, Bercsényi 28–30., 2004

Rengeteg variációja lehetséges, és ez a szép benne. Éljük az életünket, folyamatosan eszmélôdünk, s idônként elôállunk ezzel-azzal, felmutatunk önmagunkból hiányokat és teljességeket, hibákat és tökéletesszerûségeket. Mikor mit, mert változatosak vagyunk.

Olyanok, mint a dolgaink, amelyek egy tôrôl fakadt sokféleségek. Ha szerencsénk van, akkor inkább kudarcok érnek és nem a zajos siker, mert azzal nem lehet mit kezdeni, de ez a te esetedben nem igazán jellemzô. Már abban a korban vagy, hogy ha jönne is egy ilyen felkavarás, ezt már tudnád kezelni, mert sok-sok tapasztalatot gyûjtöttél be, amikkel az arányokat helyesebben tudja használni az ember, az alkotás, a készítés öröme meg teljesen természetes érzés, a legjobb antitünete a tevékenységnek.

Azt kérdezném meg, hogy milyen volt újra zenéket összehozni? Érezhetô volt-e a kihagyás, vagy onnan folytattad, ahol abbahagytad?

Fá: Olyan volt az, mint a mesében, amikor egy gyermek véletlenül rátalál a csokiraktárra, és el sem hiszi, hogy ez megtörténik vele, ráadásul észrevétlenül mögé lép az Igazgató Bácsi, bátorítóan mesgimítja a lurkó buksiját, és nyugodt, mély baritonján azt mondja neki: – Egyél, amennyi jólesik, ez itt mind, mind a tiéd!

Nyolcvankettôben kezdtem el zenélni, nem is akárhogyan: találtam egy köteg pénzt az utcán, abból vettem egy nagyon menô, de nagyon szar villanygitárt a Tanács körúti hangszerbizományiban. Puska alakja volt, a KFT zenekar gitárosának, Laárnak volt akkoriban ilyen gitárja (csak gondolom, az övé ere-

HúsBook belív

6/15/09

4:17 PM

Page 31

deti volt, nem kínai kópia). Az enyémnek hajlott a nyaka, ha hangoltam, minden le akart mállani róla, de mindegy, ez volt a belépôjegy a már nagyon vágyott zenélésbe. Persze ettôl még nem tudtam, de nagyon akartam. (Orvosjelöltek ezt a módszert ne próbálják ki!) Így aztán két évig házi session-zenésznek kiadva magam, ott zenéltem, ahol csak tudtam. Van pár külsô füllel hallgathatatlan kazettám a korszakból. Hát igen, ezeket hallgatni nem jó, viszont csinálni fantasztikus volt, és kezdtem megismerni egyre több embert, akit ugyanúgy vonzott az élmény, mint engem, annak ellenére, hogy volt köztük profi zenész, sôt olyan is, akibôl komoly sikereket elkönyvelô karmester lett.

Aztán ezen a bázison alakult meg a rövid nevén Hús, teljes nevén Húshangverseny együttes, aminek a rövid története olvasható itt a könyvben. A zene akkor és most ugyanúgy készül: alapötlet és esetleg szöveg, amihez aztán mindenki hozzáteszi a további ötleteit, és amikor már van formája, kicsit megfésüljük és kész. Ez a munkaséma, amiben zenét tudok létrehozni. A legnagyobb élvezet ebben, hogy szemben az egyedül készített alkotásokkal, itt ha elindítasz valamit, nem tudod, hogy mi lesz belôle a végén (azért persze sejted). A vicc pedig az, hogy sosem voltam elégedetlen a közösségi végeredménynyel, mindig totálisan vállalható lett a kész zene. Persze lehet, hogy azért, mert úgy vagyok a zenével, mint Gombóc Artúr a csokival, mert ha zenérôl van szó, akkor én ezt is szeretem, meg azt is, meg amazt is szeretem! (azért természetesen vannak itt is határok).

Most. A komputer alapú zenélhetés nagyon kitágította a lehetôségeket, és mára olyan minôséget lehet elérni megfelelô hozzáértéssel, ami minden igényt kielégítô élvezeteket okozhat bárkinek, a folyamat összes végein! Én, akinek a nyolvanas években minden koncertre és próbára minden eszközt folyton kölcsön kellett kérnie, nagyon hálás vagyok a technikai fejlôdés elkövetôinek. Ma ugye, egy kézben tartható beruházás mellett, otthon, a sarokban meg tudok valósítani olyan dolgokat, amikhez korábban közületek, intézmények, engedélyek, tetemes idôk, még tetemesebb pénzek, borzasztó lelkierô, elszántság és kitartás kellett. Tudom, ez sok más téren is így van ma már a technikával. És ez jó! Sokan tagadják, szegénykéim megpróbálnak ellenállni, a technikai eszközöket antropomorf tulajdonságokkal ruházzák fel, és kiáltványokat intéznek ellenük, rezisztenciájukkal súlyosan büntetik önmagukat. Megértem ennek a lelki mechanizmusát, de általános lózungként azt szoktam hangoztatni, hogy csakis az agyunkkal teremtünk, a többi csak eszköz, hogy a célunkat elérjük. És a lényeg persze azután csak a hatás. Erre azt mondják, hogy nézzem meg magam, egész nap ott görnyedek a számítógép elôtt, már-már függök tôle.

HúsBook belív

6/15/09

4:17 PM

Page 32

Ez látszólag igaz, de korábban meg attól függtem, hogy éppen egy kábelt, hangszert, vagy bármi mást kölcsön tudok-e kérni, mikor kell visszaadni…

Szóval itt jön be, amirôl te is több helyen beszélsz: a szabadság érzése. Az alkotói, a döntési, a személyes, az önkényes, a hisztérikus, a folyamatos szabadság érzése. És persze csak érzése, mert az érint és mozgat engem, hiszen engem belülrôl nem befolyásol, hogy az én szabadságomat mások hogyan látják, mert ha el is mondják, hogy nem úgy van, ahogyan én gondolom, nekem megvan a saját vakságom szabadságának érzése, és máris el van intézve a dolog.

Amikor húsz év elfojtás után kirobbant belôlem újra a visszatarthatatlan zenélhetnék, megkerestem a régi pajtásokat. Természetesen mindenkinek minden másként alakult, hiszen nem alvó kémekrôl van szó, akik csak a jelre várnak. De azért néhányuk mégis gyanússá vált, mert elsô szóra ugrottak. Meg lettek újabb pajtások is, akik 10-20 évekkel fiatalabbak biológiailag, de igen bölcs, vén agyuk van. Idô viszont nagyon nincs! Van viszont komputer, és abban lehet gyûjtögetni az idôt. Tulajdonképpen ez az egyik legfôbb erénye a mai technikának. Magyarán, csillagpontos munkamódszerrel dolgozunk, hisz talán fél-, egyévente fordul elô, hogy mindannyian összejövünk egyszerre. Ez azt jelenti, hogy elindítunk egy szerzeményt, és a továbbiakban sávonként egymásra játszunk. Én vagyok a középpontban, én adom tovább a kéréseket, igényeket, kommenteket a következô performálónak. Nevezhetnénk ezt zenei rendezônek, karvezetônek, producernek, vagy éppen szerzônek, de mindegy is, mûködik, és ettôl vagyok boldog! Tagadhatatlan, hogy ebben csak a zenék létrehozása van benne. A megjelenítés élôben természetesen sok problémát vetne föl, nemcsak zenekari értelemben, de megváltozott, azazhogy kialakult az elképzelésem az elôadással kapcsolatban is. Csak olyan koncertnek látnám értelmét, ami megfelelô (színházi?) körülmények között válhatna összmûvészeti elôadássá, ahol a zene csak komponens lenne, egy szervesen egymásba fonódó zenei, színházi, fény, táncmûvészeti, akrobatikus, irodalmi produkcióban. A közönség pedig széksorokban ülne, nem pedig sörrel a kezében taposná egymást. Kicsit e vágyamnak a virtuális kivetülése is ez a könyv a cédémellékletekkel. Persze nem kergetek ábrándokat, egy ilyen elôadás olyan szellemi, szervezési és anyagi erôforrásokat kívánna, hogy nem hiszek a megvalósíthatóságában. De ettôl nem hervadok le, mert számomra a lényeg, hogy létrehozzam a zenéket, összecsomagoljam valamilyen komplex világgá, és felkínáljam azoknak, akik erre rezonálnak, úgyhogy talán irány a net, ahol még ez az elôadás is létrejöhet, persze virtuálverzióban!

HúsBook belív

6/15/09

4:17 PM

Page 33

feLL: Egyetértek veled, mert amit csinálsz, csináltok, azt így lehetne a legjobban bemutatni.

Az az érdekes, hogy a mai világban nagyon sok a lehetôség, de hogy egy ilyen produkciót létrehozz és bemutass, ahhoz meg kevés hely van. Valójában nagy a felhozatal, aminek 70-80 százaléka szerintem „parti zenék” és nem partizán zenék, s ezeket mindenféle kávézókban, kisebb-nagyobb klubokban be lehet mutatni, mert megvannak a technikai feltételek hozzá.

A zenék egy kevesebb százaléka az, ami nagyon figyelemre méltó és inspiráló, izgató és elgondolkoztató, amiket szeretek hallgatni. Szerencsére ezek a zenék is megtalálják helyüket, hisz annyi fesztivál van már manapság, hogy jut hely az érzékenyebb, tartalmasabb, kísérletezôbb zenéknek, zenekaroknak. És ott vannak az internet lehetôségei. Ma már majdnem minden zenekar felteszi magát a hálóra, ott teremtve ismertséget. Ezért a hanglemez ipar már nem a régi. A fiatalok megteremtik maguknak a lehetôségeket, amit a kor diktál, és lehet tanulni tôlük. Neked is le kéne tesztelni a netet, feltennél néhány régebbi és új számot, valamilyen mozgó vagy állóképpel, akár a könyvhöz készített fotókból egy összeállítást, hogy milyen lenne az esetleges visszhangja.

Persze a mellékletes könyv is jó ötlet, mert még sokáig meg fognak férni szerintem a hagyományosabb dolgok az újabb lehetôségekkel. És kell, hogy egy változatos világ vegyen körül bennünket, mert különben az unalom megöli a lelket.

HúsBook belív

6/15/09

4:17 PM

Page 34

És most egy kis fikció: Ha mégis összejönne egy olyan nagyszabású színpadi helyzet, optimális technikai feltételekkel, akkor mennyi idô alatt tudnátok színpadra állítani, komplex élô elôadássá tenni a nagy ívû elképzeléseiteket? Mert még ez is bejöhet…

Fá: Érzékeny a kérdés, de talán nem is az a lényege, hogy mennyi idô alatt, hanem az, hogy egyáltalán meg tudnánk-e csinálni? És az, hogy kiket lehetne bevonni a megcsinálásba, hogy a végén mi lenne a dologból? Mert ha elindulna egy ilyen folyamat, és elkezdôdnének a szokásos közbejövetelek, a végén már minden poszton zsoldos dolgozna, és akkor milyen lenne a produkció? Nem azt mondom, hogy nem lehetne akár jó is, csak azt, hogy elôfordulhatna, hogy az alkotás önállósítaná magát az alkotóitól, és afféle Frankensteinként dülöngélne a saját, kiszámíthatatlan pályáján, ami az esetünkben nem cél, hisz nem eladni szeretnénk a dolgot, hanem megjeleníteni, megmutatni. A reálisabb verzió talán az, hogy egy kiállításhoz kapcsolódó csomagban lenne egy-két szolid, olyan unpluggedszerû koncertféle, szerény performansszal elegyítve. De ha nagyon sarokba szorítasz, és mindent be kell vallanom, lehet, hogy a legszívesebben maradnék a stúdió falai között, és idôrôl idôre kiadványokkal jelentkeznék valamilyen formában, legyen az CD, vagy internetes publikáció. Nem másért gondolom ezt, minthogy ezek az általam kézben tartható méretû szervezések. A nagyívû elképzelésekhez túl nagy csapat kellene, meg erôs támogatók, és akkor már kötelezô a siker is a megtérüléshez, tehát a folyamat olyan módon eltérítené az eredeti szándékot, hogy nem látom igazán megvalósíthatónak.

Vannak kételyeim a zene hallgatásával kapcsolatban is, mert fogalmam sincsen, hogy manapság hogyan hallgatnak zenét az emberek. Gondolom, szinte nincsen olyan, aki berak egy cédét, leül és meghallgatja. Én például munka közben hallgatok zenét, mert egyedül dolgozom, és hosszú idôket töltök a számítógép elôtt, sokszor egész nap szól a zene, és az egyik agyammal mindig figyelek rá, értem és szippantom belôle a nekem szóló energiát. Ezt sokan csinálják, de a többség mégis inkább csak háttérként használja a zenét, és nemigen fontos, hogy mi szól, csak szóljon valami. Így aztán idôvel elkopik az igényük a zenének azokkal a vonatkozásaival szemben, amik viszont nekem fontosak. És persze nem várhatom el senkitôl, hogy a mi zenénket figyelmesen hallgassa és élje meg. De örülnék, ha kiderülne, hogy vaskosan tévedek, és sokaknak fontos az, amit a zene közvetít, amit a zene ad, és most is sokan figyelnek a valódi tartalmakat hordozó zenékre...

6/15/09

4:17 PM

Page 35

Szóval valójában egyelôre elhessegetném a kérdést, hogy mit kezdenék a már kész zenéinkkel, csak az a biztos, hogy szeretnék újabbakat és újabbakat csinálni, szeretném, ha gyûlnének a polcokon, találkoznának a megfelelô rezonôrökkel, aztán meglátjuk, hogyan alakul a további sorsuk.

De hadd kérdezzek egyet én is: kinek, hogyan és miért ajánlanád vagy nem ajánlanád a zenéinket, ezeket, itt e könyv mellékletében? feLL: Mindig elgondolkodtató, hogy mennyire legyen monstre az ember produkciója, mert ha kicsúsznak a kezébôl a dolgok, akkor akár az ellenkezô irányba is mehetnek, és az eredeti szándékokból semmi nem valósul meg, tehát nincs sok értelme a nagyravágyásnak, s pláne, amikor a dolgok még üzleti érdekekkel párosulnak, ott már nagyon sok minden megkérdôjelezhetôvé válik, és ez nem igazán szívderítô. Én is az önmaguktól kivitelezhetô és bemutatandó dolgokban hiszek, hogy a megszületett alkotásoknak természetes helyük van a világban, és ezek mindenféle reklám nélkül elôbb-utóbb meg is találják a helyüket. Nem hiszek a kifundálásokban, a spekulációkban, a szisztematikusan felépített karrierekben.

Fotó: Szilágyi Lenke, FÁ.

HúsBook belív

Teríték feLugossy László és Szirtes János performansza, Ludwig Múzeum, 2004

Kint-bent-fent-lent-jobbra-balra-elölfeLugossy László: hátul-közte, feLugossy László és Csendesen, szépen legelésznek, 2009 Szirtes János performansza, Gödör Klub, 2007

A zenehallgatással kapcsolatban nem tudom igazán, hogy mi a helyzet manapság. Gondolom, a fiatalok folyamatosan járnak koncertekre, hiszen hihetetlen a kínálat, meg lógnak a neten, töltik le a zenéket mp3-ban, vagy 4-ben, mutogatják egymásnak, küldözgetik egymásnak a linkeket, meg ilyesmi.

HúsBook belív

6/15/09

4:17 PM

Page 36

Én régen is, meg mostanság is úgy szeretek zenét hallgatni, hogy egyedül, mintha egy könyvet olvasnék. Vagy kisebb társaságban, amikor még oda lehet koncentrálni a zenére, és közben megbeszéled a zene egy-egy izgalmasabb elemét. Nem igazán szeretem háttérként a zenéket, mert a világ egyébként is iszonyúan zajos lett, akkor inkább már jobb nekem valamiféle csendféleség, mert már igazi csend sincs a világon, esetleg majd a koporsóban, az urnában megtapasztalhatunk valamit ebbôl, vagy oda is beszüremkedik majd az a hatalmas alapzaj.

Az ajánlással kapcsolatban azt mondanám, hogy minden kíváncsi és érdeklôdô egyénnek érdemes megismernie ezeket a zenéket, mivel ez végülis egy kívülálló zenei mûalkotás, aminek mégsem a kívülállás a lényege, hanem az, hogy hogyan vagyunk benne a dolgokban, ha nem is vagyunk benne. (ez nem vicc) A zenétekben érzésem szerint benne van az a számomra oly szimpatikus szemlélet, amelynek a nyolcvanas évek friss zenei mozgásaiból származik az eredôje, és folyamatában mutatja be azokat a változásokat, amik idôközben történtek körülöttünk és bennünk. Zenekarok szûnnek meg, de mindig alakulnak újak.

Talán nem egészen kielégítô a válaszom, de kicsit visszapasszolnám a kérdést, hogy te hogyan ajánlanád a zenéiteket, illetve az egész komplex anyagodat, és nem igazán ars poétikára gondolok, hanem csak néhány támpontra, motivációra. És még arra is kíváncsi lennék, hol helyeznéd el zenéteket ezen az óriás zenei palettán? (Van-e értelme egyáltalán ilyesmin gondolkodni, vagy csak az is elég, hogy egyszerûen csináljunk valamit, mindenféle magyarázkodás nélkül – és ez nekem is szól.)

Fá: Amit a kívülállásról és a benne levésrôl mondasz, azt nagyon találónak tartom. Az is nagyon közel áll hozzám, hogy azt mondod, egyedül szeretsz zenét hallgatni. Én is azoknak ajánlanám ezt a csomagot, a zenét és a zene ürügyén összerakott képeket, akiknek egyszer lesz egy kis idejük elszöszölni vele.

Mi elég sokat szöszöltünk vele, és remélem, hogy ebbôl több-kevesebb, kinek-kinek átmegy.

Azt kérdezed, hogy hogyan kategorizálnám a zenénket? Van benne mindenféle íz és fûszer, nem is törekedtünk soha semmilyen stílusegységre, sôt szórakoztat, ha véletlenül egy szerzeményen belül sikerül stílustörésig csavarni a dolgot. Nem törekszünk erre sem, de ha így akar történni, hagyjuk. Van persze ennek is csúfneve, mert amikor valamit nem tudnak kategorizálni, akkor azt mondják rá: alternatív. Még beceneve is van a csúfnévnek: alter. Én nem szeretem az alternatív bélyeget, mert sok olyan

HúsBook belív

6/15/09

4:17 PM

Page 37

embert elriaszt, aki egyébként lelkes fogyasztója lehetne az ilyen néven nevezett zenéknek, de kirázza a hideg az alternatív kifejezéstôl, mert mint annyi más területen, a fogalmak itt is erôsen devalválódtak, és mindenki menekül a skatulyákból. Amúgy ez egy vegyes szempontú, rockos alapú vegyes zene.

Amióta beszélgetünk, sok olyan dolgot kényszerültem tudatosítani, átgondolni, amivel eddig nem foglalkoztam az audiovizuális exhibicionizmusommal kapcsolatban. És egy csomó kérdésben tulajdonképpen zsákutcába jutottam. Mindig is azt képzeltem magamról, hogy én egy fôügyes vagyok, aki majd minden folyamatot végigvisz az ötlettôl az alkotáson keresztül a késztermékek utóéletének pátyolgatásáig. De most már semmiben sem vagyok biztos. Minden mellé kicsi piros kérdôjelek kerültek. Na, nem nagy, vörös felkiáltójelek, csak kicsi, piros kérdôjelek. Azzal vigasztalom magam, hogy majd csak lesz valami, mindenesetre megpróbálok továbbhaladni azon a gondolatmeneten, amit kitaláltam, csak most már nem akarom, hogy kizárólagosan az történjen, amit elterveztem. Szóval azt hiszem, hogy az utolsó zárójeledben van a kulcs: talán „csináljunk valamit, mindenféle magyarázkodás nélkül”.

Zárszóként hadd emeljek ide egy mottót, épp tôled. Volt egy Bizottság-szám, amit csak nagy néha játszottatok, nem tudom, hogy ennek mi lehetett az oka, nekem máig az egyik kedvencem. A zenei kíséret egy fokozódó folyamat, a szöveg pedig annyi, hogy: „Félek, nagyon félek, mert az ember mindig téved.

Nagyon téved.”

Laca, nagyon köszönöm Neked!

HúsBook belív

6/15/09

4:54 PM

Page 38

Bellák gábor & St ur cz já n o s

2009

1959, Sopron, 1958, Budapest Rajta vannak, Figyelik A mûvészetet, vizsgálnak, latolnak, vindikálnak és befoglalnak, írnak, és elôadnak Orálisan, Ámde A Bor és olykoron a mézesszörp is játszhat

‫ﱬﱫ‬

HúsBook belív

6/15/09

4:17 PM

Page 39

ÖN–ARC–KÉP Fákó Árpád kiállítása a budapesti Liget Galériában, 1987. február 3 –15.

Megnyitó: Bellák Gábor, Sturcz János és Fákó Árpád exPresso címû performansza

Egy mûvészeti vagy annak gondolt kiállítás igen sokrétû kommunikációs felület.

A lehetséges üzenetek a kínálkozó számtalan csatornán hihetetlenül sokféleképpen interpretálhatóak. Lehet ôszintén, manipulatívan, utalva, szimbolikusan vagy priméren, direkten, csendesen, rejtve vagy harsányan és tolakodóan, okosan vagy bután, az adott lehetôségeinkkel élve vagy visszaélve játszani. Mert ilyen ez a játék. Lehet véresen komolyan venni, lehet viccelôdni, figyelembe lehet venni, de el is lehet menni mellette elfordított fejjel.

Sokan vagyunk, tehát így is jó, meg úgy is jó, végül is: míg lószar van, veréb is van.

Sturcz János: Azt hiszem, hogy az elsô kérdésként a kiállítás egészével kapcsolatban, már a címbôl következôen is, azt a kérdést kéne felvetnünk, hogy a kiállítás egésze felfogható-e mint önarckép. És itt két további kérdés vetôdik fel: egyrészt az a Sedlmayr-i megállapítás, hogy minden mû felfogható mint önarckép, mint a mûvész lelkének lenyomata, ha zseniális a mûvész, akkor lánglelkének a tûznyoma. Ugyanakkor az egyedi ábrázoláson keresztül az önarcképben az általános emberit is tükrözi. Itt azt kéne megállapítanunk, hogy ezek a képek milyen emberképet tükröznek? Ha pedig ezt ki akarjuk egészíteni az elsô kérdéssel az általános és az egyedi ekvivalenciája révén, milyen egyéniséget takarnak ezek a képek? Tehát itt, kifejezetten Fákóra vonatkozóan. Na most. Úgy gondolom, hogy ami az emberképet illeti, itt alapvetôen testi, érzéki jellegû emberképrôl van szó, azt mondhatjuk, hogy Fákó mûvészetének egyik alapmotívuma a testközelség ambivalenciája, a testiség egyszerre vonzó és taszító jellege, mintegy az állatiság kettôssége. Ehhez kapcsolódóan kell fel-

vetnünk a következô kérdést, amely irritálóan nyúl ki a mûvekbôl: hogy brutális, agresszív mûvészet-e a Fákóé? Ettôl azonban elválaszthatatlan a következô három másik kérdés: az elsô az etikai, a második a tradícióhoz kötôdô kérdés, a harmadik pedig a realitással kapcsolatos.

Az elsô, etikai kérdéssel kapcsolatban annyit kellene elmondani, hogy ez a brutalitás tulajdonképpen egyfajta ôszinteségre törekvést takar.

Ezt talán egy Dosztojevszkij-idézettel lehetne megvilágítani. A Karamazov testvérek-ben, egy helyen azt mondja Dosztojevszkij, illetve egyik szereplôje, Aljosa: Minél butább a beszéd, annál jobban megközelíti a tárgyat és minél butább, annál világosabb. A butaság szerény és ôszinte, az ész meg köntörfalaz és titkolózik. Az ész alávaló, a butaság nyílt és becsületes. Tehát a primitivitásban racionalizmusellenesség, közvetlenségigény, fogalmazódik meg, a mély, áttétel nélküli, közvetlen primér valóságnak a megragadási igénye.

Ez azonban értékhiányt is tükröz, mivel Fákó képein (és ez szélesebb körbe is kapcsolható) az

agresszív (nem véletlen a kifejezés, hogy: véres, hús-vér) valóság, realitás mindig valóságosabbnak tûnik, mint a hétköznapi. Emögött pedig értékhiány mutatkozik. Na most, a második kérdés, amely az újfestészeti mozgalmakhoz kapcsolódóan rendkívül divatos manapság, pedig az, hogy mi a tradícióhoz való viszonya a fákói mûvészetnek? Az egyetemes mûvészeten belül egyértelmûen a bécsi akcionizmushoz, az akcionistáknak a korai, testnedvekkel készült absztrakt expreszszionista, illetve informer képeihez, másrészt Arnulf Rainernek az öndestruktív, torzított önarcképeihez, kéz- és lábfestményeinek testközelségéhez áll legközelebb a fákói mûvészet. Ugyanazt a levegôt árasztja magából, mint azok. Mégis esztétizálóbb, nem olyan közvetlenül naturális, nem vérrel, spermiummal, vagy fekáliával készül, hanem festékkel, s nem olyan öndestruktív, agresszív. Itt kétféle magatartást különböztethetünk meg: egyrészt a brutalitással kapcsolatban, mivel az alapkérdés az, hogy a neoavantgárdban a brutalitásnak tiltakozást kifejezô szerepe volt.

A sokk révén a tiltakozás eszköze volt.

HúsBook belív

6/15/09

4:17 PM

Page 40

Bellák Gábor és Sturcz János mûvészettörténészek a kiállítóterem sarkában ülnek egy ócska, kerek presszóasztal mellett, a hozzá való kényelmetlen vas hokedliken.

Szakmájuk és a futó trendek szerint eszmét futtatnak a kiállító és a kiállított mûvek ürügyén. Az alkotó a fal mellett állva tisztelettel hallgatja a beszélgetést. A dokumentátorok dolgoznak, készülnek a fotók, forog a hangszalag, rögzül a videó. Egyszercsak jön egy pincérnô, és bort meg süteményt szolgál fel a mûvészettörténészeknek.

A mûvész elôveszi a pénztárcáját, és diszkréten fizet, a pincérkisasszony távozik. A mûvész lábánál egy nagy doboz Sport szelet, amibôl sorra megkínálja a közönség tagjait, akik szívesen fogadják azt. Mindenki megeszi, megissza, amit az alkotó felkínált. A maradék csokoládét a mûvész elhelyezi a kiállításban, hogy a majdani látogatók is hozzá tudjanak jutni.

A sorsnak, az agressziónak a magára vállalása önfeláldozást hordoz, persze már ebben is jelentkezik az erôszak szado-mazochista élvezeti forrásként való felfogása. Ezzel szemben a new waveben és az újfestészetben a perverzitás, illetve az agresszivitás és a brutalitás kicsit divatossá vált. Finomult, esztétizálódott és kommercializálódott, mint ahogy a tömegkultúrában is megfigyelhetô az agresszívitásnak és a brutalitásnak bizonyos értelembe vehetô esztétikus felfogása.

Nézetem szerint Fákó valahogy a két nézôpontot egyesíti, állandó feszültséget tart a rombolás esztétikája, a hosteni dekollázs-elv, a brutalitás és az esztétikum között, a Raineri mámoros létiszony és ennek egy pszeudo szinten történô, átesztétizált újraértelmezése között. Ez teljes összhangban van egyéniségével, generációjával, és azzal a forradalmak utáni, erjedô korszakkal, amely – hát: a jelen. Ugyanakkor megfelel a mûvészi értékeknek, tehát a neoavantgárdra is érvényes klasszicizálódási folyamatnak, amelyben eredetileg életformát, illetve életkérdése-

ket, egzisztenciális kérdéseket érintô brutális megfogalmazások esztétikai kategóriákká válnak, és egy újabb generáció által már ilyen esztétikai kontextusban jelennek meg. Ez a kettôsség, a neoavantgárd változtatásigénye és a változtatás lehetetlensége és ennek belátása, mint a fölösleges illúziók felszámolása és mint a ciki jelenik meg az újabb generációban. Ma már ciki lenne olyan képeket készíteni, mint mondjuk a bécsi akcionisták idejében. Ugyanakkor Fákó esetében mégis erôteljesebb kötôdés figyelhetô meg ehhez az eredeti neoavantgárd gesztushoz, ezért úgy gondolom, hogy egyfajta neotradicionalista magatartás mutatkozik, amely nagyon is szoros párhuzamba állítható az újabb neokonzervatív irányokkal.

A másik kérdés a hagyományon belül – és errôl Bellák Gábor barátomat szeretném megkérdezni, mint a magyar nemzeti mûvészettel foglalkozó kutatót –, hogy mi a helye a fákói mûvészetnek a magyar mûvészetben, mi a viszonya a magyar nemzeti géniuszhoz?

Bellák Gábor: Nyáron járt itt egy osztrák újságíró ismerôsöm, aki egy Prágában megjelenô, nemzetközi, közép-európai avantgárd lapnak a szerkesztôje. Akkor beszéltünk Árpival errôl a kiállításról, és ô akkor látta az Árpinak a munkáit. Meg is jelentettek egy rövid írást Fákóról, ebben a Mitteleuropäische Kunstkronik címû folyóiratban, ez idén júliusban jelent meg Prágában. Ebbôl idéznék majd egy rövid részletet, persze elôzetesen ô is leszögezi azt, hogy egy mûvész annyiban nemzeti, amennyiben egyetemes, és éppen ezért is igyekszik a Fákó Árpád mûvészetében megmutatkozó jegyeket valamelyest egyetemes mércével mérni. Ennek az egyetemességnek a legkisebb egységét a kelet-közép-európaiságban ragadja meg, és innentôl idéznék a cikkbôl: A fákói mûvészet karakterét mindenekelôtt egy erôteljes közép európai igazodás határozza meg. A közép-európaiság tehát jelen esetben az abszurdra, a groteszkre utal egyfelôl, másfelôl pedig egy állandó identitászavarra, ami váltakozó erôvel mozog a reális és

6/15/09

4:32 PM

Page 41

1987

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

4:32 PM

Page 42

irreális, a valódi és a mûvi, a szép és a csúnya, a gyönyörködtetô és a giccses között. Értékzavar és értékhiány van jelen ebben a mûvészetben.

A tradicionális esztétikai értékek, mint például a kompozíció, ez iránti nosztalgia egyfelôl, és másfelôl pedig ennek visszautasítása. Visszautasítása a formának mint olyannak. Forma helyett egy transz-formára való törekvés, szüntelen átütés a strukturált képi valóságból a strukturálatlan külvilágba, de mindez mégis egy egyetemes rendteremtés igényével. Sajátosan közép-európai jelenség ez, a hagyományos nemzeti formák ellen, ha egyáltalán vannak ilyenek, a nem létezô transz-formáknak a keresése.

A nem létezô helyett egy létezhetôre való törekvés a létezônek a kiiktatásával. Fákóban tehát éppen az a nemzeti, amit tudatosan kihagy a mûvészetébôl. Fákó magyarságát ily módon nemlétében lehetne megragadni, amit viszont az ô személyes jelenlétével tölt ki, tehát pusztán az, hogy ô magyar emberként jelen van közöttünk, biztositja az ô folyamatosságát a magyar mûvészetben, függetlenül attól, hogy a képei mit sugallnak.

Ez tehát a Mitteleuropäische Kunstkroniknak az álláspontja. Én magam egy másik oldalról próbálnám Fákó Árpád kapcsolatát a nemzeti mûvészethez bekötni. Ez bizonyos fokig az ôsmûvészetre, a pogány magyarság mítikus, sámánisztikus mûvészetére utalna vissza másfelôl megintcsak egy egyetemesebb problematikára: a krisztusi test és vér problematikájára, amit a magyar mûvészetbe a legutóbbi idôkben és napjainkig ható érvénnyel a Csárdáskirálynô címû nagyoperettnek az a szövegrésze idéz, hogy ...lesz még szôlô, lesz még lágy kenyér! Itt a szôlô tulajdonképpen a vért, a kenyér pedig a testet, a húst jelentené.

Tehát errôl szól ez a dolog: a hús és vér megmutatásáról. Ez az, amiben, a Csárdáskirálynô révén ô is kapcsolódik egy nemzeti mûvészethez. Ami a pogány magyarság részre vonatkozik: ez egy totemisztikus állatáldozatokkal élô rituális gyakorlatnak a közössége Fákó mûvészetébôl.

Erre utalnak itt, ezek a disznólábak, mint állatáldozati relikviák, és tulajdonképpen ezt a hatást erôsíti föl ez a mágikus világítás, a fényhatásoknak ez a sajátosan finom bejátszása is.

Ezzel együtt, mégis bizonytalanságot érzek ebben a mûvészetben. Itt a lábak alatt látunk egy élesre kifent borotvát, ami a sérülésektôl való félelem, a világban való közlekedés, a világban való mozgásnak a bizonytalanságára utalna, amit sajátosan ellenpontoz a fûnek, a pengét körülvevô pázsitnak a bársonyossága, lágysága.

A puhaság és a keménység teremt itt egy sajátos ellentmondást. Ugyanez a bátortalanság van, amely tehát egy balesetvilágot tételez egy akaratvilág helyett úgy, hogy a világot egyrészt, mint veszélyforrást látja, másrészt pedig egy hallatlanul érzékeny, szeretetre éhes matériát. Itt tulajdonképpen a szeretetet a kiömlô vér jelentené, ami hallatlanul stilizáltan, tehát festôi eszközökkel, festékkel van jelen. Ez lenne a kiömlô vér és az a világ, ami ezt az egészet igényli, a száraz, kopár világ, ez pedig lenne itt, jelen esetben például a paplan, ami rendkívül nedvszívó, végtelenül puha és ilyen módon, szimbolikusan szeretetéhes darab. Ez volna a hozzáfûznivalóm ehhez a nemzeti problematikához.

SJ: A következô kérdést kellene itt felvetnünk és megvitatnunk. Az pedig a képek stiláris elhelyezése. A megnevezésnek a problémája: hiszen a mûvészettörténésznek alapvetô feladata a megnevezés és ezen keresztül a megragadás. A megragadhatatlan fogalmi leképzése, mintegy a vizualitás verbalizálása. Itt olyan fogalmak jutottak eszembe, mint bio-art, brutal-art, vagy talán legmegfelelôbb a szado-humanizmus, esetleg a német gyökerek miatt a neue physiologische kunst. Az bizonyos, ennek ellenére, hogy a posztmodern újszubjektivizmusának egy furcsa, egyéni jelteremtésre, szabad motivikára, frivol gesztikulativitásra törekvô ágával állunk szemben, mely éppúgy táplálkozik a bécsi akcionizmus tragikus realista mûvészetébôl, mint a popvagy a neo-artnak a tárgyhasználatából és az újfestészet lírai esztétizmusából és játékosságából. Ha egy más gondolatmenetbe próbáljuk a dolgokat illeszteni – egy szociologikusabb megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a különbözô funkciótípusok között – a mûvészet különbözô funkcióin belül az Árpi mûvészetét, úgy gondolom, egyfajta pszeudo-mitikus, rituális mûtípusba lehetne besorolni, amelybe persze belejátszanak részben romantikus típusra utaló jegyek is. Egy következô kérdés, amely nagyon fontos, és megintcsak egy alapmotívum a brutalitáson és a – a látszólagos brutalitáson, remélem, hogy ez a beszélgetésbôl azért némileg kiderül...

BG: Bocs, a látszólagos brutalitással kapcsolatban még azért egy pár szót kéne szólni Árpiról is...

SJ: Itt Gábornak lenne egy megjegyzése...

BG: Itt az Árpi személyérôl is kellene egy pár szót szólni.

SJ: De az önarcképnek egy másik vetületében.

BG: Igen, azt hiszem, hogy ô is egyike azoknak a mûvészeknek – hogy miért az önarckép és miért az önfelmutatás–, akik a költôvel együtt mondhatnák, hogy szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak egyfelôl, másfelôl pedig szeretném, ha szeretnének. Ezt érezhetnénk benne, de másfelôl megvan az Árpiban nemcsak a szeretetigény, hanem a szeretetnek a hallatlan kisugárzása is. Ezért van az, hogy mûvein tulajdonképpen a legbelsôbb titkait tárja föl elôttünk, és ezért van az, hogy végül is táplál minket, de nemcsak a festményeivel, munkáival, hanem amint maga teljes valóságában is csokoládét oszt itt a közönségnek. Mi még nem kaptunk, lehet, hogy minket nem szeret ennyire, de azt hiszem, hogy ez az Árpiban egy hallatlanul fontos és hangsúlyozandó tényezô, hogy ô nagyon szeret minket.

A brutalitásra visszatérve...

SJ: Ugyanakkor itt meg kell jegyezni, most ne haragudj, hogy közbevágok... de, hogy a képein van egy alapvetô, egyfajta iszonyat a táplálkozás iránt, szóval ahogy a testiségben is megvan ez a kettôsség, itt is van egy iszony, ami, ha egy közhely jut eszünkbe, akkor azt mondhatjuk, hogy egy fogyasztói kultúrából következô ellengesztus, amellett pedig felvetôdik a kérdés, hogy itt most milyen hiányról van szó? Hogy ez valami szellemi, vagy testi hiány ez az iszony?

BG: Nem, nem... a modern embernek az iszonyata egyszerûen az ôszinte és magukat megmutató dolgokkal szemben, mint amilyen például a hús és a vér. Ezért olyan fontos szimbolikus értékûek ezek, nemcsak most, hanem voltak a régi mûvészetben is. Például a keresztény mitológiában is. Ezt ma iszonyként éljük át, de valójában ez az ôszinteségtôl és a kitárulkozástól való iszony, s nem a táplálkozástól, nem a hústól, nem a vértôl. Na mindegy, folytasd János, most tényleg ebbe ne menjünk bele...

SJ: Egy másik dolog, amirôl meg kellene emlékeznünk a kiállítás egészének kapcsán, ez a médiumoknak a szerepe, bár a mûvészet történetében és pláne a modern mûvészetben különösen felgyorsultan egymás után következô korszakokban bizonyos kérdések aktuálisak, mások állítólag nem aktuálisak. Most már bizonyára a médiumok kérdése már nem aktuális, azt mondják.

De ennek ellenére talán meg kéne azt vizsgálnunk, vagy legalábbis regisztrálnunk kellene

HúsBook belív

6/15/09

4:32 PM

Page 43

azt, hogy a médiumoknak a fákói mûvészetben rendkívül finom átúsztatása, érzékeny egymásba játszása a fotónak, a festménynek – és ugye tárgyak is vannak itt – ezeknek egy nagy egésze figyelhetô meg. Ugyanakkor ez elmondható a mûfajokról is, mivel itt láthatjuk azokat a régi, hagyományos mûfajokat, mint a csendélet, az állatkép és ezeknek egy kontaminációja figyelhetô meg az önarcképnek a mûfaján belül. Ez nagyon fontos, mert megint – a kígyó a farkába harap, mondaná Papp Gábor – lényegében kilyukadtunk ugyanahhoz az indítóponthoz, amibôl indultunk: az önarcképhez. Úgy látom, hogy a mûfajoknak és a médiumoknak egy, az önarcképben való kontaminációjáról van szó. Körülbelül ennyit gondoltam elmondani...

BG: A mûfajokkal kapcsolatban még. Azt hiszem, hogy tényleg megfigyelhetô az Árpi mûvészetében bizonyos mûfajköziség. Vagy intermedialitás, modern szóval szólva. Tényleg itt jelen van a hagyományos portré, a csendélet, az object, a fotó és festészet sajátos egymásba játszása, ott azon a falon szereplô képeken.

SJ: Combined painting a Rauschenbergi kategóriában...

BG: Igen. Szobrászat és festészet együttélése ezeken az oszlopokon, térplasztika jelenléte, végül is ugyanebben a dologban. Az egész, így önmagában egy environmentként is elképzelhetô, ami már maga a mûalkotás. Ez bizonyos fokig nyitott mûvet jelent. A nézô, aki jelen van, az egyrészt szemlélôként is jelen lehet, végignézheti a képeket, mintha egy múzeumban lenne, de valójában az elsô pillanattól kezve már benn mozog a mûben. Ami a küszöbtôl kezdve, sôt bizonyos fokig az utcáig kiterjedôen, hiszen az utcán is olvasható, hogy itt Fákó Árpád önarcképérôl van szó. Az utcára kiterjedôen aztán az egész teret sajátos módon át is formálja.

SJ: Azt hiszem – talán nem árulok el nagy titkot, hogy nem teljesen spontán befejezésre törekedtünk – mielôtt ezt a kicsit önreflektív befejezésünket levezetném, néhány morzsát szeretnék a képek értelmezésével kapcsolatban – mintegy slágvortokban –, a képek lightmotívjaira vonatkozóan megjegyezni. Így például az N betûtôl a második kép, nekem szemben, balra: itt a kép sebzettségének a problémájaként felvethetô kérdés a mûvésznek és a mûvének az azonossága kérdése. Ehhez kapcsolódó kérdéskör...

BG: Nagyon jól ellenpontozza ezt a borotvát, ami itt a disznólábak alatt van.

SJ: Talán inkább nem ellenpont, hanem valami...

amelyben nem racionális-absztrakt módon közelít a mûvészethez, hanem egyedüli szerepe lehet számára, hogy egy megnyitón, mint egy rituálénak a vezetôje jelenik meg, olyan módon, mint egy mágus...

BG: Megerôsítés!

BG: ...vagy egy pap, mondjuk...

SJ: Megerôsítés lehetne, aztán...

BG: Igen.

SJ: ...mint alapvetô motívum a személyiségnek a megkettôzése.

SJ: ...mint egy pap, aki a mûveket a megnyitón celebrálja, felkeni...

BG: ...felavatja...

SJ: Ennyi. Akkor legyen ezzel felavatva.

BG: Igen, annak a pontnak a két vége.

BG: Igen. (Fákóhoz) Egészségedre!

SJ: Azt megint csak el kellene dönteni, vagy végig kellene gondolni, hogy mennyiben két különbözô személyiségrôl van szó, ennek a megkettôzött portrénak az esetében? Milyen reminiszcenciákat hordoz ez? A fotó történetében ismerjük a duchampi és egyéb példákat – nyilván itt egész másról van szó. Vagy például itt, ennek a totemisztikus félig kakas, félig mágus mûvészként való megjelenítése önmagának. Vagy az erotikának és az erôszaknak az együttese egy önmegalázásban, amely az itteni képek egyikén sem szerepel, de Fákó Árpád más mûvein rendkívül gyakori motívum. Illetve a vizualitásnak a tapintással való felváltása a fákói mûvészetben.

SJ: Nekem?

Fákó Árpád: Köszönöm szépen Bellák Gábornak és Sturcz Jánosnak a beszélgetést.

SJ: Nagyon szívesen!

BG: Most már... most már nézhetôk a mûvek akkor, azt hiszem! Most már mindenki elfogulatlanul és nyugodtan... közeledhet feléjük.

BG: A következô az utolsó kérdés lenne. Azt hiszem, hogy ez egyrészt az egész kiállításra, a mi egész befogadói magatartásunkra, másrészt mi magunkra is rendkívül jellemzô – meg erre az egész beszélgetésre. Hogy az, ami itt most elhangzott, és amit most mondtunk, azt most valóban mi gondoljuk-e a Fákó Árpád mûvészetérôl, vagy az Árpi gondolja el mibennünk azt, amit most mi itt elmondtunk? Vagy az Árpi gondoltatja el mivelünk, ami elhangzott, vagy mi gondoltatjuk el a közönséggel, mintegy irányítjuk az ô szemléletüket? Vagy Árpi gondoltatja el a közönséggel, a mi közvetítésünkkel ezt az egészet, vagy pedig a közönség gondol valami egészen mást mirólunk, esetleg azt is gondolhatja, hogy mi most itten hülyéskedtünk – hát ezt nem tudom. Ez lenne az utolsó kérdés, és nem tudom, hogy erre meg lehet-e válaszolni ilyen rövid idô alatt?

SJ: A megválaszoláshoz egy mankó az, hogy végsô soron ez a forma felrúgta azt az egyetlen és utolsó lehetôséget a mûvészettörténész számára,

SJ: Most már mindenki gondoljon azt, amit akar.

Mi még maradunk, mert ezt a bort itt ülve szeretnénk elfogyasztani.

Kikapcsolom itt ezt a, ne menjen a...

6/15/09

4:32 PM

Page 44

2007

HúsBook belív

tÍm ÁR péte r 1948, Ajka v építész, FotóMûvész, Tanár, kezében tartja a fotómûvészetet felesége,

Bényei Tünde textiltervezô

‫ﱬﱫ‬

HúsBook belív

6/15/09

4:32 PM

Page 45

Kisfiam, mi leszel, ha nagy leszel?

Már az vagyok, vazze!

Ezerkilencszázhetvenkilenc október 15-én reggel magabiztosan beléptem a Kisképzô fotó szakának ajtaján. Na igen, harmincegy évesen magabiztos az ember, a hályogkovácsnak meg egyébként is lényege, hogy nem fél. Tehát mint egész, megkezdtem tanári mûködésemet, Pécsi József után szabadon, ugyanazok között a falak között, nota bene hatvanöt év után a falak mentén figyelô szekrények is ugyanazok voltak. És az asztaloknál ülô diákok, a fotósok a harmadik cébôl: Bényei, Deme, Fákó, Köves, Mészáros, Molnár, Szombati, aki Csilla és még egy Szombati, a Tibor, alias Vöri.

Utóbbi sajnos már néhai: tehetséges volt, mint a többiek, öntörvényû és szórakozott, de ez az öntörvényûség és szórakozottság nála akkor már a jéghegy csúcsa. A víz alatt, nem láthatóan egy majdani korai elborulás egyik fele – a másik felét, hogy kerek legyen a világ, tíz év múlva hozzátették az okos doktorok, rákattintották a kémiai bilincset, és gyakran rázárták az ajtót is, amit rosszabb állapotában is nehezen tûrt, aztán egy tiszta pillanatban kilépett az egészbôl. Az utolsó idôkben felkeresett néha, kért pénzt filmre, konyakra, éjjelente telefonált, gyôzködött, hogy szerezzek neki fotós igazolványt, és menjünk ki ketten Amerikába fényképezni, és fôleg könyörgött, mentsem meg az orvosoktól. Utolsó találkozásunkkor mérleget vont magáról – nézd meg, mire jutottam –, és pár nap múlva a halálhíre jött.

A többiekrôl együtt is kevesebbet, hiszen köszönik, megvannak, ha nem is egyformán jól. Ahogy a katonaság, az iskola is hasonlóbbnak mutatja az embereket a valóságosnál. Hátizsák, marsallbot, blabla. Érezték már a végén, hogy érettségi után megperdül a világ, és repül a csapat szerteszét, még sírás is volt a Búfelejtôben sörözés közben, mert szerették az együvé tartozásukat, de az Élet, mint tudjuk.

6/15/09

4:32 PM

Page 46

Az osztály persze nemcsak ennyi, textilesek, festôk, Doór, Szigeti, Ehmann, Görény, Patkány satöbbi, tele az ember feje nevekkel, nevekkel és sorsokkal, nevekkel, sorsokkal és emlékekkel. Aztán mindenki futja a maga ívét, szakmai ívét, ami egy dolog, és egy másik dolog a lelki béke, az egyik kifelé siker, a másik befelé. Ha jól számolom, ebbôl van-nincs alapon összesen négyféle variáció képezhetô, de mert a két összetevôbôl legalábbis az egyik nagyjából pillanatonként változhat, nehéz meghatározni, hogy ki, mire vitte. Sikeres és sikertelen felvételik, megszerzett és soha meg nem szerzett diplomák és pozíciók, jó és rossz házasságok, rohamosan felnövô és örökké kisgyermeknek maradó (hogy mindenki értse: halott) gyerekek, szomorú és vidám vasárnapok, bevégzett és be nem végzett álmok. És a tanárok, kezdôk és öregek, Messerschmitt, Abortusz például, mint szelíd-engedékeny közismeretiek és a mûvésztanárok – ez már Bényei Tünde Fákó Árpád agyhullámait vizsgálja a Kisképzô fotó szakán, 1979-ben nagyon nehezen elképzelhetô kapcsolatrendszer azoknak, akik közönséges középiskolába jártak.

A világ persze elég sokat változott azóta, és ezt nem az emberek köpönyegfordítása (Szíriai körutazás, 9 nap/6 éjszaka, utazás repülôvel és busszal, elhelyezés középkategóriájú szállodákban, 289 900 Ft/fôtôl – ez az ár persze változhat) jelzi igazán, hanem a cégtáblák változása. Háztartási boltból mûfaszbolt, ez még hagyján. De hogy a Ludasból, az iskolához legközelebbi és ezért igen frekventált kocsmából nikkellel és színfurnérral csicsázott bankfiók lett, az döbbenetes. Irány a téháem, lépés indulj! (*) Mi persze agyafúrtan, és helyileg a Báthory utcához kötôdôen (Fiatalok Fotómûvészeti Stúdiója) inkább a Tüköryt erôsítettük. Lehet abban igazság, hogy nem volt teljes a rendszerváltás, hiszen ez még most is kocsma – ezt azért le kell csekkolni, mert régen jártam arra. Mostanában tudtam meg, hogy még egy elônye volt a helynek: Árpádunk egyszer a közeli Batthyány-örökmécses talapzatán (mégse már a földön) ülve várhatta, ameddig a sörhab annyira összeesik benne, hogy a személyazonossági igazolvány szikár bejegyzése: lakcím kiszínesedik ismét, és agyilag lehetôvé válik az oda vezetô út megtalálása.

Az iskolát, hogy oda is visszatérjünk egy pillanatra, még nem nagyon veszik komolyan. Igazán sok idióta sertepertél körülötte államigazgatásilag, de még senkinek nem jutott eszébe beárazni egy gimnáziumi magyardolgozatot mûérték szerint, és kártérítést fizettetni a tanárral, ha bepirosozta a helyesírási Fotó: Tímár Péter

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

4:32 PM

Page 47

hibát – rongálás, a (helyesírási szabályokról alkotott) szabad vélemény megsértése és emberi méltóságban megalázás, hogy hirtelen három tippet is adjak. Ez így viccnek tûnhet, pedig joggal gyaníthatjuk, hogy sok szemét mellett értékek is eltûnnek néha az iskolák és a gimnazisták családjainak kukás edényeiben. Ha az ember reggel hét, fél nyolc körül buszra száll, leginkább majomnak álcázott lényeket lát a gimnáziumok felé nyomulni, de ezek a lények nem mellékesen életük legbriliánsabb korszakát élik.

Egy részükre nézve ez a megállapítás szörnyû, de egy másik részükre nézve komoly figyelmeztetés: amit csinálnak, az akár késôbb is megállhatja a helyét. Itt van például ez a Fákó Árpád. Már persze az is egy kiválasztódás, hogy nem hányta szerteszéjjel a gimnáziumi munkáit. Ráadásul ezek a korai (mihez képest korai?) képek éppolyan nélkülözhetetlenek, mint az ô összes többi képe: nélkülük néhány élô kevésbé élne és néhány halott még holtabb lenne, és hiányozna egy-egy szelet az idôbôl, múltbóljövôbôl egyaránt.

Maguk most sokkal idôsebbek, mint én voltam akkor – ezt a középiskolai fizikatanárnôm mondta sokadik érettségi találkozónkon, és ez itt is igaz, sôt egyre igazabb. Az én fentebb említett belépésem (entrée, magyarul: antré) az ô osztálytermükbe, az nekik tizenhat, nekem harmincegy; most meg ôk negyvenhat: jelentôsen fiatalodtam, relatíve. Egyéb összehasonlításoktól most eltekintenék, de ez így van rendjén, stafétabot, az Élet Nagy Körforgása, lószar. Ez utóbbi is mára már csak egy elvont fogalom, talán még múzeumban sem lehet látni, a sok okos ember azt hitte, hogy mindig lesz, egyfolytában jön a lóból kifelé, aztán mire észbe kaptak, már sehol sincsen, nem lehet állományba venni, katalogizálni, leltári szám, fénykép, méret, anyag, technika be a komputerbe, a Tárgy meg a raktárba, várni a fellépést, vitrin, spotlámpa, teremôr.

Ez a sok süketelés egyébként nem másért van, minthogy (mostanáig, na) elodázzam a nagy vallomást: nem sok dolog lehet nagyobb öröm – a saját gyerekeken túl persze –, mint egy volt diák szárnyalását látni, és itten pedig van szárnyalás rendesen. Ebben a könyvben szerepelhetni, ebbe a könyvbe írhatni nagy megtiszteltetés, pedig lássuk be, ebben a szárnyalásban nekem éppen annyi csak a tettlegességem, mint a cirkuszigazgatónak a mûlovarnô produkciójában: elôtte fontoskodás, utána meghajlás. De minek tagadjam, piszkosul élvezem a dolgot.

Tímár Péter

*Az apróbetû pedig igenis le van szarva

HúsBook belív

6/16/09

5:09 PM

Page 48

K

i az?

Valami hülye?

Dehogy, egy tök normális ember, aki elmebeteg!

HúsBook belív

6/15/09

4:32 PM

Page 49

FÁKÓ ÁRPÁD 1963. január 14. Születés

Performansz, Sepsiszentgyörgy

ISKOLÁK 1977–1981 Képzô- és Iparmûvészeti Szakközépiskola, Fotó szak Tanárok: Kresz Albert, Tímár Péter 1985–1989 Magyar Iparmûvészeti Fôiskola, Alkalmazott grafika – tipográfia szak Tanárok: Pálfi György, Virágvölgyi Péter KIÁLLÍTÁSOK, PERFOMANSZOKKAL 1981 1981 1983 1984 1987

Rend Szilágyi Lenkével, Bercsényi Kollégium, Budapest Pepsi Érzés Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest Húsképek Fiatal Mûvészek Klubja, Budapest Halmosoly Liget Galéria, Budapest Önarckép Liget Galéria, Budapest

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 1981 1982 1983 1984 1986 1988

Dokumentum 3. Pécs Második FFS Budavári Palota C. épület, Budapest, Dortmund FF ’80 Miskolc, Esztergom, Budapest, Lengyelország Watramo Finnország Szilágyi Lenke, Forgács Péter, Fákó Árpád kiállítása Finnország ZUF Bécs és Salzburg, Ausztria

PUBLIKÁCIÓK Mozgó Világ 1980/12, képek Fotómûvészet 1980/3, 1984/4, kritikák Ifjúsági Magazin 1980/10, képek Magyar Ifjúság 1983/2 kép, kritika, interjú Valóság 1979–80 rendszeres fotóillusztrációk Mûvészettörténeti Értesítô 1982/4, kép, kritika FFS Antológia 1977–84, 1984, csoportos fotóalbum Magyar Nemzet 1984 január, kritika

HúsBook belív

6/15/09

4:32 PM

MILLENNIUMI

–Mit csinálsz?

–Rendet.

Page 50

HÚSHANGVERSENY

H

Ú

S

S

6/15/09

H

5:05 PM

Page 51

A

N

G

O

K 2007

Ú

HúsBook belív

6/15/09

5:05 PM

Page 52

Andrej Kiszeljov 1959, Ogyessza v Gitáros, zeneszerzô, pszichológus, a MILLENnIUMI FÖLDALATTI VASÚTvonal ZENEKAR ALAPÍTÓJA ÉS LEGFÔBB MOTORJA

‫ﱬﱫ‬

2007

HúsBook belív

6/15/09

5:05 PM

Page 53

1980

HúsBook belív

O

L

Y

A

N

HúsBook belív

6/15/09

5:05 PM

Page 54

6/15/09

5:05 PM

Page 55

Olyan vagyok, mint egy állat, Ne nagyon akard, hogy szolgáljak nálad.

Olyan vagyok, mint egy gép, A belseje bonyolult, a külseje szép.

Olyan vagyok, mint egy hal, A tüdôm mindjárt bele is hal.

2007

HúsBook belív

6/15/09

5:05 PM

Page 56

2007

HúsBook belív

6/15/09

5:05 PM

Page 57

2006

HúsBook belív

Olyan vagyok, mint a só, Nekem semmi se szép és semmi se jó.

Olyan vagyok, mint az élet, Sose köszörülj a késednek élet!

Olyan vagyok, mint a föld, Taposhatsz rajtam, kihajt a zöld.

HúsBook belív

6/15/09

5:05 PM

Page 58

Sophie kaa 1988, Kittsee szoprán énekes Útkeresô

2007

‫ﱬﱫ‬

HúsBook belív

6/16/09

6:27 PM

Page 59

Olyan vagyok, mint az ég, hiába mesterkedsz, mégsincs fék.

Olyan vagyok, mint a víz, terelgetheted, mégis elvisz.

Olyan vagyok, mint a tûz, Ha hozzámérsz, már nem vagy szûz!

Olyan vagyok, mint a halál, Sohasem keres, mindig talál.

6/15/09

5:05 PM

Page 60

2008

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 61

2007

KIFÉNYESÍTEM A HALAMAT

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 62

H A L M O S O L Y

Kifényesítem a halamat,

HALPARANCS 1984

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 63

H A L M O S O L Y

nem inzultálom magamat.

Farhús finom, halhús jó!

KIFÉNYESÍTEM A HALAMAT 1984

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 64

H A L M O S O L Y

Kifényesítem a halamat,

IZGULÓ GALLÉR 1984

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 65

H A L M O S O L Y

most felhasítom a hasamat.

Vaskés, fakés, csontkés jó!

A LEGJOBBPARDON 1984

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 66

H A L M O S O L Y

Kifényesítem a halamat,

INZULTUS ÁLLATTAL 1984

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 67

H A L M O S O L Y

a padlóra dobom magamat.

Bakancs, cipô, csizma jó!

HALFOGSORTÉPÔ 1984

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 68

Hát, ez sem éppen úgy sikerült. Na, mindegy...

6/15/09

5:08 PM

Page 69

a gyerek is ember!

Giliszták, kukacok, férgek és jósok, Jönnek és nyüzsögnek, van belôlük jó sok.

Nem, nem, nem, nem, nem, igen, igen, igen, igen, igen.

Emberek, bérencek, bérlôk és hajósok, kötéllel, csellel vagy erôvel dolgozók.

nem, nem, nem, igen, igen, igen, igen, igen.

Nem, nem,

Teremtôk, élvezôk, kibicek és szolgák, Építik világuk, teszik mások dolgát.

Nem, nem, nem, nem, nem, igen, igen, igen.

igen, igen,

Felnôttek, éberek, csecsemôk és népek, nyomulnak ezerrel, állítják, hogy épek.

2007

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:08 PM

Page 70

Ablonczy Gabriella 1974, miskolc v Spirituális zongorista, pszichiáter bölcs realista, fivérek anyjA

‫ﱬﱫ‬

Y

E

R

E

V

E

L

E

M 2007

G

HúsBook belív

6/15/09

5:11 PM

Page 71

Most már nem mehetsz le…, most már nem mehetsz el…, most már nem jöhetsz el…, most már nem jöhetsz meg…, most már nem kaphatsz el.

‫ﱬﱫ‬

Most már nem kaphatsz meg…, most már nem leshetsz meg…, most már nem lephetsz meg…, most már nem tûnhetsz fel…, most már nem tûnhetsz el.

‫ﱬﱫ‬

Most már nem foghatsz meg…, most már nem foghatsz le…, most már nem léphetsz le…, most már nem léphetsz meg…, most már nem hallhatsz meg!

HúsBook belív

6/15/09

5:11 PM

Page 72

Elég volt a nézésedbôl, elég volt a kérdésekbôl!

Gyere velem, leszek a gyilkosod!

Elég volt az érzésekbôl, elég volt a vérzésekbôl!

Gyere velem, leszek a gyilkosod!

Elég volt a lépésekbôl, elég volt a tépésekbôl!

Gyere velem, leszek a gyilkosod!

Elég volt a félésekbôl, elég volt a kérdésekbôl!

Veled megyek, legyél a gyilkosom!

6/15/09

5:11 PM

Page 73

2007

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:18 PM

Page 74

bálint balázs 1978, Budapest v billentyûk elektronikus, romantikus boldogságkutató

‫ﱬﱫ‬

P

E

R

E

T

T 2007

O

6/15/09

5:11 PM

Page 75

1988

HúsBook belív

Lassan gyönyörû, lassan gyönyörû, gyorsan jó.

A hétfô egy nagy, nagy operett!

6/15/09

5:11 PM

Page 76

Gyorsan jólesô,

Szépen iszonyú,

Vidáman csillogó,

gyorsan jólesô,

szépen iszonyú,

vidáman csillogó,

jólesôn rossz.

iszonyú szép.

olcsó szer.

A kedd egy

A szerda egy

A csütörtök egy

nagy, nagy operett!

nagy, nagy operett!

nagy, nagy operett!

2008

HúsBook belív

6/15/09

5:11 PM

Page 77

2008

HúsBook belív

6/15/09

5:11 PM

Page 78

2008

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:11 PM

Page 79

Néha felbukkan, néha felbukkan a vízbôl egy fej.

A péntek egy nagy, nagy operett!

Irtó egyszerû, irtó egyszerû, egyszerû baj.

A szombat egy nagy, nagy operett!

Lassan gyönyörû, lassan gyönyörû, gyönyörû szép.

A vasárnap egy nagy, nagy operett!

HúsBook belív

6/15/09

5:11 PM

Page 80

Z

6/15/09

S

5:15 PM

E

Page 81

N

G

E

T

1983

HúsBook belív

O

R

HúsBook belív

6/15/09

5:15 PM

Page 82

Benézek az ablakodon, Olvasgatok az oldalakon, Az összes szót

Egy zsenge tor és hatalmas puha szônyeg képét felidézem, Megbabonáz, de éjszakánként mégsem riaszt fel.

elszótagolom, A gondolataidat elkobozom.

Egy nehéz test és három kemény tégla lebeg – magasan fölöttem, Megközelít, de hozzámérni sohasem merészel.

6/15/09

5:15 PM

Page 83

Benézek az ablakodon, Olvasgatok az oldalakon,

Itt zsong a tér, ott nagyon nagy tömeg békésen legelészget,

Az összes szót

Megszelidít, de néha mégis én is ellenük élek.

elszótagolom, Az érzelmeidet elorozom.

1983

HúsBook belív

Ez furcsa táj, félelmek között kell elenyésznem, Kemény falat, de élvezem ízét és boldogan betetézem.

HúsBook belív

N E M

6/15/09

L E S Z

5:15 PM

Page 84

S E M M I

?

B A J ?

?

? ?

HúsBook belív

6/15/09

5:15 PM

Page 85

?

? ?

6/15/09

5:15 PM

Page 86

2008

HúsBook belív

K I L E N G Ô

K Ö T E L E K

HúsBook belív

6/15/09

5:15 PM

Page 87

Gergely tamás 1965, budapest v basszusGitáros, A természet gyermeke, hedonista álomfejtô, önmûvész

2007

‫ﱬﱫ‬

HúsBook belív

6/15/09

5:15 PM

Page 88

Ülök egy szobában egyedül, madár az ablakon berepül. Keress egy leletet! Ürügyet keresek.

A székemen állok, nincsenek rémálmok. Madár az ablakon kirepül. Állok a szobában – egyedül.

Kilengô kötelek, meglévô panelek.

6/15/09

5:15 PM

Page 89

2008

HúsBook belív

Ülünk egy szobában ketten, madárhúst zabálunk csendben. Nem tudom, ki volt ô. Egyedül maradok – ketten.

Kilengô ötetlek, feltûnô egyedek. Lendülô kötelek, elavult panelek.

6/15/09

5:15 PM

Page 90

GYOMORBETEGSÉGEK

2008

HúsBook belív

GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK, ÉJSZAKÁK ÉS FÉNYEK. GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK, GYILKOSOK, GYILKOSOK ÉS FÉNYEK. GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK, GYILKOSOK, ÉJSZAKÁK ÉS FÉNYEK. GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK.

6/15/09

5:22 PM

Page 91

‫ﱬﱫ‬

‫ﱬﱫ‬

2002

HúsBook belív

GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK, ÖRÖMÖK, ÖRÖMÖK ÉS KÉJEK. GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK, SZÍVBÁNTALMAK, MADÁRELESÉGEK. GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK,

GYOMORBETEGSÉGEK,

GYOMORBETEGSÉGEK,

ÁTALUDT ÉJSZAKÁK, IDEGES BESZÉDEK, GYOMORBETEGSÉGEK, GYOMORBETEGSÉGEK,

6/15/09

5:22 PM

Page 92

2006

HúsBook belív

A

S O K

M Û S Z E R É S Z

HúsBook belív

6/15/09

5:22 PM

Page 93

Fákó Árpád 1963, sepsiszentgyörgy v Fénykép betû, könyv, Rajz Zene, Szöveg, Ének gitár, basszusGitár Svung & csinálás a legkisebb Óriás vagya legnagyobb törpe?

2008

‫ﱬﱫ‬

6/15/09

5:22 PM

Page 94

2006

HúsBook belív

M E GTÁ M A D O M

A S Z I N T E T I KU S O KAT

A SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK MÛSZERÉSZ

6/15/09

5:22 PM

Page 95

2008

HúsBook belív

M E G LÁ G Y Í T O M

A Z A C É LT É S A VAS AT

A SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK MÛSZERÉSZ

HúsBook belív

6/15/09

5:22 PM

Page 96

S Z É T Z I LÁ L O M

A Z I VÓ P O H A RA KAT

A SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK MÛSZERÉSZ

HúsBook belív

6/15/09

5:22 PM

Page 97

M EGHÁMOZOM

A SZÜRKE DARABOKAT

A SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK MÛSZERÉSZ

HúsBook belív

6/15/09

5:22 PM

Page 98

MEGMÁSZOM HOLNAP A HATALMAS CSÚCSOKAT A SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK MÛSZERÉSZ

6/15/09

5:22 PM

Page 99

N EM

ZUHANOK ALÁ A MAGASLATOKRÓL

A SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK MÛSZERÉSZ

1980

HúsBook belív

V I GY Á ZO K

S O KÁ I G A S Z ÖV ÉT N E K E KR E

A SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK MÛSZERÉSZ

NEM HAGYOM VESZNI A ZÖLD LYUKACSOKAT A SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK, SOK MÛSZERÉSZ

HúsBook belív

6/15/09

5:22 PM

Page 100

varga zoltán 1978, Érd v a vízbôl való, adó és vevô Analóg és digitális próféta v zene-, elôés megteremtô erô

2007

‫ﱬﱫ‬

6/15/09

5:26 PM

V

Page 101

A

L

A

H

O

L

2007

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:26 PM

Page 102

Valahol Afrikában négerek verik a tamtamot

6/15/09

5:26 PM

Page 103

2007

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:26 PM

Page 104

valahol Amerikában fényesítik az atommagot

6/15/09

5:26 PM

Page 105

2005

HúsBook belív

HúsBook belív

6/16/09

6:15 PM

Page 106

valahol az Északi-sarkon fókát eszik az eszkimó

6/15/09

5:26 PM

Page 107

2007

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:26 PM

Page 108

valahol Európában azt dadogják, hogy: „jaj, de jó!”

HúsBook belív

6/15/09

5:26 PM

Page 109

HúsBook belív

6/15/09

5:26 PM

Page 110

valahol Ázsiában erôsen figyelik a napot

6/15/09

5:30 PM

Page 111

2008

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:30 PM

Page 112

valahol

Ausztráliában

egy kengurumama

makog

VALAHOL ÉSZAKON, DÉLEN, KELETEN, NYUGATON EMBEREK ÉLNEK, DE NEM TÚL NYUGODTAN.

6/15/09

5:30 PM

Page 113

2003

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:30 PM

Page 114

ERRE IS NÉZNEK, MEG ARRA IS NÉZNEK, EGYSZER-EGYSZER AZ ÉLETRÔL BESZÉLNEK. MONDANAK EZT IS, MEG MONDANAK AZT IS, ÉPÍTGETNEK IS, MEG ROMBOLGATNAK IS.

6/15/09

5:30 PM

Page 115

2003

HúsBook belív

KOMOLYAN VESZIK A HARCOT A LÉTÉRT, HA TÚL SOKAN VOLNÁNAK, CSAPOLNAK EGY KIS VÉRT. UTAZNAK ARRA, MEG UTAZNAK ERRE IS, NÉHA JÓL JÁRNAK, DE GYAKRAN ROSSZUL IS.

6/15/09

5:30 PM

Page 116

Kreutz lÁszló 1957, Budapest v dobos filozofikus, zeneszerzô sok fontos ALTERNATÍV ZENEKAR elismert dobosa

‫ﱬﱫ‬

2007

HúsBook belív

6/15/09

5:30 PM

Page 117

2007

HúsBook belív

K

Í

N

O

Z

N

I

T

I

L

O

S

!

HúsBook belív

6/15/09

5:30 PM

Page 118

Nyugodtan ülök a fürdôszobámban, biztonsággal nézek a heverô alá.

Mocsár a metróban – metró a mocsárban.

Kínozni tilos – kínozni nem szabad.

A végére várok minden hétköznapnak, hovatovább vége van a legjobb évszakoknak.

Puha test az ágyban – puha ágyon testek.

Kínozni tilos – kínozni nem szabad.

Megnyugtató arcok, megnyugtató vagyok, az alkalommal élve tanácsokat adok. Élmény az élményben, rövid lábszárcsontok.

Kínozni tilos – kínozni nem szabad.

6/15/09

5:30 PM

Page 119

2006

HúsBook belív

6/15/09

5:30 PM

Page 120

Azt mondják, nem lesz több hétköznap, A fák is virágba borulnak, mindenki elszántan ünnepel, Az emberek az utcán vonulnak.

Emelkedett a hangulat, A tömeg iszonyú kedves, bár volna még hétköznap, szemem könnyekben, a tenyerem nedves.

1987

HúsBook belív

5:32 PM

1980

6/15/09

Kossuth utca végibe sír a pina mérgibe, ne sírj pina barátom, itt a faszom lóháton!

HúsBook belív Page 121

HúsBook belív

6/15/09

5:32 PM

Page 122

6/15/09

5:32 PM

Page 123

H

2007

HúsBook belív

Ú

S

HúsBook belív

6/15/09

5:32 PM

Page 124

Hús, önvizsgáló hús, hús-érzet, húst nézek, rostos hús.

Hús, repülô hús, kilövésre kész hús, izom-hús.

Hús, pince-hús, húst idézek, hússal védek, kövér hús.

Hús, harisnya-hús, tengerre nézô hús, pipere-hús.

6/15/09

5:32 PM

Page 125

2007

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:32 PM

Page 126

6/15/09

5:32 PM

Page 127

Megvizsgálom az önvizsgálatomat, húst érzek, húst nézek.

Bepanaszolom az érzékeimet, barna hús, barna hús, barna hús...

2008

HúsBook belív

6/15/09

5:32 PM

Page 128

2007

HúsBook belív

Hús, erôszakolt hús, tanító-nevelô hús, izzadt hús.

Hús, pornó hús, locsoló-nyíró hús, édes hús.

Hús, felvirágzó hús, kinyomozott hús, idol hús.

Hús, vadász hús, tocsogó-tépô hús, véres, véres hús.

6/15/09

5:32 PM

Page 129

2007

HúsBook belív

6/15/09

5:32 PM

Page 130

Straub dezsô Az ifjabb v 1976, Budapest Gitáros, zenefej & lélek untermanN, Zsonglôr

‫ﱬﱫ‬ 2007

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:49 PM

H

Page 131

Ú

S

H

A

N

G

O

K

HúsBook belív

6/15/09

5:49 PM

Page 132

KRIPTÁBAN CSÖRÖGNEK A HALOTTAK, EGYMÁS

TYÚKSZEMÉRE

TAPOSNAK

…

HúsBook belív

6/15/09

5:49 PM

Page 133

HúsBook belív

6/16/09

4:46 PM

Page 134

HúsBook belív

6/15/09

5:49 PM

Page 135

KEDVENC ÉTELÜK AZ ALUDTTEJ, KAPD

BE

A

FASZOMAT

ÉS

ALUDJ

EL

!

HúsBook belív

6/15/09

5:49 PM

Page 136

H

O

M

O

E

R

6/15/09

5:49 PM

Page 137

A .

R

E

C

T

D .

2

U

0

0

9

S 2008

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:49 PM

FELUGOSSY

Page 138

LÁSZLÓ: SÔT

A konferenciateremben plafonig értek a székek sorai.

világa járt az agyában, ahogyan elképzelte a halottak

Egymásra helyezték az ülôalkalmatosságokat, hogy

játékát a nyerôgépeken, amikor a már használhatatlan

emeljék a zsúfoltság hangulatát. A felsô sor székein

fônyeremény reménye megérinti a megállt szíveket,

ült a lekicsinyített közönség. Nem törpék voltak,

mert igavonó barmoknak vizionálta nagyképûségében

hanem egy a tízben méretezett normális magasságú

ezen halandó embereket, önmagát annyira másnak

felnôttek, akik apró kezeikkel simogatták a mennyezet

tekintve, de nem voltak nyilvánvaló különbségek.

angolvörös tapétáját. Az elôadó pedig felnagyított

Így érzékelte a rohanó, beteges idôt, a gyanútlan

alakzatban szintén a plafonig ért, így magyarázott

pofára esések tébolyát, egyszerûen közönyös volt

széles, legömbölyített mozdulataival, s óriás

a jogfosztottak iránt. Nem múlta felül önmagát.

tenyeré-vel szintén megérintette a felsô határt,

Nem szeretnék idegesíteni senkit, de kénytelen vagyok

és izzadó mancsai sötét foltokat hagytak az angolvörös

elmondani ôszintén ezt az érzetet, hogy kiindulási

lemosható mûanyagon, miközben arról beszélt,

pontomat jobban lehessen félreérteni. A szokásos

hogy mennyire fel kell nôni a halálhoz, s milyen

sebességkorlátozásokat is ide gondolva, borzas

kedves dalokat illik kánonban énekelni, amikor

zacskóba szorulva. Ha az ember meggyújtja a lángot,

elmegyünk a világvégére, amely egyben a kiindulási

biztosan felforrósodik a serpenyôben a zsiradék.

pont, de felfogható egy jól sikerült kirándulásnak is.

A lekicsinyített hölgyek és urak fegyelmezetten

– Teszek rá! – gondoltam. A szellemileg zsugorított

jegyzeteltek, vagy úgy tettek, mintha ilyesmivel

közönség sem volt hajlandó feladni önmagát – ha nem

foglalkoznának, a jó modor látszatát sugalmazva.

is voltak legyôzhetetlenek, de állták a sarat – az

Ízek és aromák összetetten irányultak a belsô illatok

elôadó szurkáló megalázásait simán el bírták viselni.

jellemzôihez, konkrétabban fogalmazva eszeveszett

Ezek ritka problémák, de érdemes ezzel is foglalkozni

kacsatöpörtyû-illatot észlelt a központi számítógépen

idônként, sötétedés után, vagy Géza bácsiék évi rendes

a szagazonosító szoftver.

kerti partijának finisében.

– Pfuj, pfuj – mondta az elôadó, mert a halál absztrak-

Szuper nagyfeszültségû mendemonda keringett

ciója elöntötte agyát, és a pótnyúlványok nem

a rohamosan változó világlégkörben. Olyan kabalákra

engedték meg hátsó gondolatainak kijátszását az

lenne szükségünk, amelyek kiderítik, hogy milyen

álliliputi közönségének. A kaszinók triviális mûszaki

kreativitással lehet szétrobbantani a konvenciók falait,

HúsBook belív

6/15/09

5:49 PM

Page 139

hogy egy kis szabad levegôhöz juthassunk. Együttmûkö-

A teremben továbbra is ûrlapokat osztogattak.

dés a kezdôkkel és a halandókkal. Segítenünk kell

Egy sovány néni tette ezt, mert ô volt a vezetôség min-

a gyengéket, az elesetteket, a hátrányos helyzetûeket,

denese, akit nem öltöztetett egyetlen divatüzlet sem,

a lelketlen és arrogáns pénzembereket, a hülyéket

ezért nem is nézett ki olyan jól. Kopottas, szürke,

és a cimbalom nélküli cimbalmosokat. Szembeszállni

pagoda alakú otthonkájában, nem nagyon akarták

a rasszizmussal, a közönnyel és a félelemmel. Tûsarkú

elvenni az ideiglenes törpék özvegy Bori nénitôl

cipôben hógolyózni. Hajtani a semmitmondást.

az ûrlapokat, részben azért, mert nem tudták, hogy mibe fognak bele, másrészt azért, mert nem

Nem muszáj jelmezbe öltöznünk, csak akkor,

akartak még tovább zsugorodni szégyenükben.

ha szörnyû alakok vagyunk, és senki sem tud elviselni már bennünket. Használjunk egzotikus módszereket,

A révület nyers bolhapiac illatai tartották magukat,

és emlékeinket vigyük ki egy kertbe, vagy egy

akiknek fájt a torkuk, azok sálat kötöttek, így próbálva

penészes mosókonyhába.

megúszni az elsorvadást.

Az óriás elôadó mûvészember végigvitte hajmeresztô

Az ûrlapokat tanulmányozgatták, de mivel gecik

vezérfonalát, amelyben különbözô idôutazásokat érin-

szerkesztették, állították össze, nem sok értelme volt

tett. Sôt, leginkább csak csôre töltött idôutazásokról

a kitöltésének, s mivel nem volt kötelezô, ezért csak

beszélt, meg az ökoszisztéma rejtélyeirôl. Kedvenc

ketten töltötték ki, s mivel ôk is gecik voltak, nagyon

témája a halálba való átlovaglásról szólt, sebtapaszok-

élvezték a geci kérdésekre a kesernyésen-epés geci

kal leragasztott érzékeny testpontokkal, meg még

válaszokat megfogalmazni, hogy a gecik egy kicsit

arról is, hogy az emberiség hogyan pusztítja a csirké-

az agyukhoz kapjanak, amennyiben van még ilyen

ket és a meggybefôttet.

nekik, de a két válaszoló is az agyához akart kapni, mert már fájt szupernagyképûségûk mérete.

A közönsége értette is meg nem is a mondanivalóját, mert többségük elszunyókált az elôadó monoton hangjától, mások pedig a falra másztak az egyhangúságtól. Viszont ez a falra mászás nagyon jól nézett ki, áldott állapotnak is elment volna.

HúsBook belív

6/15/09

5:49 PM

Page 140

Az Egyensúly Világbizottság maratoni futás akadémiája

Mindannyian a Megélhetésünkért Dolgozó

egész éjszaka szerelte a hosszú távú egyensúly

Nemzetközi Kovácsdoktor Bizottság látens jelentése

problémáját. Valaki hazahozta a bajt, és kitûzte

a Térdre Hullottak apró fejfáinak díszítésérôl

a lobogó zászlót, mely megjárta a háborút. Kitették

/kozmetikázott változat/

a kitüntetéseket. Lényegre törekedtek. Azt a hatást akarták elérni, hogy úgy sírjanak, mintha nem sírná-

Sokan mentek ki Hollandiába és Angliába dolgozni,

nak. Üdvrivalgásoktól lett hangos a következtetés,

ôk jól érzik magukat, jól keresnek, egyre jobban

mikor a csoda elôbújt, mert felemelô látványt nyújtott

elsajátítják a nyelvet és a nyakatekert ornamentikát,

a megtisztelô büszke képmutatás. Csak tér és idô,

lábszaguk egyre visszafogottabb, étvágyuk már

kemény szabályok, áldozathozatalok, gyújtóbeszédek,

nem annyira fennhéjázó, napjában többször is kezet

hogy minden új lesz, akváriumokkal megtámogatott

mosnak, megszerették a tequilát meg a puncsot,

víziók, a nehéz idôkben menekülô gyermeki tusolások.

esetenként melegebben kéne öltözködniük, de mivel fûtetlen szobákban álmodoznak az anyagi

* * *

gazdagságról, ezért megedzôdik testük, s jobban bírják a hûvös éjszakákba belenyúló estéket, amelyekre

Az egybefüggô és friss palacsintával írt történet,

égetôen szükség van, hogy a sörözgetésekkel

melyet a jófajta szerzô nem akart magával vinni

egybekötött lamentálások szexuális delegációvá

a sírba, tehát megírta, hogy közkincs legyen

fejlôdjenek, ez részben egy szippantás a szabadság

a tanulságok nélküli történetbôl, mert érett disszo-

áramvonalas illatából, részben pedig egy átlapozható

nanciát hordozott a sokféle mondat kontrapunktikus

magabiztossági emlékkép, hogy mielôtt a dolgozó-

feledhetôsége, hogy nem találunk ki mazochista

konyhából a dolgozószobába érkeznénk, mégpedig

önmagunkból, mivel tovább merészkedtünk

ejtôernyôvel a hátunkon, legyen egy Szabadesés

elhanyagolható kortársaink velejéig nyomasztó hangu-

Imánk, melyben nyelvi kincsünk legegyszerûbb szavait

latán, ha mód van rá, és új füllel is meg tudjuk majd

használjuk minden kizárólagosság nélkül, hogy a tö-

a totális világot hallgatni, akkor biztos, hogy

megkommunikáció izzó töménysége átitassa a még

lesz egy kis: Ne Mulass!

tisztán maradt apró részeinket, amelyeket sírfeliratoknak terveztek a vezetôi képességekkel megáldott

* * *

kiválasztottak, de néhány tehetséges alulmaradott

HúsBook belív

6/15/09

5:53 PM

Page 141

is szeretettel gondol az otthontalan otthon levôkre,

Az irodából átmentünk a körömpörköltös szobába,

mert nyersanyagokban még mindig jól állunk – sôt

ahol hipermodern berendezést produkált egy deka-

jobban – mint azt az elhalványított közmondás

dens formalista. Minden abszolút steril volt, ételszag-

is sejteti, miszerint: „Egyszer eljön a világvége, de

mentes. Zsúrkocsin érkezett a kaja, nagyon csinos

nem biztos, hogy ráérünk.”

hölgy szolgált ki bennünket. Kihallgatóm bemutatta nekem Csillát, mint a sikeres nô tipikus példányát.

* * *

Moszkitó illatú, mélyen dekoltált ruhája elnyomta a pörkölt erôs kurva- és hagymaszagát.

Mobilgondnokság

Csilla jó étvágyat kívánt nekünk, és még azt is mondta, hogy írjam egybe magamat

Tegnap délelôtt behívtak a Mobilgondnokságra.

a valósággal, amit a mai napig nem értek, hogy

Mivel azt írták, hogy kötelezô, tehát megjelentem

miért pont én, ezenközben folyamatosan sikeres

a vezetô kihallgató színe elôtt, hogy elbeszélgessen

pináján járt az eszem. Egyébként szívszorítóan

velem a mobilom állapotáról, meg az élet számottevô

organikus volt az arca.

pozitívumairól, alkalmasint.

Miközben ettünk, kihallgatóm folyamatosan arról A tiszt nagyon kedves embernek adta ki magát, nyer-

beszélt nekem – mint egy idiótának – hogy gondolatok

sességét megpróbálta a mögötte lévô széfbe zárni,

helyett fondorlatok kellenek, vagy mehetek a lúzerek

és kedvesen mindig azt mondta, hogy addig jó, míg

döntôjébe.

nincs hajszál a levesben, s büszkén, mosolyogva bökdösött kopasz feje felé, mintha dicsfény övezné

Aztán jó mélyen a szembe nézett, és vidáman azt

hamuszürke társadalmi megalázottságát, amit

mondta, hogy most már minden beszélgetésemet

kompenzálni igyekezett. Megkérdezte, hogy nincs-e

lehallgatják, de nyugodjak meg, ez idáig is így volt,

kedvem vele körömpörköltet enni, azt válaszoltam,

csak most már családtag lettem, és számítanak rám,

hogy miért ne, de aztán nagyon ideges lettem,

ha nem is vagyok az, akinek mondom magam, még

nem tudtam mire vélni ezt a magasröptû kedély-

lehetek más is, ha akarom, majd átadott egy kataló-

betegséget.

gust a csatos üvegek óriási választékáról…

HúsBook belív

6/15/09

5:53 PM

Page 142

Kevés az ember, sok a figura…

olyan matt, hogy kivezettetésükkor újra visszaszaladnak, majd szaltóznak egy blamázst az óriási tapsra

Felkészülés

várva, mert a tisztelt publikumnak minden ilyesmi tetszik, hátradôlve a kényelmes fotelekben, megmár-

Este nyolc óra volt. Amolyan pótolhatatlanul, kopot-

tóznak a körülöttük lengedezô szégyenben.

tasan nyolc. Ritkán fordul elô ilyesmi, de most szántszándékkal nem volt érezhetô a toronyiránti

Míg a helyi mókákkal ismerkedtem, azon járt az agyam,

kitárulkozás vidám és fényes arculata, mert alaposan

hogy reggel hétig fel kell készülnöm, hogy a csapattal

összetévesztette magát az idô egy teljesen másik,

el tudjak indulni, tehát annyi lelkierôt muszáj össze-

idegen idôvel. Ez az idegen idô feljelentette, persze

gyûjtenem, amennyit csak tudok, de ha a helyi viccek-

névtelenül – mivel idegen volt és senki nem ismerte

kel szórakoztatom magamat, ami ugyan jól kikapcsol,

észjárását – ezt a mostanit, és bizarrul simlisséggel

ellazít, akkor viszont nem sikerül koncentrálnom

vádolta, ahogy a vadítók vadítanak. Mindenki feljelen-

önmagamra, és lôttek a felkészülésemnek.

tett mindenkit. Össze kell törnöm a hajamat, végrendeletet kell Ilyen világban lábadoztunk, akár akarta az ember,

írnom, a csónakot át kell fényeznem, lefényképezni

akár nem. Beleszürkültünk az ellenkerti zöldségbe.

egy legyet, majd gyûrût mutogatni, misztikát tanulni,

A hanyagul falhoz vágott diszkréció kellemetlenül

önkorbácsolni, a kirekesztettségemet lenyelni, tágabb

összetört, morbid viszonyításokat hozva a talajtalan

teret nyújtani az újdonságoknak, az irodát kitakarítani,

életek tömegébe, káros erkölcsi bizonytalanságokat

tárgyilagosnak lenni, elfelejteni a nyomasztást,

okozva, lehajtotta fejét a büszke szemétdomb.

a nagyszerû nôk lelkére gondolni, és fontos még,

A zászlókat a porba dobták, de hogy miért, arra nem

hogy ez minél könnyedebben menjen, természetesen

jött válasz. Fele arányban gondolkoztam ezen,

és spontán, cipô nélkül, törülközôbe csavart fejjel,

hogy ne égjek ki oly hirtelen.

egy fehér bástyával a kezemben, lázmérôvel a hónom alatt, megmosott narancsokon fekve, félig árnyékban,

Egyedül én nem mentem sehová se. Maradtam otthon,

félig totál spirál vonalú fényben, hogy a menekülés

és helyi tréfákat nézegettem felvételrôl. A helyi tréfák-

látszatát se súroljam, és egy vagyont érô lélegzet

nak nagy az arcuk, szikrázó butaságuk annyira szürke,

profilját a magaméhoz igazítsam.

HúsBook belív

6/15/09

5:53 PM

Page 143

És ez még nem minden!

Szirupot, szirupot /takonymese/

A tapasztalataimat össze kell szednem, ábécé sorrendbe rakva ki kell válogatnom az aktív tapaszta-

Volt egyszer egy szorgos kis favágó (lehetne az olvasó

latokat, mert ezeket jó érzéssel használhatom majd

is). Állandóan csorgott az orra favágás közben.

az expedíció során.

A hozzá érzelmileg közel állók mindig mondták, hogy ez lehetetlen, hogy ez csak egy gikszer, és kovácsoljon

A passzív és használhatatlan tapasztalatokat trezorba

belôle erényt. Ne habozzon, ha folyik az orra

kell zárnom, és esetleges visszatérésem után újra

a vetélytársai elôtt – mert mindennek van következ-

átnézve aktivizálhatok egyet-kettôt élményeimnek

ménye – és csináljon belôle szirupot, szirupot.

megfelelôen. Persze, ha egyáltalán visszatérek, és nem lesznek akkora változások, és a lényeg még

Egyszer aztán a szorgos kis favágó, amikor egy jó adag

ugyanaz marad, mint elôtte volt, mert hihetetlenül

likôrt ivott, vidám lett, mint a kaukázusi macskakô,

sodró a tempó, fékezhetetlen az elôretörések tömény-

s elment az elhagyott bányához egy atavisztikus graffi-

sége. Minden az ellenkezôjére változhat, s nem is

tit festeni a tökéletes támfalra, amire felírta, hogy

biztos, hogy érdemes lesz visszatérnem.

szirupot, szirupot. Boldog volt a kisöreg, miközben folyt az orra, és arra gondolt, hogy nincs rossz válasz.

Úgy készülök fel, ahogy a papíron áll, de csak emlé-

S.O.S. hívást hallott a lelke mélyén, mintha egy teszt

kezetbôl, mert elolvastam a felkészülés minden elôírt

eredménye lenne, egy szerencsés áldozat, ami sok

mozzanatát, és megpróbáltam szóról szóra megje-

mindent megmagyarázna. Kérdezôsködött az embe-

gyezni mindegyiket. Aztán egy alig használt kristály

rektôl, akik elfordultak tôle, mert folyt az orrából a lé,

hamutartó felett elégettem az útmutatást, hogy

és halottkém barátai azt mondták neki, hogy ne kísér-

a megjegyzett pontok alapján készüljek fel, memóriá-

letezzen, míg ez a helyzet, hanem csináljon szirupot,

mat edzésben tartva, mint egy titkos fegyvert használ-

szirupot, mert nincsenek véletlenek.

tam – az önkéntességemet is bevetve.

Kutyák néztek meztelen szemekkel.

Hosszú távú védelemre berendezkedve kis favágónk megtanult orrot fújni, bár ettôl élete megváltozott: sokkal fakóbb fényû lett, mint azelôtt. Így hát nem maradt más, mint csinálni azt a fénylô szirupot, szirupot…

6/15/09

5:53 PM

Page 144

H Ú S H A NG V E RSE NY Semmi esélye sem volt annak, hogy – bár mindig is álmom volt – zenekart csináljak. Amióta csak hallgatom a zenét, folyamatosan növekszik bennem a csinálhatnék. 1982-ben találtam az utcán 4500 forintot, és megcsuszamlott velem a világ. Másnap a hangszerbizományiban vettem is egy villanygitárt.

Na, ez megvolt. Jöhet a zenélés, a világhír!

Nagy Atilla Kristóf basszusgitározó keze és Fákó Árpád, Bercsényi Klub, 1984 május

Egy környéken laktam Nagy Atilla Kristóffal, akit kisiskolás korunkból ismertem, de akkor már évek óta nem láttam. Utcán, ténfergés közben találkoztunk. Hívott, ugorjak föl hozzá. Volt szalagos magnója és basszusgitárja, egy Rickenbacker. Játszott is már zenekarban, a Lobogó nevû progreszszív rock bandában. Profi volt a szememben. Így azután félévig – egy évig nyomtuk a „magas mûvészetet” a szalagra, számtalan érdeklôdô és közremûködô társaságában. Mármár úgy tûnt, nincs ember a földön, aki ne zenélne, és pusztán idô kérdése, hogy mindenkivel összekerüljünk egy kis közös zenélésre!

Fotó: Pácser Attila

HúsBook belív

1984, Kassák Klub: Szulovszky Joni, Kovács Ágota, Ellenbacher Gábor, Gergely Tamás és Fákó Árpád

Aztán kitaláltuk magunknak Jonit, „a Dunakanyar legjobb gitárosát”, az akkor virágkorát élô Bizottságból, ô hozta az elsô dobosunkat, Atilla meg ismert egy énekesnôt, ezzel készen is volt a zenekar.

6/15/09

1

5:53 PM

9

Page 145

8

4

8

5

Egy iskolatársam a hírre felajánlotta pincerekeszüket a bérházban, ahol laktak, így lett próbatermünk. A zenészek hangszereltek, a dalszövegek és az elképzelés tôlem származott, a vizuális kísérôelemek (plakátok, hátterek, díszletek, happeningek forgatókönyvei) az akkori kiállításaimból diffundáltak át. Két hét próba után a Bercsényi Klubban, az építészhallgatók híres kollégiumában volt az elsô koncertünk. Rögtön ezután elkezdôdtek a tagcserék, egy darabig szinte koncertrôl koncertre más volt a banda. Többnyire Budapesten léptünk föl, de volt egy-egy vidéki koncertünk is.

Játszottunk a Közgáz Ráday Klubjában, a Józsefvárosi Klubban, a Fiatal Mûvészek Klubjában, a Bem Rockparton, a Kassák Klubban, a Pécsi Tanárképzô Fôiskolán. Mûfajukban illusztrisnak számító zenekarokkal koncerteztünk: Art Deco, Bp. Service, Ciklámen, Dojó Otthon, Esperanto Espresso, Millenniumi Földalatti Vasút, Sikátor, Spenót, Waszlavik Gazember László.

Szulovszky Joni, „a Dunakanyar legjobb gitárosa” (1951–2006) Közel egy éves, rövid életünk alatt több mint egy tucat koncertet tartottunk, miközben minden héten máshol próbáltunk, mert ezért vagy azért mindenhonnan kilöktek minket. Persze ezzel akkoriban minden hasonszôrû zenekar így volt. Koncertjeinken egyfajta összmûvészeti elôadás valósult meg: filmvetítések, performanszok, kiállítások tették teljessé azokat az estéket. A happeningek megvalósításában a velünk fellépô zenekarok tagjai, ismerôsök, barátok segítettek, mint például a Közgáz Ráday Klubban Andrej Kiszeljov és Tóth József a Millenniumból. Andrej számomra mindig is vonzóan gitározott, szerettem volna elhívni a bandába, de meg sem próbáltam, hisz a saját zenekarát nem hagyta volna ott.

Ez a szimpátia hozott össze bennünket 2004-ben, hogy megcsináljuk a Millenniumi Húshangversenyt.

Fotó: Szilágyi Lenke

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

5:53 PM

Page 146

Akkoriban az ilyen zenekarokat avantgárd, underground, vagy alternatív jelzôkkel illették, de mi nem ezzel törôdtünk, csináltuk, ahogyan jónak láttuk. A közönség nyitott volt és érdeklôdô, toleráns és intellektuális, volt bennük valami családias. Miközben elkötelezetten és abszolút realitásérzék-mentesen zenéltünk, természetesen mindegyikünk küzdött a civil életével: iskola, munkahelyek, egzisztencia. Többünket még a szüleink tartottak el.

Történetünk vége sematikus: pénzhiány, környezeti ridegségek, sorsfordulók a tagok életében, a banda szûken egy éves mûködés után megszûnt.

Maradt néhány plakát és egy magnószalag a demófelvételeinkkel.

Fákó Á.

Gergely Tamás és Kukta Elvira

Kreutz László

Gergely Tamás, Szulovszky Joni és Németh Róbert, Ráday Klub, 1984 december

Fákó Árpád és Kiszeljov Andrej, Ráday Klub, 1984 december

6/15/09

5:53 PM

Page 147

Gergely Tamás és Szulovszky (Joni) István Gergely Tamás, Fákó Árpád, Szulovszky Joni

A Húshangverseny zenekarban játszottak: Dorozsmai Béla • dob Ellenbacher Gábor • dob Fákó Árpád • gitár, ének Gergely Tamás • basszus Kovács Ágota • ének

Fotó: Flesch Bálint és Bókay László, 1984

HúsBook belív

Kreutz László • dob Kukta Elvira • ének Németh Róbert • szaxofon Nagy Atilla Kristóf • basszus Szulovszky Joni • gitár Ráday Klub 1984: Cserkúti Tamás és Bókay László a koncertet megnyitó happening elsô képének közremûködôi

HúsBook belív

6/15/09

5:53 PM

Page 148

HúsBook belív

6/15/09

5:53 PM

Page 149

HúsBook belív

N

6/15/09

5:53 PM

E

M

Page 150

U

G

Nem ugyanazok a légköri viszonyok, most leszakadnak a halról az uszonyok.

Megmerevednek az emberi mosolyok.

Y

A

N

A

Z

O

K

Nem ugyanazok az éteri illatok, most legurulnak a dombról a kavicsok. Átalakulnak a személyes adatok.

6/15/09

5:55 PM

Page 151

2008

HúsBook belív

Nem ugyanazok a fizikai mutatók, most kilazulnak a becsavart csavarok, Továbbmenekülnek a szélben a papírok.

Nem ugyanazok a személyes viszonyok, most silányulnak el végleg a gesztusok. Összebonyolódnak csendben a nexusok.

HúsBook belív

N

6/15/09

A

G

5:55 PM

Y

Page 152

R

A

G

A

C

S

HúsBook belív

6/15/09

5:55 PM

Page 153

Nem tudom, hogy téged nézlek, miért jöttél ide? Nem tudom, hogy ki telefonált.

Semmit sem mondott, nem is érzett, csak idecsurgatta ezt a ragacsos mézet.

HúsBook belív

6/15/09

5:55 PM

Page 154

–Csont –mondtam a másiknak.

–Vér –mondtam neki.

Semmit sem mondott, nem is érzett, csak idecsurgatta ezt a ragacsos mézet.

HúsBook belív

6/15/09

5:55 PM

Page 155

–Hús –mondtam a másiknak.

–Bôr –mondtam neki.

Semmit sem mondott, nem is érzett, csak idecsurgatta ezt a ragacsos

2008

mézet.

HúsBook belív

6/15/09

5:55 PM

N E M

Page 156

P Á N I K H E L Y Z E T !

Amikor a sikló a térdemig kúszott, és az arcomhoz kapva, már csak a végét láttam „Ez nem pánikhelyzet!”

– gondoltam, és az elôttem álló hátára csaptam, mire az meglepetésszerûen összerezzent. Kicsapódott egy ajtó, többen elvesztették a fejüket.

– Nem ámulok! – szóltam, és kézenfogtam a mellettem állót, behurcoltam egy lépcsôházba, de mielôtt ajkam a nyakára tapadhatott volna, emlékezetembe tolult, hogy milyen régen voltam már lépcsôtetôn. „Ez nem pánikhelyzet!” gondoltam újra és újra, de már nem állíthatott meg senki és semmi.

– Hát borúlátó volnék? – kérdeztem magamtól, amikor rájöttem, hogy a velem szemben ülôk nem értik, miért mondom, amit mondok. Fölépültem és fölépítettem magam. Lassan felnéztem, semmi sem látszott az arcomon, kifejezésnek nyoma sem volt rajta. Odébbhúztam a mellettem fekvôt, és ráordítottam: „Ez nem pánikhelyzet!” Egyre nyomatékosabban hívtam fel a figyelmét, de ô nem válaszolt, csak a fizikai kontaktus tûnt volna járható útnak, de én már nem éreztem semmit, egész bôrfelületemet belepte a semmi, és még sok semmi várt rám.

– Ez nem pánikhelyzet! – mondtam a többieknek, próbáltam ôket terelni, bár tudtam, hogy csak azért mondom ezt, mert ilyen dolgok együttállásakor csak ezt, és csakis ezt szabad mondani, mert más közlendôkkel csak összekuszálok mindent mindenkiben, és senki sem alakíthat ki semmilyen elônyt, ezért újra megismételtem: – Ez nem pánikhelyzet! Megismételtem, hogy mindenki tudja, érezze, lássa, hogy én többet, szebbet, jobbat akarok nekik adni bárkinél.

Erôsen megmarkoltam a mellém beosztott karját, és elárultam neki a rámbízott titkot. Már akkor tudtam, hogy megbízhatok benne, akár saját magamban, hiszen mellém van beosztva, és ezt ô is tudja.

Ráhajoltam a vállára, arra gondoltam, hogy így biztonságosabban megvárhatom, amíg elmennek, akik engem keresnek. De ôk nem mentek. Tovább kerestek. De mivel nem találtak, megkérdezték, hogy ki az, aki az ô vállára borulva sikerteleníti a munkájukat? Nem válaszolt, csak belevörösödött, mert a teste már nem bírta tovább a súlyomat. Úgy éreztem, arra gondol, hogy ledob innen.

HúsBook belív

6/15/09

5:55 PM

Page 157

– Ez nem pánikhelyzet! – súgtam sietve a fülébe, csak azért, hogy megússzam ezt a végzetes akcidentet.

Pedig ô jóravaló ember volt, de amióta elvesztette a türelmét, már nem lehetett beszélni vele. Hiába ismételgettem bûvös mondatomat: „Ez nem pánikhelyzet!”

Végül megoldottam minden problémát. Már nem kellett senki és semmi. Pontosan tudtam, hogy már nem vagyok pánikhelyzetben, bár már egy kicsit magam is kételkedtem ebben. Ízlelgettem az új minôségeket, és boldogan úszva az új lehetôségekben, megteremtettem magamnak a módot, hogy másképpen gondoljak mindent, amit eddig így vagy úgy gondoltam.

Lehajoltam a siklóért – akkor már csak mint üres bôrdarab hevert a földön. Érzéketlen volt, de nem nyirkos. Fölemeltem magasan a fejem fölé, de már nem tudtam vele mit kezdeni, mert éreztem, tudtam, hogy nem lehet ez így már szimbólum soha!

– Emlékszel? – kérdeztem. Egyedül álltam a forgatagban, lassan a szemedbe néztem, koccintottam az emlékeddel. Szirénázó mentôautó szele suhintotta az arcomat, a lelkemre borult egy felhô. Halkan arra gondoltam: már rég nem vagy az enyém. Elôreszegtem a fejem, és kiegyenesített derékkal elindultam az emberek között.

HúsBook belív

G

6/15/09

5:55 PM

Y

Page 158

O

R

S

K

E

Z

Középen állok, s ahogy az agyammal bánok, meglátok négy szempárt.

Segítség! Ezek a gyorskezû humanisták! Segítség, ezek a gyorskezû humanisták! Áthajolok az ablakpárkányon, az utcán rengeteg ember – fekszik, nincs ép.

Csak a gyorskezû humanisták.

Û

H

6/15/09

5:55 PM

U

Page 159

M

A

N

I

S

T

Á

K

2008

HúsBook belív

Segítség! Ezek a gyorskezû humanisták! Segítség, ezek a gyorskezû humanisták!

Elindulok a fal mentén, testemet odaszegezem. Nem látom az utolsót.

Segítség! Ezek a gyorskezû humanisták! Segítség, ezek a gyorskezû humanisták!

Segítség… a gyorskezû humanisták!

HúsBook belív

6/15/09

5:55 PM

V

Page 160

A

L

A

M

I

Valami van a kezemben, hatalmas, fekete és darabos.

Nézem, szagolom, szopogatom.

A hátamból áll ki egy nagy, zöld és erôs.

Szuszog és hangosan zakatol.

Fogom, elengedem, visszafogom.

Beletúrok a zsebeidbe, sötétek, mélyek és zavarosak.

Szúrom, ütöm, harapom.

Valaki jön, messzirôl szalad, kezében fekete és darabos.

Megütöm, kitépem, elrohanok.

V

A

N

6/15/09

8:36 PM

Page 161

2007

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

8:36 PM

Page 162

N

E

E

G

M

A

L

T

Í

É

V

K

HúsBook belív

6/15/09

9:27 PM

Page 163

ENNYI AZ ÉRTELME AZ EGÉSZNEK, AZ AJTÓFÉLFÁN EGYÖTVENIG ÉREK.

2008

VAN MÉG, VAN MÉG NEGATÍV EMLÉK,

VAN MÉG, VAN MÉG NEGATÍV EMLÉK.

BESÁROZOM AZ ÁGYAM, EGÉSZEN FEKETÉRE.

6/15/09

8:36 PM

Page 164

SZIMPLA MINDIG ÉS EGÉSZSÉGTELEN TÉR. LEHANGOLOK ÉS ARRA GONDOLOK, HOGY SEMMI SEM AZT ÉRI, AMIT ÉRNI FOG. VAN MÉG, VAN MÉG NEGATÍV EMLÉK, VAN MÉG, VAN MÉG NEGATÍV EMLÉK

2008

HúsBook belív

6/15/09

8:36 PM

Page 165

PÖGÖTT VÉREM, EBBEN A BANÁLIS BALESETBEN. VAN MÉG, VAN MÉG NEGATÍV EMLÉK, VAN MÉG, VAN MÉG NEGATÍV EMLÉK.

NEM ÉRDEKES, HOGY MIÉRT VAN EMLÉK.

ZSEBLÁMPÁVAL AZ ÁGY ALÁ NÉZEK. MEGALVADT MÁR A LECSÖ-

AZ OLDALAMON MOZOG EGY IZOM, VÉGIGFUTOK A TESTTÁJAIMON,

2004

HúsBook belív

6/15/09

8:36 PM

Page 166

C S O M Ó K B A N

R A G A D T …

2008

HúsBook belív

6/15/09

8:36 PM

Page 167

Csomókban ragadt a falra a hajam.

Megszárítom szépen, fényesre a nyakam.

1977

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

8:36 PM

Page 168

Kimu˝velem csendben, lassanként az ajkam, sohasem alszom el, nincs bennem a hajlam.

6/15/09

8:36 PM

Page 169

Önjelen†ek némán, ∂e meghallgatom magam.

Puhára taposok, ∂e le†agadom hamar.

1981

HúsBook belív

T

6/25/09

Ö

6:52 PM

Page 170

V

I

TELE

G

VAN

MÁKKAL ÉS

SZÔLÔVEL

APRÓ

MAGOKKAL

FINOM

A

,

ZABBAL

,

.

MADARAK

MINDIG

AZT

CSIPEGETIK

.

2008

HúsBook belív

6/15/09

11:51 PM

Page 171

2008

HúsBook belív

HúsBook belív

6/16/09

6:24 PM

Page 172

TELE

VAN

GÉZZEL KIS

A

,

HOLLÓVAL

SZAPPANNAL

SZÔRSZÁLAKKAL

RÓKÁK

MINDIG

,

ÉS ÉS

MAJOMMAL

,

COBOLLYAL

HOSSZÚ

VESZNEK

,

CSONTTAL

EGY

KICSIT

.

.

6/15/09

11:51 PM

Page 173

2007

HúsBook belív

TELE

VAN

LÓVAL

ÉS

BAROMMAL

ÉS

VAN

FÉRFIKARAKTER

ODA

JÁRNAK

MIND

,

A

TELE

,

CIRÁDÁVAL BENNE

MOSOLLYAL

,

IS

.

LEGJOBB

NÔK

.

VAN

AZ

Ó

-LÁBÚAKKAL,

FEJBÚBBAL

,

MEGTELT

ÓLLAL

ESTE

FÉRJJEL

MINDIG

ÉS

OLVAS

ÉS

FELESÉGGEL

DAGONYÁVAL EGY

KICSIT

.

.

.

H

6/15/09

11:51 PM

Page 174

O

V

Á

L

E

T

T

E

K

?

2008

HúsBook belív

6/15/09

11:51 PM

Page 175

2008

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

11:51 PM

Page 176

6/15/09

11:51 PM

Page 177

Hová lettek, hová lettek, azok a kis darabok, amelyek hiányoznak, hiányoznak belôlem?

Minden nap, minden nap, minden nap kimarad.

Ez az egy most, ez az egy most, ez az egy most, ez is csak…

Azért ez, azért ez, azért ez nem lehet.

Hová lettek, hová lettek...?

2008

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

11:51 PM

Page 178

S Z O B Á B A

L É P Ô

HúsBook belív

6/15/09

11:51 PM

Page 179

HúsBook belív

6/15/09

11:51 PM

Page 180

Aki a szobába lépett, magas volt, fekete hajú és kreol bôrû, tág orrlukai voltak, és nem viselt álarcot.

HúsBook belív

6/15/09

11:54 PM

Page 181

Aki a szobában ült, jókedvû volt, bár odabenn sötétség volt és barátságtalan.

Kicsit nedves volt minden és zöld.

HúsBook belív

6/15/09

11:54 PM

Page 182

6/15/09

11:54 PM

Page 183

Ránézett a szobában ülôre, de nem félt tôle.

Magas volt, fekete hajú, odalépett és megrúgta a másikat, akirôl keveset tudhatunk.

Majd távozott, ahogyan jött.

2008

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

11:54 PM

Page 184

EPILÓGUS A legutolsó ügy

Másodsegély

A legutolsó ügy olyan vastag volt, mint a legelsô ügy,

A Nemzeti Szívinfarktust Elôsegítô Bizottság

csak nem volt akkora a csattanója, és nem volt olyan

a következô hangulatjelentést közölte

széles és körmönfont anarchia szagú. Az ügy kábé

a Statisztikai Minisztérium adatbázisának tetszôleges

két kilométer hosszan, marha büdösen terjengett

és önkényes felhasználásával:

a titkosítások ellenére, rengeteg ideg- és vérbajos ember szerepelt a lapjai között, amit úgy tanultuk

Úgy fuldokoltunk, hogy alig látszott integetésünk,

a forradalomban, hogy önkorlátozásra van szük-

a degenerált nôk lába között visított a szél, de nem

ségünk, hogy undorunkat le tudjuk gyôzni.

nyúltunk vissza, csak elôre a harmadfokú lelki

– Éljenek a finnyások! – mondogatták a sápadt

sebekért, kacérkodtunk a mundér becsületével,

harsányok.

mint a félkarú automaták.

A legutolsó ügy is kideríthetetlen volt, mint a legelsô,

A „Gôzerôvel a kiüresedésért” egyesület a „Felnézek

pedig 448 fajtiszta ügynök, 52 tévedés birkapásztor,

és lenézek mindenkit” szakágazata azt a felhajtást

171 öregségi védônô, 76 germán porduó, 89 holdrajz

használja, amivel kiválóan lehet frusztrálni ezt

állatfenyô szelídítô és 32 nôi felsôfokú képernyôfelelôs

a nihilista bandát, amelyik azt a töméntelen antiluxus

dolgozott az ügy egyetemes megoldásán, sajnálatos

szemetet termeli, ami használhatatlan igazságokat

módon sikertelenül, mert a tapasztalat azt mutatja,

tartalmaz, és nevetséges gótikus katedrálisokat

hogy ezeket az ügyeket nem lehet fehér krétával

helyezhetne kilátásba az ûrhibák évszázados tapaszta-

körberajzolni…

latát meghazudtolva, egy tini-binit gúzsba kötve, gyanánt. Az „Alfarok” civil meghatározottság pedig

A túlvilágról biztosan másképp látszik minden.

evidensnek veszi a szándékos rombolások humánus

HúsBook belív

6/15/09

11:54 PM

Page 185

feljavítását, valamint az élelmiszerek emberi és állati

majd felfûteni, melyek minden népszerûségen elverik

fogyasztásra való alkalmatlanságát, a túléléshez való

a port, mindenesetre tudományos alapon lesz

jog minimumát, és egy újabb Szeretet Adóval járulna

a lélegzés, magáncellákba zárva, jófajta kegyetlenség

hozzá a légkör fényesítéséhez, mivel van még bôven

lesz a „Lassan a Testtel” szuper feladat. Önmagukat

szeretet az emberi tarsolyokban, arra gondolnak, hogy

ölik meg az igazi „Félre az útból” nagy tekintélyû ked-

ezt szívesen elanyagiasítanák, hogy kellô semmit-

venc öltönyök, a szalámitaktika nagy mesterei, akik

mondás keletkezzen Beverly Hills és a kaukázusi

önmaguk után nem takarítanak.

villanypásztorok között, mivel ez jól letapogatná az emberiség igénytelenségi mutatóit, és kellemes

Egyébként azt mondta a postás, hogy szabály nélkül

médiasivataggá változtatná a világ lepaktált lelkeibôl

káosz van, és aki nem sokkol, az nem menti meg

az új valóságot, és egybôl IQ levest kapnának a kis-

a világot, aki meg tudja, szabadítsa ki magát innen,

iskolások, meg a szolgairányultság nagybecsû követei,

esetleg onnan…

és az aranyórák tulajdonosai, persze, ha abszolút pontosan járnak arra, amerre a madár se jár…

Nagyon jó, hogy már ki vagyunk iktatva, és lángba borulnak a hûtôk, és egy elhagyott parókagyárban tudjuk majd leélni életünket, és marha sok információt tudunk majd bekebelezni, hogy egy igazi börtönbe szkenneljük be magunkat mint hulladékok, telis-tele energiával, hangos lépteinket olyan eszmékkel lehet

feLugossy László

HúsBook belív

NEM

6/15/09

LESZ

11:54 PM

SEMMI

!

Page 186

BAJ!

!

!

!

!

HúsBook belív

6/15/09

11:54 PM

Page 187

!

! !

6/15/09

11:54 PM

Page 188

Döbrentey Zsolt 1959, Budapestv Th. Bernhard Poszttextuális terapeutája Szövegek ápolója A millFAVbaN pszicho-tréner v gyakorlott kételkedô

‫ﱬﱫ‬

2009

HúsBook belív

HúsBook belív

6/15/09

11:54 PM

Page 189

l Milenniumi Földalatti Vasútvonal 10 év. Körülbelül ennyi ideig mûködött és alkotott a Millfav.

Zenekarnak, együttesnek kell aposztrofálni, viszont nekünk nyilvánvalóan más volt. Baráti közösség, alkotómûhely, összmûvészeti sejt, kreatív csoport, túlélést segítô szublimáns háló. Volt mit túlélni. Egyrészt tele voltunk neurózissal, depresszióval, suicid késztetéssel, másrészt ott volt a közeg, a 80-as évek „szûk levegôje”, sôt egy idôben államhatalmi üldözése. Nehéz emlékezni, nem is igazán szeretek, mert vagy megcsap az elmúlás „halálos” fájdalma, vagy nem tudom pontosan és hatásosan felidézni a történteket. Ráadásul vannak elmondhatatlannak tûnô és elképzelhetetlennek tetszô események, történések, amik szinte valójában alig adhatók vissza az olvasónak. Sôt, azt is mondhatnám, hogy minden benne van a Millfav zenéjében és szövegében, amit közölni akartunk, és amit rólunk és a korról tudni kell.

Mégis: vannak dolgok, amik beégették magukat a retinámba és az emlékezetembe, amik kitörölhetetlenül és megmásíthatatlanul befolyásolják az életemet, meghatározzák gondolkodásomat.

Emlékszem Pleskóra, az azóta meghalt elsô basszusgitárosunkra, ahogy a Molnár utcai koncertünkön énekli az ÁVÓ, ÁVÓ, szecesszió címû számunkat, majd késôbb, pár órával a disszidálása elôtt, behajítja a Kálvin téri, az akkor még egyetlen 24 órás, „maszek”, csalamádés-hamburgeres ablakán a kockacukrokat, tartójával együtt, majd ahogyan verekszik a ránk támadó emberekkel.

Emlékszem a politikai rendôrség Tolnai utcai kihallgatótisztjének tényleg ragyás és valóban ellenszenves arcára, amikor Andrejjel egyáltalán nem gondoltuk, hogy megússzuk börtön nélkül a politikai vádakat.

HúsBook belív

6/15/09

11:54 PM

Page 190

Emlékszem valami egyetemi kollégiumi szobára, ahol egyszer csak lángolni kezdett a függöny, aztán a padló, és a mai napig nem tudjuk, hogyan keveredtünk ki onnan.

Emlékszem Odesszára, a kocsmára, ahol macskák mászkáltak az asztalon, természetesen vodkát iszunk Andrejjel, és ami a Sztalker bár címû számunk zenéjét és szövegét inspirálta.

Emlékszem Kelényire, ahogy minden fellépés elôtt elmegy zuhanyozni, és ahogy a zenekari próbák szüneteiben a Népsportot olvasva citromos nápolyit eszik.

Emlékszem a Kassák Klub-beli koncertünkre, ahogy rendôrsorfal között, igazoltatás után lehetett csak elmenni a helyszínrôl mindenkinek, és akkor már tudtuk, hogy valami készülôdik ellenünk a politikai rendôrség részérôl.

Emlékszem a Kinizsi utcai klubunkra, ahogy a közönség széttépi a szuper 8-as kísérleti filmünket egy, a Salgóval közös performance végén.

Emlékszem a Bem rakpartra, ahol a rendkívül kedves Török Ádám „kever minket a pulton”.

Emlékszem egy pécsi koncertre, ahol eltört a kezem, ahogy a színpadba ütöttem, egy dal extatikusan átélt éneklése közben, és emlékszem egy másik pécsi koncertre, ahol a színpadon elásva, több köbméter föld alatt hallom Andrej gitárját, Kreutz dobját. És emlékszem a barátokra, anyámra, az egyetemre, a betegekre, a lakásokra, ahol éltünk, az ingekre, amikbe beleizzadtunk, a büfékre, ahol a lányok álltak, az FMK-ra, Jámborra, Tevére, Tóthjózsira, a borra, fûre, mozikra és sportra, az üvöltésekre és a könnyekre, a koncertekre és a közönségre, a zenére és a szövegre, az élôkre és a halottakra.

Döbrentey Zsolt Fontos emberek Basszusgitár: Ballai Gábor, Major Béla, Pethô Gábor, Pleskó Tibor, Reich János, Sándor Péter Gitár: Erdeôs Péter, Kiszeljov Andrej, Sárközi Zoltán Dob: Kreutz László, Nagy Péter, Pethô László, Tóth (Csülök) Zoltán Billentyû: Bodor Gábor, Kelényi Gábor Fúvósok: Hurtág Gábor, szaxofon; Kelényi Gábor, trombita; Németh Róbert, szaxofon Ének: Döbrentey Zsolt, Kassai Amarill, Kovács Gyöngyvér, Kukta Elvira, Németh János, Mészáros Péter, Takáts Tamás, Tóth József, Wirth Bea Szöveg: Döbrentey Zsolt, Kelényi Gábor, Kiszeljov Andrej, Tóth József Támogatásuk és szeretetük nélkül korábban elakadtunk volna: Dorozsmai Péter, Hevesi István, Jámbor Imre, Kovács Aranka, Török Ádám

Képek Döbrentey Zsolt titkos fiókjából

HúsBook belív

6/15/09

11:59 PM

Page 191

HúsBook belív

6/15/09

11:59 PM

Page 192

A következô oldalakon a Millenniumi Földalatti Vasútvonal dalszövegei olvashatóak.

A szövegeket a zenekar mindenkori közössége alkotta, de Döbrentey Zsolt, Kiszeljov Andrej és Kelényi Gábor mindig a fô ötletadók között volt.

HúsBook belív

6/15/09

11:59 PM

Page 193

HúsBook belív

6/15/09

11:59 PM

S

Page 194

E

L

Y

M

E

S

T

U

T

HúsBook belív

U

6/16/09

C

5:57 PM

C

Page 195

S

Selymes tuccs.

Ragtapaszi csávó.

Némul a halál, bikacsök rángó.

Nem tehettem semmit, Ó semmit!

Gyönyörû, gyönyörû, rovararcú Hedvig.

HúsBook belív

6/16/09

5:57 PM

Page 196

Döntésbazár, árnyéktüdô, brentibáli higanyfürdô.

Alagútban színes térképeket hányok, vékonyfülû, magyar pöttyös lányok!

Perzsiamámorú tömegük robban!

Fincsi-fincsi, gályarabkorszak.

HúsBook belív

6/16/09

12:09 AM

Page 197

HúsBook belív

6/15/09

11:59 PM

Page 198

HúsBook belív

6/16/09

5:59 PM

Page 199

Radam-dalidam. Szétharapom, lekaparom! Radam-dalidam. Meghaladom, meghaladom!

2009

Ég a tûz és ég a város, idáig hallom, idáig látom. Ég a tûz és ég a város, idáig hallom, idáig látom.

6/16/09

12:00 AM

Page 200

P É L D Á U L

Ô

2006

HúsBook belív

Például ô | a trónon ülô | hogy látom én, és hogy látja ô?

Küldene már, ott a határ | azt gondolom, menjen csak ô!

Menjen csak.

6/16/09

12:04 AM

Page 201

2008

HúsBook belív

Álmodom én | alszik a föld | szunnyad a rét | alszik a nép Küldene már, vár a határ | vár a golyó, töltve a tár Töltve a…

6/16/09

12:04 AM

Page 202

M A R A D É K

M I N D E N

Maradék öröm, maradék bánat, maradék levegô, maradék állat maradék tenger, maradék sár, maradék ember, maradék tánc

1981

HúsBook belív

6/16/09

12:04 AM

Page 203

Maradék a rock and roll, maradék a rock and roll Maradék minden, maradék menedék, szar

1985

HúsBook belív

HúsBook belív

6/16/09

12:04 AM

Page 204

Maradék ondó, maradék gyerek, maradék erôm még ma elmegy, maradék ember, maradék tánc, maradék tenger, maradék

1985

sár

6/16/09

12:04 AM

Page 205

Nem kell mennem Ázsiába, barna kislány mindhiába Meg a leszerelô civil levelem, ázsiai tenyeres-talpas, kifinomult legény Maradék minden, maradék menedék, szar

1985

HúsBook belív

HúsBook belív

6/16/09

6:00 PM

Page 206

NEVESS,

NEVESS

KEDVESEM!

Egy erdôszagú nyárestén, a hosszúlábú pásztorok kirepültek a napból, hogy eltemessék a világot.

Hát nevess, nevess kedvesem! Meggyógyulok, azt hiszem.

Mosolyogj, tépd fel a szád, nézd a dögöt a hiénán!

Mert nincs végtelen kegyelem, meghalt számunkra minden!

Kisfiú vagyok, a végét akarom, kaparom az óriás lyukat a falon.

Végre ágyunkat az árokba vetve, ösztönös harangszó ébresztett.

Körülöttünk már mindenütt az ég felé szállt a teknôsbéka fônökök dala.

Részekre hasítom a semmit, zászlókat hímezek belôle.

Ráfestem arcom a ködre, de nincs hová fordítsam tekintetem.

Mert nincs végtelen kegyelem, meghalt számunkra minden!

Kisfiú vagyok, a végét akarom, kaparom az óriás lyukat a falon.

Május, szétszórt fehér csontok az asztalterítôn.

A mi villamosunk rég álom már, csikorgással a halálba kanyarodott.

Hát nevess, nevess kedvesem! Meggyógyulok, azt hiszem.

Mosolyogj, tépd fel a szád, nézd a dögöt a hiénán!

Mert nincs végtelen kegyelem, meghalt számunkra minden!

Kisfiú vagyok, a végét akarom, kaparom az óriás lyukat a falon.

6/16/09

12:04 AM

Page 207

2009

HúsBook belív

HúsBook belív

6/16/09

12:04 AM

5

Page 208

KISLÁNY

VAGYOK

Majdnem jelen voltam mesterségbeli tudásomnál.

Kapaszkodás helyett már másztam is. Meg tudtam állni az öngyilkosságomat.

Egykedvû senkibaba bambán. Tudom, vékony cérnaszál ez egy karabineren, mert mászok. Állatokat látok. Lépnek.

4

HúsBook belív

6/16/09

12:04 AM

Page 209

Mindent, mindent kikapcsolt szerelemszédülettel fúrodom tompán, a hab-

5

könnyû fejmély kirakatjába. Jelnek venni, hogy légy szállt a szememre?

De csak beteg volt, azt mondta: züm-züm. Én azt mondtam: végeztünk.

HúsBook belív

6/16/09

12:04 AM

Page 210

Hallucinálva, telefonálva, okság mezôre pisálva. Szikkadt tehénszar-jellemeknek adok fórt modelljükhöz. Fogyasszatok. Tüntessétek el az öngyilkosságotokat.

Nem, inkább játszom. Azt játszom, hogy kislány vagyok. Kidomborítom a hasam.

6vf

HúsBook belív

6/16/09

12:15 AM

Page 211

Láthatod, etikus terhes a miénk. Emlékszem, az állapotom télen jött meg, bonyolult estén. Emlékszem, széthulló ritmikai perec volt a picsám. Kislány

Ó<9 1981

vagyok, hülye vagyok, szaladok és szopok.

HúsBook belív

L

6/16/09

E

5:20 PM

S

Page 212

Z

A

K

A

D

Halk szonettként borult az éjszaka sátra a tájra. Állok, s a tó közepérôl a hold sugarán tör elô hozzám az éjjeli kép: kis kenujukban lágyan ringva rendôrök ülnek és adnak hálát.

Lányos az arcuk, boldog a napjuk s halkan így fuvolázzák: Onga, onga, ne evezz most kérlek!

N

A

K

A

6/16/09

Z

12:15 AM

Page 213

E

R

K

É

L

Y

E

K

1989

HúsBook belív

De hogyha majd leszakadnak az erkélyek,

És akkor majd bekopognak a sintérek,

akkor majd végre belátják a vendégek,

hogy legyünk lakói megint lent a pincéknek.

hogy ez a ház nem olyan, mint a többi ház: más.

De az a nyár soha többé nem lesz már nyár.

6/16/09

12:15 AM

CSAK

Page 214

A

SZESZ

ÉS

A

SZEX

2007

HúsBook belív

6/16/09

6:02 PM

Page 215

2009

HúsBook belív

CSAK A SZESZ ÉS A SZEX, CSAK A FÛ ÉS A POR, KÖNYV ÉS A SPORT, PERMANENS BASZÁS, URBÁNUS, MINT A HALÁL, AKÁR A SZEX, AKÁR A GÁZ, ÉN KEDVELEM EZT, Ô ÉLVEZI A SZÁM! LÁGY MINT AZ ÉLET, BORZAS, MINT A TUDOMÁNY, MÉG MA ÉJJEL FELGYÚJTOM VELED A SZOBÁM JÓ A KEDVEM, HA RAJTAD A NEDVEM, IZGATÁSRA, MOTOROS MOZGÁS

HúsBook belív

N

6/16/09

E

12:15 AM

M

Page 216

T

U

D

O

M

É

V

E

T

Nem tudom évet, nem tudom teret | Nem vártam volna, összetesz kezem | Tarkómhoz érek, fejemen járok

Pszeudoreál, markomban a torkom | Hullani beléd, perselybe a por | Színes a belem

Bámulni halam: tombolán nyertem | Orosz ruletten holnap éjjel újra feltesz

,

6/16/09

N

E

12:15 AM

M

Page 217

T

U

D

O

M

T

E

R

E

T

Elért a jövô, szavak ma mához | Meghitt kényszer | Elképzel barátom: a koponyám hangja milyen mulatságos

A mára kiadott végtelen kegyelem | Kéjszerbôl legjobb a rossz

Hátrább az agyakkal, elôre a testtel, selymes torokkal

1988

HúsBook belív

6/16/09

12:15 AM

Page 218

B A S S Z

M E G ,

Z S Ö T E M

1981

HúsBook belív

HúsBook belív

6/16/09

12:15 AM

Page 219

Bassz meg, zsötem, De Sade, te édes, a szádba be édes,

Hamvadó

cigarettavég,

szomorkás végbélfekély, Parlagi test, irha ponty, precíz halott, szoftvertakony

J

khM

HúsBook belív

6/16/09

12:15 AM

Page 220

I S T E N ISTEN

S Z E M É T

SZEME MINDENT LÁT,

KIVÉVE SAJÁT SZEMÉT:

ISTEN

S Z E M É T,

ISTEN

S Z E M É T.

HúsBook belív

6/16/09

SÁTÁN

5:46 PM

SZEME

Page 221

MINDENT

LÁT

,

KIVÉVE

SAJÁT

SZEMÉT

:

SÁTÁN

SZEMÉT

,

KIVÉVE

.

HúsBook belív

M

6/16/09

5:46 PM

I N D A N N Y I A N

Page 222

,

M O S T

.

M I N D A N N Y I A N

,

M O S T

.

M

A J D

,

V O L T

,

2 2 0.

6/16/09

1:25 AM

Page 223

Nehéz idôk, nehéz terek.

Sátán, Isten, 69.

Szokj le, szopj le.

2009

HúsBook belív

HúsBook belív

6/16/09

1:25 AM

Page 224

O

Ott: UFO, Itt: darab, fényes, vagy golyó.

Na, ez például: nem olyan, mint egy agy!

T

T

Ez most van.

Na, ez az, amitôl meg kell halni.

Vagy, vagy golyó.

Kommunikáció.

6/16/09

1:25 AM

Page 225

U

F

O

1980

HúsBook belív

Ez most van, valódi a forma.

Nem is fogod, nem is fogod meg…

Empíria.

Na, mi van!?

Empíria.

Na, mi van!?

HúsBook belív

M

6/16/09

1:25 AM

Page 226

Ó

Mire húszig számolok, elérkeztek oda, ahová mindig is vágytatok.

R

E

Mire húszig számolok, megérkeztek, és megnyugodtok.

S

HúsBook belív

6/16/09

1:25 AM

Page 227

Egy: végre meghalt az Isten Kettô: végre meghalt az ember

Három: na, most remegjetek és irtózzatok!

Négy: fogaitok közt mormogjatok!

HúsBook belív

6/16/09

1:25 AM

Page 228

Öt: gyûlöletet tisztán tartsatok!

Hat: legyetek csúfak és gonoszok!

Hét: bárányokra mindig hallgassatok!

Nyolc: lelket és hazát eláruljatok!

HúsBook belív

6/16/09

1:25 AM

Szem, szem, szem, szájnak ingere a szem

Page 229

Kilenc: nevet és családot eldobjatok!

Tíz: felejtsetek el minden mondatot!

HúsBook belív

6/16/09

1:25 AM

Page 230

Tizenegy: törjetek össze minden csontot!

Tizenkettô: minden nap alázzátok meg magatok!

Szem, szem, szem, szájnak ingere a szem

HúsBook belív

6/16/09

1:44 AM

Page 231

Tizenhárom: este és reggel gyalázkodjatok, paráználkodjatok, lopjatok, csaljatok!

Tizennégy: utcákon tüzet gyújtsatok!

Tizenöt: borotvával élesen vágjatok!

HúsBook belív

6/16/09

1:44 AM

Page 232

Tizenhat: nyelveket félbe harapjatok!

Tizenhét: anyagot hidak alá rakjatok!

Tizennyolc: tüntessétek el magatok!

Tizenkilenc: na gyerünk, gyerünk takarodjatok!

HúsBook belív

6/16/09

1:44 AM

Page 233

Húsz: most megérkeztetek… …itthon vagytok!

HúsBook belív

6/16/09

1:44 AM

Page 234

Rejtjeleket nem látok, hasad véres párna, Bennem van már a tû, folyik szét a sárga.

Terápiát, papot, anyát, lazacot a rákra!

Testemben robbanások, kezedben a pálma,

6/16/09

1:44 AM

Page 235

1980

HúsBook belív

Kakas szenved a fiókban, a gyilkos hadiárva.

Megint ez a kórházi lárma,

Ma nincs tej, ma nincs spárga.

6/16/09

1:44 AM

Page 236

1984

HúsBook belív

HAJÓT

ÁCSOL

AZ

ÖNGYILKOS

HúsBook belív

6/16/09

1:44 AM

Page 237

Hajót ácsol az öngyilkos, sirály kôröz a falamon Kicsapódnak a fehérjék, téli fényes kivégzés Párbaj a forró aszfalton, rokkantkocsi a lábnyomom Fogam a húsodhoz ér, a víz fáj, és csend, és tél.

Éjszaka Budán, és reggel Pesten, Pesten zsidó, és vidéken gengszter Fejemen kalap, tetkó a testemen, A tolószékkel hátrébb, picsába innen!

Az asztal vidáman horgolja a terítôt, Hiába lógott, levágtam a kötélrôl,

1986

Három nap süt és kettô hallgat, Törnek a kromoszómák, szállnak a varjak.

6/16/09

1:44 AM

Page 238

F

Ö

R

D

Ô

K

Á

D

HúsBook belív

Fördôkád a fördôkáda, vizet pocsétol magába. Kari gyerek azt kívánja: Beléfeküdni a kádba.

Meglátni majd anyukája: Pucér gyerek meg a káda. Széjjelhúzni puncikája, Hatalmasra nyit a szája!

6/16/09

1:44 AM

Page 239

2008

HúsBook belív

Azon csúszik be a kádba, Kádában a fiacskája. Messzi cseng a kiáltása: Visszatérek a mamába!

Ez a Kari gyerek álma… Vértengerek királykája.

HúsBook belív

M

6/16/09

U

1:44 AM

N

Page 240

K

A

,

C

S

Én ül, levegô be tüdô, levegô ki, tüdô.

Fejben probléma sok.

Munka, család, munka, család, sok. Én ül, szuszog, nem szeret, nem szorong.

Gondolni semmi, érezni semmi.

Levegô be tüdô, levegô ki, tüdô.

A

L

Á

D

6/16/09

12:32 AM

Page 241

1983

HúsBook belív

Én ül, mosolyog, térdemen slejm.

Lenni hús. Na mi van?

Nem érezni, gondolni illattalan, levegô illattalan.

Csend lenni, lenni nyúl, csend lenni, Mindenhol csend lenni, és lenni halál, Lenni halál.

HúsBook belív

N

6/16/09

12:32 AM

E

Page 242

M

A

H

A

R

| Nem a harc, nem a remény | És nem is az a vágy ébreszt | | Mely a kôt lelkemben összezúzott eredô | A falon áttûnni vélte |

C

6/16/09

12:32 AM

Page 243

1988

HúsBook belív

| De a kés, meg a sörét | És szájamban a vér íze | | Az fakaszt örömnek folyókat és tavakat, | Amíg nincs közel a vége |

HúsBook belív

T

6/16/09

E

12:32 AM

C

Page 244

S

A

K

T

O

M

B

O

L

J

HúsBook belív

6/25/09

6:48 PM

Page 245

Te csak tombolj, köpök rád, nem vagyok a rabszolgád!

Egy lyuk mit kitömsz és kész, és mindig másba édes az ürítés.

Vedd be ezt a szert, majd nem ordítasz! Életed elveszi könnyebbség, vígasz.

Ne csapj zajt, az nem való, rikkants pusztán: Halihó!

Lódulj, saját csúszdád van: szája ott a zúzdában.

Na most mi van?

Nincs semmi?

Majd csak lesz valami, majd csak lesz valami.

Rajta rendôr, rajta testôr!

Minden mocsok drágám, minden halott kedves.

Nincsen mese, nincsen fagott, nincsen mese, nincsen fagott.

Leszívtátok az agyam, most szívjátok le a faszom.

Elhasználom a testem, magam a helyemre rakom.

Ujjnyom és vér a pezsgôn.

2009

Rajta testôr, rajta rendôr!

6/25/09

6:45 PM

Page 246

Majd meghalok, most beszarok…

Sírva fakadok Klikkelj haza most

Szétverem, elrakom, ez a holnapom, Szétverem, elrakom, újra összerakom. nagyon, nagyon, nagyon, nagyon

2009

HúsBook belív

6/25/09

6:45 PM

Page 246

Majd meghalok, most beszarok…

Sírva fakadok Klikkelj haza most

Szétverem, elrakom, ez a holnapom, Szétverem, elrakom, újra összerakom. nagyon, nagyon, nagyon, nagyon

2009

HúsBook belív

HúsBook belív

6/16/09

12:32 AM

Page 248

Photos, typography, design and lyrics (Fleshconcert, Millennium Fleshconcert) Árpád Fákó The lyrics of the Millennium Underground Railway were written by the band under the direction of Zsolt Döbrentey Musical CD-supplements: Fleshconcert 1984, Millennium Fleshconcert Flesh Tunes, Millennium Underground Railway 1985–1998, CTP: GMN Pest Repro Studio Printing: Pauker Printinghouse Ltd., Budapest, www.pauker.hu Thanks to Gábor Vértes for his unstinting encouragement English translations: Mária Lipták, László Lugosi Lugo, Krisztina Sarkady-Hart & Adrian Hart, Zita Vincze This book is not a collection of reproductions, but rather an original piece of art All rights pertaining to the artworks are the exlusive property of the artists Unauthorized copying, hiring, lending public performance and broadcasting are prohibited ©Árpád Fákó ©Péter Molnos ©László feLugossy ©Péter Tímár ©Zsolt Döbrentey Árpád Fákó & Divald edition 2009 Budapest ISBN 978-963-06-7123-1 www.felugossy.com www.hushangverseny.hu www.kreutz.hu Special thanks to Mária Lipták, Andrei Kiselyov, Péter Molnos, László feLugossy, Péter Tímár, Zsolt Döbrentey, Gábor Bellák, János Sturcz, Zita Vincze, Lenke Szilágyi, János Kósa, Éva Sólya, Lajos Novák, Júlia Klaniczay & György Galántai (Artpool), Géza & Anna Kádas for their kind and essential participation Á. F.

HúsBook belív

6/16/09

12:32 AM

Page 249

Á

R

P

Á

D

F

Á

K

Ó

F

L

E

S

H

T

U

N

E

S

HúsBook belív

6/16/09

12:32 AM

Page 250

Robert Capa: Death of a Loyalist Militiaman (aka The Falling Soldier), 1936

Robert Capa: Man slipping on Dogshit, 1936 The player observes the puppets. It would seem that he has desires too, but that he only satisfies them by operating his puppets. He himself is perfect and the fate of the puppets depends upon him. Everything – which is what he knows, is obvious and constantly present. He wants nothing since he does not have to decide, everything is at hand at the same time. Yet he plays.

With whom? The puppets. He exploits their advantage using every combination, creating and destroying, again and again playing the same game with ever-new puppets. Sometimes it seems the results are always different, and at other times the game seems like endless repetition.

From time to time he grants new ideas and tools to the puppets so that they can put their abilities that he has imbued them with to the test.

He carefully allocates the roles, the costumes and all the paraphernalia that the game requires.

After the puppets have had the right amount of preparation they join the game and complete the mission assigned to them, while new puppets prepare to take the places of the puppets that have failed.

Thus, the game is permanent and continuous, the winner is always winning, but as if remaining unsatisfied he continually begins it anew.

The puppets are watching. They watch – as much as their abilities allow them – one another, the details of the game, and their own reflections.

They try to piece together some kind of picture about what they are capable of understanding in the given moment. Therefore, an endless number of pictures comes into being.

There are puppets that keenly watch the player, while there are others that seem to recognise the pattern of the game, but all of them pigheadedly collect the results of their observations. According to individual temperament, they give an account of their achievement, nicely, gently, violently and roughly, permissively and

perhaps exclusively. All these versions are equally valid, being part of the game.

I too am watching, and I want to play as well.

I am the kind of puppet that believes that it sometimes sees what only few others see or at least like only some, and perhaps others need me to show them something during the game.

It has to be like this, because this is the role I got – or I should believe that I got this role.

It doesn’t matter. Árpád Fákó

Péter Molnos 1971, Budapest Art historian does research, thinks, always writes, is observed

in ethyl alcohol, sizeable narwhal tusks and embalmed, sad gnomes. We think there are rules that cannot be violated, but the only rule is that there are no rules. It is one of the messages of this book. And another one, in addition, is that there actually are.

Third reading – A journey through the history of art The air of Baroque art permeates this book, and not only because of the composition or theme used in some of the photographs. Browsing this book makes me feel like I’m in a modernised emblem book. This fashionable Baroque genre of great importance contained printed illustrations accompanied by mottoes, verse and epigrams conveying moralising messages to readers.

The main aim of their makers was to make the intelligible visible and make the visible intelligible.

They provided an intellectual delicacy to the eye, as well as the chance to decipher, the joy of playing and the euphoria of uncovering hidden meaning. Fákó’s book does the same thing.

FEAR AND DISSECTION ALIVE First reading – A course book It’s too bad that I had to wait until now to read a book like this. It would have been better fifteen or even better twenty years ago, because – in the first reading – I saw it as a course book that I should have immersed myself in before enrolling in my formal, traditional, “academic” studies. Because something emanates from this book with breathtaking force that we tend to forget: how art manipulates us, and what tools it uses to put us in intellectual and emotional rapture.

Second reading – Kunst- und Wunderkammer More than anything else an art album resembles a portable museum. System and structure – boredom – reside in it. It is pervaded by objective order (or believed to be that) built from digested and interpreted connections; there is utter silence, and should there be a questions, ready-made answers are provided. This book is different: it’s not like a museum, or a collection of dead objects, static images, spelt out messages carved in stone, but instead comes down on you as a flood and a torrent. When you browse through it, you’re overcome with the same kind of excitement that only walking about in a Baroque Kunst- und Wunderkammer can cause with its stuffed crocodiles, creatures swimming

Fourth reading – Philosophy of life Powerful, at times offensively inconvenient pictures loaded with symbolic allusions.

Embarrassing flirtation with kitsch, unrestrained blasphemy, free play with tradition, the sacred, subconscious fears and conscious lies.

Everything revolves around the body, life, death and decay, which in all honesty we would never like to face. Sharp contrasts and telling crossbreeding: the two versions of the iconic Capa picture, which is the book’s motto, shows that in Fákó’s world: 1. everything depends on your viewpoint; 2. the pure, unbiased eye is a mere illusion; 3. the logical relation of cause and reality becomes meaningless; 4. even in the best case scenario we only think that we know something.

The photographs taken in the cemetery and the one of the beautiful headless Roman soldier are as if Atget had taken them. The shot of the quay evokes the Paris of Brassaï, while the fine tones of interiors are reminiscent of Kertész. Of course it is only an exciting game that can be extended to painting and film too, and can equally set Caravaggio and Peter Greenaway into play.

An attitude can be traced throughout the history of art, at times more and at other times less discernibly, in which the fears dwelling in the human psyche assume a visible form

HúsBook belív

6/16/09

1:46 AM

Page 251

by being directly projected onto the body. Such images are the medieval depictions of suffering people – including the torture of Christ –, those showing a horrifying cavalcade of monsters, and the pictures of the Passion evoking sympathy and capitals of columns in churches evoking bizarre demons. But if we travel some hundreds of years and arrive in the present, the “disgusting” performances of the Vienna actionists, Witkin’s beautiful-horrifying photographs and Bacon’s shocking paintings are also akin to the pictures in this book. Fákó’s photographic compositions of human and animal body parts fit into the same tradition as they are shifted toward playfulness despite their theme being tragic or at least instinctively feared. In Fákó’s book the trendy men and women of the fashion pages of the forties are confidently and naturally placed next to the dissected figures of Vesalius and the resulting confusion that pervades and at the same time inspires all raises the questions: is what we see serious or is it a joke; is it a tragedy or a comedy?

All in all: what is it that we see?

Péter Molnos

László feLugossy 1947, Kecskemét fine artist, performance artist, feels, writes and quietly goes on the rampage, a companion in alternative worlds

THE ALTERNATIVE TO THE ALTERNATIVES During the eighties there was an enormous and very positive musical development. It was good to be a part of it.

Of course this story began in the sixties and what I liked about it was that things just happened, they weren’t created. The inner needs of young people generated the great diversity of manifestations, making up for the immeasurable mass of artificialities, and the torrent of lies.

Despite this, lies, appearances and superficialities always found a way to seep in, and having broken out to the surface they exist to the present day, and indeed perhaps even more intensively.

This of course is extremely sad, and is an expression of futility, a kind of helplessness but

perhaps it also tells us that without these released energies the world could be an even worse version of itself than it actually is.

I not only worked but lived in the Bizottság (Committee) Band, since making music and doing fine art became our way of life and we could do both at the same time. We also had the strength and the energy to experiment, so that the so-called Bizottság music, which was called alternative, would have some weightier, more abstract, spontaneous and plain-speaking alternative. I myself was experimenting with the formation called Inkaszámtan (Inka Algebra) in parallel with Bizottság. In the early eighties a huge Sunday afternoon concert was organized in the Bercsényi Club, which was a regular venue at the time for new and wavy bands. Inkaszámtan also managed to engineer a three-hour long performance. My idea for the musical arrangement was five base guitars and three drums.

I also invited János Szirtes, a fine artist and performance artist friend of mine, to appear in the third third of the concert. It was the first time we worked together and since then we have done so to the present day, but of course we are following our own, different, paths. Árpi Fákó brought 300 brushes to this performance to be used as stage props. The 300 brushes were a perfect and excellent surprise because it looked good on the stage as I was walking and stumbling over them with my skis on while improvising texts. This musical event was a total improvisation, with its faults and strengths. I had always wanted exactly this kind of incalculablenesses, so that I could risk as much as possible as a performer, since I never had the compulsion to live up to expectations. In any case, that’s what it was like, or even more like it.

I got to know Árpi Fákó in the early eighties.

I opened several of his exhibitions. He was young and full of enthusiasm. He did a lot of other stuff besides photography; for example, he wanted to form a band, and he actually created the band called Hús (Flesh), with which I also performed in the mid eighties in the Kassák Klub, but as Dojó Otthon (Dojo’s Home), if I remember well.

Later Árpi left to complete his studies at the College of Fine Arts because in the meantime he had trained to be a pro graphic artist and book designer. But he never gave up music, he only set it aside for a while, and then picked up where he had left off later. He rehearsed with old and new musicians, and recorded new songs with them. Then, the idea popped up, as the most

natural thing, that these songs should be published in an album in which the past and the present are mingled, not to mention the future.

This book project brought up the idea that it could become the alternative of the alternative.

Now, in the information age, music spreads completely differently than before. You can find almost everything on YouTube or MySpace. The time of records and CDs is long gone. Everything is present in an incredible concentration: music, film, a huge selection, horrendous amounts of information, you only need to know how to select what you want, but this also provides a kind of freedom. Fákó’s book is also the result of a kind of choice and freedom. The alternative to the alternatives.

László feLugossy

Árpád Fákó, Atilla Kristóf Nagy, László feLugossy: Fish Smile performance, Liget Galéria, Budapest, 1984 Loose script: 1. Two people sitting in white underpants on chairs on a black nylon sheet wearing masks which are schematic representations of a man and a woman. They are holding a rubber sausage and a water pistol, and there is a tabletop-like thing in front of them. They are splashing, spraying, snapping, slushing and slopping about and the fish-smile verbatum is blaring out of the loudspeakers, the voice of Laca (László) FeLugossy coming from a tape recorder.

2. There are hundred girls, but maybe only three.

They are commercially pretty, with huge tits.

They’re appearing from all directions, flapping about throwing cakes, demonstrating greenyellowcakeslamming, they slam them hard, half of it spatters on the walls, half of it lands on the others, half of it stays there, sagging, and half of it is spread on the two in underpants, because cakes have a lot of halves.

3. The song entitled “I'm Waxing Out My Fish” is heard, and that ends the Fish Smile.

The underpants are fastened with belts, they are dancing in the splashes, paddling in the mud and falling into the spat and vomited foam from a cream siphon. The green pulp is slippery, everybody is a bit smudged, and then they leave.

HúsBook belív

6/16/09

1:46 AM

Page 252

Gábor Bellák & János Sturcz 1959, Sopron 1958, Budapest they are on it, they observe art, examine and deliberate, vindicate and classify, write, orally perform, but at times wine and honey drink also play a part

SELF-PORTRAIT An exhibition by Árpád Fákó in Liget Gallery, Budapest, 3–15 February 1987.

Opening event: performance entitled exPresso

by Gábor Bellák, János Sturcz and Árpád Fákó An art exhibition – or one imagined to be that – is a multi-layered communication interface.

The potential messages on the numerous communication channels can be interpreted in an incredibly versatile way. You can play truthfully, manipulatively, with allusions, symbolically or primarily, directly, silently, hidden or harshly, pushily, cleverly, and using or abusing the opportunities we have. Because playing is like this.

It can be taken bloody seriously, it can be taken lightly, it can be noticed but also ignored. Since there are a lot of us, it’s okay this way and that way too: as long as there is horseshit, there will be sparrows, goes the Hungarian proverb.

Two art historians, Gábor Bellák and János Sturcz, are sitting in the corner of the exhibition hall on two uncomfortable iron joint-stools by a cheap, round presso table. They are exchanging their opinions about the exhibited works in accordance with their profession and the current trends. The artist, standing by the wall, is respectfully listening to their conversation. The documentators are working on the scene, taking photos, making a recording on tape, making a video. Suddenly a waitress appears and serves wine and cake to the art historians.

The artist pulls out his wallet and discretely settles the bill, and the waitress leaves. There is a big box of Sport chocolate bars at the feet of the artist. He offers them to the members of the audience, who happily accept them.

Everybody eats and drinks what the artist offers them. The artist places the leftover chocolate bars as part of the exhibition so that future visitors can also have access.

Péter Tímár 1948, Ajka, architect, photographic artist, teacher, holds Photographic Art in his hands wife, Tünde Bényei photographic and textile artist

MY BOY, WHAT DO YOU WANT TO BE WHEN YOU GROW UP? I ALREADY AM GROWN UP, DAMN IT. On the morning of 15 October nineteen hundred and seventy-nine I confidently stepped through the doors of the photography faculty of the “little academy” (Vocational Secondary School of Fine and Applied Arts). Well, it is true that at thirtyone you are self-confident, but anyway the point of being a daring amateur is that you aren’t scared. Thus, I started my activities as a teacher, in the footsteps of József Pécsi, and between the same walls, nota bene the cupboards along the walls had not been changed for the last sixty-five years. And there were the photography students of class 3C sitting at the desks. Of course a class consists of more than just this – students learning to be textile artists and painters –, a teacher’s head is crammed with names, names and fates, names and fates and memories. Like in the army, in schools people are seen as being more alike than they are in reality. Satchels, field marshal’s baton, bullshit. At the end they felt that the world was spinning after the school leaving exams, and the group was hurtling into disorder; there were even tears over beers in the Drop of Comfort pub, because they liked to be together, but Life is Life, as we know.

After that everybody runs their own path, in their private and professional lives, which is one thing, and another thing is spiritual peace: one of them is external success, while the other is internal. They are employed successfully or unsuccessfully, obtain or never obtain degrees and positions, they have good and bad marriages, children that grow up in a flash and those that remain small children forever (just so everybody understands: dead), sad and happy Sundays, dreams that are fulfilled and unfulfilled.

And the teachers: beginners and old stalwarts, gentle-permissive general subject teachers and

the art teachers – this is a system of ties that is very difficult to imagine for those who attended an ordinary secondary school.

Of course the World has changed a lot since then and this does not really mean that people are deceptive but it’s merely the change of the name-boards. Household goods shops becoming dildo shops is one thing. But it’s an outrage that Ludas, the pub that was the closest to the school and the most frequented one, became a bank tastelessly adorned with nickel and colour paneling. Of course, being smart as we were and due to the proximity of Báthory Street (where the Photographic Studio of Young Artists was), we favoured the Tüköry pub. Maybe there is some truth in it that there was never a complete change in the system in Hungary because this is still a pub – but this should be checked out as it’s been a long time since I was there.

The institution called school – if we could just return to it for a moment – is not yet taken seriously. A lot of idiots are affiliated with it administratively speaking but it never occurred to anybody to calculate the value of a secondary school Hungarian essay according to its artistic merit and pay compensation to the teacher if he puts a red line through spelling mistakes, which is vandalism, the injury of free opinion (about the rules of spelling) and the humiliation of human dignity, to give but three tips off the top of my head. This sounds like a joke but we have good reason to suspect that alongside a lot of rubbish things of value sometimes disappear in the rubbish pans of schools and the bins of families of secondary school children. If you get on a bus around seven or half seven in the morning it is mostly beings disguised as monkeys that you see making their way to secondary schools, but – quite importantly – these beings are living the most brilliant period of their lives. Looking at some of them - this statement is awful - but looking at some others, it is a serious observation: what they are doing might well preserve its value later in life. For example, take this Árpád Fákó. Of course it’s a form of natural selection that he did not scatter away and lose the photos he took during his secondary school studies. Moreover, these early pictures (early compared to what?) are just as indispensable as all his other pictures: without them some of the living would live less and some of the dead would be more dead, and some slices of life would be missing from both the past and the future in equal measure.

HúsBook belív

6/16/09

1:46 AM

Page 253

You are all a lot older now than I was then – my secondary school female physics teacher said this at our umpteenth class reunion, and this is true, and indeed ever more true. At my abovementioned entry into their classroom they were sixteen, I was thirty-one; now they are forty-six: I have become significantly younger, relatively.

I would disregard other comparisons, but it is right like this, relay baton, the great Rotation of Life, bag of horse shite. These days the latter of these is just an abstract concept, perhaps it can’t even be seen in a museum, a lot of clever people thought that it would always be around, continually coming downwards from the horse, then by the time they see the light it’s already nowhere, it can’t be registered, entered in a catalogue – inventory number, photograph, size, material, technique fed into the computer – and the Object goes in the vaults and waits for the exhibition: glass case, spot-lights, museum guards.

All this bullshitting (up to this point anyway) has no other reason than to put off the great confession: there are not too many things that can bring more joy in life – apart from your own children of course – than seeing an old student of yours soaring, and there’s been enough soaring here that’s for sure. To be given the opportunity to be included in this book, to be able to write in it, is a great honour, especially since the only complicity I had in this soaring is akin to that of the circus director in the equestrienne’s production: officiousness before it and bowing after it. But let me admit, I’m bloody enjoying it.

Péter Tímár

IS IT

THAT LATE!?

ALREADY

Árpád Fákó

MILLENNIUM FLESHCONCERT F L E S H T U N E S Lyrics by Árpád Fákó Andrei Kiselyov 1959, Odessa, guitarist, songwriter, psychologist, the founder and main driving force of the Hungarian alternative band of the 80s called Millennium Underground Railway

Birth 14 January 1963, Sepsiszentgyörgy: imprintingperformance Education 1977–1981 Photography, Vocational Secondary School of Fine and Applied Arts Teachers: Albert Kresz, Péter Tímár 1985–1989 Applied Graphic Design and Typography, Hungarian Academy of Applied Arts Teachers: György Pálfi, Péter Virágvölgyi Personal exhibitions with performances 1981 Order with Lenke Szilágyi, Bercsényi dormitory, Budapest Pepsi Feeling, Karl Marx University of Economics, Budapest 1983 Flesh Images, Young Artists’ Club, Budapest 1984 Fishsmile, Liget Gallery, Budapest 1987 Self-portrait, Liget Gallery, Budapest

Like That I am like a killing wild beast, don’t really want me to be your servant.

I am like an engine-man, inside is complex, outside is fair.

I am like a fish in the pool, my poor lungs will be blown up soon.

I am like pepper and salt, nothing is nice and nothing is smart.

I am like the modern life, never put a sharp edge on your knife.

Group exhibitions 1981 Dokumentum 3., Pécs 1982 Second FFS (Studio of Young Photographers), Buda Castle, Budapest, Dortmund 1983 FF ’80 (Young Photography) Miskolc, Esztergom, Budapest, Poland 1984 Watramo, Finland 1986 joint exhibition of Lenke Szilágyi, Péter Forgács and Árpád Fákó, Finland 1988 Zeitgenössische Ungarische Fotografie, Vienna and Salzburg, Austria

I am like the mother earth, you can step on me, the grass will sprout.

Publications Mozgó Világ (Moving World) 12/1980 Fotómûvészet (Photographic Art) 3/1980, 4/1984 Ifjúsági Magazin (Youth Magazine) 10/1980 Magyar Ifjúság (Hungarian Youth) 2/1983 Valóság (Reality)1979 – 80, photoillustrations Mûvészettörténeti Értesítô (Bulletin of History of Arts) 4/1982, FFS (Studio of Young Photographers) Anthology 1977 – 84, 1984, group photo album Magyar Nemzet (Hungarian Nation, periodical) January 1984

I am like the brutal death, he never searches but always gets.

I am like the light blue sky, you can have tricks, but can’t slow me down.

I am like the flooding stream, you may deflect but it will carry away.

I am like the hottest fire, you’re no more virgin if you come closer.

Sophie Kaa 1988, Kittsee soprano singer, seeking her way

HúsBook belív

6/16/09

1:46 AM

Page 254

I’m Waxing Out My Fish I’m waxing out my fish, not insulting my wish, Ass-flesh, fine fish-flesh, oh well!

I’m waxing out my fish, I’m splitting my insides quick, Slicer, carver, scraper, well!

I’m waxing out my fish, and throw my body to the ditch, Brogues, shoes, boots, high-heels, oh well!

Finely terrific, finely terrific, Terrific fine. Wednesday is a big-big operetta!

Come With Me...

By now you cannot go down, By now you cannot go far, By now you cannot come here, By now you cannot nick in, By now you cannot snap me, By now you cannot take me, By now you cannot peep me, By now you cannot schock me, By now you cannot come up, By now you cannot work off, By now you cannot clutch me, By now you cannot pin me, By now you cannot step off, By now you cannot skip off, By now you cannot hear me!

Gaily lustrous, gaily lustrous, Cheap serum. Thursday is a big-big operetta!

Sometimes reappears, sometimes reappears, a head from the flow. Friday is a big-big operetta!

Simply primitive, simply primitive Primitive grief. Saturday is a big-big operetta!

Slowly beautiful, slowly beautiful, Extremely nice. Sunday is a big-big operetta!

Tender Thorax

I’ve had enough of your watching, I’ve had enough of your questions, come with me dear, I’ll be your murderer!

I’ve had enough of the feelings, I’ve had enough of the bleedings, come with me dear, I’ll be your murderer!

A Child is Also Human Earthworms here, maggots there, crawlers and the wizards. Come and teem all around, we can’t get rid of them.

No, no, no, no, no. Yes, yes, yes, yes, yes.

People here, hessians there, tenants and the sailors. Use thick ropes, violent modes, shameless tricks and gouges.

No, no, no, no, no. Yes, yes, yes, yes, yes.

Creators, jubilants, kibitzers and servants.

Build their world, take away other people‘s programs.

No, no, no, no, no. Yes, yes, yes, yes, yes.

Adults here, alerts there, small babies and fellows, push all day suggesting they are nice and normal.

I’ve had enough of the measures, I’ve had enough of the worries, come with me dear, I’ll be your murderer!

I’ve had enough of the tortures, I’ve had enough of the questions, I go with you, you be my murderer!

Balázs Bálint 1978, Budapest, keyboards electronic, romantic happiness researcher

Operetta Gabriella Ablonczy 1974, Miskolc, spiritual pianist, psychiatrist, wise realist, mother of brothers

Slowly beautiful, slowly beautiful, slowly beautiful, Quickly fine. Monday is a big-big operetta!

Quickly delightful, quickly delightful, Sweetly wrong. Tuesday is a big-big operetta!

I recall the scene of a tender thorax and a huge soft carpet. Makes magic on me, but after all doesn‘t alert nightly yet.

One heavy corpse and three hard bricks are up there afloating – very high above me. They approach me, but never ever dare to touch me.

I look into your intimate room, read the pages of your beloved book.

All the words I syllabify, and seize all that you have in your mind.

Buzzing square here, huge crowd over there, peacefully they browse the lawn. Tame me, lame me, but sometimes I even turn against them.

Such a strange land, I have to live and die in chill of fear. Tough nut to crack, but I enjoy its taste and crown it with bliss and joy.

I look into your intimate room, read the pages of your beloved book.

All the words I syllabify, and seize all that you have in your heart.

HúsBook belív

6/16/09

1:46 AM

Page 255

Árpád Fákó 1963, Sepsiszentgyörgy, Photograph, letter, book, drawing, music, lyrics, vocals, guitar, bass guitar Impetus & doing The smallest giant or the biggest dwarf?

Tamás Gergely 1965, Budapest, bass guitar player, A child of nature, Hedonist dream interpreter, self-artist

Swinging Ropes

Many Mechanics

I sit in my bedroom all alone, Birdy flies in through the back-window, Come here and find a clue, I look for an excuse.

I mount an attack against the synthetics, There are many, many, many, many mechanics.

I melt iron and steel into liquid.

There are many, many, many, many mechanics.

I stand on my armchair, And have no more nightmares, Birdy flies out through the back-window, I stand in my bedroom all alone.

I throw about the wineglasses I drink from, There are many, many, many, many mechanics.

I peel the skin off the dusty greyish pieces.

There are many, many, many, many mechanics.

Swingin‘ ropes above us, fine clichés, formulas, Ideas vanishing, characters flashin‘ in, Glidin‘ ropes around us, old clichés, formulas.

I climb the huge mountain peaks tomorrow, There are many, many, many, many mechanics.

I don’t crash down from the windy ledges, There are many, many, many, many mechanics.

We sit in my bedroom, we two, Eating the birdy flesh: fresh food, Who she was? Who is who?

I will be all alone – we two.

I take care of the bright torches forever, There are many, many, many, many mechanics.

I grab the green pits, never let them leave us.

A zilbo, zilbo, zilbobobo, bobo bobo, bobo bobo.

Come here and find a clue, I look for an excuse.

Glidin‘ ropes around us, Old clichés, formulas.

Stomach Diseases Stomach diseases, stomach diseases, black nights and white lights, Stomach diseases, stomach diseases, murderers, murderers and white lights.

Stomach diseases, stomach diseases, murderers, black nights and white lights.

Stomach diseases, stomach diseases, happiness, happiness and pleasures.

Stomach diseases, stomach diseases, heartfailures, and birdseeds.

Stomach diseases, stomach diseases, stomach diseases, stomach diseases.

Sleeping through silent nights, nervous conversations, stomach diseases, stomach diseases.

Zoltán Varga 1978, Érd, Coming from the water, seller and buyer, Analogous and digital prophet, Music creator

Somewhere there, in Asia they thoughtfully watch the sun, Somewhere there, in Australia a kangaroo mother gibbers.

Somewhere there, up north, down south, back east, far west, People live about, but can have no rest.

They look at here and there as well, And talk about life now and then.

They refer to this and refer to that, too, Then they construct and meanwhile demolish, too.

They really mean struggle for their lives, If they are too many, they draw off some blood.

They go far away, then come back to this land, Sometimes they win all, next time come mucker.

László Kreutz 1957, Budapest, acclaimed drummer of a lot of important hungarian alternative bands, philosophical electronic songwriter

Torture is Forbidden I’m sitting sedately in my home bathroom, Without worries looking under the sofa.

Swampland in the subway subway in the swampland, Torture is forbidden, torture is not allowed.

I’m waitig for the ends of every weekday, Sooner or later the best seasons terminate, Soft body in the bed, on the soft bed bodies.

Torture is forbidden, torture is not allowed.

Tranquillizing faces, I am tranquillizing, As occasion offers I give you suggestions Relish and amusements, the leg bones are too short.

Torture is forbidden, torture is not allowed.

Somewhere Somewhere there, in Africa nig-nogs beat their djembe drums, Somewhere there, in America scholars polish the nucleus, Somewhere there, on the North Pole eskimos engorge a seal, Somewhere there, in Europe they stammer how great it is,

People say there won’t be more weekdays, Full blossom trees will be delicate, Everyone celebrates dauntlessly, Classes and massse march on the streets.

The festive mood is amazing, The crowd is extremely friendly, If only there were more weekdays, My eyes swim with tears, my palm is clammy.

HúsBook belív

6/16/09

1:46 AM

Page 256

Flesh

Flesh, self scrutinizing flesh, flesh feeling, I look at flesh, fibre flesh, Flesh, flying flesh, ready for lift-off, muscle flesh, Flesh, cave flesh, I recall flesh, I defend with flesh, fat flesh, Flesh, stocking flesh, flesh with sea view, vanity flesh.

I scrutinize my self scrutinizing, feel the flesh, look at the flesh, accuse my feelings, Brown flesh, brown flesh, brown flesh...

Flesh, raped flesh, educating flesh, sweating flesh, Flesh, porn flesh, sprinkler-shearing flesh, sweet flesh, Flesh, blooming flesh, hunted up flesh, idol flesh, Flesh, hunting flesh, tearing flesh, bloody, bloody flesh.

Dezsô Straub jr.

1976, Budapest Gitáros, zenefej & lélek, untermann, zsonglôr

and a Rickenbacker bass. He had experience in playing in a band, in the progressive rock band called Lobogó (Banner). I saw him as a pro. So for about half a year or a year we were seriously applying ourselves recording “high art” on the reels, in the company of a lot of guys who were just interested and some who actually joined in.

It almost seemed that every living being on earth played music and it was only a matter of time before we would all get together for a nice little jamming session!

Then we invented Joni, “the best guitar player of the Danube Bend”, from the Bizottság band, which was in its heyday at the time. Joni brought us our first drummer, and Atilla knew a singer, so our band was ready. One of my schoolmates heard about this and let us use their cellar. After two weeks of rehearsing we had our first concert in the Bercsényi dormitory, the famous dorm of architect students. Right after this, members began to come and go, so much so that for a while the band members changed from one concert to the next.

Our concerts were kind of total art events with films, performances and exhibitions and we made the most of those evenings.

The members of the bands that performed together with us, as well as our acquaintances and friends helped us organise these happenings. In those days bands like ours were labelled avant-garde, underground or alternative but we didn’t care and did what we felt was good.

Flesh tunes (remix)

Not the same atmospheric conditions, The fins of the fish dropping off.

Human smiles are stiffened up.

Not the same smells in the ether, Pebbles rolling off hills for a kilometre.

Personal data in a transformer.

Not the same physical indicators, Screws that were screwed becoming undone, Papers in the wind are even on the run.

Not the same personal relations, Gestures turning into poor creations.

Nexuses are tangled and quietly clogged.

Big Mastic I don’t know, I’m just watching you, why have you come?

I don’t know who actually rang.

He neither said a word, nor felt anything, just let this sticky honey dribble in here.

– Bone. – I said to the other.

– Blood. – I added.

FLESH CONCERT 1984–85 I saw absolutely no chance to form a band, although it was always my dream. Ever since I’ve been listening to music, the desire to do something has become increasingly stronger.

In 1982 I found 4,500 forints lying in the street and the world turned with me. The next day I bought a second-hand electric guitar.

Now, that was the first step.

Music and world fame, here I come!

I lived in the same area as Atilla Kristóf Nagy did. I knew him from my elementary school but hadn’t seen him for a while at that point. I met him in the street, while hanging about. He asked me to pop in to his place. He had a tape recorder

Not the Same

The audiences were open-minded, tolerant and intellectual, and it was like being in a family.

We were playing music with commitment and absolutely without a sense of reality. And we all had to cope with our everyday lives: schools, jobs, making a living. Most of us were still supported by our parents.

The end of our story is standard: lack of money, intolerance, turns of fate in the lives of the band members, so our band fell apart after a year of playing. All that’s left is a few posters and a tape of our demo recordings. Á. F.

He neither said a word, nor felt anything, just let this sticky honey dribble in here.

It Ain’t no State of Panic When the slithering beast crawled up to my knee I brought my hand to my brow because I already saw the end. “It Ain’t No State of Panic!”, I thought and I slapped the back standing in front of me, making him shudder in surprise. A door slammed and many lost their heads.

– I’m not amazed! – I said and took the hand of the person standing next to me and hurled

HúsBook belív

6/16/09

1:46 AM

Page 257

her into the stairwell but before my lips could be sealed to her neck I suddenly remembered how long it had been since I’d been at the top of a stairwell.

“It Ain’t No State of Panic!” I thought again and again, but now nothing and nobody could stop me.

– Well, am I a pessimist? – I asked myself when I realised that those standing opposite me don’t understand why I am saying what I am saying. I recovered and built myself up. I slowly looked up, nothing showed on my face, there was no trace of an expression on it.

I pulled the person towards me who was lying next to me and shouted: “It Ain’t No State of Panic!” I got his attention more and more forcefully, but he didn’t answer, the only way forward would have seemed to be physical contact, but I no longer felt anything, the entire surface of my skin was overcome with nothingness, and a lot of nothing was still waiting for me.

– It Ain’t No State of Panic!” – I told the others, I tried to direct them but I knew that I was only saying that because when there is this constellation of things, and it is the only thing you are allowed to say because anything else I would communicate would confuse everything in everybody and nobody would find a way to benefit from it, so I again repeated: – It Ain’t No State of Panic!” I repeated so that everybody would know, feel and see that I wanted to give them more, more beautiful and better than anybody else.

I forcefully grabbed the arm of one of my inferiors next to me and told the secret to him that had been entrusted to me. I already knew I could trust him as much as I could trust myself because he was posted next to me and he knew that too. I leaned over his shoulder and thought that like this I could wait in safety until the people looking for me left. But they did not leave.

They kept on searching. But because they did not find me they asked who it was leaning over his shoulder and stopping them carrying out their work? He did not answer but merely blushed because his body could no longer bear my weight.

I felt that he was thinking of throwing me off.

– It Ain’t No State of Panic! – I quickly whispered in his ear, just so that I would be able to escape a tragic end. He was a decent man, it’s true, but since he had lost patience it was no longer possible to talk to him. Repeating my charming words: “It Ain’t No State of Panic!” was to no avail.

In the end, I solved every problem. I no longer needed anybody or anything. I knew exactly that I was no longer in a panic situation, yet I still doubted this a little. I took tentative tastes of the new qualities, and happily sailing through the new opportunities I created the method for myself to allow me to think of everything differently that I had so far thought of like this and that.

I bent down to pick up the slithering beast – now it just lay on the ground like an empty piece of skin. It was feelingless but not slimy. I lifted it high above my head but now I didn’t know what to do with it, because I knew that like this it can never become a symbol again!

– Do you remember? – I asked. I stood alone in the commotion, I slowly looked into your eyes and I offered up a toast to your memory. A wind generated by an ambulance shooting by with its siren wailing whooshed past my face, and my soul was covered by a cloud. I silently thought: you haven’t been mine for a long time.

I made a resolute move forward with my head and straightening myself up I set off among the people.

Quick Handed Humanists I stand in the middle and as I handle my mind I see four pairs of eyes.

Help! These are the quick-handed humanists!

Help, these are the quick-handed humanists!

I lean over the window ledge, there are huge numbers of people in the street – they are lying, nobody is intact. Only the quick-handed humanists.

Help! These are the quick-handed humanists!

Help, these are the quick-handed humanists!

I set off along the wall, and keep my body glued to it. I can’t see the last one!

Help! These are the quick-handed humanists!

Help, …the quick-handed humanists!

There’s Something There is something in my hand, it is huge, black and chunky.

I look at it, smell it, and suck it.

A big, green and strong something is sticking out of my back.

It pants and rattles noisily I grab it, let it go, and grab it again.

I fumble around in your pockets, They are dark, deep and confusing.

I stab it, beat it and bite it.

Somebody is coming, running from far away, Black and chunky in his hand.

I hit it, tear it out, dash away.

Negative Memories I make my bed muddy, Completely black.

That’s what it is all worth, I’m as tall as one fifty standing by the door.

There are, there are more negative memories, There are, there are more negative memories.

An always simple and unhealthy space.

I tune down and think: That nothing is worth what it will be worth.

There are, there are more negative memories, There are, there are more negative memories.

I look under the bed with a torchlight.

My blood that dripped there is already congealed, In this banal accident.

There are, there are more negative memories, There are, there are more negative memories.

A muscle is moving in my side, I run through my body parts.

It’s not important why there are memories.

HúsBook belív

6/16/09

1:46 AM

Page 258

Sticking Tufts

Every day, every day, every day is missing out.

This one now, this one now, this one now, It’s just… But this, but this, but this can’t be.

Where’re they gone, where’re they gone…?

Entering the Room Sticking tufts of my hair on the wall.

I dry my neck nicely, give it some lustre.

I polish my lips quietly and slowly, I never sleep, have no inclination for it.

I self-report without a sound, but listen to myself.

I step on something soft, but quickly deny it.

Full

Entering the room, he was tall, black-haired with skin like a Creole, Had wide nostrils, and was wearing no mask.

Sitting in the room, he was in a good mood, even though in there it was dark and unfriendly.

Everything was a bit damp and green.

He looked at the one sitting in the room but was not afraid of him.

He was tall, black-haired, stepped up to him and kicked the other one, Of whom we know rather little.

It’s full of poppy seed and grapes, Small grains, fine oat.

Birds are always pecking at it.

It’s full of ravens and monkeys, Gauze, soap and sables, Little hairs, long bones.

Foxes always take a bit of it.

It’s full of horses and beasts, Ornaments and smiles, It has some male character in it too.

All the best women keep going there.

It’s full of bow-legged people, Crowns of heads, husbands and wives.

It has been filled with sties and wallow.

Always reads a bit at night before sleeping.

Where’re They Gone?

Where’re they gone, Where’re they gone, Those small bits, That are missing, Are missing from me?

Then took leave the way he came.

MILLENNIUM UNDERGROUND RAILWAY Zsolt Döbrentey 1959, Budapest, Th. Bernhard’s posttextual therapist caretaker of lyrics in the band Millennium Underground Railway psycho-trainer, experienced skeptic

10 years. This is about as long as our band, Millennium Underground Railway lived and worked.

Millennium UR can be formally defined as a group or band, but for us it was obviously different. It was a group of friends, a creative workshop, a total artwork cell, a creative group, a subliminal net for survival. We had enough to survive. First of all, there was all the neurosis, depression, suicidal urges we felt, then the environment, the “close air” of the 80s, and

for some time even persecution by the state.

It’s tough to remember, I don’t really like to, because either I’m hit by the “deadly” pain of oblivion or I’m not able to evoke the events accurately and effectively enough. On top of this, there are events that seem unrelatable and unimaginable, ones that cannot really be faithfully presented to the readers. I could even say that it’s all in Millennium UR’s music and lyrics, what we wanted to communicate and what needs to be known about us and that era.

Yet, there are things that have burnt themselves into my retina and memory, things that indelibly and immutably have an impact on my life and define my way of thinking.

I remember Pleskó, our first bass guitar player, who has since died. I remember as he was singing our song entitled “AVO, AVO, Secession” (AVO was the name of the Hungarian secret police – transl.) in our Molnár Street concert and then, a few hours before defecting to the US, he threw the lumps of sugar and the tin through the window of the then only private hamburger stand, and was fighting with the people that attacked him as a result.

I remember the face of the interrogating officer of the political police in Tolnai Street who had a really pockmarked and repulsive-looking face, when Andrei and I didn’t think for a moment that we could get away with not being sent to jail after the political charges made against us.

I remember some dormitory room where the curtain and then the floor suddenly went up in flames, and we still don’t know to the present day how we managed to get out of there.

I remember Odessa, the pub where cats were walking on the tables, and Andrei and I were obviously drinking vodka. This was the inspiration for the music and the lyrics of our song entitled “Stalker Bar”.

I remember Kelényi, as he went to take a shower before each concert and was reading a sports daily and eating lemon flavoured wafers in the breaks of our rehearsals.

I remember our concert in Kassák Club, as we were all only allowed to leave the premises in between the lined-up police, after they demanded to see our papers, and then we knew that some action was going to be taken against us by the political police.

I remember our club in Kinizsi Street, as the audience tore our experimental film recorded on Super 8 into bits at the end of the performance we had together with Salgó.

HúsBook belív

6/16/09

1:47 AM

Page 259

I remember a concert in Pécs, where I broke my hand when I bashed it into the stage while ecstatically singing a song, and I remember another concert in Pécs, where I was literally buried on the stage and heard Andrei’s guitar and Kreutz’s drums from under several cubic metres of earth.

And I remember the friends, my mother, the university, the people who got ill, the flats where we lived, the shirts we sweated into, the buffets where the girls were standing, the wine, the dope, the cinemas, the sports, the howls and the tears, the concerts and the audiences, the music and the lyrics, the living and the dead.

I’m dreaming, The earth’s sleeping, The meadow’s slumbering, People sleeping

So laugh, sweetie, laugh!

I’ll get better I have no doubt.

Smile, tear your mouth up, Look at the carrion on the hyena!

Because no infinite grace exists, For us everything’s finished!

I’m a little boy, I want the end of all, I’m scraping a gaping hole on the wall.

She should be sending me, The border’s waiting, The bullets are waiting, The magazine’s loaded Loaded is my …

Leftover Everything

Zsolt Döbrentey

Leftover joy, Leftover grief, Leftover air, Leftover beast Leftover sea, Leftover mire, Leftover man, Leftover dance.

Lyrics by MUR, based on ideas by Zsolt Döbrentey, Andrei Kiselyov and Gábor Kelényi

Silky Splash Silky Splash.

Band-aid dude.

Death going deaf, Pizzle jerking.

I couldn’t do a thing, O not a thing!

Beautiful, beautiful, Insect-faced Hedvig.

Decision bazaar, shadow lungs, Brentiball mercury bath.

I vomit colourful maps in tunnels, Thin-eared, Hungarian dotted girls!

Their Persian ecstasy mass erupts!

Tasty, fine galley slave era.

Radam-dalidam. I bite it into bits, I scrape it off!

Radam-dalidam. I exceed it, exceed it!

The fire’s burning, the city’s burning, I can hear and see it even here.

The fire’s burning, the city’s burning, I can hear and see it even here.

Rockandroll’s left over, rockandroll’s left over.

Leftover everything, leftover shelter, shit.

Leftover sperm, leftover child, My leftover strength’s soon running out, Leftover man, leftover dance Leftover sea, leftover mire.

I don’t need to go to Asia today, Brown girl it’s all in vain.

And my letter of discharge to civil life, Graceless Asian girl, refined lad.

Leftover everything, leftover shelter, shit.

Laugh Sweety, Laugh

For Instance She For instance she, the one on the throne, how do I see it and how does she?

She should be sending me, the border is there I think she should go, not me!

Yes, she should go.

On a forest-smelling summer eve, the long-legged shepherds flew out of the sun to bury the world.

Having finally ditched our bed, Awakened by an instinctive ring of a bell.

All around us toward the sky Flew the tune of the turtle chiefs.

I slit nothingness into bits, I embroider flags out of it.

I paint my face onto the fog But have no place to turn my face.

Because no infinite grace exists, For us everything’s finished!

I’m a little boy, I want the end of all, I’m scraping a gaping hole on the wall.

May, white bones scattered on the table cloth.

Our tram’s been a dream for a long time, Taking a creaking turn into death.

So laugh sweetie, laugh!

I’ll get better I have no doubt.

Smile, tear your mouth up, Look at the carrion on the hyena!

Because no infinite grace exists, For us everything’s finished!

I’m a little boy, I want the end of all, I’m scraping a gaping hole on the wall.

I’m a Little Girl I was almost present at my professional skill.

Instead of holding on I saw myself climbing.

I was able to withstand my own suicide. An indifferent, foolish nobody baby. I know, it’s a thin thread on a carabiner since I’m climbing. I’m seeing animals. They are marching.

With a lover’s ecstasy switching off all and all I’m dully penetrating into the feather-light head deep window.

HúsBook belív

6/16/09

5:51 PM

Page 260

Taking it as a sign that a fly’s just landed on my eyes? But it was just ill, it said buzzing.

And I said: it’s all over for us.

Know No Year, Know No Space

Hallucinating, telephoning, pissing on causality field. Giving advantage to dry cow dung-characters for their models. Consume. Get your suicide out of sight. No, I’d rather play. I’m playing that I’m a little girl. I’m pushing my belly out.

Know no year, know no space, I wouldn’t have waited, I clasp my hands, I touch my forehead, walk on my head.

Pseudoreal, my throat in my grasp, to fall into you, dust in the urn, my bowels are colour.

To stare at my fish: I won it on a tombola, tomorrow night I’ll be at stake again on Russian roulet The future has reached me, words today for today, familiar pressure, my friend imagines me: how funny the sound of my skull is.

The extreme grace issued for today, if it’s a stimulant, let it be the worst, withdraw the brain, use your body, with a silky throat.

You can see, ours is an ethical pregnant one.

I remember my state arrived in winter, on a complicated night. I remember, my pussy was a pretzel rhythmically falling apart.

I’m a little girl, I’m stupid, running and sucking.

Balconies Splitting Off Like a sonnet, the landscape is wrapped in the tent of the night.

I’m standing, and from the middle of the lake a night vision breaks forth on a beam of moonlight: softly rocking in their canoes, policemen are sitting and saying grace. Their faces are girlish, their day is bright and they are quietly fluting thus: Onga, onga, do not row now, please!

But if the balconies are splitting off, the guest will finally come to see, that this house is like no other house: it’s different.

And then the flayers will knock on the door, telling us to live in the cellars below.

But that summer will never be summer again.

Fuck Me, Je t’aime Fuck me, je t’aime, De Sade, deary, into your mouth sweetie, smoldering cigarette stub, gloomy rectal ulcer, boorish body, true skin carp, precise corpse, software snot.

The Eye of God Only Booze and Sex Only booze and sex, only weed and coke, books and sport.

Permanent fucking, urbane like death, just like sex, just like gas.

I like doing that, she enjoys my mouth!

Soft like life, fuzzy like science, still tonight.

I’ll set the room on fire with you, I feel good if my juice is on you, To excite, motoric drive.

The eye of God sees all, except his own: the eye of God, God just sucks.

The eye of Satan sees all, except his own: Satan’s eye, taken out.

All of us, now. All of us, now.

Later, was. Hard times, heavy spaces.

Satan, God, 69.

Quit and suck.

There: UFO There: UFO, Here: piece, Shiny, or ball.

Now, this For instance Is unlike a brain!

It exists now.

Now, this is what makes you want to die.

You are or ball. Ccommunicatio.

It exists now, a real form.

You’re not going to, You’re not going to take it…

Empiria. Now, what!?

Empiria. Now, what's on?

Lesson By the time I’ve counted till twenty, you’ll arrive where you’ve always wanted to be. By the time I’ve counted till twenty, you’ll arrive and find some respite.

One: God finally died Two: man finally died Three: now, fear and shudder!

Four: gnash your teeth and mumble!

Five: keep up your hate alright!

Six: be ugly and vile!

Seven: heed the silence of the lambs!

Eight: betray your soul and your countrymen!

Eyes, eyes, eyes, eyes stimulate the mouth.

Nine: throw away your names and families!

Ten: forget all your sentences!

Eleven: every bone you should break!

Twelve: every day yourselves abase!

Eyes, eyes, eyes, eyes stimulate the mouth.

Thirteen: in the evenings and mornings blaspheme!

Fourteen: light fires in the streets!

Fifteen: with your razors cut sharp!

Sixteen: your tongues bite in halves!

Seventeen: load explosives under bridges!

Eighteen: obliterate yourselves you bitches Nineteen: c’mon now, c’mon be gone!

Twenty: now you’ve arrived… you’re at home!

I see no codes, your belly’s a bloody pillow, The needle’s in me, spreading the yellow.

Apply therapy, priest, mother, salmon on cancer!

HúsBook belív

6/16/09

1:47 AM

Page 261

Explosions in my body, palm tree branch in your hand. A cock’s suffering in the drawer, the poor war orphan’s a murderer. Again this hospital din, no asparagus today, nor milk.

She slides in the tubbie, In the tub is her sonnie.

His cry rings far: I’m returning into ma!

This is Charlie kid’s dream…

Little prince of blood seas.

The Self-Destroyer Builds an Arch

Work, Family

Take this drug, it’ll shut you up!

Takes your life no struggle, no strife.

Make no noise, it’s not done, Simply holler: yabadoo!

Clear off to your own slide: It ends in the beating machine.

Now what? Nothing?

Something will be, something will be.

C’mon policeman, c’mon guardsman!

The self-destroyer builds an arch, on my wall a seagull flies, proteins effloresce, execution in winter radiance, duel on the hot tarmac, wheelchair’s my footstep, my teeth touch your flesh, water hurts, and silence, and winter.

At night in Buda, in the morning in Pest, In Pest a Jew, outside a gangster Hat on my head, tattoo covers the rest, Back with that wheelchair, fuck off from here!

The table’s happily crocheting its cloth, It was hanging in vain, I cut it off the rope, Three suns are shining and two are being silent, Chromosomes are burning, crows are flying.

Bath tub Bath tub, bath tub, wasting water, a lot a lot.

Charlie kid’s wish is to lie in that tub.

His mother sees him: Naked child and bath tub.

Pulls her pussy lips apart, Gaping hole open wide!

Me sit, air in lungs, air out, lungs.

In head problems a lot.

Work, family, work, family, a lot.

Me sit, pant, not love, panic not.

No think, no feel. Air in lungs, air out, lungs.

Me sit, smile, phlegm on my knees.

Being flesh. What’s up?

No feel, think no smell, air no smell.

It silence, it rabbit, it silence, It silence everywhere and it death, and it death.

Not the Fight Not the fight, not the hope, and not the desire arouse, which the resultant crushing the stone in my soul, seemed to see on the wall, but the knife, and the shot, and in my mouth the taste of blood, is what strikes rivers and lakes of joy, until the end comes forth.

You Just Rampage You just rampage, I spit on you, Anyway, I’m no slave of yours!

A slit you stuff and that’s all, it’s sweet to fill in empty holes.

Everything’s filthy darling, everything’s dead dearie.

No fairytale, no panpipes, No fairytale, no panpipe.

You’ve drained my brain, now drain my dick.

I use up my body, I put myself clear.

C’mon policeman, c’mon guardsman Fingerprints and blood on the cham.

I Will Die I will die, I will shit…

I will start to cry.

Click home right now.

I destroy it, I put it away, it is my future, I destroy it, I put it away, then put it together again. there, there, there, there...

HúsBook belív

6/16/09

1:47 AM

Page 262

VÉGE AZ ELSÔ RÉSZNEK

...

HúsBook belív

6/16/09

N

1:47 AM

I

N

Page 263

C

S

E

N

S

E

M

M

I

B

A

J

?

HúsBook belív

6/16/09

1:47 AM

Page 264

H

Ú

S

H

A

N

G

O

K