kerülhetett felújításra. Jóllehet az öltözethez szükséges finom kelmék ma is igen drágák, és egy rend öltözet elkészítése komoly összegbe kerül, ennek ellenére az asszonyok közül sokan már nem is egy, hanem két-három vagy ennél több rend viselettel is rendelkeznek. Kezdetben mindenki az ünnepi viseletet varratta meg, s azt használták minden alkalomra. Később azonban egyre világosabbá vált, hogy szükség van gyüvő-menő ruhára, sőt az ünneplők közül kis- és nagyünneplőre is. Természetesen a betanulási folyamat lassú volt, hiszen mindent újból kellett értelmezni, és a felelevenített ruha használatát napjaink életviteléhez kellett igazítani. Senki sem gondolhatja, hogy a mai viseletek a régi módon, minden nap hordhatók, hiszen megváltozott életkörülményeink erre nem is adnának lehetőséget. A felújított jász viselet használata egyértelműen bizonyos alkalmakhoz, legtöbbször valamilyen ünnepi alkalomhoz köthető, ugyanúgy, mint ahogyan Ausztriában, Norvégiában, Finnországban, Svédországban, Bretagne-ban vagy az Åland-szigeteken. Ahhoz, hogy a jász viselet újjá tudott születni, a szándékon és akaraton túl nagyon fontos volt, hogy készítésére varróműhelyek alakultak, boltok specializálódtak az alapanyagok beszerzésére, forgalmazására, és megteremtődtek viselésének alkalmai. Ilyenek a történelmi évfordulók, a város- és falunapok, a jász bálok, a jász világtalálkozók, a különböző hagyományőrző rendezvények és fesztiválok. A jász világtalálkozókon is minden évben egyre többen jelennek meg jász viseletben, s igazán pompás élményt nyújt az ünnepi nagymisén és a felvonuláson a bokáig érő, szebbnél szebb selyem, taft, brokát viganók, a habos ingvállak, pruszlikok, nyárikák, zsinóros, ujjas lajbik, dolmányok, menték, valamint a kék és bordó bársony, kerepélyes féketők látványa. Úgy gondoljuk, ma is érvényes lehetne Rodiczky Jenő 1865-ben a jász viseletre tett megjegyzése, amely szerint a jász nők csak úgy úsznak a selyemben. A jász viselet továbbélését az biztosítja, hogy a jászok be tudták illeszteni a XXI. század újkori szokásaiba, hagyományaiba, s mint egykoron, úgy napjainkban is a jász identitás egyik kifejezőeszközévé tudott válni. Mert a hagyomány őseinktől kapott olyan becses örökség, amely hidat épít a múltunk és a jövőnk között. Egykori kedves táncos tanítványom, Gorácz József Márk néptáncpedagógus, fotográfus, a Jászság Népi Együttes táncosa, a Tébláb Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója ez év őszén egy fotókollekciót készített, bemutatva általa a jász viselet gazdagságát és sokszínűségét. A fotózás célja egy jövőbeni kiállítás, illetve a jász viseletről szóló képeskönyv anyagának előkészítése volt, amelyek révén a jászok életre hívott, elegáns parasztpolgári viselete széles körben megismerhetővé válhat. Ebből a gazdag fotóanyagból láthatunk most a folkMAGazin hasábjain egy kis ízelítőt, ezúttal Péter-Berényi Ágnes grafikus díszítéseivel. Gorácz József Márk munkájának legfőbb segítője Tajti Erzsébet viseletkészítő volt, aki kezdettől fogva aktív közreműködője a jász viselet újkori rekonstrukciójának, és a bemutatott öltözetek közül is nagyon sok az ő keze munkáját dicséri. Ezúton mondunk köszönetet a jászsági hagyományőrző családoknak, akik partnerek voltak a jász viselet dokumentálásában, valamint Szűcs Gábornak, a Jászság Népi Együttes művészeti igazgatójának, és Szűcsné Urbán Máriának, a Viganó Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójának, hogy jó szívvel a nemes ügy mellé álltak. Dr. Bathó Edit etnográfus, a Jász Múzeum igazgatója
Lackfi János
KIJÁRÁSI NÉPDALOK Bárcsak ez az éjszaka nyolctól ötig tartana... Este van már, nyolcat ütött az óra, mégsem pittyen bulitipp a telóra... Hej, leányok, szépek vagytok az este, kár, hogy mindnek pixelből van a teste... Le se hunytam én a szemem az éjjel, itthon ittam, nem több, mint nyolc személlyel... Barna kislány egész éjjel jól bírja, munkába jár, van is róla papírja... Tisztiorvos sokat intett a jóra, hogy ne menjek nyolctól ötig sehova... Szombat este felöltözök nagy cifrán, posztolgatom a szerkómat az Instán... Minek nekem szombat estét várni, ha a rózsám többé úgysem jár ki... Szombat este kinyitom az ablakot, jogosultan, merthogy, kérem, itt lakok... De szomorú szombat este jött rám, nem mulatok, zárva tart a... könyvtár... Este, este, de szerelmes este, Covid miatt össze vagyok esve... Este van, este van, kilenc óra tájban, szaladok, mert a yard lohol már utánam. Vártalak, rózsám az este, ha nincs kártyád, hozzad cash-be... Sej, a mozit, a színházat bezárták, el is pálinkázom én a jegy árát... Hol jártál az éjjel, cinegemadár? Maszkot varrogattam, kedves violám. Megismerni a kijárási menyecskét, este hatkor már úgy köszön: jóestét! Nem lehet kijárni, nem ér ma haza, mulathatunk, rózsám, egész éjszaka... Ha lefekszek este kilenc órakor, a babám is maszkban horkol valahol... (Lackfi János szíves hozzájárulásával. Forrás: a költő Facebook oldala, 2020. november 11.)
25
