Sărbătoarea

EDITORIAL Pr. Csaba VÁNCSA

Ce face o sărbătoare să fie sărbătoare? Dacă vă frământați asupra acestei întrebări, veți găsi cumva miezul credinței dumneavoastră în răspuns. Nu multitudinea și nu profunzimea darurilor, nu sarcinile pe care le îndeplinim pentru a ne pregăti de sărbătoare, ci dimpotrivă: atenția sinceră, deschiderea către cei dragi, oprirea în tăcere, pentru o clipă, rugăciunea și odihna. Aceste lucruri ne fac sărbătorile mai intime. Pentru mine, atmosfera festivă, dar totodată intimă a unei sărbători este alcătuită din lucruri foarte simple. De exemplu, faptul că pot dormi mai mult! Poate chiar și o lectură liniștită a ziarului... Chiar și simplul fapt că pot să stau liniștit în Biserică, poate să-mi facă ziua o sărbătoare. Mă simt foarte bine când viața mea agitată poate să fie împlinită în tăcere. În astfel de momente mă simt recunoscător, iar acest lucru este cu adevărat demn de oferit celorlalți. Nu vreau lucruri mari, ci lucruri simple, cum ar fi să petreci timp cu familia, să ai o conversație plăcută într-o companie bună, să fiu în liniște și pace, să am o relație intimă cu mine, cu aproapele meu, cu Dumnezeu. Acest lucru face ca sărbătoarea să fie sfântă. Să ascultăm de aceste dorințe umane profunde și esențiale, care vin din interiorul nostru. Căci Dumnezeu este cel care ne mișcă prin ele.

Mitől ünnep? Ha valaki közel engedi magához ezt a kérdést , a válaszban ott lessz valamiképpen a meghitség. Nem az ajándékok mértéke és mélysége, nem a tennivalók, amelyeket az ünnepért előkészületül teszünk, hanem éppen ellenkezőleg: az őszinte odafigyelés a lényegre, a figyelés, a megnyílás szeretteink felé, a megállás, hogy helye legyen csendnek, imának, pihenésnek. Ünnepeinket ezek teszik bensőségesebbé. Számomra a bensőséges ünnepi hangulatot nagyon egyszerű dolgok jelentik. Például, hogy tovább alhatok. Talán még a nyugodt újságolvasás is. Aztán az is ünneppé varázsolja a napomat, ha nyugodtan, csendben üldögélhetek a templomba. Nagyon jó érzés, ha pörgő életem beérhet a csendben. Ilyenkor hálát érzek, és ez az, amit igazából érdemes másoknak ajándékozni. Nem vágyom nagy dolgok után, egyszerű dolgok tesznek boldoggá, mint például a családdal együtt lenni, egy jó beszélgetés egy jó társaságban, ellenni békében, meghitt kapcsolatban lenni magammal, felebarátommal, Istennel. Ettől szent az ünnep. Figyeljünk oda ezekre a mélyről jövő, alapvető emberi vágyainkra. Isten mozgat bennünket általuk.

ÎNDRUMARE Pr. Csaba VÁNCSA

e lux și opulență?

Gândul și atmosfera sărbătorilor sunt prezente în cuvintele fiecărei familii, indiferent de problemele cu care aceasta se confruntă. Ba, parcă chiar e un mic moment de pauză, de a privi un pic în interior, de a privi din altă perspectivă tot ceea ce te înconjoară, de a-și reaminti și de a fi împreună. Aceste momente de sărbătoare constituie pentru orice familie un timp și un spațiu alocat acestui „a fi împreună” în tot ceea ce înseamnă pregătiri, cumpăraturi, decorări, dar mai ales în a împărtăși gânduri, sentimente, bucurii, dorințe. Dincolo de climatul strălucitor specific lor, esența sărbătorilor este emoția. Vorbim de o stare care există în fiecare și care se îmbogățește de la an la an încă din copilărie, o stare care poate fi împărtășită și cu ceilalți creând acel sentiment de uniune pe care îl simțim de Crăciun.

Ne putem pune întrebarea: cum putem privi și simți această emoție într-o societate de consum care generează la rândul ei o

familie de consum? Deoarece consumismul ne bombardează deja din luna noiembrie cu fel și fel de decorațiuni, betele, globuri, bomboane, ba mai mult îți oferă Black Friday pentru a putea cumpăra cadouri(le) celor dragi. În fiecare familie, în prim plan stau listele de cumpărături, meniul

BAKÓ László Tegyük fel magunknak a kérdést: mire gondolunk, amikor meghalljuk azt a szót: karácsony? – Valószínűleg a legtöbben nem Jézusra gondolnak azonnal, hanem inkább plasztikus dolgokra, mint például egy karácsonyfa. Karácsonyfákat látunk mindenütt, a városban, a templomban és otthon is. Nem túlzás azt állítani, hogy a karácsonyfa lassan mindannyiunk számára a karácsony szimbólumává vált. És alapvetően ez nem is rossz. A karácsonyfa gondolkodásra késztethet bennünket. Gondoljunk csak arra, mi történik egy karácsonyfával... Kivágunk egy fát, tehát elvágjuk a gyökereitől, beállítjuk valahova, feldíszítjük és esetleg néhány hétig még mesterségesen, vízzel zölden tartjuk. De végül a tűlevelek lehullnak, a fa kopasz marad és a kukába kerül. Valami hiányzik ebből a fából... A gyökerek! Igen, a karácsonyfa könnyen gyökerek nélkül marad, de vajon nem ugyanez történik a karácsonnyal is? Ünneplünk, koccintunk, mindent feldíszítünk (már néha mesterkéltre túlozva), de az egész rövid életű. Pont, mint a karácsonyfa, vagy bármi más, gyökerek nélkül. Gyökerek nélkül minden nagyon rövid életű, ezért kell újra megtalálnunk a karácsony gyökereit. Miért is ünnepeljük egyáltalán a karácsonyt? Mert Krisztus megszületett, mert Isten emberré lett. Ő az éltető gyökér!

És mi a gyökér feladata? A gyökerek életet visznek a fába. Ha a fát levágják a gyökereiről, előbb-utóbb elszárad, meghal. Jézus, mint a karácsony gyökere, éppúgy működik a mi életünkben, mint egy fa gyökere: életet ad. Krisztus az életerő az életünkben, megtestesülése révén maga Isten jött el közénk. A vallások arra törekszenek, hogy új utakat mutassanak Isten felé az embereknek. Karácsony ma is arra emlékeztet, hogy Isten új utat nyitott a világ és az emberek felé. Maga Isten született meg, aki értünk emberi arcot kapott, kezet és lábat, de legfőképpen emberi szívet. Ez a szív lüktet a mi világunkban. És bármi is történjék ezen a világon, az életünkben, azzal szemben Ő nem marad közömbös, igenis szívre veszi. Mivel Isten szegény gyermekké lett, olyan közel került hozzánk, mint még soha. Nem fentről néz le ránk, hanem szemmagasságban találkozik a tekintete a miénkkel. Isten részt akar venni az életünkben, társként, a mi szintünkön. Istennek ez a térdhajtása jelenti azt az életerőt, amelyet Jézus gyökérként juttat el hozzánk. Karácsonykor mindenütt karácsonyfákat látunk. És ez nem rossz, ez már a feeling része. Soha ne felejtsük el, hogy gyökerek nélkül egyetlen karácsonyfa sem lehetne itt. Mindennek, ami él, gyökere van, így nekünk is. És a mi gyökerünk nem akármilyen, hanem maga Jézus Krisztus. Krisztusba gyökereződni aLAPgondolat - - - - - - - -

REVISTA DIECEZEI ROMANO-CATOLICE DE TIMIȘOARA A TEMESVÁRI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE FOLYÓIRATA ZEITSCHRIFT DER RÖMISCH-KATHOLISCHEN DIÖZESE TEMESWAR

anul XXV Nr. 6 (304-305)

Sponsor:

Partener:

És mi a gyökér feladata? A gyökerek életet visznek a fába. Ha a fát levágják a gyökereiről, előbb-utóbb elszárad, meghal. Jézus, mint a karácsony gyökere, éppúgy működik a mi életünkben, mint egy fa gyökere: életet ad. Krisztus az életerő az életünkben, megtestesülése révén maga Isten jött el közénk. A vallások arra törekszenek, hogy új utakat mutassanak Isten felé az embereknek. Karácsony ma is arra emlékeztet, hogy Isten új utat nyitott a világ és az emberek felé. Maga Isten született meg, aki értünk emberi arcot kapott, kezet és lábat, de legfőképpen emberi szívet. Ez a szív lüktet a mi világunkban. És bármi is történjék ezen a világon, az életünkben, azzal szemben Ő nem marad közömbös, igenis szívre veszi.

Mivel Isten szegény gyermekké lett, olyan közel került hozzánk, mint még soha. Nem fentről néz le ránk, hanem szemmagasságban találkozik a tekintete a miénkkel. Isten részt akar venni az életünkben, társként, a mi szintünkön. Istennek ez a térdhajtása jelenti azt az életerőt, amelyet Jézus gyökérként juttat el hozzánk.

Karácsonykor mindenütt karácsonyfákat látunk. És ez nem rossz, ez már a feeling része. Soha ne felejtsük el, hogy gyökerek nélkül egyetlen karácsonyfa sem lehetne itt. Mindennek, ami él, gyökere van, így nekünk is. És a mi gyökerünk nem akármilyen, hanem maga Jézus Krisztus.

Gyökerek nélkül minden nagyon rövid életű, ezért kell újra megtalálnunk a karácsony gyökereit. Miért is ünnepeljük egyáltalán a karácsonyt? Mert Krisztus megszületett, mert Isten emberré lett. Ő az éltető gyökér!

Kivágunk egy fát, tehát elvágjuk a gyökereitől, beállítjuk valahova, feldíszítjük és esetleg néhány hétig még mesterségesen, vízzel zölden tartjuk. De végül a tűlevelek lehullnak, a fa kopasz marad és a kukába kerül. Valami hiányzik ebből a fából... A gyökerek! Igen, a karácsonyfa könnyen gyökerek nélkül marad, de vajon nem ugyanez történik a karácsonnyal is? Ünneplünk, koccintunk, mindent feldíszítünk (már néha mesterkéltre túlozva), de az egész rövid életű. Pont, mint a karácsonyfa, vagy bármi más, gyökerek nélkül.

Ne putem pune întrebarea: cum putem privi și simți această emoție într-o societate de consum care generează la rândul ei o familie de consum? Deoarece consumismul ne bombardează deja din luna noiembrie cu fel și fel de decorațiuni, betele, globuri, bomboane, ba mai mult îți oferă Black Friday pentru a putea cumpăra cadouri(le) celor dragi. În fiecare familie, în prim plan stau listele de cumpărături, meniul