golfpályán sétálok

Golfpályán sétálok dimbes-dombos tájon. Előttem homokdomb, ligeterdő, fájó derekam egyengetem. Lehajlok óvatosan, roppan a derék, sajog a porckorong. Hol az ütőm, hol a korongom?

Egy tócsán kell átgázolnom, sáros lett az alkalmi cipőm.

A zoknim, a nadrágom csupa víz. Mosolygok rajta s mind a kísérőm, kísérők hada hangtalan nevet: csíííz!

Most egy épített gát következik, nem látok át rajta, a mindenit! Vaktában ütök az ütőmmel, csínján bánok most a tüdőmmel is, a légvételt elfojtom, visszatartom: egy pisszenést se!

Mire egy szemtelen légy fülemet, orromat ingereli.

Egy ficsúrnak, aki oly gigerli, intek oda: kapná el a legyet, de kímélje fülemet, orromat, s főleg a homlokomat!

Amennyi ész abba belészorult, a sapkám sejti csak, mi elrejti izzadt kobakomat.

Egy csepp homály, mi a szemembe beleesett, zsebkendőm bánja, mert vizes lett. Felforr az agyvizem, ha most nem én nyerek!

Hol marad kísérőm, súgóm, az a fenegyerek!

Leszállt az est is, abbahagyom, győzzön a jobb, üdvözlégy te, én bajnokom!

Hasad Sz V Tnek Ors Hegy N

szegényasszonyok keretben űzik a gondot szövetbe ülnek egy szövőteremben gondjuk az élet hasadó szövétnek orsó hegyén táncoló lányok pörögnek piros ruhájuk szála ha szakad megkötik újra foggal körömmel orsó hegyén ujjukon serked a vér görnyed a hátuk a munka fölé bánják is ők azt dallal űzik a kínt

Hideg Szob Ban Szalmazs K

hideg szoba vendégszoba tüzes fiataloknak való egy ágyon ketten ha fordulnak ropog a szalma a derék alatt ajtót becsuknak ne menjen ki a nesz az ágy lába nyöszörög ritmusra táncol a padló átveszi továbbviszi átadja sublótnak szekrénynek a vitrinben koccan a pohár tetején táncol az alma húsvéti rozmaring illata bújik a meleg takaró alá

Az új emberfaj magas lesz és szerény jósága lesz maga az erény senkit sem bánt ő sem senkit minket hordoz majd a tenyerén mint Gullivert az óriások ezek az emberek mások lesznek egészen mások kecskerímek a kecske rí mek mek mek mek fáj a lába azért rí öreg kecske vén kecske bakot áll a kecskebak fűrész foga bánja nyikorog a lába fejre áll a kecskebak élesedik a fűrészfog hersen az akácfa döntenek a kecskefejek az ügyetlen mekkelekek hiába hiába

Ma Sz P Id Nk Lesz S Tiszta

Emlékezzünk nagyjainkról mire torkunkon akad eltelik egy-két sor mire a rím megtalálja magát nálam így szokás nagy a szokás hatalma lassan őröl az isten malma gyorsétteremben étkezünk van mit megenni egymást megesszük fuldokló állat vagyunk torkunkon akad a csont a gazdát kienni sírba tenni önnön magunkat

Hallod a messzi ágyúdörejt?

Ide hallatszik a hangja, mintha közel robbanna szét, a villanó kartács tüze. Jól látszik innen fentről, a gyulai várból Világos.

Látod, vagy nem látod lenn a sötétben, vak szemed is bekötve, a fakó homályban, mert nektek ezután csak homály van!

Súgta Haynau Damjanich fülébe. Ma szép időnk lesz és tiszta! A múlt dicsősége nem tér már vissza. Sohasem tér vissza! Késik az éji homályban, mert ma is homály van, sűrű, setét homály van.