professor matematikus

Hommage á John Forbes Nash egy + egy az egyenlő kettő

1 + 1 = 2 de lehetne egy egész kilencvenkilenc vagy akár … kilencvennyolc netán nem sorolom mehetne így tovább de minek hisz egyszerű ez mint az egyszeregy már régen tudjuk egy-meg-egy a szorzás nem más mint rövidített összeadás tehát

1 x 1 = 1 (!)

Recipe

Tabletta szomorúság ellen Capsula a búskomorságra

Pulvis hogy a fejed ne fájjon

Creme az arcodra még szebb legyen

Pasta a derekadra legyen még karcsúbb

Chryzma a hátadra gerincedre ne sajogjon tovább

Priznic a homlokodra láz ellen

Oleum hogy a bőröd selymes legyen

Guttae a szemedbe ragyogjon mint a csillag Ámbraillat a csípődre kábuljak el

Chamomille flores arcod pirosára

Misce fiat et Datur signatur egy örök életre süvítő drónként kerestelek álmomban mindenhol kerestelek erdőben mezőben virágos réteken búzatáblában kukoricásban nyári hőségben téli hidegben tavasz-virágzásban rozsdás őszi lombok alatt átkutattam érted hetet- és havat mérföldes csizmában léptem át országokat száz nyelven beszéltem mindenütt azt kértem mondják meg merre vagy méteres hóban követtem lábnyomod sarki hidegben a forró égöv alatt kutattam őserdők lombsátorát csak hogy megtaláljalak süvítő drónként kerestelek felhők alatt felhők felett voltam szerelmes kétéltű lovag sellő-pikkelyed fénye majd’ elvakított de láttam szép arcodat boldogságom könnye folyt maszatot hagyott megfogtad a kezem ébredj fel melletted vagyok számból a vers ömlik a számból a vers mint a jó bor a hűvös amphorából legyen korty szóra szomjas olvasónak cseppje színek

Hajóroncsomat s vele engem Hétfőn vetettek a hullámok partra. Kedd azt mondta, hogy Belgium, így nem ereszt el. Szerda csak tovább erősködött, Csütörtök még tovább győzködött. Péntek nekem adta a halat, mit ő evett, vedd el a felét, jó lesz neked. Intett némán, mert beszélni nem tudott.

Minden áldott héten megünnepeltük a szombatot.

Vasárnapra készített nekem egy csónakot, én magam megtanítottam őt úszni, mert úszni, azt nem tudott.

Jött a nagy dagály, a sziget elöntve. A szükség nagyúr, Péntek úszni tanul.

Farönkből, háncsból készül a tutajom. Nem tudom, mi történt énvelem, napszúrás, vagy mi, a szigetet el nem hagyom!

Ám Péntek nagyot rúgott a tutajon: menj el, elég széles és nagy ez a tenger, nekem sem lesz majd egyedül mit ennem!

Az ár-apály változó hulláma messzire elsodort, vizionáltam szememmel partot és homokot.

Kivetett magából az óceán, mint egy döglött halat, kutyának, macskának micsoda jó falat!

Adott egy másik kis szigetet, örömömben nem mertem nevetni, mert véres lett sós tenger vizétől, a sós levegőtől cserepes a szám.

Álló színek köd függönye szürke földig ér a rojtja követi a barna földet betakarja elnyeli mind a koromfekete

Fekvő színek kezdhetnénk a zölddel folytassuk a kékkel repcétől sárga a határ narancs az ég horizontja fekvő csík a tél fehére

Tányéromon úszik

Hommage á Pablo Picasso

Tányéromon úszik egy ebugatta halacska farkát csóválja mind a kettő az egyik örömében a másik bánatában közülük egyik sem csak egy harmadik a macska jár jól

T Volodik Lass Hom Lyba V Sz

a hajó kürtje fehér gőzt ereget megérkezést és távozást jelez közeledik vagy távolodik a kikötő a gőzmozdony füttye is fehér szuszogva pöfög mint egy fáradt tüdő vonatunk száguld a jövő felé kiköt fékez majd megáll csengő harang jelzi a megérkezést az utas test-sziluettje ahogy távolodik lassú homályba vész