cizici emlék

forró kavics égeti talpam lábam alatt szorgos kis hangyák motoszkálnak fejemen hiába a szalmakalap áthatol rajta a nap melege

Izzadt homlokom sós verítéke gyöngyözik szemembe számba pirul az arcom a testem barnul fordul a nap nyugodni készül feltámad a szél némi enyhülésül a hegyek mögé süllyed a nap megszólalnak az esti kabócák rádió helyett hallgatom őket

D Rt L Hamvas

dértől hamvas az éppen kiserkedt búzamező jótékony ködpára takarja mi felszáll hogy gondos felhőként újra locsolja szinte naponta újrázik csitul a tűz a lángolás de parázs még az érzés hűlő parázs izzik még elmarad a test az érintés csak a szemek találkozása közös az ágy az is marad közös az ébredés

F Nyp Szma

ahogy a lámpa görnyed a betű fölé görbülök én is a könyv felett fénypászma világítja meg a történetet a történet pedig a lelkemet magasba emel majd földre ejt szomorúsággal tölti el szívemet máskor derűs remény tüzeli testemet oldalakat számol a betűk sora egyik lap olvassa fel a másikat kezdem az elején lapról lapra követem sorsomat életem írja meg ez a regény a végét ne tudjam meg soha mindent elmond a szemek varázsa