Ludvik PANDUR by Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

Lu d v i k Pa n d u r

Galerija-Muzej Lendava - Galéria-Múzeum Lendva 11.05 - 05.07.2007

Galerija DLUM, Maribor 01.08 - 18.08.2007

Mario Berdič:

vsak navdih, vztrajati do konca, tudi na račun sicer izjemno občutljivega zdravja, bodisi v ateljeju bodisi en-plainair, kot recimo na likovnih kolonijah.

ri slavnostni obeležitvi šestdesete obletnice rojstva akademskega slikarja, red. profesorja, spec. Ludvika Pandurja, sodelujeta specifični kulturni ustanovi, GalerijaMuzej Lendava in Društvo likovnih umetnikov Maribor (DLUM), ki ju povezujeta osebnost in delo dveh pomembnih umetniških ustvarjalcev novejše slovenske likovne scene. V Lendavi rojen Lajči Pandur (oče) in v Slovenj Gradcu rojen Ludvik Pandur (sin), oba diplomanta Akademije likovnih umetnosti v Zagrebu, oba aktivna člana profesionalnega Društva likovnih umetnikov Maribor, ki je nekoč združeval poleg koroških in štajerskih likovnikov, tudi ustvarjalce iz Prlekije in Prekmurja, oba redna profesorja na Oddelku za likovno umetnost mariborske Pedagoške fakultete (prej Pedagoške akademije), oba globoko navezana na domače, lendavsko okolje, hkrati navezujoč na svoje madžarske korenine, sta vsak svojim generacijam študentov posredovala neprecenljiva likovna znanja, s prepoznavnimi deli pa sta zaznamovala tudi novejšo slovensko likovno umetnost. Ludvik Pandur se ob tokratnem jubileju predstavlja naprej v Galeriji-Muzeju Lendava, s pregledom novejšega, petnajstletnega ustvarjalnega obdobja po ciklih ali tematskih sklopih, v mariborski Galeriji DLUM pa bo razstavil svoj najnovejši opus iz cikla Čas vrtnic in dela v nastajanju. V obeh razstaviščih bodo nasploh razstavljena dela, ki jih umetnik bodisi še ni pokazal, ali pa so bila predstavljena izključno tujemu občinstvu (Španija, Italija).

Ustvarjalnost Ludvika Pandurja lahko simbolično opredelimo kot alkimistično ali metamorfozno slikarstvo, saj izrablja slikovno površino in barvno “prima materijo” za izvajanje večpomenskih oblikovnih, barvnih, kompozicijskih, motivskih, ikonografskih, simboličnih in tematskih transmutacij, ki so hkrati reverzibilna in evolutivna. Preobrazbe se dogajajo tudi na področju likovnega izraza, ki dopušča svobodno prepletanje antičnih, renesančnih, manierističnih, baročnih, impresionističnih, ekspresionističnih, asociativno-abstraktnih in abstraktno-ekspresionističnih likovno prvinskih in vsebinskih dejavnikov. Poteza, barva, znak in celovit likovni objekt pomenijo enakovredna semantična sredstva, katerih večplastno kriptografsko sporočilo lahko dojamemo šele ob analitičnem opazovanju, ki pa prinaša zmeraj nekoliko drugačne zaključke, v skladu z metamorfoznim značajem umetnikovih likovnih del. Kot osnovno ikonografsko in tematsko izhodišče novejše Pandurjeve ustvarjalnosti lahko smatramo antični mit o Apolonu in Dafne, kjer se izvrši preobrazba človeka v drevo, torej čarovnija, ki jo umetnik vedno znova upodablja v različnih variantah. Iz omenjene zgodbe se je razvil obsežnejši mitološki cikel samosvojih likovnih interpretacij antičnih zgodb iz pesniške zbirke Metamorfoze, rimskega pesnika Publija Ovidija Nasona (na primer Danaa, Apolon in Dafne, Piramus in Tisba, Narcis in Eho, Jupiter in Io, Fetonov padec). Lahko bi celo dejali, da se po J.V.Valvasorju (grafični cikel) v slovenskem kulturnem prostoru noben ustvarjalec ni toliko posvečal Ovidijevim Metamorfozam kot prav Ludvik Pandur. Analogija med človekom in drevesom pride do čudovitega izraza v grškem stebru (nap. Erechteion), ki ga Pandur nekoč uporabi v kontekstu cikla newyorških vedut z metamorfozo v skycraperje (primerjava z Loosovim osnutkom za Chicago Tribune v obliki dorskega stebra). Tukaj je treba omeniti tudi drugo najbolj priljubljeno Pandurjevo mitološko tematiko, izvirajočo v keltskem bajeslovju s poudarkom na mitu o sv. Gralu in Parsifalu, ki pa umetnika navdihuje tudi po glasbeni plati, v obliki Wagnerjevega opernega cikla. Zanimivo, da je prav glasba, vključno s plesom, ob literaturi in seveda naravi, njegov najbolj priljubljen medij, iz katerega črpa navdih za svoje likovne stvaritve. Tak primer je Švicarski cikel, ki posreduje duhovno atmosfero Nietzchejevega filozofskega dela Tako je govoril Zaratustra, kjer lahko zasledimo tudi dramatično-meditativno odzvanjanje istoimenske simfonične pesnitve Richarda Straussa, vključno z njegovo Alpsko simfonijo.

Svetovljanstvo Ludvika Pandurja se neposredno odraža v njegovem raznolikem likovnem opusu, s prepletajočo se krajinsko in figuralno motiviko, kjer združuje značilnosti raznovrstnih kultur v med seboj povezujočih se likovnih izpovedih, izhajajoč bodisi iz literarnih ali glasbenih predlog bodisi neposredno iz naravnega ali urbanega okolja. Na številnih popotovanjih se umetnik uspešno vživlja v genius loci posamezne dežele, pri čemer se ljudem približuje ne le z naslikanimi podobami, marveč tudi s pomočjo njihovega jezika, saj obvlada, poleg slovenskega in madžarskega tudi hrvaški, nemški, angleški, italijanski in španski jezik. Posledica takšnega odnosa je vsakokratna “posvojitev” avtorja s strani občinstva, kritike in znancev iz dežele, v kateri trenutno biva ali razstavlja, saj tako z besedo kot s podobo izraža spoštovanje do raznovrstnih kultur, njihove zgodovine, literature, glasbene in likovne umetnosti. Drugačnost zanj ne pomeni nasprotja, temveč del celote, zato lahko v njegovem opusu zaznamo tudi značilno zlitje severnjaške ostrine z južnjaško mehkobo, ruralnega in urbanega ambienta, moškega in ženskega principa, dionizičnega in apoliničnega značaja, epike in lirike, mitologije in stvarnosti. Slovenija, Madžarska, Dalmacija, Švica, Italija, Španija, Nemčija, Amerika so dežele, kjer Ludvik Pandur ni le razstavljal, marveč tudi ustvarjal, se družil, spoznaval in črpal vtise, sprejemal drugačnost in se zmeraj priganjal do roba fizičnih zmogljivosti. Slednja je ena od bistvenih lastnosti Pandurjeve ustvarjalne osebnosti: garati do onemoglosti, udejaniti

V Lendavi so na ogled predvsem dela, ki se po eni strani nanašajo na Slovenijo, po drugi pa na Španijo, umetnikovo najljubše duhovno pribežališče izven domovine. V obeh primerih so Pandurja tako prevzele etnografske 2

no rektifikacijo. Navdih za cikel Čas vrtnic (2005/07), ki ga predstavlja tudi v Galeriji DLUM, izvira iz neposredne bližine umetnikovega ateljeja, točneje iz nasadov pred hišami na Maistrovi ulici v Mariboru. Pandur je tukaj uvedel precedenčno, razsrediščeno mrežasto kompozicijo in fazo poimenoval Lebdenja struktur (vključno s Praznikom). Krajše, odsekane poteze s prevladujočim nekromatičnim, sivkastim koloritom, v kombinaciji z belinami, so v kontrastu z redkimi kromatičnimi, rdečimi in drugimi poudarki krožnih oblik (cvetovi). Opazovalec dobi dejansko vtis lebdenja barvnih struktur in oblik, pri čemer lahko opazi nenavadno, osamljeno in prikrito, navpično usmerjeno cikcakasto linijo, izvirajočo iz predhodnih “sivih slik”, kot bi avtor v tem “labirintu” vendarle hotel nakazati prostorsko orientacijo. V fazo Lebdenja struktur sodijo tudi pravkar nastajajoče slike izrazito navpičnih formatov, ki jih Pandur prvič razstavlja v Galeriji DLUM, oblikovane izključno s pomočjo relativno širokih, odsekanih potez, s katerimi gradi kompozicijsko omrežje geometrizirajočih struktur s skrajno reduciranim, malodane grisaillnim koloritom. Likovna celota posreduje vtis izsekov iz latentnih vrtnih nasadov, gledanih iz ptičje perspektive, pri čemer je treba pripomniti, da odsotnost kromatičnosti neposredno vpliva na odsotnost značilnega zvočnega učinkovanja.

in geografske posebnosti, da je opustil prej omenjeno ikonografijo in se posvetil novim izzivom. Španski (Iberski) cikel ali bolje faza, je pričela nastajati po navdihu Pandurjevega potovanja z vlakom med Madridom in Toledom, ob razgledih na pokrajino v okolici Aranjueza, ki je glasbeno navdihnila tudi Joaquina Rodriga ob slavnem Concierto de Aranjuez. Pandur je omenjeni cikel še posebej posvetil španskemu literatu Antoniu Machadu in njegovemu delu Campos de Castilla. Kasneje, v letih 2001/04, ko je umetnik dopolnjeval svoja španska popotovanja, je ciklus razširil še na istoimensko serijo Kastiljskih polj, na Polja diskretnosti in Prikovana polja (Campos Clavados). V ta sklop sodijo tudi t.i. “sive slike”, ki koloristično napovedujejo Strukture lebdenja. Še prej kot Polja je Pandur ustvaril ciklus Vrtov (1999/2001), pogosto z izrazitimi, trojnimi figurami-drevesi (kompozicija “sacra conversazione”), kamor sodi tudi enojna figuralna kompozicija bajeslovnega Jesenika (El Otonero) v dveh variantah, kjer na temnozeleni človeški silhueti “v nebo” žarijo rdeči, rumeni in beli poudarki. Morda najbolj intimen likovni cikel, novejšega obdobja, je umetnik posvetil flamencu in hkrati svoji hčeri, študirani “bailaori” tega izvirnega andaluzijskega plesa, znova dokazujoč navdušenje nad glasbo in plesom, ki odzvanjata malodane sinestetično v skladu z barvnimi kompozicijami na Pandurjevih slikovnih površinah. Ciklus Flamenco sodi v fazo Strukture lebdenja (2004/05), ponovno uvajajoč samostojno, prepoznavno žensko figuro v dinamično ekscentrični kompoziciji z navpičnim ali vodoravnim poudarkom, ki pa počasi izgublja sidrišče ter v součinkovanju z drugimi objekti in strukturami posreduje vtis levitacije. Goyeskna bailadora se zdi osamljena v svoji najintimnejši izpovedi čustev in strasti skozi gibanje v prostoru ob zapateadu (udarjanje s podplati). Četudi slutimo spremljavo toque, cante in palmas (kitare, petja in ploskanja), pa očitno ne gre za družabno flamenco fiesto, marveč za osebno katarzo.

Pandurjev kolorit je praviloma izrazito kontrasten, zvočen in v posameznih poudarkih hipnotično sugestibilen, včasih agresiven, v določenih kombinacijah z vrtinčastimi gestualnimi nanosi pa lahko zbudi psihadelične asociacije. Neodtujljivi del umetnikove sredozemsko-severnjaške palete so pestrim odtenkom enakovredne nekromatične sivine s črno in belo na skrajnih koncih. Bogato pastozni, črni, temnomodri, bordo rdeči in temnozeleni odtenki posredujejo izrazit voluminozni vtis s transcendentno simboliko. Rdeči, škrlatni, vijolični, oranžni in rožnati so praviloma le poudarki ali posamezni liki, ki delujejo nežno in ženstveno, medtem ko bela vnaša nemir svetlobnih odbleskov ali fantazmov. Celostna podoba posreduje značilen sinestetičen vtis, kot bi opazovali melodijo zvočnih barv.

Domovina je umetnikova ljubljena pravljična dežela, izhodišče in stekališče njegovega umetniškega in filozofskega razmišljanja, kjer se srečujejo sredozemlje s predalpskim, alpskim in panonskim svetom, kot neke vrste inspirativna alkimična retorta, v kateri nastaja kamen modrosti, Lapis philosophicum, v obliki zmeraj novih likovnih stvaritev. Ciklus Parki (1992/98) so pričeli nastajati kot hommage mariborskemu liričnemu Mestnemu parku, z Rožnim gričem, Tremi ribniki in Piramido ter z razširjenimi prizori s Kalvarije in seveda skrivnostnega Pohorja, kjer lahko srečamo, poleg gozdnih živali, tudi skrita mitološka bitja. Na Park navezujejo dela iz najnovejšega cikla Praznik (2006/07), v sklopu Lebdenja struktur, kjer Ludvik Pandur v svojem opusu prvič predstavi bele labode, kot simbol metamorfoze iz “grdega račka” v eno najbolj elegantnih živali nasploh, z asociacijami na duhovno očiščevanje duše v različnih antičnih misterijih, a hkrati tudi na alkimič-

Likovno ustvarjalni zagon Ludvika Pandurja premore, ob šestdesetem jubileju, neusahljiv kreativni potencial, napovedujoč nova raziskovanja tako na področju likovnega izraza kot tudi ikonografije, simbolike in tematike.

Mario Berdič:

kiállított, hanem alkotott is, társalgott, ismerkedett és benyomásokat, élményeket gyűjtött és merített, elfogadta a másságot és folyton fizikai képességeinek határára sodorta önmagát. Ez utóbbi Pandur alkotói egyéniségének lényeges tulajdonsága: a legkeményebben robotolni a kimerültségig, megvalósítani minden ihletet, kitartani az utolsókig, még az egyébként rendkívül érzékeny egészsége rovására is, akár a műtermekben, akár en-plair-air, mint például a művésztelepeken.

andur Ludvik festôměvész, rendes professzor, spec. születése 60-ik évfordulójának ünnepélyes megünneplésénél két specifikus měvelôdési intézet is szerepet vállalt, a lendvai Galéria-Múzeum és a maribori képzôměvészek egyesülete (DLUM), amelyeket az újabbkori szlovén képzôměvészeti színtér két fontos měvészi alkotójának személyisége és munkássága köti össze. A Lendván született Pandur Lajcsi (apa) és a Slovenj Gradecben született Pandur Ludvik (fiú), mindketten a Zágrábi Képzôměvészeti Akadémia diplománsai, mindketten a maribori képzôměvészek egyesületének aktív tagjai, amely korábban a koroškói és stájer képzôměvészeken kívül a prlekijai és muravidéki alkotókat is felölelte; mindketten a Maribori Pedagógiai Fakultás (korábban Pedagógiai Akadémia) Képzôměvészeti Tanszékének rendes tanárai, mindketten mélyen kötôdtek a hazai, lendvai környezethez, és egyben magyar gyökereikhez, mindketten saját hallgató nemzedékének felbecsülhetetlen képzôměvészeti ismereteket adva át, jellegzetes alkotásaikkal pedig az újabbkori szlovén képzôměvészetben is otthagyták bélyegüket. Pandur Ludvik a mostani jubileum során elôször a Lendvai Galéria Múzeumban mutatkozik be az újabbkori tizenötéves alkotói korszak alkotásainak prezentálásával ciklusokként vagy témakörökként, a maribori DLUM Galériában pedig bemutatja legújabb opusát a Rózsák ideje ciklusból és a most keletkezett alkotásait. Mindkét kiállítási csarnokban azoknak az alkotásoknak a bemutatására kerül sor, amelyeket a měvész még egyáltalán nem mutatott be, vagy pedig csak kizárólag az idegen közönségnek kerültek bemutatásra (Spanyolország, Olaszország).

Pandur Ludvik alkotókészségét szimbolikusan alkimista vagy metamorf festészetnek is nevezhetjük, hiszen kihasználja a festői felületet és a színes “prima metériát” többjelentésű alaki, színes, kompozíciós, motivikus, ikonografikus, szimbolikus és tematikus transzmutációk kivitelezésére, amelyek egyben reverzíbilisek és evolutívek. Az átalakulások a képzőművészeti kifejezésben is megnyilvánulnak, amely engedélyezi az antik, reneszánsz, manierista, barokk, impresszionista, expresszionista, asszociatív-absztrakt és absztrakt-expresszionista képzőművészi elemi és tartalmi tényezők szabad átfonódását. A vonás, szín, jel és a képzőművészeti objektum egésze jelentik az egyenértékű szemantikus eszközöket, amelyek többrétegű kriptográfiai üzenetét még csak analitikus megfigyeléssel érthetjük meg, ami viszont mindig egy kissé eltérő következtetéseket eredményez, a művész képzőművészeti alkotásainak metamorf jellemével összhangban. Pandur újabb alkotásainak ikonográfiai és tematikai kiindulópontja alapjául tekinthetjük az Apollóról és Daphnéről szóló antik mítoszt, ahol megtörténik az ember fává változása, tehát a varázslat, amelyet a művész mindig újra és újra megformál különböző változatokban. Az említett történetből Publius Ovidius Naso római költő Metamorfózis című verseskötetében meglévő antik történetei sajátos képzőművészeti interpretációinak terjedelmes mitológiai ciklusa alakult ki (például Danae, Apolló és Daphné, Piramus és Tizvé, Nárcisz és Echo, Jupiter és Io, Phaeton bukása). Mondhatnánk, hogy J. V. Valvasor után (grafikai ciklus) a szlovén kulturális térségben egy alkotó sem szentelt annyi figyelmet Ovidius Metamorfózisának, mint éppen Pandur Ludvik. Az ember és fa közti analógia csodálatos megnyilvánulása észlelhető a görög oszlopban (pl. Erechteion), amelyet Pandur egykor a New York-i veduták ciklusának skycraper-ré való metamorfózisa kontextusában alkalmaz (hasonlat Loos vázlatával a Chicago Tribun részére dór stílusú oszlop formájában). Itt meg kell említeni Pandur másik kedvenc mitológiai tematikáját is, amely a kelta mesevilágból ered a Szent grálról és Parsifal lovagról szóló mítoszra tett hangsúllyal, ami a művészt zenei oldalról is ihleti Wagner operaciklusa formájában. Érdekes, hogy éppen a zene és a tánc a legkedvesebb médiumai az irodalom és persze a természeten kívül, amelyből ihletet merít képzőművészeti alkotásaihoz. Ilyen példa a Svájci ciklus, amely Nietzche Imigyen szóla Zarathustra filozófiai művének szellemi atmoszféráját közvetíti, ahol

Pandur Ludvik nagyvilágisága változatos képzôměvészeti opusában nyilvánul meg közvetlenül, a táj- és figurális motivika áthatásával, ahol a különbözô kultúrák jellegzetességeit kapcsolja össze az egymást összefězô képzôměvészeti vallomásokban, amelyek különbözô irodalmi vagy zenei alapokból erednek, vagy akár közvetlenül a természetes vagy urbán környezetbôl. Számtalan utazása során a měvész sikeresen beleéli magát az egyes vidék genius loci szerepébe, amikor is nem csak a megfestett ábrázolásokkal, hanem nyelvük segítségével is közelebb jut az emberekhez, hiszen a szlovén és magyar nyelven kívül horvátul, németül, angolul, olaszul és spanyolul is beszél. Ennek a viszonynak a következményeként a szerzôt abban az országban, amelyben él és kiállít, folyton újra “örökbe fogadja” úgy a közönség, mint a kritikusok és ismerôsök, hiszen úgy szóban, mint ábrázolással kifejezi tiszteletét az egyes kultúrák, történelmek, irodalmak, zene- és képzôměvészet iránt. A másság számára nem ellentéteket jelent, hanem az egész részét, így opusában érezhetjük a jellegzetes északi élesség összeolvadását a délies lágysággal, a rurálisét az urbán ambientével, a férfi princípiumot a nőivel, az epikát a lírával, a mitológiát a valósággal. Szlovénia, Magyarország, Dalmácia, Svájc, Olaszország, Spanyolország, Németország, Amerika azok az országok, ahol Pandur Ludvik nem csupán 4

hommage-jaként született meg, ahol az erdei állatvilágon kívül rejtett mitológiai lényekkel is találkozhatunk. A Parkokat a Praznik (Ünnep) ciklus követi (2006/07) a Struktúrák lebegése keretén belül, ahol Pandur Ludvik opusában először mutatja be a fehér hattyúkat, mint a rút kiskacsa metamorfózisát az egyik legelegánsabb állatok egyikévé, a lélek szellemi megtisztulásának különböző antik misztériumokban való asszociációival, de egyben alkimista rektifikációjának is. A Rózsák ideje (2005/07) ciklusának ihlete, amelyet a DLUM Galériában is bemutat, a művész műtermének közvetlen közeléből ered, pontosabban Mariborban a Maister utcában lévő házak előtti ültetvényekből. Pandur itt precedenciát vezetett be, elközpontiasított hálós kompozíciót és a fázisnak a Struktúrák lebegése címet adta (az Ünneppel együtt). A rövid, határozott vonások az uralkodó nem kromatikus, szürkés kolorittal, fehérségekkel kombinálva, a ritka kromatikus, piros és más kör alakú hangsúllyal (virágokkal) vannak kontrasztban. A megfigyelőben ténylegesen a színes struktúrák és formák lebegését keltik, aminél szokatlan, magányos és rejtett, függőleges irányú cikcakkos vonalat vehet észre, amelyek a korábbi “szürke képekből” erednek, mintha a szerző ebben a “labirintusban” mégiscsak a térbeli orientáltságra szeretne rámutatni. A Struktúrák lebegése fázisba tartoznak a most keletkezett jellegzetes függőleges formátumú képek, amelyeket Pandur először állít ki a DLUM Galériában, és kimondottan relatív széles, elvágott vonásokkal formált meg, amelyekkel a geometrizált struktúrák kompozíciós hálózatát építi szélsőségesen redukált, majdhogynem grisaille kolorittal. A képzőművészeti egész a latens kerti ültetvényekből eredő részletek benyomását keltik madártávlatból, aminél meg kell említeni, hogy a kromatikus hiánya közvetlen hatással van a jellegzetes hangeffektus hiányára.

megtalálhatjuk Richard Strauss azonos című szimfónikus alkotásának drámai-meditatív kicsengését az Alpesi szimfóniájával együtt. Lendván főleg azok a művek tekinthetők meg, amelyek egyrészt Szlovéniára vonatkoznak, másrészt pedig Spanyolországra, a művész legkedvesebb szellemi menedékhelyére hazáján kívül. Mindkét esetben annyira megihlették Pandurt az etnográfiai és geográfiai jellegzetességek, hogy fennhagyott a korábban említett ikonográfiával, és új kihívásoknak szentelte magát. A spanyol (ibériai) ciklus, vagy inkább fázis, Pandur vonattal való utazása során kezdődött Madrid és Toledo között, a táj látványával Aranjuez környékén, amely zenei ihletet adott Joaquin Rodrigonak is a híres Concierto de Aranjuez-hez. Pandur az említett ciklust Antonio Machado spanyol irodalmárnak szentelte és Campos de Castilla című művének. A későbbiekben, amikor a művész 2001/04-ben spanyol utazásait egészítette ki, a ciklust kibővítette még az egyazon címet viselő Kasztília mezőkkel, a Diszkréció mezejével és a Clampos Clavados-szal. Ebbe a sorozatba tartoznak az ú.n “szürke képek” is, amelyek kolorista módon jelzik a Lebegés struktúráit. Még a Mezők előtt Pandur megalkotta a Kertek ciklust (1999/2001), sokszor a jellegzetes hármas figurákkal – fákkal (“sacra conversazione”), ahova a mitológiai Jesenik (El Otonero) figurális kompoziciója is besorolható két változatban, ahol sötétzöld emberi sziluetteken vörös, sárga és fehér nyomok magaslanak az „égbe”. Az újabb kor talán legintímebb képzőművészeti ciklusát a művész az eredeti andalúziai táncnak, a flamenconak szentelte és egyben leányának, amikor is újból bebizonyította a zene és tánc iránti lelkesedését, amelyek majdhogynem szinesztétikusan zengnek Pandur festői területeinek színkompozícióival összhangban. A Flamenco ciklus a Lebegés struktúrája ciklusba tartozik (2004/05), újból bevezetve az önálló, jellegzetes női alakot dinamikusan exszcentrikus kompozícióban függőleges vagy vízszintes hangsúllyal, amely viszont lassan elveszíti horgonyzóhelyét és a többi objektummal és struktúrával együtt a levitáció benyomását kelti. A “bailadora” magányosnak tűnik legintímebb érzelmei és szenvedélyei vallomásában a térben való mozgás által a zapateadot (az ütem sarokkal való kiverése) járva. Mégha sejtjük is a gitár, ének és taps hangját, nem egy társas flamenco fiestáról van szó, hanem személyes katarzisról.

Pandur koloritje általában kimondottan ellentétes, zengő és egyes vonásokban hipnotikusan szuggesztíbilis, olykor agresszív, az örvényesen gesztuális rétegekkel pedig bizonyos kombinációkban pszichadélikus asszociációkat kelthet. A művész mediterrán-északi palettájának elidegeníthetetlen része a színes árnyalatokkal egyenrangú nem kromatikus szürkeségek feketével és fehérrel szegélyezve. A gazdagon pasztózus, fekete, sötétkék, bordópiros és sötétzöld árnyalatok jellegzetes voluminózus benyomást keltenek transzcendens szimbolikával. A vörös, bíbor, lila, narancssárga és rózsaszín általában csak hangsúlyok vagy egyes alakok, amelyek gyengéd és nőies hatást keltenek, miközben a fehér a fény villanásainak vagy káprázatainak nyugtalanságát kölcsönzi. Az egész ábrázolás jellegzetes szinesztetikus benyomást kelt, mintha csak a hangos színek dallamát figyelnénk meg.

A haza a művész kedvenc meseországa, művészi és filozófiai gondolkodásának kiinduló- és célpontja, ahol a mediterrán találkozik az alpesi és pannon világgal, mint egyfajta inspiratív alkimista retorta, ahol a bölcsesség köve van megszületendőben, a Lapis philosophicum, mindig új képzőművészeti alkotás formájában. A Parkok ciklus (1992/98) a maribori lírikus parkvilág (Mestni park, Rožni grič, Trije ribniki, Piramida) és a titokzatos Pohorje

Pandur Ludvik képzőművészeti alkotó lendülete a hatvanadik évdorduló kapcsán kimeríthetetlen alkotó potenciállal bír, új kutatásokat sejtetve úgy a képzőművészeti kifejezésmód, mint az ikonográfia, szimbolika és tematika terén. 5

Mario Berdič:

Creativity of Ludvik Pandur can symbolically be defined as alchemical or metamorphose painting, as he uses the surface and colour “prima matter” to carry out transmutations in form, colour, composition, motive, iconography, symbols and theme, being reversible and evolutional at the same time. Transformations also occur on the field of artistic expression, allowing a free intertwining of antic, renaissance, manieristic, baroque, impressionist, expressionist, associative-abstract and abstract-expressionistic, aritstically basic and topical factors. A stroke, colour, sign and a whole artistic object mean equivalent semantic means, of which multilayered cryptographic message can be seen only after analytic observation, which brings different conclusions each time, all in accordance with the metamorphic character of artist’s work.

ithin the framework of the festivities around the 60th birthday of the academy-trained painter, full professor and specialist Ludvik Pandur, two specific cultural institutions are participating, Galerija-Muzej Lendava and Društvo likovnih umetnikov Maribor (DLUM), connected through the characters and work of two important artists of the recent Slovenian artistic community. Father Lajči Pandur, born in Lendava and son Ludvik Pandur, born in Slovenj Gradec, are both graduates of Academy of Fine Arts Zagreb, both active members of a professional Fine Arts Society Maribor, which used to unite artists from Carinthia, Styria, but also from regions Prekmurje and Prlekija in the Eastern Slovenia. Both are full professors at Fine Arts department of Faculty of Education in Maribor. They are also both deeply attached to the home environment in Lendava and at the same time to their Hungarian roots and for the generations of their students they provided deeper knowledge in fine arts and also marked the recent Slovenian fine arts with their work. On the occasion of this jubilee, Ludvik Pandur is presented with an overview of last fifteen years of his work in cycles first in Galerija-Muzej Lendava, and in Gallery DLUM in Maribor, he will exhibit his newest opus from the cycle Čas vrtnic / Time for Roses and some unfinished works. Both galleries will present work that has not been exhibited yet or has only been presented to foreign audiences in Spain or Italy.

The antique myth on Apollo and Daphne can be seen as the basic iconographic and thematic origin of the recent Pandur’s creativity, where a person is transformed into a tree, magic the artist repeatedly uses in many forms. A comprehensive mythological cycle of unique artistic interpretations of antique stories from the poetry collection Metamorphoses, by Roman poet Publius Ovidius Nason (such as Danae, Apollo and Daphne, Pyramus and Thisbe, Narcissus and Echo, Jupiter and Io, the fall of Phaeton) developed from the mentioned story. It can be said that after the graphic cycle J.V.Valvasor, no other artist in Slovenian cultural area devoted so much to Ovidius’s Methamorphoses as Ludvik Pandur. The analogy between a human and a tree is wonderfully presented on a Greek pillar (such as Erechteion) which Pandur uses in the context of the cycle of New York veduta with a metamorphosis into skyscrapers (comparison with Loos’s outline for Chicago Tribune in the form of a Doric order). Here, the other well known Pandur’s mythological theme has to be mentioned, originating in Celtic mythology with emphasis on the myth on Holy Grail and Parsifal, which also inspires the artist musically, in the shape of Wagner’s opera cycle. Interestingly, the music, including dance, is his most loved medium, apart from literature and nature, and from it he gets inspiration for his artistic work. An example of this is a Swiss cycle, emitting the spiritual atmosphere of Nietzche’s philosophic work Thus Spoke Zarathustra, with traces of dramatic meditative sounds of the symphonic poem with the same name by Richard Strauss including his Alpine Symphony.

Cosmopolitism of Ludvik Pandur can be directly seen in his varied artistic opus with intertwining motifs of countryside and figure, where he combines characteristics of different cultures in linked artistic declarations which arise either from literary or musical sources or directly from the natural or urban environment. On his many journeys, the artist is accustomed to genius loci of each country very successfully, approaching people not only through the painted images but also through their language as he can speak, apart from Slovenian and Hungarian, also Croatian, German, English, Italian and Spanish. As a result, the author is every time “adopted” by the audience, critics and acquaintances from the country he currently lives in or exhibits as he shows his respect for various cultures, their history, literature, music and art with words and images. For him, being different does not represent a contrast, but a part of the whole, therefore we can sense in his opus a characteristic blend of northern sharpness with the southern tenderness, rural and urban, male and female principle, characters of Dionysus and Apollo, epic and lyric poetry, mythology and reality. Slovenia, Hungary, Dalmatia, Switzerland, Italy, Spain, Germany and USA are the countries where Ludvik Pandur not only exhibited but also created, associated, met people and gathered impressions, accepted differences and strove until the edge of his physical capabilities. The latter being one of the key characteristics of Pandur’s creative persona: working long hours, carrying out each inspiration, persisting until the end, also despite his extremely fragile health, be it in his studio or en-plain-air, like at fine arts colonies.

Works exhibited in Lendava mainly refer to Slovenia, yet on the other side also to Spain, artist’s favourite spiritual refuge outside the homeland. In both cases, Pandur was so overwhelmed by ethnographic and geographic characteristics, that he left behind the aforementioned iconography and devoted himself to new challenges. Spanish (Iberian) cycle or phase, was inspired by Pandur’s train journey between Madrid and Toledo, by countryside around Aranjuez, being also a musical inspiration of 6

on Maister Street in Maribor. Here, Pandur introduced a unique, decentralised, netting composition and the phase was named Structures of Hovering (including Holiday). Shorter, cut strokes with a prevailing unchromatic, greyish colouring in combination with whites are in contrast to rare chromatic, red and other emphases in circular shapes (blossoms). The observer gets the impression the colour structures and forms are hovering and then we notice an unusual, solitary and concealed, vertical zigzag line, welling from the previous “grey paintings”, as though the author wanted to indicate spatial orientation in this “labyrinth”. Also the distinctive vertical paintings that are still being formed belong to the Structures of Hovering phase, which are exhibited for the first time in Gallery DLUM, formed exclusively through relatively wide and cut strokes, forming a compositional network of geometric structures with extremely reduced, nearly Grisaille colours. The artistic whole gives the impression of cuttings from latent gardens, as seen from the bird’s-eye view, yet it needs to be noted that the absence of chromaticity directly influences the absence of the characteristic sound effect.

Joaquin Rodrigo in his famous Concierto de Aranjuez. The mentioned cycle is devoted to Spanish literate Antonio Machado and his work Campos de Castilla. Later, in years 2001/04, when the artist was complementing his Spanish journeys, he expanded the cycle to the series Fields of Castile, Fields of Discretion and Forged Fields (Campos Clavados). A part of this cycle are also the so called “grey paintings”, which announce in a colourist sense the Structures of Hovering. Even before the Fields, Pandur created the cycle of Gardens (1999/2001), often with distinct triple figures - trees (composition “sacra conversazione”), a part of this is the single figural composition of a mythologic El Otonero in two variations, where red, yellow and white accentuations glow into the sky on a dark green human silhouette. Parhaps the most intimate cycle of the recent period is devoted to flamenco and at the same time to his daughter, an educated bailaora of this authentic Andalusian dance, stating again his enthusiasm for music and dance, resounding almost synaesthetically in accordance with colour compositions on Pandur’s surfaces. The Flamenco cycle is a part of Structures of Hovering (2004/05), which reintroduces the independent recognisable female figure in a dynamic eccentric composition with vertical or horizontal emphasis, yet slowly losing anchorage and thus gives impression of levitation in connection with other objects and structures. The Goyesk bailadora seems solitary in its most intimate confession of feelings and passion through movement in space while doing zapatead (characteristic movements with the feet). Even though we can anticipate toque, cante and palmas (guitars, singing and clapping), this is definitely not a sociable flamenco fiesta, but a personal catharsis.

Pandur’s colouring is normally distinctly contrasting, sonic and in separate parts hypnotically suggestible, sometimes aggressive and in some combinations with whirling gestual washes it can rouse psychedelic associations. An inalienable part of the artist’s Mediterranean and Northern palette are the unchromatic greys with black and white on outmost edges, which are equivalent to the variegated shades. Rich wooly black, dark blue, burgundy and dark green shades bring a distinctive voluminous impression with transcendental symbolism. As a rule, red, purple, violet and rose-colour are only emphases or separate figures, appearing delicate and feminine, whereas the white brings restlessness of the light or phantasms. The whole image emits the characteristic synaesthetic impression, as if we were observing the melody of colours.

Homeland is the artist’s beloved fairytale land, origin and the meeting point of his artistic and philosophic thinking, where Mediterranean meets the Prealpine, Alpine and Pannonian world as a kind of inspirational alchemical retort, where the Philosopher’s stone is formed, the so called Lapis philosophicum, taking the form of new artistic creations. Cycle Parks (1992/98) started as a hommage to the lyric park in Maribor, with the hill, the three ponds and the Pyramid and the scenes from Calvary and the mysterious Pohorje, where we can encounter forest animals as well as hidden mythological creatures. Connected to the Parks are also works in the newest cycle Holiday (2006/ 07), a part of Structures of Hovering, where Ludvik Pandur presents for the first time in his opus white swans, as a symbol of the metamorphosis from the “ugly duckling” into one of the most elegant animals, with associations to cleansing of the soul in different antique mysteries and at the same time also to alchemical rectification. The inspiration for Time for Roses (2005/07), also exhibited in Gallery DLUM, comes from the immediate vicinity of the artist’s studio, from the roses planted in front of the houses

At his sixtieth jubilee the creative impetus of Ludvik Pandur still carries an inexhaustible potential, announcing new research in the field of artistic expression, but also in iconography, symbolism and topics.

Predstavitev… / Bemutató... / Presentation... 1994, akril-platno / akril-vászon / acrylic-canvas, 145 x 165 cm

Park I. / Park I. / Park I. 1996, olje-platno / olaj-vรกszon / oil-canvas, 120 x 100 cm

Španska metamorfoza II. / Spanyol metamorfózis II. / Spanish Metamorphosis II. 2000, olje-platno / olaj-vászon / oil-canvas, 120 x 100 cm

Parsifalova romanja / Parszifal zarándoklatai / Parsifal’s pilgrimages 2000, olje-platno / olaj-vászon / oil-canvas, 100 x 120 cm

Španska balada (Toledska legenda) / Spanyol ballada (Toledói legenda) / Spanish Ballad (Legend of Toledo) 2003-05, olje-platno / olaj-vászon / oil-canvas, 120 x 100 cm

Zelene oči (Iz »Rime in legende«) / Zöld szemek (A »Rímek és legendák«-ból) / Green Eyes (From »Rhymes and Legends«) 2003-05, olje-platno / olaj-vászon / oil-canvas, 120 x 100 cm

La Capa (Iz Kastiljskih polj) / La Capa (Kasztiliai mezőkből) / La Capa (From Fields of Castile) 2003-05, olje-platno / olaj-vászon / oil-canvas, 120 x 100 cm

Kastiljska polja-maj / Kasztiliai mezล k-mรกjus / Fields of Castile-May 2004-05, olje-platno / olaj-vรกszon / oil-canvas, 120 x 100 cm

Veliki flamenco II. / Nagy flamenco II. / The Great Flamenco II. 2004-05, olje-platno / olaj-vรกszon / oil-canvas, 165 x 145 cm

Strukture lebdenja VII. / A lebegés strukturái VII. / Structures of Hovering VII. 2005, olje-platno / olaj-vászon / oil-canvas, 120 x 100 cm

Praznik - Lebdenje struktur / Ünnep - A lebegés strukturái / Holiday - Structures of hovering 2005-06, olje-platno / olaj-vászon / oil-canvas, 120 x 100 cm

Prof.

Lu d v i k Pa n d u r ,

akademski slikar specialist Rodil se je 12. avgusta 1947 v Slovenj Gradcu, očetu, akademskemu slikarju Lajčiju Pandurju in materi Elizabeti roj. Vlaj, obema Lendavčanoma. Leta 1949 se družina preseli v Maribor, kjer mali Ludvik odrašča v umetniškem ambientu očetovega ateljeja, v čarobni soseščini mestnega parka. Svoje šolanje, obogateno s številnimi potovanji s starši, zlasti po Italiji in Grčiji, zaključi z maturo na mariborski I. gimnaziji leta 1966. Istega leta opravi sprejemni izpit na Akademiji likovnih umetnosti v Zagrebu, kjer diplomira leta 1970 v slikarskem razredu prof. Antuna Mezdjića. Istega leta je bil na natečaju sprejet na podiplomski študij v mojstrsko delavnico slikarja prof. Krsta Hegedušića, kjer je bilo takrat znano torišče svežih slikarskih trendov. V tem času obišče zahodno Evropo, predvsem Pariz, London in zaključi študij v mojstrski delavnici leta 1973. Jeseni, istega leta, se vrne v Maribor, kjer se zaposli kot asistent za risarsko oblikovanje na likovnem oddelku Pedagoške akademije v Mariboru. Leta 1998 je bil izvoljen za rednega profesorja za predmet slikarsko oblikovanje na oddelku za likovno pedagogiko, zdaj oddelku za likovno umetnost Pedagoške fakultete Univerze v Mariboru. Ustvarja v svojem ateljeju, v Maistrovi ulici 19, v Mariboru. Pandur Ludvik 1947-ben született Slovenj Gradecben. 1970-ben szerzett oklevelet Zágrábban a Képzőművészeti Akadémia Festőművészeti Tanszékén (prof. Anton Mezdjić). 1970-1973 között prof. Krsto Hegedušić alkotóműhelyében alkotott, ahol befejezte a festőművészeti szakképzést (magisztérium). A Maribori Egyetem Pedagógiai Fakultása Képzőművészeti Tanszékén rendes tanár. Mariborban él és alkot. Ludvik Pandur was born in Slovenj Gradec in 1947. He graduated in 1970 at the Department for Paining at Fine Arts Academy in Zagreb (prof. Anton Mezdjić). Between the years 1970 and 1973, he worked in the workshop of prof. Krsto Hegedušić, where he received his Master’s degree in painting. He lectures as a full professor of design in painting at the Fine Arts Department of Faculty of Education in Maribor, where he also lives and creates. Naslov / Cím / Address: Razlagova ulica 1, 2000 Maribor, Slovenija Samostojne razstave po letu 2000: Önálló kiállításai 2000 után: Solo exhibition after year 2000:

Skupinske razstave po letu 2000: Csoportos kiállításai 2000 után: Group exhibition after year 2000:

2001 2001 2002 2002 2002

2001 2001

2003 2004 2005

Madrid, Galeria Desire Lieven, Španija St. Moritz, Museum Valchava, Švica Ptuj, Miheličeva galerija Ljubljana, Galerija ZDSLU Madrid-Mostoles, Galeria Caleidoscopio, Španija Komarno, Galeria Limes, Slovaška Pordenone, La Roggia, Italia Noja, Cantabria, Galeria Jose Hierro, Španija

2002 2002 2003 2004 2004 2006

Razstava DLUM, Maribor Razstava DLUM, Madrid-Mostoles, Galeria Caleidoscopio, Španija Razstava Simposio de Artistas Plasticos, Noja, Španija Razstava likovne kolonije Medana Razstava DLUM, Galeria DLUM, Maribor Razstava DLUM, Bruck/Mur, Avstrija “Il Vidone”, Casa Municipale, Neapelj, Italija Razstava DLUM, Galerija Roman Petrović, Sarajevo

Lu d v i k Pa n d u r Katalog izdal / Kiadó / Publisher Za izdajatelja / A kiadásért felel / For the Publisher

Izšlo ob slikarjevi 60-letnici rojstva Megjelent a festő 60-ik születésnapja alkalmából In honor of the painter’s 60th birth year

Galerija-Muzej Lendava Franc Gerič

Spremna beseda / Kísérôszöveg / Text

Mario Berdič

Prevod v angleščino / Angolra fordította / English translation

Sandra Vida

Prevod v madžarščino / Magyarra fordította / Hungarian translation Lektura / Lektorálták / Language editors Fotografije / Fotó / Photography Oblikovanje / Katalógusterv / Design Barvni izvlečki / Színrebontás / Color separation Tisk / Nyomda / Print Naklada / Példányszám / Edition

Bence Utroša Gabriella Mira Unger, Bence Utroša Gabriella, Sandra Vida Bine Kovačič Dubravko Baumgartner Atelje za črko in sliko, Murska Sobota Tiskarna S-print d.o.o. 500

Partnerji projekta / Együtműködő partnerek / Partners

CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana 75(497.4):929Pandur L. Reprodukciji na platnici / A borítón lévő reprodukciók / Reproductions on the cover: Jesenik I. / El Otonero I. 2001, olje in akril-platno / olaj és akri-vászon / oil and acrylic-canvas, 200 x 140 cm Čas vrtnic XIII. / Rózsák ideje XIII. / Time for Roses XIII. 2006, olje-platno / olaj-vászon / oil-canvas, 100 x 120 cm

PANDUR, Ludvik, 1947Ludvik Pandur : Galerija-Muzej Lendava, Galéria-Múzeum Lendva, 11. 05.-05. 07. 2007 : Galerija Dlum, Maribor, 01. 08.-18.08. 2007 / [spremna beseda Mario Berdič ; prevod v angleščino Sandra Vida, prevod v madžarščino Bence Utroša Gabriella ; fotografije Bine Kovačič]. - Lendava : Galerija-Muzej, 2007 ISBN 978-961-91217-7-1 232795648