Sabina Šinko (2015)

Lendavski grad / Lendvai vår 27. 2. – 12. 4. 2015

Mimoidoči W1 / Járókelők W1 2012, akril in akvarel na platnu in svili / akril és akvarell vásznon és selymen, 90 x 90 cm

Na naslovnici: / A borítón: Tihožitje / Csendélet 2012, akril in akvarel na platnu in svili / akril és akvarell vásznon és selymen, 100 x 120 cm Lutkovno gledališče Pupilla / Pupilla Bábszínház Ion Creangă: Dani Prekla / Karó Dani 1996

Č

as, ki je bil Sabini Šinko dan, da nam v GalerijiMuzeju Lendava pokaže vso svojo razvejano in heterogeno paleto ustvarjalnosti, se nam je zdel dolg, a sodeč po razstavljenem gradivu na pričujoči pregledni razstavi, vreden čakanja.

Pred nami se odpira in razstira dinamična, igriva, garaška, domišljena, skrivnostna, prefinjena, domišljijsko bogata, predvsem pa celostno zaokrožena ustvarjalnost, ki skozi pedagoško delo na fakulteti in z ustvarjanjem scenografij in zasnov ter oblikovanjem lutk za predstave opravlja tudi svoje poslanstvo, ki ozavešča, profesionalizira, educira in ne nazadnje senzibilizira tako otroke kot njihove vzgojiteljice in starše.

Sabinino slikarstvo je prepojeno z življenjem, vanj se zažira skozi razmišljanja, potovanja, doživetja in sprehajanja, skratka majhni in veliki, ključni in mimobežni dogodki počasi postajajo slikanje. Njeno slikanje je okuženo z vsem, kar počne, je potreba, ki prežema vse, skrivnostno in zakrito, očitno in vseprisotno. Naslika vse, kar jo obdaja, tj. ljudi, živali, rastline, pohištvo in fotografije. Črpa iz mitologije sodobnega, mimobežnega sveta, mitologije nezavednega, prav­ ljičnega, transcedentalnega, nadrealističnega, nedoumljivega, a vendar še kako konkretnega.

Toda še tako zasanjano delujoča slika pravzaprav ne izhaja iz sanj. Nikoli ni čisto od tu, a tudi nikoli čisto iz sanj. Njene slike so kot prosojnica, skozi katero se z laserskimi žarki spuščamo v človeško in kulturnoarhetipsko, v usedline nakopičenih stoletij, usedline spominov in doživetega. Izrazno specifična in samosvoja je ustvarila avtorski izraz, ki bi mu lahko nadeli definicijo realizma, ujetega v nadrealističnem prostoru nedefiniranega časa.

Sabina nikakor ne sodi med slikarje ekspresivnega izraza, emocionalno tesnobnega razpoloženja in intenzitete, ki izhajajo iz Prekmurja.

Toda ugotoviti moramo tudi, da vizualen koloristični vitalizem in floralno fauvistično figurativna tematika nikakor ne pomenita simplificirane pitoresknosti in enodimenzionalne izpovednosti. Fenomen umetniškega izraza je nedvomno bistveno bolj večplasten, saj sta prav nematerialnost in duhovnost komponenti, ki sta imanentni del umetnosti.

V Sabininih zgodnjih delih slikanja na svilo ustvarjajo koloristične koprene vtis liričnosti, ki v intenzivnem trepetanju prekrivajo površino in se na videz širijo prek njega v neskončnost. Material in tehnika, s katero dobiva akvarelne efekte,

H

osszúnak tűnik az idő, amely Šinko Sabina rendelkezésére állt ahhoz, hogy bemutatkozzon nekünk itt, a lendvai várgalériában, de a kiállított gazdag és heterogén anyagból ítélve érdemes volt várakozni. Dinamikus, játékos, sok odaadó munkával járó, megfontolt, titokzatos, kifinomult, fantáziadús, de főleg teljes egészében érett alkotások tárháza nyílik meg előttünk, amelynek az egyetemen végzett pedagógiai munka, illetve a szcenográfia­ és bábtervezés mellett megvan sajátos küldetése, amely tudatosít, oktat és nem utolsósorban fogékonyabbá teszi a gyermekeket és szüleiket is.

Sabina festészete tele van élettel, amely a gondolkodáson, utazásokon, élményeken, sétákon, jelentéktelen vagy jelentős, kulcsfontosságú vagy csak futó eseményeken keresztül ivódik belé – hiszen minden, ami vele, körülötte történik, lassan festészetté válik. Mindent, amit tesz, amihez csak nyúl, szinte „megfertőzött” a festészet, mindenen túlnövő szükséggé vált. Titokzatos és rejtett, valamint szembetűnő és mindent átható. Mindent megfest, ami körülveszi: embereket, állatokat, növényeket, bútorokat, fényképeket. A kortárs mitológia világából merít, az öntudatlan, mesés, transzcendentális, szürreális, megfoghatatlan, de azért nagyon is konkrét mitológiából. Ennek ellenére a még annyira álombeli hatást keltő kép sem az álmokból jön. Sohasem mondható egészen idevalónak, de sohasem egészen álombelinek. Képei olyan finoman áttetszőek, hogy szinte lézersugárként hatolunk az emberi és kulturális archetípus, a felgyülemlett évszázadok, emlékek, élmények üledékei felé. Sajátos és egyedülálló kifejezésvilága által olyan szerzői kifejezésmódot hozott létre, amit a szürreális térség definiálatlan idejében foglyul ejtett realizmus kifejezéssel illethetnénk.

Sabina semmiképpen sem tartozik az érzelmi szorongásos hangulatú és intenzitású expreszszív kifejezésmódot gyakorló muravidéki festők közé. Viszont azt is meg kell állapítani, hogy a vizuális filozofikus életfilozófia és a virágos fauvista figuratív témakör semmiképpen sem jelent leegyszerűsített festőiséget és egydimenziós kifejezésmódot. A művészi kifejezésmód jelensége kétségtelenül határozottan többrétegű, hiszen éppen a nem anyagi és szellemi komponensek jelentik a művészet immanens részét.

Sabina korai festményei, a selyemre festett színes fátylak lírai benyomást keltenek, amelyek

intenzív reszketegséggel fedik be a felületet és látszólag a végtelenségig terjednek. Az anyag és a technika viszont, amellyel az akvarell hatását éri el, amit a vászon képtelen nyújtani, nem engedélyez részleteket, és ezt a későbbi műveiben éppen a vászon és a ráfeszített selyem kombinációjával érte el. A kiinduló motívum teljesen dematerializálódott, a festői kép szellemi, részben álmodozó tapasztalatot kelt, ahol a színes felületeken lebegő alakokat és színes részleteket hoz létre, illúziót keltő, sajátos lírai poétikával átszőtt tájakat alkotva. A pszichológiai és kulturális alvilág, amelyet talán mindannyian kutatunk, sokfajta magyarázatot, megértést tár fel, de a művésznő még ennél is mélyrehatóbban közelít az alapokhoz, hogy azt festményei által valósítsa meg. A kép néz minket – és mélyebben lát belénk, mint mi belé, és az, amit lát, amit elénk tár, bonyolult, szép, néha fájdalmas, megdöbbentő és titokzatos világ. Talány, amely aljára mindenkinek egyedül, személyesen kell eljutnia.

ki jih platno ne more dati, vendarle ne dopuščata detajlov, kar je v kasnejših delih dosegla prav s kombinacijo platna in nanj napete svile.

Izhodiščni motiv je povsem dematerializiran, slikovno polje ustvarja vtis duhovne, deloma tudi sanjave izkušnje, kjer barvne ploskve oblikujejo lebdeče like in barvne okruške, ustvarjajoč iluzionistične krajine, prežete s svojevrstno lirično poetiko. Psihološko in kulturno podzemlje, po katerem po malem vsi kopljemo, nam da marsikakšno razlago, razumevanje, umetnica pa seže še globlje in subtilneje v svojo podstat in jo materializira v naslikanem. Slika nas gleda in vidi globlje v nas kot mi vanjo in to kar vidi, kar kaže, je zapleten, lep, včasih boleč, presenetljiv in skrivnosten svet. Enigma, ki ji vsak od nas mora priti sam do dna.

Sabina festészete sosem volt tárgyiasság, arcok, alakok, realitásfoszlányok nélküli, az utóbbi években pedig már egyre több diszkrét anyagiságtól és elbeszélésformától áthatott. Az utóbbi időszak decentralizált struktúrájú festményei, a festményen szétszórt tárgyak, arcok és a művésznő mindennapjainak tárgyai a belső táj attribútumai, a festő énje, kitalált és irreálisan működő, de abszolút voltában igencsak működő.

A festményen elhelyezett figurák a légiesség, lebegés, szabadság, álmodozás benyomását keltik, míg másutt talán a térben és időben való elveszettséget, a tudatos és tudatalatti emlékrétegek közti séta benyomását keltik. Mintha csak egyfajta filmjelenetek, történetrészletek lennének, és habár nincs fény, árnyék és tér, de a nosztalgia erős és tapintható légkörével, az elmúlt, de jelenlévő gyermekkor felismerhető és olvasható szimbolikájával gazdagítva tárulnak elénk. Egyfajta figurális csendéletek és figurális tájképek ezek.

Toda brez predmetnosti, obrazov, podob in okruškov realnosti Sabinino slikarstvo ni bilo nikoli, v zadnjih letih pa sta snovnost in pripovednost skozenj vedno odločnejša, pravzaprav nevsiljivo dominantna. Razsrediščena strukturiranost na slikah iz zadnjega obdobja, v slikovnem polju razpršeni predmeti, obrazi in stvari iz vsakdanjega umetničinega življenja so atributi notranje krajine, slikarkinega jaza, izmišljeno nestvarno delujočega, a v svoji absolutnosti še

A bábjáték mint a festőművészet, a zene és előadóművészet együttese, szervesen kapcsolódik alkotói kifejezésmódjához. Sabina festői identitásának jelentős részét a bábjáték determinálja, és ez persze fordítva is érvényes, bábalkotó kifejezésmódja festészetének jellemző vonásait tartalmazza. A Breda és Tine Varl által számára kijelölt küldetést Sabina teljes mértékben teljesítette úgy pedagógiai, mint alkotói szempontból. A pedagógiai küldetés hasonló

Lutkovno gledališče Pupilla / Pupilla Bábszínház Zlata jabolka / Az arany almák 2004

kako realnega. Prostorske umestitve figur na sliki dajejo vtis zračnosti, lebdenja, svobode, sanjavosti, ponekod morda izgubljenosti v prostoru in času, sprehajanja skozi plasti spominov, zavestnih in nezavednih. So kot nekakšni kadri iz filma, iz zgodbe – in čeprav ni svetlobe, sence in prostora – z močno in otipljivo atmosfero nostalgičnosti, časov minulega, a vendar prisot­ nega otroštva, obogatenega s prepoznavno in berljivo simboliko, nekakšna figuralna tihožitja in pokrajine.

Lutkarstvo je kot skupek likovne, glasbene in uprizoritvene umetnosti organsko včlenjeno v njen ustvarjalni izraz. Precejšen del Sabinine slikarske identitete je determiniran z lutkarstvom, velja pa seveda tudi obratno, njen lutkovni oblikovalski izraz nosi izrazite intence njenega slikarstva. Poslanstvo, ki sta ji ga naložila Breda in Tine Varl, je Sabina v polni meri izpolnila tako v pedagoškem kot ustvarjalnem pogledu. Pedagoško poslanstvo je podobno likovnemu procesu transformiranja snovi v stanje življenja in vsebine, nekakšna povratna informacija, vzajemno oplajanje, ki rezultira v kakovostnejših praksah, dosežkih in delu. Lutkovna predstava je kot kreativnoumetniški rezultat, dialog različnih umet­ niških izrazov in pri Sabini Šinko tudi ustvarjalni dialog z življenjskim partnerjem Milanom Galom, ki je mnoge lutke tudi izdelal, hkrati pa je nepogrešljiv stalni člen Lutkovnega gledališča Pupilla, ki ga je Sabina Šinko zasnovala pred 22 leti.

Pravzaprav gre pri Sabini Šinko za mnogo več kot le odločitev in poklic. Gre za odločenost in poklicanost. Opogumljajoče spodbude sorod­ nika in soseda, takrat že akademskega slikarja Štefana Galiča, in njen notranji občutek, da je izbrana pot likovne ustvarjalke prava, so se polnokrvno uresničile, čeprav ne vedno po najlažji poti in ovinkih. Na vseh področjih ustvarjanja, v slikarstvu, pri zasnovi in oblikovanju lutk, v lutkovnih predstavah, ilustracijah, pri pedagoškem delu in v različnih projektih, kjer združuje vse našteto, si od Sabine Šinko lahko še veliko obetamo.

Tanja Šimonka, umetnostna zgodovinarka

Srečni princ / A boldog herceg 2004, akvarel na svili / akvarell selymen, 90 x 90 cm

az anyag transzformálásához a képzőművészeti folyamatban az élet és tartalom állapotába. Egyfajta visszajelzés, kölcsönös megtermékenyítés, amely magasabb szintű gyakorlatot, jobb eredményeket és tartalmakat hoz létre. A bábelőadás mint kreatív művészeti eredmény a különböző művészeti kifejezésmódok dialógusa, de Šinko Sabinánál alkotói dialógus közte és élettársa, Gal Milan között is, aki a legtöbb megtervezett bábot el is készítette, és egyben a Šinko Sabina által 22 évvel ezelőtt alapított Pupilla bábszínház nélkülözhetetlen és állandó tagja. Šinko Sabinánál tulajdonképpen sokkal többről van szó, mintsem elhatározásról és foglalkozásról. Elszántságról és elhivatottságról van szó. A már akkor akadémikus festőművész, a rokon és szomszéd, Gálics István buzdító támogatása és saját belső megérzése, hogy a kiválasztott képzőművészeti alkotói út az igazi, teljes egészében igazolódott, habár nem mindig a legkönnyebb úton és talán kitérőkkel. Munkássága minden területén – beleértve a festészetet, a tervezést és a bábalkotást, a bábelőadásokat, az illusztrációkat, a pedagógiai munkát és a különböző projekteket, az összes felsoroltat együttesen – még nagyon sokat remélhetünk Šinko Sabinától. Šimonka Tanja, művészettörténész

Foto: Milan Gal

Sabina Šinko Diplomirala je leta 1992 na oddelku za likovno pedagogiko na Pedagoški fakulteti Maribor pod mentorstvom Brede Varl, in sicer z likovnim oblikovanjem lutkovne predstave Pepelka Lutkovnega gledališča Maribor v režiji Edija Majarona.

Odkar je končala študij, aktivno deluje na področju lutkarstva. Leta 1993 je v Lendavi ustanovila Lutkovno gledališče Pupilla, ki se je razvilo v inovativno in uspešno lutkovno skupino, kar dokazujejo številna gostovanja doma in v tujini. Likovno je opremila 23 lutkovnih predstav. Poleg lutkarstva se ukvarja še s slikarstvom in ilustracijo. Svoja dela razstavlja na samostojnih in skupinskih razstavah, ilustrirala je knjige za otroke in naslovnice knjižne zbirke Piramida založbe Litera.

Leta 2010 ji je Univerza v Ljubljani podelila priznanje za pomembno umetniško delo na področju gledališke in radijske umetnosti – lutkarstvo.

Zaposlena je kot docentka na Pedagoški fakulteti Univerze v Mariboru.

Naslov: / Cím: Glavna ul. 47, 9220 Lendava ­ Lendva, Slovenija Tel.: +386 31 510 865 e­mail: sabina.sinko@um.si http://sabinasinko.wix.com/sibi

1992­ben szerzett oklevelet a Maribori Pedagógiai Kar művészeti oktatás szakirányán, diplomamunkája Breda Varl vezetése alatt, Edi Majaron rendezésében a Maribori Bábszínház Hamupipőke című bábelőadásának művészeti tervezése volt.

Tanulmányai befejezése óta aktívan tevékenykedik a bábjáték terén. 1993­ban Lendván megalapította a Pupilla Bábszínházat, amely újító jellegű és sikeres bábcsoporttá nőtte ki magát. Erről számos külföldi és hazai előadás tanúskodik, 23 bábelőadás művészeti megtervezése fűződik a nevéhez. A bábjáték mellett festészettel és illusztrálással is foglalkozik. Több önálló és csoportos kiállításon vett részt, valamint gyermekkönyvek illusztrálására és borítótervek elkészítésére kapott megbízást.

2010­ben a Ljubljanai Egyetem kitüntetésben részesítette a bábjáték terén végzett kimagasló munkásságáért, a színház és a rádiózás terén kifejtett tevékenységéért.

A Maribori Egyetem Pedagógiai Karán dolgozik docensként.

Samostojne razstave: / Önálló kiállítások:

Skupinske razstave: / Csoportos kiállítások:

2013 – Avla Jožeta Hudalesa, Lenart 2012 – Csak képek, Sombathely (H) 2011 – Celldömölk (H) 2011 – ZKP Lendava / MPI Lendva 2010 – UKM Maribor 2006 – Orczy Galéria, Budapest (H) 2005 – Banffy center Lendava / Bánffy Központ Lendva 2003 – Art Caffe, Murska Sobota 2002 – Sinagoga Lendava / Lendvai Zsinagóga 2001 – Galerija v gradu, Murska Sobota 2001 – Hram Tulpika, Lendava 2001 – Veleposlaništvo Republike Madžarske / Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Ljubljana

2014 – Bagl Art Affair, Kunstmesse Berlin, Berlin (D) 2014 – Una città dove lo spirito creativo entusiasma e soddisfa, Mostra di artisti sloveni da Lendava, Palazzo Cecchini, Cordovado (I) 2014 – Lendvai képzőművészek kiállítása, Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács (H) 2014 – Lendvai képzőművészek kiállítása, Eötvös Kortárs Galéria, Baja (H) 2013 – Kárpát­medencei képzőművészeti tárlat, Vértes Agorája Kortárs Galéria, Tatabánya (H) 2013 – Ex­Tempore, Mestna galerija Piran 2013 – Rejtőzködő Muravidék, Muravidéki képzőművészek kiállítása, Magyarság Háza, Budapest (H) 2013 – Dall’acqua nasce l’anima : mostra internazionale d’arte contemporanea, Palazzo Gallio, Gravedona (I) 2013 – quadriART, Eagl Gallery, Berlin (D) 2012 – Lendvai képzőművészek kiállítása, Magyar ház, Pécs (H) 2012 – Mednarodni slikarski Ex­tempore Ptuj 2011 – XLVI. mednarodni slikarski Ex­tempore Piran 2011 – Mednarodni slikarski Ex­tempore Ptuj 2010 – Lendvai képzőművészek kiállítása, Clio Galéria, Arad (RO) 2010 – Likovna karavana / Képzőművészeti Karaván, Art Gallery, Bačka Topola (SRB), Városi Múzeum, Senta (SRB), Városi könyvtár, Kanjiža (SRB), Csemadok, Bratislava (SK), Kultúrközpont, Vel’ký Meder (SK), Városi galéria, Dunajská Streda (SK) 2010 – Sodobna madžarska umetnost z območja Mure, Dobó Tihamér Képtár, Magyarkanizsa (SRB) 2004 – Unsere Nachbarn, Kunst­ & Wirtschaftshaus Rohrbach, Weistrach (A) 2004 – Unsere Nachbarn, TIZ St. Florian, St. Florian (A)

Nagrade: / Díjak: 2012 – Mednarodni slikarski Ex­tempore Ptuj: velika odkupna nagrada / Nemzetközi Festőművészeti Ex­tempore Ptuj: nagydíj 2011 – XLVI. mednarodni slikarski Ex­tempore Piran: nagrada za najboljši akvarel / XLVI. Nemzetközi Festőművészeti Ex­tempore Piran: a legjobb akvarellért járó díj 2011 – Mednarodni slikarski Ex­tempore Ptuj: mala odkupna nagrada / Nemzetközi Festőművészeti Ex­tempore Ptuj: kisdíj 2007 – Nagrada za kulturo, Zavod za kulturo madžarske narodnosti Lendava / Kulturális Nívódíj, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet Lendva 2006 – Priznanje za kulturo Občine Lendava, Lendava

Mesebolt Bábszínház Szombathely Paul Maar: Prosim rešite me! / Tessék engem megmenteni!

2012

Mimoidoči L2 / Járókelők L2 2012, akril in akvarel na platnu in svili / akril és akvarell vásznon és selymen, 70 x 90 cm

Lutkovno gledališče Pupilla / Pupilla Bábszínház Po H. C. Andersenu: Papirnati vojak / H. C. Andersen után: Papírkatona 2012

Sabina Šinko Organizator: / Szervező:

Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzeum Lendva Banffyjev trg 1 / Bánffy tér 1, SI 9220 Lendava - Lendva tel: +386 2 578 92 60 , e-mail: info@gml.si, web: www.gml.si

Postavitev razstave: / A kiállítást rendezték:

Dubravko Baumgartner, Milan Gal, Tanja Šimonka, Sabina Šinko

Publikacijo izdala in založila: / A publikáció kiadója:

Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzeum Lendva

Za založnika: / A kiadásért felel:

Beata Lazar

Spremno besedilo: / Kisérőszöveg:

Tanja Šimonka

Grafično oblikovanje: / Grafikai tervezés:

Dubravko Baumgartner

Fotografije: / Fényképek:

arhiv Sabine Šinko

Prevod: / Fordítás:

Gabriella Bence Utroša

Lektura: / Lektorálás:

Ivanka Bratkovič, Böröcz Nándor

Tisk: / Nyomda:

Digifot, Lendava, 2015

Razstavo so podprli: / A kiállítás támogatói:

tort

raj