Family Házasság heti válogatás by Harmat kiadó

Ingyenes ízelítő w w w. fa m i l y. hu

Házasság heti válogatás 2014. február 9–16.

A tökéletes randevú – mi is az a „heti egy este”?

Új rokonok ajándékba Kiálts időben! Mielőtt zátonyra futna a kapcsolat

Keresztes Ilona és Mohay Tamás, az idei „arcok”:

„Aki keres, azt megtalálják”

Útravaló a házasság hete eddigi arcaitól Hazánkban van egy különleges sajátossága a házasság hetének, nevezetesen hogy a szervezők mindig választanak egy „arcot” az adott évre: egy közismert házaspárt, akik hitelesen képviselik a rendezvény üzenetét, értékeit. Szó sincs arról, hogy ezek a párok tökéletesek lennének, hogy sose lennének vitáik… Hús-vér emberek ők is, mint mi, annyiban különböznek csupán, hogy a nevük széles körben cseng ismerősen. A házasság hete apropójából több helyen is szívesen mesélnek arról, hogy mitől boldog, működőképes a kapcsolatuk, de közben nem titkolják a kudarcaikat sem. Az alábbiakban a lapunknak adott interjúikból szemezgettünk.

2008

Levente Péter és Döbrentey Ildikó „Kimeríthetetlen kincsesbánya a kapcsolatunk. Olyan szerencsénk volt, hogy aránylag korán találkoztunk, és igen hamar össze is házasodtunk. Csodálatos, amikor pontosan az a két fél találkozik össze, akik egymást teljesen kiegészítik – mi biztosan ilyenek vagyunk, hiszen negyven éve vagyunk házasok, és még tart az összetartó tűz.”

2010 Süveges Gergő és Rudan Margit „Nem szeretnénk, ha a közös életünk sodródás lenne. A házasságunk ápolása közös munka, méghozzá kemény munka. Ráadásul nem csak kettőnk munkája: biztos vagyok abban, hogy Isten megtartó kegyelme nélkül hiába erőlködnénk. Nap mint nap dolgozunk azon, hogy a kapcsolatunk élő maradjon. Vannak, akik varázsszernek gondolják a házasságot, amitől még az is működni fog, ami korábban nem működött. Pedig ha korábban nem alakítottunk ki beszélgetési, közös imádkozási gyakorlatot, ha nincsenek jól működő konfliktusmegoldó stratégiáink, akkor erre később sokkal több energiát kell fordítanunk – pedig most már másra kell ez az energia. A mindennapi közös életre, a gyerekekre… Márpedig nem mindegy, hogy az energiáinkat szolgálatra fordítjuk, vagy elviszik a mindennapos apró-cseprő helyzetek.”

Dr. Szabó Endre és Nemesy Krisztina „Egy házasságban egyik félnek sem lehet ölbe tett kézzel ülnie. Mindkettőnknek naponta dolgoznunk kell azért, hogy jól működjön a házasságunk, ez ugyanis az egészséges család, sőt az egészséges társadalom legbiztosabb alapja. Óriási a felelősségünk: nemcsak magunkért, az utódaink jövőjéért is felelősséggel tartozunk. Azt azonban elmondhatjuk, hogy egyedül gyengék vagyunk. Ránk teljes mértékben igaz a mondás: »veled vagyok egész«.”

Dr. Csókay András és Ajtay Daniella „Őszintén akarni kell az újrakezdést, és a sértettségnek, a hiúságnak nincs helye. Minden ilyen érzést alá kell rendelni annak a végcélnak, hogy én a gyerekeimnek is, önmagunknak is egy kerek egész családot akarok biztosítani. Az is nagyon fontos, hogy a házaspárnak legyenek közös örömei. A nagyszülőket csak buzdítani tudom, hogy segítsenek gyerekmentes időt teremteni, szinte receptre kellene felírni a szülőknek a közös örömöket! Talán ez a jó házasság titka, hiszen egyébként annyi a gond, hogy abba teljesen föl lehet őrlődni.”

2009

2011

2012 Lackfi János és Bárdos Júlia „Az esküvőnk előtti jegyesoktatásnak rengeteget köszönhetünk, nem csupán a hitelvek megalapozásában. Osztie Zoltán atya például elmondta, hogy a házasságban – amely három fél, egy férfi, egy nő és az Isten ügye – a szülőkkel folytatott vitákban mindig a házasfélnek van igaza. Vagyis ha a feleség vagy a férj azt állítja, hogy a fehér fekete, akkor fekete, bármit erősködjék is az após vagy az anyós. A hasonló felismerések rengeteg helyzetben összetartottak bennünket.”

Farkas Zsolt és Várnagy Andrea

2013

„Sok magasságot és mélységet is meg kellett élnünk közösen, mire rájöttünk, hogy ha a kérdéseinkre a választ rossz helyről várjuk, akkor az csak kudarcokhoz és fájdalomhoz vezet. Különös kiváltság számunkra, hogy Isten párhuzamosan munkálkodott mindkettőnk szívében.”

Az interjúkat elolvashatják a www.hazassaghete.hu oldalon.

Egységben az erő Hiába halljuk ezerszer, hogy egy házasságot csak úgy lehet életben tartani, ha rendszeresen gondozzuk, valahogy elengedjük a fülünk mellett. Az élet pörög, nincs idő megállni. Ezer és ezer dolognak akarunk megfelelni, így ez az utolsó, amire pénzt, energiát áldozunk. Észrevétlenül megritkulnak közöttünk a beszélgetések, szép lassan elmaradnak az összebújások, a szőnyeg alá söpört problémák miatt egyre gyakoribbá válnak a veszekedések… Csoda, hogy idővel úgy érezzük, hogy már semmi közünk ahhoz a valakihez, akinek egykor igent mondtunk? Pedig higgyük el: a bajba jutott házasságok döntő többsége megmenthető lenne vagy lett volna! Egy-két-tíz őszinte baráti beszélgetéssel, egy párkapcsolati krízisekről szóló könyv kézbe vevésével, a magunkkal hozott rossz minták felismerésével… Azzal, hogy nem hallgatunk, hanem kérdezünk. És persze azzal, hogy nem hagyjuk magunkat sodródni az eseményekkel, hanem merünk időben kiáltani. Egy felekezetközi összefogásnak köszönhetően minden évben van egy hét, amikor a figyelmünket a házasságunkra fordíthatjuk. Immár hetedik esztendeje, hogy Bálint-nap tájékán országszerte számos alkalmat kínálnak nekünk arra, hogy előadásokat hallgathassunk, filmeket nézzünk, áldást kérjünk közös életünkre, vagy házaspáros vacsorákra, bálokra, koncertekre menjünk. Különleges lehetőség ez arra, hogy új erőre kapjon egy megfáradó kapcsolat, vagy hogy élményeket gyűjtsünk, mások tapasztalataiból gazdagodjunk! Lapunk a kezdetek óta elkötelezett támogatója a rendezvénysorozatnak, hiszen nekünk is szívügyünk, hogy minél több jól működő házasság legyen hazánkban. Mivel az elmúlt évek során komoly „kincsesbányára” tettünk szert a témába vágó cikkekből, úgy gondoltuk, hogy jó lenne minél többekkel megosztanunk közülük néhányat. Forgassák haszonnal ingyenes különszámunkat, és nyomják bátran mások kezébe is! Tegyünk együtt ily módon is a boldog házasságokért!

Győri Virág főszerkesztő

Aki keres, azt megtalálják

Házasság hete

2014. február 9–16. A házasság hetét immár 21 országban rendezik meg szerte a világon. Hazánkban hetedik alkalommal hirdetik meg a keresztény egyházak, illetve civil szervezetek széles körű összefogásával. Az országos rendezvénysorozat célja, hogy • felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire és fontosságára, • segítséget nyújtson a házasságra készülőknek, • ötleteket adjon párkapcsolati problémákkal szembesülőknek. A házasság hete központi programjainak fővédnöke Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége.

A házasság hete idei „arcai”: Keresztes Ilona, a Kossuth rádió szerkesztő-műsorvezetője és Mohay Tamás néprajzkutató, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének vezetője.

Ízelítő a házasság hete központi programjaiból Február 9., vasárnap, 10 óra:

Istentisztelet Sárospatakon, a református templomban (Kossuth u. 18.)

Február 10., hétfő, 18 óra:

Pársalgás extra: Hogyan keressünk, és ki lesz az igazi? – fi atalok találkozása a házasság hete arcaival Helyszín: Aranytíz Kultúrház (1051 Budapest, Arany János u. 10.)

Február 11., kedd, 18 óra:

„Párválasztás hosszú távra” – Pálhegyi Ferenc előadása Helyszín: TIT Stúdió (1113 Budapest, Zsombolyai u. 6.)

Február 12., szerda, 18 óra:

Arcok álarcok nélkül – hogyan tartjuk meg a hűséget, és hogyan tart meg minket a hűség? Pódiumbeszélgetés a házasság hete idei és korábbi arcaival Helyszín: ELTE aula (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3.)

Február 14., péntek, 18 óra:

Koncerttel egybekötött istentisztelet, házaspárok megáldása, ima párkapcsolati kérdésekért Helyszín: Deák téri evangélikus templom (1052 Budapest, Deák Ferenc tér 4.)

Február 15., szombat, 18 óra:

Kim és Krickitt Carpenter Fogadom című könyvének (Harmat Kiadó) bemutatója, majd: „Veled megelégszem” – Tapolyai Emőke előadása Helyszín: Wesselényi utcai baptista közösségi ház (1077 Budapest, Wesselényi u. 53.) Fáklyás felvonulás a házasságért a XVII. kerületben, indulás 18 órakor a XVII. kerületi Fő térről, érkezés a Vigyázó Sándor Művelődési Házba (1173 Budapest, Pesti út 113.)

Február 16., vasárnap, 18 óra:

Szentmise Budapesten, a Belvárosi plébániatemplomban (V. kerület, Március 15. tér)

További információ, részletes program:

www.hazassaghete.hu

www.facebook.com/hazassaghete

A házasság hete szervezőbizottságának tagjai: Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz), Magyar Katolikus Családegyesület, Magyarországi Református Egyház Házasság- és Családsegítő Szolgálata, Bibliai Házassággondozó Szolgálat, Magyarországi Evangélikus Egyház Női Misszió, Magyarországi Baptista Egyház Család Szolgálata, Biblia Szól Egyház Házassági Tanácsadó Szolgálata, Magyarországi Metodista Egyház Család Szolgálata. A házasság hete médiatámogatója a Harmat Kiadói Alapítvány és a Family magazin.

Fotó: Szádvári Ferenc

Nem csak a mázlisták lehetnek boldogok! A jó házasság titkairól – Keresztes Ilonával Sudár lány egy nagybőgővel, akár címlapsztori is lehet majdan belőle – biztatták Keresztes Ilonát a konziban, amikor a telt házas cselló szak helyett a nagybőgőre iratkozott be. Aztán évek múlva, négy fiú édesanyjaként hirtelen a rádió mikrofonja mögött találta magát, illetve talált igazán önmagára. Ma már a nevét a Vendég a háznál, a Szombat délelőtt és a nemrég megszűnt, nagy sikerű Smink nélkül című műsorhoz kötik elsősorban. Szakmája és hivatása lett a beszélgetés – ám most kivételesen mi faggattuk őt házasságról, családról, munkáról, boldogságról. 5

Számomra az, hogy leéltek egy életet együtt, gyönyörű családot alkotnak, fölér egy olimpiai teljesítménnyel, mert tudom, hogy mekkora munka, mennyi bölcsesség, mennyi önfegyelem, mennyi szeretet és mennyi anyagi befektetés van mögötte. És ha ez egy szerkesztőnek nem érdekes, akkor torz képet mutat a világról. Férjeddel, Mohay Tamással ti lesztek a 2014-es házasság hete arcai. Miért vállaltátok el ezt a felkérést? Megtisztelő, hogy a szervezők ránk gondoltak, de nem volt könnyű igent mondanunk a megkeresésre. Nem nagyon szerettünk volna ugyanis példaképek lenni, hiszen sok mindent mi is elhibázunk, és gyakran vagyunk tanácstalanok. Azért vállaltuk el mégis, mert harminc éve szeretjük egymást, és huszonhét éve tudjuk, hogy házasságban élni jó. És azt is látjuk, hogy sok fiatal hiába keresi a házastársát, mégsem találja, rengetegen élnek együtt életközösségben, miközben nem tudnak véglegesen dönteni. Ez a szeretetben való bizonytalanság pedig nagyon szomorú. Szeretnénk megerősíteni, bátorítani a fiatalokat abban, hogy a „boldogan élnek, amíg meg nem halnak” nemcsak a mesében létezhet. Mit gondolsz, van-e létjogosultsága az ilyen rendezvényeknek? Miért fontos kedvet csinálni a házassághoz, megosztani a jó példákat másokkal? Nagyon jó, hogy van az évnek egy olyan hete, amikor a házasságot ünnepeljük. A házasság nemcsak az esküvő napján ünnep, amikor sokan körülállják az új párt, hanem minden héten lehet az. Hiszen eleve ünnep, ha két egymást szerető ember újra és újra találkozik, egymás kezét fogják, egy asztalhoz ülnek, egymás vállán sírnak, vagy a hasukat fogva nevetnek. Sokáig úgy gondoltuk, hogy ha a boldog házasságról beszélünk, megbántjuk azokat, akiknek ez nem jött össze. Ma már inkább úgy látjuk, hogy igenis meg kell mutatni a jó példákat. Mit jelent számotokra a házasság, az egymás iránti elköteleződés? Nem jó az embernek egyedül. Ez milliószor bebizonyosodott, mióta ember él a földön. A házasság számunkra az az életállapot, amelyben mindketten hazataláltunk. Tudhatjuk azt, hogy sem betegségben, sem egészségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotunkban nem maradunk egyedül. Van valaki,

akinek a legfontosabbak vagyunk, akivel minden örömünket, gondolatunkat, kétségünket, kudarcunkat meg lehet osztani, aki megért és nem ítél el, és nem hagy el soha. Négygyermekes édesanyaként, boldog házasságban élve kuriózumnak számítasz a média világában. Sokan csodabogárnak tartanak, pedig nagyon sok hasonló család van az országban, csak ők nem szerepelnek olyan sűrűn a médiában, mert nem tűnnek annyira izgalmasnak. Még kezdő koromban szerettem volna riportot készíteni egy népes családról a nagyszülők negyvenedik házassági évfordulója kapcsán. Ezt a szerkesztő azzal vétózta meg, hogy nincs bennük semmi érdekes. Ha kiderülne, hogy a nagypapa pedofil, vagy sérültek a gyerekek, azonnal címlapra kerülhetnének! Számomra az, hogy leéltek egy életet együtt, gyönyörű családot alkotnak, fölér egy olimpiai teljesítménnyel, mert tudom, hogy mekkora munka, mennyi bölcsesség, mennyi önfegyelem, mennyi szeretet és mennyi anyagi befektetés van mögötte. És ha ez egy szerkesztőnek nem érdekes, akkor torz képet mutat a világról. El kéne jutni addig, hogy a boldogságnak és a jóságnak is legyen hírértéke – ha sajnálatos módon egyre ritkább, akkor annál inkább. A ti gyermekeitek milyen útravalót kapnak tőletek? Hogyan készítitek föl őket például a felelős párválasztásra? Nálunk a fiúk benne élnek egy barátságos nagycsaládos légkörben, és látják, hogy attól függetlenül, hogy eltelt huszonhét év, nem szűnt meg a szerelem, tiszteljük, szeretjük egymást. Tapasztalják, hogy az én női méltóságomnak is jót tesz, hogy a férjem naponta megdicséri a külsőmet, a főztömet, elvisz moziba, kapok virágot… Nem szorulok rá arra, hogy más férfiak bókoljanak. Nem kell prédikálni nekik, mert ez beléjük szivárog, mint a pára az őserdőben a növényekbe. De egyszer ők is kikerülnek ebből a már-már idillikusnak tűnő burokból. Nem lesznek védtelenek?

Bizony a fiúkat is félteni kell, mert a lányok is tudnak gátlástalanok lenni. És tapasztalom azt is, hogy magas az árfolyamuk azoknak a fiúknak, akik okosak, sikeresek, és közben tisztelik – nem falják – a lányokat. Ez is bizonyíték arra, hogy a boldog szeretetkapcsolat, az emberi méltóság megőrzése iránti igény mindenkiben benne rejlik. Ők a saját útjukat járják, mi szurkolunk nekik, feltétel nélkül szeretjük és mindenben segítjük őket. Én például nagyon sokat beszélgetek a fiaimmal. Nem faggatom őket, de ha mondani akarnak valamit, akkor meghallgatom. És jogot formálok arra, hogy én is elmondhassam a véleményemet, amelyet nem kötelező elfogadni, de kötelező meghallgatni és tolerálni. Kamaszkorukban hatalmas vitáink is voltak. Nem fogadták el azonnal a válaszainkat – hiszen azért kamaszok –, de valószínűleg megfontolták, mert működnek bennük. Ha mindig érzik a feltétel nélküli szeretetünket, akkor az üzeneteink átmennek. Aztán érdemes tudatosítani azt is, hogy ha valaki összeköti az életét egy emberrel, nem igaz, hogy soha többé nem fog beleszeretni másba: apuka az óvó nénibe, anyuka a fociedzőbe, bárki a titkárnőjébe vagy a főnökébe… Ilyen van, csak nem kell tőle megijedni. Azt kell tudni eldönteni, hogy mindez ér-e annyit, hogy egy pillanatnyi jópofa helyzetért, cseppnyi boldogságnak látszó pillanatért – amely időnként valóságos szerelemnek is tűnhet – felrúgjunk mindent. Persze ilyenkor a friss, ropogós érzelmek mellett a házastárs, aki évek óta helytáll a hétköznapokban, olyannak látszik, mint amikor valakit hirtelen kiszednek az infralámpa alól: már nem olyan forró, kicsit zöld is, kihűlt, nem érdekes. Nem szabad ebbe beleszédülni, mert a stabil család, a valódi szeretetkapcsolat akkora érték, hogy ezt semmiért sem érdemes föláldozni. A legjobb, ha az ember az efféle kísértésekből egy mozdulattal kilép, ahogy a hirtelen eleredő eső ellen is kinyitja az ernyőjét. Feltéve ha felkészült az esőre, és hord magánál ernyőt. Feltéve… Persze nagyon nagy szükség van az emberi kapcso-

latok tudatos kezelésére. Az iskolásoknak ezt meg kell tanítani. Nem úgy születtünk, hogy tudjuk, és kevesek kapnak erre otthon jó mintát. Ha érzed, hogy egy kapcsolat kezd többé válni, mint mondjuk egy jó kollegiális viszony, abban a pillanatban néven kell nevezni, majd nemet kell rá mondani, akármilyen nehéz is. A másik pedig, hogy az ember beszélget ezekről a kérdésekről a házastársával is. Ha egy társaságban észreveszem, hogy valaki nagyon rám van kattanva, kikerülöm, vagy szólok a társamnak, hogy lépjen oda mellénk. Ennyi az egész. Az én férjem például szelíd, jóságos, okos egyetemi oktató, amolyan „tisztes őszes halánték”, aki az egyetemista lányok szemében megindító jelenség lehet. Így aztán sokszor fordulnak hozzá különféle személyes problémáikkal, és mi ezekről is beszélünk otthon. Sőt van közöttünk egy cinkos megállapodás: ha egy diáklány szakmai kérdéseken kívül egyéb, lelki természetű gondokkal keresi meg, akkor megadhatja neki a telefonszámomat, és én készségesen segítek. „Megszólalt a mázlista” – mondhatnám én is, ahogyan a Smink nélkül című műsorban Varga Júlia jegyezte meg mindig egy-egy kijelentésed után. Tényleg mázlistának érzem magam néha. Elég jó mintával indultunk. Nincs jogom senkit elítélni vagy megítélni, de azt tudom, hogy beszélni kell arról, hogy mindez hogyan sikerülhet, hogy nem a mázlisták kiváltsága, hanem szabad döntéssel megteremthető élet, és hogy érdemes érte tudatosan dolgozni. A sokat kárhoztatott „mai világ” nem feltétlenül mossa el a jó mintát. Akinek otthonról ez nem jött, az is ellesheti máshol. Az, hogy én tényleg boldog vagyok, és beszélni is tudok róla, küldetés is lehet, amelyet föl kell vállalnom – akkor is, ha kellemetlen, ha fárasztó, ha hülyének néznek érte, ha azt hiszik, hogy a szürke unalmat állítom be boldogságnak. Mert tudom, hogy az én életem is csak addig ennyire boldog, amíg őrzöm a közöttünk lévő egységet, szeretetet és hűséget. Sz. Kiss Mária

Kettesben

Dupla vagy semmi Jegyesség 2.0

Régi kollégám, Gyuri mondogatta bölcsen: a felmelegített leves ritkán jó. Vagyis ha valakitől búcsút vettél, ne kezdj vele újra, mert nem fog menni. Ennek alátámasztására a saját magánéletéből hozott példát – szó, ami szó, tényleg passzolt. Na de én most elmesélem az enyémet – mert az meg pontosan azt bizonyítja, hogy egyes leveseknek nagyon is jót tesz az újramelegítés… Ifjú lányként szép rózsaszín elképzeléseim voltak a jegyességről: hogy majd egyszer csak jönni fog egy csinos fiú, rám néz, én meg őrá, és akkor mindketten tudni fogjuk, hogy igen, bennünket aztán Isten is egymásnak teremtett. Ő megkérdez: hozzám jössz-e, én azt mondom majd, hogy igen, és onnantól kezdve boldogok leszünk, mint a turbékoló galambok. Nos, nem egészen így történt. A fiút ismertem már egy éve, együtt jártunk iskolába – nem volt villámcsapás, sem párás tekintet, de végül eljegyződtünk. Fél éve voltam már menyasszony, és folyamatosan küzdöttem a kérdéssel: tényleg jól választottam? A vőlegényemmel az egész baráti körünk szerint jól összeillettünk, és én is csupa jót tudtam róla mondani: kedves, figyelmes, odaadó, hűséges, Istenbe vetett hitében megingathatatlan, optimista, vidám, és még sorolhatnám – de valami, valami nagyon hiányzott. Az a plusz, az a tűz, az az

A gyűrűk már nem voltak meg: két héttel azelőtt, hogy a padnál találkoztunk, eladta. Úgy gondolta, végérvényesen letesz rólam.

igazi, lángoló szerelem. És ez az esküvő tervezgetésének hajnalán nem volt túl biztató jel. Valójában az zavart, hogy minden jó tulajdonsága dacára úgy éreztem, nem áll a sarkára, mindig az van, amit én szeretnék, holott én olyan férjről álmodoztam, aki jól tudja kezelni esetenként vehemens természetemet. A gondolattól is irtóztam, hogy olyan házasságom legyen, ahol én viselem a nadrágot, én mondom meg, mi a „frankó”, te meg, fiam, vedd fel a papucsot. Hosszasan vívódtam, boldogtalan voltam, de visszatartott a jegyesség felbontásától az, hogy semmi konkrét indokot nem tudtam mondani; továbbá mind a ketten egy kis keresztény gyülekezet tagjai voltunk, ahol addig nem volt precedens ilyesmire. Tartottam tőle, hogy mit fognak szólni a többiek. A döntés völgyébe egy, az apámmal folytatott kijózanító beszélgetés juttatott el: ő azt mondta, a legnagyobb butaság abból kiindulni, hogy mit szólnak mások. Hiszen – mondta – „ha rossz döntést hozol, te fogod viselni a következményeit, nem a barátok, ismerősök”, ezért hát ne törődjek senkivel és semmivel, ha nem vagyok szerelmes, ne menjek férjhez. Megfogadtam a tanácsát, és mindenki – legfőképpen a vőlegényem – megdöbbenésére visszaadtam a gyűrűt. Mázsás kövek hullottak le rólam. Felszabadultam. Szárnyaltam. Boldog voltam. Bár elhagyott kedvesemmel egy főiskolára, ráadásul egy csoportba jártunk, és ez némiképp nehezítette az egymáson való túljutásunkat, én haladtam benne jobban. Szabályosan kivirultam, miközben azért kis lelkiismeret-furdalással együtt láttam, hogy ő szenved. Igyekeztem Isten ve-

Fotó: Profimédia-RedDot

Kettesben

zetésére figyelni, talán mutat valakit, aki aztán már tényleg a nagy Ő lesz, de senkinél sem szólalt meg bennem a hang. Teltek a hónapok, több mint fél év is elmúlt. Különböző programokon itt-ott összefutottunk, így kénytelen-kelletlen láttam, hogy viselkedik. Feltűnt, hogy sokat változott, valahogy keményebb, határozottabb, férfiasabb lett – olyan, amilyennek én szerettem volna még akkor. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy beleszerettem a volt vőlegényembe. Beásta magát a gondolataimba, nem hagyott nyugodni a kérdés: mit tegyek? Hogyan lehetséges ez? Amikor itt volt, nem volt jó – most, hogy már láthatóan kigyógyult belőlem, mégis úgy érzem, hogy nekem nem is kell más? Most mi legyen? Menjek oda hozzá, és mondjam azt, hogy „ne haragudj, meggondoltam magam, elveszel feleségül?”, vagy hogy „helló, megvannak még a jegygyűrűk? Hordhatnánk…?” Nem, ez nem én vagyok. Egy fülledt nyári estén aztán nagyot fohászkodtam az Örökkévalóhoz; őszintén feltártam előtte, hogyan érzek, s hogy fogalmam sincs a megoldásról. Ezért a következőt tettem: elsétáltam kedvenc egykori padunkhoz, leültem, és arra kértem Istent, hogy ha ebből a kapcsolatból még lehet valami, hát jöjjön ide szívem választottja. Talán fél óra sem telhetett el, a cipőmet bámultam éppen, amikor egy biciklikerék termett előtte. Felnéztem, és… Igen, bármennyire hihetetlen, az én volt vőlegényem ült a biciklin, teljes valójában. Hirtelen szólni sem tudtam. – Helló, hát te? – kérdezte.

– Hát én… csak itt ülök… – nyögtem ki nagy nehezen. – Leülhetek? – Persze… Beszélgetni kezdtünk. Mindenféléről, csak kettőnkről nem. Közben hazakísért, elköszöntünk. Néhány nap múlva „véletlenül” megint összefutottunk, majd pár nappal később meg is beszéltük, hogy találkozunk. Egyszer aztán szóba került az is, amiről kezdettől fogva gondolkodtunk: hogyan tovább? Nem volt kérdés, egyetértettünk abban, hogy egymásnak vagyunk teremtve. A gyűrűk már nem voltak meg: két héttel azelőtt, hogy a padnál találkoztunk, eladta. Úgy gondolta, végérvényesen letesz rólam. Így aztán új lett az is. És egészen új, más volt a jegyességünk is. Soha többé nem kételkedtem abban, hogy jól választottam. Összeházasodtunk – ennek immár tizenhét éve. Négy gyerekünk született, nagyon sok nehézségen átmentünk, de egyetlenegyszer sem bizonytalanodtam el a döntésem helyességében. S hogy miért így történt…? Isten tudja, de így kellett történnie. Szükség volt arra a féléves szünetre, hiszen azalatt mindketten nagyon sokat változtunk. Az ismert közhely szerint a házasság az évek múltával egyre érettebb lesz, mint a jó bor; nos, igen, mint minden közhelyben, ebben is van igazság. Azt persze hozzá kell tennem: nem csak úgy, magától lesz egyre jobb – azért dolgozni, tenni kell. A mi legfőbb „titkunk” az, hogy mindent megbeszélünk egymással. Mindent. A másik: a közös takaró. Kövérné Kalmár Mónika

Az a hiányzó Emlékeznek, min múlott, hogy a Tűzszekerek című film hőse megnyerte a nagy versenyfutamot? Azon, hogy élt az edző tanácsával: „Van még benned kétyardnyi.” Min múlik, hogy két ember egymásra talál-e, vagy sem? Mitől függ, hogy egy család egyben marad-e vagy széthullik? Ötvös Ágnes mentálhigiénés szakember és coach szerint minden kapcsolatban vannak olyan pontok, ahol döntenünk kell, hogy van-e még bennünk egy pici plusz, amely elsegít minket a célszalagig, vagy sem. A döntés a mi kezünkben van. Általában milyen korosztály keres meg téged, és milyen problémákkal? Többnyire a harmincas éveikben járó nők. A központi kérdésük három fő területre bontható: „Miért nem találok társra?” „Valóban ő az, akire rábíznám az életem?” „Hogyan egyensúlyozzak a család és a munka között?” Férfiak kevesebben fordulnak hozzám, viszont akik igen, azok érdekes módon a határozatlanságuk miatt. Leginkább a magabiztos férfiszerep kérdésköre izgatja őket. Az ő kérdőjelüket abban érzékelem, hogy mire is van szükségük a nőknek. Mit gondolsz, miért pont ezek a kérdések a leggyakoribbak? Én magam is keresem erre a választ. Eddig arra jutottam, hogy rendkívül bonyolult társadalomban élünk, de mi magunk is bonyolultak vagyunk. Borzasztóan nehéz megfelelő iránytáblákat találni arra vonatkozóan, hogy kire is van igazán szükségem, és egyáltalán milyen kritériumok alapján keressem a társam. Ritkán tesszük fel azt a kérdést is, hogy mi vajon tudnánk-e jó társsá válni. Mennyire vagyunk önfeláldozók, megbocsátók, mennyire ismerjük jól magunkat?

Kilépni a komfortzónából

Fotó: Profimédia-RedDot

Hadd romboljak le egy tévhitet: a keresztény hitélet nem termeli ki automatikusan az önismeretet. 10

Szerinted mi a legnagyobb akadálya ma a párok egymásra találásának? Nem tudnék egy fő okot megnevezni, külső és belső korlátokat egyaránt látok. A külső akadályok egyike a munkahely. A mérhetetlen sok elvárás és az azzal járó leterheltség miatt gyakorlatilag nem marad minőségi energia sem a párkapcsolatra, sem a társkeresésre. A belső gátjaink közül kiemelném a bizalom hiányát. Bizalom nélkül nincs elköteleződés sem. Ehhez hozzájárul még a sok elrettentő példa, a megugorhatatlan elvárások vagy a „meglátom, megszeretem” álomképéhez való

két yard ragaszkodás. S ott van a piac bősége, amely elhiteti velünk, hogy amikor valaki jó, akkor mégsem elég jó, és amely zakatoló hajcsárként késztet bennünket további keresésre. Könnyen megkérdőjelezzük a párkapcsolatunkat azt gondolva, hogy biztos van jobb nála, hátráltatva ezzel az elköteleződést.

kós terepen, akkor sokkal oldottabban fogom venni, ha ott lesz az a lovag, aki megdobogtatja a szívemet. Sőt még az is lehet, hogy pont azzal, akivel annyira önmagam tudtam lenni, mert nem láttam bele mást, csak beszélgetőpartnert, épp vele alakul ki valami. Azért azt jó tudatosítani magunkban, hogy egy párkapcsolat kemény munka. Kopp Mária hasonlatával élve: ahogyan a karrier esetében a hierarchiában való feljutás komoly napi kötelességekkel jár, úgy egy párkapcsolat szintén naponkénti odaszánást kíván. Mert stagnálás nincs.

Arra gondolsz, hogy rossz a sorrend, előbb kellene magunkra találnunk, és csak azután a társunkra?

Talán túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a hibalehetőségeknek?

Mielőtt megnéznénk, mi vesz körbe bennünket, jó megvizsgálni, hogy mi folyik belül. Mielőtt a társadalmat tennénk felelőssé, magunkat vegyük górcső alá! Lehet, hogy amint tudatosul bennünk, hol akadtunk el, és hogyan viselkedünk bizonyos helyzetekben, az egy döntéssel, majd a döntéshez való ragaszkodás által áthidalható lesz. Úgy gondolom, hogy a megkerülhetetlen első lépés egy mondatban fogalmazódik meg: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ezt hívő emberként talán hajlamosak vagyunk feláldozni a keresztényies allűrjeink oltárán. De hát hogyan tudnám elfogadni a másikat, ha nem tanultam meg előbb vállalni saját magamat? Meg kell tanulnunk önmagunknak megbocsátani, hogy azután képesek legyünk másokkal is megtenni. Hadd romboljak le egy tévhitet: a keresztény hitélet nem termeli ki automatikusan az önismeretet. S itt feladata van mindenkinek: hogy szeresse önmagát és csak azután a felebarátját. Aki már el tudja fogadni a szeretetet, arra, mint egy nyíló virágra, nagyobb eséllyel érkeznek a méhek. Az, hogy kit vonzunk be, arról árulkodik, hogy milyen a kisugárzásunk. Néha az is elég a gyógyuláshoz, ha tudatosul bennünk, mit rontottunk el. Egyszer felkeresett egy férfi, aki felismerte, hogy egy számára vonzó nő környezetében ahelyett, hogy önmagát vállalva virulna, egy setesuta, hervadó virág képét mutatja. Ez eléggé öngól-szituáció, hiszen inkább kimenekül az adott helyzetből, holott a vágya szerint benne maradna. A változás onnan indult, amikor végre felismerte, hogy ez a vesztes szerep állandó sémaként sodorja őt. S legközelebb, amikor legszívesebben kimenekült volna a helyzetből, tudott úgy dönteni, hogy megálljt parancsol ennek a folyamatnak, és szembemegy vele. Kilépett a saját komfortzónájából a tanulási zónába. Ez sokszor kényelmetlen és frusztráló, de több esetben is láttam, hogy apró tyúklépésekből lett a siker. Érdemes gyakorolni tétmentes helyzetekben, amikor nem tetszik annyira a másik. Nem az érzelmeivel játszani, csupán ismerkedni. Ha tapasztalatot szerzek magamról kevésbé rizi-

Azt hiszem, néha hamarabb megtanuljuk a bibliai igéket, mint megélni önmagunkat. Számomra is hosszadalmas belső munka volt, mire elfogadtam, hogy van, amikor helye van a haragnak. Előfordul, hogy hitelesebbnek érzem magamat, ha haragudhatok egy ideig, mielőtt elnyomnék magamban minden érzést. Sokszor tudtam én az agyammal, hogy meg akarok

bocsátani, a jól bevésett aranymondások nyesőkardként mentek előttem, és hittem, hogy átélem őket, de a szívemig nehezen értek le. Én azt mondanám, hogy ne fejezzük le rögtön az érzéseinket Isten igéjével. Engedjünk meg magunknak kételyeket, sőt konfliktusokat, és Isten igéje majd nagyon szép útjelző táblát nyújt abban, hogyan éljük meg ezeket a „került” érzelmeket.

Választások és döntések Milyen indíttatásból született meg benned a tematikus teaház ötlete?

Annyi értékes embert látok magam körül egyedül!

Fotó: Lukács Gabi

Állandó kérdés bennem, hogyan lehetne segíteni nekik abban, hogy egymásra találjanak – egy olyan közegben, amely kinyitná azt a belső ajtót a másik előtt. Egy évvel ezelőtt hármunkban ötlött föl, hogy mi lenne, ha tartanánk egy teaházat, ahol tíz férfi és tíz nő beszélgethetne adott párkapcsolati témákról egy moderátor segítségével. Így közvetlenül, egymás szájából hallanák a nemek, milyen hipotéziseket gyártanak egymásról. Egy spontán akciónk alkalmával több mint ötvenen körénk gyűltek. A jó visszajelzések után eldöntöttük, hogy havi egyszer elindítjuk a Rekettyés Tematikus Teaházunkat a „pálferis” közösségben. Azután erről hallva a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom ügyvezetője felkért minket, így az ő szervezetük keretein belül is elindítottunk egy hasonló Ötvös Ágnes alkalmat. Beszédes a névválasztás. Míg a mesékben általában egy királylány kegyeiért folyik a harc, addig itt mindegyik királyfinak van választása, ami több család létrejöttét is elősegítheti. Ahogy mondod, a mozgalom célkitűzései közt szerepel, hogy Magyarországon megszülessenek a kívánt gyermekek. Ám ehhez először is olyan párt kell találnunk, akivel gyermeket tudunk vállalni. Ezért is indítottuk el a társkereső programot a mozgalom keretein belül. A névadáshoz visszakanyarodva: ma ugyanúgy küzdelmek árán találnak egymásra a párok, akár a mesékben, ahol a királyfinak végig kellett jutnia különféle stációkon, mire elnyerte a királylány kezét. Ahol két ember kész közös célokért harcolni és az összetartozásukat azzal is kifejezni egymásnak, hogy kimondják, „számomra te vagy a királyfi/királylány,” abban a kapcsolatban benne van a családalapítás csírája. Én hiszem, hogy ha a család, a társadalom legkisebb egysége helyreáll, akkor szép fokozatosan az egész test elkezd jól működni. Egy ilyen alulról induló változás magával hozná a társadalmi egységet, és sok-sok gyógyulást a családok szintjén. Az kiderült egy-egy teaház alkalmával, hogy mennyire látja reálisan egymást a két nem? Nagy konszenzusban hangzott el a férfiak szájából, hogy mennyivel egyszerűbb volna egy férfinak, ha egy nő kerek perec megmondaná, hogy nem jön be neki. A nők szintén egyhangúan állították, hogy mennyivel könnyebb lenne elengedni valakit, ha nemcsak úgy eltűnne, mint a kámfor, hanem határozottan kimondaná, hogy „bocs, de úgy érzem, hogy számomra ennyi volt a kettőnk története”. Vannak, akik annyira rettegnek a kudarctól, hogy meg sem próbálnak kockáztatni, vagy beérik egy második legjobbal. Mi oldhatná fel ezt a „generáció méretű mumust”? Nagy igazság, hogy ott veszíthetjük a legtöbbet, ahol a leg-

Nemegyszer épp abban, amitől nagyon félünk, fogalmazódnak meg a legjobban vágyott álmaink. többet nyerhetjük. Azt hiszem, ez nagyban függ a személyiségünktől és attól, hogy mennyire vagyunk őszinték magunkhoz. Van, aki inkább úgy dönt, hogy lemond a legjobbról, mert fél, hogy ha belebukik a kockázatvállalásba, azt sosem bocsátaná meg magának. Valaki kockáztat, és vállalja annak összes következményét, mert hiszi, hogy van még benne „kétyardnyi”. Könynyen minősítjük jobbnak az egyiket, mint a másikat. Szerintem egyetlen kulcsfontosságú kérdés van: az, hogy én magam döntőképes személyként vagyok-e jelen a választásaimban. Azt azért hangsúlyoznám, hogy az is döntés, ha passzív marad az ember. Ne felejtsük el, hogy nem vállalni a döntéseink következményét ugyanúgy nagy munka, mint vállalni a felelősséget értük.

„Ahol a félelem, ott az út” Sok hozzám hasonló harmincas alig várta a herceget. Azután most, hogy végre a családalapítás küszöbén állunk, megtorpanunk. Ki érti ezt? Engem egyszer nagyon megszólított egy kedves tanács: „Ahol a félelem, ott az út.” Nemegyszer épp abban, amitől nagyon félünk, fogalmazódnak meg a legjobban vágyott álmaink, ezért aztán megtorpanunk, ha tényleg megcsillan a remény, hogy elérhetjük. Más nem tud helyettünk a csónakból vízre lépni. Bátorságra biztatok mindenkit, mint ahogy Isten is Pétert. Az elköteleződéssel gyakran a szabadság elvesztését azonosítják. Van egy rafinált hajtűkanyar ebben az egészben. Hiszen ahol érett személyiségek köteleződnek el egymás iránt, ott a házasság védett keretein belül még inkább felszabadulunk arra, hogy önmagunk legyünk, hogy önmagunkat adjuk a házastársunknak, aki jóban-rosszban megelégszik velünk. Míg például egy élettársi kapcsolatban – bármennyire el akarja hitetni velünk a társadalom – nincs meg az az elköteleződési szint, ahol tényleg kockáztathatom önmagam teljes megnyílását. Mert nyitott a kerete, s ez bizonytalanságot hordoz. Ha érkezik egy jobb, akkor könnyebben továbblépek. Amerikai családterapeuták vizsgálták, hogy mi az a néhány faktor, amely mint egy védőburok fonódik a boldog házaspárok köré. Úgy találták, hogy az érzelmi átláthatóság, a teljes elköteleződés, a másik önértékelését emelő elismerés, a kreatív energiák felszabadulása, a játszmák kizárása, illetve a kapcsolatért való közös felelősségvállalás. Ilyen stabil pillérek nem épülnek másféle viszonyban, egyedül a házasságban. Fekete-Sipos Márti

profimedia.hu

Láss – ne csak nézz! Mindketten nézzük, mégis mást látunk benne… Ugye ismerős helyzet? Elmesélek róla egy „klasszikus” történetet. A vendégek elvonulnak, a fiaim örömmel vetik rá magukat a megmaradt üdítőkre. Felfedezik, hogy van még egy megbontatlan bodzatea, nyomban le is adják rá a „rendelést”. Lecsavarom a kupakot, közben térülök-fordulok, de fél füllel hallom, hogy keresik az üveget. – Kibontottam, ott van az asztalon! – mondom nekik. – Nincs itt. – De ott van, nézzetek körül! Lehet, hogy a pulton. – Anyuuu, nincs sehol, gyere már! Megyek, és látom: tényleg nincs. Az egész konyhát szisztematikusan átnézem, rendet rakok, már lassan csillogvillog minden, a spájzot is átkutatom, de semmi. A saját kezemmel nyitottam ki, és ott hagytam kupakostul az asztalon! Vagy mégsem? Netán nem én voltam? Vagy csak azt hittem, hogy

megtettem, közben csak akartam? Jaj, kezdem úgy érezni magam, mint akinek megbomlott az elméje… Az üveget senki nem látta. Előveszem a leggyanúsabb egyedet, aki csakis egy ártatlan férj lehet. Gyakorlatias módon magyarázok, ismerve egy férfi biztos pontjait: – Nézd meg jól, ez egy üres bodzateás üveg! Ugyanilyet keresek, csak még tele van. Válassz: 1. gyorsan megittad, 2. eltetted valahova, x: sosem láttad. Lelkiismeretesen megnézi: – Egyértelműen x. Sosem láttam ilyen üveget. Sajnos én már nehezen hiszek egy férfinak – pedig csak férfiakkal vagyok a családunkban körülvéve… –, körbejárom hát a fürdőszobát (hátha bevitte magával inni valaki), a folyosót, a cipősszekrényt (ezt nem tudom mivel magyarázni), a gyerekszobát, a könyvespolcot, a hálószobánkat, a verandát, az udvart, az ablakpárkányt. Azt hiszem, egyedül a padlást hagytam ki. Végül feladom:

– Igyatok mást, és kész! Nem is volt itthon bodzatea. Csak másnap jutok újra konyha közelbe, és valamit gyorsan kotyvasztani kezdek. Nyúlok az olajért a szekrénybe, de a szám is tátva marad… – Meg vaaan a bodza! – sikítok akkorát, hogy a harmadik szomszéd is mindjárt invitálva érzi magát. – Vagyiiiiim, gyere ide! – teszem hozzá már halkabban, de kérlelhetetlen szigorral, mint amikor a szülő nyakon csípi éppen tilosban járó csemetéjét. A célszemélynek felmutatom a bodzásüveget. – Hogy kerül ez az olaj közé?! – De hát ez olaj, te pedig bodzát kerestél! – mondja rezzenéstelen arccal, értetlenkedve a párom. – De hiszen megmutattam neked az üres üveget! Nem látod, hogy ez bodzatea? – Igen, de azt nem mondtad, hogy a bodza olajszínű… Zs. Klesics Tünde

Új rokonok ajándékba Hogyan élhetünk egymással békességben? Amikor szerelmesek leszünk, és „járni” kezdünk valakivel, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez a történet csupán kettőnkről szól. Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy többen is vannak itt, nem csak mi vagyunk játékban: a házassággal bizony belép a képbe a kedves mama, a sógornő és még egy sor más új rokon, és ez bizony gyakran feszültségekkel jár.

Nagyon megdöbbentő volt számomra az a jelenet, amelyet egy amúgy felejthető amerikai filmben láttam. Férj és feleség vitatkozott este hatodmagával a hitvesi ágyban: valójában csak kettesben voltak, ám a vita közben szép lassan mindkettejük oldalán „megjelentek” a saját szüleik, és ők is mondták a magukét, tovább mélyítve a felek közötti szakadékot. Bizony, amikor párt választunk magunknak, akár akarjuk, akár nem, egy családot is választunk vele. A saját mintáink is belénk égnek, az említett jelenethez hasonlóan gyakorta

felnőttként is ott visszhangzanak a fülünkben mindazok, amiket a szüleinktől hallottunk: beépül az értékítéletük, a véleményük. Az újdonsült rokonok is hoznak magukkal egyfajta gondolkodásmódot, normarendszert. Mit tehetünk, amikor szembesülünk kellemetlen vagy zavaró szokásaikkal, vagy amikor úgy érezzük, hogy túlzottan beleavatkoznak az életünkbe?

Az ifjú pár és a szülők között kialakuló konfliktusokat mindig az kezelje, aki „otthon van”.

Szenteste az anyóssal Különösen könnyű ilyen kellemetlen élményekre szert tenni az első közös karácsony idején. Az ifjú párnak magától értetődő igénye, hogy felállítsa azt az új szokásrendszert, amely mentén a további években ünnepelni szeretne – urambocsá’ ez akár azt is jelentheti, hogy kettesben kívánnak lenni. Ilyenkor jön az egyik – vagy másik – anyós azzal, hogy „ugye szenteste nem hagytok minket egyedül? Úgyis nálunk a legjobb

a halászlé. Akkor neked nem kell főznöd, minek is két emberre…” Az ilyen helyzetek kifejezetten alkalmasak egy kellemes, éveken keresztül elnyúló, fortyogó konfliktus kiérlelésére. Mit lehet ilyenkor tenni? Az tény, hogy két ember összecsiszolódása még a házaspárok esetében sem könnyű; mennyivel nehezebb hát akkor, ha nem a szerelmesekről van szó – akiknél a hormonok játéka más megvilágítás-

ba helyezi az összeszokás éveit –, hanem a többi családtagról! A szülőkkel való helyes kapcsolat kialakításában az első lépés az, hogy legkésőbb a házasságkötéssel – de lehetőleg már előtte! – leváljunk róluk, hogy utána már mint független emberek tudjunk egy új, tisztelet- és szeretetteljes viszonyt ápolni velük. A felnőtté válás azt is jelenti, hogy az értékítéletünk már nem a szüleink véleményén alapszik, hanem a saját, belső meggyőződésünkből fakad. Az, hogy Isten előtt is vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért, segít az egészséges határok kialakításában is. Ezekre a határokra mindenképpen szükség van ahhoz, hogy az új kis család harmonikusan integrálódhasson a nagyobb családba. Nagyon fontos alapelv továbbá, hogy az ifjú pár és a szülők között kialakuló konfliktusokat mindig az kezelje, aki „otthon van”. Tehát nézeteltérés esetén ne a meny beszéljen az anyóssal, hanem a férj beszéljen az anyukájával, míg a feleség is maga közvetítse a saját szülei felé a felmerülő kérdéseket, problémákat. Ez természetesen feltételezi azt is, hogy a házaspár először megegyezik a saját álláspontjában, és a kapcsolattartó már ezzel mint közös állásponttal fog a szülei elé állni. Ha ez a két fő tényező hiányzik, akkor nagyon nehéz lesz olajozottan működő viszonyokat kialakítani a családban. A karácsonyi példánknál maradva: könnyen elmérgesedhet az anyós-meny viszony, ha az újdonsült feleség a férjével kettesben eltöltött szentestéről álmodik, ám ezt nem tisztázza előbb a párjával, ha ebben nem egyeznek meg rendesen. Így fordulhat elő, hogy amikor az ünnep közeledtével egy vasárnapi ebéden az anyós szóba hozza a kérdést, az ifjú férj nem tudja elég határozottan képviselni a közös érdeküket – ráadásul mivel a kedves mama amúgy is elég lehengerlő személyiség, végül senki sem mer ellentmondani neki. Így aztán a szülőknél telik el a karácsonyeste, és a fiatal meny magában duzzog: „Nem baj, idén még kibírom, de majd jövőre nem hagyom magam.” Azonban ez a játszma eltarthat akár évekig is. Nem csoda, ha ezalatt rengeteg keserűség halmozódik fel a feleségben, miközben

Mivel a kedves mama amúgy is elég lehengerlő személyiség, végül senki sem mer ellentmondani neki. elképzelhető, hogy az anyósa valóban csak a legjobbat akarja mindenkinek, hiszen azt gondolja, hogy így terheket vesz le a menye válláról. A fenti alapelvek betartásával az ilyen szükségtelen konfliktusok kezelhetővé válnak, különösen ha ehhez hozzájárul egymás meghallgatása is. Jelen esetben a közös álláspont kialakításán és ennek határozott képviseletén túl az is nagy segítség lehet, ha a feleség megpróbálja megérteni az anyós motivációit, és kész arra, hogy az ő igényeinek is megfelelő megoldást keressen. Például miközben ragaszkodik ahhoz, hogy szenteste kettesben lehessen a férjével, felajánlhatják, hogy máskor – például karácsony másnapján – szívesen elmennek a szülőkhöz akár hosszabb időre is.

Az oroszlánszelídítő tanácsa Hasonlóan bosszantó lehet az is, ha a sógornőnk jobban ért a gyerekneveléshez, mint mi – vagy legalábbis úgy gondolja –, és nem győzi szüntelenül megosztani velünk az ötleteit. Itt is a párbeszéd hiánya vezethet a viszonyok elmérgesedéséhez: vajon tudatában van-e annak, hogy mennyire zavar minket, ha gyereknevelési tanácsokkal áraszt el bennünket? Minden bizonnyal csak segíteni szeretne, és nem tudja, hogy ezzel csak aláássa az esetleg amúgy is alacsony önbecsülésünket. Amíg nem beszélünk neki erről, addig nem is fog tudni róla. Tehát mondjuk el neki, de figyeljünk az aranyszabályra: a magunk nevében beszéljünk („Engem zavar az, hogy…”; „Számomra rossz érzés az, hogy…”), és ne őt kritizáljuk a kérésünkkel („Mert te mindig…”; „Soha nem vagy képes…” stb.). Végül egy jó tanács azoknak, akik még csak tervezik, hogy összeköltöznek a szülőkkel. Fogadjuk meg az oroszlánszelídítő tanácsát: ha egy mód van rá, ne mi menjünk az oroszlán barlangjába, azaz ne mi költözködjünk a szülőkhöz, hanem semleges helyen, egy új házban kezdjük meg együtt a közös életünket! Így senki nem érzi úgy, hogy betolakodtak a területére, és egy új helyen a kis családok is sokkal könnyebben tudják kialakítani a saját életterüket. Derghi Dóra

A tökéletes randevú

Legutóbb egy szép meghívót készítettem a páromnak. Benne volt, hogy mikor, hol várom: kedd, 21.30, a nappali kanapéja.

Hol adnak ilyet? Akciós? Mert akkor én is veszek, pont ilyenre vágyom. Árnyas sétány, a háttérben naplemente és halk zene. Divatos haj és csinos megjelenés, a társam illata varázslatos, de cseppet sem tolakodó. Édes kis semmiségeket, csupa szépet és jót duruzsol a fülembe, miközben nem csöng telefon, nem rohanunk, nem ébrednek a gyerekek… Csak én, amikor az álom véget ér. Hiába, a romantika marad a filmvásznon, mi meg majd csak elevickélünk valahogy a hétköznapok hullámain. Vagy másképp is lehet? Hogy mi kell a házastársunkkal való kifogástalan randevúhoz? Mi kellünk. Nem a kifogásaink. Ha rendezvényszervező lennék, bizonyára a díszleteket és az időzítést tartanám fontosnak. Mivel pszichológus vagyok – és nő, aki tizennyolc éve ugyanazzal a férfival randevúzik –, a „heti egy este” jelentőségéről vannak tapasztalataim. Meg arról, milyen nagy munka eltakarítani a találkozás útjából a zavaró tényezőket. Mit értek a találkozás kifejezésen? Annál sokkal többet, mint amikor azonos helyen egy időben két ember beszélget. Ha költő lennék, talán így mondanám: azt, „amikor átölel minket az idő”. Amikor nem egy előre meghatározott forgatókönyv szerint érezzük jól magunkat, nyugtázva, hogy „na, milyen ügyesek, szépek stb.” vagyunk. Nem egy teljesítményjellegű sikerélmény, inkább annak a tapasztalata, hogy mindketten részei és alkotói vagyunk egy folyamatnak, miközben magunk is alakulunk. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor a külső díszítések, élményelemek nem belépési feltételei a találkozásnak, hanem egyfajta örömtöbbletek, túlcsordulási pontok. Hiszen a valódi kaland belül kezdődik. Egy hasonlattal élve: az úszáshoz víz kell, nem aquapark. A találkozáshoz pedig minőségi figyelem és idő. Az összes többi már nem feltétel, csak ráadás. A minőségi figyelem azonban ritka kincs, sokba kerül. Fel kell adnunk hozzá azokat a normákat, amelyeket szinte bálványként tisztelünk. Kettőt egész biztosan a legtöbb otthonban megtalálunk: ez pedig a teljesítmény és a biztonság. Két fontos igény, amely előreviszi a világot, és gyarapítja az életet – de ha nem tesszük őket viszonylagossá, könnyen kiszoríthatják életünkből a házasság táplálásának igényét. Hajlamosak vagyunk ugyanis úgy tekinteni erre az életállapotunkra, mint amely biztonságos hátteret ad ahhoz, hogy egyéb szerepeinkben jól teljesítsünk. Ám ez tévedés. Amikor összeházasodtunk, azt vállaltuk, hogy életadó és befogadó közösség leszünk, és ehhez a belső erőforrásainkat rendszeresen – akár hetente! – meg kell újítanunk. Mi lehet tehát az a „drága” ár, amelyet a minőségi figyelemért kell fizetnünk? • Gyakoroljuk, hogy ezeken az estéken nem a háztartásé az idő, hanem a házasságé. • Megtanuljuk erre az időszakra másra bízni a gyermekeinket.

• Lesznek olyan esték, amikor (megint) nem a munkáé a főszerep. • Döntést hozunk arról, hogy nem a gyermekek ügyes-bajos dolgait beszéljük át. • Előre kialusszuk magunkat (ezért a randevút megelőző estén lemondunk akár a levelezgetés, akár az internetezés vagy a tévézés csábításáról).

Kifogás, kifogás, kifogás… A gyakorlatban persze több ügyes kifogást találunk arra, hogy miért nem tudunk minőségi időt szánni a társunkra. Nézzünk néhány példát, mi minden mögé rejtőzünk – és lássunk pár megoldást a kifogások hatástalanítására! Az alábbi ötleteket a Családok Jézusban házaspáros közösség tagjai osztották meg egymással – nem csupán az ő, hanem a mi okulásunkra is. Nagyon pici babánk van. Őt még nem hagyhatom másra. „A nagyok fektetése után a legkisebbet hordozókendőbe téve egy hónapos kora óta bárhová magunkkal vihetjük. Hatalmasakat szoktunk hármasban sétálni – Bori ezeket szinte mindig végigalussza, így tudunk kettesben beszélgetni, sőt imádkozni is.” A férjem nehezen szakad el az esti munkájától. Nagyon erős benne a kötelességtudat. „Legutóbb egy szép meghívót készítettem a páromnak. Benne volt, hogy mikor, hol várom (például »kedd, 21.30, a nappali kanapéja«). Amikor kijött a számítógép mellől, elcsodálkozott: tea, süti, gyertyafény várta. Azt mondtam, legközelebb neki kell meghívnia engem.” Ha otthon vagyunk, esténként mindig teszünk-veszünk. Nem tudunk kiszakadni a verkliből. „Rájöttünk, hogy nekünk muszáj elmennünk otthonról, különben megakad a szemünk valami tennivalón. Egy közeli kávézóig sétálunk, ahol iszunk egy teát vagy forró csokit, ha nem akarunk sokat költeni. Esetleg vacsorázunk. Így lépünk ki a mókuskerékből. A mosogatás eddig mindig megvárt.” Nincs ötletem, hová mehetnék a feleségemmel. A mozik agresszív filmeket adnak, az éttermek drágák. Olyan, mintha kiöregedtünk volna ebből a randevúzós korból. „Mi ötletgazdagításra a templomi közösségünkben pályázatot hirdettünk »legemlékezetesebb randevúnk« címmel. Minden pár felidézte egy-egy jól sikerült randija élményét. Megadtuk egymásnak a szervezés részleteit is, például a BKV hajómenetrendjét. Érdemes kipróbálni! A kortársak ötletei mindig a legjobbak.” Olyan ritkán jutok el randevúzni a férjemmel, hogy akkor szeretek kitenni magamért. De hétköznap esélyem sincs rá, hogy rendbe tegyem a hajamat, vagy sminket készítsek magamnak. „Kell ahhoz autót mosni, fényezni, hogy tankolni menjünk? A rendszeresség fontosabb.”

Mi is az a „heti egy este”? Lapunkban több ízben is szóltunk már róla. Olyan minőségi idő, amelyet a pár közösen a házasság megújítására szentel. Ezt a néhány órát mindig előre megbeszélt időpontban és rendszeresen együtt töltjük. Arra törekszünk, hogy külső és a belső zavaró körülményektől mentesen (például a telefonhívások és a fejünkben pergő listák mellőzésével) elmélyült figyelmet szenteljünk egymásnak, és gyakoroljuk a társunk szeretetnyelveit.

Jelenleg nem engedhetünk meg magunknak extra költségeket, ezért nem járunk kettesben étterembe vagy kikapcsolódni. „A gyerekek szívesen alszanak a nagyszülőknél. Ilyenkor otthon rendezünk vendégséget – magunknak. Hetente váltogatjuk, hogy ki az ötletgazda, ki visz egy kis színt a közös időbe. Az imádság is lehet zsoltár, csend, ének; változik, mi kerül a középpontba.” A feleségem babát vár, és képtelen ébren maradni este tíz után. „A férjem munkarendje lehetővé teszi, hogy délutánokra szervezzük a heti randinkat. Így frissebben figyelünk egymásra, és jó beszélgetések alakulnak ki köztünk. És vigyázót is könnyebben találunk a fiatal barátaink között.” Nem szeretem a meghitt estéket, mert mindig szeretkezésbe torkollnak, ahelyett hogy végre átbeszélnénk egy-egy fontos dolgot. „Ez a kérdés akár egy külön alkalmat is megérne… Ha a »fontos megbeszélés« valójában nem kifogás és elterelő hadművelet, akkor segíthet például a levélírás vagy az, hogy elmegyünk otthonról. Ha egy témáról nehéz beszélgetni (vagy az egyik fél kevésbé verbális), akkor mi sokszor írásban mondjuk el a másiknak, hogy mi van bennünk. Alapszabály, hogy szigorúan magunkról írunk ilyenkor – mit érzünk –, és nem a másikat értékeljük/szidjuk! Ha pedig egy külső helyszínt választunk, hazaérve még mindig dönthetünk másként a folytatásról…” Olyan kevés időnk van a kikapcsolódásra, hogy ha kimozdulunk, a barátainkkal találkozunk. „A barátok olyanok, mint a vitamin. Fontosak, de nem a kenyér helyett. És valószínűleg rájuk is rájuk fér egy jó kis randevú.”

Egymást tiszteletben tartva arról beszélünk, ami a szívünket nyomja, vagy ami örömöt jelent. A heti randevú nem problémakezelő munkaértekezlet vagy a gyerekekkel kapcsolatos dolgok kitárgyalásának terepe, hanem szabadon eltöltött, a házasságunkat erősítő élmények befogadására, a közös imára szánt idő.

Nincs gyerekvigyázónk. Meg nem is bíznánk akárkire őket. „Ha nincs segítségünk, akkor fáradtabb estéken fektetés után filmet (nem tévét!) szoktunk együtt nézni, kevésbé fáradt estén beszélgetünk vagy társasjátékozunk.”

Az ideális randevú hét titka

1 2 3

Engedjük el a tökéletes randevú kényszerképzetét! Ez a mi időnk, a mi lehetőségünk. Rólunk szól. Gyűjtsük előre az ötleteket, jó témákat, kérdéseket! Ezekből mazsolázhatunk egy-egy alkalomra. Írjuk be előre mindkettőnk naptárába a megbeszélt időpontot! Arra ne várjunk, hogy majd úgyis ráérünk valamikor. Ha szükséges, szervezzük meg a hátteret (gyerekvigyázás, jegyek, asztalfoglalás, hozzávalók stb.). Készítsünk listákat a fontos elintézendőkről! Ha leírjuk, kevésbé fognak a fejünkben kavarogni ezek a gondolatok. Ha elkerülhetetlen, hogy ezekről is beszéljünk, határozzuk meg előre, mennyi időt szánunk a megtárgyalásukra. Ha túllépjük az időkeretet, vizsgáljuk meg, miért gyűlnek föl ennyire a napi megbeszélnivalóink! Gondolkodjunk el rajta, hogy ez a rutin mennyire segíti a kapcsolatunk fejlődését. Tanuljunk meg nevetni a bakikon, tévesztéseken – vagy tanuljunk belőlük! Nem kell, hogy a randevú mindig kellemes legyen. Elég, ha hiteles és igaz. Mondjunk nemet az összes maradék kifogásra, és öltöztessük díszbe a szívünket! Azért ha szükséges, igyunk egy kávét még délután, vagy mozogjunk intenzíven, mert felfrissít. És viseljük békével, ha a társunk mégis elalszik.

5 6 7

Kozek Lilla pszichológus

profimedia.hu

Kettesben

Házassággondozás Mucsi Zsófia (szerk.): Házasságkönyv 153 × 167 mm • 104 oldal • keménytáblás • 2500 Ft E szép könyvben a református házassági eskü gondolataihoz kapcsolódó bibliai idézetek és személyes vallomások segítenek bepillantani abba, hogyan fonódik össze két ember élete Isten ígéreteivel. A jegyesség idején vagy a sok-sok együtt töltött évünk újragondolása során egyaránt kedves kísérőnk lehet. www.kalvinkiado.hu

Dave és Claudia Arp: Ketten az úton 142 × 197 mm • 238 oldal • 1200 Ft Ez a gyakorlatias, feladatokat is kínáló házassággondozó kézikönyv segít felfrissíteni, szorosabbá fonni a házastársak közötti kapcsolatot minden korosztályban. A szerzőpáros másik könyve, A házasság második fele az idősebb házasok számára íródott. www.kiakonyvek.hu

Gary Chapman: Egymásra hangolva 142 × 197 mm • 164 oldal • 2200 Ft A szeretetközlés többféle csatornán át történhet, de mindenki csak azt az adást képes fogni, amelyre ráhangolódott. Sok házaspár szenved amiatt, hogy egyikőjük nem érzi társa szeretetét. Fel kell ismernünk és meg kell tanulnunk tehát társunk „szeretetnyelvét”. www.harmat.hu

Dr. Pálhegyi Ferenc: Keresztyén házasság A/5 • 154 oldal • kartonált • 640 Ft Az ismert pszichológus és családgondozó kézikönyve régóta kedvelt a házasságra készülők és a házasságban élők, a közös életük felépítéséhez szükséges fontos döntéseikben eligazítást várók között. A kötet a párválasztástól az első gyermek vállalásáig kíséri végig szeretetteljes határozottsággal olvasóit. www.kalvinkiado.hu

Dr. Ed Wheat: Örömre teremtve – Szexuális életről házasoknak 142 × 197 mm • 1900 Ft A szexuális beteljesülés ígérete mindazon férjek és feleségek életében valósággá válhat, akik elhatározzák, hogy házasságukban Isten tervét hagyják érvényesülni. Az orvos író nyíltan és precízen, mégis szent és bölcs módon beszél a témáról. A szerző további könyve: Szerelemről minden házaspárnak. www.kiakonyvek.hu

Gary Chapman: 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt 135 × 205 mm • 146 oldal • 2500 Ft Kommunikáció, érzelmek kifejezése, konfliktusmegoldás, bocsánatkérés, nézeteltérések tisztázása, pénzügyek kezelése, a szülőkkel való kapcsolat – Chapman ilyen és hasonló kérdésekben ad útmutatást és megvitatására érdemes szempontokat a leendő házastársaknak. www.harmat.hu

Szabó György: Kincsek és kacatok Egy keresztyén apuka feljegyzései BN/20 • 96 oldal • kartonált • 1300 Ft Egy kisgyermekes apuka hétköznapjai bőven kínálnak szokatlan, humoros eseményeket. De a szerző nem csak ezeket osztja meg eleven, játékos, szórakoztató stílusban. Életünk kicsi és nagy dolgai lehetnek kincsek és kacatok aszerint, ahogy rájuk nézünk. Mert a keresztyén hit szó szerint: „életre való”. www.kalvinkiado.hu

Dr. Mihalec Gábor és Csizmadia Róbert: Ketten együtt Dupla DVD • Műsoridő: 180 perc • 3990 Ft Tizenegy rövid, gyakorlatias gondolatébresztő előadás a sikeres, tartós párkapcsolat műhelytitkairól. Páros megnézésre, csoportos beszélgetésekhez vagy terápiás segédletként is alkalmazható. Az előadók a Ketten együtt – házassági felkészítő és tanácsadó műhely alapítói. www.kettenegyutt.hu

Gary Chapman: A házasság négy évszaka 135 × 205 mm • 272 oldal • 2500 Ft Az évszakok körforgása a házasságban is megfigyelhető: tavaszi vibrálás, őszi elégedetlenség, téli csalódás, nyári gazdagodás. Valamennyi szakaszban van lehetőség azonban az érzelmi stabilitás és a boldogság elérésére, illetve megőrzésére. www.harmat.hu

Szarka Miklós: Házasságra felkészítő beszélgetések – Útmutató lelkipásztoroknak és segítőknek A/5 • 180 oldal • kartonált • 2500 Ft A könyv mindenekelőtt szakembereknek íródott, de a házasságkötésre készülő vagy már házasságban élő, megoldatlan konfliktusaikkal eddig segítség nélkül bajlódó párok is eligazítást találnak benne. Ez a munka a Magyarországi Református Egyházban elnyerte Az év könyve díjat 2013ban. www.kalvinkiado.hu

Gary Chapman: Maradjunk együtt! – Házassági krízisek megoldása 142 × 197 mm • 208 oldal • 2200 Ft A házasságban rendszeresen jelentkező nézeteltérések megfelelő feldolgozás nélkül idővel válaszfalakká emelkedhetnek. Mit tehetnek a „se veled, se nélküled” csapdájában vergődő párok, akik nem akarnak elválni, de más kiutat sem látnak? www.harmat.hu

Clifford és Joyce Penner: A szexualitás ajándéka 142 × 197 mm • 392 oldal • 2900 Ft A nagy lelkigondozói tapasztalattal rendelkező szerzőpár átfogó, keresztény szemléletű, szókimondó könyve minden házaspárnak hasznára válik. Rengeteg információval és gyakorlati tanáccsal szolgál, a testi funkciók bemutatásától kezdve a különböző szexuális problémák kezeléséig. www.harmat.hu

H irdetés

a könyvespolcról Nemes Ödön: Párbeszélgetés 168 × 238 mm • 160 oldal • 2900 Ft A párban árusított munkafüzet a házasság legfontosabb kérdéseinek felvetésében, megbeszélésében, ezáltal egymás megismerésében, szeretetük elmélyítésében segíti a közös életre készülőket. www.harmat.hu

H. Cloud – J. Townsend: Párhatárok 142 × 197 mm • 250 oldal • 2500 Ft A megfelelő személyes határok segítenek a házaspároknak a problémák megoldásában, a kommunikációban, a különbségek kezelésében és abban, hogy felelősséget vállaljanak önmagukért és a kapcsolatukért. www.harmat.hu

A. és S. Kendick – E. Wilson: Tűzálló 135 × 205 mm • 326 oldal • 2500 Ft A lángoló épületek belsejében Caleb Holt tűzoltóparancsnok mindig tartja magát a tűzoltók legfőbb szabályához: soha ne hagyd cserben a társad! Ám széthullóban lévő házasságában más szabályok szerint él. Vajon megmenthető még a kapcsolatuk? www.harmat.hu

Chris Fabry – Gary Chapman: Parázs a hó alatt 125 × 180 mm • 120 oldal • 2500 Ft Jacob és Marlee huszadik házassági évfordulójukon – egy viharos szentestén – indulnak útnak, hogy a válási papírok aláírásával örökre búcsút mondjanak egymásnak. Egyetlen rossz mozdulat azonban a síkos aszfalton, és egész addigi életük megkérdőjeleződik. Egyetlen rossz mozdulat, amely akár egy új élet ígéretét is hordozhatja számukra. Gyönyörű történet az újrakezdés lehetőségéről. www.harmat.hu

Mike Mason: A házasság misztériuma 130 × 232 mm • 200 oldal • 2900 Ft Mike Mason férfi és nő, élet és halál, közelség és távolság, szerelem és szexualitás ősi kérdéseit veti fel, miközben a házasság és a keresztény hit mély összefüggéseit vizsgálja. www.harmat.hu

Gary Chapman: Végre egy nyelvet beszélünk 135 × 205 mm • 206 oldal • 2500 Ft A házasságnak számos buktatójával a pár rendszerint csak az első hónapok, évek után találkozik. Hogyan alakítható ki az őszinte és hatékony kommunikáció, és miként mélyíthető el az intimitás, hogy a különbségek, a konfliktusok megoldhatóvá váljanak, és a házasság fejlődő és elégedettséget nyújtó kapcsolat legyen? www.harmat.hu

i t a l o s c p a k Pár nyvek kö , n a y b g k a é t n lasz vá nnyel: é m z e v d u ke h . r a s o k 2 1 . w w w

Gary Chapman – Catherine Palmer: Tavaszi történet, Nyári szellő, Parázsló ősz, Télre tavasz 135 × 205 mm • kötetenként 288 oldal • 2900 Ft Catherine Palmer négy részből álló regénysorozatában megelevenedik Gary Chapman A házasság négy évszaka című tanácsadó könyve. Idill kisváros életébe betekintve tanúi lehetünk, ahogy kapcsolatok bontakoznak ki, házasságok jutnak válságba, és kapnak új erőre, szomszédok, anyósok és baráti körök segítik vagy nehezítik a családok életét. www.harmat.hu

profimedia.hu

Kettesben

Teljes önát Azt mondják, a férfiak a szexért hajlandók a gyöngédségre, a nők a gyöngédségért hajlandók a szexre… Sommás mondás, talán felületes is, de van némi igazságtartalma. Pedig a Teremtő terve szerint nem kellene így lennie!

A szexualitás csodálatos ajándék. Különleges lehetőség szerelmünk kifejezésére, kiteljesedésére azáltal, hogy egész testünkkel, egész lényünkkel eggyé válhatunk azzal, akit szeretünk. Az Istent nem ismerő szexológusok is azt mondják, hogy az igazi szerelem teljes önátadás, éppen ezért kizárólagosnak kellene lennie, hiszen nem lehetünk maradéktalanul több emberé. A szex valójában nem a testünk szükséglete, hanem a lelkünké. Legfontosabb szexuális szervünk az agyunk, vagyis nagyon sok múlik azon, mit gondolunk a nemiségről, egymásról, önmagunkról, illetve hogy mi jár a fejünkben. Közhely, hogy egy jó este reggel kezdődik, és bár ez talán inkább a nőkre igaz, bizony a férfiak számára sem mindegy, hogyan töltötték a napot, amelynek zárásaként légyottra készülnek. Bár lehetséges, hogy a feszültséget – legyen az valamilyen külső ok vagy a kettőnk közötti problémák következménye –

Nem adtuk fel!

Azért szeretnénk elmesélni a történetünket, mert most már tudjuk, hogy nem voltunk egyedül a problémánkkal akkor sem, amikor gyötrődtünk. Egyúttal szeretnénk bátorítani azokat, akik hasonló gondokkal küszködnek, hogy ne essenek kétségbe. Hívő családból származunk mindketten, katolikus körökben ismerkedtünk meg, így szerettünk egymásba, és kötöttünk házasságot. Gyönyörű volt az esküvőnk… – egészen a nászéjszakáig. Ahol nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Pontosabban sehogy sem mentek… Ettől persze még nem estünk kétségbe. A fáradtság, az izgalom – mondogattuk, mert természetesen nagy volt a szerelem és a testi vonzódás is. A nászút is csodálatosan telt – kivéve az együttléteket. És ez így folytatódott hónapokon keresztül. Mivel még nem tudtuk, hogy milyen a teljes egyesülés, nem is tudtuk, hogy mit „vesztünk”, mégis egyre feszültebbek lettünk. Mi nincs rendben velünk? Mit kellene máshogy csinálnunk? Mit rontottunk el? Nem kaptunk prűd nevelést, de a technikai részletekről bizony jó lett volna többet tudni. Azt sem gondoljuk, hogy különösen görcsösek vagy önbizalom-hiányosak lettünk volna, mert életünk más területén nem érzékeltük, hogy valami baj lenne velünk.

Csodálatos érzés volt annyi kínlódás után megtapasztalni, hogy mennyi öröm, boldogság forrása a házastársi együttlét.

tadás Úgy éreztük, mi vagyunk az egyetlenek a világon, akik ilyen szerencsétlenek. Pont ezzel nem boldogulunk, ami – látszólag – mindenkinek megy, mint a karikacsapás? Közben egyre többen kérdezgették, hogy mikor jön a baba, mi pedig próbáltunk meggyőzően mosolyogni, hogy „hát, még várni szeretnénk egykét évet”. Még az is felmerült bennünk, hogy valójában egyházjogilag nem is lenne érvényes a házasságunk, mert „nincs elhálva”… Írtunk egy kérő imát, amelyben Isten kezébe ajánlottuk magunkat és a gyermekek utáni vágyakozásunkat. Emellett persze nem igazán értettük Isten tervét, és nem volt meg bennünk az ő gondviselésébe vetett bizalom, hogy minden a javunkra válik. Rengetegszer próbálkoztunk, reménykedtünk benne, hogy most már végre tényleg belejövünk a szerelmeskedésbe – mégis számtalanszor csalódnunk kellett. Azt azért elmondhatjuk, hogy a hitéletünk ebben az időszakban különösen is sokat fejlődött, főleg a közösen írt ima nyomán. Egyre inkább megérett bennünk a hit, hogy Isten segít nekünk a legkínosabb, legtitkosabb problémáink megoldásában is.

éppen az ágyban tudjuk feloldani, azért a testi együttlét valódi célja az egységünk bensőséges megélése. Ez a mély bensőségesség, intimitás akkor születhet meg, ha feltételek és félelmek nélkül bízunk egymásban, ha tiszteljük egymásban a személyt, akit Isten önnön képmására szabadnak teremtett. Sokszor nagy a kísértés – nem csak a férfiak számára! –, hogy a szexuális együttlétben önmagunk élvezetére figyeljünk, vagy – nem csak a nők számára! – hogy gépiesen, csupán testileg legyünk jelen a találkozásban. Csakhogy ezáltal nem odaajándékozzuk magunkat a társunknak, hanem használjuk őt, mintha valami tárgy lenne. Mivel ez a kölcsönös és teljes odaadás feltételezi, hogy ismerjük egymást a szó minél teljesebb értelmében, a szerelem testi megélése egyre szebbé, gazdagabbá, örömtelibbé válhat a házasság során. Ahogyan egyre inkább felfedezzük egymást, ahogyan egyre inkább érezzük, mi esik jól a másiknak, mire vágyik, ahogyan egyre jobban megértjük a társunk testének apró jelzéseit, úgy lesz egyre meghittebb a testi találkozás, egyre teljesebb mindkettőnk öröme. Herbert Dóra

Másfél év után – láss csodát! – egyszer csak megoldódott minden. Nem tudjuk, mi változott meg, mi volt más akkor, mint máskor. Kaptunk egy gyönyörű esélyt. Csodálatos érzés volt annyi kínlódás után megtapasztalni, hogy mennyi öröm, boldogság forrása a házastársi együttlét. A mai napig hálát adunk Istennek azért, hogy kimozdított minket a holtpontról, és megszabadított a kilátástalanságból. Azóta jó pár olyan házaspárral találkoztunk, akik hasonló nehézségekkel küszködtek – akár a házasságuk elején, akár valamikor később. Azt gondoljuk, hogy mindannyiunknak a Szentlélek adta meg azt a kegyelmet, hogy mégis kitartsunk egymás mellett, és türelemmel várjunk, próbálkozzunk. Sok minden lehet az oka annak, ha nem működik a szexuális élet – erről pszichológusok és családgondozók tömegei tudnának mesélni –, de nem szabad belenyugodni a nehézségekbe; ha kell, szakember segítségét is érdemes igénybe venni. Ám mindennél jobb azt tudni, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a problémával. Mennyei Atyánkra ezt is bátran rábízhatjuk. Veronika és András (e-mail)

Tűzfészekből családi fészek Hogyan előzzük meg a veszekedéseket?

A mai kor embere igencsak híján van a célravezető konfliktuskezelő stratégiáknak. Amikor fokozott feszültséggel találjuk szembe magunkat, sokféle reakciót adunk a minket érő ingerekre. Vannak, akik sértődéssel és látszólagos lemondással, és vannak, akik a hangerejükkel, netán testi erőfölényükkel próbálnak meg érvényt szerezni akaratuknak. Ezekben a helyzetekben legtöbbször ösztönösen cselekszünk, általában a még gyermekkorban tanult minták alapján. Jó hír, hogy mivel a konfliktuskezelés tanult képesség, meg is változtatható új és hatékonyabb módszerek elsajátításával.

Légy résen! – Hogy a környezetünkből jövő ingerre hogyan felelünk: reaktív módon azonnal visszaszólunk, vagy megpróbálunk proaktív, azaz előrelátóan cselekvő, felelősségteljes választ adni (például elszámolunk magunkban tízig, mielőtt szólnánk), nagyban befolyásolja a végeredményt – magyarázza Bódog Norbert egyéni és szervezeti eredményességfejlesztési tanácsadó, a FranklinCovey Magyarország trénere. – Minél feszültebb egy helyzet, annál élesebb ingerek érhetnek bennünket. Ennek ellenére rajtunk múlik, hogyan reflektálunk rájuk. De vajon mi alapján tudjuk eldönteni, hoBódog Norbert gyan reagáljunk? Kulcskérdés, hogy az inger és az arra adott válasz között tudunk-e „rést teremteni”, azaz időt hagyni magunknak a gondolkodásra – állítja a szakember. Ha ugyanis nem zsigerből válaszolunk, akkor lehetőségünk lesz eldönteni, hogy például felcsattanunk, vagy továbbra is higgadtan próbáljuk elmondani az érzéseinket, netán kilépünk az adott szituációból. Ha időt hagyunk magunknak a „résben”, átgondolhatjuk, hogy adott esetben mi a fontosabb. Például egy vendégségre

Fotó: Istvánffy Zoltán

Egyre többünk mindennapi életére nyomja rá bélyegét a világszinten jelen lévő gazdasági bizonytalanság: a megszűnő munkahelyek, a kétségessé váló egzisztenciák, a sokszor teljesen kilátástalannak tűnő jövő. Nem beszélve az ezzel járó érték- és erkölcsi válságról, amely számos esetben megkérdőjelezi az addig biztosnak hitt alapokat is. Tény, hogy minél nagyobb a külső nyomás, a családban is annál gyakrabban fordulnak elő komoly nézeteltérések. Mit tehetünk a veszekedések elkerülése érdekében? Milyen technikákkal előzhetjük meg, hogy a családi fészekből tűzfészek legyen?

Kulcskérdés, hogy az inger és az arra adott válasz között tudunk-e „rést teremteni”, azaz időt hagyni magunknak a gondolkodásra. készülve az-e az elsődleges, hogy harangszóra tálalva legyen a többfogásos menü, a lakásban élére állítva legyen minden, és a gyerekek is szépen felöltözve várakozzanak a csengőszóra, vagy az, hogy a békesség megmaradjon, még ha nem is olyan pazar az az ebéd, és az otthonunkban sem sikerült a lakberendezési magazinok hangulatát visszaadnunk. Ha időt hagyunk magunknak, el tudjuk dönteni, melyiket áldozzuk fel a másik javára. A családi békességet, a készülődés örömét vagy azt, hogy egy „feladat” időre tökéletesen és százszázalékosan kész legyen. Ha más a cél, más lesz a reakció is! Teremtőnk döntési szabadságot adott nekünk: magunk választhatjuk meg, hogyan reagálunk, de a következményekért vállalnunk is kell a felelősséget. A cél az, hogy mielőbb felismerjük és megelőzzük azt a feszült állapotot, amikor már nem vagyunk képesek józanul gondolkodni: ha kell, időt kérni a beszélgetés racionális folytatásához vagy elmondani magunkban egy rövid segítségkérő fohászt. Azzal, hogy nem magunkra és nem a sérelmeinkre figyelünk, már engedni kezdhet a szorítás. Ha kiegyensúlyozottak vagyunk, egyszerűbb a dolgokon legyintve túllépni. Ám minél nagyobb a feszültség, annál rövidebb lesz az a bizonyos résidő. Ha például valaki a kilátástalan élethelyzete, munkahelyi bizonytalansága miatt egyre idegesebben viselkedik a körülötte élőkkel, akkor ők is egyre ingerültebb válaszokat fognak adni. Ebből az ördögi körből egy idő után már nagyon nehéz kitörni. Ilyenkor válik rendkívül fontossá a tudatosság. És hogy milyen technikák segíthetnek a konfliktushelyzetek elkerülésében, oldásában?

viccesen ki-kiszóltak a szituációból: „Vigyázz, felírlak!” Végül olyan jól működött a dolog, hogy az év legjobb pillanatairól tanúskodó élményláda lett a régi dobozból.

Elő a naplóval! Akár ilyen „egyéni panaszláda” lehet például a naplóírás is. Amikor elkezdjük írni a problémás helyzeteket, a tapasztalatok szerint sokszor rájövünk, mennyi mindent tudnánk mi is tenni azért, hogy azok a szituációk máshogy alakuljanak. A naplóírási technika segíthet akkor is, ha például egy-egy visszatérő helyzetre rendszeresen élesen reagálunk. Ha megfigyeljük az előjeleket, előre fel tudjuk majd ismerni, mitől szakad el a cérna, és adott esetben időben hátrébb tudunk lépni. Amire

Panaszláda az asztalon – Egy ismerősöm gyesről ment vissza dolgozni. A munkahelyén egyszerre több felelősségteljes feladatot kapott, emellett a gyerekeket, a háztartást is el kellett látnia, így hirtelen összecsaptak felette a hullámok – osztja meg tapasztalatait a szakértő. – A növekvő nyomás pedig egyre gyakoribb családi összetűzéseket eredményezett. Ezek megelőzésére arra jutottak, hogy kineveznek egy dobozt panaszládának: ha bárkinek baja van a másikkal, beledobhat egy cédulát az „esetről”. Sokat segített nekik ez a módszer abban, hogy mire leírták a problémát, legtöbbször már nem is tűnt akkorának a sérelem, másrészt nyugodt körülmények között rendszeresen átbeszélték a „jegyzeteket”. Odáig jutottak, hogy egy-egy vita közben

ugyanis elkezdünk figyelni, abban képesek leszünk sokkal tudatosabban cselekedni.

FILÉ-zd ki a helyzetet! Hasznos lehet az úgynevezett FILÉ-technika is, amikor időt teremtünk arra, hogy a „résben” gondolkodjunk. Négy egymást követő kérdés segíthet eldönteni, hogyan válaszoljunk – illetve hogy válaszoljunk-e egyáltalán – egy adott helyzetre.

ontos-e igazán az, amiről szó van? Például évek múlva is lesz-e hatása az életemre, akkor is zavarna-e a dolog?

ndokoltak-e az érzéseim, gondolataim? Valóban jogos-e a felháborodásom, vagy esetleg én tettem olyat, ami kiválthatta a reakciót?

ehet-e pozitívan változtatni rajta, befolyásolni? Van-e reális esély rá, hogy az illető vagy a helyzet megváltozzon? Ha nincs, akkor egyáltalán nem biztos, hogy kell vele foglalkoznom.

rdemes-e tennem valamit? Ha fontos is, indokolt is, és lehet is befolyásolni, még mindig átgondolandó, hogy megér-e annyi plusz idő- és energiabefektetést, amennyibe az érdemi változtatás kerülhet.

Ha sorban megválaszoljuk magunkban ezeket a kérdéseket, lehet, hogy a végén nem is reagálunk egy bántónak tűnő közlésre, vagy mást cselekszünk, mint amit az indulat diktált volna.

Én már csak ilyen vagyok… Sokan mondják: „Én már csak ilyen vagyok, és ilyen is maradok!” Kutatások bizonyították, hogy az agy időskorban is fejleszthető, még nyolcvanévesen is kialakulhatnak új agyi idegpályák, például amikor valaki más helyre költözik, és teljesen új dolgokat kell megtanulnia. – Nem fogadhatjuk el, hogy olyan szokásaink vannak, amelyekkel másokat bántunk! Igenis legyen bennünk szándék a változtatásra! – figyelmeztet Bódog Norbert. – Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy egyelőre még itt tartok az úton, de feltétlenül szeretnék változni, és ebben kérem a barátaim, szeretteim támogatását, hogy visszajelzéseikkel segítsenek engem. A tudás megszerzésének folyamata nem „sétagalopp”; az egymást követő fázisokon mindenkinek végig kell mennie. De ne adjuk fel! Olyan ez, mint amikor autót vezetni tanulunk. A kereszteződésben lefulladunk, sebességváltáskor lenézünk, és el is rántjuk a kormányt. A kitartó gyakorlás gyümölcse azonban

hamarosan a „tudattalan tudás” lesz, mint amikor már biztosan vezetem azt az autót: automatikusan váltom a sebességet, már oda sem nézek, sőt közben rádiót hallgatok, beszélgetek. Fontos, hogy mindebben nem vagyunk egyedül: ha olyasmit kérünk, ami összhangban van Isten akaratával, az ő segítségét kérve megváltozhatunk!

Szemléletváltás kell! Ha kis változást szeretnénk elérni magunkban, akkor a viselkedésünk megváltoztatásán kell dolgoznunk. Ha igazán nagy változásokat szeretnénk elérni, akkor pedig a szemléletünkön, a paradigmáinkon kell alakítanunk. Stephen R. Coveyval, a világ egyik legnagyobb hatású menedzsmentkönyvének szerzőjével történt az alábbi eset. Egyszer a metrón utazott, amikor felszállt egy apa két fiával. A gyerekek futkostak, kiabáltak, kitépték az újságot az utasok kezéből, miközben a férfi lehunyt szemmel ült a kocsiban. A menedzsmentguru maga is egyre ingerültebbé vált a férfi érzéketlensége miatt, végül nehezen türtőztetve magát odafordult: „Elnézést, uram, a gyermekei zavarják a többi utast. Nem tudná kicsit megfegyelmezni őket?” Az apa csendesen így szólt:

Kis változásokhoz a viselkedésünkön, nagy változásokhoz a szemléletünkön kell változtatnunk. „Igaza van, tényleg tennem kellene velük valamit. Tudja, most jövünk a kórházból, körülbelül egy órája halt meg az édesanyjuk. Nem tudom, mit gondoljak, és a gyerekek sem tudták még feldolgozni a történteket.” Abban a pillanatban a „türelmetlen utas” másként látta a dolgokat, másként kezdett el gondolkodni, érezni és ennek következtében viselkedni is. Már nem azzal foglalkozott, hogyan türtőztesse magát, hanem azzal, hogyan segíthetne. Más szemlélettel ugyanis teljesen máshogy fogunk cselekedni. Ha a korábban már említett módon „rést” hagyok magamnak, és felteszek néhány tisztázó kérdést, kiderülhet, hogy például amit kritikának vagy bántásnak éltem meg valaki részéről, csupán félresikerült információközlés volt. Az érzelmeink ennek hatására nyomban megváltozhatnak, így az azonnali „ütés” helyett más lehetőségek is megnyílnak előttünk. – Stresszhelyzetben jelentősen csökken a reakcióidőnk, a toleranciaszintünk. Kérdés, hogy ezt elfogadjuk, vagy pedig tudatosan próbálunk tenni ellene – hívja fel a figyelmet a szakértő. – A Példabeszédek könyvével szólva: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” Ha megváltozik a hozzáállásunk – például nem feltétlenül az a célunk, hogy a vitában a miénk legyen az utolsó szó, hanem hogy a szeretet, a jó kapcsolat megmaradjon –, akkor más eszközöket választunk a kommunikációra. Ha szelídebben és elnézőbben, a végcélt tartva szem előtt próbáljuk meg képviselni a véleményünket, a körülöttünk élők is értékelik majd az igyekezetünket. Kolos Emőke

Kiálts időben! Mielőtt zátonyra futna a házasság… „Nemrég még az esküvőn gratuláltunk nekik, most meg úgy hírlik: válnak.” „Gyerekkori barátaink egyszer csak megbolondultak, és különköltöztek.” Ismerős történetek ezek? Bizony egyre gyakrabban hallhatjuk őket magunk körül – netán mi magunk vagyunk a főszereplői egy hasonló cselekménynek. Vajon hogyan romolhatott el egyszerre minden? És vajon tényleg egyik pillanatról a másikra üt be egy kapcsolatba a „ménkű”? Fotó: Szádvári Ferenc

– Ifjú teológusként Finnországba kerültem gyakorlatra egy lelkész házaspárhoz, és döbbenten szembesültem azzal, hogy milyen komoly problémákkal küzdenek a kapcsolatukban, és mennyire egyedül hordozzák ezeket, miközben az egész család szenved –

Dr. Evan Parks

meséli dr. Evan Parks, aki ekkor határozta el, hogy a lelkészi pálya helyett inkább lelkigondozással fog foglalkozni. A hazánkban élő, amerikai származású misszionárius-pszichológus az elmúlt húsz év során számos válságba jutott házasságot kísért a gyógyulás útján, így igen gyakran szembesül azzal, milyen lépcsőfokok vezetnek egy kapcsolat megromlásáig.

Sok kicsi sokra megy – Ha egy párt arra kérek, hogy beszéljenek az életük négy legfontosabb területéről (gyereknevelés, pénz, nemi élet, apósanyós kapcsolat), körülbelül három perc után kiderül, hogy pontosan hol is tart a házasságuk. Amilyen szavakat használnak, ahogyan gesztikulálnak, az mindent elárul, noha csak felszíni problémákat érintenek – mondja szakértőnk. Miközben a külvilág számára sokszor úgy tűnik, hogy egy jól működő kapcsolatba egyik napról a másikra üt be a krach, a valóságban sok-sok apró lépés vezet a válásig. Többnyire az alábbi stációk figyelhetők meg:

Egy-két ritka kivételtől eltekintve nincs menthetetlen házasság. Az úton mindig lehet visszafelé menni, ezért van remény arra, hogy rendezzük a sérelmeinket.

Egy házasságba mindenki elvárásokkal érkezik, és mindegyikünk más-más módon vágyik a boldogságra: van, aki érzelmi közelséget igényel, mások távolságtartók. Az elvárások után természetes módon jön a csalódás – eleinte talán csak egy-egy apró félreértés miatt. Ezeket sokszor nem beszéljük meg egymással, hiszen tudjuk, érezzük: a másik megért, elfogad és szeret minket. Majd a fájdalom és a bánat is elmúlik, az élet megy tovább. Ha újra és újra csalódás ér minket, és ezeket a szőnyeg alá söpörjük, mondván, ne bolygassuk a múltat, akkor a fájdalom növekedni fog bennünk, és egyre erősebb haraggá válik. A férj azt kezdi érezni, hogy nem tisztelik, míg a feleség azt, hogy nem szeretik. A sérelmek lassan kívülről is láthatóvá válnak: a környezet is érzi, hogy itt nem stimmel valami. Egyre hosszabbak, gyakoribbak lesznek a veszekedések, máskor napokig nem szólunk egymáshoz, és másoknak is panaszkodunk. Mindezek végül keserűséghez vezetnek, az egymás iránti bizalom teljesen eltűnik, már bánjuk, hogy összeházasodtunk. Ebben az állapotban akár hosszú évekig is meg lehet rekedni! Előfordul, hogy nem válunk el, de külön élünk – akár úgy is, hogy továbbra is egy fedél alatt lakunk. A folytonos fájdalomba belefáradva érzéketlenné válunk egymás iránt, vagy szándékosan bántjuk a másikat, mondván, nekem is jogom van az élethez. A legtöbben ilyenkor szoktak viszonyt kezdeni egy harmadikkal, esetleg alkoholizálnak, illetve egy idő után elköltöznek otthonról. Innen már csak egy kis lépés a válás, amely mindenki számára trauma, még a barátokat is megviseli. A kutatások

2 3

4 5

szerint azonban a gyerekek szenvedik meg a legjobban ezt a döntést, sokszor hosszú évtizedekig is hordozva magukban a sebeket. Mélyebb fájdalmat élnek át, mint amikor elveszítik a szüleiket, mert többnyire önmagukat is vádolják a válás miatt.

Az úton mindig lehet visszafelé menni Dr. Evan Parks szerint leginkább a pár kommunikációjában fedezhetők fel azok a jelek, amelyek komoly konfliktusra engednek következtetni. Ilyen a folytonos kritizálás, amikor mindig csak a hibát találja meg valaki a másikban. Gyakori az is, hogy a felek egy idő után lenézik egymást. Árulkodó jel, ha állandóan védekeznek, kifogást keresnek arra, hogy miért nem teljesítettek valamit, illetve ha falat építenek maguk köré, és elbújnak mögé. Mindezek ellenére szakértőnk bizakodó: úgy véli, hogy egykét ritka kivételtől eltekintve nincs menthetetlen házasság. – Az úton mindig lehet visszafelé menni, ezért van remény arra, hogy rendezzük a sérelmeinket. A házasság komoly fejlődési folyamat az ember életében: férjként például az a feladatom, hogy segítsek a feleségemnek, hogy azzá tudjon válni, amivé Isten teremtette. Eközben persze ő is közeledik felém – a két alapszükségletünk, a szeretet és a tisztelet így tud teljesülni. Erre kaptunk mintát Istentől, aki azt szeretné kimunkálni bennünk, hogy folyamatosan fejlődjünk, hogy egyre hasonlóbbak legyünk Jézushoz, hogy megtanuljunk hűségesen és feltétel nélkül szeretni. Éppen ezért a házasságban a figyelmünket önmagunkról a házastársunkra kell irányítanunk. Például ha

Támogató szeretet

ami nem segít

A végső szakításig, mint láthattuk, hosszú az út, de mit tehetünk barátként, ismerősként vagy rokonként, ha bajba jutott házasságot látunk? – Először is sok tévhit kering arról, miként menthető meg egy házasság, mi mindent kell megoldani vagy elhagyni ahhoz, hogy helyrejöjjön – hangsúlyozza dr. Parks. Nézzük, melyek is ezek!

Ha jobb lenne közöttük a kommunikáció A valóságban mindössze a párok 18%-ánál válik be ez, hiszen a kommunikációs módszerek iránt általában inkább a nők érdeklődnek, a tanácsadó könyveket jobbára ők olvassák. A férfiaknak ezekre kevésbé van igényük. Ha megtanulnák elkerülni a konfliktusokat Minden egészséges házasságban vannak konfliktusok – a lényeg az, hogy miként oldódnak meg! Bizonyos problémák talán sosem tűnnek el, de fontos, hogy azokat se söpörjük a szőnyeg alá. Ha közös programokat szerveznének maguknak Ez csak akkor segít, ha már/még szeretnek együtt lenni. Ha nem lenne depressziós valamelyikük Bár ez valóban komoly gond, és a szenvedő fél segítségre szorul, a kutatások azt bizonyítják, hogy mindez nem befolyásolja számottevően a házasság stabilitását. Ha megszűnnének a pénzügyi gondjaik Ez ugyancsak nem megoldás, mert a tapasztalatok szerint a biztos alapokon nyugvó házasságokat a stresszhelyzetek általában tovább erősítik, mivel nagyobb összefogásra késztetik a feleket. Sok nő azt hiszi, ha elválik, anyagilag is jobban jár, a valóság azonban az, hogy egyre kevesebbet és egyre ritkábban kap pénzt, sőt a volt férj sokszor teljesen eltűnik. Ha nem jött volna egy harmadik A statisztikák szerint a válások mindössze 20%-áért felelős az, hogy valamelyik fél félrelépett. Bár ez tényleg súlyos probléma, önmagában még nem szokott váláshoz vezetni.

3 4 5

6 30

Akkor mit mondjunk, tegyünk? Hogyan tudjuk okosan segíteni, tanácsolni a bajban lévőket?

Ha a pár éppen annál a stációnál tart, hogy a sérelmeiket megosztják a kívülállókkal is, akkor a férj barátja – például edzés után egy sör mellett – vis�szakérdezhet a panaszáradat hallatán: „Én is szerepelek a problémádban? Vagy csak azt várod tőlem, hogy meghallgassalak?” Ha erre az a válasz, hogy csak kicsit kibeszélem a gondjaimat, akkor ezt feltétlenül vissza kell utasítani, mert nem más, mint pletykálkodás. Mondjuk inkább azt: „Figyelj, azzal semmit sem segítesz, ha mindezt nekem mondod el. Ezt nektek, kettőtöknek kell minél előbb megoldanotok.” Ha ugyanis „elfogadom” az információt, felelős leszek érte. (Ezért van különösen fontos szerepük a baráti, gyülekezeti kisközösségeknek, bibliaköröknek, ahol felszínre kerülhetnek ezek a személyes problémák – ám nem puszta panaszként, hanem a beszélgetés tárgyaként.) Ha már kiül a keserűség a pár arcára, meghívhatjuk őket egy vacsorára, ahol oldottabb légkörben mesélhetünk egy kicsit önmagunkról, a mi gondjainkról – mintegy kinyitva számukra egy ajtót, amelyen ha akarnak, bemehetnek és megnyílhatnak. Az többnyire nem elég, ha a kezükbe nyomunk egy jó tanácsadó könyvet, mivel ezekbe sokszor csak a nők lapoznak bele. Jó, ha a gyülekezetekben, a kisközösségekben vannak olyan idősebb, tapasztaltabb, bölcsebb házaspárok, akik példák lehetnek a válságban lévők számára, akik meghallgatják, nem pedig kioktatják őket, és akik mernek beszélni a saját korábbi küzdelmeikről is. Ugyanígy jó szóval, tanáccsal, megfelelő mintával sokat segíthetnek a szülők is, ha látják, hogy gond van a fiatalok között.

ami segíthet

kávét főzök, úgy készítem, ahogyan a feleségem szereti; ha fölvetünk egy problémát, tudjuk, hogyan kell szólnunk ahhoz, hogy a másik végig is hallgasson… Mindezt folyamatosan tanulni kell, mert egész életünkben változunk.

3 4 5

– Meglehet, hogy évekbe is beletelik, mire a két fél újra vis�szatalál egymáshoz, de sok odafigyeléssel, gondoskodó közösségben, Isten gyógyító és megújító szeretetébe kapaszkodva igenis meg lehet menteni a házasságot, a családot – zárja szavait Evan Parks. Sz. Kiss Mária

H irdetés

Őszintén a válásról Amikor nehéz élethelyzetekkel szembesülök, és hallgatom az emberek kétségbeesett panaszait, legszívesebben azt mondanám: „Szállj ki! Hagyd ott ezt a szerencsétlen embert, és kezdj új életet.” Ám ezt akkor tesszük, ha kiderül, hogy rossz részvényt vásároltunk. Gyorsan megszabadulunk tőle, mielőtt még tovább romlik az értéke. De a házastárs nem olyan, mint egy félresikerült befektetés, hanem élő személy, akinek érzelmei és vágyai vannak! Életünk bizonyos időszakában szorosan kötődtünk hozzá, és őszinte szeretetet éreztünk iránta. Olyan mélyek voltak az érzelmeink, hogy nyilvánosan is vállaltuk egymás iránti elkötelezettségünket, „míg a halál el nem választ”. Most már közös múlt köt össze minket, esetleg gyermekeket is nevelünk együtt. Akármi is áll a döntés hátterében, a legtöbben azt remélik, hogy a válás után megfelelőbb életkörülményeket biztosíthatnak saját maguk és a gyermekeik számára. Abban reménykednek, hogy új szerelmet, tartalmasabb kapcsolatot, odaadóbb szexuális partnert vagy gondoskodóbb társat találnak. Ha ez nem sikerül, egyedül próbálnak olyan életet kialakítani, amely több önbecsülést, elégedettséget és nyugalmat hoz számukra – vagy legalábbis nem kell több erőszakot és fájdalmat elviselniük. Az emberek azt hiszik, hogy a válás megszabadítja őket minden megpróbáltatástól – mintha visszaforgatnák az idő kerekét, és tiszta lappal kezdhetnék újra az életüket. Ám

a válás nem jelenti azt, hogy visszaállhatnak a startvonalra… Kevés felnőtt sejti, hogy mi vár rá, amikor úgy dönt, hogy felszámolja

a házasságát. Az életük szinte mindig küzdelmesebb és bonyolultabb lesz, mint amire számítottak. Mivel emlékező és kapcsolatokkal rendelkező teremtmények vagyunk, a házaspár egész életén át hordozza a felbomlott kapcsolat fájdalmát. Gyermekeik úgy érzik, hogy elvált szülők gyermekeiként különböznek a többiektől. Rájönnek arra, hogy szüleik válása érzelmileg nyomot hagyott rajtuk. Sokan attól félnek, hogy saját későbbi házasságuk is boldogtalan lesz, és az elvált szülők gyermekei között valóban magasabb arányban fordul elő válás, mint azoknál, akiknek a szülei együtt maradtak. Az elváltak közül csak kevesen állítják, hogy a második vagy a harmadik házasságban nagyobb boldogságot találtak. Míg az első házasság esetében a válási arány 40 százalék, addig a második házasságban 60, a harmadik házasságban pedig 75 százalék. Tehát

minden egyes újabb házasságban csökken annak az esélye, hogy a kapcsolat boldogabb lesz. Hiába reménykednek abban, hogy a kerítés túloldalán zöldebb a fű.

Manapság túl sokan és túl hamar döntenek a válás mellett – és ezért túl nagy árat fizetnek. Biztos vagyok abban, hogy sok elvált pár kibékülhetett volna, ha megfelelő segítséget talál problémái megoldásához. (Részletek Gary Chapman Maradjunk együtt! című könyvéből)

Vannak még csodák

Fotó: családi archívum

Egy igaz történet, ahogyan én láttam

Az első esküvő 2004 -ben…

…és a második 2010-ben.

A kisfiáról mesélt, amikor először beszéltem vele. A hároméves Bálintról, akivel addig egy napot sem töltött. Úgy alakult, hogy mire megszületett, már el is váltak. Milán csak keveset látta: hetente egy-egy órát a volt felesége, Évi szüleinek a lakásán, mások jelenlétében. Úgy tanította meg Bálintnak, hogy ő az apja, hogy a lehető legtöbb mondatba beleszőtte: „add ide apának!”, „látod, apa odaadja”, „apa szeret”, „apa elmegy”. Nem volt könnyű elfogadnia, hogy nincs joga kettesben maradni a fiával, de fontos volt neki a gyerek, ezért nem adta fel, és kihasznált minden lehetőséget, hogy együtt legyenek. Akkoriban készült az első apás hétvégére. Pontosabban lélekben már régóta készült rá; egy egész listát mutatott nekem arról, hol és mit csinálnak majd Bálinttal. Amikor eljött az első igazi találkozás ideje, arra kért, hogy kísérjük el kisfiammal autósülést vásárolni, mert anélkül nem vihetné magával a gyereket. Így Illést próbáltuk a székbe. Évi eközben a férjemet hívta. Féltette a kisfiát, hiszen sohasem volt még kettesben az édesapjával. Eleinte senkinek sem lehetett egyszerű, ám idővel megszokottá vált, hogy apa és fia minden második hétvégét együtt tölti.

A kisfiú édes volt. Mosolygós, nyíltszívű, fecsegő és barátságos. Boldog volt apával, és boldog volt anyával is. Repült feléjük az óvodában. Ölelte, puszilta mindkettőjüket. Ha egy-egy ovis programon mindkét szülő jelen volt, mindig kicsit zavarba jött. Anya itt. Apa ott. Ő meg… Milán és Évi először a terem két ellentétes sarkából figyelték a kicsit. Aztán valahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz a teremben. Telt-múlt az idő. A nagycsoportos anyák napján már egymás mellett ültek az alacsony tornapadon. Bálint középen, apa és anya a két oldalán. A műsor végén játék volt az udvaron. A kicsi kézen fogta és együtt vezette a körjátékhoz őket. Közben persze zajlott az élet. Milán lassacskán beletörődött a válásba, és beköszöntött az életébe egy új szerelem. Évi ekkor eszmélt. Esélytelen volt és reménytelen. Mégis valami furcsa, megfoghatatlan érzés ébredt a szíve mélyen. Először talán csak Istennek suttogta el. Aztán gondolt egyet, a fiú elé állt, és megkérdezte, lát-e még esélyt arra, hogy megpróbálják újra, együtt. Emberileg nem sok remény volt rá, de Istennél semmi sem lehetetlen. Így hát Milán és Évi úgy döntöttek, hogy adnak egy új esélyt Istennek és maguknak.

Családi és párkapcsolati magazin Kiadja a Harmat Kiadói Alapítvány Felelős kiadó: Herjeczki Kornél Szerkesztőség: Harmat Kiadó, 1114 Budapest, Bukarest u. 3. Telefon/fax: +36 1 466 9896; +36 20 295 6595 E-mail: magazin@family.hu Honlap: www.family.hu Főszerkesztő: Győri Virág (gyori.virag@family.hu) Főmunkatárs: Herbert Dóra (herbert.dori@family.hu) Előfizetési ügyek felelőse: Czerjak Júlia (czerjak.julia@family.hu), Nagyistók Ibolya (nagyistok.ibolya@family.hu) Értékesítés, hirdetésfelvétel: Antal Gábor (antal.gabor@harmat.hu) Határon túli terjesztés (Románia): Krescens Trade Kft. 535600 Odorheiu Secuiesc, Lacatusilor str. 1. Telefon/fax: +40 266 21 0044 E-mail: office@krescens.ro Honlap: www.konyvesbolt.ro Megjelenik negyedévente. Egy szám ára: 750 Ft Előfizetési díj: 2370 Ft/év (593 Ft/szám) A Harmat Kiadói Alapítvány OTP bankszámlaszáma (kérjük, ide utalják az előfizetési díjat): 11705008-20415987 Az előfizetést automatikusan meghosszabbítjuk, ha a lejárat előtt 6 héttel írásban nem kapunk lemondást. A Family tanácsadói testülete: †Bozsai Klára, Csernus László és Ágnes, Debreceni István és Magdolna, Forián Szabó Péter és Gabriella, Gorove László és Krisztina, Győri Péter Benjámin és Ildikó, Győri Tamás József és Virág, Harmat Péter és Katalin, Herbert László és Dóra, Kemény János és Szilvia, Kovács Géza és Ildikó, Magyar László és Erzsébet, Prekopa István és Erna, Radó Péter és Erzsébet, Szuhánszky Gábor és Márta, Szulovszky János és Szilvia, Varga György és Anikó A lapot alapította: Bicskei István Az újrakezdés pecsétjével, a kis Líviusszal

Az évzáróra már kézen fogva jöttek. A mindig mosolygós kisfiú repkedve mondta: „Apa és anya szerelmesek!” Azon a szeptemberi szombaton is kézen fogva jöttek. Csodaszépek voltak, ahogy az esküvőjükön bevonultak. Boldogan, meghatottan mondták ki az igent. Az igenüknek súlya volt. Mert ára volt. Persze sírtam, már a második pillanatban, ahogy megláttam őket. Aznap a mennyben is örömünnep volt! Hiszen ami az emberek számára esélytelennek, reménytelennek, lezárt fejezetnek tűnik, az megtörténhet ott, ahol Isten is része a teljes képnek. Sajnos nem mindig és nem mindenkivel, de időnként megesik, hogy a lehetetlen lehetségessé válik, és elkezdődhet valami új. „Kicsit olyan volt, mint egy ködös szakadékba belépni úgy, hogy tudod: ott a mentőháló egy méterre alattad. Bár nem látod, mégis bízol benne, hogy meg fog tartani, ha leesnél” – mondják egymásra nézve, majd hozzáteszik: „Mindenhonnan van visszaút! Bizony a megbocsátásnak hatalmas ereje van!” Ahogy a nyáron született kis Líviuszra, újralobbanó szerelmük gyümölcsére néznek, ezt el is hiszem nekik.

Címlapfotó: Hollai Gábor (www.mehifoto.hu) Belső illusztrációk: Profimédia-Red Dot, www.profimedia.hu, istockphoto.com Dizájn: Lente István (Festina Lente Stúdió, Debrecen, festinalente@t-online.hu) Korrektor: Huszár Mariann Készítette: IPRESS CENTER Hungary Kft. Felelős vezető: Lakatos Imre ügyvezető HU-ISSN: 1787-2340 © Minden jog fenntartva. A Family magazin bármilyen anyagának (írott szöveg, grafika, fotó) teljes vagy részbeni újraközlése csak a kiadó írásos engedélyével történhet.

A magazin ezen különszáma az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Nemzeti Családés Szociálpolitikai Intézet közreműködésével jelent meg.

Révész Szilvia

Fizessen elő lapunkra most! Azok között, akik 2014. március 31-ig megrendelik lapunkat,

2013. II. negyedév (május–július) / egy szám ára: 750 Ft; 16 RON; előfizetőknek: 593 Ft

w w w.family.hu

Ke t te s b e n

Mi a baj, drágám?

Mélybenéző

Amiről a „kapcsolási rajzunk” mesél

Anyósom és én

Minden a javunkra van

Családban

Kínos lemaradás? Ha a kamasz későn érik Nem csalás, nem ámítás: péntekre új gyerek!

házaspáros 3 wellnesshétvégét

K i te k i ntő

„Legalább egy jó szót kapnék néha a munkámért…!” Nincsenek kőbe vésett szabályok – két édesanya, két életút Fésűs Éva meseíró • Szőke Nikoletta dzsesszénekes

sorsolunk ki!* * A sorsolás időpontja: 2014. április 1. A nyerteseket e-mailben és telefonon értesítjük, és nevüket közzétesszük a Facebook-oldalunkon is.

Egész éven át tartalmas olvasnivaló:

párkapcsolati témák, gyermeknevelési tanácsok, őszinte vallomások. Megjelenik évente négyszer (februárban, májusban, augusztusban, novemberben), számonként közel hetven oldalon.

Miért éri meg előfizetni? • Mert így 21% kedvezményt kap minden lap árából.

• Mert így a megjelenést követően azonnal kézbe veheti a legfrissebb számokat. • Mert minden magazinban kedvezményes vásárlási lehetőséget talál. 34

i dí s é t e lőfiz

! t F 0 gyütt.) 7 3 2tséggel e k a cs(Postaköl

e Éves

Hogyan lehet megrendelni a Familyt? • a túloldali szelvények beküldésével vagy elfaxolásával, • honlapunkon keresztül (www.family.hu), • e-mailben (magazin@family.hu), • telefonon (+36 1 466 9896, hétköznap 9 és 15 óra között), • SMS-ben (+36 20 295 6595).

Párkapcsolat-építő wellnesshétvégék Jó lenne néhány napot a párjával közösen nyugodt pihenéssel tölteni? Kössék össze a kellemeset a hasznossal! Jöjjenek el kétnapos párkapcsolati wellnesshétvégéink valamelyikére a négycsillagos Granada Hotelba! Hétvégéinken nemcsak a medencében tudnak felfrissülni, hanem a házasságukról is újat tanulhatnak egy játékos, családias hangulatú, gyakorlatias mini házasságépítő konferencia keretén belül.

Mit kínálunk? * Nagyszerű előadások, vidám beszélgetések * Előadóink: Beke László és Beke Betty, az Egymásra Hangolva Alapítvány családgondozói * Játékok, párkapcsolati szituációs gyakorlatok * Családias hangulat (max. 12 pár részvételével) * Négycsillagos wellness kötetlenül

2014-ben már kétféle wellnesshétvégével várjuk a párokat:

s márciu3. 22-2

s u j á m 17

lt kö

ked Rend vez kív ü rés ő á r zvé : a önkö l tkezés A rész teli díjakét naltségi n e 12 5 p a s vét eli jel ztráció 00 z d ellá állás íj t s Ft/f a Regi masratás t ő. rta é t y s lma g i e s a u z h . a a h t el zza olva és: ot e jes hang elentkez z lba J a n! . l n e o t p t é a l h n o 2 h . um m i előt t n i m m o l alka Helyszín:

-18.

A házasság mint ígéret földje * Mi a házasságunk célja? * Mi a férj és mi a feleség szerepe az „úton”? * Együtt haladni betegségen, nehézségen, pusztán és oázison át * Boldog házasság a bibliai zsidó nép pusztai vándorlásának tanulságai alapján

A házasság négy évszaka

ségek

* Hogyan őrizhetjük meg házasságunk tavaszát évtizedekig? * Hogyan kerüljünk ki az esetleges hullámvölgyekből? * Gary Chapman nagy sikerű könyve alapján

További részletek: web: egymasra-hangolva.hu e-mail: info@egymasra-hangolva.hu tel.: +36 20/886 3700

Granada Hot el****, Kecskemét