Hatalmi csapdák a gyülekezetben by Harmat kiadó

0DUWLQD pV 9RONHU .HVVOHU

+DWDOPL FVDSGiN D J\ OHNH]HWEHQ

+DUPDW %XGDSHVW

Az eredeti mű: Martina und Volker Kessler, Die Machtfalle. Machtmenschen in der Gemeinde. © 2004, Brunnen Verlag, Giessen www.brunnen-verlag.de Magyar kiadás © Harmat Kiadó, 2015. All rights reserved. Minden jog fenntartva. A fordítás a 2012-es negyedik kiadás alapján készült. A bibliai idézeteket a revideált új fordítású protestáns Bibliából vettük (Magyar Bibliatársulat, 2014). Fordította: Reimer Attila ISBN 978-963-288-287-1

7DUWDORP

Előszó az első kiadáshoz

A szerzők előszava a 4. német kiadáshoz

I. Hatalommániás emberek a Bibliában

1. Figyelmeztetés a hatalombeteg emberek jelenlétére

2. Diotrefész – a tipikus hatalommániás

3. Hatalommániás emberek és a szolgáló vezetés

4. Visszaélés a hatalommal az Ószövetségben

5. János apostol – a megtért hatalommániás?

6. Tévtanítók és hatalommániások

II. A hatalommániás emberek jellemvonásai

1. Hatalommániás vagy domináns?

2. A hatalommániás emberek taktikái

3. Hogyan lesz valakiből hatalommániás ember?

4. Hatalom: cél vagy eszköz?

5. Van remény a hatalommániás emberek számára?

6. Személyes bizonyságtétel: „Hatalommániás voltam”

7. Kérdéssor: Hatalommániás ember vagy szolgáló vezető vagyok?

Hatalmi csapdák a gyülekezetben

III. A hatalmi rendszer: Játékosok és áldozatok

1. A „játékosok” felelőssége

2. Nyolc ok, amiért a hatalommániás embereknek könnyű dolguk van a keresztény közösségekben

3. Játékos- és áldozattípusok

IV. Hogyan bánjunk a hatalommániás emberrel?

1. Hatalmi problémák feltárása

2. Hatalmi harc vagy hatalomfüggő ember?

3. Gyakorlati tanácsok

104

V. Hatalommániás emberek a külmisszióban

113

1. Misszionáriusok veszélyes helyzetei

113

2. Megoldási lehetőségek

124

Irodalomjegyzék

129

Jegyzetek

135

(OĒV]y D] HOVĒ NLDGiVKR]

„A hatalom erős ital, és erős gyomor kell hozzá” – fogalmaz Peter Howard angol szerző A létra című darabjában. Az emberiség talán egyik legnagyobb kísértése a múltban és a jelenben is a hatalom gyakorlásából következő korrumpálódás. Nem csak Lucifer esett ennek áldozatul. Egyedül Jézus Krisztus lelke tud megvédeni minket ettől az életünkbe gyakran észrevétlenül belopakodó óriási veszélytől. Jézus legyőzte az ördögi kísértést, rögtön nyilvános munkássága kezdetén. 1997-ben alapítottuk meg számos más keresztény vezetővel együtt a Keresztény Vezetők Akadémiáját (AcF, Akademie für christliche Führungskräfte). Legfőbb célkitűzésünk a bibliai-jézusi vezetési képességekkel rendelkező keresztény vezetők képzése. Az alázatos Emberfiától szeretnénk tanulni, akinek hatalma és ereje abból eredt, hogy teljes mértékben alárendelte magát mennyei Atyja akaratának, és szolgáló vezető volt. Akadémiánkon az ő példája képezi vezetői filozófiánk alapját. Ezért lelkesedtem azért a javaslatért, hogy az akadémia könyvsorozatának bevezető témája a hatalommániás1 ember legyen. Meglátásom szerint 1

A német nyelvű szövegben végig a „Machtmensch”, a hatalom embere kifejezés szerepel, a fordításban ezt, illetve a hatalommániás, hataloméhes, helyenként hatalomra vágyó, illetve hatalomfüggő kifejezést használjuk – a ford.

Hatalmi csapdák a gyülekezetben

elsőrendű feladataink közé tartozik, hogy a keresztény vezetők figyelmét felhívjuk erre a jelenségre, és tájékoztassuk őket a hatalommal való visszaélés témaköréről. A „Hogyan ne?” kérdése ugyanolyan fontos, mint a „Hogyan?”. A legjobb bibliai hagyományokhoz tartozik, hogy a lehetőségeket és a veszélyeket, az áldás és az átok útját az emberek elé tárjuk. Csak az tudja felhívni a figyelmet a problémára, vagy még idejében megelőzni azt, aki az istentelen hatalomgyakorlás veszélyeit már átlátja és ismeri. Az első ijedtségből, hogy milyen nagy károkat tud okozni a hatalommal való visszaélés, következnie kell annak a határozottságnak, hogy a jézusi vezetői modellt éljük meg, gyakoroljuk és adjuk tovább. „Aki közöttetek a legnagyobb (legbefolyásosabb, legtekintélyesebb, legmeghatározóbb) akar lenni, az legyen mindnyájatok szolgája.”1 Ez a könyv a gyülekezeti tapasztalatokból született, és értékes gyakorlati segítséget nyújt. Kívánom, hogy széles körben terjedjen, és áldást, valamint előrelépést hozzon mindenkinek Jézus Krisztus egyházában. Karl Schock a Keresztény Vezetők Akadémiájának alapítványi elnöke

$ V]HU]ĒN HOĒV]DYD D QpPHW NLDGiVKR]

Amikor 2000-ben ezt a könyvet írtuk, néhányan csodálkozva kérdezték: Léteznek hatalomra éhes emberek a gyülekezetekben? A könyvünkre adott reakciók ezt teljes mértékben megerősítették: igen – sajnos! Az első kiadás annak idején fél év alatt elfogyott. A visszajelzésekből tanultunk, ez vezetett 2004-ben a harmadik kiadáshoz. Időközben ezt is elkapkodták. A probléma szemmel láthatóan továbbra is fennáll. A könyv sikerét vegyes érzésekkel figyeljük. Szerzőként örömmel tölt el minket, hogy ilyen nagy a könyvünk iránti kereslet. De ez a nagy érdeklődés egyúttal el is szomorít bennünket. A jó eladási statisztika azt a sok nehézséget és könnyet mutatja, ami a jelenség mögött áll. Sok keresztény számol be arról, hogy hatalmi háló foglyának érzi magát. A sok különbözőség mellett a tapasztalatok feltűnően sokban hasonlítanak is egymásra. A párhuzamok erősségét az előadásainkra, cikkeinkre és a könyv korábbi kiadásaira kapott reakciók mutatják. Valaki az iránt érdeklődött, honnan ismerjük a gyülekezetét, mert meg volt róla győződve, hogy fejtegetéseink az ő közösségéről szólnak. Mi viszont egyáltalán nem ismertük azt az egyházközséget. Másvalaki egy másik gyülekezetből felhívta a lelkigondozóját, hogy ő adta-e tovább a szerzőknek a gyülekezetükről szóló információkat. Ezt a közösséget sem ismertük, és nem rendelkeztünk róla semmilyen információval. A

Hatalmi csapdák a gyülekezetben

hatalommal való visszaélés jellegzetes minták szerint történik. Ez a könyv a hatalmi csapdák mintáit és az azokból kivezető utakat mutatja meg.

+DWDORPI JJĒ KDWDORPEHWHJ A következőkben a hatalommániás, hataloméhes, hatalomfüggő kifejezéseket alkalmazzuk arra az emberre, aki betegesen viszonyul, ragaszkodik a hatalomhoz. A legtöbb ember időnként vágyik a hatalomra. Aki hagyja, hogy ezek a gondolatai és vágyai elhatalmasodjanak rajta, az hatalomfüggővé válhat. Nagy különbség van aközött, hogy valaki csak alkalmanként lépi át ezt a választóvonalat, csak esetenként él vissza a hatalmával, vagy hatalommániás lett, a hatalom betegévé vált. Ugyanígy jókora eltérés van aközött, hogy valaki időnként túl sok alkoholt iszik, vagy alkoholfüggő, alkoholbeteg. Ezzel nem akarjuk szépíteni a hatalommal való visszaélés eseteit. Fontos azonban látnunk a különbséget. Némelyek, akik a vezetés felelősségét hordozzák, a küzdelem hevében néhanapján átlépik kompetenciájuk határait. Én (Volker) is hoztam már olyan döntéseket, amelyekről később már úgy gondoltam, meg kellett volna beszélnem előtte másokkal. Amikor erre felhívták a figyelmemet, fájlaltam a viselkedésemet, és a következő alkalommal megbeszélést tartottam, mielőtt döntöttem volna az adott kérdésben. A személyiségünk jellemzője az, ahogyan a dolgokat általában látjuk, ahogy általában a körülöttünk lévő emberekhez viszonyulunk, és ahogy

A szerzők előszava a 4. német kiadáshoz

velük általában bánunk. Ha valaki egyszer-egyszer manipulál másokat, vagy egy szituációt a háttérben befolyásol, az még nem jelenti azt, hogy manipulatív személyiségről van szó. Egy bizonyos bűn állandó jelenléte viszont beteggé teszi a személyiséget, ahogy a Jeremiás 13,23 is tanítja: „Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!”

.|Q\Y QN YHV]pO\HL A hatalommal való visszaélés témája háromféle veszélyforrást rejt magában. Az első az, ha a könyvünkben leírt jelenséget – a hatalommániás emberek jelenlétét a gyülekezetekben – nem vesszük komolyan. Ezzel beteges szituációkat minősítünk ártalmatlanoknak. Alapvetően fontos nevén neveznünk a dolgokat, ahogy János apostol is világosan leírta, hogy Diotrefész elsőségre tör (3János 9). Egyszer egy lelkipásztorral beszélgettünk a gyülekezetében lévő problémákról. Egy évvel később arról számolt be, hogy ez a beszélgetés segített neki világosan meglátni a helyzetét az egyházközségében. Kérdésünkre, hogy pontosan mi jelentette a segítséget, ezt válaszolta: „Azt gondolom, amikor elhangzott a »hatalommániás ember« kifejezés, akkor tudtam ráismerni arra, amit megéltem.” A második veszélyforrást az jelenti, ha – például olyan könyvek hatására, mint ez is – hajtóvadászat indul valaki ellen. Néhányan elkezdenek azon gon-

Hatalmi csapdák a gyülekezetben

dolkodni, ki is lehet hatalombeteg a gyülekezetben, és nekilendülve elkezdik felcímkézni a kiszemelt a testvéreket. Ilyenfajta viselkedés is vezetett már gyülekezeti szakadáshoz. Nem ez a szándékunk. Ha valakit hatalommániásnak bélyegeznek, az is a hatalommal való visszaéléshez vezethet! A harmadik veszélyforrást az jelentheti, ha valaki megszenvedte a hatalommal való visszaélést, és emiatt fél a hatalom használatától. Két szélsőséges formája van a hatalom nem megfelelő használatának: az első a hatalommal való visszaélés. Könyvünk ezzel foglalkozik. A másik szélsőség, ha valaki egyáltalán nem használja a hatalmat. Ha egy szervezet vezetői – és ez a keresztény közösségekre is vonatkozik – nem élnek a hatalmukkal, akkor hatalmi űr keletkezik, amelyet olyanok fognak kitölteni, akik informálisan veszik át ezt a hatáskört. A hatalmi vákuum a hatalommániás ember számára olyan, mint felhívás a hatalom átvételére. Ebből következően a második szélsőség, tudniillik a hatalom nem gyakorlása az első szélsőséghez vezet, éppen ahhoz, amit el akartunk kerülni: a hatalommal való visszaéléshez. Könyvünk célja ezért nem a hatalom használata ellen irányul, hanem az ellen, hogy a hatalomfüggő emberek visszaélhessenek a helyzetükkel.

+DWDORPPiQLiV HPEHUHN D] pOHW PiV WHU OHWHLQ Hataloméhes emberek nemcsak a gyülekezetekben tevékenykednek. Az évek során sok nyomasztó élményt hallgattunk végig az élet más területeiről

A szerzők előszava a 4. német kiadáshoz

is, amit hatalombeteg emberekkel való kapcsolat okozott. Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy nem kellene-e a különböző területekre vonatkozó speciális könyveket írnunk. Eddig ellenálltunk ennek a gondolatnak, mert a különböző környezet és szituáció ellenére a hatalombeteg emberek rendszere meglepően sok hasonlóságot mutat. Egy asszony, aki az édesanyjában fedezett fel világosan felismerhető hatalommániás vonásokat, ezt kérdezte tőlünk: Ugye az édesanyámról írtatok? Nem róla írtunk, de ez a hölgy ráismert az édesanyjára a jellemzésünkben. A hatalommániás emberek tulajdonságainak megismerése az élet más területein is hasznos információt nyújthat. Mindazonáltal az eltérő hatalmi függőségi rendszerek megváltoztatásához vagy a belőlük való szabaduláshoz eltérő eljárásokra van szükség. Ez az adott területekre vonatkozó könyvek mellett szól. Az egyes szituációk azonban még így is egyrészt különböző fokú érzékenységet igényelnek, másrészt nem lehet egy általános megoldással – és egy könyv csak ilyent tud nyújtani – megszüntetni a beteges hatalmi struktúrákat, amelyekben a legkülönbözőbb emberekből épül fel a folyamatorientált rendszer. Valódi változás eléréséhez egy kompetens személy által vezetett folyamatra van szükség, amelyben a szereplők az adott helyzetet elemzik, reflektálnak rá és a megoldást keresik. Ha ön a könyv olvasása közben megállapítja, hogy beteges hatalmi rendszer foglya, akkor a legjobb, ha ezt az utat követi.

Hatalmi csapdák a gyülekezetben

$ N|Q\Y IHOpStWpVH Könyvünk célja elsősorban a gyengék erősítése és a „megrepedt nád” kiegyenesítése (Ézsaiás 42,3). Ennek szerves része a veszélyek felismerése és megnevezése, majd a megfelelő hozzáállás kialakítása és a kivezető út megmutatása. Az első fejezetben utánajárunk, hogy a Biblia hol beszél a gyülekezeten belül élő hatalommániás emberekről. A második fejezetben a hatalombeteg emberekkel szerzett tapasztalatainkat taglaljuk és rendszerezzük. Nagy szerepet kap egy itt meg nem nevezett, de általunk jól ismert fiatal nő bizonyságtétele, aki felismerte saját hatalommániáját. A harmadik fejezetben megismerkedhetünk a játékosokból, játékostársakból és áldozatokból álló hatalmi rendszerrel. A hatalomfüggő embernek akkor lesz sikere, ha a rendszer támogatja. A hatalmi rendszer megismerése és megértése azért fontos, hogy sikeresen kikerülhessünk a hatalom csapdájából. A negyedik fejezetben további segítséget találunk olyan helyzetekre, ahol felmerül a hatalommal való visszaélés gyanúja. Dr. Klaus W. Müller, a Gießeni Teológiai Főiskola professzora az ötödik fejezetben tárgyalja a hatalommal való visszaélés rajzolatát a missziós munkában. A könyvben leírt minden élmény autentikus, maguk az érintettek mesélték el nekünk. Az elbeszélt történetekben a körülményeket részben megváltoztattuk.

A szerzők előszava a 4. német kiadáshoz

$ KDWDORP SR]LWtY ROGDOD Ez a könyv a hatalom sötét oldaláról szól. A hatalomnak azonban van pozitív oldala is (amit ma már világosabban látunk, mint az első kiadás idején).2 A hatalom gyakorlásának képességét Istentől kapta az ember a teremtés folyamán: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.” (1Mózes 1,26) Az uralkodásra szóló megbízás szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy az ember Isten képmására teremtetett. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten képviselői vagyunk.3 És mint ilyen, az embernek megbízatása és képessége van arra, hogy a hatalmat gyakorolja. Az ember azért rendelkezik hatalommal, mert Isten így alkotta meg. Romano Guardini római katolikus teológus így fogalmaz: „A hatalom önmagában se nem jó, se nem rossz, csak a hatalmat gyakorló ember döntésétől válik ilyenné vagy olyanná. Ebből következően a hatalom éppúgy jelent lehetőséget a jó és építő haladásra, mint a gonosz és romboló folyamatokra.”4 A hatalom alapvetően nem negatív jelenség, még ha a szónak sokak fülében rossz is a csengése. Néhányan ugyanis a keresztény vezetői kultúrát éppen a hatalommal való vezetés ellentétének tekintik. Ez a nézet azonban csak akkor igaz, ha a hatalom szó jelentését a formális hatalom vagy kényszer kifejezésekre szűkítjük le. Ha helyesen értelmezzük a hatalom mibenlétét, akkor világossá válik, hogy nem lehet hatalom nélkül vezetni.

Hatalmi csapdák a gyülekezetben

Aki a hatalommal való visszaéléssel foglalkozik, de vezetői felelősséggel rendelkezik, az joggal teszi fel magának a kérdést: Hogyan vezessek anélkül, hogy visszaélnék a hatalommal? Hogyan kezeljem az ellenállást? Ritkán fordul elő, hogy egy csoportban mindenki azonos véleményen van. Hogyan érheti el egy vezető, hogy egyrészt megvalósítsa a célját, másrészt senkit ne veszítsen el a csapatából (és senkinek se csökkenjen a belső motivációja)? Ez a téma külön fejtegetést érdemelne, de az már szétfeszítené könyvünk kereteit. Mint ahogy korábban említettük, ez a könyv a hatalom sötét oldalával foglalkozik. A hatalom megfelelő gyakorlásának, azaz a szolgáló vezetésnek a tanulásához a szakirodalomra és a továbbképzési lehetőségekre utalunk. Bátorítunk mindenkit, hogy Isten országának építésében vállaljon felelősséget, és szolgálva vezessen.

.|V]|QHWQ\LOYiQtWiV Előadásainkra és könyvünk első kiadására sok visszajelzést kaptunk, ami már erre a kiadásra is hatással volt. A név szerinti felsorolás nagyon hosszú listát tenne ki. Néhány nevet az adott személyek védelme miatt nem is szeretnénk említeni. Ezért általános, de őszinte köszönetet mondunk mindazoknak, akik bizalommal és várakozással, a párbeszédet keresve fordultak hozzánk. Sokat tanultunk tőlük. Martina és Volker Kessler

, +DWDORPPiQLiV HPEHUHN D %LEOLiEDQ

A Biblia sokszor utal olyan hatalommániás emberekre, akik miatt az Ó- és Újszövetség szereplői szenvedtek. Heródes sok család életét rombolta szét a betlehemi gyermekgyilkossággal. Mindazonáltal a következőkben a gyülekezeteken belül élő hataloméhes emberekről beszélünk, mert keresztényként itt számítunk rájuk a legkevésbé.

)LJ\HOPH]WHWpV D KDWDORPEHWHJ HPEHUHN MHOHQOpWpUH Az Újszövetség hírt ad a hatalomfüggőkről. Jézus a hegyi beszédben figyelmeztet: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7,15k) Pál is inti az efezusi gyülekezet véneit: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat…” (Apostolok cselekedetei 20,28–29 – kiemelések a szerzőtől) Ezt az igeverset gyakran a tévtanítóktól való figyelmeztetésként értelmezik. A gyülekezetet azonban nem csak a tévtanítók veszélyeztetik. Egy hatalombeteg ember a felszínen képviselheti „az igaz tanítást”, a háttérben mégis visszaél a gyüleke-

Hatalmi csapdák a gyülekezetben

zet bizalmával. A „farkasok” szóval Jézus és Pál is Ezékiel próféta kifejezéséhez nyúlnak vissza. Isten ítéletet mondott Júda vezetőiről: „Vezérei olyanok, mint a ragadozó farkasok: vért ontanak, embereket pusztítanak el nyereségvágyból.” (Ezékiel 22,27) „Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.” (Ezékiel 34,2–5) Az elöljárók olyan pásztorok, akik „magukat legeltetik”. Farkasok, akik pásztornak álcázzák magukat, és a nyájat a saját igényeik kielégítésére használják, ahelyett hogy a rájuk bízottak szükségleteivel törődnének. Olyanok, mint Jézus példázatának szolgája a Máté 24,45–51-ben: a gazda azért alkalmazta, hogy gondoskodjon szolgatársairól. De ő csak saját magáról gondoskodott, és munkatársaival gonoszul bánt.

I. Hatalommániás emberek a Bibliában

'LRWUHIpV] ² D WLSLNXV KDWDORPPiQLiV A Biblia legrövidebb könyve, János 3. levele névvel is megemlít egy hatalombeteg embert: Diotrefészt (nevének jelentése: Zeusz által táplált és felnevelt).5 „Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből.” (3János 9–10) János ezt a levelét Gájusznak címezte, megköszönte benne az arra utazó testvérek ellátását, és bátorította, hogy továbbra is gondoskodjon ezekről a testvérekről (6. vers). Valószínűleg János küldte őket, hogy tisztázzanak bizonyos dolgokat (3, 5, 9. vers). Diotrefész elutasította ezeket a testvéreket, feltehetően azért, mert kétségbe vonta János tekintélyét (9. vers). Diotrefész úgy viselkedett velük, mint amit János 2. levelében a tévtanítókkal szemben javasol: „ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek őket.” (10. vers) Az első keresztények alapvetően magánházaknál gyűltek össze, tehetős hívő családoknál. „Az ilyen gyülekezeti központokban vendégszobák álltak fogadóként a keresztény testvérek és misszionáriusok rendelkezésére.”6