A kiemelkedően családok szokása7 eredményes
A gondoskodó család megteremtése egy zűrzavaros világban HARMAT
többVilágszerte mint félmillió eladott példány
Minden gyermekért, mert ők jelentik közös küldetésünket
STEPHEN R. COVEY
Sandra Merrill Covey előszavával és megjegyzéseivel
A kiemelkedően családok szokása7 eredményes
A gondoskodó család megteremtése egy zűrzavaros világban
HARMAT
Budapest, 2024
Originally published in English under the title The 7 Habits of Highly Effective Families, Creating a Nurturing Family in a Turbulent World. Published by arrangement with St. Martin’s Publishing Group, 120 Broadway, New York, NY10271.
Copyright © 1998 FranklinCovey Company. Foreword copyright © 2022 by FranklinCovey Company.
Franklin Covey and the FC logo and trademarks are trademarks of FranklinCovey Co. and their use is by permission.
All rights reserved.
Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2024 All rights reserved. Minden jog fenntartva.
Fordította: Csiszár István
ISBN 978-963-288-828-6
Ez a kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.
TARTALOM
Előszó az átdolgozott angol nyelvű kiadáshoz
Előszó az első angol nyelvű kiadáshoz
9
11
Bevezetés: A gondoskodó családi kultúra kialakítása 15
1. szokás: Légy proaktív!
Miként lehetsz hatással a családodra belülről kifelé?
2. szokás: Tudd előre, hova akarsz eljutni!
Mutass célt és jövőképet a családodnak!
37
65
3. szokás: Először a fontosat! 97
Szakítsatok időt a családi együttlétekre!
4. szokás: Gondolkodj nyer-nyerben!
Befektetések a családi kapcsolatokba
134
5. szokás: Először érts, aztán értesd meg magad! 172 Miként juthatunk el a családi kommunikáció szívéhez?
6. szokás: Teremts szinergiát! 210
Az egyéni erősségek egyesítése
7. szokás: Élezd meg a fűrészt! 238
A test, az értelem, a szív és a lélek megújítása
Teszteld a 7 szokást egy probléma megoldásán keresztül!
Tárgymutató: Kihívások és lehetőségek
264
285
Jegyzetek és hivatkozások 293
ELŐSZÓ
AZ ÁTDOLGOZOTT ANGOL NYELVŰ
KIADÁSHOZ
Édesapánk, Dr. Stephen R. Covey kitűnő tanácsadó, író és előadó volt, ám még ennél is nagyszerűbb férj, nagyapa és apa. Édesanyánk, Sandra Merrill Covey pedig mindenben méltó társa. Apa azt mondaná, hogy anya sok tekintetben inkább a felettese volt, különösen abban, ahogy a családi életünk mindennapi dolgait befolyásolta.
Amint az hamarosan kiderül, nem vagyunk tökéletes család, de nem adjuk fel a próbálkozást. Ugyanaz a 7 szokás, amelyet – szüleink példájával együtt – gyermekkorunkban megtanultunk, továbbra is meghatározza és gazdagítja életünket, miközben igyekszünk a tőlünk telhető legtöbbet nyújtani családjainknak ebben a rohanó digitális korban.
Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy a mi családunk nem a ti családotok. Ami jól bevált a mi családunkban, nem biztos, hogy más családjában is ugyanúgy működik majd. Talán jobban tudsz kapcsolódni a könyvben említett más családok tapasztalataihoz. Bízunk abban, hogy sikerül megtalálni a módját, hogyan alkalmazd az ebben a könyvben található alapelveket a saját családodban, amely egyetlen másikhoz sem hasonlítható.
Mivel ez a könyv most ünnepli megjelenésének huszonötödik évfordulóját, és szüleink már mindketten elhunytak, alaposan felfrissítettük a könyvet. Ez a teljesen átdolgozott változat:
• tömörebb lett az elfoglalt olvasó kedvéért
• édesapánk néhány újabb meglátását és történetét is tartalmazza
• édesanyánk gondolatait is közkinccsé teszi, aki nagyban hozzájárult családunk életéhez lendületes személyiségével, valamint a nehéz családi problémák gyakorlatias kezelésével
• sokkal időszerűbb globális és digitális korunkban.
Szüleink, valamint az általuk megérintett emberi életek és családok sokasága iránti nagy hálával és tisztelettel adjuk át az olvasónak őszinte gondolataikat.
Tisztelettel, Stephen és Sandra Covey gyermekei
ELŐSZÓ
AZ ELSŐ ANGOL NYELVŰ KIADÁSHOZ
DR. STEPHEN R. COVEY-TÓL
Soha életemben nem éreztem még olyan szenvedélyes elkötelezettséget egyetlen projekt iránt sem, mint ennek a könyvnek a megírása során. Miért? Mert számomra a család a legfontosabb.
Minden család más. A te családod kétségtelenül különbözik az én családomtól, ugyanakkor hasonlóságokat is mutatnak. Melyik család ne törődne azzal, hogyan válhatnának egységesebbé, hogyan csillapíthatnák a viszályokat, hogyan nevelhetnének olyan gyermekeket, akik nem akarnak a telefonjuk rabjaivá válni, vagy egyszerűen csak hogyan lehetnének boldogok?
Sandrának és nekem is nagy áldás volt a 7 szokás, amelyre biztosan támaszkodhattunk, valahányszor nehéz időket élt át a családunk. Ezek a szokások lehetővé tették, hogy úgy egyénileg, mint szülőkként, és most már nagyszülőkként és dédszülőkként is eredményesebbek lehessünk. Segítettek átvészelni a legnagyobb megpróbáltatásokat, hiszen minden család életében jönnek nehézségek. Hiszem, hogy az olvasó is felfedezi ezeknek a szokásoknak az értékét, miközben élvezi azokat a csodálatos beszámolókat, amelyek arról szólnak, hogy emberek a világ minden tájáról hogyan alkalmazták a 7 szokást a családjukban.
Sokszor kérik tőlem, hogy osszak meg konkrét példákat arról, hogyan vettük hasznát a 7 szokásnak a saját családunkban. Egyrészt nem szeretném, ha úgy tűnne, mintha mindenre tudnánk a választ, és azt
sem szeretném, ha az olvasó úgy érezné, hogy mindent ugyanúgy kell tennie, ahogy mi csináltuk. Másrészt azonban nem akarok elzárkózni az elöl, hogy megosszam családi tapasztalatainkat, amelyeket a szokások figyelemre méltó hatékonyságával kapcsolatban átéltünk. Amikor tehát a saját családunk életéből vett példákat osztok meg, szeretném, ha tudnád, hogy mindezt alázattal és abban a reményben teszem, hogy egy-egy történet vagy tanulság ötleteket adhat arra nézve, hogyan szabhatnád és alkalmazhatnád ezeket a szokásokat a saját családi körülményeidhez.
Mindenekelőtt arra vágyom, hogy ez a könyv bátorságot és reményt nyújtson. Rendkívüli időket élünk, amikor különösen nehéz családot alapítani és fenntartani. Ennek ellenére őszintén hiszem, hogy a könyvben található alapelvek időszerű és gyakorlati útmutatást nyújtanak majd. Minél jobban alkalmazzuk ezeket az alapelveket a különféle családi helyzetekben, annál inkább az állandóság, az erő és a béke forrásává válnak ebben az egyre zavarosabb világban.
Szilárd meggyőződésem, hogy a család a társadalom építőköve, és hogy a legfontosabb munka, amit valaha elvégezhetünk, a családi kapcsolataink területén zajlik. Ha a társadalmunk minden erejével azon dolgozna, hogy javítsunk az élet minden más területén, de elhanyagolnánk a családot, az olyan lenne, mintha egy süllyedő hajó fedélzetén időnket a székek igazgatásával töltenénk.
BEVEZETÉS
Gondoskodó családi kultúra kialakítása
Valahányszor a családról írok vagy beszélek, úgy érzem, hogy szent az a föld, amelyen járok. Mélységes áhítattal és tisztelettel tekintek nemcsak a saját családomra, de minden egyes családra.
A család az a hely, ahol az ember a legnagyobb örömöket, ugyanakkor a legmélyebb szomorúságot éli át, és itt születnek a legtartósabb kapcsolatok is. A család az a hely, ahol az ember elméje megvilágosodik, ahol önfeledt vidámságban lehet része, ahol megszilárdul az önbizalma és a sebei begyógyulnak. A család az a hely, ahol az emberek áldozatot hoznak másokért, néha a saját életük kockáztatása árán is, például amikor egy édesanya gyermeknek ad életet. Ugyanakkor azonban teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy egyesek inkább csatatérnek tekintik a családjukat, nem pedig szent helynek. Nem könnyű feladat egységben és szeretetben összekovácsolni a családot.
Miközben tehát ezt a könyvet írom, őszinte tisztelettel tekintek a személyedre, a családodban betöltött szerepedre. Nem tudom, mi mindenen mentél keresztül a múltban a családoddal, és azt sem tudhatom, hogy éppen most min mész keresztül. A családodat egyedül te ismered, ezért tehát az a szándékom, hogy rámutassak az eredményes életvitel néhány alapelvére, majd teljes mértékben rád bízzam annak eldöntését, hogy miként alkalmazhatnád legjobban ezeket az alapelveket a te családodban, annak sajátos szükségleteit és célkitűzéseit figyelembe véve.
GYAKRAN A LEGJOBB CSALÁDOK IS „LETÉRNEK A PÁLYÁJUKRÓL”
Minden család, még a legjobb családok is gyakorta „letérnek a pályájukról”. Ez azonban önmagában még nem gond. Az a fontos, hogy legyen céljuk, és annak tudatában tovább próbálkozzanak.
Minden család, még a legjobb is, gyakorta „letér a pályájáról”.
A családi élet olyan, mint a repülés. Mielőtt egy gép felszállna, a pilóták világosan látják maguk előtt az úti célt és az útitervet. Rendelkeznek egy repülési tervvel és egy navigációs rendszerrel is, amely segíti őket a tájékozódásban. Útjuk során azonban előfordulhatnak csúszások az irányítóközpontban, néha nagy a forgalom a kifutón, a repülés során pedig viharba vagy ellenszélbe kerülhetnek, ami miatt el kell térni a tervtől. Mindazonáltal, a rendkívüli eseményeket leszámítva, megteszik a szükséges módosításokat, és biztonságosan megérkeznek úti céljukhoz. Így van ez a családokkal is. Minden család szembesül olykor turbulenciával, kedvezőtlen körülményekkel, pilótahibákkal vagy más hátráltató tényezőkkel. Ezért időnként módosítaniuk kell a terveiket, és meg kell találniuk a módját, hogy visszatérjenek az eredeti pályára. A feleségemmel, Sandrával együtt nekünk is bőven volt részünk kaotikus pillanatokban a családi életünk során. A fiunk, Sean így emlékezik meg ezekről:
Általánosságban elmondhatom, hogy a családunkban, ahol felnőttünk, ugyanannyi veszekedés és probléma volt, mint a legtöbb családban. De meg vagyok győződve róla, hogy családi kapcsolatainkat a bocsánatkérés és az újrakezdés képessége tette erőssé.
Például, amikor családi kirándulásainkra készültünk, apa mindig azt tervezte, hogy hajnali ötkor felkelünk, megreggelizünk, és nyolcra már úton leszünk. A probléma az volt, hogy amikor eljött a nap, mindannyian aludtunk, és senki sem akart segíteni. Apa elvesztette a türelmét. Amikor végre elindultunk, még órákkal később sem akart senki apával beszélni, mert annyira mérges volt. De amire a legjobban emlékszem, az az, hogy apa bocsánatot kért. És szívszorító volt, ahogy elnézést kért, amiért elvesztette a türelmét – különösen, ha tudtuk, hogy tulajdonképpen mi provokáltuk őt.
Utólag visszagondolva azt hiszem, a mi családunkban az volt az igazán figyelemreméltó, hogy anya és apa soha nem adták fel a próbálkozást, még akkor sem, ha úgy tűnt, hogy a családi találkozókra, a család célkitűzéseire és a közösen végzett házimunkákra vonatkozó terveik és rendszerük sohasem fog működni.
Tehát a mi családunk sem kivétel. Én sem vagyok az. Sok olyan időszakot éltünk át, amikor keservesen küszködtünk azért, hogy olyan családdá, olyan egyénekké válhassunk, amilyenek lenni szerettünk volna. Voltak sikereink és boldog időszakaink is. Ezért tehát már most, az elején szeretnélek biztosítani arról, hogy bármilyenek legyenek is a jelenlegi családi körülményeid, még ha fájdalmas kudarcokat élsz is át éppen, vagy úgy érzed, hogy a családod rossz irányba halad, mindig van remény, amíg nem adod fel. A történelem bebizonyította, hogy csataterekből is lehetnek megszentelt területek.
KÖNYVÜNK CÉLJA
Örömömre szolgál, hogy megoszthatom A kiemelkedően eredményes családok 7 szokása című könyvet. Ha ismered A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása címmel korábban írt könyvemet, akkor észre fogod venni, hogy a szokások mindkét esetben ugyanazok. Ez a könyv annyiban más, hogy a hangsúlyt teljes mértékben arra helyezi, hogy miként alkalmazhatjuk a 7 szokást a különféle családi helyzetekre.
A könyv három fő célja, hogy kihangsúlyozza a család fontosságát, segítsen tisztábban látni, hogyan vezetheted a családodat, és megmutassa, hogyan használhatod a 7 szokást a különféle kihívások leküzdésére és egy gondoskodó családi kultúra megteremtésére.
A család fontossága. Nincs két teljesen egyforma család. Minden család más és más jellegű és méretű. Ezért, amikor arra kérnek, hogy határozzam meg, mit értek a család fogalmán, kitérek a kérés elől. Jobban szeretem, ha mindenki maga határozza meg a saját családját.
Ha mégis létezik a családra nézve olyan meghatározás A család a világ legfontosabb szervezete.
vagy leírás, amellyel azonosulni tudok, akkor az a következő: a család a világ legfontosabb szervezete.
Több ezerre tehető azon szervezetek száma, amelyekkel pályafutásom során együtt dolgoztam. Több ország elnökével és miniszterelnökével kerültem kapcsolatba. Mindenféle vállalkozással dolgoztam már, kicsikkel és nagyobbakkal egyaránt. Konzultáltam iskolákkal, kormányokkal és civil szervezetekkel, amelyek mindegyike nemes célokért fáradozott. Ennek ellenére egyikük sem tudott meggyőzni arról, hogy létezne a családnál fontosabb szervezet.
A család nem pusztán egy kapcsolat, és nem is csak egy a csoportok és egyesületek sorában. A család társadalmi fontossága semmihez sem fogható. Minél többet tapasztalok meg az életből, és minél érettebbé válik a világnézetem, annál inkább kitűnik számomra a család szerepe mint a legmeghatározóbb közösség minden társadalomban. A világnak égetően nagy szüksége van egészséges családokra.
Remélem, hogy az előttünk álló fejezetek olvasása során egyre nagyobb megbecsüléssel tekintesz majd a család pótolhatatlan szerepére.
Vezetői szerep a családban. Ez a könyv a vezetésről, pontosabban a családban betöltött vezetői szerepről szól.
A korábban említett repülőgép-pilótákhoz hasonlóan a különféle típusú szervezetek vezetőinek elsődleges feladata, hogy megjelöljenek egy világos úti célt, ahová szervezetként szeretnének eljutni, és kidolgozzanak egy tervet, hogy miként érhetik el azt. Ezért a felső vezetőkkel való együttműködésem elején megkérdezem tőlük: „Mi a vállalatod célja?” „Hol szeretnéd, hogy tartson a cég öt év múlva?” „Van a cégnek küldetésnyilatkozata?” „Mi a három legfontosabb célod?”
Legtöbbször lenyűgöző válaszokat kapok a vezetőktől. Amikor azonban a család a téma, és hasonló kérdéseket teszek fel a hallgatóságnak, gyakran megdöbbent a semmitmondó válaszok sokasága. Például: „Stephen, mi soha nem gondolkodtunk még el igazán a családunk céljain. Soha nem tűztünk ki célokat.” Vagy: „Nincs időnk megállni és tisztázni családi értékeinket, vagy közös terveket készíteni. Annak is örülünk, ha legalább a vacsoraidőben találkozunk.”
Tekintettel arra, hogy a családok milyen fontos szerepet töltenek be a társadalomban és az egyének életében, azt szeretném, hogy minél több
családnak legyen világosabb elképzelése a céljairól, értékeiről, álmairól, és arról, hogy milyen családdá szeretne válni. Ezért tehát írásom egyik elsődleges célja, hogy felkérjem a családok vezetőit annak átgondolására, hogy miként lehetnének céltudatosabbak és hogyan mutathatnának irányt és utat családjuk számára.
Sandra gondolatai
Hallottam, amint Stephen egyszer azt mondta egy csoport igen befolyásos üzletembernek: „Ha a céged széthullófélben lenne, bármit megtennél, hogy megmentsd. Nem adnád fel könnyen. Valahogy megtalálnád a módját, hogy véghez vidd a szükséges változtatásokat.”
Ugyanez az érvelés vonatkozik a családra is. Ahogy a családunk növekedett, és az életünk egyre mozgalmasabbá és bonyolultabbá vált, Stephennel rájöttünk, hogy a sikeres családok nem a véletlen művei. Minden erejüket, igyekezetüket, tehetségüket, képzelőerejüket és kitartásukat mozgósítják, prioritásokat állítanak fel, terveznek és áldozatokat vállalnak. Elvárják a családtagoktól, hogy készek legyenek kimondani: „Bocsánatot kérek”, és mindent megtenni a változásért.
Akár viharok jönnek, akár szélcsend van, a családoknak szükségük van valakire, aki tettre kész és nem adja fel. Valakire, aki készen áll a vezetésre.
Használd a 7 szokást a problémák megoldására és egy gondoskodó családi kultúra kialakítására! Ez talán a legfontosabb célja ennek a könyvnek. Hogy miért, azt először egy valós életből vett példával illusztrálom, amely sok szülő számára ismerősnek tűnik majd. Évekkel ezelőtt egy barátom megosztotta velem aggodalmát a fiával való kapcsolatának megromlása miatt. Minél inkább próbált javítani a kettejük viszonyán, az annál rosszabb lett.
– Stephen – mondta –, a helyzet már odáig fajult, hogy ha bejövök a szobába, hogy együtt nézzem vele a tévét, ő kimegy.
– Talán a fiad úgy érzi, hogy nem érted meg őt.
– De, nagyon is megértem – felelte a barátom némi cinizmussal –, és előre látom, hogy milyen problémákkal találja majd szembe magát az életben, ha nem hallgat rám.
Meséltem a barátomnak az 5. szokásról: Először érts, aztán értesd meg magad! Elmagyaráztam, hogyan kell meghallgatni másokat anélkül, hogy ítélkeznénk, vagy minősítenénk őket. Egy rövid beszélgetés után a barátom azt hitte, hogy máris pontosan tudja, mit kell tennie, ezért odament a fiához, és így szólt hozzá:
– Meg akarlak hallgatni. Valószínűleg nem értelek téged.
– Soha nem is értettél meg! Soha! – válaszolta a fia, majd felállt és kiment, ugyanúgy, mint korábban.
Másnap a barátom visszatért, és azt mondta:
– Stephen, ez nem működik. Nem látok semmi reményt.
– Próbára tette az őszinteségedet – válaszoltam –, és mire jött rá?
Arra, hogy nem igazán akarod megérteni. Azt szeretnéd, hogy ő értsen meg téged. Azt akarod, hogy ő változzon meg.
– De ha egyszer tényleg meg kellene változnia! – füstölgött a barátom. – Tudja, hogy rossz, amit tesz.
– Nézz magadba! – válaszoltam. – Dühös vagy, frusztrált és tele vagy ítélkezéssel. Tényleg azt hiszed, hogy ilyen lelkiállapotban előveszel egy felszínes meghallgatási technikát, és az majd ráveszi a fiadat, hogy megnyíljon?
Azt javasoltam neki, hogy próbálja meg újra, de felejtse el a saját szempontjait, a fia helyzetébe képzelje magát, és úgy igyekezzen meghallgatni. És ha szükséges, először kérjen bocsánatot saját múltbeli hibáiért.
A barátom belátta, hogy valójában azzal a szándékkal hallgatta meg a fiát, hogy változtatásokra késztesse, és nem azért, hogy őszintén megértse. Végül azonban elhatározta, hogy hajlandó még egy kísérletre.
– Újra próbára fogja tenni az őszinteséged – figyelmeztettem.
– Rendben van – válaszolta –, mégis meg kell tennem, mert ez az egyetlen helyes dolog.
Aznap este a barátom leült a fiával, és így szólt hozzá:
– Tudom, úgy érzed, hogy meg sem próbáltalak megérteni, de igyekszem, és nem adom fel, amíg nem sikerül.
A fiú ismét hidegen válaszolt, majd felállt, hogy elmenjen. A barátom ekkor összeszedte a bátorságát, és így szólt:
– Mielőtt elmész, szeretnék bocsánatot kérni, amiért a minap zavarba hoztalak a barátaid előtt.
A fia megfordult és könnybe lábadt szemmel azt mondta:
– Fogalmad sincs, mennyire kínos helyzetbe hoztál!
„Amikor megláttam azokat a könnyeket – mesélte később a barátom –, életemben először tényleg meg akartam hallgatni.”
És megtette. Hajnalig beszélgettek, miközben az apa többnyire hallgatott. Másnap a barátom is könnyes szemmel mondta: „Újra megtaláltam a fiamat.”
Azon az éjszakán a barátom nem csupán újra megtalálta a fiát, de elkezdte felfedezni a 7 szokás erejét. Felismerte az 1. szokás értékét: Légy proaktív!, ami azt jelenti, hogy először önmagadon kell dolgoznod: felelősséget kell vállalnod a tetteidért és érzelmeidért, ahelyett hogy megpróbálnál másokat megváltoztatni. Felismerte az 5. szokás értékét: Először érts, aztán értesd meg magad!, ami arra tanította, hogy képzelje magát a fia helyébe, és úgy hallgassa meg, ne a saját szempontjai felől. Anélkül, hogy tudta volna, a barátom valójában többet is alkalmazott a 7 szokás közül, hogy fiával aznap este megérkezzen a kívánt úti célhoz.
A te kihívásaid valószínűleg mások, mint a barátoméi. Lehet, hogy kimerültél attól, hogy egyedülálló szülőként próbálod nevelni a gyermekeidet. Talán azzal küszködsz, hogy megtaláld az egyensúlyt a munkahelyi és a családi elvárások kötélhúzásában. Talán éppen a pároddal való kapcsolatodban próbálod újra fellobbantani a tüzet. Lehet, hogy az unokáidat igyekszel nevelni. Meglehet, hogy nehezen tudsz kapcsolatot teremteni egy olyan gyermekkel, akinek egyetlen vágya az, hogy internetezhessen. Bármi legyen is a kihívás, amellyel szembenézel, a 7 szokás segítségével felfedezheted a problémák gyökerét, és tervet készíthetsz a kihívások kezelésére. Tapasztalataim szerint minél nagyobbak a kihívások, annál jobban alkalmazható rájuk a 7 szokás. Ha most hallasz először a 7 szokásról, felmerülhet benned a kérdés: honnan származnak? Egyetemi tanárként évekkel ezelőtt átfogó áttekintést készítettem kétszáz év „sikerirodalmáról”. Tanulmányok és klasszikus könyvek százait fésültem át, hogy kimutassam azokat a tulajdonságokat, amelyektől a nagyvilág szakértői szerint az emberek a legsikeresebbek lesznek az életben. A kutatás során hét témát vagy szokást azonosítottam, amelyek logikai sorrendben követik egymást.
Végül megjelent A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvem1. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora ismertségre tesz szert. Valahányszor megosztottam a 7 szokást egy közönséggel, még az igen kemény üzleti világban is szinte azonnal olyan kérdések záporoztak rám, mint: „Hogyan tudnám rávenni a lányomat, hogy hallgasson rám?” „Mit kezdjek a megromlott házasságommal?” És így tovább. Az emberek tudni akarták, hogyan alkalmazhatnák ezeket a szokásokat a hozzájuk legközelebb állókkal való kapcsolatukban, azaz a saját családjukban. A könyv iránti kereslet azokból a gyakran és olykor indulatosan feltett kérdésekből született, hogy miként alkalmazhatjuk a 7 szokást a családi problémáinkban.
Szeretném hangsúlyozni, hogy Sandrával sohasem tartottuk magunkat mintaszülőknek. A családunk irányításában sokszor voltunk kénytelenek korrigálni az útvonalat, így kissé ijesztőnek találjuk, amikor mások tanácsot kérnek tőlünk családvezetési kérdésekben. De szilárdan hiszünk a 7 alapelv igazságában, és ez adott nekünk bátorságot, hogy megosszuk a gondolatainkat. Mindegyik szokásról szóló fejezet tele van gyakorlati, megvalósítható tanácsokkal, amelyeket a mindennapok során alkalmazhatunk.2 Mindegyik nagyban hozzájárul a gondoskodó családi kultúra kialakításához.
A GONDOSKODÓ CSALÁDI KULTÚRA
Mit értek tehát „gondoskodó családi kultúra” alatt?
A családi kultúra a család általános lelkülete – a családon belüli érzések, hangulatok összessége, a család légköre. Arról szól, hogy miként viszonyulnak egymáshoz és mit éreznek egymás iránt a családtagok. A család kultúrája a családtagok kollektív viselkedéséből, szokásaiból és hiedelmeiből nő ki.
A család kultúráját is következetes gondossággal és odafigyeléssel kell ápolni, akárcsak egy zsenge növényt. A családok egyénekből állnak, ez pedig azt jelenti, hogy minden egyént következetes törődéssel és odafigyeléssel kell gondozni, amíg el nem jut az érettségnek arra a szintjére, ahol képes ellenállni a mai viharos világ durva széllökéseinek.
A különböző családi kultúrák más-más érzéseket keltenek, és más és más következményekkel járnak. Az alábbiakban két nagyon eltérő csa-
ládi kultúra példáját mutatjuk be. Tekintsd át a leírást, és képzeld el, hogyan éreznéd magad az egyikben vagy a másikban!
Családi kultúra #1. Családi kultúra #2.
Reaktívak vagytok.
Gyakran kijöttök a sodrotokból. Másokat és egymást hibáztatjátok.
A kezdetnél nem gondoltok semmire.
Nem terveztek, nem tűztök ki célokat.
A lényegtelen dolgokat teszitek az első helyre.
Nem marad időtök a család számára.
Nyer-veszít módon gondolkodtok. Mindig versenyeztek, és összehasonlítgatjátok egymást.
Mindenki csak arra törekszik, hogy megértsék. Úgy tesztek, mintha figyelnétek. Egymás szavába vágtok.
Lekicsinylitek egymást. A gyengeségekre összpontosítotok.
Nincs egyensúlyban az életetek. Kiégtek. Abbahagyjátok a tanulást.
Proaktívak vagytok
Higgadtak maradtok. Bocsánatot kértek egymástól.
Már kezdetben szem előtt tartjátok a végcélt. Világos céljaitok vannak.
A legfontosabb dolgokat teszitek az első helyre.
Időt szakítotok a családra.
Nyer-nyer módon gondolkodtok. Tiszteletben tartjátok egymás szükségleteit.
Először arra törekedtek, hogy megértsétek a másikat. Odafigyeltek egymásra.
Szinergiára törekedtek. Nagyra értékelitek egymás erősségeit.
Megélezitek a fűrészt. Edzetek. Tanultok. Kikapcsolódtok.
Milyen szavakkal tudnád leírni azt, ahogy az első családi kultúrában élve éreznéd magad? Hogy írnád le ugyanezt, ha a második családi kultúrában élnél? Vajon melyik családi kultúra eredményesebb? Ahogy minden család egyedi, úgy nincs két egyforma családi kultúra sem. Ezért tehát nem mi fogjuk előírni, milyen legyen a családi kultúrátok. Ennek meghatározása a ti családotok feladata. De úgy gondolom, hogy aki megismeri a kiemelkedően eredményes családok 7 szokását, hamar felismeri, mennyire lényegesek ezek a szokások, és miként képezhetik a gondoskodó családi kultúra megteremtésének alapját.
ZŰRZAVAROS VILÁG
Ami engem illet, én szeretem az életet. Szeretem a természetet és annak megannyi szépségét. Szeretem az etnikumok, kultúrák és hitrendszerek sokszínűségét, mert ezek teszik változatossá a világot. Szeretem a haladást, amely a világ minden részén élő, alkotó emberek újításainak gyümölcse.
Ugyanakkor van-e olyan család, amely nem tapasztalja a saját bőrén a mai, gyorsan változó gazdasági, társadalmi, politikai és digitális környezet turbulenciáját? Egyetlen család sem mentes ezektől a hatásoktól. Sok szülő túlterheltnek érzi magát, miközben küzd, hogy lépést tudjon tartani a változásokkal és kiismerje magát a kavarodásban. Időnként talán úgy érzik, hogy családjuk folyamatos támadás alatt áll. A bátyám, dr. John Covey és tehetséges felesége, Jane az elmúlt két évtizedben világszerte szemináriumokat tartottak A kiemelkedően eredményes családok 7 szokása címmel. Ilyenkor Jane szereti megosztani a hallgatókkal a következő tapasztalatokat, amelyek metaforikusan érzékeltetik a mai családok előtt álló kihívások nagyságát:
„Van egy nyolcvanéves erdei nyaralónk, tele egerekkel, de szeretjük. Egy szép tó partján fekszik, és sűrű erdő veszi körül, amelynek igen gazdag a vadvilága.
Egyik nyáron megpillantottunk egy nagy grizzly medvét a faházunk előtt. Tudtuk, hogy veszélyes, ezért nem mertünk kimenni. Ugyanakkor kisgyerekek és tinédzserek voltak velünk, ezért nem akartunk egész nap bent maradni, így összepakoltunk egy piknikhez, útra keltünk az autókkal, és átmentünk a tó túlsó partjára, jó messze a grizzlytől. Rengeteget játszottunk és sok vidámságban volt részünk.
Ahogy – mint nagymama – néztem a jelenetet, önkéntelenül is az jutott eszembe: „Milyen jó lenne, ha ez így működne a világunkban! Ha a családok pontosan tudnák, hol vannak a veszélyek, könnyen elmenekülhetnének, és biztonságban lennének.”
A családok azonban nem mindig tudják ezt. Talán az egyik családban egy tizenhét éves lány a szobájában üldögél, és az interneten keresztül egy grizzly medvét enged be magához. Ez lehet egy ragadozó, egy internetes zaklató vagy egy közösségimédia-bejegyzés, amely azt sugallja neki, hogy
nem elég jó. Nem tudja, mekkora veszélyben van, a szüleinek pedig fogalmuk sincs róla, hogy mi történik.
Egy másik családnak talán van egy fia, aki kísérletezni kezdett a kábítószerekkel, vagy bántalmazó pornográfiát nézeget. Mindkét esetben egy grizzlyt édesget magához, amitől édesanyja nagyon megrémül. Hogy tudná meggyőzni arról, hogy veszélyben van? Hogyan vihetné biztonságba?
A grizzly medvék számtalan különféle formában bukkanhatnak fel. Adósság, viszálykodás, betegségek, társadalmi nyugtalanság, traumák, alultápláltság vagy éppen az önzés nagy veszélyt jelentenek. Nagyon remélem, hogy a legtöbb szülőt őszintén aggasztja a társadalomban szabadon kóborló grizzly medvék sokasága, és minden erejükkel próbálják megvédeni a családjukat tőlük. Valójában úgy vélem, hogy manapság a legtöbb szülő elszántabban védekezik, mint szülei vagy nagyszülei tették, ennek ellenére a családjuk szüntelen támadás alatt áll. Amikor Sandra és én iskolába jártunk, a legfőbb fegyelmi problémákat a rágógumizás, a folyosókon való rohangálás és a játszótéri veszekedések jelentették. Napjainkban a szülők és a pedagógusok olyan problémákkal küszködnek, mint kábítószer-használat, zaklatás, depresszió, szorongás, a tekintélytisztelet hiánya, erőszak, a tizenévesek terhessége és öngyilkosság. Még több grizzly. Olyan időket élünk, amikor a gyermekek ahelyett, hogy a szülőkhöz fordulnának útmutatásért és szeretetért, inkább a telefonjukat veszik elő, és a közösségi médiától kérnek tanácsot, onnan várják azt az érzelmi ölelést, amire vágynak. A dolgok nagyon megváltoztak.
Eszem ágában sincs arról győzködni bárkit is, hogy a 7 szokás megoldást jelent majd minden családi problémára. Ez a szokásrendszer nem egy mágikus medveirtó spray, de nagyszerű kiindulópontot jelenthet a család számára a kihívások kezelésében, illetve a gondoskodó családi kultúra megteremtésében. A következő fejezetek – azaz az egyes szokások – olvasása során gondold át, hogy melyik az az egy vagy két kihívás, amely leginkább fenyegeti a családod előrehaladását. Tedd fel magadnak a kérdést: „Ez a szokás miként segíthet nekem és a családomnak abban, hogy jobban meg tudjunk birkózni ezzel a kihívással?”
Meggyőződésem, hogy minél jobban megismered a 7 szokást, és minél inkább alkalmazod azokat a családi problémáidban, annál több – akár azonnali – pozitív hatását fogod felfedezni.
֎ Sandra gondolatai
Boldog gyermekkorom volt. Emlékszem, ahogy a szomszéd barátaimmal játszottam. Feküdtünk a hűvös zöld pázsiton, és néztük, ahogy a felhők képeket festenek az égre. Nyári éjszakákon gyakran aludtunk a szabad ég alatt, és csodálkozva néztük a Tejútrendszer csillagmilliárdjait. Láttam, hogy a szüleim kéz a kézben sétálnak fagylaltért a közeli cukrászdába.
Ez a kép jutott eszembe, valahányszor azon gondolkodtam, hogy milyennek kell lennie egy ideális családnak és gyermekkornak. Arról álmodoztam, hogy amikor egyszer eljön majd az ideje, az én gyermekeimnek is ugyanebben lesz részük. Azok az idők azonban elmúltak. A mai világ egyáltalán nem olyan, mint ahogy elképzeltem. A dolgok drámaian megváltoztak. A turbulencia mindenütt csak erősödik. Ezért aztán Stephennel együtt meg kellett tanulnunk alkalmazkodni, és új módokat találni a családunk irányítására.
Mi a helyzet veletek? A családotok jövőjére vonatkozó gyermekkori álmaid a várakozásaid szerint alakultak, vagy azok is változtak? Hogy sikerült alkalmazkodnod?
HOGYAN LEHET MEGVÁLTOZTATNI
A CSALÁDI KULTÚRÁT?
Ha úgy érzed, hogy a jelenlegi családi kultúrátok nem elég erős ahhoz, hogy megvédje magát a metaforikus grizzly medvéktől, vagy nem olyan gondoskodó, mint szeretnéd, akkor hogyan tudsz változtatni rajta? A válasz nem egyszerű, de szeretnék néhány javaslatot adni.
Kezdd önmagaddal!
A kiemelkedően eredményes családok kiemelkedően eredményes egyénekből állnak. Tehát a családi kultúra javításához a család tagjainak egyéni fejlődésére is szükség van.
A kiemelkedően eredményes családok kiemelkedően eredményes egyénekből állnak.
Amikor azon gondolkodsz, hogy miként javíthatnál a családod működésén, könnyen kísértést érezhetsz, hogy először a többi családtagra gondolj, és arra, hogy nekik mit kell tenniük a változás érdekében. „Bárcsak megváltozna a fiunk! Akkor sokkal jobb lenne a helyzet.” „Bárcsak a házastársam mindig időben kész lenne! Akkor nem lennék állandóan dühös.” Ha jól belegondolunk, vajon nem sokkal kellemesebb a másik embert „megjavítani”, mint a saját viselkedésünket?
Lehet, hogy könnyebb a másik ember viselkedésének megváltoztatására összpontosítani, de nem túl hatékony. A vezetés – beleértve a nevelést is – belülről kifelé induló folyamat. Ez azt jelenti, hogy először önmagunk fejlesztésén fáradozunk, mielőtt megpróbálnánk befolyásolni másokat. Önmagunk fejlesztésével automatikusan alakítjuk a család kultúráját is.
Erősségeken alapuló paradigma
A „paradigma” az, ahogyan a világot látod. Ez az a lencse, amelyen keresztül az életet szemléled. A paradigmák azért fontosak, mert nagyban befolyásolják, hogy mit teszel, ami viszont befolyásolja az életben elért eredményeidet.
Hadd mondjak egy példát! Egy délután népes közönség előtt tartottam előadást, ahol az értem feltétlenül rajongó édesanyám is jelen volt. Figyelmét azonban elvonta egy férfi és egy nő, akik előtte ültek, és egyfolytában beszélgettek a vitaindító előadásom alatt. Édesanyám végig azon gondolkodott: „Hogy lehetnek ilyen figyelmetlenek?” Ezt követően egy barátnőjével beszélgetve megemlítette a két személy udvariatlan viselkedését. A barátnője így válaszolt: „Ó, az a nő koreai, az úriember pedig a tolmácsa, aki fordított neki.”
Anya zavarba jött. Hirtelen másképp látta az egészet. Megváltozott a paradigmája. Szégyellte magát, amiért helytelen paradigmája miatt képtelen volt odafigyelni, és így lemaradt az előadásom nagy részéről.
Anya alaptermészetét tekintve pozitív és barátságos volt. Meg vagyok tehát győződve arról, hogy ha aznapi paradigmája (ahogy látott) pontos lett volna, akkor minden igyekezetével azon lett volna (amit tett), hogy összebarátkozzon a két személlyel, kicsit megismerje őket, és talán bemutassa őket nekem, hogy én is megismerhessem őket.
A nő és a tolmácsa nagyszerű érzésekkel és boldogan távozott volna az eseményről, anyának pedig sikerélményt okozott volna a közreműködés, így azonban zavartan távozott (ezt érte el).
Ez a példa jól szemlélteti, hogy az, ahogyan a dolgokat látjuk (paradigmáink, gondolataink) befolyásolja tetteinket (viselkedéseinket, szokásainkat), amelyek viszont meghatározzák, hogy mit érünk el az életben (eredményeinket, az események végkifejletét). Ezt a mintát illusztrálja a „látni-tenni-elérni ciklus”, amelyet néha a „változás ciklusának” is nevezek. A ciklus azt sugallja, hogy ha fenntartható változást akarunk létrehozni – például javítani a viselkedésünkön vagy családi kultúránkon –, akkor annak az a legeredményesebb módja, ha a paradigmáink megváltoztatására összpontosítunk. Ha csak a viselkedésünkön próbálunk változtatni, az csekély eredménnyel jár, ha viszont a paradigmáink megváltoztatására törekszünk, a fejlődés kvantumugrásszerű lehet.
Paradigmák
Eredmények
Az eredményesség alapelvei
Szokások
A „látnitennielérni” ciklus
A két legfontosabb paradigma az önmagunkról, illetve a családunkról kialakított paradigmánk. Sajnos sokan olyan paradigmákon keresztül tekintenek önmagukra és családjukra, amelyek a gyengeségekről szólnak. Nem számít, milyen jól mennek a dolgaik, csak a gyengeségeikre összpontosítanak. Az ilyen paradigmák még egyetlen ember vagy család életében sem hoztak pozitív változásokat. Tehát ha azon kapod magad, hogy ezt a könyvet azon a paradigmán keresztül olvasod, hogy
„Csapnivaló szülő vagyok, mert semmi ilyesmire nem vagyok képes!” vagy „Szörnyű család vagyunk”, akkor állj meg, és térj át az erősségeken alapuló paradigmára! Nevezz meg néhány olyan erősséget, ami a családodban jól működik, majd gondolj arra, miként használhatnád fel ezeket az erősségeket annak érdekében, hogy sikeresebben alkalmazhasd a könyvben található alapelveket!
Élj az emberi eredményesség alapelvei szerint!
Valószínűleg észrevetted a „eredményesség alapelvei” kifejezést a „látnitenni-elérni” ciklus közepén. Az élet számos területén felfedezhetünk alapelveket, különösen a természetben és a tudományban. A pilótáknak például figyelembe kell venniük a repülés alaptörvényeit, a gravitációt, a tolóerőt, a felhajtóerőt és a légellenállást ahhoz, hogy képesek legyenek fel és le, jobbra és balra irányt változtatni, illetve hogy a kijelölt pályájukon maradjanak, és célba érjenek. Ezek az alapelvek mindig is léteztek, és a madarak repülését is ugyanezek az elvek határozzák meg, függetlenül attól, hogy mikor és a világ melyik részén repülnek. Egyetemesen érvényesek. Ha a pilóták figyelmen kívül hagynák őket, vagy megpróbálnának szembeszegülni velük, annak magától értetődően katasztrofális következményei lennének.
Hasonló elvek, így például az aratás törvényszerűségei, megtalálhatók a mezőgazdálkodásban is. Ha a gazdák semmittevéssel töltenék az ültetés vagy magvetés időszakát, majd a betakarítási idő beköszönte előtti héten kapkodva elvetnék a magot, és bőséges öntözéssel próbálnák siettetni a növekedést, nem számíthatnának nagy termésre. Miért? Mert eredményeiket az anyatermészet elvei és ok-okozati összefüggései szabályozzák.
A minőségi családi élethez elengedhetetlen, hogy összhangban maradjunk az emberi eredményesség alapelveivel.
Ugyanez a koncepció igaz az eredményes családi kultúra kialakítására is. Az emberi eredményességnek is vannak alapelvei, amelyek éppoly valóságosak, mint a tudomány és a természet törvényei. „Valódi észak elv”-ként hivatkozom rájuk, mert ugyanolyan állandóak, mint a valódi észak (a föld legészakibb pontja), és iránytűként mutatják az utat az egyéni és a családi hatékonyság felé. A minőségi családi élethez elengedhetetlen, hogy összhangban maradjunk az
emberi eredményesség alapelveivel. Az azokkal való szembeszegülés katasztrofális lehet a család számára, mert az elveknek itt is természetes következményei vannak, amelyek végső soron meghatározzák a dolgok kimenetelét.
Melyek tehát az emberi eredményesség alapelvei? A 7 szokás mindegyike az eredményesség valamelyik elvén alapul. Az egyes szokások leírása során meghatározok néhány alapelvet, most azonban egyelőre példaként hadd utaljak a kezdeményezés, a jövőkép, a fegyelem, a bátorság, az empátia, a csapatmunka és a folyamatos fejlődés alapelveire. Időtlen és egyetemes alapelvek a személyes és családi eredményesség felé. Ha kételyeid vannak, képzeld csak el, milyen irányba fejlődne az egyén, illetve a család élete, ha ezeknek az elveknek az ellentéte érvényesülne: lustaság, jövőkép hiánya, fegyelem hiánya, gyávaság, meg nem értés, versengés vagy az alapvető szükségletek elhanyagolása. Úgy hangzanak ezek, mint az eredményes életvitel és családi kultúra felépítésének alapelvei? Nem hinném.
Azok a családok, amelyek paradigmájukat (látni) és viselkedésüket (tenni) az emberi eredményesség időtlen és egyetemes elvei köré építik, kívánatosabb eredményeket érnek el (elérni). Ezt nevezem „elvközpontú életnek”.
Sandra gondolatai
Az eredményesség elveiben az tetszik leginkább, hogy a józan ész diktálja azokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig könnyű átültetni ezeket a mindennapok gyakorlatába. Évek óta ismerem a 7 szokást és azokat az elveket, amelyeken alapulnak, de még mindig találok új módszereket azok jobb alkalmazására. Tovább dolgozom rajtuk, mert segítenek abban, hogy jobb anyává, nagymamává, házastárssá, baráttá és emberré válhassak. Útmutatást, stabilitást, vigaszt és reményt találok bennük.
Vond be családodat is a tanulásba!
Társaságunk egyik tanácsadója a 7 szokást mutatta be egy iskola tanári karának, amely stratégiai céljává tette az iskolai kultúra fejlesztését. A szünetekben az egyik tanárnő rendszeresen odament a tanácsadóhoz a kérdéseivel. Elmondta, hogy a lehető legalaposabban szeretné megérteni a tartalmat, mert hazaérve majd szeretné a férjének és két fiának is továbbadni a 7 szokást.
Egy évvel később a tanácsadónk ismét ugyanabban az iskolában tett látogatást, és véletlenül összefutott a tanárnővel a folyosón. Megkérdezte tőle, hogy a szokások milyen hatással voltak az iskola kultúrájára, és nagyon pozitív válaszokat kapott. A tanácsadónak ekkor eszébe jutott, hogy ez a tanárnő azt tervezte, hogy a családjának is elmondja a szokásokat.
– Mi a helyzet a családjában? – kérdezte. – Hozott valami eredményt a 7 szokás a család életében?
Ekkor hirtelen megnyíltak a zsilipek. Könnyek között magyarázta, hogy azért akarta annyira megismertetni a családjával a 7 szokást, mert akkoriban egy nagyobb viszály kellős közepén voltak. Már ott tartottak, hogy elválnak. A férje elvesztette az állását, lehangolt és dühös volt, és fogalma sem volt, hogy mitévő legyen. Ezután részletesen kifejtette, hogyan mentette meg a házasságát, a családját, sőt talán még a férje életét is az, hogy bemutatta férjének és a fiainak a 7 szokást.
A te családi helyzeted talán nem ennyire szélsőséges. Az is előfordulhat, hogy családi kultúrátok életteli, és csak enyhe javításra vagy új szemléletre van szükség. Bármilyen helyzetben légy is, arra biztatlak, hogy találd meg a módját, hogy családod tagjait is bevonhasd, hogy veled együtt tanulva, közös erővel igyekezzetek egy gondoskodóbb családi kultúrát kialakítani. Miközben elmagyarázod nekik, sokkal mélyebben megismered majd a szokásokat, hiszen mindig a tanár tanul a legtöbbet. Ezt tanítva tanulásnak nevezik.
Talán kezdhetnéd azzal, hogy megosztasz a családoddal egy történetet ebből a könyvből, és elmondod nekik, hogy miként próbálod te magad alkalmazni a történethez kapcsolódó alapelvet. Az egyes fejezetek végén található Reflexiók és alkalmazások részből is felhasználhatod valamelyik javaslatot. Bármit is teszel azonban, ne próbálj mindent egyszerre!
Légy türelmes és realista!
Gyakran beszélek a kiemelkedően hatékony emberekről vagy családokról. De vajon mit értek az eredményesség fogalmán? Egyik kedvenc történetem, amelyet sokszor használok annak leírására, hogy mit értek eredményességen, Ezópusz tanmeséje az aranytojást tojó libáról.3 A történet egy szegény parasztemberről és feleségéről szól, akik felfedeznek egy libát, amely mindennap egy csillogó aranytojást tojik. Az életük jóra fordul, hiszen a napi aranytojás eladásából fedezni tudják a szükségleteiket. Egy idő után azonban elfogy a türelmük. Nem akarnak mindig egy egész napot várni az újabb tojásra. Most rögtön akarják a következőt is! Így hát a gazda kést ragad, levágja a libát, és kiveszi a következő aranytojást. Hamarabb hozzájutott ugyan a tojáshoz, de megölte a libát. Nem lesz több aranytojás.
A történet tanulsága, hogy amikor eredményeket akarsz elérni az életben – akár egyénileg, akár a családban –, vigyázz, nehogy türelmetlenségedben megöld a libát! Jól szemlélteti, hogy az eredményesség két részből áll:
1) a kívánt eredmény elérése, 2) az eredményesség fenntartása és idővel annak javítása.
Ha egy család túl sok változást próbál eszközölni, vagy túl gyorsan hajtja végre azokat, könnyen kiéghetnek, és végül megölik a libájukat.
Ez nem eredményesség. Hasonlóképpen, ha a szülők megpróbálnak szabályokat rákényszeríteni gyermekeikre, hogy azonnali eredményeket érjenek el, de nem vonják be őket a folyamatba, akkor rövid távon ugyan elérhetik, hogy a gyermekeik igazodnak a szabályokhoz, de ez nem vezet hosszú távú elkötelezettséghez. Ez sem eredményesség.
A családi kultúra fejlesztésének általános szabálya az, hogy türelmesnek és életszerűnek kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mennyit próbálunk megváltoztatni vagy elérni. Figyelembe kell vennünk, hogy amikor valami újat próbálunk bevezetni, számíthatunk némi ellenállásra: „Miért nem lehetünk olyanok, mint a többi család? Nem akarok rendkívül eredményes család lenni!” Vagy: „Tíz percem van erre, és enynyi!” Ilyenkor csak mosolyogj, és olyan tempóban haladj, amely a családod számára elfogadható. Ne öld meg a libádat!
Röviden: a családi kultúra gyarapításához ugyanolyan türelemmel kell foglalkozni a család minden egyes tagjával, mint egy zsenge növényi hajtással. Ne öntözzük túl! Ne adjunk neki túl sok műtrágyát! Ne húzzuk ki a gyökereket, hogy megnézzük, hogyan nőnek! Gondoskodjunk róla, hogy sok napfény érje! Tegyünk meg mindent, hogy távol tartsuk a gyomokat! Elhiheted nekünk: Sandra és én évtizedek alatt hoztuk létre a családi kultúránkat, nem egyik napról a másikra. Az utolsó fejezetben további javaslatokat osztok meg a 7 szokás alkalmazásával és változások elérésével kapcsolatban. Egy dolgot azonban fontosnak tartok kiemelni: a könyvben említett családok a világ minden részéről, ráadásul nagyon különböző háttérből valók, és a körülményeik is eltérőek. Szándékosan nagyon keveset árultam el a hovatartozásukról. Miért? Mert amikor felfedem a hátterüket, az emberek szinte mindig ilyeneket mondanak: „Ó, ez a család nem olyan, mint a miénk. Más városból, más etnikai háttérből származnak, vagy más gazdasági körülmények között élnek. Szóval ez rám és a családomra nem vonatkozik.” Garantálom, hogy a könyvben említett családok vagy körülmények egyike sem egyezik pontosan a te családoddal vagy annak körülményeivel. Az alapelvek azonban érvényesek. Ahelyett tehát, hogy összehasonlítanád vagy szembeállítanád a saját családodat a könyvben szereplőkkel, inkább próbálj meg a családoddal együtt olyan kreatív módszereket kidolgozni, amelyekkel a ti sajátos körülményeitek között alkalmazhatjátok az alapelveket és szokásokat!
HA A CSALÁDRÓL VAN SZÓ, NEM ADHATJUK FEL KÖNNYEN
Eszembe jut egy kislány, akinek volt egy kis rituáléja. Ha valami felzaklatta, odament az édesanyjához, és azt mondta: „Anyu, én most megszököm.” Aztán kiment a szabadba, leült egy fa alá, és megvárta, amíg az édesanyja eljön érte. Néhány perc múlva az anyja kiment, megkereste a kislányt, megölelte és visszahívta.
Egy nap a kislány elvégezte a rituáléját, de az édesanyja elfoglalt volt, és elfelejtett kimenni érte. Egy idő múlva a kislány lehorgasztott fejjel bandukolt vissza a házba, és így szólt: „Anyu, elfelejtettél utánam jönni. Mindig gyere utánam, anyu! Mindig gyere utánam!” Az édesanyja
a szokottnál is szorosabban átölelte, és bocsánatot kért tőle. Amíg él, soha nem felejti el ezeket a szavakat: „Mindig gyere utánam, anyu!”
A gondoskodó családi kultúra megteremtésének
kulcskérdése az, hogy miként bánsz azzal, aki a leginkább próbára tesz.
A gondoskodó családi kultúra megteremtésének kulcskérdése az, hogy miként bánsz azzal, aki a leginkább próbára tesz. A mindig együttműködő, kedves és segítőkész gyermek vagy társ nem igazán teszteli a vezetői képességeidet. A vezetés és a szeretet igazi próbája inkább az, amikor olyan valakivel van dolgod, akiről úgy érzed, hogy nem szerethető, aki lázadó és hálátlan mindazok után is, amit érte tettél. Ez az igazi próbája a vezetésnek és a szeretet valódiságának. Az otthon nem annyira egy fizikai hely, mint inkább érzés. Érzelmek halmaza, amely arra késztet, hogy szeressünk és szeressenek bennünket. A család szívhúrjai a világ legerősebb fonalai, legyenek bármilyen vékonyak is. Ne engedd, hogy ezek a szálak elszakadjanak!
A legfontosabb, hogy soha ne add fel a reményt önmagaddal kapcsolatban! A legnagyobb félelmem, hogy lesznek olyan szülők, akik a könyvet olvasva úgy érzik, hogy kudarcot vallottak, és azt gondolják: „Túl sok hibát követtem el. Biztosan nem vagyok jó szülő.” Személyes tapasztalatom, hogy amikor a múlt rossz döntésein rágódom, az sehova sem visz, ha viszont a jövőbeli lehetőségekre összpontosítok, ha apránként is, de egy sokkal kívánatosabb állapot felé haladok.
Néhány szülő ezt olvasva azt gondolhatja: „A gyerekeim már felnőttek. Bárcsak évekkel ezelőtt olvastam volna mindezt! De most már késő.” A legnagyobb tisztelettel mondom, de határozottan nem értek egyet. Soha nem késő, hogy elkezdjük gyakorolni a pozitív vezetést a családban.
Természetesen vannak esetek, amikor egy családi kapcsolat annyira mérgezővé vagy bántalmazóvá válik, hogy a távoltartásra kell lépéseket tenni, vagy meg kell szakítani egy családtaggal a kapcsolatot. Nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatban. Ilyen esetekben fontos kiemelni, hogy ez a könyv „elsősegélyt” nyújt, „alapszintű ellátást” vagy „megelőző kezelést”. Ha a családodban mélyebbek az érzelmi sérülések, vagy bántalmazás is jelen van, nem tudjátok magatok megoldani a nehézségeket, illetve krónikus mentális és egészségügyi problémákkal kell megküzdenetek, kérjük, keressetek fel egy megbízható tanácsadót vagy terapeutát,
aki szakmailag képzett arra, hogy eligazodjon a súlyosabb esetekben.
Segítséget kérni az erő jele, és a nagyszerű vezetők meg is teszik ezt.
Ennyi bevezető után kezdjük el tehát végre felfedezni a kiemelkedően eredményes családok 7 szokását!
REFLEXIÓK ÉS ALKALMAZÁSOK
Önmagamnak
Milyen kihívással nézek szembe énmagam vagy a családom, amelynek megoldásában szeretném, ha a 7 szokás segítene?
Felnőttel és tizenévessel
• Olvassátok el a 16. oldalon található repülős példát! Kérdezd meg a családtagokat: Szerintetek a családunk élete mennyiben hasonlít egy repülőúthoz? Mikor érzitek úgy, hogy a családunk a megfelelő „útvonalon” halad? (Például: amikor beszélgetünk, pihenünk, együtt megyünk kirándulni, vagy egy különleges étkezés alkalmával.)
• Kérdezd meg a család minden egyes tagjától: Hogyan határoznád meg a családunkat? Milyen érveket tudsz felsorakoztatni amellett, hogy a család a világ legfontosabb szervezete?
• Kérd meg a családtagokat, hogy írják le, hogyan képzelnek el egy gondoskodó családot! Az írásokat tegyétek ki egy jól látható helyre!
• Olvassátok el a 33–34. oldalon található történetet, amelyikben a kislány azt kéri: „Anyu, mindig gyere utánam!” Beszélgessetek arról, miért fontos, hogy mindig vigyázzunk egymásra!
Kisgyermekkel
• Tervezzetek meg egy kapcsolatépítő programot: például egy rokonlátogatást vagy kirándulást egy parkba! Játsszatok, sportoljatok, vagy mesélj el egy történetet, amely megmutatja, mennyire értékeled a családod!
• Meséld el a grizzly medve történetét a 24–25. oldalról! Beszéljétek meg, milyen „grizzly medvék” lehetnek veszélyesek a családotokra nézve! Hogyan kerülhetitek el őket?
• Kössétek be a szemét valakinek! Állítsátok olyan helyre, ahonnan bekötött szemmel nehéz lesz visszatérni a kiindulási ponthoz!
Győződj meg arról, hogy a visszaút biztonságos, majd fordítsd körbe néhányszor az illetőt, és mondd el neki, hogy az lesz a feladata, hogy visszataláljon a kiindulási ponthoz! Ezután engedd visszatalálni! Pár pillanat múlva kérdezzétek meg tőle, hogy kér-e segítséget vagy támpontokat. A családtagok olyan utasításokkal irányítsák, mint például: „fordulj balra, menj egyenesen, fordulj jobbra”!
Amikor biztonságban visszaért, kérdezd meg tőle, hogy nehéz volt-e megtalálni az utat, amikor nem látott, és nem kapott utasítást. Tehát: segíts a gyerekeknek megérteni, hogy gyakran szükségünk van a családtagok tanácsaira vagy segítségére, hogy célba érjünk! Beszélj arról, milyen csodálatos dolog, ha az embernek van családja, akikre támaszkodhat!
1. szokás
LÉGY PROAKTÍV!
Miként lehetsz hatással a családodra belülről kifelé?
Valahányszor a családról beszélek a hallgatóság előtt, sok kérdést intéznek hozzám, amelyek többnyire egyetlen mondatban összefoglalhatók: „Hogyan tudnám jobban irányítani az életemet?”
Néha a kérdés olyanoktól érkezik, akik annyira el vannak foglalva a karrierjükkel, hogy úgy érzik, elveszítették a magánéletük irányítását. Néha szülők érdeklődnek, akik szerint a sok mobiltelefon-használat miatt gyermekeik „kicsúsztak” az irányításuk alól, amit szeretnének visszaszerezni. Máskor olyan szülők kérdeznek, akik nehezen tudják kordában tartani az indulataikat. Bárhonnan és bármilyen okból kifolyólag jön is a kérdés, sokan vannak, akik szeretnék visszaszerezni az életük és a családjuk feletti irányítást.
Hallgassuk meg ezt az egyedülálló édesanyát, aki arról beszél, hogy miként próbálja újra kezébe venni az irányítást:
Évekig harcoltam a gyerekeimmel, ők pedig keményen ellenálltak. Állandóan kritizáltam és szidtam őket. A családunk tele volt viszályokkal, és tudtam, hogy az állandó nyavalygásom nem segít.
Újra és újra elhatároztam, hogy megváltozok, de minden alkalommal visszaestem a negatív viselkedési szokásaimba. Utáltam magam a kialakult helyzet miatt, és úgy éreztem, hogy képtelen vagyok bármit is tenni ellene.
Fokozatosan két dolgot is sikerült azonosítanom, amely negatív viselkedésem forrása volt. Először is megláttam, hogy gyermekkori élményeim
Hogyan válhat a családod élete új szokások bevezetésével végeláthatatlan küzdelemből örömteli csapatmunkává?
„A család a világ legfontosabb szervezete” – vallja Stephen R. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című sikerkönyv szerzője, világszerte elismert szervezeti tanácsadó. A kilencgyermekes édesapa és felesége, Sandra a családi életre is alkalmazza a számos területen bevált hét szokást. Az elméleti alapok kifejtése után valós történeteken és humoros példákon keresztül is bemutatják, hogyan lehet kiegyensúlyozni az egyéni és családi szükségleteket, és az otthon kormányzását hatékony csapatmunkává alakítani. A különböző, kisgyermekes vagy kamaszokat nevelő, esetleg többgenerációs családok eltérő igényeire és lehetőségeire érzékenyen adnak tanácsokat, és szokásról szokásra, lépésről lépésre vezetnek el a gondoskodó, összetartó, szeretetteljes családi légkör kialakításához.
• Minden szokáshoz egyéni és közös gondolkodásra és elhatározásra sarkalló kérdések
• a családban felmerülő gondok és kihívások jegyzéke megoldási lehetőségekkel
• útmutató a szokások bevezetéséhez.