Kocsi Olga Piroska
portf贸li贸
2013Moholy Nagy Művészeti Egyetem Multimédia művész DLA 2012- 2015 Moholy Nagy Művészeti Egyetem Design- és vizuálisművészet-tanár Master 2011- 2013 Moholy Nagy Művészeti Egyetem Média design Master 2011 Willem de Kooning Academy Audio Visual department Erasmus 2008-2011 Moholy Nagy Művészeti Egyetem Média design Bachelor 2007-2008 Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskola Animáció OKJ 2005-2007 Szent György Számítástechnikai Szakképző Iskola Multimédia-fejlesztő OKJ 2001-2005 Károly Róbert Kereskedelmi Szakközép Iskola Közgazdaságtan-Marketing Érettségi 1999-2006 Hubay Jenő Alapfokú Művészeti Intézmény Rajz-Festés-Mintázás
Nem csak a készülőben lévő művészek jövője, de a kanonizált figurák utóélete is igen kiszámíthatatlan. Ki gondolná például Joseph Beuysról, hogy egy ifjú, száznyolcvan centis, Mária-arcú walkür képében kísért néhanap? Kocsi Olgával társai ők egymásnak már ami a nyulakhoz való vonzódásukat illeti bár, míg József a mezei nyulat (Lepus europeus) részesítette előnyben, addig Olga a házinyulat (Oryctolagus cuniculus) érzi közelebb magához. Vélhetően nincs az a helyzet, hordozó, amibe-amire még ne hajtogatta-applikálta volna az ember e visszahúzódó, némileg autisztikus társát. Fontos ezt tudni, mert a lapszámba válogatott képek szinte nyúlmentesek. Vannak viszont rajtuk műanyag repülők, színes ruhák, barbik, Újpalota, giccs, white trash és Olga maga minden mennyiségben, kimerevített performanszok, egy egyre önjáróbb magánmitológia részletei kizárólagos alanyaként újabb kapcsolódás Beuys-hoz, akivel, megjegyzem, gyaníthatóan nem ismerik egymást... Mindenesetre már az igen felszabadító, mikor a német mester deszaturált, megdicsőült autoritását ilyen szószban látjuk magatehetetlenül fel-felbukkanni. Mikor az ember Kocsi Olga működését tanáraként közelről nézheti, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy az orgia, ahogy Jean Baudrillard a modern művészet önpusztító, nagyszerű őrjöngését nevezte, esetleg mégsem ért véget. Tart az, a maga infantilis módján: dizájnnak nevezik, közelebbről média design-nak. A média design-nak nincs különösebb lelkiismerete, vagy mondjuk úgy, nem ez az erős oldala. Kicsit olyan, mintha valami kortárs képzőművészet volna, amelyből kivették a jóravalóság nyomasztó ideáját, meg az ezzel járó arisztokratikus öntudatot, cserébe pedig nitrót fecskendeztek a motorjába. Ha valaki, hát Kocsi Olga való ide: olyan viszonyban van mindenfajta képalkotásra alkalmas, vagy akár arra (még) alkalmatlan technológiával, mint az óvodás a gyurmával, miközben ez a látszólag kontrollálatlan kreativitás a teret pontosan kitöltő, szertelenségében
is fegyelmezett formaalkotással párosul. Természetesen nem csak fotózik, hanem ezzel egyenlő hangsúllyal szerepel munkái között élő performansz, dj- és vj-szett, videó, új média installációk és animált robotok, céges reklámok és társadalmi hirdetések, vagy éppen ceruzarajzok, kosárfonás és papírhajtogatás. Ugyanakkor, legyen bár szó a legszéttartóbb gyakorlatokról, alkalmazott művészeti feladatokról, besült megrendelői elvárásokról, minden munkája valami közeli felé, a személyisége magja felé gravitál, ösztönösen és megkerülhetetlenül autonóm módon, ugyanakkor gyakran váratlan érzelmi erővel, közvetlenséggel. Utóbbira egyetlen példa: Egyik év végi munkájaként egy, a családjuk tulajdonában lévő, és a család házi mitológiájában (ez is megérne egy misét ) fontos szerepet játszó, kvázi-életnagyságú Máriaképpel vonult fel Újpalota díszletei között, és különböző helyzetekben fényképezte. Az egyik kis akció során egy békésen alvó hajléktalan ember mögé helyezte el a képet, lefényképezte őket, a képet kinyomtatta, kartonra kasírozta, majd elhelyezte az alvó mellé és odébbállt. A munka mindössze két dokumentumfotó, de világokat sűrít. Ne hagyjuk szó nélkül, hogy Kocsi Olga munkái a Lettre Kotányi Attila emlékszámában kaptak helyet. Azt gondoljuk, hogy Kotányi igen szerette volna ezt a hozzáállást, amely mindenből gátlástalanul merít, amit a kortárs popkultúra vagy utcakultúra a felszínre dob, miközben mindent a maga képére is hajlít. (Ahogy az is tudható, hogy Beuys-tól, akivel egy időben tanítottak a düsseldorfi művészeti akadémián, például hidegrázást kapott.) Ha nem mondtuk volna, Kocsi Olga a MOME Média Design szakának MA hallgatója; hamarosan média designer lesz s mint ilyen, homokszem a gépezetben, vagy mérgezett pogácsa, hogy az évfordulós Örkénnyel szóljunk. Csak kívánni tudjuk, hogy a tehetsége, amely egyelőre szétfeszíteni látszik a választott szakmája kereteit, találjon biztos helyet neki a némileg kasztos magyar művészeti életben. Erhardt Miklós Lettre, 85. szám
Rövid tanítási gyakorlat Az első tanítási élményeket a Kisképzőben szereztem. A szakiskola művészeti képzésekkel készít fel a szakirányú egyetemi felvételikre, a festő osztálynál töltöttem a gyakorlatot. A jó képességű kreatív diákokat olyan feladatokkal próbáltuk kizökkenteni a megszokott jelenlétükből, ahol új anyagok és technikák kerülnek látószögükbe. Kozma Andreával közösen töltöttük a gyakorlatunkat és együtt is találtuk ki a tanórákat amit a 9. és 10. festő osztályban le is adtunk kisebb eltéréssel a korosztályos külömbségeket figyelembe véve. Mindkét osztályban ugyan az volt a kiinduló pont de más kifutása volt a feladatoknak, egészen érdekes tapasztalat volt végig nézni a diákokat, és szembesülni milyen nagy különbség van a 9. és 10. osztály között, annak ellenére, hogy a NAT-ban is egybe veszik őket.
Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola
2014 ősz gyakorlati idő: 48 óra megtartott óra: 6 óra vezető tanár: Sinkó István osztály: 9-10 szak: festő
Múzeumpedagógiai gyakorlat A múzeumpedagógiát tágan értelmező Ludwig Múzeum nem kizárólag a gyerekeket, a diákcsoportokat, hanem a felnőtteket, a felnőtt csoportokat is vár különböző foglalkozásaira. Közelebbi kapcsolatba a hétvégi családinap és integrált családi foglalkozáson kerültem a gyerekekkel. Nem csak megfigyelőként, aktív segítőként vettem részt az eseményeken. A programok mindig meghatározott menetrenddel folytak, a foglalkoztatóban kezdődött, kis beszélgetés és ráhangolódás után, a kiállítótérbe mentünk, ahol a felvezetett műalkotással ismerkedtek meg jobban és kerültek játékos viszonyba a művekkel. Zárásként pedig visszatértünk a foglalkoztatóba, ahol alkotás vette kezdetét, hogy közelebb kerüljenek a témához. LUDWIG MÚZEUM Kortárs Művészeti Múzeum
2014 ősz gyakorlati idő: 30 óra vezető tanár: Dabi-Farkas Rita
Hosszú tanítási gyakorlat A tanítási gyakorlatot a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban végeztem ami az ország egyik első számú iskolája. Versenyekben élenjáró, kiváló, válogatott diákokkal van feltöltve. Itt lehetőség volt kipróbálni több osztályt és választani egyet ahol összefüggő feladatot készítettem. Az érettségi előtt álló osztályt magam választottam, szerettem volna velük együtt dolgozni és fejleszteni a kreativitásukat, erősíteni vizuális gondolkodásukat. Fejlesztési terv
Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
2015 tavasz gyakorlati idő: 120 óra megtartott óra: 15 óra vezető tanár: Garamvölgyi Béla osztály: 12c szak: matek
Gimnáziumban utolsó évét töltő 12c matematika tagozatos osztály. Heti egy alkalommal tanulnak rajzot. Egy öt órából álló tematikát készítetttem ami a kreativitásukat, vizuális kifejező képességüket, kísérletező kedvüket célozta meg. A feladatok alatt a médiumhasználat minden esetben meg volt határozva. Mivel gimnáziumban vannak, alapfokú technikai tudásuk van. Ezért minden órán valami érdekes, új felületen kellett alkotniuk. A rajz, mint médium háttérbe szorult, ugyanakkor a képalkotó készség és vizualitás fontos szerepet töltött be. A órák egymásból építkeztek, fejlődtek.
Fejlesztési Terv Az öt összefüggő órát a vizuális történetmesélés köti össze. Az első órán egy saját történetet kellett elmesélni, de mindössze hat szóban. A mondatokat angolul fogalmazták meg, és legalább hat darab hat szavas mondatot kellett alkotni, de mindegyik önállóan kellett, hogy megállja a helyét. Ezeket a mondatokat egymás előtt is prezentálták, mindenkinek felolvasta, amit alkotott. Vizuális inspirációs forrásunk Moholy-Nagy László fotómontázsai voltak. Ehhez nem az egyszerű papír kivágásos és ragasztós technikát választottam, hanem a hallgatóknak egy átlátszó felületen kellett komponálniuk. A5 méretben laminálófólián rendezték el a kivágófóliákat. Ehhez a technikához közel áll Duchamp Nagy üvege és ehhez készített tanulmányok. A technika jellegéből adódóan nem kell hozzá kézügyesség, csak komponáló kepésség és kreativitás. Ezekből a montázsképekből cianotípiát készítettünk. A diákok megismerkedtek archaikus fotóeljárásokkal, és kipróbálhattak kísérletezhettek a technikával (Ez egy kontakt eljárás, ahol a képről 1:1 méretben lehet nyomatot készíteni napfény vagy UV lámpa segítségével). Tovább haladva ezeket a képeket egy előképes kompozíció, illetve árnyékszínház létrehozásához használtuk. Ehhez inspiráció a Negatív Varieté előadása, amit Moholy-Nagy László Nagyváros dinamikája című filmterve alapján készítettek. Itt csoportosan kellett dolgozni, fontos volt a kooperáció, az egymás instruálása. A diákoknak a testüket kellett - mint képi elem – felhasználni, kiegészítve különböző tárgyi elemekkel. Legalább két de lehet három - csoport került felosztásra. A vetített képet dokumentáltuk, mind videóval, mind fotóval. Az árnyékkepéket használtuk további fejlesztésre. Egyszerű grafikai elemekkel kellett kiegészíteni a képet, úgy mint
geometriai formák, vonalak. Lehetett használni vonalzót, körzőt, de megengedett volt a szabadkézi rajz is. A hallgatókkal csoportos alkotási folyamat ment végbe, a médiumok kötöttek, de hogy mivel töltik fel, az rájuk volt bízva. A történetmesélés átültetve, vizuális formában ment végbe. A kísérletezés és technikák kipróbálása az egyik fő vonal, illetve a művészet közelebb hozása volt a cél. Az eszközökhöz művészettörténeti vonatkozásokat kaptak, ezzel tudástáruk is színesedik a XX. századi alkotókról. Fejlesztendő kompetenciák: Kreativitás Absztrakció Egyéni munka Csoportos munka, egymással való kommunikáció, szerveződés Tudatos döntésképesség Együttműködés-kooperáció Eltérő szempontok figyelembevétele Nyitottság Műalkotások, művészek jellemző kifejezőeszközeinek elemzése. Kísérletezés új anyagokkal, technikákkal. Kapott feladat újrafogalmazása. Saját és mások munkájának elemzése, értékelése. Problémamegoldás menetének megtervezése.
Csoportprofil: A csoport létszáma 26 fő ebből 9 lány 17 fiú. Érettségi előtt álló matekos osztály. Jó képességű, intelligens gyerekek. Vizuálisan nem olyan erősek, mivel egyoldalú terhelést kapnak reál tárgyakból. Művészetekről és kortárs művészetről tudásuk hézagos, nem tartják érdekesnek. Egy-egy hallgatónak van mélyebb tudása, amit kiválóan tud kamatoztatni az órán is. Az órákon fegyelmezetten viselkednek, nincs rendbontás. Gondolkodásukat, elemző képességüket fejlesztő feladatokban vesznek részt. Kreativitásuk annyira határtalan, hogy már a montázskészítéshez a könyveket is felhasználnák. Hospitálás során őket választottam, mivel elég idősek ahhoz, hogy nem kell őket fegyelmezni, lehet velük komolyan dolgozni. Rajzórájuk utoljára van a felvételi előtt, lehet később már sohasem fognak vizuális nevelésben részt venni. Mivel érettségi előtt vannak, a feladatokat úgy találtam ki, hogy csak órai aktivitásban kell részt venniük, nem kell gyűjtőmunkát, házi feladatokat készíteni. Sokrétű az osztály, vannak érzékenyebbek is és nyitottak. Egy diákkal találkozva a lépcsőfordulóban - ahol pár szót váltottunk - megdicsértem, mert nagyon jól dolgozott órán. Ő elmesélte, eddigi legjobb rajzórája volt a montázs alkotás, mivel nem tud jól rajzolni. Van aki komolyan veszi a feladatokat, próbálnak rajta dolgozni, és vannak diákok akik csak túl akarnak lenni rajta. A záróvizsgák előtt állnak, többnyire reál irányba tanulnak tovább mérnökként, de van aki orvos, vagy filozófia szakra jelentkezik. Ezek az utolsó pillanatok, hogy kicsit közelebbi barátságba kerüljenek a vizualitással.
1. hat szó Az óra elejét egy bemelegítő kérdéssel kezdtem: mindenki mutatkozzon be és mondja el mi volt óvodában a jele. Beszélgettünk a történetekről, hol milyen formában vannak jelen. Egy rövid prezentációban vázoltam, mivel fogunk az elkövetkező öt órában foglalkozni, majd kiadtam a feladatot. Angolul kellett hat szavas történeteket írni, amiket saját életükből vagy fikciós történetekből merítenek. Egy-két diáknak nehézséget jelentett az angol nyelv, ezért magyarul is lehetett elkészíteni a feladatot. A six words stories az anekdota szerint Hemingway nevéhez fűződik. Egy ebéd során fogadásból versenyeztek, hogy ki tudja a legrövidebb történetet írni. A híres író megalkotta az első hat szavast egy szalvétára: „For sale: baby shoes, never worn.” A hat szó túlmutat magán, többlet történetet tartalmaz. Mindenkinek hat darab hat szavas mondatot kellett alkotni. Valakinek ennél jóval több sikerült, de volt olyan, akinek egyáltalán nem ment és feszélyezte a helyzet. Mindenkit megkértem, hogy olvassa fel a mondatait. Ettől nagyon zavarba jöttek a diákok, úgy tűnt számomra, hogy az egymás előtti beszéd sokkal nehezebb, mint ha csak nekem számoltak volna be. A közösség előtt való prezentációt pedig nem lehet kikerülni, fontos erősíteni az önbizalmukat. A papírokon a mondatokat ezután felvágtam és mindenkinek húznia kellett belőle. Továbbiakban egymás szövegével dolgoztak. Mivel még maradt idő, ezért belekezdtünk a montázs készítésébe. A kör közepébe egy halom képesújságot szórtam, amik közül gyűjteniük kellett a mondat vizuális megjelenítéséhez anyagokat. Nem feltétlenül illusztrálni kellett, hanem szabadon asszociálni, tovább gondolni, akár elvonatkoztatni és csak utalni a kiindulópontra. Az újságokat sokszor csak elkezdték nézegetni, nem igazán képeket kerestek bennük, ezért következő alkalomra szétszedtem lapokra. A hat szavas mondatok megalkotása és cseréje, majd az anyaggyűjtés után, a képi megjelenítéshez sikerült eljutni.
2. montázs A második órán a terem elrendezését újra a feladathoz igazítottam, mégpedig úgy, hogy egy hatalmas asztalt készítettem a padokból, - amit körül lehetett ülni - ezen volt szétszórva a fényképek és magazinok kupaca. Ismét prezentációval kezdtünk, a montázsképekhez művészeti kapcsolódás Moholy-Nagy fotómontázsai voltak, és a technikához illeszkedett Duchamp Nagy üvege, ezért inspirálódásként megnéztük ezeket. Nehéz volt felkelti az érdeklődésüket és nem igazán ment át az információ, amiket közöltem a művészekről - derült ki későbbiekben. A lamináló fólia közé készülő képkompozíciókra lehetett alkoholos filccel grafikai elemeket is beépíteni. Ezt nem sokan használták fel, részben a kommunikációm az osztály felé nehezen ment, részben pedig tapasztalatlanságom miatt. A csoporthoz addig tudtam beszélni, amíg az óra eleje a prezentáció volt. Miután elkezdtek dolgozni, nehézségét jelentett, hogy újra magamra vonjam a figyelmüket. Probléma volt számomra a nagy csoportlétszám, hogy mindenkit nyomon tudjak követni. Mikor elindult a montázs készítés kicsit káosz alakult ki, de mindenki dolgozni kezdett. Az óra közben egyenként konzultáltam a diákokkal, a kicsöngetésnél nem igazán sikerült lezárnom az órát, csak elpárologtak az emberek. Az elkészült munkákban nem igazán tükröződött, hogy inspirációként miket néztünk meg. A montázst és a képek kompozícióját sem értették meg páran, inkább csak egymás mellé helyeztek pár dolgot. Születtek nagyon szép eredmények is, volt akinek tetszett a feladat és még pluszban is készített alkotást.
3. cianotípia A harmadik órán a cianotípia készítés következett (eredetileg utolsónak terveztem megcseréltem). Montázsokból negatívokat készítettem, amikből kéknyomatokat csináltunk. Az órát értékeléssel kezdtük, végignéztük az előző órai munkákat. Próbáltam bevonni őket a képek elemzésébe, de nehezen ment a közösség előtti felszólalás és véleménykifejtés (Az óra vázlatát a mellékletben csatoltam). A feladat felvázolásában képzőművészeti vonatkozásokat idéztünk fel. Előkerült Moholy-Nagy László fotogramjai, amiket előző órákon is már átbeszéltünk. Mikor sorra került, hogy beszámoljanak az eddig hallottakról, nem sok mindent tudtak felidézni, Duchamp is csak „üveges bácsiként” élt emlékezetükben. A rövid felvezetés után - melyben kedvet próbáltam csinálnia cianotípiához - áttértem a technika ismertetésére. A lépéseket részletesen átvettük és a terem kialakítása is előzetesen ehhez illeszkedett. A tér illeszkedett a lépésekhez, amiket végre kellett hajtaniuk a diákoknak., illetve figyelembe vette a fény forrását és az ablakok elhelyezkedését. A prezentációt követően elindultak a munkafolyamatok. Amíg exponálódik az ablakokon a kép, addig tervezzenek egy olyan önarcképet, mely személyes lenyomatként értelmeződik (arc, testlenyomat, kézfej stb.). Kevesen voltak, akik ezt végrehajtották, a csoporthoz intézett beszédtől magam is nagyon zavarban voltam és lehet, hogy több instrukciót kellett volna adnom ehhez a részfeladathoz. Sokan csak beszélgettek és nem álltak neki újabb kép komponálásához, miközben készült a cianotípiájuk. Egyénileg konzultáltam egy-egy diákkal a munkájáról, közben nem tudtam a csoportra kellően odafigyelni.
4. árnyék (sikeres óra) A negyedik órán az árnyjátékkal készültem a diákoknak. Élőképes látványt kellett készíteniük és csoportosan dolgozniuk. A terem elrendezése is ezt követte, keresztbe egy fehér vászon volt, előtte egy kamera, mely rögzítette az eseményeket. A nagyobb műterem jellegű helyiségben voltunk, így volt hely mindenkinek. A tér egyik felében az emberek és pár geometriai test volt - amivel komponálniuk kellett - másik felében pedig állított bakokon együtt kellett kettesével egy papírra rajzolniuk egy vonallal. Az óra elején egy drámapedagógián tanult játékkal osztottam fel a csoportot, aszerint kellett sorba állniuk, ki melyik hónapban született. A feladatot kétszer 12 percben hajtották végre. Az óra elején valamiért elfelejtettem prezentálni nekik, csak szóban meséltem el mi lesz a feladat. Eredetileg Moholy-Nagy A nagy város dinamikája című munkájára készített egy árnyjátékot a Negatív Varieté csapata - ezt szerettem volna megmutatni nekik. Ebből kiindulva a feladatuk az volt, hogy a cianotípiákból inspirálódva készítsenek kompozíciókat, amit a csapat másik fele lerajzolhat. A háttérben zene ment, segítve az ellazulást. Jól dolgoztak a diákok, bár eleinte kicsit félve ment a mozgás és az egymás előtti szereplés. A függöny talán kicsit javított a helyzeten, mivel mindenki árnyképként tűnt fel. Probléma volt a kompozíciók lerajzolása, mivel nem tartották ki a képeket kellő ideig. A páros munkáknál - egy lapra rajzoltak ketten - is mindenki maradt a saját felén, kevesen mertek átmenni a lap túloldalára. Különböző színű filcekkel rajzoltak, így látszott ki merre alkotott. A gyors rajzokban leginkább pálcika emberek jelentek meg, de felismerhetőek voltak a kompozíciók. Az óra hamarabb ért véget, mivel lemaradt az elejéről a prezentáció. Nem igazán sikerült ezt sem lezárnom rendesen.
5. nagy rajz. Az ötödik órán áttekintettük az eddigi órákat és megnéztük az árnyjátékból felvett és összevágott videót. Arra kértem őket, írjanak a látottak alapján valamiféle történetet. Mit látnak az elkészült filmben? Lehetett szabadon asszociálni, kicsit elvonatkoztatni is a filmtől. Majd mindenkinek fel kellett olvasni, amit írt. Műfaji megkötés nélkül egy szót vagy mondatot, verset, haikut - bármit lehetett írni. Volt aki teleírta a lapot, volt aki csak egy szót is nehezen írt le. A terem elrendezése igazodott az órához:
A bakok körben voltak elhelyezve, a terem közepén pedig egy 3x5 méteres papír volt. A feladat a továbbiakban az volt, hogy az elhangzottakból kiindulva a nagy papírra alkossanak közösen egy képet. Festékeket és tust kaptak ehhez. A csapatmunka ellenére nem igazán kollaboráltak, mindenki nekiállt egyedül rajzolni a papír valamelyik részére. Egy írásvetítőt helyeztem el a papír egyik végébe, hogy árnyékokat lehessen körbe rajzolni. Volt aki az előző órák laminált montázsát helyezte a kivetítőre és azt kezdte körül rajzolni, vagy egy átlátszó vonalzót dobtak
rá. Sokáig a papír közepét üresen hagyták, nem mertek bemenni a centrumba. Végül egy bátortalannak tűnő szemüveges fiú törte meg az ürességet és elkezdett benn alkotni, rálépve a papírra. A végeredmény egy nagy káosz lett, de érdekes volt figyelni a diákokat. Volt, aki magától elkezdte csorgatni a festéket - mint Pollock - utána kérdezve kiderült, egyáltalán nem ismerte a művészt. Izgalmas volt látni ahogy munkálkodnak, de nem igazán sikerült együttesen. Az egész egyfajta örömfestés volt, nem igazán tartották a kezdeti koncepciót sem. Voltak benne érdekes részletek, de mint kép egyben nem működött. A feladat kiadás sem volt talán olyan érthető számukra, de lehet, eleve nem jól találtam ki az egészet.
6. Kassák sketchbook A Kisképzőben egy 6 órából álló öszefüggő órákat terveztünk és tarottunk meg Kozma Andreával közösen. Kiinduló pont Kassák Lajos egyik verse volt. Az egész feledatot külön erre az alkalomra szabdtuk, a vers választása az osztály létszámhoz igazodott 12 soros volt. Kassák Lajos, Az éjszaka zűrzavara című verse, sorokra bontva került sketchbookok elejére. Amennyi diák van az osztályban (12), annyi sketchbook készült, a vers hosszúsága ez alapján lett kiválasztva. A sketchbookokat nem a diákok készítették el, ezeket már előzetesen számukra megcsináltuk. Mindenki kapott egy füzetet rajta a szöveggel, ezzel kapcsolatban kellett gyors vizuális reflexiót papírra vetni. A füzetben különböző színű, anyagú, méretű oldalak voltak.12 tanuló 10 percenként cserélgette egymás között a füzeteket, mindenki rajzol mindegyik füzetbe, mindig reflektálva az előző rajzra. AZ ÉJSZAKA ZŰRZAVARA Csöngettek. Egy ló állt az ajtó mögött mély meghajlással üdvözöltem ő a jobb lábával szalutált. Ezüst hajó ringatott tovább. Messze lehettem már házamtól mikor hajnalban felébredtem. Milyen földre vetődtem kérdeztem bambán. Miféle emberek élnek itt kiürítették a tejespoharam kenyeremet vaskampókkal az asztalhoz szögezték. A telerajzolt füzetekből mindenki kapott egyet, amiből választani kellett egy lehetőleg nem általa készített rajzot és ezt kellett
felnagyítani A2 méretre, illetve hozzáadni, tovább gondolni, és közösen a 12 lap (mondjuk 3x4) meg kellett jeleníteni a vers címét. Ezt nekik kellett egymással eldönteni milyen formában, hogyan oldják meg az elredezést. Mindenkinek egyénileg kellett majd dolgoznia a nagy képpel aminek végül működnie kellett csoportban és a szövegnek olvashatónak kellett lennie. Az sketchbookos órák végére hülyéskedés lett a dologból, a kapott montázs és kollázs anyagokból inkább egymás heccelték a diákok és nem a feladatot követték. A nagy kép megvalósításánál nem mindeki dolgozott megfelelő tempóban, de születtek szép eredmények, nagyjából össze lehett olvasni a feliratot.
Sikertelen óra A Fazeksaban a 11c matek szakos osztályban próbáltam órát tartan. Ez volt a negyedik óra amit valaha tartottam. Nagyon rosszul siekrült, rosszul éreztem magam. Az órán egy vonalas rajzokkal mserkedtek meg a diákok, Picasso volt művészeti párhuzam. Mindenki kapot egy állatos képet ez alapján kellett elkészíteni az egy vonalas rajzokat. Legalább 10 db-ot. Az elején még fel tudtam hívni a fgyelmüket miután dolgoztak már nem tudtam a csoporthoz beszélni. Egy vonalas rajzok volt az óra célja, hogy a diákok megtanulják, hogyan lehet redukálni, egy látvány után egyszerűen csuklóból felvázolni. A rajzok nagyon jól sikerültek, de a diákok hamar megunták az egészet, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Egyik diák nagyon ellenált nem volt hajlandó elkezdeni sem, azt mondta semmi értelme nincs az egésznek. A feladat kiadásnál lehet, hogy már előre kellett volna gondolkodnom, mi lesz ha készen lesznek, hova tovább, miként tudják azonnal hasznosítani a tudásokat. - Inspinálni őket, a prezentácóval nem volt gond, a feladatot kellett volna tovább vinni, játékosan vagy hogy mindeki kamatoztassa tudását, és mondjuk húz egy álatképet és mint egy Activity táblán nagyba kell kezdeni rajzolni csoportátraai pedig kitalálják, esetleg fényrajz, vagy köztélből madzaggal is lehett volna kisérletezni, vagy valaminek az előfutáraként lehettt volna alkalmazni. Több féle anyaggal lehett vona kisíérletezni, esetleg nagyban méterszer másfélméteresben csomagoló anyagokon tussal vastag ecsettel is készítették volna a rajzokat ha már jól megy kispapíron. Bár aki az egészet támadásnak veszi és kétségbe vonja hogy miértelme az egész rajzórának, nem tudom, hogy az ő érdeklődését mivel lehet felkelteni. Van e olyan ami eléri az ilyen diákokat is. Egyálaltalán nem sikerült befejezni az órát. Belekezdtünk az értékelésbe, és kicsöngettek a gyerekek elmentek. A csoporthoz való információ közlés nehezemre esett, egy-egy diákkal tudtam kommunikálni.
Ez diák nagyon jól dolgozott, verge hajtotta a feladatot, szerintem jól siekrültek a halak, felismerhetőek. Látszik ahogyan haladt és egyre magabiztosabb volt a vonalvezetése.
Ezzel a lánnyal tudtam kommunkálni is, és felajánlottam neki, hogy próálja ki több színnel össze fogva egyszerre két filcet. Nekem tetszett a végeredmény, vittem nekik 3D szemüveget is, rédekes hatása van a vibráló színeknek így. Jó let volna ha a csoport többi tagja is kipróbálja ezt a technikát, de sajnos nem tudtam hozzájuk szólni.
Ez az a fiú volt aki, nem volt hajlandó dolgozni. Először egy darabot rajzolt fel a bal sarokba, mikor oda mentem hozzá, és megkérdeztem ő miért nem dolgozik, a fejemhez vágta hogy semi értelme az egésznek. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy a redukció hogy egy vonnalal meg rajzolja az állatot, másfajta szemlétetet ad, hogy leegyszerüsítve is miylen könnyű ábrázolni. Mikor továbbra sem volt hajlandó dolgozni, felajánlottam neki, hogy akkor hozok egy művtöri könyvet abból olvasson el egy részt és óra végén kikérdzem. Ekkor elkezdett dolgozni, de csak összefirkálta a többit. Kérdeztem tőle hogy ő hogyan értékeli a saját munkáját? Mondtam neki ha ilyen gyorsan dolgozik akkor ne álljunk meg 10db-nál készítsen 120db-ot. Erre kicsit meglepődött. További ellenkezésbe kezdett, hogy semmi értelme a rajzórának, ekkor már oda vittem neki a könyvet és letetem elé, kiadva hogy mit olvasson el.
MOME
2015