SZEKRÉNY A HÁZIKÓBÓL INSTALLÁCIÓ
Kocsi Olga 2012
Szekrény a Házikóból installáció méret: 208 x 186 x 64 cm video: PAL 6’57” biedermeier szekrény, padok, videó, digitális képkeret, kristály kezek, világító kép, haj, kulcs, játák katona, fadoboz, matricák, fotók, fahéjas füstölő, aranyfólia.
Az installáció egy átalakított biedermeier szekrény huszonhat rózsafa intarziával. A két oldalán kialakított fülkével, ahova be lehet ülni, ahol a látogató egy videót tekinthet meg. A film hossza 7 perc, melyen az Édesanyám mesél a házikóról amiben felnőttem, ehhez a képi társítás egy nagysebességű kamerával rögzített felvétel ami szinte állóképként jelenik meg, még is mozog nagyon lassan. A középső vitrin részben képek helyezkednek el, halmozva a giccset: Holy Olga tárgyak és képek, műrózsák, arany forgó világító kép, kristály kezek és közte megjelennek valós emlékek melyek a videó történetében bukkanak fel, egy kulcs, haj, játék katona.. A nyomasztó történetet melyben elmeséli anyukám, hogy a testvére a kertbe van eltemetve a szekrény fülkéjében teszi meg, mely szintén a házból van. Nagyon fontos gesztusnak tartom az adást, egy kihúzott fiókból vihetnek haza szuvenírt a látogatók: matricákat és kis fotókat. Fahéjas füstölők vannak a szekrényben elhelyezve, mintegy hatva egy tudatalatti érzékszervre is
szekrény bezárt állapotában Kogart 2012
szekrény nyitot állapotában Kogart 2012
részlet: Szekrény felső polc részlet: Szekrény középső polc
részlet: Szekrény alsó polc részlet: Szekrény fiókja
Édesanyám és Édesapám az installációban.
Videóban elhangzó teljes szöveg: 1933-ban épült ez a ház, és jelen pillanatban igen öreg, mert, hogy 2011-et írunk. A ház érdekessége, hogy a kertjében egy 22 hónapos, szőke fürtös kisfiú, Kálmánka van eltemetve. Akit az édesanyám kezében lőttek szanaszét, a hátsó teraszon. A ház a vasút mellett fekszik, és
közelharcok
voltak.
Németek
és
oroszok
püfölték
egymást,
amennyire
csak
tudták,
és
természetesen a lakosságot is felhasználták. Na, most a család, annak idején Erdőkertes és Veresegyház környékén egy bunkerban élt, de haza jöttek a karácsony környékére megnézni, hogy nem-e vitték el a bútorokat. Mi van? Mert Rákospalotát szőnyegbombázták és erre voltak kíváncsiak. Hazajöttek, itt is a pincében voltak. Az édesapám az be volt sorozva katonának Ahh én. Édesanyám, én és a testvérem a pincében voltunk Rákospalotán. A ház alatt levő pincében. Kopogtak az ajtón, az anyukám följött, mert az ilyenkor az volt, ha nem reagálunk az ajtónyitásra, vagy nem nyitunk ajtót, akkor esetleg egy (fegyverlövés) sorozatot beengednek. Öt darab embert végeztek ki egy gránáttal a hátsó teraszon, mert a terasz nyitott volt. Az édesanyám mellett a szoknyáját fogta a Kálmánka, 22 hónaposan. És a Kálmánkának a kisagya, a tarkója, az sérült meg a gránáttól. 28-24 órát haldoklott az Árpád korházban. Oda vitte be az anyám hason csúszva. És azt mondták, ha megmaradt volna, akkor is olyan lett volna, hogy a menéssel, a járással, a beszéddel, mivel, hogy a kisagyával történt a tragédia, bajok
lettek
hajacskája
volna.
az
Tehát
megvan,
egy
még
nyomorék
pedig
oda
ember
van
lett
készítve
volna a
belőle.
Gyönyörű
Philadelphia-ban
fürtös
kapott
kis
városkulcs,
arany kulcs mellé van a kék bársonyra téve, amit levágtak hajacskáját. A kertben temették el. A temetésre haza jött az édesapám. És úgy kell venni, hogy az apukám, ha nem jön haza a fiát temetni, ahol az egész utca részt vett a temetésen, akkor az osztagával leszakadt volna a Lánchídon.
Mert
az
osztaga
meg
ott
semmisül
meg,
hogy
a
Lánchídon
leszakadt.
Úgy
robbantották fel a németek a Lánchidat, hogy rajta masíroztak a katonák. Na, most, mikor a Kálmánka föl volt, egy ilyen kis teknőszerűben ravatalozva, és ásták a kert végében a sírját. A karácsonyra
kapott
játék
katonákkal
van
eltemetve.
Apukám
24
óra
alatt
megőszült.
Élettanból én azt tanultam, hogy ilyen nem létezik, meg nincs. Este lehúzták a redőnyt és reggel, amikor felhúzták, a szőkésbarna férfiból egy hófehér hajú ember lett. Hát, amikor meghalt 86 évesen, akkor is csodálatosan szép fehér nagy haja volt neki, fehér szakálla volt. Az én apukám, az nekem egy ilyen férfi ideál volt, mert öttusázott, szép ember volt. Van egy szív alakú piros villanyóránk, azon is rajta van a töménytelen belövésnek, a gránátoknak a szikrája,
amit
a
közelharcban
történt
a
háznál.
Volt
egy
kutyánk,
az
mindig
ráült
a
Kálmánkának a sírjára. És gyakorlatilag a kutya hűséges volt, a 22 hónapos kisfiúval együtt halt meg. Meghalt a bánatában a kutya, a sírnak a tetején. Hát, ilyen házban laksz Te. Az én szüleimnek az életéből ez nagyon sokat elvitt. Az én apukám az segédmunkás volt Csepelen, bár egyetemet végzett ember volt. Utána itt a 15 kerületi, azelőtt Rákospalotai Tanácsnál, az adóhivatalban dolgozott. Az anyukám is szociális gondozónő volt. És 16 évet itt dolgozott a
Rákospalotai
polgármesteri
hivatalban.
Hát,
Te
egy
öreglánynak
vagy
a
gyermeke,
mert
tégedet, hát 1944-ben születtem, és hát 1987-ben szültelek, de ’86-ban volt egy előfutár a Sacika. Hát, ketten ebbe a ramazúriba születtetek bele. Az én (nagy) apukám az meghalt 86 évesen
1989-ben,
az
édesanyám
az
meghalt
1994-ben,
és
tulajdonképpen
a
kettőjük
elvesztését marha nehezen tudtam elviselni. Közben több betörés volt. Amik értékeink voltak, szépen elviszegették. Mert, hogy éjjel nappal dolgozni jártam, hogy titeket el tudjalak tartani. És az én anyukám meg apukám 15 évig körülbelül az ilyen lét és nem lét határán voltak, hogy hol maguknál voltak, hol nem voltak maguknál de, hogy mindenképpen nem voltak teljes értékű emberek. Nem tudták a történteken soha túltenni magukat. Ezért, én aztán egy erősen békepárti ember vagyok, nem szeretem az ilyesmit, hogy háború és ehhez hasonlók. Én azt hiszem, hogy becsülettel felneveltelek, mint a kettőtöket, a Sacit is meg az Olgit is. És úgy érzem az Olgi viszi magában azt a lángot, azt a tüzet, mert valami képzőművészeti hajlamaim nekem is vannak. És az Olgának a meglátása az úgy mindenben meglátszik. Voltak egy jegenyefasor a kertben, amit egy világkiállításon a portástól vettek 10 pengőért. Volt vagy 10 jegenyefánk. A jegenyefák óriásiak voltak, amikor kivágni kellet őket akkor már 70 évesek elmúltak és szinte egy Isteni csoda volt, hogy a házat agyon nem vágták, a borzasztó magas nagy keresztmetszetű, igen goromba fák. Egy fiatal szőke fiú úgy tudta kivágni a fákat, hogy szinte 5 centi híja volt, hogy csak a kerítésen szétrepedt a fa, de nem bántotta a házat. Olyan volt, mint egy bombatámadás, még az utca végén is érezték, az óriási fának a lezuhanását. Itt laksz egy platán fasoros, 100 fából álló utcában. Ott voltál szőke fürtös kis gyerek, a lila akácfáknak a lombjai alatt fehér padon ültetek. Hát ilyen körülmények között nőttél fel, nyuszikád is volt. Hát ilyen a mi életünk. Mit meséljek neked még arról, ami volt? Benne éltél, tapasztaltad, nem mindennapi emberek vagyunk. Nehéz volt a világot elviselni ilyennek, amilyen.