Magyarország és a globalizáció Beszélgetés Síklaky István közgazdásszal Hadd emlékeztessem magunkat, kedves hallgatóink - miként az Üzleti 7 című lap is tette ezt arra, hogy 2000 tavaszán a szegénységéről, kiszolgáltatottságáról nem különösebben nevezetes Egyesült Államokban sajátos szimbiózisban tüntettek tízezrek a pénzhatalom hivatalnokai, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap értekezlete alkalmából. Környezetvédőktől a „tőkenélküliek“ védelmi csoportjaiig számosan fejezték ki ellenérzésüket a most fennálló gazdasági világrenddel szemben. Ma már igen népes az a közgazdasági iskola is, számos nemzetközi szaktekintélyt sorakoztat fel, amely csődös útnak tekinti a két-három évtizede eluralkodott irányzatot. Paradoxonnak tűnhet, de mindezek tükrében szervesen illeszkedik egy új „globális“ szellemi vagy inkább önvédelmi érdekmegfogalmazási folyamatba mindaz, amit Síklaky István gazdaságpolitikai programként fogalmazott meg, s amit az „összefogás a fennmaradásért“ mozgalom képvisel. A programalkotó és mozgalomszervező közgazdászt szerkesztőségünkből most Banos János kereste föl, beszélgetésük elején fölidézve Balogh János professzor úrnak azon állítását, amely szerint a Kárpát-medencében a világ egyik legértékesebb termőföldje található, amelyet csak elrontani lehet. Nos, az elmúlt évtizedek bizonyították, vetette föl kollégám, hogy immár nemcsak elrontani lehet, hanem ellopni is… Banos János: Balog János professzor úr szerint a világ egyik legértékesebb termőföldje található a Kárpát-medencében, amit csak el lehet rontani. Az elmúlt évtizedek történései ezt, mintha visszaigazolnák. Ám arra, talán ő sem gondolt, hogy lopni is fogják a földet. Mit tud erről Síklaky István közgazdász? Síklaky István: Erről csak most hallok először. Ez visszaidézi azt az emléket, amit 44-45-ben a német megszállás idején hallottam, hogy a német megszállók Erdélyből vagonszámra szállították el Németországba a termőtalajt. Ez megerősíti azt a régebbi megállapításomat, hogy tulajdonképpen egy sorozatos gyarmatosítás áldozata vagyunk, a Német Birodalom gyarmatából lettünk az Orosz Birodalom gyarmata, most pedig a nemzetközi pénzvilág gyarmata lettünk, és úgy látszik, hogy a módszerek nagyon hasonlóak. Banos János: Az elmúlt években szinte rémtörténetbe illő esetek történtek a földdel kapcsolatosan. Nem azok s nem ott jutottak földhöz, akiket ősi jogon megilletett, hanem a spekulánsok. Síklaky István: Igen, és ez nyilvánvaló, hogy így volt eltervezve, szándékosan. Egyik vezető törvényelőkészítő jogászunk mondta a fülem hallatára, hogy a jogásznak az a dolga, hogy olyan törvényt alkosson, amilyet megrendelnek tőle. A 89-90-es átállás jogszabályait és ezek között a földtulajdon megváltoztatásának jogszabályait is úgy rendelték meg a jogászoktól, és úgy hagyta jóvá a parlament ezeket a jogszabályokat, hogy a föld kikerüljön azok kezéből, akik történelmi jogon és őseik jogán birtokolták és művelték. És az újgazdagok, a spekulánsok kezébe kerüljön. Sajnos e téren is a legrosszabb politikát folytattuk az egész térségben. A többi posztkommunista országban sem fosztották meg ilyen mértékben az eredeti földtulajdonosokat, a parasztságot a földjüktől, mint nálunk. Banos János: Ön szerint ez akkor egy egészen tudatos politika lecsapódása?
1
Síklaky István: Igen. Én ma, visszapillantva, meg vagyok győződve arról, hogy már a 80-as évek elején kidolgozták azt a stratégiát a kommunista nomenklatúra és az újgazdának kiszemelt nemzetközi pénzügyi körök. Együttesen, hogy milyen technikával, milyen lépéssorozattal kell gyarmatosítani Magyarországot. Banos János: Amit talán a 90-es években hajtottak végre. Síklaky István: Amit nagy sikerrel végrehajtottak, és aminek egyik döntő szakaszában éppen Németh Miklósé volt a főszerep. Amikor az alaptörvényeket meghozták, melyek ezt a gyarmatosítást megalapozták. Akkoriban én is sokadmagammal olyan illúzióban éltem, hogy most a szabadság világa és egy emberhez méltóbb világ hajnalához érkeztünk. Volt egy mesterem, Liska Tibor, aki már akkor tisztán látta, hogy miről van szó. Úgy nyilatkozott, hogy eddig a tankok diktatúrája volt, most jön a bankok diktatúrája és ez keményebb lesz. Banos János: Ma talán az egyik legfontosabb belpolitikai kérdés a földtulajdon rendezése. Lát-e Ön erre esélyt? Síklaky István: Valamilyen módon a jelenlegi kaotikus tulajdonviszonyok meg fognak változni. Mégpedig jellegzetesen és erre éppenséggel több lehetőség is van, rosszabb és jobb lehetőségek, már ami a magyar társadalom többségének az érdekeit illeti. A fő erő, amivel a gyarmatosításunkat előre viszik, és teljessé akarják tenni, nagyon keményen nyomul abba az irányba, amit egy szóval a földtulajdon liberalizálásának nevezhetünk. Ezt klasszikusan fogalmazza meg egy világbanki tanulmány, amely általában a kelet- európai, de megnevezetten is benne a magyar földtulajdon átalakítására három követelményt állít. Az egyik: meg kell szüntetni a tulajdonolható földterület felső határát, tehát korlátlanná kell tenni. Banos János: El kell törölni a 300 hektáros határt. Síklaky István: Köztudott, hogy Soros Argentínában valami 600 000 hektár földtulajdont szerzett, tehát efféle tendenciák előtt kell utat nyitni. Banos János: Kellene... Síklaky István: Ja igen, a gyarmatosító hatalmak szerint igen, ennek kell utat nyitni. A második, hogy gazdasági társaságok számára is lehetővé kell tenni a földtulajdonlást, tehát részvénytársaságok, nemzetközi befektetők, bankok számára. A harmadik pedig, hogy meg kell szüntetni minden korlátozást, amely állampolgársághoz kötné, tehát a külföldiek földvásárlása előtt minden akadályt el kell hárítani. Ezt a három követelményt állította ez a világbanki tanulmány. De még két másik hadoszlop is nyomul előre. A VTO, a Világkereskedelmi szervezet keretében erőteljesen szorgalmazzák egy olyan világ- befektetési egyezmény létrejöttét, amely a befektetőket, a multikat egyértelműen és kategorikusan a nemzeti szuverenitás fölé emelné, és minden eszközt megszüntetne, amivel a demokratikusan választott szervezetek korlátozhatják a nemzetközi befektetők tevékenységét. Ez ellen kelt föl nagyon látványosan már a felvilágosult tömegeknek egy jelentős csoportja Seattle-ben és utána Washingtonban is. Ez a harc egyre terjed. Banos János: Ami igen látványos is volt, hiszen utcai harcok voltak valójában. Síklaky István: Igen. Így van. Mindazonáltal a magyar kormány képviselője, aki akkoriban Chikán Attila volt, de a mostani gazdasági kormánytényezők sem változtattak ezen az irányzaton, kinyilvánították, hogy Magyarország az élén jár ezen törekvésnek, amely tehát 2
ezen nemzetközi befektetői szuperhatalom megalkotását tűzte ki célul, és mindenképpen támogatja. Van egy csoport, valami tizen-pár országból álló csoport, amelyik szervezetten motorja akar lenni ennek a folyamatnak, Magyarország benne van. A harmadik ilyen hadoszlop pedig Brüsszel, amelyik az Európai Unió szabályainak megfelelően követeli, hogy liberalizáljuk a földtulajdont, ezen három ismérv szerint. Sajnos meg kell mondani, hogy a magyar kormányok eddigi nyilatkozatai nem határolódtak el ettől a törekvéstől, a legtovább az Orbán kormány ment el, amikor azt szorgalmazza, hogy 10 éves moratóriumot kapjunk a földtulajdon liberalizálására. De azt nem vonja kétségbe, hogy a moratórium után igen is liberalizálni kell. Egyáltalán nem megoldás egy tízéves moratórium. Tíz év múlva is minden ésszerű gazdasági prognózis szerint lényegében olyan helyzetben lesz Magyarország a fejlett és gazdag nyugati országokhoz képest, mint most. Ami azt jelenti, a távolság valószínűség szerint inkább nőni fog, mint csökkenni, tehát várható, hogy a liberalizálás után pillanatok alatt magyar földet és nem csak a termőföldet, mindent, a multik vásárolnak fel és a magyar szellem legjobbjai által megálmodott családi gazdaságok által művelt kert-Magyarország helyett kialakul a multilatifundiomok, nagybirtokok rendszere. Ahol nem biogazdálkodás folyik, ami a természettel is harmóniában van és az emberi egészséget is szolgálja, hanem a profitmaximálást szolgáló kemizált, génmanipulált nagyüzemi termelés. Ami egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi mezőgazdaságból élőknek talán tizede, amelyet foglalkoztatni fognak, azokat is persze bérmunkásként, zsellérként. Banos János: Nem lehet gátat vetni ezeknek a folyamatoknak? Síklaky István: De igen, lehet és kell gátat vetni ezeknek a folyamatoknak. Annál is inkább, mert nemcsak a földünkről van szó... Banos János: Hanem a hazánkról. Síklaky István: Pontosan így van. Egész szabatosan a magyar államiság megszűnéséről van szó. Az állami létünknek már majdnem minden elemét kivontuk a nemzeti szuverenitás hatóköréből. Egy maradt még, a föld. Ha ez is kikerül a nemzeti szuverenitás alól, akkor a Magyar Parlament már csak olyan dolgokról határozhat, hogy kinek kell a kutyapiszkot összetakarítani. Megszűnik a magyar államiság az elmúlt 1100 év után. Ez a tét. Igenis lehet ez ellen tenni. Tehát lehet egy új honfoglalást elindítani. Rajtunk múlik és megvan a lehetősége is. Ennek a programját néhány héttel ezelőtt megjelent könyvemben publikáltam. A fennmaradás társadalmi programja címen. Nyilvánvalóvá vált számomra már a Római klub tanulmányai alapján, hogy a kapitalizmusnak ez a szakasz, amely most bekövetkezett ez az utolsó szakasz és ezt egy összeomlás kell, hogy lezárja. Mégpedig belátható időn belül. Tehát az a feladata a mai értelmiségnek, hogy kidolgozza az emberiség és benne Magyarország, a magyar kultúra fennmaradását lehetővé tevő új társadalmi, gazdasági rendet. Nos ez a kutatásom öltött testet ebben a könyvben, és ennek a megvalósítására spontán jött létre egy mozgalom, ez az Összefogás a fennmaradásért mozgalom. Mindenki számára, akinek érték az emberi módon való élés, tehát nemcsak termeszek módjára való vegetálás, hanem az emberhez méltó módon élés a Földön. És akinek érték a magyar kultúra, és aki úgy gondolja, hogy igenis ennek a népnek is hivatása van az emberiségben, és szerepe van, amit a következő ezer évben is be kell töltenie, annak össze kell fognia és meg kell valósítania ezt a rendszerváltás. Ez lesz az igazi rendszerváltás. Síklaky István közgazdásszal, az Új Honfoglalás gazdaságpolitikai programjának kidolgozójával Banos János beszélgetett. Forrás: www.johafigyelunk.hu/pdf_jhfk/JHFK_2005_1.pdf 3