Szívességbankok - kalákában könnyebb A helyi pénzek rendszere, más néven a kalákarendszer nem más, mint alternatív gazdasági vállalkozás, amely a nemzeti pénz problémáit és bénító hiányát kívánja leküzdeni. A kalákarendszerben a számlákon nyilvántartott helyi pénz a szokásos pénzfunkciók közül egyedül a csereeszköz szerepét tölti be. A rendszer feltételei miatt nincs értelme megtakarítási eszközként alkalmazni – véli Almássy Tamás a kalákarendszerek kutatója és a Talentum Kör szervezője. - A hagyományos értelemben vett kamat a helyi pénzeknél nem létezik. Az egyik fél valamilyen munkát elvégez, amiért számláján jóváírják a munka értékét. A számla összege tehát megtakarításként is felfogható. A hitel értelmezése is hasonló, hiszen a számlán negatív összeg is szerepelhet (általában valamilyen felső korlátozással), amit már más ledolgozott az érintett tagnak, de cserébe még nem részesült az ő szívességében. Az egyik oldalon tehát tartozás, a másik oldalon követelés keletkezik, amit később mindkét tag az egész közösséggel szemben érvényesíthet. Helyi pénz csak valamilyen tényleges csereügylet során teremtődik, vagyis a nemzeti pénzzel ellentétben nem a központi bank határozza meg a pénzkibocsátás mértékét. Ez a momentum biztosítja, hogy a külvilágtól eltérően a helyi pénzt nem terheli folyamatos infláció.
Szívességbank A „szívességbank" legalkalmasabb terepe egy falu vagy egy olyan körzet, ahol az emberek többé-kevésbé ismerik egymást. Ott a szívességcsere valóban a mindennapi élet részévé válhat, és a helyi pénz leginkább a nemzeti fizetőeszközben adódó anyagi problémák leküzdésére szolgálhat. Ezen túlmenően képes arra, hogy egy közösség belső forgalmát megnövelje, hiszen garantálja, hogy a helyi kereslet ugyancsak helyi kínálattal találkozzék. Emellett a kaláka rendszer révén olyan termékek és szolgáltatások („szívességek") kerülhetnek forgalomba (ráadásul a gyakorlat szerint a megszokottnál olcsóbban), amelyek a nemzeti pénzhez kötődő „professzionális" piacokon nem jelenhetnének meg.
1