23. Megjegyzések a merkantilizmusról, az uzsoratörvényekről, a pénzlebélyegzésről és a fogyasztáshiány-elméletről206 I. Mintegy kétszáz éven át sem az elméleti közgazdászok, sem a gyakorlat emberei nem vonták kétségbe, hogy minden ország számára különös előnnyel jár, ha kedvező (aktív) a kereskedelmi mérlege, a kedvezőtlen mérleg pedig súlyos veszélyeket rejt magában, éspedig különösen akkor, ha miatta nemesfém áramlik ki az országból. Az utolsó száz év alatt azonban e kérdésben figyelemre méltó módon megoszlottak a vélemények. Az államférfiak és a gyakorlati emberek többsége a legtöbb országban, sőt majdnem a felük még az ellenkező nézet hazájában, Nagy-Britanniában is hű maradt a régi tantételhez; ezzel szemben majdnem minden elméleti közgazdász azt tartotta, hogy az ilyen értelmű aggályok igen rövid távlatok kivételével abszolúte alaptalanok, mert a külkereskedelem mechanizmusa önmagát szabályozza, a beavatkozási kísérletek pedig nemcsak hiábavalók, hanem ráadásul nagymértékben el is szegényítik azokat az országokat, amelyek velük próbálkoznak, mert ezeknek le kell mondaniuk a nemzetközi munkamegosztás előnyeiről. Az egyszerűség kedvéért a hagyománnyal összhangban merkantilizmusnak nevezhetjük a régebbi tanítást és szabad kereskedelemnek az
206
Keynesnek ebben a fejezetben előadott gondolatait a közgazdasági gondolkodás történetéről a polgári közgazdászok többsége, Keynes közvetlen követői és kommentátorai is inkább rendkívül szellemes elmefuttatásoknak tartották, mint valóban alapos értékelésnek. Keynes itt előadott gondolatai ellenére Silvio Gesselt és Douglas őrnagyot ma sem tekintik „komoly” közgazdásznak, és általános az a vélemény, hogy a merkantilista közgazdászok sokkal kevésbé közelítették a gazdasági élet folyamatainak megértését, mint a klasszikusok. (A szerk.)
358