Éjféli kiáltás 2016 augusztus by Éjféli Kiáltás Misszió

Nemzetközi folyóirat a bibliai próféciákról

Éjféli Kiáltás www.ejfelikialtas.hu jf liki lt h ■ 2016 2016. augusztus g t – 8. 8 szám á

A középen múlik • Aki élete karmesterrévé teszi Jézust, itt és az örökkévalóságban a biztonságos oldalon áll

Velünk az Isten • A pusztai kolostor bibliai kincse

JÓZSEF JÉZUS

WIM MALGO

Az Ószövetségben aligha találunk még egy olyan személyiséget, aki oly csodálatos módon mutathatná be Jézus Krisztust és az Õ földi életét, mint József, Jákob fia.A szerzõ úgy próbálja meg továbbadni József történetét, hogy az olvasó érezheti a Jézussal meglévõ párhuzamokat, mert ahogyan Pál mondja, minden igehirdetés célja: «... hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.» (Kol 1,28) Könyv, 115x178 mm, 268 oldal

+POSTAKÖLTSÉG

ÁRA:

350,-FT

ÁRA:

350,-FT

+POSTAKÖLTSÉG

IZRÁEL UTÓLSÓ FIA

350,-FT

ÁRA:

350,-FT +POSTAKÖLTSÉG

Megrendelhetõ:www.ejfelikialtas.hu 1135 Budapest, Palóc utca 2.; ejfel@t-online.hu; Tel.: (+36 1) 3500-343 vagy személyesen a Misszióban megvásárolható

ÁRA:

+POSTAKÖLTSÉG

SÁMSON

ILLÉS TITKA ÁRA:

ÁRA:

+POSTAKÖLTSÉG

REMÉNY A BÚSKOMORSÁGBAN

+POSTAKÖLTSÉG

ÁRA:

350,-FT

+POSTAKÖLTSÉG

350,-FT

+POSTAKÖLTSÉG

HOGYAN NEVELJEM GYERMEKEIMET

350,-FT

+POSTAKÖLTSÉG

AZ ISTEN BÁRÁNYA

A KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG EREJE ÁRA:

ÁRA:

+POSTAKÖLTSÉG

JÓB HÉT PRÓBATÉTELE

350,-FT A BIBLIAI KERESZTSÉG

ÁRA:

ILLÉS KÖNTÖSE

EGYEDÜL JÉZUS

TÚLÁRADÓ KEGYELEM

ÁR: 1450 FT +postaköltség

ÁRA:

350,-FT

ÁRA:

+POSTAKÖLTSÉG

Internetes megrendelés esetén 20% kedvezményt adunk a saját kiadványainkból!

275,-FT +POSTAKÖLTSÉG

TARTALOM

ÜDVÖZLET RENÉ MALGÓTÓL

CÍML APON 4 A középen múlik

NÉZÕPONTBAN 12 14 16 17 18

Hitünk Hõsei: C.S. Lewis A Mammontól a Mannáig – Istenképûségünk Velünk az Isten A pusztai kolostor bibliai kincse 23 Jézus visszajön 24 Minden körülmények között örömteli remény

É JFÉLI KIÁLTÁS 26 27 28 28

Új hazám Ok a hálára és hitpróba Uruguayban Nyugalmas nyár Hollandiában? Hosszan tartó építési munkák Romániában 28 Erõsítés Magyarországon 28 Evangéliumi irodalom a brazíliai olimpiára 29 Isteni gondviselés, nehéz sorsú gyermekek Bolíviában

3 10 25 30

Üdvözlet

Innen-onnan Bölcsességek Impresszum

«A LÉNYEG EGY SZEMÉLY» Az igehirdetõ és evangélista Hermann Schmälzle egyszer egyik igei üzenetében rámutatott, mennyire fontos, hogy a lényeg maradjon a lényeg. Igaz beszéd ez! Mi hívõk olyan gyorsan szem elõl tévesztjük a legeslegfontosabbat. A gondjaink, nehézségeink és kísértéseink elfojtják bennünk azt, amin igazán állnak vagy buknak a dolgok. Az értelmezési sémák, teológiai rendszerek vagy a végidõkkel kapcsolatos kronológiai kérdések körüli vitáink háttérbe szorítják azt, ami igazán számít. A jólét, a szórakozás és a kényelmes élet elfeledteti velünk létezésünk alapját. Sokféle dolog létezik, amely elhomályosíthatja a hitünk és létünk középpontjával kapcsolatos látásunkat. A lényeg egy személy, mégpedig Jézus Krisztus. Pál így vall: «Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn» (Kolossé 1,17). Õ az a Valaki, akinek «minden tekintetben» elsõbbséget kellene kapnia (Kolossé 1,18). A legfõbb parancsolat így hangzik: «Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl» (Máté 22,37). Isten az Õ Fiában jelenti ki magát (Zsidók 1,1–2). Életünk legfõbb célja csak az lehet, hogy teljes valónkból magára Jézus Krisztusra figyeljünk. Õ a mi hívõ keresztyén létünk középpontja, és maradjon is az. Erre mutat rá Norbert Lieth címlapra került írásában a 4. oldalon. Azt, hogy milyen áldásos kihatásokkal járhat az Úrnak odaszánt élet, a 18. oldalon is láthatjuk, ahol Alexander Schick az evangélikus teológus és bibliakutató, Constantin von Tischendorf életét és vívmányait festi le. Persze Tischendorf módjára nem fedezhetünk fel rögvest mindnyájan régi újszövetségi kéziratokat, igazolva a Biblia megbízhatóságát. Ha azonban Jézus Krisztus az életünk közepe, és az is marad, a mi hû Urunk a kicsinek vélt dolgokból is nagyot hoz elõ. Olvassák el ennek alátámasztásául egy figyelemre méltó hívõ asszony rövid történetét madridi látogatásáról (17. o.). Bárhogyan nézzen is ki az Ön vagy az én életem, akárhová állítson is bennünket az

Úr, Õ hûséges, velünk van, és az általa elõre elkészített utakon vezet minket, ha Õ marad létünk középpontja. Mert minél jobban szeretjük a mi Urunkat, minél jobban törekszünk megismerni Õt és az Õ felfoghatatlanul nagy szeretetét, annál inkább növekszik az Úr iránti szeretetünk, hitbeli állhatatosságunk és Õérte való buzgóságunk. Bizony, minél inkább Krisztust magát tesszük életünk elsõ helyére, annál inkább adatik meg nekünk minden más is (vö. Máté 6,33). Az Úr szeretetére felhívó legnagyobb parancsolathoz egy másik is kötõdik: «Szeresd felebarátodat, mint magadat» (Máté 22,39). Figyelemre méltó módon Jézus itt nem azt mondja, hogy úgy szeressük a felebarátunkat, mint Istent, azaz teljes szívünkbõl, teljes lelkünkbõl és teljes elménkbõl. Nem, ez a fajta szeretet egyedül Istent illeti meg. Ne a felebarátunk határozza meg az életünket, éppily kevéssé az énünket, hanem csakis Isten. Sokkal inkább valamennyi felebarátunkhoz (azokhoz is, akik kevésbé felelnek meg nekünk) mindig ugyanúgy kellene viszonyulnunk, mindnyájukat ugyanúgy kellene tisztelnünk, elõnyben részesítenünk és róluk gondot viselnünk, ahogy saját magunkat tisztelnénk, részesítenénk elõnyben, és magunknak viselnénk gondját. Egyébként a «felebarát» megjelölésbõl a népesség egyetlen meghatározott csoportja sincs kizárva. A hitben testvérek ugyan minden bizonnyal elsõbbséget élveznek (Galata 6,10), ezt követõen azonban ez érvényes: szeretetünknek a környezetünkben élõ valamennyi embert át kell fognia, legyen az menekült, muszlim, külföldi, homoszexuális, kibírhatatlan szomszéd, piszkálódó családtag vagy rosszindulatú kolléga, osztálytárs, tanár. Erre a szeretetre önmagunktól képtelenek vagyunk. De növekedni fogunk benne, ha maga Jézus egyre inkább életünk és vágyakozásunk középpontja. Ezért hát: szeressük Õt, «mert õ elõbb szeretett minket» (1 János 4,19). René Malgo

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

CÍMLAPON ÍMLA

A középen múlik

Éjféli Kiáltás Éjf ltás 2016 augusztus usztu

Aki élete karmesterrévé teszi Jézust, itt és az örökkévalóságban a biztonságos oldalon áll.

zûken véve 360 ezer lakosával Berlin «Mitte», azaz «Közép» nevû kerülete az összesen 3,5 milliós német szövetségi fõváros központi része. Ez Berlin közigazgatási központja, és itt székel a szövetségi parlament alsó- és felsõháza, valamint a szövetségi kormány. Ebbõl a centrumból kormányozzák Németországot, melynek teljes népessége 80 millió fõ. A keresztyénségnek is van egy középpontja, ez az Úr Jézus, aki szeretne minket a maga «Közepébõl» igazgatni. Sajnos azonban újra meg újra kiszorul a szélre, mivel sok keresztyén saját rendelkezései szerint akar élni. Így Õ legfeljebb elsõ hegedûs lehet, de nem karmester. Hogy mit jelent a gyakorlatban, ha az Úr Jézus a közép, és nem csupán mellékes szerepet szánunk Neki az életünkben, hanem egészen átadjuk Neki, azt az evangéliumok, végezetül pedig a Jelenések jól szemléltetik. A Lukács 2,46-ban mint tanulóval találkozunk az Úr Jézussal: «Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte õket…» Nemrég egy gyermeket megdicsértem valamiért. Erre így válaszolt: «De hát már óvodás vagyok.» Az jó dolog, de még messze nem a végsõ állapot. Emberfiaként még Jézus Krisztusnak is szüksége volt rá, hogy oktassák, és tanuljon. Gyermekkorának ez az eseménye erre szeretné felhívni a figyelmünket (vö. Zsidók 5,8). Jézus fejlõdött testileg, például meg kellett tanulnia járni. Jézus fejlõdött értelmileg, például meg kellett tanulnia

beszélni. És Jézus fejlõdött szellemileg is, például meg kellett tanulnia a Tórát. Imádattal borulhatunk le az elõtt, hogy az örökkévaló Istenfiú valósággal emberré lett! Miközben Urunk növekedett, gyarapította tudását: «Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek elõtt való kedvességben» (Lukács 2,52). Engedjenek meg nekem ezzel összefüggésben egy kérdést: vajon törekszünk-e még arra, hogy növekedjünk az Úr ismeretében, vagy megelégszünk azzal a szinttel, amelyen éppen vagyunk? Péter ezt mondta: «Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítõ Jézus Krisztusunk ismeretében» (2Péter 3,18). Pál apostolnak is ez volt a vágya. Éjjel-nappal esedezett a hívõkért, «hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsõség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek õt» (Efézus 1,17), és «hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az õ tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében» (Kolossé 1,10). Ha Jézus Krisztus a középpont, akkor az ember igyekszik a mélyebb ismeretre, mert ezt a Szentlélek munkálja bennünk. Az Urat pedig az Igéjébõl ismerhetjük meg, amelyben kijelenti Önmagát. Valaki az egyik 2006-os ideaSpektrumban ezt írta: «Mindent elhiszünk, ami az újságban áll? Nem! Mindent elhiszünk, ami a Bibliában áll? Igen! Akkor miért olvasunk oly sokszor újságot?» A János 1,26-ban Krisztussal mint ismeretlennel találkozunk: «Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek.» Ezt Keresztelõ János így értette: «akit még nem ismertek» vagy: «akivel kapcsolatban nem vagytok jártasak».

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

CÍMLAPON

Mindent elhiszünk, ami az újságban áll? Nem! Mindent elhiszünk, ami a Bibliában áll? Igen! Akkor miért olvasunk oly sokszor újságot?

2011-ben a pro keresztyén magazin beszámolt egy az MDR televízió megbízásából végzett közvélemény-kutatásról. Ennek eredménye szerint Németország keleti felében csupán az emberek mintegy 20%-a tulajdonított vallásos jelentést a mennybemenetelnek és pünkösdnek, az ország nyugati felében pedig nagyjából 35%-uk. Idén március elején a Lisa címû nõi lap reprezentatív felmérést készíttetett 20–29 évesek között. A megkérdezettek 15%-a úgy vélte, hogy a húsvét Jézus születésének ünnepe. 9% mit sem tudott az ünnep vallási hátterérõl, 3% pedig azt hitte, hogy «húsvétkor Jézus menyegzõjére került sor» – írja a kirchensite. A legtöbb embernek az okozza a legnagyobb gondot, hogy ha egyáltalán, akkor is csak elméletileg ismerik Jézust a templomba járáson, a szülõi házon, a vasárnapi iskolán, a konfirmáción

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

keresztül, de nincs Róla személyes ismeretük, nincsenek bizalmas kapcsolatban Vele. Õ jelen van ugyan, és közel áll a szívükhöz, de nem ismerik Õt igazán. Személyesen oly módon ismerhetjük meg Jézust, ha az Õ érintésére tudatosan odafordulunk Hozzá, és átadjuk Neki az életünket. Nem sokkal ezelõtt egy svájci férfi hívott fel Brazíliából. Bázeli, és idestova 12 éve él odakint. Templomba járó keresztyénként ismerkedett meg egy brazil hölggyel, akivel Brazíliába költözött. Valamilyen módon eljutott hozzá: Amiért érdemes keresztyénnek lenni? címû német nyelvû ingyenes könyvünk (magyarul is kapható). Becsomagolta, és magával vitte Brazíliába. Késõbb súlyos válságokon ment keresztül… Ekkor eszébe jutott a könyvecske, elõkotorta, olvasni kezdte, majd letette, utána még egyszer elolvasta, aztán újraolvasta. Végül eljutott arra

a pontra, amikor ezt mondta magának: «Most meg kell tennem, ami ebben a könyvben le van írva», és segítségül hívta az Úr nevét. Néhány éve immáron nagyon buzgón szolgáló hívõ. Az ismeretlen ismerõssé vált számára. A Lukács 4,30-ban úgy találkozunk az Úr Jézussal, mint aki érinthetetlen: «de Jézus átment köztük, és eltávozott.» Elõzõleg Jézus Krisztus a názáreti zsinagógába ment, ahol Ézsaiás könyvébõl olvasott fel, és nyomatékosan kijelentette, hogy ez az írás azon a napon teljesedett be Õáltala. Ezzel azonban hitetlenségbe és elutasításba ütközött: «Nemde a József fia ez?» (22. vers). Arról beszélt, miként fogadta el Isten a pogányokat, mint a sareptai özvegyasszonyt Illés idejében, továbbá Naamán szír hadvezért Elizeus idején, miközben Izráel üres kézzel távozott. Erre mindnyájukat elöntötte a düh, kiûzték Õt a városból,

és le akarták taszítani egy meredek sziklafalról. Az Úr Jézus nem az emberek önkényének volt alávetve, hanem a Mennyei Atya vezetésének. Senki sem árthatott Neki, istenségében megõrizte hatalmát. «Senki sem veheti el tõlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól» (János 10,18). Amikor viszont eljött az Õ órája, készségesen vállalta: «Atyám, (…) ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.» Vajon a Gyülekezet ki van szolgáltatva a sorsnak, az emberi önkénynek? Vagy Istennek minden egyes gyermekével különleges terve van? Mindent maga Jézus tart kezében. Õ a közép, ezért engedjük is át Neki a centrumot. Az Úr megõriz, megvéd, meggyógyít, gondunkat viseli. Ott azonban, ahol ez beleillik a tervébe, megengedi a szerencsétlenséget, a betegséget, különféle kísértéseket, de sohasem értelmetlenül. A szerencse és szerencsétlenség is egy terv véghezvitelét szolgálják. Minden esetben üzenetet hordoznak mások számára, színielõadást jelentenek az angyaloknak, választ az ördögnek és démonainak, az Úr nevét dicsõítik és magasztalják, nekünk pedig javunkra vannak, koronául és diadalul Jézus Krisztus ama napjára, amikor majd visszajön, és magához vesz bennünket. A Márk 5,30-ban Jézussal, az erõssel találkozunk: «Jézus is azonnal észrevette, hogy erõ áradt ki belõle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: ‚Ki érintette meg a ruhámat?’» Az Úr egy embertömeg gyûrûjében haladt az úton Jairus zsinagógája felé. Ennek az embernek volt egy halálán lévõ kislánya, és arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg õt. A tömeg és az út kellõs közepén hirtelen felbukkant ez a beteg asszony, aki hátulról lopakodott oda az Úrhoz, hogy megérinthesse. Ezt gondolta ugyanis: «Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok» (Márk 5,28). Az Úr Jézus észrevette, hogy erõ áradt ki Belõle, megtorpant, és hátrafor-

dulva megkérdezte: «Ki érintette meg a ruhámat?» Tanítványai erre így feleltek: «Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?» (Márk 5,30–31). Ekkor elõlépett az asszony, elmondta Neki a teljes igazságot, Jézus pedig így szólt hozzá: «Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges» (Márk 5,34). Egy neves sztár így vélekedett egyszer: «Megtörténhet, hogy emberek ezrei közepette teljesen elárvultnak érzed magad.» Anne Frank ezt írta naplójába: «Az ember magányos lehet, még ha sokan szeretik is, ha egyvalaki számára nem õ a legkedvesebb.» Legyenek bár ezrek körülötted irántad való együttérzés nélkül, az Úr Jézus számára ezrek közt is te vagy az egyetlen és Neki legkedvesebb. Õ pedig szeretné szeretetének erejét megmutatni rajtad. Ahol Jézus a közép, ott erõ árad ki! A Márk 7,31-ben küldöttként és küldõként találkozunk az Úr Jézussal: «Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül» (Márk 7,31). A «Tízváros» (görögül Dekapolisz) túlnyomó többségükben pogányok lakta települések szövetsége volt a Jordántól keletre esõ területen, a Genezáreti-tótól keletre. «Pogányok Galileája» néven is emlegették ezt a területet (Máté 4,15). Jézus Krisztus itt hirdette az evangéliumot (Máté 4,25). Ma az Úr Jézus általunk van úton, hogy a nemzeteknek elvigye az evangéliumot. Ezt a megbízatást mennybemenetele elõtt ruházta rá tizenegy tanítványára: «Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig» (Máté 28,19–20). Ebben a világban vannak csodálatos és nagyon fontos feladatok: Bátor és vállalkozó szellemû emberek munkahelyeket teremtenek. Mások szociálisan tevékenyek. Léteznek politikusok, akik arra fordítják erejüket, hogy

jót tegyenek hazájuknak; emberek, akik küzdenek az igazságtalanság, az elnyomás, a korrupció és az emberi jogok megsértése ellen. Vannak, akik a kutatás és az orvostudomány területén mûködnek. Megint mások a mezõgazdaságban dolgoznak, amit sokan a világ legfontosabb foglalkozásának tartanak, mivel élelmiszerek nélkül senki sem képes élni. Minden évben Nobel-díjjal tüntetnek ki olyanokat, akik valamely területen kiemelkedõ teljesítményt nyújtottak. Habár mindezek a feladatok rendkívül fontosak, szükségesek, és így megvan az õket megilletõ helyük – annál is inkább, mivel egyúttal Isten kegyelmébõl fakadó adományok is –, mégis az a legnagyobb, ha valaki kész hozzájárulni Isten Szavának terjedéséhez. Boldog, aki ezért munkálkodik imádságban, adakozással, egyéb ténykedésével, miként Pál is mondja: «Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát» (Efezus 3,8). Mindenki a maga módján teheti ezt meg. Jonny Cash egyik dalában, amelyet az ideaSpektrum egyszer fordításban leközölt, ezt a szöveget énekelte: «Nem vagyok próféta / És nem vagyok pásztor / Nem vagyok keleti bölcs / Nem mondanám meg neked, mi jó, és mi rossz / Egyszerûen csak éneklem a dalaimat / De elvezethetlek egy városba, ahol keresztre feszítettek egy férfit / Elmondhatom neked, hogyan élt, és elmondhatom neked, miért halt meg / Segíthetek hirdetni ennek a hatalmas királyok Királyának a dicsõségét / Igen, azokkal a dalokkal, amelyeket énekelek.» Egy statisztika szerint mielõtt valaki megtérne, átlagosan mintegy tíz alkalommal hallja az evangéliumot. Talán az Ön bizonyságtétele a harmadik vagy a hetedik a sorban, de éppoly fontos a megváltáshoz vezetõ úton, mint az utolsó, amelynél az illetõ végül megtér. Ezzel kapcsolatban három kérdés merül fel: 1) Tudatában vagyunk rendkívüli megbízatásunknak? 2) Kellõen komolyan vesszük? 3) Mit vagyunk haj-

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

CÍMLAPON

Szeretnénk minél közelebb lenni a Bibliához, de fényévnyi távolságra vagyunk attól, amit megkövetel tõlünk.

landóak feladni érte? Ha Jézus Krisztus van középen, az embert szorongatja, hogy megvallja Õt. A Lukács 22,27-ben úgy találkozunk az Úr Jézussal, mint szolgáló, amikor ezt mondja: «Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.» Jézus Isten, mégis teremtményei szolgájává tette Magát. A legalacsonyabb helyet foglalta el, és halálba adta értünk az életét. Michael Kotsch ezt írta az Úr Jézusról: «A világ minden gazdagsága rendelkezésére állt, Õ pedig lemondott róla. Mindenfajta megvesztegetési kísérletnek szilárdan ellenállt. Hódolat és hízelgés által sem hagyta magát megtéveszteni. Mint a világegyetem Teremtõje alázatban teremtményei szolgálójaként élt. Jézus Maga nem alapított pártot vagy szervezetet, eszméi mégis

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

alapjául szolgálnak számtalan rendnek, egyetemnek, kutatóintézetnek és egyháznak. Határozottan tartózkodott attól, hogy erõszakot alkalmazzon, vagy valakire nyomást gyakoroljon, mégis emberek millióinak szívét hódította meg.» Joggal állíthatjuk: Ha az egész világ Mohamed utasításait és elvárásait követné, akkor világunkban a gyilkolás, az önkény, az elnyomás és a félelem lenne az úr. Ha az egész világ Jézus Krisztus utasításait és elvárásait követné, béke és szeretet uralná a világot. Mi a helyzet velünk? Szolgálunk egymásnak, vagy foggal-körömmel marjuk és faljuk egymást? Szeretnénk minél közelebb lenni a Bibliához, de fényévnyi távolságra vagyunk attól, amit megkövetel tõlünk. A szeretet még mindig a legnagyobb dolog (1Korinthus 13,13). Az irgalmasság felette

áll minden áldozatnak (Máté 9,13; 12,7). Elsõdleges feladatunk pedig a kölcsönös segítségnyújtás: «szeretetben szolgáljatok egymásnak» (Galata 5,13). Pál ezt írta a rómaiaknak: «szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra» (Róma 6,19). Ahol Jézus a közép, ott az ember készen áll a szolgálatra. A Máté 18,20-ban mint jelenvalóval találkozunk az Úr Jézussal: «Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.» Felmerül a kérdés: vajon az Úr ne lenne jelen, amikor egyedül vagyunk? De, természetesen igen, mert a gyülekezet pünkösdkor történt megszületése óta az Úr Jézus a Szentlélek jelenléte által a hívõk szívében él (1Korinthus 3,16; 2Korinthus 13,5; Kolossé 1,27). Jézusnak a Máté 18-ban elhangzó kijelentése esetében egy vétekbe esett

férfitestvér megfeddésérõl van szó. Õt elõször egyedül, négyszemközt kell kérdõre vonni. Ha nem hallgat az illetõre, egy vagy két másik testvért is be kell vonni. Ez megfelel az 5 Mózes 19,15 alapelvének: «Nem lehet elég egy tanú senkinek a bûne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy.» Ha azután a vétkes testvér tanúk elõtt sem szívleli meg az intést, az egész gyülekezetnek el kell mondani. Ez esetben a közösség az Úr teljes tekintélyével bír. Mivel Õ közöttük van, ezért az eljárásuk jogszerû. Ahol Jézus a közép, ott biblikusan cselekszenek. A Lukács 24,36-ban mint békét hozóval találkozunk az Úr Jézussal: «Miközben ezekrõl beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte õket: ‚Békesség nektek!’» Jézus elhozta számunkra a békességet, ezért kötelesek vagyunk törekedni rá: «Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívbõl hívják segítségül az Urat» (2Timóteus 2,22). Amikor az ember vadászik, erõsen összpontosít egy meghatározott célra, belsõleg és külsõleg teljesen arra áll rá, nem engedi elterelni a figyelmét, akadályokat küzd le, és addig kergeti, míg el nem éri. Hasonló igét találunk a zsidókhoz írt levélben: «Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétõl, hogy a keserûségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertõzzön» (Zsidók 12,14–15). Többnyire csak a megszentelõdésre helyezzük a hangsúlyt, elhanyagolva a békességet. Holott ez kerül elsõként említésre. A mindenki iránt való békesség nélkül nincs megszentelõdés, ha viszont a megszentelõdés útján járok, akkor békességre törekszem. Mindkét dolog kölcsönösen függ egymástól, mint a szimbiózis esetén.

Jézus a Szent, és Õ hozott nekünk békességet. Senkise beszéljen megszentelõdésrõl, ha nem tesz meg mindent a békességért. E két dolog elhanyagolásának keserû következménye, hogy nem ismerik fel Jézust, mivel nem Õ áll középen. Békesség és megszentelõdés nélkül senki sem fogja meglátni az Urat. Ez nem vonatkozhat a hívõ keresztyének örökkévaló létére, hiszen arról ezt mondja az 1 János 3,2–3: «Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk õt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan õ is tiszta.» Éppen azért tisztítjuk meg magunkat, mert látni fogjuk Õt. De akkor mire gondol a Zsidókhoz írt levél idézett szakasza? Elõször is, a meg nem váltottak vonatkozásában: Jézus Krisztus a mi békességünk, Õ a mi megszentelõdésünk (Efézus 3,16; 1Korinthus 1,30). Akinek Õ nem lakik a szívében, annak nincs békessége, és nincs megszentelõdve; megváltatlan, és így nem látja meg Istent. Másodszor, a megváltottak vonatkozásában: ott, ahol mint Gyülekezet nem törekszünk békességre és megszentelõdésre, nem lesz láthatóvá, ill. felismerhetõvé közöttünk Jézus. Hogyan is ismerhetnék fel, ill. láthatnák Õt, ha a keresztyének csak viszálykodnak? Ahol Jézus a közép, ott béke uralkodik. Ahol pedig nem a békességre törekszenek, Õ nincs középen. A János 19,18-ban úgy találkozunk az Úr Jézussal, mint a másokkal együtt keresztre feszítettel: «Ott megfeszítették õt, és vele másik kettõt, jobbról és balról, középen pedig Jézust.» Ebbõl a versbõl kiindulva szeretném a figyelmünket ráirányítani, hogy Jézussal együtt mi is keresztre vagyunk feszítve. Több csodálatos igehely is alátámasztja ezt a tényt. Hadd emeljek ki egyetlen egyet: «Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bûn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk

a bûnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bûntõl. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk» (Róma 6,6–8). Micsoda távlattal szolgál ez a szakasz az üdvösségre nézve! Pontosan hét dolog van itt kilátásba helyezve: 1) tudjuk (bizonyosság), hogy 2) az óemberünk vele együtt keresztre van feszítve, 3) már nem állunk a bûn hatalma alatt, 4) nem kell többé a bûnt szolgálnunk, 5) fel vagyunk mentve a bûn alól, 6) Krisztussal együtt meghaltunk, 7) Vele együtt élünk majd. Ez a mi Jézus által véghezvitt helyzetünk, amelyben Isten lát minket. De miért vagyunk testben még mindig olyan gyengék? Hiányzik a hitbeli tartás. «Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint» (Galata 5,24–25). Ahol Jézus a közép, ott tetszeni akarunk Neki. A Jelenések 7,17-ben pedig úgy találkozunk az Úr Jézussal, mint a menny közepével: «… mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti õket, elvezeti õket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükrõl minden könnyet.» Jézus Krisztus a menny örök érvényû közepe. Õ Isten trónusának középpontja, egylényegû az Atyával. Az Atyával együtt Õ lesz a közép az új földön, és az emberek között fog lakni (Jelenések 7,14–17; 21,3; 22,1–3). Õ az üdvtörténet középpontja, leendõ hazánk közepe, éppen ezért Neki kell az életünket is meghatároznia. E tekintetben C. H. Spurgeon egyik gondolatával szeretnék zárni: «Az aranyból készült utcák meg az angyalok hárfadallamai csekély hatást gyakorolnak majd ránk, és kevéssé örvendeztetnek meg minket a trón közepén ülõ Királyhoz képest. Õ lesz az, aki magára vonja tekintetünket és gondolatainkat, aki lángra lobbantja szeretetünket, és minden megszentelt érzületünket a szüntelen imádat tetõfokára gerjeszti fel. Látni fogjuk Jézust!» NORBERT LIETH

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

INNEN-ONNAN

«Köszönöm, Izrael» gy Isztambulban élõ szír menekült, Aboud Dandachi magyarul «Köszönöm, Izrael» néven készített egy weboldalt (thankyouamisrael.com) azzal a szándékkal, hogy méltassa azt a segítséget, amelyet izraeli és zsidó szervezetek és emberek nyújtottak a szíreknek. Dandachi egy olyan idõszakban mond köszönetet Izraelnek, amikor «Európa és az arab világ számos országa» elfordult «a szíriai konfliktus elõl menekülõktõl». Honlapjának «Rólunk» (About) linkje alatt ezt írja: «Köszönet Izrael népének és világszerte a zsidó népnek azért, hogy barátságosan

és irgalmasan viszonyultok a szírekhez, legyen szó haderõtök orvosi csapatairól, a Görögországban és a Balkánon mûködõ segélyszervezeteitek munkatársairól vagy

észak-amerikai közösségeitekrõl, amelyek pénzt gyûjtenek a szíriai menekültek megsegítésére és támogatására. Isten áldjon és õrizzen meg benneteket.» mnr

Hillary Clinton és az ufók z USA elnöki posztjára pályázó Hillary Clinton megígérte Jimmy Kimmel talkshow-s mûsorvezetõnek, hogy amennyiben megválasztják elnöknek, igyekszik minél többet kideríteni az amerikai kormány részvételérõl az ufókutatásban. Mindent nyilvánosságra hozna, amit csak lehet. Egy másik riporternek elõzõleg már elmesélte: „lehetséges, hogy már meglátogattak minket» földönkívüliek. mnr

Mennyibe került Pál levele a rómaiakhoz? ike Wittmer a blogján felhívja a figyelmet az elhunyt Verlyn Verbrugge Paul&Money címû angol nyelvû könyvére. A szerzõ ebben azt járja körül, tulajdonképpen mennyi pénzre lett volna Pálnak szüksége, hogy megírja leveleit. Egy olyan korban, amikor nem létezett számítógép, és a papírnak sem voltak bõségében, ez igencsak fényûzõ vállalkozás volt.

10 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

Wittmer úgy véli, hogy annak idején két-három napba telhetett, míg elkészült a Rómaiakhoz írt levél egy leirata. Pál ehhez nem ragadhatott egyszerûen golyóstollat, hanem alkalmazott egy Terciusz nevû írnokot (Róma 16,22). Terciusz vagy önként jelentkezhetett, vagy egy pártfogó, talán a tehetõs Erásztosz (Róma 16,23) fi zethette õt. Szakértõk szerint mai pénznemre át-

számítva ez legalább 2.275 USA-dollárba (2.041 EUR vagy 2.255 CHF) került volna Pál apostolnak. «Más bibliai könyvek, mint Lukács evangéliuma és az Apostolok cselekedetei kétszer ilyen hosszúak, és a ráfordítás legalább 7.000 USD lett volna; figyelmen kívül hagyva Lukács utánjárásának költségeit.» Ez átszámítva 6.281 EUR-nak vagy 6.941 CHF-nek felel meg. mnr

A cannabis legalizálásának veszélyei il ágszerte sokan követelik a cannabis (marihuána) nevû drog legalizálását. Az érv gyakran úgy szól, hogy az alkohol is kábítószer, ráadásul még inkább halált okoz, mégis engedélyezett. Tudósok most a cannabis legalizálása ellen emelnek szót. Joachim Müller-Jung ezt írja a faz. net portálon: «A kábítószer okozta halálesetek szaporodása vészjósló jel. Amerika északkeleti részén, New Englandben megtiltották a cannabis legalizálását.» Robin Murray brit pszichiáter egyértelmûvé teszi, hogy összefüggés áll fenn a cannabis-fogyasztás és a veszélyes pszichózisok között. «Angliában ma évente a cannabis több mint tizenháromezer kezelést igénylõ áldozatát utalják be kórházakba – 50 százalékkal többet, mint tíz évvel ezelõtt» – írja Müller-Jung. Még ha «divat» is legalizálni, az alkohol mégiscsak alkohol marad, a cannabis-származékokban «viszont jóval több mint nyolcvan különbözõ alkotóelem» található, «amelyek hatásáról és (pl. gyógyszerekkel kapcsolatos) kölcsönhatásáról» vajmi keveset tudunk. mnr

Szülõi törvény Kínában ájus 1-je óta Kínában törvény rögzíti, hogy a felnõtt gyermekek kötelesek gyakran meglátogatni szüleiket, vagy üdvözletüket küldeni nekik – tudósított róla a Spiegel Online még ez év áprilisában. Ez azt jelenti, hogy az ottani szülõknek most megvan a joguk, hogy bepanaszolják gyermekeiket, ha úgy érzik, elhanyagolják õket. mnr

Miként fogja megváltoztatni a digitális forradalom a munka világát z n24.de internetes portálon Martin Biealecki a munka világának automatizálásáról ír. A mai «digitális forradalmat» a 18. század második felével hasonlítja össze, amikor az ipari forradalom beharangozta «a lónak a közlekedésbõl, a mezõgazdaságból és a hadseregbõl történõ» fokozatos kiszorulását. Megítélése szerint számos ágazatban és szakmában «nagy valószínûséggel néhány éven belül teret nyer az automatizálás – gépek, robotok vagy szoftverek

formájában, részben vagy egészben». A szerzõ rámutat: «Egy a washingtoni Pew Intézet által csaknem 1 900 tudós között végzett közvélemény-kutatása igazolja: a futószalagok mellett és a gyárcsarnokokban a robotok régóta a mindennapok részei. Most irány az iroda – vélekedik a megkérdezett kutatók fele.» Végsõ soron ez érvényes: «Mindazt, amit egy gép jobban tud az embernél, a jövõben vélhetõleg a gép fogja elvégezni.» mnr

Hogyan alakította az iszlám Európát theatlantic.com portálon Robert D. Kaplan amellett érvel, hogy az iszlám mértékadó szerepet játszott az általunk ismert mai Európa kialakításában. Az iszlámnak a Közel-Keleten való megjelenése elõtt a Földközi-tengert körülvevõ nemzeteket tekintették Európa részeinek. Így például Hippói Szent Ágostont (a mai Algériában) a történetírás nem afrikai, hanem nyugati egyházatyaként

tartja számon. Amikor viszont az iszlám egyre inkább elõrenyomult nyugati irányban, Európa fokozatosan északra tolódott el. Északnyugat-Európa országai, talán az iszlám fenyegetettségre adott válaszként is, kifejezetten keresztyén identitásúak lettek. A Földközi-tenger pedig a nyugati keresztyén és a keleti iszlám világ közötti természetes határrá vált. mnr

Nagyvonalúság és adományok gy a thegospelcoalition.org weboldalon közzétett interjúban Tim Keller amerikai lelkipásztor a nagyvonalúsággal és az adakozókészséggel kapcsolatos gondolatait fogalmazza meg. Megfigyeléseinek egyike valószínûleg Európára is ráillik: «A 40 évvel ezelõtti amerikaiakat vélhetõen lesújtaná, ha látnák, a keresztyének mit tekintenek ma létfon-

tosságú javaknak.» Õ maga nem tudja, gyülekezetében mennyit adakoznak az egyes tagok. Azt sem akarja, hogy mások a gyülekezeti szolgálatban állók közül tudják ezt – kivéve azokat, akik a könyvelést végzik. Úgy gondolja, így nem esik az ember abba a kísértésbe, hogy meghajoljon a legtöbbet adakozók elõtt. mnr

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

CÍMLAPON

HITÜNK HÕSEI

C.S. Lewis – a keresztyén gondolkodó, író és tudós

z, amitõl mindig is tartottam, végül is bekövetkezett. 1929 nyári szemeszterének idején elfogadtam, elismertem, hogy Isten az Isten, letérdeltem és imádkozni kezdtem. Talán ezen az éjszakán én voltam a legelvetettebb és legellenállóbb megtérõ egész Angliában». Ki is volt ez az ember, aki megtérését elõször is ilyen teljes odaadásban élte át, mint valamilyen sötétbe ugrást, dacolva minden lehetséges irányzattal, ami a menekülés olcsó vagy tetszetõs esélyét kínálta fel? Clive Staples Lewis 1898. november 29.-én született az észak-írországi Belfastban és 1963. november 22.-én hunyt el az angliai Oxfordban. E két dátum között bontakozott ki az a hatalmas és lenyûgözõ életmû, ami alkotóját mind mûvei számával, mind keresztyén mondanivalójával, éleselméjûségével, egyúttal fantasztikus mesélõképességével és szinte kozmikus képzelõerejével toronymagasan emeli ki a múlt századi alkotók közül. Írói és irodalomtudományi munkássága mellett páratlan mûvelõje volt a keresztyén apologetikának, hitigazságok védelmezésének. A keresztyén jelképeket fantáziadúsan felvonultató gyermekkönyv sorozata Narnia-országról, továbbá a Perelandra-trilógia, illetve az elõbbi megfi lmesítése emeli ma, halála után jó 40 évvel a világhírnév csúcsaira. Köny veinek száma meghaladja az ötvenet, levelezése hihetetlenül kiterjedt, 10 kötetben adták ki. Könyveit világszerte 30-nál több nyelvre fordították le, csak a Nar-

12 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

nia-sorozat 1950-1956 között 85 millió példányban jelent meg. A Biblia után kétségtelenül õ a legolvasottabb keresztyén szerzõ. Olyan központi bibliai-teológiai kérdésekkel foglalkozott, mint a teremtés, a halál és a feltámadás, a szenvedés, a fájdalom és a szeretet. «Meglepett az öröm» címû önéletrajzi könyvében leírja szellemi útját az ateizmustól a keresztyénségig. Abban az Írországban született, amit a vallás és a politika is erõsen megosztott. Nagyapja anglikán lelkész volt, mégis testvérével együtt kevésbé vallásos családban nõtt fel. A családot az értelem és a tudás hideg ragyogása járta át, az érzelmek távol maradtak tõlük. Mint annyi kiváló szellemre, õreá is édesanyja hatott. Kiváltképpen az, hogy édesanyját 1908-ban veszítette el, mégpedig sok szenvedést okozó rákban. Óriási csalódást okozott neki, hogy anyja gyógyulásáért mondott kitartó könyörgései nem találtak meghallgatásra. Imaéletét megpróbálta tökéletesíteni, s minduntalan ezzel a kérdéssel ostorozta magát: «Hátha nem is gondoltad alaposan át a dolgot, s nem szóltál igazán?». Ez a vallásos gyakorlat egyre inkább elviselhetetlenebbé vált számára. Egyre több kétely merült fel benne, s egyszer csak felhagyott a keresztyénséggel. Viszont az öröm utáni szomjúság, amit gyermekkorában, anyja közelében élt át, továbbra is megmaradt benne. Közben az északi népek mitológiái felé fordul, ezek valami õsi vallásos tartalmat hordoztak szemében. Szigorú középis-

kolák után Oxfordban fi lozófiát tanul, rövid ideig katona az elsõ világháborúban, majd újra visszatér az õsi egyetemi városba, ahol angol és ókori nyelvészetet és fi lozófiát tanul. Lewisre igen nagy hatással volt a skót református író és lelkész, George MacDonald (1824-1905), akit szívesen nevezett példaképének és mesterének. Fantasztikus meséi, gyermekkönyvei, költeményei, lebilincselõ prédikációi, amelyek a kálvini tanokat jeleníttették meg életesen, mély hatással voltak szellemi fejlõdésére. Ugyanígy G. K. Chesterton elbeszélései, melyek szintén a keresztyénséghez fordították vissza. Hosszú idõn át jó barátságban volt J. R. R. Tolkien íróval. Õ volt az, aki hozzásegítette Lewist a keresztyén hitre téréshez, hiszen korábban agnosztikusnak vallotta magát. Egyre intenzívebben kezdett el gondolkodni Istenrõl, majd a keresztyénség alapigazságairól. Késõbb ezt írta: «Isten mégiscsak megkönyörült rajtam, kegyelmes volt hozzám». Ellenállásával szemben is jött, közeledett hozzá Isten. Átadta magát egyre inkább ezeknek a találkozásoknak, s ez visszaadta neki a rég elfelejtett, de mindig is szomjúhozott, vágyott örömöt. Azt az örömet, ami nem önmagából fakad, hanem kívülrõl árad rá. 1931 karácsonyán otthoninak számító írországi anglikán templomában ifjúkora óta elõször ismét él az Úr szent jegyeivel, az úrvacsorával is. Megtérését nem érzelmek befolyásolták, hanem elsõ renden az értelem tért meg benne, a fi lozófiai

szintû gondolkodás borult le Jézus Krisztus elõtt. Barátságuk késõbb elhidegült, mivel Tolk iennek több Lewis-könyv nem nyerte meg a tetszését, de az is csalódást okozott neki, hogy az egyre nagyobb hírnévnek örvendõ ír nem katolikussá, hanem anglikánná lett. Az újra visszakapott hit pedig robbanásszerûen hozta felszínre személyiségének hatalmas szellemi energiatartalékait. 1933-ban Bunyan: Zarándok útjának hatására megírja megtérésének jelképes történetét. Nagyon izgalmas könyv, de csak azok tudják igazán élvezni, akik bizonyos háttér ismeretetekkel rendelkeznek, s így felismerik és azonosítani tudják a jelképi ruhába öltöztetett szellemi irányzatokat, amelyekkel elszánt és gyõztes vitákat vívott Lewis. Az elsõ igazi ismertséget és elismerést teológiai témák hozták számára, a teodícea-kérdéssel foglalkozó könyve a fájdalomról (The Problem of Pain), aztán a «Szolgálati utasítások egy alördögnek» (Screwtape Letters). Ezek a köny vek lelkiismeret vizsgálatra késztetik az olvasót. 1937-ben kapja az elsõ irodalmi díjat, amivel «A szeretet allegóriái» címû munkáját jutalmazták. A második világháború kezdetekor, 1941 május 2.-november 28. között a The Guardianben 31 levele jelent meg, amit aztán a BBC minden szerda este 7:45-8 óra között sugárzott, s milliók hallgatták. Témája az erkölcsileg helyes és rossz kérdésköre volt. 1942 elején újabb rádiósorozat következik, ekkor azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy «Mit hisznek a keresztyének?». A háború kellõs közepén megszólaló BBC-adásokban az emberi személy titkát kutatja, s elindul «Pardon, keresztyén vagyok» címû könyvének felolvasása. Több könyvében foglalkozik a csodák védelmezésével, értelmezésével. Sok és elmélyült teológiai írása avatta õt a keresztyén hit modern apologétájává, amiért 1946ban a skóciai St. Andrew Egyetem tiszteletbeli teológiai doktorátust ad

C. S. Lewis sírja

neki. Közben regényeket is ír, trilógiát, melyek a keresztyén sci-fi tárgykörébe tartoznak. Trilógiájában a hallgatag csillagokon túli világról, a Vénusz-utazásról, a gonosz hatalomról elmélkedik. A legnagyobb sikert mégis a Narnia-krónikák, történetek hozzák számára (Narnia csodája, Narnia királya, A narniai lovag, A narniai Kaspián herceg, Utazás a hajnalfényben, Az ezüstfotel, Az utolsó harc). Ezekben a gyermekek egy másfajta világgal találkoznak, mint amiben élnek: itt az állatok beszélnek, mitológiai figurák segítik a jót, illetve jelenítik meg a rosszat. A döntõ figura a hétkötetes mesefolyamban Aslan, a beszélõ oroszlán. Õ Krisztus sorsát hordozza rejtjelezett formában. A csodák lehetõségével, valószínûségével, felfoghatatlanságával foglalkozik külön könyvében, a zsoltárok alapján elindult gondolataiban Istennel beszélget. «A világ utolsó éjszakája» már apokaliptikus jeleket hordoz. Imaéletérõl is ír, gyönyörû imákat fogalmaz. 1950-ben kezdõdik el leválváltása Joy Davidmannel. Elõször akkor találkozik vele, amikor a kanadai Quebec Egyetemén átveszi az irodalmi tiszteletbeli doktorátust. 56 évesen megkapja a cambridgei egyetemen a középkori és a reneszánsz iro-

dalomtörténeti katedrát. Joyt õ vezeti el mûveivel és személyes beszélgetéseivel a keresztyén hithez. Joy rákos lesz, 1955 decemberben a betegágyon fekvõ Joysszal házasságot köt. Ez olyan hatalmas erõvel mozdította meg Lewis feleségében az életerõket, hogy 3 évig túlélte az orvosi-halálos prognózisokat. Közben Lewis megkapja a manchesteri egyetemtõl az irodalmi tb. doktorátust. Görögországba és Itáliába utaznak, majd röviddel hazatérésük után meghal 45 éves felesége. Ez annyira megrázza, hogy nem tud igazán talpra állni a veszteségtõl. Három év múlva, 1963. november 22.-én éri utol a halál, 65 éves korában, azon a napon, amikor Kennedy elnököt meggyilkolták. Több, mint 40 év múlt el Lewis halála óta. Ma is milliószámra olvassák könyveit világszerte. Rendkívüli képessége volt arra, hogy a keresztyén hitigazságokat egyszerû nyelven, találó példákkal tegye közérthetõvé. Sokak számára, akár a tudomány területén is lehetõvé tette a keresztyénség megértését és elfogadását. Több területen is rendkívülit alkotott. Irodalomtudósként világhírnek örvend, mint aki a középkori allegorikus szerelmi költészetet tárta fel, Milton Elveszett paradicsomát elemezte, felkutatta hatalmas kötetben a középkor és a reneszánsz világképét, és költészetét. Vallási könyvek szerzõjeként milliók számára hozta közel a hitigazságokat és a teológiai kérdéseket, legfõképpen az élõ Istent. Sok neves személy tért meg meggyõzõ bizonyságtétele nyomán: írók, tudósok, értelmiségiek, de sok kevésbé mûvelt ember is. Magukénak érzik gondolatait a református, evangélikus, szabadegyházi teológusok, prédikátorok, katolikus püspökök és kardinálisok is. Most pedig világszerte milliókat szólít meg a nagy szenzációként várt és üdvözölt Narnia-fi lmmel. *Sokak vitatják munkásságát. Egyes keresztény irányzatok nem tudják elfogadni C.W.Lewis szellemvilágból ábrázolt jó és rossz figuráit. De elvitathatatlan, hogy számosan megtértek regényei nyomán az Úr Jézushoz! DR. BÉKEFY LAJOS

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

NÉZÕPONTBAN

A MAMMONTÓL A MANNÁIG – BIBLIAI ÉS REFORMÁTORI GAZDASÁGTAN ÉS GAZDASÁGETIKA A modern világ egyik legnagyobb kérdése továbbra is a Mammon, a pénz, ennek látszólagos világuralma. Hogyan viszonyulunk protestáns keresztyénként a pénzhez, a gazdasághoz, mindahhoz, amit megmar a rozsda, s elemészt a moly? Sorozatunkban rácsodálkozhatunk arra, mennyire idõszerûek, eligazítóak, hitben felszabadító, függetlenítõ hatásúak a bibliai gazdaságtan több ezer éves igazságai és útmutatásai. De választ keresünk és találunk majd arra is, mit tanítottak reformátoraink és magyar eleink, s 20-21. századi protestáns utódaik a gazdaság, a gazdagság, a pénz, a korrupció jelenségeirõl és hitbeli viszonyulásukról ezekhez, hogyan alkották meg az elég és a hála gazdaságetikáját. Szellemi utunkon a Bibliától Genfen át egészen Accráig jutunk, Kálvintól Ravaszig és 2017-ig, a reformáció 500. évfordulójáig.

A protestáns országok többszázados gazdasági fölénye és a hála-etika összefüggése gy évszázaddal ezelõtt az azóta világszerte ismertté vált Max Weber megírta korszakos könyvét a protestáns etika és a kapitalizmus szellem összefüggéseirõl. Nem azt állította, hogy a protestantizmus volt a kapitalizmus melegágya, hanem azt, hogy a 16. századi hitújítás hozta magával azt a magatartást, mentalitást, így a puritanizmust, a takarékosságot, az evilági aszkézist, a tékozlás mentes gyarapodást, a munka szinte istentiszteletté formálásnak szemléletét, ami a lassú, többgenerációs anyagi felhalmozást idézte elõ. A protestáns életmód alapmotívuma a hála volt. Az, hogy Istennek Jézus Krisztusban adott váltságmûve, s ennek hittel való elfogadása révén megszabadultunk hiába-

14 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

való életünktõl, s mindent ajándéknak tudunk tekinteni. Az ajándékért pedig hálásak vagyunk, és egész életünket az Úr szolgálatába állítjuk. Ez az alapvetõ és sajátosan protestáns szemlélet pedig áthatotta az egész életet, így a gazdálkodást és a gazdaságot is. A hála, a mindenért hála etikus alapállását és fantasztikus gazdasági felhajtó erejét további történelmi adalékokkal és érvekkel támasztotta alá a másik

nagynevû heidelbergi történész, teológus, a protestáns Ernst Troeltsch, aki szintén korszakos mûvet írt az 1910-es évek derekén A keresztyén egyházak társadalmi tanításai címmel. Weber és Troeltsch történészi kutatásait aztán napjaink brit gazdaságtörténésze és gazdaságstatisztikusa, az egykor híres holland református egyetem, Groningen kutatójaként negyven évi kutatással támasztotta alá.

A Maddison-statisztika bizonyító ereje, a hálaetika ereje

Angus Maddison gazdaságstatisztikai kutatásai és az itt közölt ábra azt az összevetést mutatja, amit õ 1500-tól napjainkig precízen feldolgozott. A kék szín a római katolikus országokat jelöli, azokat, ahol a lakosság többsége katolikus volt (Itália, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Belgium, Ausztria, Írország), a barna szín a protestáns többségû országokat mutatja (Dánia, Svédország, Nor vég ia, Fin nország, Anglia, Németország, Hollandia, Svájc). A reformáció kora és 1850 között, Maddison elsõ ábrájának értelmezéséhez hozzátartozik még az az adat, hogy a jelzett idõszak végén (1850) a három vezetõ protestáns országban a katolikusok százalékaránya az összlakossághoz képest 1%, a négy vezetõ katolikus országban pedig hasonló a protestánsok aránya a katolikus

többséghez viszonyítva. Maddison mértékeg ysége az eg y fõre esõ nemzeti jövedelem, a GDP volt, aminek pozitív irányú változásával és folyamatos növekedésével bizonyította a protestáns hálaetika, etikus gazdaságszemlélet és gazdálkodás fantasztikus értékképzõ, anyagiakban, materiális javakban is mérhetõ, kimutatható „fölényét”. És azt, hogy a lelki, spirituá lis töltés, va la mint a z anyagi gyarapodás között szoros összefüggés áll fönn, megcáfolva, de legalább is kérdésessé téve ezzel minden más gazdaságtörténeti koncepció kizárólagosságát. A M add ison á brá k b ól napná l világosabban kiderül, hogy a gazdasági életnek nem csak a nyers érdek, az önzõ nyereségvágy, a kíméletlen vad-kapitalista harácsolás ösztön lehet felhajtó ereje, hanem a hit és annak hálában

meg mut at kozó mu n k á lkodá sa. A z ábrán, amit itt közlünk, jól látható, hogy kb. az 1600-as évek közepére, illetve 1700-ra értek be Európában, a protestáns országokban a hálaetika erõteljes gazdasági gyümölcsei, a prosperitás mutatói. A k korra a protestá ns országok átlag GDP-je 1200 dollár/év, a katolikus országoké 950 dollár/ év. A 250 dolláros átlagkülönbség rohamosan növekszik. 1820-ban már 400 dollár a különbség a protestánsok javára, 1850-ben 480 dollár. 1940-ben a különbség már 2200 dollár a protestánsok javára. Maddison gazdaságszociológiai, gazdaságpszichológiai és gazdaságetikai kutatásai egyértelmûen mutatják: a hitnek és a keresztyén életmódnak, az elégnek, a megelégedésnek és hálának kulcsszerepe volt Európa gazdasági fellendülésében. A legnagyobb lendületû GDP növekedés a századok alatt a többségében sokáig protestáns Svájcban volt, az 1600-as évekhez képest 330 %, míg e vizsgált idõszakban a leginkább prosperáló katolikus ország ba n, Itá liá ba n mindössze 160 %. 1850-1940 között a protestáns országok átlagos növekedése 223%-os volt, a római katolikus országoké 137%. Maddison kutatásai beigazolták, hogy a protestantizmus olyan gazdaságszemlélettel és gazdálkodási magatartással, etikával ajándékozta meg a világot, ami a tisztességes, a korrupció és uzsoramentes gyarapodás, az ésszerûség, a felelõsség, s az igazságosság elvei mentén nem csak gazdaságot, hanem világtörténelmet formáló erõvé is vált. Mindennek hátterében sokkal több minden van, mint biográfia, szociokulturális fejlõdés, gazdasági geográfia. Úgy mondhatjuk: a protestáns hitbeli szocializáció csodájával állunk szemben. Hogy ez miként bontakozott ki bibliai és reformátori-teológiai alapon, azzal a következõ részekben foglalkozunk… DR. BÉKEFY LAJOS

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

NÉZÕPONTBAN

Istenképûségünk «Ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására.» 1Mózes 1,26-27a

sten a z embert saját társának teremtette. Ez azt jelenti, hogy képes az ember Istenre hallgatni, Õt megérteni, sõt Istent tekintélyként el is fogadni. Aki ilyen partneri viszonyban áll Istennel, a Biblia alapüzenete alapján igazából erre csak az «az ember» képes. Aki ezt az ember és Isten partneri viszonyt megszakítja, valamilyen módon már nem teljes ember, hanem a bûn által sérült ember, akire halál vár. Amikor Isten újjáteremt valakit, elõször is a kapcsolatot állítja helyre Önmagával. Az ember életét az újjáteremtés által teszi egészségessé és teljessé. Ha az ember megvonja a bizalmát az egy igaz Istentõl, akkor valahol máshol kell azt elhelyeznie. Amelyik ember számára többé Isten nem létezik, vagy közömbös, az az ember kénytelen isten-pótlékot keresni, mert teremtettségénél fogva benne van a lelkében - ahogy azt szent Ágoston mondta - az «Isten alakú vákuum». Az ember élete csak akkor teljesedik ki, ha Isten társává válik. Egyébként pogánnyá lesz, vagyis életének alaprendeltetése vonatkozásában bolyong és tévelyeg. A pogányság alapszava a héber nyelvben épp ez a céltalan téblábolás, bóklászás, tévelygés végül mindenestõl való céltévesztés. Ma sok ember feltételezi, hogy az Isten felõl való tájékozódás unalmas és érdektelen. Az egyház évszázadokon keresztül elzárkózott az elõl, hogy az emberek Isten felõl szabadon gondolkozzanak és kérdezzenek. Mára a sok száz esztendõs egyházi hagyomány, bármennyire értékes legyen is, sok

16 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

mai embernek érthetetlennek, sõt korszerûtlennek tûnik. Az «Isten probléma» is besorolódott az egyházi hagyományok idõ-koptatta sorába. Amikor azután valaki elszánja magát arra, hogy utánanézzen a dolgoknak, kiderül hogy az Istennel való párbeszéd egyáltalán nem érdektelen, hanem nagyon is izgalmas és aktuális. Isten ma ugyanúgy beleszól az életünk dolgaiba, mint régen. Igazol vagy helytelenít. Sõt megszólal váratlanul is. Megszólal a Bibliában, de a lelkiismeretünk szaván keresztül is. Ilyenkor megmagyarázhatatlan félelem támad bennünk. Máskor valahol mélyen létünk centrumában vágy támad: hazugságmentességre, jóságra, szeméremre, az élet gazdagságára, igazi értékeire. Undor keletkezik minden manipuláció, hazugság, csalás, önbecsapás, kicsinyesség, hízelgés, erkölcsi tisztátalanság irányába. Megsejtjük, hogy van valami nemes küldetésünk azzal, hogy embernek születtünk. Felcsigázódunk: érteni és vállalni kívánjuk sorsunkat, bármibe kerüljön is az. Jézus tanításának és személyének friss levegõjével megtelik a tüdõnk és a szívünk. A világnak áporodott volta ilyenkor sejlik fel bennünk. Jézus közösségben állt az Örökkévaló Istennel, mint Atyjával. Jézus tanítása és példája minden korban vonzó volt. Õ «az Emberfia», hiszen így nevezte magát (Lukács 18,31, Máté 24,39, stb.) ami azt jelenti, hogy emberminta. Embereket is látunk másként, igazabb módon élni, mint az átlag. Érzékeljük, hogy van valami titkuk. Aztán ráébredünk, hogy Isten miatt

ilyenek. Értik õt, elhiszik, hogy amit tanít, az igaz. Az Istennel való párbeszéd beléjük íródott kitörölhetetlenül. nül. És személyes hívást kapunk arra, hogy ogyy mi is kövessük a példájukat. Az Istennel való párbeszéd magágába foglalja az embernek az Istenhez hez intézett szavát, sõt életének Istenhez hez való viszonyulását is. Az ember is elmondhatja a magáét, imádkozik, ik, ten nemcsak az Isten szólalhat meg. Isten H hallgatni, sõt meghallgatni is tud. Ha valaki, akkor Isten érti, sõt megérti az 6). embert (Zsidókhoz írott levél 4,14-16). ette Az Istennel való párbeszéd története ten n végighúzódik az egész Biblián. Isten osmegszólal szolgái, a próféták és apostolok szaván keresztül. Az emberr is megszólal. A történeti könyvek és a zsoltárok könyve telve van emberek imádságaival. Ez a párbeszéd az idõk végezetéig folytatódik. Részese lehet bárki. De soha nem jön létre csak úgy véletlenül. Az isten-képûség ajándék: felfoghatjuk Isten tervét a saját életünkkel kapcsolatosan. Beleállhatunk ebbe a tervbe. Sorsunk így válik igazán széppé, emberivé, békességessé, teljessé. A párbeszéd lehetõség. A párbeszéd «mindennapi kenyere» a reggeli, esti elmélkedés és imádság. Az imádságra nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk. Mégpedig azért hogy megtisztuljunk, világosságban járjunk, vagyis értsük a bennünket körülvevõ dolgokat. Elfogadjuk ami fentrõl, a világosság Atyjától származik, és elvessük a sötét erõk csábítását, bármilyen köntösben kínálják fel életés közösségellenes portékáikat. HEGYI ANDRÁS lelkész, teológiai tanár

ÉLE T

Velünk az Isten Miért nem kell félnünk még a legsötétebb óórákban á sem.

gy idõsebb asszony Madridba érkezik, hogy meglátogassa beteg fivérét. Ott-tartózkodása alatt feltétlenül szeretne meglátogatni egy gyülekezetet. Hitetlen környezete emiatt csóválja a fejét, senki sem akar neki segíteni. Azt mondják neki, hogy a milliós Madridban sosem fog evangéliumi gyülekezetet találni. Ezért Istenhez imádkozik, hogy az elkövetkezõ vasárnapra hadd találhatna egy közösséget. Amikor elérkezik a nap, egyszerûen felszáll egy buszra. A következõ megállónál egy fiatal nõ ül le mellé; õk ketten beszédbe elegyednek, és kiderül, hogy a fiatal nõ keresztyén, és éppen úton van az istentiszteletre. A fiatal hívõ nõ aztán a gyülekezetben bizonyságot tesz a dologról: «Kicsoda, ha nem Isten, tehetett volna ilyen csodát, hisz ez az asszony teljesen vak.»

Léteznek angyalok? a ng ngyalok Körülvesznek b ü k ? IIgen!! A zsoltáros így szól: bennünket? «Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kõben» (Zsoltárok 91,11–12). Az angyalok Isten mennyei követei, teremtett szellemlények, akik Istent szolgálják, és az Õ akaratát viszik végbe. Az Úr Jézus ezt mondja a Benne hívõkrõl, legyenek bár mégoly kicsik: «Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát» (Máté 18,10). A Zsidókhoz írt levélben Isten ezt mondja az angyalokról: «Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?» (Zsidók 1,14). Az apostolokat egy angyal szabadította ki fogságukból (Apostolok cselekedetei 5,19). Pétert egy angyal vezette ki a börtönbõl (Apostolok

cselekedetei 12,7). Pál elé egy angyal állt hirdetve neki, hogy megõrzésben lesz része a súlyos viharban (Apostolok cselekedetei 27,23). Az angyalok jelen vannak, szolgálnak nekünk, még ha a Gyülekezet vonatkozásában nem is esik róluk olyan gyakran szó. Számunkra ugyanis még fontosabb az, hogy Maga az Úr áll mellettünk, miként errõl Pál tanúskodik: «De az Úr mellém állt, és megerõsített» (2Timóteus 4,17). Ezt látjuk a madridi vak asszony esetében. Maga az Úr volt vele. A halnak nem kell félnie a túl sok víztõl. Isten erre a közegre alkotta, és hordozza benne. A madárnak nem kell aggódnia a túl sok levegõ miatt. Isten a madarat is hordozza, hogy ne essen a földre. Nekünk nem kell félnünk a túl sok világtól, földtõl, környezettõl. Az Úr erre a bolygóra teremtett, és hordozott minket születésünk elõtt és után. Velünk lesz a halál elõtt, a halálban és a halál után. – Bízzunk Õbenne! NORBERT LIETH

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

NÉZÕPONTBAN

TÖRTÉNELEM

A pusztai kolostor bibliai kincse Constantin von Tischendorf és a világ legrégebbi bibliájának felfedezése.

Codex Sinaiticus, a világ egyik legértékesebb bibliai kézirata ma a világhálón mindössze néhány kattintással lehívható (www.codex-sinaiticus.net). Az õsi pergamen kézirat digitális formában történõ elérhetõvé tételé az internet korának legátfogóbb és legdrágább projektje, és több mint 5 millió euróba került. Az 1600 éves bibliai kézirat tartalmazza a görög nyelvû Ószövetség (ún. Septuaginta) nagy részét és a teljes Újszövetséget. A kódex (= könyv) a Kr. u. 4. századból származik, és a Codex Vaticanus (Kr. u. 4. sz.), valamint a Codex

18 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

Alexandrinus (Kr. u. 5. sz.) mellett a világ három legrégebbi teljes bibliájának (ÓSZ és ÚSZ) egyike. Azonban csak a Codex Sinaiticus tarthat arra igényt, hogy az Újszövetség legrégebbi teljes egészében megmaradt kézirata! Legalább három írnok készítette ezt a bibliai leiratot Cézárea Maritimában vagy Egyiptomban. A leheletvékony pergament borjak és juhok bõrébõl állították elõ. Úgy saccolják, hogy ehhez 350 állatnak kellett feláldoznia az irháját. Egy egész tehéncsorda vagy juhnyáj egyetlen bibliáért! Nem éppen mindennapi vállalkozás. A lapok 38 cm magasak, és 34 cm szélesek, így egyben a legnagyobb bibliai kéziratról van szó. A lapok eredeti számát 739-re becsülik (= 1478 oldal). Sajnos

csak 411 lap maradt fenn. Minden oldal négyhasábos (kivéve a költõi könyveket, mint pl. a Zsoltárok, amelyek csupán kéthasábosak), és általában minden hasábban 48 sor található. Habár a kódex lapjai az interneten virtuálisan egybe vannak szerkesztve, és együtt hívhatóak le, a valóságban a világ legkülönbözõbb pontjain lelhetõek fel: A kézirat legterjedelmesebb részét (347 lap) 1933 óta a londoni British Library õrzi. Ez magába foglalja az Ószövetség legtöbb könyvét a Septuaginta kánonja szerint, vagyis az apokrifekkel együtt, továbbá a teljes Újszövetséget. Az újszövetségi könyvek száma mai bibliakiadásainknak felel meg. Csupán az elrendezés más, így például a Zsidókhoz írt levél a

Thesszalonikaiakhoz szóló második levél után található, az Apostolok cselekedetei pedig a Filemonhoz írt levél és Jakab levele után. Ezenkívül a Codex Sinaiticus tartalmaz még két korakeresztyén írást, Hermász Pásztorát és Barnabás levelét. 1933-ig ezeket a bibliai lapokat a Szentpétervári (késõbb Petrográd/Leningrád) Cári Könyvtárban (késõbb: Orosz Nemzeti Könyvtár) õrizték, majd Sztálin 100 ezer fontért eladta az angoloknak. Ez megfelelt három Gutenberg-biblia értékének vagy mai pénzre átszámítva kb. 25 millió eurónak. A Lipcsei Egyetemi Könyvtárban található 1844 óta a második legnagyobb rész (43 lap), amely az 1Krónika és Ezsdrás részleteit, Eszter (teljes) könyvét, Tóbiás könyvének egy oldalát, valamint Jeremiás és Jeremiás siralmainak egy-egy részletét tartalmazza. Szentpétervárott vannak 4 lap darabjai, mégpedig csupán néhány töredék az 1Mózes, 4Mózes és Judit könyvébõl, továbbá Hermász Pásztorából. 18 (részben töredékes) lapot a Szent Katalin-kolostorban õriznek. Ezek részleteket tartalmaznak Mózes valamennyi könyvébõl, valamint Józsué, a Bírák, az

1Krónika könyveibõl és Hermász Pásztorából. Ezeknek a pergamenlapoknak a megtalálása valóságos tudományos krimi a bibliatörténetben, és elválaszthatatlanul összefonódik Constantin von Tischendorf nevével. Tischendorf mintegy 200 évvel ezelõtt, 1815. január 18-án született Lengenfeldben (Szászország Vogtland nevû részén). Az ifjú tehetsége az ókori nyelvek iránt már az iskolában megmutatkozott, ahol állandóan osztályelsõ volt, a Lipcsei Egyetem diákjaként pedig kimagasló teljesítményt nyújtott, és 1838-ban a bölcsészettudományok doktoraként fejezte be tanulmányait. Teológiai képzése során Tischendorf, akinek útját a keresztyén hit felé édesanyja egyengette, szembesült a liberális teológiával és a keresztyén hit elleni heves támadásokkal is. Ezek a bírálatok részben arra a módra támaszkodtak, ahogyan az Újszövetség átöröklõdött, és Tischendorf az ókori nyelveket illetõ rendkívüli tudására alapozva éppen e téren szeretett volna munkálkodni. Érlelõdött benne a gondolat, hogy az Újszövetség legrégibb leiratainak nyomába eredjen, hogy azután egy új szövegkiadás céljára

kiértékelhesse azokat. Így kívánta szilárd alapokra helyezni az Újszövetség szövegének átörökítését, ezzel pedig kihúzni a kritikusok lába alól a talajt. De miért is volt erre szükség? Röviddel Luther korszakteremtõ Újszövetség-fordítása elõtt (1522) Rotterdami Erasmus elõször tette közzé nyomtatásban az Újszövetség görög-latin változatát (1516), amelyet Luther «eredeti szövegkiadásként» használt fel a Wartburgban zajló fordítási munkájához. Erasmus azonban csak nagyon kevés (7) és nagyon kései, a 12. és 15. századból származó görög kéziratokat vett alapul az általa kinyomtatott Újszövetséghez. Ezt a középkori kéziratokból vett görög szöveget aztán a következõ évtizedekben újra meg újra kinyomtatták, és további átdolgozásokat követõen 1633 óta mint „textus receptus” (általánosan elfogadott/ recipiált szöveg) vált ismertté. Évszázadokon át szolgált a bibliafordítások alapjául (így például a híres 1611. évi King James Version vagy Luther 1545-ös, majd 1912es revideált kiadása esetében is). Ám ez a „textus receptus” Tischendorf számára nem volt elég régi, õ a görög nyelvû új kritikai kiadáshoz még korábbi, sokkal ré-

A Katalin-kolostor a Sínai-félszigeten a kereszténység legrégebbi, még ma is lakott kolostora.

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

NÉZÕPONTBAN

Constantin és Angelika szerelmes levelei lenyûgözõ bepillantást nyújtanak Tischendorf fáradhatatlan munkájába

Constantin von Tischendorf

gebb kéziratokat akart alapul venni. Mert – így Tischendorf megfontolásai – minél régebbi egy leirat, és minél közelebb esik az evangéliumok keletkezési idejéhez, annál kisebb volt annak esélye, hogy a szövegeket valaha is meghamisították. Bizonyos volt afelõl, hogy az Újszövetség eredeti szövegének keresésekor eleinte a legrégibb kéziratokból kell kiindulni, még ha azok magas kora nem is jelent feltétlenül minden esetben biztosítékot a szöveg minõségére nézve. Így Tischendorf 1839-40-ben felfedezõútra indult Dél-Németország és Svájc könyvtáraiba. «Novum Testamentum Graece» címmel már a következõ évben (éppen csak 26 éves volt ekkor!) közzétette a görög Újszövetség általa elõkészített elsõ kiadását, amelyhez az akkor elérhetõ kéziratokat értékelte ki. Rövid élete során – Tischendorf 1874-ben 59 évesen már meghalt – az Újszövetség 23(!) további kiadása következett görög nyelven, köztük nyolc alapvetõ jelentõségû feldolgozás. 1841-ben megjelent elsõ Újszövetségének elõszava volt egyben habilitációs értekezése, amely biztosította számára a jogot, hogy elõadásokat tartson a Lipcsei Egyetemen. Ám az egyetem helyett Tischendorfot inkább Párizs vonzotta, ahol két év alatt

20 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

megfejtette, és rögvest meg is jelentette a Codex Ephraemi rescriptust, egy a Kr. u. 5. századból származó, mindaddig olvashatatlan bibliai kézirattöredéket. Ez a munka egy csapásra ismertté tette õt szakmai körökben. Alig 27 évesen pedig ugyanezért elnyerte elsõ tiszteletbeli doktori címét. Jóllehet röviddel egyetemi tanulmányai befejezését követõen beleszeretett egy elragadó paplányba, aki Lipcse közelében sóváran várta visszaérkezését, nem elégedett meg ezzel a sikerrel. Ezt írta Angelikájának: «A sors hatalommal magával ragad engem, engednem kell.» Angelika kész volt várni rá, és ezt válaszolta Constantinjának: «Szeretett szív, menj tettre készen és örvendezve, ahová a belsõ hang hív Téged.» Angelika nem sejtette, hogy összességében több mint négy év telik majd el, mielõtt viszontláthatná. Tischendorf még párizsi tartózkodása idején beutazta Hollandiát, továbbá Angliát, ahol a londoni (British Museum), cambridge-i és oxfordi könyvtárakban látott munkához. Miután lezárta párizsi kutatómunkáját, 1843-ban Strassburgon keresztül Bázelbe (négyheti munka a Codex E jelû kézirattal), majd Bernbe, Genfbe, Lyonba, Avignonba, Marseille-be vitt az útja. Egy év kutatás következett

Olaszországban: Róma (munka a Vatikán könyvtárában), Nápoly, Firenze, Velence, Modena, Verona, Milánó. Akkoriban még nem létezett se repülõ, se gépkocsi vagy vonat. Mindezeket a hosszú utakat postakocsival tette meg! És még valamibe gondoljunk bele: annak idején még ismeretlen volt a szkenner vagy a digitális fényképezés, így Tischendorf naphosszat a munka és az idõ kíméletlen szorításában másolta a régi görög bibliai szövegeket. De a latin fordítást, az ún. Vulgatát is tanulmányozta. Firenzében volt található a Codex Amiatinus, egy óriási méretû kézirat (50 x 34 x 20 cm), a Vulgata egyik legfontosabb szövegtanúja. Tischendorfnak 1040 pergamenlapot kellett összehasonlítania és teljes egészében lemásolnia. Hihetetlen munkateljesítmény! Élete során, ily módon nagyjából 50-szer írta le teljes egészében a Bibliát görögül, ill. latinul! Az európai könyvtárak mellett azonban különösen a keleti kolostorok könyvtárait szerette volna Tischendorf átkutatni. A Biblia Keleten jött létre. Ezért ott remélt különösen régi szövegtanúkat találni. Így tehát gõzhajóval Egyiptomba ment. A líbiai sivatag kopt kolostorai, valamint az alexandriai és kairói könyvtárakon kívül mindenképpen fel akarta keresni a Sínai-pusztában található Szent Katalin-kolostort, mivel ez a világ legrégibb kolostora, amelyet Jusztinianusz bizánci császár építtetett Kr. u. 550 táján. A kolostor könyvtára már akkoriban legendás hírû volt. A szász bibliakutató kéthetes veszélyes sivatagi utazást követõen 1844 májusában egy

kis tevekaravánnal érkezett meg a Sínai déli részén lévõ félreesõ kolostorba. Ám a fáradság gyümölcsözõnek bizonyult! Tischendorf a kolostor könyvtárában megtalálta a ma Codex Sinaiticus (sínai könyv) néven világszerte ismert õsrégi biblia 129 lapját. 43 lapot a sínai szerzetesek ajándékaként magával vihetett Lipcsébe. A többit otthagyta, és azt kérte, hogy késõbb folytathassa kutatását a többi lap után. A visszaút Szuezen át Kairóba, majd tovább Jeruzsálembe, Sikembe, Bejrútba, Szmirnába, Pátmoszra, Konstantinápolyba és Athénbe vezetett. Mindenütt felkereste a könyvtárakat. Olaszországon, Bécsen és Münchenen keresztül aztán 1844 karácsonyán megérkezett Lengenfeldbe, néhány nappal késõbb pedig Angelikájához, akivel azonmód eljegyezte magát, majd 1845ben összeházasodtak. Hazatérésekor egyetemi professzorrá nevezték ki Lipcsében, ahol mintaszerû kiadásban mindjárt meg is jelentette az ószövetségi lapokat, anélkül hogy nyilvánosságra hozta volna lelõhelyüket. 1853ban Tischendorf másodszorra is beutazta Keletet, hogy felkutassa a kézirat további részeit. De csupán egy kisebb töredéket talált. 1859 januárjában került sor harmadik keleti útjára. Feleségének, Angelikának így írt: «Az Úr nevében kelek útra, s olyan kincsek után kutatok, amelyek gyümölcsöt hoznak Egyházának.» Erre a harmadik utazásra sikerült neki még a cári családot is fellelkesítenie. II. Sándor cár a görögortodox egyház védõszentje volt. Átvállalta az útiköltségeket, fivére, Konsztantyin nagyherceg pedig Tischendorf legfontosabb mecénása lett. A kolostor szerzetesei már jól ismerték Tischendorfot, ám a biblialelet 86 hátrahagyott lapjára egyikük sem tudott visszaemlékezni. Tischendorf újra átkutatta a helyiségeket, amelyek befogadták a könyvtár sok ezernyi kötetét. De minden eredmény nélkül! Röviddel elutazása elõtt felmászott a hagyomány szerinti Mózes-hegyre, amikor pedig viszszatérését követõen a barátok egyikénél frissítette fel magát, az megmutatta neki a «saját» görög bibliáját. Ez a nap, 1859. február 4-e bevonult a bibliatörténetbe! A szerzetes vörös posztóba csavart, jókora

Lapok a Codex Sinaiticusból a Zsidókhoz írott levél végével.

pergamenköteget tett le Tischendorf elé. Ez a pergamenköteg azonban nemcsak a 86 hátrahagyott, hanem további lapokat is tartalmazott az Ószövetségbõl, továbbá a teljes Újszövetséget is! Tischendorf elérkezett vágyai céljához. Feleségének ezt írta: «Gyõzelmi jelentést reméltem adni: mármost csakugyan, az Úr úgy rendelte, hogy az legyen. Oly nagy áldás kísérte kutatásaimat már elsõ léptemtõl fogva, hogy nem felelhettem rá mással, mint a megindultság könnyeivel… Ami odahaza nem hagyott nyugtot, ha mégannyira emberi törekvésre és vágyra támaszkodott is, az az Úr hívása volt. Jóllehet mindig is mondtam magamnak: az Úr nevében kelek útra, s olyan kincsek után kutatok, amelyek gyümölcsöt hoznak Egyházának – most tudatára ébredtem, s a valóságba magába szinte beleremegtem. A teljes kézirat, amint most van, páratlan ékessége a tudománynak és az Egyháznak» (Kairó, 1859. február 15.). A kézirat megvétele lehetetlen volt, de az orosz cárnak szóló adomány gondolata tetszett a szerzeteseknek. Ezt viszont nem lehetett azonnal nyélbe ütni, mivel a sínaiak érseke nem sokkal azelõtt hunyt el, és elõbb meg kellett választani és el kellett fogadtatni az újat. Amíg az adományozás nem mehetett végbe, a kéziratokat az orosz követ kezeslevele ellenében közzétételi célokra odaadták Tischendorfnak. II. Sándor cár nagyon örült a leletnek, és átvállalta egy fakszimile (részletekbe menõen hû hasonmás) kiadásának költségeit. A Lipcsei Egyetem kifejezetten

Tischendorf számára létrehozott egy „Bibliai paleográfia és teológia” elnevezésû tanszéket. Hihetetlenül rövid idõn, három éven belül – Tischendorfnak ehhez bizonyára éjjel-nappal kellett fáradoznia – elkészült a herkulesi munka. A Codex Sinaiticus 1862-ben az Orosz Birodalom 1000 éves jubileumán pompás utánnyomásban jelent meg az orosz cár számára. Ezzel a fakszimilével a cár minden jelentõsebb könyvtárat és királyi családot megajándékozott. Tischendorf emellett kiadott még egy jutányos árú kézikiadást, továbbá több különbözõ publikációt az akkori nevén «Sínai-bibliának» nevezett kódex felfedezésének történetérõl. Újból átdolgozta az Újszövetség általa készített szövegkiadását is. Mint már említettem, Tischendorf a kutatói tevékenysége idején a görög nyelvû Újszövetség 24 kiadását jelentette meg. A csúcspontot ezek közül az «Editio Octava Critica Maior» jelenti (1. kötet: 1869, második kötet: 1872), amelyet máig használnak az újszövetségi szövegkutatásban, és mérföldkõnek számít. Ebben a kiadásban a Codex Vaticanus mellett a Codex Sinaiticus tölti be a legfontosabb szövegtanú szerepét. Számos szövegkritikai kérdést sikerült tisztázni, egyúttal pedig meg lehetett mutatni, milyen kiválóan öröklõdött át az Újszövetség. A Codex Sinaiticus 4. századi felfedezése máig háttérbe szorít minden más kéziratleletet. Idõközben ugyan elõkerültek ennél régebbi újszövetségi iratok, a teljes Újszövetséget azonban csak a Sinaiticus tartalmazza!

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

NÉZÕPONTBAN

A szerzetesek 1869-ben ajándékba adták a cárnak az értékes kéziratot, mire a kolostor a Keleten szokásos viszontajándékként 9000 rubelt kapott. Azt, hogy miként bukkant Tischendorf a kézirat nyomára, sokszor leírták. Mégis, már röviddel a halála elõtt (1874) voltak olyan hangok, amelyek meggyanúsították, hogy csalárd módon vette el a sínaiaktól a kéziratot. Gyakran állítják azt is, hogy csak kölcsönbe kapta a kéziratot, de ígérete ellenére nem juttatta vissza, hanem a szerzetesek engedélye nélkül hagyományozta a cárra. A digitális kutatási projekt keretében behatóan átvizsgálták a németországi, angliai, de mindenekelõtt az oroszországi és a Katalin-kolostorbeli archívumokat – óriási eredménnyel! Így

INFOBOX

Alexander Schick a németországi Sylt szigetén lakik, és többek közt társkiadója a «Lexikon zur Bibel» c. bibliai kézikönyvnek, továbbá az «Elberfelder Bibel mit Erklärungen» magyarázatos biblia régészeti kommentárjainak szerzõje. Az idei Izrael-konferencián õ volt a dübendorfi Sion-csarnok fõszónoka. Kumránnal és a Bibliával kapcsolatos kiállítását, amely több mint 20 éve vándorol a német nyelvû Európában, százezrek láthatták (www.bibelausstellung.de). Vendégdocensként oktat többek között a Martin Bucerrõl elnevezett teológiai szemináriumon. Tischendorf 200. születésnapja alkalmából õ rendezte az ünnepi kiállítást annak szülõvárosában, Lengenfeldben, és az ünnepi napok fõszónoka volt. Az ünnepségre jelent meg a szerzõtõl a «Tischendorf und die älteste Bibel der Welt: die Entdeckung des Codex Sinaiticus im Katharinenkloster» (Tischendorf és a világ legrégebbi bibliája: a Codex Sinaiticus felfedezése a Katalin-kolostorban), Jota-Publikationen, 2015. Gyülekezetek a szerzõnél kikölcsönözhetik a biblia- és a Tischendorf-kiállítást (e-mailes érdeklõdés: Schick.Sylt@gmx.de).

22 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

találták meg a szerzeteseknek az orosz cárhoz intézett adományozó levelét a cári archívumban. Christfried Böttrich, a Greifswaldi (korábban a Lipcsei) Egyetem professzora az ezzel kapcsolatos dokumentumokat német nyelven közzétette többek közt a digitális kutatóprogram számára. Végkövetkeztetéséhez csak csatlakozhatok: «A ‚Codex Sinaiticus’ áthelyezése Szentpétervárra – minden nehezítõ kísérõkörülmény ellenére – teljesen jogszerûen történt. Lopásról mindenesetre szó sem lehet.» Jómagam több mint két évtizede kutatom Tischendorf munkásságát. Leszármazottai átadták nekem feldolgozásra a családi örökséget (többek közt 300, több mint 1000 oldalnyi szerelmeslevél a 1838–1868 közötti idõszakból). Emellett évek óta dolgozom a tudományos hagyatékkal is, amelyet a Lipcsei Egyetemen õriznek. Mindezen dokumentumokból kétséget kizáróan kiderül: Tischendorf nemcsak hívõ keresztyén volt, de talpig becsületes is! Tischendorf születésének 200. évfordulója alkalmából Lengenfeld város (Drezda közelében) tanácsházában bemutattak egy nagy biblia- és Tischendorf-kiállítást. Az ezt kísérõ ünnepi elõadásokra és istentiszteletre nagyon sokan jöttek el. Tischendorf ükunokája külön ebbõl az alkalomból érkezett Londonból, Németország minden részébõl pedig mintegy 3000 látogató lepte el a kis vogtlandi Lengenfeldet. Öröm látni, ahogy ez az egyedülálló bibliakutató és tudományos munkássága újra felkeltette az emberek érdeklõdését, mert kutatásai során átélt kalandjai minden kriminél izgalmasabbak. Tischendorf vezérelve ez volt: «A tudomány kétség által erõsödik, ám csakis a hit szenteli meg!» Éppen ezért õ mindig megpróbálta kutatásait érthetõvé és elérhetõvé tenni a keresztyén közösség számára. Sajnos azonban Tischendorf lenyûgözõ élete és tevékenysége manapság sok hívõnek is teljességgel ismeretlen. Ezért nagyon is üdvözlendõk azok a törekvések, hogy szülõhelyét «Tischendorfváros-Lengenfeld»-re kereszteljék át. Tischendorf egyszer ezt írta valakinek: «Ön tudja, hogy a könyvek Könyve iránti lelkesedés volt az, amely kiragadott a barátok karjából, és idegen égbolt alatt

talált, elrejtett ékességek után kutatva» (levél Jeruzsálembõl, 1844. július 15.). Tischendorf temérdek bibliai kincsre lelt, és õ alapozta meg a modern szövegkutatást. Az 1930-as és 1950-es években Egyiptom forró sivatagi homokjában talált további újszövetségi szövegleletek tovább erõsítik az Újszövetség iratainak kiváló átöröklését. Minden vészjósló híresztelés dacára: az Újszövetség rendkívül jól dokumentált. Az ókor egyetlen másik szövege sem büszkélkedhet a leletek ilyen gazdagságával. Isten õrködik az Õ Szava fölött! Tischendorf kéziratleletei mérföldkövet jelentenek a szövegkutatásban, és jelentõségüket tekintve egyenértékûek a holt-tengeri tekercsekkel. A Tischendorf által felfedezett iratok ma a világ legnagyobb múzeumait díszítik. A Codex Sinaiticus azonban mind közül kiemelkedik. Vele a teljes Újszövetségnek egy a Kr. u. 4. századból származó leirata áll rendelkezésünkre! A János 20,31-ben olvashatunk arról, milyen okból jegyezték le az evangéliumokat: «Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az õ nevében.» Ha személyesen megragadjuk a Jézus Krisztusban mint Messiásban, Megváltóban és a világ Üdvözítõjében való hitbõl fakadó életet, akkor a Biblia egészen személyes könyvvé lesz számunkra. Akkor pedig a 119. zsoltár 162. verse is éppen úgy érvényes lehet ránk, mint a bibliakutató Tischendorfra: «Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál.» ALEXANDER SCHICK

BIBLIAI PRÓFÉCIA

Jézus visszajön Mit jelent a hétköznapjainkban az Úr Jézus visszajövetelének ígérete.

z Úr Jézus mennybemenetelét követõen két fehér ruhába öltözött férfi ezt ígérte a tanítványoknak: «Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tõletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok õt felmenni a mennybe» (Apostolok cselekedetei 1,11). E két férfinak az Olajfák hegyén elhangzott ígérete be fog teljesedni! Magának Jézusnak a szájából is hallhatták a tanítványok: «És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is» (János 14,3). Ez óriási jelentõségû kinyilatkoztatás volt, és komoly vigaszt nyújtott nekik. Habár fel lettek készítve a búcsú órájára, mégis megdöbbentek, amikor Jézus mintegy súlytalanul felemelkedett elõttük, a dicsõség felhõje (sekina) eltakarta Õt a szemük elõl, és felvitetett a mennybe. Onnan jön majd értünk az elragadtatáskor. Így olvassuk az 1 Theszszalonika 4,16-17: «Mert amint felhangzik a riadó hangja, a fõangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennybõl, és elõször feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral

leszünk.» Milyen dicsõséges jövõ vár Isten gyermekeire: mindenkor az Úrnál lesznek! Gondolatainkat és szívünket már most irányítsuk erre! Ne érjen bennünket készületlenül az Õ visszajövetele, és rettegéssel se töltsön el! A remény lángja lobogjon bennünk mindenkor elevenen azáltal, hogy örömmel várjuk Õt! Jézus maga int minket: «Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül» (Máté 24,36). Már az elsõ keresztyén gyülekezet is hamarosan várta vissza az Urat. Azóta közel 2000 év telt el – az Úr pedig nem jött el. Csak a hitetlenség mondja, hogy az Úr még sokáig nem jön vissza. Jézus Gyülekezetében azonban sohasem némult el teljesen a «Maranatha» (Urunk, jöjj!) kiáltás. Az Úr azt akarta, és most is azt akarja, hogy az Õ gyermekei belsõ készenléttel bármely órában boldogan várják Õt! Az ellenség viszont ettõl akar minket sokféle csellel eltántorítani. Igyekszik elálmosítani vagy bûnre és elszakadásra csábítani bennünket. Kérjünk ezért bölcsességet és kegyelmet, hogy felismerhessük a veszélyeket, és Jézus nevében elháríthassuk a Neki nem tetszõ dolgokat. Tanuljuk meg igéje alapján az idõk jeleit is értelmezni. Isten az Õ Szavában világító tájékozódási pontokról gondoskodott számunkra. Ha ezekhez tartjuk magunkat, nem kell attól félnünk, hogy eltévesztjük a túlsó parton a biztonságot nyújtó kikötõt.

A hit útján sok az akadály és a buktató. De az Úr hûséges, és megsegíti gyermekeit. Errõl biztosít bennünket a 2 Péter 2,9: «Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésbõl, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.» Meg kell azonban említenünk a komoly figyelmeztetést is, amely ennek az igének a második részében található, mert rettenetes lesz azoknak a jövõje, akiknek az Úr menyasszonya, a Gyülekezet elragadtatásakor hátra kell maradniuk. Ezért int az 1 János 2,28: «Mármost, gyermekeim, maradjatok meg õbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor.» Tartsunk ki hûségesen az Õ Szava és ígéretei mellett! A jutalom csodás lesz! Vessünk el mindent, ami akadályt jelent, hogy ne tévesszük el a célt és az élet koronáját azért, mert engedtük magunkat a világhoz és annak csábításaihoz kötni. Az örökkévaló dicsõséggel összehasonlítva valamennyi szenvedést jelentõ próbatétel csupán rövid ideig tartó és az Úr által gondosan kimért. Csak az történik meg velünk, ami a javunkat szolgálja, és gyógyítóan hat ránk. Ragaszkodjunk hozzá rendíthetetlenül: az Úr hamarosan visszajön! Bárcsak iránta való égõ szeretetben, éber vigyázásban, imádkozva és Õérte buzgólkodva találna minket! Isten gyermekeiként minduntalan kölcsönösen bátorítsuk egymást, hogy ne lankadjunk meg a hit nekünk kirendelt harcában! Aki Jézus menyasszonyi Gyülekezetéhez szeretne tartozni, nem várhat tétlenül az Õ visszajöveteléig, hanem munkálkodnia kell az Õ szõlõjében! Adná az Úr, hogy nagyon közeli visszajövetelekor az Õ hûséges szolgáiként leljen ránk! BURKHARD VETSCH (1920–2008)

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

NÉZÕPONTBAN

SOROZ AT

Minden körülmények között örömteli remény A Filippi-levél folytatólagos magyarázata az Éjféli Kiáltás Misszió igehirdetõitõl. 8. rész, Filippi 1,18–21.

ál börtönben ült Rómában. Éjjel-nappal egy római katonához volt láncolva, megfosztották mindennemû személyes szabadságától. Mégis örült. Örült a gyötrelmei ellenére, mert az evangélium akadálytalanul terjedt (Filippi 1,12–14). Még annak is örült, hogy olyan emberek is hirdették az evangéliumot, akik ezzel még több fájdalmat akartak neki okozni (Filippi 1,15–18). Pál nem ragadt le ennél a körülménynél, hanem az elõtte álló idõre nézve hozott egy döntést: «örülni is fogok» (Filippi 1,18 – Károli-ford.). Bármi is történt vele, legyenek bár személyes támadások, bizonytalanság, betegség és szenvedés, fenyegetõ ítélet, sõt halál – nem hallunk zúgolódást, panaszt vagy önigazolást, nincs csüggedés és kétségeskedés, nincs önsajnálat vagy a helyzetével való elégedetlenség. Nem, az õ szívbéli beállítottsága és elhatározása ez volt: «örülni is fogok.» Mi is magunkévá tettük ezt a döntést? Ezáltal leszünk bizakodóak! Pálnak alighanem több félelemben, nyomorúságban és üldöztetésben volt része, mint bárki másnak (2 Korinthus 11,23–28). Reményteljesen mégis ezt írta a rómaiaknak: «Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak,

24 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

akiket elhatározása szerint elhívott» (Róma 8,28). Ezt az igazságot élte meg, ezért vallhatott a Filippiekhez írt levélben ekképpen: «Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által» (Filippi 1,19). Jöjjön bármi, akár felmentik õt, akár halálra ítélik – mindez csak idõleges, és a javára szolgál. Az Úr célba fog érni vele, megõrzi õt, hogy elérhessen oda. A legfontosabb pedig eközben az volt, hogy minden az Úr dicsõségére lehessen. Pál ekkor még nem tudta, hogyan végzõdik a pere (vö. Filippi 1,27; 2,17). Tehát ezt akarja mondani: bármi történjen is, az Úrnak gondja lesz rá – vagy ahogyan a Zsoltárok 37,5-ben olvassuk: «Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert õ munkálkodik…» Pálnak ez az örömteli bizakodása jut kifejezésre a Filippi 1,6-ban: «Éppen ezért meg vagyok gyõzõdve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.» És ugyanerrõl tesz bizonyságot élete végén: «Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikbõl megszabadított az Úr!» (2 Timóteus 3,11). Istennek valamennyi gyermekére ez érvényes: akár nemrég élte át a szabadulást, akár hosszú évek óta jár a hit útján, az Úr elkezdte bennünk a jó munkát;

és bármilyen út is legyen elõttünk, az Úr be fogja azt végezni. Pál ezt mondja a Filippi 1,19-ben: «Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek (…) által» Nekünk szükségünk van egymásra! Pál apostol nem csupán imádkozott a filippiekért – «és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért» (Filippi 1,4) –, hanem maga is hálás volt a filippiek õérte mondott imáiért. Nem szégyellt másokat erre kérni: «Testvéreim, imádkozzatok értünk is» (1Thesszalonika 5,25, vö. Róma 15,30). Isten természetesen a mi imádságaink nélkül is képes segíteni. De az a kinyilvánított szándéka, hogy a mi imáink nyomán mozdítsa a kezét. Melyek azok a körülmények, amelyek éppen nehezünkre esnek? Bizonytalanság, betegség okozta szükség, kísértés? Mondjuk el gyötrelmünket hitben testvéreinknek! Örömteli bizakodásban lesz részünk, ha tudjuk: itt van ez vagy az a férfi- vagy nõtestvér, ott van több testvér, akik közbenjárnak értem, és segítenek hordozni a terheket. Különleges bátorítást nyerhetünk mindenekelõtt «Krisztus Lelkének segítsége által» (Filippi 1,19). Õ a mi vigaszunk és örök Pártfogónk, akit

BÖLCSESSÉGEK

Jézus a János 14,16-ban megígért. A Szentlélek pártfogása határtalan, kimeríthetetlen és felbecsülhetetlen. Sem emberek, sem hatalmasok ellenségeskedése, sem Isten ellenlábasának gyûlölsége nem szakíthat el minket Istentõl, és semminek sincs hatalma rajtunk, ha a Szentlélek bennünk lakozik. Mindezek ugyan szorongathatnak bennünket – ami meg is történik –, de az üdvösségünk biztosított. A Rómaiakhoz írt levélben arról van szó, hogy semmi, «sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban» (Róma 8,38–39). A Szentlélek segít «a mi erõtlenségünkön, és «esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal» (Róma 8,26). Pártfogása segítségünkre van a naponkénti kísértések és veszélyek közepette. Isten Lelkének segítsége ad nekünk erõt, hogy ragaszkodjunk az Úrhoz, még a legsúlyosabb szorongattatás idején is. Ezt erõsíti meg az Úr a Márk 13,11-ben: «Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok elõre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.» Pál örömteli bizakodásának más alapja is volt. Már hónapok óta börtönben ült. Talán azért aggódott, hogy a kihallgatások és a kínzás terhe alatt kudarcot vall, és megtagadja az Urat. Mibõl merített Pál derûlátást? Abból a szilárd várakozásból és reménybõl, hogy «semmiben sem» fog «szégyent vallani» (Filippi 1,20). Ez az Úr ígérete: «Aki hisz õbenne, nem szégyenül meg» (Róma 10,11). Mivel pedig Pál rettenthetetlenül tett bizonyságot Uráról – «ismertté lett az egész testõrségben, és mindenki más elõtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet» (Filippi 1,13) –, érvényes volt rá az ígéret, miszerint: «Aki tehát vallást tesz rólam az emberek elõtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám elõtt» (Máté 10,32).

Isten Szavából, az Õ gyermekeinek szóló csodálatos ígéreteibõl örömteli bizakodás fakad. Isten gyermekeinek jövõje Jézus kezében biztos helyen van, mivel Õ ezt megígérte. Mint már említettük, Pál nem tudta, milyen kimenetele lesz a küszöbön álló bírósági eljárásnak; hogy felmentés nyomán visszanyeri-e szabadságát, vagy elítélik, és kivégzés lesz a sorsa. De mivel Isten terve érvényesült az életében, telve volt bizalommal és reménységgel, legnag yobb vág ya pedig az volt, hogy «mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok» (1,20). Pál semmiképpen sem volt életunt, hisz ezt mondja: «hogy melyiket válaszszam: nem tudom» (1,22). Eg yet azonban tudott: teljesen átadhatja magát az isteni tervnek ugyanúgy, ahogy Jézus tette röviddel a Gecsemáné-kertben való elfogatása elõtt: «Atyám,… ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied» (Lukács 22,42). Ön is átadta már magát ilyen módon az Úrnak? Igent mondott az útjaira az Ön életében? Önnek is az a leghõbb vágya, hogy Krisztust egészen nyíltan magasztalják Önért, akár él, akár hal? Pálnak ez volt a szíve vágya. Mindent ennek rendelt alá, ezért tömören és velõsen így juttatja kifejezésre bizakodását az Újszövetség egyik legismertebb mondatában: «Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!» (Filippi 1,21). Ez a legmagasabb fokú bizalom kifejezõdése. Õ élte Krisztust – ezt senki sem vehette el tõle. Õ szerette Krisztust – ez meglátszott rajta. Õ dicsérte Krisztust – ezt lehetett tõle hallani és olvasni. Krisztus volt gondolkodásának, beszédének és cselekedeteinek mozgatórugója. Krisztus volt Pál örömteli reménysége! Bizakodást nyert a döntései, a megõrzés, imádság, a Szentlélek, ígéretek és Isten terve által. – Mi Krisztus Önnek, kedves Olvasó? FREDY PETER

Aki szeretne érvényesülni, engednie kell, hogy más is érvényesülhessen. Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832), költõ

Az igazság önmaga által gyõzedelmeskedik. A hazugságnak mindig szüksége van cinkosra. Epiktétosz (Kr. u. 55–138), filozófus

Az igazság kárára elért egység mit sem ér. Ez nem az Istennek tetszõ egység. J. C. Ryle (1816–1900), anglikán püspök

Akik a legmélyebb benyomást hagyták hátra a bûn átkával sújtott földön, az imádság férfijai és asszonyai voltak. D. L. Moody (1837–1899), ébredési prédikátor

Bûntõl terhelten Isten jelenlétében állni olyan lenne, mint amikor egy papír zsebkendõ a Nap felszínéhez ér. J. D. Greear (szül.: 1973), lelkipásztor

Az ima és a bûn sosem fog egyazon szívben együtt lakozni. Vagy az ima emészti meg a bûnt, vagy a bûn fojtja el az imát. J. C. Ryle (1816–1900), anglikán püspök

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

Éjféli Kiáltás a világban Mitternachtsruf weltweit Új hazám A svájci Éjféli Kiáltás Misszió osztogatás céljára kiadott egy arab nyelvû CD-t rajta Elia Morise evangéliumi üzenetével. Íme ennek szövege:

edves hallgatóim, nemrég «A menekültek Királya» címmel intéztem hozzátok üzenetet. Szemügyre vettük egy Királynak az érdekfeszítõ történetét, akinek Isten vezetése folytán szüleivel eg yütt Egyiptomba kellett menekülnie a gyûlölet és üldöztetés elõl. Ott természetesen más volt az otthon, a nyelv, a kultúra. Mivel pedig ez a Király életének egy bizonyos idejét menekültként töltötte, Õ az egyedüli, aki igazán együtt érezhet veletek, és megérti a helyzeteteket. Ez a Király Jézus Krisztus. A történetet nem én találtam ki, és nem is mese. Igaz voltáról magatok is meggyõzõdhettek, ha elolvassátok a Bibliában Máté evangéliuma 2. fejezetének 13–15. verseit. Ha még nem ismernétek ezt a történetet, meghallgathatjátok a következõ linken: welcome.mnr.ch Nektek szóló mostani üzenetem viszont abból a ténybõl indul ki, hogy eljöttetek egy új országba, holott ezt sosem terveztétek, és sosem gondoltátok volna. De a hazátokban uralkodó

26 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

nyugtalanság és a rátok nehezedõ sokféle nyomás miatt utatok ebbe az új országba vezetett. Sajnos azonban, még ha ide is érkeztetek, vendégek fogtok maradni. A Biblia siralom völgyének nevezi a földet, amelyen élünk. Ti talán azért könnyeztek, mert valaha jó sorotok volt, tisztes állást töltöttetek be. Netán a bizonytalan jövõ jelenti most számotokra a siralom völgyét. Mindenesetre úgy érzitek, idegenek vagytok itt; ami már önmagában keserû megtapasztalás. Ezért örömüzenetet szeretnék nektek hirdetni az új, valódi hazáról. Arról a hazáról, ahol biztonságban, oltalomban élhetünk. Ott nincs se bûn, se bûnös, ahogy fáradtság vagy kellemetlen meglepetés sem. Igen, ebben a hazában személyesen Istennel élhetünk, szeretet és biztonság vesz körül, igazságtalanságnak, elõítéletnek vagy beskatulyázásnak pedig híre-hamva sincs. Most bizonyára azt kérditek: hol van ez a haza? A mennyben, ahol majd az örök életet tölthetjük. Hadd mondjam el, mit mond a Biblia errõl

az új, mennyei hazáról. A Jelenésekben (ez a Biblia utolsó könyve), a 21. fejezet 3–5. verseiben ez áll: «Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felõl: ‚Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és õ velük fog lakni, õk pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükrõl, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.’ A trónuson ülõ ezt mondta: ‚Íme, újjáteremtek mindent.’ És így szólt: ‚Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!’» Felvetõdik itt egy fontos kérdés. Miként juthatok el ebbe az új hazába? Újfent magamra kell vállalnom soksok veszélyt, akárcsak a menekülésem során? Megint el kell szakadnom a családomtól? Ismét ilyen kényelmetlen szálláson kell meghúznom magam az új, mennyei haza reményében? És vajon az új, mennyei hazában is ilyen szigorúak a törvények, és ennyire sok a bürokrácia? Mindezek a kérdések természetesen érthetõek. Oly sokan élnek még mindig nyomás alatt és

nehéz lakhatási körülmények közt. De említettem, hogy örömhírem van errõl az új hazáról. Az «örömhír» pedig ugyanazt jelenti, mint az «evangélium» szó, vagyis: «mennyei jó hír». Nem, kedveseim, ti nem fogtok ilyen nehézségekbe vagy ekkora nyomás alá kerülni. Ugyanis az a Valaki, aki létrehozta ezt az új hazát, nem korlátokhoz kötött ember, és nem is országot igazgató kormány, amelynek lehetõségei a jó gazdasági helyzet és a technikai fejlettség ellenére behatároltak. Ennek az új, mennyei hazának a kitalálója és megteremtõje maga Isten. Épp ezért irgalmas és szeretetteljes kéz formálta, mindenestõl otthonos új haza ez. Hisz elmondhatjuk, hogy az Úr az irgalmasok Legirgalmasabbja. Úgy vélem, egy másik fontos kérdés is felmerül az emberben, éspedig: Minden embernek joga van rá, hogy menekültként bejusson ebbe az új, mennyei honba? Léteznek erre törvények? Elõször is szeretnék az új hazával kapcsolatban egy kiigazítást tenni, mégpedig ami a «menekült» szót illeti. Nem menekültek leszünk ott, hanem olyan rendíthetetlen, örök hon lesz az számunkra, amelyet soha többé nem kell felcserélnünk másikra. Ennek a hazának a törvénye pedig úgy szól, hogy egyetlen út létezik csupán, amelyen át odajuthatunk, és ott élhetünk. Mivel a menny tiszta, és mentes minden emberi tisztátalanságtól, mindenkinek, aki el szeretne jutni ebbe a honba, meg kell tisztulnia. Ezt a tisztulást pedig semmi más nem szerezheti meg, mint Krisztus vére. Így mondja ezt Isten Igéje az 1 János 1,7b-ben: «Jézusnak, az õ Fiának vére megtisztít minket minden bûntõl.» Talán van, aki most ódzkodik, és ezt mondja: «De hát én nem vagyok keresztyén!» Itt szeretném felhívni a figyelmeteket rá, hogy Jézus Krisztus nem csak a keresztyénekért jött. Nem is az emberek egy bizonyos csoportjáért. Õ Istenként valamennyi emberért jött el erre a földre. A János 3,16-ban ezt írja a Biblia:

«Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.» Istennek ez a szava azt jelenti, hogy Õ az egész világot szereti, és hogy Jézus Krisztus minden emberért meghalt. Ha pedig valaki befogadja Õt, hisz Õbenne, és elhiszi, hogy Õ az életét áldozatul adta az emberekért, az sosem fog elveszni, hanem jogot szerez rá, hogy bejusson ebbe az új hazába. Ez az igehely rámutat, hogy az új hazába szóló belépõt az Úr Jézus Krisztus már megfi zette a halálával. Isten ajándéka ez az embereknek. Így fejezi ezt ki a Biblia a Róma 6,23ban is: «Mert a bûn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.» Most pedig, miután világossá vált az új, mennyei hazába vezetõ út, már csak az marad hátra, kedves hallgatóim, hogy mindenki személyes és határozott döntést hozzon arra nézve: elfogadja Krisztus áldozatát, amelyet bûneink kiengesztelésére meghozott. Valamennyi vallási irányzat egyértelmûvé teszi, hogy csakis Krisztus makulátlan és bûntelen. Ezért Isten egyedül az Õ áldozatát fogadja el az üdvösség megszerzésére. Ha idõre van szükségetek, hogy elgondolkozzatok ezen az életbevágóan fontos kérdésen, szánjátok rá, és ne halogassátok a dolgot, hisz örökkévaló jövõtökrõl van szó. Ha pedig arra a döntésre jutottatok, hogy részesei szeretnétek lenni az új, mennyei hazának, így imádkozzatok velem: «Én Uram és én Istenem, köszönöm Neked a Te jó tervedet a lelkem megmentésére. Elfogadom Krisztus helyettem hozott áldozatát, és köszönöm Neked, hogy Jézus által méltóvá lehettem rá, hogy beköltözzem ebbe a hazába. Köszönöm Neked új, békés otthonomat. Ámen.» Ha vannak további kérdéseitek a mennyel kapcsolatban, vagy ha szükségetek lenne Újszövetségre, kérlek, írjatok erre a címre: elia@rnh.de

Ok a hálára és hitpróba Uruguayban ISABELLE EISSES, MONTEVIDEO

Sandra és Robert Brasil

rich és Sonja június 1–10. között Manausba repültek (Észak-Brazília), ahol Ingo és Ione Haakéval és egy további brazil testvérrel közösen, mint minden évben, Éjféli Kiáltás-konferenciát tartottak. Részben külön-külön programok is zajlottak, amikor Sonja a nõkhöz, Erich pedig a férfiakhoz szólt. Ezt követõen, június 20–25. között Uruguay északkeleti részén megint sor került a havonta megrendezett «Caré para el Alma»-körútra, melynek keretében különbözõ településeken tartanak nõi összejöveteleket. A legutóbbi utazások alkalmával több nõ is megtért, egyikük, aki rákos volt, röviddel a halála elõtt. Ez sok okot ad a hálára és a közbenjárásra ezekért az újdonsült hívõkért. Munkatársunkat, Robertet és krónikus poliartritiszben szenvedõ feleségét, Sonját is szeretnénk újra meg újra imádságot kérve gondotokra bízni. Sandra többé-kevésbé állandó fájdalmai (éjszakánként nemigen jöhet szóba az alvás), az erõs fájdalomcsillapítóktól való függõség és az ebbõl eredõ személyiségváltozások megterhelik a fiatal házasságot, úgyhogy Robert gyakran fi zikai és pszichés erejének végére ér. Valóban súlyos hitpróba ez mindkettejük számára, elsõsorban azért, mert az orvosok elõrejelzése szerint a jövõben sem várható javulás, épp ellenkezõleg.

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

ÉJFÉLI KIÁLTÁS A VILÁGBAN

Nyugalmas nyár Hollandiában? RAPHAEL ROOS, DOORN

eméljük, hogy a nyári hónapok a szabadságolások ellenére sem telnek túlságosan nyugodtan, hanem továbbra is fennmarad az érdeklõdés a kiadványaink iránt, és új kapcsolatokat is kiépíthetünk. Szolgálja minden munka az Úr dicsõségét! Nálunk jelenleg zajlik Mark Hitchcocktól az 55 Antworten auf Fragen zum Himmel (55 kérdés és válasz a mennyrõl) fordítása és kiadásra való elõkészítése.

NAGY ERZSÉBET, BUDAPEST

álásak vagyunk minden imatámogatásért. Az a kívánságunk, hogy a romániai iratterjesztõi munka növekedhessen mind elõfizetõink számát, mind új kiadványok megjelenését illetõen.

agyarországon a missziónk nagy változáson megy keresztül. Sürgõsen keresünk önkéntes segítõket az adminisztrációs és könyvelési feladataink ellátásához. Nagy segítség lenne, és megnyugtató jó kezekben tudni ezt a feladatot. Ezenkívül a csapatunk kibõvült egy személlyel, aki mostantól mindig folyóiratainkkal és könyveinkkel a poggyászában lesz majd úton. A más keresztyénekkel való személyes kapcsolatra soha nem volt még ekkora igény! Különleges imakérésünk egy gépkocsi az utazásainkhoz, hogy kiszállíthassuk a könyveket és más anyagokat. Szívünkön vannak a nyomdai, postai, személyi és egyéb költségek is. Hálásak vagyunk imádságaikért, az együtt gondolkodásért és segítségükért.

Hosszan tartó építési munkák Romániában BENJAMIN RUDOLF, ARAD

Erõsítés Magyarországon

Ha az Úr megsegít minket, új irodáink lesznek, amelyek építési munkái azonban elõreláthatólag még sokáig eltartanak. Ezért e tekintetben továbbra is kérjük a közbenjáró imádságokat.

Evangéliumi irodalom a brazíliai olimpiára MARKUS ÉS ELLEN STEIGER, PORTO ALEGRE

razíliában halmozódnak a nehézségek, miután a miniszterelnök asszonyunkat 180 napra felfüggesztették tisztségébõl. Az új kormánynak szüksége van az imádságainkra, hogy helyes döntéseket hozzanak, és az ország gazdaságilag magához térjen. Az idei évre szóló elõrejelzések szerint 170 millió reál (kb. 40 milliárd EUR) hiány várható, ami – már most – csaknem a duplája annak, amit Dilma Rousseff kormánya hivatalosan bejelentett… A 2016-os riói olimpia alkalmából indítottunk egy akciót különbözõ evangéliumi írásokkal. Azért imádkozunk, hogy minél többen fogadják

28 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

el az ajánlatot, rendeljenek irodalmat, és éljenek a lehetõséggel, hogy továbbadhassák Isten Igéjét, ez pedig sok gyümölcsöt érlelhessen. A médiamunkánkkal kapcsolatban szeretnénk egy szervert, hogy a jövõben a kongresszus és a video-elõadások anyagát felkínálhassuk internetes letöltésre. – Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy az országot sújtó válság ellenére már 590-en jelentkeztek a próféciákkal kapcsolatos októberi kongresszusra. Imádkozunk két új könyvünk – A pásztori levelek és Mindent Jézusért – jó fogadtatásáért is, és köszönjük az értünk misszionáriusokért és minden munkatársért elmondott imákat.

Isteni gondviselés, nehéz sorsú gyermekek Bolíviában EBERHARD HANISCH, RIBERALTA

álásak vagyunk minden imádságért. Az utóbbi idõben valóban sokféle módon tapasztaltuk meg Isten gondviselését. Josua és Katharina Fürst június 1-jén érkeztek vissza gyermekeikkel otthoni szolgálatukból. Imádkozunk jó egészségi állapotukért, a visszailleszkedésükért, és Jeremia fiuk távoktatásáért, amely egy újabb kihívást jelent. Bár – ha szorul a kapca – fiatal új misszionáriusnõnk, Rebekka Wehner is foglalkozik majd Jeremiával, e téren reménykedünk egy önkéntesben vagy az Indicamino helyi svájci iskola támogatásában. Hálát adunk, hogy az egyik csoportvezetõnõ, aki a múlt évben kivált tõlünk, újra bekapcsolódott a gyermekek közt folyó munkába. Több száz kilométerre lévõ hazájából tért vissza Riberaltába. Áldott szolgálatot végez sorainkban Jorge Alex lelkipásztor is. Az egyik gyermekcsoportot õ irányítja a kerti munkánál, segít az iskola tanárai részére tartott áhítatoknál is, és látogatja a nehéz sorsú gyermekek szüleit. Rendkívüli adottsága van rá, hogy meg tudjon szólítani embereket. Június 10–12. között Roger Liebi tett nálunk látogatást, hogy különbözõ

elõadásokat tartson a gyülekezetben, a misszióban és az iskolában. Imádkozunk azért, hogy a megtapasztalt áldás maradandó és gyümölcsözõ lehessen. Az iskolában és a kollégiumban egész csapat kisebb, mégis igen nehéz sorsú gyermekkel van dolgunk. Egyik fõ jellemzõjük, hogy közülük sokan elvált szülõk gyermekei, és még nem dolgozták fel az ebbõl fakadó fájdalmas megtapasztalást. Emiatt a csoporton belül gyakori a lázongás, a nyugtalanság, a szorongás, a figyelemzavar és az egyéb nehézség. Egy másik problémás terület, amely nemrég tudatosult bennünk, bizonyos tévéfilmbeli jelenetek látványából és utánzásából fakad. Ezeknek a „játékoknak” megvan a maguk neve, és nemrég még testi sérüléshez is vezettek a nemi szervek tájékán, amelyet az egyik fiú okozott a másiknak. Egy másik fiú a kulcscsontját törte el. És ezoterikus játékok is újra meg újra elõfordulnak a gyerekeknél, fõleg az iskolában. Szükség van tehát felvilágosításra és gondozásra. Az elmúlt hónapokban több olyan fiatal is meglátogatott minket, akik nálunk töltötték le a gyakorlatukat, ill. rövid missziói bevetésen vettek részt. Az egyik gyakornoklány gyorsan és jól ki tudta magát fejezni spanyolul,

Szabadidõs tevékenység a bentlakásos gyerekekkel

és örömmel vállalkozott még egy a gyermekeknek szóló tanításra is. Gifthornból két fiatal nõ járt nálunk, akik különbözõ missziói állomásokat látogattak meg, két hétig pedig nálunk a kollégiumban, ill. félnapos szolgálat keretében az iskolában álltak készen a szolgálatra. A tanárok örültek, hogy a nagy létszámú osztályokban segítõket kaphattak. A két testvérnõ bámulatos gyorsasággal hódította meg a gyerekek szívét, úgyhogy búcsúzóul még apró ajándékokat is kaptak tõlük. A feladatuk az volt, hogy a különösen nehezen kezelhetõ és a tanulásban visszamaradt gyermekekkel foglalkozzanak (ábécé, számolás, fogápolás). Sajnos vannak olyan harmadik osztályos gyerekek, akiknek még az elsõben lenne a helyük, és rendszerbeli okok miatt (oktatáspolitika) mégsem helyezhetõk vissza. Mások testileg vagy szellemileg korlátozottak, és személyre szabott támogatásra lenne szükségük. Két további gyakornok a svájci Éjféli Kiáltás-gyülekezetbõl aktívan közremûködött az épületek és a terület karbantartásában. Mathias Rindlisbacherrel közösen építettek egy disznóólat, felújítási munkákat végeztek Fürsték házában, és fiammal, Obeddel

Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

ÉJFÉLI KIÁLTÁS A VILÁGBAN

Éjféli Kiáltás Misszió In memoriam: Wim Malgo, alapító 1135 BUDAPEST, PALÓC U. 2

együtt dolgoztak a terepen. A kollégiumi gyerekekkel közösen többek közt elültettek két újabb sor gyümölcsfát, rendbe tették az asztalos mûhelyet, és rengeteg hulladék fát aprítottak fel a konyha számára. A riberaltai gyülekezetben egy ideje három lelkipásztor áll alkalmazásban; egyikük még tanulmányait végzi, és támogatásban részesül, egy másik a fõfelelõs, Jorge Alex lelkipásztor pedig mint «misszionárius» hétvégenként õserdei utazásokat tesz. Elsõdleges feladata, hogy vezetõket és pásztorokat képezzen. A résztvevõk elvégeznek egy néhány hónapos tanfolyamot, melynek végén bibliaszemináriumi bizonyítványt kapnak. Az Úr eddig megõrizte õt, aki minden héten kilométerek százait teszi meg motorkerékpárral. Nemrég tudatosult benne, hogy a Riberaltától megtett elsõ 140 kilométeren számos állattenyésztõ farm található, amelyeken eddig nem folyt lelki munka. A közelmúltban komoly bizonyságtételt hallhatott tõle egy részeg mezõgazdasági munkás, aki alig 15 perccel késõbb halálos balesetet szenvedett. Jorge Alex pásztor minderrõl könnyek között számolt be, mire a gyülekezet megbízta a

vezetõséget, hogy teremtsék meg annak lehetõségét, hogy munkatársi csapatok látogassák meg ezeket a farmokat, és tartsanak házi összejöveteleket. Ebben a projektben az Éjféli Kiáltás részérõl is részt fogunk venni. Köny velõnk, aki hosszú éveken keresztül készítette számunkra a havi adóbevallásokat és az éves beszámolókat, június 6-án elhunyt, miután 16 évig dolgozott nekünk, több mint egy éve pedig rákkal küzdött. Úrnapján még meglátogattuk õt; már csak 40 kg körül volt a testsúlya, és ennek megfelelõen is nézett ki. Azon a napon átvettem vele a János 3-at, õ pedig bizonyságot tett arról, amit Jézus személyesen érte is tett. Azután õ és a felesége külön-külön imádkoztak. Gyakran kérdezgettük magunktól, vajon ezek után mi lesz a könyveléssel, mert igencsak összetett munka. Most érdeklõdtünk valakinél, akit még az elhunyt könyvelõnk ajánlott nekünk. Eljött bemutatkozni, és kiderült, hogy az 1980-as években nálunk volt kollégista. Ráadásul van egy segédje, aki 2012-ben végzett az Élim iskolában. Így rendkívül nyugodtak vagyunk, és hálásak az Úr vezetéséért.

TEL.: (+36-1) 3500-343 E-MAIL: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu MEGJELENIK: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven. SZÖVEGSZERKESZTÕ: Conno Malgo, Nagy Erzsébet FORDÍTOTTA: Dálnoki László, Miklós Margit, Horváth Ildikó TÖRDELÉS: Bakai Attila (Éjféli Kiáltás Misszió) KÉPSZERKESZTÕ: Elishevah Malgo KIADJA: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2 Az újság ára: 420,-Ft+postaköltség ÉVES ELÕFIZETÉS DÍJA: 5040 Ft + postaköltség Személyesen a Missziónknál vagy keresztyén könyvesboltokban postaköltség nélkül megvehetõ A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad! Határon túli országokba postaköltséggel 46 EUR. Tengerentúli országokba 51 EUR FORINT SZÁMLASZÁM: UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6. IBAN HU61 10918001-00000040-71680019 MKB; 1056 Bp, Váci utca 38. IBAN HU44 10300002-20510628-00003285 EURO SZÁMLASZÁM: UniCredit Bank Hungary ZRT. IBAN HU35 10918001-00000040-71680002 SWIFT (BIC) BACXHUHB MKB IBAN HU49 10300002-50100122-21004886 SWIFT (BIC) MKKBHUHB KIADÁSÉRT FELEL: a Misszió elnöke, Nagy Erzsébet LELKIGONDOZÓI KÉRDÉSEKBEN ÍRJON A FENTI CÍMÜNKRE. BETH-SHALOM IZRAELI UTAZÁS: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2 TEL.: (+36-1) 35-00-343, MOBIL: (+36-30) 630-7823 E-Mail: ejfel@t-online.hu

Köszönjük! Az Éjféli Kiáltás Misszió alapvetõ feladatának az evangálium terjesztését tartja, minden embetrársunkhoz eljuttatni azt az örömhírt, hogy az Úr Jézus nemsokára visszajön, és békességet hoz erre a háború sújtotta földre. De ugyanolyan fontosnak tartja a lelki segély mellett a testi szükségletekrõl is gondoskodni. Hiszen a cselekedetek támasztják alá legjobban a bizonyságtevést! Köztudott, hogy Missziónk széleskörû szociális tevékenységet folytat, gyermektáborokat szervezett, a hajéktalan szállókra, gyermekotthonokba, az ország szükséget szenvedõ térségeibe rendszeresen visz adományokat. Legutóbb az Úr kegyelmébõl lehetõségünk nyílt egy nagyarányú akció keretében több tonnányi, svájci minõségû bébiételt szétosztani. A gyermekek és szüleik, gondozóik örömére készételeket, gyümölcsszeleteket, gyümölcskoncentrátumokat és sokféle kekszet tudtunk gyermekotthonokhoz, óvodákhoz, szegény sorban élõ családokhoz eljuttatni. Hálát adunk az Úr gondviselõ kegyelméért. Minden lehetõségért Istenünké a dicsõség!

30 Éjféli Kiáltás 2016 augusztus

ISSN: 0866-0425

MISSZIÓS ISTENTISZTELETET TARTUNK MINDEN VASÁRNAP 10:00 ÓRÁTÓL! AZ ALKALOM NYITOTT, SZERETETTEL VÁRUNK MINDENKIT! 1135 BUDAPEST, PALÓC U. 2.; TEL.: (+36-1) 35-00-343

ADOMÁNYBOLT: nyitva hétfõtõlpéntekig, 10:00-17:00 óráig ASSZONYKÖR: minden hónap utolsó szombatján, 15:00 órakor. FIGYELEM! Missziónk hétfõtõl-péntekig 9.00 órától 16.30 óráig fogad telefonhívásokat. Tudván azt, hogy minden ismeretünk rész szerint való (1Kor 13,9), ezért személyes látásukért a szerzõké a teljes felelõsség.

Szeretettel ajánljuk 2016-os Szentföldi utunkat!

2016

október 27. - november 3.

KÖLTTSÉGE EK

950 EURÓ

+repülõjegy, járulékos költségek

személyenként kétágyas szobákban való elhelyezés esetén 22 – 26 részvétel szükséges

FONTOS: Az Éjféli Kiáltás Misszió nem utazási iroda. A bibliatanulmányút szervezését a haifai Beth Shalom és Palex Tours (Haifa) Ltd izraeli utazási irodával együttmûködve végzi. A zarándokút célja: a Biblia helyszínének jobb megismerése és tanulmányozása. Jelentkezéskor a teljes összeg befizetése szükséges, a jelentkezés a részvételi díj megfizetésére kötelez. Lemondás esetén ezt az összeget nem áll módunkban visszafizetni. Kivételt képez, ha az izraeli utazási iroda bármilyen okból törli az utat.

www.ejfelikialtas.hu

Jelentkezés: Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest Palóc u. 2 Telefon: (+36-1) 35-00-343; Mobil: (+36 30) 63 07 823 E-mail: utazas@ejfelikialtas.hu; www.ejfelikialtas.hu

T! N O P Õ D I J Ú N T! O P Õ D I J Ú ! T ÚJ IDÕPON

Az Éjféli Kiáltás Misszió szeretettel meghívja Önt, családját és ismerõseit a következõ alkalmunkra: Idõpont:

2016 szeptember 9. (péntek) 17:00 óra Igeszolgáló:

Köszöntõ:

Norbert Lieth

Nathanael Winkler

Svájc

Izrael, Svájc

Gazdag zenei program! Helyszín:

Dunamelléki Református Egyházkerület Székházának Díszterme 1092 Budapest, Ráday út. 28.

Helyszínen könyvárúsítás, szerény agapé.

A rendezvény ingyenes Ára: 420,-Ft