Éjféli Kiáltás 2012 november

IZRAELBÕL

Traurige und wahre ⁄ Richtiger mitdeReichtum ⁄ Dürfen öffentlich undtegen? beten?

Wilders rosszul kalkulált ■ Izraeli-jordániai kooperáció Een vraagPopmusik over de eindtijd ■Freude Het Maya jaar Geert ■Umgang Spreken Evangeliën elkaarFrauen bij de rede op delehren Olijfberg HÍREK

Éjféli Kiáltás Nemzetközi folyóirat a bibliai próféciákról

www.ejfelikialtas.hu

2012. november – 11. szám

A zöld megváltás > A föld felmelegedése > Környezet vallás > új pogányság Az utolsó napok csúfolódói

Minden pénteken és a hónap utolsó szombatján

szeretettel várunk a

N O R Á SA VÁS

MORZ

2012 novemberében és decemberében minden pénteken 1000 és 1600 óra, valamint a hónap utólsó szombatján 1000 és 1600 óra között!

A Morzsa vásár bevételét a rászoruló gyerekek karácsonyi ajándékára fordítjuk!

A vásárban nemcsak vásárolhatsz, hanem adhatsz is.

A Morzsa vásárban kaphatók könyvek, ruhák, cipõk, kabátok, táskák, tányérok, poharak, játékok és sok minden más hihetetlen áron!

De Te is hozzájárulhatsz és segítheted a munkánkat: ha van a háztartásodban jó állapotú vagy új tárgyad, ruhád, könyved stb, add be ajándékba nekünk, hogy annak ellenértékével segíts te is a rászorultakon. www.ejfelikialtas.hu e-mail: ejfel@t-online.hu Tel.: (061) 3500-343

morzsa vásár

Szeretettel várunk: Éjféli Kiáltas Misszió csapata és önkéntesei

Keresztény hit és lelki egészség Író-olvasó találkozó Dr. Pálhegyi Ferenc Helyszín: Bp. XIII. ker. Palóc u. 2.

Megközelíthetõ: E-mail: ejfel@t-online.hu Az Éjféli Kiáltás Misszió

és a KIA

kiadásában

megjelent kiadványok a helyszínen megvásárolhatók!

Időpont: 2012, november 24. (szombat) 16 00 óra

3 Bibliai üzenet

4 7 8

Az utolsó napok csúfolódói Az utolsó idõkrõl A zöld megváltás és globális felmelegedés

Nézõpontban

12 14 15 17 18

Ami nem nyûgöz le «A lenyûgözõ Bibliában» A zsidók megrablása Szomorú popzene, igazi öröm Pál, a vihar és saját személyes életünk A gazdagsággal való helyes bánásmód

Kérdések – Válaszok

21 21

Szabad-e a nõknek nyilvánosan tanítani és imádkozni?

Megkeresztelkedni a halottakért?

3 11 20 22

Üdvözlet Házunk tája Fénysugarak Rajtad csak Jézus segíthet

Hírek Izraelbõl

23 24 25 26 28 29 30

Rövid jelentések Mennyire Izrael-barát Németország kormánya?

Már nem a legjobb barát Sigmar Gabriel Izraelt Apartheid rezsimnek nevezte Puskaporos hordó az izraeliegyiptomi határon Geert Wilders rosszul kalkulált Izraeli-jordániai kooperáció

Tudván azt, hogy minden ismeretünk rész szerint való (1Kor 13, 9), ezért személyes látásukért a szerzõké a teljes felelõsség.

ÜDVÖZLET Kedves Barátaim!

A látványos Marsra-szállás híre futótûzként terjedt el az egész világon. Amint annakidején a Holdon történt sikeres landolás is, úgy a 2012-es Mars-misszió is bevonul a történelem nagy eseményei közé. A NASA kaliforniai ellenõrzõ központjában túlfûtött volt a hangulat. Annál nagyobb megkönnyebbülést jelentett minden résztvevõ számára az, amikor a Marson történt landolás sikeresen befejezõdött.

De Obama amerikai elnök még ennél is többet akar; embereket szeretne küldeni a vörös bolygóra, és azt hiszi, hogy õ ezt még megélheti: «Be fog következni az embernek a Marson történõ landolása, és én ezt látni fogom», mondta ûrkutatási terveinek ismertetésekor.

De van ám másvalaki is, Aki ezt figyelemmel kíséri: Maga Isten. Meddig még? Amint az emberiség annak idején hozzáfogott a torony építéséhez, «amelynek teteje az égig érjen», ott az van megírva, hogy Isten leszállt, «hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek» (1.Móz 11,5).

Nem ez az elsõ Mars expedíció, amelyben egy távirányított robot játssza a fõszerepet, viszont ez döntõ lehet, amint azt a tudósok hiszik. Volt-e víz a bolygón? Volt-e rajta élet? Nos, minden reménységük a «Curiosity» (Kíváncsi) elnevezésû amerikai Mars-járóban van, hogy az válaszolja meg a lényeges kérdéseket.

Ennek a bolygónak a kutatása során a tudomány tehát arra fókuszál, hogy megfejthesse, volt-e vagy van-e még a Földön kívül is élet, hogy mi vagyunk-e a kozmoszon belül az egyedüli élõlények, vagy netán mások is léteznek. Évtizedek óta a legkülönbözõbb UFO jelentések szuggerálják újra meg újra azt, hogy valahol a világûrben lehetséges egy másfajta élet. Dr. Werner Gitt professzor ezzel szemben elmagyarázta, hogy az állítólagos Földön kívüliek látogatása bolygónkon már magában az elképzelhetetlenül nagy távolság miatt is lehetetlen volna. Az Apolló ûrhajók sebessége mellett a hozzánk legközelebb lévõ szomszéd csillaghoz, a Proxima Centaurihoz indított utazás 870.000 évig tartana. A Bibliának a teremtésrõl szóló beszámolójából egészen világosan kitûnik, hogy miért vagyunk mi egyedül az univerzumban: a világmindenség, annak minden bolygójával és csillagával külön az ember számára teremtetett. Ezt olvassuk Mózes elsõ könyvében: «Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendõknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt!» (1Móz 1,14-15).

Azt, hogy mi emberek egyedüli, egészen különleges teremtményei vagyunk Istennek, a tudomány gyakran kétségbe vonja. Az ember gondolatai, tervei kihagyják Istent a számításból.

Már az elsõ bûnbeesés után nem sokkal olyan dolgok iránt érdeklõdtek az emberek, amelyek Isten számára voltak fenntartva. Egy tornyot akartak építeni, amely felér a mennyekig. Ma sincsen ez másképp. Az Ézs 14-ben szó van ilyen felfuvalkodottságról: «… Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon.» És Isten látja, még mindig nézi. Az ember egyre magasabb célokat tûz ki maga elé.

Egyre többet akar elérni. Mindig jobb akar lenni. Közben egyre inkább kialakul benne egy erõs konkurens gondolkodás. Így többek között Indiában is bejelentették, hogy hamarosan Marsszondát küldenek a vörös bolygóra. Az indiaiak is el akarják érni azt, amit az amerikaiak elértek.

Az, amit a nagy államoknál megfigyelhetünk, benne van minden emberben. Mi, keresztyének sem vagyunk ettõl mentesek. Ha már egyszer elértünk valamit, azonnal a következõ célt keressük: még többet, még nagyobbat, még magasabbat … És így fennáll annak a veszélye, hogy szem elõl tévesztjük a célt, amit Isten akar velünk megvalósítani: Nekünk olyanokká kell lennünk, akik magasztalják az Õ dicsõségét. Amint Isten látta, hogy az Õ egyedülálló mûve, az ember, a teremtést követõen bûnbe és felfuvalkodottságba esett, újra valami különlegeset, egyedülállót tett: Elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy eredeti elgondolásának fonalát velünk, emberekkel újra felvegye: hogy Õhozzá hasonlókká váljunk (1.Móz 1,26) – az Õ dicsõségének magasztalására (Ef 1,12). Ez egyedülálló az egész univerzumban!

Szívélyes üdvözlettel

Éjféli Kiáltás

2012 november

4

BIBLIAI ÜZENET

Az utolsó napok

csúfolódói DR. ROGER LIEBI A Biblia világának zenéjét és nyelveit tanulmányozta (görög, klasszikus és modern héber, arámi, akkád), valamint teológiát végzett

éter meg jövendölte, hog y a vég idõ k b en c s ú foló dók t á madnak, akik Jézus Krisztus visszajövetelébõl gúnyt ûznek, és nevetség tárgyává teszik (2.Pt 3,2–4): «… hogy eszetekbe jussanak a szent próféták elõre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítõtõl kapott parancsolatai. Tudjátok meg elsõsorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenbõl gúnyt ûznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az õ eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van? …»

Az egyháztörténet 2000 során a keresztyén Nyugaton az emberek számára magától értetõdõ volt abban hinni, hogy Jézus Krisztus a harmadik napon feltámadt, és a végidõkben vissza fog jönni, mint a világ Bírája.

A liberális teológia széleskörû befolyása által Európában és ÉszakAmerikában a 20. század folyamán a széles néptömegek körében, ideértve az egykori keresztyén Nyugatot is, egyre jobban elterjedt Jézus Krisztus vissza-

P

Éjféli Kiáltás

2012 november

jövetelének tagadása. A református és evangélikus egyház liberális teológusai kijelentették: A «modern ember» nem tudna hinni Jézus Krisztus testben való feltámadásában, és visszajövetelében sem. Ezek olyan mítoszok, amelyeket már a természettudományokkal átitatott korban nem lehet készpénznek venni.

Aki napjainkban kifejezetten hisz Jézus Krisztus visszajövetelében, azzal kell számolnia, hogy ezért «fundamentalista keresztyénnek» fogják csúfolni, mert még mindig szó szerint hisz abban, amit a keresztyének tulajdonképpen az egész keresztyén egyháztörténet során, már 2000 év óta hisznek. Ennek a fejleménynek el kellett jönnie, és éppen abban a korszakban, amelyben a zsidók atyáik országába vissza fognak térni.

Péter a 3. fejezet további verseiben elmagyarázta, hogy a csúfolódók miért nem tudnak a végidõk eljövetelekor Jézus visszajövetelében hinni. Abból indulnak ki, hogy minden a kezdetektõl fogva mindig pontosan ugyanazon törvények szerint következett be. Isten a múltban soha nem avatkozott be az idõk folyásába. Ezért nem hihetõ, hogy ez a jövõben be fog következni.

Továbbá azt mondja Péter, hogy ezek a csúfolódók a múltnak errõl az egységes, Isten nélküli lefolyásáról azért vannak úgy meggyõzõdve, mert nem

hisznek sem Istennek a teremtésbe való közvetlen beavatkozásában, sem az Õ természetfölötti mûködésében az özönvíz idején.

Ebbõl következik, hogy a végidõkben az emberek elvetik az Isten általi teremtés hitét, amint az az 1Móz 1-2-ben meg van írva, és úgyszintén elutasítják az özönvízrõl, mint történelmileg igazolt eseményrõl szóló tanítást az 1 Móz 6-9 szerint (2.Petr 3,3–6): «… Tudjátok meg elsõsorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenbõl gúnyt ûznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az õ eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van.”

Mert rejtve marad elõttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízbõl és víz által állt elõ az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult.»

A z 5. ver s köz vet lenü l ut a l a teremtésrõl szóló beszámolóra, amely ezekkel a szavakkal kezdõdik «Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet» (1.Móz 1,1).

Az apostol továbbá különösen a teremtés ha rmadik napjá ra fókuszál, mégpedig a 9–10 versekre az 1. Móz 1-ben. Kezdetben a földet teljesen víz borította. Csak a harmadik napon hozta létre Isten a szárazföldet parancsoló szavával (héberül jabbashah = «a száraz») a vizek összegyûjtésével, és a víz attól kezdve óceánként vette körül a szárazföldet (vö. «egy föld a vízbõl keletkezve, a víz közepén kiemelkedve Isten szava által»).

Az özönvíz idején ugyanaz a víz áradt ki az egész szárazföldre, amely a teremtés harmadik napján a bolygót ellepte, ekkor ugyanis «fölfakadt … a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái» (1.Mo 7,11; vö. «amely által [azaz a víz] az akkori világ vízzel elárasztva elpusztult»).

Az 5. vers eleje elmondja, a csúfolódók azért vetik el a teremtés és az özönvíz történetét, mert nem akarják azt. Készakarva vetik el («szándékosan meg is feledkeznek róla»). Azért nem

5

tudunk dolgokról, mert nem akarunk róluk tudni!

A csúfolódók kijelentése a 4. versben: «Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van», nem jelenti kötelezõen azt, hogy õk feltétlenül a teremtõ Istenben hisznek. Ez a beszédmód inkább illik az ateistákhoz!

Stephen Hawking, napjaink egyik legjelentõsebb õsrobbanás teoretikusa, a 2010 õszén megjelent A nagy terv – Az univerzum új magyarázata címû könyvében kijelentette, hogy az univerzum a semmibõl teremtette meg önmagát. Az ok, «amiért a semmi helyett mégis létezhet valami», lehetne a «spontán teremtés». Hawking ebben a könyvben nyilvánítja ki világosan elõször, hogy ateista. És mégis a «teremtés» kifejezést használja! Hiszen az alkotó, Hawking szerint, az effektíven még nem létezõ univerzum, amelynek önmagát kell létrehoznia, ill. a gravitáció törvénye, amelynek már az anyag elõtt léteznie kellett. Az a kijelentés, hogy az univerzum önmagát teremtette meg, természetesen abszurd, mert ellentmond a logika és értelem minden alapszabályának. Valami, ami még nem létezik, nem tudja saját magát létrehozni, különben már léteznie kellett volna, mielõtt létezett. Ha õ ezt másként gondolta, akkor másként is kellett volna mondania.

Ráadásul az a gondolat, hogy az anyag és az energia a semmibõl jött létre a teremtõ Isten beavatkozása nélkül, ellentmond a termodinamika elsõ alaptörvényének a fi zikában.

Az özönvíz történetének elvetése.

1800-ig a geológusok többsége azt hitte, hogy a Biblia özönvíz-történetének meghatározó jelentõsége van a földrétegek és a bennük található õskori leletek eredetének magyarázatával összefüggésben.

1830-ban a dolgok új értelmezése merült fel. Charles Lyell (1797–1875) ügyvéd, aki geológiával is foglalkozott, egy belsõ ellenkezést, elutasítást érzett az özönvízzel szemben. A globális özönvíz ugyanis magába foglalja azt

A keresztirányú kõzetréteg az Alpokban. Természetesen nagyon is kézenfekvõ a földrétegek kialakulását katasztrofális árvizekkel magyarázni.

a gondolatot, hogy létezik egy szent Isten, Aki az emberek bûneit nem hagyja büntetlenül, hanem kész arra, hog y mint Bíró, beleavatkozzék a történelem egyenletes menetébe, és megszakítsa azt. Ez a gondolat Lyell számára elviselhetetlen volt. Ezért feltalálta az «uniformitarianizmus elvét», amely kimondja, hogy a természetben lejátszódó folyamatok mindig egyformák voltak. Nem léteztek nagy katasztrófák, a világ kezdete óta mindig ugyanaz volt. Ez pontosan megfelel a csúfolódók érvelésének a 2 Pt 3,4ben: «Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétõl fogva van.»

Természetesen nagyon is kézenfekvõ a földrétegek kialakulását katasztrofális árvizekkel magyarázni, éppen úgy a bennük található õskori leletek sokféleségét is. Természetes körülmények között ugyanis nem képzõdtek volna olyan gigantikus rétegzõdések, amilyeneket például a Svájci Alpokban csodálhatunk meg. De Lyell számára az volt a fontos, hogy ne beszéljenek katasztrófákról. Nem, az õ véleménye szerint ez a rétegzõdés az erózió teljesen megszokott folyamataként jött létre a szél, az esõ, a hõség és hideg, stb. hatására, és bármiféle katasztrófa nélkül.

Az erodált anyagot a patakok és folyók továbbszállították, éppen úgy, amint azt ma is mindenütt megfigyelhetjük, és a rétegek lassan, milliméterrõl milliméterre, centiméterrõl centiméterre kialakultak. Világos, hogy így nem keletkezhettek õskori tömegsírokkal

telített rétegek, amint az világszerte megfigyelhetõ, de Lyell számára fontosabb volt saját uniformitarianizmus elmélete, mint az ilyen ellenvetések.

Mivel az óriási földrétegek nem katasztrófák által történõ kialakulásának elmélete nem korlátozható egy rövid idõkeretre, Lyell ezt az elgondolást a geológia rendkívül hosszú idõtartamára alkalmazta.

A 20. században az uniformitarianizmus elméletét az iskolai oktatás általános közkincsévé tették. Az özönvizet már rendszerint nem a földrétegek és õskori maradványok képzõdésének magyarázataként tanították. S néptömegek hátat fordítottak az özönvíznek, ez az esemény mítosszá, mesévé vált számukra. De ennek éppen így kellett történnie! Abban az idõben, amikor a zsidók visszatérnek hazájukba, az özönvizet tagadni fogják.

Charles Lyell 1830-1833 között jelentette meg mûvét, Principles of Geology címen három kötetben. Amikor Charles Darwin 1830 körül ötéves világkörüli útjára indult, a Beagle, az angol kormány egy felmérõ hajójának kapitánya Lyell könyvének elsõ kötetét ajándékozta neki. Ez a könyv döntõ jelentõségû volt Charles Darwin számára. Lyell szolgáltatta neki a rendkívül hosszú geológiai idõtartam elméletét, amelyre Darwinnak sürgõsen szüksége volt az élõlények véletlenszerû, fokozatos fejlõdésének elméletéhez. Ezáltal az özönvíz történetének elvetése alapul szolgált a teremtés történetének elvetéséhez. Éjféli Kiáltás

2012 november

6

BIBLIAI ÜZENET Valami, ami még nem létezik, nem tudja saját magát létrehozni, különben már léteznie kellett volna, mielõtt létezett.

A teremtés történetének elvetése. A 20. század kezdetéig a Nyugat embereinek többsége hitt a teremtéstörténet (1.Móz 1-2) és az özönvíz történetének (1.Móz 6-9) igazságában.

1859-ben jelentette meg Charles Darwin elsõ könyvét az evolúcióról: A fajok eredete címen. A könyvnek bizonyítania kellett, hogy a növények és állatok sokféleségének magyarázatához tulajdonképpen nem szükséges a teremtõ Isten. Minden a természeti törvényeknek megfelelõen saját magától fejlõdött ki, Isten nélkül.

1872-ben következett a nagy befolyással bíró folytatás: Az ember származása címû könyve. Ebben Darwin elmagyarázta, hogy mindaz, amit már az 1859-ben megjelent köny vében elmondott, az emberekre is érvényes.

Az ember is egy hosszú, természetes fejlõdés (evolúció), terméke, aki nem igényel teremtõt.

Ezek a köny vek akadémikus körökben rendkívül pozitív és lelkes visszhangra találtak. A korszellem már megérett egy ilyen elmélet befogadására. Még 50 évvel azelõtt is ez lehetetlen lett volna. Azonban addig, míg az evolúció ezen gondolatai és eszméi a nyugati társadalom közkincsévé váltak, bizonyos idõnek el kellett telnie. A széles néptömegek csak a 20. században fogadták el és asszimilálták az evolúció elméletét az iskolák és a tömegkommunikáció széleskörû elterjedésének köszönhetõen. Ma már mindenki, aki még mindig a Biblia teremtéstörténetében hisz, felkészülhet arra, hogy «maradinak» és «tudományellenes fundamentalistának» fogják titulálni. De ennek így kellett történnie. Péter megjövendölte a teremtés történetének elvetését a végidõkben: «Mert rejtve marad elõttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízbõl és víz által állt elõ az Isten szavára.…» (2.Pt 3,5).

Péter azt mondja, hogy a teremtés és az özönvíz ismerete «rejtve marad» elõttük. Feltûnõ, hogy a teremtéstörténet ellenzõi általában nem is tudják, hogy mit tanít valójában a Biblia. Nem tudják azt sem, amit mond, és azt Éjféli Kiáltás

2012 november

sem, amit nem mond. És még kevésbé ismert elõttük a kijelentések értelme részleteikben.

A bibliai igazságok elvetése, mint a Jézus visszajövetelérõl, valamint a teremtés és az özönvíz történetérõl szóló tanítás visszautasítása, nem csupán kis csoportokra korlátozódik, hanem széles tömegeket érint.

Ez összefügg a tömeges elszakadással, amelyrõl a 2. Thessz 2,3-ban olvashatunk!

M ítoszok kergetése. A Timóteushoz írott 2. levél különös módon szem elõtt tartja a végidõket, a keresztyénség «utolsó napjait» (2.Tim 3,1). Ennek az újszövetségi levélnek 4. fejezetében található egy profetikus részlet: «Mert lesz idõ, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyûjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.

Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat!» (V 3-5).

A modern, felvilágosult ember manapság elveti a Bibliát, mint Isten Szavát. Úgy tekinti a Bibliát, mint egy mondagyûjteményt. Esetleg nyújthat felvilágosítást az emberek gondolkodásáról az úgynevezett tudományok korát megelõzõ idõkbõl. De elveti a Biblia bármiféle utalását a modern idõkre.

Rudolf Bultmann (1884-1976) német teológiaprofesszor kifejlesztett egy programot a Biblia mítoszoktól való megtisztítására. Azt feltételezte, hogy a modern, tudományosan gondolkodó ember már nem tudja elhinni, hogy Jézus Krisztus feltámadt, és újra el fog jönni. Az sem lehetséges, hogy a Bibliát, mint történelmi beszámolót, részleteiben komolyan vegyék. Bultmann hihetetlenül nagy befolyást gyakorolt, nemcsak a teológia területére, hanem messze azon túl is.

Ezzel szemben mi a következõt állítjuk: Lehetõségünk van bizonyítékokat szolgáltatni arra, hogy a Biblia

történelmi szempont ból a bszolút megbízható! Arra is képesek vagyunk, hogy a liberális teológusok elméleteit megcáfoljuk, és a hamis gondolkodásmódot, va la mint módszereket leleplezzük.1 Különben: Rudolf Bultmann még halála elõtt megtért. Tanítványaira való tekintettel bocsánatot kért a hamis tanok terjesztéséért. Ezt bizonyította egykori tanítványa, Prof.

Dr. teol. Eta Linnemann, aki szintén megtért, és Jézus Krisztus odaadó tanítványa lett.

Egy érdekes paradoxonra szeretnénk felhívni a figyelmet: Noha a modern ember tartózkodóan viselkedett a Biblia állítólagos mítoszaival szemben, mégis meg kell állapítanunk, hogy különösen a 68-as mozgalom következtében, az emberek széles tömegei valósággal rávetették magukat a mítoszokra, science-fiction-re, az UFO-hiedelemre, a fantasyra és a horrorra. Ez minden elképzelhetõ területre érvényes, úgymint a fi lm, az irodalom, a zene, a számítógépes játékok, sõt még a gyerekjátékok világára is. Az olyan fi lmek, mint a Star Wars, E. T., Végtelen történet, A Gyûrûk ura, Harry Potter több százmilliós bevételt hoztak. Ez természetesen összefügg a szûnni nem akaró ezoterikus hullámmal. Az ezotéria milliárdos piac. Egyrészt adott egy világviszonylatban elterjedt elfordulás a Bibliától, («Mert lesz idõ, amikor az egészséges tanítást (a Biblia tanítását) nem viselik el, … Az igazságtól (a Biblia igazságától) elfordítják a fülüket»), és másrészt egy soha nem tapasztalt nyitottság a minden elképzelhetõ irracionális, vallásos árnyalatú badarság iránt, amely csiklandozza az emberek fülét (vö. «… a mondákhoz odafordulnak»). Erre éppen Napóleon mondása érvényes: «Az emberek mindent elhisznek, csak ne szerepeljen a Bibliában.»

1

Utalás a Valóban a végidõkben élünk? címû könyvre Kivonat a Valóban a végidõkben élünk? címû könyvbõl, Roger Liebi, 378-386. old.

7

Az utolsó idõkrõl NORBERT LIETH Igehirdetõ, bibliaoktató és az Éjféli Kiáltás Misszió elnökségi tagja

mint a távoli villanások elõre jelzikk a közeledõ vihart, úgy villan föll manapság a Föld minden szeglet-ében egyre érthetõbben a figyelmezte-tés, hogy «az Úr napja» közel van. Azz Isten által évezredekkel ezelõtt adottt próféciák a végidõkkel kapcsolatban n ma sokkal kivehetõbben válnak va-lósággá, mint bármikor. Napjainkk eseményei igazolják az Isten Szellemee által sugallt kijelentéseket, melyeket a Szentírásban olvashatunk: – Az újra megalapított Izrael Állam m létezése, amely alapot képez Jézus visz-szajöveteléhez, és az azzal kapcsolatoss végidõkbeli jelek (vö. Zak 12,10; 14,4)..

– Az egész emberiség megfigyelésé-re és ellenõrzésére szolgáló technológi-ai lehetõségek (vö. Jel 13,14-18).

– A globalizáció, amely során a nemzetek összegyûlnek, és minden n eseményt néhány pillanattal késõbb b mindenütt az egész világon követnii lehet (vö. Jel 11,9-10).

– Azok az utalások, hogy az egykorii római territórium helyén egy új biro-dalom jöhet létre …

Csak néhány dolog, amelyeket a végidõkre megjövendölt a Szentírás,, és amelyek ma aktuálisabbak, mintt bármikor.

Már különbözõ alkalommal fel-hívtuk Olvasóink figyelmét a 2. Tim m 3,1-re és az azt követõ igeversekre.1 Itt is érvényes az, hogy társadalmunkk eg yre meglepõbb módon éli meg,,

A

amit az Úr apostolai által a végidõkree jövendölt: « A zt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk k jönnek. Az emberek ugyanis önzõk, pén zsóvárak lesznek , dicsek võk , gõgösek, istenkáromlók, szüleikkell szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kér-lelhetetlenek, rágalmazók, mértékte-lenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerõk, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyességg látszatát megõrzik ugyan, de annak azz erejét megtagadják. Fordulj el tehátt ezektõl!» (2.Tim 3,1-5).

Egy Arte-dokumentáció nemrég a következõ szavakkal vezette be adását:: «‹99 %› vagyunk, ‹Democracia reall ya›, ‹Reclaim the streets›, ‹Occupyy Wall Street, Frankfurt, Párizs, Lon-don› – végigsöpört 2011 híreiben, ezz hangzott számos Youtube klippben, a facebookon vagy twitteren. A metropo-liszok utcáin és terein összegyûltek azz emberek, mindegy, hogy öregek vagyy fiatalok, gazdagok vagy szegények,, alsó- közép- vagy felsõosztályba tartoz-tak-e. ‹Lázadjatok› Franciaországban,, ‹dühöngõ polgárok› Németországban:: Mikor fordult ez valamikor is elõ ebben n a dimenzióban? Mûvészek, zenészek,, együttesek, bloggerek és világháló-aktivisták vesznek részt ebben a tö-m megmegmozdulásban, amely fel sem fogható, de nem is akarja, hogy azz legyen – sem vezetõ, sem meghatáro-zott rendszer, horizontális hierarchiák,, információt megosztók a világhálón, éss õ egy céllal: lázadni a rendszer és a felsõ tízezer ellen. Tiltakozni a kapitalizmuss és a gazdaság ellen, a demokrácia ku-darca ellen, és több beleszólási jogot,,

több szabadságot és több elfogadást követelnek minden területen. Kik a szereplõi ezeknek a tiltakozásoknak?

Milyen csoportok tevékenykednek és érnek el globális összetartozást? Hogy mûködik az úgynevezett csoport-intelligencia az interneten? És valójában milyen befolyást gyakorolnak a világháló-aktivisták? A Wikileaks küzd az információk áramlásának átláthatóságáért. A Kollektiv Anonymous kampányt szervez például az ACTA-törvény ellen. Avaaz a rég ismert aláírás-listát egy új szintre emeli. Olyan közösségi oldalak, mint a Facebook vagy Twitter alapját képezik a forradalmi mozgalmaknak, és természetesen ott nyüzsögnek az egyes bloggerek, vloggerek, de a zenészek és mûvészek is, akik hangot és színt adnak a tiltakozásnak. De ott vannak a trollok és az összeesküvés elmélet teoretikusai, akik nem ritkán a világháló-tiltakozási kultúrát jobbról megtámogatják, és a köz vélemény hangolóinak kórusához csatlakoznak.

A ‹Rebel Yell› sorozat elsõ része elindult az internet virtuális világában, amelynek azonban a ‹valóságos› életre van igazi kihatása.»2 Ez a beszámoló nem húzza-e alá mindazt, amit Pál 2.000 évvel ezelõtt profetikusan megfogalmazott? Az Úr napja el fog jönni, mint egy csapda!

Legyünk éberek! ■

1

2

Többet olvashatsz a témáról az Ezt pedig tudnod kell, címû brosúrából,Norbert Lieth.

Rebel Yell, Info Dok D, Arte 11.08.12 Éjféli Kiáltás É

2012 november

8

BIBLIAI ÜZENET

> A FÖLD FELMELEGEDÉSE > KÖRNYEZET VALLÁS > ÚJ POGÁNYSÁG

A zöld megváltás

és globális felmelegedés DR. RON J. BIGALKE, JR. Bibliaoktató, evangélista, az Eternal Ministries Misszió megalapítója

z 1950-es és 60-as években a szekuláris világnézet azt tartotta, hogy minden természetes, és anyagi alapokon mûködik. Az a hit, hogy «Isten halott», az emberek reménységét

A

Éjféli Kiáltás

2012 november

a tudomány és technika felé fordította, ezektõl várták egy utópia megteremtését a földön. Az 1970-es években azonban paradigmaváltás történt. A technológia «gyümölcsei» elérték azt a potenciált, amellyel az egész emberiséget kiirthatták volna. Ugyanis ebben az idõben fejlesztette ki az emberiség azt a technológiát, amely a tömegpusztító fegyverekkel az egész földet meg tudta volna semmisíteni. A 80-as években került be a köztudatba az a felismerés, hogy

egy radikális megoldás bevezetésére van szükség. A megoldásnak nem lehetnek földrajzi korlátai, a teljes «globális társadalmat» kell érintenie. Az olyan válságok, mint a globális felmelegedés és az ózonlyuk, az egész társadalomra hatással vannak. Az egyetlen gyógymódként a globális megoldások bevezetését hirdetnék az egész bolygón.

Az utóbbi két évtizedben a globális problémák spirituális megoldását részesítették elõnyben. Al Gore egykori ameri-

9

kai alelnök arról a nézetérõl híres, amely szerint az ökológiai problémák egyetlen megoldása egy «spirituális reakció» lenne, amelyet minden vallás együttesen fejtene ki. Úgy vélik, hogy az evolúció alapot szolgáltathatna egy ökumenikus hit létrejöttére, amely a tudományt és a vallást egyesítené, hogy a földet egy ökológiai katasztrófától megmentse.

A «Földanya» imádása, mint Gaia istennõé, már csupán a következõ lépés lenne. A globális felmelegedés egyes hirdetõi odáig mentek, hogy a széndioxid kibocsátását «bûnként» definiálták.

Ez azt jelenti, hogy az egész emberiség a Föld bolygóra mért holokauszthoz hasonló csapás elkövetésében vétkes.

Természetesen lehetetlen ettõl a bûntõl bûnbánattal megszabadulni, mert hisz anélkül nem lehet élni, hogy ne bocsátanánk ki széndioxidot kilégzéskor.

Ennek az istentelen hitrendszernek a következõ szakasza az, amikor az emberi tudatot oly mértékben kitágítják, hogy az lehetõvé tegye az ember és a természet egyesítését (a természetnek ez a bálványozása az okkult praktikákban szokásos).

A sámánok például azt hiszik, hogy a szellemvilág közvetlen kapcsolatban áll a földi világgal. Megerõsítik azt a hitet, hogy az emberiség «a természettel mély spirituális kapcsolatban» áll. Ha az emberiség visszatérne a természet imádatához, akkor a Földet meg lehetne menteni; ez pogány ideológia, amely szerves része a föld felmelegedési elméletének.

Pogány babona. Ami manapság a világban történik, nem csupán a pogány babonákhoz való visszatérés, hanem ennél jóval több, egy globális célt követ, egy központi elvet, amely a globális társadalmat a környezet megmentésére akarja megszervezni (azaz egy globális öko-kormányzat felállítását). Az egykori amerikai alelnök, Al Gore nagy tetszést keltett az Earth in the Balance címû könyvével a guruk és sámánok körében.

Ebben a könyvében élesen bírálja a konzervatív keresztyéneket. Ugyanakkor kinyilvánította szenvedélyes támogatását és rokonszenvét a buddhizmus, hinduizmus, az indián spiritizmus és a «globális környezeti válság» iránt. Az emberiség és a környezet közötti kiegyenlítõdésre

Al Gore egykori amerikai alelnök arról a nézetérõl híres, amely szerint az ökológiai problémák egyetlen megoldása egy «spirituális reakció» lenne, amelyet minden vallás együttesen fejtene ki.

lenne szükség «a belsõ válság külsõ megnyilvánulása alapján, amelyet, jobb kifejezés híján, spirituálisnak nevezhetünk!» Mialatt a keresztyénség úgymond egyre szánalomra méltóbb, az indián vallások felkínálják «az elképzelések bõséges kelléktárát a földhöz fûzõdõ kapcsolatunkról». Amikor Franklin Pierce amerikai elnök Seattle törzsfõnöktõl és törzsétõl meg akarta venni földjüket, a törzsfõnök megkérdezte tõle: «Meg fogod-e tanítani gyermekeidnek, amit mi a mieinknek megtanítottunk? Hogy a Föld a mi anyánk? Mi így tudjuk: Nem a Föld tartozik az emberhez, hanem az ember a Földhöz.»

Az apokalipszis elkerülése végett az amerikaiakat ki kellene képezni, hogy megértsék a globális felmelegedés fenyegetését. Különben a tudósok már számtalanszor bebizonyították, hogy a globális felmelegedés feltételezett veszélye semmi más, mint balgatag spekuláció. A Nemzeti Meteorológiai Központ jelentései elmagyarázzák, hogy semmilyen lényeges bizonyíték nincs a globális felmelegedésre. «Egyszerûen túl sok természetes klímaváltozat van – melyeknek semmi közük az emberekhez…»

Továbbá: Azok a próbálkozások, hogy az idõk folyamán fellépõ klímaváltozásokat a váltakozó széndioxid-ki-

bocsátással kapcsolják össze, rendkívül problematikusak. Ehhez ugyanis modelleket kellene alkotni, amelyeknél a konstansok (állandó értékek) számos variációját kellene kipróbálni, hogy a modellezés egyáltalán lehetséges legyen.

Ha ugyanis egyes számadatokat megváltoztatnak, a modellek megjövendölhetik az összes lehetséges folyamatot. «Ebben az egyszerû modellben lehûlést is elõ lehet idézni azáltal, hogy a napfény egy töredékében kisebb változást hozunk létre, amely visszatükrözõdik, mielõtt még a rendszerbe behatolna. És léteznek más, tetszõlegesen megállapított dolgok is, amelyeket változtatni lehet, hogy szinte minden kívánt eredményt megkapjunk.»1 A modell eredményeit azok a tényezõk határozzák meg, amelyek alapján a modell készült. A modell építõje dönti el, mi a fontos, és milyen tetszõlegesen megállapított adatok legyenek az állandó értékek. A modelleket nem lehet a valóságos klímával egyenlõvé tenni.

Ezért nincs is megbízható elõrejelzõ képességük a valóságos világra nézve.

Mit lehet biztosan tudni? «A modellek felszíni felmelegedést mutatnak az atmoszférába kerülõ széndioxid hatására, mivel úgy vannak programozva.

Egy másfajta programozással ugyanúgy prognosztizálhatnának felszíni lehûlést

Isten óvta az embereket az olyanoktól, «akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtõ helyett, aki áldott mindörökké». Éjféli Kiáltás

2012 november

10

BIBLIAI ÜZENET

is anélkül, hogy bármiféle fi zikai törvény megsérülne. Hagyni kellene, hogy a modellben azok a bizonyos dolgok változzanak, amelyek az atmoszférában is változnak.»2 Az ismeretek hiányában («tudatlanság») nem hihetünk a globális felmelegedésben. Az elmélet képviselõi mégis elvárják reagálásunkat a szükséges ismeretek hiányában is; ezt hívják a vak hitnek (és mennyire veszélyes, ha nem éppen halálos valamit vakon cselekedni).

Bibliai kinyilatkoztatás. Érdemes azon elgondolkodni, miként áll kapcsolatban a pogány babona (amely rátapad a «globális felmelegedés» elméletre) a Biblia különbözõ kinyilatkoztatásaival.

Isten kinyilatkoztatott különbözõ információkat saját Magáról és a túlvilági élet szellemi világának valóságáról. Ezekrõl nem saját megfig yeléseink alapján tudunk; sokkal inkább azért tudjuk és hisszük ezeket, mert Isten megmondta.

Ha Isten nem nyilatkoztatta volna ki az Õ létezésének és természetének igazságát, valamint a többi szellemi és örök dolgokról szóló igazságokat, nem lennénk különbek a pogányoknál, akiknek képzelõerejét a valóság határozza meg.

Mi, keresztyének, igen kellemetlen helyzetbe kerülünk, ha valaki olyan felvilágosítást kér tõlünk, amellyel kapcsolatban hiányos a tudásunk. Ha például valaki a mennyben lévõ angyalok nevei és beosztása felõl érdeklõdne, be kellene ismernünk, hogy csak a «Gábriel» und «Mihály» neveket ismerjük, és csak Mihályról tudjuk, hogy arkangyal volt.

Többet nem tudunk, mint amennyit Isten kinyilatkoztatott.

A globális felmelegedés hirdetõire, akik cselekedeteket várnak el ismeretek hiányában, egyáltalán nem kellene hallgatnunk. Õk legjobb esetben is pánikkeltõk, és legrosszabb esetben szellemi félrevezetõk (hamis próféták). Ezek a prédikátorok azt akarják, hogy olyan dolgokat higgyünk el az Isten teremtette világról, amelyeket nem lehet bebizonyítani. Nem kellene bennünket cselekvésre késztessen az a tény, hogy õk a teremtéssel (az általános kinyilatkoztatással) kapcsolatban hiányos ismereteken alapuló tettet Éjféli Kiáltás

2012 november

kívánnak meg tõlünk. «Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennybõl az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhetõ az Istenbõl, az nyilvánvaló elõttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.

Ami ugyanis nem látható belõle: az õ örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétõl fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.

Ennélfogva nincs mentségük» (Róm 1,18-20). Isten az egész emberiséget felelõssé teszi, mert a saját létezésérõl nyilvánvalóvá tette az ismereteket.

Ezzel ellentétben nem lehet senkit felelõsségre vonni az ismeretek hiánya miatt, vagy olyan valamiért, amit nem tud. A globális felmelegedés hirdetõi, akik azt állítják, hogy tudják, amit nem tudhatnak, és engedelmességet kívánnak meg az õ úgynevezett ismereteik iránt, félrevezetettek, és félrevezetnek a természetes kinyilatkoztatás vonatkozásában. Nem kellene hallgatnunk rájuk. Éppen úgy el kell tõlük határolódnunk, mint például egy szektavezértõl elhatárolódunk. Példaként megemlíthetjük Joseph Smith prédikátort, a mormon vallás megalapítóját.

Lényegében a környezetvédelmi mozga lom esetében nem a k líma helyzetérõl van szó; ez sokkal inkább egy szellemi mozgalom. Isten óvta az embereket az olyanoktól, «akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtõ helyett, aki áldott mindörökké» (Róm 1,25). Ahelyett, hogy a teremtményt imádnánk, a Teremtõ azt parancsolja: «Féljen az ÚRtól az egész föld, rettegjen tõle a világ minden lakója!» (Zsolt 33,8). A környezetvédelmi mozgalom megpróbálja a vallásokat egyesíteni a bolygó megmentése érdekében. Ez azt jelenti, hogy a világ vallásai figyelmen kívül hagyják különbözõ tanaikat, és egy új spiritualitást vezetnek be. A keresztyéneknek szabad a környezettel törõdniük, de az ökológiát nem szabad elõnyben részesíteniük a missziós parancs teljesítésével szemben. A környezetvédelmi mozgalom gondjai jó lehetõséget nyújtanak arra,

hogy az okokat és az egyedüli megoldást Jézus Krisztusban felmutassuk.

Természetesen mindenkit, aki az ökológusoknak ellentmond, akadályként tekintik az emberiség fejlõdésének útjában. Szerintük az emberiség számára eljött az a pillanat, amikor a vallást eg y istennõ ragadja magához, akit «a keresztyénség félreállított»; mert csak egy ilyen anyaistennõ értelme «kínál betekintést az emberi tapasztalat természetébe». Azok az etikai és morális témák, amelyeket az ökológia terjeszt, keresztyénellenes tevékenységeket tartalmaznak. Ezek szeretnék Isten megismerését mellõzni, mialatt a lelkeket kollektíven beszennyezik. A Gyülekezetnek meg kell õriznie Isten tekintélyt parancsoló kinyilatkoztatását, és a hamis ismereteket el kell vetnie (1.Tim 6,20).

Isten és a környezet. A teremtés Isten folyamatos, szuverén vezetése alatt áll. A Zsolt 104,4-ben ezt olvassuk: «A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.» A zsoltáros arról beszél, hogy a szél nem véletlenszerûen fúj, és a villámok nem véletlenszerû impulzusok fényei. Isten saját szuverén hatalmának gyakorlásakor uralja és ellenõrzi az atmoszféra minden mozgását. A teremtést nem szerelték fel veleszületett energiával önmaga fenntartására, az isteni gondoskodástól függetlenül; sokkal inkább Isten fenntartó ereje az, ami a világot irányítja. Ellentmond a Szentírásnak azt feltételezni, hogy Isten egy ideiglenes Teremtõ, Aki megalkotta mûvét egyszer s mindenkorra, azután pedig magára hagyta. A Gyülekezetnek különösen figyelnie kell erre a látásmódra, az istentelenséget vissza kell utasítania, azon kell munkálkodnia, hog y Isten ereje megnyilvánuljon, mégpedig ugyanúgy, mint a teremtés kezdetén. Noha Isten a bûneset elõtt megparancsolta az embernek, hogy

Ezenkívül nem a keresztyének feladata a föld megmentése, nekik inkább aktívan részt kell venniük az evangélium hirdetésében.

11 HÁZUNK TÁJA TEMETÕKERT ÉS ÉDENKERT

gondját viselje a teremtett világnak, mégis Isten az, Aki végül is ellenõrzi és gondoskodik róla – úgy közvetlenül, mint közvetve. Isten teremtette a világot, és mind a mai napig õrzi; a Föld és minden más addig marad fenn, amíg Isten ereje fenntartja.

Isten nemcsak a Föld teremtõje, hanem fenntartója is. A Kol 1,16-17 így tanít: «Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn.» Isten tarja fenn a földünket; az emberiség nem rendelkezik más megtartó erõvel.

Jó sáfárainak kell lennünk az Isten által teremtett világnak. A globális felmelegedés különben nem alapul megbízható tudományos adatokon, és hirdetõi megalapozatlan, eltúlzott információkkal félelmet keltenek az emberekben.

Bibliahû keresztyénekként vennünk kell azt a szellemi és intellektuális bátorságot, hogy tanuljunk Isten Szavából – mindegy, hogy ez a mi helyzetünkben mit jelent. Ellentétben a szélsõséges felmelegedés-hirdetõk véleményével, a természet nem jobb a z emberiség nélkül. A z ember a természet képviselõje Isten elõtt. Az egyedüli alap a tudomány számára (amint azt a régi tudósok hitték), a feltételeknek olyan sora, amelyet Isten határoz meg (mégpedig: egy racionális cél által meghatározott természet és egy értelem, amely arra teremtetett, hogy a természetet úgy interpretálja – a különleges kinyilatkoztatás fennhatósága alatt –, amint azt régen szinte minden tudós hitte).

«Amíg csak föld lesz, nem szûnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka!» (1.Móz 8,22). Amint a Biblia kijelenti, a természet egy bizonyos célra teremtetett: hogy bizonyságot tegyen a mi Teremtõnkrõl, Megváltónkról és Bíránkról. Az Õ szuverén elõrelátása befolyásolja az emberek dolgait a természet által, «úgyhogy a hitetlen ember csak vakon tapogathat és keresheti Õt».

Nem valami költött, homályos sorok

a «természeti törvények», amelyek a természetet ellenõrzik, hanem Isten «szerzõdései», ill. szövetségei azok, szövetségek, a melyek k izárólag a Szentírásban találhatóak. Így mondta Isten hûségét kifejezve a Nóéval kötött szövetség idején: «Szivárványívemet helyezem a felhõkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök» (1.Móz 9,13). Összefoglalás. A kereszt yéneknek minden esetben gondoskodniuk kell a környezetrõl. A teremtés Isten mûve. Mindenesetre Isten elválik a teremtményétõl és más, mint az. Õ teremtett minden dolgot, de Õ fölötte áll azoknak. Mivel Isten teremtette a dolgokat, a keresztyéneknek kötelességük gondoskodni róluk. A természet imádata azonban pogány bálványimádás (Róm 1,18-32). A problémák megoldása nem egy öko- napirend; sokkal inkább a Jézus Krisztussal, mint Istennel és Megváltóval való kapcsolatban találjuk meg a megoldást. Az embernek nem kellene abba az ostobaságba esnie, hogy a Teremtõ helyett a teremtést imádja. Ezenkívül nem a keresztyének feladata a föld megmentése, nekik inkább aktívan részt kell venniük az evangélium hirdetésében, résztvenni a lelkek megmentésében, tanítványokat faragni. Krisztus mondta, hogy Õ «nem e világból származik» (Jn 8,23). Valójában a világ «megkímélve megmarad, hogy tûznek tartasson fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára» (2.Pt 3,7). A földhöz kötött megváltás balgatag feltételezése egyenlõ a szellemi öngyilkossággal.

A keresztyéneknek aktívan tevékenykedniük kell Isten teremtésének jó sáfáraiként, de ennél többet is kell tenniük, egy veszendõbe menõ világnak elmagyarázni, hogy az emberiség minden problémájának megoldása Jézus Krisztusban található. ■

1

2

Christopher Essex und Ross McKitrick, Taken by Storm: The Troubled Science, Policy, and Politics of Global Warming (Toronto: Key Porter Books, 2007) 246. old.

Ua.

(Halottak napja) November elején az emberek többsége kimegy a temetõkertbe szerettei sírjához, és elhelyezi koszorúit, égõ gyertyáit, közben szomorú szívvel megemlékezik azokról, akiket elragadott tõlük a halál. A temetõkert csendjében a mai rohanó ember is egy pillanatra kénytelen megállni, és ilyenkor eszébe jut az emberi élet mulandó volta, sõt a saját „elköltözése” is, amely felé elkerülhetetlenül halad. Hatalmas kérdés vívódhat lelkében: Miért a teljes megsemmisülés? Van-e egyáltalán túlvilág? Mit csinálnak a halottak? Titkokkal teljes kérdéseinkre a Biblia egyedül hiteles írása ad választ és élõ vigasztalást.

Krisztus az egyetlen, aki visszajött, átlépett a halál küszöbén, azaz feltámadott. Tehát õ adhat igaz választ az elmúlásunk miértjeire. Az emberi élet kezdetén az édenkertben örök életünk volt, mert az Úrral, az örök élet forrásával élõ kapcsolatunk volt. Döbbenetes döntésünk az volt, hogy mi akartunk „isten” lenni, hallgattunk a gonosz szavára, ekkor kerültünk a Paradicsomon kívülre, azaz a testi és lelki halál állapotába. Azonban az embert szeretõ Örökkévaló elküldte az Üdvözítõt, aki diadalmas feltámadásával végérvényesen legyõzte az ember ellenségét, a halál erõit. A halál tehát felébredés lesz, a teljes valóság meglátásának ideje, azaz hogy van túlvilág, van folytatása életünknek.

A Teremtõ egykor majd új eget és új földet alkot, ahol nem lesz már halál, gyász, elválás és fájdalom. Az üdvözültek tündökölnek majd miként a csillagok örökkön-örökké.

Ha e mondatok egy könnycseppet letöröltek orcánkról, akkor ezt már az élõ Úrnak köszönhetjük, aki viszszavezet bennünket az elveszített Édenkertbe. Egeknek Királya, majd ha eljõ életemnek utolsó órája, vár az örök élet nagy boldogsága.

Jászai Gyula református lelkész, Debrecen Éjféli Kiáltás

2012 november

12

NÉZÕPONTBAN BIBLIAKRITIKA

Ami nem nyûgöz le «A lenyûgözõ Bibliában» NORBERT LIETH

z egyik folyóirat címoldalán ez áll: «A lenyûgözõ Biblia – tanuljuk szeretni a köny vek Köny vét».

Tulajdonképpen nagyon szívesen olvasom A lenyûgözõ Bibliát, és ezért elõ is fizettem. Tartalmas, felvilágosító és sok olyan háttér-információt közöl, amelyeket máshol nem lehet megtalálni. Valójában sok jó cikk jelenik meg benne, amelyek hozzájárulnak a Biblia megbecsüléséhez és szeretetéhez. Mégis szükséges, mint minden keresztyén információforrás és cikk esetében, a lenyûgözõ és az elcsüggesztõ között különbséget tenni. Így elcsüggesztett Sara Stöcklin egyik cikke a 2012. februári számból (44. oldaltól) ezzel a címmel: «Pál, beszélhetünk-e róla?» Ezt olvasva arra gondoltam, jobb lett volna talán, ha hallgat, vagy ha a Bibliát jobban áttanulmányozza. Természetes módon arra törekszünk, hogy hittestvéreink és mûveik iránt visszafogottak legyünk, azonban ahol bibliakritikáról van szó, ott beszélni kell. Mégpedig a Júdás 3 értelmében: «Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkrõl írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.»

A szerzõ írásában megállapítja a Bibliáról: «A Biblia – minden olyan

A

próbálkozás ellenére, amely cáfolni akarja – ellentmondásokat tartalmaz.»

Ez semmi esetre sincs így; a vélt ellentmondások gyakran a mi korlátolt (háttér-) ismereteinkre vezethetõek vissza, vagy megmagyarázhatóak az akkori Izráel körülményeinek figyelembevételével. Így például elõfordulhatnak eltérõ számadatok, mert az északi birodalomban másként számoltak, mint a déliben; de mindkét változat az adott rendszerben helyes.1 Egy bibliaoktató helyesen így magyarázta : «A Biblia, mint egész több mint az egyes igehelyek összessége. Az Írást, mint egészet, nem lehet megérteni az egyes részek megértése nélkül – és az egyes igehelyeket nem lehet felfogni anélkül, hogy a Bibliát összességében ne értenénk. Az egyes igehelyek inkább kiegészítõek, mint ellentmondásosak, ha azokat az Írásra, mint egészre való tekintettel nézzük.»2 Így azt is figyelembe kell venni, hogy a Biblia kijelentései, ill. könyvei kikhez, milyen címzettekhez szólnak; hogy a zsidókhoz vagy a pogányokhoz írták-e azokat. Így például egyes különbségek Jakab levele és Pálnak a galatákhoz írott levele között azzal magyarázhatóak, hogy Pál kifejezetten a pogányok apostola, a pogányok tanítója, míg Jakab, Péter és a többiek a zsidóságért voltak felelõsek (Gal 2,7-10). A különbözõ kifejezések nem szükségszerûen ellentmondásosak. «Az ‹ellentmondá-

sosság› nem minden formája kérdõjelezi meg az Írás tévedhetetlenségének tanát», írja John Goldingay.

Stöcklin asszony sok kétséget elhintett, azonban Gottfried Meskemper, okleveles mérnök, A lenyûgözõ Bibliához írt nyilvános levelében leszögezi: «Állításainak alátámasztására egyetlen igehelyet sem jelöl meg, hanem általánosságban beszél ‹különleges szövegekrõl›, ‹bibliai értelmetlenségekrõl› és a Biblia védelmezõit támadja, akik úgymond ‹fordítási hibákról› fecsegnek, és ‹spekulatív elméleteket› állítanak fel.»3 Konkrét ellentmondásokat a szerzõ nem említ, így adós marad állításainak bizonyításával. Ehelyett beismeri, hogy «hosszadalmas és fájdalmas folyamatot élt át» amíg el tudott szakadni a «Chicago-magyarázattól», mert: «A Biblia, túlnyomórészt úgy találtam, komplexitásában és mélységében elhatárolódik minden elmélettõl, amely egy pár egyszerû képletre redukálja.»

De a Chicago-magyarázat nem elmélet, amely a Bibliát «egy pár egyszerû képletre redukálja». Meskemper szerint:

SPURGEON-IDÉZETEK

«Minél közelebb «Senki nem vagyunk Jézushoz, érzi magát annál nagyobb eltaszítva titokká válunk Istentõl, amíg az emberek nem vágyakozott utána.» számára.» Éjféli Kiáltás É

2012 november

«Vannak emberek, akik úgy vélik, ha hitük lenne, úgy cselekedhetnének, mint egy bolond.

De az igazi hit bölccsé teszi az embert.»

«Az ígéretek olyanok, mint az édesség, amit gyerekeknek adnak, és amely túlzott mértékben betegséget okoz. A tilalmat egészséges erõsítõszerként kapjuk hozzá, hogy az ígéreteknek örülhessünk anélkül, hogy megártanának.»

13

Csak csodálkozhatunk azon, hogy a mai szövegek ugyanazok, mint az évszázadokkal ezelõttiek.

A Chicago-magyarázat

szerzõ nem mond ellent önmagának», és Õ «nem veszti szem elõl az Õ szolgáit».4 Ha az igében már nem tudunk bízni, nem marad semmi megbízható, semmi, ami bizodalmat adhatna. Hiszen honnan tudhatnánk, hogy egy nem tökéletes igében mi a helyes és mi nem?

Azonban biztosak lehetünk abban, és hihetünk benne, hogy a Mindenható õrködik Szava megõrzése felett. És csak csodálkozhatunk azon, hogy a mai szövegek ugyanazok, mint az évszázadokkal ezelõttiek. Az ilyen cikkek, mint Stöcklin asszonyé is, nem ösztönöznek arra, hogy a könyvek Könyvét tanuljuk szeretni. Sokkal inkább elbizonytalanítanak az ilyen kommentárok, és feleslegesen megnehezítik a bizonytalan olvasóknak, hogy teljesen megbízzanak a Bibliában. Ez az, ami nem lenyûgözõ A lenyûgözõ Bibliában.

Nemrég mondta nekem valaki: «A Biblia elleni támadás keresztyén körökön belül úgy tûnik, ismét fokozódik; már az indokot is hallottam: ‹Egyszerûen becsületesen akarok a Bibliához közelíteni …›, mintha az Írás iránti bizalom nem lenne becsületes…» ■

Mivel a Biblia tévedhetetlenségét szüntelenül támadják, vagy különbözõképpen határozzák meg, 1977-ben összegyûltek a világ minden tájáról és a legkülönbözõbb területekrõl az evangéliumi teológusok, és megalapítottak egy szervezetet ezzel a névvel: «Nemzetközi Tanács a bibliai tévedhetetlenségért». Ez a tanács három tudományos magyarázatot jelentetett meg bibliahû szemszögbõl. Az elsõ magyarázat a legismertebb: 1978, «Chicago-magyarázat a Biblia tévedhetetlenségérõl», 1982, «Chicago-magyarázat a bibliai hermeneutikáról» és 1986, «Chicago-magyarázat a bibliai alkalmazásról». A magyarázatokban olyan bibliaoktatók mûködtek közre, mint James M. Boice (elnök), Gleason L. Archer, Charles L. Feinberg, Norman Geisler, John MacArthur, Josh McDowell, James I. Packer, R.C. Sproul vagy John F. Walvoord R.M. ■

1 L. Roger Liebi, Az Ószövetség kronológiája, «9.

Különbözõ számítások Júdában és Izráelben» 2 L. Hírek Izraelbõl 12/9, 29. old; itt egy olyan bibliaoktató kijelentését idézzük, aki késõbb nem tartott ki következetesen saját álláspontja mellett 3 L. www.zeltmacher-nachrichten.eu, «‹A lenyûgözõ Biblia › – meggyõzõdni a Biblia igazságáról», 2012. aug. 13.

4 L. Hírek Izraelbõl 12/9

«Sokan egyáltalán nem is tudják, mit tartalmaz…» A Chicago-magyarázat azt képviseli, hogy az Írás hibátlan, isteni inspiráció által adatott, igaz és megbízható minden általa felvetett kérdésben, hogy összességében téved-

hetetlen, mentes a tévedéstõl, a csalástól vagy megtévesztéstõl.

Ráadásul Stöcklin asszony azt a gyakran emlegetett érvet hozta fel, hogy a Bibliának nem szabadna Istent helyettesítenie – és így Isten ellentmondásba kerül saját Szavával: «Hiszen tudjuk, hogy Isten a Biblia fölött áll. Az az Õ mûve, amely az embereknek szól, és semmiképpen sem nevezhetõ a bölcs tökéletességnek, hiszen egyedül Isten a tökéletes. Valójában nem hiszek abban, hogy a Biblia tökéletes.» Isten, a Mindenható ihlette a Bibliát onnan felülrõl, éppen ezért nem választhatjuk el az Õ személyétõl. Az Õ lehelete van abban: «A teljes Írás Istentõl ihletett…» (2.Tim 3,16). «Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Õ kezdetben az Istennél volt» (Jn 1,1-2). «Szem elõtt kell tartanunk, hogy a teljes Írásnak, jóllehet emberi eszközök által közvetített, egyetlen szerzõje van. És ez a

INFOBOX

«Ez a világ nem a büntetés és jutalmazás helye, ebbõl következik, hogy a Sátán bakkecskéi gyakran a legjobb legelõkön járnak.»

«Nem szükséges arra pazarolnunk az idõnket, hogy minden esetben különbséget tegyünk a konkoly és a búza között.»

«Attól tartok, hogy a legjobb imáink a siralomházban fognak születni, ‹megpiszkálva› a nagy nyomorúság érdes vasával.»

«A kegyelem a bûnös reménysége és a szentek jövõje.» Éjféli Éjf éli Kiáltás Kiáltáá Ki

201 20 2012 12 n november mb r

14

NÉZÕPONTBAN BEHELYETTESÍTÕ TEOLÓGIA

A zsidók megrablása RENÉ MALGO

z úgynevezett «behelyettesítõ teológia» esetében arról van szó, hogy a Gyülekezet helyettesíti Izrael népét Isten üdvtervében. E tantétel néhány képviselõje nem különösen kedveli a «behelyettesítõ teológia» kifejezést. Túl negatívan, túlságosan zsidóellenesen hangzik – mindenekelõtt akkor, ha a Krisztus nevében táplált zsidógyûlölet dicstelen történetét górcsõ alá vennénk. Õk inkább egy «beteljesítõ teológiáról» beszélnek: «Izrael egyszerûen jelképe Isten igazi népének, amely tulajdonképpen a Gyülekezet.»1 Ez talán nem hangzik olyan keményen, de végül is ugyanoda lyukadunk

A

Mind a mai napig egyetlen behelyettesítõ teológus sem tudta bebizonyítani, hogy az ószövetségi ígéreteket nem szó szerint kell értelmezni.

ki: Ez a teológia, amely a Gyülekezetet az új Izraelnek nyilvánítja, egy népet (a zsidó népet) egy másikkal (a Gyülekezettel) helyettesít. Ezért a jelenleg használatos kifejezés, a «behelyettesítõ teológia», a helyes megnevezése ennek a tannak.

A behelyettesítõ teológiának többféle formája ismeretes. Michael J. Vlach teológiaprofesszor három variációt különböztet meg: 1. A büntetõ behelyettesítõ teológia.

Ez azt hangsúlyozza, hogy Izraelt Istennel szembeni engedetlensége miatt büntetés sújtja, és a Gyülekezet lépett a helyébe örök idõkre. (Luther volt például az egyik képviselõje ennek a tannak.)2 2. A gazdasági behelyettesítõ teológia. Ez azt tanítja, hogy Isten üdvözítõ tervének része volt az, hogy egy etnikai csoportot (a zsidókat) egy általános csoporttal (a Gyülekezettel), mint Isten népével helyettesít. E nézõpont képviselõi arról beszélnek, hogy a Gyülekezet folytatása az ószövetségi Izráel népének.

(Valószínûleg ezt a véleményt osztja napjainkban a behelyettesítõ teológia legtöbb képviselõje.)3 3. A strukturális behelyettesítõ teológia. A legtöbb behelyettesítõ teológus R. Kendall Soulen bibliaoktató szerint semmibe veszi az Ószövetség nagy részét, mivel azt (állítólag) az Újszövetség átértelmezte. Ezt nevezi õ strukturális behelyettesítõ teológiának, amelynek elsõsorban nem egy bizonyos teológiai meggyõzõdéshez van köze (mint a két fenti álláspontnak), hanem ahhoz, ahogyan a Bibliát olvassák.4

Röviden a behelyettesítõ teológia a következõket tanítja: A Gyülekezet, ill. az egyház most az igazi Izrael, amely az ószövetségi Izráel népét felváltja vagy folytatja. A zsidókból és a pogányokból (a maradék a világban) álló Gyülekezeten kívül a zsidók már soha nem fognak jelentõs szerepet játszani Isten tervében. Érdekes módon ez a nézõpont nem mindig vezet oda, hogy Izraelnek már egyáltalán nincs jelentõsége. Léteznek a behelyettesítõ teológiának moderáltabb formái is, melyeknek képviselõi mindenképpen lát nak lehetõséget Izrael megváltására a végidõkben. Így a behelyettesítõ teológia által meghatározott 17. században az angol puritánok és a holland református teológusok körében elterjedt Izrael jövõbeli megváltásának hite.5 Úgy tûnik, ez a vélemény ma is széles körben elterjedt a behelyettesítõ teológusok körében. Noha egyesek hisznek Izrael népének jövõbeli megváltásában (vö. Róm 11,26), mégis minden behelyettesítõ teológus egyöntetûen elveti Izrael jövõbeni helyreállításának lehetõségét. Mi a különbség?

A helyreállításon Izrael egyedülálló, minden nemzettõl megkülönböztetett jövõbeli szerepét értjük saját országában, a Gyülekezettõl függetlenül, amint azt az Ószövetség ígéri. Ezt a behelyettesítõ teológusok nem tudják elfogadni, mert õk csak egyetlen Istennel szövetséges népet látnak (az Újszövetség túlhaladta az Ószövetséget). Szerintük Izrael népe jövõbeli megtérése után, legjobb esetben is, a Gyülekezetbe vétetik fel, de semmiképpen sem fog egyedülálló szerepet betölteni Isten tervében.

Ezt a látásmódot mi nem tudjuk elfogadni. Mi azt hisszük, hogy az Újszövetség kapcsolódik az Ószövetségben elkezdõdött isteni kinyilatkoztatáshoz,

SPU RGEON CITATEN

«Tanításainkat és intelmeinket könnyekbe kellene áztatnunk, mint a kertész a magokat a vízbe, akkor aztán csodálkozhatnánk a növekedésen.» Éjféli Éjf É Éj jf j éli é Kiáltás Kiál álltá

2012 november b

«A szeretet az az egyetlen zsebkendõ, amely a szomorúak könnyeit felszárítja.»

«Ha a szentek olyan erõssé és büszkévé válnak, hogy a szenvedõket megvetik, akkor ezért valószínûleg õk maguk is szenvedni fognak.»

«Az a hegy van kitéve leginkább a viharoknak, amely a legközelebb van az éghez.»

15 és nem átértelmezi azt. Ha az Ószövetséget olvassuk, a szövegnek azt a jelentését keressük, amelyet az ószövetségi szerzõ valóban közvetíteni akart (és nem olvassuk bele a «Gyülekezetet»).

Az ismert református behelyettesítõ teológus, Loraine Boettner (1901-1990) maga mondta a következõt: «Abban általában egyetértünk, hogy a próféciák, ha azokat szó szerint értelmezzük, az izraeli nemzet helyreállítását jövendölik Palesztina földjén, és azt, hogy a zsidók ebben a királyságban kiemelkedõ pozícióba jutnak, úgyhogy más népeken fognak uralkodni.»6 Mind a mai napig egyetlen behelyettesítõ teológus sem tudta bebizonyítani, hogy az ószövetségi ígéreteket nem szó szerint kell értelmezni. És az Újszövetség egyetlen helyen sem tanítja, hogy Jézus Gyülekezete Izraelt felváltotta volna vagy, hogy a zsidók elveszítették volna a nekik adott ígéreteket (vö. ApCsel 1,6-7; Róm 9,4; 11,29).

Ezért hisszük, hogy a behelyettesítõ teológia moderáltabb formája is megrabolja a zsidókat. Ez az elmélet tulajdonképpen keresztyén köntösbe bújtatott tolvajlás, amely a zsidó népet ószövetségi ígéreteitõl fosztja meg. ■

1

2

3 4 5 6

L. Lehrer, New Covenant Theology: Questions Answered, idézve: Michael J. Vlach, Has the Church Replaced Israel? (B&H Publishing Group, Nashville, Tennessee, 2010), 9-10. old.

Vlach, Has the Church Replaced Israel? 13-14. old.

Uo., S. 14-16 Uo., S. 16-17 Uo., S. 60 Loraine Boettner, The Meaning of the Millennium, idézve: Richard Mayhue, in Christ’s Prophetic Plans, John MacArthur & Richard Mayhue (Moody Publishers, 2012), 64. old.

«A hit soha nem növekszik könnyebben, mint az olyan idõben, amely kedvezõtlennek tûnik számára. Ha életemre visszagondolok, akkor voltam leginkább a kegyelembe gyökerezve, amikor a fájdalmak által a legkomolyabban «körül lettem ásva és meg lettem trágyázva.»

Együtt énekeltek, együtt ünnepeltek, együtt álmodoztak, de aztán minden valahogy kipukkadt, mint egy szappanbuborék.

Szomorú popzene, igazi öröm NORBERT LIETH

z Online kultúra és média blog a következõkrõl számolt be: «A Berlini Szabad Egyetem (Languages of Emotion) egyik tanulmánya kimutatta, hog y a popzene évtizedek óta egyre szomorúbbá válik.

A

«Egy lélek, amely Isten elõtt hallgat, gyakran könnyebben hajlik a zúgolódásra, mint az odaadásra.»

Az 1960-as évek elején túlnyomórészt vidám volt a zene, de már 1965 óta egyre inkább dominánssá vált a moll tónus és a lassúbb ritmus. Ezzel a zenehallgatók szomorúságot asszociálnak, állítja a tanulmány. A popdalok szövegei is ‹önmagukba fordulók és negatívabbak› lettek.»1

«Szokás szerint, aki elsõ a veszekedésben, az utolsó a békeszerzésben. Akinek igaza van, az hamarabb kész a dolgokat elsimítani.»

«Az ördög kis csapásai néha nagy tölgyeket is kidöntenek.» Éjféli Kiáltás É

2012 november

16

NÉZÕPONTBAN Az Istentõl származó öröm tehát nem a körülményektõl és az idõk változásától függ, hanem az élet megbízható Urától.

Megállapíthatjuk tehát, hogy valóban boldogok csak Jézus Krisztusban lehetünk. A világ mindig valami újat próbál ki, hogy kielégítse az emberek lelkét, és jókedvre derítse õket, legyen az a zene vagy a fi lm területe, a divat vagy új fi lozófiai áramlatok. A végsõ hatás azonban mindig a csalódás.

Együtt énekeltek, együtt ünnepeltek, együtt álmodoztak, de aztán minden valahogy kipukkadt, mint egy szappanbuborék. A kezdeti eufóriát a józanság váltja fel, és ami kezdetben olyan pozitívnak tûnt, végül negatívba fordul.

Miért van ez?

A feleletet egy férfi adja meg, akivel csak kevesen akarnak beszélgetni – lehet, mert az Õ feleleteitõl visszariadnak, belsõleg sejtik, hogy igaza van. Nem érzik találónak válaszait, és úgy vélik, el akarja venni az örömöt életükbõl. Azonban lépésrõl lépésre felismerhetjük, hogy éppen fordítva van. Mert ez a férfi, Jézus, megígérte: «Aki ebbõl a vízbõl iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne» (Jn 4,13-14).

Mindenki boldogságban és örömben szeretne élni; egyesek ezt kínálják fel, mások ezért adják ki pénzüket. Egy életen át kergetik a tovatûnõ ideálokat, és egyre újabb tapasztalatokat keresnek. De mi lesz, ha a körülrajongott popénekes öreg és idejétmúlt lesz?

Mi lesz, ha azok a tárgyak, amelyeket

szerettünk, amelyek megszerzéséért sem idõt sem pénzt nem kíméltünk, egyszer tönkremennek? Mi van, ha a szeretett emberek körülöttünk meghalnak, ha érezzük, hogy mi magunk is egyre idõsebbek leszünk? Mi lesz, ha életünk partija véget ér? Az emlékeknek fogunk örülni? Vagy szükségünk van-e még valami másra is, valamire, ami igazi örömet adhat, valamire, ami kielégít, ami nem avul el, aminek jövõje van?

Az emberileg gyártott öröm gyakran függ a szerencsés körülményektõl, ezért gyakran ingatag. Sõt, ellentétébe is átcsaphat: csalódottsággá válik, és a következmény nem ritkán a kétségbeesés. Azonban az Isten által adott öröm az Úr Jézuson nyugszik.

Pál apostol a Filippibeliekhez írott levelét a börtönben írta, ez a levél mégis buzog az örömtõl. A csupán négy fejezetben 16-szor említi az örömet. Ez az az öröm, amely állandó, amely a nehéz körülmények között is megmarad, mert Jézusból jön.

Pál ezt írja a Fil 1,25-ben: «… a hitben való növekedésetekre és örömötökre.» És a Fil 2,17-18-ban valami olyat ír, ami sokak számára szinte felfoghatatlan: «Sõt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök,

és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.» Még ha halálra ítélnék, és meg kellene halnia, Pál akkor is örülne. Egy ilyen hozzáállás nem jöhet csak úgy magától az embertõl, ezt csak Jézus munkálhatja bennünk, ha a szívünkben él. A Fil 3,1-ben Pál így fogalmaz: «Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban.»

Az Istentõl származó öröm tehát nem a körülményektõl és az idõk változásától függ, hanem a megbízható és a soha meg nem rendülõ Úrtól. A Fil 4,4-7-ben ezt olvashatjuk továbbá: «Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember elõtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja õrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.»

Aki Jézust megtapasztalja, az nem vall kudarcot, hanem gyõzni fog! ■

1

http://kultur-und-medien-online.blogspot. de/2012/08/popmusik-immer-trauriger.html

SPU RGEON CITATEN

«Azok a személyiségek, akik az általános tetszésnyilvánítás hullámain nõttek fel, nincsenek igazi érték birtokában.» Éjféli Éjf É Éj jjféli é Kiáltás Kiál álltáss

2012 november

«Az utánzás a legõszintébb dicséret … A példának nagyobb a hatalma, mint az elõírásnak…»

«Nem annyira az üzleti életben és a munkában, hanem inkább az egyedüllétben kell megküzdenünk e világ fejedelmeivel és hatalmasságaival.»

«Óvakodjatok a mohától, amely belepheti az igazságot.»

Az «Egy grammnyi hit többet nyom, mint egy hegynyi filozófia» címû könyvbõl, C.H. Spurgeon

17 VIHAROS IDÕK

Pál, a vihar és saját személyes életünk NORBERT LIETH

ál összesen négy hajótörést élt át;; hármat a 2. Kor 11,25-ben említ..

Az ApCsel 27 beszámol az apos-tol negyedik hajótörésérõl a Róma feléé vezetõ hajóúton. A 13-14 versekben a vihar kitörésének pillanatáról olvasha-tunk: «Mivel pedig déli szél kezdettt fújni, azt hitték, hogy megvalósíthat-ják elhatározásukat; felszedték tehátt a horgonyt, és továbbhajóztak Krétaa közelébe. Nemsokára azonban a szigett irányából az „Eurakviló”-nak nevezettt szélvihar csapott le a tengerre.»

A szélcsend ut á n jön a v i ha r:: Valószínûleg elõször egy enyhe szellõõ kezdett fújni, amely hirtelen orkánnáá erõsödött. Ez tulajdonképpen minden-napjaink visszatükrözõdése. A viharok k fõleg váratlanul és hirtelen törnek ránk:: - Hajótörés a karrierben - Turbulencia a házasságban - Hirtelen ellenszél a gyerekek felõl - Egészségi gondok - Anyagi nehézségek hullámai Ezek a viharok odavezethetnek,, hogy fel kell adnunk, mielõtt még a tulajdonképpeni terveink célját elértük k volna. Az ApCsel 27,18.38 versekben n ezt olvassuk: «… A vihar hevesen dobáltt bennünket, azért másnap kidobálták k a hajóterhet … a gabonát a tengerbee szórva könnyítettek a hajón». Mindezekk ellenére tudnunk kell, hogy ha a mii n erõnk és lehetõségünk véget ér, Isten továbbra is ellenõrzése alatt tart min-dent, és a terveit mindig véghezviszi..

Az ApCsel 27-ben leírt helyzet kilátás-talannak tûnt: 15. vers: «Mikor az magával ragadtaa a hajót, úgyhogy nem tudott a széllell szemben haladni, rábíztuk a hajót, éss sodortattuk magunkat vele.» n 16. vers: «… csak nagy nehezen tudtuk megtartani a mentõcsónakot.»

17. vers: «… a horgonyt leeresztet-ték, és úgy sodródtak tova.»

18. vers: «A vihar hevesen dobáltt bennünket…»

20. vers: «Mivel pedig sem a nap,, b sem a csillagok nem látszottak több

P

napon át, és erõs vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.»

27. vers: «Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek.»

Minden törekvésük és óvintézkedé-sük kudarcot vallott, minden önmagukk gyártotta terv és elõvigyázatosságii intézkedés hiábavaló volt, egyetlen n megoldást célzó megfontolásuk sem se-gített. De azt, ami látszólag értelmetlen n ide-oda kapkodásnak tûnt, Isten több b szempontból is felhasználta: a legénységg és a hajó utasainak megmentésére, a sziget lakóit áldásban részesíteni, aholl kikötöttek, Pál feladatának teljesítésére,, és mindenek elõtt az Úr nagy nevénekk megdicsõítésére.

- Õk már semmit nem tudtak tennii – és mégis mindenki célba ért.

- Úgy tûnt, elveszítették az ellenõrzéstt a helyzet felett – és az Úr mégis mindentt ellenõrzése alatt tartott.

- Senki nem tehetett már semmitt saját megmentése érdekében – és mégiss 276 személy menekült meg (37. v).

- Úgy tûnt, az Úr távol van – és mégiss egészen közel volt. «Íg y történt, hog y mindnyájan n szerencsésen kimenekültek a szá-razföldre» (44. v). Isten Szava mindigg minden körülmények között feltétle-nül beteljesedik: Pál Istentõl kapottt feladataként figyelmeztette õket, de e hiába: «… Pál figyelmeztette õket:: „Férfiak, látom, hogy a további ha-józás nem csak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve iss veszélyessé válik.” De a századoss inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amitt Pál mondott. … Minthogy már sokatt éheztek is, Pál felállt közöttük, és ígyy szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk k el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt» (10-11.21).

Az ember sok szenvedést megspó-rolhatna, ha idõben hallgatna Isten n

Az ember sok szenvedést megspórolhatna, ha idõben hallgatna Isten igéjére és nem emberi élményekre, amik elbizonytalanítják.

igéjére és nem emberi élményekre, amik elbizonytalanítják. A tengerészek kudarca azonban mégsem okozta vesztüket. A hirtelen fellépõ nehézségek, a téves döntéseink és kudarcaink nem tartják vissza Istent attól, hogy célját velünk megvalósítsa. Így magyarázta el ezt Pál a legénységnek: «Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfi ak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. … Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja.

Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejérõl.” E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett» (23-25.34-35. v) Pál «hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára». Vajon megtettük volna ezt mi is a fenyegetõ vihar és félelem, a hitetlen legénység és a katonák gyûlölködése ellenére?

Van bátorítás a bennünket körülvevõ csüggedés közepette is: Isten mindent teljesít, amit Õ megmondott. Úgy történik minden, amint azt Õ elhatározta.

Ezért ehetjük megvigasztalva és hálaadással kenyerünket.

Sem a téves döntések, sem a vihar, sem a hitetlenség, sem a tengerészek, akik titkon cserben akarták hagyni a hajót, sem a katonák, akik a foglyokat meg akarták ölni, sem a veszélyes zátonyok nem tudták Istent megakadályozni, hogy Szavát beteljesítse. ■ Éjféli Kiáltás É

2012 november

18

NÉZÕPONTBAN

1. TIMÓTEUS 6,17-19

A gazdagsággal való helyes bánásmód Pál apostol a Timóteushoz írott elsõ levélben rámutat arra, «hogyan kell Isten házában viselkedni, amely az élõ Isten gyülekezete, az igazság tartóoszlopa és alapköve». Olvasd el a 25. részt.

NORBERT LIETH

z 1. Tim 6,17-19-ben írja Pál: «Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gõgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bõségesen megad nekünk.

A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyûjtsenek maguknak jó alapot a jövendõre, hogy elnyerjék az igazi életet.»

Nem tilos gazdagnak lenni. Nem ezt olvassuk az Igében: «Tiltsd meg a gazdagnak, hogy ebben a jelenvaló világban, gazdag legyen …» Azonban rámutat arra, hogy a gazdagság veszélyes lehet. Ezért a gazdagokat figyelmezteti, hogy a szellemi prioritásokat helyesen állapítsák meg.

«Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából» (Péld 3,9).

A mi földrajzi szélességi fokunkon és kultúránkban Nyugaton ma szinte mindenki «gazdag». Bennünket körülvesz a szociális, egészségügyi, társadalombiztosítási, stb. gondoskodás. Megengedhetünk magunknak olyan dolgokat, amelyeket régen csak a nemes urak engedhettek meg. Ezért vagyunk mindannyian annak a veszélynek kitéve, hogy bizodalmunkat ezekbe a dolgokba vessük, és nem csak egyes-egyedül az élõ Istenbe.

Ezért szólítanak fel bennünket ezek

A

Éjféli Kiáltás

2012 november

az igeversek teljes bizalomra Jézus Krisztus személye iránt. Érdemes az elõzõ igeversekben leírt mindenható Istenben (1.Tim 6,15-16) teljesen megbízni és Õt követni. Gyakran a halálos ágyán derül ki valakirõl, hogy milyen gazdag.

A jelenvaló világ elmúlik, aki azonban Isten akaratát cselekszi, az Õ örökkévaló országába jut. A jelenvaló ellentétben áll az eljövendõvel. Ugyanis a jelenvaló elmúlik, míg az eljövendõ megmarad örökké. Ezért érdemes az eljövendõért küzdeni, afelé fordulni, azt tûzni ki célul magunk elé.

«Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké» (1.Jn 2,15-17).

A helyes szellemi magatartásra a Biblia Mózest adja elénk követendõ példaként: «Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bûn ideig-óráig való gyönyörûségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett» (Zsid 11,25-26). Közhelyként hangozhat, azonban ez az igazság: Az anyagi dolgok soha nem tudják nekünk azt megadni, amit Isten, mint az élet és öröm forrása, tud és akar adni.

Isten állandóságával szemben minden anyagi múlandó. Soha nem szabad szem elõl tévesztenünk, hogy Isten nagyobb biztonságot kínál nekünk, mint ez a világ. Az élõ és halhatatlan Isten messze fölötte áll minden halandónak és múlandónak. Pál nem hiába hangsúlyozza itt Isten halhatatlanságát. Azt akarja mondani, hogy az Úr mindig figyel ránk, mindig látja szükségeinket, beavatkozik és segít. Ha minden elmúlik is, Õ akkor is ott van, és ugyanaz marad örökké.

«Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hog y lábad megtántorodjék, nem szunnyad õrizõd. Bizony nem szunynyad, nem alszik Izráel õrizõje!» (Zsolt 121,2-4).

Ez az Úr valóban nem fukar. Nemcsak a szükségest adja meg, hog y spártai módon túléljük a napokat, hanem mindenbõl gazdagon juttat (vö. 1.Tim 4,3). Ez a kijelentés alááshatja az aszkéták hitvallását. Nem szükséges nyomorognunk; élhetünk mindazzal, amit az Úr nekünk adott – de hálaadással, alázattal, és a Tõle való függõségben, mert Õtõle származik minden jó és tökéletes adomány (Jak 1,17). Elmondok egy kis történetet, hogy derüljünk rajta: 1900 századfordulóján egy fiatal papné nehezen összekuporgatott pénzén valami taftanyagot akart venni (selyem vagy mûanyag kelme) egy gallér díszítéséhez. Amikor ezt a kérését a férjének elmondta, rideg visszautasí-

19 Közhelyként hangozhat, azonban ez az igazság: Az anyagi dolgok soha nem tudják nekünk azt megadni, amit Isten, mint az élet és öröm forrása, tud és akar adni. tásra talált. Miért foglalkozik a külsõ díszítésével? Ráadásul azt a prédikációját írta, amely Keresztelõ Jánosról szólt, aki a pusztában teveszõrbõl készült ruhát viselt … Az asszony minden ellenvetése, kérése, könyörgése süket fülekre talált. A pap elkészült a beszéddel, és elment a templomba.

Azonban egész istentisztelet alatt nem tudott megszabadulni a feleségével való veszekedés emlékétõl, aki a szószék elõtt ült kisírt szemekkel. Így a záró imában ahelyett, hogy azt mondta volna «Uram, adj nekünk erõt a terhek elhordozásához …» azt mondta «adj selymet a viselethez…», majd így javította ki magát: «Igen, erõt az elviseléshez az Úr ad …»

A z istent isz teleten ot t volt a kelmekereskedõ is, aki érintve érezte magát, és titokban a kívánt selymet letette a paplak elé. Amikor a papné felfedezte az ajándékot, boldogan így kiáltott fel: «Látod, az Úr meghallgatta az imádat…»1 Vannak bûnös, csak a test kívánságainak élõ kicsapongók, akik Istent kizárják életükbõl (vö. 1.Tim 5,6); de léteznek a javakkal mértékletesen élõ, háládatos emberek is, akik felelõsséggel fogadják az Úr ajándékait, úgy a szellemi, mint az anyagi javak terén (vö. 1.Tim 4,3; 5,6).

De éppen az anyagiakkal gazdagon megáldott emberek azok, akik elfelejtik az Úrra bízni magukat, és saját erejükre és lehetõségeikre építenek. Azért óvja õket a 17. vers az önhittségtõl. A gazdag ember abba a kísértésbe eshet, hogy dicsekedik gazdagságával, és vagyonát saját képességeinek tulajdonítja.

Ehelyett a gazdagok– természetesen vagyoni állapotuk szerint – cselekedjenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, készek legyenek adakozni.

«Mi jót tehetnék ma?» Ez a gondolat kellene, hogy állandó kísérõnk és motiválónk legyen cselekedeteinkben.

Gazdagnak lenni jó cselekedetekben, azt jelenti, hogy nemcsak a legszükségesebbet tesszük. Úgy, amint a gazdagság után törekszünk, törekedjünk

a jó cselekedetek után is. Adakozónak lenni – ellentéte a fösvénységnek, az egoizmusnak. Ne csak magunkra gondoljunk, hanem odaadó készséget mutassunk mások gondjai, bajai iránt is.

Nagy példaképünk lehet e tekintetben az õsgyülekezet: «A hívõk egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erõvel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szûkölködõ sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá» (ApCsel 4,32-35).

H iá ny z i k néha a Szent lélek mûködése sorainkból, mert nincs meg az egység közöttünk? A csapatszellem, egymás kölcsönös elhordozása? John Wesley életmottóját kellene megszívlelnünk: «Tégy olyan sok jót, amennyit csak tudsz, annyi eszközzel, amennyivel csak tudsz, azokkal, akikkel csak tudsz, minden módon, amire csak képes vagy, minden idõben, amikor csak tudsz, minden emberrel, akiket csak elérsz és addig, amíg lehetõséged van rá.»2 «Gyûjtsenek maguknak jó alapot a jövendõre, hogy elnyerjék az igazi életet» (1.Tim 6,19). Az igazi életet elnyerni g yakorlatilag azt jelenti, hogy elnyerjük és alkalmazzuk azt, amit már újjászületett emberekként birtoklunk: az örök életet, amint azt a régi Elberfelder-Biblia fordítja: «hogy elnyerjék a valódi életet.»

Az örök élet birtoklását hitben kell (és szabad) megtapasztalni és élvezni, meg kell élni, amit önmagában rejt, használni, alkalmazni kell. A keresztyének birtokolhatják az örök életet, a mindennapokban azonban nem tapasztalják meg, hogy milyen áldásokat, üdvöt és változásokat eredményez. Ezért véleményem szerint az

örök élet elnyerése egyenértékû az odafent valók keresésével (Kol 3,1-4).

Szeretném kiegészítésként idézni itt a 2Pt 1,10-et: «Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerõsíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.»

Ha Isten Szavát a gyakorlatba átültetjük, ha «ha az Õ dolgait tesszük», megerõsítjük és biztosítjuk elhívásunkat és kiválasztottságunkat. A sok bizonytalanság onnan jön, hogy nem elég erõs az Isten Szavába vetett hitünk.

Figyeljünk ezekre a szavakra: «saját maguknak … gyûjtenek». Aki csak saját magának gyûjt, azt csak a saját személyes élete érdekli, amelyet szükséges megváltoztatni és megáldani.

Aki önzõ módon csak önmaga körül forog, sok mindent elveszíthet, aki ezzel szemben, amint a 18. vers írja, a gyülekezet javáért forgolódik, azzal saját maga is nyerni fog.

A «jó alapot a jövendõre» igeszakasz biztosan az Úr jövõbeli ítéletére utal: «Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélõszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat» (2.Kor 5,10).

Errõl a jövendõre vonatkozó alapról a ír Pál az 1Kor 3-ban: «Az Istentõl nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építõmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevõn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tûzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tûz fogja kipróbálni.

Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Õ maga megmeÉjféli Kiáltás

2012 november

20

BIBLIAI ÜZENET

FÉNYSUGARAK nekül ugyan, de úgy, mint aki tûzön ment át» (1.Kor 3,10-15).

A jó alapot «a jövendõre gyûjteni» el nem múló kincsek gyûjtésére utal.

Bruns ezt így fordítja: «Ezzel olyan kincset szereznek maguknak a jövendõre, amellyel valóban megnyerik az örök életet» (Albrecht hasonlóan fordítja ezt az igehelyet). Ez megegyezik az Úr Jézus kijelentésével: «…gyûjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…»

(Mt 6,19-20).

Vajon mi a jó alapok «gyûjtõi», «felhalmozói» vagyunk-e a jövõre nézve?

Engedjük-e, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, hogy mindenkor Isten Szavának cselekvõi legyünk?

Hogy ezek a szavak mennyire megáldhatják életünket még ma is, és hogy a Biblia itt is mennyire gyakorlatinak és megbízhatónak bizonyul, azt a következõ beszámoló mutatja a P.M. History-ból: «Az evolúciós elmélet szerint mindig az erõsebbik marad fenn.

A pszichológusok már régóta kételkednek ebben. A Berkeley Egyetemen (USA) több egyetemista összefogott, és bebizonyította az ellenkezõjét: A kedvesség lett a túlélõ! ‹A mások iránti gondoskodás alapvetõ az emberi túlélésben›, magyarázta Dacher Keltner, a ‹Survival of the Kindest› projekt vezetõje. … Elméletük bizonyításaként a tudósok több tanulmány eredményeit mutatták be egyidejûleg. Az eredmény: Kifi zetõdõ, ha a természet gondoskodást és együttérzést produkál. A kutatók egy játék-kísérletben megállapították, hogy azok a tesztszemélyek, akik a legnagylelkûbben osztották szét játékpénzüket, a legtöbb tiszteletet, ajándékot és segítséget aratták munkájuk során: A nagylelkûség emeli a státuszt, és biztosítja az idegen támogatást. Más tanulmányok kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiket nagylelkûségre és háládatosságra neveltek, engedékenyebbek és ellenállóbbak, hogy azok az egyetemisták, akik a népek közötti megegyezés kedvéért külföldi társaikat elfogadják, kevesebb stresszhormont termelnek.…»3 ■

1 2

3

L. factum 2010/03, 46. old.

Idézet: William MacDonald, Kommentár az NThez, 1127. old.

P.M. History 2010/5, 40. old.

Éjféli Kiáltás

2012 november

Ellenlábas «Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az ÚRnak, elmentek Zerubbábelhoz, …» (Ezsd 4,1-2).

Ezsdrás könyvének 4. fejezetében egy ellenállásról van szó, amit a Perzsiából visszatért zsidók a Templom újjáépítésénél megtapasztaltak. Pontosan ugyanezt élheti át ma Istennek minden gyermeke, aki itt a földön a szellemi-lelki templomépítésben együttmûködik.

Szellemi-lelki templomépítésrõl szól Péter: «Ti magatok is, mint élõ kövek épüljetek fel lelki házzá…» (1.Pt 2,5).

Annak idején a jeruzsálemi Templom építését érte támadás, ma a lelki-szellemi templom építkezését.

Mikor kezdõdött akkor támadás a Templom építése ellen? A fogságból való kiszabadulás után. E tény egy fontos és gyakran meg nem értett igazságra utal a hívõ ember életében: Egy embernek, aki a bûnök rabszolgaságából és fogságából kiszabadíttatik, annak számolnia kell az ellenség ellenállásával. Aki ezt nem érti, az saját megtérésének és újjászületésének roppant horderejét sem fogta fel. Mi történik tulajdonképpen megtérésünknek napján? Többek között az, amit a Kol 2,14 oly csodálatosan mond el: «Eltörölte a követelésével minket terhelõ adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.» Igen, létezett egy adóslevél, amely kíméletlenül és kõkeményen ellenünk tanúskodott. Ám egy napon Krisztus lépett be az életünkbe, és megszabadított minket ennek az adóslevélnek a hatalmából. Mi kezdõdött el közvetlenül ezután? Kitört az elkeseredett harc a láthatatlan világban. Tényleg azt gondoljuk, hogy a Sátán olyan könnyen elengedi a zsákmányát? Semmiképpen sem! Péter figyelmeztet bennünket: «Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el» (1.Pt 5,8).

De a boldogító üzenet minden keresztyénnek szól: Az ellenlábas, a Sátán nem képes elnyelni azokat, akik Jézushoz tartoznak! Bár kárt okozhat

bennük, ha nem maradnak egészen következetes módon Urukban, Jézusban, de visszaszerezni soha többé nem tudja õket. Maga Jézus egészen érthetõen mondja az övéirõl – és közben hivatkozik Atyjára: «Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki õket az én kezembõl. Az én Atyám, aki nekem adta õket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki õket az Atya kezébõl» (Jn 10,28-29). És Pál apostol örömteljesen hirdeti: «Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban» (Róm 8,38-39). Nem egy mindennél boldogítóbb üzenet ez?

Kedves Olvasóm, bármilyen belsõ vagy külsõ küzdelmeid is legyenek – talán olyan súlyosak, amilyenek csak lehetnek – bizonyos lehetsz benne, hogy Jézus Krisztus a gyõztes, és Õ az is marad! Adj hálát mindig újra meg újra szilárd hittel azért, hogy megmentett lehetsz az örökkévalóságnak, és hogy ezért nagy öröm van a mennyben, amint Jézus azt a Lk 15,7-ben tudatja velünk. Három oka is van annak, hogy miért van öröm a mennyben minden egyes bûnösért, aki megbánta bûneit: 1) Öröm van a mennyben, mert minden bûneit megvalló bûnös emeli az Atya és Fia dicsõségét.

2) Öröm van a mennyben, mert – egész egyszerûen szólva – egy ember a halálból az életre jutott.

3) Öröm van a mennyben, mert ez a megmentés végérvényes; a megmentett bûnös örökkön örökké megváltott marad! Örülj tehát annak, hogy örökre az Úr megváltottaihoz tartozol. De ne lepjen meg az, ha idõrõl-idõre megrázkódtatások érnek. Ez nem jelent mást, minthogy korábbi mestered – mindenesetre hiába –, hívja fel magára a figyelmedet.

El ne felejtsd: Sok-sok szorongattatáson keresztül kell bemennünk Isten országába (ApCsel 14,22). M.M. ■

21

Szabad-e a nõknek nyilvánosan tanítani és imádkozni?

Az 1. Kor 14,34-35 és az 1. Tim 2,11-12 azt jelentik-e ki, hogy egy nõnek a gyülekezetben nem kellene hangosan imádkoznia?

Az istentisztelet lebonyolításában az aszszonyoknak egyáltalán nem is kellene részt venniük? (A mi gyülekezetünkben a tanító célzatú bevezetõ részeket és verseket gyakran asszonyok adják elõ.) z 1. Kor 14,34-35-ben ezt olvashatjuk: «az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie.» Az 1. Tim 2,11-12-ben pedig ez áll: «Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.» Ezekbõl a szövegekbõl azt érthetjük, hogy a nõknek a gyülekezetben hallgatniuk kell. Ugyanakkor a Biblia az 1. Kor 11,5-ben azt is mondja: «De minden asszony, aki fedetlen fõvel imádkozik vagy prófétál …» Itt kiderül,

hogy az asszonyoknak igenis szabad a gyülekezetben nyilvánosan imádkozniuk. És az ApCsel 21,9 beszámol négy «hajadon leányról, akik prófétáltak».

Ezekbõl az igeversekbõl láthatjuk, hogy az akkori gyülekezetekben az asszonyok is jövendöltek. Ez azt jelenti, hogy isteni igazságokat adtak tovább a Szentírás alapján. Az Ön által idézett két igehellyel kapcsolatban azt látjuk, hogy ez soha nem mértékadó értelemben vagy a tanítást meghatározó módon történhetett! Ez a jövendölés mindig a gyülekezet véneinek alárendelve hangozhatott el (akik kötelezõen férfiak voltak a megfelelõ szellemi tulajdonságokkal vö. 1.Tim 3,1-7). Így a mi imaóránkon ugyanúgy imádkoznak a nõk is, mint a férfiak. A prédikációkat azonban kizárólag férfiak tartják, hisz ebben látjuk a tanítás tekintélyét az egész gyülekezet számára.

Jóllehet a nõk vezethetnek vasárnapi iskolát, gyerekfoglalkozásokat, asszonykört, azonban a gyülekezeti összejöveteleket nem. Hogy az imaóra keretében egy asszony fedetlen fõvel imádkozik-e vagy kendõben, azt a gyülekezet dönti el. Ebben mi annak a kornak kulturális törvényszerûségét látjuk. A fátyol megfelelt a mai jegygyûrûnek, és a férjes asszony jele volt, aki ezzel azt fejezte ki, hogy õ a férje felelõssége alatt áll, és hogy az átvette a felelõsséget õérette (mint ahogy Krisztus viseli a felelõsséget a Gyülekezetért!). S.R. ■

A

Megkeresztelkedni a halottakért?

Hogyan kell érteni az 1. Kor 15,29-et, ahol ez áll: «Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?» Itt valóban a halottakért történõ keresztelkedésrõl van szó? Vagy arról a szenvedésrõl, amelyet a hívõk a hitetlenek megmentéséért magukra vesznek (vö. a 30. verssel való összefüggést)?

z valóban homályos és nehezen érthetõ része a Szentírásnak. Alapjában azt mondhatjuk: Az evangélium tanítása olyan érthetõen jelenik meg a Bibliában, hogy azt az együgyû ember is felfoghassa (vö. Ézs 35,8). Az ilyen homályos részek megértéséhez, amelyek nem hordoznak az üdvösséget érintõ igazságokat, alaposabb tanulmányozás szükséges. A régebbi idõk írásmagyarázóinak több bölcsességük és betekintésük volt, mint a maiaknak. Figyeljünk az õ szavukra ebben az esetben is. Egy 1866-os bibliai szótár többek között a következõket mondja ezzel kapcsolatban: «A halottak fölötti megkeresztelkedés (1.Kor 15,29), ahol az apostol felveti a kérdést: ‹Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek?›, valószínûleg arra a szokásra vonatkozik, hogy egyes keresztyének az elsõ évszázadban az elhunyt hívõ keresztyének sírjain, különösen a mártírokén, keresztelkedtek meg, hogy így fejezzék ki a feltámadásba vetett reménységüket, hogy abban megerõsítést nyerjenek, vagy hogy Krisztussal bejussanak a Benne elhunytakkal együtt az Õ tökéletes birodalmába. … Sok régi templomban a keresztelõ helyek a sírokon találhatóak. Rómában egy földalatti templomkertben található egy régi keresztelõhely vízforrással, keresztelõ kúttal, amelyen a freskó Jézusnak a Jordánban való megkeresztelkedését ábrázolja. Egykor ez szolgált az üldözött lakosok megkeresztelésére.

Szirakúzában a katakomba bejáratánál található egy keresztelõ templom.

Mások így magyarázzák ezt az igehelyet: Közel a sírhoz, a halotti világ szélén megkeresztelkedni … ‹Aki a mártírhalál legnagyobb veszélyeire vagy a betegágyra való tekintettel keresztelkedik meg, a keresztséget úgy az élõk, mint a holtak lelki üdvéért fogadja, hogy bemehessen a megdicsõült Megváltó és az Õ Gyülekezete közösségébe.›» Személy szerint én a következõ magyarázatot fogadom el: Mindenki, aki a keresztyénség elsõ szakaszában a halottak fölött keresztelkedett meg, azokra gondolt, akik bizonyságtételük miatt szenvedték el a halált. Ezt a mártírhalált gyakran hasonlították a keresztséghez, miután már az Úr Jézus saját kereszthalálát keresztségnek nevezte (vö. Mk 10,38-39; Lk 12,50). W.M. ■

E

Éjféli Kiáltás

2012 november

22

ELÕZETES

RAJTAD CSAK JÉZUS SEGÍTHET A következõ szám 2012. 12. 10. után jelenik meg többek között e témával*:

«Egy kis város Júdában és az eljövendõ királyság» *A változtatás joga fenntartva!

IMPRESSZUM Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (00-36-1) 236-08-96 Fax: 786-2641 E-mail: ejfel@t-online.hu http://www.ejfelikialtas.hu In memoriam: Wim Malgo, alapító Megjelenik: angol, francia, holland, olasz, koreai, portugál, román, spanyol, német, cseh és magyar nyelven.

Szövegszerkesztõ: Conno Malgo Fordította: Dálnoki László, Miklós Margit Tördelés: ÉKM Képszerkesztõ: Elishevah Malgo Kiadja: Éjféli Kiáltás Misszió, Budapest Az újság ára: 350,-Ft Éves elõfizetés díja: 4200,-Ft A lap megrendelése az írásos lemondásig érvényben marad! Határon túli országokba postaköltséggel 37 EUR Tengerentúli országokba 40 EUR Forint számlaszám: 10918001-00000040-71680019 UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

EURO számlaszám: 10918001-00000040-71680002 UniCredit Bank Hungary ZRT. 1054 Bp, Szabadság tér 5-6.

Kiadásért felel: a Misszió elnöke Lelkigondozói kérdésekben írjon a fenti címünkre.

Beth-Shalom izraeli utazás: Éjféli Kiáltás Misszió 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: (00-36-1) 35-00-343 E-Mail: ejfel@t-online.hu

HÍREK IZRAELBÕL 1135 Budapest, Palóc u. 2 Tel.: +361 236 08 96 Fax: +361 786 26 41 E-mail: ejfel@t-online.hu, www.hirekizraelbol.hu In memoriam Wim Malgo Kiadja Éjféli Kiáltás Misszió, 1135 Budapest, Palóc u. 2.

Kiadásért felel: a Misszió elnöke Fordította Dálnoki László, Miklós Margit Kép és szövegszerkesztés: Dálnoki László, Bakai Attila, Kis Roland Kérjük kedves Olvasónkat, amennyiben támogatni szeretné a Hírek Izraelbõl munkáját, vagy egyéb Izraelben végzett más szolgálatot, adományát a következõ számlaszámra küldje el (adja meg nevét, címét és hogy mi célból): MKB 10300002-20510628-00003285 UniCredit Bank 10918001-00000040-71680019 A Hírek Izraelbõl folyóirat teljes terjedelmében megtekinthetõ az interneten: www.hirekizraelbol.hu Nyomda: Éjféli Kiáltás Európa-Nyomda, 1135 Budapest, Palóc u. 2 ISSN: 0866-0425

Minden vasárnap 17.00 órakor missziós istentiszteletet és minden kedden 17.30 órakor bibliaórát tartunk Szeretettel várunk mindenkit.

1135 Budapest, Palóc u. 2.; Tel.: (1) 2360896

Figyelem!

Missziónk minden nap 9.30-tól 17 óráig fogad telefonhívásokat.

Éjféli Kiáltás

2012 november

Egy ateista temetés Ismét temetnek valakit. Valakit a névtelenek seregébõl. Ez alkalommal egy ateistát. Hogy temetik, vagy elhamvasztják, semmiféle szerepet sem játszik. A halállal úgyis vége mindennek! Konzekvensen ateistaként élt, és úgy is halt meg. Pap sincs jelen, aki beszédet mondana. A templomi gyászszertartást el lehet felejteni. A fenséges hangú orgona néma marad, keresztyén énekekrõl szó sem lehet.

Imát senki sem mond. Az úgyis elhalna a semmiben. Mit sem számítanak a mívesen elõadott versek. Még egyszer, mint valami revüt, elevenítik fel az elhunyt életét. Ám a reménység szavait hiába is keresnénk. Hisz a halállal úgyis vége mindennek! Eljött pár barát, akik lopva törölgetik könnyeiket. Hatásos beszédek hangzanak el, versrímeket idézve. Felesküsznek a humanizmusra, és az emberi etikát celebrálják. De végül, mindezek után jön a föld, és vége mindennek! Az életnek tovább kell mennie, hogy minden forogjon tovább a reménytelenségben!

Egy keresztyén temetése. Duane Scott Willis és felesége, Janet nagyon szeretik kilenc gyereküket. 1994. november 8-ának reggelén a hat legfiatalabb életét veszti a Milwaukee közelében vezetõ autópályán történt balesetben, Wisconsin szövetségi államban: A pályán egy acél tartószerkezet darabja hevert. Amint a kocsijuk áthajtott rajta, az felcsapódott a gépkocsi alvázára. A benzintank robbanásszerûen lángba borult. Öt gyerek azonnal szörnyethalt, a hatodik késõbb a kórház intenzív osztályán vesztette életét. Körülbelül egy héttel a baleset után csodálkozva értesült Amerika a médián keresztül arról, hogyan élték túl a szülõk a tragédiát. Õk éppúgy szeretik gyermekeiket, mint a legtöbb szülõ; szívük fájdalma leírhatatlanul nagy. Hogyan tudja egy ember leküzdeni egy ilyen keserû csapás következményeit? Az ember megértést tanúsít, ha valaki ilyenkor teljesen elmerül gyászában, vagy ha szívében akár még keserûséget is érez Isten iránt. De ebben az

esetben egészen más történt. Hol találtak ezek a szülõk kapaszkodót?

A sajtójelentések beszámoltak az Úr Jézus Krisztusba vetett hitükrõl, és arról, hogyan nyertek erõt Istennek igéjébõl. Ezt mondták: «A fájdalom intenzitása leírhatatlan. A Biblia ezt úgy fejezi ki, hogy mi szomorkodunk, de nem úgy, mint a többiek, ‹akiknek nincs reménységük›» (vö. 1.Thessz 4,13).

Az õ bizonyosságuk Isten Szava: «A Biblia az, ami a mi reménységünknek szilárd alapjául szolgál. Isten igéje a halálon túl is reménységet nyújt nekünk.» A keresztyének tudják, «hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál» (Róm 8,28). (CMV Materialsammlung.)

Pál apostol röviddel halála elõtt.

Pál apostol börtönben van. Ez nem éppen az önmagában való elmerülés színhelye. Szemei elõtt sokkal inkább a lehetséges halál képe lebeg.

Ennek tudatában jelentõs az, amit ír: «Szorongat ez a kettõ: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél!» (Fil 1,23).

Ha Pál az elõtte álló vég lehetõségébe belegondol, akkor a legmélyebben megvigasztalódhat! Tudomása van egy csodálatos jövõrõl Jézus Krisztussal.

Ha eközben visszatekint életére, elmondhatja: «Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az õ megjelenését» (2.Tim 4,68). Pál tud egy csodálatos, eleven és valóságos világról a halál után. Õ elmondhatja: «Vágyódom Krisztussal lenni!» Így hát a keresztyéneknek a Golgotán véghezvitt megváltói mûnek köszönhetõen gyönyörû reménységük, halál esetén csodás vigaszuk és az örökkévalóságban fényes jövõjük van! Elmondhatod-e ezt te is magadról? S.R. ■

HÍREK IZRAELBÕL

BETH-SHALOM

23

Rövid jelentések Kedves Izrael-barátok!

A török kormánypárt, az AKP ankarai pártkongresszusán Chaled Mashal, a palesztin Hamasz párt vezére kijelentette: «Törökország az iszlám fényes oldalát újra láthatóvá fogja tenni.» Az egyik futballstadionban összegyûlt sok ezer ember elõtt ezt mondta: «Erdogan, te nem csupán Törökország vezére vagy, te vagy az egész iszlám világ vezére.»

Erdogan hosszú beszédében szintén szétkürtölte, hogy az õ iszlámban gyökerezõ pártja a tízéves kormányzási ideje alatt az egész iszlám világban mintapéldaként szolgált. Való igaz, hogy figyelemreméltó sikereket könyvelhetett el, az ország bevételeinek megháromszorozódásával, amibõl a széles néptömegek profitálnak. De õ azt is megértette, hogy az iszlámot ne állítsa otrombán az elõtérbe, hanem hogy azt inkább egy haladó keretbe helyezze. Így pártja is ezt az ígéretes nevet viseli: «Igazság és Fejlõdés Pártja.» Erdogan szerint a párt síkra száll a személyes alapjogokért és a szabadságért. E tény Törökország határain túl példaként szolgál minden muszlim ország számára.

Ennek megfelelõen az egész iszlám világból hívtak meg vezetõket Ankarába, a párt kongresszusára, mint például Murszit Egyiptomból, Atambayevet Kirgisztánból és Barzanit Irakból. Kétségtelen, hogy Törökország a régió és az iszlám világ vezetõ hatalmává nõtte ki magát.

Kritikusai mindenesetre azzal vádolják Erdogant, hogy elnyomja a másként gondolkodókat, amihez a jogrendszert használja azért, hogy ellenfeleit elhallgattassa.

Politikusok, akadémikusok és újságírók százai állnak bíróság elõtt, és összeesküvéssel vádolják õket. Továbbá 300-nál is több magasabb rangú tisztet sújtottak hosszabb börtönbüntetéssel, mert majd tíz éve próbálkoztak azzal, hogy megdöntsék Erdogant és kormányát.

Nyugaton a Törökországban végbement fejleményeket többségében pozitívan értékelik azzal a megjegyzéssel, hogy Erdogan megvédte a demokráciát és a jogállamot. Ennek ellenére akadnak kritikus hangok is, amelyek azt kérdezik, hogy eközben valóban jogosan jártak-e el.

Erdogan az állam alkotmányát is meg kívánja változtatni, mivel azt három évtizede egy katonai hatalomátvételt követõen fogalmazták. Egyben a kormányzati rendszert elnöki kormányzás rendszerévé akarja átalakítani, amilyen Franciaországban is van. Ellenfelei mindenesetre azzal vádolják, hogy ezzel saját hatalmát kívánja megszilárdítani.

A szomszédos Szíria válsága hozzájárult ahhoz, hogy Erdogan a nemzetközi politika élvonalának rangját érdemelte ki. Washington Törökországot az Asszad rezsim utáni szír ellenzék támogatásának egyik kulcsszerepében látja. Ez a fejlemény Izraelnek okot ad az aggodalomra. Mert Erdogan és kormánya Izraellel szembeni magatartása egyre gorombább lesz, miközben befolyása már ma is messze túlnyúlik Törökország határain. Erdogan megismételte azok iránti kritikáját is, akik Szíriában az Asszad rezsim mögött állnak. Elmondta, hogy a történelem nem fogja büntetlenül hagyni azokat, akik az elnyomókat védelmezik. A múltban Izraelt is a palesztinok elnyomóiként jellemezte, az USA-t pedig Izrael védelmezõjének állította be. Ezzel könnyû felismerni az idevonatkozó álláspontját.

Murszi egyiptomi elnök az egybegyûltek elõtt kijelentette, hogy a regionális hatalmakból, Törökországból, Egyiptomból, Szaúd-Arábiából és Iránból megalakult quartett a megoldás felé fogja kényszeríteni a helyzetet Szíriában. E négy, egykor egymással rivalizáló hatalom közeledésében Izrael egyáltalán nem lát semmi jót.

Abban a vigasztaló tudatban, hogy Izrael mögött egy végtelenül erõsebb hatalom áll, üdvözöl Benneteket szívélyes Shalommal Fredi Winkler

• A zsidó-izraeli pároknak kereken 20 %-a tartja esküvõjét külföldön, mert az ultra-ortodox rabbinátus nehézségek elé állítja például a betérõket. Mások a Cohár elnevezésû modern ortodox szervezethez fordulnak, amely ennek ellenére is lehetõvé teszi egy hagyományos zsidó esküvõ megrendezését.

• A központi statisztikai hivatal közzétette, hogy Izrael az összes OECD országok közül a bruttó hazai termékébõl a legtöbbet fordította fejlesztésre a magánszektorban: 3,4 % (32,3 milliárd sékel).

• Az idei év «Kémiai olimpiáján» Washingtonban az izraeli diákok egy ezüst és három bronzérmet nyertek. Õk 26 ország csapatai ellen indultak. A Technion már fel is ajánlott ezeknek a fiatal embereknek egy-egy helyet az egyetemen.

• A honvédelmi kommandó (Polgárvédelem) a jövõben kiegészítõleg még SMS által is kívánja a polgárokat az esetleges rakétatámadásokra figyelmeztetni. A jelzõrendszer elsõ tesztje a hadsereg jelentése szerint sikeresen lezajlott.

• A zsidó családapa, Moshe Nahari egykori meggyilkolását követõen öt gyermeke Jemenbõl Izraelbe vándorolt be. Néhány hete a család újra egyesült, mivel három évvel késõbb a szomorú esemény után özvegye másik négy gyermekével megérkezett az országba.

• A National Geografic magazin a majdnem 1.000 km hosszú, a Dan folyótól Eilatig húzódó «Shvil Israel»-t (Izrael-ösvény) a világ egyik legimpozánsabb vándorútjának nyilvánította.

• Az utolsó két esztendõben 85 százalékkal növekedett azoknak az érettségizõknek száma, akik katonai szolgálati idejüket egy évvel meghosszabbítják, hogy önként tevékenykedjenek közösségükért. 2012-ben kereken 4.300 fiatal felnõtt töltötte önkéntesen vállalt egy évét szociális intézmények szolgálatában. ■

24 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕL HÍREK IZRAELBÕL • 2012/11

Mennyire Izrael-barát Németország kormánya?

Zwi Lidar A Hírek Izraelbõl munkatársa, Jeruzsálem, Izrael Az 1970-es években Németország valóságos Paradicsom volt az izraeliek számára. Izraeli írók, rendezõk, énekesek és zenészek éppolyan szívesen látott vendégek voltak Németországban, mint az izraeli politikusok és vállalkozók. Noha érzõdött a háttérben a német közelmúlt miatti bûntudat, mégis szövõdtek igazi barátságok és általános volt a rokonszenv. A sokoldalú kapcsolatok egyre átfogóbbakká váltak, és csúcspontjukat a Merkel-kormány elsõ éveiben érték el. Angela Merkel szövetségi kancellár jelentõségteljes szavakkal és tettekkel állt Izrael mellett; még a második libanoni háborúban is, 2006ban, és az «Öntött ólom» hadmûvelet során a Gázai-övezetben, 2008-2009 között.

De idõközben olyan vélemény alakult ki Izraelben, hogy mindez már a múlté. Úgy tûnik, a jó napok elmúltak. A 2012-es év Merkel-féle Németországában Izrael a jogtalanság és elnyomás szimbólumává vált.

Izraeli szemszögbõl a szövetségi kormány több lépése is ezekre a fejleményekre utal; így többek között az a bejelentés, hogy Németország modern tengeralattjárókat akar eladni az egyiptomi haditengerészetnek. Egy ilyen vásár megsemmisítené azt a stratégiai elõnyt, amelyre Izrael a német segítséggel megszerzett Dolphin tengeralattjárókkal tett szert. Sok huzavona után Németország végül lemondta a tengeralattjárók eladását Egyiptomnak. Izraelben sokan mégis úgy gondolják: A szép napok elmúltak, mert korábban Németország egy ilyen üzletet még megfontolás tárgyává sem tett volna.

A kapcsolatokban észlelhetõ fordulat, úgy tûnik, mind az izraeli, mind az amerikai kormányváltás következménye lehet. Belsõ kormányzati körök úgy tartják, hogy ez a fordulat összefügg Obama amerikai elnöknek Merkel szövetségi kancellárra gyakorolt nyomásával.

Feltehetõleg Obama arra kérte Angela Merkelt, lazítsa kapcsolatait Izraellel, hogy ezáltal növekedjék a Netanjahura gyakorolt nyomás. Röviddel ezután történelmi fordulat következett, a német szövetségi parlament ugyanis az izraeli-német kapcsolatok történetében elsõ ízben nyilvánosan rótta meg Izraelt. Ez 2010 nyarán történt, és a hírhedt Gáza-flottillával állt összefüggésben. Ettõl kezdve a Netanjahu és Merkel közti kapcsolat jelentõsen megromlott. Magas rangú kormánytisztviselõk többször hangoztatták úgy Berlinben, mint Jeru-

25 zsálemben, «hogy õk ketten ki nem állhatták egymást».

Ezenkívül az intenzív kormányközti megbeszélések is szüneteltek, amelyeket Ehud Olmert miniszterelnök idején legalább egy évben egyszer megtartottak. Nem hozott változást az Izraelbe kinevezett új német nagykövet sem. Ugyanis Andreas Michaelis nagykövet személyében olyan német diplomata érkezett Izraelbe, aki közel áll a Zöldek/90 Szövetség párthoz, amelynek vezetése az Izrael elleni durva kritikáiról ismert. A következõ övön aluli ütést izraeli szemszögbõl Christoph Heusgen kinevezése jelentette, akit Merkel külügyi szolgálatain belül a közel-keleti ügyekkel bízott meg.

Heusgen szakkörökben Közel-Kelet szakértõnek számít, aki alapvetõen palesztinbarát álláspontra helyezkedik. Õ ráadásul semmilyen okot nem lát arra, hogy Németország a német történelmi háttérrel lekötelezve érezze magát Izrael iránt. És így a «Bibi által kormányzott Izraelben», amint a napisajtó neve-

Angela Merkel és Benjamin Netanjahu Magas rangú kormánytisztviselõk többször hangoztatták úgy Berlinben, mint Jeruzsálemben, «hogy õk ketten ki nem állhatták egymást».

zi, egyre gyakrabban felvetõdik a kérdés, tulajdonképpen menynyire barátságos Németország Izrael Állammal. A jeruzsálemi szakértõk úgy vélik, hogy e tekintetben történelmi fordulat állt be. Ezenkívül sokan osztják azt a nézetet, hogy Németország politikájának a jelentõs eseményekben nem sok köze van Izraelhez, sokkal inkább saját imidzsét igyekszik javítani. ■

Már nem a legjobb barát és Heszbollah fontos társadalmi mozgalmakként emlegetett, meghallgatásra sem találtak. (Pikáns adalék a történethez, hogy Butler maga is zsidó.)

Németországban is egyre hangosabbak az Izrael elleni bojkottra szólító felhívások. «Németországban mind jobban kezdik megkülönböztetni a zsidókat az izraeliektõl», állapították meg az izraeli Németország-szakértõk. «Ez lehetõvé teszi, hogy szembenézzenek saját múltjuk bûntetteivel, hogy kiálljanak a zsidókkal való megbékélés mellett, de ugyanakkor elhatárolódjanak Izraeltõl.»

«Napjainkban erõs Izrael-ellenes tendenciák észlelhetõk a német társadalomban», vonta le következtetését Clemens Heni, politikatudós és újságíró, aki 2011-ben ezzel a címmel jelentette meg könyvét: Káröröm. Iszlámkutatás és antiszemitizmus Németországban 9/11. «Az Izrael-ellenes magatartás és az anticionizmus a német lakosság széles

wikipedia

A német lakosság körében Izrael imidzse súlyosan sérült az utóbbi idõben. Izraelben úgy vélik, hogy itt is a palesztinok és a palesztin-barát körök szûnni nem akaró Izrael-ellenes propagandájának hatása érzõdik. És szemmel láthatóan az új német generáció sem érzi már magát olyan erõsen «a múlt miatt elkötelezve, mint a korábbi generációk».

Az egykori becsületes és napi szinten érvényesülõ szívélyesség idõközben történt megváltozása olyan személyiségek hivatalos kitüntetésében nyilvánul meg, akik Izraelt nyíltan és kétes vádakkal állítják pellengérre. Ez történt Frankfurtban is, ahol Judith Butler amerikai filozófust Theodor-Adorno díjjal tüntették ki. Az indoklásban kiemelték rendkívüli szolgálatait a filozófia területén. Azok a tiltakozások, amelyek rámutattak, hogy ez az asszony Izrael elleni bojkottra szólított fel, és olyan terrorszervezeteket, mint a Hamasz

Judith Butler

köreiben fellelhetõ. Azonban nem valamilyen szélsõséges csoportra kell gondolni. Ez tulajdonképpen a társadalomban széleskörûen elterjedt áramlat. Ilyen beállítottságot

26 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕL HÍREK IZRAELBÕL • 2012/11

még a német akadémikusok köreiben is találunk.»

Az izraeliek számára ijesztõen hat, azonban Henis becslése úgy tûnik, megfelel a valóságnak, amint azt a Bielefeld Egyetem tanulmánya is kimutatta. Ez a 2012ben megjelent tanulmány azt állít-

ja, hogy a németek 57 százaléka meg van gyõzõdve, «hogy Izrael megsemmisítõ háborút folytat a palesztinok ellen». A megkérdezettek 40 százaléka azt a nézetet vallja, «hogy Izraelben úgy bánnak a palesztinokkal, mint ahogy a nácik bántak a zsidókkal». A BBC egyik

tanulmánya is arra az eredményre jutott, hogy éppen Németország az az európai ország, amelyben Izrael a legnegatívabb színben tûnik fel.

Ez noha még nem a klasszikus antiszemitizmus, azonban ez biztosan nem jó újdonság Izrael Állam számára. ZL ■

Sigmar Gabriel Izraelt Apartheid rezsimnek nevezte

Eldad Beck, izraeli újságíró, talán a legjobban ismeri Németországot. Évek óta tájékoztat olyan eseményekrõl és témákról, amelyek Németország és Izrael számára is jelentõsek. Többek között a körülmetélés kapcsán kialakult vitával a háttérben, egy kommentárt jelentetett meg az Ynet-nél ezzel a kérdéssel: «Németország még mindig a szövetségesek szûk köréhez tartozik?»

Kommentárjában nemcsak a jelenleg vitatott témákra világít rá, hanem bepillantást nyújt a német akadémikus világba is. Egy nemzetközi hírnévnek örvendõ tudóst idéz, aki a német felsõoktatás világáról megállapítja, hogy «iszlámbarát és arabbarát lobbit» folytat, «amelyet nagy részben Izraelellenes» megnyilvánulások hatnak át.

Ugyancsak ebben az összefüggésben említi, hogy éppen a német akadémikusok «fáradoznak azon, hogy az iszlámistáknak és a Muszlim Testvériségnek mérsékelt reformista színezetet adjanak. Ártalmatlannak állítják be õket, mialatt zsidógyûlöletüket és erõszakos

módszereiket teljesen figyelmen kívül hagyják.»

Mindemellett Beck felsorolja a kultúra és mûvészet világának olyan eseményeit, mint a Theodor- Adorno-díj odaítélése Judith Butler filozófusnõnek (l. fenn). Hogy ezt a díjat éppen egy olyan személynek ítélték oda, akit egy német zsidóról neveztek el, akinek a náci Németországból menekülnie kellett, «sokak szemében további jele annak, hogy Németország és Izrael között a kapcsolatok jelentõsen megromlottak».

Beck azonban a politikára is vet egy pillantást. Felidézi Sigmar Gabrielnek, az SPD elnökének kijelentéseit, aki Izraelt egy látogatása során «Apartheid rezsimnek» nevezte. Beck különben arra is emlékszik, hogy éppen Angela Merkel szövetségi kancellár volt az, aki megerõsítette, hogy Németország nemcsak a zsidók iránt van elkötelezve, hanem «Izrael biztonsága iránt is történelmi felelõsséggel tartozik». Egyúttal Beck arra is rámutat, hogy Merkel volt

az is, aki Christoph Heusgen diplomatát a közel-keleti ügyekkel megbízta, aki szakmai körökben «érzéketlennek számít a Németország és Izrael közti kapcsolatok iránt, és az Izraellel szembeni minden felelõsséget visszautasítja».

Ez nagyon elgondolkodtató, azonban összecseng bizonyos német hagyományokkal, vonja le a következtetést Beck.

Ezzel szemben Ronen Bergman újságíró az Ynet-nek adott kommentárjában kijelenti, hogy azok az izraeliek, akik Németország lojalitásában kételkednek, egyszerûen rossz lelkiismerettel vannak «megáldva», mivel végül is Németország mindig igen sok adománynyal segítette Izraelt. Így a leszállított Dolphin tengeralattjárók mellett arra is emlékeztet, hogy Németország Izrael Állam fennállásának elsõ évtizedében csodákat tett gazdaságáért, és éppen Németország volt az, amely a zsidó állam elõtt az európai piacokat megnyitotta.

A nemrég napvilágra került titkos dokumentumokkal kapcsolatban, amelyek kétes fényt vetnek Németország szerepére az izraeli olimpikonok lemészárlása elõtti és utáni idõben, a következõket nyilatkozta: «Ha a München után 40 évvel megjelentetett dokumentumok nem is annyira hízelgõek Németországra nézve», arra kellene gondolni, hogy minden európai ország «lanyha igyekezetet mutat a terrorellenes küzdelemben» a múltban éppúgy, mint a jelenben. «Németország egyike volt azoknak az európai országoknak, amelyek keményebben léptek fel a terrorral szemben. Az elsõ olyan európai ország volt, amely együttmûködött Izraellel a terrorellenes harcban», ezért fontos Bergman nézete szerint, «hogy észben tartsuk Németország támogatását, amit Izrael Államnak nyújtott». AN ■

27

VÉLEMÉNY

«Nehéz zsidónak lenni – de izraelinek, valóságos átok» Omri Nitzan, a Tel Aviv-i Cameri Színház igazgatójának kommentárja Peter Brook döntése, hogy látogatását a Cameri Színházba lemondja, elszomorított.

Különben ettõl többet is közvetít ez a döntés számunkra, egyfajta benyomást arról, hol is található Izrael a Föld nevû kulturális bolygón. Egy elvetendõ és nemkívánatos folttá váltunk; és ha néha tévedésbõl azt gondoltuk, hogy része vagyunk a nemzetközi kulturális világnak, akkor most a világ figyelmeztetett bennünket tévedésünkre.

Ha azt gondoltuk, hogy a világ egyre kisebbé válik és, hogy a különbözõ kultúrák egymással párbeszédet folytatnak, egymást kölcsönösen inspirálni és gazdagítani fogják, akkor most itt van a kijózanító csalódás, és azt bizonyítja, hogy Izraelt szisztematikusan lepra-kolóniává nyilvánítják, és mûvészeit leprásoknak, akik semmi mást, csak utálatot keltenek. Ezt láttuk Londonban, a Royal Albert Hallban a Filharmonikus Zenekar által adott koncerten, a HaBima Színház elõadásain a Globe to Globe fesztiválon, a Bat Sheba Dance Company fellépésekor az Edinburgh Fesztivál keretében és most Brook bejelentése kapcsán.

Már csak nagyon kevés olyan hely maradt, ahol csodálattal fogadnak ben-

nünket. (…) Nyomást gyakorolnak ránk. (…) Palesztinbarát csoportok lelkiismereti nyomást gyakorolnak a másik oldalról.

Ennek az oldalnak félnie kell, bojkottal kell sújtani. A tanácstalanságot meg lehet érteni, még akkor is, ha egy téves döntésrõl van szó (amikor az izraeli vendégjátékokat lemondják).

Peter Brook a 20. század legérdekesebb, legfontosabb és legúttörõbb rendezõje. Számomra õ egy hõs. Éveken át minden sorát elolvastam, és szinte minden rendezését láttam. (…) E tekintetben is személyesen csalódott vagyok. Úgy érzem magam, mintha engem személyesen bojkottált volna. Nem tudom, hogy a kormányban valaki is törõdik ezzel a trenddel, amely Izrael bojkottálására és elszigetelésére hív fel. Az egész zsidó történelemrõl ez a kijelentés hangzott el: «E nép egyedül fog lakni…» (4.Móz 23,9), és így leszünk mi elkülönítve – és ebben az elszigeteltségben van egy bizonyos kétes élvezet.

Fontos arra emlékezni, hogy Európában a dél-afrikai apartheid rezsim ellen vívott legsúlyosabb küzdelmek idején sem volt a kulturális bojkott a harc része. (…) Brook

rendezése, amit Izraelben kellett volna bemutatnia, fontos lett volna az izraeli lét számára. Ezért fontos, hogy hallassa szavát.

Cionistaként mondom anélkül, hogy panaszkodnék, hogy szembe kellene nézni a valósággal: A peremre szorítanak le bennünket.

Ha olyan központi kultúrintézmények, mint a Filharmonikus Zenekar, a Bat Sheba vagy a HaBima Színház elítélhetõek, akkor ennek a harcnak a színhelye már rég a történések középpontjába tevõdött át. Ha Brook színháza vonakodik idejönni, akkor efölött már nem lehet szemet hunyni. Meg kell értenünk, hogy ez nem egyik vagy másik intézmény elleni tiktakozás, hanem az egész héber kultúra létjogosultságának megkérdõjelezése, amely a cionizmus mellett áll, ami pedig Izrael Állam meghatározója. (…)

A bojkott semmit sem változtat meg. Egy bojkott nem nyit teret új gondolatoknak a fejekben, és ezért nem is hatékony. (…) Brook már rendezett Perzsiában, amelyet egy diktátor kormányzott, aki szükségesnek tartotta egy titkosrendõrség, egy brutális biztonsági szolgálat és kínzószemélyzet jelenlétét. A Szovjetunióban is vendégeskedett, amikor az még diktatúra volt. (…) Shalom Alechem azt mondja, hogy nehéz zsidónak lenni. Én pedig azt mondom Peter Brooknak: Nehéz zsidónak lenni – de izraelinek, valóságos átok. ■

Forrás Ynet/Feldolgozta AN

28 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕL HÍREK IZRAELBÕL • 2012/11

POLITIKA

Puskaporos hordó az izraeli-egyiptomi határon A Sínai-félszigeten uralkodó nyugtalanító helyzet égetõ kérdéseket vet fel Izrael számára.

Egy biztos: A Sínai-félsziget puskaporos hordóvá vált, amelynek rendkívül érzékeny kanóca bármikor tüzet foghat.

Sínai-félsziget – Az izraeli-egyiptomi határ, pontosabban a Sínai-félszigettel határos szakasz hosszú évek során nyitott volt. Teljesen problémamentesnek számított. Izrael már régebben belekezdett egy kerítés építésébe azon a határvonalon, amely az afrikai menekülteket hivatott visszatartani, hogy tízezrével tóduljanak be Izraelbe. Ez a kerítés 230 kilométer hosszú lesz, és 2012 végére készül el. Tekintettel a Sínai-félszigeten egyre gyakoribbá váló terrorcselekményekre, amelyek Izraelbe is átcsapnak, a kerítés nagyon fontos védelmi funkciót is betölt.

A szûnni nem akaró terrorhullám olyan fejleményeket hozott létre a nyilvánosság szeme láttára, amelyekre a szakértõk már régóta figyelmeztettek: A Sínai-félsziget a terroristák játékterévé vált, közöttük ott vannak a szalafisták, akik az Al-Kaidával mûködnek együtt, a Dzsihád-szervezetek és azok a Gázai-

övezetbõl származó palesztinok, akik a legkülönfélébb terrorszervezetekhez tartoznak. Az itt élõ beduinok közül sokan ideológiailag a terrorszervezetek mögé álltak. Mások pragmatikus okokból azok fizetési listáin szerepelnek. A Sínai-félszigetre idõközben sok pénz folyt be Iránból a Heszbollah milíciák, valamint az Al-Kaida adományaként.

Jóllehet ezek a csoportok ideológiailag nem feltétlenül zöldek, akcióikban mégis egyesíti õket a közös cél: az izraeli és egyiptomi hadsereget megtámadni, ezáltal a régiót destabilizálni.

Ez az instabil és robbanékony helyzet nemcsak Izraelt nyugtalanítja, hanem Egyiptomot is. Elsõ pillantásra úgy tûnik, hogy mindkét oldalnak ugyanaz az érdeke: ellenõrzés alatt tartani a helyzetet. Ezzel a háttérben egyezett bele Jeruzsálem, hogy az 1979-ben megkötött Camp-David-i egyezmény ellenére átmenetileg több csapategység tartózkodjon a Sínai-félszigeten.

Az eredmény azonban kijózanító volt.

Egyiptom ugyan azt jelezte, hogy «terrorista fészkeket» számoltak fel, izraeli szemszögbõl azonban ez pusztán egy csepp volt a tengerben.

Mivel az egyiptomiak is tudják, hogy számukra sem származik semmi jó a Sínai-félszigetrõl, az országban hangossá váltak a követelések, hogy a békeszerzõdés azon paragrafusait helyezzék hatályon kívül, amelyek az önálló katonai akciókat korlátozzák. Hivatalosan a Sínai-félsziget demilitarizált övezet. Aki a béke-megállapodás teljes megszüntetését követeli, a jelenlegi helyzetet megfelelõ alkalomnak látja arra, hogy saját céljait elérje. Közéjük tartozik Murszi egyiptomi elnök egyik tanácsadója is. Mohammed Al-Dawala nyilvánosan kijelentette, a Camp-Davidi egyezmény «korlátozza Egyiptomot az õt megilletõ jogában, hogy megvédje a Sínai-félszigetet». Izrael külügyminisztere ezzel vágott vissza: «Ott már éppen elég egységet állomásoztattok.»

Ezzel a háttérben az izraeli politikusok és szakértõk között éles vita bontakozott ki. Az egyik oldal azt állítja, hogy a Sínai-félszigeten már semmi körülmények között sem lehet több egyiptomi egységet megtûrni, mert a békeszerzõdés egyiptomi ellenzõi ezt a precedenst kihasználhatják arra, hogy saját céljaikat elérjék. A másik oldal

29 azt a véleményt hangoztatja, hogy az egyezményt hangolják az új biztonsági helyzethez, és meg kellene engedni az egyiptomiaknak, hogy a Sínaifélszigeten katonailag mûködjenek.

Végül is ez Izrael biztonságát is elõmozdítaná. Ennek az álláspontnak

a képviselõi azt a reményt táplálják, hogy egy új, aktualizált egyezményt írhatnak alá Egyiptommal, és ezáltal Izrael történelme során elõször egy olyan állammal kötne egyezményt, amelynek élén a radikális Muszlim Testvériség képviselõje áll.

Egy biztos: A Sínai-félsziget puskaporos hordóvá vált, amelynek rendkívül érzékeny kanóca bármikor tüzet foghat.

Elegendõ csupán egy újabb terrortámadás, amely az elmúlt évek során elkövetett 28 határincidens számát növelné.

ZL ■

POLITIKA

Geert Wilders rosszul kalkulált Wilders holland politikus elveszítette az Izrael-barát csoportok támogatását az állatok rituális levágásával szemben tanúsított elutasító magatartása miatt.

Jeruzsálem – Európa szüntelen vitát folytat az állatok rituális levágásának tilalmáról, amit a zsidók és a muszlimok gyakorolnak. Geert Wilders a Szabadság Párttól (PVV) kétségkívül egyike a leginkább megosztó politikusoknak Hollandiában. A rituális vágási tilalom támogatásával kihívta maga ellen a zsidó körök ellenszenvét, melyeket eddig sziklaszilárd támogatóinak hitt.

Wilders, akit általában jobboldali populistának neveznek, kifejezetten iszlámellenes. Egyúttal Izraelt «a Közel-kelet egyetlen demokratikus fényforrásának» nevezte. 2004 óta szüntelenül halálos fenyegetéseket kap. Éppen úgy, mint Salman Rushdie írónak, neki is félnie kell, hogy hasonló véget ér, mint amilyet a muszlim radikálisok Theo Van Gogh holland rendezõnek rendeztek.

Noha a vágási tilalmat támogatja, mégis kifejezetten Izrael-barátnak számít.

Egy nyílt levélben azonban Izrael askenázi fõrabbija, Yona Metzger világosan kifejtette: «Nem lehet valaki Izrael és a zsidó nép barátja, ha közben zsidóellenes törvényeket támogat (…).»

Dr. Manfred Gerstenfeld az amszterdami holland-zsidó szeminárium zsidó-

ság szakágának tanári oklevelével rendelkezik, és 1968 óta él Izraelben. Tizenkét éve kuratóriumi tagként szolgál a «Jerusalem Center for Public Affairs» kereteiben. Wildersnek Izrael-barát hírnevével kapcsolatban a következõket nyilatkozta: A rituális vágási tilalom ügyének és a levágott hús behozatali tilalmának támogatása miatt Wilders imidzse «a zsidó világban már rég megtépázódott».

Dr. Gestenfeld egy kommentárban kifejtette, hogy Amszterdam ultraortodox zsidó gyülekezete Wilderst és pártját, a PVV-t «a Hollandiában és Európában lévõ zsidó gyülekezetek számára veszélyként» minõsítette. A Simon Wiesenthal Központ, mint elsõ zsidó intézmény, a PVV-vel a szorgalmazott vágási tilalom miatt összetûzésbe került.

Wilders visszautasította a szemrehányásokat, kijelentette, hogy pártja nem tûri az antiszemitizmust. Az ügy azért is került címoldalra, mert állítólag Wilders és pártja az amerikai zsidóktól és szervezetektõl pénzügyi támogatást is kapott. Úgy a holland De Telegraaf napilapban, mint az izraeli Haaretz-ben tudósítás jelent meg ezzel kapcsolatban. Dr.

Gestenfeld megállapítja, hogy Wilders nemcsak Izrael és a zsidók, hanem az amerikai Izrael-barát evangéliumi körök rokonszenvét is eljátszotta.

«Wilders két alapvetõ veszélyt ismert fel, amelyek Hollandia jövõjét veszélyeztetik, és amelyeket mások figyelmen kívül hagynak: a veszély, amelyet az iszlám szélsõségesek a demokráciára jelentenek, valamint azok a veszélyek, amelyek a félresikerült integrációs folyamatból következnek.

Wilders ezt a témát talpraesetten öntötte szavakba, de a pártja nem fog tudni fennmaradni, ha nem jelentkezik jól megfontolt politikai megoldásokkal.

De nemcsak ez a PVV hiányossága. Populista magatartásához hûen Wilders gyakran meggondolatlanul minden lehetséges témával kapcsolatban nyilatkozik. Amíg ezt teszi, Izrael-barát magatartása háttérbe szorul. Ráadásul azt sem felejtik el neki, hogy antiszemita színezetû törekvések élére állt.» ■

Forrás Ynet/Feldolgozta AN Európa szüntelen vitát folytat az állatok rituális levágásának tilalmáról, amit a zsidók és a muszlimok gyakorolnak. Geert Wilders a Szabadság Párttól (PVV) kétségkívül egyike a leginkább megosztó politikusoknak Hollandiában.

30 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK IZRAELBÕL HÍREK IZRAELBÕL • 2012/11

POLITIKA

Izraeli-jordániai kooperáció Izraelnek csak két szomszédos állammal van békeegyezménye: Egyiptommal és Jordániával.

Amman – Az Izrael és Jordánia közötti tárgyalások 1994-ben egy békeszerzõdésben kulmináltak.

1996-ban ehhez egy kereskedelmi szerzõdés is társult. II. Abdullah király, aki 1999 óta uralkodik, egyik alkalommal Izraelt «a legjelentõsebb regionális partnernek» nevezte.

Noha a kapcsolatokat korrektnek és jól mûködõeknek lehet nevezni, éppolyan kevéssé szívélyesek, mint Egyiptom esetében. Csak kevés izraeli utazik Jordániába, mert ott már tanácsosabb nem észrevétetni, ha valaki izraeli. Mivel a jordániai polgárok fele palesztinok leszármazottai, sokan jönnek ennek következtében Izraelbe rokoni látogatásra. A családi látogatások az élénk utasforgalmat is elõmozdítják. Ráadásul a jordániai társadalom felsõbb rétegei szívesen jönnek Jeruzsálembe bevásárló utakra. A politikai és gazdasági kapcsolatok mellett létezik egy tudományos együttmûködés is. Ide tartozik egy viszonylag új izraeli-jordániai projekt, amely a megújuló energiák felhasználását támogatja a közös határ déli szakasza mentén (beleértve Eilatot és Aqabát is). Ezenkívül a két ország együttmûködik a határokon átívelõ környezetvédelemben is.

Mégis sok minden csak «takaréklángon ég». Különbözõ kisebb reformokkal II. Abdullah király le tudta ugyan csendesíteni az «arab tavasz» tiltakozásait, az országban mégis tovább forr a tudatalatti lázongás. Ráadásul Jordániának a szíriai harcok kihatásaival is szembe kellett néznie, ugyanis 30.000 szír menekült az országba. II. Abdullah felfogta, hogy az õ trónja is inog. Jordánia hasemita uralkodói egy etnikai kisebbséghez tartoznak, és már több merényletet is átéltek, amelyek a monarchia megszüntetésére törekedtek. II. Abdullah tudja, hogy ettõl õt még egy palesztin nõvel kötött házasság sem fogja megóvni.

Csak kevés izraeli utazik Jordániába, mert ott már tanácsosabb nem észrevétetni, ha valaki izraeli

Jordániát tehát bel- és külpolitikai erõk marcangolják, amelyek az uralkodót taktikázni kényszerítik, és az Izraelhez fûzõdõ kapcsolatait csak kis lángon tartatják vele. Ennek ellenére vannak területek, amelyeken mindkét ország ugyanolyan érdekeket képvisel. Ez vonatkozik például a Hamaszra. Izrael Államnak nem fûzõdik ahhoz érdeke, hogy ez a terrorszervezet éppen az ajtaja elõtt megerõsödjék. Jordániának saját belpolitikai megfontolásokból ugyanez az érdeke. Miután Jordánia Ammanban 1999-ben a Hamaszirodát bezárta, Damaszkusz lett a Hamasz fõhadiszállása. A szíriai helyzet miatt nemrég felvetõdött a kérdés, hogy esetleg Jordániában a Hamasz hivatalos képviselõit ismét szívesen fogadják-e. Jordánia azonban kijelentette, hogy õket a legjobb esetben is magánszemélyekként tûrik meg, de semmi esetre sem hivatalos Hamasz képviselõkként.

Ezeken túl néhány hete egy további, Izrael számára örvendetes együttmûködés jött létre. Állandóan palesztinbarát delegációk kelnek útra, hogy felkeltsék a közvélemény

szolidaritását a palesztinok iránt, és Izrael elutasítását érjék el. Ez a delegáció nemcsak a Gázai-övezetbe vonult be, hanem Ciszjordániába is be szeretett volna jutni. Mint minden más országnak, Izraelnek is jogában áll eldönteni, kinek ad beutazási engedélyt. A legutóbbi delegációkat már Európában leállították, mivel Izrael közölte a légitársaságokkal, ki utazhat be, és így a légitársaságok költségén kellett volna visszaszállítani õket Európába.

Egy másik beutazási lehetõség az Allenby híd Izrael és Jordánia között.

Nemrég Franciaországból, NagyBritanniából, Németországból és az USA-ból Jordánián keresztül aktivisták akartak Ciszjordániába beutazni, hogy ott az izraeli politika ellen tüntessenek. Az izraeli határõrök az elsõ buszt visszaküldték Jordániába. A jordániai határõrök ezután lezárták a határátkelõt a második busz elõtt. Az Izraelbe való bejutásra tett további próbálkozásokat is már elõre megakadályozták a jordániai oldalon, úgyhogy az aktivistáknak dolgavégezetlenül kellett elutazniuk AN ■

Segíts Te is, kérlek!

Tüzelõre gyűjtünk a borsodi szabolcsi, és más kis iskolák számára!

Számlaszámunk:

10300002-20510628-00003285 Jelige:

Ige és cselekedet

Az Úr a szívünkre helyezte a nehéz helyzetben lévõ borsodi és szabolcsi és más kis iskolákat. A tél közeledtével a szeretet és törõdés melegét úgy érezhetnék, ha kályhájukban lobogna a tûz. Ez azonban úgy lehetséges, ha a Te szívedben is fellobban a szeretet tüze, és hajlandó vagy tehetségedhez mérten segíteni.

Gyûjtsünk együtt tûzifára!

Tanuljunk együtt

HÉBERÜL! héber alapozó nyelvoktatás és Izráel ismeret 20 órában Kezdés: 2012, december 4-én 1700 óra Költségtérítés: 12 000, -Ft; Helyszín: Budapest, 1135 Budapest Palóc u 2 (I.em) az Éjféli Kiáltás Misszió épülete.

Jelentkezni lehet írásban, a fenti címen vagy telefonon: (1)236 08 96, Faxon:236 08 95; Emailban: ejfel@t-online.hu

Csendes csodák Versek a hitrõl

Nagy karácsonyi

Ár: 3 200 Ft.

Dr. Friedmann Hillélné Rab Erzsébet

És nem verik félre a harangot

Ár: 4 900 Ft. + CD

+

Norbert Lieth

könyvvásár

Vásárlás e setén meglepetés ajándék!

2. kiadás

Megrendelhetõ

Ára: 1750 Ft

Éjféli Kiáltás Missziónál

1135 Budapest, Palóc utca 2. Telefon 061 3500-343, E-mail: ejfel@t-online.hu, www.ejfelikialtas.hu

Ára: 350,-Ft

Próféciai példázatok