Humen Magazin 2019. 08. szám (okóber) by Humen Magazin

8 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

FREE | VII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM | 2019. OKTÓBER

“A MEZTELENSÉG JELMEZZÉ ALAKUL ÁT” Molnár Csaba és Márcio Kerber Canabarro kortárstánc-művészek

B B D G K M N P S S S S S V

U É E Y E I Y É Z Z Z Z Z E

D K B Ő C S Í C E E É O O S

A É R R S K R S G N K L M Z

P E S T S C S A B A E C E N K E M É T O L C E G Y H Á Z A E T E N B P

D E S O A R

N F K T É

D R E E H É R V Á R H E L Y M

2019.10.17

20.

Útmutató

CÍMLAPSZTORI

„A meztelenség jelmezzé alakul át”

CÍMLAPSZTORI „A tánc nem normális dolog”

KULISSZA Perjés János: Nálunk nincsenek tabutémák – Interjú a Spirit Színház igazgatójával

TÁNCLÉPÉS Káprázatosan mozduló táncosok a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon

MOZGÓKÉP Mozinet Filmnapok

MOZGÓKÉP Mű szerző nélkül – „Soha ne fordítsd el a tekinteted!”

ÉLET-HELYZET

A tömegkultúra sokféle identitást tesz láthatóvá – Interjú Hermann Veronikával

EMBERKÉP

Polgármesterek a szivárvány alatt

KRISTÓF VILÁGA Szakításnapló – Túlélőtippek első kézből

POZITÍV SZEMMEL

„Mindenkinek önmagának kell megvívnia a harcot”

HERSTORY Bianca Del Rio – Világhírnév csípős humorból

PINK TOPIK Biztosak vagyunk abban, hogy a 2022-es EuroPride történelmi esemény lesz

44 DOMINÓ Mit jelent az LMBTQ-ban a „közösség” szó?

46 PINK TOPIK Határon innen és túl

48 PINK BUDAPEST Harc, nászút és nokedli – Férj és férj Budapesten

52 ALLYSHIP

Levegő Munkacsoport – Számoljuk fel a légszennyezettséget!

56 SPORTCIPŐ Teljes átalakulás – Kezdj hozzá most!

58 ÚTLEVÉL Felfedezésre váró gyöngyszemek a turistahadaktól távol

60 KÜLCSÍNY Kiegészítők bűvöletében

62 PINK MONEY Ha te is szeretsz biztosra menni, akkor itt az idő, hogy tegyél is érte

64 ÚTLEVÉL Beindult az LMBTQ buliszezon Európa fővárosában

66 GASZTROBLOG Tanulj kényeztetni! – Isler-tanfolyam a Szamos Csokoládé Iskolában

68 PROUD HUNGARY Happy DragLoween!

70 PROUD HUNGARY Budapest Day&Night

DRAGGELI EDITION

OKTÓBER 13. 10:00-16:00 (VASÁRNAP)

1 0 6 6 B u d a p e s t , Ó u t c a 3 7. @10 Sixty-six Bar

@10_sixtysix_

Lehet, hogy fordítva üljük meg a lovat A mai napig tisztán él bennem az emlék, amikor egy hideg és sötét péntek késő délutánon mentem fel Budára, a Humen Magazin első szerkesztőségi fotózására. A Humen akkor három hónapja létezett. Azon az estén sok emberrel megismerkedtem, akik közül többen a barátaim lettek és velem tartottak egy úton, amelyet immár 8 éve közösen taposunk. Az úton, amelyen már több mint húszan vagyunk, és amin ugyan hónapról hónapra nehézségek árán megyünk végig, de mindig öröm megérkezni a végére, amikor a kezünkbe vehetjük a legújabb Humen Magazint – és minden olyan kiadványt, amit az elmúlt évek alatt kiadtunk. Vagy csupán megnyitni a honlapunkat, vagy a Facebook és Instagram oldalakat. Abban biztos vagyok, hogy ezt az egészet nem csinálnánk, ha nem lennénk szerelmesek a Humenbe és abba, hogy tehetünk valamit a magyar LMBTQ közösségért, és a kiadványok, az online tartalmak által közelebb hozhatjuk a heteroszexuális és LMBTQ embereket egymáshoz, és párbeszédet teremthetünk közöttük. Az elmúlt hónapokban sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mindent megfelelően teszünk-e Magyarországon, mennyire vagyunk jó úton afelé, hogy ténylegesen közelebb hozzuk egymáshoz az embereket. Mert sokszor az látom sajnos, hogy a jó szándék inkább indulatokat és negatív érzéseket szül, ahelyett hogy pozitív irányba haladna tovább a magyar LMBTQ élet. Egyre több külföldi példát látok utazásaim és kapcsolataim alatt, és nagyon sok emberrel beszélgetek, hogy más országokban ki és hogyan csinálja. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy lehet, hogy fordítva üljük meg a lovat.

Egy biztos viszont: nagyon hálás vagyok azért, hogy már nyolc éve az életünk része a Humen, és hogy ti pedig már ilyen sok ideje forgatjátok a lapot. A nyolcadik születésnapunkon se tudok mást mondani, mint a korábbiakon: KÖSZÖNÖM! Erdei Zsolt | lapigazgató

IMPRESSZUM

LAPIGAZGATÓ: Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com | CÍMLAPFOTÓ: Sin Olivér 1foto.hu | SZERZŐK: Bernhardt Dániel, Erdei Zsolt, Fábián Barbara, Germán Henao, Horváth Ádám, Kanicsár Ádám András, Kocsis G. János, Molnár Viktor, Steiner Kristóf, Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett, Tegdes Péter, Tomolya Gergő, Waliduda Dániel, Sam Wilberry, Zsebedits Patrik | KORREKTOR: Szij Barbara | MŰVÉSZETI VEZETŐ: Karlovszki Ottó | ÉRTÉKESÍTÉS: +36 70 234 5507 hungary@humenmedia.com | SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK: info@humenmagazin.hu | KIADJA: Humen Media Hungary Kft., H-1132 Budapest, Kresz Géza u. 16. fszt. 1/A | NYOMDAI KIVITELEZÉS: Keskeny és Társai Nyomdaipari Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6. | www.humenonline.hu | ISSN 2064-101X A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók - egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Címlapsztori

„A MEZTELENSÉG JELMEZZÉ ALAKUL ÁT” Mindketten a Hodworks kortárstánc együttes oszlopos tagjai. A Pirkad című előadásban végig meztelenül táncolnak, de azt mondják, ez már nem ügy. Molnár Csaba és Márcio Kerber Canabarro évek óta nagyon jóban vannak, kapcsolatukban érdekesség, hogy előbb ismerkedtek meg egymás testével, mint hogy érzelmileg elmélyült volna a barátság. Ilyen ez a táncos lét – amiben számukra az egyik legfontosabb összetevő a kísérletezés. Kezdjük a közös projektetekkel, a Sildenafil Fairyvel, mert nagyon izgalmasan hangzik! Márcio: Négy évvel ezelőtt volt egy kevésbé dolgos időszakunk. Először csak azt gondoltuk, töltsünk egymással egy kis időt. Csaba: Aztán elkezdtünk kísérletezni, alkotói ötleteket dobtunk fel, amelyeknek nem szabott határt semmi.

Rájöttünk: szeretnénk alkotni valamit, és elkezdtük keresni hozzá a helyszínt. Az első előadásunk a Tropical Escape címet kapta, amiből kicsivel később már trilógiát szerettünk volna csinálni. Elkezdtünk dolgozni a második előadáson, a Winter Journey-n. Nagyon inspiráló és felemelő volt. A tervek szerint lesz egy harmadik rész, ami a Spring Roll címet kapja majd – azt találtuk ki, hogy abban főzni fogunk a színpadon.

Márcio: Nem volt okunk arra, hogy alkossunk. Csak arra, hogy kreatívak legyünk. Ötleteltünk, poénkodtunk mindenféléről, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy alakul az anyag, konkrét témák merülnek fel, ügyek, amikről párbeszédet folytatunk. A produkció viszont nem attól kezdett el létezni, mert muszáj volt neki. Ez inkább csak egy kreatív gyakorlatot jelentett. Nem éreztük annak a súlyát, hogy költségvetés korlátoz, vagy hogy bizonyos céllal, szándékkal kell alkotnunk. Az előadás olyan volt, mintha ellenkultúra lenne a saját ellenkultúránkon belül. A saját módszereinkkel mentünk szembe. Olyan témákat vettünk sorra, amik éppen akkor fontosak voltak az életünkben: szexualitás, feminizmus, egzotikum mint fétis, eszképizmus. A jelmezeket, a látványt is mi alkottuk, a zenei szerkesztők is mi voltunk. A kísérletezés iránti vágy vezérelt minket. A Winter Journey-ben például

sok szöveg is van, márpedig mi nem dolgoztunk korábban szöveggel. Nem féltetek a sikertelenségtől? Csaba: A kísérletezés természetesen kiszolgáltatottabbá tesz, de szerintem, ha dolgozol valamin, akkor bíznod kell a végeredményben. Márcio: A hiba, a kudarc fontos fogalom abban az értelemben is, hogy melegek vagyunk. A „normák” viszonylatában mi bukásnak minősülünk, mert cserben hagyjuk a társadalmat. Nem illünk bele egy keretbe – ami speciel szerintem nagyszerű. Az előadásunkban José Munoz kubai írót idézzük. Ő is erről beszél: miért jó, hogy melegként a bukás művészete hatja át az életünket?

Címlapsztori

Mert kibillent a mozdulatlanságból, és kreatív energiákat indít be. Elkezdesz másképpen gondolkodni a saját szerepedről. Ez lehetőség a gondolat rugalmasságára. A kategóriák táncosként, úgy képzelem, képlékenyebbek. A táncos testtudat képessé tesz arra, hogy megszabaduljatok tőlük? Csaba: Számomra az a fantasztikus a táncban, hogy a színpadi létezés olyan helyekre visz, ahova más módon, a mindennapokban nem jutnál el a mozgás, a karakterek, az érzelmek különös módon történő csatornázása által. Ez nagyon felszabadító, és azt gondolom, egészséges is. Fontos lenne, hogy mindenki megtapasztalja azt, hogyan kell úgy együtt lenni a másikkal, hogy nem verbális úton kapcsolódtok. Márcio: Szerintem ezért olyan fontos a művészet, a kísérletezés. Amint kapcsolatba kerülsz különböző elméletekkel, aspektusokkal, szabadabbá válsz. Azonosíthatod magad bizonyos karakterekkel, módszerekkel, ami lehetőséget teremt arra, hogy eltérő valóságot hozz létre. Egy nagyon kicsi városban nőttem fel Brazíliában. Fogalmam sem volt a melegségről. Más meleg férfiakhoz hasonlóan frusztrációkkal nőttem fel, mert nem volt vizuális referenciám egy másfajta létezésről. És itt lesz fontos a művészet: ablakot nyit az alternatívákra. Mi vezetett el titeket a tánchoz? Csaba: Engem a szüleim vittek el táncórára nagyjából ötévesen. Mindig fontos volt számukra, hogy a testvérem és én valamit mozogjunk. Ő futballozott. Nekem a gyerekkoromtól kezdve jelen volt az életemben a tánc. Márcio: Nálam kicsit hosszabb ez a történet. Az én családom is nagyon aktív volt, mindig csinálni kellett valamit. Már gyerekkoromtól kezdve folyamatosan kreatívkodtam. Tizenhét éves korom körül el kellett dönteni, mi szeretnék lenni. Szívesen iratkoztam volna be divatiskolába, de oda meleg fiúk jártak, én pedig nagyon féltem attól, hogy a szüleim rájönnek, hogy meleg vagyok. Megkerestem azt az iskolát a közelünkben, ami a családomnak is elfogadható volt, így kezdtem el reklámszakmát, marketinget, közösségi kommunikációt tanulni. Közben kapcsolatba kerültem a színházzal, grafikai feladatokkal, fotográfiával. Csak az egyetem elvégzése után kapott fontosabb szerepet az életemben a mozgás, a tánc.

Mit szóltok a #boysdancetoo kampányhoz? Az Egyesült Államokból indult a kezdeményezés, miután a kis György herceget kikezdte egy riporter, amiért balettozik. Közben már Magyarországon is akadnak követői a kampánynak a közösségi felületeken. Tapasztaltatok hasonlót a saját életetekben? Mennyire találjátok hatásosnak a kezdeményezést? Csaba: Én nagyon sajnálom, hogy egyes emberek itt tartanak, hogy ez egyáltalán téma legyen, hogy ilyen kérdés, problematika felmerüljön. Szerintem, ha minden létező férfi egy kicsit is többet táncolna, vagy egyáltalán merne táncolni, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb lehetne a világ. Egyébként minden vezető pozícióban lévő férfinak, államférfinak elrendelném a kötelező reggeli táncot, mielőtt munkába mennek és döntéseket hoznak… Táncosként sok mindent tanulhattok a testetekről, úgy képzelem. Mi volt a legnagyobb lecke róla? Márcio: Nehéz kérdés… A test fejezi ki az anyagiságodat a világban, mégsem érsz véget ott, ahol a bőröd ezt meghatározza. Kiszivárogsz minden más irányba. A fizikai formánknál sokkal szétáradóbb a létünk. Azt hiszem, a tánc az, ahol igazán megtapasztalhatom, hogyan tudok figyelni, szagolni, érezni, érzékelni. Több lettem általa. Csaba: A tánc – mint mondtam – mindig jelen volt az életemben. A tánc képes a finomhangolásra a tudat és a tudattalan közt, aminek hatására alakul a gondolkodásmódom. Márcio: Mivel a tánc által találkoztunk, már azelőtt ismertem Csabi fizikai jellemzőit, mielőtt összebarátkoztunk volna. Ebben nem az erotika a lényeg, hanem az extrém intimitás. Nagyon jó barátok vagyunk, és jó, hogy el tudom mondani: a fizikumán keresztül érzékelem az érzelmeit. Ez nagyon különleges módja annak, hogy igazán megérts valakit. A Pirkad című előadásban végig meztelenek vagytok. A Coexist bizonyos jeleneteiben is a meztelenség dominál. Mit kell ilyenkor kikapcsolni, hogy ne feszélyezzen ez az állapot? Márcio: Van abban valami fontos, hogy táncosként folyamatosan kontaktban vagy a saját testeddel. A színpadon meztelennek lenni nem jelent már abnormális állapotot. Persze az utcán vagy a barátaimnál nem meztelenül mászkálok. Emlékszem az első próbákra Adriennel: az egész egyáltalán nem tűnt furcsának. Több időt töltöttem meztelenül, mint ruhában. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a meztelenség nem nekem ügy, nem nekem kell vele megbirkóznom, hanem annak, aki nézi, hogy meztelen vagyok. Csaba: A Pirkad című előadásunkban ez eléggé explicit módon van jelen, valóban. A fizikai feladat, a mozdulatok olyan prioritást élveznek, hogy nincs időm azon gondolkodni, hogy én most pucér vagyok. A meztelenség jelmezzé alakul át.

PIRKAD / SUNDAY / COEXIST – A FIÚK A TRAFÓBAN A fiúkat együtt legközelebb a hónap végén láthatod a Trafóban. Az interjúban is emlegetett Pirkad című előadás október 21-én kerül színre. Csaba október 22-én a Sunday című előadásban, november 7-én és 8-án pedig a Coexist című darabban szerepel. A Coexistben, a Hodworks és az Unusual Symptoms közös munkájában tíz táncos vet ravasz és könyörtelen tekintetet azokra a társadalmi elvárásokra, amelyek között mozognak.

NÉVJEGYEK: MOLNÁR CSABA A Budapest Táncművészeti Szakközépiskolában, majd 2006-tól a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban tanult. A kétéves képzést követően táncosként az olasz Compagnia Virgilio Sieni táncegyütteshez csatlakozott, 2010-től pedig a Hodworksszel dolgozott tovább. Négy olyan darabban is szerepelt alkotóként, ami megnyerte az évente kiosztott, legjobb táncelőadásnak és koreográfusnak járó Lábán Rudolf-díjat. Ezek voltak a Bloom! City (2011), a Hodworks Basse Danse (2012), a Dányi–Molnár–Vadas Nyúzzatok Meg (2014) és a Hodworks Pirkad (2014) című produkciói. A Pirkad előadást az Aerowaves hálózat beválogatta az adott év legjobb 20 nemzetközi alkotása közé. MÁRCIO KERBER CANABARRO 2016-ban végzett a brazíliai UNIJUI kommunikáció és marketing szakán. 2007-ben csatlakozott a Grupo Experimental de Danças da Cidade első generációjához Porto Algerében. 2008 szeptemberében Európába költözött, és sikerrel felvételizett a salzburgi SEAD akadémiára, ahol 2011-ben végzett. Azóta Hód Adrienn társulatával dolgozik Budapesten. 2016-ban elnyerték a Molnár Csabával közösen készített Tropical Escape című darabjukért a Lábán Rudolf-díjat. 2017-ben szintén Molnárral közös darabjukat, az Eye Candy-t jelölték a legjobb nemzetközi előadásnak a Dán Kritikusok Díjára, 2018-ban meg is kapták ezt a díjat a Tropical Escape produkcióért.

Írta: Fábián Barbara |

i @barbara__fabian

Címlapsztori

„A TÁNC NEM NORMÁLIS DOLOG”

Hodworks társulatot 2007-ben alapította Hód Adrienn. Szabadúszó alkotókkal dolgozik, az együttes pedig a hazai és nemzetközi kortárstáncszíntéren is aktív. Progresszív, gyakran provokatív előadásaik középpontjában a minden színházi eszköztől megszabadított test áll. Mi volt benned a motiváció, amikor megalapítottad a társulatodat? Kilenc éves koromban kezdtem el táncolni, vidéken, amatőr balettcsoportban. Soha nem készültem táncosnak és koreográfusnak sem. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy felvételiztem 1993-ban a Budapest Tánciskolába, ahova felvettek – innen indult minden. Azért megyek ennyire vissza az időben, mert ennek az iskolának nagy szerepe van abban, hogy ma mivel és hogyan foglalkozom. Itt ugyanis egyenlő arányban tartottak órákat ismert táncok, stílusok jegyében, és épültek a foglalkozások saját, kreatív munkára. A legelejétől kezdve arról szólt a képzés, hogy a táncos lét nem csupán alkalmazott szerepkör. A kortárs táncban az, hogy a táncos gondolkodó, kreatív személyiség, ma már evidencia. A táncosok mint alkotótársak vesznek részt a kreációkban, gondolataik, személyiségük, saját érdeklődési körük része

az alkotófolyamatnak. Az együttes stílusát, formanyelvét a koreográfussal közösen hozzák létre. Sok helyen már meg is szűnt az egyszemélyes vezetés, sokan dolgoznak kollektívában. A mi együttesünk a kettő között helyezkedik el. Lehet tudni, hogy sokszor improvizációs technikák mentén próbáljátok a darabokat. Társulatvezetőként azt szereted, ha alakítható egy táncos, vagy inkább azt, ha készen érkezik hozzád? Fontos a nagyfokú terhelhetőség – fizikálisan, szellemileg, pszichésen, érzelmileg. A munka nálunk nyitottságot igényel. A táncosokra sokszor jellemző, hogy egy választott stílust, tánctechnikát helyeznek előtérbe, és mindig ezen keresztül nyilvánulnak meg. Én azt szeretem, ha ez nincs ilyen formán berögzülve. Olyan emberekkel szeretek együttműködni, akik nem felpakolt stílusjegyekbe kapaszkodva építkeznek, hanem az egyéniségük dominál. Ehhez el kell tudni engedni bizonyos dolgokat. Van-e bennük kezdetben ellenállás ezzel szemben? Nem lehet egyszerű megbirkózni például azzal, hogy a Pirkad című darabban végig meztelenül léteznek a színpadon.

Olyan emberekkel dolgozom, akikről az imént beszéltem. Abszolút nem jelent problémát nekik, hiszen van egy koncepció arról, hogy mi, miért történik. A test az test, a felpakolt kulturális, társadalmi elvárások nélkül. Ha mindezt képes vagy elengedni, akkor nagyon egyszerűen csak találkozol a testtel, ami nélkül nincsen ember.

Szerintem a testben nincsen semmi szégyellnivaló, és eddigi tudásom szerint nem vagyok hajlandó szégyenkezni miatta. Sőt, számomra elképesztő és csodás minden gazdagságával, részletével együtt. Ami problémát jelenthet, az az, hogy meg kell tapasztalni, milyen az, amikor meztelenül mozogsz. Ilyenkor mások az érzékelések, ezért a táncosok a próbateremben is ruha nélkül dolgoznak. Technikailag szembe kell nézni nehézségekkel, például, hogy az izzadságtól máshogy tapad a linóleum. És a nézők esetében mit érzékeltek ebben a kérdésben? Erősen kultúrafüggő. Skandináv területen nem jelent problémát, ott a színház előtt az utcán, óriáskivetítőn is futhatnak jelenetek, és ötéves gyereket is behoznak egy előadásra. Hazai viszonylatban azért nehéz erre pontos választ adni, mert ahol játszunk, a Trafóban vagy a MU Színházban, ott ilyesmire is nyitott közönség vált jegyet az előadásainkra. Nem találkozunk szélsőséges gondolkodással, ennél biztonságosabb közegben dolgozunk. Mindeközben én hiszek az emberekben. Debrecenben, a MODEM-ben is játszottuk a Pirkad előadást, senkit nem ismertünk a közönségből, és abszolút befogadó volt a közeg. Egyébként lehet, hogy 3-5 percig érdekes a meztelenség, bizonytalankodnak, hogy hova szabad nézni és hova nem, de utána a gondolatiság annyira felülírja ezt a zavart, hogy egy idő után másra kezdenek figyelni. Előadtuk már Albániában is a darabot, ami teljesen más kultúrkör, tapintható is volt a különbség. Sokkal több férfi néző ült be rá, nők és párok szinte alig. Nagy dolog, hogy a szervezők bevállalták a műsort. Előadás alatt mentek ki a színházból a nézők, és szóltak másoknak, hogy jöjjenek be, mert ilyet még nem láttak: a színpadon meztelenül ugrálnak az emberek. Az előadásaitokban központi téma a test és annak jelentésnélkülisége. Vizsgáljátok, mi az, amire alkalmas egy színpadi helyzetben. Úgy képzelem,

hogy a testtudat egy táncosnál hatványozottabban van jelen, pontosabban gondolkodik róla. Próbálom a performatív ábrázolás határait feszegetni, új területeket feltárni a nézői elvárásokon, konvenciókon és tabukon túl. A testkép „szétütése”, annak a lebontása, hogy hogyan kell erről gondolkodni, nekem nagyon fontos dolog. Szeretem tágítani a határokat. Erre is jó volt az iskola: el lehetett rugaszkodni attól, hogy a meglévő táncstílusokban hogyan tapasztalod meg a testtudatot. Nemcsak technikai szinten kell ugyanis megélni, hanem mélyebben érzékelni mindezt: az érzékek használatát, a tapintást, szaglást, látást, a belső imaginációs munkákat, érzelmeket. Ha ezeket kinyitod, miközben táncolsz, egy egészen új világ bukkan elő. Hogyan lehet ebben megújulni? Hiszen gyakran ugyanarról a témáról gondolkodsz, mégis új előadást kell létrehozni. Ez egy folyamat, amiben leginkább a megélt tapasztalatok segítenek. Ahogy telik az idő, más szemmel nézek ugyanarra a jelenségre. Vannak persze visszatérő elemek, gyakran máshogy szeretnék elmondani valamit, de ugyanoda nyúlok vissza. Nehezen szabadulok meg a saját ízlésemtől, ez igaz, hiszen mindig ott kötök ki. Nincs mese, nagyon szeretem a humort, az ironikus, komikus helyzeteket, a túlzásokat. Szeretem, ha valami kétélű, egyszerre tragikus és komikus, csúnya és szép, élvezetes és fájdalmas. Mindig keresem az abszurdot. Minél nagyobb a rend, én annál rosszabbul akarok viselkedni. Azt hiszem, finoman, de használom a provokációt. A személyes önkifejezés komplexitását és radikalitását hangsúlyozzuk, a függetlenség védelmét és visszanyerését. Az önmagunkról és a testünkről szóló önreflexiókat felmutató Sunday című előadásotok leírásában találtam egy kérdést: „mire jó a tánc?”. Kíváncsi vagyok, neked mi erre a válaszod. Sok mindenre. De sokszor úgy érzem, hogy a tánc nem normális dolog. Valami miatt nekem ez az egész sokszor teljesen abszurd. Az emberek a testrészeikkel csapkodnak, formákat hoznak létre, és sok mindennek van jelentése, kulturális háttere. Őrület, milyen teljes kódoltság van. Koreográfusként ez egyrészt egy érték, amit használunk, máskor meg kötelék, amitől nem lehet elvonatkoztatni és állandóan meghatároz. Próbálok sokszor olyat is létrehozni, ami ettől teljes mértékben képes eltávolodni, de mindig jön az értelem ami kódol, ami megmagyaráz. Pedig van közben valami primér reflexszerűsége is, ami nem akar kifejezni semmit, csak van, létezik, mozog. Ezért is zavar sokszor, hogy nem engedjük a mozgást a mozgásért lenni, hanem mindig keressük az értelmet, hogy akkor most miért is mozog? Van a Sunday-ben erre egy reflektálás, amikor az egyik táncos arról beszél, hogy: „Hm, nem nagyszerű, amikor csak látsz egy virágot? Nem kérdezed meg a virágot. Mit csinálsz, virág? Miért csinálod ezt, virág?” Visszatérve, hogy mire jó még a tánc: ellazulni, élvezni, ismerkedni, együtt lenni. Írta: Fábián Barbara |

i @barbara__fabian 11

Kulissza

PERJÉS JÁNOS: NÁLUNK NINCSENEK TABUTÉMÁK Interjú a Spirit Színház igazgatójával A 2011-ben alapított Spirit Színház egy olyan magánszínház, ahol nem félnek a merész témáktól. Bátran nyúlnak olyan darabokhoz, amik máshol, más színészekkel rizikós vállalkozásnak számítanának, itt azonban biztosan megállnak a lábukon. A cél sosem a megbotránkoztatás, hanem az elgondolkodtatás. A Spirit Színház melegekről (is) szóló darabjairól és a színház ars poeticájáról Perjés Jánossal, a színház igazgatójával beszélgettünk.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást, amikor megnyitottátok a színházat? A tapasztalatlanság okozta a legnagyobb fejtörést, illetve a pénztelenség. Akkor még más volt a finanszírozási rendszer, magánszínházként más kategóriába is tartoztunk, mint egy állami színház. Volt egy nagy negatív hullámunk a harmadik évünk végén, de miután lett egy saját helyünk, felfelé ívelt a sorsunk. A másik nagy rizikófaktort a megfelelő társak kiválasztása jelentette. Bár a színház egy nagyon magányos valami, sok ember kell hozzá, hogy működjön. Ahhoz pedig, hogy megtaláld azokat az embereket, akikkel eredményesen tudsz dolgozni, idő szükséges. A színészgárda mellett a repertoár is nagyon fontos tényezője a színházaknak. Ki dönti el, hogy milyen darabokat tűztök műsorra? Majdnem kizárólagosan én. Néhány kolléga, rendező is hozott egy-egy művet, amiket nem én találtam meg, de azokat nem is éreztem a magaménak, nem is működtek olyan jól,

nem értünk el velük olyan kimagasló eredményeket. Olyan darabokat választok, amikben olyan emberi kapcsolatok, konfliktushelyzetek és problémamegoldások, mindennapi szituációk vannak, amik mindenkivel előfordulhatnak. Milyen cél lebeg a szemed előtt a darabok kiválasztásakor? Az emberek különbözősége és együttélése izgat. Ha már egyszer megadatott, hogy élünk, akkor próbáljunk meg úgy élni, hogy ezt egymással együtt, békében tegyük. Nálunk nincsenek tabutémák: sokat beszélünk a különbözőségről, másságról, legyen szó szexualitásról, vallásról, vagy származásról. Sarkított példákkal élve szóba jöhet a családon belüli erőszak vagy női alkoholizmus, házasságon belüli biszexualitás. Olyan dolgok ezek, amikről nem beszélünk sokat, családon belül végképp nem. Azt szeretném, ha a nézők elgondolkodnának a műveken, átgondolnák, mit tennének ők, ha hasonló helyzetbe kerülnének, mint a szereplők, és azon is, hogy vajon az ő életükben nincs-e hasonló probléma.

Nem túl merészek ezek a témaválasztások? Nem, mert maguk a művek és a társulat is olyan színvonalúak, hogy túlmutatnak ezen a kérdésen. Ha például az LMBTQtémájú műveket nézzük: két ilyet játszunk, az egyik arról szól, hogy az apuka szeretné, ha a meleg fia boldog lenne, a másik, a Sodrásban sok évtized történetét meséli el, de egyik sem vulgáris vagy közönséges. Nem úgy áll a témához, amire azt mondaná az ember, hogy ettől ódzkodni kell. Azt mondtad, az a cél, hogy a nézők górcső alá vegyék a saját életüket a darab hatására, és elgondolkodjanak róla. Melyik darabotok váltotta ki a legélénkebb reakciókat a közönségtől? Még régebben játszottuk a Closer című darabot, ami az azonos című film alapján készült, és többek között Julia Roberts volt a főszereplője. A történet a párkapcsolati próbatételekről, a megcsalásról, az erőszakról szól. A darab szünetében egy házaspár tagjai magukból teljesen kikelve távoztak – gyaníthatóan mélyen érintette őket a téma. Mennyire szívesen játszik egy heteró férfi egy meleg szerepet? Egy profi színésznek ez semmit nem jelent, fel sem merülhet benne, hogy ez bármilyen nehézséget okozhat. Akkor szoktak gondok lenni, ha valaki a magánéletében is prűd, esetleg valamilyen látencia van benne, vagy valamiért idegenkedik tőle, nemcsak színészileg, emberileg is. Eleve meleg színészek sokszor nem játszanak szívesen meleg karaktereket. Tényleg? Miért? Gondolom, azt hiszik, hogy ez olyan fontos tényező, ami miatt hátrány érheti őket. Meggyőződésem, hogy ha egy kicsit távolabbról nézzük magunkat a nagy egészben, rá kell jönnünk, hogy amit csinálunk, tulajdonképpen mennyire nem létfontosságú. Ez egy olyan munka, ami nagyon sok örömöt szerezhet, ezért megértem, hogy ha valakinek nem

komfortos egy karakter, nem tudja annak igazságát hitelesen megmutatni, akkor nem vállalja el. Egyébként az nem szerencsés, ha úgy állsz a színpadon, hogy nincs bármilyen szexusod, mert az rögtön kiütközik. Ha nézel egy színdarabot, és látsz egy unalmas színészt, az gyaníthatóan azért van, mert emberileg nem hordozza magában azt a szexust, amitől érdekes lehetne, aminek a kisugárzását köszönhetné. Enélkül nem működik semmi a színházban. A meleg szerepek azért okozhatnak nehézséget valakinek, mert a szex, a nemiség mindenkinek jelen van valamilyen formában a privát életében is. Viszont ha például egy gyilkost játszik a színész, azt nyilván könnyebben nézi megmunkálandó feladatnak, mint használni a privát szexusát. Utasított vissza meleg szerepet olyan színész, aki nyíltan meleg volt? Én egyáltalán nem foglalkozom ezzel. Túl nagy cirkuszt csinálnak ebből, a szakma nem néz le egyetlen színészt sem azért, ha homoszexuális szerepet játszik. Nem az a lényeg, hogy kit játszol, hanem az, hogyan. Nem hinném, hogy emiatt bárkit is beskatulyáznak. Az egy dolog, hogy a szakma nem írná le emiatt, de mi van a közönséggel? Szerinted kockázatos ma egy színésznek coming outolnia? Nem tudom magam beleképzelni egy fiatal színész helyébe, de nem hiszem. Olyan dolgoktól félnek leginkább, amiket csupán elképzelnek maguknak. Olyat mondjuk már hallottam, hogy egy abszolút melegbarát kereskedelmi televízió azt mondta az egyik fiatal színészének, hogy mivel az egyik sorozatban meleget alakított, ezért nem kaphat meg egy másik szerepet, mert abban nem lenne hiteles. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

Tánclépés

KÁPRÁZATOSAN MOZDULÓ TÁNCOSOK A CAFE BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁLON Mi a közös a Sigur Rósban, Benedict Cumberbatch-ben, a shaolin szerzetesekben, a Holland Nemzeti Balettben és a Cirque de Soleil-ben? Nem más, mint a fantasztikus belga koreográfus, a londoni Sadler's Wells rezidens alkotója, aki mindegyikükkel dolgozott már együtt, méghozzá elsöprő sikerrel: ő Sidi Larbi Cherkaoui, aki nem csupán a világ vezető balettegyütteseinek készít lélegzetelállító előadásokat, hanem ő jegyzi Beyoncé és Jay-Z Louvre-ban forgatott rekordnézettségű videoklipjét is. De nem az ő produkciója az egyetlen kötelező táncprogram a CAFe Budapesten!

ehezen találnánk izgalmasabb pályát a kortárs táncéletben, mint Sidi Larbi Cherkaoui táncművész-koreográfusé. 1976-ban született Antwerpenben, flamand anya és marokkói apa gyermekeként – ez fontos adalék, hogy megértsük a belga koreográfus komplex művészeti világát. „Mindig is azt gondoltam: szerencsés vagyok, hogy ilyen háttérrel rendelkezem. Sosem kellett azt éreznem, hogy egyetlen kultúra, egyetlen vízió, egyetlen igazság útján járok” – mondja. Édesapja kultúrájából gyerekkorában sajátította el a jobbról balra olvasás technikáját, ez pedig – saját bevallása szerint

– segített neki abban is, hogy más perspektívából is képes legyen rálátni a világ dolgaira. „Egy részem mindig és mindenhol kívülállónak érezte magát. Nincs hely, ahol teljesen biztonságban, teljesen otthon érezném magam. De ez egyúttal azt is jelenti, hogy bármikor és bárhová mehetek. Az, hogy kilépek a komfortzónámból, nekem egyfajta alapélmény” – mondja, így talán az sem meglepő, hogy Cherkaoui első pillanattól kezdve végtelen szabadsággal kezeli a műfajokat és formanyelveket.

Fotók: Filip van Roe

Attól a pillanattól, hogy megkezdte tanulmányait, számtalan stílusban igyekezett tökéletesíteni tudását: balett, sztepptánc, hiphop, jazz és flamenco is szerepelt a palettán, koreografált videóklipeket, cirkuszi előadást, dolgozott Marina Abramović „performansz-királynővel”, a Keira Knightley főszereplésével készült Anna Karenina-mozifilmen és a Barbican Centre Hamletjén, ahol a címszerepet Benedict Cumberbatch alakította. Saját koreográfiáiban gyakori témái a személyes és kulturális különbségek, a kommunikáció és a közös pontok megtalálása. Legtöbbször az érdekli, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az emberek. „Sidi Larbi Cherkaoui vagyok. Férfi. Fiúgyermek. Koreográfus. Homoszexuális. Belga. Tetoválásom van. És barna szemem. Egy bevándorló gyermeke vagyok. Mindez vagyok egyszerre, és annyi minden más még ezen túl” – vallja a világhírű alkotó, aki 2019 őszén társulata, az Eastman Nomad című, különleges látvány- és mozgásvilágú, sivatagi ihletésű művével érkezik a Trafó Kortárs Művészetek Házába október 18-án és 19én. A Qutb, a Mosaic és a Stoic után a Nomad a negyedik előadás, amelynek zenéjét többek között a Basement Jaxx zenésze, Felix Buxton jegyzi. Ez a negyedik együttműködése a társulatnak Jan-Jan Van Essche divattervezővel is, aki az Icon, a Satyagraha és a Memento Mori jelmezeit is készítette. A Nomad azonnal felismerhető öltözeteit a sivatagban lakók ruháinak anyagi gazdagsága inspirálta. De nem ez az egyetlen kihagyhatatlan táncprodukció októberben, hiszen a hazai táncélet igencsak felpezsdül a fesztivál idejére: Feledi János táncművész-koreográfust ez alkalommal olyan történetek inspirálták, amik az antikvitás óta újra és újra ihletet adnak költőknek, drámaíróknak és zeneszerzőknek. A szerelméért az alvilágba leszálló dalnok, Orfeusz meséjét már-már rockzenét idéző energiával jeleníti meg Szentpáli Roland kompozíciója és Feledi formabontó koreográfiája, a Revenge (Élektra) című vadonatúj előadás

pedig megbékélésről, bosszúról és a háborgó lelkiismeret által szított őrületről mesél a kortárs tánc nyelvén. Mi történik, ha egymás számára ismeretlen embereket zárunk egy térbe? Hogyan alakulnak ki kapcsolatok, és a kialakult kapcsolatok miként hatnak a többi jelenlévőre? A Közép-Európa Táncszínház vadonatúj előadásai ezekre a kérdésekre keresik a választ két, nemzetközileg is elismert fiatal magyar táncművész-koreográfus egy-egy új művén keresztül. A Ketten című koreográfiát jegyző Mészáros Máté először a Szegedi Kortárs Balett szólistája volt, majd külföldön olyan alkotókkal működött együtt, mint Ohad Naharin, Sharon Eyal, Myriam Naisy vagy Wim Vandekeybus. Hat éven át volt az Ultima Vez társulat tagja, koreográfusként és oktatóként Európában és a tengerentúlon is dolgozott. A másik mű, a Sinni koreográfusa, Juhász Péter dolgozott a Les Ballets C de la B-ben, a Charleroi Danses-szal, Eléonore ValèreLachkyval, most pedig Emanuel Gat társulatában táncol. A két bemutató lazán, epizódszerűen kapcsolódik össze, egyik sem előzménye vagy folytatása a másiknak, ugyanakkor mégis sok ponton lépnek párbeszédbe egymással és persze a közönséggel.

További érdekességek és információk a fesztivál honlapján, a cafebudapestfest.hu oldalon, és a fesztivál megújult blogján, a cafebudapestfest.blog.hu-ra kattintva.

Mozgókép

MOZINET FILMNAPOK

különleges filmek rajongói mára jól tudják: ha ősz, akkor Mozinet Filmnapok. A forgalmazó kilencedik alkalommal mutatja be a közeljövőben mozikba kerülő filmjeit, így az eseményre ellátogatók a hivatalos hazai premier előtt hetekkel-hónapokkal megtekinthetik a fesztiválkedvenceket. A filmnapoknak Budapesten a Puskin Mozi ad otthon október 17. és 20. között, de az évek során a programba számos vidéki helyszín is bekapcsolódott, ahol ezzel egyidőben, illetve a szolnoki helyszínen október 25. és 27. között zajlanak a vetítések. Idén 9 új filmet láthatunk, amelyek között több olyan alkotás is van, amit az alkotók is elkísérnek.

Az Élősködők (hazai premier: december 5.) idén Cannesban elnyerte az Arany Pálmát, de megjárta Münchent, San Sebastiánt, Sidney-t és Torontót is. A dél-koreai rendező, Joon-ho Bong (A halál jele, A gazdatest, Snowpiercer – Túlélők viadala, Okja) az elmúlt tíz évben külföldön forgatott, de most visszatért hazájába. Az Élősködők a dél-koreai társadalom megosztottságát, a szegények és gazdagok között egyre mélyülő szakadékot bemutató szatíra. A szegények számára az egyetlen lehetőség a felemelkedésre, ha valaki egy tehetős család szolgálatába áll. Így tesz Ki-woo is, amikor hamisított diplomájával becsönget Parkék luxusotthonának ajtaján, hogy a családfő lányának angoltanára legyen. Nem sokkal később megjelenik Ki-woo húga is.

Az angyal (hazai premier: október 24.) producere Pedro Almodóvar.A sokkolóan humoros spanyol filmet, amely megtörtént események alapján készült, bemutatták San Sebastiánban, Havannában, Oslóban, Keralában, Mexikóvárosban, Palm Springs-ben, Seattle-ben és Madridban, Cannes-ban pedig az Un Certain Regard-díjra és Queer Pálmára jelölték. Főszereplője a 17 éves, angyali külsejű Carlito, aki a hetvenes években tartotta rettegésben Buenos Aires lakóit. Carlos Robledo Puch számos lopás és gyilkosság elkövetőjeként 47 éve ül börtönben, ami a leghosszabb idő az ország történetében. A román újhullámos rendező, Corneliu Porumboiu legújabb filmje, A hegyek szigete (hazai premier: 2020. eleje) Cannesban Arany Pálma-jelölést kapott, bemutatták Vukovár, Jeruzsálem és München fesztiváljain is. Az átverős moziban Gilda minden báját bevetve megkörnyékezi a korrupt rendőrt, Cristit, hogy segítsen kiszabadítani börtönben ülő férjét, Zsoltot. A terv részét képezi, hogy az egymással történő kommunikáció során a Kanári-szigetek ősi füttynyelvét használják. A Napszállta szereplője, a Cristit alakító Vlad Ivanov jelen lesz a budapesti vetítésen. A Kontroll nélkül (hazai premier: november 7.) bejárta az egész világot, Berlinből további díjak és jelölések mellett Ezüst Medve-díjat vihetett haza. Főszereplője egy szeretetéhes kislány, aki csak az anyját szeretné visszakapni, de az állami

szervezetek nem tudnak mit kezdeni vele. A történet akár igaz is lehetne és minden olyan gyerek nevében felemeli a hangját, akikre az ellátórendszer minden jó szándék és igyekezet ellenére nincs felkészülve. A Valan – Az angyalok földje (hazai premier: november 21.) című lélektani krimi Bogota Béla első nagyjátékfilmje. Főszereplője a nagyvárosi rendőr, Péter (Krisztik Csaba), aki emberkereskedők után nyomoz Brassóban. Egy nap telefonhívást kap és visszatér erdélyi szülővárosába, Valanba, hogy 22 éve eltűnt testvére, Juli nyomára akadjon. A közönség az alkotókkal több helyszínen is találkozhat majd. Hazájában, Franciaországban A láthatatlanok (hazai premier: 2020. eleje) az év meglepetésfilmje lett, eddig több mint másfél millióan látták. Főhőse négy szociális munkás, akik egy nőknek fenntartott nappali melegedőt működtetnek, és gyakran a szabályokat áthágva kénytelenek kiutat találni a bürokrácia útvesztőjében. Különlegessége, hogy a profi színészek mellett a hajléktalanok saját magukat alakítják. Az első áruló (hazai premier: 2020. eleje) arról a Tommaso Buscettáról (Pierfrancesco Favino) szól, akinek tanúvallomása hozzájárult ahhoz, hogy Falcone vizsgálóbíró eredményesen vegye fel a harcot a szicíliai maffiával szemben. Marco Borchello a Cosa Nostráról és Olaszország máig megosztó hőséről szóló olasz-francia-brazil-német drámája szerepelt a cannes-i versenyprogramban, ahol Arany Pálmára jelölték, az olasz Golden Globe legjobb rendező és filmzene kategóriáiban nyert, a legjobb színész és forgatókönyv kategóriáiban pedig jelölést kapott.

A 2020-as Oscar nagy esélyesének tartott Portré a lángoló fiatal lányról (hazai premier: december 26.) című francia romantikus drámát Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat és a Queer Pálmát. Nagy sikerrel mutatták be Chicagóban, Hamburgban, Jeruzsálemben, Melbourne-ben, San Sebastiánban és Sidney-ben is. A történet szerint Héloïse-ról portrét rendel grófi családja, hogy férjet találjon neki. A portré elkészítésével megbízott Marianne társalkodónőnek adja ki magát, hogy minél jobban megfigyelhesse az alany vonásait, eközben pedig egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A Medvevilág Szicíliában (hazai premier: 2020. eleje) Cannesban Un Certain Regard jelölést kapott. A forgatókönyvet a Cowboyokkal az 5. Mozinet Filmnapokra Budapestre látogató Thomas Bidegain (Rozsda és csont, A próféta, Testvérlövészek) írta Dino Buzzatti regényéből. Leander, a medvék királya levezeti népét a hegyekből, hogy élelmet találjanak, de az emberek világával megismerkedő medvék egyre több szokást vesznek át, melynek eredményeként veszélybe kerül a medvelélek. Az olasz-francia animációs film rendezője, Lorenzo Mattiotti a 6. Mozinet Filmnapokon bemutatott A vörös teknős francia producereivel és a Kecskeméti Animációs Stúdióval dolgozott együtt. A filmet Christophe Jankovic és Nagy Lajos kísérik el. Írta: Horváth Ádám

Mozgókép

MŰ SZERZŐ NÉLKÜL “Soha ne fordítsd el a tekinteted!”

Gerhard Richter a kortárs német festészet kiemelkedő alakja, aki rengeteg mindenkire volt (van, lesz) hatással. Művei igen magas áron kelnek el világszerte, és többek között Eric Clapton is a gyűjtői közé tartozik. Életéből merítve évtizedeken átívelő mozifilm készült.

gy adott korszakot sok mindenen keresztül be lehet mutatni, ezek közül az egyik, ahogyan a művészeivel bánik. A diktatúrákra jellemző az alkotói szabadság keretek közé szorítása, majd felszámolása, ahol mind a művész, mind a mű a politika szolgálatába állítva hirdeti az eszme nagyságát, felsőbbrendűségét. Aki nem áll be a sorba, az művészként megszűnik létezni – a lázadás, az ellenállás legtöbbször hiábavaló. Az előre meghatározott téma és stílus megkötik a művész kezét, az egyéni látásmód, a valódi tehetség rejtve marad. A 20. századi Németország ebből a szempontból különösen érdekes. A Mű szerző nélkül életrajzi ihletésű film, ami nagyban merít Gerhard Richter sorsából. A film fiktív főszereplője Kurt Barnert (Tom Schilling, 6 évesen Cai Cohrs), aki 1937ben az „elfajzott művészettel” (entartete Kunst) ismerkedik Drezdában. A kiállításra Elisabeth nagynényje (Saskia Rosendahl) viszi magával, aki bár jó tanuló és szófogadó lány, de mentális zavarokkal küzd. A náci eutanáziaprogram keretében elveszik családjától, előbb sterilizálják, majd elgázosítják. A körzetben mindezek kivitelezéséért Carl

Seeband professzor (Sebastian Koch) felel, aki miután segít világra hozni a szovjet katonai parancsnok fiát egy komplikált szülésnél, megmenekül a számonkéréstől. Kurt férfi rokonai elesnek a háborúban, tanár apját, aki belépett a náci pártba, az új rendszerben egyetlen iskolába sem veszik fel. Fia címfestőként dolgozik a tanulás mellett, majd a szocialista realizmus jegyében alkot, ahol hamar felfigyelnek a tehetségére. Bár az állami megbízások jól fizetnek, és felesége, Ellie dúsgazdag apjától is kapnak havi apanázst, képtelenek a kommunizmusban élni, ezért – már házastársakként – Nyugatra szöknek. Düsseldorfban telepednek le, ahol Kurt festészetet tanul a különc Antonius van Verten professzortól (Oliver Masucci). Mentora felfedezi az akkor már 30 éves Kurtban a tehetséget (26-nak vallja magát, mert a leghíresebb művészek és tudósok addigra már előálltak valami igazán nagy dologgal), és személyes tragédiáját felszínre hozva járul hozzá mással össze nem téveszthető stílusa megtalálásához. A professzor karakterét Joseph Beuys-ról mintázták, aki ebben az időben szobrászatot tanított itt.

Kim MacConnel, Ehető / Edible, 1979; akril, fémfesték, pamut / acrylic and metal varnish on cotton; 258 × 302 cm Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest / Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest | Fotó / Photo: ROSTA József

MINTÁZAT ÉS DEKORÁCIÓ

PATTERN AND DECORATION

2019.10.05. – 2020.01.05.

ludwigmuseum.hu

Mozgókép

A magyar és a német cím onnan származik, hogy Kurt előszeretettel fest fotókról és újságkivágásokról, ahol az eredeti szerző gyakran nem ismert. Amikor első kiállítása alkalmával az újságírók arra kíváncsiak, ismeri-e a képein szereplő embereket, azt válaszolja, hogy nem. Ezt azzal indokolja, ha ismerné őket, az befolyásolná az alkotói folyamatban. A néző addigra persze pontosan tudja, hogy műveinek minden szereplője jelen volt (van, lesz) az életében, és a film tulajdonképpen ezeket az embereket helyezi el a harminc évet felölelő történelmi tabló három és negyed órájában.

mivoltában, páratlan tehetséggel párosulva. Saját hangját akkor találja meg, amikor ezeket hagyja a felszínre törni, addig csak kísérletezik és a sötétben tapogatózik. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy Gerhard Richter a filmet az élettörténetével való visszaélésnek és durva torzításnak titulálta. Írta: Horváth Ádám

Az angol cím, a Never Look Away ugyancsak találó: Kurtnak a nénikéje mondja mindig, hogy soha ne fordítsa el a tekintetét, aki így is fog tenni, miután Elisabethet elhurcolják. Sok mindennek szemtanúja lesz, ami a nácizmus és a kommunizmus alatt történik, ezt látja meg benne van Verten professzor, amikor arra buzdítja, találja meg saját magát, a stílusát, a mondanivalóját. A filmet 2019-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb fényképezés kategóriájában (akárcsak a Romát és a Hidegháborút). A francia apától származó amerikai Caleb Deschanel operatőrnek ez volt a hatodik jelölése (Az igazak, A hazafi, A passió), idén Az oroszlánkirályt láthattuk tőle. A forgatókönyvíró-rendező Florian Henckel von Donnersmarck 2006-ban készítette el A mások élete című filmjét, amely szintén Oscar-jelölést kapott legjobb idegen nyelvű filmként. Kurt művésszé válásának története egyben generációjának, tágabb értelemben egész Németországnak a története, amelyet impozáns és korhű díszletek között mutatnak be, beleértve a porig bombázott Drezdát. Szeretteinek szörnyű és értelmetlen halála egész pályafutása alatt kísérti, és bár házassága boldog Ellie-vel, kapcsolatukra külső körülmények vetnek árnyékot, amelyek újabb traumához vezetnek. Ezek az élmények határozzák meg őt művészi

Élet-helyzet

A TÖMEGKULTÚRA SOKFÉLE IDENTITÁST TESZ LÁTHATÓVÁ Interjú Hermann Veronikával A sérülékeny társadalmi csoportok, mint például az LMBTQ közösség esetében a médiareprezentáció, és az ezen keresztül létrehozott láthatósági láncolat abban segíthet, hogy az érintett csoportok tagjai felismerjék a saját identitásuk jogosságát. Bár ez önmagában még kevés az össztársadalmi elfogadottsághoz, de a bemutatott diverzitás sokat segíthet. Hermann Veronikával, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének adjunktusával beszélgettünk. Az identitáselméletektől kezdve a hidegháborús tömegkultúráig számos területet vizsgálsz. Mivel foglalkozol pontosan? Jelenleg azt kutatom, hogyan jelenik meg a 20. századi kulturális ellenállás bizonyos tipikus városi karakterekben, például a hipszter és a flâneur, vagyis a városi kószáló

alakjain keresztül, illetve hogyan lesz az 1950-es évek amerikai progresszív szubkultúrája (beatköltők, jazz, új típusú westernek) egy évtizeddel később a társadalmi mozgalmak (feminizmus, fekete polgárjogi mozgalmak, queer mozgalmak) és egyben a globális tömegkultúra alapja. És általában: amit tömegkultúrának nevezünk,

hogyan tesz láthatóvá bizonyos identitásokat, hogyan fed el másokat, hogyan terjeszt, normalizál vagy zár ki a rendszerből, például sorozatokon vagy filmeken, vagy akár a fogyasztás rendszerein keresztül. Hogy látod, a tömegkultúra milyen hatással van az identitások láthatóságára? Mit jelent ez a queer identitásra vonatkozóan? A tömegkultúra, amelynek a rendszere és ipara – ironikus módon – sok esetben zárt és elnyomó, a felszínen, a termékeivel sokat segíthet a láthatóság és az elfogadás kérdéseiben. A rendszer maga is változik: egészen a 2000es évekig például egy coming out teljes karrier-gyilkosság volt a szórakoztatóiparban. Ma is azt látjuk, hogy a nyíltan meleg színészek kevesebb lehetőséget kapnak, mint a (néha esetleg színleg) hetero társaik, vagy idősebb színésznőket jobban bezárnak bizonyos szerepekbe, mint idősebb férfi kollégáikat, de folyamatos az elmozdulás. A tömegmédiumok termékei pedig egészen biztosan sokat változtak, akár az 1990-es évekhez képest is, amikor a meleg karakterek vagy a szingli női figurák főleg a humor vagy a sajnálat forrásai voltak. Ma ez árnyaltabb: nem azért, mert a szórakoztatóipar hirtelen felismerte saját beszűkültségét, hanem inkább a piac és a szolgáltatások változása miatt. A Netflixhez hasonló, kölcsönzésen és előfizetésen alapuló rendszerek elterjedése óta több termék keletkezik, nagyobb a kiszolgálandó piac, így az ipar a saját jól felfogott érdekében is reagál a diverzitás problémájára. Ennek kulcsfogalmát a médiatudomány a reprezentáció

politikájának nevezi. Ez azt jelenti, hogy a közvetített képeken (különösen a népszerű médiatermékeken keresztül) milyen benyomás alakul ki bizonyos társadalmi csoportokról, milyen módokon ábrázolják őket: hogyan mutat be bizonyos előítéleteket, vagy éppen bontja le azokat, hogyan normalizál vagy démonizál egy adott médiaszöveg.

Ez a sérülékeny társadalmi csoportok esetében (nők, LMBTQ közösség, fogyatékkal élők, etnikai kisebbségi csoportok, stb.) különösen fontos és érzékeny terület. A kutatások azt igazolják, hogy – nagyon leegyszerűsítve – minél nagyobb számban és minél eltérőbb stratégiákkal ábrázolnak ilyen figurákat népszerű médiaszövegek, vagyis minél kevésbé a sérülékeny tulajdonságukon keresztül vannak meghatározva (ld. „A” meleg barát, „A” karrierista nő, „A” gettóból származó fekete), annál pozitívabb lehet a társadalmi reakció. Ez persze kétélű fegyver, hiszen a pozitív diszkrimináció ugyanúgy elutasításhoz vezethet, tehát a

Élet-helyzet lényeg az lenne, hogy ne azért vagy annak ellenére legyen valaki pozitív vagy negatív figura, mert nem heteronormatív a szexualitása, hanem legyen ez egy tulajdonsága a sok közül. A médiareprezentáció, és az ezen keresztül létrehozott láthatósági láncolat abban is segíthet, hogy az érintett csoportok tagjai felismerik a saját identitásuk jogosságát és sokféleségét. Az össztársadalmi elfogadottsághoz ez persze kevés, de a bemutatott diverzitás sokat segíthet. A médiareprezentációt hogyan kell elképzelni, milyen eszközökkel történik? A médiaszövegekben megjelenő képek, tartalmak, ideológiák hatással vannak arra, ahogyan a világról gondolkodunk. Ezt médiahatásnak nevezzük, aminek különböző fokozatai és elméletei vannak. Hogy kire hogyan hat egy médiatermék, sokféle tényező befolyásolja: lakóhely (ország), a lakóhely típusa (pl. város vagy falu), társadalmi nem, szociokulturális háttér, iskolai végzettség stb. A médiareprezentáció mindaz, ahogyan bizonyos csoportok vagy témák mediális közegekben megjelennek. A közeg, amiben a reprezentált kép megjelenik, lehet referenciális (valós), például politikai vagy közéleti megjelenések, cikkek, műsorok, interjúk, és lehet fikciós is, például filmek és sorozatok.

környezetben leginkább az alulról jövő kezdeményezésekben lehet bízni. Az előítéletekkel szembeni küzdelem legfontosabb fegyvere az oktatás, az ismeretterjesztés, erre azonban jelenleg sem a médiumok, sem az oktatási intézmények jelentős része nincs felkészülve. Aki nem keresi kifejezetten ezeket a témákat, nagy valószínűséggel nem találkozik velük, vagy legfeljebb negatív kontextusban. A rizóma-szerűen szétterjedő kis közösségeknek, az alulról építkező civil kezdeményezéseknek, és a személyes példamutatásnak, felelősségvállalásnak van jövője. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

A magyar helyzetet milyennek látod? Itthon egyes tévécsatornák, mint például az HBO pozitív példát mutatnak. Magyarországon összességében elég rossz a helyzet. A médiapiac nem szabad, nagyon erős az állami beavatkozás, vagyis a piactorzítás. Ez azt is meghatározza, hogy a médiumok milyen ideológia mentén keretezzék például az említett társadalmilag sérülékeny csoportokat. A hazai médiumok jelentős (kb. 65-70%) részében a nők, a menekültek, a színes bőrűek vagy az LMBTQ közösség tagjai gyakran jelennek meg negatív kontextusban.

Ha a politikai vezetés nyíltan hangoztat nőgyűlölő, rasszista vagy homofób kijelentéseket, akkor a közbeszéd is hasonul ehhez. Vannak persze progresszív és jó példák is, de elsősorban olyan médiapiaci szereplőktől – mint például az említett HBO –, akik nem függenek mondjuk az állami hirdetésektől. Mit lehetne ez ellen tenni? Ha az állami befolyást a képletből kivonni nem lehetséges, milyen egyéb módok kínálkozhatnak? Azt gondolom, hogy a jelenlegi társadalmi és politikai

Hermann Veronika az ELTE BTK-n végzett magyar nyelv és irodalom, összehasonlító irodalomtudomány és kommunikáció szakokon, 2015-ben doktorált ugyanitt az Irodalomtudományi Doktori Iskolában. 2015 szeptemberétől az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék adjunktusa. Kortárs magyar irodalomkritikával, identitáselméletekkel, hidegháborús tömegkultúrával, és ezek különféle kombinációival foglalkozik.

The n r o b Re rty

3rd Birthday Pa

2019. 11. 16. BUDAPEST

Emberkép

POLGÁRMESTEREK A SZIVÁRVÁNY ALATT 2019. október 13-án önkormányzati választásokat tartanak Magyarországon. Amikor e sorok íródnak, még csak feltételezzük, hogy a települések megválasztott vezetői (3154 város és falu, valamint 23 fővárosi kerületi önkormányzat polgármestere) közül senki nem tartozik nyíltan az LMBTQ közösséghez. Így ha inspirációra vágyunk, ki kell tekintenünk Európa és a nagyvilág felé. Belőlük gyűjtöttünk egy csokorra valót. LORI LIGHTFOOT – CHICAGO, USA (2019– )

Lightfoot több értelemben is történelmet írt, amikor idén áprilisban megválasztották az Egyesült Államok harmadik legnagyobb metropolisza polgármesterének. Ő az első fekete nő a város élén, és lévén leszbikus, egyben az első LMBTQ kötődésű is. A szavazatok 74 százalékát kapta, ami igen erős mandátumot jelent, és bízik benne, hogy győzelmével azt az üzenetet közvetíti, miszerint bármely kisfiúból vagy kislányból lehet egy nap Chicago polgármestere. Győzelmi beszédét felesége és közös lányuk az első sorból nézték végig.

Kanada fővárosának polgármestere közel 40 év közszolgálat után döntött úgy, hogy előbújik. Watson idén augusztusban egy helyi újságnak adott interjúban mesélt először arról, hogy gyerekként a többi fiúval ellentétben őt nem Julia Roberts, hanem Brad Pitt érdekelte. Előbújását két eset inspirálta. Az egyik még 2014-ben történt, amikor az Oroszországban zajló Téli Olimpiai Játékok idejére szivárványzászlót tűzött ki az ottawai városháza épületére. A második pedig két éve esett meg, amikor az Ottawa Pride felé igyekezve egy férfi feltartóztatta és trágár szavak kíséretében számon kérte, hogy ugye nem a felvonulásra tart? Watson akkor annyit mondott, hogy dehogynem, és ha szeretne, tartson vele. Mindazoknak, akik hezitálnak a coming outtal kapcsolatban, az alábbit tanácsolja: „Ne helyezd magad nyomás alá, és ne siesd el a dolgokat. Viszont negyven évet se várj vele, mint ahogyan én tettem.” JESS HERBST – NEW HOPE, USA (2016–2018)

JIM WATSON – OTTAWA, KANADA (1997–2000, 2010– )

Bátor tettet vitt véghez 2017 év elején egy alig hatszáz lelkes texasi falu, New Hope (ami magyarul ennyit tesz: Új Remény) polgármestere. Jess Herbst a helyieknek kiküldött nyílt levélben fedte fel eddig titkolt nemi identitását.

„Mint az Önök polgármestere el kell mondanom magamról valamit, amit a legkorábbi gyerekkori emlékeim óta cipelek magammal. Transznemű vagyok. Két évvel ezelőtt a feleségem, a lányaim és a vejem támogatásával kezdtem el a hormonterápiát. Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy egyszer én leszek az Önök polgármestere. De most itt vagyok” – írta akkor. A polgármester a hormonkezelés megkezdése óta blogot vezet tapasztalatairól, érzéseiről, amely a jessherbst.com oldalon követhető. Hogy New Hope közössége mennyire fogadta jól a bejelentést, azt talán jól sugallja, hogy 2018ban nem választották újra, kikapott az előző polgármester özvegyétől. ROBERT BIEDROŃ – SŁUPSK, LENGYELORSZÁG (2014–2018)

így” (Ich bin shwul, und das ist auch gut so) – jelentette ki akkor. Utólag úgy gondolja, hogy előbújása még segítette is kampányát. Érdekesség, hogy ugyanabban az évben Európa két másik nagyvárosának az élére is nyíltan meleg főpolgármestert választottak: Bertrand Delanoë ugyancsak 13 évig vezette Párizst, Ole von Beust pedig 2010-ig Hamburgot. JÓN GNARR – REYKJAVÍK, IZLAND (2010–2014)

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Robert Biedroń nemcsak Lengyelország, de az egész közép-kelet-európai régió első nyíltan meleg polgármestere. Méghozzá egy nem is kicsi városé, a 90 ezer fős északnyugat-lengyelországi Słupsk városát igazgatta négy éven át. Előtte három évig a lengyel parlament alsóházában volt képviselő, ami egy másik elsőséget adott számára: ő lett az első nyíltan meleg lengyel képviselő. E nyíltságnak azonban ára volt, rendszeresen áldozata lett homofób támadásoknak, ő azonban mindvégig kitartott és felemelte a hangját. Polgármesterré 57 százalékkal választották meg, majd mandátuma lejártával az Európai Parlament felé vette az irányt, ahová az idei tavaszi európai parlamenti választásokon be is szavazták egy új pártformáció, a Tavasz (Wiosna) listájáról, amelynek február óta a vezetője. KLAUS WOWEREIT – BERLIN, NÉMETORSZÁG (2001–2014) A német fővárost 13 éven át vezető Wowereit talán minden idők legismertebb nyíltan meleg városvezetője. Előbújására még az első megválasztását megelőző kampányidőszakban került sor, amikor is így akart keresztbe tenni a pletykalapok folyamatos szivárogtatásának. „Meleg vagyok és ez jól van

Zárásul érdemes megemlíteni Izland fővárosának egykori polgármesterét is, aki egy viccpárt, a Legjobb Párt (Besti Flokkurinn) színeiben vezette Reykjavíkot négy éven át. Az egykor taxisofőrként és egy rockbanda tagjaként is ügyködő Gnarr az LMBTQ közösségnek oly állhatatos támogatója, hogy városvezetőként több alkalommal is ő vezette a helyi pride-ot, méghozzá drag quennek öltözve, sminkben, jelmezben, parókában – teljes pompában. Ez pedig van olyan szép hagyomány, hogy akár Budapest polgármestere is ápolhatná idehaza. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

Kristรณf vilรกga

SZAKÍTÁSNAPLÓ Túlélőtippek első kézből A romantikus filmek szerint a szakítást fagyival és zokogással, vagy partizással és flörtöléssel lehet túlélni. Ám a valóságban mindez sokkal komplikáltabb. Persze nincs két egyforma szakítás, mégis kíváncsi voltam egy srác túlélőtippjeire a szakítást követő legnehezebb hetekben. Az egyik legjobb barátomat – nevezzük most Krisztiánnak – fél éve tette lapátra az expasija, én pedig erre az írásra készülődve alaposan kikérdeztem, hogyan múlt el a világfájdalom lépésről lépésre. Az ő szavait tolmácsolom most – a világ első hivatalos szakítónaplójában. 1. HÉT: „IGYEKSZEM FELNŐTTKÉNT KEZELNI… DE NEM MEGY”

4. HÉT: „HOGY TEHETTE EZT VELEM?!”

Átlagos napnak indult – elmentem melózni, dobtam egy sms-t Máténak, hogy van-e kedve este meginni valamit, mire válaszüzenetben szakított velem. Háromszor kellett végigolvasnom, mire felfogtam, hogy igaz: „Krisz, nem fair veled szemben, amit csinálok. Még mindig szerelmes vagyok Petibe. Ne haragudj rám, nem megy.” Peti - a híres ex. Mit mondhatnék erre? „Nekem az számít, hogy boldog legyél” – ennyit válaszoltam, és már úton is voltam egy bárba. De ezt már tudod, hiszen ott vártál. És amíg folyton a szakításról faggattál, én csak bámultam magam elé. A következő pár napban igyekeztem a melóra koncentrálni, és a szokásosnál is több üres sörösüveget halmoztam fel. Valahogy túl kellett élni, na.

Ez a harmadik reggel, hogy egy vadidegen fiú mellett ébredek, de a közös kávézás elől fejvesztve menekülök – nehogy beszélgetni kelljen. Dögösek a pasik, de azért fényévekre vannak Mátétól. Lehet, hogy mégis ő volt a Nagy Ő? Lehet, hogy az ex csak kifogás volt, és beleszeretett másba? Kaptam egy kicsit a figyelméből, bearanyozta az életemet pár hónapra, aztán mint egy pillangó, továbbreppent, és vissza se néz. Én viszont folyton a Twitterén és az Instagramján lógok, és halálosan idegesít, hogy semmit nem posztol, amiért megharagudhatnék rá. Semmi „jobb nekem nélküled”, vagy „éljen a szabadság”, semmi felhőtlen szelfi a barátnőkkel. A telefonomban 4-5 megkezdett sms, WhatsApp-üzenet és e-mail – neki. Egyet sem küldtem el.

3. HÉT: „VANNAK MÁS PASIK IS”

6. HÉT: „TUTI, HOGY VAN VALAKIJE!”

Talán tíz nap telt el a szakítás óta, de valamifajta euforikus boldogság kezdett hatalmába keríteni – az érzés, hogy visszakaptam a szabadságomat. Tök egyértelmű, hogy ez a seggfej Máté meg sem érdemelt engem – rengeteg szexibb, okosabb, humorosabb fiú van a világon, akik alig várják, hogy betoppanjak az életükbe. De hiába várják – én ugyanis szingli maradok negyven, sőt, ötvenéves koromig. Akkor majd összeszedek valami fiatal, izgalmas kis gym-nyunyót, és talán megállapodom, ha akarok. Tiszta hülye voltam, hogy azt hittem, a világ omlik össze, csak mert Máténak nem vagyok elég jó. A rutinom nem épp egészséges, de én élvezem: hajnali négyig Grindr-ezek a kanapén heverve, a haverok jönnek-mennek a lakásban, a hűtőben pedig háromnapos kínai kaján és tequilán kívül semmi sincs. Az éjjeliszekrényem fiókja viszont tele – gumival és síkosítóval.

Ez volt az a reggel, amikor azzal ébresztettél, hogy egy haver haverja látta Mátét a bowling klubban valami rasztahajú hippi sráccal. Most már biztos, hogy nem is ment vissza az exéhez. Kamu volt az egész, vagy megpróbálták és nem működött. De akkor miért nem jött vissza hozzám? Nem mintha visszafogadtam volna. Kicsit haragudtam rád, amiért elmondtad… De ha nem meséled el, pont azért lettem volna mérges. Egyfelől megöl a tudat, hogy bárki az én exemet öleli, együtt reggeliznek, és tuti rengeteget beszélnek rólam. Másfelől viszont van valami megnyugtató abban, hogy ez az egész végleges. Ideje nekem is összeszednem magam. Holnap végre újra lemegyek az edzőterembe. Egy hónap után először.

Kristóf világa

8. HÉT: „HULLÁMVASUTAZÁS EZERREL” Majdnem minden nap edzek, elkezdtem egy háromnapos tisztítókúrát, ami abban nyilvánul meg, hogy nem iszom alkoholt, és igyekszem legalább hat órát aludni minden éjszaka. Néha jobban vagyok. Nem haragszom Mátéra, de gondolok rá – már csak azért is, mert mostanra mértem fel, mennyi mindenem maradt nála, amit szeretnék visszakapni. Könyvek, lemezek, pólók… Nem akarok kicsinyes lenni, de minek hagyjam nála a cuccaimat? Amúgy is úgy érzem, egy személyes találkozás helyretenné a lelkemet. Hihetetlen, hogy amikor utoljára találkoztunk, még közös karácsonyt terveztünk, most meg 58 napja nem beszéltünk. Tegnap kiszámoltam. Tudom, szánalmas vagyok. Vajon a cider alkoholnak számít?

Mátéba és a raszta srácba, akiről meséltél. Egy pillanatra összerezzentem, de ahogy Nándi fogta a kezemet, az az érzésem támadt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mindketten ott vagyunk, ahol lennünk kell – Máté és én is. Nem köszöntünk egymásnak hangosan, de mosolyogva egymásra biccentettünk. Pár nappal később Nándi megkérdezte, szerelmes vagyok-e még az exembe. Először a szakítás óta őszintén mondtam ki: „nem – és nem vagyok az a fajta srác, aki visszamegy az exéhez, mert az ritkán sül el jól.” Jó érzés volt Nándi arcán megkönnyebbülést látni. És valahogy nekem is hatalmas kő esett le a szívemről. Tényleg továbbléptem. Írta: Steiner Kristóf |

10. HÉT: „ÖSSZEFUTOTTUNK. ÉS NEM LETT JOBB” A hét elején átmentem a cuccaimért. Máté szuperkedves volt, többször elérzékenyült, és azt mondta, tudja, hogy gyengeség tőle, hogy nem tudta a szemembe mondani: vége. Amikor elkezdett az exről, meg az új pasikról magyarázkodni, elveszítettem a türelmemet. „Tényleg azt hiszed, érdekel? Szerinted velem kell megosztanod a szövevényes szerelmi kalandjaidat?” Mire kimondtam, már megbántam. Rossz hangulatban váltunk el, de megöleltük egymást. Öröm az ürömben, hogy elhoztam tőle a bakelitlejátszómat, és visszakaptam a Nirvana- és Rolling Stones-lemezeimet is. Kicsit olyan érzés, mint visszakapni a régi önmagam. 12. HÉT: „KI EZ A SRÁC?” Tegnap elmentem anyámmal vacsorázni – hetek óta nyaggat, hogy meséljem el, mi történt Mátéval. Rapszodikusan váltott a „jaj, pedig hogy szerettem, azt hittem, ő lesz az unokáim másik apja”, és a „mindig is éreztem, hogy ezzel a fiúval nincs rendben valami” között. Miközben beszélt és beszélt, megszólítottam a pincérsrácot, hogy lassan fizetnénk – meglepetésemre viszont megfordult, és elnevette magát: „ha ragaszkodsz hozzá, elveszem a pénzed, de én nem dolgozom itt.” Micsoda beégés – ő is egy vendég. Anyám még javában beszélt, amikor odaléptem az idegen asztalához, és azt mondtam neki: „bocs az előbbiért… én sem itt dolgozom, de ha gondolod, később hozok neked egy italt.”

Még több sztori a @kristofsteiner Insta-oldalon, és a Kristóf’s Kitchen YouTube-csatornámon.

16. HÉT: „PONT OTT VAGYOK, AHOL LENNEM KELL” Hihetetlen, hogy az élet mekkora rendező. Nándival – a sráccal az étteremből – épp egy szuperhősfilm premierjére indultunk, amikor a mozi parkolójában belefutottunk

i @whitecityboy

FETISH – SM – TOYS 1085 Budapest Mária utca 9. Fsz. 8-9 /Passzázs ház Tel.: (1) 266 7485, (30) 956 9571 Nyitvatartás: K-P.: 12.00–20.00, Sz.: 12.00–17.00 www.blackdream.hu

PozitĂv szemmel

„MINDENKINEK ÖNMAGÁNAK KELL MEGVÍVNIA A HARCOT”

isti vidéken, egy kelet-magyarországi kistelepülésen nőtt fel. Bár a felnőtt kor eléréséig számtalan dolgot kipróbált – „pörgött, mint Mari a lavórban”, ahogy ő emlegeti –, semmi nem volt elég nyughatatlan lelkének. Ezért 18 évesen logikus lépésnek tűnt számára a Budapestre költözés. Mire fővárosi srác lett, már érezte, hogy valami „nem stimmel” nála. Szexuálisan a nők egyáltalán nem mozgatták, a pasik társaságát kereste. Sokakkal meg is ismerkedett, barátságokat kötött, haveri kapcsolatai alakultak ki. Ebből a körből páran rendszeresen jártak ki Svájcba, hogy a testükkel keressenek egy kis extra betevőt. A gondolat Pisti számára is vonzó volt, úgyhogy röpke idő erejéig ő is belekóstolt ebbe a világba. Ez volt az a pont 19 évesen, amikor először találkozott a HIVvírussal. A kint dolgozó srácok közül sokan éltek már ekkor is együtt vele, de kezelés alatt álltak, így gyakorlatilag nem is igazán volt téma a dolog. A vendégek oldaláról ugyanez volt a tapasztalata. Számtalan külföldi volt kíváncsi a fiúkra, közöttük is kiemelkedő számban a thaiok és a brazilok – utóbbi majdnem mind HIV-pozitív volt. Pistit azonban nem zavarta a dolog, ő minden tőle telhetőt megtett, hogy vigyázzon a saját egészségére. Az alig egy-két hetes, mégis életre szóló tapasztalatot követően ismét Budapesten találta magát. Újabb barátok jöttek és mentek, de egy különösen közel került hozzá. Pár hónapra rá egy italozás alkalmával ez a barát elmondta neki, hogy HIV-fertőzött. Egy pillanatra ledöbbent, milyen közel került hozzá valaki, aki érintett. Egyre közelebb jött Pistihez ez a világ. De tényleg csak egy pillanat volt. Arra azonban pont elegendő volt, hogy nyomatékosan tudatosuljon benne: oda kell figyelnie. Húszas éveiben Pisti – akárcsak egykor odahaza – számos területen kipróbálta magát. Olyan szakmákban is, ahol arányaiban több a meleg férfi, és közülük is volt nem kevés, akikről tudta, hogy HIVvel élnek. De ő ekkor még mindig HIV-negatív volt. „Csoda, hogy harmincéves vagyok és még mindig nem kaptam el, annak ellenére, hogy mennyi pasival lefeküdtem” – gondolta az évtized végén.

Eközben persze voltak tartós párkapcsolatai is, összességében négy-öt. 32 éves volt, amikor egy meleg szórakozóhelyen megismert valakit. Egy évig voltak együtt. Ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy nőtt a bizalom, és ennek következményeként a szexből eltűnt a védekezés. Egyszer csak aztán ez a párja elmondta neki, hogy HIV-pozitív. Pisti ledöbbent. De ez már másfajta döbbenet volt. Teljesen megszakította a pasival a kapcsolatot. „Jársz valakivel, és ő ennyire nem őszinte veled?” – tette fel a kézenfekvő kérdést. A fiú egyébként kezelt volt, elméletileg nem is fertőzött. Elméletileg. A szakítás után egy évvel ugyanis kiderült, hogy Pisti HIV-pozitív. Régóta nem érezte már jól magát. Nehezen jött ki a betegségekből, fáradékony volt, a legyengült immunrendszerének köszönhetően kiütések jöttek ki rajta. Mindez már a munkája színvonalát is rontotta és a megélhetését veszélyeztette. Elment a Mária utcai Bőr- és Nemibeteg Gondozó Intézetbe. Amikor visszament az eredményért, a doktornő leült vele szemben, és közölte, hogy pozitív az eredmény. „De nem kell megijedni” – mondta a szakember. Bár kedves volt, látszott rajta, hogy túlterhelt, és egyszerűen nincs ideje részletesebben magyarázni. Nem mondott el olyan alapvető dolgokat, mint például hogy mire kell vigyázni, milyen sűrűn kell vérvételre járni, mikor és milyen gyógyszereket kell elkezdeni szedni. Az információszolgáltatás hiánya égbekiáltó volt Pisti számára. Csupán 3 évvel később, amikor mondta, hogy már nagyon rosszul van, akkor mondták, hogy kezdje el szedni a gyógyszert. Tény, hogy a köztes időben is kérdezték tőle, szeretné-e elkezdeni a kezelést. Mindig érdeklődtek, hogy érzi magát. De közben óva is intették: a gyógyszernek mellékhatásai vannak. Ezért is húzta-halasztotta. A végleges elhatározás akkor született meg benne, amikor újra jelentkeztek a bőrkiütések. Borzalmasan érezte magát, és már két hete újra az ágyat nyomta, amikor magától elment a Szent László Kórházba – oda, ahol a HIV-vel élőket gondozzák. Az orvos mondta neki, hogy azonnal el kell kezdenie a gyógyszeres kezelést.

Pozitív szemmel az állapotáról, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. A családjából senki nem tudja. Nem volt kihez fordulni, kivel megosztani. A Mária utcai dolgozókra úgy érezte, nem számíthat, pszichológust pedig ezért nem akart évekig fizetni. Sokáig az italba, bulikba és drogba menekült. De e függőségekből szerencsére segítség nélkül sikerült kijönnie. Később, amikor már szedte a gyógyszert és olykor egyegy férfi az útjába került, komolyabb szexuális együttlétet akkor sem engedett, legfeljebb csak pettinget. Egyedül érezte magát HIV-vel élőként. „Elengedik az ember kezét. Mindenkinek önmagának kell megvívnia a harcot” – foglalja össze a leckét, amelyre az élet és a magyar egészségügyi rendszer megtanította. Volt egy pont, talán több is, amikor Pisti gyakorlatilag eltemette magát. Úgy érezte, soha nem lesz barátja, soha senki nem fogja elfogadni így. Ismerkedett, barátkozott, és amikor úgy érezte, komoly lesz, akkor vagy eltaszította a másikat, vagy elmondta neki a betegségét. Ha utóbbira volt példa, akkor a másik távolodott el. Aztán jött Dániel. Egy bárban ismerkedtek meg, ahol épp karaoke este volt. Pisti énekelt és össze-összeakadt a tekintetük. Beszélgetni kezdtek, és Pisti első gondolata az volt, hogy el kell mondania azonnal, mert ez egy nagyon értelmes srác, le lehet élni vele egy életet. Dániel nem riadt meg a hallottaktól. Már előtte is tudta, miről van szó, volt, hogy foglalkoztatta a kérdés, utánaolvasott, tájékozódott. Tisztában van vele, hogy nem halálos vírus, és amennyiben kezelve van, úgy mindketten biztonságban vannak. Körülbelül tíz másodpercig tartott feldolgoznia az információt, de attól még ugyanúgy szerette volna Pistivel folytatni, ami elindult közöttük.

Két gyógyszert kapott. Az első pár hónap nagyon nehéz volt. A pirulákat reggel és este is szedni kellett, nagy mennyiségben. Vakaródzott, hullott a haja, állandóan feszült és ideges volt, kiszáradt. Megint nem tudott normálisan dolgozni. Amikor kellően lement a vírusszáma és áttérhetett a napi egy tabletta bevételére, akkor normalizálódott a közérzete és az egészségi állapota is. Nullára, tehát kimutathatatlan és átadhatatlan szintűre 3 év alatt ment le a vírusszám a szervezetében. Ezeket a gyógyszereket körülbelül 8-9 éve szedi, de szeretne váltani, mivel ezeknek még – ellentétben az újakkal – vannak hosszútávú mellékhatásai, nevezetesen az állandó fáradtságérzet. És hogyan hatott mindez az ismerkedésre? Az első három évben Pisti nagyon rosszul viselte a dolgot, amikor egyébként is a padlón volt, egyáltalán nem is kezdeményezett senkinél semmit. A mai napig nem szívesen beszél róla, párjának, Dánielnek is csak pár foszlányt mondott el eddig, azt is olyankor, ha be volt már csiccsentve kicsit. Nem volt elégedett magával, nem tudta elfogadni így saját magát. A baráti-ismerősi körben összesen három embernek beszélt

Azóta már épül-szépül az új, közös otthon. Pisti úgy érzi, megérte várni 8-9 évet. Noha a HIV most már nemcsak körülötte van jelen, hanem vele él, mégsem hagyja, hogy fölébe kerekedjen. A megtalált szerelemmel kifizetődött a rengeteg keserű, magányos pillanat, és szenvedés. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

Pozitív Szemmel – Rólad. Veled. Érted. HIV-vel élsz és vágysz egy közösségre? Gyere el a Háttér Társaság által szervezett, kéthetente péntek esténként megrendezésre kerülő közösségi eseményre! További információ a Háttér Társaság Facebook-oldalán a „Pozitív Szemmel – Közösségi találkozó” nevű esemény alatt.

HerStory

BIANCA DEL RIO Világhírnév csípős humorból Ki a ma élő legnépszerűbb és legnagyobb befolyású drag queen? Nem kizárt, hogy ha tíz különböző embert kérdezünk meg erről, tíz teljesen különböző választ kapunk. Akadnak azonban olyan személyek, akik megkerülhetetlenek a ebben a szcénában. Ilyen bástya ma Bianca Del Rio is. De honnan jött és hogyan jutott el idáig?

oy Haylock 1975 nyarán született a Mississippi-folyó torkolatvidékén kubai és hondurasi származású szülők negyedik gyerekeként. A színészet és a szabászat iránti érzéke már középiskolás korában megmutatkozott. Olyannyira, hogy alig 17 évesen díjat nyert egy általa varrt jelmezzel a Big Easy Entertainment Awardon. E verseny keretében aztán összesen 13 alkalommal jelölték különböző kategóriákban, és hatszor győzött is. Fiatal felnőtt évei – egy kilenc hónapos kitérőt leszámítva, amikor a New York-i Bloomingdale’s-ben dolgozott – otthonához, Louisiana államhoz kötődnek, ahol sikerrel megtalálta a számítását. Ismert és elismert jelmezkészítő lett, akit még a New Orleans-i Operaház is foglalkoztatott. Drag queenként 1996-ban, a Pageant című helyi előadásban tűnt fel először. Itt figyelt fel rá egy népszerű helyi transzvesztita, Lisa Beaumann, aki elhívta saját bárjába, az Ozba szerepelni. Drag queenként háromszor is elnyerte a New Orleans Gay Entertainer címet – ekkor már Bianca Del Rióként ismerkedett vele a helyi közönség. A 2001-es Southern Decadence-nek társvezetője volt – e „Déli Dekadencia” nem más, mint egy évről évre megrendezett, hatnapos LMBTQ fesztivál New Orleans-ban, amelynek persze elengedhetetlen része a felvonulás is a város francia negyedében. A Katrina hurrikán 2005 augusztusi pusztítását követően azonban Bianca elhagyta otthonát. New Yorkba költözött, ahol Broadway-show-kban, balett- és operaelőadásokon dolgozott jelmezkészítőként, amely kiváló lehetőség és logikus lépés volt fő szakmai tudásának további ápolására. De drag karrierjét sem tette a szekrénybe: rendszeresen fellépett többek között a New Yorkban már ekkor is hatalmas népszerűségnek örvendő Lady Bunny oldalán, az XL Nightclubban. A kétezres évek végére aztán újabb szintváltás következett. 2010-ben a gay.com által indított Queens of Drag: NYC websorozatban szerepelt olyan legendás New York-i drag queenek mellett, mint a már emlegetett Lady Bunny, valamint Mimi Imfurst és Peppermint (utóbbi kettő aztán indult a koronáért a RuPaul’s Drag Race harmadik, valamint kilencedik évadában). A rá következő évben pedig a Logo TV képernyőjén tűnt fel a One Night Stand Up: Dragtastic! NYC egyik epizódjában a Bowery Ballroomban (az est házigazdája egy másik, a RuPaul’s Drag Race-ből ismert transzvesztita, Pandora Boxx volt). Az országos és nemzetközi hírnevet azonban vitathatatlanul a RuPaul’s Drag Race hatodik évada hozta meg számára. A Logo TV 2013 decemberében mutatta be a 14 indulót, közöttük Biancát, az évad pedig a következő év februárjában indult és egészen május közepéig tartott.

közé egy alkalommal sem került – korábban ilyen szintű teljesítményre soha senki nem volt képes –, magabiztosan menetelt a döntőig, amelyben RuPaul végül őt koronázta meg, és a korona és jogar mellett 100 ezer dollárt kapott jutalmul. Udvarhölgyei Adore Delano és Courtney Act lettek – érdekesség, hogy később ők ketten is világhírűvé váltak. Adore elsősorban punk-rock zenei előadóként, Courtney pedig egyrészt énekesként, másrészt a brit Big Brother 2018as évadának győzteseként. Bianca Del Rio az évad során három epizódot nyert meg: az első részt, amelyben jelmezt kellett készíteni megadott téma alapján, a nyolcadik részt, amelyben stand-up-esten kellett megnevettetni a közönséget, és a tizediket, amelyben egy heteroszexuális vőlegényt kellett gyönyörű menyasszonnyá varázsolni. E három győzelem jól kidomborítja Bianca erősségeit drag queenként: jelmezek megálmodása és kivitelezése, valamint a csípős, azonnal reagáló humor. Nyers humorának köszönhetően az évad során rendszeresek voltak az összeütközések közte és más versenyzők között – nem mindenki vette olyan könnyen a megjegyzéseit, különösen nem egy-egy feszült pillanatban. De a drámai helyzetekben végül mindig kiütközött embersége és élettapasztalata is: ha kellett, segítségére volt társainak akár kézzel fogható segítség formájában, akár pár kedves szóval, vagy megfontolandó gondolattal. A humor azóta is a mindennapi kenyeret adja számára, és világkörüli, gyakorlatilag kivétel nélkül teltházas fellépéseinek köszönhetően (2014: The Rolodex of Hate, 2015-2016: Not Today Satan, 2017-2018: Blame It On Bianca Del Rio és 2019: It’s Jester Joke) Bianca mára korunk egyik legsikeresebb, leggazdagabb drag queenjévé vált. A színpad mellett egyébként a film világában is kipróbálta magát. 2016-ban főszereplője volt a Hurricane Bianca című független filmnek (erre az Indiegogón 30 ezer dollár adományt gyűjtöttek ösze), 2018-ban pedig jött a folytatá, a Hurricane Bianca: From Russie With Hate. Ha mindez nem lenne elég rajongóinak és utálóinak, 2019 nyarán az Egyesült Államok 100 legnagyobb hatású drag queenje közé választották – közöttük is a dobogó első fokára állhatott. Talán voltak, akik ezzel egyáltalán nem értettek egyet, egy valami azonban biztos: Bianca nagy ívben tesz rájuk. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

Bianca hamar kitűnt a mezőnyből és az évad során végig megőrizte dominanciáját. A leggyengébb három

A WORLD OF EXCITEMENT DARK & NAKED C*MUNION

OKTOBEARFEST MR MAGNUM

SLAVE NIGHT NONSTOP WEEKENDS WELLNESS THURSDAYS NEW YEARâ&#x20AC;&#x2122;S EVE

1085 Budapest, Csepreghy utca 2. G AY S A U N A B U D A P E S T. C O M

Emberkép

BIZTOSAK VAGYUNK ABBAN, HOGY A 2022-ES EUROPRIDE TÖRTÉNELMI ESEMÉNY LESZ Interjú Marko Mihailović-csal, a Belgrád Pride koordinátorával

ki itthon eddig nem hallott volna az EuroPride-ról, az idei bécsi helyszín biztosan sokaknak segített abban, hogy megismerjék ezt a minden évben más európai városban megrendezett eseményt. A balkáni országok és így Szerbia meleg életéről sok pozitív dolgot nem hallhattunk az elmúlt években, kivéve talán a leszbikus miniszterelnökük megválasztását. Amikor nemrég kiderült, hogy a 2022-es EuroPride rendezési jogát megnyerték, természetesen én is azonnal felkaptam a fejemet. Egy percig sem gondolkoztam, és felvettem a kapcsolatot Marko Mihailović-csal, a Belgrád Pride koordinátorával, aki örömmel vállalta ezt az interjút, így mi, magyarok is kaphatunk egy kis betekintést a szerb LMBTQ

életbe, és abba, hogy mit jelent azország számára egy ilyen lehetőség. Mesélnél egy kicsit a Belgrád Pride-ról? Mióta rendezitek meg, és hogyan változott az évek alatt? A nyugat-balkáni országok közül elsőként Szerbia vállalkozott pride szervezésére. Az első Belgrád Pride-ra 2001-ben került sor, sajnos kevés sikerrel. A helyi rendőrség részéről nem éreztük a nyitottságot és a kellő felkészültséget az ellentüntetők kezelésére. Az első pride kudarcba fulladt, mert az ellentüntetők nemcsak a felvonulókra, de a rendőrökre is rátámadtak. A következő kísérletre nyolc évet kellett várni, de akkor már az elején ellehetetlenült a szervezés, ugyanis

a hatóságok betiltották az eseményt arra hivatkozva, hogy nem lehet biztonságosan megrendezni. 2010-ben ugyan a szerb állammal együttműködve került sor a pride-ra, de sajnos akkor sem zajlott le az esemény zavargások nélkül, több rendőr is megsérült. Az állami tiltás ezt követően – annak ellenére, hogy ezt alkotmányellenesnek ítélték – 2014ig volt érvényben. Ennek ellenére a Belgrád Pride-ot 2010 óta minden évben megrendezéstük, és az azóta eltelt években a rendőrség jelenléte folyamatosan csökkent. Az idei évben a pride hét több helyszínen, már több mint 90 programmal várja az érdeklődőket, és idén megrendeztük az első LMBTQ színházi fesztivált is. Hol tart most a Belgrád Pride? Hány résztvevője van és miből áll a pride hét? Az Európai Uniós országokat nem számítva a Belgrád Pride jelenleg a régió legnagyobb pride fesztiválja, és természetesen az ország legnagyobb LMBTQ eseménye is egyben. A Belgrád Pride megrendezésére minden évben szeptemberben kerül sor. A pride hét alatt számtalan eseményen vehetnek részt az érdeklődők, workshopokat, színházi és más kulturális előadásokat, filmvetítéseket, művészeti eseményeket tartunk, és természetesen partikat is szervezünk. Van például olyan eseményünk is, amire a világ számos pontjáról érkeznek aktivisták. A pride felvonuláson néhány ezer ember vesz részt, míg a pride hét programjai ennél is több érdeklődőt vonzanak. Milyen most a meleg élet Belgrádban? A belgrádi meleg élet gyorsan fejlődik, van néhány meleg és leszbikus bárunk, szaunák, és természetesen havi queer partik egyaránt. Mindezek közül a Pride Info Centert szeretném kiemelni, ami az első, mindenki számára nyitott

LMBTQ intézmény egy belvárosi utcában. Minden héten különböző eseményeket szervezünk, és a központunk információs pontként szolgál mindazok számára, akik jobban meg szeretnék érteni az LMBTQ közösség jogaiért folytatott harcot az országban. Ezenfelül az Info Center biztonságos és támogató helyszínként szolgál azon fiatalok számára, akik egyébként nem tudnak kihez fordulni a kérdéseikkel, és nem kapnak segítséget saját maguk elfogadásában. Abban biztosak lehetünk, hogy a tíz évvel ezelőtti élethez képest nagyon sokat javult a helyzet az országban, sokkal biztonságosabb az LMBTQ személyek élete. Egyrészt amiatt, hogy a médiának köszönhetően az LMBTQ emberek láthatósága is drasztikusan megnőtt. Noha Belgrádban csaknem 2 millió ember él, a probléma inkább a város határain kívül keresendő, ugyanis vidéken továbbra is nagy a nyomás a közösségre, jobban jelen van a diszkrimináció, és természetesen problémát jelent az LMBTQ helyek hiánya is. Mennyire változott az LMBTQ emberek élete azzal, hogy az országnak nyíltan leszbikus miniszterelnöke van? Mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy az elmúlt évtized legnagyobb eredménye, hogy Ana Brnabić miniszterelnök lett, ami nagyon nagy láthatóságot eredményezett a szerb LMBTQ közösség számára. A kinevezése nagyon sok embernek adott hitet, hogy LMBTQ emberként is lehetsz sikeres a szakmádban és érhetsz el nagy dolgokat az életben. Ugyanakkor személy szerint szomorú is vagyok, mert a beiktatása óta nem történtek látható előrelépések az LMBTQ jogok terén, ám biztosítékot kaptunk arra, hogy hamarosan látható és a mindennapokban is érezhető eredmények lesznek a jogalkotásban.

Emberkép

Miért pályáztatok a 2022-es EuroPride rendezési jogáért? Mi a célotok az eseménnyel? Az EuroPride rendezésére való jelentkezésünk elsődleges és legfontosabb oka az volt, hogy felhívjuk a világ figyelmét az LMBTQ közösség problémáira a Nyugat-Balkánon. Európa más országaiban ugyan továbbra is nagy szükség van az egyenlőségért folytatott küzdelemre, de addig mi itt, a Nyugat-Balkánon továbbra is az alapvető jogokért harcolunk, és olyan kérdésekkel és problémákkal szembesülünk, ami Európa északi részén már évtizedekkel ezelőtt megszűnt. Meg szeretnénk mutatni a világnak, hogy annak ellenére, hogy az LMBTQ emberek elfogadottsága továbbra is alacsony az országban, mennyi mindent megtettünk ennek javítása érdekében az elmúlt 5-10 évben. Azonkívül, hogy meg szeretnénk mutatni az embereknek a Balkán szépségeit, amiért érdemes turistaként idelátogatni, az EuroPride rendezésével szeretnénk nyomást gyakorolni a régió kormányaira, hogy jobban bevonják magukat a minket érintő problémák rendezésébe. Olyan pályázók voltak, mint Barcelona, Portugália, Dublin, Maspalomas. Mennyire éreztétek magatokat esélyesnek? És miért éreztétek azt, hogy nyerhettek? Nagyon bíztunk abban, hogy a pályázatunkban felismerik azt, ami annak idején a pride mozgalmak középpontjában állt, ami a tiltakozás az LMBTQ emberek társadalmi helyzetének javítása érdekében. Nagyon erős pályázati anyagot fogalmaztunk meg, és az eredmények minket igazoltak. Mit vártok attól, hogy Belgrád ad otthont az EuroPride-nak 2022-ben? Elsősorban fel szeretnénk hívni Európa figyelmét a balkáni országok problémáira és arra, hogy ennek a régiónak

valóban támogatásra van szüksége olyan emberektől, akik jobb helyzetben élnek, mint jelenleg mi. Meg kell továbbá mutatnunk a balkáni fiataloknak, hogy LMBTQ emberként is érhetsz el sikereket az élet minden területén, és hogy a szebb jövő nem csupán egy távoli álom. Fel akarjuk szólítani és ösztönözni a többségi társadalmat, hogy ne tétlenkedjenek, hanem segítsenek nekünk abban, hogy a Balkán mindenki számára sokkal élhetőbb és jobb hely legyen. Biztosan vagyunk abban, hogy 2022-ig nagyon sok előrelépést fogunk tenni, és abban is, hogy a 2022-es EuroPride történelmi esemény lesz. Logisztikailag képesnek érezzük magunkat az EuroPride megszervezésére, hiszen már 6 éve szervezünk nagy eseményeket. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy több kihívással is szembe kell majd néznünk a szervezés során, de készen állunk ezekre a cél érdekében. Végül pedig szeretném megragadni a lehetőséget, hogy felhívjam a magyar LMBTQ közösséget, hogy fejezzék ki szolidaritásukat, és jöjjenek el és élvezzék a hazánk, Szerbia csodáit a Belgrád Pride idején 2020ban, 2021-ben, és természetesen 2022-ben is. Írta: Erdei Zsolt |

A teljes interjúért látogassatok el a humenonline.hu oldalunkra.

i @ezsoltee

PinkBP_rainbow-pointer_12x15cm_press.pdf

2019. 07. 01.

12:45

CO RVI

OPEN N

RBE

R FOR ALL

EGY IGAZI FÉRFINAK IGAZI BORBÉLY JÁR

BEJELENTKEZÉS ONLINE IS! +36 70 325 5685 www.corvinbarber.hu HAJVÁGÁS // BOROTVÁLÁS // SZAKÁLL IGAZÍTÁS // SZAKÁLL/HAJFESTÉS

info@corvinbarber.hu

1082 Budapest, Corvin sétány 5.

Dominó

MIT JELENT AZ LMBTQ-BAN A „KÖZÖSSÉG” SZÓ?

NYITVA TARTÁS hétfőtől csütörtökig: 13:00 - 01:00 pénteken: 13:00 - 02:00 szombat: 13:00 - 04:00 vasárnap: 13:00 - 01:00 IX. KERÜLET, ANGYAL UTCA 2.

égi visszatérő újságíróként önjelölt megmondóemberként új, havi rovattal jelentkezem, hogy szórakoztatva pálcát törjek, és feltartsam azt a bizonyos görbe tükröt, miközben remélem, hogy szubjektív véleményem egyezik kegyed világnézetével. Vagy ha nem, most hátha sikerül kicsit formálni. Micsoda antré, már szállok is le a magas lóról. Nem tudom, honnan ez a nagy arc, pedig a spanyolviaszhoz sincs sok közöm. Viszont az LMBTQ közösséghez van, még akkor is, ha semelyik betű alá nem tartozom, ehhez a bizonyos közösséghez meg pláne nem. Tök jó, hogy így van pár egyesület meg ember, aki próbál tenni valamit, de amúgy minek? Ennek az országnak? Ezeknek az embereknek? Szuper, csak engem hagyjatok ki belőle. Tök jól elvagyok a magam kis világában, engem ez nem érdekel. És ha már itt tartunk, az örökbefogadás sem érdekel, hiszen úgyse lesz gyerekem. Nekem? Ugyan, én örök fiatal maradok, aki minden hétvégén a poptól a technóig beleveti magát a budapesti éjszakába, miközben csak az számít, hogy egy újabb turistát összekukázzak a Grindr-en – még akkor is, ha párkapcsolatban vagyok. Mert a szex nagyon fontos és amúgy is jó stressz-levezető. Egyébként sok barátom van, arcról és közösségi oldalakról ismerem a fél várost, és mindenkiről megvan a véleményem. „Drogos, kis f***ú, aranka, plátói, gyökér, jajj ne, már megint itt van!” És már fel is húztam magam körül egy falat, aminek az ajtajához csak a barátaimnak van kulcsa. A többi ember pedig egész egyszerűen nem érdekel. Ismerős a hozzáállás? Tudom, te nem ilyen vagy. De az biztos, hogy aki a komfortzónádon kívül esik, az… így járt, ugye? Mindenkinek nehéz az élete. Neked sem könnyű, miért kelljen más problémáival is foglalkoznod, esetleg kiállni a másikért, a másik mellett? Van elég bajod. Ja, és nem vagy LMBTQ. Egy egyszerű meleg srác vagy, akit hagyjon békén a buzipropaganda és btw, senki ne nyilatkozzon a nevemben, hogy LMBTQ emberek így meg úgy… Hiszen ez egy nem létező közösség! Hol a havi taggyűlés? Miért érzi felhatalmazva magát bárki, hogy a nevemben felszólaljon az LMBTQ közösségről? Ne más döntse el, hogy nekem mi a jó.

vagy felszólalni egy társaságban, akár a munkahelyen vagy az utcán, ha hallom, hogy valaki buzizik? Figyelj, papa, nem kell. Az se baj, ha nem követsz fórumokat és nem kell kommenthuszárként kardoskodni a Facebookon sem. De egy dolgot ne felejts el, kérlek. Bármennyire hiszed, hogy neked nagyon jó, és bármennyire jól érzed magad a kis buborékodban, attól még része vagy ennek a kisebbségnek. Egy elnyomott kisebbségnek, aminek 2020 hajnalán is negatív a jövőképe, mégpedig azért, mert te képtelen voltál valaha is kiállni a magadfajtáért, vagy megérteni, hogy ez most tényleg rólad szól. Nincs „idősebb generáció hibája”, meg „majd a fiatalabb generáció”. Te vagy az a generáció, akinek változtatnia kell, és ennek a legelső lépése, ha a hozzáállásodon változtatsz. Ezt jelenti a közösség szó az LMBTQ-ban. Idén volt 50 éve, mégis sokszor elfelejtjük, hogy az a bizonyos Stonewall-lázadás is azzal kezdődött, hogy LMBTQ emberek (egész pontosan travik, feminin és izmos fiúk, férfias és csajos leszbikusokkal, valamint prostikkal) gyakorlatilag összeverték az őket vegzáló rendőröket New Yorkban. Összefogtak és kiálltak magukért – együtt, közösen. Ez volt mindennek az alapja. Innen indult az a mozgalom, ami a világ fejlettebb országaiban lehetővé tette, hogy melegbárok nyíljanak, és fejlődött egészen odáig, hogy néhol már legális a házasságkötés azonos neműek számára. Bizonyos jogokkal te is rendelkezel, amiket olyan emberek harcoltak ki, akikkel ma nem tudsz azonosulni, sőt sok esetben lenézed őket. Mi több, a pride-ot sem támogatod és egyetértesz, hogy ez csak provokálás. Nem gondolod, hogy egy kicsit hálával tartozol a felmenőidnek? Félrenézel, ha travikat látsz, és helyettük szégyelled, hogy egy színpadon női ruhába öltöztek? Látod, ez itt a gond. A hozzáállás. Londonban, ha kiderül rólad, hogy meleg vagy, az emberek igen jelentős része úgy kezeli, mintha azt mondanád, hogy én balkezes vagyok, nem pedig jobb. Nem fog a társadalom kézen állva tapsolni, hogy „yeeess guuurl”, de emberszámba vesznek, mert ember vagy. Ne gondoljuk, hogy ott nem léteznek homofóbok, viszont az emberek megtanultak kiállni magukért és a másikért. Nekünk is ez a dolgunk itthon. Így lesz egy közös világnézetből közösség.

Engem szuper emberek vesznek körül, kijövök a kollégáimmal, van pénzem ruházkodni és enni, szórakozni és utazni… Őszintén szólva, nem érzem magam elnyomva. Miért kelljen nekem bármit is tennem? Elmenni egy tüntetésre

BUDAPEST

KEDVENC SZAUNÁJA! www.gaysauna.hu

Írta: Molnár Viktor

Pink topik

HATÁRON INNEN ÉS TÚL Budapest: fény, csillogás és kibontakozás. Bár sokan ódzkodnak a zsúfoltságtól, a zajos hétköznapoktól, én szeretem a nagyváros pezsgését, hogy mindig akad valami program, amin részt vehetünk, és lehetőség, amit az ember kiaknázhat. Aki vidékről jön, könnyedén sorsközösséget érezhet velem.

honnan én származom, ott égbe nyúló, hósipkás hegyek figyelő tekintete vetül a vidékre, körbevesz, akár egy gyűrű. Megóv, de el is határol a világtól. A haza és a szülőföld szeretete mindig is mély volt bennem, de amint az ember elkezd felcseperedni és a gyermeki hóbortos én háttérbe szorul, olyan célok alakulhatnak ki, amik új helyet és új közösséget követelnek maguknak. Erdély, és Sepsiszentgyörgy városa mindig is a szívem csücske lesz, hiszen egész életünk során magunkban hordozzuk a gyerekkorunk emlékeit. Azonban túl sok nehezítő tényező állt fenn ott ahhoz, hogy könnyedén megtaláljam a helyem, és úgy éljek, ahogyan nekem megfelelő. Tizenkét éves koromban – pont, amikor elindultam az önismeret rögös útján – városból falura költöztünk. Míg épült a ház, gyakran a csillagos ég alatt aludtunk, a tehenek kolompolását és a juhászkutyák csaholását hallgatva. Az újdonsült házhoz hosszú bekötőút vezetett, a szobám ablaka egy folyóra nézett, hatalmas fákat és végeláthatatlan, lakatlan zöld teret láttam magam előtt. A csend és a béke jelenléte olyan komfortossá tette a hétköznapokat, hogy eleinte lubickoltam az érzésben.

Hosszú folyamat volt, mire rájöttem, ki vagyok. Hogy számomra mi a szeretet és én hogyan tudok szeretni. Hetente jártam templomba, de féltem megjelenni Isten színe előtt; rettegtem, hogy bűnhődni fogok azért, ahogyan érzek. Konfirmálás előtt álltam – szombatonként részt vettem a kötelező órán, de egyedül kellett megbirkóznom a belső érzéseimmel. Szóba sem jöhetett, hogy bárkinek elmondom! Abban a falubeli közegben az emberek sokkal inkább az elutasítás, mint az elfogadás felé hajlottak volna, így egyedül cipeltem a titkom. Ez nem ítélet az ottaniak fölött, tény csupán. Ott a homoszexualitás sokkal kevésbé van jelen a közbeszédben, ha szóba is kerül, nem úgy ítélik meg, ahogyan kellene. Oda is eljutnak az idióta sztereotípiák, a vallási dogmák pedig az emberekbe sulykolták a tartózkodást. Pedig elképesztően meg szeretném magyarázni – mindenkinek –, hogy itt a szereteten kívül semmiről sincs szó, ez teljesen természetes. Ha két ember egymásra talál, miért ne élhetne boldogan? De rájöttem, nem lehet folyton hősködni és meggyőzni a világot. Azonban megtalálhatjuk önmagunk csendjét, a jóllétet, azt a „belső partot”, ahol megpihenhetünk és amelynek segítségével kialakíthatjuk saját életritmusunkat.

adta magát, hogy mi is kiköltözzünk. Én hamarabb eljöttem, a Mamámnál laktam, beléptem a nagyvilágba, ahol nemcsak régimódi buszra szállhat az ember a falu kátyús útján, hanem metróra, villamosra, trolira – és ahol rengeteg az ember. Viszonylag hamar beilleszkedtem, bár a gimnáziumi életet nem nekem találták ki, később át is iratkoztam esti tagozatra. Nappalin szekáltak, mindig azt hallgattam, hogy „Te buzi!”, pedig nem éreztem úgy, hogy rászolgálnék. Teljesen normálisan viselkedtem, nem játszottam rá a mozdulataimra, nem voltak manírjaim, nem jártam feltűnő ruhákban. Talán a gyengeséget és a félelmet látták meg bennem, az ilyesmi süt az ember arcáról. A külső vélemények csúnyán rányomták a bélyegüket a hétköznapokra, elkedvetlenedtem, az iskolában való megjelenés a feszültség koloncát akasztotta a nyakamba. Van, aki az ilyesmire csak legyint, motyog valamit a tinédzserekről, hogy mindenen képesek agonizálni, és nem veszi komolyan. Az igazság azonban az, hogy nem tesz jót az ember önbecsülésének, ha naponta háromszornégyszer gúnyos szavak kereszttüzébe kerü – ráadásul én tulajdonképp inkább abba a csoportba tartoztam, akiről nagyrészt leperegtek a bántások… Jobb volt eljönni. Megkönnyebbültem. Az új helyen már elfogadtak, és jó pár kedves emberrel kötöttem ismeretséget. És még ha nincs is lehetőség költözésre, mindig meg kell próbálni olyan barátokkal körülvenni magunkat, akik megértenek, akikkel őszintén önmagunk lehetünk. Ha közvetlen környezetünkben nincs ilyen, ki kell használni az online lehetőségeket, hiszen azok is az előnyünkre lehetnek. Budapest abban is segített, hogy az írói ambícióimat dédelgessem, és kicsit beleássam magam az irodalmi életbe. Akkor még csupán hobbiból írtam, egyáltalán nem gondoltam úgy, hogy én képes lennénk bármit is jól megírni; végtelenül kezdő voltam. Örültem, hogy van lehetőségem fejlődni és tapasztalatokat gyűjteni, mert itt sokkal több irodalmi program akad, amin boldogan részt vehetek. Ilyen újdonság volt nekem a Könyvfesztivál, majd a Könyvhét, de a dedikálásokat is nagyon élveztem, főleg a karácsonyi időszakban. Ha a jelen tükrében visszapillantok a múltba, a sorsom semmivel sem különb sok más, hozzám hasonló embernél, azonban fontos beszélni róla. Mert amiről beszélünk, jelen van. És ha minél többen keresünk megoldást valamire, előbb-utóbb eljutunk a vágyott célig. Ha ezután csupán egyetlen ember akad, aki lép, és azt mondja, követi az álmait, akkor már megérte kiírni ezt magamból. Írta: Sam Wilberry

Az én utazásom a szüleim válása után kezdődött. Édesanyám családja már jó ideje Magyarországon élt, így

Pink Budapest

HARC, NÁSZÚT ÉS NOKEDLI Férj és férj Budapesten

A tajvani Shinchi és makaói Guzifer a Pink Budapest meghívásából érkeztek Magyarországra, hogy nászútjukat a fővárosban töltsék. Bár Tajvan Ázsiában elsőként legalizálta az azonos neműek házasságát, a srácok mégsem tudták hivatalosan összekötni az életüket – sok más párhoz hasonlóan. Ám a család előtt mégis egybekeltek, így hozzánk már férj és férjként érkeztek. Elmesélték nekünk történetüket, ami egyszerre szól kitartásról, harcról – és a végén egy kis nokedliről. 48

hinchi és Guzifer szerelme öt éve kezdődött, de már hat éve ismerik egymást. Guzifer Makaóban praktizált pszichológusként, míg Shinchi Tajvanon élt. Egy éven át csak online beszélgettek, majd megtörtént az első találkozó – amiből szerelem lett első (személyes) látásra. Méghozzá országokon átívelő. A srácok két évig csak ritkán láthatták egymást, bár legalább a köztük lévő távolság nem volt kínzóan nagy, csupán két óra. Két év után úgy döntöttek, hogy szorosabbra fűzik kapcsolatukat és összeköltöznek. Ám mindez esetükben nem volt olyan egyszerű.

Jött egy őrült és bátor ötletük: egy saját vállalkozás, amivel önállósíthatják magukat. Így megnyitották a cukrászdájukat. A terv viszont nem alakult rózsásan. De nem volt veszve minden. Szerencséjükre mindkettejük családja igen támogató volt, így továbbra is maradt opciójuk a boldog közös életre. Szám szerint kettő. Az egyik az volt, hogy Makaóban Guzifer ismét elkezd praktizálni, Shinchi pedig majd vigyáz a párja apjára. A másik az, hogy maradnak Tajvanon, ahol Shinchi szülővárosában segítséget kaphatnak a cukrászda fenntartásában a fiú vállalkozó szüleitől. Tajvan mellett döntöttek.

GYŐZÖTT A SZERELEM

HÁZASSÁG, CSAK AZÉRT IS

Guzifer jól keresett pszichológusként Makaóban, ám az korántsem volt biztos, hogy Tajvanon sikerül majd munkát találnia, főként, hogy a politika nem kedvezett a külföldi munkavállalóknak. De a szerelem legyőzte a félelmeket. Guzifer felmondott és Tajvanra, Tajpejbe költözött szerelméhez. A közös élet, bár sok boldogsággal járt – hiszen végre minden nap láthatták egymást, és nem kellett hosszú útra indulni egy csók miatt –, volt benne bőven nehézség is. Shinchi a rossz gazdasági helyzet miatt keveset keresett, Guzifer pedig nem talált munkát sem a szakmájában, sem más területen.

Majd jött a reménysugár. 2019. május 17-én a tajvani kormány legalizálta az azonos neműek házasságát, elsőként Ázsiában. A házasság Shinchi és Guzifer minden nehézségére megoldást jelentett volna: vízumával Guzifer is vállalhatott volna munkát az országban, ami egy csapásra megoldotta volna anyagi problémáikat. Shinchi és Guzifer voltak az első meleg pár, illetve az első nemzetközi pár, akik 2019. május 24-én beadták a kérvényüket a házasságra. Ám nem ők voltak az első házasok. És máig nem azok, méghozzá Guzifer származása miatt. A jelenlegi törvények szerint ugyanis bár két tajvani nő

Pink Budapest

és két férfi probléma nélkül egybekelhet, ám a nemzetközi pároknál már kicsit bonyolultabb a helyzet: ők csak akkor köthetnek házasságot, ha a nem tajvani férj- vagy feleségjelölt olyan országból érkezett, ahol ugyancsak legalizálták már az azonos neműek házasságát. A csalódás a párból aktivistát faragott. Shinchi és Guzifer hamarosan rengeteg hasonló cipőben járó nemzetközi párral találkoztak, akikkel próbáltak minél nagyobb nyomást gyakorolni a helyi kormányra, hogy változtassák meg a törvényeket. Próbálkozásuk végül nem volt hiábavaló: a kormány jelezte, hajlanak a változtatásra, hogy valóban megvalósuljon a házassági egyenlőség. Ám mindehhez idő kell, ráadásul az országban hamarosan választásokat tartanak. Guziferéknek minimum két évet kell várniuk a törvények megváltoztatására. A fiúk végül mégis egybekeltek. Guzifer szülei titokban szerveztek meg egy szertartást a srácoknak, akik így a családjuk és barátaik előtt végül kimondhatták egymásnak az igent. Boldog férj és férj lettek. Készen álltak egy nászútra. Az, hogy a fiúk nem engedték, hogy egy törvény szabja meg, hogy ők házasok-e vagy sem, persze nem azt jelenti, hogy

feladták volna a harcot azért, hogy megannyi párral együtt ők is egyenlőek legyenek a törvény előtt. NEM CSAK A SZERELEMRŐL SZÓL Fontos hangsúlyozni, hogy a probléma nem romantikus jellegű. Még ha egy nemzetközi pár össze is tud költözni, ha megszerzi a hosszú távú vízumot, a külföldi partnernek akkor sem jár biztosítás, és nem vállalhat munkát sem. A munkajogok miatt éppen ezért nem ritka az sem – és ez történt Guzifer esetében is –, hogy a pár külföldi tagjának fel kell adnia karrierjét és szakmáját. Shinchi és Guzifer a szerencsésebbek közé tartoznak. A fiúk a tiltakozások közben rendkívül sok párt ismertek meg, akik rosszabb helyzetben vannak náluk. Vannak, akiknek csak rövid távú vízumuk van és keveset tartózkodhatnak Tajvanon szerelmük mellett. És vannak, akiknek vízumuk sincsen, így néha maximum turistaként látogathatnak az országba. Ha pedig a másik fél muszlim országból érkezett, a helyzet abszolút kilátástalan, miután a muszlim kormányok nem igazán segítik az utazáshoz, letelepedéshez, vagy akár jövőbeli házassághoz a dokumentumok kiállítását.

Tajvan óriási lépést tett az egyenjogúság felé 2019-ben, ám az ország és persze Shinchi és Guzifer példáján jól láthatjuk, a jogi értelemben valamelyest kimondott egyenlőség nem egyenlő a valós egyenlőséggel. Valakik továbbra is egyenlőbbek az egyenlőknél. Tajvanon jelenleg megannyi pár vár arra, hogy hivatalosan is egybekeljenek, így nemcsak megszerezve a házassági jogokat és elkezdve egy új életet, hanem hogy így élhessenek biztonságban és békében hétköznapi életet. HAJÓPARTI, SZOCIALIZMUS ÉS NOKEDLI Ennyi nehézség után Shinchi és Guzifer esetében a nászút legalább igazán különlegesre sikerült. A fiúk férj és férjként érkeztek meg Ferihegyre, hogy eltöltsenek egy hetet Budapesten a Pink Budapest és partnerei jóvoltából. A pár tartott attól, hogy homofóbiával találkoznak majd a magyar fővárosban, hiszen jelenleg Magyarország híre a külföldi sajtóban, fogalmazzunk úgy, hogy nem túl rózsás. Ám legnagyobb megdöbbenésükre éppen az ellenkezőjét tapasztalták. Amikor házaspárként beszéltek magukról, éljenzés fogadta őket egy étteremben, és az általuk egyik legnagyobb élményként megélt, naplementés esti hajópartin a Dunán.

Egy esetben két nő beszélgetett el velük a budai Várban, akik azt hitték, hogy a srácok a feleségeikkel látogattak el Budapestre. Majd amikor kiderült, hogy egymással vannak, a két lány jót nevetett – mivel ők is egy pár voltak. A fiúk legnagyobb élményei közé tartozott a saját islerük elkészítése a Szamos Csokoládé Iskola workshopján – ne csodálkozzunk, ha cukrászatukból hamarosan elindul az isler-láz Tajvanon –, a Nagy Vásárcsarnok felkeresése a Fővám téren, ahol a piacok egy merően új világát ismerték meg, és a Memento Park, amiről már-már spirituális élményként számoltak be. Elmondásuk szerint az, hogy látták Magyarország szocialista múltjának maradványait, további harcra inspirálta őket, hiszen a szemük előttük volt a bizonyíték, miszerint minden rendszeren lehet változtatni. És persze mint minden Magyarországra érkező turistát, őket is elvarázsolta a magyar konyha. Bár saját gasztronómiájuk után annyira nem döbbentek meg a fűszerek bátor használatától, az új ízek így is új élményeket jelentettek: a csirkepaprikás, a nokedli és a lángos örök emlékek lesznek. Írta: Kanicsár Ádám András |

i @kanicsar

AllyShip

LEVEGŐ MUNKACSOPORT Számoljuk fel a légszennyezettséget!

Napjainkban nagyon sokat hallunk a környezetszennyezésről. Központi téma, hogy ökoszisztémánk összeomlóban van, a túlzott kényelmünkhöz való ragaszkodással saját egzisztenciánkat kockáztatjuk. Napról-napra aggasztóbb jelei vannak a klímaválságnak, egy hónapon belül akár mind a négy évszak is felüti a fejét. Szemétszigetek úsznak az óceánban, a pazarlás elképesztő méreteket ölt, a tengerpartok és erdők fulladoznak a szeméttől, ahogyan mi is a légszennyezéstől. A Levegő Munkacsoport közel harminc éve harcol egy élhetőbb, tisztább, tudatosabb jövőért. Lukács András geofizikussal, a Levegő Munkacsoport elnökével beszélgettünk a mai magyarországi és nemzetközi helyzetről. Mióta működik a szervezet? Mennyire könnyű eljutni az emberekhez? 1988-ban alakultunk. Nem könnyű eljutni az emberekhez, az utóbbi években ez a korábbinál is jóval nehezebbé vált. Szerepelni a képernyőn, a rádióban, az újságokban, aktívan

részt venni a közösségi médiában, felszólalni lakossági fórumokon komoly anyagi és időbeli megterhelést jelent. Egy hazai környezetvédő civil szervezet pedig nem bővelkedik ezekben.

AllyShip Sok önkéntes és támogató találja meg a Levegő Munkacsoportot a közösségi médián keresztül? Állandó jelleggel kevesen tudnak segíteni a különböző feladatok ellátásában, munkájuk, esetleg tanulmányaik vagy családjuk mellett érthető módon kevés idejük jut az embereknek az önkéntességre, és nekünk is kevés időnk van betanítani a különböző feladatokra az új önkénteseket. Ennek ellenére nagyon szívesen várjuk újabb jelentkezőket és nagyon hálásak is vagyunk önkénteseinknek. Egyre központibb téma a fiatalok körében klímaváltozás és környezetvédelem. Ebből önök mit tapasztalnak? Nagyon örvendetes, hogy növekszik az érdeklődés, azonban lassan változnak a viselkedési módok. Azt, hogy van változás, jól mutatja, hogy ez ügyben több ezer fiatal is kimegy tüntetni. Ez nagyon pozitív, de messze nem elég, hogy érdemi változás történjen. Mivel károsítjuk legjobban a környezetünket Magyarországon? Az éghajlatváltozás mellett a lakossági szilárd tüzelés, égetés okozza a legnagyobb környezeti gondot. A szemétégetés káros hatásaira és a nem megfelelő fűtőanyagok használatának romboló hatásaira is felhívjuk a figyelmet, mivel napjainkban Magyarországon a legnagyobb környezeti problémát ezek okozzák. Rengetegen égetnek műanyagot, használt ablakkereteket, mindenféle egyéb hulladékot, ami szigorúan tilos és büntetendő, továbbá rendkívül egészségkárosító hatású. A másik nagy probléma a szénnel való fűtés, ráadásul leginkább a rendkívül gyenge minőségű lignitet használják fűtésre. Fával tüzelni is környezetszennyező sajnos, de nem is ez a legrosszabb, hanem amikor nem megfelelően kiszáradt fával gyújtanak be, hiszen a vizes fa égetése sokkal szennyezőbb, mint a száraz fáé. Ezért az egyik kampányunk a szemétégetés káros hatásaira és a nem megfelelő fűtőanyagok használatának romboló hatására hívja fel a figyelmet. Milyen más kampánnyal igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a környezetszennyezésre? Foglalkozunk a közlekedési légszennyezés csökkentési lehetőségeivel. Az éghajlatváltozást okozó szennyező anyagok kibocsátásának mérséklését is szeretnénk elérni, számos javaslatunk és programunk van ezen problémák megoldásának elősegítésére. Milyen légszennyező anyag a leginkább káros az emberi szervezetre? Elsősorban azok a rendkívül apró részecskék, amik a fűtés, a közlekedés és más emberi tevékenység során kerülnek a levegőbe. Ezek bejutnak a az emberi szervezet legeldugottabb zugaiba is, és ott különböző kóros elváltozásokat okozhatnak. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint Magyarországon évente mintegy 13.000 ember hal meg idő előtt ezen részecskék miatt, és ezek az emberek átlagosan több mint 10 évet veszítenek az életükből.

Hogyan lehetne ön szerint a probléma fontosságára felhívni az emberek figyelmet? Több módszer is van az emberek viselkedésének megváltoztatására, ezeket együtt kell alkalmazni. Nagyon fontos a felvilágosítás, tájékoztatás, erre a jelenleginél nagyságrendekkel több pénzt kellene fordítani. Ezzel párhuzamosan alkalmazva igen hatásos az anyagi ösztönzés: a szennyező tevékenység kerüljön sokkal többe, mint a környezetbarát viselkedés, tehát például jóval drágább legyen autózni, mint tömegközlekedéssel utazni, vagy a környezetkímélőbb fűtési mód legyen olcsóbb a környezetkárosítóbbnál. További eszközök az adminisztratív intézkedések – erre példa az, amit említettem, a lakossági hulladékégetés megtiltása (ez utóbbinak természetesen csak akkor van hatása, ha a szabályokat megsértőket komoly pénz- vagy egyéb büntetéssel sújtják). A cikket olvasó lelkes környezetvédők hogyan próbáljanak meg hatást gyakorolni környezetükre? Nagyon fontos az egyéni példamutatás. Még ennél is fontosabbnak tartom, hogy az emberek fogjanak össze, hiszen közös fellépéssel sokkal könnyebb küzdeni az egészséges környezetért, mint ha ezt mindenki külön-külön tenné meg. Világszerte, így Magyarországon is sok kisebbnagyobb, a környezet védelméért dolgozó civil szerveződés létezik, ezekhez kell csatlakozni, vagy akár újat létrehozni.

Írta: Bernhardt Dániel |

@jesuisdanielbernhardt

CMY

Szeretnél csatlakozni a Levegő Munkacsoporthoz? Írj nekik bátran a levego@levego.hu címre. Támogatni szeretnéd a szervezet tevékenységét? Erre a bankszámlára tudsz utalni: 16200223-10030620 További információért látogass el a www.levego.hu weboldalra.

Sportcipő

TELJES ÁTALAKULÁS Kezdj hozzá most! Nyolc hónap – ennyi van még 2020 júniusáig. Vagyis igazán nem mondhatod azt, hogy nincs elég időd összehozni a jövő évi strandformát. De tudod mit? Ne is a strandforma legyen igazán a cél, hanem egy egészségesebb, fittebb test – a nagyobb bicepsz, a formásabb vádli és a kockás has pedig csak a ráadás, a hab a tortán. Bár a tortákkal inkább csak óvatosan!

MINDEN KEZDET NEHÉZ Igen, ez így van. Az elején gyakran lesz izomlázad, pont ezért is javasoljuk, hogy fokozatosan kezdj bele az edzésbe. Nem az a cél, hogy két hét után megutáld az egészet és otthagyd. Ha nincs semmilyen sportmúltad, mindenképpen kérj edzői segítséget! Egy jó személyi edző felméri, hogy milyen állapotban vagy, és annak megfelelően építi fel az edzésterved. Megtanít rá, hogyan melegíts be, megfelelő súlyokat és eszközöket választ neked, ha nem leszel képes egy-egy feladatot elvégezni, mutat egy könnyebb alternatívát. Az edzés végén pedig segít a helyesen végzett nyújtásban. Ha van sportmúltad, akkor könnyebb helyzetben vagy. Van már tudásod, amit használhatsz, de érdemes lehet

ilyen esetben is legalább egy-két alkalomra edzőt fogadni, hogy ellenőrizzétek, helyesen mennek-e a technikák. Az edzéshez kapcsolódó tudásanyag is napról napra bővül és fejlődik – lehet, hogy az öt, tíz vagy akár húsz évvel ezelőtti metódusokról mára kiderült, hogy nem hatékonyak. Bár a tested, az izmaid több mindenre emlékeznek, mint hinnéd, a helyes kivitelezést mindig érdemes ellenőriztetni egy külső, szakértő szemmel. TUDATOSAN ÉPÍTKEZZ! Először is határozd meg, hogy pontosan mit szeretnél elérni: fogyás, szálkásodás, izomtömeg-növelés, fizikai jóllét? A célnak megfelelően válassz edzőt, sportot, heti

edzésmennyiséget, valamint diétát. Mivel ennyi mindent képtelenség lenne belesűríteni egyetlen cikkbe (de még egyetlen könyvbe is), ezért most csak a fizikai jóllét növeléséről fogok írni – arról, hogyan kezdj bele, mit érdemes csinálni, milyen változásokat fogsz észlelni. EDZÉS ÉS TÁPLÁLKOZÁS Tegyük fel, hogy az elmúlt években nem sportoltál, mellette pedig ülőmunkát végeztél. Ebben az esetben ne egy szigetkörrel indíts. Az ízületeid nincsenek hozzászokva a terheléshez, az izmaid egy jó része berövidült a sok üléstől, mások pedig megnyúltak és talán alul is működnek. Ezért az első hetekre leginkább pilates-t, gerinctornát és stretchinget ajánlunk, illetve azt, hogy kezdj el többet sétálni vagy járj biciklivel munkába. A felsorolt óratípusok segítenek megerősíteni a törzsizmaidat, amik valószínűleg nincsenek a legjobb állapotban. A tartásod javulni fog, és mivel a mozgások a törzsből indulnak ki, helyesebben fogsz tudni futni, emelni, vagy éppen dobni. Már az elején lemehetsz a konditerembe is, de mindenképpen kicsi súlyokkal kezdj dolgozni – az ízületeidnek idő kell, amíg hozzászoknak a megnövekedett terheléshez. Valamint kis súlyoknál tudsz igazán odafigyelni a technikára, felépíteni a mozgásaidat, elkerülve így a sérüléseket. Érdemes lehet kipróbálni a TRX-et már az elején. Ezt az edzésformát használják rehabilitációban is, de biztosan állíthatjuk, hogy nem tudsz eljutni olyan szintre, amikor ne okozna már többé kihívást az eszköz használata. Szinte végtelen számú gyakorlatot lehet vele kivitelezni, ha pedig helyesen csinálod a feladatokat, kőkemény törzsizomzatot fejleszthetsz vele. Ha csak a fizikai jóllét a cél, érdemes kipróbálni rendszeresen új óratípusokat és sportokat. Idővel menj le a Margit-szigetre futni egy kört (vagy ha megy, kettőt), menj el egy funkcionális köredzésre, vagy próbáld ki a falmászást. Utóbbi tökéletes a hát- és törzsizmok erősítésére. Hamar észre fogod venni a pozitív hatásokat: kevésbé fogod kapkodni a levegőt lépcsőzésnél, jobban fogsz aludni, több energiád lesz, és például az ágyban is jobban fogod bírni a strapát – ami azért, valljuk be, elég jó dolog. Bár akkor is érezni fogod az előbb felsoroltakat, ha nem változtatsz az étkezéseden, de bolond lennél egy rossz diétával elrontani a kőkemény munkád. Nem mondjuk, hogy minden károsat száműzz egyből az étrendedből, de mindenképpen érdemes visszafogni őket. Egyél kevesebb finomított szénhidrátot, cukrot, egyél több zöldséget, akár nyersen is, figyelj oda a fehérjebevitelre (túlzásba nem kell esni), és igyál sok vizet. Hagyd el a cukros üdítőket: készíts limonádét otthon, főzz teát vagy igyál kávét. Minden új szokás rögzüléséhez idő kell: van nyolc hónapod, hogy jövő nyárra fitt legyél. Ha megfogadod a cikkben írtakat, biztosan alakulni fog a tested, jobban fogod bírni a fizikai terhelést, kiegyensúlyozottabb és boldogabb leszel. Az elején talán nehéznek fog tűnni, de hamar élvezni fogod a pozitívumait. Kezdj bele most, és tarts ki! Írta: Zsebedits Patrik |

i @zspatrik92

BIZALOM • MEGBÍZHATÓSÁG TISZTELET • KEDVESSÉG

NEMIGYÓGYÁSZAT STD SZŰRÉS SEBÉSZET UROLÓGIA PROKTOLÓGIA BŐRGYÓGYÁSZAT FÜL-ORR-GÉGÉSZET ORVOSI KOZMETIKA ESZTÉTIKAI KEZELÉSEK ÉS BEAVATKOZÁSOK ULTRAHANG VIZSGÁLATOK LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÁS

1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8. III. lépcsőház 2. em. Telefon: +36 30 870 7427 +36 30 372 6832 info@boc.hu • www.boc.hu

Útlevél

FELFEDEZÉSRE VÁRÓ GYÖNGYSZEMEK A TURISTAHADAKTÓL TÁVOL

Az idei év egyik leggyakrabban ismételt szava minden bizonnyal az overtourism. Egyre jobban láthatóak a tömegturizmus árnyoldalai, nem egy közkedvelt úti célra bátran ki lehetne tenni a „megtelt” táblát. Esetenként akár már a „túlcsordult” is megfelelő lenne a hömpölygő turistaáradatot elnézve. Hogy akkor maradjunk otthon a hátsónkon? Szó se róla! Elég kimozdulni az unalomig ismert helyekről, és garantáltan találunk kincseket.

ki őszi túrát tervez, annak valószínűleg nem Externsteine neve ugrik be elsőként. Pedig ha a természetbe vágyunk, akkor a harminc méterrel a fák fölé magasodó, földöntúli formájú sziklák a tündérmesék világába repítenek minket. A németországi Észak-Rajna–Vesztfália tartományban, a Teutoburgi erdőben található sziklacsoportot a „germán Stonehenge”-ként is emlegetik, mert már az ókorban is szent helyként tisztelték

– nem csoda, hogy sokan máig misztikus és mitologikus jelleget tulajdonítanak neki. A szabadban maradva, az alpesi vidék szépsége erős versenyző, ha a természetjárás kerül szóba. Itt a zöldellő legelőkkel borított hegyeket járva az ember szinte úgy érzi, bármelyik pillanatban befuthat Julie Andrews széles léptekkel, széles mosollyal – és szélesvásznon –, hogy

rákezdjen A muzsika hangja örökzöld dallamaira. A jó értelemben vett giccsparádét a bajorországi Obersee a végletekig tudja fokozni. Az osztrák határ közelében, a Berchtesgaden Nemzeti Parkban található, kristálytiszta vizű tóban a környező hegyek tükröződnek olyan derűs bájjal, hogy Mijazaki Hajao se tudna szebbet festeni. Ha már szóba kerültek az imént a filmek, a gyönyörű nevű Garmisch-Partenkirchen közelében A Gyűrűk Ura világa elevenedik meg. A bajor síparadicsom mellett található a vadregényes Partnachklamm, ahol a kanyargó patak két oldalán égnek meredő sziklafalak túlvilági folyosót alkotnak a szurdokból. Az Obersee-tavihoz hasonló élményben lehet részünk Blautopf in Blaubeurenben is, ahol a víztükörből ugyan hiányoznak a hegyek, cserébe a tó vizének extrém kék színe kárpótol. Ha ehhez hozzávesszük az őszi színekben pompázó erdőket és a vízimalmot a tó partján, akkor könnyen egy megelevenedett Grimm-mese díszletei között érezhetjük magunkat. Apropó, mese. A Schrecksee sajnos neve ellenére semmilyen kapcsolatban nem áll a mesebeli zöld ogrével, leszámítva persze a környező hegyek élénk színét. Az Alpokban található tó egészen érintetlen a civilizációtól – nem meglepő, hogy az elfeledett korokat idéző környék olyan filmek készítőit is megihlette, mint az Őslények országa vagy a Jurassic Park.

sziklaormokkal és fákkal ölelt híd az év minden szakában fantasztikus látvány nyújt. Németországban szinte minden második hegytetőn találunk egy várat vagy egy várromot. Ekkora versenyben nem könnyű kiemelkedni a mezőnyből, pedig egymást érik a bámulatos középkori példányok. Amíg a többiek Neuschwansteinban nyüzsögnek, mi vehetjük az irányt a Szász-Anhalt tartományban található Wernigerode várkastélya felé. Alapjait 1213-ban fektették le, majd a harmincéves háború erősen megviselték, főleg mert a tulajdonos család máshová tette át a székhelyét. Csaknem évszázados árvaság után Stolberg-Wernigerode-i Krisztián Ernest gróf építtette újjá 1710-ben. Újabb száz évvel később az időközben hercegi címet nyert család nagyszabású átépítésbe fogott, és a historizmus és a neoromantikus építészet szellemében 1893-ra ismét átfazonírozta. Ma nyitva áll a nagyközönség előtt. Ha pedig tényleg Neuschwanstein varázsa hiányozna, akkor a BadenWürttemberg tartományban található Honauban megtaláljuk a magántulajdonban lévő ikertestvérét – csak kevesebb turistával. Az ősi alapokra híres társánál jó harminc évvel korábban, neogótikus stílusban emelt Lichtenstein-várkastély a 19. századi német romantikusokat is álmodozásra ihlette. Ha pedig mi is álmodoznánk kicsit, akkor fontos adalék, hogy ez a csodálatos épület ma is a hercegi család birtokában van, amelynek örököse egy 27 éves hús-vér herceg, Karl Philipp von Urach. Írta: Kocsis G. János |

i @kocsisjaanos

Természetesen nem kell letűnt földtörténeti korokig vándorolni, ha el akarjuk kerülni a tömeget. Ha olyan, emberkéz alkotta látványosságokra is kíváncsiak vagyunk, ahol nem kell közelharcot vívni a turistahadakkal, akkor a kevésbé felfedezett helyek között is találunk méltatlanul elkerült csodákat. A német–cseh határ közelében áll a Basteibrücke, azaz a Bástya híd. A 1851-ben emelt homokkő híd 194 méterrel magasodik az Elba folyó fölé. A

Külcsíny

KIEGÉSZÍTŐK BŰVÖLETÉBEN Most, hogy beköszöntött az ősz és szürkülnek a hétköznapok, mi is hajlamosak vagyunk egyre kevésbé színesen öltözködni. Bár én jobban szeretem a feltűnőbb, élénkebb darabokat, ha szétnézek Budapest utcáin, kilencven százalékban szürke, sötétkék és fekete, esetleg a bézs sötétebb árnyalatai jönnek velem szembe. Ezzel nincs is semmi baj, de hoztam néhány tippet arra, hogy milyen őszi kiegészítőkkel tudjuk feldobni és különlegessé tenni hétköznapi ruhatárunkat, legyen szó high- vagy fast fashion darabokról.

1 3 60

Ez a Gucci monogramokkal ellátott, gyémántmintás sapka – formájából és színeiből adódóan – remekül variálható, fel tudjuk venni elegánsabb viselethez is, de lezserebb, vagányabb szettekhez is kiváló. A gyapjú- és pamutszálakból készült kötött fejfedő garantálja, hogy ne fázzanak meg a hajhagymáink. Elvégre a sapkának mégis ez a funkciója, amellett, hogy jól is néz ki.

Egy igazán pici, de mégis elegáns, bőrből készült Apple Airpods-tartó azoknak, akik hozzám hasonlóan az apró részletekre is odafigyelnek.

A napszemüveg sokak szerint még mindig csak akkor indokolt, amikor süt a nap. Ahogy napfényvédős arckrémet sem csak szikrázó napsütés esetén kell felkennünk az arcunkra, hanem minden egyes reggel, ugyanúgy a napszemüveg is az UV-sugárzástól védi a szemet. Ami télen is ugyanúgy károsít, mint nyáron. Szerencsére a divatcégek odafigyelnek ránk és minden őszi-téli kollekcióban jelen vannak ezek a kiegészítők is. Ez a Tom Ford limitált kiadású szemüveg pedig egy igazi kincs. Kerete és lencséje is egyaránt tartalmaz fehérarany elemeket, a formatervezése pedig egyenesen tökéletes.

Sokáig úgy tartották, a férfi kezére mindössze csupán egy óra való, de szerencsére mára ez megváltozott. Ez az Alexander McQueen karkötő elegáns, fekete elemekből épül fel, amelyet a gravírozott ezüst lap tesz igazán széppé, a márka névjegyévé vált fekete koponyafejek pedig igazán vagánnyá.

4 Idén ősszel sál helyett a kendő lesz a trendi, amelyből érdemes a kabát színétől eltérőt választani és hátul megkötve hordani. A Zara kínálatában könnyen találunk a személyiségünknek és ízlésünknek megfelelő darabot.

A divatházak szerint a téli szezonban is hordjunk bátran övtáskát. Legyen szó elegáns szövetkabátról vagy pufidzsekiről, a lényeg, hogy csatoljuk a hasitasit a kabát elé. A ruhatárunk feldobására kitűnően alkalmas kiegészítők a táskák, én ezért mindig egy kicsit drágább, de minőségi darabot szoktam választani. Ez a Burberrymodell a formáját és a színeit tekintve is tökéletes választás, hiszen szinte mindenhez felvehető. A márka neve garancia a tökéletes minőségre, és egy táska könnyen az ember szívéhez tud nőni, ezért válasszunk egy időtálló darabot.

Az Off-White napjaink legkreatívabb utcai márkája. Ez az ezüst anyacsavart idéző, vésett gyűrű pedig minden ujjon igazán jól áll. Ez a nem hétköznapi kiegészítő igazán kiemel férfitársaink közül.

Írta: Tomolya Gergő

Pink money

HA TE IS SZERETSZ BIZTOSRA MENNI, AKKOR ITT AZ IDŐ, HOGY TEGYÉL IS ÉRTE

Felgyorsult világunkban minden az itt és mostról szól, nem árt azonban, ha egy kicsit megpróbálunk a jövőbe tekinteni, és felkészülni a legjobbra és a legrosszabbra is. Utóbbihoz sorolandóak a betegségek, vagy a balesetek következtében történő sérülések, amelyek fájdalmas és keserves perceket okozhatnak, pláne, ha nem készültünk fel rájuk, és például nincs biztosításunk. 62

21. századi életvitelnek sok előnye van: mobilabbá váltunk, a multitasking sem jelent nehézséget, több nyelven is beszélünk, keressük az újdonságokat, a kihívásokat, nem félünk kiélvezni a pillanat adta lehetőségeket. Csakhogy a jövőbe (főleg a távolabbi jövőbe) csak nagyon kevesen tekintenek, és még annál is kevesebben készülnek fel rá – például arra, ha esetleg balesetet szenvedünk, és akár több hónapra munkaképtelenekké válunk. Sajnálatos tény, hogy a fiatalok jelentős hányadának nincs semmilyen élet-, baleset- vagy egészségbiztosítása, mi azonban most pont arra szeretnénk felhívni a figyelmedet, mennyire fontos, hogy te ne tartozz azok közé, akik ilyen könnyelműen tekintenek a jövőbe. Kevés ember gondol úgy a holnapra, hogy azon kezd el morfondírozni, milyen nehézségek várnak majd rá. Ezt persze mi sem támogatjuk, de fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk: bármikor bármi megtörténhet velünk, legyen szó jó vagy rossz dolgokról. Ugyan valószínűségszámításban nem vagyunk a topon, így nem tudjuk megmondani, minek nagyobb az esélye: a lottóötös megnyerésének vagy annak, hogy átgázol a lábunkon egy motoros – ettől függetlenül azt tanácsoljuk, mindkét eshetőségre legyen egy akcióterv a fejedben. Mivel a milliók, milliárdok elköltése aligha okozhat problémát, gondolkodjunk el inkább azon, hogyan lehet kevésbé tragikussá tenni a baleseteink következményét, és hogyan lábalhatunk ki mielőbb a szorult helyzetből.

Az életbiztosítás megkötésekor fontos szem előtt tartani, hogy noha a magyar jogrend nem ismeri el az azonos neműek közötti házasságot, a bejegyzett élettársi kapcsolatban is ugyanolyan szabályok vonatkoznak az öröklésre, mint a heteroszexuális párok házasságának esetében. Egy haláleset után a szerződés szerinti kedvezményezett kapja majd a biztosítás összegét, amely bár cseppet sem enyhíti a gyász fájdalmait, segít, hogy az ilyenkor szükséges teendőket tudjuk miből finanszírozni. Mint a szerződések általában, az élet-, baleset- és egészségbiztosítások is módosíthatóak, vagy akár fel is bonthatóak. Legnagyobb pozitívuma a biztosításnak azonban talán mégis az, hogy így nem kell félnünk attól, hogy a váratlanul bekövetkezett balesetek, betegségek esetében szeretteink, párunk terhére legyünk, vagy anyagi értelemben találjuk magunkat egy olyan szituációban, ami túlmutat az erőforrásainkon. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy baleset-biztosítással felvértezve ölbe tett kézzel várjuk, hogy elüssön egy autó – a biztosítás megkötése csupán azzal a nagyon kellemes érzéssel tölthet el, hogy a körülményekhez képest mi mindent megtettünk saját biztonságunk érdekében. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

Senki sem szeret arra gondolni, hogy valami baja esik, arra pedig végképp nem, hogy teljesen mindegy, milyen ránctalanító krémet használunk, bizony, mi is öregszünk, ahogy mindenki más. És bár tény, hogy a spórolás sem a legszórakoztatóbb dolog, minden esetben hasznos, ha a vészhelyzetekben tudjuk, hová kell nyúlni egy kis pénzért. Ezért is tanácsoljuk mellszélességgel, hogy biztosítsd be magad – akár egy biztosítással. Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több intézmény is kínál élet-, egészség- és baleset-biztosítást, rengeteg különféle konstrukcióval, ahol megválaszthatod azt is, hogy milyen gyakran és mekkora összeget szeretnél félretenni, hogy ha véletlenül olyan helyzetbe kerülnél, hamar talpra tudj állni. Egyes esetekben igazán praktikus szolgáltatásokat is élvezhetsz, például elkerülhetőek az állami egészségügyi intézetek, és még várólistára sem feliratkoznod. Gyorsan szakszerű ellátásban részesülhetsz baleset esetén, ami cseppet sem mellékes, ha hamar és száz százalékosan szeretnél felépülni. Komolyabb betegségek vagy sérülések esetén, amikor hosszabb időn keresztül kényszerülünk táppénzre, kényelmetlenül vehetjük észre, hogy szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat. Ezért is jó, ha van baleset- vagy egészségbiztosításod, ilyenkor ugyanis, ha a megfelelő opciókat választod, nemcsak az orvosi ellátás nem okoz majd problémát, de a biztosító által adott pénzösszeg is a legjobbkor kerül a legjobb helyre.

Kreisz György | Allianz tanácsadó Ha érdeklődnél vagy biztosítási kérdésed van, munkanapokon az alábbi telefonszámon érhető el: +36 70 674 83 34 Ha más időpontban, akár éjjel vagy hétvégén keresnéd meg, akkor a Facebookon privát üzenetet bármikor írhatsz számára itt: facebook.com/kreisz.allianz

Útlevél

BRÜSSZEL MÁR MEGÁLLÍTHATATLANUL ŐSZI FOKOZATRA VÁLTOTT Beindult az LMBTQ buliszezon Európa fővárosában A kicsiny, de annál jelentősebb – hiszen itt székel az európai parlament is – belga fővárosnak az ősz nem a szomorúságot és az elmúlást, hanem a partiszezon kezdetét hozza. Ebből természetesen az LMBTQ események se maradhatnak ki: három nagy esemény ebben az idényben ünnepli évfordulóját, a legjelentősebb pedig idén a 30. évébe lép.

öbbször jártam már Brüsszelben és mindig lenyűgöz ennek a városnak a meleg éjszakai élete, de leginkább az éjszakai fényekben pompázó Saint-Jacques kerület. Itt található Brüsszel melegnegyede, amely különböző pici pubokat, drag queen bárokat, szaunákat és más szórakoztató egységeket foglal magába. Nagyon kellemes a régi, alacsony kis épületekkel

tarkított történelmi utcácskákban egyik helyről a másikra sétálni, de az esti bemelegítést követően a buli már klubokban, az ikonikus nagy belga LMBTQ partikon folytatódik. Az októbert rögtön a belga macik királyának megválasztásával indítják a városban, a Mister Bear Belgium eseményt pedig a rá következő hétvégén az idén két éves születésnapját

ünneplő Benediction partisorozat, The Black Madonna bulija követi a C12 klubban. Európa legnagyobb őszi LMBTQ eseménye kétségkívül a La Démence 30. évfordulója lesz, amelyet október 31. és november 3. között rendeznek meg. A négynapos hosszú hétvége tökéletes alkalom arra, hogy az öreg kontinens legnagyobb és talán legrégebbi partisorozatán engedjük ki a hétköznapokon felgyülemlett fáradt gőzt, és részt vehessünk egy – pontosabban összesen négy – olyan buliban, ahova több mint száz országból érkeznek a legkülönfélébb vendégek. Itt nincsenek kötelező sztenderdek: egyszerre érezhetik jól magukat a macik, a latex és a fétis kedvelői, vagy éppen az izmos és a vékonyabb fiúk is, mert mindenkit csak az érdekel, hogy a város legnagyobb klubjában, a Fuse-ban felhőtlenül szórakozhasson úgy, hogy közben az lehet, aki akar. Nemcsak a vendégeket tekintve számít nemzetközinek a La Démence idei születésnapja, hanem a line-upot nézve a külföldről érkező dj-k is szép számmal képviseltetik magukat. Lemezlovasok érkeznek többek között Németországból, Angliából, Franciaországból, Spanyolországból és Romániából a belga fővárosba, hogy a nagyérdeműt szórakoztassák este 10 órától egészen másnap délig. Aki esetleg lemaradna erről az eseményről, az se szomorkodjon, hiszen a La Démence minden hónapban várja a bulizni vágyókat Brüsszelben; akinek pedig inkább egy következő extra, több napos La Démence partira fájna a foga, annak jövő húsvétig kell várnia.

ahol – a Humen Fesztiválhoz hasonlóan – a legújabb és legjobb LMBTQ témájú filmeket vetítik. Egy jó esti mozit pedig mi mással lehetne lezárni, mint egy hasonlóan jó bulival, így a moziteremből november 16-án rögtön a Pink Night helyszínére, a La Bodegába roboghatunk, hogy egy felejthetetlen parti keretében zárjuk le Brüsszel rózsaszín mozis eseményét. A sort pedig már egy télbe nyúló eseménnyel, mégpedig Anya 25. születésnapi partijával szeretném zárni. Nem kell rosszra gondolni, az L’anniversaire de Chez Maman-ra gondolok. Az 1994. december 3-án megnyílt, legendás Chez Maman bár Brüsszel ikonikus transzvarieté kabaréiról híres bárjává vált az elmúlt negyed évszázadban. Mikulás után egy nappal, december 7-én este pedig mama partibőröndjét a Bloody Luis éjszakai klubbig gurítja, hogy egy egész éjszakán át tartó buli keretében ünnepelhesse velünk együtt huszonötödik születésnapját. Bármikor is érkezzünk idén ősszel Brüsszelbe, abban biztosak lehetünk, hogy ha bulizni támad kedvünk, akkor nem fogunk unatkozni. Együtt ünnepelhetjük több neves belga LMBTQ esemény születésnapját, akár több ezer, a világ különböző pontjairól érkező emberrel, és sose tudhatjuk, mit hoz az éjszaka vagy a hajnal – talán egy átbulizott brüsszeli éjszaka hozza el életed legjobb élményét vagy épp nagy szerelmét. Csak légy nyitott az emberekre, és mindig mosolyogj! Írta: Erdei Zsolt |

Idén novemberben immár 18. alkalommal rendezik meg a belgák LMBTQ filmfesztiválját, a Pink Screens-t,

i @ezsoltee 65

Gasztroblog

TANULJ KÉNYEZTETNI! Isler-tanfolyam a Szamos Csokoládé Iskolában

indig is nagyon szerettem meglepetést és különleges élményeket okozni azoknak, akik fontosak nekem. Nem is tudom, mi az izgalmasabb: kitalálni és megtervezni, vagy azon izgulni, hogy ne mondjak semmit a meglepetésről vagy éppen ne derüljön ki. De kétségkívül a legjobb az érzés, amikor látom, hogy a másik boldog, és ettől én is az leszek. Ha ez a meglepetés ráadásul olyan, amit én is szeretek, akkor ez dupla öröm számomra – főleg, ha édességről, nevezetesen az islerről van szó. Az egész történet ott kezdődött, hogy augusztusban egy számomra nagyon fontos ember meglátogatott Budapesten, hogy együtt tölthessünk pár napot és megmutathassam neki ezt a csodálatos várost, és vele együtt a rengeteg izgalmas és

különleges programot is, amelyek közül a Szamos Csokoládé Iskola isler tanfolyamáról szeretnék mesélni nektek. Nem sok dolog van az életben, amivel bármire rá lehet venni és amivel mindig mosolyt lehet csalni az arcomra, de az édesség ezek közé tartozik. Csokoládé, sütemények minden mennyiségben jöhetnek, kivéve a diétás időszakokban, de akkor is próbálom megtalálni az alternatív módokat az endorfinszintem növelésére. A Szamos márkát és termékeiket, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, és ha valaki egy igazán jó cukrászdába szeretne menni Budapest belvárosában, ahol ár-érték arányban is a legjobban kapja, akkor a Kossuth téri Szamos Café-t vagy a Vörösmarty téri Szamos Gourmet Házat nem hagyja ki. Náluk a helyünk, ha dobos- vagy Eszterházy-

tortára, vagy éppen islerre fág a fogunk. Hogy utóbbi miért olyan különleges a Szamosban, arra még külön kitérek. Ha nem érnénk be azzal, hogy megízleljük ezeket a cukrászremekeket, akkor el is készíthetjük őket. A Szamos Csokoládé Iskola honlapján találtam rá az islerkészítő tanfolyamra, amire jelentkeztünk és amin meglepetésprogram keretében részt vettünk. A tanfolyamok kiscsoportos foglalkozások keretében indulnak, kb. 3 óra időtartamúak, és különböző típusokból tudunk választani. Elsajátíthatjuk például a bonbonkészítés fortélyait, de megtanulhatjuk, hogy is kerül a likőr a konyakmeggy közepébe, vagy éppen hogy csinálhatunk otthon macaront. A tanfolyam először egy kis történelemórával kezdődött, amelynek keretében megismerkedhettünk az isler történetével, továbbá az alapító, Szamos Mátyás által megalkotott recept egyediségét is elárulták nekünk. Ami számomra a legérdekesebb volt, az isler közepében lévő feketeribizli lekvár receptjének titka, és hogy ugyanezt a lekvárt ehetjük akkor is, ha feketeribizlis túró rudit vásárolunk a boltban. De szó esett természetesen az isler alapjául szolgáló linzertészta történetéről is. A történelemórát követően pedig elkezdődött az oktatás igazán izgalmas része, az édességek elkészítése. Miután megkaptuk a linzertészta receptjét, az aznapi négyfős csapat közös erővel mérte ki a hozzávalókat, amelyet a tészta gyúrása és a linzerkarikák szaggatása, végül pedig a sütés követett. Alapvetően nagyon szeretek főzni – és állítólag jól is tudok –, de a sütési tudományomat még nem sikerült olyan mértékűre tökéletesíteni, hogy ne akadjak meg a kókuszgolyónál (tudom, azt nem kell sütni) és megpróbáljak legalább egyszer egy piskótát tökéletesen elkészíteni. Most próbáltam kivenni belőle jobban a részem, de többször átengedtem a lehetőséget másoknak, és inkább a tökéletes fotók és videók készítésére összpontosítottam. Gyerekkoromban, amikor nagymamám vagy anyukám sütött, általában beleettem a nyers tésztába, ezzel is amolyan minőségellenőrzést végezve, hogy biztosan jól találták-e el az arányokat és nem kell-e esetleg több cukor vagy dió még. Ezt a szaktudásomat itt inkább nem hasznosítottam, mert valószínűleg nem vették volna jó néven a többiek, és furcsán is néztek volna rám, ha nyers tésztát tömök arcomba. Amíg a linzertészta és a sütő melege éppen dolgukat végezték, mi megnéztük a Szamos Csokoládé Múzeumot – az isler-tanfolyamokat a Szamos Café-ban tartják, míg több más tanfolyamot a Szamos Gourmet Házban –, és azt a gyűjteményt, amit a hosszú évek alatt a Szamos család gyűjtött össze. Aki szereti a csokoládét és az édességeket, annak mindenképpen ajánlom, hogy egy kis időutazás keretében látogasson el a múzeumban.

két tészta között foglalt helyet, majd a mártó művelet, amelynek köszönhetően az isler megkapta elegáns és nem utolsósorban nagyon ízletes kis ruháját. Ezután minden isler tetejét kis díszítéssel láttunk el, majd jött a munka utolsó fázisa, a csomagolás, illetve dobozolás, hogy ha nagyon rövid időre is, de vigyünk mi is haza – már akinek hazáig még maradt belőle – pár darabot ebből az általunk készített ikonikus édességből. A tanfolyam befejező momentuma pedig a hivatalos oklevelek átvétele volt, ami igazolta, hogy az isler-kurzust sikeresen elvégeztük, és innentől kezdve hivatalosan is islerkészítőkké – persze nem mesterekké – váltunk. Azt nem mondom, hogy innentől kezdve a baráti vacsorafőzések alkalmával a desszertet is én készítem, viszont egy nagy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy újra megpróbálkozzam a sütéssel, és ne csak lelkes fogyasztója legyek az édességeknek. Természetesen számomra a legnagyobb boldogság az volt, hogy ennek a tanfolyamnak köszönhetően örömöt szerezhettem valakinek, aki életében most találkozott először ezzel a különleges édességgel, és rögtön meg is tanulhatta az elkészítését. Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

Miután a linzer kisült, következett a két linzerlap egyesítése, a titkos receptúrájú lekvár közreműködésével, amely a

Proud Hungary

HAPPY DRAGLOWEEN!

fter more than a decade of queens strutting down the runway on TV in their best drag, RuPaul’s Drag Race just won an Emmy for the second consecutive year in the category Outstanding Reality Competition Program for bringing drag to the mainstream media and making it one of pop culture’s favorite and one of its most iconic elements in recent years. Drag, of course, has been a huge part of LGBT culture. We should not forget the huge role that men in dresses and wigs had in the riots that started the Pride movement we know today, them being the reason we can now enjoy much more rights and better visibility. Even in Budapest, the drag scene has been growing a lot! And it is something to be proud of, but we need more tolerance and acceptance, even within the community. The current #MascForMasc trends and the internal discrimination are some of the reasons why many gay men don’t dare to put on

their heels to express their identity, or even just to have a night of fun with their friends. Fortunately, we are ahead of the best excuse of the year to get rid of that fear and let out our inner diva: Halloween! Of course, this is not the only night of the year when you can do drag, but Halloween is the perfect excuse for you to let your inner diva out. After all, who is going to judge you for wearing a dress on the one night of the year when people become superheroes, monsters and all sorts of amazing characters? This article in an invitation for you to try drag! Doing drag does not mean you’ll become a drag queen, neither does it make you any less masculine and it surely does not make you more gay. Let’s be clear about the last one: there is no such thing as ‘levels of gay’! There are some men who love to say “I’m not that gay” but oh honey, as long as you feel attracted to men, we are all the sameamount of gay. indeed, there are guys who are more feminine than others, and there is a very wide spectrum of attraction to men (gay, bisexual, bi-curious, heteroflexible… whatever you prefer); and there are guys who are more outspoken about their sexuality than others, but that does not make them any more or less gay. At the end of the day, we all like men… and the D. So forget about your safety limits and get out of your comfort zone enjoying a liberating night of pure fun, because somehow a fierce make-up look will make you feel like you have the power of Beyoncé. HOW TO START? 1. Look for references: We have plenty of access to ideas of the type of queen we could be. Do you want to be a fishy queen (the ones that give the illusion of an actual woman)? Do you want to be a funny one with crazy make-up? Do you have an iconic woman you’d like to impersonate? The options are unlimited! It’s drag… you can choose one that goes with your personality, or one that is the complete opposite. Explore and find one you can truly enjoy!

OPEN Monday to Thursday: 1:00 PM - 1:00 AM Friday 1:00 PM - 02:00 AM Saturday: 01:00 PM - 04:00 AM Sunday: 01:00 PM - 01:00 AM 1094 BUDAPEST, ANGYAL STREET 2.

2. Set your drag debut: Figure out where you want to do it. You can have a night at home with your close friends and lots of booze, which allows you to have your first time in a comfortable, carefree environment. You can also go to one of the local bars with drag shows so you are not the only one dressed in drag, or go to a Halloween costume party. There are plenty of places but the important part is to choose one where you feel comfortable and safe. 3. Get your clothes: Looking around in online and second-hand shops, asking for clothes from your friends or simply visiting the women’s section of the local fast-fashion stores are great options for you to to find your outfit without spending a fortune. Make this part of the fun! If you feel awkward trying on girl clothes in a store, go with your group of friends and do it together! Make this part of your drag experience and have a good time with all of you trying on skirts and having some good laughs. 4. Put on a wig: The hair is just as important as the clothes, if not more! Although there are plenty of online options, there are also lots of local wig stores where you can go and find your favorite. Just Google “wig Budapest” or “paróka” in Hungarian and that will do the job. 5. Paint like Michelangelo: Yes honey, time to get painted! You can choose to either invest some money in make-up, or go for the cheapest brands and make a total joke out of it. Both are valid options. If you want to do it more seriously, I recommend you to check out the thousands of drag make- up tutorials you can find online featuring the famous queens. 6. Choose your drag name: Once you have your outfit on, your wig is in place and your make-up is on point, it is time to figure out your drag name! You can start by trying to find a personal reference from your childhood or think of your favorite TV characters. You can ask your friends for help, they know your personality enough to give you a funny name. 7. Choose your song: Want to go extra? Prepare a show! Drag queens are known for their lip syncs and a couple of drinks will surely help you get in the mood to move your lips to the lyrics of your favorite song. You can have a contest with friends and perhaps even

Fotók: Alberto Jorrin

form girl groups – Spice Girls’ ‘Wannabe’ is a great one to start with. This last step is the most important one, even if you skip the first 7… SUPPORT THE LOCAL DRAG SCENE! All the famous drag stars today were once headliners you could watch at local clubs, performing for a small fee – they grew because of the support from their local community. There are a number of places in Budapest where you can watch good drag shows: Phoenix Bar, Alterego, Why Not, Magnum Sauna, Kimberly Café all offer a great selection of queens. Go and give them all your energy, and let them know you appreciate their work. It takes a lot to be a drag queen and the best payment for an entertainer is a big applause and the energy the audience radiates towards them… although, tips don’t hurt either. May the best woman WIN!

THE FAVOURITE

Author: Germán Henao |

GAY SAUNA OF BUDAPEST www.gaysauna.hu

i @germanhenao

Proud Hungary PUBS & BARS

KIMBERLY CAFE & BISTRO The owners wanted to recreate the idyllic atmosphere of the old gay bars in Budapest. The similarity to the old, classic Hungarian gay bar Capella shows through embracing the ideas of freedom, peace and entertainment. The place offers interesting programs, from karaoke nights through live performances to drag shows. District VI. Nagymező utca 66. www.facebook.com/kimberlybistro

WHY NOT BISTRO Gay friendly restaurant directly on the bank of the Danube, its terrace offering an amazing view on the Gellért Hill. Good value for your money. Mixed clientele. District V. Belgrád rakpart 18. near Fővám tér M4 metro station or 2 and 47-49 tram stations. www.whynotbistro.hu

PHOENIX BAR & CLUB A new bar on the scene for LGBTQ people and for their friends. Visit Phoenix Bar & Club and experience the feeling of America in the '20s. Just like one of Gatsby's parties: a mysterious black and gold interior, small and cozy tables, homemade lamps and other decorations. A very fancy and glamorous atmosphere. You can choose from almost 40 different types of cocktails. However, if you don't find anything for your taste, ask the bartenders and they will happily make something unique just for you. District VI. Hajós utca 27. www.phoenixbar.hu

HABROLÓ CAFE & BAR Located in the heart of the downtown this bar hosts karaoke parties every Thursday and Sunday with a loungestyle space upstairs where you can feel free to stay for a chat, a drink or even a flirt. District V. Szép utca 1. near Ferenciek Tere M3 or Astoria M2 metro station. Open every day from 5pm to 5am. www.habrolo.uw.hu

WHY NOT? CAFÉ AND BAR Famous for its bustling crowd and its friendly, inviting atmosphere, Why Not? has a legendary status in Budapest and it is partially due to its amazing location overlooking Gellért Hill on the Danube. This bar is a very good place to start off your evening and to experience one of the major players in Budapest’s gay scene. District V. Belgrád rakpart 3-4. near Fővám tér M4 metro station or 4749 tram station. www.whynotcafe.hu 10 SIXTY-SIXTY BAR The 10 Sixty_six Bar is not your regular breakfast place, rather a buzzing hub offering a wide range of special food items as well as entertaining programs. Open from 10am until 10pm, you have no other job than to enjoy a lazy breakfast, or, if you are visiting in the evening, to have a tasty dinner accompanied by the some fine wine in the open-minded and comfy atmosphere. On the second Sunday of every month, Rainbow Brunch offers fine snacks, specialty cocktails and live music. District VI. Ó utca 37. www.10sixtysixbudapest.com

CLUBS & PARTIES

ALTEREGO BAR & LOUNGE Slick, trendy club that serves as the essence of Budapest’s gay scene, while remaining a relaxed place to have a drink and dance into the early hours. We would recommend the Fri/Sat drag shows with brilliant performances by Lady Dömper and her troupe of fabulous drag artists followed by a late night chart hits party. Events schedule is available on the website. District VI. Dessewffy utca 33. near Oktogon M1 metro station or 4-6 tram station. www.alteregoclub.hu GARÇONS Garçons bills itself as “underground as well as glamorous” and offers “a new era in chic clubbing”. We agree. Appealing mostly to a younger crowd, the parties attract big name guest DJs and a busy crowd looking for a good time. www.facebook.com/garconsbudapest

HELLO One of the coolest parties in town. A chic, young and fun-loving audience comes together to celebrate and dance however they want with whomever they want. Mostly pop music and chart hits. Keep an eye open for the club photographer and get yourself immortalized on the Facebook page. www.facebook.com/hellopartybp OMOH OMOH is a small piece of Berlin in Budapest for technosexuals and house-loving queerdos. Absolutely no pop; muggy and dark beats dominate this serious clubbing zone. To add to the mystery, you can only enter Corvin Bar by elevator. District VIII. Blaha Lujza tér 1-2. www.facebook.com/OMOHbp OOPS A popular queer party that fails to disappoint. Organized every Friday at Anker’t with the hits of the 80’s, 90’s, 00’s and Europop, Disco, Italodisco, Eurovision, House, Techno and many more genres. www.facebook.com/oopsbudapest PERSEPHONE Showcasing a diverse musical style ranging from underground house, classic disco to techno, focusing on female, queer, trans folks, people of color, underrepresented communities and their allies. www.facebook.com/persephone.party

SAUNAS

MAGNUM Magnum is the largest sauna in Budapest and offers the following on two floors: jacuzzi, steam room, four kind of saunas, plunge pool, videos, cabins, sling, glory hole cabins, cruising labyrinth, gym, massage and free wifi. Sauna aufguss on Thursday at 5, 6 and 7 pm. Dark and naked party on Friday at 10 pm and Sunday at 5 pm. Open nonstop from Saturday 1 pm to Sunday midnight. Tickets include a towel, slippers and a condom and are valid for ten hours. District VIII. Csepreghy utca 2. near Corvin negyed M3 metro station. www.gaysaunabudapest.com SAUNA 69 A more conventional sauna. Finnish/ infra sauna and steam room, jacuzzi, massage service, sunbeds and private rooms await your arrival. Café and internet access available. Towel and slippers are included in the fee. District IX. Angyal utca 2. near Boráros tér 4-6 tram station. www.gaysauna.hu

SEX SHOPS

BLACK DREAM The only fetish sex shop in the city where you can find everything from leather or rubber goodies to sportswear, underwear and toys as well. 8th district, Nr. 8-9 on the ground floor at 9 Mária Street, near Rákóczi tér 4-6 tram station www.blackdream.hu

CRUISING BARS

COXX MEN’S BAR Discreet and cool, beneath a plain entrance room lies a hall of pure testosterone and male energy. The cellar has three full bars and a labyrinth fully equipped with cages, slings, cabins, glory holes, a prison sector, wet rooms and even a car. Look out for themed parties like military and gangbang amongst others. Open every day from 9pm to 4am, on Friday and Saturday until 5am. District VII. Dohány utca 38. near Blaha Lujza tér M2 metro station or 4-6 tram station. www.coxx.hu

MORE INFORMATION: pinkbudapest.com

B B D G K M N P S S S S S V

U É E Y E I Y É Z Z Z Z Z E

D K B Ő C S Í C E E É O O S

A É R R S K R S G N K L M Z

P E S T S C S A B A E C E N K E M É T O L C E G Y H Á Z A E T E N B P

D E S O A R

N F K T É

D R E E H É R V Á R T H E R O YA L O P E R A

H E L Y M

ERWIN SCHROTT |

MALIN BYSTRÖM

DON GIOVANNI DON GIOVANNI

ZENESZERZŐ

DONNA ANNA

WOLFGANG AMADEUS MOZART | RENDEZŐ KASPER HOLTEN VEZÉNYEL HARTMUT HAENCHEN

2019. OKTÓBER 27. 14.00

2019.10.17

A Puskin Mozi együttműködő partnerei

EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA

20.

www.puskinmozi.hu

PINCEKULCS A BALATONHOZ www.kristinus.hu

/KristinusWineEstate/ |

/kristinus_wineestate/