Humen Magazin 2019. 10. szám (december-január) by Humen Magazin

8 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

FREE | VII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM | 2019. DECEMBER-JANUÁR

„ÉLETEM ÖSSZES SZEREPE KÖZÜL AZ APASÁGOT ÉLVEZEM LEGJOBBAN” Marci, Ádám és Andris

WE PROUDLY COOK FOR ANYONE

Spíler in Pest and in Buda

original Hungarian & Jewish classics, local microbrews, live DJ www.spilerbp.hu 1075 Budapest Király u. 13. @Gozsdu Court

shanghai Street food & luxurious cocktails in stylish ambient www.spilershanghai.hu 1075 Budapest Király u. 13. @Gozsdu Court

Steaks, burgers & fantastic Moët & Chandon champagne offer www.spilerbuda.hu 1123 Budapest Alkotás u. 53. @MOM Park

Útmutató

CÍMLAPSZTORI "Életem összes szerepe közül az apaságot élvezem a legjobban"

KULISSZA

Hányféleképpen lehetünk magányosak? – Az Egy különleges nap a Hatszín teátrumban

KULISSZA

A tárgyak – és ami mögöttük van – Interjú Hegyi Barbarával

BASSZUS

Háromgyerekes családapa a meleg éjszaka élén – Interjú Mihályi Gáborral

BASSZUS

Freakin’ Disco – Nem úgy disco

BETŰTÉSZTA

Könyvek, kuckózás, karácsony

MOZGÓKÉP Portré a lángoló fiatal lányról – Az egyenlőség kellemes érzés

POROND

Recirquel – A mozdulatokból csoda születik

TÁNCLÉPÉS

Láthatóvá tett zene – Opus a Trafóban

MOZAIK Mother House

DOMINÓ Párkapcsolati spektrum

KRISTÓF VILÁGA

The only gays in the village – Meleg élet egy kicsiny görög faluban

POZITÍV SZEMMEL Nem találkoztam még magamon kívül HIV-vel élő, heteroszexuális férfival

PINK TOPIK A szó, amit nem is olyan könnyű meghatározni

PINK TOPIK Még mindig olyan világban élünk, ahol nem szerethetsz bárkit – Interjú Feldmann Fannival

HERSTORY RuPaul

ALLY SHIP

Ismerjük meg egymást – Uccu Alapítvány a közösségfejlesztésért

KÜLCSÍNY Designban gazdag karácsonyt!

ERŐMŰ Doctor Woof, a különleges drag karakter

ERŐMŰ

A tüzes alsók nyomában

ÚTLEVÉL Kalóztól mézeskalácsot, szamártól jószerencsét – Bréma varázslatos, karácsonyi hangulata

ÚTLEVÉL 30 éves a La Demence

ÚTLEVÉL Menekülj a szürke tél elől a szivárványos Spanyolországba!

GASZTROBLOG Gasztronómiai csoda a Balatonnál

PROUD HUNGARY The 2020 bucket list – A quick guide for a better and healthy LGBT lifestyle

PROUD HUNGARY Budapest Day&Night

Szeretet, odafigyelés és megbecsülés Az ünnepek közeledtével fokozódik az emberekben a késztetés, hogy jobban odafigyeljenek a másikra és törődjenek a szeretteikkel, de néha ez pont az „ünnepi nyomás” miatt rosszul sül el. Éppen azokon gázolunk át, vagy azokat bántjuk meg, akikre jobban oda szeretnénk figyelni. De a szeretetnek és az odafigyelésnek nem csupán az évnek erre a pár napjára, hanem mindegyikre kellene vonatkoznia, és nemcsak azokról az emberekről kellene szólnia, akik közel állnak hozzánk, hanem mindenkiről, akik körülveszik a mindennapjainkat. Nem csupán a barátunk vagy a barátnőnk, aki mellett reggelente felkelünk, vagy a szüleink és a barátaink, kollégáink, hanem azok is, akikkel spontán kapcsolatba kerülünk, legyen az a buszsofőr, vagy éppen az eladó a pékségben. Egy kedves szó ugyanis mindenkinek jól esik, még ha az illető éppen nincs is a legjobb kedvében az adott napon. Egy „Szép napot!” elköszönéssel talán már feldobtuk egy csipetnyit a hangulatát. Túl az idei AIDS Világnapon, azt kell mondjam, hogy az odafigyelés bizony az ágyban sem ér véget, hiszen az év 365 napján figyelnünk kell magunkra és a másikra egyaránt. Mert felelősséggel tartozunk a parterünkért is, legyen az egy egyéjszakás kaland, vagy egy több éven vagy évtizedeken át tartó kapcsolat. Mit is mondhatnék nektek így az év végéhez közeledve, mint hogy legyetek hálásak azért, amit kaptatok az élettől, és ha éppen ott fekszik mellettetek a kedvesetek, akkor becsüljétek meg őt. Örüljetek együtt vele minden pillanatnak, mert a közösen átélt perceket senki se veheti el tőletek, és nemcsak a rosszat, de a szépet is sokkal jobb együtt megélni. Nagyon boldog karácsonyt kíván mindenkinek a Humen Magazin csapata! Erdei Zsolt | lapigazgató

IMPRESSZUM

LAPIGAZGATÓ: Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com | SZERZŐK: Bátai Blanka, Bernhardt Dániel, Canjavec Judit, Erdei Zsolt, Germán Henao, Horváth Ádám, Kocsis G. János, Molnár Viktor, Steiner Kristóf, Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett, Tegdes Péter, Waliduda Dániel, Sam Wilberry | FELELŐS SZERKESZTŐ: Kocsis G. János | KORREKTOR: Szij Barbara | MŰVÉSZETI VEZETŐ: Karlovszki Ottó | ÉRTÉKESÍTÉS: Horváth Alexandra +36 30 777 2664 alexandra.hotvath@humenmedia.com | SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK: info@humenmagazin.hu | KIADJA: Humen Media Hungary Kft., H-1132 Budapest, Kresz Géza u. 16. fszt. 1/A | NYOMDAI KIVITELEZÉS: Keskeny és Társai Nyomdaipari Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6. | www.humenonline.hu | ISSN 2064-101X A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók - egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Címlapsztori

„ÉLETEM ÖSSZES SZEREPE KÖZÜL AZ APASÁGOT ÉLVEZEM LEGJOBBAN”

Napsütötte vasárnap délelőtt üldögélünk Marci, Ádám és Andris budai otthonában. Lábaink között Walter, a corgi mászkál. Féltékeny Andrisra, aki őutána érkezett a családba. Magyar szemmel még ismeretlen család az övék, Marci és Ádám ugyanis együtt neveli Andrist, akit közel két évvel ezelőtt fogadtak örökbe. Így alkotnak ők – Walterrel kiegészülve – családot. Vagy hogy egy, a magyar nyelv által éppen csak ízlelgetni kezdett szóval éljek, szivárványcsaládot. Olyasmit, amelyről közösségünk számos tagja még ma sem mer álmodni. ELSŐ LÉPÉSEK Férfiaktól szokatlan módon – bár lehet, csak magamból kiindulva általánosítok – Marci és Ádám egyaránt jól emlékeznek dátumokra. Például megismerkedésük napjára: 2011. április 30., egy melegbuli a Déli pályaudvarnál. „Nem házasságnak indult a kapcsolat” – jegyzik meg, noha már az első „rendes” randevún felmerültek komoly témák. Így derült ki például, hogy mindketten szeretnének gyereket vállalni. Természetesnek tűnt, fel sem merült egyikükben sem, hogy ennek bármi az útjába állna egyszer majd, bár a hogyan kérdésre akkor még nem tudták a választ. Ebben először három évvel később Marci egyik barátnője volt segítségükre, aki átküldött egy interjút az orokbe.hu oldalról „Én heteró szülőkkel nőttem fel, mégis meleg lettem” címmel. Az interjúalany ebben arról mesél, hogy 2009 tájékán, amikor ő örökbefogadott, miken kellett meleg férfiként keresztülmennie. Az írás valósággal leforrázta Marcit. Valóban lehet Magyarországon meleg férfiként örökbe fogadni? És mindezt úgy, hogy a rendszer tisztában van azzal is, hogy van párja az embernek? Egyrészt nem is gondolta volna, hogy ez ebben a formában tényleg lehetséges, másrészt bonyolultabbnak is gondolta az eljárást. Megmutatta a cikket Ádámnak is, és ez volt az a pillanat, amikor átkattant bennük valami: elhatározták, hogy belevágnak. Az, hogy ne az örökbefogadást, hanem valamilyen más megoldást válasszanak, soha fel sem merült. „Nem érzem szükségét, hogy vér szerinti gyerekem legyen” – ragadja meg a lényeget Marci. Ettől függetlenül azonban nem gondolja, hogy egyik megoldás jobb, mint a másik, hanem egyszerűen minden párnak magának kell eldönteni, melyikkel szeretne élni. Nekik az első pillanattól magától értetődően jött az örökbefogadás.

egyedül és párban is, környezettanulmány a lakásról, majd mindezek alapján összefoglaló ajánlást készítettek a TEGYESZ munkatársai, amelyet elküldtek az illetékes kormányhivatalnak. Közben azonban történt valami más is: Marci és Ádám 2015 augusztusában bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek és ez megakasztotta az eljárást. A gyámhivatalnál ugyanis – amely ráteszi a pecsétet a TEGYESZ ajánlására – megrekedt a papír. Bár nem lett kimondva, mégis egyértelmű volt az ok. Az ügyintéző támogatása és céltudatossága volt az, ami rengeteget segített, ő nyomta át a papírt a hivatalon. Az eljárás során rendszeresen felmerült, milyen nehézségei lesznek a gyermeknek: örökbefogadott, két apukája van, és előfordulhat, hogy roma származású lesz egy egyébként romák által nem lakott környéken. Felmerült a kérdés, hány ilyen csomaggal tud megbirkózni élete során? Kitehető-e egyáltalán ennek? Marciék szerint azonban minden embernek megvan „a maga csomagja”, és az ő dolguk szülőként pontosan az lesz, hogy ott legyenek mellette és átsegítsék ezen akadályokon. Persze, azt is tudatosítaniuk kellett, hogy mi az, amit ők maguk még tudnak kezelni. Olyan kompromisszumot ugyanis nem akartak kötni, amivel később nem tudnak megbékélni. A papírokat végül 2015 októberében fogadták el. Mi volt sikerük titka?

Ha ismered a jogaidat és a lehetőségeidet, akkor igenis keresztülvihető a rendszeren egy ilyen eljárás

PAPÍRMUNKA Miután úgy érezték, hogy megszerezték a kellő mennyiségű ismeretet, időpontot kértek a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattól (röviden TEGYESZ). Az első találkozóra 2015 áprilisában egyedül Marci ment el. Egy ügyintéző hölgy fogadta, akivel Marci már ekkor tisztázta, hogy egyedülállóként kíván örökbe fogadni, azonban van párja, akit Ádámnak hívnak. Az ügyintézőnek a szeme sem rebbent, csupán diplomatikusan elmagyarázta, mik a teendők. Innentől egy hosszú folyamat vette kezdetét, számos lépcsőt kellett megmászni. Volt elbeszélgetés pszichológussal

– állítják meggyőződéssel. Benne volt ebben rengeteg olvasás, a jogász rokonok szellemi hozzájárulása, beszélgetés olyanokkal, akik már keresztülmentek hasonlón. Azt fontos volt tudatosítani – és érdemes mindenki másnak is, aki örökbefogadásra vállalkozik –, hogy az alapján senki nem diszkriminálható, hogy meleg vagy leszbikus. Onnantól, hogy megszerezték a pecsétet, várakozó státuszba kerültek. Egy hosszú listán be kellett jelölni, milyen gyereket szeretnének. Ez többek között kitér az életkorra (0-3 év közötti legyen), etnikumra (nem volt származási kikötésük), és egészségi állapotra is (egészségügyileg korrigálható

CĂmlapsztori

betegsége lehet, tehát halálos betegség például nem, de cukorbetegség igen). A „További felvilágosítást kérek” rubrikát is be lehetett jelölni, ami újabb mozgásteret, tájékozódási lehetőséget adott. Marci megjegyzi, hogy az „egészségügyileg korrigálható betegségnél” súlyosabbat nem tudtak volna lelkileg bevállalni, de nagyon tisztelnek mindenkit, aki igen. Ez is egy példája volt annak, hogy magukba kellett nézni és őszintén fel kellett tenni a kérdést: mi az, amit szívből vállalni tudunk hátralévő életünkre? A várakozás közel három éven át tartott. Nem voltak sem türelmetlenek, sem elkeseredettek, élték tovább az életüket. Új lakásba költöztek, ahol már két hálószoba volt. Azt azonban, amelyiket nem használták, tudatosan nem gyerek-, hanem vendégszobának hívták. Játékokat, gyerekágyat sem vásároltak bele. Haladtak előre a karrierjükben, Walter által egy szőrös négylábú családtaggal is bővültek. Évente körülbelül két alkalommal – húsvétkor és karácsonykor – rátelefonáltak az ügyintézőre, hogy kellemes ünnepet kívánjanak és jelezzék, hogy továbbra is felkészültek az örökbe fogadásra, de ennél több kommunikáció soha nem történt. A pecsételt határozat három évre szólt és további egy évre meghosszabbítható volt – erre azonban nem volt szükség. TALÁLKOZÁS ANDRISSAL 2018 januárjában jött a telefonhívás. Marci vette fel, épp otthon ült, egyedül az ágyon. A hölgy elmondta, mit tudnak a kisfiúról, majd feltette a kérdést: „Készen állnak az örökbefogadásra?” Marci hezitálás nélküli igenje után pedig érdeklődött, mikor tudnak befáradni a TEGYESZ-be. Pár nappal később Ádámmal együtt be is mentek. Volt adatmegtekintés, amely során az ügyintéző felolvasta, mit lehet tudni a gyermekről. Több párnak is kiajánlották, de csak ők akartak megismerkedni vele. „Kíváncsiak-e képre?” – jött az újabb kérdés. A várakozás időszakában kialakult bennük egy kép, hogy milyen gyereket fognak részükre kiajánlani. Ehhez képest teljesen más fogadta őket: egy szőke, kék szemű kissrác. Három nappal később egy teremben találkoztak az akkor 16 hónapos Andrissal a nevelőszülők, a pszichológus, valamint a gyámhivatal és a TEGYESZ munkatársainak intim társaságában. „Andris nagyon cuki volt. Minden eldőlt ott” – idézik fel a fiúk.

Úgy érzik, hogy míg a terhes nők esetében a baba a pocakban nő, addig náluk a szívben fogant meg. Tudatosan és tudat alatt is készültek rá. Fontos különbségnek tartják azt is, hogy a heteroszexuális párok esetében az örökbefogadás legtöbbször a gyászhoz és a lemondáshoz köthető, amiért nem lehet vér szerinti gyerekük. A nő nem élheti meg nőisége egyik fő elemét, a férfi nem adhatja tovább DNS-ét. Az örökbefogadáshoz már csak akkor jutnak el, amikor minden mást megpróbáltak, mindenen végigmentek.

Marcinak és Ádámnak azonban ez volt az egyetlen lehetősége (legalábbis a hazai jogi viszonyok között), így az egész folyamatot pozitív, örömteli dologként élték meg. Jól példázza mindezt, hogy még annak idején a jelentkezéskor el kellett végezniük egy tanfolyamot, ahol sokat beszéltek arról a pszichológusok, ki hogyan dolgozza fel a lemondást. Le kellett írni, ki milyen gyereket szeretne, aztán jött a szakemberektől a hidegzuhany-szerű instrukció: „ezt most tépd össze és dobd el, mert nem ilyen gyereket fogsz kapni.” Ők azonban ezt egyáltalán nem lemondásként, hanem ajándékként élték meg. Két hetük volt úgy alakítani az életüket, hogy felkészüljenek Andris fogadására: megvenni minden szükséges kelléket, bejelenteni a munkahelyükön.

Össze kellett rakni az életedet és az agyadat arra, hogy ide be fog költözni egy gyermek – foglalják össze saját szavaikkal. Az ismerkedés Andrissal 2018. március 16-án kezdődött – „még havazott”. A kisfiú nevelőszülőknél élt Cegléden, bő egy óra autóútra Budapesttől. E két hét során minden nap leutaztak. Reggel Andris ébredése előtt érkeztek, és egészen fektetésig vele maradtak. Megismerkedtek egymással, a megszokott közegében, a megszokott emberek között pelenkázták, etették-itatták. Megtapasztalták kisfiuk napirendjét, szokásait, mit és hogyan szeret, hogyan kell gondoskodni róla. Marci és Ádám a mai napig nagy szeretettel emlegeti a nevelőszülőket, akik mindenben támogatták a párt, gyakorlatilag a családjukba fogadták őket. Azóta is rendszeresen, negyedévente találkoznak, a család részévé váltak. Az ismerkedés, amely során a nevelőszülők tudatosan elkezdték tartani a távolságot Andrissal, hogy átadják a terepet a fiúknak, két hétig tartott. Ezt követően a TEGYESZ és egy pszichológus Ceglédre utazott és megállapították, hogy a „barátkozás” sikeres volt – Andris április elején költözött Marciékhoz. Ezzel azonban a folyamat még nem ért véget. 30 napos kihelyezés kezdődött, amely során még mindig mondhatták volna, hogy köszönjük, de meggondoltuk magunkat. Nem tagadják, izgultak ebben az egy hónapban. Olyan simán ment minden, hogy féltek, most történik majd valami baj, valaki keresztbe tesz nekik. Ekkor már egy éve volt annak, hogy Pécsett egy leszbikus pártól a kihelyezést követően váratlanul elvettek egy gyermeket. Szerencsére Marciék esetében semmi hasonló nem történt. Az egy hónap rendben eltelt, a gyámügyi határozat jogerőre emelkedett. Marci és Ádám hivatalosan is Andris szüleivé váltak. SZIVÁRVÁNYCSALÁD SZÜLETIK Az első három hónapban Marci, a második három hónapban Ádám maradt otthon vele. Ádám esetében volt egy kis

CĂmlapsztori

fennakadás, a kormányhivatal ugyanis nem akarta megadni a GYED-et. A probléma ezzel nem is a pénz volt, hanem hogy kényszerhelyzetbe kerülnek: Ádámnak fel kell mondani a munkahelyén ahhoz, hogy nyugodtan otthon tudjon maradni? Ügyükben a Háttér Társaság jogsegély-szolgálata segített, és az ügy végkimenetele nagyon pozitív lett: a kormányhivatal egy kedves és udvarias levélben elnézést kért. Fontos hangsúlyozni, hogy a GYED megtagadásának nem homofób indítéka volt, hanem a jogszabályt értelmezték rosszul. Ez abból fakadt, hogy az ügyintéző előtte egyszerűen nem találkozott hasonló esettel. A levélben azonban ígéretet tettek rá, hogy mostantól erre is jobban oda fognak figyelni. „Életem összes szerepe közül az apaságot élvezem a legjobban” – mesél lényegre törően Ádám arról, milyen volt valóságként megélni azt, amiről előtte évekig álmodoztak. Tény, hogy megváltoztak a mindennapjaik. Az elején arra kellett fókuszálni, hogy Andris otthon érezze magát velük. Bezárkóztak kicsit. Az hagyján, hogy a barátoknak, de még a nagyszülőknek sem volt szabad látogatni. Volt rá példa, hogy valaki beugrott, Marci azonban az előszobából zavarta ki. Amikor már azt hitték, hogy Andris végleg feloldódott és már nagyon otthon érzi magát, még mindig tudott meglepetést okozni. Sokáig nem mert például inni kérni. Lehetett látni, mikor érkezett meg. Önmaga lett.

A legtöbb szülő retteg tőle, hogy a gyerek nyilvános helyen hisztizik majd. Mi szabályosan vertük magunkat a földhöz örömünkben, hogy végre hisztizni mer a játszótéren. Néha mindkettőjüknek eszébe jut a régi élet. Egy gyerek érkezésével más értékrend szerint kezd el élni az ember. Ő az origó, minden hozzá alakul. Arra soha nem gondolnak, hogy mi lenne, ha nem lenne. Nosztalgia nincs bennük. Előfordul, hogy kimozdulnak akár kettesben, akár külön-külön is, olyankor a nagyszülők vigyáznak Andrisra. Apropó, nagyszülők. „Halálosan boldog volt a család, zokogtak örömükben” – ugyanis nem hitték volna, hogy valóban sikerülni fog. Marci akkor sírt, amikor tavaly januárban megjött a várt telefon, és utána azonnal beszámolt róla Ádámnak, majd egy másik alkalommal, amikor édesanyját hívta Ceglédről egyedül hazafelé tartva. Kérdés, Andris mit fog fel abból, hogy nem anyuka és apuka neveli, hanem két apukája van. Egyelőre minimálisan beszélnek erről, az életkorához igazítva, kíváncsiságát kielégítve, de nem „túltolva”. Jó példa erre az, hogy amikor náluk voltam, és plüss-, meg DUPLO figuráival játszva Andris szóba hozta, ő vajon honnan jött, Ádám erre

annyit felelt: „te anyukád pocakjából jöttél ki.” A kisfiú most szeptemberben kezdte második évét a bölcsődében. Marciék már a jelentkezéskor elmondták, hogy két apa neveli, ez azonban olyannyira nem jelentett problémát, hogy valósággal kapkodtak értük, három helyre is fel akarták venni a kisfiút. Hasonlóan kedves történet kötődik a háziorvos kiválasztásához is. Volt ugyanis egy, akihez gyakorlatilag lehetetlenség volt bejutni, de amikor meghallotta Andris történetét, azonnal befogadta. Érdekesség, hogy míg az örökbefogadásnál a tény, hogy Marcinak papíron egyedülálló szülőként kellett jelentkeznie, addig például a bölcsődénél ez előnyt, elsőbbséget jelent.

A rendszer valahol büntet, valahol előnyben részesít minket – világít rá az abszurd helyzetre. A legkedvesebb emlék azonban nem a bölcsődéhez, vagy a háziorvoshoz, hanem az egyik kerületi önkormányzati hivatalhoz kötődik. Ide sétált be annak idején Marci Andrissal, hogy átvegyék a kisfiú új anyakönyvi papírjait – és az átadó hölgy ugyanaz volt, aki annak idején Marcit és Ádámot összeadta. „Maga!?” – kiáltott fel és elsírta magát, amikor meglátta a gyerekkel, majd odahívta kolléganőit is. „Ő az, akiről beszéltem” – mondta az egybeterelt társaságnak, és felidézte, hogy annak idején Marci és Ádám ceremóniája már a sokadik volt, amelyet ő vezetett, mégsem felejti el soha, mert igaz szerelmet látott a szemükben. TERVEK A JÖVŐRE Az áldást, amelyben részük van, szeretnék másokkal is megosztani. Instagramon és Facebookon is aktívak, létezik egy csoport külön szivárványcsaládok részére, de a Szivárványcsaládokért Alapítványba is új életet lehelnének. Novemberben megvolt az első rendezvényük. Nemcsak érintettek, de rengeteg érdeklődő is elment, akikkel megoszthatták tapasztalataikat és válaszolhattak a kérdésekre. Úgy tapasztalják, hogy egyre növekszik az igény az LMBTQ közösségen belül a gyerekvállalásra. Mind többen hiszik el, hogy igen, nekik is elérhető ez a lehetőség. Ezt az interjút is azért vállalták, mert fontosnak érzik elmondani a történetüket, hiszen az is úgy indult, hogy elolvasták valaki másét. Mit hoz a jövő? Andris cseperedik, mosolygós, eleven kisfiú. Szeretnének neki egy kis testvért. Idővel kettőt. Ádám már beadta a kérelmet. A hivatal egy hónap alatt elfogadta. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda 11

Kulissza

HÁNYFÉLEKÉPPEN LEHETÜNK MAGÁNYOSAK? Az Egy különleges nap a Hatszín Teátrumban

gy kultikus filmet színpadra átültetni mindenképpen kockázatos és bátor vállalkozás, különösen, ha az eredeti alkotás egyebek mellett a hosszú snittjei – főleg az 1977-ben rendkívül újszerűen ható nyitóképek – és megindító arcközeli felvételei miatt emlékezetes, ráadásul a magány és szeretetlenség különböző formáit boncolgatja. Az Egy különleges nap az a film, amelyben Sophia Lorent meghökkentő módon nem ragyogó dívaként, Marcello Mastroiannit pedig még véletlenül sem a rá oly jellemző macsó szerepében láthatjuk. De vajon

hogyan adható át színházban mindaz, amit a legendás olasz mozi olyan tisztán és egyszerűen meg tudott mutatni? A film 2016-ban elhunyt rendezője, Ettore Scola özvegye, Gigliola Fantoni írt a műből színpadi változatot, amely régóta látható a nyugat-európai színpadokon. Magyarországon azonban a darabot egy új változatban játsszák a Hatszín Teátrumban: Iványi Árpád és Réti Barnabás átirata valamivel kisebb hangsúlyt fektet a történelmi háttérre, így a kor politikai miliője csupán érintőlegesen jelenik

meg az előadásban; funkciója mindössze annyi, hogy halovány hátteret szolgáltasson a főszereplők személyes konfliktusaihoz. Az 1930-as évek vége felé járunk, azokban az időkben, amikor a második világháború még nem tört ki, de a fasizmus eszméi már tömegeket hódítottak meg. Az Örök Város lakói lázban égnek, mert a Führer érkezik látogatásra Mussolinihez, így aki csak teheti, az utcára vonul ünnepelni – kivéve a két főszereplőt, Antoniettát (Dobó Kata) és Gabrielét (Réti Barnabás), akik történetesen szomszédok egy szebb napokat látott római bérházban. A hatgyermekes, elgyötört családanyának persze alapos oka van kihagyni a parádét: lefoglalja a rengeteg házimunka, míg Gabriele, a frissen elbocsájtott rádióriporter elkeseredésében éppen az öngyilkosságot fontolgatja. Aztán kettejük sorsa váratlanul keresztezi egymást: az asszony papagája ugyanis egy óvatlan pillanatban kiszabadul, és átrepül a férfihoz, nincs mit tenni, át kell csengetni érte. Így ismerkedik meg ez a két ember, és a rövidnek induló találkozás végül egy egész napon át tartó együttlétbe fordul át, amely során mindketten fontos dolgokat tanulnak önmagukról és a világról. Az előadás nem másolja a filmet, de hűen idézi fel annak egyes részleteit: az ötletes díszlet (a rendező, Iványi Árpád munkáját dicséri a látvány) egyszerre mutatja Antonietta és Gabriele lakásának egy-egy szegletét, és engedi látni a száradó ruhákkal teli tetőt is, ahol a darab kulcsjelenete játszódik. A mozihoz hasonlóan itt is jóformán színtelen látványban van részünk, a jelmezek nyers, natúr és szépiába hajló árnyalatokat kaptak, a környezet lelakott, a bútorok kopottak. Egyedül az a bizonyos, türkizben pompázó papagáj visz színt a térbe, alighanem a boldogság kék madarára utalva. Az is

érdekes egyezés az eredeti alkotással, hogy lényeges szerep jut a beszüremlő hangoknak, de itt nemcsak a falakon kívüli eseményekről tájékoztató rádióközvetítés vagy a színen meg nem jelenő szereplőket helyettesítő hangjátékok, hanem a lírai zenei betétek is hangsúlyosak, amelyek az egyébként eleinte kissé lassú tempóban hömpölygő események megrázó voltát hivatottak aláhúzni. Antonietta és Gabriele kapcsolatát a férfi antifasizmusa határozza meg, ez lesz a kiindulópontja a konfliktusuknak. Az asszony ugyanis korábban sosem kérdőjelezte meg a férje vagy a házmesternő (az előadásban Nagy Mari alakítja) által puffogtatott frázisokat, éppen ezért az ő világában az antifasizmus a gyarlósággal egyenlő. Számára elsőre feloldhatatlan ellentmondásnak hat, hogy bár Gabrielét a politikai nézetei és a férfiak iránti vonzalma miatt távolították el a munkahelyéről, mégsem kelti egy gátlástalan, deviáns alak benyomását. Épp ellenkezőleg: érzékeny és finom férfi, aki (a férjével ellentétben) emberszámba veszi, és tiszteli őt. Találkozásuk olyannyira felkavaró, hogy a rövidke egymásba kapaszkodásukban még az erotika is megjelenik egy villanásnyira, ezzel is azt érzékeltetve, hogy a külvilág eddig ismert címkéi itt már nem érvényesek. Antonietta és Gabriele nem is különbözhetnének jobban, egymás megismerésén keresztül mégis önmaguk megértéséhez kerülnek közelebb, és talán ez a darab egyik legfontosabb üzenete. Hogy értelmetlen és indokolatlan gyűlölködés helyett (a magunk érdekében is) érdemes a nyitottságot választani. Írta: Bátai Blanka

Kulissza

A TÁRGYAK – ÉS AMI MÖGÖTTÜK VAN Interjú Hegyi Barbarával Hegyi Barbara életében fontos szerepet töltenek be a tárgyak. A népszerű színésznő lassan huszonnegyedik éve a Vígszínház oszlopos tagja, de 2016 óta a Spirit Színház rendszeres fellépője is, ahol jelenleg hat futó darabban játszik. Spirit-beli szerepeiről és az azokhoz kapcsolódó tárgyakról beszélgettünk. Ezek sokszor szinte láthatatlanok, mégis izgalmas jelentéstartalmakat hordozhatnak.

„Nálam a konyhában rengeteg régi használati tárgy van” – mondja. – „A nagynénémtől, aki már nincs köztünk, a pótapámtól, rengeteg rokonomtól, akik már nincsenek ott, de ők használták. Sótartó, merőkanál, fakanál, kanál, ezer dolog! Amikor előveszem a nagynéném, Lili kanalát, olyan, mintha újra velünk lenne. Az ajtó című előadásban – ami Szabó Magda regényéből készült – Emerencet alakítom. Az ott szereplő ételhordót otthonról hoztam az előadásba,

és azt a terítőt is, amivel megterítek az írónőnek. Benne van a nagynéném monogramja, előadás közben mindig megsimogatom.” Emerenc karakteréről első blikkre nem biztos, hogy te jutnál egy rendező eszébe. Nagyon örültem neki, ráadásul igen sok ismerős elem van Emerenc figurájában, ami hozzám közel áll.

Mint például? Van olyan rokonom, aki hordoz magában valamennyit ezekből a jegyekből. Emerenc sokkal szigorúbbnak és keményebbnek látszik, mint amilyen valójában. Egy zárt, már-már félelmetes jelenség. Ezzel könnyen tudok azonosulni. Szoktak félni tőled? (fölnevet) Néha igen! Amin persze mindig meglepődöm. Nem vagyok félelmetes! Idegesítő – az tudok lenni. (nevet) De az más. Ha az ember elkezd az anyaszínházán kívül máshol is játszani, az azt is jelentheti, hogy vannak lekötetlen vegyértékei, vagy… Vagy azt is, hogy kíváncsi. Nagyon szeretem a családomat, a Vígszínházat – egy társulat 23-24 év után elkerülhetetlenül a családoddá válik. De jó időnként másik közegbe is belekerülni, ahol másképp gondolnak rád, ahol új emberekhez kell alkalmazkodnod. A különböző nagyságú terek rugalmassá tesznek, a változó körülmények szerénységre tanítanak. Szeretem, hogy mindig jön valami, ami mást kér tőlem. A Veszedelmes viszonyokban Merteuil márkinőt játszom. Egy nagyon egzakt, kemény, abban a korban már-már maszkulinnak számító, magabiztos nőt. Mondtam a rendezőnek, Jantyik Csabának, hogy találjunk ki valami olyan hobbit a karakternek, ami nem tipikusan női. És mi lett az végül? Amikor jön hozzám Valmont, én éppen kopácsolok és kijövök egy maszkban – hogy ne szívjak túl sok port –, a kezemben véső és kalapács. Azt találtam ki, hogy a márkinő szobrot farag. Nem tudni, a magáét faragja-e, vagy Valmont-ét. Azt akartam, hogy valami különös dolog legyen benne, olyan, ami túlmutat önmagán. Izgalmas dolgok ezek, kitöltik, gazdagítják a szerepet. A Szexpedíció című előadásba is beletettél valami személyes tárgyat? Otthonról elhoztam egy testhez simuló dresszt és egy combcsizmát, ez a szado-mazo résznél van. (nevet) Ez nemcsak komédia, hanem házassági dráma. Aki valaha élt bárki más emberfiával, annak nagyon ismerős mondatok hangzanak el, a nézők pedig nagyon élvezik, hogy tudnak egymáson és magukon is szórakozni. Miben láthatunk még? A Londoni lakosztály Neil Simon darabja, most októberben volt a bemutatója. Két szerepet játszom benne: az egyikben egy anyát, ott a lányomat Trokán Anna alakítja. Özvegy vagyok és a lányom szeretné, ha lenne udvarlóm, és a végén kiderül, hogy már réges-rég van. A jelenet karácsonykor játszódik, és kértem, legyen benne egy adventi koszorú, amin vannak diók. Mert a lány összehozza őt valami skóttal, akivel elmennek egy kínai étterembe, de a mama gyűlöli a kínait, és amikor hazaér, nagyon éhes és a szállodai szobából kirámolja a minibárt, mindent megeszik és megiszik, ami csak elé kerül, és azt találtam ki, hogy leeszem a diót az adventi koszorúról. Van egy magas sarkú csizmám, azzal töröm fel. Az Öröm és

boldogság című előadás erdélyi melegekről szól, ott öt figurát játszom. Negatív figurákat! Igen, hála istennek! (nevet) Az egyiket hideg, szőke fehér emberre, amolyan übermensch-jellegű nőre vettük, ehhez van egy nagyon jó paróka és gyöngysor. Aztán egy iskolaigazgatónőt játszom, aki nehezen tolerálja, hogy az egyik tanára meleg. Ott egy szemüveg van rajtam, ami egy régi szerepem kelléke, jó kemény arcot csinál. A harmadik egy férfi, egy paraszt, ott bajszot rajzoltam magamnak. Az előadásban van egy kis eltartás, tehát megengedhető, hogy rajzolt bajuszom legyen. Játszom még ápolónőt, meg egy kocsmáros feleségét. Állandó gyorsöltözésem van. Valóban sokféle szerepben láthat itt a publikum. Milyen a Spirit Színház közönsége? Elfogadó és hálás. Hálás, mert itt valami mást lát, mert tud valamit ez a szabálytalan tér. Van itt valami különös erő, ami segít és meglep minket – és a nézőket is. Írta: Canjavec Judit

Basszus

HÁROMGYEREKES CSALÁDAPA A MELEG ÉJSZAKA ÉLÉN Interjú Mihályi Gáborral A budapesti Persephone egy queer bulisorozat, amely kéthavi rendszerességgel a Lärm falain belül várja a house és a disco műfaj szerelmeseit. Olyan zenei irányzatokat képviselnek, amelyeknek nagyon szoros kötődése van a meleg szubkultúrához. Mindkét műfaj Amerikából származik, fennmaradásukban döntő szerepet játszottak a társadalomból kirekesztett emberek, a melegek és a színes bőrűek. A 70-es, 80-as évek Amerikája sokak számára barátságtalan hely volt, de ezeken a bulikon nem számított, hogy ki vagy és honnan jöttél, csak az, hogy végre önmagad lehetsz. Hogy innen hogyan jutottunk el odáig, hogy mára a Sziget nagyszínpadán zenekar helyett DJ ad másfél órás „koncertet”, az maga a történelem, de a műfajban mozgók egyhangúan tisztelettel és megbecsüléssel gondolnak a melegekre. A Persephone létrehozói Iván Alexandra (Alexandr) és Mihályi Gábor (Klayman); utóbbival beszélgettünk. lemezkölcsönzőbe, és kivettem egy Love Parade logóval fémjelzett CD-t. Mindeközben az unokatestvérem New Yorkban dolgozott, és a látogatásai alkalmával kaptam tőle pár mix CD-t, trance és house zenéket, Deep Dish-t, stb. Ezeket én rendre bemutattam az iskolarádióban, kevés sikerrel. Az első diszkóélményem 16 éves koromban történt, ekkor már elég jártas voltam az underground zenei világban, így tudatosan ilyen stílusirányzatot kerestem és kötöttem ki a szentendrei Complexben egy DJ Rush bulin.

A legtöbb lemezlovas kifejezetten érdekes biográfiával rendelkezik. Nálad hogyan indult ez a szerelem? Tudatosan zenével 98-ban kezdtem foglalkozni, ekkor 13 éves voltam. A szikrát egy Love Parade-közvetítés adta, amit a néhai VIVA TV-n sugároztak Berlinből. Teljesen rabul ejtett, ahogy több százezer ember önfeledten táncol az utcán számomra ismeretlen elektronikus zenére. Másnap elballagtam egy

Jelenleg bakelitről játszol. Mi motivált, hogy dj legyél és így kezdj el zenéket gyűjteni? Mindig is érdekelt az ütemegyeztetés művészete, így először CD-n tanultam meg mixelni, a Virtual DJ elődjével, az Atomixszel, majd másnap volt szerencsém a legrégebbi Pioneeren gyakorolni, amit harmadnap életem első fellépése követett egy vidéki vadászházban (ahol SanFranciscoBeat előtt zenéltem). Teljesen váratlanul csöppentem az egészbe. Ott megismerkedtem pár hatvani fiatallal, akik el-elhívogattak a pubjukba zenélni, játszottam a Home Club kistermében is, de az első pár év értelemszerűen nem hemzsegett a fellépési lehetőségektől. Mindig is szimpatizáltam a bakelitekkel, majd napra pontosan 2008. 04. 08-án megvettem az első lemezjátszóim. A dj boltból kifelé menet láttam egy plakátot, amelyen az állt, hogy „a lehetetlen valósággá válik” és éreztem, hogy ez valami nagy dolognak a kezdete. Sikerült beteljesíteni az álmot? A hobbid a munkád? Nem egészen, de igazából sosem volt célom, hogy a djzésből megéljek. Mindig féltem, hogy a művészet rovására megy, amikor már kenyérre kell a pénz. Ha nincs meg a havi

OMOH Freunde nevű szerda esti szeánszukat este 8 és éjfél között, így egyik alkalommal munka után úgy döntöttem, megnézem magamnak a csapatot. Vettem egy kávét és beültem a sarokba zenét hallgatni. Kezdetben Szandra zenélt (Alexandr), akit Peti váltott (Menishu). Nagyjából 1,5 óra után hazamentem és azon töprengtem, hogy jó lenne velük egyeztetni, mert igazán megfogott, amit hallottam. Szerettem volna ebben valahogy részt venni, nyilván nem tolakodóan. Nem vagyok meleg és féltem, hogy hülyén veszi ki magát, hogy mit keresek én ott… Szerintem a zenének kell minket összekötnie, és ez így van jól. Nem sokkal később egy véletlen folytán a Lärm kapujában összefutottam Szandrával, akit leszólítottam és közel egy órán át beszélgettünk. Ezt követően látogattam el egy OMOH-s bulira a néhai Corvintető kistermébe, ahol nagyon jól éreztem magam, és innen már adta magát, hogy összehaverkodjunk.

X fellépésed és ki kell fizetned a villanyszámlát, akkor félő, hogy az ember olyan fellépést is bevállal, amit nem venne be a gyomra. Szeretek több lábon állni. A munkám és a család mellett kicsit nehezen, de sikerül időt szakítanom a hobbimra, ami értelemszerűen a zenélés, így jelenleg tökéletes ez a balansz az életemben. Voltál korábban melegbuliban? Hogy sikerült ebbe belekeveredni? Prosumer régóta az egyik kedvenc dj-m, a zenéje rengetegszer inspirált az életem során. Tíz évvel ezelőtt miatta utaztam ki Berlinbe, hogy a Berghain/Panorama Barban hallhassam, és miatta kötöttem ki a bécsi Pratersaunában is – utóbbi annyira kemény melegbuli volt, hogy pornófilm ment minden TV-n és kivetítőn. Mindkét buliban előfordult rajtam kívül még jó pár hetero, de többségében félmeztelen vagy harness-es férfiakkal volt tele a tánctér. Számomra is döbbenetes módon ezek életem talán legjobb bulijai voltak, a hangulat és az atmoszféra teljes mértékben a Love Parade-es időket idézte. Amikor tizenévesen néztem a VIVA-s közvetítéseket, mindig elképzeltem, hogy milyen lenne, ha most én is ott lehetnék a kamionok közt. Kiváló zene végtelenül közvetlen és laza emberek társaságában – nem gondoltam volna, hogy ezt egy melegbuliban fogom először testközelben átélni. Hihetetlenül laza volt mindenki, és nagyon el tudták magukat engedni az emberek. Kerestél Budapesten hasonló bulikat? Volt valaha itthon ennyire pozitív élményben részed? Kerestem, de nem igazán találtam egy jó ideig. 2017-ben két év után visszaköltöztünk a párommal Londonból. Találtam a neten egy listát új budapesti szervezőcsapatokról, így találtam rá az OMOH-ra, akiknek meghallgattam a mixeit, és igazán felkeltette az érdeklődésem. Tökéletes irányban tükrözték a berlini éjszakákat a zenéjükkel. Ebben az időben a Madách téri központban kéthetente szervezték az

Így jött létre a Persephone? Szandra említette, hogy szeretné, ha más zenei irányzatban is ki tudja teljesedni. Az OMOH-n sokszor feszesebb ütemeket kell játszani, de neki van egy house-osabb, diszkósabb, kozmikusabb énje, én pedig a 90-es évek house zenéit játszom, ezen belül is inkább az amerikai vonalat. Az ötlet már 2017-ben megszületett, az első bulit pedig 2018 augusztusában tartottuk – egy véletlen folytán rögtön külföldi előadó társaságában. Ezt követően a Sziget fesztiválos és a berlini fellépést leszámítva mindig volt külföldi fellépőnk. Próbálunk kevésbé ismert, inkább női, queer, színes bőrű stb. vendéget hívni, ezzel is tükrözve azokat az értékeket, amiket képviselni szeretnénk. Eris Drew egy kifejezetten emlékezetes szettet játszott, ő például transznemű. A harmadik bulinkon pedig nem is játszottam, kizárólag női fellépőink voltak – 5 magyar és egy külföldi. Mit üzennél azoknak, akik még nem jártak nálatok? Mi azt szeretnénk, hogy a Persephone összekösse az embereket. Legyen egy „safe space”, egy olyan hely, ahol mindenki el tudja engedni és jól tudja érezni magát. És ehhez megfelelő zene szóljon. Tisztában vagyunk vele, hogy nehéz reprodukálni azt az atmoszférát, ahonnan annak idején elindult a stílus, de ez a végső cél. Minél színesebb egy közönség, annál érdekesebb dolgok történhetnek. Mi nem egy meleg, hanem egy queer buli vagyunk. Írta: Molnár Viktor

A Humen 2020. februári számában a Persephone másik oszlopos tagjával, Iván Alexandrával (Alexandr) olvashattok egy interjút. Addig is csekkoljátok Klayman Soundcloud oldalát és hallgassatok igényes elektronikus zenéket: soundcloud.com/klayman

Basszus

FREAKIN’ DISCO - NEM ÚGY DISCO

Fotó: Fejér János

2013-ban alakult, zenei határokat merészen átlépő Freakin’ Disco egy John Scofield-számról kapta a nevét. Első, National Jazz Fuckers című lemezük 2016-ban az év egyik legjobbja volt Magyarországon, amelyet egy Bánkitó Fesztiválon rögzített LP, majd a Monster című, kiforrott anyag követett 2018ban. A zenekar tagjai az eltelt években kialakították és tovább csiszolták a csak rájuk jellemző, elektronikát a jazzel házasító, improvizációkon alapuló hangzásvilágot. Stílusuk nem úgy disco, úgyhogy Monstre című, nagyszabású decemberi koncertjükön a Trafóban senki ne számítson csillámos hatásokra és vértelen, jobbra-balra lépegetésre ingerlő ütemekre. A Csizmás András (nagybőgő, basszusgitár, elektronika), Keresztes Gábor (billentyűk, hangminták, scratch, elektronika), Komjáti Áron (gitár, effektek), és Szabó Sipos Ágoston (dobok) alkotta formáció zenéje sajátosan kifacsart, pszichedelikus tánczene, amely – bár felvételen is igazán

magával ragadó – mégis inkább élőben, koncerteken érvényesül. Olykor elszállós és meditatív, máskor kifejezetten energikus és impulzív; ebben a sokszínű zenei univerzumban szinte minden elfér a nyomasztótól az emelkedettig, a moduláris szintetizátortól a nem túl gyakori vokális elemekig. De az egészben az a legjobb, hogy ezt a sokféle hozzávalót ízlésesen olvasztják egységes és egyedi hangzássá. Az elmúlt években rengeteg hazai klub- és fesztiválkoncertet adtak, játszottak többek között a Szigeten, Ozorán, a Művészetek Völgyében, a Kolorádó és a Bánkitó Fesztiválon, de megfordultak Dániában, a Slaughterhouse Fesztiválon, Angliában, Németországban, és meghívást kaptak a 2018-as MENT és BUSH showcase-fesztiválokra is. Debütáló lemezük után az élő hangszeres techno magyar úttörői a második albummal is taroltak: nagyobb teret kapott a pszichedelikus hangulat, a jazz viszont eléggé kikopott, így nyersebb és minimalistább elektronikus hangzásra váltottak. A Monster készítése során nem volt szempont a „rádióbarátság” vagy

Fotó: Szabó Sipos Tamás

a fogyaszthatóság, így egy igazán szabad, érdekes és bátor anyag született, amely paradox módon valószínűleg éppen azért olyan élvezhető, mert nem volt muszáj annak lennie. A Rules című dalhoz Freund Ádám rendezésében készült klip, amely a New York-i One Screen Short Film fesztivál többezres mezőnyében és a berlini Music Video Awardson is a döntőig jutott. A bizarr hangulatú, oldschool horrorokat idéző, valódi filmművészeti alkotásként is értelmezhető videó aztán a 4. Magyar Klipszemlén elnyerte a legjobb rendezés díját. De nemcsak az önálló vizuális tartalmakra és azok kompromisszummentes színvonalára fektet nagy hangsúlyt a zenekar, irtó komolyan veszik azt is, hogy a koncertjeik komplex audiovizuális élmények legyenek, ezért – ha csak tehetik – vizuállal kiegészített show-val állnak színpadra. Ebben Juhász András multimédia-művész volt a partnerük többször is, aki sok színházi és egyéb produkcióhoz álmodott már formabontó képi világot, és akinek ízlése – a Bánkitó Fesztiválon játszott koncert óta még egyértelműbb – kiválóan illik a tagok elképzeléseihez. Aki látott már vizuállal megtámogatott Freakin’ Disco koncertet, az biztosan nem felejti el az élményt. Nos, jó hírünk van: az év végi nagykoncerten minden korábbinál nagyobb ledfalon élvezhetitek az eddigi legkülönlegesebbnek ígérkező „vetítést”, amelyet ezúttal Karcis Gábor és Bredán Máté jegyez. És hogy milyen lesz a zene? Szabó Sipos Ágoston egy interjúban azt mondta, a közös alkotás origója kezdetben az az elképzelés volt, hogy úgy játsszanak, mint egy nagyon jó dj, csak éppen élő hangszerekkel, ez a szemlélet pedig azóta is jelentősen meghatározza a fellépéseiket. Koncertjeik íve

tudatos építkezés eredménye, ezért a számsorrendeken és az átvezetéseken rendkívül sokat dolgoznak. Csakúgy, mint a tudatos improvizációikon, és azon, hogy a gondosan megkomponált zenék, valamint a rögtönzött részletek harmóniában legyenek, és éppen a megfelelő arányban kövessék egymást. December 28-án, a Trafóban a Freakin’ Disco elmúlt hat évének összefoglalását láthatjuk, a zenekar ugyanis eddigi legnagyobb koncertjére készül. Terítékre kerülnek régi számok újraértelmezve, kapunk új kedvenceket nagy dózisban, a kétórás happeningen mindenre jut majd idő és tér. A srácok megmutatják, mit jelent számukra ma a kísérleti tánczene, és azt is, hogy jutottak el az első közös improvizálástól a tavalyi nagylemezig – mi pedig minden pillanatot kiélvezhetünk majd. Írta: Bátai Blanka

FREAKIN’ DISCO – MONSTRE – KONCERT 2019. december 28. 20:00 Helyszín: Trafó Kortárs Művészetek Háza, Nagyterem

Betűtészta

KÖNYVEK, KUCKÓZÁS, KARÁCSONY Ha lehunyom a szemem és a télre gondolok, kevés kellemesebb dolgot tudok elképzelni annál, mint hogy bebújjak a meleg, puha takaró alá egy bögre finom forró itallal, és egy jó könyvet olvasgassak, miközben odakint csöndesen hullik a hó. De mielőtt egy saját kötettel elvonulnánk, érdemes az ünnepek közeledtével arra is gondolni, hogy vajon a szeretteinket milyen könyvvel lephetnénk meg. Öt frissen megjelent, nagyrészt LMBTQ témájú könyvet ajánlunk most nektek – reméljük, találtok köztük olyat, amivel akár magatoknak, akár másnak örömet szerezhettek. TE MEDDIG MENNÉL EL A SZERELEMÉRT? Rácz Tibi az elmúlt évek egyik feltörekvő szerzője meleg témában. Könnyed hangvételű, de drámai fordulatokkal teli regényei szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, és olyan párkapcsolati témákat dolgoznak fel, amikkel sokan szembesülünk életünk folyamán. Legújabb, hatodik könyvében Hunor történetét ismerhetjük meg, aki komoly döntéshelyzet elé kerül: az érettségit követően elindulhatna a vágyott úton és szakácsnak tanulhatna egy Michelincsillagos séfnél Budapesten, azonban a fiú, akibe régóta szerelmes és akivel éppen ekkor teljesedik be a románc, Londonba szándékozik költözni. Vajon a szerelem és az új kalandok ígérete, vagy a régóta dédelgetett álmok felé vezető biztos út győz? Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal! Könyvmolyképző, 2019, 320 oldal, 3499 Ft

A VÖRÖS DIVATDIKTÁTOR Rotschild Klárát a keleti blokk Coco Chaneljeként emlegették a korabeli újságírók. Elhozta Párizst Budapestre, és ismertté tette Budapestet a nagyvilágban. Szalonja már a két világháború közötti indulásakor fogalommá vált Magyarországon, ám az igazi csoda mégiscsak az volt, hogy a Rotschild-szalon fénye tovább ragyoghatott a vasfüggöny leereszkedése után is. De hogyan juthatott Rotschild Klára ilyen kivételezett helyzetbe a szocializmus idején? Miért utazhatott állami pénzen évente kétszer Párizsba? Mi tette őt a 20. század magyar divattörténetének egyik legizgalmasabb alakjává? És nem utolsósorban: miért választotta a halált ennyi siker fényében? Simonovics Ildikó sokéves kutatómunkával utánajárt ezeknek kérdéseknek, és felgöngyölítette a legendákkal, rejtélyekkel, elképesztő történetekkel övezett életút állomásait, amelyeket a könyv mellett a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású kiállításon mutat be. Simonovics Ildikó: Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor Jaffa Kiadó, 2019, 334 oldal, 3999 Ft

Írta: Szij Barbara

EGY IZGALMAS FOLYTATÁS A világszerte nagy népszerűségnek örvendő Szólíts a neveden szerzője visszatér csodásan összetett lelkű szereplőihez, hogy évtizedekkel első találkozásuk után tovább kutassa, vajon hány különféle alakban is jelenhet meg a szerelem. A Találj rám!-ban először újra találkozunk az első részben már megismert és megszeretett három férfi főszereplővel: egy-egy sorsdöntő találkozást, változást élhetünk végig Samuel (Elio édesapja), illetve Oliver és Elio életében. Aciman érzékeny szerző, egyetlen rejtett rezdülés sem kerülheti el a figyelmét, hiszen ezekből áll össze a szenvedély. A Találj rám! visszatér az egyik legnagyszerűbb kortárs szerelmi regény világába, tovább feszegetve a kérdést, hogy elmúlhat-e valaha az igazi szerelem. André Aciman: Találj rám! Athenaeum, 2019, 296 oldal, 3999 Ft

BÁTORSÁG TALPIG FEKETÉBEN A kalandos életű Anne Lister sorra szegte meg a 19. század szigorú szabályait. A merész és szenvedélyes nő anatómiát tanult, politizált, üzletelt és bejárta Európát, és nem hagyta, hogy keresztülnézzenek rajta saját neme iránti vonzódása miatt. Titkosírással lejegyzett, 34(!) éven át vezetett naplójában kíméletlenül őszintén vall magánéletéről, amelyben arra is fény derül, hogy miért nem köt látszatházasságot, és melyik partnerének hányszor volt orgazmusa, de megtudhatjuk azt is, hogyan reagál a társadalom arra, ha valaki nyíltan felvállalja nemi identitását. Anne Choma történész könyve eredeti naplórészleteken keresztül mutatja (gúnynevén) Gentleman Jack kivételes életét. Anne Choma: Gentleman Jack – Anne Lister titkos élete HVG Könyvek, 2019, 328 oldal, 3900 Ft

BALZSAM A LÉLEKNEK Az indiai születésű, de Kanadában élő Rupi Kaur az elmúlt évek egyik legnépszerűbb fiatal költője. Filozofikus hangvételű, nagy érzékenységgel lecsiszolt, minimalista versei elkísérik az embert, elmélyülésre, megállásra késztetnek. Tej és méz című első kötete után, amely a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről szólt, A nap és az ő virágai, amelyet maga a szerző illusztrált, egy öt fejezeten – hervadáson, elhulláson, gyökerezésen, növekedésen és virágzáson – átvezető utazás, amely a szeretet különböző formáit ünnepli. Rupi Kaur: A nap és az ő virágai Könyvmolyképző Kiadó, 2019, 256 oldal, 2999 Ft

Mozgókép

PORTRÉ A LÁNGOLÓ FIATAL LÁNYRÓL „Az egyenlőség kellemes érzés”

gy tökéletes képhez művész és alanya közti feltétlen bizalom szükséges, amihez nem árt megismerni a másikat hibáival és erényeivel együtt. Ez még akkor is így van, ha egy pillanatra sem feledjük el, milyen célból készül ez a tökéletes kép. A két lány lassan kibontakozó románca a vásznon csak a legszükségesebb mértékben tartalmazza a testiséget, inkább a szerelemről, az életről, a női létről és szerepekről, a függetlenségről és a szabadságról alkotott véleményük egymással való megosztásán van a hangsúly. Egy festőnő lányokat tanít festészetre, ami már egy új kor beköszöntét jelzi. Az egyik növendék rátalál a Portré a lángoló fiatal lányról című festményre, és a festőnő elkezd emlékezni. A XVIII. század végén járunk, egy csónak tart a Bretagne-i sziget felé. Marianne (Noémie Merlant – Emlékek őrzői, Az én hősöm, Pajzán kíváncsiság), a festőnő azért érkezik az egykoron szebb napokat látott grófi kastélyba, hogy portrét készítsen Héloïse-ról (Adèle Haenel – Vízli liliomok, A küzdők, 120 dobbanás percenként), akit anyja (Valeria Golino – Halhatatlan kedves, Esélylesők, Az én lányom) egy milánói férfihoz szán feleségül. Nővére tragikus öngyilkossága után Héloïse-t anyja egy bencés rendi zárdából hozatja haza, hogy beteljesítse sorsát halott nővére özvegyének oldalán. Mivel a kényszerházasságot ellenezve Héloïse nem hajlandó az

eljegyzési ajándéknak szánt portréhoz modellt állni, , a grófnő cselt eszel ki: Marianne társalkodónőnek, sétapartnernek adja ki magát, hogy megfigyelhesse és titokban lefesse Héloïse-t. Talán nem számít spoilernek, ha elárulom, a két nő között bensőséges viszony alakul ki – ha nem így lenne, ez a film bajosan lehetne Franciaország Oscar-nevezettje, de a Queer Pálmát sem indokolná az égvilágon semmi. A cselekmény tulajdonképpen a két, látszólag teljesen eltérő hátterű és természetű lány románcát tárja fel előttünk szép lassan, ám annál gyönyörűbben „megfestve”. A zárdában Héloïse egyfajta védelmet és egyenlőséget élvezett, ahol úgy érez(het)te, hogy minden kötöttség ellenére az igényei ki vannak elégítve. A hétköznapi életbe visszatérve tisztában van azzal, hogy a családjáért meg kell tennie bizonyos dolgokat, de ennek elfogadása nem megy könnyen a részéről, így páncélt növesztve daccal válaszol. Marianne látszólag szabad, nem kér a férfiak segítségéből és könyörületéből; festő apja nyomdokába lépve önálló keresettel bír, eltartja magát, bort iszik, pipázik, egy erős és független nő benyomását kelti. Festőnőként ugyanakkor nap mint nap meg kell dolgoznia az elismerésért a férfiak között, miközben a szabályok, trendek, konvenciók is megkötik a kezét. A grófnő semmi mást nem akar, mint anyagi biztonságot a lányának. Van még egy fontos szereplő, Sophie, a cselédlány (Luana Bajrami – Az utolsó óra), aki több éve a házban szolgál, és egy egyszerű, vidám,

kíváncsi, ugyanakkor illemtudó és segítőkész teremtés. A három lány jobban talán nem is különbözhetne egymástól, ám mégis nagyon jól működnek így együtt, talán a nők közötti láthatatlan kapocsnak köszönhetően, talán más miatt. Bár mindegyik nőalakot a korszak szülte, a kívülálló – Sophie – szemén keresztül láttatva értjük meg igazán a történéseket. A hagyományos női elfoglaltságok, mint a hímzés és a főzés mellett megjelenik az alkohol, a drog, az önkielégítés, az abortusz, a kártya, vagyis csupa tiltott dolog. A férfiaknak itt kevés szerep és még kevesebb mondanivaló jut. Céline Sciamma 8K-ban forgatott, hogy a színek dinamikája még jobban érvényesüljön, és nem használt zenét: a ritmust a kamera és a színészek mozgása adja, amely nagyon pontos koreográfiával készült (nézzük majd meg, hol helyezkednek el a színészek, ha egyedül, ketten, hárman, négyen…többen vannak, egyszerűen zseniális). A tenger morajlása, a tűz ropogása, a cipők kopogása, a faszerkezet nyikorgása, a szereplők lélegzetvétele és sóhaja szolgáltatják a hangot. Az egyetlen elhangzó dal a film csúcspontja, az elején és a végén rövid időre felcsendülő zene is fontos, de nem az érzelmeket fokozzák, hanem a gondolatisághoz tesznek hozzá. Ugyanilyen fontos a könyv, amit a szereplők olvasnak, amelynek rendeltetése hasonló az előbb leírtakhoz. A tengerparti helyszín fogságot és szabadságot egyaránt jelenthet. A cselekmény nem szájbarágós, igazából az sem egyértelmű, hogy ki csábít el kit, és ki irányít. A néző persze nem marad magára, számtalan apró jel, utalás, gesztus történik, amiből aztán rengeteg mindent bele lehet gondolni a látottakba, hallottakba. A filmet felfoghatjuk akár a Szólíts a neveden kosztümös női változatának is. Az utóbbi idők egyik legszebb – női – szerelmes történetének számtalan értelmezése lehet. Céline Sciammának ez az egyik legsikeresebb filmje, de az Adèle Haenel szereplésével készült Vízi liliomok (2007), valamint a nálunk is bemutatott Tomboy (2011) és Csajkor (2014) is nagy elismerést váltott ki a szakma és a nézőközönség köreiben egyaránt. A Tomboy Berlinben Teddyt nyert és az

LMBTQ újságírókat tömörítő GALECA is jelölte Dorian-díjra. A Csajkort Queer Pálmára jelölték Cannes-ban, és elnyerte a nemzetközi ökumenikus zsűri díját a miskolci Cinefesten. A Portré a lángoló fiatal lányról Cannes-ban debütált ez év májusában, ahol elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat és a Queer Pálmát. Esélyes volt az Arany Pálmára is, és bár sokan imádták, de a végül az Élősködők nyert. Igen valószínű, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategória győztese is kettejük közül kerül ki a jövő évi Oscar-átadón. Érdekesség, hogy a forgatókönyvíró-rendezőnő és Adèle Haenel korábban egy párt alkottak, ez a harmadik közös filmjük. Írta: Horváth Ádám

Porond

RECIRQUEL A mozdulatokból csoda születik

ehéz dolgunk lenne, ha valakinek be kellene mutatnunk a Recirquelt, feltéve persze, hogy van olyan ember, aki még ne hallott volna róla. Hiszen a különleges társulat nemcsak idehaza, de külföldön is (el)ismert, előadásaik többek puszta látványos, akrobatikus és szinte kivitelezhetetlennek tűnő gyakorlatok soránál. A Recirquel produkciók a színpadon és a színpadon túl, a nézőtéren is élnek, sőt lüktetnek, olyan érzést keltve a nézőkben, amit az előadás után is magukkal vihetnek. Bár még nem áll olyan hosszú múlt a társulat mögött, amelyet 2012-ben Vági Bence rendező-koreográfus hívott életre, máris megannyi sikert, és saját nemükben egyedülálló produkciót tudhatnak magukénak. Az artistákból álló társaság Non Solus című előadáákban például mindössze két

férfi előadóművész áll (vagy éppen egy kötélen leereszkedve lóg) a színpadon, minimális díszlet előtt, a nézőknek még sincs hiányérzete. Az előadások nemcsak a mozdulatokról szólnak, hanem az azokat irányító érzésekről, az akrobaták közötti hol feszült, hol békés játékból, és az ebből kibontakozó történetről. „A célja a mi cirkuszmegújításunknak az, hogy a cirkusz is egy olyan absztrakt formát ölthessen, amivel bármit le lehet mondani” – mondta egy interjújában Vági Bence. Aki pedig akár csak egyszer is volt Recirquel-előadáson, tudja, hogy a társulat vezetője által megfogalmazott cél a gyakorlatban is maradéktalanul megvalósul. Előadásaikon nem csupán nyakatekert mozdulatokat

Fotók: Nagy Attila (Müpa)

kivitelező akrobatákat látunk, hanem színészeket is, akik testük rezdüléseivel, nem pedig szavakkal próbálnak kommunikálni a nézőtérrel. A Párizs éjjel című előadásuk egy olyan időszakot, a ’30as éveket idézi meg, amely reneszánszát éli: rengeteg mű eleveníti fel manapság ezt az érát, azt a sikkes könnyedséget és enyhe romlottságot, amelytől árnyalttá és szenvedélyessé válik a bennünk róla kialakult kép. Az előadás Brassaï fotó- és filmművész képeiből merített ihletet, amelyek a párizsi éjszakai élet legbizarrabb, legpikánsabb jeleneteit is megörökítették. Így kerülnek az előadás látóterébe a francia prostituáltak, megcsalók és megcsaltak, szerelmes és szenvedélyes lelkek. A műsor különlegessége, hogy itt nemcsak átvitt értelemben, hanem szó szerint is megszűnik a nézők és a művészek közötti határ, így akár még az is előfordulhat, hogy a fejed felett is mutatványokat mutatnak be. Az élményt az teszi többek közt teljessé, hogy nemcsak artisták, de táncosok és zenészek is közreműködnek az előadásban. Ahogy már említettük, a Recirquel a világ számos országában bizonyította már, hogy a legjobbak közé tartozik. A 2017-es Edinburgh-i Fringe Festivalon is óriási sikert arattak: azon produkciók sorát erősítették, amelyekre az összes jegy elkelt. Skócián túl is ismerik a formáció nevét, a Recirquel fellépett már Kolumbiában, Finnországban, Norvégiában és Franciaországban is. Ezúttal a Párizs éjjel című előadásukkal bizonyíthatnak a külföldi közönségnek. A produkciót most Németországban mutatják be: november 26-a és december 31-e között 33 alkalommal adják elő Münchenben, a Tollwood Winterfestivalon. Nem mindennapi eseményről van szó,

a nemzetközi előadókat felsorakoztató fesztivál ugyanis zenei és kulturális szempontból is Európa legjobbjai közé tartozik, körülbelül nyolcszázezer látogatót vonz évről évre. Különlegessége, hogy klímavédelmi programjaik is vannak, környezettudatos szemléletük pedig még a meghívottak kiválasztásánál is érvényesül. A Recirquel produkciója a többnapos fesztivál egyik legnagyobb attrakciója lesz. A Tollwood felkéréséről így nyilatkozott a társulat: „A Párizs éjjel az elmúlt években számos ország és nemzetközi fesztivál közönsége előtt mutatkozhatott be, mégis nagy elismerésnek tartjuk, hogy az egyik legnagyobb, közel egymillió érdeklődőt vonzó német fesztivál idén minket hívott meg zászlóshajó produkciónak.” Természetesen nem kell Németországig utaznod, ha látni szeretnéd a Párizs éjjel-t: Budapesten legközelebb januárban, a Müpa Fesztivál Színházában csodálhatod meg a produkciót, mert ha létezik performansz, amelyet csak némán, szájtátva lehet csodálni, akkor ez az.

Magyarország első újcirkusz társulatának az egyik fele a karácsonyi időszakot Németországban tölti, ahol az egyik legnagyobb téli fesztivál sztárprodukciói lesznek. Repertoárjukból ezúttal a Párizs éjjel című előadásukat mutatják be, amely az 1930-as évek erotikától fűtött, játékos és szenvedélyes párizsi lokálok világát eleveníti meg. Eközben pedig itthon a Müpa Sátorban egyész decemberben látható a Kristály című előadásuk.

Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes 25

Tánclépés

LÁTHATÓVÁ TETT ZENE Opus a Trafóban A klasszikus zene, ahogyan a nyugati világban számon tartjuk, nagy múltú, jelentős hagyományokkal rendelkező, ám dinamikus esztétikai szempontrendszerrel bíró művészet. Művelői, a zeneszerzők műalkotásokat hoznak létre. Ezekben a műalkotásokban pedig számos hasonlóság fedezhető fel; leggyakrabban az a közös bennük, hogy igencsak összetettek, és szerencsés esetben katartikus erővel hatnak a befogadóra. Az Opus című kortárstánc-előadás a klasszikus zene szerkezetét kutatja, és – azzal együtt, hogy az érzelmi hatásokkal érdemben nem foglalkozik – arra keresi a választ, hogy ezeket a bonyolult összetevőket, azaz a klasszikus zene szabályrendszerét hogyan lehet lefordítani a mozdulatművészet nyelvére.

em példa nélküli ez a kérdésfelvetés: egyik legjelentősebb előzménye a Rosas A Love Supreme című előadása, amely John Coltrane legendás, 1964-es lemezének felhasználásával készült, és a zenét szó szerint ültette át a tánc nyelvére. Christos Papadopoulos darabjának azonban nem vérpezsdítő vagy andalító jazzmuzsika az alapja, hanem Bach halhatatlan dallamai. A szokatlan produkcióban a fehér térbe helyezett, fekete ruhát viselő táncosok teste egyrészt finom utalás a kottalapokra, másrészt az alakok ebben az eszköztelen közegben akadálytalanul lényegülhetnek át a hangszerek és hangok vizuális megjelenítőjévé. Ilyenformán a koreográfia minden eddig ismertnél szorosabban kapcsolódhat a zenéhez, hiszen a partitúra direkt módon határozza meg a testek mozgását. Papadopoulos és táncosai azt kutatják, miként halljuk a zenét, de ami még izgalmasabb, megmutatják, hogyan láthatjuk azt. Az előadás puritán miliőjére rímelő, letisztult mozdulatokkal festik fel Bach makulátlan harmóniáit, s közben szinte

szimbiózisba kerülnek a hangokkal. Ez a rafinált egyszerűség folyamatosan fenntartja a figyelmet, a táncosok mozdulatai egyszer a ritmus után mennek, máskor egy-egy dallamot járnak le, néha pedig a hangszereket követik, így kerülve egyre közelebb a kompozíció mélységeinek megfejtéséhez. Írta: Bátai Blanka

CHRISTOS PAPADOPOULOS (GR) – OPUS (TÁNCELŐADÁS) 2020. január 24. és 25. 20:00 Helyszín: Trafó Kortárs Művészetek Háza Nagyterem

Mozaik

MOTHER HOUSE

Fotók: Jean-Luc Beaujault

Kortárs tárgyszínház? Újcirkusz? Bábművészet? Ha megpróbálnánk beszuszakolni valamilyen könnyen meghatározható kategóriába Phia Ménard művészetét, komoly bajban lennénk. Ő ugyanis ledobja a hagyományos címkéket, a „civil” életében éppen úgy, mint alkotó emberként. Művészi attitűdjét nem korlátozzák a hagyományos előadói műfajok, azok között bátran és szabadon teremti meg az átjárást, és az általa alapított Compagnie Non Novának már a neve is állásfoglalás: „nem új dolgok”, de markánsan új nézőpont(ok)ból. A társulat 1998 óta feszeget határokat és gondolkodtat el, olykor sokkoló eszközökkel, máskor a humor erejével, vagy bravúros technikai megoldásokkal.

hazai nézők nem először találkozhatnak a vállaltan transznemű művésszel: 2014-ben és 2015-ben a Trafó már vendégül látta a Vortex, azaz Örvény című előadást és annak gyerekeknek szóló változatát, az Egy főn délutánját. Akkor a különleges, újcirkuszi és tárgyszínházi elemeket elegyítő performanszokban egy zacskókból kialakuló „nejlon bábszínházat” láthatott a közönség, amelynek egyik leglátványosabb és legemlékezetesebb összetevője a saját fejlesztésű szélgéppel irányított, ötletes és látványos mozgás volt. Phia Ménard és társulata most egyik legfrissebb produkciójával érkezik, amely a Mother House címet viseli, és egy trilógia (Global Immoral Tales, Part 1) első része. A címadás a kifejezés eredeti jelentésén túl egyszerre utalás az anyaföldre és az európai kultúra egyik letéteményeséként, valamint a demokrácia bölcsőjeként számon tartott Görögországra. Az antik tragédiákat idéző Anyaház azonban nem ókori környezetben, hanem napjaink Európájában kel új életre. A 2017-es kasseli Documenta felkérésére készült előadásban Phia Ménard szuperhős-jelmezben, Pallasz Athéné istennő modern megtestesüléseként dolgozik egy építményen. Kitartó és fáradságos munkával alkotja meg az athéni Parthenónt – nagy kár, hogy ragasztószalag

segítségével, nem túl strapabíró kartonanyagból –, hiszen ezt az abszurd megoldást ajánlották Görögországnak a menekültkrízis idején… S hogy mi történik ezután? (Nem félünk spoilerezni, hiszen annak ellenére, hogy a cselekmény egy-két mondattal leírható, az előadás hallatlanul izgalmas, és szavakkal úgyis visszaadhatatlan a nézői élmény.) Félő, hogy az ingatag európai civilizációt szimbolizáló építmény hamarosan maradandó károsodást szenved, akkor pedig elkerülhetetlen a tragédia. Az Anyaház egy kíméletlenül őszinte előadás az emberiségről, amely újra meg újra pusztulásba sodorja önmagát, hogy azután a körforgás törvényeinek engedelmeskedve megkezdje az újjáépítést. Írta: Bátai Blanka

UGLY CHRISTMAS SWEATER EDITION

DECEMBER 15. 10:00-16:00 (VASÁRNAP)

1 0 6 6 B u d a p e s t , Ó u t c a 3 7. @10 Sixty-six Bar

@10_sixtysix_

Dominó

PÁRKAPCSOLATI SPEKTRUM

indig azon a véleményen voltam, hogy a párkapcsolat és a szexualitás is egy spektrum, ami egy középhosszú pályán mozog, és ezen a pályán az emberek ide-oda csúszkálva élik az életüket. Partnerfüggő, hogy kiből mit hoz ki a másik: romantikusabb

vagy vehemensebb szeretkezést, esetleg segédeszközök használatát, vagy ott egy tucatnyi fétis, ami közül válogatni lehet. Ha pedig az exeinket „fellapozzuk”, ők sem igazán hasonlítottak mindenben egymásra. Volt idősebb, fiatalabb, szőkébb és barnább. Míg más ágya felett ritkán

mondunk ítéletet, addig előszeretettel szóljuk meg, minként és hogyan élik úgynevezett „párkapcsolataikat” egyes ismerőseink, mert felállítottunk magunkban egy értékrendet (normát), és aki ezen kívül éli az életét, azt negatívan látjuk, vagy csak szimplán nem értünk vele egyet.

Aki ismeri a termék-életgörbe fogalmát, az értheti, ha ezzel jellemzek egy átlagos párkapcsolatot. Bevezetés, növekedés, érés, telítettség, hanyatlás. Az elején mindig van valami, ami megfog. Lehet ez szerelem első látásra (ami általában balul sül el), vagy valami racionálisabb szimpátia. Fontos, hogy ki tudjuk mondani és lássuk, mi fogott meg a másikban, mi az, ami miatt látunk a párkapcsolatban nemcsak jelent, de jövőt is. Ennek a jövőképnek a hiánya miatt a legtöbb ember csak összejön a párjával, élvezik az együttlétet, de csak úgy vannak, léteznek… irány nélkül. Egy ilyen kapcsolat előbb-utóbb unalmas lesz a jövőkép hiányában, és a kaland, az izgalom, a vadászösztön, vagy a meglévő kapcsolat nehézségei miatt tönkremegy az egész és szakítással végződik. Ha mégis van jövőkép, az csupán vízió, az idevezető és ezen túlívelő, dimbesdombos göröngyös út hol aszfalttal, hol macskakővel van kirakva. Az én olvasatomban alapvetően kétféle párkapcsolati típust különítünk el: a megengedőt és a röghöz kötőt. Az utóbbiak inkább hasonlítanak a tradicionális kapcsolatokra, ahol egy adott pár tagjai – legyen szó hetero vagy homo kapcsolatról – belehelyezkednek a tradicionális nemi szerepekbe. Azonnal megmondod „ki hordja a nadrágot”, ki az erősebbik fél (akihez a másiknak alkalmazkodnia kell), ki keres többet, vagy ki a dominánsabb. Ehhez extrém hasonlat, amikor úgy vélekednünk a nőkről, hogy a férfiak alá vannak rendelve, és kizárólag az a dolguk, hogy háztartást vezessenek, esetleg szüljenek. De nem kell ennyire maradi példát említeni ahhoz, hogy lássuk, ezeket a kapcsolatokat a féltékenység és az elnyomás jellemzi, amelyikben az elnyomott fél saját magát föladva inkább alkalmazkodik, csak partnerével lehessen, mert lelkileg, anyagilag stb. függ tőle. És ne legyenek illúzióink, az azonos neműek közötti párkapcsolatban ez ugyanúgy jellemző lehet. Az előnyös persze minden esetben az, hogy egyenlő felek vagytok, és egyszerre tudtok egymás legjobb barátja, szeretője, szerelme és társa is lenni.

A megengedő típusú párkapcsolat egy kifejezetten modern felfogás, amelyben partnerünk önfeledt szeretete mögé rejtőzve saját magunk szeretete rajzolódik ki. Ilyen pl. a nyitott párkapcsolat, amelynek számtalan fokozata van: monogám kapcsolatban élünk, de előfordult már hármas szex, vagy teljesen nyitott a kapcsolat, és mindenki a maga albérletébe másmás „áldozatot” visz haza a szombat esti buli után – ugyanabból a buliból. Az ilyen kapcsolati típus világszerte még gyerekcipőben jár, de fennáll a veszélye, hogy sok esetben céltalan zsákutca, mert a hedonista jelenről szól, amelyben nagyon-nagyon szeretjük a másikat, de éppen csak annyira, hogy még pont ne kelljen feladnunk magunkat. Márpedig nincs olyan párkapcsolat, ahol ne kellene a másikhoz alkalmazkodni, hiszen ettől fejlődik, tanul és változik az ember. Félreértés ne essék, nem ítélem el ezt a kapcsolattípust, és elfogadom, hogy csak bizonyos kompromisszumokkal tartható fent az együttlét. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a forma valamelyik fél sérülése nélkül nem biztos, hogy 20 éven át sikeresen fenntartható. Márpedig tetszik vagy sem, az ember társas lény és valahol mindenki az igazit keresi vagy reméli a jelenlegi kapcsolatából. Van tanulság? Miről szólt ez a több blokkon átívelő közhelyhalmaz? Arról, hogy nem kell feltétlenül melegnek lenni ahhoz, hogy sokféle színes párkapcsolattal találkozzunk, és arról, hogy érdemes elfogadni, hogy létezik ilyen és olyan is. De a saját kapcsolatunk csak akkor lesz hosszútávon fenntartható és boldog, ha egyenlő félként kezeljük a másikat, és a világnézetünk, valamint a gondolkodásmódunk ebben a témában megegyezik. Meg kell találni a spektrum középpontját, amiben mindkét fél jól érzi magát és erre kell építeni egy közös jövőt. Írta: Molnár Viktor

ÚJRA SZERELEM BEN

RIECKE-VINCZE MÁRTA &

RIECKE VERNER PÉTER PÁRKAPCSOLATI TANÁCSADÁS ÉS MEDIÁCIÓ RELATIONSHIP COACHING AND MEDIATION

+36 70 949 3766 +36 30 632 4268 ujraszerelemben@gmail.com www.ujraszerelemben.hu

Kristóf világa

„THE ONLY GAYS IN THE VILLAGE?” Meleg élet egy kicsiny görög faluban

mikor először léptem ki apró görögországi otthonunk ajtaján, és sétáltam le egy kávéra a tavernába, kicsit úgy éreztem magam, mint Belle a Szépség és a Szörnyeteg nyitódalában. Azt hittem, mindenki engem bámul majd, és összesúgnak a hátam mögött: „Ott az a srác, aki oly furcsán kedves, egyébként szép kis...” – és ki tudja, ki hogyan folytatja majd a mondatot. „Elképzelni sem tudom, mihez kezdtek magatokkal egy faluban, miközben korábban Tel-Avivban non-stop buliztatok, partikat szerveztetek, és hajnali háromkor jártatok vacsizni”

– mondják sokan, amikor meghallják: egy télen alig tízfős falucskába költöztünk Görögország egyik eldugott csücskébe, és természetesen mindenkiben felmerül, hogyan fogadta a kis közösség a két gay srác érkezését, akik kimonóban járnak le a partra, hatalmas napszemüvegeket viselve kortyolják a kávéjukat, és felváltva szól Madonna, Britney és Abba a kocsijukból. A válasz pedig az, hogy – szerencsénkre és büszkeségünkre – imádnak minket, ahogy mi is őket. Agios Georgios a Methana-félszigeten fekszik, és a falu központjában álló templomon és tavernán kívül effektíve

semmiféle vendéglátóipari egység vagy üzlet nincs itt. És nekünk nem is hiányoznak egy cseppet sem. Negyedóra kocsikázásra tőlünk, Methana városkában van két szupermarket, néhány étterem és egy bár, ahol eleinte a helyiek nagy rácsodálkozására, ma már velük együtt beszélgetve (azaz inkább mutogatva) szürcsöljük a sörünket. Amikor néhány hét után, megismerve a methanaiak mentalitását már-már szégyenkezve hozakodunk elő azzal, hogy kicsit tartottunk tőle, hogyan is kezelnek majd minket, a legtöbben felnevettek: „Azt hittétek, ti vagytok az egyedüli meleg pár a faluban?” Kiderült, hogy egy brit gay páros – akik az ötvenes éveikben járnak – minden évben többször idelátogat, és néhány esztendeje falusi házacskát vásároltak maguknak, a mellettünk lévő kis községben pedig egy görög meleg pár is lakik, aki történetesen az elsőre mufurcnak tűnő tavernatulajdonos legjobb barátai. Aki pedig nem LMBTQ, annak sincs semmi baja velünk, sőt sanda tekintetek helyett támogató kedvességgel találkoztunk: „úgy örülünk, hogy érkezett egy kis vérfrissítés”, „csodás, hogy fiatal energiákkal gazdagszik a falu”, és „ha bármiben, bármikor segítségre van szükségetek, azonnal jelezzetek”. Bulizni bárhol és bármikor tudunk – elég ha betoljuk a magnóba Madonna Madame X kazettáját (igen, kazettás lejátszónk van), vagy ha a tengerparton heverészve énekelni kezdjük a Dancing Queent, és ha mégis giga partira vágynánk, szervezünk egyet – az egyórás szárnyashajó útra lévő Athénban, vagy valamelyik másik otthonunkban Budapesten vagy Tel-Avivban. Falura költözni nem azt jelenti, hogy vaskalapos értékekkel harcolunk, és azt sem, hogy élve eltemetjük magunkat. Számunkra inkább azt, hogy csodálatos, máshol sosem tapasztalt nyugalomban lehet részünk, és csak akkor vetjük bele magunkat a pörgésbe, amikor igazán kedvünk szottyan hozzá. A sztereotípiák, amelyek szerint a kényelem, az elfogadás, a befogadás kizárólag LMBTQ paradicsomokban és gay metropoliszokban várhat ránk, egyszerű marketingfogások – lehet büszke és boldog melegnek lenni bárhol, nem csak Sitges-ben, Míkonoszon és San Franciscoban. Félreértés ne essék, nem fordítunk hátat örökre a nagyvárosok lüktetésének, csupán azt mondom: nincs okunk félni attól, hogy ahol nincs kint a szivárványzászló, ott nem látnak minket szívesen. Ha szerényen, emberként, mosolyogva köszöntjük a körülöttünk élőket, értékelve a munkájukat, és segítve egymást, nemcsak közelebb kerülünk egymáshoz, de segíthetünk abban, hogy megértsék: ahogyan nekünk sincs „paráznivalónk” tőlük, mi sem fogjuk fenekestül felforgatni az ő életüket. Ellenkezőleg: mindannyiunk világa csak gazdagodhat ezekkel a szivárványos Disney-mesébe illő, mégis igazi találkozásokkal. Írta: Steiner Kristóf |

i @kristofsteiner

BIZALOM • MEGBÍZHATÓSÁG TISZTELET • KEDVESSÉG

NEMIGYÓGYÁSZAT STD SZŰRÉS SEBÉSZET UROLÓGIA PROKTOLÓGIA BŐRGYÓGYÁSZAT FÜL-ORR-GÉGÉSZET ORVOSI KOZMETIKA ESZTÉTIKAI KEZELÉSEK ÉS BEAVATKOZÁSOK ULTRAHANG VIZSGÁLATOK LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÁS

1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8. III. lépcsőház 2. em. Telefon: +36 30 870 7427 +36 30 372 6832 info@boc.hu • www.boc.hu

Pozitív szemmel

„NEM TALÁLKOZTAM MÉG MAGAMON KÍVÜL HIV-VEL ÉLŐ, HETEROSZEXUÁLIS FÉRFIVAL” A Háttér Társaság szervezésében az év eleje óta kerül kéthetente megrendezésre közösségi találkozó a HIV-vel élő magyarok részére. A kötetlen beszélgetések minden érintett számára nyitottak. E rovat keretein belül azon rendszeres résztvevőket mutatjuk be, akik szívesen vállalták, hogy a Humen olvasóival is megosztják történetüket. 34

ttó heteroszexuális férfi. A HIV sokáig csak élete perifériáján jelent meg. Először filmekben találkozott vele, majd Freddie Mercury 1991. novemberi halála volt az az esemény, ami tudatosította benne, hogy milyen veszélyes is a kór. Mivel a köztudatban úgy élt a vírus, mint „a melegek betegsége”, így soha eszébe sem jutott szűrésre menni. Bár egyszer átfutott a fején, hogy fertőzöttként mit tenne, de akkor sem vette komolyan. Amíg ki nem derült, hogy ő is az. Több mint egy évtizeddel később, 2004-ben járt egy lánnyal, aki hipochonder volt, már-már kényszeresen foglalkozott a saját egészségi állapotával, folyamatosan betegségek nyomait kutatva. Ennek egyik eleme volt, hogy majdnem minden héten vérvételre járt. Egy alkalommal, a legfrissebb leleteit tanulmányozva felfigyelt rá, hogy romlottak az értékei, így elkezdett az interneten kutakodni, és azt a következtetést vonta le, hogy HIV-fertőzött. El is ment szűrésre és a teszt eredménye megerősítette félelmét. Azonnal hívta Ottót és kérte, hogy ő is végezze el a tesztet. Ottó nem akart hinni a barátnőjének, kitalációnak vélte, és ragaszkodott hozzá, hogy hívja fel őt a lány orvosa. Így is tett, úgyhogy Ottó befáradt a kórházba, elvégezték rajta a tesztet és kiderült, hogy ő is HIVpozitív. A bejelentés sokkolta. Aztán az első kérdése nem is magára vonatkozott, hanem a barátnőjére. Ő fertőzte meg a lányt? Vagy a lány őt? „Nyilvánvalóan én fertőztem meg őt” – meséli Ottó. Az orvos a részletes eredmények összevetése alapján valószínűsítette, hogy ő volt előbb fertőzött, így ő adta át a vírust a lánynak és nem fordítva. A második kérdése az volt, hogy mire számíthat? Egy hónap? Fél év? Öt év? Akkoriban az ember még azt a választ kapta, hogy „nem tudjuk.” Nagy volt a félelem, de a legrosszabb mégis a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság volt. Nem tudta, mire számítson. Barátnőjével egy ideig még megpróbáltak együtt lenni, de a kísérlet tiszavirág életűnek bizonyult, néhány hónap után kudarcba fulladt. A lányban nagy fokú félelem, ledöbbenés, majd harag volt. Ottó ezt elfogadta. „Én tettem tönkre az életét, megértem, hogy haragszik rám.” Hébe-hóba tartják a kapcsolatot, de keveset beszélnek. Inkább csak ünnepek és születésnapok alkalmával hívják egymást. Ottó a családjának sem akkor, sem azóta nem mondta el. Úgy van vele, hogy szülei idős emberek, segíteni úgysem tudnának, inkább csak a féltés és aggódás maradna. Néhány barát tud az állapotáról, de mára ők is elfogadták. „Mindegyiküknél jobb egészségnek örvendek abból az okból kifolyólag, hogy tudom, vigyáznom kell magamra. Nem iszom, nem dohányzom, viszont rendszeresen sportolok és alapvetően egészségesen élek” – meséli. Ez a különbség főleg testvére és közötte szembeötlő. Kicsi kettejük között a korkülönbség és nagyon érdekes számára látni, hogy öccse mennyivel rosszabbul tartja magát, nem ad magára, mert nincs motiváció, ami miatt oda kellene figyelnie.

Pozitív szemmel A diagnózist követően sokféle táplálékkiegészítőt szedett: vese- és májtisztító, gomba- és vírusölőket, gyógyszert azonban nem. Kezdetben a CD4-száma 350 körül mozgott, majd ez az érték – véleménye szerint a kiegészítőknek köszönhetően – 600 fölé emelkedett és ott is maradt 3-4 évig. Miért fontos mindez? A CD4-sejtszám mutatja meg, hogy milyen állapotban van szervezetünk immunrendszere. HIV-fertőzötteknél tájékoztatást ad a fertőzés mértékéről, segít a szövődmények és további fertőzések kockázatának becslésében, és segítségével nyomon követhető a kezelés hatékonysága is. Egészséges felnőttekben a normális CD4szám 500 és 1500 sejt között van, így Ottónál a 600-as érték elfogadható volt. 2007 környékén azonban esni kezdett az érték egészen vissza 300-ig, így kérnie kellett a gyógyszert, amelynek hatására újra fölfelé ívelt „a pályája”. Feldolgozni, hogy HIV-vel él, hosszú és nehéz folyamat volt. Ami azonban szerinte fontos, hogy nem vált önpusztítóvá. „Ha rossz dolog ér, mindig arra koncentrálok, hogy lerakjam a terheket és megoldjam a feladatot” – vallja; a HIV esetében azonban nem volt mit megoldani, hiszen a klasszikus értelemben kigyógyulni nem lehet belőle. Úgy érezte, zsákutcába került. Elmondása szerint közel egy évig tartott, mire antidepresszánsok segítségével kijött a gödörből. Lassan elmúltak az öngyilkos gondolatok. Azzal a néhány lánnyal, akivel a szűrést megelőző 5 évben járt vagy szexuális kapcsolata volt, közölte a hírt. Kivétel nélkül mindegyik megijedt, fenyegetőzött, de a szűrés mindenkinél negatív eredményt mutatott. A megkönnyebbülés pillanatait már inkább a pozitív hozzáállás és hála jellemezte, amiért szólt róla. De akkor mégis honnan kapta el? Volt egy futó kapcsolata egy külföldi lánnyal – meggyőződése, hogy ő fertőzte meg, mivel ő az egyetlen, akit nem kísért el a Szent László Kórházba szűrésre. Háromszor voltak együtt, később nem is tartották a kapcsolatot, az azonban a fülébe jutott, hogy abban az időben, amikor őt kiszűrték, a hölgy olyan rosszul volt, hogy kórházba került. Ennek Ottó nem tudott utánajárni, hiszen a lány nem rokona, így az egészségügyi intézmények semmilyen információt nem adnak ki vele kapcsolatban. De így, hogy minden más lány negatív eredményt kapott kézhez, nem volt egyéb elképzelése. Az ismerkedés azóta rögössé vált. Először is alapelv nála, hogy HIV-negatív lánnyal úgy nem fekszik le, hogy nem mondja el neki a státuszát. „Meg kell nekik adni a választás jogát. Nem szabad várni, amíg szerelmes lesz, egyszerűen nem korrekt vele szemben” – vallja. Azonban a helyzetet a kezdetektől nehezíti, hogy szinte pszichés görcse van, ha negatív lánnyal kell lefeküdnie. Igaz, hogy a vírusszáma nem kimutatható, mégis fél tőle, hogy megfertőz valakit. Arról nem is beszélve, hogy a lányokban is ott van akarva-akaratlanul a félelem, még ha csak a kis szikrája is. A leghosszabb párkapcsolata HIV-negatív lánnyal öt évig tartott, de a gát miatt szinte semmilyen szexuális életük nem volt. Így egy

ideje fel is hagyott a próbálkozással, már csak kizárólag HIVpozitív lányokkal ismerkedik. Azonban ez sem könnyű, hiszen Magyarországon nincs olyan csatorna, ahol ez kivitelezhető. Két magyar barátnője volt, mindkettőt úgy mutatták be neki, de egyik kapcsolat sem tartott sokáig. Így maradtak a nemzetközi oldalak, valamint egy nemzetközi applikáció. Az első randevúja egy amerikai lánnyal volt, ki is utazott hozzá Miamiba egy hónapra, és a lány is töltött Magyarországon két hónapot, azonban nem tudta megszokni ezt az övétől annyira más világot, úgyhogy végül hazament. Ezenkívül spanyol barátnői voltak még, egyikükkel három éven át ismerkedett. Ami fokozza a magányát, hogy idehaza, Magyarországon senkit nem ismer, aki hasonló cipőben járna. „Nem találkoztam még rajtam kívül HIV-vel élő, heteroszexuális férfival” – meséli. Nincs sorstárs, akivel meg tudná vele beszélni a tapasztalatait. Arról van információja, hogy szoktak kiszűrni olykor heteroszexuális férfiakat is, azonban mivel körükben nagyon alacsony azok száma, akik szűrésre járnak, így összességében a számuk is alacsony, és ha meg is tudják, hogy fertőzöttek, azt jellemzően titokként kezelik. Nemcsak a családdal nem osztják meg, de igyekeznek teljesen hallgatni róla – az pedig, hogy ők maguk keressenek sorstársakat vagy akár közösségbe járjanak, számukra elképzelhetetlen. Ottó azonban nem adja fel, a Pozitív Szemmel közösségi eseményeire is ennek reményében jár. Találkozni, beszélgetni szeretne más érintettekkel, sőt, még egy önkéntes képzésre is jelentkezett, amelyet, ha elvégez, tud segíteni más, frissen kiszűrt HIV-pozitív embereken: akár csak néhány jó szóval, vagy tanáccsal. Mit hoz a jövő? Minden nehézség ellenére bízik benne, hogy rátalál a szerelem, egy hosszú távú párkapcsolat, amelyből akár még közös, HIV-negatív baba is születhet. Hiszen hála az orvostudomány jelenlegi állásának és a hatékony gyógyszeres kezeléseknek, ma már ez sem elérhetetlen álom. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

Pozitív Szemmel – Rólad. Veled. Érted. HIV-vel élsz és vágysz egy közösségre? Gyere el a Háttér Társaság által szervezett, kéthetente péntek esténként megrendezésre kerülő közösségi eseményre! További információ a Háttér Társaság Facebook-oldalán a „Pozitív Szemmel – Közösségi találkozó” nevű esemény alatt.

S É V E

Kellemes karacsonyt boldog új évet kíván ANDRÁS, DÁVID ÉS TIBI!

December 13-én és 14-én üzletünkben készpénzes vásárlás esetén 10%-os KEDVEZMÉNYT ADUNK KÉSZLETÜNKBŐL!

FETISH – SM – TOYS 1085 Budapest Mária utca 9. Fsz. 8-9 /Passzázs ház Tel.: (1) 266 7485, (30) 956 9571 Nyitva tartás: K-P.: 12.00–20.00, Sz.: 12.00–17.00 www.blackdream.hu

Pink topik

A SZÓ, AMIT NEM IS OLYAN KÖNNYŰ MEGHATÁROZNI

it jelent igazán szeretni? Egy beszélgetés során feltették nekem ezt a kérdést. Egyszerűen hangzik, nem kell különösebb tudás hozzá. Emlékszem, ennek ellenére zavarba jöttem, nem igazán tudtam, mit felelhetnék. Hiszen a szeretetnek nincs pontos képlete. Minden ember másként szeret – ösztönből jön ez, és pont ebben az ösztönösségben rejlik a varázslat. No, hát emiatt nem tudtam válaszolni rá. Meg azért, mert ez az érzés éppen annyira sokszínű, akár az emberi személyiség. Tizennégy-tizenöt éves lehettem, szerettem filozofálni, elmerülni egy-egy beszélgetésben, akár egy kád forró vízben, és kiélvezni minden pillanatát. Aztán rájöttem, miért nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Mert bár azt könnyedén kijelentettem, hogy az édesanyám és a szűk családi kör iránti szeretetem szinte felülírhatatlan, nem tudtam, milyen egy kapcsolatban létezni.

és örömével. Emlékszem, a legelső találkozásunkkor remegtem az idegtől, nem tudtam, mit kellene tennem vagy mondanom ahhoz, hogy szimpatikus legyek. Aztán rájöttem: a túlzott tervezgetés gyakran pont ellenkezőleg sül el, néha jó a véletlenre bízni a dolgokat – az életre. Utólag belátom: tulajdonképpen nem egymásban, hanem sokkal inkább a helyzetben láttuk a varázst. Mindketten egy viszonzatlan szerelemből lábaltunk ki, pont kapóra jött az ismerkedés, elterelte a gondolatokat, új világ nyílt előttünk, és ezáltal olyan érzéseket tapasztalhattunk meg, amiket korábban nem. Rohantunk. Csöndesen, boldogan. És ez a szinte észrevehetetlen tempó hajtott egyre inkább a bizonyosság felé, hogy mégsem vagyunk egymásnak teremtve. Ennyit az első kapcsolatok margójára.

A párkapcsolati kérdésekre leginkább úgy tekintettem, akár egy házra, amelyben sosem jártam: bár látom kívülről, hogyan néz ki, de nem tudom meghatározni, hol az ebédlő, a hálószoba, a fürdő. Fogalmam sincs, hogyan jutok el egyik pontról a másikra, míg nem járok bent, hogy felmérjem a terepet. A párkapcsolat pont ilyen – vaktérkép, míg nem létezel benne.

Aztán megismerkedtem a jelenlegi párommal, és az életem teljesen más megvilágításba került. Különös a mi kapcsolatunk. Az, ahogyan működünk – ahogyan működöm vele. Habár elképesztően különbözik a személyiségünk, ennek ellenére egymás kölcsönös hajtóerői vagyunk. Ez az egyik olyan tapasztalat, amit nagyra értékelek, és amit semmiért nem adnék.

Viszonylag későn, tizennyolc évesen lépett be az életembe a legelső fiú. Hirtelen-ismerkedés volt, annak minden bájával

Az a típus vagyok, aki kevésbé hisz az első pillanattól kezdődő boldogságban. Meglehet, hogy azért, mert az én

kapcsolataim sosem felhőtlenül indultak, képzeletbeli úton döcögtünk, ahol saját magunknak kellett kijavítani a kátyúkat, kitölteni az ürességet, befoltozni a sebeket. Meggyőződésem, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Talán unásig ismételt gondolat, de kétségkívül igaz. Nehezebben tudnék létezni egy hozzám hasonló ember mellett, olyasvalakivel, aki az irodalmi életben mozog, és hasonló témákban utazik, mint én. Félreértés ne essék, mindez nem valamiféle hatalmi harcról szól, nem is konkurenciakérdés, egyszerűen csak úgy érzem: szimplán egymás idegeire mennénk. Hogy mit szeretek benne? Szeretem, hogy okosabb nálam. Hogy olyasmiről tud mesélni, ami újdonság, ami megbabonáz, még akkor is, ha sokszor nem értem. Szeretek hallgatni és fülelni – meghallani a másik gondolatait. Szeretek adni, és ha kapok, meghálálni valami egészen mással.

Párban élni, megosztani mással a hétköznapjaim, ölelésre ébredni. Nekem ez a hajtóerő; ösztönöz, inspirál. Látni, hogy a párom is teljes erőbedobással küzd a céljaiért – hihetetlenül lelkesítő. Szeretek elveszni, majd magamra találni a másikban, meglátni a személyiségünk közös jegyeit, és néha csak hallgatni, mert gyakran a csend a legjobb partner. A közös hallgatások is építhetnek egy kapcsolatot, amikor tudod, hogy most nem kellenek a szavak, mert annyira egy hullámhosszon mozogtok, minden sejtetekkel és minden érintésetekkel egymást egészítitek ki. Szeret, amikor nem kéne – szeretem, amikor nem kéne. Azt hiszem, ha igazán mélyen szeretünk, akkor megtanulunk maradni, kitartani a másik mellett. És véleményem szerint valahol itt kell keresni a szeretet igencsak nehezen szavakba önthető meghatározását. De ahány ember, annyi érzés – és pont ettől gyönyörű az egész. Remélem, egyszer belátják mindezt az LMBTQ-ellenes emberek is. Hogy a mondvacsinált gyűlölet csak hátráltatja a világot, sorsokat tesz tönkre, csak azért, mert képtelenek tudomásul venni, hogy nem bíráskodhatnak egy olyan érzés fölött, amit mindenkinek jogában áll megtapasztalni. Írta: Sam Wilberry |

i @therealswilberry

KREISZ GYÖRGY

BIZTOSÍTÁSI TANÁCSADÓ Biztosítási kérdésekben forduljon hozzám bizalommal, az alábbi témakörökben is: • Nyugdíjbiztosítás adókedvezmény igénybevételével • Rugalmas megtakarítás • Meglévő biztosítási szerződések felülvizsgálata • Vállalkozási felelősségbiztosítás, vagyonbiztosítás • Otthonbiztosítás • Gépjármű-biztosítás • Életbiztosítás

+36 70 674 8334 kreisz.allianz

Pink topik

„MÉG MINDIG OLYAN VILÁGBAN ÉLÜNK, AHOL NEM SZERETHETSZ BÁRKIT” Feldmann Fanni kutatási területe a szexuális és gender-identitások irodalmi és filmes ábrázolása. Ha queer tematikájú filmekről beszélünk, akkor a nyugati alkotásokban mára megszokottá vált a happy end, ugyanakkor a kelet-európai darabokban még a keserédes befejezés is ritka. Többek között erről a kettősségről és a queer moziról beszélgettünk.

Mit tekintünk szerinted queer mozinak? Amikor a munkámról kérdeznek, mindig igyekszem világossá tenni, hogy én alapvetően nem queer mozival foglalkozom, hanem queer tematikájú filmekkel. Számomra a nagy különbség a kettő között, hogy amit én queer mozinak tekintek, az egy radikális, lázadó, a filmnyelvet a szexualitás, nemiség irányából felforgatni törekvő, queer emberek által gyártott, az aktivizmushoz gyakran kapcsolódó filmművészet. Ezzel szemben én inkább olyan filmekkel foglalkozom, amikben szerepelnek queer karakterek, vagy olyan témákat feszegetnek, amik a heteroszexuális normáktól eltérő gyakorlatokhoz kapcsolódnak. Ezek sokkal inkább a mainstream felé közelítő filmek, nem feltétlenül queer rendezők munkái, és nem mindig, vagy nem tudatosan kérdőjelezik meg a fősodor filmes gyakorlatait. Mivel én a kultúratudomány irányából közelítek, és nem egy esztétikai vagyszoros olvasást kívánó attitűddel dolgozom, úgy éreztem, hogy a queer tematikájú filmekből talán több mindent ki tudok olvasni a két kultúrterület viszonyát (és a két kultúrterületen belül működő hatalmi struktúrákat) tekintve. Miért ezt a témát választottad? A kutatásaim az „Egymásra nézve” című Makk Károly filmmel kezdődtek. Még alapképzésen tanultam, amikor láttam, és borzasztóan megfogott, ahogy a film párhuzamba állítja az általa ábrázolt korszakban (1958-ban játszódik) a politikai igazság kimondásának lehetetlenségét a szexuális igazság lehetetlenségével. Akkoriban az én életem is egy ilyen helyzetben stagnált, mert még mindig olyan világban élünk, ahol nem szerethetsz bárkit. De ez nemcsak rám jellemző: alapvetően az a tapasztalat, hogy a téma választja a kutatót, és nem fordítva. Egyfajta önterápiaként működik a tudományos írás (is), nekem is sokat segített önmagam, a döntéseim, érzéseim és traumáim megértésében, feldolgozásában. Elsőként magyar, majd kelet-európai filmekkel kezdtem foglalkozni, aztán a PhD-programba való jelentkezésnél emeltem be az összehasonlítás módszertanát, mivel rájöttem – ráébresztettek –, hogy a kelet-európai filmek és a brit mozi, mint a Kelet-Európára jellemző „Nyugat-fantázia” megtestesítője mennyire párbeszédben áll egymással. Mi a legfőbb különbség a kelet-európai és a brit mozi között? Mindkét kultúrterület filmművészete annyira szerteágazó, olyan sokféle trend, hullám, téma köré csoportosul, hogy erre a kérdésre lehetetlen válaszolni. Ha queer tematikájú filmekről beszélünk, akkor azt mondanám, hogy brit filmben láttam már happy endet – kelet-európaiban még keserédest sem nagyon. Mi lehet ennek az oka? A történelmi múltunk különbözősége? Miért lehet ennyivel negatívabb a kelet-európai film? Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy igen, egyrészt a történelmi múltunk tehet arról, hogy Magyarországon ennyire nincs meleg happy end; könnyű lenne arra hivatkozni, hogy egy homofób országban élünk. Ez sajnos igaz, Magyarországon borzasztóan erős, központosított,

rendszerszintű homofóbiával kell megbirkóznunk, viszont szerintem nem ennyire egyszerű a válasz erre a kérdésre. Hozzájárul a kommunista múlt is, hiszen amikor nyugaton nagyban zajlottak a melegek jogaiért vívott harcok egészen az 1960-as évektől, és végbement egy nagyívű fejlődés mind elméleti, identitáspolitikai és jogalkotási szinten, addig itthon megfigyelés, csoportok ellehetetlenítése, rendőri vegzálás zajlott ehelyett. Sok posztszocialista kutató hívja fel arra a figyelmet, hogy amikor megtörténtek a rendszerváltások, a kelet-európai régiónak az addigi fejlődési irányát elfelejtve, egy más modernitásba kellett bekapcsolódnia, ami egyfajta „queer idővonalat” eredményezett. Ez az LMBTQ közösségre is igaz. A 90-es években nyugaton már javában tarolt a queer, ami viszont szervesen az addigi mozgalmakból alakult ki (még ha ellene is fordult a „gay” identitáspolitikának, mégis annak az eredménye). Magyarországon viszont nem volt meg a queerhez vezető út, így teljesen anakrón folyamatok kezdődtek a rendszerváltás után. Viszont Angliában sem volt teljesen egyszerű a helyzet. A melegmozgalmak, és a belőlük kinövő queer fogalom sokkal inkább Amerikára volt jellemző. Robin Griffiths például kijelenti, hogy a Thatcher-korszak homofóbiája miatt Angliában sokkal szkeptikusabban fogadták a queert, mint Amerikában. A Thatcher-korszak éppen egy hasonlóság a történelmi múltunkban. Angliában sokkal inkább a kilencvenes évek második felében, Tony Blair „cool Britannia” törekvése volt az, ami szembe tudott menni a Thatcher-féle örökséggel, ahol egyébként sok kreatív fejlesztő a hatvanas évekből merített ihletet. Szóval nem ennyire egyértelmű a különbség kelet és nyugat között, még ha sokszor idealizáljuk is a nyugatot. A készülő disszertációmban éppen ezt a szigorú kettősséget próbálom lebontani, hogy megszabaduljunk végre a kelet/ nyugat=rossz/jó=elmaradott/fejlett stb. sztereotípiáktól. A brit filmek közül melyeket tudnád említeni, amelyek jelentősek a queer alkotások közül és miért? Nekem egyébként személyes kedvencem a Maurice, mert happy enddel zárul, illetve keserédes mivolta ellenére a Büszkeség és bányászélet, ami egyébként éppen az általad említett korszakban játszódik. A Büszkeség és bányászélet nekem is nagy kedvencem, mégpedig azért, mert jó látni, hogy egy queer témából örökségfilm készült. Keserédessége ellenére ezt is tudom happy endként értelmezni, hiszen megvalósul az együtt vonulás, nagyon erős a záró jelenet, ahogy bányászok és LMBTQ emberek egy pride menetben erősítik egymást. De milyen sokatmondó, hogy a happy endet emlegetjük ismét, hiszen ritkák az olyan queer filmek, amik boldogan érnek véget. Itt van nekünk viszont az Isten országa 2017-ből, ami szintén boldogan zárul. Ez a film a kelet-európai nézőknek különösen érdekes, mivel egy román vendégmunkás és egy brit farmer srác szerelméről szól, és értelmezhető Kelet- és Nyugat-Európa kapcsolatának nézőpontjából is. Egy másik nagy kedvencem sokkal régebbi, Az én szép kis mosodám, mert ott meg a posztkoloniális viszonyokkal bonyolítják meg a queerség kérdését.

Pink topik A brit filmtörténetben mikorra datálhatjuk az első queer mozit? És a magyar filmekben? Egy időben úgy tudtam, hogy a Mielőtt befejezi röptét a denevér volt az első ilyen film. A queer mozi kezdetét úgy gondolom, hogy képtelenség meghatározni, mivel maga a queer mozi is egy borzasztóan nehezen definiálható fogalom – nem is csoda, hiszen már maga a queer is egy definíciónak ellenálló kategória, sőt sokak szerint egy pontos definíció éppen a queer lényegét rombolná le. Ha mégis valamiféle kezdőpontot keresünk a queer mozinak, egyelőre nemzeti hovatartozástól függetlenül, akkor is többféleképpen állhatunk hozzá. Queer mozinak nevezzük azt, amikor olyan nagy színészek, rendezők, operatőrök munkájáról van szó, akik esetleg ismert vagy closeted melegek voltak? Vagy az kell a queer mozihoz, hogy a karakterek között legyen valaki, aki nem heteroszexuális? Esetleg a főszereplő queer? Vagy maga a történet esik kívül a heteroszexuális normákon? Netalántán a film szándékosan, tudatosan megkérdőjelezi és felforgatja a Hollywoodból jól ismert gender aspektusait? Az angol kontextusban talán jobban feltárták már a filmes múlt queer vonatkozásait, abban a korszakban is, amikor a cenzúra, illetve a homoszexualitás büntethetősége miatt legfeljebb queer pillanatokról, homoromantikus, homoerotikus összekacsintásokról beszélhetünk. Nagyon ajánlom a témában Robin Griffiths British Queer Cinema című kötetét. Ha a magyar moziban próbálunk queer pontokat keresni, akkor igen, a Mielőtt befejezi röptét a denevér egy viszonylag korai alkotás, de az 1982-es Egymásra nézve a nyolcvanas évek kultuszfilmje ilyen témában. Talán ez az első, ahol nyíltan láthatjuk két azonos nemű ember kapcsolatát filmvásznon, még akkor is, ha Makk számára sokkal inkább csak eszköz volt a két főszereplő leszbikus kapcsolata, a politikai ellenállás párhuzamaként. Mi lenne akkor a queer mozi helyes meghatározása? Szerintem nincs helyes meghatározása a queer mozinak. Azokkal a nézetekkel értek egyet, amelyek szerint a queer ellenáll a definiálásnak. Persze ez nem könnyíti meg a vele való munkát, emiatt én mindig az adott kontextusban próbálok meg egy-egy ideiglenes definíciót kreálni. Ha konkrétan a saját munkámra gondolok, ott általában a queer mozi kifejezés helyett queer témájú moziról beszélek, mert olyan filmekkel foglalkozom, amik nem feltétlenül akarják felforgatni a megszokott, heteronormatív moziélményt, de mivel queer témák köré épülnek, mindenképp reflektálnak rá. A magyar nyelvben nem gyökeresedett meg, de az angol használja a queer szót igeként, az előző mondatból a felforgatni szó helyett szívesebben használnám azt, hogy „queerelni”. Az utóbbi időben figyelhetünk meg változást a magyar filmgyártásban? A magyar filmgyártásban a 2000-es évek első évtizedében volt egy viszonylag nagyobb fellendülése a queer témáknak, a legtöbb ilyen témájú filmünk ebben az évtizedben készült (Nincsen nekem vágyam semmi, Férfiakt, Pánik, Intim fejlövés, Papírrepülők, Coming out - bár ez a legutolsó inkább

ne készült volna el...). Ugyan nem túl hosszú ez a lista, mégis, ez alatt a tíz év alatt több film készült queer témában – vagy legalább azt érintve –, mint a kilencvenes években és 2010 után összesen. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

Feldmann Fanni PhD hallgató a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola angol irodalom alprogramjában. Kutatási területe a szexuális és genderidentitások irodalmi és filmes ábrázolása, különös tekintettel a kelet-európai mozira. Leginkább a coming out (előbújás) pszichológiai folyamata, annak vizuális reprezentációja és kulturális, társadalmi és politikai beágyazottsága érdekli. Legjelentősebb publikációi a ZOOM kötetekben (szerk. Győri Zsolt és Kalmár György, 2015, 2018) és az Ekphrasis folyóiratban jelentek meg. A Hatvani István Szakkollégium anglisztika-amerikanisztika szakcsoportjának esszégyűjteményét ((En)Gendered Lives, 2016) szerkesztette.

HerStory

RUPAUL Nem kérdés, hogy korunk legnagyobb hatású drag queenje az amerikai RuPaul. Több évtizedes munkája sikerrel terjesztette ki a drag művészetének határait a melegbárok falain túl a mainstream kultúrába, amely által emberek tíz- és százmillióihoz jutott el nemcsak a drag, de az üzenet is, amit hordoz: a sokszínűség szépsége, valamint a megértés és elfogadás fontossága.

zinte elképzelni is hihetetlen – legalábbis annak, aki ismeri –, hogy RuPaul Andre Charles lassan a hatvanadik életévét tapossa. Több évtizeden végigívelő karrierje a szórakoztatóipar univerzumának számos szeletében ért el történelmi sikereket, legyen szó dragről, kifutóról, színészetről, zenéről vagy televízióról.

Atlantában tanuljon művészetet. Lázadó, a társadalmi normákat elutasító természete hamar utat tört: magával ragadta az underground éjszakai élet és a varieté show-k. Wee Wee Pole nevű punkegyüttesével rendszeresen fellépett bárokban, Vaginal Davis drag queennel együtt háttérénekese volt Glen Meadmore-nak, de olyan is előfordult, hogy táncolásból szedte össze a kenyérre valót.

Ru alig 15 évesen került el otthonról, hogy a napfényes Kaliforniát maga mögött hagyva Georgia állam székhelyén,

1989-ben feltűnt a The B-52’s Love Shack című számának videóklipjében, majd a kilencvenes évek elején, kinőve

NYITVA TARTÁS hétfőtől csütörtökig: 13:00 - 01:00 pénteken: 13:00 - 02:00 szombat: 13:00 - 04:00 vasárnap: 13:00 - 01:00 IX. KERÜLET, ANGYAL UTCA 2.

Atlantát, fokozatosan áttette székhelyét New Yorkba. Szólóban és együttesekkel kollaborálva fellépett éjszakai bárokban (Pyramid Club), színészként a My Pet Homo sci-fi paródiában próbálta ki magát, és évről-évre aktív résztvevője volt a barátja, Lady Bunny által megrendezett Wigstock fesztiválnak. 1993-ban jelent meg első önálló zenei albuma Supermodel of the World címmel, amely váratlanul nagy sikert aratott a slágerlistákon és az MTV-n – egy olyan korban, amikor az Amerikai Egyesült Államokban főleg a grunge és a gangsta rap pörgött. A Billboard Hot 100-as listáján egészen a 45. helyig repült. Ez volt RuPaul karrierjének első aranykora. Modellszerződést írt alá vele a MAC Cosmetics – innentől az ország számos pontján kihelyezett reklámfelületeken volt látható tetőtől-talpig dragben, „I am the MAC girl” (Én vagyok a MAC lány) felirattal. Ugyanebben az évben megjelent első önéletrajzi könyve Lettin’ All Hang Out címmel. Bár nagy nyilvánosságot sohasem kapott, de 1994-ben, egy New York-i klubban ismerte meg párját, az ausztrál Georges LeBart, aki azóta is a médiafigyelemtől távol, egy wyomingi farmon gazdálkodik. A pár 2017 januárjában házasodott össze, de a festő-gazdálkodó úriember azóta is ritkán tűnik fel világsztár férje oldalán. A következő nagy mérföldkő Ru karrierjében a The RuPaul Show volt a VH1-on, amelyben ugyancsak drag queennek öltözve interjúvolt meg művészeket és celebritásokat. Vendégei voltak többek között Diana Ross, Mary J. Blige, Cyndi Lauper, Olivia Newton-John, Cher és a Nirvana, a Backstreet Boys és a Duran Duran is. Ezzel ő volt az első drag queen, aki országos televízióban, róla elnevezett műsort vezetett. A The RuPaul Show összesen két évadot és száz epizódot élt meg. (Nemrég zajlott kísérlet egy hasonló tematikájú online műsor elindítására RuPaul címen, azonban egyelőre kérdéses, lesz-e belőle több. Az egyes részek nézettsége nem túl magas, jellemzően a 10-20-30 ezres megtekintési sávban mozog.) Bár zenei albumai és szólólemezei sorra jöttek ki a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején, a Supermodel of the World sikerét egyiknek sem sikerült túlszárnyalnia. Egyedül a Snapshot kúszott fel a Billboard Hot 100-as listájának 95. helyéig.

2008-ban azonban elkezdődött a RuPaul’s Drag Race első évadának forgatása, amely 2009 februárjában került adásba a Logo televíziós csatornán. Ezzel a produkcióval – valamint az azóta lement további tíz, tehát összesen 11 évaddal – RuPaul neve nemcsak hazájában, de szerte a világon ismertté vált. A műsor lényege, hogy 10-15 drag queen az évad során különböző feladatokat teljesítve küzd a koronáért és a vele járó, megtisztelő Drag Szupersztár címért – a nem kevés pénznyereményről nem is beszélve. E feladatok amellett, hogy nagyon szórakoztatóak akár egy magyar néző számára is, csupa olyan kihívást tartalmaznak, amellyel egy ambíciókkal teli drag queen könnyen találkozhat karrierje során. Van, amikor táncolni, énekelni (sokszor Ru saját dalait), vagy éppen színészkedni kell, hol csapatmunka keretében, hol egyénileg; máskor ruhát kell tervezni, vagy éppen valaki mást egy meghatározott tematika mentén a saját drag stílusába beillesztve drag queenné alakítani. A teljesítményt 4-5 tagú zsűri értékeli: középen RuPaullal, aki mindig dragbe öltözve jelenik meg, mellette pedig állandó (Michelle Visage a 3., Carson Kressley és Ross Mathews a 7. évad óta) és meghívott ítészekkel. Utóbbiak között láthattuk már többek között Miley Cyrus-t, Lady Gagát, Cher édesanyját és transz fiát (Georgia Holt és Chaz Bono), Troye Sivant, Paula Abdult és Christina Aguilerát. Az évad során epizódról epizódra esik ki egy játékos, míg végül a top 3-4 egy Los Angeles-i színházban szervezett döntőben, közönség előtt méretteti meg magát utoljára. A műsor az elmúlt 11 év során egyre növekvő népszerűségnek örvendett, akit beválogattak a versenybe, az utána garantáltan dúskált a felkérésekben. Sikerét jól mutatja, hogy a kilencedik évad óta már a VH1-on, országosan elérhető televíziócsatornán fut, és az elmúlt néhány évben már 9 Emmy-díjat zsebelt be, közöttük a legjobb realityversenyért és a legkiválóbb műsorvezetőnek járót. Hasonló Drag Race-t szerveztek azóta Thaiföldön (ami már túl van a második évadán) és Nagy-Britanniában is – utóbbi országban szintén RuPaul volt a házigazda, Michelle-lel az oldalán –, de hamarosan érkezik a kanadai és német Drag Race első évada is. Úgyhogy Ru nyugdíjas évei még nem mostanában jönnek el.

BUDAPEST

KEDVENC SZAUNÁJA! (A FIATALOK KÖRÉBEN) www.gaysauna.hu

Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

! k e g é d n Ve m u n g a M s e v Ked

vel etek! 2019 szup er volt yo n bold o g g a n ek in k en d in Kivánun k m - ban is! 0 2 0 2 k n u oz lk új évet és talà

1085 BUDAPEST, CSEPREGHY UTCA 2.

GAYSAUNABUDAPEST.COM

t a p a s C m u n g a M

BUÃ&#x2030;K PARTY

HAPPY NEW YEAR 2020

2019.12.31. 21:00

Ally Ship

ISMERJÜK MEG EGYMÁST Uccu Alapítvány a közösségfejlesztésért

okszor találkozunk rég nem látott barátokkal és azt mondjuk: milyen kicsi a világ! A világatlaszt elnézve is az a benyomásunk támadhat, milyen apró Magyarország, mégis, amikor az egyes társadalmi csoportok közötti távolságot szemléljük, rá kell döbbennünk, hatalmas ez az ország, és ez a világ is épp olyan óriási, mint köztünk, emberek közt a távolság. Pontos mértékegységünk azonban nincs, hogy realizáljuk a zárkózottságot, a társadalomba beidegződött kirekesztést és elutasítást, a tényt, hogy saját szomszédainkat sem igazán ismerjük, nemhogy azokat, akik három házzal odébb laknak. Ez a helyzet a romákkal és a cigánysággal is, őket sem ismeri a többségi társadalom. A sztereotip közhelyes információkon túl alig ragad meg valami a legtöbb ember fejében. Ha valakinek a közvetlen környezetében nincsenek romák maximum a híradások negatív képével találkozik, és eredendően ellenségesen viszonyul hozzájuk. Az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány ezen a problémán igyekszik változtatni: sokszínű programok szervezésével igyekszik megvalósítani, hogy elinduljon a párbeszéd roma és nem roma fiatalok között, ezzel visszaszoruljon a kirekesztő és elutasító hozzáállás, továbbá csökkenjen a távolság a két fél között, és egy kölcsönösen támogató és elfogadó közösség jöhessen létre.

Az Uccu elsősorban interaktív foglalkozásokat tart általános és középiskolásoknak, amelyeket roma fiatalokból álló önkéntes óratartók vezetnek, fókuszálva a roma identitásra és kultúrára. Ám a tevékenységük nem merül ki kizárólag iskolásoknak szóló programokban: különböző városismertető sétákat is vezetnek, így a hírhedt Józsefvárosba is elviszik az érdeklődőket, ahol ugyancsak az előítéletek legyőzése a cél. A a túrát olyan roma fiatalok vezetik, akiknek személyes kötődésük is van a kerülethez. A séta során nemcsak a helyi kultúrát és a kerület múltját ismertetik meg a résztvevőkkel, hanem az itt élő embereket ugyanúgy közelebb szeretnék hozni, ezzel is csökkentve a városrészek lakói közötti szakadékot. Az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány tíz éve dolgozik azon, hogy a romák ne az összmagyar társadalom szegregált részét, hanem teljes jogú csoportját jelentse. Az elmúlt tíz évben több mint 10 000 iskolás tehette fel kérdéseit az informális oktatás módszereire épülő beszélgetések egyikén, és több mint 250 oktatási intézménybe juttatták el üzenetüket. Programjaikat több mint ötven önkéntes roma fiatal segítette ez idő alatt, akiket több tucat szakember készített fel; ezek a szakemberek állították össze azokat a programokat is, amelyek segítik egymás megismerését, elfogadását, az előítéletek újragondolását és a fiatalok egymás felé tanúsított

nyitottságának növelését. Mára nemcsak Budapesten tevékenykednek, hanem országszerte elérhetőek, Pécsen és Miskolcon is tartanak foglalkozásokat és képzéseket is önkénteseik számára. Az elmúlt évek alatt állandó együttműködés alakult ki a tanintézmények között, így hetente több foglalkozást is tartanak általános és középiskolákban, amire szeretettel várják roma fiatalok jelentkezését. Ha te is csatlakoznál hozzájuk, a lenti elérhetőségek egyikén bátran megteheted. Elsődleges elvárás a személyes elköteleződés és a roma származás, más kritérium nincsen. Budapesten, Pécsen és Miskolcon egyaránt várják a jelentkezőket. A szélesebb társadalmi közeghez szóló rendhagyó városi séta, a Nyócker séta nemcsak az iskolás korosztály számára nyújtanak minőségi időtöltést. Az Uccu önkéntesei olyan városrészeket mutatnak be az érdeklődőknek, ahova a budapesti lakosok sem gyakran látogatnak, pedig igencsak központi elhelyezkedésűek, és igen gazdag történelmi múlttal, kulturális élettel rendelkeznek. Ez a program mind magyaroknak, mind külföldi csoportoknak egyaránt izgalmas foglalkozást jelenthet. A résztvevők roma sétavezetőkkel járhatják be a Magdolna-negyed egy részét és nyerhetnek betekintést a kerület mindennapjaiba. A vezetők közvetlen hangnemükkel és személyes kötődésükkel teszik egyedülálló élménnyé a sétát, amely ideális program lehet iskolás és egyetemi csoportoknak, de konferenciák, céges csapatépítő foglalkozások résztvevőinek is.

fel bátran az Uccu-val a kapcsolatot, szívesen állnak majd rendelkezésedre. Ha a téma felkeltette az érdeklődésed, esetleg tovább is olvasnál, az Uccu weboldalán egy könyvtárrészleg is elérhető, ahol remek szakirodalmat találsz, továbbá a szervezet működését is jobban megismerheted, és az aktuális projektekbe is nagyobb betekintést nyerhetsz. Írta: Bernhardt Dániel |

i @jesuisdanielbernhardt

A sétákat az alábbi oldalakon találod meg: Weboldal: uccusetak.hu @uccusetak Ha támogatni szeretnéd az Uccu tevékenységét, felajánlásodat a következő számlaszámon fogadják: OTP Bank: 11794015-20000710 IBAN: HU90 1179 4015 2000 0710 0000 0000 SWIFT: OTPV HU HB Az UCCU-t adód 1%-ának felajánlásával is támogathatod. Adószámuk: 18151235-1-42

Ha rendhagyó és közösségépítő programot szeretnél 2020-ban keresni a vállalkozásod munkatársaink, vedd

Külcsíny

DESIGNBAN GAZDAG KARÁCSONYT! Mikor máskor kéne beújítani egy új, menő designterméket, mint karácsonykor? És hol máshol találhatnál nagyobb eséllyel neked tetsző darabokat, mint a Wamp karácsonyi vásárán? Természetesen akkor is ajánljuk, hogy nézz szét a Wamp háza táján, ha nem magadat, hanem valamelyik barátodat, családtagodat szeretnéd meglepni egy igazán különleges ajándékkal az ünnepek alkalmával. Mutatjuk a mi kedvenceinket.

B-BAG A bőrből és kézzel készült táskáknak nehezen lehet ellenállni. A B-Bag mögött egy házaspár áll, akik teljes kreativitásukat kiélik a menő designertáskákon, amik szetted legegyedibb darabjai lehetnek. Különböző színek és fazonok közül tudsz válogatni, hogy megtaláld az ízlésedhez legjobban passzoló darabot.

BLIND CHIC Félig szlovén, félig magyar, száz százalékosan praktikus és mutatós. A Blind Chic táskáit elsősorban bicikliseknek találták ki, de természetesen akkor is maximálisan a hasznodra válnak, ha nem kétkerekűvel közlekedsz. Túrázáshoz, átlagos hétköznapokhoz is alkalmas táskák, amik nemcsak jól néznek ki, de még a strapát is bírják.

EAGLE DECOR

A természet nyugtató hatással van ránk, véli az Eagle Decor kreatív csapata, akik olyan dekorációkat készítenek, amelyek megidézik a természet közelségét. Ha a te irodai asztalodra vagy lakásodra is ráfér egy kis extra külcsín, ne keress tovább. Itt névjegykártyatartótól az asztali díszig mindent megtalálsz.

URBAN SIDEWALKER

Olyan egy szoba kép nélkül, mint... Nem, ezt nem is akarjuk elképzelni. Az Urban Sidewalker letisztult, grafikus, Budapestihlette poszterein a város legalább annyira sokszínű, mint a valóságban.

RECYCLOCK Kiegészítők biciklialkatrészekből? Igen, létezik, méghozzá nem is akármilyen minőségben! A Recyclock még a kilyukadt, elhasználódott kerékpárgumiból is tud trendi kiegészítőket, például öveket készíteni, de kínálatukban órákat és ékszereket is találsz. Micsoda környezetbarát divat!

WAMP KARÁCSONYI VÁSÁROK 2019.12. 8. 2019. 12. 15. 2019. 12. 22. Millenáris B csarnok Írta: Tegdes Péter

Málta. SZAVAKKAL EL NEM MONDHATÓ.

MÁLTA, GOZO, COMINO Európa Nr.1. melegbarát úti célja Málta az első helyen szerepel 2019-ben a Rainbow Europe Indexen. Az elmúlt években tapasztalt jelentős pozitív változások vezettek ahhoz, hogy az ILGA-Europe listájának élére került: az LMBTQ kultúra egyre elfogadottabb az élet minden területén, a máltai kormány pedig erre még jogszabályokkal is rásegít. Nemhiába lett Málta a meleg turisták egyik legkedveltebb célpontja. A máltai emberek szívélyesen, vendégszeretetően fogadják őket, örömmel segítenek Málta, Gozo és Comino felfedezésében. A meleg turisták így a lehető legjobban érezhetik magukat. A helyi meleg közösség tagjai pedig szívesen osztanak meg tippeket a legjobb éttermekről, kávézókról, bárokról, szórakozóhelyekről és butikokról, amiket biztosan érdemes kipróbálni. Ahogyan a melegbarát szállodákat is. Az éppen aktuális szórakoztató programok és partik pedig kötelezőek. A legszínesebb LMBTQ esemény, a Malta Pride minden évben szeptemberben kerül megrendezésre, az esemény fő attrakciója, a vallettai felvonulás 2020. szeptember 12-én lesz.

A máltai és gozoi melegbarát helyszíneket a gaymalta.com weboldal gyűjti össze: naprakész eseménynaptár, helyi hírek, a nyitva tartó melegbarát bárok listája és más hasznos információk várnak.

OFFICIAL DESTINATION PARTNER

NON-S NYITV TOP Decem A TART ÁS ber 3 1. januá

13 ór ától félig.

r 1. éj

KARÁCSONY & SZILVESZTER a SZauna69 - ben ÜNNEPI NYITVA TARTÁS

December 24-én: ZÁRVA December 25-26: megszokott nyitva tartás szerint.

SZILVESZTER 2020

Gyere és ünnepeld velünk az új évet! Várunk december 31-én 21 órától egy fergeteges partiba! Éjfélkor pezsgővel kínálunk! Nem maradsz éhes sem, erről gondoskodunk! Éjfélkor virsli, az este folyamán sós sütemények várnak!

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet! RÉSZLETEK A WWW.SZAUNA69.HU OLDALON

Erőmű

DOCTOR WOOF, A KÜLÖNLEGES DRAG KARAKTER

legutóbbi OktoBear hétvégén, amit a Magnum szauna szervezett Budapesten, lehetőségem adódott leülni egy beszélgetés erejéig Doctor Wooffal. Mesélt a drag karrierjéről, és arról a számos rendezvényről, amit ő szervez az LMBTQ közösség támogatására. Az idei OktoBear hétvégéjét, amely október 18–20. között zajlott, péntektől vasárnapig, a testszőrzet szerelmeseinek szentelték – azoknak, akiknek van, és azoknak, akik imádják. Ez az éves rendezvény egy olyan parti, ahol szívesen látják a macikat, a szőrös nagyfiúkat, a bocsokat… mindenkit! A helyszín a budapesti meleg élet rendezvényeiről ismert és széles körben népszerű intézménye – ilyen esemény volt a Mr. Magnum választás is, amelynek a díszvendége volt most Doctor Woof, aki a vendégeket szórakoztatta a szünetekben, amíg a jelöltek átöltöztek, vagy a kiválasztási folyamat egyegy következő állomására készültek fel. A jelenleg Londonban elő, de eredetileg az Ibériai-félsziget déli csücskéről, Gibraltárról származó Doctor Woof különleges műfaj képviselője: egy drag bear előadó, ami magyarra

talán a „macitravi” kifejezéssel fordítható. Európa-szerte a legfontosabb LMBTQ események színpadát színesítette már, de az Egyesült Királyság híres tehetségkutatójában, a The X Factor UK című műsorban is szerepelt. Az eredeti neve Andy Garcia – mint a világhírű amerikai színésznek és rendezőnek –, és civilben a turisztikai iparban dolgozik. De amikor Andy Doctor Wooffá változik, akkor új magasságokba emelkedik – nemcsak a magassarkúja, hanem káprázatos előadásai miatt is. A karrierje Manchesterben indult 1999-ben, ahol elnyerte a Mr. Bear Manchester címet. Ez vezetett ahhoz, hogy az országos versenyen, a Mr. Bear UK-n is győzedelmeskedhetett, és ezután ringbe szállhatott a nemzetközi titulusért is. Érdekességként rögtön hozzáteszi, hogy erre a versenyre már nemcsak az azonos nemű párja kísérte el, hanem a volt felesége is. Igazi példája a modern párkapcsolatoknak! A versenyekkel járó reflektorfény segítette ahhoz, hogy filmszerepet kapott a Dr. Who paródiájában, ahol egy Doctor Woof nevű macit alakított a különböző dimenziókon át, és menet közben még ősember is lett belőle.

Ezután megpróbálkozott a színjátszással is, de annyira zavarba jött sok ember előtt szerepelve, hogy eldöntötte, egy karaktert fog használni ahelyett, hogy önmagát adná. Ez a fiktív karakter tökéletes ötletnek bizonyult: megtartotta a Doctor Woof nevet, és kabaré-showműsorokat kezdett összerakni és előadni. Kreatív alkotómunkáját rendszerint azoknak a daloknak a szövege inspirálja, amelyeket előad, valamint azok a történetek, amiket el akar mesélni, de a közönségéből is merít. Huszonöt dalból álló repertoárjából annak fényében válogat és állítja össze a műsorát, hogy milyen jellegű is az adott esemény, ahol fellép. Többek között olyan városok színpadait hódította meg eddig, mint például Reykjavík, Edinburgh (Fringe Festival), az egyik fő meleg üdülőhelynek számító Sitges-en, vagy éppen a londoni Trafalgar Square-en. Ahogy korábbban már esett szó róla, a The X Factor angliai kiadásában (a kezdeti döbbenet után) nagyon pozitív kritikát kapott a zsűritől, akik szerint saját műsort érdemelne a színházairól ismert londoni West Enden. De Andy nem csupán létrehozza és előadja alteregója, Doctor Woof műsorait. Az Egyesült Királyság-beli LMBTQ közösség számos eseményénél segédkezik szervezőként, ahol a közösség érdekében végeznek jótékonysági munkát rendezvényeikkel. Ilyen például a Dragavision, ami a népszerű Eurovíziós Dalfesztivál drag verziója, ahol több mint 15 ország képviselteti magát, és amely bevételeivel az LMBTQ közösséget segíti. Röviden összefoglalva, ez a verseny az Eurovízió újraalkotása. Ugyanaz a formátum, van pontverseny, közönségszavazás,

valamint móka és kacagás az elejétől a végéig. A befolyó pénzzel pedig a Cancer Is A Drag jótékonysági szervezetet támogatják. Ahogy a neve is jelzi, egy rákellenes szervezetről van szó, amelynek az a célja, hogy annyi embernek segítsenek, amennyinek csak lehetséges: a rákkal élőknek, a partnereiknek, a barátaiknak, a családjaiknak, hogy megbirkózhassanak azokkal a nehézségekkel, amikkel napi szinten szembesülnek. A segítség sokféle lehet: pénzügyi támogatást nyújtanak a leginkább rászorulóknak, vagy például az Uberrel karöltve biztosítják a szállítást azok részére, akik rendszeres orvosi kezelésre járnak. Egy másik kezdeményezés, amiben Doctor Woof aktív szerepet vállal, a Loud & Queerly, amely összeköti az írókat, szerzőket, zenészeket, előadókat, művészeket, promotereket és aktivistákat, hogy csodálatos szórakoztató alkotásokat és kampányokat hozzanak létre, amelyeket segítik az egyenlőség és az emberi jogok ügyét. Doctor Woof tehát egy különleges karakter, és nem csupán drag megjelenésében, de céljaiban is. Az pedig, hogy számára ez a különleges utazás 47 éves korában indult, csodálatos példa arra, hogy bármikor előmerészkedhetsz a csigaházadból, hogy tégy valamit a közösségedért. Doctor Woof minden bizonnyal elmossa az éles határvonalakat a drag műfaj, a macik és az LMBTQ aktivizmus között – ügyesen vegyíti őket, a végén pedig felvisz rá még egy nagy adag csillámport. Írta: Germán Henao |

i @germanhenao

Erőmű

A TÜZES ALSÓK NYOMÁBAN

gy formás hátsó látványát csak fokozni tudja, ha szexi fehérneműben láthatjuk. De legyen akármennyire is szexi egy fehérnemű, előfordulhatnak esetek, amikor inkább arra vágyunk, hogy lekerüljön az a bizonyos textildarab – akár a másikról, akár rólunk. A férfi alsókból most már olyan széles paletta áll a rendelkezésünkre, hogy mindenki könnyedén megtalálhatja azt a típust, ami a legjobban illik hozzá. Az pedig már manapság alapvető, hogy az alsók vásárlásakor is odafigyelünk a divatra, hiszen hiába rejti el a nadrág az esetek nagyobb részében az alsóneműt, akkor is fontos, hogy mit viselünk. És sose tudhatjuk, hogy éppen mikor kerül le rólunk például a farmer, és mikor mutathatjuk meg magunkat kicsit közelebbről. Szerintem bátran mondhatjuk azt is, hogy a férfi alsó amolyan étvágygerjesztőként szolgál, hiszen nagyon jó érzés elnézni benne a másikat – például, amikor éppen készíti a közös reggelit a konyhában –, és hogy közben ki mire gondol, és mikor kívánja inkább azt, hogy kerüljön le az utolsó textildarab is a másikról, már az egyéni fantáziákra van bízva. Alsót vásárolni pedig legalább annyira jó dolog, mint bármely más ruhát. Eldönteni, hogy milyen stílusú legyen – személy szerint nálam a brief a nyerő mostanában –, hogy milyen anyagból legyen, és természetesen, hogy milyen célra szánjuk, mindig izgalmas. Hiszen az sem elhanyagolható szempont, hogy hagyományos hétköznapi viseletre vásárolunk éppen valamit, vagy egy randira, esetleg bármilyen más okból. Egy szexi alsó vagy jockstrap pedig nagyon jó ajándék lehet karácsonyra is. Mint ma már annyi mindent, úgy az alsókat is elérhetjük pár kattintással online, de ha ilyen kényes ruhadarab esetén nem preferáljátok az online vásárlást, és szeretnétek valami különlegeset beszerezni, akkor érdemes a Black Dream férfi alsónemű-kollekcióját felfedezni – és ha már betértek az üzletbe, akkor más egyéb játékszert is választhattok mellé. Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

Black Dream Mister B ShopInShop 1085 Budapest, Mária u. 9. www.blackdream.hu

Útlevél

KALÓZTÓL MÉZESKALÁCSOT, SZAMÁRTÓL JÓSZERENCSÉT Bréma varázslatos, karácsonyi hangulata A lüktető metropolisztól, Hamburgtól alig másfél órára található Brémát kötelező felkeresni, ha a környéken járunk. Óvárosának az év minden szakában varázslatos a hangulata – de talán télen a legcsodálatosabb. Erről két karácsonyi vására és világhírű csokoládéja is gondoskodik.

település óvárosi része már 1200 éves, és az ősi macskaköveken sétálva a több száz éves, míves cégérekkel ellátott épületek bizony tiszteletet parancsolnak. Híres látnivalói közül nem szabad kihagyni a városházát, ami a központi piactéren áll tucatnyi gyönyörű építészeti mestermű között. A Rathaus 2001 óta az UNESCO-világörökség része, és ha instant időutazásra vágyunk, a városháza előtti téren garantáltan megkapjuk. A másik kihagyhatatlan látnivaló az ugyanitt, a piactér keleti sarkában található Szent Péter-dóm. A város ikonikus ikertornyait adó templom helyén már 1200 évvel ezelőtt, 789-ben felhúztak egy fatemplomot, de a jelenleg itt álló

se mai darab, egyes részei majdnem ezer évesek – az „új” templomot 1035-ben kezdték építeni. És ha már a piactéren járunk, csak a városháza mögé kell elsétálnunk a város leghíresebb szülötteiért. Mert lehet, hogy semmi sem jut eszedbe Brémáról, de a brémai muzsikusokról mindenki hallott már. A Grimm-testvérek jóvoltából világhírű jószágok szobrát itt találjuk – ne menjünk tovább anélkül, hogy ne dörzsöltük volna meg a lábukat! Ha így teszünk, akkor a legenda szerint egy nap még biztosan visszatérünk Brémába. (Ne zavarjon össze minket, hogy a négyesfogatról több szobrot is mintáztak az idők során, az

eredeti, a legautentikusabb, egyben a leghíresebb bizony ez, a városházánál található darab.) Éppen a dörzsölés miatt a szamár patája gyönyörűen fénylik – a többieké nem, mert még a magasabbak is csupán a kutya lábáig érnek fel. Rejtély, hogy miért dörzsölték egyesek ugyanígy fényesre az idők során a szamár száját, mert hát ahhoz nem jár ám legenda. Ha kipipáltuk a kötelező látnivalókat, akkor ideje belevetni magunkat a karácsonyi vásár forgatagába! A hagyomány szerint a legjobb karácsonyi vásárokat Németországban találjuk (és tényleg, az európai listákon rendre több német versenyző is előfordul), valamint szó szerint minden városnak megvan a sajátja. Naná, hogy Bréma is osztozik ebben a varázslatos ünnepi szokásban, és hát hol máshol lehetne a híres Weihnachtsmarkt, mint a… Pontosan, itt van a már általunk is alaposan körbejárt piactéren. A több száz, fényesen kivilágított karácsonyi bódé pedig kedélyesen kínálja a forralt bort (Glühwein) és a ropogós, szaftos kolbászt (Bratwurst), az égő cukorsüveggel kínált krampampulit (Feuerzangenbowle) és a forró tócsnit (Reibekuchen). Ez utóbbi már azért is veszélyes eledel, mert könnyedén parázs vita alakulhat ki, hogy mi a „rendes” magyar neve, és mi inkább ne merüljünk el a lapcsánka-lepcsánka vitában. Helyette a karácsonyi vásárt felfedező, vezetett túrán is részt vehetünk.

hát ki ne szeretne egy kalóztól vásárolni mézeskalácsot? Az édes falatoknál tartva, Bréma messze földön híres a csokoládéjáról, méghozzá a Hachez márkának hála. Az 1890ben alapított cég a mai napig üzemel, termékeiket a városban mindenhol megtalálhatjuk, de a legfinomabb falatokért a Hachez üzletét is érdemes felkeresni. 2012 óta Chocoversum néven saját csokoládémúzeumuk mutatja be a nevezetes édesség készítésének titkait – ezt azonban Hamburgban keressük, ahol 90 perces túrák során merülhetünk el a fortélyokban. Ami a város LMBTQ életét illeti, rendre elhangzik, hogy az kicsi, de cserébe roppant barátságos. A „kicsit” azért rögtön idézőjelbe is tennénk, mert ahol több melegbár, kávézó, rendszeres parti, sőt, ahogy egynél több cruising hely is üzemel, azt bizony sok félmilliós város megirigyelhetné. Érdemes megemlíteni, hogy Brémának saját pride felvonulása is van, amin tízezren vettek részt idén. Jó lesz észben tartani, hogy a következő 2020-ban augusztus 22-re esik – sose tudni, hátha ügyesen dörzsöltük a szamár lábát, és a nyári időszakban térünk vissza. Írta: Kocsis G. János |

i @kocsisjaanos

Aki még bírja szusszal, az ezután veheti az irányt Bréma másik karácsonyi vására felé! Bizony, kettő is van a városban, és csupán ötszáz métert kell sétálnunk a középkori verzióhoz. A folyóparton található a Schlachte-Zauber, ahol a város egykori kikötőjében autentikus jelmezekbe bújt árusokat és az egykori folyami-tengeri világot megidéző hangulatot találunk – mindezt pedig karácsonyi köntösbe bújtatva. Mert

Útlevél

30 ÉVES A LA DEMENCE 2019. október végén 30. születésnapját ünnepelte Európa egyik legnépszerűbb meleg partisorozata, a La Demence. Az egész hétvégét felölelő hatalmas eseményen több mint 10.000 vendég vett részt 84 országból. Ebben a buliban mindenki megtalálta a számítását a hihetetlen sokszínűségben: legyél maci, nyunyó, fetisiszta, sportos, vagy daddy, senki nem fog kinézni a táncparkettről. AZ ÉVFORDULÓS HÉTVÉGE A La Demence minden évben október utolsó napjaiban ünnepli a születésnapját, lehetőleg minél közelebb a november 1-jei ünnepnaphoz – hagyományosan addig tart a non-stop buli, ameddig szabadok az emberek, és nem kell dolgozni menniük. Így, ha például november 1-je keddre esik, biztos lehetsz benne, hogy a megelőző péntektől keddig minden egyes nap készülnek a szervezők valamilyen bulival. A La Demence egy kis brüsszeli klubból indult immár 30 évvel ezelőtt – mára a meleg férfiak mekkájává vált, és

olyan világhírű DJ-k lépnek fel náluk, mint Chris Bekker (Németország), Pagano (Egyesült Királyság) vagy Andy O’Kean (Svájc).

DRESS CODE A La Demence bulikban nincsen dress code, így lehetőséged van olyan ruhát felvenni, amilyet csak akarsz. Akár előre gondosan megtervezett outfitben érkezel, akár csak egy jockstrapet vagy egy harness-t veszel fel (vagy éppen felül semmiben érkezel), a lényeg, hogy jól érezd magad, és olyasmit viselj, ami kényelmes, de szexi. PARTY HARD, PLAY HARD Ha már a szórakozásnál tartunk, a La Demence minden eshetőségre felkészülten, tárt karokkal vár: az évfordulós bulin, de egyébként is vannak itt sötétszobák, amelyekben kiélheted a vágyaidat.

A kiváló zenei összeállításokon felül a La Demence lenyűgöző show-val is készül minden partira, ami bármelyik európai melegfesztivált felülmúlja minőségében: táncosok, artisták, légtornászok, drag queenek és go-go boyok csillogtathatják meg tudásukat fények, tűzijáték, sőt, esőgép társaságában.

A Palais 12-ben 600 négyzetméteres “játszótér” vár a hatalmas tánctér mellett, a Fuse Clubban két sötétszoba vár – egy apró figyelmeztetés, mielőtt odalátogattok: tényleg nagyon sötét van, úgyhogy vigyázzatok a holmitokra. A La Demence deklaráltan támogatja a biztonságos szexet, ezért ingyen óvszert és síkosítót osztanak minden buli előtt. Írta: Germán Henao |

i @germanhenao

A központi buli mindig szombaton van, a Palais 12-ben tartják, amelyben egyébként is koncerteket és más szórakoztató eseményeket rendeznek. A Palais 12 15.000es nézőszám-kapacitásával Belgium egyik legnagyobb fedett rendezvényhelyszíne, amely ráadásul az Atomium, a város legnagyobb látványossága mellett helyezkedik el. A gigantikus építményt (amelyben ma múzeum működik) eredetileg az 1958-as világkiállításra tervezték. Mára kedvelt látványossággá vált, és egyben „hagyományteremtő” ereje is lett: a bulizóknak szinte kötelező vele szelfizni akár érkezéskor, akár induláskor – utóbbi akár télen is előfordulhat fényes nappal. A hétvégén a többi rendezvényt a Fuse Clubban, egy főként technót játszó éjszakai klubban tartják. A klubot 1994-ben nyitották meg egy bezárt mozi helyén, amiben akár 2000 ember is elfért egyszerre. HAVI BULIK Az évfordulós hétvégén kívül is tartanak természetesen La Demence-partikat, amelyekre minden hónapban sor kerül többnyire pénteken vagy valamilyen munkaszüneti nap előtt. Ezeket a tematikus bulikat szintén a Fuse Clubban rendezik meg. A 3 tánctéren különféle zene szól, így biztosan megtalálod, ami neked való. Felhívnánk rá a figyelmeteket, hogy a Fuse egyébként nem melegbár, csak havonta egyszer itt szokták tartani a La Demence bulikat, egyébként pedig egy hetero techno-klubról van szó.

További információk a La Demence-ről: www.lademence.com @lademence @lademence

f i

További információk Brüsszelről: www. visit.brussels @visitbrussels @visitbrussels

f i

Útlevél

MENEKÜLJ A SZÜRKE TÉL ELŐL A SZIVÁRVÁNYOS SPANYOLORSZÁGBA!

emcsak a nappalok rövidebbek, az idő is egyre hűvösebb és ködösebb, ezért nem csodálkoznánk, ha benned is feléledne a tavasz iránti olthatatlan vágy. Azt még sajnos nem tudjuk megoldani, hogy előreugorjunk az időben több hónapot, arra viszont van egy nagyon jó tippünk, hova érdemes menned, ha napsütötte, LMBTQ-barát, és természetesen megfizethető helyen szeretnéd átvészelni a szürke december-januárt. Ezúttal Spanyolország két fantasztikus szigetére invitálunk. Az egyik általunk ajánlott sziget a Kanári-szigetcsoport legnagyobb tagja, Tenerife, ami varázslatos földrajzi adottságaival az év bármely napján elkápráztatja a

turistákat. Nem árt mindjárt megjegyezni, hogy a decemberi átlaghőmérséklet 20 Celsius-fok, ami azt jelenti, hogy délben akár 25 fok is lehet. Esővel csak elvétve találkozni a téli hónapokban, a víz hőmérséklete pedig körülbelül 20 fok. Itt nem akármilyen tengerparttal találkozhatsz: mivel egy vulkanikus térségről van szó, a tűzokádóknak köszönhetően fekete homokos partja is van Tenerifének. És ha már a vulkánok kerültek szóba: itt található a világ harmadik legnagyobb vulkánja, a Teide, ami egyben Spanyolország legmagasabb pontja is a maga 3718 méterével. A vulkán és környéke nemzeti park, a világörökség részét képezi. A sziget két részre osztható: az északi rész

büszkélkedik azzal a vadregényes szépségű, hegyes tájjal, amelyet a túrázni vágyóknak ajánlunk, és amelynek központja Puerto de la Cruz. A délebbi részek inkább a lustálkodós turistáknak szólnak. A Playa de las Americas térsége remek strandjairól, vendéglátó- és persze szórakozóhelyeiről híres. Meleg és LMBTQ helyekből is jócskán találni, ilyen például a Babylon Disco Pub, ami minden este 10 órától várja a bulizni vágyókat. És ha már szóba kerültek az LMBTQ közösség szórakozási lehetőségei, merüljünk el egy picit a témában. Természetesen Tenerifének is megvan a saját pride-ja, amit egy kicsit másképp kell elképzelni, mint a többi nyugat-európai társát. Az ARN Culture & Business Pride ugyanis egy olyan többnapos esemény, ami nemcsak a bulizásról szól (persze, abból is kapunk eleget, 2019-ben például egy kétnapos zenei fesztiválon tombolhattak a résztvevők), hanem az edukációról, a kapcsolatépítésről is. A júniusban tartott eseményen olyan előadásokat, konferenciákat hallgathattunk meg, amelyek megismertetnek a világ leghíresebb LMBTQ személyeivel, megmutatják e társadalom sokszínűségét, és megtesznek mindent, hogy lebontsák az LMBTQ és heteró társadalmat elválasztó falakat, vagyis a tenerifei pride nemcsak az LMBTQ-társadalomnak szól, hanem a heteróknak is egy óriási és kihagyhatatlan buli, ahol mindenkit szívesen látnak. Tenerifén túl is van persze élet, mármint ami a spanyol szigetvilágot illeti. A turisták körében szintén népszerűnek számító Lanzarote is megannyi lehetőséggel várja a pihenni, vagy éppen sportolni vágyókat (de erről picit később). A helyiek gyakran Conejerának, vagyis a Száz vulkán szigetének hívják a helyet, amiből már sejtheted, hogy nem akármilyen természeti szépségekkel találkozhatsz itt. A 300 tűzhányó mellett vannak itt még pálmaligetek, citrusültetvények, amit

csak el tudsz képzelni. Természetesen aranyló homokú tengerpartból sincs hiány. Ahogy Tenerifén, úgy itt is irigylésre méltó az időjárás (főleg a magyarországihoz viszonyítva), a legmagasabb decemberijanuári hőmérséklet körülbelül 23 fok, este pedig 15 fokra hűl le a levegő. Esővel itt is találkozhatunk, de nem valószínű, hogy az esernyő lesz a legfontosabb társad az itt eltöltött idő alatt. Ideje írnunk a nemrégiben megemlített sportolási lehetőségekről. A 2018-ban megrendezett többnapos Sport Island esemény célközönsége kifejezetten az LMBTQ emberek voltak, de az év bármely hónapjában járj itt, biztosan megtalálod a hozzád illő sportolási lehetőséget, hiszen bőven van miből válogatni, a golfozástól kezdve a búvárkodáson át egészen a triatlonozásig. És ha már alaposan kifárasztottad magad a sportolásban, biztosan ennél is valamit. Szerencsére a Kanári-szigetek gasztronómiája nem marad le Spanyolország többi részétől. Konyhájukat több kultúra is megihlette, például a dél-amerikai népeké. A falatok mellé pedig innivaló is dukál: anélkül nem lehet elhagyni egyik szigetet sem, hogy ne kóstolnád meg a borukat, sőt, Lanzarotén még kraft söröket is kóstolhatsz. Tenerife és Lanzarote Spanyolország két olyan szigete, a mely télen sem veszít a vonzerejéből egy jottányit sem, bámulatos szépségű helyei pedig legalább annyira várják az LMBTQ közösség tagjait, mint a heteroszexuálisokat. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

Gasztroblog

GASZTRONÓMIAI CSODA A BALATONNÁL

a a Balatonra gondolunk, akkor általában nem egy napsütéses novemberi nap jut az eszünkbe, hanem a tóparton való napozás és pancsolás, valamint a lángos- és hekksütő bódék felől terjengő illatok. Pedig már jó ideje tudjuk, hogy a Balaton ennél sokkal többet jelent, főleg, ha a balatoni borvidékekről beszélünk. Személy szerint én is sokkal jobban preferálom a balatoni borokat, mint például az észak-magyarországi régióból származókat, pedig sok kiváló tételt kóstoltam már onnan is. Valahogy a szívemhez is jobban húznak a balatoni nedűk. A Balaton déli partjától pár kilométerre található egy olyan kis ékszerdoboz, ahova már több mint egy éve terveztem elmenni, de csak most, november közepén nyílt rá alkalmam, hogy ellátogassak a Kristinus Borbirtokra – egyben

átélhessem és megízleljem azt, ami a főváros gasztronómiai életében is kiemelkedő helyet foglalna el. A Kristinus Borbirtokra másodmagammal, Viktor barátommal érkeztem, akivel egyébként minden évben, már hagyományként járunk novemberben Márton-nap alkalmából borfesztiválokra, így ez a látogatás a borbirtokon ennek a megkoronázása volt. A Kéthelyen található Kristinus Borbirtokhoz egy borhotel és étterem is tartozik, ami azért is nagyon jó, hiszen így nem kell visszasietni Budapestre, és a sofőrnek sem kell csupán vizet innia. Az pedig egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy a Balaton déli csücske több látnivalót is kínál számunkra, úgyhogy érdemes eltölteni pár éjszakát a Vinotel design szobáinak egyikében. Lehetőségünk van traktorral vagy lovas kocsival bejárni a

birsalmapürével, valamint rozmaringos jus-vel érkezett. Mind a tálalásban, mind pedig az ízekben fantasztikusat alkotott a Gasztro Műhely séfje, így igazából már az ebéd után vártam a vacsorát, amire a sous-vide sertésszűzzel neveztem be. De az est legjobb pontja és főszereplői nem más, mint a borok voltak. Alapvetően a fehérborokat preferálom, ezért ezen az estén is főleg ilyen tételeket kóstoltunk, de az este végére természetesen egy vörösbort is kipróbáltunk. Míg az ebédhez egy 2016-os évjáratú Sauvignon Blanc került a pohárba, addig a vacsorát a Chardonnay Selection nyitotta, amit a lágy Utopia tudott fokozni; végül az estet a több ezüst és aranyéremmel is díjazott Kristinus Merlot zárta. Természetesen a másnapi kicsekkoláskor nem távozhattunk üres kézzel, és ha a Kristinus Gasztro Műhely ételeit nem is vihettük magunkkal, de az előző nap kóstolt borokból természetesen vásároltunk pár üveggel, hogy palackba zárva is magunkkal vihessük a Balatonboglári Borvidék ízeit, amely kiváló melengető lesz a hideg téli estékre. Bár tudom, a novemberi időpontválasztás nem a legjobb, de ez a két nap adott számomra egy kis betekintést a Kristinus Borbirtokból és ösztönzést arra, hogy melegebb időben újra visszatérjek. Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

borbirtokot, de a közelben lévő balatoni települések, vagy a kevesebb mint 30 percre lévő Keszthely is sok izgalmas okot adnak a kirándulásra. A megérkezést és a becsekkolást követően természetesen rögtön belevetettük magunkat a gasztronómiai élményekbe, és az étterem, pontosabban a Gasztro Műhely felé vettük utunkat. A Kristinus éttermének kínálata pont annyira nincs túlbonyolítva, mint amennyire fantasztikusak az ételeik. Aki azt gondolná, hogy gulyáslevest, vagy mondjuk hagymás rostélyost fog látni az étlapon, az már most felejtse el ezt, hiszen az étterem mindig az adott évszaknak megfelelő alapanyagokat felhasználva készíti el számunkra a legjobb fogásokat. Jó pár éttermet kipróbálva a világban mondhatom, hogy a Kristinus borbirtok étterme a fővárosban is a legjobbak között állná meg a helyét, és ezt a kiváló ételek mellett a személyzet kedvessége és szakmai felkészültsége is megtámogatja. Ez nem is csoda, hiszen a Magyar Konyha Magazin 2016-ban, 2017-ben és 2019-ben is a Balaton tíz legjobb étterme közé választotta a Gasztro Műhelyt, a déli parton pedig a második legjobb étterem címmel büszkélkedhetnek. Mint megtudtuk, a konyha törekszik arra, hogy minél több prémium és bio alapanyagot használjon, amelyek túlnyomó része a legkevesebbet utazva, Somogy megyéből érkezik. Természetesen az étlapon minden fogás mellett feltüntetik, hogy milyen bort ajánlanak hozzá, de ízlésünknek megfelelően is ajánlanak részünkre tételt. Az általam választott rosé kacsamell kókuszos szalvétagombóccal, posírozott szilvával, céklás répával és

Proud Hungary

THE 2020 BUCKET LIST A quick guide for a better and healthy LGBT lifestyle

e are in the last days not only of 2019, but also of the decade! In the last 10 years you got to see Lady Gaga’s meat dress at the VMAs, said goodbye to the Harry Potter saga, danced Gangnam Style, survived the end of the world in December 2012, fought over the dress being black & blue or white & gold, saw 10 queens be crowned as America’s next drag Superstar (All-Stars not included), and even got to see the first photo ever of a black hole (the one in space, not on your Grindr, you naughty minx). Sounds like a lot! But you know what else happened? Same-sex marriage was approved in the United States, a record number of "out" athletes competed in the Summer Olympic Games in Rio de Janeiro and we celebrated 50 years of the Pride movement around the world. We even had local achievements in Hungary, such as the first-ever LGBT advertising campaign, the #LoveIsLove campaign by Coca-Cola, and in December 2017, a decree was published by the Hungarian government, establishing for the first time a legal basis for gender transitions. Of course there are setbacks, like in every journey for progress. Which is why we need a stronger, more confident LGBT community who is ready to speak up, especially in Budapest! Through the years Budapest’s LGBT life has been improving, but there’s still a lot to do, primarily when it comes to gay people learning to live up to their sexuality.

the colors of the rainbow – you never know what you might discover about yourself. Need ideas? Show your flag, hold your partner’s hand on the street, say hello and goodbye to your date with a kiss, come out at work, let people ask you LGBT related questions, shop for some sexy gear, be aware of important LGBT memorial days and celebrate them. 2. ATTEND PRIDE (BUDAPEST AND PÉCS) – SPEAK UP FOR YOURSELF As a member of the LGBT community, you are standing up on the path that all the queer, trans, femme and drag community set for us after starting the Pride movement 50 years ago. All of the progress and visibility we have now are thanks to the people who keep speaking up for themselves and for LGBT freedom and equality, and this is why you should include your local Pride in your calendar, to be part of the movement that makes your own life better. The least you can do as an LGBT person is to support. In Hungary, 2020 is an exciting year coming ahead. Not only we will have the Mayor of Budapest participating for the first time in the Pride parade, but also having the first edition of the Pécs Pride. 3. VOLUNTEER AND DONATE – ACT

Here is a bucket list that will help you grow that confidence within you and say “I’m gay, so what?” 1. OWN IT – OUT AND PROUD Whatever is your sexuality, OWN IT. Being part of the LGBT community might not always be smooth sailing, but it also comes with a lot of perks and good things to enjoy. Don’t miss out on opportunities to express yourself and discover new things out of fear for labels or what people will think. Dare to explore, dare to try things you don’t know, dare to explore all

What is better than talking? To act! There are plenty of ways you can help the fight for equality than just walking around the city once every year during Budapest Pride. If you have some time, volunteer: there are so many LGBT organizations with great ideas but lacking in capacity, so your time would be much appreciated by them. If you don’t have time, donate: the other resource they are missing the most is money.

OPEN Monday to Thursday: 1:00 PM - 1:00 AM Friday 1:00 PM - 02:00 AM Saturday: 01:00 PM - 04:00 AM Sunday: 01:00 PM - 01:00 AM 1094 BUDAPEST, ANGYAL STREET 2.

Budapest Pride, Háttér Társaság and Auróra are some examples. But you’ll find plenty with a little bit of research. Any and every contribution is appreciated. 4. GO ON GRINDR – SPREAD SEX POSITIVITY Or any dating app. Fortunately, the stigma about Grindr is not as strong as it was some years ago. Yet, some people are still afraid or ashamed of enjoying a healthy, sex-positive life. “Sex-positive” is an expression that has been around for quite some time, yet I still feel that I have to clarify I am not talking about being HIV positive. Sex-positivity is an attitude towards sexuality that regards all consensual sexual activities as fundamentally healthy and pleasurable. No, we are not suggesting you to go on a spiral of senseless sex dates; we just want to encourage you to embrace a more positive approach towards sexual pleasure and experimentation. 5. GO OFF GRINDR – KEEP YOUR MENTAL HEALTH It is all about a healthy balance. Yes, take your time enjoying a healthy sex life, but don’t let it compromise your mental

health. It is often easy to get lost in the loop of quick hookups and end up in what is even considered a dependency on easy sex. Take your time off from Grindr, find other ways to meet people, go out and work on being able to be by yourself, without having sex dates to fill a void. Know your worth and don’t let sex be your solution to forget about everyday problems. Also, if a dating app is getting in your head, with all the mean comments, rejection and discrimination that can occur there, get that negativity out of your life. “If you can’t love yourself, how the hell are you gonna love somebody else?” – we all know where that came from. 6. HIV TEST – LIVE UPTO THE RESPONSIBILITY OF AN ACTIVE SEX LIFE On the same note of taking care of yourself, going for regular STD and HIV tests are a must not only for LGBT people but for everyone who has an active sex life. Knowing your status is a big responsibility towards your own health and the people around you. It is also important to have a support system that is there not to shame you, but to uplift you in case any health

THE FAVOURITE

GAY SAUNA OF BUDAPEST (A HOTSPOT OF YOUNGSTERS) www.gaysauna.hu

Proud Hungary

mishap happens. If you haven’t done it yet, make 2020 the year to take care of your sexual health. Locally, Anonym AIDS Tanácsadó Szolgálat (Anonymous AIDS Advice Service) is the city’s point of contact for STD check-ups, consultations and anonymous, free HIV testing for everybody (1113 Budapest, Karolina út 35/B). You can also check the services at Saint Cosmas Health Center in the 8th district (1084 Budapest, Auróra utca 22-28.). 7. ATTEND A GAY FESTIVAL – EXPLORE THE GAY WORLD Grab a gay calendar and pick one! If there is one good thing about gays is that we know how to party. If you don’t believe me, just ask all the straight people that love going to gay parties because we absolutely know how to throw a good bash. Snax, La Demence, Milkshake, Circuit, prides… from sex-positive parties, to feelgood and relaxed festivals, whatever you are into there is an event for you, either LGBTthemed or gay-friendly ones that don’t really care about your sexual orientation. Locally, Sziget is a good example. More importantly, there are two rules you must follow. The first, you can’t judge things without trying them first. The second is that you really shouldn’t judge others. If you are not into sex-positive parties, that is fine, but don’t act like you are

better than those who do it. If you are a very open-minded person, don’t shame those who are shyer and prefer a more calm way of living, away from drugs and sex. And this applies to everything… You do you, boo. 8. DO DRAG – DARE TO MAKE FUN OF YOURSELF If you are one of those people who think you are too masculine to try drag or that “drag is for bottoms”, let me tell you, you are part of the problem. Don’t take yourself so seriously. Grabbing a bottle of booze, dressing up and having a night of laughs and fun with your friends will not affect your #MascForMasc score. In fact, we owe most of the liberties we have today to the drag queens that were part of the beginning of the Pride movement; they didn’t fight for us to think we are too cool to do drag. Where to have a drag night out in Budapest? Phoenix Bar, Alterego, Why Not Café, Magnum Sauna and Kimberly Café all put on a great show. Author: Germán Henao |

i @germanhenao

21.03.28.03.2020 gaysnowhappening.com

Proud Hungary PUBS & BARS

KIMBERLY CAFE & BISTRO The owners wanted to recreate the idyllic atmosphere of the old gay bars in Budapest. The similarity to the old, classic Hungarian gay bar Capella shows through embracing the ideas of freedom, peace and entertainment. The place offers interesting programs, from karaoke nights through live performances to drag shows. District VI. Nagymező utca 66. www.facebook.com/kimberlybistro

WHY NOT BISTRO Gay friendly restaurant directly on the bank of the Danube, its terrace offering an amazing view on the Gellért Hill. Good value for your money. Mixed clientele. District V. Belgrád rakpart 18. near Fővám tér M4 metro station or 2 and 47-49 tram stations. www.whynotbistro.hu

PHOENIX BAR & CLUB A new bar on the scene for LGBTQ people and for their friends. Visit Phoenix Bar & Club and experience the feeling of America in the '20s. Just like one of Gatsby's parties: a mysterious black and gold interior, small and cozy tables, homemade lamps and other decorations. A very fancy and glamorous atmosphere. You can choose from almost 40 different types of cocktails. However, if you don't find anything for your taste, ask the bartenders and they will happily make something unique just for you. District VI. Hajós utca 27. www.phoenixbar.hu

HABROLÓ CAFE & BAR Located in the heart of the downtown this bar hosts karaoke parties every Thursday and Sunday with a loungestyle space upstairs where you can feel free to stay for a chat, a drink or even a flirt. District V. Szép utca 1. near Ferenciek Tere M3 or Astoria M2 metro station. Open every day from 5pm to 5am. www.habrolo.uw.hu

WHY NOT? CAFÉ AND BAR Famous for its bustling crowd and its friendly, inviting atmosphere, Why Not? has a legendary status in Budapest and it is partially due to its amazing location overlooking Gellért Hill on the Danube. This bar is a very good place to start off your evening and to experience one of the major players in Budapest’s gay scene. District V. Belgrád rakpart 3-4. near Fővám tér M4 metro station or 4749 tram station. www.whynotcafe.hu 10 SIXTY-SIXTY BAR The 10 Sixty_six Bar is not your regular breakfast place, rather a buzzing hub offering a wide range of special food items as well as entertaining programs. Open from 10am until 10pm, you have no other job than to enjoy a lazy breakfast, or, if you are visiting in the evening, to have a tasty dinner accompanied by the some fine wine in the open-minded and comfy atmosphere. On the second Sunday of every month, Rainbow Brunch offers fine snacks, specialty cocktails and live music. District VI. Ó utca 37. www.10sixtysixbudapest.com

CLUBS & PARTIES

ALTEREGO BAR & LOUNGE Slick, trendy club that serves as the essence of Budapest’s gay scene, while remaining a relaxed place to have a drink and dance into the early hours. We would recommend the Fri/Sat drag shows with brilliant performances by Lady Dömper and her troupe of fabulous drag artists followed by a late night chart hits party. Events schedule is available on the website. District VI. Dessewffy utca 33. near Oktogon M1 metro station or 4-6 tram station. www.alteregoclub.hu GARÇONS Garçons bills itself as “underground as well as glamorous” and offers “a new era in chic clubbing”. We agree. Appealing mostly to a younger crowd, the parties attract big name guest DJs and a busy crowd looking for a good time. www.facebook.com/garconsbudapest

HELLO One of the coolest parties in town. A chic, young and fun-loving audience comes together to celebrate and dance however they want with whomever they want. Mostly pop music and chart hits. Keep an eye open for the club photographer and get yourself immortalized on the Facebook page. www.facebook.com/hellopartybp

wet rooms and even a car. Look out for themed parties like military and gangbang amongst others. Open every day from 9pm to 4am, on Friday and Saturday until 5am. District VII. Dohány utca 38. near Blaha Lujza tér M2 metro station or 4-6 tram station. www.coxx.hu

OMOH OMOH is a small piece of Berlin in Budapest for technosexuals and house-loving queerdos. Absolutely no pop; muggy and dark beats dominate this serious clubbing zone. To add to the mystery, you can only enter Corvin Bar by elevator. District VIII. Blaha Lujza tér 1-2. www.facebook.com/OMOHbp

MAGNUM Magnum is the largest sauna in Budapest and offers the following on two floors: jacuzzi, steam room, four kind of saunas, plunge pool, videos, cabins, sling, glory hole cabins, cruising labyrinth, gym, massage and free wifi. Sauna aufguss on Thursday at 5, 6 and 7 pm. Dark and naked party on Friday at 10 pm and Sunday at 5 pm. Open nonstop from Saturday 1 pm to Sunday midnight. Tickets include a towel, slippers and a condom and are valid for ten hours. District VIII. Csepreghy utca 2. near Corvin negyed M3 metro station. www.gaysaunabudapest.com

OOPS A popular queer party that fails to disappoint. Organized every Friday at Anker’t with the hits of the 80’s, 90’s, 00’s and Europop, Disco, Italodisco, Eurovision, House, Techno and many more genres. www.facebook.com/oopsbudapest PERSEPHONE Showcasing a diverse musical style ranging from underground house, classic disco to techno, focusing on female, queer, trans folks, people of color, underrepresented communities and their allies. www.facebook.com/persephone.party VIBE Don’t be basic, feel the VIBE! One of the most inclusive parties in Budapest where anyone can have a good time, no matter what your tribe is. Gays, lesbians, urban queers and their friends with a fresh approach, join us! www.facebook.com/vibebudapest

CRUISING BARS

COXX MEN’S BAR Discreet and cool, beneath a plain entrance room lies a hall of pure testosterone and male energy. The cellar has three full bars and a labyrinth fully equipped with cages, slings, cabins, glory holes, a prison sector,

SAUNAS

SAUNA 69 A more conventional sauna. Finnish/ infra sauna and steam room, jacuzzi, massage service, sunbeds and private rooms await your arrival. Café and internet access available. Towel and slippers are included in the fee. District IX. Angyal utca 2. near Boráros tér 4-6 tram station. www.gaysauna.hu

SEX SHOPS

BLACK DREAM The only fetish sex shop in the city where you can find everything from leather or rubber goodies to sportswear, underwear and toys as well. 8th district, Nr. 8-9 on the ground floor at 9 Mária Street, near Rákóczi tér 4-6 tram station www.blackdream.hu

MORE INFORMATION: pinkbudapest.com 71

WE PROUDLY COOK FOR ANYONE

Spíler in Pest and in Buda

original Hungarian & Jewish classics, local microbrews, live DJ www.spilerbp.hu 1075 Budapest Király u. 13. @Gozsdu Court

shanghai Street food & luxurious cocktails in stylish ambient www.spilershanghai.hu 1075 Budapest Király u. 13. @Gozsdu Court

Steaks, burgers & fantastic Moët & Chandon champagne offer www.spilerbuda.hu 1123 Budapest Alkotás u. 53. @MOM Park

MAGABIZTOSSÁ TESZ

CL szám: PM-HU-HVU-PSTR-190001 | Az anyag lezárásának dátuma: 2019.11. 06. | Referencia: www.hiv.gov/hiv-basics/staying-in-hiv-care/hiv-treatment/hiv-treatment-overview | Utolsó felkeresés dátuma: 2019.10.30. A betegséggel és a terápiás lehetőségekkel kapcsolatos további információért kérjük, forduljon kezelőorvosához. Ez az anyag a GlaxoSmithKline Kft. közreműködésével jött létre.