Humen Magazin 2019. 07. szám (szeptember) by Humen Magazin

7 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

FREE | VII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM | 2019. SZEPTEMBER

ITT VOLT AZ IDEJE, HOGY ELDÖNTSEM, HOGYAN LEHETNÉK BOLDOG Fajt Alex transz vlogger

A JÖVŐDRŐL CSAK TE DÖNTHETSZ! HALLASD A HANGOD! MENJ EL SZAVAZNI! HELYI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK OKTÓBER 13. (vasárnap)

Útmutató

CÍMLAPSZTORI

Inkább nézzenek meleg fiúnak, mint leszbikus nőnek – Interjú Fajt Alex transz vloggerrel

KULISSZA Színház, egyén, társadalom – Close Reading a Trafóban

BETŰTÉSZTA

Vastüdőbe zárt múlt – Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

AKKORD Az Angyalok Amerikában operaverziója a mennyekbe repít

BASSZUS Az Iron Maiden fronténekese különleges one-man show-val érkezik

MOZGÓKÉP Fesztiváldíjas queer filmek a Művész moziban

MOZGÓKÉP Portré a lángoló fiatal lányról

PINK TOPIK

Pécs megérett arra, hogy 2020-ban megvalósítsa az első vidéki pride fesztivált

KRISTÓF VILÁGA Élvezet (fe)neked! – Hátsó szándékok, elsőkézből

VISSZAPILLANTÓ

Az LMBT történelem nyomában Berlinben

HERSTORY Julian Eltinge – A nőimitátor, aki még egy királyt is levett a lábáról

MÁS-KÉP Valóban senkit nem érdekel?

EMBERKÉP A Nyugattól a gendertörténetig – Interjú Borgos Annával

PINK TOPIK A teljesség felé

ÚTLEVÉL Mi minden vár ránk a stockholmi ABBA Múzeumban?

KÜLCSÍNY Suhogó falevelek, susogó mackóalsók

SUSAN KELLY A pofon

ÚTLEVÉL Derűs és nyüzsgő ősz és tél Máltán

HAJADON Eredj, fiam, borbélyhoz!

PINK MONEY Ki a kicsit nem becsüli…

GASZTROBLOG Mert a jó dolgok nem csak Pesten történnek – Isteni steakek a Spíler Budából

PROUD HUNGARY

October is coming! Oh, sorry… we meant OctoBear! – A whole weekend dedicated to the hairy ones.

PROUD HUNGARY Budapest Day&Night

SZEPTEMBER 15. 10:00-16:00 (VASÁRNAP)

1 0 6 6 B u d a p e s t , Ó u t c a 3 7. @10 Sixty-six Bar

@10_sixtysix_

Gyerünk a moziba be! Már negyedik éve a Humen Fesztiválról szól nálunk a kora ősz, így idén is tucatnyi programmal készülünk szeptember 11–15. között. A Művész moziban láthattok hat LMBTQ filmet, beülhettek négy queer színházi darabra, és több tematikus kiállítás vár rátok. A részletes programot megtaláljátok a www.humenfesztival.hu honlapon. Magazinunk szeptemberi számában pedig szokás szerint megannyi témában kínálunk olvasnivalót. Fajt Alex arról a nehéz útról mesél nekünk, amit transz fiúként eddig végig kellett járnia. Sok országban természetes, hogy nem csak a főváros tart pride rendezvényeket, nálunk azonban ez eddig váratott magára. Jövőre egy pécsi csapat saját pride-ot tervez, az előkészületekről a szervezőkkel beszélgettünk. Egy történész segítségével térben és időben távoli, kultikus helyszíneket járhatunk be Európa queer központjában, valamint megismerkedhetünk Julian Eltinge nőimitátorral is, aki száz évvel ezelőtt még egy királyt is levett a lábáról – ezután pedig

meghódította a mozivásznakat is némafilmjeivel. Ha pedig már mozivásznak, várunk titeket a Művész moziban. Gyerünk a moziba be! Kocsis G. János | főszerkesztő

Jobban félünk magunktól, mint amennyire tőlünk félnek

Az elmúlt pár hónapban – talán a Budapest Pride előtti hetektől kezdődően – az átlagnál többször kerültek be a hírekbe az LMBTQ emberekkel kapcsolatos témák, nyilatkozatok, és elindult a magyar LMBTQ közösségben egyfajta félelem. Egyre több embertől kezdtem hallani, hogy itt utálják és kirekesztik a melegeket, és rejtőzködni, titkolózni kell. Ezzel szemben ennek pont az ellenkezőjét látom Budapest utcáin

és a közvetlen környezetemben. Sokáig azon gondolkodtam, hogy lehet, burokban élek, és én látom rosszul a dolgokat, majd rájöttem: igazából a magyar LMBTQ emberek sokkal jobban félnek a homofóbiától és a kirekesztéstől, mint kellene, és ettől a félelemtől sokkal rosszabbnak látják a többségi társadalom tagjait, mint azok amilyenek a valóságban. Az utcán lehet, hogy idegenkedve néznek két fiúra vagy lányra, ha kézen fogva sétálnak. De miért is lenne ez természetes, ha nem látnak ilyet minden nap? Nem látnak, mert mi magunk nem merjük megfogni a párunk kezét. Ha többet látnának ilyet, akkor sokkal könnyebben és gyorsabban rájönnének, hogy ez is természetes. Szóval nem tudok mást mondani nektek, csak hogy hajrá! Legyetek sokkal bátrabbak, sokkal több önbizalommal, és mutassuk meg a világnak, hogy mi sem vagyunk mások és mi is büszkén fogjuk meg a párunk kezét. Erdei Zsolt | lapigazgató

IMPRESSZUM

LAPIGAZGATÓ: Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com | FŐSZERKESZTŐ: Kocsis G. János janos.kocsis@humenmedia.com | CÍMLAPFOTÓ: Sin Olivér 1foto.hu | SZERZŐK: Bali V. Gergő, Bernhardt Dániel, Erdei Zsolt, Fábián Barbara, Hanzli Péter, Germán Henao, Jónap Zoltán, Susan Kelly, Kocsis G. János, Steiner Kristóf, Szij Barbara, Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett, Tegdes Péter, Tomolya Gergő, Waliduda Dániel, Sam Wilberry | KORREKTOR: Szij Barbara | MŰVÉSZETI VEZETŐ: Karlovszki Ottó | ÉRTÉKESÍTÉS: +36 70 234 5507 hungary@humenmedia.com | SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK: info@humenmagazin.hu | KIADJA: Humen Media Hungary Kft., H-1132 Budapest, Kresz Géza u. 16. fszt. 1/A | NYOMDAI KIVITELEZÉS: Keskeny és Társai Nyomdaipari Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6. | www.humenonline.hu | ISSN 2064-101X A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók - egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Címlapsztori

INKÁBB NÉZZENEK MELEG FIÚNAK, MINT LESZBIKUS NŐNEK Interjú Fajt Alexszel

Az Éjjel-Nappal Budapestben tűnt fel, aztán saját jogán, Youtube- és Instagram-oldalának köszönhetően egyre többen ismerték meg Fajt Alexet, aki nőnek született, de világéletében férfinak érezte magát. Alex tavaly szeptemberben kapta meg az első tesztoszteron-injekcióját, már egy éve tart az átalakulása, amelynek során minden nappal közelebb kerül ahhoz az énképhez, amilyen mindig is lenni szeretett volna. 6

lex nyíltan és őszintén válaszol a kérdéseimre, nem lehet zavarba hozni, elbizonytalanítani pedig még annál is kevésbé. Egy olyan történet az övé, amely születésétől kezdve tart, még akkor is, ha néha megpróbálta figyelmen kívül hagyni valódi érzéseit. Most végre azon az úton jár, amin mindig is akart. Egy hotelban dolgozol éjszakai recepciósként. Tudják rólad a munkahelyeden, hogy transznemű vagy? Igen. Korábban social mediával foglalkozó pozíciókra jelentkeztem, akkor úgy gondoltam, jó referencia, ha a saját közösségi oldalaimat is feltüntetem az életrajzomon, de tíz helyből egyről vagy kettőről, ha visszaírtak. Nem is tudnám letagadni a transzneműségem, mivel amikor felvesznek valahova, a szerződés megírásához át kell küldeni a személyes iratokat, és mivel a személyi igazolványomon még a régi képem van, látják, hogy lánynak születtem. Ezért ahol lehet, inkább a jogsimat szkennelem be és küldöm el, azon már egy új kép van rólam. De az életrajzod csak a főnökeid nézik meg, a kollégáidnak nem feltétlenül kell tudniuk már a megérkezésed előtt, hogy lánynak születtél. Eddig minden munkahelyemen együtt néztük meg a jelentkezők életrajzát, hogy tudjuk, beillik-e a jelentkező a csapatba. Csak egy helyen próbáltam meg titkolni, de ott sem működött, felfedezték a Youtube-csatornámat, aztán elkezdtek pletykálni. Egyébként csak akkor kezdenek el beszélni róla, ha valamiért ez a téma kerül szóba, ha úgy érzik, kinyitottam egy ajtót, amin ők beléphetnek. Ilyenkor fel is teszik a kérdéseiket, de egyébként nem másznak bele a magánéletembe, nem érdekli őket, mi van a lábam közt. Diszkrétek, talán ez a legjobb szó rájuk. Hogyan viszonyulnak hozzád a hotel vendégei? Múltkor beszélgettem egy New York-i meleg párral. Elmentek a Rudas fürdőbe, ahol megfogták egymás kezét, vagy talán csókolóztak, már nem is tudom, de a lényeg, hogy mindenki kinézte őket. Fura volt nekik ez a világ, azt mondták, New Yorkban úgy élnek, ahogy akarnak, ott van szabadságuk. Pont ez a két srác nézett amúgy meleg fiúnak, ami kicsit rosszul esett, de még mindig jobb, mintha leszbikusnak néznének, ami még ma is gyakran előfordul. Rosszabb, ha leszbikusnak néznek, mint ha melegnek? Inkább nézzenek meleg fiúnak, mint leszbikus nőnek, semmilyen szinten nem akarok kötődni a nőiességhez, nem hiába kezdtem el a tranzíciót. Le akarok magamban vetkőzni mindent, ami nőies bennem, a feminin mozdulataimat és a hanglejtésemet is. Ezek alapján egy fiús kislánynak tudlak elképzelni. Az voltál? Abszolút. Óvodás koromban elneveztem magam Ricsinek

– nem tudom, miért éppen ezt a nevet választottam –, és azt kértem az utcában lévő barátaimtól, hogy ők is hívjanak így. Mindig fiúkkal játszottam, fociztam, verekedtem, semmi lányosat nem csináltam. Később, amikor már megtudtam ezt-azt a szexualitásról, azt hittem, leszbikus vagyok, de sosem tudtam a női szereppel azonosulni, nem szerettem, ha leszbikusnak neveztek. A nőket szeretem, de nem nőként, hanem férfiként. Volt fiúbarátod? Általános iskolában nagyon fiús voltam, ezért ki is közösítettek, nem voltak barátaim. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy legyenek, be kell illeszkednem, ezért a gimnáziumban felvettem egy olyan csajos szerepet, amit nagyon karakteridegennek éreztem. Nem akartam lány lenni akkor sem, de tudtam, hogy másképp nem lettek volna barátaim. Három fiúval is lefeküdtem életem során, de mindegyikükkel csak egyszer. Mindig megindokoltam magamnak, mi volt a bajom velük, de aztán persze bevallottam magamnak, hogy a lányokhoz vonzódom, bocs. Mi történt veled a gimnázium után? Volt egy nagyon rossz időszakom, amikor gyógyszerfüggő lettem, öngyilkos akartam lenni. Pár hónapra befeküdtem egy rehabilitációs központba, ahol rájöttem, hogy változtatni kell az életemen, és hogy még elérhetek valamit, amitől boldog leszek, és nem kell magam meghazudtolnom. Ahogy kikerültem a rehabilitációs házból, levágattam a hajam állig érőre. Már ez egy hatalmas lépés volt a derékig érő hajamhoz képest. Akkor volt Justin Biebernek oldalt kiborotvált platinaszőke haja, istenien nézett ki, irigyeltem érte.

Én is levágattam olyanra a frizurám, de két hónapig sapkában vagy kapucniban jártam, mert nem tudtam megszokni, féltem, hogy mit gondolnak majd rólam az emberek. Azután befestettem platinaszőkére a hajam, és szerintem nagyon nézett ki, jól is éreztem magam. Tavaly szeptemberben kaptad az első tesztoszteron-kezelésed. Mi vett rá, hogy elkezd a folyamatot? Több év kellett hozzá. Legelőször Instán szembesültem a transzneműséggel, előtte azt sem tudtam, hogy mi az. Egy híres amerikai transznemű fotókollázsán láttam, hogyan alakult nőből férfivá, ami nagyon nagy hatással volt

CĂmlapsztori

rám. Ezután rákerestem a transzneműségre, YouTubevideókat néztem, irigykedtem, hogy ők úgy élnek, ahogyan én is szeretnék. A tavalyi Sziget hozta meg a végső lökést, amikor az LMBTQ sátorban voltam önkéntes, mellettünk pedig a transzneműek sátra volt. Megismerkedtem egy ottani sráccal, ő volt az első, aki azt mondta, hogy szerinte én transznemű vagyok. Huszonhárom éves voltam, úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy eldöntsem, hogyan lehetnék boldog. Egy este megkérdeztem magamtól, ha másnap férfiként ébredhetnék, megtenném-e vagy sem. Rögtön azt válaszoltam magamnak, hogy igen. Az akkori barátnőm azt mondta, tudta, hogy transznemű vagyok, csak várta, mikor jön el a pillanat, amikor beismerem. Sosem értettem, honnan származik az a sok düh és harag bennem az emberek iránt. Csak az első tesztoszteronkúra után állt bennem össze a kép, hogy saját magammal volt bajom, méghozzá elég nagy: gyűlöltem a testem. Hogyan kezdődött el a kezelésed? Elsőként nem az orvostól kaptam tesztoszteront, mivel nagyon nehézkes ennek a menete. Először egy pszichiáter szakvéleményét kell megszerezni, hogy megállapítsák az idézőjeles „betegségedet”, hogy transznemű vagy, erre hivatkozva tudsz külföldről tesztoszteront rendelni. Én nem akartam várni, ezért saját magamtól kezdtem el csinálni a dolgot, szteroidos injekcióval, de nem volt jó hatással a szervezetemre. Aztán találtam egy endokrinológust, aki segített, hogy kaphassak gyógyszertári tesztoszteront, amit külföldről kell beszerezni. Milyen változásokat tapasztaltál magadon a tesztoszteron miatt? Tök sokat változtam, tök kevés idő alatt, ugyanakkor nagyon féltem, hogy meg fogok halni. A vérem be volt sűrűsödve, iszonyatosan fájt a gyomrom, azt hittem, hasnyálmirigygyulladást fogok kapni, egyszer annyira fájt, hogy kihívtam a mentőket. Majd’ szétdurrant a fejem, bezsírosodott a bőröm, felpuffadtam a szteroidok miatt, amik megkötötték a vizet.

Éjszakánként kijártam egy közelben lévő Jézus-szoborhoz imádkozni, hogy múljon el a fájdalmam, éljem túl a holnapot. Ezek a fájdalmak mind a rossz minőségű szteroidok miatt jelentkeztek. A Magyarországon forgalmazott gyógyszerek nem elég hatásosak, nem akartam tizenöt évet várni, hogy elkezdjen pelyhedzeni az állam. Most picit túlzok, de nagyon hirtelen személyiség vagyok, nem szeretek várni.

CĂmlapsztori

Meg sem fordult benned, hogy abbahagyd a kezelést? Mindig az tartotta bennem a lelket, hogy láttam, mennyit változtam. Pocsékul voltam, de csináltam, mert amit a tükörben láttam, tetszett. Nem a felvizesedés, nyilván, hanem hogy elkezdtem szőrösödni, lett ádámcsutkám, a hangom is jól hallhatóan mélyült. Milyen gyakran szúrod magad? Egyáltalán saját magadnak adod be az injekciókat? Igen, magamnak adom be, hetente egyszer. Volt, amikor heti kettőt „fogyasztottam”, de az orvosom tanácsára visszaálltam a heti egyre. Előfordult már, hogy kihagytam egy hetet, ez a szervezetnek is jól esik, egy kicsit megtisztulhat, háromhavonta pedig ki is kell hagyni egy kis időt. Amikor elkezdtem a tesztoszteronozást, szeptembertől márciusig nem menstruáltam, még a létezéséről is elfeledkeztem. Amikor viszont feleznem kellett az adagomat, visszajött. Azóta néha menstruálok, ami nagyon rossz érzés. Életed végéig szedned kell a tesztoszteront, ha nem akarod, hogy a mostani eredményeid eltűnjenek? Öt év, mire kimaxolod a tesztoszteron hatását, onnantól kezdve stagnálsz, és nem változol tovább. Attól a ponttól kezdve azért szeded, hogy fenntarts az eredményeidet, de igen, életünk végéig szükségünk van rá. Elégedett vagy a külsőddel? Ha belenézek a tükörbe, egy férfit látok, nyilván akkor, ha póló van rajtam. Fürdés után meztelenül nem azt látom, amit szeretnék. De az tök jó, hogy amikor megszólalok, mély a hangom. Lehet még a testemből férfitest, csak tenni kell érte, ezért edzeni fogok, hogy elégedett legyek azzal, amit a tükörben látok. Óriási változáson mentél és mész át. Szerinted fizikálisan vagy lelkileg változtál meg inkább? Fifty-fifty. Külsőleg pozitívan, mentálisan meg olyan, mintha felnőttem volna az első injekcióm után. Sokkal komolyabb, megfontoltabb vagyok. Ez az egész egy hullámvasút, egyszer lent, egyszer fent, de a nap végére mindig fent maradok, mert napról napra olyan emberré formálom magam, amilyen szeretnék lenni. Ettől más lesz a kisugárzásom, látszik, hogy jól vagyok, elmúlt mindenfajta gyűlölet, lázadás és harcolási vágy, végre magam iránt sem kell így érezném. Azon az úton járok, amelyiken szeretnék. Hogyan reagált ezekre a változásokra a családod? A nagyszüleimmel nagyon közeli viszonyban vagyok. Hetven felettiek, és azt mondják, az ő fiatalkorukban még senki sem volt meleg, ma meg mindenki az, mert ezt látják a tévében.

Pedig nyilván az ő fiatalságuk idején is voltak melegek, csak nem voltak elég bátrak, hogy felvállalják magukat. Nem akarom afelé terelni őket, hogy megértsék az én igazam, nem inzultálnak, de a régi nevemen hívnak, ami az ő szájukból nem is zavar; lehet, hogy nem is engedném, hogy másképp hívjanak. Nem is várom el tőlük. Mi a helyzet a szüleiddel? Elváltak még kiskoromban. Anyával nehéz a kapcsolatunk, nagyon vallásos lett az utóbbi években, ezért elítéli, amit csinálok. Az apukám nem veszi ki aktívan a részét az életemből, neki már van egy másik családja, akikkel eléldegél; ő elfogad. A nővéremnek az elején nagyon nehéz volt, rosszul fogadta, egy-két hónapig nem is beszéltünk, pedig azt hittem, ő teljes mellszélességgel mellettem fog állni. Miután megbeszéltük, teljesen elfogadta, rá számíthatok a legjobban, gyakran mondogatja, milyen jó pasi lett belőlem. Hogyan tudsz így ismerkedni? A Tinderen direkt semmit nem írtam ki magamról. Eddig bárkivel match-eltem, beszélgettünk két percet, majd elmondta, hogy azért húzott jobbra, mert látta a videóimat és felismert. Ez annak a hátulütője, hogy ennyire nyíltan beszélek a transzneműségemről, sosem tudom istenigazából megélni a férfiasságom. Tök jó lenne azért egy kicsit letesztelni magam teljesen ismeretlen emberek között – erre jó a hotel, ahol külföldiek vannak, akik nem ismernek. Persze ezt nem úgy mondom, mintha le akarnám tagadni a múltam, erről szó sincs. Ha már említetted a videóidat, mit szeretnél elérni az igen aktív online jelenléteddel? Lehetetlen misszióim vannak, amit egy ember nem is tud megvalósítani. Nagyon sok transznemű nem vállalja fel magát, tabuként kezeli a témát, elfelejti a nemváltás előtti életét, mint akinek nincs is múltja. Bátorítani szeretném azokat, akik nem merik felvállalni a történetüket, és érzékenyíteni is szeretném az embereket erre a témára. Amerikában, Németországban, Spanyolországban, tőlünk nyugatra szinte mindenhol találkoztak már az enyémmel hasonló történettel, de idehaza ez egyáltalán nem jellemző. Szeretném ezt a nyugati vonalat behozni itthonra is. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

Kulissza

SZÍNHÁZ, EGYÉN, TÁRSADALOM Close Reading a Trafóban Az idén megújult Trafó Kortárs Művészetek Háza immáron 20 éve a kortárs művészetek színtere és bölcsője. A kiszuperált transzformátorházból lett befogadóhelyen nemcsak a modern színház kap helyet, képviseltetik magukat itt különböző vizuális művészeti ágak, az újcirkusz, a tánc és mindennemű performance-ok. Mindezek mellett alkotótér is, helyet ad különböző programoknak és csoportoknak, amelyek az érdeklődőkkel, a közönséggel való közös gondolkodást tűzték ki célul. A Trafó ars poeticájában a nyitottság a kulcsszó. Az elsődleges rendezőelvet programjaikban és műsoraikban nem stílus vagy koncepció határozza meg, hanem a közvetített értékek, a befogadó szellemilelki megújulása a cél a művészet minden területén. Így kapnak helyet a házban külföldi, magyar, autentikus és újszerű előadások, klasszikus és új irányvonalak is.

alószínűleg kevés rosszabb érzés van a világon a tehetetlenségnél. Az a szomorú düh, amikor tennél, változtatnál, küzdenél, de mindhiába. Rajtad felül álló erők irányítják a sorsodat, a környezeted sorsát, és rég kiszaladt a kezedből a gyeplő – már ha egyáltalán a kezedben volt. Harag és kilátástalanság van benned. Naponta

találkozhatunk olyan helyzetekkel, amiken nem tudunk változtatni minden erőfeszítésünk ellenére sem. Az ember sok mindent kibír szélsőséges helyzetekben, válaszokat keresve pedig tucatnyi véleménnyel, betanult dogmával, meggyőződéses demagógiával, vagy épp átgondolt, őszinte szóval találkozhat – kétségbeesésünkben mindezen kavalkád csak újabb és újabb kérdéseket szül. Egy katasztrófa, egy világméretű válság, vagy csupán egy szimbólum, ami a köztudatban makacsul negatív jelentéssel fonódott össze – ezeken a jelenségeken keresztül boncolja élve a hozzájuk társuló érzelmeket és indulatokat a Trafó Close Reading-sorozatának három külföldi vendégelőadása. Alkotóik és forrásaik valóban megélték azokat a pillanatokat, amikből a darabok merítenek. Amikor egy háztartási eszköz „szava” volt a legemberibb kommunikáció, mivel a többiek tömegesen rohantak a saját vesztükbe egy politikai döntés miatt Dél-Koreában. Amikor egy egész régiót tett élhetetlenné egy vállalat nemtörődömsége Brazíliában, vagy amikor egy valaha nemes és közvetlen mozdulathoz vér tapadt Németországban. Egymástól egészen rendhagyó formában különböző, a világ három ellentétes pontjáról származó monodrámák ezek,

és nem is sejtjük, hogy milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a világhoz, vagy akár a saját életünkhöz is. Egyedi nézőpontok jelennek meg az egymástól teljesen függetlenül készült előadásokban, a három darab mégis összefut egy közös kérdéskörben:

Hogyan lehet az embereket félelemben tartani? Meddig vagyunk képesek nyomás alatt létezni? Mit tehet a színház, van-e egyáltalán hatalma és eredménye, ha ezek a történetek feldolgozásra kerülnek a színpadon? A társadalmilag elkötelezett színház olyan dokumentarista formáival találkozhatunk, ahol különleges történeteken keresztül az egész világot érintő társadalmi konfliktusokat taglalnak színészek, akik azon túl, hogy velejéig utánajártak a témáiknak, hogy interjúk és hiteles beszámolók alapjaira helyezték az előadást, a saját bőrükön is megtapasztalták, milyen az, amikor a saját világod összeomlani készül. Hol egy pillanat alatt, hol hosszú évek során egy egész társadalmat itat át egy megfoghatatlan, több évtizedes métely, ami néhány ember vagy csoport befolyásának és nagyravágyásának az eredménye.

Ezen borzalmak hallatán kár lenne megijedni, hiszen nem kilátástalan a helyzet. Nem tálcán kapjuk a megoldást, hiszen ilyen összetett folyamatokra nincs instant orvoslat. A Close Reading előadásai magukkal ragadnak és olyan útra terelnek minket – pontosabban olyan irányt javasolnak –, aminek gondolatiságán keresztül magunk juthatunk el egy bizonyos változásig. Ez az út pedig a nyitott és összetett, módszeres gondolkodás maga. Jóllehet, az előadások magját szörnyű helyzetek adják, de minden esetben közös nevező a javulás, a jobbátétel lehetősége. Tanulságként és nem vádként kapjuk az impulzust a színpadról, így mindannyiunkban elindulnak azok az elengedhetetlen és hasznos színházi folyamatok, amelyekkel lépésről-lépésre, de elérhetjük, hogy a jövőben mind kevésbé, majd pedig egyáltalán ne történhessenek meg hasonló esetek. Nem megváltoztatni akarnak minket, hanem az igényt támasztják fel a változtatásra. Írta: Bali V. Gergő |

i @tisztaegenszivarvany

A Close Reading előadásai a Trafóban: D Jaha Koo: Cuckoo | szeptember 26. 20:00 D Silke Huysmans & Hannes Dereere: Mining Stories | szeptember 27. 20:00 D Oliver Zahn: Situation with outstrechted arm | szeptember 28. 20:00

Betűtészta

VASTÜDŐBE ZÁRT MÚLT Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem Minden generációnak megvannak a maga meghatározó művészeti, irodalmi alkotásai, zenéi, helyei, élményei. Hogy mi az, ami ebből lecsapódik az utókor számára – tehát miből lesz korszakalkotó elem –, azt csak az idő mondhatja meg. Így aztán én is csak félszegen merem állítani, hogy Krusovszky Dénes első regénye korszakos alkotás lenne, de abban talán sokan egyetértünk majd az olvasása után, hogy generációs tapasztalatokat fogalmaz meg.

Fotó: Fortepan/id. Konok Tamás

ok minden járt a fejemben, miközben a verseiért már számos díjjal jutalmazott Krusovszky könyvét először felcsaptam. Hiszen ott volt körülötte a hatalmas hype, a Libri-közönségdíj, a nagy-nagy siker, és részben persze engem is ezek motiváltak arra,

hogy kézbe vegyem. Valahányszor azóta egy-egy barátnak ajánlottam az elolvasását, mindig hozzátettem, hogy számomra talán azért lett végül ekkora élmény, mert nagyon sok olyan kérdéssel foglalkozik, amik engem pont most fokozottan érdekelnek – ilyenek a család és az onnan hozott

örökség(ek), az identitás, a gyökerek, az emlékek, illetve az ezekhez való viszonyulásunk. Azt általában már elfelejtettem hozzátenni, hogy érdemes útközben, lehetőleg hosszú utazáson olvasni (ahogy én is tettem), mert ez is hozzáadott az „élvezethez” – egy könyv oldalain és a valóságban egyszerre utazni mindig intenzív élmény, ezt talán Szerb Antal óta minden irodalomkedvelő tudja. A kötet alapvetően három nagyobb egységből áll: bevezetésképpen szemtanúi leszünk egy autóbalesetnek Iowában, Amerikában a 90-es években, majd elkísérjük kortárs főhősünket, Lente Bálintot egy vidéki esküvőre a szülővárosába, végül pedig megismerkedünk egy felkavaró történettel, ami a kisváros egykori szanatóriumában játszódik a 80-as években. Biztosan vannak, akik nálam előbb kisilabizálják olvasás közben, hogy a három sztori hogyan kapcsolódik pontosan egymáshoz, de azt hiszem, engem annyira magával ragadott az események folyása, hogy erre kevésbé tudtam koncentrálni, így az epilógusként szolgáló utolsó fejezeteknél volt egy-két nagyobb meglepődésem.

ezekben is elmerülhetnek. Debreceniek minden bizonnyal teljes otthonossággal fognak Lentével együtt csámborogni a városban, de az álnéven futó helyek (pl. Hajdúvágás – Lente szülővárosa) és egyebek (pl. a Reflex nevű online hírportál, ahol Lente dolgozik) csak ráerősítenek arra az érzésre, hogy a dolgok itt és most, velünk történnek. Bálint a kortársunk, egy közülünk, akinek az érzései, az élményei, a reflexiói a sajátunk is lehetnének, még ha nem is ugyanazt az életutat járjuk be, mint ő. Az (időnként kocsmák sötétjében történő) identitáskeresés, a felnőtt válás lassú folyamata, a személyes vagy épp a nemzeti múlttal való szembenézés, a félbeszakadt dolgokhoz való visszatérés, majd az ezekből való építkezés, a továbblépés sűrű egyvelege az, amitől annyira generációsnak tűnik most ez a regény – hogy valóban az-e, az majd idővel elválik. Mindenesetre most minden húszas-harmincas kortársamnak csak azt mondom, olvassátok el, és legyünk azok, akik még lehetnénk. Írta: Szij Barbara

A balesetről, illetve a gyermekbénulás következtében tüdőbénult betegekről szóló, egyébként is kissé álomszerű fejezetek csak a történet legvégére nyernek értelmet, a sztori gerincét Bálint utazása adja. A húszas évei végén járó srác egy éjszaka hirtelen felindulásból, egy sokadik veszekedés után otthagyja a barátnőjét a közös lakásukban, és az első vonattal elutazik a Debrecen melletti kisvárosba, ahol felnőtt – és ahová egyébként is hivatalos egy esküvőre. Ahogy elmerül múltjának ebben a szeletében, találkozunk az édesanyjával, a volt gimis osztálytársaival, az első nagy szerelmével – csupa olyan figurával, akikkel vagy rég megszakadt a kapcsolata, vagy még tart, de már akkor sem volt az igazi, amikor elköltözött otthonról. Amikor már éppen úgy tűnne, hogy van olyan fonal, ami újra felvehető, és vissza lehet térni a régi kerékvágásba, Bálintnak rá kell jönnie, hogy sok minden nem úgy van, ahogyan azt gondolta – és ez nemcsak a barátságaira, de a családjára, sőt, a helyi történelmi eseményekre is igaz. Hősünk közvetlen történetét pedig ott keretezi a kis magyar valóság: a céltalan erőszakossággal romboló „ottmaradtak” frusztráltsága, vagy a minden ízében vaskosan tradicionális esküvő rántotthús-, pálinka- és hónaljszaga. Habár másfajta morális kérdéseket boncolgat, de olvasás közben nem tudott nem eszembe jutni Jancsó Miklós 1963as Oldás és kötés című filmje, amiben a sikeres és fiatal, vidékről a fővárosba elszármazott Jámbor doktor (Latinovits Zoltán), miután egy munkahelyi ellentét miatt meghasonlik önmagával, visszatér szülőfalujába, ám már ott sem lel otthonra. Ha Jámbor nem is ugyanazon értékek mentén mozog, útkeresésében legalábbis nagyon hasonló figura Lente Bálinthoz. Hogy pontosan mennyi a valóságalapja Krusvoszky regényének, azt minden bizonnyal ő maga sem árulná el és annyira nem is érdekes, de a kötet végén fel van sorolva egy pár konkrét tudományos forrás, amiket felhasznált egyes események leírásához, úgyhogy a hardcore rajongók akár

Akkord

AZ ANGYALOK AMERIKÁBAN OPERAVERZIÓJA A MENNYEKBE REPÍT Tony Kushner drámája, az Angyalok Amerikában az AIDS járványszerű terjedésének idején íródott. A darab könnyeket csal a szembe, miközben komoly társadalmi kérdéseket vet fel. Sokan dolgozták fel ezt a nagyszerű, szimbolista történetet. Most Eötvös Péter operáját nézheted meg, először Magyarországon, a CAFé Budapestnek köszönhetően.

mikor a Nemzeti Színház pár éve műsorra tűzte az Angyalok Amerikában című színdarabot, az volt az Alföldi-éra utolsó bemutatója. Ehhez mérten nagyot is szólt! A bemutató – Kulka Jánossal, Alföldi Róberttel, Stohl Andrással és László Zsolttal a főszerepben – hatalmas siker lett mind a kritikusok, mind a közönség körében. A botrány persze nem kerülte el a színházat, ahogy azt egyébként sejteni is lehetett. Tony Kushner darabját Andrei Serban rendezte, emlékezetes jelenet volt, amikor a darab elején Alföldi piros körömcipőben, flitteres ruhában és harisnyában, csábosan kilépett a színpadra. Tony Kushner 1988-ban írta kétrészes színdarabját. Az első résznek a Millennium Approaches, a másodiknak a Perestroika címet adta. Utóbbit csak 1992-ben mutatták be Amerikában. A nagyívű darab a homoszexualitás és az

AIDS mentén fogalmaz meg társadalmi, politikai kérdéseket az Egyesült Államok akkori helyzetét illetően. Azonban közel sem földhözragadtan: szimbolikusan, álomképek segítségével, néha szinte apokaliptikus méretekben meséli el az összetett történetet. Kushner darabját Tony- és Pulitzerdíjjal is jutalmazták. Amikor Prior Walter megtudja, hogy AIDS-es, partnere, Louis szakít vele. Prior ezután csak egy barátjára, Belizere számíthat, aki történetesen nővér egy kórházban, nem mellesleg pedig drag queen. A betegség lázálmokkal is jár, mind közül pedig a legfurcsább, amikor megjelenik neki egy angyal, azzal az üzenettel, hogy Prior a próféta, akinek meg kell állítania a világ iszonytató sodrását és lejtmenetét. A darab fontos szereplője még a mormon Joe Pitt, aki új utakat keres, miután coming outol drogfüggő feleségének és

édesanyjának. Joe főnöke, a nagyhatalmú ügyvéd, Roy Cohn szintén AIDS-ben haldoklik, bár a nyilvánosság és önmaga előtt májfertőzésnek állítja be a súlyos kórt. A sorsok a dráma második részében találkoznak. Az érzékeny, lírai nyelvezetű darab különlegessége – amellett, hogy csodálatosan keveri a realista és az álomszerű jeleneteket –, hogy az író szándéka szerint összesen nyolc színész kell, hogy játssza az összes szerepet, ami persze azt is jelenti, hogy néha férfi játszik nőt és fordítva. Ezzel persze azt is hangsúlyozta Kushner, hogy a nemek között sokkal szabadabb az átmenet, mint azt a szigorú társadalmi beidegződések előírják. Az ősbemutató óta számtalan verzióban imádhatta a közönség a művet. Rengeteg ország színpadán játszották már el, Londonban, 2017-ben például az azóta Supermanként is hódító, jóképű Andrew Garfield alakította Prior szerepét. Kapott is érte Tony-díjat, méghozzá a legjobb főszereplőnek járót. De az HBO is műsorára tűzte, még 2003-ban – minisorozat formájában. Az alkotás – Meryl Streeppel és Al Pacinóval a főszerepben – 11 Emmy-díjat söpört be akkor. Tony Kushner egyébként maga is vállaltan meleg: 26 évesen, a 80-as évek közepén tárta a nyilvánosság elé homoszexualitását. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a coming out után elkezdje írni az Angyalok Amerikábant. Pont akkor, amikor már tombolt az AIDS az Egyesült Államokban. A HIVfertőzés persze ma már nem halálos ítélet, tudjuk ezt jól. Akkor azonban hatalmas tettnek számított az ősbemutató, és ehhez mérten óriásit is szólt.

Kossuth-díjas komponistánk, Eötvös Péter a párizsi Théâtre du Châtelet felkérésére, 2004-ben írta meg az Angyalok Amerikában operaverzióját. A premierre rohamtempóban keltek el a jegyek, hatalmas szenzációnak számított izgalmas sztorijával, és persze azzal a világhírnévvel, ami akkor már Kushner darabja mögött volt. Magyarországon azóta még nem láthatta a közönség a különleges művet – miközben Németországban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban is nagy sikert aratott –, amelyben jazz-, rock- és musicalelemek is keverednek a klasszikus zenei dallamokkal. Óriási munka volt a monumentális művet három órás verzióra sűríteni. A végeredmény azonban koncentráltan mutatja be az emberi sorsokat, amiket Kushner drámája is. Politikát maximum csak áttételesen keressünk az operában – Eötvös víziója az egyéniségekre koncentrál.

A CAFé Budapest és a Müpa jóvoltából most a magyar nézők is felfedezhetik maguknak az operát, hiszen Matthias Oldag rendezésében október 10-én kerül színre a jelentős mű a Fesztivál Színház-ban. A Neue Oper Wiennel közös produkciót maga Eötvös Péter vezényli majd.

Basszus

AZ IRON MAIDEN FRONTÉNEKESE KÜLÖNLEGES ONE-MAN SHOW-VAL ÉRKEZIK 18

Az Iron Maident aligha kell bemutatni bárkinek is. Az 1975-ben Angliában alakult heavy metal banda a mai napig aktív, ám tagjai nemcsak a zenéjük miatt hallatnak magukról – és most nem bulvárbotrányokra gondolunk. Az együttes frontembere, Bruce Dickinson két éve adott ki egy könyvet Mire való ez a gomb? címmel, ami akkora sikert aratott az olvasók körében, hogy azóta is járja vele a világot felolvasóesteket tartva. Ezzel a show-val látogat el Budapestre az íróvá (is) avanzsált énekes november 2-án, a Budapest Kongresszusi Központba. MIRE VALÓ EZ A GOMB? A heavy metal banda frontembere őszinteséggel, humorral és nyíltsággal meséli el az életét, amiben volt fent és lent, gyors és lassú, boldog és szomorú is. Így nem csoda, hogy könyve és nemzetközi felolvasóestjei is nemzetközi sikert arattak. Persze, nem arra kell számítaniuk a nézőknek november 2-án, hogy az énekes hangosan felolvas a könyvéből, hanem inkább arra, hogy kötetlenül és szórakoztatóan mesél az életéről, olyan részleteket is felfedve, amikről az életrajza írásakor talán el is feledkezett, és persze az olvasók kérdéseit is megválaszolja. De nézzük csak meg, milyen főbb kanyarok voltak a híresség életében! KALANDOS GYEREKKOR A 61 éves énekest a nagyszülei nevelték fel, mivel édesanyja tinédzserként esett teherbe, és szerelmével még túl fiatalok voltak, hogy felelősséget vállaljanak a csecsemő Dickinsonért. Néhány évvel a születése után szülei magukhoz vették az énekest, akinek többször is költöznie kellett egyik helyről a másikra szülei sajátságos életmódja miatt. Különböző iskoláiban sem érezte jól magát, csúfolták, ő pedig örökös kívülállónak tartotta magát. Az egyetemen angol irodalmat, történelmet és gazdaságtant is tanult, mivel nem tudta eldönteni, mi is érdekli őt igazán. Az egyetemi évek alatt több kis kocsmazenekarban is zenélt, például a Samsonban, ahol Bruce Bruce álnéven vált ismertté. IRON MAIDEN JÖTT ÉS MENT, MAJD MEGINT JÖTT Dickinson 1981-ben csatlakozott az 1975-ben alakult Iron Maidenhez, amelynek addigra már 2 lemeze is megjelent, de a várt áttörést még nem érték el. Az énekes hamar ráérzett új együttese ritmusára, 1982-ben már ki is adták a következő albumukat, amin egy, a Samson együtteshez kapcsolódó jogi probléma miatt a zeneszerzők között Dickinson neve nem szerepelhetett. Szinte minden évre jutott egy új album és egy azt támogató turné, de Bruce Dickinson egyre kevésbé érezte magáénak a zenekart. Gyökeresebb stílusváltást szeretett volna elérni a banda zenéjében, de társai leszavazták. A helyzet addig mérgesedett, hogy Steve Harris zenésztársa azt állította Dickinsonról, hogy csak akkor énekelt a koncerteken, ha a sajtó is jelen volt, egyébként csak halkan motyogott valamit a mikrofonjába. Így nem meglepő, hogy 1993ban Dickinson kivált az együttesből, hogy szólókarrierjére fókuszálhasson. Mindez 1999-ig tartott, amikor az együttes

menedzsere megkereste őt, hogy kipuhatolja, van-e rá esély, hogy az énekes visszatérjen egykori bandájába. A már fent említett Steve Harris volt az újbóli egymásra találás legnagyobb akadálya, mivel a két csapattag az 1993-as, nem éppen kellemes hangulatú elválásuk óta nem beszéltek egymással. Végül sikerült mindent megbeszélniük, az Iron Maiden pedig azóta is szárnyal, 2015-ben jelent meg legutóbbi, 16. stúdióalbumuk. Visszatérve még néhány szó erejéig Dickinson szólópályájára, az első szárnypróbálgatásai még 1989-ben voltak, amikor a Rémálom az Elm utcában című horrorhoz írt egy dalt, ami végül egy Iron Maiden lemezre is felkerülhetett. Dickinsonnak 1990-ben jelent meg az első szólólemeze, az Iron Maidenből való kiválása után pedig 1994-ben adott ki új anyagot. Szólóként sem vallott kudarcot, de igaz, ami igaz, az Iron Maiden tagjaként sokkal szerencsésebb csillagzat alatt működött. A POLIHISZTOR Bruce Dickinson egy rendhagyó figura, és ezt nemcsak a zenei életben betöltött szerepe miatt gondoljuk így. Az énekes nemcsak énekes, hanem vívó is: a ’80-as évek legvégén Nagy-Britanniát képviselte az Európa-kupán. Az irodalom sem ismeretlen terep számára: 1990-ben jelent meg első regénye, és a krimi annyira népszerű lett, hogy a kiadó felkérésére a folytatása is elkészült 1992-ben. Nem lehet elmenni szó nélkül pilótakarrierje mellett sem: Dickinson az Astraeus légitársaság pilótájaként tevékenykedett, 2008ban pedig ő maga vezette az együttest turnéállomásról turnéállomásra szállító repülőgépet. Ilyen kalandos életút után (és ki tudja még, mennyi kaland előtt) biztosak lehetünk abban, hogy Bruce Dickinson különleges one man-show-ja rengeteg izgalmas sztoriban bővelkedik majd. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

A november másodikai koncertre jegyeket a www.livenation.hu és a www.funcode.hu oldalakon lehet vásárolni.

Mozgókép

FESZTIVÁLDÍJAS QUEER FILMEK A MŰVÉSZ MOZIBAN Európa rangos filmfesztiváljain a legjobb LMBTQ filmeket is díjazzák, így Cannes-ban kiosztják a Queer Pálmát, vagy a Berlinalén a Teddy-díjat. A Humen Fesztiválon idén mindkét győztes alkotást megnézhetjük, ahogy a világ legnagyobb queer filmfesztiváljának, az Outfest zsűrijének választását is. Négy játékfilm, egy dokumentumfilm, és négy rövidfilm vár minket esténként szeptember 12. és 15. között. A LEGJOBB BARÁTOM (MI MEJOR AMIGO) argentin, coming of age dráma, 90 perc, 2018 felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott Vetítés dátuma: 2019. 09. 13. 20:30 Rendező: Martín Deus Szereplők: Angelo Mutti Spinetta, Lautaro Rodríguez, Guillermo Pfening, Mariana Anghileri Lorenzo, a csendes kamaszfiú egy álmos, vidéki kisvárosban él a családjával. A jól tanuló, okos srácot az irodalom és a zene jobban érdekli, mint a sport, és ezekhez jobban is ért. Lorenzo apja úgy dönt, befogadja a házába a hosszú kórházi kezelésre szoruló, Buenos Aires-ben élő barátjának fiát. Amikor így megjelenik életében Caito, Lorenzo rögtön ezernyi módon érdekesnek találja a nagyvárosi környezethez szokott kortársát. Rengeteg időt töltenek együtt és barátságuk egyre mélyül, egészen addig, amíg Caito el nem árul egy titkot. A filmet jegyző Martin Deus pályafutása során eddig rövidfilmeket és videoklipeket rendezett. Első egészestés

játékfilmje a Cannes-i filmfesztiválon is bemutatkozott, ahol a 13-15 éves korosztálynak szóló, kiemelkedően fontosnak tartott filmek díjazására szánt Cannes Écrans Juniors díját kapta.

BESZORÍTVA (TUCKED) angol, dráma, 80 perc, 2018 felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott Vetítés dátuma: 2019. 09. 12. 20:30 Rendező: Jamie Patterson Szereplők: Derren Nesbitt, Jordan Stephens, April Pearson, Steve Oram, Lucy-Jane Quinlan A drag queen Jackie évtizedek óta a pályán van. Amikor az orvosától megtudja, hogy betegsége miatt csupán hat hete van hátra, semmi mást nem akar, mint folytatni a fellépéseket és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Csakhogy nem várt barátság szövődik közte és fiatal riválisa között, valamint még a lányával is akad egy befejezetlen ügye – mindezek ahhoz vezetnek, hogy életének legmozgalmasabb másfél hónapja várja. A többszörös közönségdíjas angol dráma a bájával és a

humorával sajátos bepillantást nyújt a generációk közötti kapcsolatokba, a nemi identitás kérdéseibe, és rávilágít a barátságok értékére. Jamie Patterson első queer témájú darabja a világ legnagyobb LMBTQ filmfesztiválján, az Outfest-en debütált, ahol a zsűri a Beszorítva című drámának ítélte a legjobb nemzetközi játékfilm díját.

AZ ÉN CSODÁLATOS NYUGAT-BERLINEM (MEIN WUNDERBARES WEST-BERLIN) német, dokumentumfilm, 97 perc, 2017 felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott Vetítés dátuma: 2019. 09. 13. 18:30 Rendező: Jochen Hick Szereplők: Mabel Aschenneller, Wolfgang Cihlarz, Rolf Eden, Egmont Fassbinder, Romy Haag Napjainkban Berlin a kontinens bohém fővárosának számít – alapjait pedig azok a hol vibráló, hol lázadó szubkultúrák teremtették meg, amelyek a Nyugat-Berlint körülfogó, szürke falakon belül virágoztak egykor. Ezek között a helyi queer szubkultúrának meghatározó szerepe volt abban, hogy a város eljutott a kétes hírű lebujoktól a milliós tömegeket vonzó pride felvonulásokig. A szexuális sokszínűség, a gondtalan partikultúra, a melegmúzeum, a Berlinale LMBTQ kategóriája, a Teddy-díj, vagy épp az AIDS segélyszervezetek mind-mind még 1989 előtt jöttek létre. Ugyanakkor a meleg férfiak 1969-ig ki voltak téve a rendőrök zaklatásainak, a német törvények szerint bűncselekménynek számított a két férfi közötti kapcsolat. És ugyan gyakoriak voltak a razziák és a letartóztatások a melegbárokban, a nyugat-berlini közösséget mégsem sikerült elnyomni, sőt – a város mára Európa meleg fővárosává vált.

Hosszú és küzdelmes utat tett meg idáig a berlini queer közösség, ezt pedig a német dokumentumfilmes, Jochen Hick mutatja be. Nyugodtan kijelenthető, hogy Hick szakterülete a közelmúlt német meleg történelme, hiszen számos filmet jegyez az egykori NSZK és az NDK queer szubkultúráiról. A 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon debütált alkotása archív képsorokkal és a meghatározó szereplők visszaemlékezéseivel eleveníti fel most a múltat.

RÖVID TÖRTÉNET A ZÖLD BOLYGÓRÓL (BREVE HISTORIA DEL PLANETA VERDE) argentin, dráma, 75 perc, 2019 felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott Vetítés dátuma: 2019. 09. 14. 18:30 Rendező: Santiago Loza Szereplők: Romina Escobar, Paula Grinszpan, Luis Soda Tania egy transz lány, aki Buenos Aires diszkóiban lép fel. A meleg Pedro csak tánc közben érzi szabadnak magát, a pincérnő Daniela pedig épp egy szakításon van túl. Ők hárman a legjobb barátok, és amikor Tania nagymamája meghal, együtt indulnak az örökséget képező vidéki házba. Itt derül ki, hogy utolsó éveiben a nagymamának egy földönkívüli lény volt a társasága. A nagymama utolsó kívánsága, hogy a lényt Tania vigye vissza oda, ahol az először megjelent. Ahogy a három barát útra kel az ismeretlen hely felé, a nehéz terepen le kell győzni saját félelmeiket, mielőtt túl késő lenne. „Sok olyan dolog létezik, amit nem is tudunk elképzelni” - a veterán argentin rendező, Santiago Loza szó szerint a földöntúli elfogadás mellett tesz hitet. Három hőse marslakóként bolyong a nagyvárosban, az óriási metropolisz elidegenített közegében. Amikor a vidék csendjében még egy

náluk is kívülállóbb teremtményre bukkannak, önfeláldozó módon indulnak a megsegítésére, mert pontosan tudják, milyen a társadalom peremén, magányosan létezni. Santiago Loza filmjének premiere a 2019-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol elnyerte a legjobb LMBTQ témájú játékfilmnek járó Teddy-díjat.

Mozgókép

QUEER SHORTS Válogatás a Friss Hús legjobb LMBTQ rövidfilmjeiből 88 perc felirat: magyar és angol korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott Vetítés dátuma: 2019. 09. 14. 20:30 Rendezők: Blaž Slana, Atara Frish, Ori Aharon, Slava Doytcheva

SKIPPING STONES (RENDEZTE: BLAŽ SLANA) Mitja visszatér Szlovéniába, miután Berlinben próbált szerencsét. Otthon a párja, Bojan várja. Mitja azonban olyan titkot hozott magával, ami kettejük kapcsolatában kerülhet, és keresi a megfelelő időpontot, hogy ezt el tudja mondani.

THE LOVE LETTER (RENDEZTE: ATARA FRISH) Az izraeli Atara Frish rövidfilmje, a The Love Letter – nem meglepő módon – egy szerelmeslevélről szól, amit a hadseregben szolgáló fiatal lány, Noa talál a szekrényében.

RUBBER DOLPHIN (RENDEZTE: ORI AHARON) Tel-Aviv egy kis lakásában két férfi: találkoznak, eltöltenek egy éjszakát és szerelembe esnek. Kérdés, hogy ez a szerelem kitart-e reggelig?

WHOLE (RENDEZTE: SLAVA DOYTCHEVA) A karrierjét színésznőként kezdő, bolgár Slava Doytcheva rendezését, a Whole-t az önmagunkkal való szembenézésnek szenteli: főhősének, Yanának ráadásul ezt egy családi esküvőn kell megtennie.

Az idei évben a Humen Fesztivál programjába a közelmúlt legjobb LMBTQ rövidfilmjei is bekerülnek a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált közreműködésével. A Queer Shorts blokkja különböző élethelyzetekben keresi ugyanarra az örök kérdésre a választ, hogy hogyan érhető el a boldogság.

PORTRÉ A LÁNGOLÓ FIATAL LÁNYRÓL (PORTRAIT DE LA JEUNE FILLE EN FEU) A Humen Fesztivál zárófilmje lesz Céline Sciamma rendező Cannes-ban díjazott romantikus történelmi drámája, a Portré a lángoló fiatal lányról, amely a szeptember 15-i premier és a Mozinet Filmnapok után magyarországi moziforgalmazásba is kerül. A 18. századi Franciaországban a fiatal festőnő, Marianne (Noémie Merlant) azt a megbízást kapja, hogy fesse meg a számára ismeretlen Héloïse (Adèle Haenel) esküvői portréját. A fiatal grófkisasszony azonban nem akarja elveszíteni a szabadságát, és mindent megtesz a kényszerházasság ellen. A bretagne-i szigetre érkező Marianne ezért társalkodónőnek adja ki magát, és hogy munkája eredményes legyen, napközben a lánnyal tölti az idejét, hogy alaposan megfigyelje a vonásait, éjszaka pedig a portrén dolgozik. A közös séták során Marianne-nak nemcsak arra kell vigyáznia, hogy Héloïse előtt ne derüljön ki az igazi feladata, de egyre nehezebben tud ellenállni a lány vonzerejének is. A két nő napról napra közelebb kerül egymáshoz, ahogy együtt töltik a közelgő házasság előtti, utolsó szabad pillanatokat. Céline Sciamma rendező munkáinak gyakori visszatérő eleme a gender és a szexualitás képlékenysége, főként fiatal női szereplői esetében. A Portré a lángoló fiatal lányról című romantikus történelmi drámájával elnyerte a 2019es cannes-i filmfesztiválon a legjobb LMBTQ filmnek járó Queer Pálmát, ezzel Sciamma vált az első női rendezővé, aki megkapta ezt az elismerést. Ezen túlmenően drámáját ugyanitt a legjobb forgatókönyvnek járó díjjal is jutalmazták.

Pink topik

„PÉCS MEGÉRETT ARRA, HOGY 2020-BAN MEGVALÓSÍTSA AZ ELSŐ VIDÉKI PRIDE FESZTIVÁLT” Pride-ot szervezni hatalmas munka. Hosszú hónapok szervezése, logisztikai kihívások sora, amihez Magyarországon még hozzáadódnak a politika által olykor felállított akadályok és a többségi társadalom éles megosztottsága a kérdésben. Az immár negyed évszázada évről évre megrendezett Budapest Pride csapata jól ismeri mindezt. Jövőre egy lelkes, fiatalos csapatnak, a Diverse Youth Networknek köszönhetően „kistestvérük” születik, és a Pécs Pride történelmet ír a magyar vidék első pride rendezvényeként. Ennek apropóján B-Hábel Géza ügyvezető igazgatóval és Hegedüs Martin Alexszel, az LMBTQ munkacsoport koordinátorával beszélgettünk. 24

Honnan jött az ötlet, hogy Pécsett pride rendezvényt szervezzetek? Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy Pécs lakossága kellően nyitott a különböző kisebbségekre, programjaink iránt rendszerint magas az érdeklődés. Idén megrendeztük a Pécsi LMBTQ+ Napokat, amire a vártnál is nagyobb figyelem összpontosult. Kerekasztal-beszélgetéseket, fotókiállítást rendeztünk, és ezzel egyidőben az első Roma LMBTQ+ Fórumot is megvalósítottuk. Azonban még így is folyamatosan találkozunk elutasítással, verbális és fizikális támadásokkal.

Az ismeretlentől való félelem sok esetben elutasítást eredményez. Ezért tartjuk fontosnak, hogy megmutassuk: Pécs a fővároshoz hasonlóan egy élhető vidéki város az LMBTQ+ közösség és más kisebbségek számára egyaránt. Így az elmúlt évek eredményét látva, a Budapest Pride és más civil szervezetek bátorításával úgy látjuk, hogy Pécs megérett arra, hogy 2020-ban megvalósítsa az első vidéki pride fesztivált és felvonulást.

Milyen programokat terveztek a fesztivál keretében? Mi lesz a téma, amire felhúzzátok a pécsi pride-ot? Szervezetünkben, nevünkhez hűen, fontos szerepet játszik a diverzitás, hogy különböző kisebbségeket szólítsunk meg és kapcsolatot teremtsünk közöttük, valamint a többségi társadalom között. Ennek kapcsán szeretnénk a Pécs Pride rendezvényt összekötni záróeseményként egy nemzetközi emberi jogi akadémiával és fesztivállal (My Freedom of Identity – Human Rights Festival), amelyen több társadalmilag és politikailag hátrányos helyzetben lévő csoportot szólítunk meg, többek között az LMBTQ+ embereket, a romákat, a zsidóságot és különböző európai kisebbségeket. Így terítékre kerül a romaellenesség, az antiszemitizmus és a homo- és transzfóbián keresztül a diszkrimináció különböző fajtái. Az LMBTQ programrészeket tekintve a pécsi LMBTQ+ napokhoz hasonlóan szeretnénk jövőre is egy színes és izgalmas programot létrehozni, kiállításokkal, színházi előadással, kerekasztal-beszélgetésekkel, és egyéb kulturális és közösségi programokkal. Fontosnak tartjuk, hogy egy szakmailag kellően megalapozott tervezésű programsorozattal aktivistákat, társadalomtudósokat, jogvédőket, civileket egyaránt bevonjunk, és így az érintetteket hatékonyan szólítsuk meg és hozzuk őket helyzetbe. Mit lehet tudni, kikből, milyen hátterű csapatból áll a Diverse Youth Network? Szervezetünk állandó tagsággal működik, közülünk többen nemzetközi szinten is jártasak emberi jogi ügyekben, így nagy a rálátásunk a hazai és külföldi példákra, ami nagy előnyt jelent. Ezenfelül van egy állandó kör, a lelkes önkéntesek és aktivisták, akik kisebb-nagyobb segítséget nyújtanak a programjaink megvalósítása során. A jövőre nézve szeretnénk kimondottan a Pécs Pride-ra önkénteseket

Pink topik toborozni, hiszen a fesztivál alatt, a Budapest Pride-hoz hasonlóan rengeteg munkakört kell majd betölteni. Bízunk a középiskolásokban és egyetemistákban, illetve az ő nyitottságukban, segítőkészségükben. Milyen kihívásokkal számoltok a szervezés során? Legyen az akár logisztikai, akár például politikai természetű. Mivel először szervezünk ekkora kaliberű rendezvényt, nagy a felelősség is. Rengeteg tényezőt kell szem előtt tartanunk, ami nyilván okoz nehézségeket. Szerencsére több nagy civil szervezet biztosított minket a támogatásukról, tudatosították bennünk, hogy „történelmet írunk”. Civil szervezetként sosem voltunk és ezek után sem szeretnénk elköteleződni egyetlen politikai párt mellett sem. Mindenképp szükségünk lenne még donorokra, illetve a városvezetéssel most szeretnénk elkezdeni az egyeztetést, amely során reméljük, hogy nem ütközünk majd falakba. Igyekszünk majd biztosítani és meggyőzni őket a jó szándékunkról és a rendezvényünk szükségességéről, így bízunk a zavartalan együttműködésben. Említetted, hogy kaptok tanácsokat. Vannak tehát olyan helyi, regionális, vagy akár országos civil szervezetek, egyesületek, akiknek a támogatására számíthattok? Természetesen, vannak állandó hazai és nemzetközi partnereink, akikkel már elkezdtünk a közös együttműködésről ötletelni, tárgyalni, illetve több megkeresés is érkezett budapesti és nemzetközi szervezetek részéről is. Mindenképpen szövetségesként tekintünk a magyarországi jogvédő és érdekvédő szervezetekre, valamint a társadalmi problémák iránt érzékeny donorszervezetekre. Hogyan jellemeznétek a pécsi LMBTQ közösséget? Mennyire van egyrészt queer élet, összetartás, másrészt elvándorlás Budapestre, vagy külföldre? Pécsett jellemző egyfajta sajátos szabadságtudat, ami valószínűleg jócskán megkönnyíti az LMBTQ+ közösség dolgát is.

Itt mindenki „furcsa” egy kicsit. Ezer arca van a városnak, legyen szó zenéről, képzőművészetről, vagy megannyi művészeti ágról. Pezseg az underground világa, amelybe könnyedén beleolvad a queer mozgalmi élet is. 26

A többi vidéki várossal ellentétben talán több az előbújás, de mint minden más vidéki városra, itt is jellemző a fővárosba, illetve a külföldre való elvándorlás – aminek többnyire gazdasági okai is vannak, nem feltétlenül a nem-befogadásból fakad, de persze az ilyen estre is lehet példát hozni. Mit tapasztaltok, milyen Pécsett – hasonló méretű nyugat-európai városokhoz hasonlítva – az LMBTQ emberek megítélése? Végigsétálhat-e például egy azonos nemű pár kézen fogva a belvárosi utcákon anélkül, hogy megjegyzésektől, vagy rosszabbtól kelljen tartania? Pécsett, ha az ember nyitott szemmel jár, megkerülhetetlen a szivárványkultúra. A mediterrán jelleg abszolút áthatja a várost, beleértve az embereket is. Bár egy éve nincsen már kimondottan LMBTQ+ szórakozóhely, azonban több bár is támogatását fejezte ki a közösség iránt. Ezek a helyek rendszerint helyszínként szolgálnak a programjainknak, de a hét bármely napján találkozhat az ember azonos nemű párokkal is, akikre az ott dolgozók is kedvesen mosolyognak. Ezenfelül a helyi tapasztalatok alapján a belvárosi utcákon sem kelt különösebb feltűnést egy kézen fogva sétáló pár. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

PinkBP_rainbow-pointer_12x15cm_press.pdf

2019. 07. 01.

12:45

CO RVI

OPEN N

RBE

R FOR ALL

EGY IGAZI FÉRFINAK IGAZI BORBÉLY JÁR

BEJELENTKEZÉS ONLINE IS! +36 70 325 5685 www.corvinbarber.hu HAJVÁGÁS // BOROTVÁLÁS // SZAKÁLL IGAZÍTÁS // SZAKÁLL/HAJFESTÉS

info@corvinbarber.hu

1082 Budapest, Corvin sétány 5.

Kristóf világa

ÉLVEZET (FE)NEKED! Hátsó szándékok elsőkézből J. Lo már évekkel ezelőtt bizonyította, hogy „a csípő az új dekoltázs”, ha pedig nem hiszed, elég, ha bekapcsolod a rádiót: Brandon Beal Twerk It Like Miley-jától Snoop Dog Wiggle-jén át Nicki Minaj Anacondájáig minden sláger a „booty”-ról szól. Még a kedvenc tévésorozataink is felkapták a témát: a Csajok egyik epizódjában kendőzetlen popsiszexjelenet tanúi lehettünk, Cameron Diaz pedig a magyarul is megjelent „A Test Könyve” című kötetében a síkosító használatához ad tippeket. 28

zt hiszem, rólam senki sem feltételezi, hogy prűd vagyok – a Cosmopolitan magazinnak több mint tíz éve írok szexről kendőzetlenül, a magánéletemben pedig feltétel nélkül hiszek benne, hogy mindenki azt csinál az ágyban, amit csak akar. Miért ne viselhetnéd azt a maszkot, amit a pasid „viccből” vásárolt neked egy szexshopban? Miért ne élvezhetnétek szerepjáték-szexet? És ha úgy alakul, miért ne csábíthatnátok egy harmadikat, vagy ha nektek úgy tetszik, egy sokadikat az ágyatokba? Senkinek semmi köze hozzá – amíg a szex mindkét (vagy az összes) résztvevője benne van a buliban, a ti döntésetek, hogy mi fér bele. Ám bevallom, amikor először olvastam róla, hogy az elmúlt másfél évtizedben megsokszorozódott azoknak a 20 és 30 közötti hetero pasiknak a száma, akik kísérleteztek az anális szexszel, alaposan meglepődtem. A kilencvenes években a (papíron) fiúk mindössze 10 százaléka vállalta be, hogy a barátnőjük ujjai oda-oda tévedjenek, mostanra ez 30 százalékra nőtt, sőt, a férfiak 20 százaléka számára teljesen természetes, és rendszeres kaland. Persze ha kicsit beleásod magad a felnőttfilm-kultúrába, kiderül: az internet legnépszerűbb erotikus filmjeinek 55 százaléka vonultat fel „hátsó bejáratos” jelenetet. „Huszonhat éves vagyok – ami azt jelenti, hogy épp elég idős ahhoz, hogy kimondhassam: a szex majdnem minden formáját próbáltam már, de épp elég fiatal ahhoz, hogy még mindig legyenek gyerekes »én ugyan azt soha, amíg élek«-típusú kifogásaim bizonyos szokatlan pózokkal, eszközökkel, vagy módszerekkel kapcsolatban” – ecsetelte egy haverom, aki valahogy csökönyösen ragaszkodik a szex-szokásaihoz, ugyanakkor láthatóan retteg: valami kihagyhatatlan élményből marad ki. MINDEN SRÁC „AZT” AKARJA? Úgy határoztam, áthívom a legjobb barátnőmet, Szandrát egy kis kétszemélyes koktélpartira az erkélyemen, és kifaggatom a témáról: Szandi az a lány, aki már húszéves korára „mindent kipróbált”, így tudtam, hogy a legjobb szakértőhöz fordulok – még akkor is, ha állítja: úgy van a dologgal, mint a kempingezéssel: időnként jó program, de azért nem hiányzik nap mint nap. „Korábban szinte az összes srác, akivel kavartam, felvetette az anális szexet – vagy szavakkal, vagy csak bepróbálkozott nálam; de ha én próbálkoztam megérinteni őket ott, egyenesen összerezzentek – olyan is volt, aki megjegyezte: nem vagyok meleg.” „Fél éve jártunk a mostani pasimmal, Gergővel, amikor úgy döntöttem, hogy nem hagyom annyiban – miután minden második szex közben a fülembe súgta: »Jöhetek hátulról?«, rákérdeztem: »És én?«. A rengeteg síkosító és az előjáték ellenére három perc sem kellett, míg feladta a dolgot. A pasim zavarban volt, én kárpótoltam a »szokásos« módon, de a majdnem-anál után nagy meglepetésemre megjegyezte: elhatározta, hogy ad a dolognak még egy esélyt – és kényeztetni kezdte magát az ujjaival. »Így a saját tempómban tapasztalhatom ki, mi nyújt felhőtlen élvezetet« – mondta Gergő, innentől pedig nem volt megállás: a »gyakorlás« után kimondottan kívánta a dolgot…”

FENÉK ÉS FEMININ SRÁCOK

A „passzív vagy aktív?” kérdés persze a meleg srácoknál is olyan kérdés, mintha arról kéne dönteniük: feladják a maszkulinitásukat, vagy „igazi pasik” maradnak. „Mi lesz, ha valamelyik srác, akivel belemegyek a mókába, elpletykálja a haveroknak, és onnantól én leszek a passzív pasika, aki mindent hagy?” – tette fel a kérdést Nikos, a görög haverom, aki ugyan vállaltan meleg, és akit saját bevallása szerint is vonz a passzív szex, de egyszerűen képtelen elengedni a macsó imázst. „Tudod mit? Ha egy fiú azért megy bele, mert ő is akarja, hajrá. Ha viszont csak azért, mert egy srác nem hagyja békén a témával, abból komoly önértékelési gondok fakadhatnak – ha ellene mész a saját vágyaidnak, csak hogy megfelelj egy férfinak, sosem fogod igazán élvezni a szexet” – mondta, én pedig egyetértően bólogattam. Amikor viszont arról kérdeztem, a nyomástól függetlenül lealacsonyítónak találja-e, ha egy fiú hátulról is szereti, azt felelte: „Ha nem is lealacsonyító, de mindenképpen… kiszolgáltatott.” Szerintem viszont semmiképpen sem – ötven évvel ezelőtt ciki volt házasság előtt szexelni, húsz éve még az orális szex is tabutémának számított. Szuper, hogy a mi generációnk már tabuk nélkül kísérletezik, és nem félünk kimondani, amire vágyunk – még akkor sem, ha anális szexről esik szó. Emlékszem, gimiben volt egy évfolyamtársam, akiről az a pletyka járta, hogy szenvedélyesen imádja az orális szexet – én már akkor nem értettem azokat, akik megvető tekintetekkel bombázták. Nem azért harcoltunk az LMBT identitás társadalmi relevanciájáért, hogy mire kiharcoljuk azt, egymást kezdjük diszkriminálni. EGÉSZSÉGEDRE! Pár nappal később épp az interneten szörföztem, és a szokásos cicás videók, és „Mit viselt Kim Kardashian?” témájú cikkek között megint elkalandoztak a gondolataim. Azon merengtem: ha igaz, hogy ott hátul is tele vagyunk idegvégződésekkel és erogén zónákkal, talán azért övezi annyi titok az anális szexet, mert egyszerűen egészségügyileg para a pasiknak. Korábban hallottam rémhíreket olyanokról, akik „túlságosan” rákaptak, és néhány év után nehezebben kontrollálták az izmaikat „odalenn”, sőt, aranyérről és vérzésről szóló pletykák is terjengenek. Tény, hogy az ánusz és a rektum szövetei vékonyabbak és sérülékenyebbek, ugyanakkor – itt a meglepetés – sokkal kitartóbban és alkalmazkodóbban tágulnak és nyúlnak, így a legkisebbtől a

Kristóf világa

legnagyobbig bármekkora pasi esélyt kap rá, hogy a csúcsra ju(tta)sson. A statisztikák szerint a HIV, a herpesz, a chlamydia és a gonorrhea is komoly veszélyt jelenthetnek, de csak akkor, ha nem készülsz fel kellőképpen az akcióra. Ha belemész a buliba, tartsd észben: a sokat emlegetett, tekintélyes mennyiségű síkosító mellett ragaszkodnod kell az óvszerhez, ha pedig szex közben pózt váltotok, cseréljétek le a gumit – semmi szükséged rá, hogy hátulról előrevándoroljanak a baktériumok. A nap jó híre pedig: amitől leginkább tartottam, a dokik szerint városi legendának bizonyult – a záróizmok nemhogy meggyengülnének, de még erősödnek is az „edzéstől”. VAN, AKI HÁTULRÓL (IS) SZERETI A „popsi” “i”-jére az tette fel a pontot, amikor egyik nap Athénban egy gay bárban iszogattunk a barátainkkal, és az egyik – büszke aktív – haverom megjegyezte, a pasija napok óta a szokásosnál is kanosabb, ő viszont épp most tért be zsidóként, és a körülmetélés miatt ideiglenesen leállította a doki a szexről, így a passzív pasijának még türelmesnek kell lennie. Egy szókimondó barátunk, Ginos azonnal rávágta: „miért nem cseréltek pár hétre?”. Ginos pironkodás nélkül mesélte el, miközben a poharainkat emelgettük: ő bizony büszkén és boldogan vállalja, hogy „kétfunkciós”, és ha az aktuális párja „hátulróljövős”, akkor az indítja be, ha pedig egy kanos passzív sráccal akad össze, simán „beaktívul”. „És mi a helyzet azzal, ha egy aktív srácot akarsz... ehm, betörni?” – kérdeztem, ő pedig azonnal felállította a listáját: „Azzal kezdem, hogy miért ne próbálna ki valamit, amit korábban nem? Kettő: meggyőzöm, hogy minden, ami jó,

először félelmetes – lásd elutazni egy idegen országba, megtanulni vezetni, vagy épp... tudod! Három: feldobom, hogy ha közben meggondolja magát, nem kell mindenáron belemennie, és ígérem, hogy nem teszek majd semmi olyasmit, ami nem jön be neki.” Hazatérve úgy határoztam, az aktív-passzív, és minden aspektust figyelembe véve, ami a kettő között van, megírom ezt a cikket. Bónuszként pedig: 8 TITKOS TANÁCS – HA HÁTSÓ GONDOLATAID TÁMADNÁNAK 1. Azért csináld, mert te akarod 2. Ahogy a „szokásos” oldalon, itt is az orális szex a legjobb előjáték (még mielőtt bevetnétek a síkosítót, mert annak nem túl szexi az íze) 3. Most jöhet az óvszer, a síkosító, a síkosító, és még egy kis síkosító 4. Ha nem lazítasz, nem fog menni 5. Ha hanyatt fekszik, te pedig az ölébe ülsz, te diktálhatod a tempót 6. Jegyezd meg: csak addig fájdalmas, amíg egyszer igazán mélyen beengeded 7. Ha nincs levendulaillat, és nem csillámpornyomok maradnak utánatok, akkor se szégyenkezz – a szex egy „dirty” műfaj 8. Bár valóban népszerű téma, csak azoknak számolj be róla, akikben tényleg bízol Írta: Steiner Kristóf |

i @whitecityboy

FETISH – SM – TOYS 1085 Budapest Mária utca 9. Fsz. 8-9 /Passzázs ház Tel.: (1) 266 7485, (30) 956 9571 Nyitvatartás: K-P.: 12.00–20.00, Sz.: 12.00–17.00 www.blackdream.hu

Visszapillantó

AZ LMBT TÖRTÉNELEM NYOMÁBAN BERLINBEN A német főváros számos LMBT történeti érdekességet rejt. Itt jött létre a világ első meleg újságja és szervezete, a Weimari Köztársaság virágzó meleg, leszbikus és transz élete pedig a világ korabeli meleg fővárosává tette Berlint. De volt kifejezetten szomorú epizód is, mint a melegek és leszbikusok koncentrációs táborokba hurcolása, amelynek emlékművével a Tiergarten szélén találkozhatunk. A második világháborút követően a város kettészakadt, de mind Nyugat-, mind Kelet-Berlin élénk LMBT élettel rendelkezett. Ma Berlinben múzeum is megidézi az LMBT emberek történetét. Következzék egy virtuális LMBT-történeti séta a német fővárosról!

ájusi számunkban Eldorado a berlini Bermuda-háromszögben címmel mutattuk be Berlin LMBT-történelmének talán legérdekesebb, leginkább pezsgő időszakát. Mostani összeállításunkban is visszakalandozunk a húszasharmincas évekbe, ám mivel korábbi és későbbi időszakok kapcsán is sok érdekességgel találkozhatunk, így egyegy konkrét helyszínhez kötődően, a 19. század közepétől napjainkig tekintjük át vázlatosan Berlin LMBT történetét. KARL-HEINRICHULRICHS-STRASSE Kezdjük képzeletbeli sétánkat a melegnegyed közelében! Ez a terület a Nollendorfplatz és a MartinLuther-Strasse által határolt utcákat foglalja magába, tengelyében azzal a Motzstrasséval, ahol a húszasharmincas évek óta a legtöbb LMBT bár, kávézó és bolt koncentrálódott, egészen napjainkig. A Leszbikus és Meleg Utcafesztiválnak is otthont adó negyed szélén, a Nollendorfplatz sarkán, egy LMBT információs központtal szemben egy utca torkollik a térbe. Ez a Karl-Heinrich-UlrichsStrasse, amely annak a német férfinak a nevét viseli, akit a világ első meleg aktivistájának is szoktak nevezni. Az 1860-as években ugyanis felemelte a szavát a homoszexuálisok büntetése ellen, akkor, amikor a német egység

megvalósulásával párhuzamosan egységes büntető törvénykönyv is készült. A jogász végzettségű Ulrichsot korábban a melegsége miatt rúgták ki hannoveri bírói állásából, és ennek hatására kezdett esszéket írni a homoszexualitás büntetőjogi üldözése ellen. 1867. augusztus 19-én Münchenben felszólalt a Német Jogásztársaság hatodik kongresszusán, ahol végrehajtotta a történelem első nyilvános coming outját. Jogászok előtt próbált érvelni az azonos neműek szerelmének tolerálása mellett, s beszédében saját érintettségéről is beszélt (végül nem hagyták neki, hogy befejezze hozzászólását). Bár a beszéd hatására, a kérdés tisztázására összehívtak egy orvoscsoportot, ám végül Ulrichs-nak nem sikerült elérnie a célját. A porosz szabályozáson alapuló új német büntető törvénykönyv 175. paragrafusa börtönnel büntette az „erkölcstelen természetellenes aktusokat”. A szabályozás hivatalosan egészen az 1990-es évek közepéig érvényben volt – igaz, a hatvanas években enyhítettek a törvényen. Maga Ulrichs az őt ért üldözések miatt emigrációba kényszerült: Olaszországba költözött, és ott is halt meg elfeledve, 1895-ben. OTTO-SUHR-ALLEE 93. Az egykori Berliner Strasse 121. szám (ma Otto Suhr Allee 93.) alatt lakott 1896 és 1910 között a korai német LMBT

mozgalom egy másik meghatározó alakja, Magnus Hirschfeld orvos, szexológus. A pomerániai születésű, zsidó vallású Hirschfeld még 1896ban kezdte aktivista tevékenységét (álnéven közzétette Sappho és Szókratész című pamfletjét, amelyben a homoszexualitás büntetése ellen érvelt), s mellette orvosi praxist folytatott. Egy évvel később, 1897. május 14-én (vagy 15én) saját charlottenburgi lakásán alapította meg a WissenschaftlichHumanitäres Komitee-t (WhK), vagyis a Tudományos-Humanitárius Bizottságot. Az első melegszervezetet egyébként pár nappal a híres író, Oscar Wilde szabadulása előtt hozták létre. Hirschfeld alapító társai voltak Ernst Burchard orvos, szexológus, Max Spohr könyvkereskedő és -kiadó, Eduard Oberg ügyvéd és Franz Joseph von Bülow író, de később csatlakozott George Plock, a melegsége miatt kirúgott és börtönbe zárt lelkész, aki a szervezet főtitkára volt 1919 és 1923 között, valamint Hermann Freiherr von Teschenberg nemesi származású osztrák ügyvéd, fordító, aktivista is. A szervezet tevékenységében keveredett a tudományos kutatás és az érdekképviselet, amelyet mottójuk is jól jelképezett: „Per Scientiam ad Justitiam” („Tudománnyal az igazságért”). Egy évvel a megalakulást követően petíciógyűjtésbe kezdtek. August Bebel szociáldemokrata vezető is támogatta a kezdeményezést,

amelyre több mint ötezer aláírást sikerült összegyűjteni (aláírta többek között Albert Einstein, Hermann Hesse, Thomas Mann, Rainer Maria Rilke, Stefan Zweig és Richard von Krafft-Ebing). Erre való tekintettel a Reichstag megtárgyalta az ügyet, ám azt végül csak a szociáldemokraták támogatták, így a javaslat elbukott. Hirschfeld és munkatársai ezután inkább a társadalmi akcionizmus és a tudományos igényű felvilágosítás felé fordultak. Kiadványt indítottak A szexualitás átmeneti alakzatainak évkönyve (Jahrbuch Für Sexuelle Zwischenstufen) címmel, amely 1899 és 1923 között minden évben megjelent. TIERGARTEN Mint a legtöbb nagyvárosban, Berlinben is a parkok voltak a legnépszerűbb ismerkedőhelyek, az ún. „cruising areák”. Egyik 1914-es írásában maga Hirschfeld is beszámol róla, hogy az ekkor már létező bárokon, kocsmákon kívül a nagyobb tereken, sétálóutakon

és hidak környékén is ismerkedtek a melegek, így például a Hallesches Tornál vagy az Unter den Lindenen, na meg persze a tóparti strandokon, nyilvános vécékben és piszoárokban. De minden kerületben voltak ismerkedésre szolgáló parkok is, mint a Volkspark a Friedrichshainban – mind közül pedig a legjelentősebb a Tiergarten volt. Ezek persze népszerű strichelő helyek is voltak, amiket a rendőrség is ismert. A Tiergartenen áthaladó legfontosabb „cirkáló” útvonalat akkoriban csak úgy emlegették: „Schwuler Weg”, vagyis a „meleg út”. Hirschfeld ennek kapcsán megemlíti a Tiergarten „komornyikját” is: egy hajléktalan meleg férfit, aki a parkba érkezőknek pénzért tanácsot adott, mely helyeken célszerű együtt lenni úgy, hogy ne bukjanak le a rendőrök előtt. IN DEN ZELTEN 9A-10. Ma a John-Foster-Dulles-Allee 10. szám jelöli a Spree-folyóhoz közeli telket, amelyen a Haus der Kulturen der Welt

nevű rendezvényközpont áll. Egykori címén: In den Zelten 9a-10. A már említett Magnus Hirschfeld itt hozta létre Szexuáltudományi Kutatóintézetet (Institut für Sexualwissenschaft). A tudományos intézmény kereken száz éve, 1919. július 6-án jött létre, és Hirschfeld vezetésével egészen 1933ig működött. A Reichstaghoz közel, a Beethovenstrasse sarkán álló, szép villában működött egy szexológiai múzeum, gazdag könyvtár, klinika és kutatóközpont. Hirschfeld innentől kezdve itt rendelt, és nemcsak a homoszexualitás és a transz téma kutatásával foglalkozott, hanem szexuális tanácsokat is adott heteró pároknak, illetve nemi betegeket kezelt. Az intézmény iránt rengetegen érdeklődtek, becslések szerint évente körülbelül 20 ezer látogatója volt, s nemcsak Németországban, hanem világszerte ismert volt, amely elsősorban az általuk szervezet nemzetközi konferenciáknak volt köszönhető. Hirschfeld mellett itt dolgozott többek között Karl Giese, aki az

Visszapillantó intézet múzeumi kurátora volt (egyben Hirschfeld partnere), valamint Felix Abraham orvos, igazságügyi szakértő, akinek vezetésével itt zajlottak az első nemi helyreállító műtétek. Az intézet megszűntét Hirschfeld külföldön élte meg. A nácik lerohanták és feldúlták az épületet, és a könyvtár darabjait pár nappal később máglyán égették el az Operplatzon. Hirschfeld soha többé nem tért vissza Németországba; Nizzában telepedett le, és ott is halt meg 1935-ben. Ma egy emlékmű található a Szexuáltudományi Kutatóintézetről, az annak helyén álló Haus der Kulturen der Welt közelében. És nem véletlen, hogy idén pont ez a rendezvényközpont adott helyet az LMBT levéltárak, könyvtárak, múzeumok és speciális gyűjtemények konferenciájának, melyen Magnus Hirschfeldre és a Szexuáltudományi Kutatóintézetre is emlékeztek. NEUE JAKOBSTRASSE 9. Itt volt a Bund für Menschenrecht székhelye. Bár a Weimari Köztársaság idején több LMBT szervezet is működött Németországban, mind közül ez volt a legnépesebb és legaktívabb. A Friedrich Radszuweit (1876–1932)

divatüzlet-tulajdonos, könyvés lapkiadó által alapított szervezet 1920ban jött létre Berlinben, s többnyire közösségi programokat szerveztek, de kiadtak magazinokat is. A legfőbb céljuk azonban a 175. paragrafus eltörlése volt. Ennek elérése érdekében együttműködtek más szervezetekkel, mint a Hirschfeld vezette TudományosHumanitárius Bizottság vagy a világ első meleg újságját, az 1896-ban indult Der Eigenét is kiadó Gemeinschaft der Eigenen. A szervezetnek fénykorában, a harmincas évek elején közel ötvenezer tagja volt Németország-szerte. NOLLENDORFSTRASSE 17. Christopher Isherwood brit író, jóbarátja, a szintén meleg William H. Auden biztatására, 1929-ben utazott Berlinbe, a „melegek mekkájába”. Négy éven keresztül,1933 elejéig lakott a melegnegyed közepén, a Nollendorfstrasse 17. szám alatt. Ott bérelt egy szobát, angol magántanárként dolgozott, s közben felfedezte a helyi meleg életet és a berlini fiúkat. Itteni tapasztalatairól részletesen beszámol Christopher and his kind című önéletrajzi írásában

(magyarul nem jelent meg), és persze a berlini évek szolgáltak alapul az Isten veled, Berlin! című regényhez is. Ennek a műnek is az egyik központi helyszíne ez a többek által bérelt lakás, s ezen regény alapján készült a Kabaré című musical is. ZOSSENER STRASSE 7. Christopher Isherwood egyik kedvenc melegbárja a Cosy Corner („Hangulatos sarok”) volt, amelyet első alkalommal Audennel együtt keresett fel. A Hallesches Tor közelében lévő kocsma neve igazából Noster’s Cottage (vagy Noster’s Restaurant zur Hütte) volt, és már 1909 óta létezett a Zossener Strasse 7-es szám alatt. Nevét tulajdonosáról, Ludwig Nosterről kapta, és elsősorban munkásosztálybeli melegek látogatták. Annak ellenére, hogy meglehetősen rossz környéken volt, Isherwood leírása szerint „semmi sem látszott annyira dekadensnek, mint a Cosy Corner. Egyszerű volt, otthonos és szerény. A falakon bokszolók és versenyző kerékpárosok bekeretezett fényképei voltak. Tény, hogy az egyetlen igazi attrakció a fiúk voltak. A pulóvereket és kabátokat levették, az ingek ki voltak gombolva köldökig, és feltűrték az ingujjakat.” De persze sok más hely is volt ekkoriban, amelyek közül Isherwood is többet felkeresett. A leghíresebb talán a Motzstrasse és a Kalckreuthstrasse sarkán álló El Dorado volt, ahol a korszak egyik legnépszerűbb transzvesztitája, Hansi Sturm is fellépett (ma egyébként egy biobolt van a helyén). De ott volt a főleg katonák által látogatott Zur Katzenmutter nevű bár, a Mikado nevű, japán stílusú kávézó és teaház (Puttkamerstrasse 15.), a Zauberflöte nevű, amerikai stílusú kávézó és táncpalota (Kommandantenstrasse 72.), vagy a Silhouette nevű meleg klub, ami a fiatal Marlene Dietrich egyik kedvenc helye volt. MARBURGER STRASSE 13. A húszas években azonban nemcsak meleg, hanem kifejezetten leszbikus bárok is várták az érdeklődőket Berlinben. A leírások alapján kb. 50 berlini klubról tudunk, amelynek

kifejezetten leszbikus nők jelentették a vendégkörét. Ruth Margarite Röllig 1928-ban megjelent Les Lesbiennes de Berlin című kötete ezeket a helyeket Európa-szerte ismertté tette. „Itt mindenki megtalálja a saját boldogságát, egy helyet, amely kielégíti az igényét” – írta a szerző. Az egyik legnépszerűbb hely a Chez ma belle soeur volt, amely a Marburger Strasse 13-as szám alatt működött. Görög stílusú freskók díszítették, és privát fülkéket alakítottak ki benne, ahol a párok elbújhattak a függönyök mögött. Az „arany húszas években” („Goldene Zwanziger”) egyébként ez a környék volt a bohém negyed, ahol főleg melegek és zsidók éltek. A Chez ma belle soeur helyén később egy másik leszbikus hely nyílt, The Café Domino néven, s abszolút a felsőbb társadalmi rétegekbe tartozó leszbikusok helyévé vált. A vendégek frakkba öltöztek, jeges sherryt, koktélokat, válogatott borokat fogyasztottak, és élő jazz zene szólt. Voltak persze vegyes – meleg és leszbikus – klubok is, mint a Dorian Gray (Bülowstrasse 57.), amely pénteken kizárólag nők számára volt nyitva, táncos és showműsorokkal, tematikus estekkel (például bajor alpesi fesztivállal). Vagy ott volt a Monbijou: egy privát leszbikus klub Berlin nyugati részén, a Wormser és a Martin-LutherStrasse sarkán, amelynek mintegy hatszáz fős tagsága volt. Ezenkívül pedig népszerű bálokat is tartottak, általában Berlin közelében, például a Müggelsee partján álló Strandschloss Hotel báltermében. EBERSTRASSE A Tiergarten szélén áll az a 2008-ban emelt, nagyjából kocka alakú emlékmű , amely a holokauszt meleg és leszbikus áldozataira emlékezik (Denkmal für die im Nationalsozialismus verfolgten Homosexuellen). Már a nemzetiszocialisták hatalomra kerülése előtt sejthető volt, hogy mit is gondolnak a homoszexuálisokról. Jelszavaik – „a néptest tisztán tartása”, „a nagycsalád továbbszaporítása”, „egyensúly a nemi gazdálkodásban” – egyértelműnek tűntek. A Völkischer Beobachter, a náci párt hivatalos orgánuma is többször foglalkozott a

témával, és képviselőik 1929-ben nem támogatták a 175. paragrafus eltörlését. Aztán Hitler hatalomra kerülése után nem sokkal, 1933 februárjában rendeletet adtak ki a közerkölcsök védelméről, amelynek értelmében bezárták a meleg és leszbikus szórakozóhelyeket, betiltották a létező egyesületeket, újságokat, május 6-án pedig feldúlták Magnus Hirschfeld intézetét. 1934 második felében megalakult a Titkos Államrendőrségi Hivatal homoszexuálisokkal foglalkozó Különleges Ügyosztálya, 1935-ben pedig megszigorították a 175. paragrafust. Ezt követően a letartóztatott melegek száma közel tízszeresére nőtt (1933 és 1945 között több mint ötvenezer főt tartóztattak le a 175. paragrafus alapján), s a „visszaeső bűnözőket” koncentrációs táborokba hurcolták. Az itt raboskodó meleg foglyoknak rózsaszín háromszöget kellett viselniük, de a koncentrációs táborokban a fekete háromszöggel jelölt „antiszociálisok” között leszbikusok is raboskodtak. Becslések szerint 5-15 ezer meleg pusztulhatott el a táborokban, és a túlélők a felszabadulást követően sem kerültek szabadlábra: a 175. paragrafus alapján elítéltek ugyanis börtönökben töltötték ki hátralévő büntetésüket. Később mozgalom indult a holokauszt meleg áldozatainak elismeréséért, ám a német kormány csak 2002-ben kért hivatalosan elnézést a meleg közösségtől a nácik által elkövetett bűnökért. Emléküket ápolja a Tiergarten szélén álló emlékmű, melynek belsejében egy videón egymással csókolózó meleg és leszbikus párt is láthatunk. Az emlékművet rendszeresen megkoszorúzzák az LMBT szervezetek, de sajnos az is előfordul, hogy homofób üzenetekkel összefirkálják azt (mint az idén augusztus közepén történt). POTSDAMER STRASSE 2. A Tiergartenhez közeli híres Arsenal Mozi az 1945 utáni LMBTtörténelem egyik kulcseseményéhez is kapcsolódik. Itt alakult meg 1971. augusztus 15-én az első nyugat-berlini LMBT szervezet, a Homosexuelle Aktion Westberlin

Körömgomba, benőtt köröm, körömelváltozások, bőrkeményedések kezelése szakszerűen, steril eszközökkel.

1136 Budapest Balzac u. 43. Telefon: (+36 30) 946 9870 E-mail: royalepszalon@gmail.com

www.royal-szalon.hu

Visszapillantó el, majd a lebombázott házakból mentett bútorokat, és azokkal kezdett kereskedni. 1946 és 1948 között megmentette a friedrichsfeldei kastélyt a vandalizmustól, és a saját gyűjteményével költözött be oda. 1960ban itt nyitották meg a Gründerzeit Múzeumot, Vilmos-kori tárgyak gyűjteményeként (az épület ma is múzeumként üzemel). Később fontos szereplője lett a formálódó keletberlini LMBT életnek, s több találkozót tartottak a kastélyban is. Életéről saját maga írt könyvet, A magam asszonya vagyok címmel, amelyből színdarab is készült. Doug Wright monodrámáját nálunk Czeizel Gábor rendezésében, Várnai Szilárd előadásában láthatta a közönség 2005-ben. LÜTZOWSTRASSE 73.

(HAW). Két évvel korábban enyhítették a 175. paragrafust, de ez persze nem jelentette még az LMBT emberek teljes társadalmi egyenjogúságát. A szervezet megalakulása Rosa von Praunheim filmje, a Nem a homoszexuális a perverz, hanem a helyzet, amelyben él bemutatásához kapcsolódik. A negyven alapító kizárólag meleg férfi volt, akik egyben a szocialista baloldalhoz tartozónak is vallották magukat, de később leszbikusok is csatlakoztak hozzájuk (1972-ben külön leszbikus csoport jött létre). Tevékenységük középpontjában az önsegítő csoportok működtetése, valamint a 175. paragrafus teljes eltörlése állt, s az aktivisták mindezt a patriarchális társadalom és a kapitalizmus elleni általánosabb küzdelem részeként képzelték el (a homoszexualitás teljes dekriminalizációját csak a német újraegyesítést követően, 1994-ben sikerült elérni). A szervezet tagjai 1973 és 1975 között, pünkösdhöz időzítve rendszeresen tartottak utcai demonstrációkat, amelyek a felvonulások előzményeinek is tekinthetők (a Pride-felvonulást 1979től rendezik meg, Berliner Christopher

Street Day néven). A szervezet az 1970-es évek végén, elsősorban a belső feszültségek miatt vesztett jelentőségéből, ám hivatalosan 1999-ig létezett, és működtette a SchwuZ nevű LMBT központot. HULTSCHINER DAMM 333. Itt élt egykoron Charlotte von Mahlsdorf (1928-2002), abban a kastélyban, amely ma múzeumként működik. Lothar néven született, Max és Gretchen Berfelde gyermekeként, és már egészen kicsi korában szeretett női ruhában járni. Tizenhat évesen, a nemzetiszocializmus idején már egyértelműen nőként élt, s identitását később, a kommunista diktatúra ideje alatt is vállalta. Apja egyébként tagja volt a náci pártnak, ám többször összetűzésbe kerültek egymással. Vélhetően ennek is szerepe lehetett abban, hogy egy időre pszichiátriai intézetbe zárták, majd 1945 januárjában a bíróság „aszociális fiatalként” négy évre ítélte, amelyet fiatalkorúak börtönében kellett letöltenie. A náci uralom végén azonban elengedték, és immár Lottchen néven előbb gyógyszerészként helyezkedett

Ma Berlinben külön múzeum foglalkozik az LMBT emberek történetével. A Schwules Museumot 1985-ben alapították, azóta gyűjt minden tárgyi és képi emléket, amely az LMBT emberek történetével kapcsolatos. Az intézmény a Mehringdamm 61. szám alatt működött korábban, 2013 óta pedig a Lützowstraße 73. szám alatti volt nyomda épületében található. Itt őrzik egyebek mellett a Der Eigene és más korai meleg és leszbikus újságok, magazinok példányait, az LMBT szervezetek és szórakozóhelyek anyagait, valamint fényképeket, videófelvételeket, filmeket, hangfelvételeket, festményeket, grafikákat, szobrokat, különféle hagyatékokat. Könyvtára körülbelül 20 ezer könyvet tartalmaz LMBT témában. Kiállítótermeiben állandó és időszaki kiállítások tekinthetők meg, idén nyáron többek között egy olyan kiállítás, The Present Is Not Enough – Performing Queer Histories and Futures címmel, amely a kelet-európai országok, köztük Magyarország rendszerváltás előtti LMBT történetét idézte fel. Írta: Hanzli Péter

HerStory

JULIAN ELTINGE A nőimitátor, aki még egy királyt is levett a lábáról

Mióta világ a világ, nőimitátorok mindig is léteztek, csupán a megítélésük változott tértől és időtől függően. Akármilyen konzervatívnak is képzeljük például a 19. század végi Egyesült Államokat vagy Nagy-Britanniát, akadt rá példa, hogy sikeres karriert futott be a színpadi világban egy olyan férfi, aki nőnek öltözve bűvölte el közönségét. E „bűvölés” nagymestere volt Julian Eltinge.

ár Eltinge az Amerikai Egyesült Államok keleti partján, Massachusetts államban született és nőtt fel, bányamérnök édesapja révén fiatal korától sokat utazott keresztül-kasul az országban. Végül aztán a vadregényes tájairól és végtelen legelőiről nevezetes Montana államban kötött ki, egy Butte nevű, a 19. század végén rohamosan növekvő városban, ahol női ruhákba öltözve rendszeresen fellépett egy bányászok és farmerek által előszeretettel látogatott bárban. Ez így ment egészen 1899-ig, Julian 18 éves koráig, amikor édesapja – miután rájött a dologra – alaposan elverte, édesanyja pedig visszaküldte Bostonba, ahol onnantól eladóként dolgozott. A művészetek és a rivaldafény iránti vágyódását azonban nem tudta elfojtani. Spórolt pénzéből tánciskolába járt és úgynevezett vaudeville show-kban lépett fel, ami a kabaré egyik előzménye, és mint zenés színpadi műfaj, az angol music-hall amerikai változata. Az előadás táncból és énekből, pantomimból, dialógusokból, akrobataszámokból, állatidomárok és bűvészek mutatványaiból állt össze. Azonban más nőimitátorokkal ellentétben Eltinge nem karikatúra próbált lenni, hanem az igazi nő megtestesítője. Noha az Egyesült Államokban még Julian tinédzserkorában is több száz vaudeville társulat működött, az 1930-as évekre teljesen eltűntek, átadva helyüket a varietéknek. A vaudeville mellett az élet aztán nagyobb színpadok felé sodorta: először a bostoni Tremont Színházba. Hogy ide pontosan hogyan és mikor került, arról a források megoszlanak. Egyesek szerint tíz éves korában már fellépett itt különböző női szerepekben, és alakítása olyannyira lenyűgöző volt, hogy a következő évadban már kimondottan rá írt szerepekben játszott. Mások szerint tánciskolai oktatója figyelt fel páratlan képességére, és ő biztatta, hogy tanulmányozza a nők mozgás- és viselkedéskultúráját, és mélyítse el tudását a témában, mert ezzel nagy dolgokra viheti még az életben. Akár igaz az anekdota, akár nem, valóban így lett. 23 évesen már a New York-i Broadway-en lépett fel a Mr. Wix of Wickham című musicalben, de mellette hű maradt vaudevilletársulatához is, amelynek plakátjain szimplán Eltinge néven szerepelt – hogy férfiról, vagy nőről van-e szó, azt jótékony homályban hagyta. A műsor során nőnek öltözve táncolt, énekelt, többször kosztümöt is cserélt, majd performansza végén mindig levette a parókát, alaposan meglepve így közönségét, akik túlnyomó többségében abban a hitben voltak, hogy egy biológiai értelemben vett nőt csodálhatnak.

1906-ban a tengerentúlra, Londonba is eljutott. Nemcsak a Palace Színházban, de VII. Eduárd király előtt is fellépett, akitől alakításáért egy fehér bulldogot kapott ajándékba. Karrierje csúcsát 1910-re érte el. Sime Silverman, a Variety szerkesztője kora egyik legkiemelkedőbb előadójának nevezte. 1911-ben aztán önálló show-ba vágott a New York-i Liberty Színházban The Fascinating Widow (A lenyűgöző özvegy) címmel. Az előadásban egy Hal Blake nevű pasast alakított, aki nőnek adja ki magát Mrs. Monte néven. A darab 56 estét ért meg, azonban utána még éveken át futott hatalmas sikerrel szerte az Egyesült Államokban, sőt, ennek apropóján Eltinge-ről még színházat is neveztek el 1912-ben New Yorkban. Az épület ma is áll, egy filmszínház részeként, bár már más névvel: Empire Theater az AMC Filmszínház mellett. Érdekesség, hogy Julian maga soha nem lépett fel a róla elnevezett épületben. Az 1910-es évek közepétől egyre több némafilmben (The Crinoline Girl, Cousin Lucy, The Countess Charming) is felbukkant nőimitátorként, székhelyét pedig áttette az ország nyugati partjára, Kaliforniába. Egy időben ő volt az Egyesült Államok legjobban fizetett színésze, ami kényelmes életet biztosított számára és az egyik legpatinásabb kúriát DélKaliforniában. Míg a színpadon és a kamerák előtt a nőiség páratlan megtestesítője volt, addig a magánéletben mindezt igyekezett túlkompenzálni és minden más férfinál maszkulinabbnak mutatni magát. Fakadt ez egyrészt a korból, amelyben élt, a szerepekből, amelyeket eljátszott, és a pletykákból, amelyek évtizedeken át terjedtek róla: hogy a férfiakhoz vonzódik. Több kollégája is így vélekedett, azonban bizonyítani soha senki nem tudta. Ahogy Ruth Gordon színésznő a New York Times-nak nyilatkozta: „legalább annyira férfi, mint bárki más.” Bizonyíték arra, hogy meleg lett volna, a mai napig nem került napvilágra. Karrierje hanyatlását az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság gyorsította fel. Nemcsak a vaudeville show-k tűntek el szép lassan, de a nőimitátorok is sokat veszítettek népszerűségükből. Eltinge és művészete élete utolsó éveiben éjszakai bárokba, füstös mulatókba szorult vissza. A halál szele is a színpadon csapta meg: Billy Rose impresszárió Diamond Horseshoe nevű bárjában lépett fel épp, amikor agyi infarktust kapott. Bár még haza tudták szállítani, felépülnie már nem sikerült, és 10 napra rá, életének 60. évében elhunyt. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda 39

1085 Budapest, Csepreghy utca 2. G AY S A U N A B U D A P E S T. C O M

DARK & NAKED I N T H E DA R K , N O O N E C A N S E E YO U S C R E A M Friday @ 10 pm - Sunday @ 5 pm BUDAPEST'S ORIGINAL NAKED PARTY

Más-Kép

VALÓBAN SENKIT NEM ÉRDEKEL? Sokszor szóba kerül, mitől elfogadó egy társadalom. Pro és kontra tudunk érvelni a témában, viszont valahogy mindig kilyukadunk oda, hogy bár egyes szempontokból nagyon is nyitott tud lenni, addig más területeken ugyanígy igen elutasító a többség. Az LMBTQ aktivizmus kapcsán is érdemes beszélni arról, hogy vajon helyes irányból közelítjük-e meg a heteronormatív kirekesztő csoportokat? Hogyan lehet elmagyarázni valakinek önmagunk működését, egyáltalán érdemes-e próbálkozni vele? Megmutassuk-e magunkat vagy bujkáljunk? Vajon nyitott a magyar társadalom vagy homofób?

zeken a kérdéseken valószínűleg mindnyájan elgondolkoztunk már, mivel mindennapi életünket valamelyest meghatározzák, de ahogyan az egész társadalom végtelenül összetett, úgy ezekre a kérdésekre sincsen egyszerű válasz. Amennyire sokszínű az LMBTQ közösség, annyira sokfélén fejezi ki önmagát, éli meg identitását, és egyetértésben, de mégis különbözően vélekednek ezekről a kérdésekről. A hónap végéig az Art9 Galériában látható Senkit nem érdekel című fotókiállítás kapcsán nemrég harmincnál is több embert kérdeztem meg ebben a témában. Az LMBTQ közösség minden lehetséges rétegét képviselik, néhányuk vidéken él, többen frissen költöztek Budapestre, de tősgyökeres fővárosiak is akadnak közöttük. Alanyaim között nemcsak magyarok találhatóak, hanem nyugateurópaiak is, sőt, valakik a tengerentúlról jöttek. Korban és etnikum szempontjából sem egy homogén társaság gyűlt össze a műteremben, akiket arról kérdeztem, milyen most Magyarországon LMBTQ játékosnak lenni, milyen változásokat tapasztalnak.

a média kereszttüzében találta magát, a kisgyerekektől a nyugdíjasig mindenki véleménye számított, s hirtelen úgy tűnhetett, minden elveszett, gyűlölet és kirekesztés van, szeretet és elfogadás pedig nyomokban sem található hazánkban. Én is ebben a hitben voltam, dühösnek és reményvesztettnek, tehetetlennek éreztem magam.

Miért olyan kiemelkedően fontos erről most beszélnünk? A közelmúltban az LMBTQ közösség számos alkalommal

Egy valamit viszont megtanított számomra ez a nap a műteremben. Mégpedig azt, hogy nem szabad

Olvastam a kommentcunamit, és elhittem, hogy bárhogyan is élek, abba bele fog valaki kötni; soha nem lehetek a saját hazámban maradéktalanul boldog.

A mérhetetlen negatív hozzáállásom egy csapásra megváltozott az egyre kiegyensúlyozottabb és boldogabb arcokat látva, akik már-már túl idilli képet festettek le. Be kellett látnom, hiába nem tökéletes minden, érdemes a jó dolgokra is koncentrálni, és nem engedni, hogy magával ragadja az embert a médiában tapasztalható mérhetetlen negativitás, szenzációhajhász hírszerkesztés. Amíg a Pride rendezvényein évente tízezernyi látogató van, addig ellentüntetőből alig három tucat – mégsem a felvonulók kerültek a középpontba idén sem, hanem a maréknyi ellenző, akiknek a performanszát esetenként több operatőr veszi, mint amennyi a csapatuk teljes létszáma. A nagyon sok felemelő történet mellett mégis sokan érzik úgy, hogy nem tudnak azonosulni önmagukkal és az LMBTQ szervezetek által rendezett eseményekkel. Ezeket az embereket is segítenünk kell, nem viselkedhetünk kirekesztően velük semmilyen esetben sem. Meg kell próbálni megérteni őket, megmutatni nekik is, milyen jó közösség gyűlik össze minden egyes ilyen alkalommal. Sokan szakadékot éreznek a melegek és a heterók között, viszont ezt nem gondolják áthidalhatatlannak – az LMBTQ közösség nyitottsága eredményezni fogja szerintük a többségi társadalom elfogadását. A teljesség igénye nélkül következzenek az interjúalanyok válogatott álláspontjai, amelyek leginkább példázzák beszélgetőpartnereim véleményét. MILYEN AKADÁLYOKBA ÜTKÖZÖL A MINDENNAPOKBAN, HA FELVÁLLALOD AZ IDENTITÁSOD?

elhinni mindent, amit az interneten olvasok – ezt azért korábban is sejtettem –, továbbá a propagandagépezet trollhadseregének egy pillanatra sem szabad bedőlni. Mind profi színészek, és ha elhisszük, amit mondanak és írnak, akkor elérik a céljaikat – mi elbizonytalanodunk, és el fogjuk hinni, hogy helytelen az elfogadásért folytatott küzdelem. Ami a beszélgetőpartnereimet illeti, itt most nincs anonimitás, mind emberek, mind itt élnek Magyarországon, és mindannyian ugyanannyira jogosultak a boldog és nyugodt életre. A beszélgetések során egyöntetűen mindenki pozitív változásokról számolt be: a társadalom egyre nyitottabb, egyre szabadabbnak érzik magukat. És hogy mindez senkit nem érdekelne? Dehogynem, az emberek kíváncsiak, viszont egyre jobban megismerik az LMBTQ közösséget, amelynek pozitív hatása egyre inkább érezhető interjúalanyaim szerint is. Véleményük alapján ma már elfogadóbb és békésebb hely Magyarország, mint amilyen korábban volt – olyannyira, hogy néha nehéz is önmagukká lenni a sok évnyi bujkálás után.

„A legnehezebb talán az volt, hogy önmagam legyek, főleg eleinte, a tudás hiánya miatt, annyira nem ismertem saját magam. A környezetem meglepően jól fogadta az előbújásomat, pozitívan álltak hozzá.

Ekkor ismertem fel, hogy én voltam igazán előítéletes, amiért azt gondoltam, hogy nem fogadnának el. Szerintem ez nagyon jellemző a meleg közegre, ilyen szempontból nagyon előítéletesek vagyunk. Ahogyan a többséghez tartozók nem ismernek minket, úgy mi sem tudunk igazán sokat róluk, nem tudjuk, hogyan reagálnának LMBTQ mivoltunkra, ami egy ördögi kör ebben a formában, és nekünk kell lépni először.”

Homokóra „Soha nem tapasztaltam konkrét akadályokat, vagy bármilyen negatív megnyilvánulást a környezetem és mások részéről.” „Nem vagyok annyira nyílt, mint szeretnék lenni, meg nem is igazán beszélek az identitásomról. Mondjuk nem is titkolom. Az egyetemen nyíltan vállalom, szerencsére semmilyen negatív megkülönböztetésben nem volt részem eddig.” „A közvetlen környezetem elfogad, a munkahelyem és családom is nagyon nyitott, nem igazán ütközök akadályokba.” VOLT OLYAN HELYZET, AHOL NEM MERTÉL ÖNMAGAD LENNI? „Az iskolában, a munkahelyemen, a családommal otthon, az utcán, és szinte bárhol sokáig rejtegettem, ki is vagyok én. Nehéz idők voltak. Öltözhettem akármilyen férfiasan, mégis beszóltak, mára viszont akármit viselek, lehet, hogy néha megnéznek, de amióta vállalom magam, senki nem szólt be.” „Sokszor a mai napig félek, de a saját boldogságomat kockáztatom ezzel, amit nem szabadna. A munkahelyemen néha beszólnak, ami elég nagy lelki teher tud lenni, viszont sokan támogatnak is. Aki támad, általában még nem ismer. Miután megismer, már egyből meg is kedvel és jó viszonyt alakítunk ki.” HIÁBA EGYRE NYITOTTABBAK AZ EMBEREK, MÉGIS VANNAK DISZKRIMINATÍV HELYZETEK. HOGYAN LEHET EZEKRE REAGÁLNI?

Nekem is megvan a sajátom. Ha esetleg beszólna valaki, arra nem is akarok hatással lenni.” MILYEN IRÁNYBA HALAD A MAGYAR LMBTQ KÖZÖSSÉG HELYZETE SZERINTED? „Az embereknek talán megvan a saját véleményük velünk kapcsolatban, viszont egyre jobban igyekeznek tiszteletben tartani, hogy mi tőlük eltérően gondolkozunk.” „Egy meleg férfi vagy nő számára sem csak a szexualitás elsődleges, annyi minden más tényezője van az életének – hogy kivel él, mit szeret csinálni az életben. Ahogy egy heteró kapcsolatban is lehet tök fontos a szex, de lehet tök irreleváns. Annyira jó lenne, hogy ha teljes egészként tekintenének ránk, nem csak egy karakterként az LMBTQ betűszóból.” „Egyre szabadabban lehet felvállalni a szerelmet, végre a Pride sincs kordonok közé szorítva – szerintem ez jó dolog, én igazán örülök ennek.” „Úgy gondolom, nagyon nyitottnak kell lenni azok felé is, akik nem fogadnak el, mert ők még nem láttak igazán minket. Türelmesnek kell lenni, és tapasztalataim szerint ezt vissza is fogjuk kapni nagyon pozitív értelemben.” „Ha beszélünk magunkról, az ellentábornak tűz gyúl a szemében, hogy ez megint afféle propaganda, így akármit lehet mondani, ha valaki nem akar nyitni felénk. Szerintem akkor lesz végre egyenlőség, ha már nem kell erről beszélni, hanem természetes lesz egymás tisztelete és elfogadása.” Írta: Bernhardt Dániel |

i @jesuisdanielbernhardt

„Én igyekszem nem személyesen magamra venni, türelemmel kezelni a szituációt, de néha elborul az agyam és visszaadom, amit kapok, hiába tudom, hogy nem helyes. Ilyen mondjuk nagyon ritkán fordul elő.” „Sokszor egyszerűen szomorú leszek, és nem tudok mit tenni, mert leblokkolok. Viszont tudom, hogy ha elmagyarázom a saját szemszögemből a helyzetet, és a másik felet is meghallgatom, közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük egymás érzéseit.” „Az emberek nagyon kíváncsiak, ami kedves tőlük, viszont sokszor tesznek fel kellemetlen kérdéseket, amikre igyekszem nem válaszolni. Ha érzem, hogy átléptek egy határt, jelzem nekik kedvesen, mire többen a fejükhöz kapnak, hogy ez lehet, tényleg sok volt.” „Mindig mérlegelni kell. Szerintem a legfontosabb elsősorban a saját biztonságunk, de egyébként sem lehet agresszívan reagálni, mert az csak még több agressziót szül.” „Engem nem igazán érdekel, mert az az ő elképzelésük.

A beszélgetéseink során elhangzott legerősebb mondatokat a Humen Fesztivál keretein belül megrendezett Senkit nem érdekel című fotókiállításon olvashatod el, ahol az interjúalanyokról készült gyönyörű portréfotókat is megtekintheted. A kiállítás szeptember 11–30. között látogatható ingyenesen az Art9 Galériában. Cím: 1092 Budapest, Ráday u. 47.

A NYUGATTÓL A GENDERTÖRTÉNETIG Interjú Borgos Annával Mindig öröm olyan emberekkel beszélgetni, akik – miközben komoly kutatók – nemcsak egy témával foglalkoznak, hanem széles körű érdeklődéssel rendelkeznek. Borgos Anna pszichológus, genderkutató, emellett az idén 20 éves Labrisz Egyesület egyik alapító tagja is. Interjúnkban a magyar irodalomtörténet, majd a pszichológia gender- és nőtörténeti vonatkozásairól, és saját terveiről beszélgettünk kötetlen formában.

Mi ihlette a Nyugat írónőivel kapcsolatos kötetedet? Bevallom, hogy mindig nagyon örülök, ha ilyen jellegű kutatással találkozom, mert sajnos Nyáry Krisztián kutatásain kívül a nagyközönség számára kevéssé ismert ezeknek a nagyszerű művésznőknek az élete. Hogy született a kötet? Van kedvenc életutad, történeted közülük? A könyv, amiről kérdezel, a Szilágyi Judit irodalomtörténésszel közösen írt, 2011-ben megjelent Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban című kötet, amely a Nyugat folyóirat tíz legtöbbet közölt nőírójának életútját és pályaképét rajzolja meg. Köztük van néhány ma is ismert (Kaffka Margit, Lesznai Anna), néhány egészen elfeledett (Reichard Piroska, Gyulai Márta, Kovács Mária), illetve néhány, az irodalomtörténészek

által valamelyest számontartott név (Török Sophie, Lányi Sarolta, Bohuniczky Szefi, Kosáryné Réz Lola, vagy a nagyon izgalmas novellista, Kádár Erzsébet). A kötet ötletét a 2008-as Nyugat-centenárium adta, és az az igény, hogy a nők szerepei, lehetőségei, teljesítményei és kapcsolatai felől is megvizsgáljuk a folyóirat történetét. Azt hiszem, sok új forrást és egy új nézőpontot sikerült megjelenítenünk a könyvben. Kedvenc életút? A maga módján mindegyik nagyon izgalmas (sokszor tragikus), szerencsére volt, ahol tudtunk a leszármazottakkal is beszélgetni, életrajzi dokumentumokat kapni. Talán Lesznai sokfelé kapcsolódó életútja és művészete áll hozzám a legközelebb, de nagyon érdekes és felfedezésre érdemes a fiatalon elhunyt Kádár Erzsébet élete és modern hangú prózája is.

Emberkép Van olyan magyar írónő, akit szeretnél kutatni még? Illetve a külföldi irodalomban van olyan női szerző, akinek az életútja érdekes lehet a magyar olvasók számára is? A magyar írónők közül elsősorban olyanok érdekelnek, akiknek az életútja, szellemi kapcsolódásai is izgalmasak, nemcsak az életművük. Most nemrég Vészi Margit után kezdtem kicsit olvasni, nyomozni, ő Molnár Ferenc első felesége volt, író, újságíró, az első magyar női haditudósító az I. világháborúban, de festett is, és filmforgatókönyveket is írt Hollywoodban. Unokája, Sárközi Mátyás most írt róla egy kis „fiktív önéletrajzot”, levelekkel (Margit címmel). A külföldi nőirodalomban óriási a paletta, nehéz egyvalakit kiemelni. Nagyon szeretem pl. Adrienne Rich amerikai költőt, esszéistát, akinek egy esszéjét le is fordítottam, és a Szembeszél és az Előhívott önarcképek című Labriszkötetekben is olvashatók versei, esszéi, de az amerikai fekete leszbikus író, aktivista Audre Lorde szövegei is nagyon erősek, tőle is fordítottunk az önéletrajzi kötetbe. És (visszatérve a múlt századfordulóhoz) Virginia Woolftól bármikor bármi. Milyen terveid vannak jelenleg? Belekezdtél most valamilyen munkába az irodalomtörténet terén? A nyugatos írónők után főleg szexualitástörténeti témákat, illetve ehhez kapcsolódó életutakat dolgoztam fel (pl. Vay Sándor alakját, a leszbikusság megjelenését a pszichiátriai irodalomban vagy a kétanyás családokkal kapcsolatos vizsgálatokat), amiket más, nőtörténeti tanulmányokkal együtt a Nemek között című kötetben gyűjtöttem össze. Tavaly pedig az első magyar női pszichoanalitikusok pályájáról szóló sokéves kutatásomat fejeztem be, és publikáltam Holnaplányok. Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában című könyvemben. Persze ezeket soha nem lehet igazán lezárni, azóta is kerülnek elő új információk, dokumentumok. Most az irodalomtörténet kicsit háttérbe szorult (biztosan nem véglegesen), de a gender témája továbbra is jelen van. Azt kezdtem vizsgálni, hogy a magyar pszichológia történetében hogyan volt jelen és hogyan változott a nemek szempontja, jelentése az elméletekben és a kutatásokban. Ezt én is tapasztaltam, szerintem sosem zárul le véglegesen egy kutatás sem, mindig újra és újra előkerül az ember életében. Azoknak, akik járatlanok a témában: egyáltalán honnan eredeztethetőek a magyar pszichológia gyökerei? A nemiséggel mikor és kik kezdtek el foglalkozni? A szexualitással mint alapvető ösztönnel (az inkább patologizáló jellegű pszichiátria után, vagy mellett) a huszadik század elején kezdett foglalkozni a pszichoanalízis, Freud és követői (köztük sok női analitikus is). A magyar pszichoanalitikusok közül elsősorban Ferenczi Sándor neve emelendő ki, aki a szexualitáson kívül többek között a traumával, a kötődéssel, a terapeuta–páciens kapcsolattal és társadalmi kérdésekkel is úttörő módon foglalkozott. Később a személyiség- és fejlődéslélektan egy része, még később az önállósuló szexuálpszichológia tette tárgyává az emberi

szexualitás különféle kérdéseit. Ezekben természetesen mindig felfedezhetők az adott korra vonatkozó nemi, szexuális, társadalmi normák is, vagy jobb esetben az ezekre való reflexió. Ez a homoszexualitásra irányuló kérdésfeltevéseken, megállapításokon (az eredet keresése, esetenként a „gyógyítás” kísérletei vagy a megelőzés, mint cél) különösen tetten érhető.

Ebben a kérdésben egyébként Freud jóval liberálisabb volt, mint az őt követő pszichiáter-generációk, akik esetenként igen súlyos „reparatív terápiákkal” kísérleteztek. A depatologizálás (az Amerikai Pszichiátriai Társaság által) csak 1973-ban, a WHO részéről pedig csak 1990-ben történt meg, de a terápiás fókusz még sokáig a melegek és leszbikusok szociális adaptációja, és nem az elutasító társadalmi környezet hatásainak vizsgálata volt. Az általad elmondottak és saját olvasmányaim alapján is úgy érzem, hogy mi, magyarok sajnos nem voltunk kivételek abban, hogy az LMBT embereket negatívan ítélte meg a pszichológia, és gyakran terápiás kezelésekkel kívánta őket kigyógyítani, mintha betegek lennének. Jól értelmezem? Ki volt az első magyar pszichológus, aki nem betegségként vizsgálta a homoszexualitást? Buda Béla pszichiáter a 70-es években a korszakhoz képest progresszív módon viszonyult a szexualitáshoz, rendkívül tájékozott volt a nyugati szakirodalmakban, de a homoszexualitással kapcsolatban eléggé ellentmondásosak a megnyilvánulásai. Nem tekintette kifejezetten betegségnek, de normális állapotnak sem. Itt-ott a „gyógyítás” lehetőségét is felvetette, de elsősorban az érintettek döntésének, „magánügyének” tekintette a kérdést. Ugyanakkor egyes írásaiban a rejtőzködés és a társadalmi elutasítás szempontjai, pszichés következményei is megjelennek. Nyilván voltak pszichoterapeuták, akik már a rendszerváltás előtt sem így viszonyultak a melegséghez, hogy mást ne mondjak, Romsauer Lajos pszichiáter, az első magyar meleg egyesület, a HomEros elnöke. De az ún. affirmatív (az LMBTQ identitást elfogadó és a társadalmi környezetet figyelembe vevő) terápiával kapcsolatos diskurzus Magyarországon csak az utóbbi évtizedben kezdődött el, többek között a Magyar Pszichológiai Társaság 2013-ban alakult LMBTQ szekciója jóvoltából, amelyet Ritter Andrea kezdeményezett. Ma már a szakma által komolyan vett terapeutáknál nem merülhet fel a szexuális irányultság megváltoztatása, de információra,

az LMBTQ emberek részben speciális problémáinak megismerésére nekik is szükségük lehet. Ezért fordította le az LMBTQ szekció 2016-ban az Útmutató a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és gender-nonkonform emberekkel folytatott pszichológiai munkához című kiadványt. A válaszaid alapján azt feltételezem, hogy még most is szükség lenne kedvező változásokra a magyar pszichológiában. Jól látom? Ha igen, mik lehetnének ennek az eszközei? Elsősorban a pszichológusképzés különböző szintjein kellene, hogy több szó essen erről a témáról. A szakképzések közül szerencsére már a tanácsadó szakpszichológus képzésben és a szexuálpszichológus képzésben is van erről külön kurzus. Több kutatás, publikáció sem ártana. Illetve jó lenne több témaspecifikus továbbképzés, műhely, szupervízió, érzékenyítés a már gyakorló terapeuták, segítő szakemberek részére is. Ezzel kapcsolatban vannak is tervek az LMBTQ szekcióban. Mik a távlati kutatási terveid? Amennyire a mostani helyzetben egyáltalán tervezni lehet, szeretném folytatni az eddigi témáimat, vagyis a nőtörténettel, a nemek és a pszichológia kapcsolatával, illetve a leszbikus herstoryval kapcsolatos kutatásokat. Mivel egy MTA kutatóintézetben dolgozom, a hatalmi szóval éppen átszervezett kutatóhálózaton belül, van némi bizonytalanság abban, hogy ezekre a témákra lesz-e hosszú távon fogadókészség. Én semmiképp nem szeretném félretenni, mert van még bennük feltárnivaló. Szeretnék egy kicsit több energiát fordítani a magyar leszbikus herstory archívum építésére a Labrisz Egyesülettel együtt. És persze jó lenne a kutatáson kívül más dolgokkal is foglalkozni – zongorázással, mozgással, gyerekekkel. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

BIZALOM • MEGBÍZHATÓSÁG TISZTELET • KEDVESSÉG

NEMIGYÓGYÁSZAT STD SZŰRÉS SEBÉSZET UROLÓGIA PROKTOLÓGIA BŐRGYÓGYÁSZAT FÜL-ORR-GÉGÉSZET ORVOSI KOZMETIKA ESZTÉTIKAI KEZELÉSEK ÉS BEAVATKOZÁSOK ULTRAHANG VIZSGÁLATOK LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÁS

1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8. III. lépcsőház 2. em. Telefon: +36 30 870 7427 +36 30 372 6832 info@boc.hu • www.boc.hu

Pink topik

A TELJESSÉG FELÉ A

mikor megfogalmazódott bennem, hogy erről a témáról szeretnék írni, még nem tudtam, hogy az alapvető tudásomon felül segítségre lesz szükségem. A transzneműség misztériumának nincs hajszálpontos meghatározása, minden egyén másképp éli meg; kicsit olyan ez, mint közösen nézni ugyanazt a filmet: talán hasonló érzések munkálnak bennünk, mégsem tudjuk teljesen átélni a másikéit. Azt mondják, minden éremnek két oldala van. Sok cisznemű tart attól, ami ismeretlen, sokakban ez zsigeri elutasításként jelenik meg, és meg sem próbálják megérteni vagy megismerni, milyen lehet a transzneműek élete. Aki transzszexuális, az pedig pont ezért ódzkodik megnyílni. Fárasztó az elutasítás falába ütközni, és sajnos a transzneműek még a melegeknél is rosszabb helyzetben vannak. Azonban kellő érzékenységgel talán megmagyarázható és megértethető az állapotuk. Lilla 19 éves transznemű lány, az átalakulás előtt áll. Éppen a napokban volt pszichiáternél, így az utolsó papírja is megvan hozzá, hogy végre elmehessen endokrinológushoz, majd elkezdhesse a hormonterápiát. Számára az önismeret útjára lépés meglehetősen vontatott folyamat volt, és elmondása szerint azért lehet ma az, aki, mert olyan emberek álltak mellette, akik mindvégig rendületlenül hittek benne.

A cisznemű nők közül sem mindenki tökéletesen feminin és nőies, nem azonosul azokkal a lányokkal/nőkkel, akiket a társadalom kitermel, mint mintát. És ez a kulcs: csak önmagad légy, ahogyan jól érzed magad. Törvényszerűségek és határok vesznek körül bennünket. De ha górcső alá vesszük az életünket és a vágyainkat, miért ne engedhetnénk meg magunknak, hogy a saját szabadságunk felé tartsunk? Márpedig az ember életében a boldogságra való törekvés a legfontosabb. Hiszen az idő végtelennek tűnő egyenesén mindössze porszemek vagyunk. Ebben a porszemnyi létben pedig úgy kell mozognunk, ahogyan

nekünk megfelel. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 21. század a nemek forradalmának kora! És egy jó gondolat remek fegyver az ellentáborral szemben. Ezért becsülöm azokat, akik kiállnak a nagyvilág elé, és bátran vállalják. hogy azok mernek lenni, akik. Lilla mesélt az egyéni döntésekről és azok súlyáról, hogy mindent legalább háromszor át kell gondolni. Egy-egy elhamarkodott cselekedet kevésbé kifizetődő. „Hangsúlyos, hogy egyéntől függ, ki meddig szeretne ebben elmenni, ki hogyan érzi jól magát. Hallottam már olyan transzneműekről, akik nem érezték szükségét például a nemátalakító műtétnek. És ez teljesen rendben van – ha valaki úgy dönt, hogy nem szeretné, akkor azt tartsák tiszteletben. Ha így is boldog tud lenni és kiteljesedni, akkor ez az ő választása. Egy nyomást érzek ezen a téren is a cisznemű heteronormatív társadalom felől. Hogy legyen mindenki »tökéletes« az ő elvárásaik szerint. Ezt tartom az egyik legnagyobb problémának, amit meg kellene oldanunk. De ehhez még nagyon sokat kellene az emberiségnek fejlődnie.” Szörnyű belegondolni, ám elképzelni sem tudom, milyen lehet egy olyan testben létezni, amit nem érzek a sajátomnak, ami nyűg, mint egy felesleges ruhadarab, amit az ember nem tud levetni. „Szomorú, de megszokható az a fajta diszkomfort, amit ez az egész magával hoz. Arra gondolok, hogy szörnyű, amit nap mint nap el kell viselnie egy olyan embernek, aki nem abban a testben él, amilyennel azonosulni tudna. Ebből a szempontból szerintem hasonló szenvedést él át egy transznemű, mint egy testképzavarral küszködő ember. Csak míg utóbbi esetben lelki eredetű lehet a probléma, vagy egy gyermekkori trauma állhat a háttérben, amit terápiával, esetleges életmódváltással lehet kezelni, addig erre nincs jó megoldás az átalakuláson kívül.” Egy másik transzszexuális lány, aki szeretne anonim maradni, nemrég – körülbelül fél éve – esett át a műtéten, most épül fel. Az ő története is hasonlóan megrendítő és példaértékű. Az egész folyamat elméletben a következőkből áll: három orvosi szakvélemény, új anyakönyvi kivonat, hormonterápia és műtétek. A valóságban persze nem megy minden ilyen gördülékenyen. Mindenkinek más vágyai és elképzelései vannak, így egyénre kell szabni az átalakulás folyamatát. A terápia sokat segít, hiszen az ember nemcsak a külvilágtól, hanem önmagától is elfogadást vár. Egyedül lehetetlen végigcsinálni.

Leszállítottak a villamosról, merthogy nem én vagyok a diákigazolványomon… Ma Magyarországon még mindig sokkal elmaradottabb a helyzet, mint sok más helyen a világon. Aki ilyen döntést és terhet vesz a nyakába, annak számolni a kell a következményekkel. Egy éve hivatalosan már nem is lehet nemet változtatni. A kormány jelenleg befagyasztotta a kérelmek elbírálásának rendszerét. És mi van azokkal, akik régi okmányokkal rendelkeznek? Akiket terrorizálnak, megaláznak, hazugnak és csalónak állítanak be a tömegközlekedési eszközökön? Mennyit bír el egy emberi élet és mennyire lehet kirekesztő egy társadalom? Nemcsak a transznemű embereknek kell összefogniuk, hanem mindannyiunknak, hogy együttesen teremtsünk élhetőbb és biztonságosabb jövőt. „Megszoktam azt is, mikor jön egy ellenőr és hirtelen összerándul a gyomrom. Egyből az jut eszembe, hogy hogyan tudnám magam fél perc alatt férfiasabbá tenni, hogy elhiggye, az okmány az enyém és én vagyok a képen” – mondja Lilla. „Voltak kellemetlen ügyeim villamosellenőrökkel, mert a diákomról tényleg egy más ember nézett vissza, mint aki odaadta nekik. Hívtak rendőrt is rám emiatt. Leszállítottak a villamosról, merthogy nem én vagyok a diákon. Elmeséltem nekik miről van szó, visszadobták a kérelmem a Minisztériumból. Nem hitték el, rendőrt hívtak, akik szintén hazugként kezeltek, kinevettek, megkértek, hogy húzzam hátra a hajam, hogy jobban lássanak” – számolt be hasonló tapasztalatairól anonim interjúalanyunk is. „Véleményem szerint nagyon fontos az önmegvalósítás, hogy egy adott ember kimehessen az utcára, és úgy éljen, ahogy ő azt megálmodta, és hogy kevesebb atrocitás érje ezzel kapcsolatban. Képzeld el, milyen érzés lehet, ha valaki rád erőltet valamit, ami egyáltalán nem te vagy – jelen esetben a szexualitásodat, vagy a nemedet kérdőjelezik meg. Nagy álmom, hogy egyszer majd nem kell félve kimenni az utcára, és hogy nyitottabbak lesznek mind az emberek, mind a lehetőségek is a transzszexualitással kapcsolatban” – mondta Kiss Lili, aki Bish Bharbie néven YouTube-csatornát is üzemeltet. Az egyenlő jogok elérése fontos, ám ez csak minél nagyobb összefogással érhető el. A transzneműek is a társadalom részei, fontos, hogy ne legyenek kirekesztve. Ugyanúgy emberek, mint bárki más. Írta: Sam Wilberry |

i @therealswilberry 49

Útlevél

EREKLYÉK ÉS MINDEN, MI SZEM-SZÁJNAK INGERE. MI MINDEN VÁR RÁNK A STOCKHOLMI ABBA MÚZEUMBAN? Tácolj, énekelj, utazz vissza az időben, és élvezd a csodát stockholmi ABBA Múzeumban! Az ABBA svéd eurodiszkó-együttest 1972-ben alapította Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad. 1974-ben váltak világszerte ismertté, amikor Waterloo című számukkal megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált, és ettől kezdve éveken át uralták a különböző országok toplistáit.

ikerük jelenleg is folytatódik, noha az együttesről szóló musical és két egész estés játékfilm után (Mamma Mia!, Mamma Mia! – Sose hagyjuk abba) persze felmerül a kérdés: mivel lehet még fokozni az őrületet? A válasz: meg kell látogatni a stockholmi ABBA Múzeumot! Fanoknak kötelező, mindemellett a létesítmény egy igazi ereklyebirodalom. 1974-ben Charles Patrick, egy egykori hampshire-i informatikus ABBA-rajongóvá vált, majd rajongását tettre váltotta: megalapította az ABBA Rajongói Klubot, később pedig megvásárolta azt az épületet, amely ma már múzeumként funkcionál. A múzeumot 2006-ban hozta létre Ulf Westman és Ewa Wigenheim-Westman. A kiállítást először a stockholmi kikötő egykori főépületében rendezték be, majd 2009-ben új helyszínt kerestek neki. Az állandó kiállítás 2012. október 3-án nyílt meg, a Djurgården szigetén található Gröna Lund vidámpark közelében lévő épületben. A helyiek azt mondják, hogy magának a múzeumnak az ötlete az angliai Beatles Múzeum nyomán fogalmazódott meg az alapítókban. Az ötletet a svéd kormány később kifejezetten támogatta, hiszen ők is büszkék az ABBA-ra és sikereikre, és a múzeum nem utolsósorban az országimázst is támogatja. LÉPJ BE AZ ABBA CSODÁLATOS VILÁGÁBA! A múzeum igazi ékköve egy speciális telefon – hívószámának 4 számjegyét csak a tagok ismerik. Meg is lepődtem, mikor kipróbáltam: tiszta bizsergő érzés fogott el, hogy vajon

tényleg beszélek-e. Nem beszélve Benny zongorájáról, amelyet ki is próbálhatunk – igaz, csak másolat, de az illúzió azért ott van! Viszont eredetiben tekinthetjük meg az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál díszleteit: ezek közt adták elő a későbbi világslágert, a Waterloo-t Brightonban. Szintén látható a múzeumban a Polar Stúdió, ahol az ABBA legnagyobb sikerei születtek. A korhű díszlet alapjai az egykori stúdió kellékei közül valók. Igazi különlegesség az a helikopter, amely az Arrival lemezborítóján is szerepel, ezt ki is próbálhatjuk. A múzeum tehát interaktív: táncolj, énekelj, és élvezd a csodát, mindezek mellett pedig relikviák, tucatnyi ABBA-lemez és egy díjgyűjtemény is gondoskodik a remek élményről. Aki szeretne többet megtudni az ABBA-tagokról, annak érdemes kipróbálnia az audiogude-ot, ahol a tagok saját történeteit és emlékeit hallgathatjuk meg elképesztő karrierjükkel kapcsolatban. Vagy vissza is utazhatunk az időben a Folkparkba, ahol Benny és Björn 1966-ban találkozott. Ennek a helynek a másolata is ki van állítva, egyszerűen lenyűgöző. És ha mindez nem lenne elég, akkor megnézhetünk egy dokumentumfilmet is az ABBA-ról, stílusosan az ABBA moziteremben. Kristina Axén Olin svéd politikus a következőképp fogalmazott: „Stockholmiként kijelentem, hogy ez az, ami hiányzott nekünk.“ Az ABBA egykori tagjai később nyilatkozatban közölték, hogy ez egy igazi „must see attraction“. Ennél azért jóval több: egy időre te lehetsz a Dancing Queen, beléphetsz az ABBA csodálatos világába, kipróbálhatod az eredeti hangszereket, megnézheted az együttes 3D-s képregényverzióját stb. A

OPEN Monday to Thursday: 1:00 PM - 1:00 AM Friday 1:00 PM - 02:00 AM Saturday: 01:00 PM - 04:00 AM Sunday: 01:00 PM - 01:00 AM 1094 BUDAPEST, ANGYAL STREET 2.

lényeg, hogy felszabadultan és önfeledten szórakozhatsz egy jót, ami amúgy az egész országra is igaz. A svédek ugyan állítólag zárkózottak, a diszkriminációt viszont teljesen elutasítják, így náluk biztosan szabadnak érezheted magad. Visszatérve a múzeumhoz: az ajándékboltban lévő kütyük – pólók, kulcstartók, tollak, vagy éppen a banda utolsó lemeze (a The Visitors, amelyet 2012-ben többször is kiadtak deluxe változatban) – egy nem mindennapi együttes karrierjének tanújelei. A The Visitors volt az ABBA nyolcadik és egyben utolsó stúdióalbuma 1981-ben. Ekkor még ők sem gondolták volna, hogy csaknem 40 évvel később még mindig tart majd az ABBA-mánia. A TAGOK ÖRÖKSÉGE 1982-ben az együttes tagjainak útjai elváltak. Sokan reménykedtek benne, hogy újra összejönnek majd egy búcsúlemez vagy koncert erejéig, de erre nem került sor. Igaz, sosem lehet tudni... Benny és Björn folytatta a dalok írását: itt a Mamma Mia! és a Sakk című musicaleket említhetjük,

vagy a két egész estés mozifilmet. A dalok után járó szerzői jogdíjakról már nem is beszélve. Anni-Frid Lyngstad a '80-as és '90-es években három sikeres szólóalbumot is összehozott, majd környezetvédelmi aktivistaként ment nyugdíjba. Jelenleg Svájcban él. Agnetha Fältskog szintén kiadott néhány sikeres lemezt, miután háttérbe vonult. Sajnos a 4 tagból csak Benny és Björn tartja a kapcsolatot, főleg a munkának köszönhetően. A rendkívül színes és szórakoztató ABBA Múzeumot nem könnyű pár szóban leírni. Annyi talán a fentiekből is kiderül, hogy a stockholmi múzeum bizony tele van meglepetéssel: a teljes bejárásra érdemes legalább két órát rászánni – ennyi idő alatt biztosan nem fogunk unatkozni, viszont garantáltan egy életre szóló élményekkel távozunk majd. És ha eddig nem történt meg, borítékolható, hogy a múzeumot végigjárva minket is megfertőz majd a hamisítatlan ABBAmánia. Írta: Jónap Zoltán

THE FAVOURITE

GAY SAUNA OF BUDAPEST

Írta: Waliduda Dániel |

www.gaysauna.hu

i @waliduda

Külcsíny

SUHOGÓ FALEVELEK, SUSOGÓ MACKÓALSÓK Most, hogy vége a nyárnak, ideje az őszi-téli szezonra gondolni. Úgyhogy nézzük is meg, mivel álltak elő a nagy divatházak a következő évszakokra! Az utóbbi időben a tervezők nagyon sok energiát fektettek a férfi kollekciókba, és a mostani szezon az első, amikor elmondhatjuk, hogy a férfi kollekciók utolérték a női divatot.

SUSOGÁS ÚJRAGONDOLVA

ÚJRA LEOPÁRDBAN

Ugyan nem is olyan rég a tigrismintára esküdtek a divatházak, de a tervezők, élükön Donatella Versacéval, nem tudják elengedni a leopárd mintát. Olaszország leghíresebb divatikonja annyira szereti ezt a mintát, hogy kedvenc modellje haját is mintásra festette – az ötlet pedig akkora sikert aratott, hogy két napig konkrétan mindenki erről beszélt a divatszakmában, ami lássuk be, nagy dolog a mai időkben. A dizájnerek főként kabátokat terveztek a mintás anyagból, de akadt, aki inget, vagy zakófelsőt készített.

Még sokunknak frissen él az emlékeiben a kilencvenes évekből a susogós anyagok hangja. Bármennyire is szeretnénk ezt az emléket elfelejteni, kedvenc márkáink tervezői nem engedik, és újra előveszik ezt az emlékezetes textilt. Szerencsére olyan modern formába öntik a műszálas anyagot, hogy mindannyian epekedve fogjuk várni, hogy végre magunkra ölthessük és a ruhatárunk kedvence legyen.

BEÉPÍTETT TÁSKA

A tervezők az idei téli szezonra olyan ruhadarabokat terveztek, amelyeknek a túlméretezett zsebei már-már táska méretűek. Ezt a trendet már tavaly próbálgatta Virgil Abloh saját márkájánál, az Off-White-nál. Idén viszont több nagy márka mellett az általa vezetett Louis Vuitton is számos ruhadarabban mutatta meg a tökéletesre fejlesztett „beépített” táskákat. Így van ez ennél a military stílusú kabátnál, amely prémium bőrből készült, és amelyet a Marc Jacobs által tervezett, mára klasszikussá vált LV motívumok és minták díszítenek.

SZOKNYÁK TÉLEN?!

A tavaszi-nyári kollekciók között már megszokhattuk, hogy a nagy divatházak dizájnerei időről időre előveszik a férfiszoknya gondolatát. Most azonban feltették maguknak a kérdést: miért ne viselhetnének télen is szoknyát a férfiak? Így találkozhattunk az Iceberg, a Comme des Garçons vagy éppen Thom Browne bemutatóin is a ruhadarabbal. Nekünk a Louis Vuitton-ház pliszírozott gyapjú- és pamutszoknyája tetszik a legjobban, és ha szeretnétek látni Budapest utcáin is, nincs más dolgotok, mint meglepni engem 5500 dollárral, mert esküszöm, hogy én felveszem.

Írta: Tomolya Gergő

Susan Kelly

A POFON „Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg egy másik test vagy mező által kifejtett hatás nem kényszeríti mozgásállapotának megváltoztatására.” (Isaac Newton)

éhanapján előfordul, hogy minden egyéb elfoglaltsága mellett a kocsmapultba is beáll a néni kisegíteni. Így történt ez az ominózus nyárestén is. Kolléga szól, Zsuzsi ráér és megy. Kedves kis pub, javarészt törzsvendégek, szeretik az új arcokat. Mindennapi rutin útba ejteni. Szerénységemet hamar befogadták, jól el is kvaterkáztunk. A környékből zárás után is odagyűlik

a dolgozó nép, a kollégát már jól ismerik. Ő kint ült és beszélgetett, én vittem a pultot. Pereg az este a megszokott medrében, míg meg nem jelenik a szomszéd üzlet, a fekete brit taxiról elnevezett hambizó személyzete. Kedves srácok, bemutatkozunk, kiülnek dumálni. Hiszen így szokott ez zajlani. De miért is koptatja itt öreganyátok

NYITVA TARTÁS hétfőtől csütörtökig: 13:00 - 01:00 pénteken: 13:00 - 02:00 szombat: 13:00 - 04:00 vasárnap: 13:00 - 01:00 IX. KERÜLET, ANGYAL UTCA 2.

a klaviatúrát egy szimpla estéről? Kolléga ugyanis rossz passzban volt, megláttam, hogy könnyes a szeme. Nem bántották, csak olyan nap volt. Ilyen is van. Jó barátné lévén kaptam magam és kikocogtam a társasághoz, hogy egy öleléssel biztosítsam támogatásomról, és ottmaradtam egy kicsit csacsogni. A fent említett szomszéd pultosokkal éppen nagy témában voltunk, valamiről vitázni kezdtünk, és a vita hevében egyszer csak elcsattant a b-betűs szó. Nem is értettem hirtelen, hogy mi köze az identitásomnak Gogol korai realizmusához, tovább is mentem volna, de ismét elhangzott. Itt már a néni parókája alatt is megfogamzott a gondolat, hogy ezeknek valami bajuk van velem. Nosza, derítsük hát ki, ugyan mi köze a mi kedélyes témázásunkhoz személyiségemnek ezen szegmense, és feltettem a provokatív kérdést: hogy jön ez most ide? Igazán nem derült ki semmi több a válaszokból, mint amit eddig is sejtettem valahol: hogy buzi vagyok. What a surprise. Izgatta szívemet a téma, mígnem kibukott belőlük, hogy az a gondjuk, hogy én itt ölelgetem a kollégát. Mondom, ember, itt sír az egyik barátom, engedtessék meg megölelnem, nem mellesleg ő is a szivárvány alatt született, mégsincs vele semmi bajotok. „De az más!” Mondom, oké. De miben? Megsértettelek? Bántottalak? Mert akkor mea maxima culpa. Hát nem. De akkor mi?

Erre már a nonverbalitás válogatott eszközeinek segítségével kaptam választ. Szemüveg repül, a néni borul, és kisaggyal leveszi a szemközti kőporozott téglafalat. Úgy szállt az a pofon, kedveseim, mint a győzelmi lobogó. Ezután a társaság egyik korrektebb alfaja még mellkason térdelt, mielőtt kitisztult volna a szép kék szemem világa, elvégre semmi értelme, ha védekezni tud az ügyfél. Hát így. De ott egye meg a fene azt a sallert. Kaptam már nagyobbat is, fogok is még. Sag schon. Majd visszavakoljuk az alapozót.

véletlenül egyébként pont elfelejtettek gyűlölködni, ez az ösztönös mechanizmus még mindig előugrik, és szélsőséges esetben addig spannolódik, hogy el is pattan. Ha az utcán valaki megcsapdos, mert nem tetszik neki a fekete velúrcsizmám, hát mindjárt más a leányzó fekvése, még ha nincs is rendjén. De mi játszódhatott le ezen teraszos élőlényben ebben a helyzetben? Fene se tudja. Nem egy olyan ismerősöm, hovatovább, barátom van, aki “elfogad”, akinek semmi baja a melegekkel – ez is milyen világi csacskaság egyébként –, de mégis, ha valaki hülyeséget mond, szavajárása a “jajjdebuzivagy”. Majd bocsánatot kér személyesen tőlem. Nem boncolnám tovább, szimplán érezd át, kérlek, a dolog mélységét és magasságát. És ebben részéről semmi rossz szándék nincs, így van berögződve neki. Én mégsem mondom még puszta berögződésből sem, hogy “jajjdecsúnyavagy”. Rögtön személyeskedést kiáltanának. De hát én is “csak úgy mondom”. Pedig hát egy kicsit szabad gondolkozni beszéd közben is. És mindennemű cselekedetek előtt. Lehet, hogy ha nem a saját bőrömben élnék, talán én is rühellném magamat. De semmiképp nem beszélgetnék magammal ebben az esetben, és utána semmiképp sem hivatkoznék baromságokra, ha esetleg utána megverném magamat. Egy dolgot mindenképp szeretnék kijelenteni: a nap végén azért tök jó dolog élni. Még a pofon ellenére is. Newton bácsi – bár gondolom, nem társított ide vonatkozó többletjelentést a tövényeihez – csakugyan nem mondott butaságokat. Nem gyűlölködni kell, nem szidni a felmenőket, hanem elgondolkozni és a végeredmény fényében cselekedni a továbbiakban. Felmerülhet a kérdés, hogy mit is akart mondani ebben a két oldalban ez a spiné. Melegében meg is válaszolnám: semmit. Kérdezni akartam, de a válasz a napnál is világosabb. Beszélgetek csupán. Annyit megtanultam, hogy hol nem hambizok többé, és hogy igenis el kell hajolni, ha meg akarnak csapni. Mert bár az intelligens ember ésszel él, de hiába az igazad, ha a másik meg az öklével érvel, és eheted szívószállal a rántotthúst.

Valahol az a pont csípődött be, hogy emberekből, akik

BUDAPEST

KEDVENC SZAUNÁJA! www.gaysauna.hu

Írta: Susan Kelly

Útlevél

DERŰS ÉS NYÜZSGŐ ŐSZ ÉS TÉL

MÁLTÁN

yár végén, szeptember és a hűvösebb időjárás közeledtével az északi országok megkezdik az átállást a „téli üzemmódra”, vagy ahogy a Trónok harcában is elhangzik: „Közeleg a tél.” Ám a tél mindenhol mást jelent: Málta, ahol a népszerű fantasysorozat enyhébb időjárású helyszíneinek számos jelenetét forgatták, kiváló példa arra, hogy a hidegebb évszakok nem mindig kemények és könyörtelenek, sőt, számtalan szabadidős lehetőség vár minket ebben az időszakban is a gyönyörű szigeteken. A máltai szigetvilág a föld egyik legkellemesebb éghajlatával büszkélkedhet: a telek enyhék, a napsütéses napok száma több mint 300. A helyiek többsége úgy tartja, semmi sem ér fel egy gyönyörű téli nappal – és ebből itt jó néhány akad. Ezek a pompás téli napok természetesen rengeteg elfoglaltságot kínálnak. A napsütéses, tengerrel és számtalan szórakozási lehetőséggel rendelkező Málta nemcsak az egyik legjobb nyári úti cél Európában, hanem optimális helyszíne a csúcsidőn kívüli, utószezoni kirándulásoknak is egyrészt enyhe időjárása miatt, másrészt mert a fapadosok közvetlen járataival egész évben könnyen elérhető: idén télen már heti 4 alkalommal indulnak járatok, az út pedig mindössze két óra Budapestről. Míg a forró nyári napok a strandoláshoz ideálisak, az enyhébb őszi és téli hónapok roppant kedvezőek a hosszabb utakhoz, kirándulásokhoz a garrigue-bozóttal borított pompás máltai tájakon. A part menti szakaszok gyakran meredek sziklafalakban végződnek – elég csak a lélegzetelállító Dinglisziklákat említeni –, de itt találhatók a törésvonalak mentén a hosszú vándorlásokra lehetőséget nyújtó Viktória-vonalak is. Ha inkább csak sétálgatnánk, a falvakon keresztülhaladó túrák kiváló lehetőséget biztosítanak a helyiekkel való találkozásokra, a helyi kultúrában való elmélyülésre.

kerékpártúrázóknak a Coast Roadot, azaz a part menti utat ajánljuk: ez ugyanis azon kevés főutak egyike, ahol dedikált kerékpársávon haladhatunk, legalábbis az út 80 százalékán. Ezt az utat kifejezetten célszerű inkább télen bejárni, mert akkor kisebb a forgalom, így nem az autók kipufogógőzében kell lavíroznunk. Málta tényleg minden igényt kielégít, ha izgalmas túrákról van szó: Tarxien vidékén őskori templomokkal, zöld völgyekkel és szélesen elterülő érintetlen természeti környezettel találkozhatunk, a San Ġwanntól Naxxarig vezető útvonal viszont mindvégig városi környezetben, utcákon keresztül húzódik, miközben egyik városból a másikba érünk. A már említett Viktória-vonalak mellett érdemes elkalandoznunk Mġarr, a dombok által övezett kis település felé is. A dombokról lefelé gurulhatunk egyenesen a tengerhez, vagy a sziget közepén található farmok irányába. Mellieha környékén minden adott, ami egy átlag bicikliző álomtúrájához szükséges: kilátás a tengerre, lankás domboldal, kis forgalmú főút. Akik erőteljesebb emelkedőket keresnek, azoknak a Xemxijától a Għajn Tuffieħa-öbölig vezető utat ajánljuk, ami mondhatni kötelező program azoknak, akik nagyobb erőfeszítésre vágynak. A máltai telet, szemben a barátságtalan észak-európai telekkel, a tarkaság jellemzi a legjobban. Az emlékezetes eseményektől a fényképezést is igazi élvezetté varázsoló téli mediterrán nap csodálatos fényéig mindig van miben gyönyörködni Máltán, a Földközi-tenger koronájának ékkövén.

A máltai szigetek bővelkednek kincsekben, régészeti, építészeti, történelmi és kulturális értékekben. A UNESCO Világörökség három tagja, a világ legrégebbi, önálló megalitikus temploma, a Hal saflieni-i hipogeum és a barokk főváros, Valletta ékkövek e büszke és ősi tengeri nemzet dicsőségének koronáján, amely befogadott minden hódítót és nagyhatalmat a Földközi-tenger térségében a régi időkben és a modern világban egyaránt. 2018-ban Valletta volt Európa egyik Kulturális Fővárosa, és azóta a szokottnál is több hazai és nemzetközi kulturális, művészeti és kreatív program várja az idelátogatókat. Az impozáns házak, paloták, katedrálisok, tornyok, erődök és várak rengetegéből alig lehet kiválasztani, hogy melyiket látogassuk meg: a régi főváros, Mdina, és Cottonera Három Városa a szemlélőt azonnal egy tündérmeseszerű világba repíti – nem meglepő, hogy ezek a helyszínek annyi nagyszerű filmben szerepeltek. A gyalogos és autós túrák mellett van még egy lehetőség a sziget bejárására, ez pedig nem más, mint a biciklizés. A változatos terep olykor hihetetlenül látványos útvonalakat rejt, ahol még a tapasztaltabb kerékpárosok is alaposan megdolgoztathatják lábukat és kerekeiket. Kezdő

Hajadon

EREDJ, FIAM, BORBÉLYHOZ!

mikor anyám először vitt fodrászhoz, sírva, üvöltve, hisztizve rohantam ki az üzletből, végig a csongrádi főutcán, mire anya néhány száz méter után sikeresen elkapott. Történt mindez huszonkét évvel ezelőtt, és akkoriban nem is igazán volt nagy élmény. Ugyan a korábbi „bili a fejre és körbenyír” korszakból már kimaradtam, de akkor is valami standard hülyegyerek frizkót kaptunk. A férfi fodrászok nem is igazán tudtak mást, két fiú haj, két férfi haj és csókolom, a köpeny meg önmagában szúrt, ha a nyakamba tették – hát még, ha telement hajjal! Nem tudni, hogy az akkori tűrésemért cserébe kapott plüsscsirke, vagy az eltelt több mint húsz év az oka, de azóta nemcsak megszerettem fodrászhoz járni, hanem már szinte imádok. Nem csupán amiatt, hogy utána végre nem úgy nézek ki, mint egy Rejtő-regényalak, hanem az ott eltöltött órák miatt is, amikor kikapcsolom a telefonomat, hátradőlök, és élvezem a törődést, és hogy ennyi időn át csak velem foglalkozik valaki. Néhány évtizeddel korábban ez természetes volt a férfiak körében: bajusz- és szakálligazítást, hajnyírást igényelhettek a borbélyoknál, de ez valahogy kiment a divatból. Nem olyan régen viszont újra életre kelt, pontosabban a nyugati minta alapján Magyarországon is sikeresen gyökeret

vertek az úgynevezett barber shopok, ahol a férfiak ismét szánhatnak önmagukra és szépülésükre egy kis időt. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én például kifejezetten nem szeretek borotválkozni. Unalmas egy művelet, ráadásul ha kitalálok az arcszőrzetemnek valami formát, szinte biztos, hogy béna lesz, vagy csak simán belenyírok és jöhet a penge, aminek köszönhetően úgy nézek majd ki csupasz képpel, mint egy dühös hétéves. Már ugye, ha túlélem az egészet és nem metszem el nyílt színen a saját gégémet keresztbe. Így hát adja magát, hogy amikor csak tehetem, bejelentkezem egy borbélyhoz. Májusban nyitott a közelemben a Corvin Barber üzlete, és úgy döntöttem, a rohanás és a meló közepette eltöltök náluk egy kis énidőt. Interneten pár kattintás az időpontfoglalás, kiválasztottam a rengeteg opció és szolgáltatás közül egy – azt hiszem, mindannyiunk számára igen szimpatikus – aranymaszkos kezelést feketemaszkos arctisztítással, valamint gondoltam, ha már ott járok, az okos buksimat is simára borotváltatom, valamint a szakállam Piszkos Fred-jellegére is kérek némi javaslatot és orvoslatot. A rendszer e-mailben és sms-ben is figyelmeztetett, nehogy elfeledkezzek a szépülésemről, így a lefoglalt időpontban garantáltan megjelenhettem a Corvin sétányon. A szép, nagy bőrfotelek – olyan vastag párnával, mint a derékbőségem – láttán tudtam, hogy a kényelmem már biztosan nem lehet probléma. A komfortérzetem pedig

a továbbiakban is csak nőtt. Hárman dolgoztak éppen, három közvetlen és kedves srác, közülük Laci, az üzletvezető vett szárnyai alá. Rögtön kaptam egy üdítőt, hogy addig is frissüljek fel, amíg gyorsan átbeszéltük, hogy mi fog történni, és hogy mik az elképzeléseim. Én azzal a lendülettel rá is bíztam az arcszőrzetem újragondolását a borbélyomra, mégis ő a szakember. Nekem egy a fontos: a végeredmény jól nézzen ki. Azt hiszem, utólag már kijelenthetem, hogy ezt meg is kaptam. Egy borbély kezei között azért a legjobb, mert nincs más dolgom, mint hátradőlni, behunyni a szemem, és élvezni a törődést. A frissen nyírt bukómra és arcomra bőrnyugtató olajat és krémet kaptam, utóbbi egy nyugtató arcmasszázzsal karöltve került fel ábrázatomra. Valahol itt éreztem, hogy én megtaláltam a helyem, innen engem hat lóval sem vontatnak ki. És a java még csak ezután jött! Kiirtottuk az összes szennyeződést a bejelentkezéskor kiválasztott fekete maszkkal, előkerültek a legfinomabb arctisztító és hidratáló krémek tejes, majd tonik alapú formában. Ezután, hogy kicsit pihenjen a bőröm, méhméreg-krémet kaptam, ismét csak finom masszázs útján. Végül egy aranypelyhes maszk alatt, hátradöntött székkel újra belesüppedtem a nyugalomba. Közben kifaggattam Lacit a Corvin Barberről is. Kiderült, hogy a májusi nyitás óta dolgoznak együtt ezek a fiúk. A csapatot lelkes és elhivatott fiatalemberek alkotják, akik évek óta dolgoznak a szakmájukban. Nagyon tetszett, amikor arról meséltek nekem, hogy minden héten tartanak oktatást, ahol átadhatják egymásnak a tapasztalatokat, új fogásokat, hogy folyamatosan lépést tartsanak a megújuló trendekkel. Ezt pedig nemcsak a tükör bizonyította számomra, hanem az is, hogy amíg ott voltam, többen is mintha csak hazaérkeznének, törzsvendégként ültek be a székekbe. De minden jónak vége szakad egyszer, sajnos én sem költözhettem be a srácokhoz végleg, hogy minden reggelemet valami hasonló finomsággal kezdjem. A fejem újra csillog, mint a néma víztükör, a szakállam rendezett és formás, az arcom pedig azóta is várja az újabb felfrissülést, amit – ha nem is minden reggel, de – a következő szabadnapomon biztos megkap, mert hamarosan visszatérek a Corvin Barber borbélyainak jótékony kezei közé. Írta: Bali V. Gergő |

i @tisztaegenszivarvany

Corvin Barber 1082 Budapest, Corvin sétány 5. +36 70 325 5685 www.corvinbarber.hu info@corvinbarber.hu Bejelentkezés online is.

Pink money

KI A KICSIT NEM BECSÜLI… Azt a legtöbb esetben jól tudjuk, hol leszünk négy óra múlva. Lazán tudunk tervezni előre négy napra, sőt még a négy hét sem tűnik túl bonyolultnak. De hogy pontosan mit fogunk csinálni négy hónap múlva, az már erősen bizonytalan. És négy évtized múlva?

aráti beszélgetések során viszonylag ritka, hogy pénzügyi kérdéseket vitassunk meg egymással. Jó eséllyel társaságban nem ez lesz az a népszerű téma, amivel a középpontba kerülünk, a legtöbben egyszerűen unalmasnak tartják a pénzügyi világot. Sőt, beszélgetőpartnerünk talán egy ásítást is elnyom, mialatt

annyit mondhatnánk, hogy „a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások adózása”. Pedig saját érdekünkben érdemes tisztában lenni az alapokkal. A melegek körében néhány fiatalember borzalmas csapásként éli meg, amikor betölti mondjuk a 25. életévét,

és szörnyű vénsége felett kesereg. Miután biztosítottuk együttérzésünkről, játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy mit is fog csinálni negyven év múlva. Négy évtized múlva hősünk 65 éves lesz – a folyamatosan emelkedő nyugdíjkorhatár a jelenleg érvényben lévő intézkedések alapján éppen itt tart itthon. Csakhogy ebben az életkorban jó eséllyel nemcsak a vérnyomásunk fog az egekbe emelkedni, de a nyugdíjkorhatár is követi majd. Évtizedek óta ismert, hogy a magyar társadalom korfája egyre inkább eltér a közgazdasági értelemben ideálisnak tartottól – a mindenkori államnak egyre kevesebb munkavállaló járulékából kell egyre több idős személynek nyugdíjat folyósítania. Talán egy jó adag egészséges pesszimizmus az oka, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a saját nyugdíjas éveimben még létezni fog a nyugdíj a ma ismert formájában. Szerencsémre a generációmból adódóan nálam már nincs meg az az itthon sokaknál „veleszületett hajlam”, hogy minden probléma megoldását az államtól várjam. Egyszerűen jobban szeretem a saját kezembe venni a dolgokat. Az öngondoskodást egyszerűen nekem találták ki.

Mindezek ellenére számos lépést tehetünk a jövőnk érdekében. Sokan nem tudják, hogy például az olyan megtakarítási formák, mint a befektetési célú életbiztosítások nem képezik a hagyaték részét. Így tehát, ha például a párunkat jelöljük meg kedvezményezettként, akkor úgy tudunk gondoskodni róla, hogy abba egyetlen háklis rokon sem szólhat bele. Ha pedig szükségünk van erre a félretett pénzre, akkor tetszőleges időpontban hozzáférhetünk a megtakarításunkhoz. A nyugdíjbiztosításokkal adójóváírást is igénybe vehetünk, és fontos tudunk, hogy a privát nyugdíjbiztosítások nem összekeverendőek például az önkéntes nyugdíjpénztárakkal. Ez az utóbbi mondat már elég száraz, nem igaz? Szerencsére azt senki sem várja el, hogy értsünk ahhoz, hogy melyik megtakarítási forma milyen élethelyzetben nyújt számunkra segítséget. Csupán egy megbízható személyes biztosítási tanácsadóra van szükségünk, aki a szakértelmével segít nekünk eligazodni. Ha téged is foglalkoztat, hogy tudod biztosítani a jövőbeni anyagi helyzetedet, akkor bátran kérj tanácsot felkészült szakértőktől. Írta: Kocsis G. János |

i @kocsisjaanos

Azt azért remélhetjük, hogy idehaza nem kell még négy évtizedet várni az egyenlő házasságra, és megnyugtatóan rendeződik az azonos nemű párok jogállása. Tehát ha megtaláljuk a társunkat, nem biztos, hogy – papíron – egyedül érnek minket az említett nyugdíjasévek. Hiszen egyáltalán nem mindegy, milyen közeg vesz majd minket körül idős korunkban. Lesz mellettünk valaki, akivel együtt könnyebb? A fejlett társadalmakra egyre inkább jellemző az elmagányosodás, ez pedig az életkor előrehaladásával hatványozottabban jelentkezik. Ha mindez nem lenne elég, időnként hall az ember olyan horror-történeteket, ahol az azonos nemű pár egyik tagjának halálakor a vér szerinti családtagok mindenéből kiforgatták a túlélő felet. Jelenlegi formájában a bejegyzett élettársi kapcsolat ugyan a házassággal megegyezően rendezi az öröklés kérdését, de egyenlő házasság híján sokan elvből nem élnek ezzel a lehetőséggel. Ez pedig később akár nem várt gondokat okozhat. Ezért sem mindegy, milyen anyagi biztonságot tudunk teremteni magunknak, hogy mivel készülünk a későbbi éveinkre. Nyilván lehet legyinteni, és arra fogadni, hogy egy aszteroida, a klímakatasztrófa, vagy hibbant politikusok háborúja (a tetszőleges rész aláhúzandó) révén úgyis hamarabb kipusztulunk, és nem érjük meg 2060-at. Csakhogy amilyen pechünk van, meg fogjuk érni, úgyhogy nem árt a már említett öngondoskodásra gondolni. Nehezíti a helyzetet, hogy itthon ennek nem elég erős a kultúrája, és a közelmúlt történései sem ezt erősítik – ilyen lépések voltak például a magánnyugdíjpénztárak államosítása vagy a lakástakarék-pénztárak állami támogatásának megszűnése is.

Kreisz György biztosítási tanácsadó Ha érdeklődnél vagy biztosítási kérdésed van, munkanapokon az alábbi telefonszámon érheted el: +36 70 6748334 Ha más időpontban, például éjjel vagy hétvégén keresnéd meg, akkor e-mailben bármikor írhatsz számára itt: gyorgy.kreisz@gmail.com

Gasztroblog

MERT A JÓ DOLGOK NEM CSAK PESTEN TÖRTÉNNEK Isteni steakek a Spíler Budából

ár hónappal ezelőtt nyitotta meg kapuit a Gozsdu udvarban található Spíler Original és Spíler Sanghai legfiatalabb testvére, a Spíler Buda, így az andalúziai, Spíler Beach Club névre hallgató mediterrán tesóval együtt már négy Spíler található az öreg kontinensen. Tudom, hogy a Gozsdu udvart sokan nem szeretik, mert nagyon zsúfolt a sok turistától – én viszont azon kevesek közé tartozom, akik szeretnek ott sétálni vagy vacsorázni. Valahogy mindig úgy érzem ott magam, mintha nem is Magyarországon lennék. Napközben pedig még többet járok arra, mert az edzőtermem is ott található. A Spíler Buda pedig tökéletes abban az esetben, ha szeretnénk egy kicsit kiszakadni a belvárosi nyüzsgésből, és inkább a budai hegyvidék lazaságára és zöldellő lankáira vágynánk a városi dzsungel helyett. Az étterem a MOM Parkban található, így az ebédet vagy a vacsorát egy shoppingolással is kiegészíthetjük, de ha ezt inkább kihagynánk, akkor jó hírünk

van, hiszen a bejárat a bevásárlóközponton kívül található, így nem fogsz kísértésbe esni az üzletek között sétálgatva. ROCK ’N’ ROLL A DZSUNGELBEN Ha étteremről van szó, akkor két típusú hely jöhet szóba nálam: az egyik a világos és tágas, a másik pedig a sötét színekkel bíró, de kifejezetten elegáns megjelenésű helyek. Számomra mindkettőnek megvan a maga varázsa, és mondhatjuk azt, hogy a funkciója is. A Spíler Buda mindkettőt egyesíti. Az óriási ablakokon át rengeteg természetes fény érkezik az étterembe, az óriási piros bárpult, a piros oszlopok, az aranylemezek és gitárok a falakon, no meg a Marshall hangszórók pedig rockos bujaságot kölcsönöznek a helynek. A tér közepén és a teraszon pedig igazi dzsungelhangulat uralkodik. Itt megvan tehát minden, ami egy kifinomult étkezéshez szükséges, és a Spíler Budában szerencsére

attól sem kell tartani, hogy például egy maláj tigris (netán egy rocksztár) ugrik a nyakunkba ebéd közben. KÉZMŰVES HAMBURGERTŐL A LEGJOBB STEAKEKIG Az étlap legalább olyan izgalmas, mint maga az étterem. A kínálatban megtalálhatók az igazi Spíler klasszikusok, mint a burgerek vagy a rusztikus pizzák. De akinek éppen magyar ételre fájna a fogja, természetesen fogyaszthat gulyást, csirkepaprikást vagy töltött paprikát is. Utóbbi mondjuk elég kevés étterem kínálatában fordul elő, tehát ha éppen hazaira vágytok, akkor szerintem emellett tegyétek le a voksotokat. (Mivel ez számomra gyerekkori étel, ezért én szokatlan ízesítéssel eszem, amit nem is merek ide leírni, mert gasztronómiai gyilokpornót követnék el ezzel.) Amit viszont nem hagyhattam, vagyis nem hagyhattunk ki randipartneremmel a Spíler Budában, azok a steakek. A steak-lapon található ételek közül már választani sem volt egyszerű – végül a spanyol Iberico Beef Rib Eye steakre és az ausztrál Jack’s Creek Rib Eye Angus-ra esett a választásunk. Minden steak rusztikus burgonyával, fűszervajjal, és a választható háromféle szósz egyikével érkezik. A steakek elkészítése ugyan egyszerűnek tűnik, de elrontani is pont ennyire könnyű, így mindig többször meg szoktam gondolni, hogy mit rendelek. A Spíler azért garancia számomra, mert nem nyúlhatok mellé, és abszolút nem is csalódtunk, mert egy tökéletesre sült, puha és szaftos steak került a tányérunkra. Mivel mindketten édesszájúak vagyunk, egyszerűen kötelező volt a Spíler somlóival megkoronázni az élvezeteket.

A Spíler Buda nemcsak fantasztikus steakekkel, hanem újvilági borválasztékkkal is büszkélkedhet, amelyben Budapesten egyedülálló tételekkel találkozhatunk Dél-Afrika, Kalifornia, Ausztrália vagy éppen Argentína borvidékeiről. Egy hamisítatlan ausztrál Shiraz pedig kitűnő választás egy jó steak mellé. A Spíler család legfiatalabb tagja is legalább olyan jól vizsgázott nálam, mint a többiek a Gozsdu udvarban – most már csak a marbellai bár maradt ki a sorból. De legkésőbb jövő tavasszal vagy kora nyáron biztosan ellátogatok Andalúziába, s akkor utamba ejtem a Spíler Beach Clubot is. Addig pedig egy újabb rock ’n’ roll dzsungeltúra vár rám a Spíler Budában, vagy éppen egy Tokio Sex a Spíler Shanghai-ban. Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

Spíler Buda 1123 Budapest, Alkotás u. 53. (MOM Park – Alkotás és Csörsz utca sarok) Tel: +36 1 800 9218 E-mail: hello@spilerbuda.hu Nyitva tartás: H-Sze 11:30–22:30 Cs-Szo 11:30–23:30 V 11:30–22:00

Proud Hungary

OCTOBER IS COMING! OH, SORRY… WE MEANT OCTOBEAR! A whole weekend dedicated to the hairy ones. When summer comes to an end, temperatures go down, so it is the perfect season for the bears to come out to play. Let us invite you to the OctoBear Weekend!

edicated to body hair, to those who have it and those who love it, the OctoBear Weekend takes place in Budapest from 18 Friday to 20 Sunday in October. A party that welcomes bears, otters, big guys, chubs… anybody! The event is widely popular due to its well-designed agenda that guides you through gay life in Budapest and its events that also include the Mr. Magnum contest. Although registration is not obligatory to take part in the OctoBear Weekend events, if you register you’ll get discounts

or gifts at participating venues when you show your card during the OctoBear Weekend. You can register for free at the Why Not? Bar and the Magnum Sauna from 14 to 20 October 2019. For more information about the discounts, check out the official Facebook event!

PROGRAMS Friday, 18 October

Dark and naked party: Throw yourself into this infamous men’s party. From 8:00 PM to midnight. At Magnum Sauna (1085 Budapest, Csepreghy utca 2). Get together and drinks: Have a drink with your new friends before exploring the night. From 11:00 PM to 2:00 AM. At Habroló Café (1053 Budapest, Szép utca 1/b). Bear Cruising Night: Feel the fur at the first cruising session of the weekend. From midnight to 5:00 AM. At COXX Bar (1074 Budapest, Dohány utca 38). Saturday, 19 October

Drinks and Chill: Take in the view while sipping a hot coffee or a cold beer. All afternoon. At Why Not Café and Bar (1056 Budapest, Belgrád rakpart 3). OctoBear Fest: The highlight of the weekend as the bear community lets loose, and the night to elect Mr. Magnum 2020. The evening has Doctor Woof as the star of the weekend, one of the UK's most popular cabaret performers who not only is a singer and entertainer, but also blurs the lines between a drag queen and a bear. From 6:00 PM to 11:00 PM. At Magnum Sauna (1085 Budapest, Csepreghy utca 2). Barhopping: Two great bars and lounges, each with a distinct vibe and a great drag show at midnight. From 10:00 PM to 2:00 AM. At Kimberly Café & Bar (1065 Budapest, Nagymező utca 66) and Phoenix Bar & Club (1065 Budapest, Hajós utca 27). After Party: Continue the party into Sunday morning at the only gay place open non-stop in Budapest. From 4:00 AM to 10:00 AM. At Magnum Sauna (1085 Budapest, Csepreghy utca 2). Sunday, 20 October

Chill with a view: Enjoy a hot coffee or a beer by the Danube river. All afternoon. At Why Not Café and Bar (1056 Budapest, Belgrád rakpart 3). Sunday Bear Sauna: Relax in the jacuzzi after a long weekend of fun.

From 3:00 PM to 6:00 PM. At Magnum Sauna (1085 Budapest, Csepreghy utca 2). One last drink: Visit your favorite bar from the weekend and warm up with some drinks before the closing night. From 9:00 PM to midnight. At Why Not Café and Bar (1056 Budapest, Belgrád rakpart 3), Habroló Café (1053 Budapest, Szép utca 1/b), Kimberly Café & Bar (1065 Budapest, Nagymező utca 66) or Phoenix Bar & Club (1065 Budapest, Hajós utca 27). Cruising closing: Last cruise of the weekend. From 10:00 PM to 4:00 AM. At COXX Bar (1074 Budapest, Dohány utca 38). ABOUT MR. MAGNUM With Magnum Sauna as one of the signature gay spots in Hungary, being the first sauna in town, this popular place looks for the winner of the Mr. Magnum crown. The contest is open to any man over 18 years old who enjoy the gay bath culture. The winner is selected during a special event happening at the Magnum Sauna. To participate you can register at: mszauna@hotmail.com with a couple of photos of you and a short motivational message about why you would like to be part of the contest. The application deadline is 22 September 2019. The event will take place on Saturday, 19 October during the OctoBear event at Magnum Sauna (1085 Budapest, Csepreghy utca 2). Prizes: 1st place: 50,000 HUF and 1-year free entry to Magnum Sauna 2nd place: 30,000 HUF and 6-month free entry to Magnum Sauna 3rd place: 20,000 HUF and 3-month free entry to Magnum Sauna SEE YOU AT THE OCTOBEAR FEST 2009! Join bears, cubs, chubs and friends from all over Europe for a weekend of bar-hopping, sauna visits, parties, cruising and all-around friendly bear vibes! Author: Germán Henao |

i @germanhenao

f Magnum Sauna i @magnumsaunabudapest 65

Proud Hungary PUBS & BARS

KIMBERLY CAFE & BISTRO The owners wanted to recreate the idyllic atmosphere of the old gay bars in Budapest. The similarity to the old, classic Hungarian gay bar Capella shows through embracing the ideas of freedom, peace and entertainment. The place offers interesting programs, from karaoke nights through live performances to drag shows. District VI. Nagymező utca 66. www.facebook.com/kimberlybistro

WHY NOT BISTRO Gay friendly restaurant directly on the bank of the Danube, its terrace offering an amazing view on the Gellért Hill. Good value for your money. Mixed clientele. District V. Belgrád rakpart 18. near Fővám tér M4 metro station or 2 and 47-49 tram stations. www.whynotbistro.hu

PHOENIX BAR & CLUB A new bar on the scene for LGBTQ people and for their friends. Visit Phoenix Bar & Club and experience the feeling of America in the '20s. Just like one of Gatsby's parties: a mysterious black and gold interior, small and cozy tables, homemade lamps and other decorations. A very fancy and glamorous atmosphere. You can choose from almost 40 different types of cocktails. However, if you don't find anything for your taste, ask the bartenders and they will happily make something unique just for you. District VI. Hajós utca 27. www.phoenixbar.hu

HABROLÓ CAFE & BAR Located in the heart of the downtown this bar hosts karaoke parties every Thursday and Sunday with a loungestyle space upstairs where you can feel free to stay for a chat, a drink or even a flirt. District V. Szép utca 1. near Ferenciek Tere M3 or Astoria M2 metro station. Open every day from 5pm to 5am. www.habrolo.uw.hu

WHY NOT? CAFÉ AND BAR Famous for its bustling crowd and its friendly, inviting atmosphere, Why Not? has a legendary status in Budapest and it is partially due to its amazing location overlooking Gellért Hill on the Danube. This bar is a very good place to start off your evening and to experience one of the major players in Budapest’s gay scene. District V. Belgrád rakpart 3-4. near Fővám tér M4 metro station or 4749 tram station. www.whynotcafe.hu 10 SIXTY-SIXTY BAR The 10 Sixty_six Bar is not your regular breakfast place, rather a buzzing hub offering a wide range of special food items as well as entertaining programs. Open from 10am until 10pm, you have no other job than to enjoy a lazy breakfast, or, if you are visiting in the evening, to have a tasty dinner accompanied by the some fine wine in the open-minded and comfy atmosphere. On the second Sunday of every month, Rainbow Brunch offers fine snacks, specialty cocktails and live music. District VI. Ó utca 37. www.10sixtysixbudapest.com

CLUBS & PARTIES

ALTEREGO BAR & LOUNGE Slick, trendy club that serves as the essence of Budapest’s gay scene, while remaining a relaxed place to have a drink and dance into the early hours. We would recommend the Fri/Sat drag shows with brilliant performances by Lady Dömper and her troupe of fabulous drag artists followed by a late night chart hits party. Events schedule is available on the website. District VI. Dessewffy utca 33. near Oktogon M1 metro station or 4-6 tram station. www.alteregoclub.hu GARÇONS Garçons bills itself as “underground as well as glamorous” and offers “a new era in chic clubbing”. We agree. Appealing mostly to a younger crowd, the parties attract big name guest DJs and a busy crowd looking for a good time. www.facebook.com/garconsbudapest

HELLO One of the coolest parties in town. A chic, young and fun-loving audience comes together to celebrate and dance however they want with whomever they want. Mostly pop music and chart hits. Keep an eye open for the club photographer and get yourself immortalized on the Facebook page. www.facebook.com/hellopartybp OMOH OMOH is a small piece of Berlin in Budapest for technosexuals and house-loving queerdos. Absolutely no pop; muggy and dark beats dominate this serious clubbing zone. To add to the mystery, you can only enter Corvin Bar by elevator. District VIII. Blaha Lujza tér 1-2. www.facebook.com/OMOHbp OOPS A popular queer party that fails to disappoint. Organized every Friday at Anker’t with the hits of the 80’s, 90’s, 00’s and Europop, Disco, Italodisco, Eurovision, House, Techno and many more genres. www.facebook.com/oopsbudapest PERSEPHONE Showcasing a diverse musical style ranging from underground house, classic disco to techno, focusing on female, queer, trans folks, people of color, underrepresented communities and their allies. www.facebook.com/persephone.party

SAUNAS

MAGNUM Magnum is the largest sauna in Budapest and offers the following on two floors: jacuzzi, steam room, four kind of saunas, plunge pool, videos, cabins, sling, glory hole cabins, cruising labyrinth, gym, massage and free wifi. Sauna aufguss on Thursday at 5, 6 and 7 pm. Dark and naked party on Friday at 10 pm and Sunday at 5 pm. Open nonstop from Saturday 1 pm to Sunday midnight. Tickets include a towel, slippers and a condom and are valid for ten hours. District VIII. Csepreghy utca 2. near Corvin negyed M3 metro station. www.gaysaunabudapest.com SAUNA 69 A more conventional sauna. Finnish/ infra sauna and steam room, jacuzzi, massage service, sunbeds and private rooms await your arrival. Café and internet access available. Towel and slippers are included in the fee. District IX. Angyal utca 2. near Boráros tér 4-6 tram station. www.gaysauna.hu

SEX SHOPS

BLACK DREAM The only fetish sex shop in the city where you can find everything from leather or rubber goodies to sportswear, underwear and toys as well. 8th district, Nr. 8-9 on the ground floor at 9 Mária Street, near Rákóczi tér 4-6 tram station www.blackdream.hu

CRUISING BARS

COXX MEN’S BAR Discreet and cool, beneath a plain entrance room lies a hall of pure testosterone and male energy. The cellar has three full bars and a labyrinth fully equipped with cages, slings, cabins, glory holes, a prison sector, wet rooms and even a car. Look out for themed parties like military and gangbang amongst others. Open every day from 9pm to 4am, on Friday and Saturday until 5am. District VII. Dohány utca 38. near Blaha Lujza tér M2 metro station or 4-6 tram station. www.coxx.hu

MORE INFORMATION: pinkbudapest.com

PINCEKULCS A BALATONHOZ www.kristinus.hu

/KristinusWineEstate/ |

/kristinus_wineestate/