Humen Magazin 2020. 03. szám (április) by Humen Magazin

8 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

ON ED

FREE | VIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM | 2020. ÁPRILIS

LIN

ITI

Útmutató

IRÁNYTŰ

Így írunk Hument, így írunk történelmet

IRÁNYTŰ

Miért fontos számodra a Humen Magazin?

KULISSZA

Kultúra zárt ajtók mögött

MOZGÓKÉP

A képernyő elé szögezve - Kedvenc sorozataink LMBTQ karakterekkel

BETŰTÉSZTA

Rengeteg rendkívüli asszony sorsát ismertem meg - Interjú Budai Lottival

TRANSZVÉLEMÉNY

Novák Angéla - Minden egyes sors hatással van a társadalomra

KRISTÓF VILÁGA

Könnyű neki valóra váltania az álmait - Ő "megteheti"

VISSZAPILLANTÓ

Érdekességek a homoszexualitás történetéből

VISSZAPILLANTÓ

Al Bowlly, a nők bálványa - A harmincas évek biszexuális sztárja

EMBERKÉP

A világ természetes haladása valójában elkerülhetetlenül egymás elé terel minket - Interjú Dömény Krisztiánnal

DRÁMAKIRÁLY Zénó

PINK TOPIK

Aki kisebbségi identitással születik, annak küzdenie kell azért, hogy a többségi társadalmi térben éljen - Interjú Rózsa Krisztiánnal

HOMOKÓRA

Az online ismerkedés reformja koronavírus idején

PSZICHOSAROK

Maradj pozitív az otthoni izoláció alatt!

DOMINO

Papírsárkányok

KÜLCSÍNY

Ismerd meg a kapszulagardróbot!

SPORTCIPŐ

Sportolj otthon és tartsd magad egyensúlyban!

ÚTLEVÉL

Az amerikai álom Berlinben ébred fel

BOYONGO

Szárnyalj fennen!

GASZTROBLOG

Maradj otthon! Egyél otthon!

PROUD HUNGARY

When our community needs us, we act

PROUD HUNGARY Budapest Day & Night

Kövesd az álmaidat! Az elmúlt hetekben sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnék optimista maradni, és továbbra is bízni és hinni abban, amit elterveztem az életemben az idei évre. Őszintén megmondom, az első hét számomra is a kilátástalanságról és a jövőkép nélküli napokról szólt. Aztán rájöttem arra, hogy milyen módon tudom magamat és a környezetemet is inspirálni. Mivel mindig is álmodozó voltam és az álmaimat meg is valósítottam, ezért úgy gondoltam, hogy ez a legfontosabb dolog most is. Ezt kell előtérbe helyeznem ebben az időszakban, és mindenki mást is erre akarok biztatni: próbáljon meg ennek mentén gondolkozni. Az álmodozás és a kollégáim biztatása teszi lehetővé, hogy most ezeket a sorokat olvasod, és virtuálisan lapozgatod az áprilisi Humen Magazint. Ugyanis a megjelenés előtt kevesebb, mint egy héttel határoztuk el, hogy mégis megcsináljuk, és az áprilisi hónap sem marad Humen Magazin nélkül. De azt is tudtuk, hogy most valami egyedit szeretnénk, ami nem csak abból áll, hogy nyomtatott lap helyett online magazinként jelenünk meg. Az elmúlt egy hónapban a segítségetekkel közel félmillió forintot sikerült összegyűjteni, ami ha rövid időre is, de biztosítja a fennmaradásunkat. Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok nektek, és külön öröm számomra, hogy ennyi embernek fontos az, hogy legyen Magyarországnak LMBTQ magazinja, online hírportálja, valamint különböző rendezvényei. Most viszont szeretnénk mi is adni, és igazából ezért is jött létre az áprilisi lapunk: ahogy az elmúlt 9 évben, úgy most is felelősséget érzünk a magyar LMBTQ emberek iránt, és ezért úgy gondoltuk, nem hagyhatunk titeket Humen Magazin nélkül. Mostani megjelenésünkben az a rendhagyó, hogy a magazint az első két hétben – kivételesen – kizárólag a Mosolykommandó Alapítványnak történő adományozás fejében lehet megtekinteni.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebben a helyzetben megmutassuk a világnak, hogy az LMBTQ emberek számára is fontosak a többségi társadalom problémái, és szolidaritásunk kifejezése mellett támogatjuk azokat, akik ebben a helyzetben elvesztették állásukat és kilátástalan helyzetbe kerültek. Ezt az áprilisi lapot annak szenteltük, hogy megmutassuk nektek, hogy megéri követni az álmainkat. Megéri nem feladni és nem megriadni attól, ha bolondnak vagy gyerekesnek tartanak minket az álmodozásunk miatt. Hiszen csak mi magunk tudjuk, hogy az álmaink mennyire reálisak, és csak mi magunk tudjuk azokat megvalósítani. Ha igazán akarjuk, akkor sikerülhet, hiszen semmi sem lehetetlen. #kövesdazálmaidat #followyourdreams Erdei Zsolt | lapigazgató

IMPRESSZUM

LAPIGAZGATÓ: Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com | FELELŐS SZERKESZTŐ: Kocsis G. János | SZERZŐK: Bali V. Gergő, Erdei Zsolt, Fazekas Achilles, Germán Henao, Horváth Ádám, Kanicsár Ádám András, Kocsis G. János, Majer Reni, Paksi Éva, Steiner Kristóf, Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett, Tegdes Péter, Vági Bence, Waliduda Dániel, Sam Wilberry | KORREKTOR: Szij Barbara | MŰVÉSZETI VEZETŐ: Karlovszki Ottó | ÉRTÉKESÍTÉS: Horváth Alexandra +36 30 777 2664 alexandra.horvath@humenmedia.com | SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK: info@humenmagazin.hu | KIADJA: Humen Media Hungary Kft., H-1132 Budapest, Kresz Géza u. 16. fszt. 1/A | NYOMDAI KIVITELEZÉS: Keskeny és Társai Nyomdaipari Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6. | www.humenonline.hu | ISSN 2064-101X A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók - egyedi esetektől eltekintve a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Iránytű

ÍGY ÍRUNK HUMENT, ÍGY ÍRUNK TÖRTÉNELMET

Különös online laphoz különös címlapsztori dukál. Úgy döntöttünk, hogy most nem mást meséltetünk az életéről és az élményeiről, hanem mi mesélünk el nektek, sokan, közösen, egy számunkra igen fontos történetet. Hogy hogyan született meg a Humen Magazin és hogy miként is éltük meg néhány ezt a rögös, de csodálatos kilenc évet.

mlékszem az első Humen meetingemre, amikor egy napsütötte napon – még éppen tombolt az indián nyár –, egy budai irodában mesélt Váradi Sándor arról, hogy milyen magazint is akar elindítani. Akkor már nem volt újdonság a hír számomra, előtte néhány nappal telefonon kifejtette, hogy lenne egy új magazin, írhatnék bele néhány cikket, például zenéről, meg amúgy is elkélne a segítség, végül is én értek valamennyit az újságíráshoz. Akkor még nem igazán tudtam, hogy ez valóban így van-e, azt pedig végképp nem, hogy a legtöbbet bizony a Humentől fogom megtanulni.

Felajánlottam, hogy írok érdekesebbet. Úgy lett. Onnantól kezdve nagyjából egy évig a Nek-tech rovatba írogattam okosságokat, hogy lássák az emberek, nem csak ájfon létezik”– meséli. Marci kiemelkedő munkatárs volt, amit egy fontos emléke is jól bizonyít: „Elküldtem majdnem időre a cikkeket.”

Sándornak nagy tervei voltak, címlap is volt már, igaz, tartalom nem sok, az asztalnál ülőkben pedig vegyes érzések keringtek. Elbír-e ez az ország egy LMBTQ lapot? Valóban van-e rá igény? És persze elég jók vagyunk-e ahhoz, hogy ez a lap ne csak megszülessen, hanem túl is élje a piacot. Ami nem nekünk kedvezett. Semmilyen szempontból sem. A meeting után, ahol megszületett a Humen, az egyik asztalnál ülő felajánlotta, hogy ne másszak le a hegyről, egy ideig el tud vinni autóval. Amikor beültünk az autóba, a gyújtás előtt megszólalt:

Meglátod, nem lesz ebből semmi. - Én pedig hallgattam. Bíztam benne, hogy lesz. Mindennek már lassan kilenc éve. Az illető tévedett. A legelső Humen Magazin 2011-ből. Az első borító mögött rejlő tartalom szép lassan, de biztosan feltöltődött, majd jöttek a következő számok. Nem volt könnyű dolgunk, de kitartottunk. És közben mindannyian egy varázslatos időszakot éltünk át. Váradi Sándor vezetése alatt nemcsak egy szerkesztőség alakult ki, de egy baráti társaság is, akik vért izzadva, közben mégis nagyon jól szórakozva írtak médiatörténelmet anélkül, hogy tudtak volna róla. A Humen élt és virult, még ha sok nehézség árán is. Én közben olvasószerkesztő, aztán főszerkesztő-helyettes lettem, a Humen pedig a szívszerelmemmé, vagy talán kicsit a gyermekemmé vált. És ezt máig így is érzem. És akkoriban rengetegen éreztük így. Az egyik első ember, akit a Humennél megismerhettem, Tóth Marci volt: „2012-ben csatlakoztam, Váradi Sanyi invitálására, miután a Coronita parkolóban kritizáltam neki valamilyen tech cikket, amiben, azt hiszem, az Apple-t fényezték.

A Humen születésének másik fontos arca Szincsák Gergő volt, aki akkoriban Váradi Sanyival lakott egy albérletben – ő így került közel az újsághoz, ami nagyjából elkerülhetetlen is volt, tekintve, hogy ebben az időszakban a szerkesztőség is a lakásukban működött: „Kezdetben a különféle mozgásformákat bemutató Sportcipő szerzője voltam, később a Betűtészta rovatba írtam könyvkritikákat, a Szamizdatban pedig közéleti publicisztikákat.” Gergő szerint a magazin már a kezdetektől igazi pezsgő szellemi műhely volt: „A semmiből felépíteni egy piaci alapon is működőképes kiadványt igazán emlékezetes periódusa marad a fiatal éveimnek. Az amatőr lelkesedést egyre inkább a tudatos professzionalizmus váltotta fel, és a végeredmény büszkeséggel tölt el. A mai napig örömteli rápillantani a magyarországi havi magazinok egyik legtartalmasabb és legigényesebben kivitelezett kiadványára, ami ráadásul

Iránytű

2016-ban ünnepeltük az akkori szerkesztőséggel a lap ötödik születésnapját. ingyenes terjesztése miatt olyan célközönséghez is eljut, ami nem feltétlenül érintett LMBTQ témákban.” Szinte a kezdőcsapat része volt a Humen Magazin egyik legnagyobb veteránja, Waliduda Dániel is. Dani 2011 novemberében csatlakozott az akkor második számára készülő laphoz. A magazinba azóta is ír, a Humen Onlinenak pedig 2014 nyara óta szerkesztője – egy év kihagyással. Igazi öregfiú. „A magazin indulása engem pont egy olyan időszakban ért, amikor több időt töltöttem más európai nagyvárosokban – Minszkben, Szkopjéban, Brüsszelben. Az akkori főszerkesztő, Váradi Sándor keresett meg azzal a lehetőséggel, hogy írjak az utazásaim során szerzett benyomásaimról. Ezek a cikkek még nem voltak rovatba szervezve. Illetve ugyanekkor kapcsolt élesbe a EuroGames 2012 Budapest szervezése is, amely a régió első nemzetközi LMBTQ sportrendezvénye volt, és ahol protokollfőnökként dolgoztam 2012 júniusáig – ekkor zajlott le az esemény –, és lehetőségem volt erről is írni hónapról hónapra” – meséli Dani, aki úgy tartja, hogy a Humennél eltöltött nyolc és fél

év nem másról, mint a tanulásról szólt. Rengeteget kapott a rovatok révén: „A CsakADanitÉrdekli-ben olyan történelmi személyiségeket mutathattam be, akikről egyáltalán nem tudunk, pedig elképesztő életük volt – például Benyovszky Móricz, Madagaszkár magyar királya, vagy Lomb Kató, a 16 nyelven beszélő, világutazó szinkrontolmács –, vagy mindenki hallott már róluk, de mégsem ismerjük őket igazán. A Bárka rovatban külföldi LMBTQ emberek meséltek arról, milyen volt a hazájukban felnőni, legyen szó Ugandáról, Mianmarról, Japánról, vagy éppen Hollandiáról, Romániáról. Nagyon sokat ad az aktuális két rovatom is. A Herstory, ami a drag történelme és híres nemzetközi drag queenek után most az itthoni drag queenekkel foglalkozik, valamint a Pozitív Szemmel, amelyben egy HIV-vel élőknek szóló rendszeres közösségi esemény tagjai mesélnek magukról. Bízom benne, hogy azt, hogy megnyíltak felém és megosztották történeteiket, kellőképp meg tudom szolgálni azzal, hogy méltó módon továbbadom olvasóinknak.”

tudomást szereztem a Humen indulásáról és kezembe került az első lapszám, rögtön beszéltem Váradi Sanyikával, az akkori főszerkesztővel, hogy nagyon szívesen segítek, hiszen tapasztalatom is van benne. Így kezdtem el írni a mozi és a gasztro rovatba különböző cikkeket és kritikákat.” Bár Zsoltitól nem lehet elvárni, hogy a legjobb élményekkel szolgáljon, annyi lehet neki, de egyet mégis felidézett a kezdeti időszakból. „Érdekes volt úgy egy szerkesztőségnek a tagja lenni, hogy fogalmam se volt azokról az emberekről, akik írnak a lapba. Mert nem találkoztam velük és ez hónapokig így is maradt. Majd 2012 januárjában jött egy Messenger-üzenet, hogy szerkesztőségi fotózás lesz. Elég izgatottan mentem el rá, hiszen Sanyikát leszámítva tényleg nem tudtam, hogy ki kicsoda, de végül szinte mindenkit megismertem aznap” – meséli. – „Az a fotózás számomra egy annyira kellemes emlék lett, hogy utána több barátság is szövődött belőle, hiszen így ismertem meg hazafelé, a buszon Molnár Viktort, aki azóta is nagyon jó barátom és kollégám. Waliduda Danival is aznap találkoztam először, aki azóta is töretlenül a Humennél van, és a munkakapcsolatból szintén barátság szövődött. Végül, de nem utolsósorban nem hagyhatom ki azt az embert, akire nem tudok megharagudni, Kanicsár Ádámot. Mert azon estén, bár nem beszéltünk, de mégis nagyon jó barátok lettünk, és annak ellenére, hogy ő az az ember a Humen Magazin életében, akitől a legtöbbször váltunk el, mégis itt van, és barátként, kollégaként támogat mindenben. Úgy ahogy a többi kollégám is, akik közül több embert is közel engedtem magamhoz és többször tartották bennem a lelket, amikor abba akartam hagyni a Humen Magazint, és akkor is, amikor egy pasi törte épp össze a szívemet.”

Aztán lezárult egy éra. 2012-ben Váradi Sándor Németországba költözött, a magazin vezetését pedig átvette Erdei Zsolt. Akkor már ő is régóta a lap életének fontos része volt:

Emlékszem, hogy az exbarátom mutatta meg a Humen Facebookoldalát, valamikor 2011 szeptemberében. Akkor még teljesen üres volt az oldal, csak a bemutatkozó szövegből lehetett sejteni, hogy milyen típusú magazin készül. Korábban már én is gondolkodtam azon, hogy indítani kellene egy LMBTQ magazint, de miután 20 évesen belebuktam már egy program- és trend magazinba a szülővárosomban, Debrecenben, féltem belevágni. Amikor

Biztos vagyok benne, hogy ez a váltás nemcsak a Humen Magazin számára, hanem a magyar LMBTQ életben is egy fontos mérföldkő volt. Zsolti ugyanis nemcsak továbbvitte a Humen Magazint – ami az ő irányítása alatt kapta meg a Magazin szót is a címébe –, hanem tovább is fejlesztette azt. És olyan szintre emelte, amiről sose álmodtunk volna ott, azon a meleg őszi napon, Budán. A Humen Magazin – majd később Humen Media – az ő irányítása alatt kapott weboldalt, majd az évek alatt jöttek az újabb és újabb célok, újabb és újabb eredményekkel, és persze sikerekkel. Létrejött a Pink Budapest guide a külföldieknek, majd hamarosan megszületett a magyaroknak szóló Humen Travel; megtartottuk az első Pink Brunch-ot, amely a magyar marketingéletnek mutatta be az LMBTQ közösségben rejlő piaci potenciált; sikerrel zárult az első Humen Filmfesztivál, ami aztán a következő években Humen Fesztiválként folytatta sikersorozatát, sokszor telt házas filmvetítésekkel, de töltöttünk fel színháztermeket is, sőt, még önálló kiállításunk is volt. Óriási lépés volt a magyar turizmus életében a Pink Budapest kampány, ami a külföldi LMBTQ emberek számára próbálja vonzó desztinációvá tenni Budapestet, egyedülálló módon. Egy idő óta pedig a Sziget Fesztivál és az LMBT Történeti Hónap különkiadványait is a Humen Media szerkeszti. És ez tényleg csak néhány példa. Zsolti kezei alatt a lap egy óriási gépezetté vált, ami új korszakot hozott

Iránytű a magyar marketingvilágnak és turizmusnak is, aminek lassan, de igencsak határozottan szereplői lettek az LMBTQ emberek is. De ez évek alatt történt. Menjünk vissza 2012-be. Zsolti számomra is új időszakot jelentett. Főszerkesztő lettem, csupán 23 évesen, és egészen naiv boldogsággal vállaltam a pozíciót. Akkor, abban a pillanatban a Kazán nevű hely kicsi pincéjében ülve kemény munkával töltött órák után életem egyik legnagyobb melóját vállaltam el, aminek néhány különösen kedves emléket is köszönhetek. Megannyi hosszú, korrektúrázással töltött éjszaka Abonyi Zoltánnal, mindenki Zolikájával, aki hajnali négykor is csak csendben haragudott rám, ha képes voltam azzal vegzálni, hogy két pixellel arrébb rakjon egy feliratot. Az egyik legszebb emlékem pedig az új éra első bulija – emlékszem, augusztus 20-án tartottuk és az volt a címe, hogy We Build The Nation –, amire fogalmunk sem volt, hogy hányan lesznek kíváncsiak, hiszen azt sem tudtuk, hogy valójában mennyien szeretik vagy ismerik a Humen Magazint. Sose fogom elfelejteni, hogy igazi tömeg alakult ki a bulin, ahol mindenki a magazint olvasta, a Humen koktélt itta, a Humen burger nem fogyott – át kellett volna gondolni az elnevezését –, a DJ pedig elektrót játszott. A szettet előtte lévő nap beszéltük meg vele a lakásán, hiszen akkoriban mindent, de mindent mi szerveztünk le. Erről jut eszembe egy másik emlék: amikor Zsoltival hajnalig ültünk a konyhájában, néhány pohár borral, nagyokat álmodtunk a magazin jövőjéről, és közben szép lassan becsomagoltunk apró humenes dobozba kétezer óvszert, hogy másnap szétszórjuk egy újonnan nyitó meleg klubban. Volt, hogy két vizsga között, egy lapzárta alatt délután energiaitallal a kezemben aludtam el a nappaliban, de máig úgy érzem, hogy borzasztó üres lenne az életem, ha mindezt nem éltem volna meg. Aztán új korszak kezdődött. Én leköszöntem, a helyemre pedig Balogh Máté került, akivel akkor már én is együtt dolgoztam a magazinon és aki nagyszerű értékekkel – na meg hirdetésekkel – töltötte fel a lapot. Azóta Máté is egy saját birodalmat épített fel. „Erdei Zsolti barátomnak vetettem fel abban az időszakban, amely nem volt egyszerű a magazin életében, hogy szívesen beállok és segítek. Őszintén szerettem volna Zsoltinak támasza lenni, máskülönben pedig lehetőséget láttam abban, hogy a magazin fejlődjön és magabiztosabban mehessen előre” – meséli Máté. – „A főszerkesztőként való regnálásom időszakát kimondottan élveztem. Mivel én inkább kreatív és stratégiai szemléletű vagyok, inkább a működés, a témák összeillesztése kötötte le a figyelmemet. Izgalmas volt a kollégákat figyelni, hogy gondolkodnak adott témákról. Volt, hogy a saját határaimat is feszegettem, hisz sokszor mondtam ellent akár Zsoltinak, akár az újságíróknak, de a végén mindig megoldottuk. És talán ez tetszett a leginkább az egészben, a vége, hogy átjutottunk mindig a nehezén, és szuper volt látni, ahogy a lap a nyomdából megérkezett a rendeltetési helyére.” Máté után újabb mérföldkő érkezett: női főszerkesztő egy meleg magazin élén. Filákovity Radojka még 2013-

ban csatlakozott újságíróként a csapathoz, majd három év alatt végigjárta a szamárlétrát: „Szó szerint szinte mindenben kipróbálhattam magam: dolgoztam újságíróként, szerkesztőként, rovatvezetőként és főszerkesztőhelyettesként, de én voltam a lap első női főszerkesztője is. Jelenleg, ha időm engedi, néha besegítek egy-egy anyag szerkesztésébe.” Radojka Balogh Mátén keresztül került a laphoz: „Zsoltival ők voltak az elsők, akik pályakezdőként felkaroltak, és lehetőséget adtak nekem, hogy azzal foglalkozhassak, amivel mindig is szerettem volna: újságírással. Azóta is rengetegszer támaszkodhattam rájuk szakmailag és magánemberként is, amiért nem tudok eléggé hálás lenni” – meséli. – „A Humen Magazinnál töltött idő nekem a fejlődést és a teljes alkotói szabadságot jelentette, amit ma már egyre kevesebb helyen tapasztalhat meg az ember. Emellett a pályám során kevés helyen éreztem azt is, hogy társadalmi szempontból fontos dolgot csinálok. Az LMBTQ közösségnek, illetve az LMBTQ közösségről írni viszont nagyon is fajsúlyos feladat. A Humen Magazin többek közt emiatt is marad mindig a szívem csücske.” Radi mellett rendkívül számos másik fantasztikus nő is gazdagabbá tette a csapatot. Fontos megemlékeznünk egykori olvasószerkesztőnkről, Vedres Vandáról, akinek a hiánya máig óriási fájdalom számunkra. Kiemelném a szerkesztőség egyik legfontosabb tagját, aki talán a legtöbb Humen Magazinban megjelent cikket olvasta magazinunk történelme során. Szij Barbara a korrektorok igazi gyöngye, aki nemcsak az elgépeléseket és helyesírási hibákat veszi észre, de utánanéz a legkisebb részletnek is, és olyan hibákra is felfigyel, amikre hétköznapi halandó sose lenne képes.

Nem tudom, mi nyűgözött le mindig Barbiban: munkájának minősége, aprólékossága, elképesztő tudása, a határidők szigorú betartása, vagy az, hogy a legnagyobb káoszban sem veszti el a türelmét. Radi főszerkesztősége után Erdei Zsolt vette át a magazin főszerkesztői pozícióját, én pedig valamikor ekkor tértem vissza újra a csapatba. Cikkeket írtam, majd projektmenedzser lettem, de kipróbáltam magam a sales-ben is. Nem egyszer tértem vissza a Humen Magazinhoz kilenc év alatt, valahogy van köztünk egy mágnes, ami mindig odavonz. Bár most mindenkinek megnevezzük a pozícióját, fontos tudni, hogy valójában senkiét nem lehet pontosan meghatározni – mert mindenki csinál mindent. Projektmenedzserként én is

2013-ban mi is beálltunk fotómodellnek. terveztem címlapfotózást, mentem ügyfelekkel tárgyalni, vagy javítottam egy-egy cikk helyesírását, igaz, utóbbit fogalmam sincs milyen jogon. Ahogy Szincsák Gergő is mondta, a Humen Magazin valóban egy szellemi műhely, ahol mindenki segít mindenben, amiben csak tud, minden energiáját, kreativitását és tudását beleadva a közösbe. Mindez a közreműködés és csapatmunka pedig olyan energiákat szül... Hogy igazából nem is tudom, néha miért állunk meg és csodálkozunk, hogyan létezünk már lassan kilenc éve. Hiszen egy egész atomerőmű működik alattunk. Mikor sokadjára visszatértem a szerkesztőségbe, ismét új főszerkesztő fogadott, Kocsis G. János, aki nagyon gyorsan egyéni kis hősömmé is vált, mert elképesztő módon képes bírni és támogatni Zsolti minden túlburjánzó tervét és az ezekből született... mondjuk úgy, hogy felfokozott állapotokat. Ezt ő is érzi: „A legszebb élmény megtapasztalni azt, hogy nincs lehetetlen, és csupán bíznunk kell magunkban.

Megtenni az első lépést, ami mindig a legnehezebb. Ez bizonyára a hazai mentalitásból is fakad, a kishitűségből. Néha azt gondoljuk a Humen Media ügyvezetőjéről, Erdei Zsoltiról, hogy fél lábbal a föld felett jár, hogy született idealista. Hogy álomvilágban él, hogy víziói vannak. Tucatnyi olyan élményem van, amikor egy megbeszélés során bedobott egy ötletet, amire egy emberként mondtuk, hogy azt képtelenség megcsinálni. Hogy azt nem lehet. Az nem fog menni. Itthon nem tudunk forrást szerezni hozzá. Nem vagyunk hozzá elegek. Nem vagyunk hozzá elegen. Nem hiszünk benne. Az ilyen esetekben rendszerint magára maradt, mi pedig mint az ijedős kotlósok rikácsoltuk, hogy Magyarországon ezt nem lehet megszervezni. Egyszer sem hagyta magát, és egyre csak annyit kért, hogy kezdjük el csinálni. A tíz év után megrendezett Mr. Gay Hungary versenyről a teljes magyar mainstream média beszámolt. A Hungexpo éves turisztikai vásárán, az Utazás kiállításon a Pink Corner szivárványszínű standjainál az LMBTQ desztinációkkal találkozhatott az átlag

Iránytű

Sajtóvetítés újságíróknak a 2016-os Humen Filmhét előtt. magyar – a láthatósággal ismét csak megtapasztalva, hogy nem vagyunk mi marslakók. Ez a legszebb élményem, hogy Zsolti megmutatta: hiába nem hiszünk magunkban, képesek vagyunk rá. Erre az élményre pedig nagyon sok LMBTQ embernek szüksége lenne itthon.” János eredetileg az LMBTQ filmhét kapcsán került a Humen Magazin közelébe, amiről saját bevallása szerint azt se tudta, hogy létezik. „Másodállásban filmfesztiválok, filmhetek, filmklubok szervezésével és filmes műfordítással foglalkoztam akkor már pár éve, és amolyan „szakértőként” kerültem a képbe, hogy tető alá hozzuk ezt a filmhetet. 2015 decemberében, karácsony előtt két nappal ültünk le először hivatalosan is tárgyalni a dologról, aztán több hónapnyi szervezés után 2016 szeptemberében elstartolt az első Humen Fesztivál. Ez azóta is amolyan szerelemgyerek, és ha a csillagok és a koronavírus is úgy akarja, akkor idén már ötödik alkalommal futhat majd a Művész moziban.” A hónapok alatt János és Zsolti jól összeszoktak a közös munkában, hamarosan János már a Humen Online-ra is elkezdett cikkeket írni. Majd történt, ami talán picit mindig történik nálunk: János egyre több feladatot vállalva lett kulcsfontosságú szereplő. „Lassan egyre több feladatot vállaltam, vagy épp kaptam, apránként folytam bele egyre jobban a Humenbe, a postázástól kezdve a fotózásokon a derítő tartásáig. Ennek az lett a vége, hogy 2017-től kezdve a főszerkesztői pozícióban találtam magamat. Ehhez a feladathoz azért fel kellett nőnöm.”

évek után is él a titkos köszöntésünk egymásnak. Apró emberi gesztusok ezek, de talán ez is jól példázza azt, hogy a Humen Magazin nemcsak egy projekt számunkra, hanem barátok, példaképek és nagyszerű emberek közössége. A közös munkánk alatt a helyettese lettem, majd online főszerkesztő. Ezzel, mint egy kiscserkész, újabb pozíciókat gyűjtöttem össze – talán én próbáltam ki magam a legtöbb székben a magazinnál. Megjegyzem, mindegyik kényelmes volt. Az idők többségében. János azóta online főszerkesztő, én pedig (most maradjunk annyiban, hogy) munkatárs – Zsoltival eddig is kitaláltunk valamit rám, biztos így lesz ez most, és lesz tíz év múlva is, ő pedig ismét főszerkesztőként irányítja a hajót, ami veszélyesebb vizeken van, mint valaha. Bár mindannyian meg vagyunk rémülve, egyikünk sem fél. Egyrészt a két kapitányunk, Sanyi és Zsolti már minden viharon keresztülvitt minket – és mindig mindenki visszamászott a hajóra, ha akart –, másrészt, ha valakik, hát mi, az összes cikkben felszólaló ember, a szerkesztőség tagjai és az egész LMBTQ közösség, hozzászoktunk már a harcokhoz. A Humen Magazin sosem volt könnyű helyzetben, de mindent túlélt, és túl fogja azt is élni, hogy ezt a számot most csak online tarthatjátok a kezetekben. Ez is egy emlék lesz. A Humen már a történelem része. A Humen a mi történetünk. A Humen a ti történetetek. Folytassuk együtt, egy közösségként.

János felnőtt hozzá, és azóta is tökéletesen végzi a dolgát. Ezt már csak azért is tudom elmondani, mivel a közös évek alatt elég sokat tudtunk együtt dolgozni, többnyire békében, de mindenesetre mindig nagy békülésekkel, és

Írta: Kanicsár Ádám András |

i @kanicsar

MIÉRT FONTOS SZÁMODRA A HUMEN MAGAZIN? „Szakmailag azért tartom fontosnak, mert hidat képez az LMBTQ emberek és a többségi társadalom között, így elősegítve az elfogadást és a sztereotípiák eloszlatását – ma még nagyobb szükség van a létezésére, mint előtte bármikor. Emberileg viszont azért fontos számomra, mert a Humen Médiának köszönhetem, hogy megismertem az egyik legjobb barátomat, Erdei Zsoltot. Rengeteg közös élményt őrzünk az elmúlt évekből – a nagy részük viszont sajnos (vagy inkább szerencsétekre) szigorúan titkos.” Filákovity Radojka Fotó: Bielik István

„Számomra azért fontos, mert a magyar LMBTQ közösséghez és a szélesebb társadalomhoz egyaránt eljut, egyrészt a közel száz budapesti terjesztési pontnak, másrészt az online tartalomnak köszönhetően. A kulturális, életmód és utazás tartalmú cikkek mellett a különböző interjúk, portrék mentén olyan embereket és történeteket mutatunk be a kollégákkal, amik máshol idehaza nem olvashatóak, pedig tanulságosak és rengeteget segítenek abban, hogy szélesítsük látókörünket és megértsük, milyen sokféle a közösségünk.” Waliduda Dániel Fotó: Donáth Krisztina

„Egy frankó és előremutató magazinról beszélünk. Egyedi a saját piacán. Egy olyan szegmensben, amiben ki vannak éhezve a célcsoportok. Kiéhezettek a nekik szóló tartalmakra. Ezekre mind sok irányból lehet tekinteni, engem főleg az mozgatott, hogy Zsoltival nagyon hasonlóan gondolkodtunk – és azóta is tesszük – arról, hogy mire van szüksége az olvasóknak. Mivel én a legtöbb dolgot a kultúra irányából szemlélem, így fontos számomra ez a része. Minél szélesebb köröknek akartam megmutatni a magasművészet adta színességet, azt, ami a szép test látványán túlmutat. Többé-kevésbé sikerült is.” Balogh Máté Fotó: Mohai Balázs

Iránytű „A Humen Magazin kilenc éve az életem része, megszámlálhatatlan emlék fűz hozzá. Szakmailag azért tartom fontosnak, mert elképesztően sokat tanultam az itt töltött évek alatt az újságírásról, és kipróbálhattam azt, hogy milyen, amikor az ember szerelmes abba, amit csinál – legyen az egy cikk, egy éjszakai korrektúrázás, vagy ruhák válogatása egy fotózáshoz. Emellett rengeteg értékes és lenyűgöző embert ismerhettem meg a közös munka közben, de kiemelném azt is, hogy mennyi értékes emberrel beszélgethettem a munka miatt. Nemcsak én építettem a Hument, de a Humen is felépített engem. Nem is tudom elképzelni, mennyivel szegényebb és unalmasabb lenne az életem, ha nincs benne ez a magazin. Nem is tudom felfogni, mennyi mindent köszönhetek neki, mennyire segített abban, hogy szakmailag is olyan mérföldköveket tudjam a hátam mögött, amikben talán sosem lett volna részem. Nem tudok eléggé hálás lenni és elég köszönetet mondani. A Humen Magazinnal találtam meg a magam útját. És vele lettem Drámakirály. És persze nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy a Humen Magazin mennyire fontos az LMBTQ közösség számára. Tájékoztat, szórakoztat, támogat, összeköt és reményt ad. Becsüljük meg.” Kanicsár Ádám András

Fotó: Sin Olivér

Fotó: Csercsevics Balázs

„Ebben az országban sokan szívesen visszaforgatnák 100 évvel az idő kerekét, és ez határozottan igaz az LMBTQ jogok terén. Ez ellen a láthatósággal is lehet küzdeni, főleg akkor, ha sikerül megnyerni hozzá a gazdasági élet szereplőit is. Adja magát ehhez a Coca-Cola tavalyi kampánya, amelynek hiába voltak hangos ellenzői, elfelejtjük közben, hogy ők kevesebben vannak annál, mint amennyit a hangerejükből feltételeznénk. Az a kampány egy jó példa volt arra, hogy megmutassa a magyaroknak, az LMBTQ emberek a társadalom egyenrangú tagjai. A Humen Magazin ehhez a láthatósághoz tesz hozzá a kiadványaival és a rendezvényeivel. Amiért igazán fontos számomra, az egy olyan aspektus, amibe talán kevesen gondolnak bele. Bizonyára könnyebb lenne pályázati pénzekből kiadni egy LMBTQ magazint, de akkor a szűkös pályázati forrásokat a többi LMBTQ szervezettől venné el a kiadvány. És ilyen időkben minden fillért meg kell becsülni. Iszonyúan büszke vagyok arra, hogy a nehezebb utat járjuk, és azt vállaltuk, hogy piaci alapon, hirdetők segítségével tartjuk fent a lapot. Nehéz, mert minden egyes hónapban meg kell küzdeni azért, hogy megvalósíthassuk, amit szeretnénk. De közben ott a tudat, hogy ezzel a munkával nélkülözhetetlen összegeket spórolunk meg másoknak, akik szintén az LMBTQ közösségért dolgoznak. És egy kulturális és életmód-magazin működhet piaci alapon, de a jogvédelem nem. Az pedig járulékos haszon, hogy a munkánkkal a hazai vállalatok is belekóstolhatnak a pink marketingbe. Igen, tudom, Nyugaton mára divattá vált harcosan hirdetni, hogy a vállalatok ne használjanak szivárványos logót, és hogy tűnjenek el a Pride felvonulások közeléből is. Ebben sok igazság van, Magyarország azonban teljesen más helyzetben van minden szempontból: mi a politikával szemben egyedül magunkra és a gazdasági élet szereplőire számíthatunk.” Kocsis G. János

„A magazinnak kezdetektől fogva célkitűzése volt, hogy hidat teremtsen a szubkultúra és a többségi társadalom között, megmutatva azt, hogy több dolog van, ami összeköt minket, mint ami szétválaszt. A közélet, a kultúra, a szabadidős tevékenységek mind-mind olyan kapcsok, amiket nemi identitásra és szexuális orientációra való tekintet nélkül közösen tud élvezni és művelni a társadalom bármely tagja. Olvasni pedig, talán úgy tűnik, hogy kihalófélben lévő műfaj, de a Humen hónapról hónapra bizonyítja, hogy érdemes mégis foglalkozni vele.” Szincsák Gergő

Fotó: Bolya Árpád

Fotó: Sin Olivér

„Ha egy szóval kellene megfogalmazni – de ezt nagyon nehéz –, akkor azt mondanám, hogy a Humen életem értelme. A Humen Magazinban találtam meg azt, amit igazán szeretek az életben, és itt jöttem rá arra, hogy az én feladatom az, hogy megváltoztassam és jobbá tegyem ezt a világot, amennyire csak tudom. Nem tartom magam hősnek és nem gondolom, hogy bármi nagy dolgot is letettem volna az asztalra, de azt tudom, hogy mindent tiszta szívemből és teljes erőmből tettem. A Humen adta nekem a legjobb barátomat Balogh Máté személyében, aki sosem engedi, hogy feladjam az álmaimat és megroppanjak, és a másik nagyon fontos személyt is az életemben, Filákovity Radojkát, akire húgomként is tekintek. Mind a kollégáimmal, mind pedig a Humen Media üzleti partnereinek jó részével nagyon jó kapcsolatom alakult ki, aminek szívből örülök. Szerintem nagyon kevés vállalkozás mondhatja el azt magáról, hogy olyan bensőséges viszony alakul ki a partnereivel, hogy egy egyórás üzleti találkozó inkább baráti beszélgetés, aminek a végén pár percben gyorsan megbeszéljük azt, amiért tulajdonképpen találkoztunk. A rengeteg nehézség és többszöri feladás gondolata ellenére nagyon örülök annak, hogy most is sikerült a kollégáimmal eldönteni azt, hogy megjelenik az áprilisi Humen Magazin. És ez tényleg nem jöhetett volna létre anélkül, hogy ez a család, amit a Humen Media munkatársai alkotnak, ne tartanának össze és ne támogatnának engem. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ezekkel az emberekkel lehetek, ahogy például Kocsis G. Jánossal, aki az időnkénti és elkerülhetetlen nézeteltéréseink ellenére itt van és a munkájával építi ő is a Humen Magazint. A felsorolás természetesen itt nem ér véget, csak a megengedett karakterszám, ami miatt pedig a lányként legrégebben a magazinnál lévő Szij Barbi lesz mérges, ha átlépem ezt. Azt mondhatom tehát, hogy miénk Magyarország egyik legnagyobb LMBTQ családja, a Humen.” Erdei Zsolt

Kulissza

KULTÚRA ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT Online csalamádé a bezártság idejére

gy tűnik, hogy elérkezett az idő, amikor nagyjából kezd beállni az új napi rutinunk, és túlesünk a kezdeti felforduláson. Most, hogy a hajunk befestve, a garázs lomtalanítva, a légy sikítva csúszik hanyatt a csillogó konyhapulton és elvetettük az uborkamagot is a balkonládában, szépen lassan elfogynak a kifogások – menthetetlenül közeleg a pillanat, amikor könyvet veszünk a kezünkbe, színházi előadásokat nézünk online, bepótoljuk az eddig kihagyott filmművészeti élményeket, élünk a hobbinknak, és megemeljük formátlan fenekünket, hogy az évek óta halogatott testmozgás mezejére lépjünk. Azért ne aggódjatok, hiszen gyakorlatilag ugyanúgy „járhatunk” szórakozni, mint eddig, sőt, bizonyos értelemben

bővültek is a lehetőségeink. Élő közvetítések, YouTubevideók tömegei lepik el az internetet különböző témákban és műfajokban, így nincs más dolgunk, mint élvezni a kincsvadászatot. Gömöri András Máté színész, mindemellett magas szinteken foglalkozik testének karbantartásával. Ez igen szerencsés párosítás, hiszen Instagram-oldalán nemcsak edzésterveit mutatja be nekünk (kisgatyában!), hanem hamarosan verseket is hallhatunk tőle és élete párjától, Polyák Lillától. A vers műfajában találtunk még egy csemegét: Shakespeare szonettjeiből mond el nekünk csodás angolsággal minden nap egyet a brit Patrick Stewart, akit legtöbben az X-Men filmek professzoraként ismerhettek.

Ha már itt tartunk, remek alkalom ez a mostani arra is, hogy kicsit kitágítsuk a látókörünket és külföldi előadásokat is megnézzünk. Szép számmal lelhetünk a nachtkritik.de oldalon német, a dramaten.se oldalon pedig svéd előadásokat. Ezekhez a felületekhez természetesen szükségeltetik némi nyelvtudás, de azt hiszem, ez csak újabb ajtókat nyithat meg előttünk a karanténos elfoglaltságokat illetően. A papageno. hu portál naponta frissíti élő-közvetítés ajánlóját, ahol az operától a prózán át a koncertekig, New Yorktól Moszkváig mazsolázhatunk az előadások között. Napok alatt több mint százezer ember csatlakozott az „Élő közvetítések koronavírus idején” nevű Facebook-csoporthoz is. Itt a nagy videómegosztókra, más oldalakra feltöltött előadások is helyet kaptak, így máris megszámlálhatatlan darab érhető el – például olyan legendás előadások, mint a kaposvári Marat/Sade (r.: Ács János) és Csárdáskirálynő (r.: Mohácsi János), vagy a budapesti Katona Csirkefeje (r.: Zsámbéki Gábor) Gobbi Hilda főszereplésével –, amik nem véletlenül lettek a magyar színház mérföldkövei. Akár hiszi a nyájas olvasó, akár nem, a színházi alkotófolyamatok sem álltak le teljesen. Videóbeszélgetésben hetente többször próbál a KV Társulat, hogy ha vége a zrínek, rögtön a közönség elé is tárhassák Rainer Werner Fassbinder Miért lett R. úr ámokfutó? című darabját Ördög Tamás rendezésében. Az Örkény Színháznál az elmaradt Racine-féle Andromakhék (r.: Gáspár Ildikó) bemutatója helyett létrehoztak egy műfajilag „dokumentum-online próba-videókonferencia” kategóriába sorolt videót, ahol betekintést nyerhetünk a majdnem kész előadás próbáiba. Az Első Magyar Karantén-színház pedig a TRIP hajón játssza és élőben közvetíti előadásait. Vidéki színházaink sem tétlenkednek. A kecskeméti Ciróka Bábszínház hetente háromszor jelentkezik színészeinek egyéni produkcióival, a győri Vaskakas Bábszínház pedig minden vasárnap 11 órakor egy-egy feltöltött előadásával szórakoztatja az otthon ülőket. A színház tagja Markó-Valentyik Anna színésznő, aki #mesékuzsonnához programján belül a maga csodálatosságában mesél minden nap, minden korosztálynak. Szintén egyéni vállalkozásba fogott Ember Márk, a Vígszínház színésze is, aki mindamellett, hogy jelentős esztétikai élményt is nyújt a webkamerán keresztül, kedvenc regényét, Darren Shan Rémségek cirkusza című művét olvassa fel nekünk félórás folytatásokban. A „minden napra egy mese” Facebook-oldalon minden nap más színésztől hallhatunk történeteket, hogy a csimotáink se nyűglődjenek sokat a bezártságban, felnőtteknek pedig jó szívvel ajánlom az Ülj mellém! című sorozatot, ahol színészek és sportolók beszélgetnek egy-egy kulturális esemény kapcsán. Végezetül felhívnám a figyelmet Presser Gábor Neked írom a dalt című dalának felvételére, amelyben több mint negyven magyar előadó énekel, ezzel megköszönve azok munkáját, akik most is értünk dolgoznak. Köszönjük mi is!

Ezekkel a programokkal kínálnálak meg titeket elsősorban, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen ezek mellett számos színház és előadó nyújt folyamatos szórakozási lehetőséget. Több zenekar még online koncertet, bulit is tart, érdemes követni minél több platformot. Ha figyelmesen járunk-kelünk a virtuális világban, akkor garantálom, hogy hipp-hopp elröppen ez a néhány hét unalom nélkül. Írta: Bali V. Gergő |

i @tisztaegenszivarvany

WALTHER VON DER VOGELWEIDE: A HÁRSFAÁGAK CSENDES ÁRNYÁN... A hársfaágak csendes árnyán, ahol kettőnknek ágya volt, ott láthatjátok a gyeppárnán, hogy fű és virág meghajolt. Fölöttünk az ág bogán ejhajahujj! dalolt ám a csalogány! Vigan futottam ki a rétre és kedvesem már várt reám. Oly izgatottan jött elémbe! Mily boldogság volt, Máriám! Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám! Ejhajahujj! Most is pirúl belé a szám. S tréfás-kacagva hamar ágyat vetett szép pázsitos helyen. Nevethet rajta s titkon vágyat érezhet aki arra jön, mert jól láthatja a nyomot, ejhajahujj! amit a fejem nyomott. Ha tudná más azt, hogy mi jártunk ott: óh hogy szégyelném magam! Nem sejti más azt, mit csináltunk, csak ő maga, meg én magam, meg egy kis madár a fán, ejhajahujj! az nem árul el talán! Babits Mihály fordítása

Mozgókép

A KÉPERNYŐ ELÉ SZÖGEZVE Kedvenc sorozataink LMBTQ karakterekkel A bezárt mozik miatt felértékelődött az otthoni televíziózás mint szabadidős tevékenység, amihez számtalan lehetőség áll a rendelkezésünkre. A Netflixtől az HBO-ig számos streaming-szolgáltatónál megtalálhatóak a saját gyártású, LMBTQ szereplőket bemutató vagy a témát feldolgozó műsorok. Méghozzá annyi, hogy az utóbbi időben már meg is jelentek a különböző rangsorolások, hiszen már nem 4-5, hanem több tucat produkció közül lehet válogatni.

z 1985-ben alapított New York-i médiafigyelő szervezet, a GLAAD (eredetileg Gay & Lesbian Alliance Against Defamation, de 2013 óta hivatalosan is a teljes közösséget képviselik) 2018as felmérése szerint 433-ra nőtt az LMBTQ karakterek száma az aktuálisan futó televíziós műsorokban, ami abszolút rekordnak számít. Ehhez a növekedéshez nagymértékben hozzájárul A póz (2018– ) című sorozat, amely a legtöbb transznemű színészt foglalkoztatja a televíziózás történetében. A GLAAD 2018-ban már minden 11. karaktert az LMBTQ közösséghez tartozóként „azonosított”, ami 8,8 százalékos arány (a GLAAD célja, hogy kiharcolja a 10 százalékot). Sarah Kate Ellis elnök szerint ez a magas arány is azt bizonyítja, hogy a közönség részéről megvan az igény az ilyen jellegű alkotásokra, példaként pedig a Will és Grace

(1998–2006, 2017–2020), illetve a Modern család (2009–2020) sikerét hozta fel. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a közösség megnyeréséhez ma már nem elég egy LMBTQ karaktert csak úgy betenni a televíziós műsorokba, hanem mélységet és sokszínűséget kell adni neki(k), ezáltal is jobban közelítve a valósághoz. Az itthoni tendencia ennél jóval szerényebb képet mutat, és általánosságban elmondható, hogy még nagyon a kezdeti fázisban vagyunk (már ha egyáltalán van szándék a továbblépésre). A karakterek kidolgozottsága hagy némi kívánnivalót maga után, sokszor a gúny, a megvetés céltáblájául szolgálnak, a feszültséget pedig humorral próbálják meg oldani az alkotók több vagy kevesebb (pl. BÚÉK) sikerrel.

A fentebb már említett A póz (2018–) című sorozat a New York-i afroamerikai és latino LMBTQ, illetve gender-nonkonform közösség ballroom-kultúrájába, a belváros társadalmi és irodalmi színterébe enged betekintést. Az első évad a nyolcvanas, a második a kilencvenes években játszódik, markánsan megjelenik benne az AIDS, a szereplők főként modellek és táncosok. A cselekmény drámai fordulatokban gazdag, ám nem nélkülözi a humort sem, miközben egy folyton versengő, ugyanakkor egymást támogató közösség, a „házak” mindennapjait mutatja be. A produkcióhoz a szórakoztatóipar, a zenés-táncos műfaj ismert és elismert alakjai adták a nevüket, és minden eddigi rekordot megdöntve több mint 50 transznemű művészt sorakoztat fel. A póz teljes egészében fikció, ám jelentős hatással volt rá Jennie Livingston 1990-es dokumentumfilmje, a Párizs lángjai, amely a nyolcvanas évek New Yorkjának drag kultúrájába kalauzol minket. Azon túl, hogy Livingston tanácsadóként (produceri teendőket ellátva) volt jelen, a dokumentumfilmjében bemutatott valós személyek élettörténete is visszaköszön a sorozatban. Billy Portert az alakításáért Golden Globe-díjra jelölték, a produkció a legjobb televíziós sorozat/dráma kategóriában ugyancsak jelölést kapott. Emmy-jelölésből hat is kijutott,

A póz / Netflix

ebből egyet sikerült díjra váltania a már előbb említett Billy Porternek (meleg fekete színészként történelmet írva ezzel). Mindezek mellett a világ számos pontján megannyi szervezettől, zsűritől és a közönségtől is érkeztek díjak és jelölések. A harmadik évad munkálatait 2020. március 14-én a koronavírus-járványra való tekintettel leállították.

Az Elit (2018–) egy spanyol gyártású tinidráma, amely három munkásosztálybeli barát, Samuel, Nadia és Christian életét mutatja be, akik egy elit bentlakásos iskolába kerülnek, miután régi iskolájukat lerombolják. A sorozat nagy sikerrel megy, a nézőktől az Omar és Ander nevű szereplők románcából született meg az Omander kifejezés, Netflix pedig a homofób kommentekre rendre szivárványos emojival reagál. Jelenleg a harmadik évad van műsoron, további kettőre van még kilátás. Hazájában a legjobb sorozat kategóriában 2019-ben és 2020-ban is közönségdíjra jelölték.

A BBC minisorozata, az Egy nagyon angolos botrány (2018) a Jeremy Thorpe brit politikus körüli botrányt taglalja. NagyBritanniában VII. Henrik rendelte el 1533-ban, hogy az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot kötél általi halállal büntessék. A rendelet 1861-ig volt hatályban. Ezt változtatták 10 évtől életfogytig tartó szabadságvesztésre, majd 1885-ben két év kényszermunkával súlyosbított szabadságvesztésre (Oscar Wilde is ennek esett áldozatául). A XX. századba belépve a helyzet mit sem változott, a homoszexuális férfiak ellen több ezer pert indítottak, ugyanakkor a leszbikusságot általában megtűrték. Az 1950-es években merültek fel először kétségek a törvénnyel kapcsolatban, ezért a kormány 1954-ben bizottságot állított fel a homoszexualitás és a prostitúció jogi tanulmányozására. 1957-re fogalmazódott meg az igény, hogy a felnőttek magántermészetű homoszexuális kapcsolata ne legyen büntethető, ezt követően több próbálkozás is történt a homoszexualitás dekriminalizálására, amelyet 1967-ben sikerült elérni (Skóciát és Írországot azonban a nyolcvanas évekig nem érintette a törvény). A jogi fogalom orvosi fogalommá alakult. Jeremy Thorpe alsóházi képviselőként még 1961-ben ismerkedett meg egy lovászfiúval, és bár románcuk nem tartott sokáig, Norman Josiffe (vagy ismertebb nevén: Norman Scott) folyamatosan zsarolta Thorpe-ot, aki 1967-ben a Liberális Párt elnöke lett. A politikus nem tudta elsimítani az ügyet, ezért 1968-ban felmerült benne a gondolat, hogy elteteti láb alól zsarolóját, de csak 1974-ben tett komolyabb lépéseket,

A Szexoktatás (2019–) című brit sorozat főhőse a szerencsétlenkedő tinédzser, Otis Milburn (Asa Butterfield). Otis problémája, hogy képtelen maszturbálni. Legjobb barátja, Eric (Ncuti Gatwa) nyíltan meleg, anyja, Jean (Gillian Anderson) pedig egy szabad szellemű szexterapeuta. Szülei akkor váltak el, amikor rajtakapta apját az egyik páciensével, ez a trauma azóta is kísérti. A srác jó szándékú, de a társas kapcsolatok nem az erőssége, mégis tanácsot ad iskolatársának, ami meglepő módon beválik. Erre építene fel egy jól menő üzleti vállalkozást a magabiztos, de problémás Maeve (Emma Mackey), akinek az anyja drogfüggő, az apja lelépett, a bátyja pedig leginkább balhés. A sorozatot megjelenésének első hónapjában több mint 40 millióan látták, így ez a Netflix egyik legsikeresebb gyártása. Érthető, mert bár a Szexoktatás fő színtere egy középiskola, nemcsak a tinédzserek, hanem

Elit / Netflix

Egy nagyon angolos botrány / HBO Go

ami végül a karrierjébe került. Tekintettel az ügy kényes voltára, a sztori megírása során igyekeztek minden vitatható dolgot tisztázni, minden részletre odafigyelni, amelyhez az író, újságíró és televíziós kritikus John Preston azonos című könyvét vették alapul, ám a sorozat még így is (vagy éppen ezért) Thorpe 2014-es halálát követően készülhetett csak el. Sok más egyéb elismerés mellett Emmy- valamint Golden Globe-díjakból és jelölésekből is kijutott a produkciónak, amelyben Hugh Grant alakítja Jeremy Thorpe-ot, Ben Whishaw Norman Scottot.

Szexoktatás / Netflix

az őket terelgető felnőttek – főként szexuális eredetű – testi és lelki problémáit is megjeleníti, mindeközben pedig mindvégig rendkívül vicces marad, ugyanakkor okos is.

Mozgókép RuPaul alakítja Ruby Redet az AJ és a királynő (2020) című sorozatban, amelyben egy drag queen utazza be Amerikát egy szabadszájú és kissé ijesztő árvával az oldalán. Ruby minden városban felkeres egy klubot, ahol fellép. A sorozatot az a Michael Patrick King jegyzi, akinek a Will és Grace-t, a Szex és New Yorkot és Az é let csajos oldalát is köszönhetjük. A 2008-as születésű Izzy G. nem akármilyen alakítást nyújt az árva kislány szerepében. A tehetséges leányzó édesanyja színésznő és producer, édesapja rendező és producer, 6 évesen debütált. A szeretetről és elfogadásról szóló produkció azonban végül így sem kapott második évadot.

Az L: A Q generáció (2019–) ugyancsak egy Showtime produkció és nem véletlen, hogy sokaknak ismerősen cseng a címe. Az L című sorozat, amely Los Angeles-i leszbikus és biszexuális nők, valamint a családjuk és szerelmeik életét mutatta be, 2004 és 2009 között futott (nálunk 2005 októberében debütált). Főszereplői Jennifer Beals, Katherine Moennig és Leisha Hailey voltak, akik egy évtized elteltével visszatértek a képernyőre (produceri teendőket is ellátva). Ilene Chaiken (aki maga is meleg), az L megálmodója régóta fontolgatta a folytatást, aminek Trump megválasztása adott lökést. Úgy vélte, hogy ez az esemény hozzájárul majd a gyűlöletbeszéd elterjedéséhez, amivel az ilyen jellegű produkciók szembe tudnak helyezkedni. A régi szereplők mellett olyan nevek tűnnek fel az új szériában, mint Jacqueline Toboni (Easy), Arienne Mandi, Rosanny Zayas (Orange is the New Black), Freddy Miyares (When They See Us), Carlos Leal (Better Call Saul), a transznemű Leo Sheng, és Jamie Clayton (Sense 8). Az eredeti sorozat pozitív fogadtatásban részesült, bár többen megjegyezték, hogy az LMBTQ közösséget nem feltétlenül reprezentálta, hiszen szereplői főleg sikeres, gazdag, nyíltan leszbikus, fehér nők voltak. Erre most jobban odafigyeltek.

A San Francisco-i történetek (2019–) főszereplője a középkorú Mary Ann (Laura Linney), aki két évtized után visszatér San Franciscóba, hogy újra találkozzon a maga mögött hagyott különc barátaival. Az apropót a Barbary Lane 28. tulajdonosa, Anna Madrigal 90. születésnapja adja, de nem mindenki örül Mary Ann felbukkanásának. A múlt elkezd kísérteni, és nem titok többé, hogy Madrigal asszony transznemű. Ezek a történetek természetesen nemcsak Mary Annről szólnak, hanem az egész lakóközösségről, álmokról, vágyakról, félelmekről, rossz döntésekről és elszalasztott lehetőségekről. Nekem már az is elég, hogy Ellen Page játszik benne. Érdekesség, hogy Armisted Maupin Tales of the City-regényeiből 1993-ban már készült egy sorozat San Franciscó-i történetek címmel, amelyben Mary Ann Singletont ugyancsak – az akkor 29 éves – Laura Linney alakította.

AJ és a királynő / Netflix

L: A Q generáció / HBO Go

San Francisco-i történetek / Netflix

A dolog folyamatban (2019–) főszereplője Abby (Abby McEnany), a 45 éves (saját bevallása szerint) kövér, leszbikus nő, aki megismerkedik egy transzszexuális férfival és ettől alapjaiban változik meg az élete. A chicagói komikus a saját tapasztalataiból merített és saját zsebből finanszírozta a pilotot. Támogatóként a transznemű Lilly Wachowski állt be a sorozat mögé. A történet szerint Abby közli a terapeutájával, hogy a kollégájától kapott 180 darabos mandulacsomagból minden nap kidob 1 darabot és ha nem fordul jobbra az élete, mire elfogy, akkor öngyilkos lesz. A decemberi bemutatkozást követen a sorozat nagyon jó visszajelzéseket kapott, ezért a Showtime egy 10 részes második évadot rendelt be idén januárban.

A Gentleman Jack (2019–) brit sorozat főszereplője Anne Lister (Suranne Jones), aki 1832-ben visszatér NyugatYorkshire-ba, hogy ráncba szedje az ősi családi birtokot, Shibden Hallt. Minden sokkal könnyebben menne egy férfival az oldalán, azonban ő a nőket szereti. Anne Lister (1791– 1840) 15 éves korában kezdett hozzá 27 kötetes naplójához, amelynek egyhatodát – a romantikus kapcsolatairól szóló részeket – kódolva írta. A naplókra Helena Whitbread írónő talált rá, és a nyolcvanas években 5 évet szánt arra, hogy a kódot megfejtve feldolgozza azt. Ehhez minden hétvégén 50 oldallal kellett végeznie (miközben egy egyházi iskola alkalmazta). A napló fontosságát felismerve az UNESCO felvette a Világemlékezet Programjába, mint az angol történelem egyik sarkalatos dokumentumát. Sally Wainwright 2016 novemberében egy 30 ezer fontos ösztöndíjat nyert el, amelyet a forgatókönyv fejlesztésére és Anne Lister életével kapcsolatos további kutatásaira fordított, így készülhetett el ez a lenyűgözően érzékeny és izgalmas alkotás. 2020. március 23-án a BBC a második évadot is berendelte a nagy sikerre való tekintettel.

Az Eufória (2019–) a személyes kedvencem tavalyról. Az amerikai tinidráma egy 2012-es izraeli sorozat alapján készült, és középiskolásokat mutat be, akiknek bőven kijut a szexből, a drogokból és az erőszakból, miközben a körülöttük élő felnőttek legalább ennyire elcseszettek. A főszereplő 17 éves Rue Bennettet, aki drogfüggőként keresi helyét a világban, Zendaya alakítja. Én őt eddig csak a Pókemberből és A legnagyobb showmanből ismertem, de a tehetsége nem volt számomra kérdéses; hozzá hasonlóan gyakorlatilag az összes fiatal színész és színésznő is elképesztő teljesítményt nyújt. A kitaláló Sam Levinson a saját tinédzserkori drogfüggőségét írta bele Rue karakterébe, míg Hunter Schafer és Barbie Ferreira a saját karakterük fejlesztésében vettek részt személyes élményeik alapján. A sorozat különleges atmoszférája – többek között – a zenének (érdekesség, hogy minden rész egy rap szám címét viseli) és a fényképezésnek köszönhető, utóbbi esetében négy részért Rév Marcell felelt. A cselekmény felsorakoztatja az összes létező problémát, amivel a 2000

A dolog folyamatban / HBO Go

Gentleman Jack / HBO Go

Eufória / HBO Go

után született generáció szembesülhet, ezekhez ráadásul háromdimenziós karaktereket állít elő, mindenkinek megvan a saját története. Legfőbb erőssége talán, hogy nem ítélkezik, csak elmond és megmutat. Írta: Horváth Ádám

Betűtészta

„RENGETEG RENDKÍVÜLI ASSZONY SORSÁT ISMERTEM MEG” Interjú Budai Lotti íróval Budai Lotti nevét népszerű blogja, a Rizsporos hétköznapok által ismerhette meg a szélesebb közönség. Azonos címet viselő kiadványa a 18–19. századi divat- és testkultúra történeti gyűjteménye. De annál egy kicsit több is: egy könyv, amely egyszerre szórakoztat és hozza közelebb, teszi átélhetőbbé az olvasó számára a történelmet.

Mindig is kizárólag írással foglalkoztál? A végzettségeim tekintetében sok foglalkozásom van, hivatásom azonban csak egy, ez pedig az írás. Az alkotói munkám elsősorban a Rizsporos hétköznapok című blogom bejegyzéseiben és történelmi regények írásában teljesedik ki. De a legújabb, és talán legkedvesebb könyvemben,

a szintén Rizsporos hétköznapok címet viselő kötetemben az írói mellett az amatőr divattörténész mivoltomat is kibontakoztatom. Mit gondolsz, mi lehet a könyv sikerének a titka? Egyrészt talán a fogyaszthatósága: ahogyan a korábbi

regényeimnél, úgy ennél a kötetnél is ügyeltem rá, hogy a történelmi vonatkozás ne tegye tankönyvszagúvá a történetet, a kalandos vonulata viszont ne vigye el a ponyva irányába. Igyekeztem szórakoztató formában ötvözni a tényeket az érdekességekkel. Másrészt pedig talán annak is köszönheti a népszerűségét, hogy ez a könyv olyasmit kínál, aminek nincs köze azokhoz a dolgokhoz, amik a hétköznapokban nyomasztanak minket: se a politikához, se a háborúkhoz, se a klímakatasztrófához. Nem vagyok híve a struccpolitikának, inkább azt vallom, hogy az embernek szembe kell néznie a világgal, amiben él, amit teremtett; néha ugyanakkor kell a pihenő, a menedék a léleknek. Fontos, hogy ne őrüljünk bele mindebbe. Honnan jött az ötlet a kötet megírásához? Mennyi időt fordítottál kutatásra? Talán azóta dédelgettem a könyv ötletét, hogy belekezdtem a blogba. Így viszont akár öt évet is számolhatok a kutatásra, hiszen a Rizsporos hétköznapokban kilencven százalékban olyasmiről írtam, amivel már foglalkoztam könyvek, bejegyzések, vagy épp Facebook-posztok írása során. Volt olyan nő a kutatásaid során, aki különösen inspirált? A kutatómunkáim során rengeteg rendkívüli asszony sorsát ismertem meg, de aki az egyik legnagyobb hatással volt rám, az Hedy Lamarr. Lenyűgöző szépség, ünnepelt színésznő volt, majd egy nap mérnöki tehetségét és korábbi férjétől szerzett, fegyvereket illető tudását felhasználva feltalálta az egyidejű frekvenciaváltást, amivel megakadályozták, hogy a németek megzavarják az amerikai torpedókat a második világháborúban. Szerintem lenyűgöző. Ha pedig fiktív karaktert kellene választanom, az egyértelműen Scarlett O’Hara lenne. A hazai nők közül van példaképed? Talán Hugonnai Vilma, az első magyar női orvos. A bloggal mik a további terveid? Milyen témákról szeretnél még írni? Szeretném megtartani, sőt továbbfejleszteni: azon gondolkodom például, miként tudnék saját videós tartalmakat létrehozni rajta, vagy személyközeli élményeken keresztül másképp bemutatni a divattörténet érdekességeit és szépségeit. A Rizsporos hétköznapoknak biztosan lesz folytatása, de a téma még alakulóban van. Tervezek még pár meglepetést, erről azonban egyelőre még hallgatnék. Van esetleg olyasmi, ami kimaradt a kötetből? Többet terveztem eleinte írni a higiénés kérdésekről, például arról, hogyan oldották meg régen a hajmosást, vagy hogyan kezelték a „nehéz napokat”, de ezekből a kérdésekből annyi akad, hogy egy külön kötetet is megtölthetnek, úgyhogy nem aggódom azon, hogy örökre elvesztek volna. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

KREISZ GYÖRGY

BIZTOSÍTÁSI TANÁCSADÓ Biztosítási kérdésekben forduljon hozzám bizalommal, az alábbi témakörökben is: • Nyugdíjbiztosítás adókedvezmény igénybevételével • Rugalmas megtakarítás • Meglévő biztosítási szerződések felülvizsgálata • Vállalkozási felelősségbiztosítás, vagyonbiztosítás • Otthonbiztosítás • Gépjármű-biztosítás • Életbiztosítás

+36 70 674 8334 kreisz.allianz

Transzvélemény

NOVÁK ANGÉLA

„Minden egyes sorstragédia hatással van a társadalomra” Magyarországon egy új törvénytervezettel ellehetetlenítenék a transznemű személyeket abban, hogy hivatalos formában is megváltoztathassák nemüket. A transz közösség elleni harc nem új Magyarországon, de most új, szomorú mérföldkőhöz érkezett. Transzvélemény című sorozatunkban transznemű emberek mondják el véleményüket a történtekről és magyarázzák el, hogy miért is olyan fontos, hogy valakinek a személyijében is az a nem legyen, amivel boldogan tud élni. A humenonline.hu-n futó sorozatunk negyedik szereplője Novák Angéla, transznemű nő és előadóművész. Mit gondolsz az új salátatörvényről, amely igen érzékenyen érinti a magyar transz közösséget? Ha megnézzük, hogy a világban milyen minőségben foglalkoznak a transzneműség témájával, láthatjuk, hogy ez a téma a civilizáltabb államokban egy megfelelő módon kezelt helyzet és prioritás. Már csak azért is, mivel folyamatosan növekszik az LMBTQ emberek száma – ennek társadalmi és spirituális oka is van –, ezáltal pedig ezekkel az emberekkel törődnie kell azoknak is, akik nem érintettek. Így a példaképként megnyilvánuló szakemberek, politikusok nagyon nagy hatással vannak a társadalomra.

Ám amennyiben ezek az emberek ezt a hatalmat boszorkányüldözésre használják és a transz közösséget úgy kezelik, mint a Sátán egyik megnyilvánulását a bolygón, akkor patthelyzet alakul ki. Mert kitől várhatná el a transz közösség, hogy megvédje? Ő maga nem képes rá, nincs elég emberi kapacitása, nincs anyagi háttere. Egy teljesen perifériára szorított, kisszámú csoportról van szó. Nem tudunk felszólalni. És azt tapasztalom, hogy ha egy-egy ember ki is áll, azt megdobálják, majd elvész a tömegben. Elképesztő számomra, hogy Magyarországon emberek úgy döntenek, hogy nem tartanak a jelenlegi tudományos kutatások irányába, vagy nem fogadják el a tudományos tényeket. Lapos a föld, nem létezik a relativitáselmélet... Mindenre mondhatjuk, hogy nem igaz. Hangsúlyoznám, hogy ismét egy olyan helyzet alakult ki, amiben egy magyar politikus arra veszi a bátorságot, hogy szembemenjen a közvélekedéssel, az emberi, a spirituális vagy keresztényi hozzáállással, és ezekről tudomást sem véve, vagy nem is ismerve ezeket, „jó keresztényként” ítélkezzen – ami ugye a kegyelemről és az elfogadásról szól, de ilyen esetekben ez rájuk nem vonatkozik – és boszorkányüldözést kiáltson, mert úgy gondolja, hogy ellehetetleníti ezeknek az embereknek az életét. Milyen hatással van ez a transz közösségre? A transz közösség egy kicsi, erőtlen közösség, aminek a tagjai olyan problémákkal küzdenek a hétköznapi életükben, hogy túléljenek, hogy őket a legkönnyebb kijelölni a társadalom egy elviselhetetlen részeként. Nem tudnak érdemben reagálni, vagy tenni a támadások ellen, mert nagy többségük olyan napi szintű problémákkal küzd a családon belül, a privát életében vagy a munkahelyén, hogy kénytelen az életben maradásra koncentrálni – nem arra, hogy harcoljon a világgal azért, hogy elfogadják. Próbálja (túl)élni a saját életét, attól függetlenül, hogy egy állam mennyire támogatja vagy éppen akadályozza ebben.

Fotó: Csányi István

Hogyan lehetne megértetni az emberekkel, hogy ezek milyen tragédiák? Minden egyes sorstragédia hatással van a társadalomra.

Hiszen minden tragédia összeadódva hat az emberek hangulatára, az életlehetőségeire, az egymáshoz való viszonyulásukra. Azért van ránk hatással a környezetünk lelki állapota, mert ha sok embert ítélünk kétségbeesett bujkálásra, önmegtartóztatása vagy önmegtagadásra, annál frusztráltabbak és kétségbeesettebbek lesznek. Ez az LMBTQ közösségre is vonatkozik. Minél több ember nem élheti meg természetes módon, boldogan az életét, annál több frusztrált egyén lesz a társadalomban, és lesznek hatásukkal a családjukra, a környezetükre, az egész társadalomra. A világtörténelem már szolgált pár példával arra, hogy a frusztrált tömegek milyen irányt tudnak szabni a bolygónknak vagy a társadalmunknak, és milyen helyzetek teremtődnek ebből. A történelemórákon mindenki hallott ezekről. Gondoljunk bele, hogy milyen társadalmat szeretnénk építeni: mindenkiről gondoskodni akarunk, vagy minél több traumatizált, blokkolt embert szeretnénk a társadalmunkba, ilyen helyzetbe terelve őket? Milyen hatással lehet a tervezet a te életedre? Ez nem új helyzet. Én 17 éves korom óta élek úgy, hogy láthatóan transznemű vagyok. Az elmúlt években nekem is nehezebb lett az életem, a tiltott vagy tűrt kategóriába tartozom, jobb esetben is csak megtűrnek mint előadóművészt vagy közszereplőt.

Az életem könnyebb volt akkor, amikor nem egy olyan politikai berendezkedés és konzervatív szemléletmód vett körül a társadalomban és a politikában, ami szeretne ellehetetleníteni. Ez minden transz emberre vonatkozik, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozik, hol vagy hogyan él, vagy hogy a saját mikrokörnyezete mennyire fogadja el. Az, hogy az ő társadalmi megítélése milyen, azokon az embereken múlik, akik a politikában vagy a társadalomban látszódnak és hitelt érdemlően meg tudnak szólalni. Engem személyesen annyiban érinthet, hogy az én életem is függ attól, hogy milyen az a közeg, ami körbevesz. Velem már nem tudnak mit csinálni, de vannak pontok, amikor az embernek eszébe jut, hogy a bolygó melyik pontján élhetné jobban az életét, és hogy vajon ő is azok közé az emberek közé tartozik-e, akiknek egyszer fel kell ülniük egy buszra vagy egy repülőre, hogy egy olyan helyen élhessenek, ahol nem tönkretenni próbálják. De én jól vagyok. És azt gondolom, hogy sokkal nagyobb problémák vannak most a világban, mint hogy a mi közösségünket bántsák. Írta: Kanicsár Ádám András |

i @kanicsar

Kristóf világa

KÖNNYŰ NEKI VALÓRA VÁLTANI AZ ÁLMAIT - Ő „megteheti”

zzel a frázissal mindannyian találkoztunk már, akik lépéseket tettünk azért, hogy megvalósítsuk a vágyainkat. Erre mindig azt szoktam felelni: könnyű neki, hogy képes feladni a saját álmait ilyen egyszerű ideológiába burkolva a lemondást, mint a „könnyű

neki” narratíva. Nem, senkinek sem könnyű – a helyzet az, hogy az életünk egyes területein mind kiváltságosabbak vagyunk, míg más területeken nem osztotta a szerencsét nagy kanállal a sors, ám szinte mindannyiunknak minden esetben lehetőségünk van arra, hogy lépésről lépésre

közelebb kerüljünk ahhoz az emberhez, akivé válni akarunk – legyen szó munkáról, magánéletről, vagy egyszerűen csak jobb emberré válásról, aki hasznos tagja a társadalomnak. „Könnyű neki”-ben a legkönnyebb jónak lenni. Könnyű neki – hiszen nem él Magyarországon. De nem nehezebb hátrahagyni mindent, ami kényelmes, biztos, és bejáratott, mint beleugrani az álmok tengerébe, és úgy úszni, hogy nem tudjuk pontosan, hol érünk majd partot? Bárki, aki vette a bátorságot, hogy dobbantson, aki szembenézett a lehetséges magánnyal, vagy azzal, hogy végtelenül hiányoznak majd a rokonai és a szülőföldjén maradt barátai, pontosan tudja, érti és érzi, hogy nem megtanulni egy vadidegen közegben boldogulni valójában jóval szimplább választás lett volna. Soha, egy pillanatra sem bántam meg a döntésemet, hogy világutazóvá avanzsáltam – akkor sem, amikor Anna barátnőmmel egyetlen instant levesen osztoztunk londoni padlásszobánkban, és akkor sem, amikor egy párkapcsolatom felbomlásakor egyetlen fillér spórolt pénz nélkül éltem egy vitorláshajón hónapokon át. Könnyű volt? Dehogy. Könnyebb volt, mint hazaköltözni? Nekem mindenképpen – hiszen egy élet újraindításánál csak egy nehezebb van: lemondani az álmainkról. Könnyű neki, hiszen celeb – de az ismertségbe szinte senki sem születik bele (vagy aki mégis, annak magunk közt szólva még nehezebb bizonyítani). Aki kikövezte magának az utat a közönsége felé, aki az alázat köveiből hidat épített önmaga és azok közé, akik követik, kemény munkával jutott el oda, ahol tart. Igen, előfordul, hogy valaki egyetlen aktuális menő reality sztárjaként fut be, és a nyakába szakad az ismertség – ám megtartani a „celeb” státuszt korántsem könnyű. Olyan világban élünk, ahol az ismert arcok felemelkedése és bukása, majd eltűnése hétről hétre történik, ám egy évtizedeket átölelő karriert fenntartani csak és kizárólag kreativitással és az inspiráltság megtartásával lehet. Hányszor adhattam volna fel, csak mert „másoknak gyorsabban fut a szekér”, hány alkalommal éreztem úgy, hogy a nyilvánosság szeme láttára felnőni lelkileg és szellemileg is megterhelő! De mindig összeszedtem magam, és továbbmentem a saját, korántsem könnyű utamon. Könnyű neki, mert nem magányos – de hinni a szerelemben, tiszta szívvel ott lenni egy párkapcsolatban sok-sok csalódás után minden, csak nem könnyű. Voltam megcsalva, és csalódtam önmagamban, volt, hogy dulakodásig fajult egy drámai veszekedés az exemmel, volt, hogy a szemembe mondták: semmit sem érek és senki vagyok, senkinek se kellek majd soha, és volt, hogy hittem benne, előbb vonulnék be egy szerzetesi rendbe, örök életre megvonva magamtól a szerelmet és a szenvedélyt, mint hogy újra házasságra lépjek. Könnyű volt-e hinni a szempárnak, amely azt mondta nekem: „ne hagyd, hogy a fásultság megfagyassza a szívedet”? Ugyan... hogy lett volna könnyű. Már szerelmes voltam a páromba, Nimrodba, amikor – hónapokkal a találkozásunk után – még mindig bizonytalan voltam benne, képes vagyok-e újra nem félteni a szívemet. Megérte túllépni a félelmeimen. Soha jobb és nehezebb döntést nem hoztam.

Könnyű neki, hiszen van pénze utazgatni – de honnan tudná bárki, hogy egy másik ember hogyan osztja be a pénzét, mi az, amin spórol, amit más nap mint nap megenged magának, nem beszélve arról, hogy pénzt többnyire munkával lehet keresni, sok és kitartó munkával. Nem születtem gazdag, de még középosztály-béli családba sem: a szüleim gyermekkoromban abból éltek, amiből lehetett – volt, hogy édesanyám „gazdag házaknál” takarított, én pedig segítettem neki, ahogy gyerekként tudtam, volt, hogy édesapám játékautókat rakott össze, és volt, hogy mellékállásként ruhákat festettünk a mosógépünkben, vagy épp füstölőket készítettünk korhadt fakérgekből és szantálolajból. Volt, hogy egy őrségi nyaralás során semmi mást nem ettünk, mint egy nagy kuglófot és egy görögdinnyét. De a szüleim sem voltak azok a típusok, akik ne követnék az álmaikat – így erőnek erejével és magabiztossággal kiépítettek egy viszonylag stabil életet, ami eleget hozott ahhoz, hogy 18 éves koromig ne kelljen fix munkát vállalnom. Azóta viszont két kezemen meg tudnám számolni a napokat, amikor „nem csináltam semmit” a napi betevőért, és azért, hogy megengedhessem magamnak: haladjak az álmaim irányába, és segíthessek másoknak, hogy ők is elindulhassanak a saját céljaik felé. Könnyű neki, hiszen nincs gyereke – csak magával törődik... de miért is volna „könnyű”, hogy ha egy meleg pár gyermekre vágyik, kiskapukon átbújva alapíthat csak családot? És miért zárná ki a gyermektelenség azt, hogy törődhetünk másokkal, egymással, az egész emberiséggel? Minden tiszteletem azoké az LMBTQ pároké a kitartásukért, akik minden követ megmozgattak, hogy édesapákká, édesanyákká válhassanak, és éveket, akár évtizedeket vártak. Ahogyan azoké is, akik – bár nem lehettek szülők – minden erejükkel azon vannak, hogy ahol csak tehetik, anyai, apai gondoskodást nyújtsanak egy közösségnek vagy egyéneknek, mert anyának-apának lenni sokféleképpen lehet, mi több, sajnos az sem igaz, hogy aki szülővé vált, már egészen biztosan többet tett valaki másért, mint azok, akiknek ez nem adatott meg, hiszem vannak rossz, inkompetens, nemtörődöm szülők. Igaz, nekik sem lehet könnyű... tükörbe nézni. Könnyű neki, mert megteheti – de ki szabja meg másnak, hogy mit tehet meg, és mit nem? Elsősorban saját, egyéni prioritáslistánk, amit mi magunk építünk. Az én prioritáslistám legvégén szerepel jogot formálni magamnak arra, hogy megmondjam, kinek „könnyű”, az pedig végképp, hogy ezt kifogásnak használjam arra, hogy ne kelljen minden áldott nap szeretettel és kitartással felvértezve ballagnom az álmaim megvalósítása felé. Ha komolyan veszed az álmaidat, többé ne mondd azt „könnyű neki” – senkire, semmire, soha. Írta: Steiner Kristóf |

i @kristofsteiner y Kristóf’s Kitchen

Visszapillantó

ÉRDEKESSÉGEK A HOMOSZEXUALITÁS TÖRTÉNETÉBŐL Ha felidézzük általános és középiskolai történelemtanulmányainkat, jó eséllyel semmi, az LMBTQ közösséggel kapcsolatos emlék nem ugrik be. Kár, pedig az emberiség történelmét végigkísérik a szivárványszínű érdekességmorzsák, amelyek talán még azokkal is megszerettették volna a történelmet, akiket egy újabb háború vagy évszámfüggelék soha nem hozott lázba.

II. Vilmos

emcsak saját magunk műveléséhez, de a homoszexualitást „modern kori divatként” minősítők kioktatásához is érdemes az emberiség történelmének kezdeteitől indulnunk. A legkorábbról fennmaradt kőbe vésett karcolatok közül több is Szicília szigetéről származik. De a világ más tájain fellelt pornografikus alkotások ugyancsak szembementek a heteronormativitással. Kínából eredő rajzok heteroszexuális párok mellett meleg és leszbikus szeretők jelenetét ugyancsak megörökítik – a kőbe vésett romantikus pillanatok mintegy háromezer évesek. Akár a Pornhub meleg és leszbikus szekcióinak ősszüleiként is tekinthetünk rájuk! Ninakhum és Kumhotep pedig valószínűleg a történelem legkorábbi dokumentált meleg párja. Időszámításunk előtt 2400 tájékán ugyanis egy egyiptomi sírkamrába együtt temettek el két férfit, a királyi család két manikűrösét, méghozzá ahhoz hasonló módon, ahogy a korban házaspárokat volt szokás. Sírfeliratuk különösen szépen emlékezik meg róluk: „Egyesültek az életben és egyesültek a halálban.” Egy Krisztus előtti hetedik századból származó hindu egészségügyi szöveg a meleg férfiak több típusát is megkülönböztette. Kumbhika: a férfi, akié a passzív szerep anális közösüléskor. Asekya: a férfi, aki lenyeli más férfiak spermáját. Sanda: a férfi, aki úgy viselkedik és beszél, mint egy nő. A szöveg úgy tartotta, hogy nő is képes megtermékenyíteni egy másik nőt, az így fogant gyermek azonban csontok nélkül születik. Az oly harcosként dokumentált ókori szír társadalomban sem volt idegen az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat. Úgy tartották, ha két azonos társadalmi státuszba tartozó férfi lefekszik egymással, maguk mögött hagyhatják a gondokat és jó szerencse száll rájuk. Az ókori kelta férfiak kifejezetten a férfi szeretőket részesítették előnyben: Diodorus római történetíró a Kr. e. 1. században megírta, hogy a közösség fiatal tagjai előszeretettel kínálgatták magukat idegeneknek, és megsértődtek, ha elutasították őket. A közösülés az ő köreikben „összekötődési rituálénak” számított. Apropó, rómaiak: Julius Caesar és Claudius császárok abnormálisnak számítottak, amiért háremükben nem voltak férfi szeretők. Bár Caesar esetében feljegyezték, hogy fiatalon viszonya volt Nikomédésszel, a kis-ázsiai Bithünia királyával, úgy tűnik, egyeseknek ez sem volt elég meggyőző.

Ha az ókori civilizációkról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a görögök mellett sem, akiknél a számos fennmaradt irodalmi alkotásnak köszönhetően talán a legjobban dokumentált az azonos neműek közötti szerelem. A thébai hadsereg legkiválóbbjait például 150 meleg pár alkotta, akik legalább három spártai támadást visszavertek. Szándékosan ez alapján válogatták össze őket, mert az elmélet szerint így szorosabb kötelék fűzi össze a bajtársakat. 30 éven keresztül maradtak veretlenek.

A kereszténység európai elterjedésével együtt járt a homoszexualitás devianciaként való megbélyegzése, az egyház és rajta keresztül az uralkodók üldözni kezdték, ahol érték. Ennek ellenére szerencsére maradtak fent ezzel kapcsolatos írásos emlékek ebből a korszakból is. Sokan a 13. században szónokló Aquinói Szent Tamást tartják a „homofóbia atyjának”. A máig nagy hatású hittudós azt prédikálta, hogy az azonos neműek közötti kapcsolat természetellenes, hasonlatos az állatokkal való közösüléshez, és csak a gyilkosság nagyobb bűn nála. Ennek ellenére volt rá példa, hogy a nagy európai uralkodóházak némely tagja sem tudott ellenállni a „kísértésnek.” II. Vilmos 11. századi angol uralkodó állítólag „függője volt minden bűnnek, különösen a kéjnek és azon belül is a szodómiának”. Katonáinak tilos volt hajat vágatniuk és az alapján léptette elő őket, milyen tehetségesek az ágyban. Az újkor sem hozott enyhülést, bár VI. Sixtus pápa állítólag engedélyezte a férfiak közötti közösülést a nyári hónapokra. Ennek ellenére a kor legnagyobb művészét, Leonardo Da Vincit kétszer is letartóztatták 24 éves korában férfiakkal való közösülésért. De nemcsak a férfiakat hajtotta a vágy. 1721-ben Catharina Lincket homoszexualitás vádjával végezték ki a Németrómai Birodalomban. Catharina előszeretettel öltözködött férfiként és rendszeresen közösült nőkkel, egy bőrrel borított szarvat használva péniszül. Ugyanezt a szarvat rendszeresen használta vizelésnél is – így oldva meg, hogy állva pisilhessen. Linck kortársa, a biszexuális francia operaénekesnő, Julie D’Aubigny amellett, hogy rendszeresen lépett fel színpadon, legalább tíz élet-halálra menő kardpárbajt is megnyert és egy alkalommal még kolostorba is vonult csak azért, hogy lefeküdhessen egy apácával. Ha már szóba került II. Vilmos, úgy tűnik, a britek uralkodói különösen „szabadosak” voltak, hiszen a későbbi VI. György és VIII. Edvárd angol királyok biszexuális öccsét, Kent grófját, valamint a kor népszerű színházi alakját, Noel Cowardot egy alkalommal prostitúció gyanújával tartóztatták le London Soho nevű negyedében. A két férfi nőnek öltözve lófrált. Érdekesség, hogy az LMBTQ közösség tagjait a világ számos, civilizációtól elzárt törzsében is elismerték. A 15. században az albán klementi törzsben jegyezték fel, hogy amennyiben egy nő 12 tanú előtt fogadalmat tett, hogy soha nem kíván férjhez menni, úgy férfinak nyilvánították és páncélt, valamint fegyvert kapva beállhatott katonának. Feljegyzések tanúsága szerint a mai Pápua Új-Guinea területén élő etoro törzsben pedig a homoszexualitás az elfogadott norma és a heteroszexuálisokat közösítik ki. Hitük szerint a fiatal férfiak akkor válnak éretté, ha naponta juttatnak spermát a szervezetükbe. A modern kor aztán ismét sok változást hozott, és háborús időkben volt, hogy fegyverként használták volna fel a nemi identitást és a szexuális orientációt. A brit titkosszolgálat többször is kísérletet tett a Hitler által fogyasztott sárgarépa

Visszapillantó

Japán harcos fotója, 1925

beoltására női hormonokkal. Így akarták elérni, hogy a náci Németország vezetője fokozatosan nővé váljon. Az amerikai kormány komolyan fontolóra vette egy „meleg bomba” megalkotását. Tudósok egészen 1994-ig kísérleteztek vele, és a célja az lett volna, hogy női feromonok nagy dózisú kibocsátásával az ellenséges katonák figyelmét elterelte volna a harci tevékenységről az egymás iránt kialakuló szexuális vonzódás. Mindeközben az USA seregének első melegként nyíltan előbújó katonáját, a vietnámi háborúban harcoló Leonard Matlovichot névtelen sírba temették „meleg vietnámi veterán” felirattal, alatta a tőle származó idézettel: „Míg a hadseregben szolgáltam, kitüntetést kaptam, amiért megöltem két férfit, és leszerelést, amiért szerettem egyet.“ Az Egyesült Államokban egyébként is voltak fura dolgok. 1970ben Connecticut államban egy meleg férfitól megtagadták a jogosítványt azzal az érvvel, hogy szexualitása veszélyt jelentene a többi autósra. 1987-ben az amerikai Delta Airlines légitársaság egy légi katasztrófát követően az egyik meleg utas hozzátartozóinak kevesebb kárpótlást akart fizetni, mondván a férfi „valószínűleg AIDS-es volt.” A cég végül elnézést kért az esetért. De zárjuk a történelemórát néhány pozitív érdekességmorzsával! Tudtad-e, hogy Japán rendelkezik

az egyik legrövidebb életű szodómia-ellenes törvénnyel a világon? A szabályozást 1873-ban vezették be, majd 1883-ban el is törölték. Legerősebb ellenzői a szamuráj harcosok voltak, akik között a homoszexuális aktusnak több évszázados hagyománya volt. És azt tudtad, hogy a legkorábban alapított, máig létező LMBTQ szervezet a holland Kultúra és Szórakozás Központja, amelyet 1946-ban hoztak létre? A szervezet sokáig álnéven működött, így fedve el valódi célját. Egy későbbi, de legalább annyira szenzációs történet volt, amikor 2009-ben a Xinhua kínai utazási iroda hamisan azt állította, hogy létezik egy város Svédországban, ahol 25 ezer nő él, kizárólag leszbikusok, és tilos férfiakhoz szólniuk. Ezt követően persze rengeteg svéd turisztikai oldal összeomlott az exponenciálisan megnövekedett, Kínából eredő kattintásszám miatt. Pedig a hír akár igaz is lehetett volna, ha beigazolódik, amit az 1900-as évek elején számos orvos gondolt: hogy a biciklizés majd leszbikussá teszi a nőket. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

Visszapillantó

AL BOWLLY, A NŐK BÁLVÁNYA A harmincas évek biszexuális sztárja

magánéletét mindenki féltve őrzi, és csupán a belátása szerinti mértékben osztja meg másokkal. Nem is olyan régen jártak azok az idők, amikor a magánszféra védelmére különösen figyelniük kellett például a meleg férfiaknak: a homoszexualitás büntethetősége miatt súlyos tétje volt az óvatosságnak. Sok nő és férfi egy életen át sikerrel járt, és végül gondosan megőrzött titkukkal indultak az árnyékvilágnak. Gondoljunk bele, tudnánk ma vajon Alan Turing orientációjáról, ha balszerencséjére egy banális betörési ügy során az nem jut a rendőrség tudomására? Aligha. Turing kortársa, az énekes sztárként több mint 1000 dalt rögzítő Al Bowlly szerencsésebb volt nála – már ha ezt szerencsének lehet nevezni –: a lebukástól őt egy ajtó védte meg. Csakhogy az ajtó, amin Bowlly végül nem lépett át, néhány pillanattal később megölte őt.

Bűn lenne ez, vagy bűntény szeretni téged, ahogy én? Mert ha bűn, akkor bűnös vagyok, bűnös, amiért szeretlek. Ezekkel a sorokkal kezdődik Al Bowlly egyik legnagyobb slágere, az 1931-es Guilty. A dallam azoknak is ismerős lehet, akiknek a harmincas évek népszerű énekesének neve nem mond semmit, mivel a dal szerepelt a 2001-es Amélie csodálatos élete című francia filmben. Tegyük hozzá rögtön, hogy nemcsak Amélie-nek, hanem Al Bowlly-nak is csodálatos élete volt. Bowlly egymaga leképezi a születésekor még javában álló Brit Birodalmat. Görög és libanoni szülei útban Ausztrália felé ismerkedtek meg, Bowlly a portugál gyarmaton, Mozambikban látta meg a napvilágot, de a család DélAfrikában telepedett le, így ő Johannesburgban nőtt fel. Fiatalon a nagybátyja üzletében borbélyként is dolgozott, és egy napon a korban tucatjával működő, divatos tánczenét játszó zenekarok egyikének vezetője tért be hozzá hajvágásra. Edgar Adeler a székben ülve meghallotta énekelni Bowlly-t, és énekesi munkát ajánlott a különleges hangjával, no meg mutatós megjelenésével színpadképes fiatalembernek. A húszas évek közepén bejárták a környékbeli gyarmatokat, így Dél-Afrikát, Dél-Rhodéziát (a mai Zimbabwét), Indiát és Indonéziát – a turné egyik utóbbi állomásán aztán kitették a zenekarból. Hangjával és addigra szerzett tapasztalatával azonnal folytathatta egy másik formációval, így pedig újabb turné várta Indiában és Szingapúrban. 1927-ben rögzítették az első lemezfelvételét, a következő évben pedig már Londonban énekelt a korszak brit tánczenei életében befolyásos Fred Elizalde zenekarában. (Ebben az időszakban nem az énekesek voltak az igazi sztárok, a szenzációt az együttesvezetők jelentették.)

Az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság azonban szinte azonnal munkanélkülivé tette, több hónapos küzdelem indult számára a túlélésért. A mentőövet egy 1930-as szerződés jelentette, amit Ray Noble ajánlott neki – ekkor indult Bowlly életre szóló barátsága a brit zeneipar ikonikus alakjával. A következő évben egy másik zenei nagymenő, Roy Fox is leszerződtette, innentől pedig végleg felívelt a karrierje: a két együttesvezető versengett Bowlly-ért. Négy év alatt több mint 500 dalt rögzítettek vele, egymást érték a turnék Angliában és Amerikában. Noble zenekarával közösen több daluk is hetekig vezette az amerikai slágerlistákat. A tengerentúlon Bowlly és Noble mellé a swingkorszak legendája, Glenn Miller is beült játszani, és ő állította össze az amerikai zenekarukat. A második világháború idején eltűnt Miller szerzeményeit ma is ismeri a fél világ, az In The Mood vagy a Moonlight Serenade igazi örökzöldek. Hiába volt ez az együttesvezetők korszaka, Al Bowlly a harmincas évek közepére énekesként saját jogon is igazi sztárnak számított. Gondosan felépített karrierjének és imázsának része volt, hogy ő a nők bálványa.

Ebben az időszakban a homoszexualitást nemcsak büntették, de a képmutató erkölcsösség korában a legnagyobb sztárok pályáját is derékba törte. Igyekeztek is gondosan titkolni, hogy esetleg a férfiakhoz (is) vonzódnak, és ebben sok esetben a hírességek ügynökei is segítettek. Az érintett hollywoodi sztárokat például a stúdiók kiházasították, és gondoskodtak róla, hogy dekoratív feleségükkel időről időre megjelenjenek a társasági rovatok oldalain. Bowlly sikeresen őrizte saját orientációjának titkát – már ha egyáltalán szüksége volt erre. Életrajzai ugyanis nem említik közvetlenül, hogy meleg lett volna, bár hozzá kell tenni, hogy a hetvenes évek végén, és a nyolcvanas évek közepén kiadott kötetek idejében épp a homofób politikát folytató Margaret Thatcher irányította Angliát. Kormánya hozta száz év után az első melegellenes törvényeket, többek között száműzték az LMBTQ témájú könyveket az oktatási intézményekből. Saját életrajzai nem említik ugyan Bowlly orientációját, másoké viszont igen. A korszak egy másik énekeséről, Leslie Hutchinsonról szóló életrajzi könyvében Charlotte Breese megjegyzi, hogy Bowlly biszexuális volt. (Ahogy ezt egyébként Hutchinsonról is feltételezik.) Az angol filmzeneszerző, Stephen Coates a saját blogján eleveníti fel, hogy Bowlly-nak voltak viszonyai férfiakkal. A BBC egykori producerétől és műsorvezetőjétől, a nyíltan meleg Ned

Visszapillantó

Sherrintől származó információ pedig új megvilágításba helyezheti Bowlly életének néhány állomását. 1931-ben ugyanis Bowlly megpróbálkozott a házassággal, ami utólag valóban próbának tekinthető. Decemberben feleségül vette az éjszakai mulatókban táncoslányként dolgozó, kikapós Constance Freda Roberts-et, ám a nászéjszakán egy másik férfival találta ágyban a drogfüggő ifjú arát. A frigynek itt vége is lett, a törvényileg engedélyezett legkorábbi időpontban, két hét múlva el is váltak. Sherrin szerint azonban ez a verzió, azaz a kisebb botrány egy sokkal nagyobbat kendőzött el – valójában Bowlly-t kapta rajta Roberts a nászéjszakán egy másik férfival. Három évvel később egy újabb házasság következett, Bowlly feleségül vette Marjie Fairless-t, aki Amerikába is követte. 1937-ben azonban akadozni kezdett az énekesi karrierje, hangproblémái miatt feloszlott a zenekara is. Egy rövid időre teljesen elment a hangja, amit egy a torkában lévő szemölcsre vezettek vissza az orvosok, és ami műtétet igényelt. Visszaköltözött Angliába, de a sikeres amerikai évek alatt a hazai közönség kezdte elfelejteni. A megélhetésért újra keményen meg kellett dolgoznia, ezért vidéki színházakban turnézott és annyi lemezfelvételt vállalt el, amennyit csak lehetett. Ha ez nem lett volna elég nehézség, időközben kitört a második világháború is. A karrierje csak 1940-re kapott újból erőre, amikor Londonban egy pályatársával, Jimmy Messene-nel kezdtek fellépni. A közös munka azonban nem volt könnyű, mert társa idült alkoholistaként időnként annyira részegen jelent meg, hogy képtelen volt fellépni a színpadra. 1941-ben közösen rögzítették a Broadway ünnepelt

zeneszerzőjének, Irving Berlinnek a Hitlerről szóló, szatirikus dalát When That Man Is Dead and Gone (Amikor az a férfi meghal és eltűnik) címmel. Az utcákon fogunk táncolni, és megcsókolunk mindenkit, akivel csak találkozunk – és így folytatódott a refrén. Közös műsoruk a Két rádiósztár két gitárral címen futott, és 1941. április 16-án este a London melletti High Wycombe-ben léptek fel vele. Felajánlották számukra, hogy éjszakázzanak ott, de Bowlly még elérte az utolsó vonatot, hogy visszamenjen a londoni lakásába. Ebben az időben a német Luftwaffe intenzíven bombázta a nagyvárosokat, hogy megtörjék a civil lakosságot, ezzel együtt pedig az angol kormányt. Azon a hajnalon is megszólalt a légvédelmi sziréna az érkező bombázókra figyelmeztetve. A környék lakói az óvóhelyre menekültek, Bowlly azonban a lakásában maradt. Sherrin szerint erre nyomós oka volt, ugyanis az énekes nem volt egyedül. Egy másik férfival töltötte az éjszakát, de ha egy idegen megjelenik az óvóhelyen, akkor kiderülhet, hogy az Bowlly lakásából érkezett. Ő pedig nem merte vállalni ezt a kockázatot. Bowlly nem merte átlépni az ajtót. A bomba az utcára zuhant, közvetlenül a lakása ablaka alá. A veszély elmúltával a házmester elindult ellenőrizni, hogy mindenki jól van-e. Amikor belépett a lakásba, Bowlly-t az ágyban, a hálószobában találta, első pillantásra sértetlenül. Halott volt. A légnyomástól kirepülő, zsanérjairól leszakadó ajtó végzetes ütés mért a fejére. Írta: Kocsis G. János |

i @kocsisjaanos

Emberkép

„A VILÁG TERMÉSZETES HALADÁSA VALÓJÁBAN ELKERÜLHETETLENÜL EGYMÁS FELÉ TEREL BENNÜNKET” Dömény Krisztián, az Amnesty International emberi jogi képzője 36

indig öröm olyan emberekkel találkozni, akik sokszínűségükkel, életszeretetükkel és pozitív hozzáállásukkal utat mutatnak. Dömény Krisztián is ilyen ember, aki nemcsak zenész és tanár, hanem emberijog-védelemmel is foglalkozik. Dömény Krisztián citerás, zenetanár, zeneszerző, az Amnesty International emberi jogi képzője. A budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát, jelenleg Szentendrén, Budakalászon és Budapesten tanít alap- és középfokon. Aktívan muzsikál állandó formációjával, a ZitheRandommal, és fantasztikus zenésztársaival. A zenélés mellett az emberi jogokkal és általában a közélettel foglalkozik. Ha sérülni látja az emberi jogokat, igyekszik minden lehetőségével kifejezni: az embernek vele született méltósága van.

Hogyan kerültél kapcsolatba az emberi jogokkal? Miért tartod fontosnak őket? Azt hiszem, az az első találkozás az emberi jogokkal, amikor még általános iskolába járunk, és tapasztaljuk a diáktársainkon és magunkon is, hogy vannak a „menők”, meg a „nem menők”, vannak, akiknek elveszik a szendvicsét, vagy lerugdossák a biciklijéről, mert szegény, vagy mert nem tetszik a vezetékneve a „menőnek”.. Csak akkor még nem tudjuk, hogy így hívják ezeket. Csak annyit érzünk: „miért bántják őt?” Ami engem illet, a közvetlen áttörés az életemben, amikor azt éreztem, muszáj tennem valamit, az a menekültválság volt. Megdöbbentő volt látni, ahogy uszítottak bennünket a menekültek ellen azokkal a kék plakátokkal. Velejéig romlott, aljas kommunikáció volt ez, és tökéletesen profi. Rengeteg uszító mondat kis igazságokkal megfűszerezve, ami „a legjobb recept”. Persze felmerült bennem a kérdés, és ez később is megmaradt, amikor a civil szervezeteket, a CEU-t, vagy a tanárok ellen kezdődtek kampányok: miért nem kívánja a háta közepére sem a kormány az emberi jogokat? A válasz, úgy gondolom, abban rejlik, hogy az emberi jogok egyetemesek. Mindenkire vonatkoznak, és emiatt a napi politika, a kormány és a miniszterelnök felett állnak. Ilyen dolgot pedig nem viselhet el az, aki autokráciát akar építeni. Az autokráciával szemben nem férnek meg az emberi jogok. Mikor kerültél kapcsolatba az Amnestyvel? 2018-ban végeztem el az Amnesty emberi jogi képzők képzését, így ma már oklevelem van róla, hogy emberi jogi képző vagyok. Játékos, olykor drámapedagógiai módszerekkel igyekszünk az emberi jogokra felhívni a diákok figyelmét. Ha valaminek, hát ennek van értelme! Talán jobb, ha egy konkrét példával szemléltetem: egyszer játszottunk olyat a gyerekekkel, hogy ők a világ vezetői, és fektessék le azokat az alapvető dolgokat, amelyek minden gyereknek kell, hogy járjanak az egész világon. A gyerekek nagyon átélték, fontoskodóan kihúzták magukat, rendezgették a papírjaikat, majd elkezdtek dolgozni – az egyikük azt mondta, hogy: „minden gyerek ehessen”, a másik: „és játszhasson”, „mehessen orvoshoz”, és így tovább, míg már olyanokat is mondtak, hogy: „lehessen boldog”.. Megdöbbentő volt végignézni ezt a játékot, és még megdöbbentőbb volt, amikor

elmondtam nekik, hogy annyira ügyesek voltak, hogy pont azokat a dolgokat mondták, amik benne vannak egy létező egyezményben. Teljesen elcsodálkoztak! Mit gondolsz az LMBTQ emberek emberi jogairól hazánkban? Ez a kérdés szorosan összefügg az általános emberi jogokkal. Az emberi jogok vagy egyetemesek, vagy nincsenek. Aki privilegizálni akarja az önkifejezést vagy a tereket, az mások felett állónak képzeli magát. Önkifejezésről beszélni úgy, hogy közben mások megmondják, milyen lehetsz? Ez hazugság. És a terek... ha a heteroszexuális megcsókolhatja a kedvesét, amikor az felszáll a buszra, ezt egy meleg is ugyanígy meg kell, hogy tehesse. A tér nem „valakiké”. Ami a hagyományokat illeti, aki azt mondja, hogy az LMBTQ kultúra nem a hagyomány része, és ezt valamiféle fokmérőként fogalmazza meg, az elfogadja a hagyományban rejlő veszélyes utakat, az elmaradottságot is. Én népzenész vagyok, a hagyomány ápolásával foglalkozom heti öt napot. Hatot, ha hétvégén is muzsikálunk. A hagyomány adott nekünk csodálatos dolgokat, mint például a magyar népzene és népi kultúra, vagy olyan szokásokat és ünnepeket, amik összekötnek minket. De ettől még nem fogadhatjuk el, hogy vannak dolgok, amik azért nem lettek a hagyomány részei, mert vagy elnyomták őket, vagy tudomást sem vettek a létezésükről. Amíg nem teljes jogú állampolgárai az LMBTQ emberek hazánknak, addig nem beszélhetünk arról, hogy az emberi jogok helyzete itthon rendben van. Ez a kérdés sokkal tovább és mélyebbre megy, mint elsőre gondolnánk. Hiszen mindenkinek sokkal jobb lenne egy olyan országban élni, ahol lehetsz bármilyen, és nem kell szerepeket játszanod ahhoz, hogy befogadjon a közösség. Milyen eszközökkel lehetne szerinted rávenni az embereket az emberi jogok fontosságának megértésére? A világ természetes haladása valójában elkerülhetetlenül egymás felé terel bennünket. Talán, ha meglátjuk azt, hogy ez nem is olyan félelmetes, ha mi, akik a jövő felnőtt generációja leszünk, kommunikálunk egymással, és igyekszünk mindenkit a cselekedetei alapján értékelni, akkor arra is rájövünk, hogy nem vagyunk egymás ellenségei. El is jött az ideje, hogy ezt meglássuk, hiszen a Föld jelenlegi válságai összefüggnek. Klímaválság, fenntarthatósági válság, emberi jogok válsága – a társadalmi egyenlőség elve egyszerre tudna segíteni ezeken. Mindenkinek jár a szabad és tiszta levegő. Ez lenne a bölcs út a pillanat uralása helyett. Az Amnestynél lehetsz emberi jogi képző, és tagként rengeteg lehetőséged nyílik arra, hogy elmélyíthesd a tudásodat, és tudd, mi miért történik az emberi jogok területén. Emberi jogi képzőként felnőtteknek is tarthatsz foglalkozást, előadást, amellyel elindíthatsz akár egy új folyamatot is bennük. Tartunk tanárképzést is olyan tanároknak, akik emberi jogokkal is akarnak foglalkozni, ahol értékes módszertant sajátíthatnak el. A koronavírus miatt most az online térben való programokról, munkákról ötletelünk. Lesznek e-learning kurzusaink, a Facebook-oldalunk pedig még

Emberkép aktívabb fokozatra kapcsol; könyveinket ismert emberek fogják felolvasni. A nyári tábort sem mondtuk még le, hiszen augusztus végén kerülne megrendezésre. Nagyon tetszik amit a hagyományokról írtál, mert én is azt látom, hogy a történelem során vagy negatívan tüntetik fel a homo-, biszexualitást, transzneműséget (nem találunk mást, csak üldözést és kivégzéseket), vagy tudomást sem vettek róluk (leszbikusság). Úgy vélem, hogy sok LMBTQ ember mindössze pár évtizede ismerheti meg hazánkban a történelmét, hiszen 1990 előtt szintén nem engedte a rendszer, hogy megéljék azt, hogy kik is valójában, hanem titkolózniuk kellett. Mit gondolsz erről? Erről eszembe jut az új NAT, amiben a hagyományos családmodellt kell tanítani a középiskolás diákoknak állampolgári ismeretek órán. El tudom képzelni, milyen hatással lesz ez egy LMBTQ diákra. Majd szépen csendben behúzza a nyakát, ahogy a tanár mondja: „a hagyományos családban van egy apa, meg egy anya, meg a gyerekek”. Felháborít, hogy milyen könnyedén veszi rá magát

a kormány, hogy mások lelkébe taposson. Ez úgy kapcsolódik a kérdésedhez, hogy a mai iskolákban is teljesen kizárt, hogy az LMBTQ történelemről bármit is megtudhasson egy diák, hiszen még arról sem értesülhet semmilyen iskolai órán, hogy léteznek melegek. Zeneszerző is vagy, nemcsak tanár. Mesélnél erről? Amikor elkezdtem citerázni, már akkor is írtam kis dallamokat, nagy örömömet leltem abban, hogy létrehozok valamit, ami addig nem volt. Egy olyan dallam, amit én vittem bármilyen irányba… Lenyűgöző érzés! Középiskolás koromban pedig lett is zeneszerzés-tanárom, Jobbágy Tiborc, aki rengeteget tanított nekem hangszerelésről, zenetörténetről, stílusokról, érzésekről. Regényeket kellett elolvasnom, hogy a fantáziavilágom nagy legyen. A zeneszerzés aztán velem maradt, egészen a mai napig. Darabjaimat eljátsszák a zeneiskolai növendékek, zenésztársaim, verseket zenésítek meg. Azt hiszem, ez az a csatorna, ahol kompromisszumok nélkül, tisztán magamat tudom kifejezni. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

PinkBP_rainbow-pointer_12x15cm_press.pdf

2019. 07. 01.

12:45

CO RVI

OPEN N

RBE

R FOR ALL

EGY IGAZI FÉRFINAK IGAZI BORBÉLY JÁR

BEJELENTKEZÉS ONLINE IS! +36 70 325 5685 www.corvinbarber.hu HAJVÁGÁS // BOROTVÁLÁS // SZAKÁLL IGAZÍTÁS // SZAKÁLL/HAJFESTÉS

info@corvinbarber.hu

1082 Budapest, Corvin sétány 5.

Drámakirály

ZÉNÓ Zénó. Nem. Nem! NEM! Hagyjad! Kérem! Kééérem! Zénó. Zénó! Marad. Zénó, hagyd a papucsot! Zénó, mássz le a pultról! Zénó! Zénó, hagyd a gázt! Leforrázod magad! Zééénóóó! ZÉNÓ! És ez egy hétköznap.

énó egy hét hónapos, huszonöt kilós, menhelyi mentett keverék, fekete szőrű kutya, akinek a mellkasán igen elegáns hófehér mellény van, a fején pedig egy vékony, kokaint idéző fehér csík. Belegondolva, Zénó sokszor olyan is, mintha felszívott volna egy csík kokaint. Vagy inkább ötöt. Mikor az első randira mentem, tudtam, hogy lesz a lakásban egy Mika nevű nyúl és egy Zénó nevű kutya. A lépcsőházban felfelé menet villámgyorsan pörgettem vissza a beszélgetést, hogy lecsekkoljam és memorizáljam a nevüket, mert kedves és figyelmes gesztusnak tartottam az első találkozáskor a nevükön szólítani az állatokat. De Zénóra nem voltam felkészülve. Leültem a kanapéra az üveg sörömmel, próbáltam érdekes és humoros lenni – alapvetően eszméletlenül nehéz feladat, amit a gazdi nem könnyít meg a resting bitch face-szel –, közben pedig a lehető legnagyobb türelemmel viselni, hogy Zénó azzal foglalja el magát, hogy megrágja a lábam. Nem tudtam, hogy ez még csak a kezdet.

De Zénó már ekkor sem zavart, a kölyökkutya nézésével lehetetlen is volt rá haragudni. A vacsora után az első kutyás sétára is sor került, ami határozottan feldobta az estét. Cigi, friss levegő, SNL színészek, jó ez; a kutyaszar felszedéséről pedig eszembe jutott a saját, már a mennyekben tötyögő kutyám, Scottyka, akire mindig jó gondolni. Mindenben lásd a jót, ugyebár. Zénó talán ekkor mutatta meg először, hogy lehet, hogy néha közel jár ahhoz, hogy feldühítse az embert, és vannak szituációk, amiket picit komplikálttá tesz, de valójában jó munkát végez – például plusz programokat szervez. A séták ilyenek. A reggeli negyven perces csendes nagykörrel csak jól indulhat egy nap, az esti kerülések pedig jól zárják azt le. Kivéve persze, mikor Zénó beindul és pórázra kötve is próbálja elérni a fénysebességet. Zénó. Szépen. Nyugi van. Lassan. Zénó. Zénó! Vagy mikor a két négyzetméteres körzetben lévő, nagyjából ezer bot helyett mindenképpen a póráz szíját próbálja megrágni inkább, és hogy célját elérje, nem szégyell mind

a negyed mázsájával rád ugrani, közben nyilván kiröhögve téged. Zénó. Nem. Nem! Engedd el! Hol a bot? Zénó! Zénó tökéletes vacsorapartner. Néha jó leülni kettesben, egymás szemébe nézni, kibeszélni az élet dolgait... Vagy nézni, ahogy a másik, miközben eszik, egy méretes nasidobozban turkál, félig hátat fordít neked, így tartva távol a kutyát, hogy nyugodtan fogyasszátok el a burgereteket, különben a lehető legváratlanabb pillanatban fog a lábaitok között megjelenni egy kutyafej, ami nem kóstolót követel, hanem az egész tányért. Jelentem, így tényleg távol marad. Emlékszem az ebédre, mikor ezt a trükköt megtanulta. Akkor beszéltük meg, hogy Zénó mennyire misztikus egyéniség. Egy ebéd alatt tanulta meg néhány nasidarabbal, hogy a „Helyedre!” parancsszó elhangzásánál oda kell ballagnia a szőnyegére, leülnie, maradnia és várnia, de azt, hogy a papucsot nem rágjuk, hogy nem lopunk el dolgokat az ágyról és nem cipeljük el a cipőket az előszobából, hónapok óta képtelen felfogni. Vagy lehet, hogy csak nem érdekli? Zénó mellett nem fázik az ember és tökéletesen teremt rendet lefekvéskor. Bár már nem jöhet fel az ágyba, korábban minden éjjel remek őrfalat feküdt kettőnk között. Igaz, negyedóra után inkább lemászott a földre, mert túl meleg volt neki a társaságban (pun intended). De akkor még Zénó úgy gondolta, hogy mégis ki akarna hozzábújni a másikhoz,

ha egyszer hozzá is lehet bújni. Fáradtan, egy forró zuhany után már úgysem harcolsz, Zénó pedig tökéletesen találja meg az ágy mértani közepét, varázslatos módon egyszerre vigyázva mindenki intim zónájára és át is lépve azt. A hetek során azért jobb lett a helyzet. Zénó már nem jön fel az ágyba. Ehelyett körbeszteppeli azt: körmei ritmusosan csattognak a parkettán, miközben kétszer-háromszor(ötször-hússzor) kerüli meg a fekhelyet, némán nézve minket, majd teátrálisan nyüszít és követeli a helyét, mígnem primadonnaként elterül a földön, egy gigászi sóhajjal jelezve a két szolgának, hogy oké, most ti nyertetek, aludhattok. Hajnali háromkor úgyis jön az újabb show. És újabban reggel hatkor is. Ha egy üzlet beindul... Nem, Zénó. Nem! Nincs hiszti. Feküdj le. Feküdj le! Nem jöhetsz fel. Nem jöhetsz fel, mikor Ádám itt van. (Pardon?) Nem! Feküdj le szépen. Zénó. Zénó, most már elég! És reggel minden kezdődik elölről. Kezdetben görcsösen ragaszkodtam az ébresztőórához, ami után nyomhatok öt szundit, de Zénó hamar megtanított arra, hogy a természetnél nincs hatásosabb ébresztő. Míg a macskám, Zsombor, keléskor óvatosan rám mászik és odanyomja a fejét a fejemhez, Zénó némileg agresszívebb taktikát folytat. Őrülten lelkes szemekkel lehel rád teli torokból, miközben elülső tappancsait az arcodba, szerencsétlenebb esetben

Drámakirály ha a másik épp konferenciahívásban van, vagy a gazdi távoktatja a hallgatóit. Tudjátok, milyen suttogva könyörögni egy kutyának, hogy engedje el a pultról lopott sapkádat, vagy úgy kitépni a szájából a fejhallgatót, hogy közben ezt halkan próbáld csinálni? Nehéz. Nagyon-nagyon nehéz. De Zénó szerencsére legalább odavan a romantikáért. Spontán ötletnek kiváló engedni egy kád forró vizet, és elképzelni, hogy majd ketten ülve ellazultok kicsit. A romantika viszont valamelyest megtörik, ha Zénó úgy dönt, hogy a kád víz igazából prémium ivóvíz, majd beledugja az orrát és bónuszként még buborékokat is fúj a lábaid között, aztán habos pofával nyalja meg a füledet. De talán ilyenkor a közös nevetés a lehető legjobb, ami történhet veletek, nem? Mert hát milyen cuki, ahogy fújja a buborékokat, mint egy négyéves. Viszont egy dolgot Zénó nem szeret. A karanténbulit. Pedig az a mi revansunk. A karanténbulikon a 80-as, 90-es évek legjobb magyar dalai szólnak bakelitről, majd néhány pohár (khm) bor után váltunk YouTube-diszkóra, és Zénó ekkor már tudja, hogy nagy bajban van, mert hosszú lesz az éjszaka. A két félőrült ismét lecsap, körbetáncolják, két oldalról támadnak, lefekszenek mellé és énekelnek neki, sőt, még sapkát is adnak rá, ráadásul mindezt még Instagramon is közvetítik. Ha „Sirályok sírnak”, kicsit Zénó is sír belül, de legalább mi, a szolgák néhány óráig erősebbek vagyunk, mint tegnap.

a golyóidra nyomja. Vagy simán belenyal a szádba. De hát csak örül! Jól van, Zénó. Jól van. Kelünk. Zénó. A papucs nem jön! Zénó! Kapod már! Zénó a home office-t is különlegessé teszi. Az elmúlt majdnem három évben úgy gondoltam, hogy a billentyűzetre lefekvő, dongót bekapó, ablakot vagy nemrég vásárolt tévét kaparó, a farkát a pofádba toló macska megedzett az itthoni munkára. De tévedtem. Zénóval egyedül is kaland a home office. Ha a gazdi elmegy a fürdőbe, Zénó azonnal ledobja az angyaljelmezt és egyetlen célkitűzése, hogy leverje a frissen mosott poharakat a mosogatótálcáról, vagy igazából beszerezzen bármit, de tényleg, bármit, ami a pulton van. Persze ha a gazdi visszajön, már a földön fekszik, ártatlan pofával tekintve a világba a kokain csíkja alatt. El nem tudod képzelni, mit művelt, amíg fogat mostál. Ez a kutya? Rossz? Ne legyél barom! Nézz már rá – ott fekszik, nyugodtan. Zénó – Ádám, 1:0. De a home office különösen izgalmas, ha mindketten jelen vagytok a helyiségben, és a kutya akkor áll neki a fesztiválnak,

Hajnali hat. Zénó nyüszítéssel kelt, kopácsol a körme a parkettán az ágy körül. Zénó, feküdj le. Zénó, korán van. Zénó, ne már. Levigyem? Hátha tényleg dolga akad lent. Halk beleegyezés, a szavak még artikulálatlanok. Leviszem a kutyát, teszünk egy kört hajnali hatkor. Senki sincs az utcán (mondjuk most amúgy sem), elszívok egy szál cigit, csípős a levegő, a madarak csiripelnek, mi pedig ballagunk. És örülök, hogy itt vagyok Zénóval hatkor, és örülök, hogy felajánlottam, hogy leviszem én, és örülök, hogy Zénóval van egy újabb közös pillanatunk. Egymásra nézünk, és azon jár az agyam, hogy ez a kutya egy csoda – és a gazdi is (olvasószerkesztő: gazdi). Megnyugtat, megmosolyogtat, szeret, rajong és támogat. És az, hogy hajnalban lent lehetek Zénóval kettesben, a bizalom jele. Az intimitásé. Akár egy kapocs. Aztán Zénó megáll. Én pedig elkezdem elővenni a kakiszacskót a zsebemből. Kettő lett, maradhat? Írta: Kanicsár Ádám András |

i @kanicsar

Pink topik

„AKI EGY KISEBBSÉGI IDENTITÁSSAL SZÜLETIK, ANNAK KÜZDENIE KELL AZÉRT, HOGY A TÖBBSÉGI TÁRSADALMI TÉRBEN ÉLJEN” Rózsa Krisztián kisebbségi stresszről és szociális kontrollról Rózsa Krisztián eredetileg közgazdász diplomát szerzett, de ezt követően a pszichológia lett a szenvedélye és a munkája is. Párjával és két gyermekükkel 6 éve élnek Norvégiában. Jelenleg a bevándorló LMBTQ emberek vizsgálatával és segítésével foglalkozik családi, egyéni és csoportos terápiák segítségével. Norvégiába helyezték, természetesen az egész család kiköltözött. A változás nem ért minket sokként, éltünk már külföldön korábban is, és terveztük is, hogy akár gyerekekkel is élnénk külföldön. Sokan kérdezik tőled bizonyára, hogy jobb-e külföldön melegként élni, mint itthon, és ha igen, miért? Nekünk igazából mindegy volt, hogy itthon vagy külföldön élünk-e. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert itthon is egy védett környezetben éltünk, a családunk teljesen elfogadott minket. Nem voltunk tehát kényszerhelyzetben, amikor a sors úgy hozta, hogy költözünk, de egyértelműen könnyebb kint gyereket nevelni. Úgy gondolom, hogy Norvégia nemcsak az LMBTQ emberek, hanem mindenki számára a világ egyik legjobb helye, különösen a család és a munka szempontjából. Komolyan veszik a családot, nem kell munkahelyi szinten attól tartani, hogy nem jutsz előrébb, vagy valamilyen hátrány ér családos emberként. Nagyon jó a home office rendszerük, illetve nagyon rugalmasak a munkaidő tekintetében. Nem csinálnak problémát abból, ha a gyereket a szünetben a munkahelyre viszed, vagy ha valamiért el kell menned napközben. Norvégiában az a nagyon jó, hogy mindenki pozitív alapokról indul, amit aztán a viselkedésével, munkamoráljával tud valaki negatívvá formálni, nem kell bizonyítani, „megdolgozni” a megbecsülésért. Az emberek bíznak egymásban. A családunk most itt kint karácsonyozott velünk, és meglepődve tapasztalták, hogy a karácsonyfaárusnál a fák itt nincsenek leláncolva még zárás után sem. Ha nyitvatartási időn kívül akarsz fát venni, nyugodtan elviheted az árut, az árát meg elutalod. Sok ilyen kisebb gesztus van itt, ami miatt a mindennapi élet meglehetősen kellemes.

Mesélj egy kicsit magadról és a kiköltözésetekről! Már korán felmerült bennünk a gondolat, hogy gyereket szeretnénk, el is indítottuk az örökbefogadást még itt Magyarországon. Miután a páromat a munkája miatt

És persze amit még muszáj megemlíteni, hogy itt szivárványcsaládban élve nem kell naponta küzdeni vagy bizonygatni, hogy család vagyunk. Jogi akadályok sincsenek, egy gyereknek lehet két azonos nemű szülője, nincs fiktív anya meg fiktív apa az anyakönyveken, nem kell lépten-

nyomon elmagyarázni a hivatalokban, iskolában, kik vagyunk vagy hogyan is működik egy szivárványcsalád. És ezzel együtt társadalmi szinten is sokkal nagyobb a nyitottság. Természetesen itt se tökéletes minden, de LMBTQ jogokban és társadalmi elfogadottságban jó pár évtizeddel jár előrébb ez az ország. Beszélgessünk kicsit az LMBTQ tevékenységedről! Pszichológusként mivel foglalkoztál itthon és mivel foglalkozol most? Magyarországon elsősorban affirmatív (vagy más néven megerősítő) terápiával foglalkoztam. Ennek az irányzatnak a központi témája az LMBTQ identitás megerősítése, illetve a kliens segítése az önelfogadása útján. A terápia során egyéni, családi és társadalmi szinten is foglalkozunk a melegséggel, feltárjuk az esetleges szégyen és önelfogadás hiányának családi és társadalmi okait. Tehát amellett, hogy egyszerre erősítjük a klienst, azokat a társadalmi viszonyokat is elemezzük, amelyek megnehezítik az önelfogadást. Ez az irányzat akkoriban kezdett elterjedni a pszichológián belül Magyarországon, amikor én is elkezdtem foglalkozni vele, és nagyon izgalmas volt részt venni ennek elterjesztésében, konferenciákra járni, kutatni, írni róla. Természetesen emiatt nagyon furcsa volt otthagyni, és máig úgy gondolom, hogy nagyon kiváltságosnak érezhetem magam, hogy egy lelkes és jó csapattal dolgozhattam ezen a területen. Amikor kijöttünk, a Vöröskeresztnél kezdtem el dolgozni önkéntesként, egy év után pedig a mostani munkahelyemre kerültem. Öt éve vagyok itt, a cégünk (egy civil szervezet) profilja az LMBTQ bevándorlók, menekültek helyzetének segítése. Ezen belül vannak közvetlenül a bevándorlókat segítő tevékenységek, például tanácsadás, workshopok vagy terápiák, de dolgozunk társadalmi szinten is, kutatásokat végzünk és segítünk, valamint a bevándorlókkal kapcsolatba kerülő, leginkább állami cégek munkáját segítjük tanácsadással, képzésekkel. A kisebbségi stressz, az antidiszkrimináció, a családon belüli erőszak, a szociális kontroll mind a kutatásaink tárgyát képezik. Emellett jelentéseket is írunk és segítjük az ezzel foglalkozó munkacsoportok munkáját, akik a jogszabályalkotásban és -módosításokban játszanak szerepet. Mi a legfontosabb célunk? Természetesen az életminőségük javítása. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak a frissen érkezett, hanem a második és harmadik generációs bevándorlókkal is foglalkozunk. Miért tartjátok ezt különösen fontosnak? Az interszekcionalitás ismert társadalomelméleti, szociálpszichológiai jelenség. Amennyiben valaki egy kisebbségi identitással születik, sokszor küzdenie kell azért, hogy a többségi társadalom által létrehozott társadalmi térben éljen. Ha valaki még több ilyen identitást hordoz, egyre többféle módon kell ezt tennie, egyre több fronton fog a társadalmi egyenlőtlenségekkel szembesülni. Ez a szemlélet fontos annak megértésében, hogy a társadalomban elfoglalt

helyünk, amit egy-egy identitásunk nagyban befolyásol, hogyan járul hozzá a pszichés egészségünkhöz. Tegyük fel például, hogy valaki nemcsak LMBTQ személy, hanem mondjuk halláskárosult és még menekült is – máris hármas kisebbségi identitással rendelkezik, és a pszichés egészsége szempontjából mindháromnak egyszerre lesz jelentősége. Ezeket az identitásokat nem lehet külön-külön kezelni. Láthatóak most változások a pszichológiában akár itthon, akár globális szinten? Én a norvég helyzetről tudok most mesélni. Nagyon érdekes ezzel a területtel foglalkozni, a bevándorlás, a többszörös identitások és a társadalmi hierarchikus egyenlőtlenségek okozta kisebbségi stressz kérdése viszonylag új területnek számítanak a pszichológián belül. Amit a melegség pszichológiájáról tudunk, azt amerikai vagy fejlett nyugati országok kutatásai alapján tudjuk. Emiatt viszont az ottani tudást nem lehet egy az egyben átemelni a mostani munkámba. Az európai társadalom alapvetően individualista, míg a közel-keleti és távol-keleti szemlélet közösségi, azaz gyökeresen eltér a miénktől, csak hogy egy példát említsek. A bevándorlók pedig ilyen kulturális és vallási hátterrel rendelkező országokból érkeznek, ezért is lehet különösen nehéz (vagy máshogy nehéz) számukra a másságuk elfogadtatása, vagy akár a coming out megvalósítása. Azok a megoldások, amiket a mainstream pszichológia alapján ismerünk, esetükben sokszor emiatt egyáltalán nem működnek. Ezért is különösen érdekes egy ilyen területen dolgozni, mi is folyamatosan fejlődünk, tanulunk a munkánk során. De hogy egy negatívumot is említsünk, bár meglepő talán, de sajnos Norvégiában is felütötte a fejét az amerikai keresztény kulturális közegben divatos és gyakori „reparatív (a szexuális orientáció megváltoztatását célzó) terápia”, amely egyáltalán nem kedvező, és ami ellen szintén igyekszünk harcolni, elérni azt, hogy ezek teljeskörűen betiltásra kerüljenek kormányzati szinten. Reméljük, sikerrel járunk. A civil szféra nagyon jól működik itt, természetesen előfordul, hogy nagyon rövid időt hagynak véleményezésre, javaslattételre, de ez nem gyakori. Nagyon fontos, hogy itt a véleményünket nem kritikaként, hanem javító szándékként fogja fel a kormányzat, ami természetesen kitűnő együttműködéshez vezet. A helyi bevándorlási hivatallal is nagyon jó a kommunikáció, igyekszünk mi is segíteni őket abban, hogy az LMBTQ személyek menekültügyi eljárásai során olyan szavahihetőségi vizsgálatokat alkalmazzanak, amelyben jobban megjelenik az interkulturális szemlélet. Sajnos még mindig gyakori, hogy a melegség klasszikus, nyugati narratíváját vagy élettörténetét kérik számon a menedékkérőkön, pedig tudjuk már régóta, hogy a nemi és szexuális kisebbségek közössége rendkívül sokszínű, nehéz sablonkérdések alapján megítélni, hogy valaki meleg-e vagy nem. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

Homokóra

AZ ONLINE ISMERKEDÉS REFORMJA KORONAVÍRUS IDEJÉN Teraszon kávézások, alkoholos mámorban végigbulizott éjszakák, Grindrhookupok. A sokak számára megszokott ismerkedési formák egy szempillantás alatt semmivé lettek a COVID-19 járványnak, illetve a bevezetett korlátozásoknak köszönhetően. A legtöbben otthon töltjük napjainkat, a személyes találkozásokat próbáljuk a lehető legminimálisabbra csökkenteni, mindeközben azonban a magány talán még sosem tapasztalt arcát ismerjük meg, főleg, ha egyedül élünk. Ezt azonban katasztrófa helyett érdemes új lehetőségek esélyeként felfogni, mind az önismeret, mind pedig az ismerkedések terén.

kétezres években indult hódító útjára az online ismerkedés. Na persze még nem az applikációs fajta, ahol ha „összeírsz” valakivel, lehet, hogy már órákon belül találkoztok. Nem. Annak idején az számított, hogy a legjobb képminőségű webkamerád legyen, gyors, kábeles interneted, és MSN profilod. Miután megismerkedtél valakivel egy randioldalon, vagy netán a chat.hu-n, egy hosszabb beszélgetést követően címet cseréltetek, majd még jó darabig folytattátok a csevegést, mielőtt találkozóra vagy bármilyen huncutságra került volna a sor. Rám legalábbis ez volt a jellemző szeles tinédzserként vidéken. Emlékszem, mennyire izgatott voltam, amikor egy hét beszélgetés után először kapcsoltunk kamerát és mikrofont, és végigbeszélgettünk így egy egész éjszakát. Ez heteken át folytatódott, míg eljutottunk volna a találkozóig. A fővárosban ez valószínűleg ez kicsit másképp működött már akkor is, hiszen egy kisvárosban általában más településeken élőkkel ismerkedtünk, míg Budapesten belül könnyebb volt megoldani akár egy azonnali találkozót. Mindenesetre tizenévesen, „in the closet” meleg srácként a legnagyobb izgalmam sokáig az volt, amikor titokban lett egy cam-sex buddym. De tény és való, hogy a mai, felgyorsult világhoz képest, amikor egyik pillanatról a másikra más ágyában találhatja magát, aki akarja, és a fél órás találkozó végén rájössz, hogy az illető nevét sem tudtad, akkoriban többnyire órákat beszélgettünk online, és ha csak kaland is lett a vége, de valamelyest megismertük a másikat. Az sem volt ritka, hogy a heteken át tartó online csevegések alatt érzelmek alakultak ki, és amikor találkozóra került a sort, úgy éreztük, már ismerjük, kedveljük, neadjisten szeretjük

egymást. A találkozó pedig minderre csak ráerősített, és idővel igazi párkapcsolattá nőtte ki magát. A koronavírus-járvány valamennyire ebbe a világba kényszerít vissza minket. Ha társas kapcsolatokat akarunk, annak jelenleg a legjobb módja az online ismerkedés. Ha pedig valakivel match-elünk, kénytelenek vagyunk lassítani a tempón, beszélgetni, és megismerni a másikat, hiszen jelenleg bizonytalan az, hogy mikor térhet vissza az életünk a régi kerékvágásba. Ez azonban nem feltétlenül gond. Ki tudja? Ez az időszak talán új ajtókat nyit ki, mélyebb kapcsolatokat építhetünk, és a pajzánságról sem kell mindenáron lemondanunk. Ma már a laptopunkba, telefonunkba, tabletünkbe, de sokunknak az órájába is kamera van építve, így a cam-sex is reformkorát élheti. A mindent a szemnek, de semmit a kéznek szabály pedig még inkább felcsigázhatja vágyainkat. Nem beszélve arról, hogy bőven van időnk megismerni, mire vágyik a másik, mi több, saját magunkra is sokkal több időnk jut. Épp ezért egyedül is érdemes kísérleteznünk a hálószobában, kipróbálni különböző játékokat, és figyelni a testünk különböző reakcióit. Ami pedig az érzelmi életünket illeti, azon is érdemes lehet elgondolkodnunk, hogy mit is akarunk valójában, hogyan képzeljük el az elkövetkezendő éveinket, ha ennek a járványnak egyszer vége. Fontos, hogy az online térben is meg tudjuk húzni a határokat! Az ismerkedés és a szexualitás online világban történő megéléséről Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal beszélgettem.

A CYBERSEXEN TÚL MIT TEHETÜNK MÉG, HOGY SZEXUÁLISAN FELKELTSÜK A MÁSIK FIGYELMÉT? Woody Allen mondta, hogy a legerotikusabb szervem az agyam. Adjunk teret a szexuális fantáziáknak is, ne akarjunk mindent rögtön látni és megmutatni, és emellett a beszélgetéseinket is inkább a játékos, kétértelmű utalások, egy kis „fűszer” jellemezze. HOGYAN HÚZZUNK EGÉSZSÉGES HATÁRT? MIRE FIGYELJÜNK?

Fotó: Csányi István

HOGYAN DOBHATJUK FEL AZ ONLINE ISMERKEDÉST? Mivel itt most nem a gyors szexrandi a cél, így a „motivációs fallosz” küldése későbbre halasztódhat, és előtérbe kerülhet a másik személyiségének a megismerése. Emiatt egyébként több valódi érzelem, érdeklődés, és esetleg szerelem is kialakulhat, amit a bajban megtapasztalt „összekapaszkodási szükséglet” úgyszintén elősegít, felerősít. Az érzések, félelmek megosztása, a megnyílás, egymás emberi arcának megismerése jót tehet a tartós kapcsolatra vágyók ismerkedési esélyeinek.

Veszélyt jelent a későbbi szexuális működésre a függőségek felerősödése, főképp a túlzott, esetleg kényszeres pornóhasználat. Utóbbi kiváltképp akkor okoz gondot a partnerszexnél, ha olyan extrém irányba tolódik el, ami egy együttlét során nem kiélhető, megvalósítható. A két kulcsszó a minőség és a mennyiség, hogy a függőség elkerülhető, és a hús-vér szexhez való visszatérés viszonylag problémamentes legyen az egyedülállók esetében. Emellett fontos még a biztonság – itt is! –, ezért érdemes az olyan önmegsemmisítő kép- és videóküldők használata, amely a későbbi zsarolást (pl. munkahely, család felé) nem teszi lehetővé. Egyébként is minden eddiginél jobban figyeljünk arra, hogy kinek nyílunk meg, hisz a környezetünkből származó frusztráció sokakban az agressziót még inkább előhozza. Egy friss cikk hívja fel a figyelmet az olyan online „ragadozókra”, akik az ismerkedős alkalmazásokon is jelentős százalékban képviseltetik magukat. „Dark Tetrad”, azaz Sötét Négyes annak a négy negatív személyiségvonásnak a neve, amely pszichés sebeket ejthet a partnere testén/lelkén. Ezek: a nárcisztikus (minden csak róla szól), a pszichopata (empátiahiány és kegyetlenség), a machiavellista (a nagy manipulátor) és a szadista (a partner érzelmi szenvedését élvezi). Testi és lelki egészségünket még inkább óvjuk a jelen helyzetben! HA VALAKIVEL MÁR ELINDULT EGY ISMERKEDÉS, DE A JÁRVÁNYÜGYI HELYZET PONT KÖZBEVÁGOTT, HOGYAN ÉRDEMES FOLYTATNI MIND A TESTI, MIND PEDIG AZ ÉRZELMI ISMERKEDÉST? VAN BIZTONSÁGOS MÓDJA A TALÁLKOZÓNAK? LÉTEZIK MOST BIZTONSÁGOS SZEX?

MI VÁLTJA FEL MOST A SZEXRANDIKAT? Az úgynevezett cybersex veszi át most a főszerepet: az erotikus vágyak kimondása és a szexuális kielégüléshez jutás egy online partnerrel való kapcsolattartás közben. Ami izgalmas, új dimenziót hozhat be az erre nyitott egyének, illetve párok esetében – főképp, akik eddig is kedvelték a többszereplős helyzeteket –, az a „konferenciabeszélgetések” erotikussá tétele, úgymond „swinger az online térben” például. Online szexkalandok esetén pedig minden játékos elem bevetése – legyen szó bármilyen „virtuális találós kérdésről”, pl. milyennek gondolsz a képeim alapján, és hasonló elnyújtott ismerkedés – abban segít, hogy ne égjünk ki, illetve unjuk meg túl hamar a „csak szex” afférokat. Emellett persze a felnőttfilmek elsődlegessége továbbra is megmarad.

A testi érintkezés egy idegennel a jelenlegi tudásunk szerint fokozottan veszélyes, kiváltképp, mivel a vírus nem csupán nyál útján terjed, így igen nehéz a szexualitás olyan formáját választani, amely kijátszani képes a kórokozót, kivédeni a megfertőződést. A csupán ismerkedős, beszélgetős találkozás (bizonyos távolságtartás és maszk–kesztyű viselése mellett) elméletben minimalizálja a kockázatot – kérdés azonban, hogy valóban ilyen cuccban szeretnénk-e az első randit megejteni potenciális szerelmünkkel. Inkább ajánlott a videóbeszélgetés (ott legalább levethetjük a maszkot, és esetleg a gátlásainkat is), még ha a vágy hajtana is egymás felé.

Homokóra

HA PÁRKAPCSOLATBAN VAGYUNK, HOGYAN DOBHATJUK FEL A SZEXUÁLIS ÉLETÜNKET? A világon minden a szexről szól – kivéve a szex, mert az minden másról. Minden olyan dolog, ami a párkapcsolatunkat javítja – figyelmesség, nevetés, közös öröm – közelebb hoz minket egymáshoz, ezért a testi intimitás irányába mutatnak. Ilyenek a társasjátékok, a közös filmnézés, a nagy beszélgetések, egy közös kertrendezés például. Nagy szükségünk van az ilyen érzelmi bevonódást is jelentő, figyelemelterelő aktivitásokra, hogy elvonjuk a figyelmünket a külvilágból származó félelmekről, rémhírekről. SOK PÁR OTTHON TÖLTI A NAPJAIT, OTTHONRÓL DOLGOZIK. EZ EGY INTENZÍVEN EGYÜTT TÖLTÖTT IDŐSZAK. ILYEN ESETBEN MILYEN GYAKRAN ÉRDEMES AZ INTIMITÁSSAL FOGLALKOZNI, HOGYAN TEREMTHETNEK EZEK A PÁROK TESTI-LELKI HARMÓNIÁT? Talán sosem volt még ilyen fontos szabály, hogy ha a partnerünk behúzódik a csigaházába, nem szabad erőltetnünk az együttlétet. Ez a kijelentésem elsőre meglepőnek tűnhet, de a krízis minden működésünket megzavarja, s egymással ellentétes reakciókat válthat ki a partnerekből. Van, aki az ijedtség, a stressz, az egzisztenciális és életszorongás legjobb csillapításának az összebújást, a szexualitást tartja, de van, akiben a veszteségek a gyász

mechanizmusát indítják be. Utóbbi lecsengéséhez idő kell, mire a partner ki tud lépni saját belső világából, fájdalmából, gondolataiból. Beszéljük meg vele, hogy tiszteletben tartjuk az érzéseit, de azért az érzelmi és fizikai intimitás (nagy ölelések, nyugtató érintés stb.) jótékonyan hathat. Fontos, hogy segítsük egymást kiszakadni a (rém)hírek böngészésének, és a koronavírussal való foglalkozás egész napi bűvköréből, mivel az általa okozott stressz épp az immunrendszert, a szervezet védelmi rendszerét támadja – nem véletlen, hogy sokaknak mindenféle, a vírustól független betegsége pont most jelenik meg! MAGYARORSZÁGON IS VANNAK SZIVÁRVÁNYCSALÁDOK. EZEK A PÁROK HOGYAN OLDHATJÁK MEG A SZEXUÁLIS KIELÉGÜLÉST, NYAKUKBAN A GYEREKEKKEL? Nehéz lenne erre egyetlen, jól bevált receptet mondani, hiszen számos tényező határozza meg az együttlétek mikéntjét (pl. gyerekek életkora, lakás elrendezése), de vitathatatlan, hogy a „spontán konyhaasztali szex” megritkul, és sokkal inkább az éj leple alatti, „lábujjhegyen” csendben szeretkezések válnak inkább meghatározóvá. Írta: Vági Bence

WEBSHOP:

www.blackdream.hu

Pszichosarok

MARADJ POZITÍV AZ OTTHONI IZOLÁCIÓ ALATT! Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, ki nyitotta ki Pandóra szelencéjét tavaly Kínában, az viszont bizonyos, hogy ránk szabadult a görög mítoszban felsorolt megannyi ördögi csapás: a betegség, a szenvedés, a bánat és a halál. A történetben, mire Pandóra a szelencéjét visszazárta, már csak a reménység szelleme maradt a dobozba – és így az emberekbe – zárva. Pont az, amire ezekben az időkben most leginkább szükségünk van.

rendkívüli helyzet áldozataként hétköznapjaim rendszere teljesen összedőlt. Többhetes közösségimédia-túladagolást követően levontam a következtetést, hogy még mindig nem tudok énekelni, de roppant jól szórakozom azokon, akik hasonló tehetségtelenséggel vannak megáldva, mégis irigylésre méltó lelkesedéssel énekelnek, és elhivatott odaadással osztják meg a folyamat minden állomását a világgal. Ez roppant szórakoztató, de nem vezet a fejlődés útjára.

Bolondok napján arra döbbentem rá, hogy mivel a munkám bizonytalan ideig szünetel, az értelmetlen semmittevés elvesztegetett heteit már soha nem fogom visszakapni. De nem vagyok hajlandó tovább hatványozni azokat. Itt az ideje, hogy kezdjek valamit magammal, és jelenlegi rendszertelen életemet valamilyen rendszerbe szorítsam. Kezdésként feliratkoztam egy online jóga és meditáció tanfolyamra. A hétfő–szerda–pénteki órák lehetővé teszik azt, hogy ne folyjanak teljesen össze a napok. Egyszerű, de roppant hasznos keretet biztosít. A művészet és a színház számomra egy mentsvár a nehéz helyzetekben. Egy olyan természetfeletti erő, ami magával ragad és kizökkent a rideg valóság nem kívánt óráiból. A világ számos országában zárva tartanak a színházak és a koncerttermek az emberek védelme és egészségünk megőrzése érdekében. Azonban rengeteg művészeti intézmény online koncertekkel, előadásokkal teszi kulturáltabbá az újonnan kialakult élethelyzetet. Áprilistól csütörtök esténként a Londoni Nemzeti Színház felvételről közvetíti legsikeresebb darabjait. A repertoár első előadását higgadt izgatottsággal néztem végig a kanapén, vasalt ingbe és alkalmi nadrágba préselve magam. James Corden főszereplésével az Egy ember, két góré című darab zseniális szórakozást nyújtott a már megszürkülni látszó izolált hétköznapok sorában. A The Guardian brit napilap a „National Theatre egyik legviccesebb produkciójának” tartja, és öt csillaggal illette a darabot, amit majdnem egymillióan néztünk együtt otthonunk zártságából a világ valamely szegletéből. Az előadás után élő virtuális beszélgetésre is nyílt lehetőség. A műsor hetente frissül, tehát minden darab csak egy hétig tekinthető meg.

A kultúrát nem lehet bezárni, és általa mi is szabadok lehetünk. „Amikor már képtelenek vagyunk változtatni egy helyzeten, feladatunk önmagunk megváltoztatása” – vallotta Viktor Emil Frankl holokauszt-túlélő pszichiáter. Megjárván négy koncentrációs tábort, Frankl nem a kegyetlen igazságtalanság elfogadását vagy annak feldolgozását tartja szem előtt, hanem a jövőbe tekint, és a fejlődés útjára terel. Sok mindentől igen, de hozzáállásunk megválasztásától senki semmilyen körülmények között nem tud megfosztani bennünket. Az élet értelme szerinte abban rejlik, hogy célt találjunk. Ha egyértelmű a „miért”, akkor az élet minden „hogyan” kérdésével szembe tudunk nézni. Reményvesztett, erőpróbáló helyzetekben is találni kell egy biztos célt, amely motivál, inspirál minket, hogy képesek legyünk jobbá tenni a világot. Ha így akarsz cselekedni, akkor a legsötétebb pillanatokban kell a legtöbbet és abból is a legjobbat nyújtanod. A világot bárki bármikor megváltoztathatja. A remény hatalma, ötvözve az ember kitartásával, mágikus erőkkel bír. Egyetlen ember is megválthatja a világot azáltal, hogy reményt ad másoknak. A világ persze magától is változik. Mi pedig vele változunk. Azonban hozzájárulhatunk a változás irányához és mértékéhez is. Változtasd meg a világot! Alkoss egy új világot! Válts paradigmát! A kaotikus szorongás és a frusztrált bezártság közepette ismerd fel ezt a különleges lehetőséget, amit most kaptál! Lehetőséged nyílt arra, hogy megváltoztasd rutinjaid, szokásaid és hiedelmeid. Lehetőséget kaptál továbbá, hogy öntudatosabbá, rugalmasabbá, együttérzőbbé, alkalmazkodóvá, de leginkább találékonyabbá válj, és ilyenné változtasd környezeted is. Találd ki, mivel tehetnéd jobbá saját és mások életét! Cselekedj gyorsan, de megfontolt tudatossággal! Ez az alkalom, amit most kaptál, nem tart örökké. Csupán pár hét vagy hónap. Élvezd, és használd ki! Egy ilyen helyzetben nem egyszerű célokat megfogalmazni, de nem lehetetlen. Ne essünk teljes apátiába! Nem szabad kényszerszabadságra küldeni magunkat. Képezd magad! Hatalmas mennyiségű online tanfolyam áll rendelkezésre. Tanulj nyelveket! Eleveníts fel egy régi hobbit, vagy találj egy újat! Én már lehoztam a padlásról a jobb napokat látott festőállványomat és vakrámára feszítettem a vásznat. Már csak az ihletre várok. Továbbá már csíráztatom a babot, és ültetésre kész a paradicsomom is. Tölthetjük hasznosan otthonunkba zárt napjainkat ebben a helyzetben is. Kellemes megváltó és megváltoztató időtöltést kívánok mindenkinek! Írta: Fazekas Achilles

Szombatonként virtuális múzeumlátogatásra sietek Párizstól Szöulig. Az amszterdami Van Gogh múzeum is tart például virtuális tárlatvezetést. Van Gogh Tavaszi kert című alkotása, amit a napokban, a művész születésnapján loptak el egy holland múzeumból, virtuálisan még megtekinthető.

Domino

PAPÍRSÁRKÁNYOK A cél: rakoncátlan, pajkos és rafinált, olyan, mint egy állat, meg kell szelídíteni, közel engedni magunkhoz, be a szívünkbe, mert akkor tud megszólítani, törött részeinket újra összeforrasztani. Mert ilyen egy csalódás után felállni. Csupaszon, tehetetlenül, önmagunkat ostorozva, mert újra beleléptünk az istenverte csapdába, de ez nem a bokát zúzza szét, hanem a szívet veszi célba.

gyre többször veszem észre magamon, hogy beleizzadok helyzetekbe. Mert van egy képzeletbeli mérce, és az folyton-folyvást magasabbra ugrik, egyre elérhetetlenebb magasságokig nyúlik, mintha előlem menekülne, holott én teremtettem, én tűztem ki, hogy oda el kell jutnom. Ez is egy leállíthatatlan körforgás. Legalábbis addig biztosan, amíg az ember tele van lendülettel. Mostanában sokszor visszatekintek a boldog gyerekkor álomporos, egyszerű éveibe, amikor a legnagyobb problémámat kizárólag az jelentette, hogy a kedvenc pulcsim mindig naprakész legyen, a reggeli kakaó sose maradjon el, és csupa ehhez hasonló semmiség, ami akkor gyakran fejfájást okozott, ma meg visszakívánom. Tulajdonképpen képtelen

vagyok megbarátkozni ezzel a helyzettel, a múló idővel, hogy ez ellen nem tehetünk semmit, elmúlnak helyzetek, évek, és van, amit már soha többé nem ismételhetünk meg. Talán ezért is kötöttem ki az írás mellett, mert ha jól használjuk (márpedig az ember valamennyire azért bízik magában), akkor olyan, mint egy távcső, visszanézhetünk vele a múltba, feleleveníthetünk helyzeteket. Olyasmi, mint az építészet; én pedig szeretem, élvezem, talán jó is kezdek lenni benne. És itt jönnek képbe az önmagunk felé támasztott elvárások. Mert ezek képesek megbetegíteni a lelket. Már nem csak gyermeki játszadozások, csalfa ábrándok, álmodozások. Ha komolyan vesszük, ami mellett elkötelezzük magunkat, komolyan is kell csinálnunk. Félreértés ne essék, nem üres

bölcseleteket akarok osztogatni. Csak azt mondom, ha az ember belép a felnőttkorba, már nem elég csak képzelegni, hogy lesz ez meg az, meg kell izzadni érte. Korábban megjelent a lelki szemem előtt egy kötet képe, hogy az az enyém, miattam van, az én soraim vannak benne, az én képzeletem szüleménye. A kiadásvágy hajtott. Most, ha lenne alkalmam összefutni a négy évvel ezelőtti önmagammal, alaposan megdorgálnám, hogy várjon, legyen türelemmel, az első bemutatkozás meghatározó – mindenben. Az ember tanuljon csak meg várni, erre jöttem rá. És hogy célok nélkül nincs valóság, nincs élet – nekem legalábbis. A célok pedig olyanok, mint a papírsárkányok. Nemrég jutott eszembe ez a találó hasonlat. Mégiscsak én vagyok a „vezérlőpult”, én próbálom megvalósítani a kitűzött célig vezető utat, én irányítom. Egyre jobban és jobban meg kell dolgoznom érte. Mert rakoncátlan, pajkos és rafinált, olyan, mint egy állat, meg kell szelídíteni, közel engedni magamhoz, be a szívembe. És beleizzadok a helyzetbe. Mert félek, hogy nem sikerül. Hogy nem érem el. De másnak akkor miért sikerült? És más miért számít, ha rólam van szó? Miért mérem magam hozzá? Akkor már inkább legyen a mérce a jó minőség. Különben pedig az a lényeg, aki vagyok, ahová tartok, és amire futja az erőmből. Szóval menni kell. Előre. Aztán egyszer összejön. Vagy nem. Kudarc mindig lesz. Később abból is építkezem.

Leírom, mint most – inspirációként szolgál, gyógyít. Ha valamit akarsz, csináld. A hiányzó részeket előbb-utóbb kitöltöd, ez a fejlődés lényege. Ez a szöveg most önmagamnak szól – meg rajtam kívül bárkinek, aki bizonytalan, aki fél lépni, aki úgy érzi: úgysem menne. Ismerős két szó ez, úgy gondolom, legalább egyszer mindenki fejében megfordul az élete során. Íróként fordulóponthoz értem. Rájöttem, hogy érdekel a líra, két éve csendben vagyok (a kezdő alkotásokat most inkább nem is említem). És nem tudom, sikerülhet-e? De előttem sokan mások is bejárták ezt az utat, ez inspirál. Azt súgja: sikerülhet. A napokban olvastam egy remek cikket. Hogy gyakran nemcsak a tehetség az igazán mérvadó, hanem a szorgalom is sokat számít. Hiszen aki elhatározza, hogy fejlődni akar, az kemény munka árán fejlődni is fog. Itt inkább az a bűvös kérdés, hogy mennyit bírunk el? És én mennyit bírok el? Mert óhatatlanul tűrnöm kell a kudarcot. Aztán meg valami jó is kialakulhat belőle. Olyan ez, mint egy fohász – újra és újra elismétlem. Írta: Sam Wilberry |

i @therealswilberry 53

Külcsíny

ISMERD MEG A KAPSZULAGARDRÓBOT!

iztosan te is emlékszel még februári cikkünkre, ami a gardróbrendezés, az okos vásárlás és a hasznos öltözködési tippek témakörét ölelte fel. Nos, arra gondoltam, továbbviszem ezt a topikot, és igyekszem kimeríteni, amennyire csak lehet. A kialakult „különleges” helyzet miatt szinte mindannyian sok időt töltünk most otthon, de a home office, a takarítás, a ház körüli munkák és az egyéb hasznos tevékenységek mellett a stílusunkat is formálhatjuk a lakásunkból. Egy tudatos öltözködési módszert szeretnék most megmutatni neked,

amit a karantén alatt tökéletesen elsajátíthatsz. Vágjunk is bele! A kapszulagardrób kifejezést Susie Faux alkotta meg a hetvenes években, hogy összefoglalja vele azokat a musthave ruházati cikkeket, amik nem kopnak ki a divatból, és a váltakozó évszakokon keresztül is hasznos társaid lesznek. Nézzük, mik lennének ezek a kötelező darabok Susie szerint! Első helyen az öltöny szerepel, őt követi a farmer, a harmadik helyet pedig a két gombsoros kabát foglalja el. Utánuk

jöhetnek a pólók és ingek, egy blézer, egy nadrág, egy-egy pár elegáns, hétköznapi és edzőcipő, egy pár csizma, egy gyapjúpulóver, egy óra, egy dzseki, egy kötött sál és végezetül egy napszemüveg. Ezek a darabok már ott lapulnak a szekrényedben? Kezdd el akkor a kapszulagardróbod építését azonnal! Kinek ajánljuk? Gok Wan stylist elsősorban azoknak javasolja a kapszulagardrób kialakítását, akik jól akarnak kinézni alacsony költségvetésük ellenére is – de mi azoknak is javasoljuk, akik időt és energiát spórolnának meg reggelente. Gondolj csak bele, nincs egyszemélyes brainstorming tétova pillantások kíséretében a gardróbszekrény előtt állva, miközben már el is késtél a munkából… Csábítóan hangzik, ugye? Az is mellette szól, hogy egy jól felépített gardróbbal a hátad mögött nem hibázhatsz, és ha valakit, hát téged nem állíthat meg a divatrendőrség! Gondosan megválogatott, szívesen viselt darabjaid a hangulatodra is pozitív hatással lesznek majd. Esetleg kedveled a rendszerben való gondolkodást? Szerintem nem is kell tovább érvelnem a kapszulagardrób mellett… AKKOR JÖJJÖN A HOGYAN CSINÁLD... 5 LÉPÉSBEN

Amennyiben Susie Faux tanácsait vesszük alapul, első lépésként válasszunk színsémát. Két alapszínre lesz szükséged, ezek lehetnek a fekete, a fehér, a barna, a szürke vagy a sötétkék. Az olyan alapdarabokat, mint a nadrág, táska vagy kabát ezekben a színekben érdemes beszerezned, hisz így majd a gardróbod összes többi elemével párosíthatod őket. Ha ezzel megvagy, jöhet két újabb szín, amelyek harmonizálnak az első körben kiválasztottakkal. Okos döntés, ha ezek világosabb színek, mert ebben az árnyalatban kell majd a pólóidat és a kiegészítőidet beszerezned.

Nézzük a testalkatot! Rengeteg blogon és számos stílusszakértő gondolatain, hasznos tanácsain keresztül megtalálhatod a saját testalkattípusodat. Ne sajnáld hát az időt a kutatásra, hogy feltérképezd, milyen darabok passzolnak hozzád a leginkább.

Nem is gondolnád, mennyire fontos, hogy a bőrtónusodhoz is maximálisan alkalmazkodjanak az első pontban megválasztott színek. Hogyan ellenőrizheted ezt? Egy kendőt, de akár egy egyszínű pólót az állad alá tartva vagy mellkasodra helyezve máris láthatod, hogy az említett árnyalatok milyen áldásos vagy épp ellenkezőleg: előnytelen hatást érnek el a bőröd közelébe kerülve.

A klasszikus minták és fazonok mindenkinek kedveznek. A fast fashion cuccok helyett válaszd az örök érvényű holmikat, ha kapszulagardróbodat nem csupán egy szezonra tervezed.

az éppen kezedbe akadt műbőrdzseki vajon kopottan is ugyanannyira tetszik-e majd. Szívesen kipróbálnád a kapszulagardróbot, de túl sok neked ennyi szabály? Lazíts rajtuk! Annak érdekében, hogy minden outfited személyre szabott maradhasson, ne válj meg az ikonikus darabjaidtól, építs be pár extra színt és formát az alapdarabok közé. Az első lépés mindig nehéz, de ne feledd, ezzel a módszerrel pénzt, időt, energiát és helyet spórolhatsz meg, továbbá óvod a környezeted is a túlvásárlás elhagyásával. És addig se unatkozol, amíg a fenti elvek szerint átrendezed a gardróbodat. Írta: Paksi Évi |

i @pakewa

Shoppingolás közben fektess különösen nagy hangsúlyt az anyagok minőségére is! Próbáld vizualizálni, hogy

Sportcipő

SPORTOLJ OTTHON ÉS TARTSD MAGAD EGYENSÚLYBAN!

A mozgás igen hasznos kicsiknek és nagyoknak egyaránt, most pedig, hogy a mozgásterünk nagy százalékban leszűkült az otthonunkra, még fontosabb, hogy mozogjunk minden nap legalább 30 percet. Mivel a mozgás fitten tart, erősíti az immunrendszert, és segíti a lelki egészség megőrzését is, ezért különösen érdemes ebben a mindenkinek nehéz időszakban erre is figyelnünk. Ezért is döntöttem úgy, hogy most nem a negatív részeit vesszük át a járványhelyzetnek, és nem is egy sajátsúlyos edzéstervet fogok veletek megosztani, hiszen ilyeneket rengeteg felületen találtok. Inkább fókuszáljunk a lehetséges pozitív hatásokra, mert a pozitív szemlélettel máris elkezdhetjük kidolgozni a bezártság miatt lehetségesen kialakuló levertség egyik legjobb ellenszerét. AZ EDZÉS Azzal bizonyára nem árulok el nagy újdonságot, hogy rendszeresen sportolok. A mozgás az életem egyik alappillére, a mindennapjaim része. Békeidőkben rendszeresen járok edzőterembe, futni, biciklizni, túrázni és közösségi versenyekre. Régebben is volt, hogy időhiány, vagy logisztika, ünnepek miatt a lakásban kényszerültem edzeni, de a mostani karantén egy teljesen új helyzetet teremtett számomra is. Mint annyi minden mást, a napi sportot is szűk keretek között kell megszerveznem magamnak. Igazából kihívásként fogom fel és a kreativitásomat hívtam segítségül, így különböző új sajátsúlyos edzésterveket állítok össze saját magamnak és a vendégeimnek is. (Ezeket megosztom a közösségi oldalaimon is, hogy elérhetőek legyenek mindenkinek.) Ugyanis nem szabad, hogy az élet megálljon bennünk, a megoldásokra kell fókuszálni, így könnyebben látjuk meg a lehetőségeket is. Tudom, most arra gondolsz, hogy könnyű ezt mondani. Viszont az tény, ha sportolsz, akkor a lelki egyensúlyt is könnyebben állítod fel, és így leszel kiegyensúlyozottabb és türelmesebb, ami pozitív hatással lesz rád és a közvetlen környezetedre is. ÚJ RENDSZER KIALAKÍTÁSA Minden új helyzet egy új rendszer kialakítását is megköveteli, hiszen az életben csak egy dolog állandó: a változás. Eldönthetjük, hogy mi alakítjuk ki az új életünket, vagy az alakít minket. Rendszerezhetjük, sőt, rendszerezni is kell az otthoni ritmust. Nincs az a folyamatos „sodródás-élmény”, amikor otthon nem tudjuk magunkat utolérni. Ehelyett most jól elkülönítjük a magunkra és a családra, illetve a munkára fordított időt. Érdemes leosztani otthon a szerepeket, az időt még pontosabban beosztani, hogy például ki foglalkozik épp a gyerekekkel, és ki az, aki a munkájával. A jó hír, hogy rajtunk áll, milyen rendszert vezetünk be az életünkbe, és ha vége a #maradjotthon időszaknak, akkor máris egy jól működő és kipróbált struktúra szerint élhetünk tovább. Egyszerűen az a lényeg, hogy megtanulunk tőle tudatosan élni, aminek később a normális körülmények között is a hasznát fogjuk látni. REGGELI UTAZÁS VS. HOME OFFICE

még ennél is több – órát utazniuk a dugóban vagy valamilyen tömegközlekedési eszközzel, ami már önmagában is egy hihetetlen stresszfaktor a megszokott hétköznapokban. Sokszor azzal indul a reggel, hogy valaki felidegesít minket, mert nem úgy vezet, nem figyel a forgalomra. Késésbe kerülünk miatta, ami még tetőzi a stresszhormontermelődést, és még csak 8:30 van, de mi már fokozott érzelmi állapotba kerültünk kétszer. A tömegközlekedésnek is megvannak a reggeli csúcsban a maga „gyöngyszemei”. Biztosan találkozunk olyan emberrel, akinek a higiéniája nem volt megfelelő, a kellemetlen szagokat pedig csak tetézi egy-egy hangos vagy kiabáló utastárs, és persze ott van az a kategória is, aki szeret másokba belekötni. Többnyire ezek az eszközök levegőtlenek és túlzsúfoltak a reggeli csúcsidőben. Ehhez képest a home office nagy előnye, hogy később kelhetünk fel, van időnk rendesen és közösen reggelizni, amit nem győzők hangsúlyozni a vendégeimnek, hogy mennyire fontos. De a legjobb része, hogy elkerüljük a reggeli stresszt és rohanást. TUDATOS VÁSÁRLÁS Egy 2019-es kutatási eredmény alapján Magyarországon 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik évente, azaz a megtermelt élelmiszerek jelentős hányada kárba vész. Ennek a hulladéknak a nagyobbik része a háztartásokban termelődik. Felmérések szerint az élelmiszer-pazarlás egy kis odafigyeléssel csökkenthető lenne. Úgy gondolom, hogy a mostani helyzetben ez a szám csökkenni fog. Ilyenkor jobban átgondoljuk azt is, hogy mit vegyünk meg a boltban. Kevesebb a felesleges kiadásunk. Megtervezzük, hogy mit akarunk megvásárolni, nem csak úgy beszaladunk valahova, és megvesszük, ami szembejön. Az úgynevezett impulzív vásárlások háttérbe kerülnek, és a tudatosság kerül a helyére, ami nemcsak minket támogat, de a környezetünkre is jótékony hatással lesz hosszú távon. Remélem, minél többen átgondoljátok a fentieket, és a bezártság sok-sok embert fog rászoktatni a rendszeres testmozgásra, a tudatos vásárlásra, és a szervezett, stresszmentes életre. Legyetek jók, és persze maradjatok otthon is mozgásban! Írta: Majer Reni |

i @majerreni

A mostani helyzetben nagyon sokan home office-ra vannak „ítélve”, ami azt is jelenti, hogy nem kell napi két – vagy akár

Útlevél

AZ AMERIKAI ÁLOM BERLINBEN ÉBRED FEL

ásodjára voltam Berlinben szilveszterkor, így már nagyjából tudtam, mire számíthatok a német fővárosban: a pestinél is nagyobb pezsgésre, a várost keresztbecikázó U-Bahnokra és S-Bahnokra, vagyis a helybéli, ötpercenként közlekedő metrójáratokra, amire a legkülönbözőbb emberek szállnak fel.

szintetizátort is felpréselnek a szerelvényekre, hogy egy kis show-t nyomjanak az alamizsnáért cserébe.

Itt az utasok közömbös tekintettel néznek egy meleg párral reklámozott óvszerhirdetést is, és magyar szemmel nézve nem is közömbösnek, inkább szívmelengetőnek tűnik ez az attitűd. Egyfajta kimondatlan jóváhagyása a ténynek, hogy mi, melegek is létezünk, és ami ennél is fontosabb: létezhetünk is. Az U-Bahnon helyet kapnak a retró rádióval felszálló utcazenészek, a sörösládával érkező, buliba igyekvő fiatalok, akik megkínálják italukkal a melléjük leülő sötét bőrű fiút, de persze hajléktalanokkal is találkozni, akik nemcsak műanyagpoharukat nyújtják eléd, hogy adakozz, egy egész

Amikor megtörtént előttem a fenti jelenet, hirtelen úgy éreztem, nem is egy S-Bahnon, hanem egy jövőbéli utópiából érkező vonaton ülök. Zavarba ejtően szürreálisnak tűnt a jelenet, hogy két fiatal fiú ennyire nyíltan és nyugodtan vállalja, hogy egy párt alkotnak. Sajnos jó pár évvel vissza kell tekernem a memóriámat, ha fel akarom idézni, én hogyan éltem meg ennyi idős koromban a melegségemet. Valamikor a 2000-es években, amikor Lady Gaga még csak fel-, Christina Aguilera pedig épp, hogy letűnt, egy vidéki város gimnáziumában a buzi szót csakis szitokszóként

És nem utolsósorban, ha szemfülesen figyelsz, találkozhatsz olyan tinédzser fiúkkal is, akik rezzenéstelen arccal állnak utazás közben, majd mielőtt leszállnának, a magasabb homlokon puszilja az alacsonyabbat.

takargattuk, mint szüleink elől az igazolatlan hiányzásokat. Még csak az sem jutott eszünkbe, hogy álmunkban a párnánkba suttogjuk, a fiúkhoz vonzódunk, nemhogy ismerkedtünk volna. De ha még össze is hozott volna minket a sors egy hozzánk hasonló, árnyékéletet élővel, sosem mertük volna egymás kezét megfogni az utcán. Lehet, hogy túl pesszimista dolog többes számot használni, inkább csak magamról beszélek – én sosem mertem volna így tenni. Most, bő 10 évvel később, amikor a párommal beleharaptunk abba a nyugat-európai levegőbe, amire a szüleink is annyira vágytak, és nagyon is lehetséges, hogy most is pont annyira elérhetetlen, mint az ő idejükben volt, csak félve mertem megpuszilni a szerelmemet az utcán, de azt is csak akkor, miután a fiatal fiúk példát mutattak nekem bátorságból. Bátorságból? Nem, a szeretet és önmagunk felvállalása az Európát egykor kettéválasztó fal tövében nem bátorság kérdése. Ugyanolyan ösztönösen jön, mint a tüsszentés – vagy mint nálunk idehaza a félelem, hogy majd mit gondolnak a többiek.

lehetett hallani, úgy viszont elég gyakran. Melegnek lenni szégyellnivaló volt, ezért nem is kérkedtünk (vagy ahogy mások még ma is mondják: büszkélkedtünk) vele –

Van Berlinben valami csodálatos, amit nem lehet egy szóval leírni, hiszen többrétű, többdimenziójú – valahogy úgy, ahogyan a város is működik. Berlin úgy él, hogy egyszerre mutatja meg a jelenét, a múltját és a jövőjét. Nem törölte ki az előző évszázad csúf tetteit, sőt, bizonyos szempontból még fel is hívta rájuk a figyelmet. Azért, hogy lakói feledés és elfojtás helyett inkább feldolgozással és megértéssel nézhessenek a jövőbe, amit nemcsak a világ minden tájáról érkező turisták szállítanak a városba, hanem a város különböző pontjain a házak fölé magasodó daruk is, amelyek újabb szórakozó- és kulturális helyeket öntenek formába. Miután leszálltak a fiúk az S-Bahnról, a párom fülébe suttogtam, mit láttam. Na és ha testvérek voltak? – kérdezte tőlem az én kevésbé romantikus lelkületű barátom. Megjegyzésével sikerült kissé lelomboznia. Lehet, hogy neki van igaza, és én láttam többet bele abba a homlokpusziba. Akármi is legyen az igazság, a tudat, hogy létezik egy hely, ahol ez is megtörténhet, olyan melegséggel és nyugalommal tölti el a szívem, amit nagyon jó lenne megszokni. Szilveszterezni mentünk Berlinbe, de én közben azért picit szabadjára engedtem a képzelőerőmet, hogy azt is lássam, ami talán ott sincs. Arthur Miller ’40-es évek végén írt drámájában nemcsak az ügynök hal meg képletesen, hanem az amerikai álom is. Szerintem azonban erről szó sincs, inkább csak arról, hogy megpihent. Ahogy én látom, a 21. században Berlinben ébredt fel. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

BoyOnGo

SZÁRNYALJ FENNEN! Biztosan sokan emlékeztek a Balu kapitány kalandjai című mesére, amelyben az árut, embert és igazából bármit elszállító Balu kalandosabbnál kalandosabb dolgokat élt át, amíg a szállítmánnyal célba ért a Vasmacska nevű hidroplánjával. A repülést biztosan nem ennek a mesének a hatására szerettem meg, hiszen inkább elrettenti az embert a repüléstől, mintsem, hogy megszállottja legyen. Viszont a BoyOnGo ázsiai repülős kalandjaihoz nagyon is jól illik a mesében szereplő magán légitársaság neve.

mikor elhatároztam, hogy egy többrészes sorozatban beszámolok nektek a tavalyi, egy hónapos ázsiai utamról, már akkor terveztem, hogy leírom a repülős élményeimet is. Hiszem, hogy ez hasznos lehet számotokra is, ha az év második felében vagy akár jövőre terveztek egy ázsiai utazást. Mindenekelőtt szeretnék mindenkit előre tájékoztatni, hogy nekem semmilyen pikáns mosdós sztorim nem volt a kilenc repülőút alatt a légiutas-kísérőkkel, ez a cikk most komoly – már amennyire ez elvárható tőlem – tényekre és megállapításokra épülő anyag lesz. TÉLIKABÁTRÓL TRIKÓRA (BUDAPEST–BANGKOK) Akik olvasták az előző két beszámolót, azok emlékezhetnek, hogy a túrámat Bangkokban kezdtem, majd ott is fejeztem be. A repülőjegyeket – ahogy a szállásokat is – sokszor

a legutolsó pillanatban foglaltam le, mert abszolút megtervezetlenül vágtam neki az útnak, de ezt egy percig se bántam meg. Közvetlen járat hiányában csak átszállással tudtam eljutni Bangkokba, amire most egy új módszert választottam, mégpedig az Ázsiában történő átszállást. Eddig általában egy rövidebb (2-5 órás) utat követően Európában (pl. München, Frankfurt, Isztambul, Párizs) vagy a Közel-Keleten (pl. Doha) szálltam át, most viszont a hosszabb szakaszt követően (9-10 óra) mentem tovább Sanghajból Bangkokba. Utólag bevallom, hogy ha tehetem, soha többet nem választok ilyen opciót, mert egy hosszabb út megtétele után már sokkal nagyobb kínlódás átszállni még egy járatra, mint az izgalom hevében megtenni egy pár órás utat, majd utána egyben letudni egy 10-13 órás repülést.

Budapestről a China Eastern légitársaság leány vállalata, a Shanghai Airlines menetrend szerinti járatával mentem. Ők azok, akikkel ha tehetem, nem utazom többé, és nektek sem ajánlom őket.

holmi sznobizmus szól belőlem, hanem ár-érték arányban, a többi légitársaság szolgáltatásaival összehasonlítva írom ezt a véleményt.

Az első probléma ott kezdődött, hogy nem közvetlenül a légitársaság oldalán vettem a jegyet, hanem egy internetes irodánál, így a légitársaság szabályai szerint a honlapjukon nem tudtam semmit sem intézni és nem is voltak hajlandóak segíteni nekem. Segítségre pedig szükségem volt, ugyanis az utazás előtt egy héttel törölték a járatomat, és automatikusan átfoglalták a Budapest–Sanghaj járatot két nappal későbbre, de a Bangkokba tartót elfelejtették módosítani. Telefonálgatások, e-mail váltások után az iroda átfoglalta a második jegyemet is, de ez nem látszott a légitársaság oldalán. Az utazásom előtt egy nappal sikerült végül nagy nehezen a légitársaság londoni irodáján keresztül kideríteni – természetesen a helyi képviselet elérhetőségéről semmi infó nem volt a weboldalukon –, hogy a repülőjegyem már régen egy új foglalási számon szerepel.

A catering minőségét még egy útszéli pecsenyesütő is túlszárnyalja, annyira egyszerű és gyenge volt a kapott étel. A hosszú távú járatokon szinte minden alkalommal iszom alkoholt, ami nekem segít abban, hogy a lehető legtöbbet tudjak aludni az utazás során, vagy éppen szárnyaljon a fantáziám és kreatív munkával töltsem el az időt. Egy korábbi China Easternes utazásom után tudtam, hogy ennél a légitársaságnál kizárólag bort szolgálnak fel. Arra viszont nem számítottam, hogy a felszolgálás során légiutas-kísérőnként kizárólag egy palack a készletük és az is csak vörösbor. Természetesen, mire odaértek hozzám, ez a készlet kifogyott, és kérni se kért a hölgy a kollégájától – mert nem volt mit kérni. Persze ez tűnhet tőlem gyerekes hisztinek is, de az már egyáltalán nem volt vicces, amikor a reggelinél közölték, hogy a nem meleg italok közül már csak víz van, és felejtsem el a narancslevet, mert az már a vacsoránál elfogyott.

A Budapestről induló Boeing 787-9 (Dreamliner) típusú gép az egyik kedvencem, így annak külön örültem, hogy ezzel repülhetek. A gép természetesen tiszta és viszonylag új is volt, ezzel semmilyen probléma nem adódott. Nem úgy a fedélzeti ellátással, ami kritikán aluli volt. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nincsenek óriási elvárásaim, és nem is

Ami ennél is szomorúbb volt, hogy amíg a legtöbb légitársaság arra törekszik, hogy minimalizálja a szemetet, addig a Shanghai Airlines járatán mindent eldobható műanyagban szolgálnak fel, az ételhez adott kés és villa pedig abból a tökéletesen vékony műanyagból készült, amit akár két mozdulattal bele tudunk törni az ételbe.

BoyOnGo Pozitívumként tudnám említeni, hogy a fedélzeten WiFiszolgáltatás érhető el, amit sajnos nem tudtam kipróbálni, mert az ingyenes használhatatlan volt, a fizetős verzió regisztrációs oldala pedig kínai nyelven volt csak elérhető.

biztos ki fogom próbálni egy hosszú távú járaton is. Pontszám: F F F F F VIETNÁMI ÉLMÉNYEK FAPADOSON ÉS HIBRIDEN

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a cateringet leszámítva különösebb problémám nem volt a légitársasággal, hiszen tiszta és új gépekkel teljesítik a budapesti járatot, viszont azt gondolom, hogy ár-érték arányban abszolút nem éri meg őket választani. Pontszám: F F F F F UTAZÁS A KÉT KEDVENC ÁZSIAI ORSZÁGOM KÖZÖTT Pár napos regenerálódás után Bangkokból Tajpejbe mentem, amihez a tajvani magán légitársaság, az EVA Air menetrend szerinti járatát választottam. A légitársaság nagyon sok járatot teljesít napi szinten a két város között, a bécsi indulású Tajpej-járatok egy része is leszáll a thai fővárosban. Az általam foglalt járatot szintén Dreamlinerrel teljesítette a légitársaság, ami számomra ismét külön öröm volt. A székek között úgy éreztem, hogy a szokásosnál – nem fapadosokhoz képest – is nagyobb lábtér volt, és természetesen a gép is makulátlanul tiszta volt, amikor felszálltunk rá. Az ázsiai „hagyományos” légitársaságoknál nem kérdés, hogy a legrövidebb utak alkalmával is meleg ételt szolgálnak fel, így nem volt ez másképp a kicsit több mint háromórás tajpeji utam alatt sem. Az étellel együtt érkezett egy kávés és egy borospohár is, ami újrafelhasználható műanyagból készült, az ételhez pedig fém evőeszközöket adtak. Üdítőt és bort természetesen az étel mellé, kávét és teát pedig már közvetlenül az ételek felszolgálása után lehetett kérni. A fedélzeti szórakoztató-rendszerben nem túl sok funkció szerepelt, és a térkép se tűnt használhatónak, de ez engem a legkevésbé sem zavart. Azoknak, akik az utazás alatt is szeretnének szörfölni az interneten, fizetős WiFi-szolgáltatás a teljes utazás alatt elérhető. Az általam vezetett listán eddig összesen 38 kipróbált légitársaság szerepel, ami annyira soknak nem mondható, viszont bőven elegendő ahhoz, hogy releváns képem legyen az összehasonlításokhoz. Emlékszem, amikor először láttam repülőgép mosdójában különböző testápoló termékeket, akkor kicsit meglepődtem, de valahol ez teljesen normális dolog egy hosszú távú járaton. Ennek a járatnak a mosdója is kellőképpen felszerelt volt, hiszen a (természetesen alapvető) folyékony szappanon kívül légfrissítő, testápoló és arcfrissítő krém is rendelkezésre állt. Az EVA Air igazából már régóta szerepelt azon légitársaságok között a listámon, amelyeket ki akartam próbálni, hiszen egy ötcsillagos légitársaságot nem hagyhatok ki. Most nyugodt szívvel ajánlom nektek, hogy ha jó áron találtok jegyet, akkor tegyétek le ti is a voksotokat a tajvani cég mellett. Én még

Tajpejből úgy mentem tovább Hanoiba, hogy fogalmam se volt, melyik nap utazom tovább, ugyanis különböző megbeszélések és egy rádióinterjú miatt minden nap változott a továbbutazásom dátuma, amit igazából egy percig se bántam, bár az elején kicsit aggódtam, hogy milyen áron találok majd repjegyet. Azt tudni kell, hogy Ázsiában alapvetően a fapadosok esetében nem érvényes az az elv, hogy a jegyárak óriásit emelkednek vagy csökkennek – akciós időszakon kívül értve –, így meglepődve, majd megnyugodva konstatáltam, hogy az árak semmit nem változtak, és így az előző nap megvett jegyért pont annyit fizettem, mint amikor egy hónappal korábban néztem. Valószínűleg ez

az óriási kínálatnak is köszönhető, hiszen itt az egyes városok között rengeteg járatot üzemeltetnek a légicégek. Amikor először megláttam a VietJet Air logóját és felmentem az oldalukra, azt hittem, retró napokat tartanak, és a 90-es évekbeli logójukat hozták vissza a weboldallal együtt. De nem, az egyszerű és kicsit vicces logó és weblap bizony a jelen náluk. Természetesen ez egyáltalán nem zavart, de az elején picit tartottam tőle, hogy ha ilyen a weboldaluk – ami természetesen nem mobiltelefonra optimalizált –, akkor milyen lesz a szolgáltatásuk. Próbálkoztam az applikációs foglalással is, de ott se volt jobb a helyzet. Viszont ez az egy dolog tényleg ne riasszon vissza senkit attól, hogy velük utazzon, mert a szolgáltatásuk ettől függetlenül jó. A foglalás során bizonyos járatokon – ez valószínűleg a járat hosszától függ – lehet meleg ételt előrendelni egy palack vízzel, aminek az ára szemtelenül alacsony. A Tajpej–Hanoi

járatot egy Airbus A321-es géppel teljesítették. A székek között a fapadosoktól már megszokott kisebb lábtér volt ezen a gépen is, ami számomra egyáltalán nem is volt meglepő vagy problémás. Az utazás ideje alatt természetesen biztosított a fedélzeten történő étel- és italvásárlás, amelyet a fiatalos és laza öltözetet viselő légiutas-kísérők szolgálnak fel. Hátrányként tudom említeni viszont, hogy kizárólag készpénzzel lehet fizetni a fedélzeten. A megelégedettségemet pedig az is bizonyította, hogy a Ho Si Minh-városból Csiangmajba tartó úton is a VietJet Airt választottam. Pontszám: F F F F F Vietnámon belül egyetlen repülőutam volt, amikor Hanoiból Ho Si Minh-városba mentem a Bamboo Airways menetrend szerinti járatával. A vietnámi startup hibrid légitársaság,

BoyOnGo csupán a tavalyi évben indult, és egyelőre Vietnámon belül üzemeltet járatokat. Számomra nagyon izgalmasnak tűnt kipróbálni egy szinte teljesen új légitársaság szolgáltatását, ami ráadásul hibrid üzleti modellben (félig fapados, félig hagyományos) üzemel. A járatot egy teljesen új Airbus A321neo típusú géppel utaztam. Az első meglepetés számomra az volt, hogy volt business osztály is a járaton, továbbá minden szék USB töltővel rendelkezett, és takarót is lehetett kérni az utazás során, amivel még azt a „félfapados” létüket is nagyon gyorsan elfelejttették. A felszállást követően az ételt viszonylag gyorsan felszolgálták, az italkínálatban pedig víz, szénsavas üdítő, kávé és tea szerepel. Plusz pont

volt, hogy nedves törlőkendő is járt mindenkinek, ami szintén nem egy fapados légitársaságra jellemző szolgáltatás. Már felszálláskor feltűnt, hogy a személyzetet valószínűleg egy ázsiai modellközvetítő segítségével választották ki, mivel több légiutas-kísérőről alig tudtam levenni a szememet az út során, ami már néha nekem volt kellemetlen, hiszen valószínűleg mindig azt hitték, hogy szeretnék valamit kérni. Ez persze igaz is volt, de azokat a kéréseket ide már nem írnám le. Ami viszont igazán meglepő volt és nagyon kedves gesztus, hogy a felszállás előtt és a leszállást követően az összes

légiutas-kísérő kiállt a gép folyosójára és meghajlással köszönték meg, hogy utazásunkhoz a Bamboo Airways-t választottuk. Pontszám: F F F F F ÚJRA THAI FÖLDÖN Vietnám után a karácsonyt és az újévet is Thaiföldön töltöttem, először Csiangmajban, majd Phuketen, és végül Bangkokban zártam az utamat, és ezzel együtt ezt a csodálatos egy hónapot is. Csiangmajból karácsony napján mentem át Phuket szigetére, az utazásomhoz pedig az AirAsia légitársaságot választottam. Ha ázsiai fapadosról beszélünk, akkor sokaknak először ez a malajziai központú légicég jut eszébe, amelynek most már több ázsiai országban is van leányvállalata és rengeteg rövid- és hosszútávú járatot üzemeltet. Igazából már nagyon érdekelt, hogy a néha nevetségesen alacsony jegyárakon felül mit tud kínálni az AirAsia, így nem is volt kérdés, hogy kipróbálom. A weboldalon nagyon könnyen és egyszerűen eligazodtam, és lefoglaltam a jegyemet, valamint hozzáadtam a poggyászt és a fedélzeti meleg ételt, aminek az ára legalább annyira barátságosan alacsony volt, mint a vietnámi fapadosnál.

A thai emberekhez hasonlóan természetesen a Thai Airways személyzete is végtelenül kedves és aranyos, a rendkívül rövid, kicsit több mint egyórás úton melegszendvicset és üdítőt, valamint kávét és teát szolgáltak fel. Azt már most leszögezhetem, hogy ez a járat nem adta vissza azt az élményt, amit vártam tőlük az alapján, amit hallottam a légitársaságról, de mivel ez egy rövidtávú, belföldi járat volt, ezért nem ebből fogom levonni a végső következtetést a Thai Airways-re vonatkozóan. Inkább kipróbálom a jövőben egy nemzetközi járatukat is. Pontszám: F F F F F Remélhetőleg tudtam az Ázsiába utazni szándékozóknak releváns információkkal szolgálni az ázsiai légitársaságokat illetően, és segíteni egy esetleges jövőbeli utatok megtervezésében. Ne feledjétek, hogy bármilyen helyzetben is legyünk, az álmainkat ne adjuk fel – és ezek az álmok az utazásra is érvényesek. Ha nem holnap, hanem csak később, de akkor se mondjunk le ezekről a tervekről, hiszen a világ csak arra vár, hogy felfedezzük. Aki pedig szeretné követni az útjaimat és még több információt kapni, annak ajánlom az Instagram oldalamat is, ahol nagyon szívesen válaszolok a kérdéseitekre is. Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

A járatot egy kisebb, Airbus A320-200-as géppel repülték, ahol a fapadosoktól megszokott, bár számomra a szokásosnál kisebb lábtér érzése fogadott. De valószínűleg ez abból is eredhetett, hogy az elmúlt időszakban már hozzászoktam a nagyhoz – továbbra is a lábtérről beszélek –, és nehezemre esett beszuszakolni a lábamat a keskeny helyre. Azt viszont abszolút pozitívumként tudom megemlíteni, hogy a székek mindegyike dönthető, így az utazás során a kényelmes pihenés is megoldott. Azt gondolom, hogy Ázsián belül az AirAsia egy tökéletes választás lehet, ha olcsón, de mégis kényelmesen szeretnénk eljutni az úti célunkhoz. Pontszám: F F F F F A pár napos Phuketen való tartózkodásom után ismét Bangkok felé vettem az irányt, amit a Thai Airways menetrend szerinti járatával tettem meg. Ezt az utazást több okból is nagyon vártam. Egyrészt minden vágyam volt, hogy végre otthagyjam Phuketet – ennek okáról majd a következő részekben olvashattok többet –, másrészt a Thai Airways is ott szerepelt a kipróbálandó ötcsillagos légitársaságok között a listámon. Harmadrészt pedig ezt a járatot egy Boeing 747400 (Jumbo Jet) géppel teljesítik, amit már nagyon régen ki akartam próbálni. Mivel a jumbókat már több légitársaság kivonta a forgalomból, így egyre nehezebb elcsípni egyet közülük. Azt az egyetlen egy dolgot sajnálom, hogy az első jumbós élményemet egy nagyon régi példányon élhettem át. Bár a retró hangulat mindezért kárpótolt, de a mosdók tisztasága elrontotta az élményt, ami szerencsére még mindig messze állt egy hasonló korú MÁV-szerelvény mosdójának állapotától.

Gasztroblog

MARADJ OTTHON! EGYÃ&#x2030;L OTTHON!

Ebben a karanténos időszakban – Bíró Mari után szabadon – az életünknek az étkezési részét is újra kellett gondolni. Olyan megoldásokat kell kitalálni, amivel az otthon töltött időt maximálisan ki tudjuk használni akkor is, ha home office-ban dolgozunk.

z otthonmaradás általában arra készteti az embert, hogy elkezdjen főzni. Valószínűleg a sok háztartásban hirtelen felhalmozott lisztkészlet csökkentése, vagy épp a felszabadult idő következtében többen felcsaptak házipéknek, a kovászos kenyerek fotói lepték el a Facebook-falakat és Instagram-sztorikat egyaránt. Nem sokkal később pedig – valószínűleg a boldogsághormonok fokozása miatt – megjelentek az édességek is, amelyek közül toronymagasan a banánkenyér vezet. Persze az amatőr szakácsoktólcukrászoktól már megjelent az egyszerűsített verzió is, de az továbbra sem édesség, ha egy vekni fehér kenyeret telenyomkodunk érett banánnal.

Az otthoni főzés viszont nem mindenki számára kivitelezhető, ami egyszerűen azzal is magyarázható, hogy az otthoni munkavégzés olyan mértékben íróasztalhoz köti az embert, ami miatt nincs idő a főzésre. Csakhogy a „gyorsan bekapok valamit, ami a hűtőben van” egy idő után unalmas lesz, és semmilyen mértékben nem mondható tápláló és kiegyensúlyozott étkezésnek. Továbbá ne feledkezzünk meg azokról sem, akik egyszerűen nem tudnak főzni, és többszöri próbálkozásaik ellenére se lesz belőlük Michelin-csillagos séf. Vegyük szépen sorba, hogy milyen lehetőségeink vannak otthon a főzésre – vagy akár a rendelésre.

A legtöbben valószínűleg inkább onnan rendelnek, ahol már korábban jártak és amit ismernek, de most itt az idő új ízeket is kipróbálni. A Bécsi Szelet vendéglő például igen széles kínálattal bír, ha hazai falatokra fájna a fogunk, de a sokak által ismert Piroska vendéglő is vállal már kiszállítást. Számomra az egyik legjobb mátrai borzaska a Trófea Grill étteremből érkezik, így ezt is bátran ajánlom nektek. Pár hete pedig már a KIOSK is elindította a házhozszállítást, akik ráadásul két-, illetve három fogásos napi menüt is kínálnak, így a már jól megszokott menüzést se kell az otthonmaradás idejére elfelejtenünk. A nemzetközi konyhák kínálata is nagyon széles, így egy ázsiai ebéd vagy vacsora se okozhat problémát számunkra. A sokak számára ismerős és kedvelt Khan és Sáo teljes kínálata is elérhető házhozszállítással, valamint egy másik személyes kedvencemet, a Vin.Vin vietnámi

RENDELJ OKOSAN – TÁMOGASD A MAGYAR VÁLLALKOZÁSOKAT! Bizony, ételt is érdemes okosan rendelni, ugyanis egy jól összeállított tervvel igen változatos étrendet állíthatunk össze. Nagyon sok étterem kínálata érhető már el a Netpincéren és a Wolton, de sok esetben érdemes az adott étterem weboldalát is megnéznünk, mert lehet, hogy éppen valamilyen speciális akcióval kedveskednek, ha közvetlenül tőlük rendelünk. Továbbá az étteremválasztásnál számomra fontos szempont, hogy próbáljam támogatni a magyar vállalkozásokat és olyan helyről rendelni, akik most tényleg rá vannak szorulva a segítségünkre. Azt se felejtsük el, hogy gyorsétteremből rendelni ételt amúgy se túl egészséges választás. Az éttermek bezárásával a házhozszállítási piacon is óriási kínálat alakult ki, ezért sokszor nehéz a választás. Viszont érdemes úgy összeállítanunk a rendelési listát, hogy akár különböző napokon eltérő nemzetek konyháját próbáljuk ki. Én is általában olyan ételt szoktam házhoz rendelni, amit egyébként nem tudnék megfőzni, vagy túl sok időbe kerül az elkészítése, de itt szerepelnek még az ún. csaló napok is, amikor általában a rántott ételekhez nyúlok. A magyar konyha ételeit kínáló éttermek palettáján rengeteg helyet találhatunk, így talán a választás itt a legnehezebb.

Gasztroblog étterem ételeit is ajánlom nektek kipróbálásra. A thai wok ételekre szakosodott Padthai és Buddha Original is vállal kiszállítást, így nem kell az internetet bújnunk receptekért és alapanyagokért rohangálnunk – ami nem is ajánlatos, ha mondjuk egy pad thai-ra vágyunk. Alapvetően nem tudom megenni a csípős ételeket, így az indiai konyha sok esetben tabunak számít nálam, de szerencsére megtalálom azokat az ízeket, amiket még a gyomrom is képes befogadni, így a Kashmir indiai étterem számomra tökéletes választás, amikor indiai ételt szeretnék házhoz rendelni. Még tavaly fedeztem fel a Madách téren a Blue Agori görög éttermet, ahol eredeti görög gyrost ehetünk és természetesen rendelhetünk házhoz is. A különböző gyros-okból, souvlakikból és salátából álló kínálat nem nagy ugyan, de valójában pont elegendő ahhoz, ha görög ízekre éhezünk. A felsorolásból szándékosan hagytam ki a pizzát, hiszen ebből tényleg kismillióféle érhető el a városban, és nehéz abban igazságot tenni, hogy kinek melyik típusú jön be. Én például a vékony tésztás, autentikus olasz verzióra esküszöm. Viszont nem hagynám ki a hamburgereket, aminek fontos szerepe van például nálam egy bűnözős nap alkalmával. Személyes kedvenceim közé tartoznak a Bamba Marha Burger Bar vagy az Attaboy burgerei, de a Zing Burger is egy olyan hely, amit szerintem nagyon sokan ismernek és szeretnek is. Nemrég próbáltam ki a Kandalló Pub egyik burgerét, ami azonnal a kedvenceim közé került. A felsorolt négy hely mindegyike vállal kiszállítást. FŐZZ OTTHON! Az állandó házhozszállítás természetesen a pénztárcánkat is jelentősen meg tudja terhelni, továbbá a keletkező hulladék (zacskó, doboz stb.) nem minden esetben környezetkímélő, és

azzal is tisztában vagyok, hogy sokan szeretik inkább maguk elkészíteni az ebédet és a vacsorát. Én is ezen tábort erősítem annak ellenére, hogy alapvetően sokat járok étterembe. Az elmúlt időben kipróbáltam az élelmiszerek online vásárlással történő beszerzését, amit nagyon élvezek, pedig én tényleg imádok boltban vásárolni. Már többször rendeltem a Kifli.hu internetes szupermarketből, ahol az ismert márkákon felül több olyan különlegesség is megtalálható, mint a kistermelők termékei. Zöldséget és gyümölcsöt pedig legutóbb a Groenk.hu webshopjából rendeltem, akik ráadásul közvetlenül a termelőktől beszerezve juttatják el a friss zöldséget és gyümölcsöt az asztalunkra. Az alapanyagok megléte és a teli hűtő sokszor még nem garancia arra nálam, hogy valami jó sül ki belőle, ugyanis egy idő után általában elfogynak a fejemben lévő receptek és valami újra vágyom. Ilyenkor hívom segítségül a Pinterestet vagy a különböző más internetes oldalakat, de a kezdőknek ajánlott a YouTube-on található videókkal elkezdeni a tanulást. Ne feledkezzünk el arról se, hogy egy jó vacsora vagy éppen ebéd tökéletes kelléke a jó bor, amelyből én szintén szeretem a kiemelkedő tételeket. Különleges bort házhoz rendelni pedig szintén nem újkeletű dolog már, és például a Pinkceképviselet oldalán (pincekepviselet.com) ezt megtehetjük akár egy előre összeállított borcsomag vagy akár általunk választott tételek formájában. Végezetül pedig azt mondom neked, bármelyik megoldást is választod, a legfontosabb, hogy törekedj a jó minőségű ételekre és a magyar vállalkozások támogatására. #maradjotthon #egyelotthon Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

TELJES KIKAPCSOLÓDÁS A D R ÁVA H O T E L T H E R M A L R E S O RT * * * * - B A N ! WELLN ES S

K A L A ND

G AS Z TRO N Ó MI A

DRÁVA HOTEL THERMAL RESORT 7815 Harkány, Bartók Béla u. 1. +36 (72) 580 980 reservation@dravahotel.hu dravahotel.hu @dravahotel.harkany

drava_hotel 69

Proud Hungary

WHEN OUR COMMUNITY NEEDS US, WE ACT Budapest is our home that has given us so much, now is time for us to give back These are tough times, nobody will deny that, but we dare to say it is even more difficult for all the expats in Budapest, having to go through something as difficult as a quarantine while being away from family and friends. Which is why we start this article saying: we see you, you are not alone, and you can count on us for anything your need. Feel free to get in touch with us any time. 70

hether you are alone at home, or you have some flat-mates, the biggest challenge we are going through these days is the lack of social interaction and sense of community. Budapest is our home and, as expats, it is important to support the local scene and to actively contribute to Budapest thriving even in these trying times. The NGO sector in general has been struggling in Hungary for a while, and now most are finding themselves in even more difficult situations making it even harder to stay afloat and continue their work. If you are one of the lucky ones whose life didn’t drastically change besides having to stay at home, if you managed to keep your job and your livelihood is not in danger, we’d like to encourage you to use this privilege for good and help someone in need. Here are some ideas on how we could all come together as a community and give a small contribution.

HUMEN Magazine Humen Magazine is a free, monthly print publication that aims to inform the Hungarian LGBTQ community and LGBTQfriendly people with articles on culture and lifestyle. HUMEN is also the organizer of LGBT+ focused events like the HUMEN Festival, which includes art, theater, cinema and more. Due to uncertainties related to the epidemic, the only source of income for operation, advertiser revenues, will cease completely for a certain amount of time. To donate to HUMEN, go to: humenonline.hu/donation

BEYOND THE LGBT COMMUNITY There are plenty of NGOs that could use your support, with a wide range of issues to be tackled. So we are just going to leave you a couple of options, but we definitely encourage you to research the ones with the social cause you care about the most.

SUPPORT LOCAL LGBT ORGANIZATIONS Budapest Pride These donations help Budapest Pride to operate in an independent and sustainable way, and to realize more projects. They work for a world where future generations can live in safety and freedom. Budapest Pride is about to have its 25th anniversary and, thanks to the current political climate in Hungary, it has an even bigger mission to bring LGBT+ people together.

Age Of Hope The Age of Hope Child Protection Foundation was established in 2010 with the goal of helping disadvantaged children and their families. They seek to provide immediate and long-term assistance to children who have been abused or live in deep poverty. Surely their workload will be on the rise, tackling the devastating problems of families who have been affected by the quarantine. To donate to Age Of Hope, go to:

To donate to Budapest Pride, go to: budapestpride.com

Transvanilla Their aim is to represent trans people and to make them more visible in all walks of life. They are advocating for social, legal and medical change in Hungary to improve trans people's everyday life. It is an especially important issue in Hungary today, given the government’s bill that will surely affect trans rights.

ageofhope.hu

NANE The Women Against Violence for Women (NANE) Association is a helpline for abused women. The helpline, which to this day is the only targeted telephone service on the subject, is run by trained female volunteers. In addition, they spread the word about domestic violence in the form of publications, trainings and campaigns. To donate to NANE, go to:

To donate to Transvanilla, go to: transvanilla.hu

Háttér Society This NGO provides support exploring the current situation and needs of LGBT+ people and mainstreaming these concerns in laws and public services. Háttér is fighting for the human rights of LGBTQI people and countering discrimination against them, encouraging the self-organization of LGBTQI communities, and preserving and spreading LGBTQI heritage and culture.

nane.hu

Besides supporting organizations that care for the vulnerable people and minorities, including us, the best way to help everyone in this period is staying home and doing your best to practice social distancing. We will get out of this situation together. Stay safe! Author: Germán Henao |

i @germanhenao

To donate to Háttér, go to: hatter.hu

Proud Hungary PUBS & BARS

HABROLÓ CAFE & BAR Located in the heart of the downtown this bar hosts karaoke parties every Thursday and Sunday with a loungestyle space upstairs where you can feel free to stay for a chat, a drink or even a flirt. District V. Szép utca 1. near Ferenciek Tere M3 or Astoria M2 metro station. Open every day from 5pm to 5am. www.habrolo.uw.hu WHY NOT BISTRO Gay friendly restaurant directly on the bank of the Danube, its terrace offering an amazing view on the Gellért Hill. Good value for your money. Mixed clientele. District V. Belgrád rakpart 18. near Fővám tér M4 metro station or 2 and 47-49 tram stations. www.whynotbistro.hu WHY NOT? CAFÉ AND BAR Famous for its bustling crowd and its friendly, inviting atmosphere, Why Not? has a legendary status in Budapest and it is partially due to its amazing location overlooking Gellért Hill on the Danube. This bar is a very good place to start off your evening and to experience one of the major players in Budapest’s gay scene. District V. Belgrád rakpart 3-4. near Fővám tér M4 metro station or 4749 tram station. www.whynotcafe.hu 10 SIXTY-SIXTY BAR The 10 Sixty_six Bar is not your regular breakfast place, rather a buzzing hub offering a wide range of special food items as well as entertaining programs. Open from 10am until 10pm, you have no other job than to enjoy a lazy breakfast, or, if you are visiting in the evening, to have a tasty dinner accompanied by the some fine wine in the open-minded and comfy atmosphere. On the second Sunday of every month, Rainbow Brunch offers fine snacks, specialty cocktails and live music. District VI. Ó utca 37. www.10sixtysixbudapest.com

PHOENIX BAR & CLUB A new bar on the scene for LGBTQ people and for their friends. Visit Phoenix Bar & Club and experience the feeling of America in the '20s. Just like one of Gatsby's parties: a mysterious black and gold interior, small and cozy tables, homemade lamps and other decorations. A very fancy and glamorous atmosphere. You can choose from almost 40 different types of cocktails. However, if you don't find anything for your taste, ask the bartenders and they will happily make something unique just for you. District VI. Hajós utca 27. www.phoenixbar.hu

CLUBS & PARTIES

ALTEREGO BAR & LOUNGE Slick, trendy club that serves as the essence of Budapest’s gay scene, while remaining a relaxed place to have a drink and dance into the early hours. We would recommend the Fri/Sat drag shows with brilliant performances by Lady Dömper and her troupe of fabulous drag artists followed by a late night chart hits party. Events schedule is available on the website. District VI. Dessewffy utca 33. near Oktogon M1 metro station or 4-6 tram station. www.alteregoclub.hu GARÇONS Garçons bills itself as “underground as well as glamorous” and offers “a new era in chic clubbing”. We agree. Appealing mostly to a younger crowd, the parties attract big name guest DJs and a busy crowd looking for a good time. www.facebook.com/garconsbudapest HELLO One of the coolest parties in town. A chic, young and fun-loving audience comes together to celebrate and dance however they want with whomever they want. Mostly pop music and chart hits. Keep an eye open for the club photographer and get yourself immortalized on the Facebook page. www.facebook.com/hellopartybp

OMOH OMOH is a small piece of Berlin in Budapest for technosexuals and houseloving queerdos. Absolutely no pop; muggy and dark beats dominate this serious clubbing zone. To add to the mystery, you can only enter Corvin Bar by elevator. District VIII. Blaha Lujza tér 1-2. www.facebook.com/OMOHbp PERSEPHONE Showcasing a diverse musical style ranging from underground house, classic disco to techno, focusing on female, queer, trans folks, people of color, underrepresented communities and their allies. www.facebook.com/persephone.party VIBE Don’t be basic, feel the VIBE! One of the most inclusive parties in Budapest where anyone can have a good time, no matter what your tribe is. Gays, lesbians, urban queers and their friends with a fresh approach, join us! www.facebook.com/vibebudapest

CRUISING BARS

COXX MEN’S BAR Discreet and cool, beneath a plain entrance room lies a hall of pure testosterone and male energy. The cellar has three full bars and a labyrinth fully equipped with cages, slings, cabins, glory holes, a prison sector, wet rooms and even a car. Look out for themed parties like military and gangbang amongst others. Open every day from 9pm to 4am, on Friday and Saturday until 5am. District VII. Dohány utca 38. near Blaha Lujza tér M2 metro station or 4-6 tram station. www.coxx.hu

SAUNAS

MAGNUM Magnum is the largest sauna in Budapest and offers the following on two floors: jacuzzi, steam room, four kind of saunas, plunge pool, videos, cabins, sling, glory hole cabins, cruising labyrinth, gym, massage and free wifi. Sauna aufguss on Thursday at 5, 6 and 7 pm. Dark and naked party on Friday at 10 pm and Sunday at 5 pm. Open nonstop from Saturday 1 pm to Sunday midnight. Tickets include a towel, slippers and a condom and are valid for ten hours. District VIII. Csepreghy utca 2. near Corvin negyed M3 metro station. www.gaysaunabudapest.com SAUNA 69 A more conventional sauna. Finnish/ infra sauna and steam room, jacuzzi, massage service, sunbeds and private rooms await your arrival. Café and internet access available. Towel and slippers are included in the fee. District IX. Angyal utca 2. near Boráros tér 4-6 tram station. www.gaysauna.hu

SEX SHOPS

BLACK DREAM The only fetish sex shop in the city where you can find everything from leather or rubber goodies to sportswear, underwear and toys as well. 8th district, Nr. 8-9 on the ground floor at 9 Mária Street, near Rákóczi tér 4-6 tram station www.blackdream.hu

MORE INFORMATION: pinkbudapest.com 73

WE PROUDLY COOK FOR ANYONE

Spíler in Pest and in Buda

original Hungarian & Jewish classics, local microbrews, live DJ www.spilerbp.hu 1075 Budapest Király u. 13. @Gozsdu Court

shanghai Street food & luxurious cocktails in stylish ambient www.spilershanghai.hu 1075 Budapest Király u. 13. @Gozsdu Court

Steaks, burgers & fantastic Moët & Chandon champagne offer www.spilerbuda.hu 1123 Budapest Alkotás u. 53. @MOM Park